k-35
2002-03. GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁS / ERNST MÚZEUM

     a 60. születésnapra

 

ERNST MÚZEUM, Bp.                                2002. szeptember 25.- október 9. / megnyitotta: Szüts Miklós

RIPPL-RÓNAI MÚZEUM, Kaposvár          2002. október 24. - december 15. /  Szüts Miklós

ESTERHÁZY PALOTA, Győr                      2003. január 18. - február 28., meghosszabbítva: március 5. / dr. Nagy Miklós

CIFRA PALOTA, Kecskemét                      2003. március 16. - április 27. / a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében

                                                                                              megnyitotta Sárközy István alpolg.m., Alföldi Albert kormányfőtanácsos

 

A/69/12                   A/69/18                  A/70/11                            A/71/10                                           A/71/12
       

 
A/72/01                A/73/02            A/73/32             A/73/34           A/74/23            A/74/29  
          

 
A/74/30                            A/75/34                            A/76/05                                 A/82/17                  A/82/21
        

 
A/82/31                       A/82/34                  A/82/41                    A/82/48                        A/84/16
        

 
A/84/45                       A/84/46                    A/84/49                      A/85/02                       A/85/05
        

 
A/85/11                       A/85/15                     A/85/17                       A/85/23                      A/85/24
         
 
A/86/20                       A/86/21                      A/86/23   
    

 
A/87/21                      A/88/26                        A/90/33                       A/91/21                       A/91/44/1
        

 
A/91/44/2                  A/91/44/3                    A/91/44/4                   A/93/13                       A/93/29
        

 
A/93/31                      A/93/32                       A/93/39                      A/93/45                       A/93/46
          

 
A/93/50                       A/94/14                       A/94/18                       A/94/28                      A/95/28
        

 
A/95/29                       A/95/42                      A/96/07                       A/96/50                       A/97/06
        

 
A/97/09                      A/97/25                      A/97/28                       A/97/37                      A/98/05
        

 
A/98/22                       A/98/24                       A/98/40                       A/98/60                     A/99/06 
        

 
A/99/14                      A/99/16                       A/99/33                      A/00/17                       A/00/18
        

 
A/00/28                       A/00/35                      A/01/03                      A/01/21                      A/01/37
         

 
A/02/10                       A/02/20                      A/02/24
    

a katalógus (24 oldalas)

sajtóvisszhang, szövegek és lista: sajtó, rádió, tv. 

rendezte: előzetesen én, a helyszínen Nádor Tibor, Nagy Géza, Mohácsi András, és én. Szüts a végén beleszólt.

Szüts Miklós megnyitóbeszéde, amelyben elmeséli életem végét:

ad notamÉjszaka aTarnicán

Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásba simult. A hegy felső harmadán a nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejtő nappal sohasem érzékelhető finom domborulatait.
Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanel inge a hatvanas évek rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülről nézvést legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcipő, szürkés-zöld pamutzokni. Vállán suszter-szegecsekkel megerősített meglehetősen viseltes barna oldaltáska, formája, mérete feltűnően pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában, becsúsztatva a flanell ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy spirálos jegyzetfüzet. Rövid, őszes haj, ugyancsak ősz, rövidre vágott ritkás kecskeszakáll.
Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé.
Fenn, nem messze a hegygerinctől egy másik férfi ült egy lapos kövön, vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált. Néha feltekintett. Messziről észrevette a völgyből felfelé ballagó embert.
A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ülő emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem tűnt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak.
A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés műanyag flakon vizet húzott elő. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérdőn a másik férfinak nyújtotta. Az elvette, ő is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy kőre állította.

- Ennyi? - kérdezte a vattakabátos.
- Ennyi. - válaszolta a jövevény.
- Család, gyerek?
- Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi.
- Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gyűrött cigarettáscsomagot nyújtott felé.
- Vakarózni szoktam.
A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát, szájába illesztette, és a zsebéből gyufát kotort elő. Rágyújtott.
Aztán még? -kérdezte maga elé fújva a füstöt.
Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, előhúzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát képek.
- Sok? -kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos.
- Elég.
- És jók?
- Ami tellett.
- Szerelem, vad szenvedélyek?
- Képek.
- Szeretet, áldozat?
- Igen: képek.
- Rend van?
- Rend.
Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek.

- Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebre dugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a műanyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette bőrtáskáját, és füzetét ingébe visszadugva utánaindult.

2002. augusztus 31.

 a földszinti bejárati folyosón plakátfal:

         01.           03.            05.             07.            09.            11.            13.  

       02.           04.             06.            08.            10.            12.            14.

01. Eötvös klub 1970, 02. Fényes Adolf terem 1974, 03. Stúdió Galéria 1975,
04. Nyírbátor 1977, 05. Nagy Balogh terem Bp. 1978, 06. Derecske 1978,
07. Műcsarnok 1981, 08. Csontváry-terem, Bp. 1985, 09. Mór, Lamberg kastély 1987,
10. Csongrád, 11. Esztergom 1995, 12. Ernst Múzeum 1997,
13. Balassi könyvesbolt / Lukács uszoda 2000, 14. Szeged 2001.
és a folyosó túloldalán: 15. Ernst Múzeum 2002.

        

műtárgyjegyzék:                                                 

A/69/12

Angyali üdvözlet

olaj, vászon

50x40 cm

1969

V. D.

A/69/18

A nagy kapu

olaj, vászon

70x55 cm

1969-80

Pócs Ádám

A/70/11

Memento Cs. Zs.

olaj, farost

50x68 cm

1970

P. Szűcs Julianna

A/71/10

Nagy keresztút

olaj, farost

80x360 cm

1971

Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba

A/71/12

Avignoni szerelmesek

olaj, farost

140x100 cm

1971

Magyar Nemzeti Galéria

A/72/01

Halkan szólj

olaj, vászon

74x60 cm

1972-74

T-ART Alapítvány

A/73/02

Búcsú után

plextol, farost

103x64,5 cm

1973-90

Hidvégi Máté

A/73/32

Majd befejezi a hálás utókor

olaj, farost

57x37 cm

1973

Kiscelli Múzeum / Városháza

A/73/34

Rend, munka közben

olaj, farost

136x90 cm

1973-97

Németh István  könyvkiadó

A/74/23

Reggel, vagyis inkább hajnal

olaj, farost

136x90 cm

1974-80

Szent-Iványi István

A/74/29

Hétköznapok

olaj, farost

90x136 cm

1974

Somogyi György

A/74/30

Felé és tôle

olaj, farost

90x136 cm

1974-75

Kiscelli Múzeum

A/75/34

Halál, tűnôdve

olaj, farost

30x80 cm

1975-81

V. D.

A/76/05

Régmúlt

olaj, farost

40x90 cm

1976

Kiscelli Múzeum

A/82/17

Varázshegy

olaj, farost

35x35 cm

1982

Pataki Gábor

A/82/21

Igen, szerelem

olaj, farost

35x35 cm

1982

V. D.

A/82/31

A régi zsidó temetô

olaj, farost

35x30 cm

1982

Magyar Nemzeti Galéria

A/82/34

Többé nem

olaj, farost

35x35 cm

1982-84

Kajtár Géza

A/82/41

Vasárnap reggel

olaj, farost

35x35 cm

1982

Kiscelli Múzeum

A/82/48

Mindig ugyanott

olaj, farost

35x35 cm

1982

Kiscelli Múzeum

A/84/16

Régi zsidó temetô (rózsaszín és lila)

olaj, farost

60x60 cm

1984

Doszpod József

A/84/45

Régi zsidó temetô (vázlat a gyászhoz)

olaj, farost

60x60 cm

1984

Németh István műgyűjtő

A/84/46

Régi zsidó temetô - kristályvilág

olaj, farost

60x60 cm

1984

Bodrog Miklós

A/84/49

Régi zsidó temetô - sötét kô

olaj, farost

60x60 cm

1984

Váli Miklós

A/85/02

Régi zsidó temetô (évszázadok)

olaj, farost

120x120 cm

1985

Magyar Nemzeti Galéria

A/85/05

Régi zsidó temetô (emlék I.)

olaj, farost

60x60 cm

1985

György Péter

A/85/11

Régi zsidó temetô (kezdetben)

olaj, farost

60x60 cm

1985

Jávor Kata

A/85/15

Régi zsidó temetô (Esther)

olaj, farost

60x60 cm

1985-87

Z. Szabó László

A/85/17

Régi zsidó temetô (csöndes kert)

olaj, farost

60x60 cm

1985

Somogyi György

A/85/23

Régi zsidó temetô - Közép-Európában

olaj, farost

120x120 cm

1985

Vámossy István

A/85/24

Régi zsidó temetô (az ígéret földje)

olaj, farost

120x120 cm

1985

Herman Ottó Múzeum, Miskolc

A/86/20

Régi zsidó temetô - virágzó mandulafával

olaj, farost

60x60 cm

1986-87

Magyar Nemzeti Galéria

A/86/21

Régi zsidó temetô (Ferenczy Károly emlékére)

olaj, farost

120x120 cm

1986

Magyar Nemzeti Galéria

A/86/23

Régi zsidó temetô - történelem

olaj, farost

120x120 cm

1986-87

Sáros László

A/87/21

Színes műterem

olaj, farost

120x120 cm

1987

Bognár Róbert

A/88/26

Zöld műterem

olaj, farost

100x100 cm

1988

Z. Szabó László

A/90/33

Műterem a Margit körúton

olaj, farost

100x100 cm

1990

Városi Művészeti Múzeum, Győr

A/91/21

Tojáshéj műterem

olaj, farost

40x40 cm

1991

Vojnich Erzsébet

A/91/44 /1

Műtermeim /1

olaj, farost

40x40 cm

1991

Városi Művészeti Múzeum, Győr

A/91/44 /2

Műtermeim /2

olaj, farost

40x40 cm

1991

Városi Művészeti Múzeum, Győr

A/91/44 /3

Műtermeim /3

olaj, farost

40x40 cm

1991

Városi Művészeti Múzeum, Győr

A/91/44 /4

Műtermeim /4

olaj, farost

40x40 cm

1991

Városi Művészeti Múzeum, Győr

A/93/13

Műterem fehér asztallal

olaj, farost

60x60 cm

1993

Magyar Nemzeti Galéria

A/93/29

Műterem-ikonfal IX. /Műterem –  október/

olaj, farost

80x80 cm

1993-94

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/93/31

Szürke műterem szônyeggel

olaj, farost

60x60 cm

1993

Magyar Nemzeti Galéria

A/93/32

Műterem-ikonfal V. /Műterem –  cella/

olaj, farost

80x80 cm

1993

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/93/39

Műterem-ikonfal I. /Műterem –  csönd/

olaj, farost

80x80 cm

1993-95

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/93/45

Műterem-ikonfal III. /Műterem – fény/

olaj, farost

80x80 cm

1993

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/93/46

Műterem- vasárnap

olaj, farost

80x80 cm

1993

Mécs Endre

A/93/50

Műterem-ikonfal VII. /Műterem –  szürkület/

olaj, farost

80x80 cm

1993-94

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/94/14

Halványzöld műterem

olaj, farost

60x60 cm

1994

Vajda György

A/94/18

Szürke-kék műterem

olaj, farost

60x60 cm

1994

Váli Zsófia

A/94/28

Műterem-ikonfal IV. /Műterem – falak/

olaj, farost

80x80 cm

1994-95

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/95/28

Arany műterem

olaj, farost

60x60 cm

1995

Bélai György

A/95/29

Műterem barna szônyeggel

olaj, farost

60x60 cm

1995

Németh István műgyűjtő

A/95/42

Berendezett műterem

olaj, farost

60x60 cm

1995

Váli Zsófia

A/96/07

Sötét műterem  II.

olaj, farost

60x60 cm

1996

Jánosi Kornél

A/96/50

Halványzöld műterem

olaj, farost

60x60 cm

1996

Gazdag Imre

A/97/06

Tágas műterem

olaj, farost

60x60 cm

1997

Végh Alpár Sándor

A/97/09

Műterem zöld képpel

olaj, farost

60x60 cm

1997

V.D.

A/97/25

Vidéki műterem II.

olaj, farost

60x60 cm

1997

Jávor Kata

A/97/28

Műterem sárga ággyal

olaj, farost

60x60 cm

1997

Bélai György

A/97/37

Műterem kék szônyeggel

olaj, farost

60x60 cm

1997

Jávor Kata

A/98/05

Intim műterem

olaj, farost

40x40 cm

1998

Nagy Miklós

A/98/22

Tejszagú műterem 

olaj, farost

50x50 cm

1998

Bélai György

A/98/24

Műterem karcsú állvánnyal

olaj, farost

50x50 cm

1998

Kovács Balázs

A/98/40

Műterem lila pohárral

olaj, farost

60x60 cm

1998

Szüts Nóra

A/98/60

Műterem-ikonfal VIII. /Műterem – történelem II./

olaj, farost

80x80 cm

1998

Kortárs Művészeti Múzeum, Bp., letét

A/99/06

Rózsaszín-fehér műterem

olaj, farost

60x60 cm

1999

Nagy Miklós

A/99/14

Műterem, közepén asztal

olaj, farost

60x60 cm

1999

Bélai György

A/99/16

Műterem, néhány kép

olaj, farost

60x60 cm

1999

V. D.

A/99/33

Műterem fekete pokróccal

olaj, farost

60x60 cm

1999-2001

V.D.

A/00/17

Fehér műtermek I.

olaj, farost

60x60 cm

2000

Antal Péter

A/00/18

Fehér műtermek II.

olaj, farost

60x60 cm

2000

Somogyi György

A/00/28

Régi műterem

olaj, farost

60x60 cm

2000

Antal Péter

A/00/35

Műterem, színek

olaj, farost

60x60 cm

2000

V.D.

A/01/03

Műterem egy festőnő emlékére

olaj, farost

60x60 cm

2001

V. D.

A/01/21

Fekete-fehér műterem

olaj, farost

60x60 cm

2001

Váli Zsófia

A/01/37

Piros műterem

olaj, farost

60x60 cm

2001

V.D.

A/02/10

Alig műterem

olaj, farost

60x60 cm

2002

V.D.

A/02/20

Műterem, kint esik

olaj, farost

60x60 cm

2002

V.D.

A/02/24

Műterem - magánterület

olaj, farost

60x60 cm

2002

V.D.

képek elhelyezése:

K-35
Népszabadság, 2002. október 8.


P. Szűcs Julianna:
Műterem, kint esik

Váli gyűjteményes az Ernstben

Ez a szoba fölülről látszik, skurcban. Szereplők: egy sámli balközépen, a festmény szíve helyén, teljes pompában, takarás nélkül. Mellette paraván, harmada levágva. Lent asztal, a négyből másfelet takar a kompozíció. Fönt egy behajló festőállványból talán éppen csak annyi maradt, amennyi a többi mobíliából hiányzik. További szereplők: padlóvonal, szobasarok, szőnyegszél. Világítás: alig. Minden szürke. Azaz szürke lenne minden, ha egy idő után a szem – hozzászokva a homályhoz – nem fedezné föl az aranyossárgát az egyik, a rőtvöröset a másik, az ibolyát a harmadik oldalon megbújva. Belőlük sem sokat. Éppencsak annyit, amennyi egy ketyegő vekker a teljes csöndet még tovább tudná mélyítem.

Megfigyeltem, hogy festők sokszor frissen festett képpel ünneplik meg régen várt vemisszázsukat. Ezzel jelzik, hogy valami fontos történt életükben. Az a gyanúm, hogy Váli a Műterem, kint esik című és 2002-ben festett képpel jutalmazhatta meg saját magát a hatvanadik születésnap alkalmából. Ő, aki legendásan pontos önbürokrata, különben aligha felejtette volna ki a művet abból a katalógusból, amelynek tételei mellől egyszer sem hiányoznak a CD-romjáról is visszakereshető opus-számok, a technikák, a méretek, a dátumok, a tulajdonosok. Ha ő kiakaszt egy még „adminisztrálatlan”, új festményt, akkor azzal tervei vannak, azzal üzenni akar. (Nem mintha amúgy verbálisan gátolt lenne: azon kevésszámú magyar képzőművész közé tartozik, akinek írott és mondott szövegei egyaránt élvezetet okoznak). De azért képpel mégis csak más.

Mert mit is fejez ki a Műterem, kint esik? A konkrét – és nem utolsó sorban konkrétan gyönyörű – festménységén túl, egy művészi attitűdöt. Azt a magatartást, amelynek érvényességéért Váli – mintegy negyven éven keresztül – keményen megdolgozott. Eleinte talán kompenzálásképpen, mert hogy diplomája belsőépítészetre jogosította. Végülis meg kellett mutatni a világnak, hogy ő nem dilettáns, nem amatőr, ő festő a legmélyebbek és legműveltebbek fajtájából. Kereső korszaka hosszabbra is sikeredett az átlagosnál, és nem is vág föl velük az Ernst Múzeumban. (Ő, aki önéletrajzának tanúsága szerint a rendszeres imádság-penzumtól a módszeres jógáig, a külföldön meglátogatott múzeumok számától a kompjuter-virtuozitásáig mindenére büszke és aki azért úszik naponta csak fél órát a Lukácsban, mert „ennyi ideig bírja ki hencegés nélkül”, szokatlanul szemérmes, ha zsengéit firtatják.)

Váli önmagát attól kezdve datálja (tehát a 60-as évek végétől), amikor ráérez a saját sorsával némiképpen szimmetrikus művészettörténeti hagyományra. A margón imbolygó legnagyobbakra. Nem az avangárdokra. Nem az avangárdok tagadóira. Nem a „népben, nemzetben gondolkodókra”. Nem az „eurokonformokra”. (Külföldi magánvásárlónak például nem hajlandó művet eladni.) Egyáltalán: senkire, aki bandához tartozik.

Első ideálja a disszidensként elmagányosodott és hazaszomorodó Bálint Endre lett. (Ezeket a műveket már vállalja, akkor is, ha kicsit érzelmesebbek, színesebbek, terjengősebbek, látványosabbak is mai ízlésénél.) Második ideálja a máig nem eléggé méltányolt eszelős patikus, Csontváry lett. Kicsiny virágzó mandulafákkal, őserőtől duzzadó zsidó sírkövekkel hódolt e szerelemnek, ha már cédrusig, siratófalig mégsem merte elkísérni a nagy motívumvadászatban. A harmadikok már sokan voltak, és őket már nem is érdemes egészen komolyan venni. Legtöbbjükről Váli nagyszerű miniesszéket írt és némelyiküktől továbbtanulta a szakmát, de ekkorra már (kilencvenes évek eleje) tudta, amit tudott, tette, amit kellett. Giorgio Moranditól azért még elleste, hogy a tárgyak is emberszerűen viselkednek, ha kellő tapintattal variálják, kombinálják, permutálják őket, Czimra Gyulától meg elirigyelte a fényátjárta, ember nem lakta cellaszerű szoba látványát. Bár ki tudja, az a szoba akkor már a levegőben volt, legjobb barátai (Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet) varázsütésre, vele szinte egyidőben váltak „szobafestőkké”. Közös értelmezésükben a szoba: a szakma. A szoba: a személyiség. A szoba: az egyszemélyes sors. Olykor látogatja Isten. Olykor csak várja. Ember nincs benne. Nem is lehetne, mert az tautológia. A szoba itt maga az ember. Attól lett ember, hogy olyan sokat, sokszor, sokféleképpen ismételték. Akaratlanul is szimbólummá alakították.

Kint esik, írja Váli a kép címében, de nem olyan bánatos iróniával, mint Rippl-Rónainál, ahol közeledik a vihar és „Schlézingeréknél már esik” (noha persze azt sem látni). Ez valószínűleg „filozófiai eső”, és jelentése nem lehet más, mint minden, ami a téten kívüli. Ez olyan eső, ami ellen egyetlen fedezék a hatvanszor hatvanas müterembelső. Akkor is, ha komor, akkor is ha szegény, akkor is, ha sötét, akkor is, ha hűvös.

A sok tucat változathoz hasonlóan ez is vékony lazúrt, a fa rostjait szinte láttató színréteget, derengő körvonalú motívumokat használ. De valamiben azért mégis más. Ez például olyan szoba-ember amelyben akkora harmónia honol, amelyet társaiban hiába keresnénk. Szürkén átsütő alapszínek, torzó testektől körbevett alapidom: festőnk szótárában olyan ez, mintha tortát ábrázolna égő gyertyákkal.

Válinak már egy ideje mondják: váltson témát. A műterembelsőben nincsen több. Eddig nem hagyta magát, és nem hagyta, hogy megzavarják a fixa idea gyakorlásának örömében Jól tette. Majd ő eldönti, hogy mit csinál később, egy gyűjteményes kiállítás végülis nemcsak a közönségnek, nemcsak a szakmának, nemcsak a gyűjtőnek, de a művésznek is szól. Ez a legközvetlenebb haszna.