Mező – B/93/34

faág, diófapác, csomagolópapír, 21x22,2 cm, Nagyrákos, 1993
Bognár Róbert tulajdona

Diófapác és a Mozgó Világ gyönyörű szerkesztőségi borítéka. (Később emiatt vegyész Hidvégi Máté barátomtól komoly dorgálást kaptam, hogy a csomagolópapír savas, pusztulékony; ilyenre nem szabad rajzolni.) Toll híján meghegyezett faággal. Nem fut olyan kecsesen a papíron, mint az acél toll, ez kihat a vonal karakterére. Megdöntve viszont a hegy teljes hasított oldalfelülete hagy nyomot. Ha nem is tudni pontosan, milyet.

Fogalmaim szerint a képzőművészet két, meglehetősen pontosan megrajzolható partvonal között mozog. Egyik a véletlen, a másik az akart, a tervezett. A véletlen lehet művészi, de az nem művészet. Illyés Gyula tisztított meg, és tett ki Tihanyban szobadísznek gyönyörű, ágas-bogas szőlőgyökeret. A kizárólag akart, az szerintem a mérnöki-szép. Az a gyanúm, hogy korunk némely művészei ezeket a határokat a valódi feladatok megkerülésére szokták átlépni.

"Egy öreg ember mondja ezt." (Mann: Doktor Faustus)

◄▲►