– A mai. F/2024/018 d.
___________________________________________________________________________________
– Nem általános ez a véleményed a vári építkezésekről, szakemberek körében sem. Nem dilettánsok az ellenfeleid. Jogod van elfogultnak lenni. d.
– Ez nem kérdés, nem politika, ez szakma. Sok pénzért nem építünk vissza hamis szerkezetekkel aránytalan méretű épületeket, amik tönkreteszik a valódi történelmi örökséget és első születésük idejében is hatalmi célokat szolgáltak. Milyen lesz a Vár élete a naponta feljáró 5000 minisztériumi képviselővel és a rengeteg biztonsági őrökkel védett ormótlan méretű épülettel? Nem várok választ- zs.
2024.02.17.
– Szervusz, egy interjú, a márciusi Vigiliában lesz, neked ugyan semmi új-, minden olvasóközönség más merítés; amúgy is mindig ugyanazt mondom. :-)) d.
Szia, ez az egyik legszebb interjú, -már azok közül, amit ismerek.
Soha nem hallottam a " moncsolgatni" szót" [...] zs.
– A mai. F/2024/018 d.
– Kösz, megrázóan szép zs.
2024.02.23.
Szervusz, tudok valamit mutatni. Levelem Oraveczhez, kötete megjelenésére.
Írja benne, - tudtam – hogy kisfia enyhe asperger kóros. d.
– Szia, nem nagyon ismertem a munkáit, most jóvoltodból kicsit utánanéztem.
A levél elképesztett, de ezer százalékban Te vagy.. Kíváncsi vagyok, fog-e válaszolni.
zs.
– "Kedves Dezső, leveleddel, K.-naplóddal megrendítettél. Ölellek: Imre"
2024.03.09.
– Szervusz, föltettem egy nekem nagyon erős zenét. Dobszay unoka kíséri a pesti zsinagóga kántorát. d.
2024.03.10.
– Nézd meg, ha van 2 perced.. zs.
2024.03.18.
– 2003. VÁLI: SZÜTS NEKROLÓG
LEVÉL ODAÁTRÓL „Kedveseim!
Bocs, csak most van időm írni. Először is köszönöm azt a szép, kissé talán eltúlzott búcsúzkodást. Nagy utazás volt, a várakozások ellenére alig kellemetlen. Csak a határon csóválták a fejüket a sok vízumpecsét láttán. Anyácskám várt az állomáson, már messziről integetett. Hozta nekem azt a suliban elveszett üveggolyót is. Persze rögtön összevesztünk, mert egy déli fekvésű albérletet megkérdezésem nélkül lefoglalt nekem. Déli, műteremnek?! Most így elsőre, a régi ismerősök kézről kézre adnak. Ja, lakás! Ne felejtsem, az OTP számlámon van pénz, abból lehet egy ideig a lakbért és a rezsit fizetni. Tudjátok, most egy ideig nem találkozunk. Majd.
Na, szóval, anyácskám. Nyüzsög. Már a hét végén össze akar hozni a papával. (Nóra, ne piszkáld már azt a paradicsomlevest!!!) Várom a percet, megbeszélnénk azt a régi összeveszést. Vennék tőle vívóleckéket. Megnézem majd újból vele erkélyünkről, hogy jönnek be az orosz tankok 1956 novemberében, végig a Pozsonyi úton. Kleevel is beszélni szeretnék, már tudom a mobil-számát. Aztán végre rászánom magam, és friss szemmel megnézem Váli új képeit. Szóval rengeteg a dolgom. Csak egyelőre a Nagy Bemutatkozó Látogatásra kell készülnöm. Porolgatom, rendezgetem a magammal hozott dolgokat. (Ajándékoknak nevezni túlzás.) A Látogatáson be kell őket mutatnom, ez itt házszabály. Talán nem vallok velük nagyon szégyent. Végül is elég sokat dolgoztam rajtuk. Magamon...
(nincs befejezve)
– hát, ez szívszorongató így, hogy aktuális lett...Nincs rossz érzésed, hogy megszűnt a szoros barátság köztetek? zs.
– Igen, az 2002-ben megszűnt, hogy másfelé fordult az érdeklődése… elkezdett Párizsba járni, aztán az irodalmi berkek… Nagyon sokban segített nekem. Egymás kiállításait rendeztük és nyitottuk... d.
2024.03.30.
Ezt tegnap írtam d.
Kora reggel. Benyitottam, aludt. Takaróját fölhajtottam, bekötöttem a tápot.
Révedezett. Fölé hajoltam, két kezembe arcát, tartottam. Rám mosolygott.
Állt az idő. Én ennél többet itt e földön
– Ó, szép! Köszönöm! zs.
2024.04.01.
– Húsvétra- kicsit megkésve... zs.
Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.
1957-1969
– A/2024/04 - ma ez, 90 cm. d.
– Ez új, ez a kék...
nagyon szép-kösz. zs.
2024.04.08.
– Új gyerek
érkezett a családba, az 5. dédunokám személyében.
Ráhelnek hívják. (na, ez mindegy, fő, hogy ok velük minden)
Mindenféle dolog színezi az életemet a meglévőkön kívül...,
egyik este leírom.
Te? zs.
– Ez angyali, levelünk épp keresztezte egymást
Dédunoka, ember született, öröm!! d.
– Dióhéjban: az iskola nagyon klassz, kicsit fárasztó. De ebben a félévben megint egy nagyon érdekes feladattal foglalkoznak a negyedikesek: a Budaörsi út mentén van egy felhagyott amerikai katonai temető.
Az Ökormányzaté a telek és nem tudja, mit is kezdjen vele. Most foglalkozunk vele. Üdítő, tanulságos,- ahogy egy - történelem által meg nem érintett, de a mai valóságban nyakig benne űlő fiatalember erről hogy gondolkodik.
aludj jól zs.
2024.04.11.
– A munkáim kifutóban, az elmúlt két évben megépült 4 házból kettőre mondom, hogy majdnem... Kicsit más magánembereknek,
akiknek az izlése zömmel nem azonos az enyémmel...
Elkezdtem a Károli-campus pályázatát, de miután kb. kitaláltam, abbahagytam. +.4 ember kellett volna két hétig a feldolgozásra.
Tragikus, ahogy a szakma megváltozott. Ezek a hatalmas beruházások (mini Dubaj, déli körvasút, Pázmány egyetem, zuglói városközpont Fertő tó beépítése.) mind pályázat nélkül,
a szakmai és a lakossági nyilvánosság teljes kizárásával, kormánykiemelt beruházásként készülnek, ami felmentést ad az építési törvények alól..
Voltál mostanság a Várban? zs.
– Igen, Katával olykor este a Tóth Árpád sétányon, akkor mindig megnézzük, hogy áll a lecserélt Jánossy-ház. Házügyekbe nem bonyolódom bele… :-)) szia. d
– A "házügyeket" egyáltalán nem értem. Akkor én se bonyolódjak be " képügyekbe" Azt képzeltem, van véleményed. Ez is van olyan fontos, mint egy kép. zs.
– Tudod, a házak nem az építészeknek készülnek, hanem az embereknek :-)) Mennyi cirkuszt csináltatok volna a Parlament építésénél... d.
2024.05.05.
– A védőnő a napokban: 95 alatt javasolta az oxigénrásegítést, most elkezdjük. Most esti sétán rákérdezett:
-- Deském, az oxigén mikor fogom használni?
-- Délelőtt és délután két órát javasoltak.
-- És mi lesz, ha túl sok oxigén lesz a fejemben?
-- Hát kicsit megnő. Egy idő után majd lebegsz ágy fölött. Így a lepedő nem fog gyűrődni. Majd a kakaós csővel megtartunk.
Görnyedt bele, nagy sokára bírta abbahagyni a nevetést.
– Hát, nem tudom mit mondjak erre..rengeteget jártok a fejemben- zs.
2024.05.19.
– Rád vonatkozik. d.
Illyés Gyula KEGYELEM
Nem ünnepek – a szerdák, péntekek:
a legbárányibbak a nyájból
ügettek ki, hogy veled éljenek –
Ma is ez pártol.
Férjhez mentél és ez is, az is meghalt.
Azt hitted, egyedül maradtál.
És te hordoztad magadban az angyalt,
erősebben magadnál.
Szatyrod spárgával megkötött füle
Arcod búja, ahogy mosolyra váltott
szét kellett volna dőlnie,
e drótozása tartja a világot.
Üvegcserép, szerbtövis, sebeid! – csak
ámultam. Nem érezted!
Talpad alatt nyüzsgött a csillag,
alattad, nem feletted!
– Ó, de drága vagy, köszönöm... zs.
2024.05.27.
– Szervusz, tudok valamit mutatni. Nekik is megcsináltam Válinews, A4-es fotókkal, 2 pld. odaadtam, mutatták a szállóban és nagyon büszkék rá…d.
Olyan szép pár, olyan szép történet.
Töredékekből állt össze, részletekben talán igen, a lényegben nem fogok tévedni. A kéregető asszonyka régi posztja volt ez, mondják, itt, a Margit körút sarkán, reggelente. Érdekes én soha nem láttam. Csak mostantól van itt újra, tán egy éve már, szélütése után, tolókocsiban. Férfi barátja minden reggel idetolja őt, egy órát jönnek ide egy józsefvárosi hajléktalan-szállóból, s várják az adományokat. A férfi külön fejezetet érdemel. Mondja, hogy összekerült Gabival, azóta érte él, el akarja venni feleségül; fölhagyott az alkoholizmusával. Különösen hangzik, tekintetét látva, elhiszem neki. Ha Gabitól meg kellene válnia, újra alkoholba fordulna. Karja sötét, imádja a tetkót, újabban Gabi az arcán is eljegyezve, Love You Gabi. Múltkor tájt két rendőrrel kiabált, el akarták zavarni, hogy neki nem szabad a járdáról lelépni, akkor hatezer forint büntetés. A vita közepén nyújtottam neki a kétezret, ami a rendőröket kicsit megzavarta. És kibekkelte ezt a konfliktusforrást, már névre és Margit körúti helyszínre szóló igazolvány lóg a nyakában, s kezében a hajléktalan-újság. Gyakran látom villamosból is, ahogy az asszonyka füléhez hajol, beszél neki. Hogy tán két hétig egyedül volt, többször érdeklődtem állapota felől, Gabi kórházban. Naponta látogatta, vitt be neki, amit kellett. Sikerült a tönkrement helyett egy új kerekesszéket beszereznie. Attilának hívják.
Holnap adom nekik lektoráni ezt a szöveget. És viszem a fotókat, A4, két példányban.
– Gyönyörű a történet...nekem is vannak a Battyányin állandó hajléktalan kuntschaftjaim, de én nem vagyok ilyen stílusos. Jobban vagy? Kata?. szia-zs.
– ...Jó hogy említetted, elfelejtettem, talán megnézem az Anna Margitot. d.
– Ha a jövő héten mész, elmennék Veled zs
2024.05.28
Elém került fotója, elkezdtem egy 40 éve kidobott 3 méteres képemet újra megfesteni. Muris nem? d.
.
2024.06.01.
– Ne hagyd abba a tanítást. ez az életed. Tele vagy tettvággyal.d.
– Hát, nehéz a döntés, -marasztalnak is- de már gusztustalan egy ilyen öreg. ráncos a fiatalok közt.
Tényleg, nagyon szeretem csinálni, frissen is tart, sokat tanulok- közben ugyanaz,
mint mikor a gyerekeim voltak kicsik, hogy
minden óra- amit nem velük töltöttem- lelkiismeretfurdalást okozott.
– Olvastam, mutatom. d.
Martint minden évben szülei elvitték a nagymamájához
eltölteni a nyári szünetet és a szülők hazatértek másnap.
Egy nap a fiú azt mondta szüleinek: Már nagy vagyok
Mehetek egyedül a nagymamámhoz? "
A vonat indulására várnak, elbúcsúznak fiúktól...
az apa még néhány tanáccsal ellátja a fiát. Amikor a vonat indulni készül,
az apja a fülébe súgta: "Fiam, ha rosszul vagy bizonytalanul érzed magad, ez a tied!".
És betett valamit a zsebébe.
Most Martin egyedül van, ahogy akarta, szülei nélkül először.
Csodálja a tájat az ablakon keresztül, körülötte idegenek lökdösődnek, nagy zajt csapnak.
Az emberek tesznek néhány megjegyzést az egyedüllétről.
Egy ember szomorú szemmel néz rá.
Martin most rosszul érzi magát minden múló percben. És most fél.
lehajtja a fejét ... sarokba szorítva és egyedül érzi magát,
könnyekkel a szemében. Emlékezett apjára, aki tett valamit a zsebébe,
remegve keresi, mi lehet az. Megtalálva a papírdarabot... elolvasta, rá van írva:
- Fiam, én az utolsó vagonban vagyok!
Ez az élet, el kell engednünk gyermekeinket, bíznunk kell bennük.
De nekünk mindig ott kell az utolsó vagonban figyelni,
ha félnek, vagy ha találnak akadályokat és nem tudják mit tegyenek.
Közel kell lennünk hozzájuk amíg még élünk, a gyereknek mindig szüksége lesz a szüleire.
Örökké az utolsó vagonban
2024.06.02.
ZELK: FEKETERIGÓ
Fölébred s csőrét az egekbe mártja,
mintha ott kortyolná a dallamot
s a városszéli háztetőkre, fákra
ezüst trillák szökőkútja csobog.
Költők költője, fekete madárka,
egyetlen verset tudsz, de milliók
várják dalod: hány nemzedék csodálta
s csodálja még e bűvös „Tillió”-t.
És nem kutatja kandi értelem,
hogy trilláidban mi az értelem,
vizsla gyanu nem faggat: Mit jelent?
hiszen mi mást is jelenthetne: téged,
a rigófüttybe öltözködő Szépet
s mindennap ujra s ujra a jelent.
– Boldog ember vagy... (különben én is) festés közben, ha nem zavar...
kiskocert, tőlünk.
zs.
https://youtu.be/TBWKWtYsWIY?si=Y0wxGtS6ArxTLJwq
– Ahogy ez a gyerek.. erre vágyom. d.
2024.06.17.
– Ez is mai. d.
Tegnap Svábhegy Katával.
Kislányka lépeget, billeg a játszótér eszközein.
Anya mellette, végig fogja kezét.
Evvel, amire való lenne, az egyensúlyérzék fejlesztése elmarad.
Anyuka még majd így, a következő negyven évben.
2024.06.18.
– Zsófikának csináltam annó. d.
https://deske.hu/konyvek/html/animals/animals-fooldal.htm
– Lehet, hogy te vagy a legjobb apuka budapesten? Írtó jók...
ebből lett könyv is, vagy csak Zsófinak egy.? zs.
2024.06.29.
Hatnegyvenöt, Katát félálmában reggeliztetem.
Kézfejét megsimogatom, abból mindent megért,
egy ujjal visszasimogat, válaszol, alszik tovább.
Még oxigéncső orrlyukába, és indulás uszodába.
2024.07.03.
– mailben: Jammes, Francis: Ima azért, hogy a szamarakkal mehessen a Paradicsomba d.
– Köszönöm, szívszaggatóan gyönyörű... zs.
2024.07.14.
– szrogh tanár úr.... d.
– hát, ez gyönyörű... ez az, amikor fát ültettünk?...elég gusztustalan, hogy visszaköptem a magokat.
kösz zs.
– Voltál te valaha olyan igazán, olyan fülig szerelmes? Olyan izgatott, remegő, várván várva a
– hát, igen- többször is, még most is előfordul hasonló..hogy jutott ez eszedbe? zs.
– Egy könyvem kapcsán, hogy te mindig túl okos voltál ahhoz, hogy igazán szerelmes tudjál lenni d.
– hát, ez nem így van.. egyáltalán nem vagyok okos, és igazán tudok szerelmes lenni... nagyon zs.
– Kezembe került a B. Napló (2008) rajzaimról. Megüt belőlük, mennyire szerettelek téged. d.
– Megvann még a kis festmény? gyönyörű.
Én is nagyon szerettelek, csak másképp,
nem olyan rég visszatért belém az érzés kicsit,
álmodtam is sokat
akkoriban Rólad.
De gondold el, ha nem így alakul... zs.
[egy akkori rajzom]
– Hát ez az! Amit te akkor már tudtál.
Milyen nehéz volt ettől elrugaszkodnom!
Ez a te már kiérlelt rajzstílusod — amit utánoztam…d.
2024.04.21.
– [kép- d.]
– hm.-reméljük...ha jól értem
mi van a szíved környékén? zs.
– hétfőn belenéznek. ehhez előtte lelassítják. lelet 5 nap. d.
2024.07.22.
– A vizsgálat: még itthon is szédültem egy kissé, de ez a protokollban benne van.
Nem annyira, hanem olyan beteg, hogy annak részleteit a CT nálam nem tudta kimutatni.
A betegség: létezik. Már most gyógyszerek.
A többit majd a szabadságolások után, egy másik szerkezettel nézik meg. Úszni lehet.
Olvasom a '23-as Árnyéknaplót. Tök aranyos. Mint két testvér,
akik baromira unják egymást, de nem tudnak egymás nélkül élni.
2024.08.11.
– Küldenéd azt a tanulmányodat, ha megvan? d.
– Ez lett belőle... még fogok hozzá adni rajzot, meg fotót. zs.
– Fantasztikus. Hatalmas freskó. Nagyon szép. És visszahatóan, amilyen csikorogva, tudományosan indul, kontrasztjával előnyére! válik az édes szívmeleg folytatásában. d.
2024.08.16.
[Egy példány az M. naplóból, két napja jelent meg.]
https://deske.hu/konyvek/html/m-naplo/m-naplo.htm
2024.08.17.
[telefon]
– Már jócskán beleolvastam. Nagyon tetszik, könyveid közül legobban.zs.
2024.08.20.
– Ezt a Zsófi-levelet mutattam már?
Számomra elképesztő tehetséghalmaz. d.
– Benne van az M, könyvben,
tényleg gyönyörű,
irigyellek a könyvért. zs.
2024.08.24.
– szia, ma írtam. d.
Ha ez igaz, ettől minden más. Márpedig igaz. Hogy minden percünk egyenrangú, érték. Hogy legfontosabb a mostani percünk, hiszen csak e fölött rendelkezünk. Ezt kaptuk, személyre szabott ajándékunk. Ez ad békét is, hiszen csak ez a pillanat a feladatunk. Csak ezt tudjuk kiteljesíteni (megszentelni). A többi nem a mi dolgunk.
Egyformán fontos, amit éppen csinálunk; telefonálunk, reggelizünk, pisilünk, vakarózunk.
– Egyszercsak rájöttél? És ez most megnyugtat? valószínű, csak Neked igaz. zs.
___________________________________________________________________________________________________