1975. Stúdió Galéria, Bp. / önálló kiállítás

nyitotta: Dávid Kata

A/75/25                                                         A/75/27                                                          A/75/32

          

A/75/33                                                         A/75/34                                                             A/75/35

        

A/75/36                                                         A/75/41                                              A/75/42                              A/75/50

               

műtárgyjegyzék:

A/75/25	Megújuló
+A/75/26	Éjjel, ég, víz I.
A/75/27	Ôsz vége
+A/75/28	Valóban ô
+A/75/30	Vázlat a botrányhoz
A/75/32	Szerelem és fehér
A/75/33	Országalapító
A/75/34	Halál, tűnôdve
A/75/35	Veronika kendôje
A/75/36	Halál testközelben
A/75/41	Kíváncsi szellemfiú
A/75/42	Változó idő (A/75/42)
A/75/44 / nincs fotó	Gyerekkor
+A/75/48	Változó kor
A/75/50	És elindult

kritika:

Népszabadság 1976. 1. 16.                                                                     utcai plakát, saját terv

KATALÓGUS NÉLKÜL

Váli Dezső kiállítása a Stúdió Galériában

[...]Váli Dezső régebbi képei ahhoz a generációkat átívelő szentendrei művészethez igazodtak, amely egyszer már Vajda Lajossal és Ámos Imrével megteremtette napjainkig érvényes jelképrendszerét, Barcsay Jenővel és Bálint Endrével pedig egyszer már végleges harmóniává érlelte a jelképek artisztikumát. Maradt még ugyan a harmadik nemzedéknek is éppen elég formai probléma, képsíkba beúszó ősi alakzat, ikonos szerkezet, óarany színezés; de a követőknek kellett megbirkózniuk a modern magyar festészet ragyogó félmúltjának óriásaival is. A küzdelemben sokuk pedig nemcsak alulmaradt, hanem kikerülve a szembesítést, mindjárt fegyverhordozóként kezdték, és úgy is folytatták pályájukat. B. E.- azaz Bálint Endre - itt már járt valaha - írta egyik régi műve alá Váli. Újabban ezért indult másfelé, ahová nem követik annyian. A misztikára fogékony múltba révedésnél fontosabb lett számára egy tiszta, jelentéstől függetlenített dekorativitás; az összegubancolt vonalak és szélesen terpeszkedő, vékonyan festett, nagy síkok izgató egymásmellettisége; a fekete és a fehér végleges ellentéteihez közelmerészkedő színek tört harmóniája. Sok mindenről lemondott így: érzelmek, emlékek ábrázolhatóságáról, hangulatokról és ősi jelképekről. De Éjjel, ég, víz című képében a pontozott meg sima felületekkel, a puha meg erőszakos körvonalakkal olyan új látvány összhangot nyert, amellyel - ha akar - véget vethet a töprengés korszakának.    a teljes szöveg: C.09809

P. Szűcs Julianna 

meghívó oldalak: