14:14
És ha már itt vagyunk
. És hogy kezeli ezt Zelk, – mert kezeli! –
az élet egyik lesúlyosabb ügyét, a bűn kérdését.
Ő nem fennkölt–; egyszerű, emberi, és pontos.

EZ MÁR AZ ŐSZ

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

       ................ és a 4. versszaktól
Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná, s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék a telemben bűntelen.

Dideregve didergő fák között
úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. –
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.

 

https://verspatika.wordpress.com/2008/11/18/zelk-zoltan-ez-mar-az-osz/