lásd II. rész: 1982-1992

VÁLI DEZSŐ: C. NAPLÓ 1958-1992
Új Mandátum Könyvkiadó 1992.
a 3100 oldal kéziratot 430-ra faragta Bognár Róbert
ISBN 963 7476 07 5
az illusztrációkat most válogattam a WEB-hez, 2000 szeptember.

I. rész  

1942. októberben születtem.                 A kézirat oldalszáma: 0

1949-1950 k.                                              0

Részeg Miska odakünn
A kocsmából hazagyün
Nekidől az egyik fának
Mások közben elsétálnak

Párja várja
Várva várja
Mintha látná mozogni
Utca végén ordítni

1951                                        0

részlet a Mozgó Világ-i interjúból (1988/9. sz.)                 1986-ban erről
(C. napló 1929/6. oldal)
„...Nézd, én nyolc és fél évesen egy hónapig skarláttal kórházban feküdtem. Nyomorultul éreztem magam, nagyon hiányzott anyám közelsége. Aztán megtaláltam egy gondolatot. Az utolsó napon, vagyis 1951. május 30-án, azt mondtam magamnak: Egy egész hónap kellett ahhoz, hogy fölfogjam, megértsem végre valahogy, hogy én ide kerültem, itt vagyok a kórházban, és nyilván egy egész élet kell majd hozzá, hogy megértsem, hogy én - élek ... Igazam lett ...”

1956            0
nyarán, Sárospatak - a Magas Tátrában írt naplómat (is) rég kidobtam. A Pataki vár fölött lelkesedtem igencsak, az ólombetétes üvegablakot és a lovagtermet le is rajzoltam. A cseheknél a vasúton feltűnt az ottani vasutas-sárga szín mássága, és a szlovák asszonyok népviseleti színeit is leírtam.

1958.8.15.   1
Mami hazajött (nyaralásból)
akaraterő-nevelés: jeles leszek harmadikban - evvel bebizonyíthatom Maminak akaraterőmet.
[utánjegyzés 59 nyara: hármas rendű lettem! Ha-Ha...]

58.10.1.                                            1
A vallás nem nyújtja - önhibámból - azt a támaszt, amit kéne.

58.12.                                               2
hobbiim:
evezés
dossziézás
könyvek rendszerezése és gyűjtése
újságok gyűjtése
művészettörténet
rádióhallgatás (éjszaka-jazz) RADIO LUXEMBURG W-1
olykor barkácsolás
régen: geológia
Élet és Tudomány-rendszerezés

59. április után, tavasz
győri megbeszélés (Gerő atya)
minél kevesebbet egyedül lenni, kevesebbet foglalkozni  magammal
örülni, vidámnak lenni nem lehet egyedül, „iskola-tanulás után elmehetek valahová, találkozhatok valakivel...”

nem én vétkezem, a természetem vétkezik!
problémák még:    pesszimizmus
egzisztencializmus
elkeseredettség
társaság-közösség és én.

59. tavasz
De végül visszalépnél a fájó üveg mögé, kezed
leejtenéd,
S tűnve pislognál kutató vézna szívembe.
66. hagyjuk meg, mert őszinte volt.

59. ősz                                              4
egy Mamival való beszélgetés után
teendők:
szobaberendezés: Mami ízlése szerint
tanulás: a „kell” érzése
szeretet: a MÁSIKAT kell nézni
önként kötelező szívességek: elmosogatni, konyhát fölmosni, kedvesnek lenni, önként jelentkezni bevásárolni, önként ebédet fölhozni, vendégre mosolyogni, előtte nem olvasni

59.9.2. Vasbányai oszt. főnök év eleji beszéde                                            4
teljes értékű embernek lenni...
életfelfogás - jó érettségi - aktivitás - közösség - érted haragszom, nem ellened - emberebb ember - közfelfogással sodródni vagy egyéniséget megőrizni. Cél szem előtt tartása, utolsó alkalom tanulni - akaratnevelés - osztálybizottság, dolgoknak lényege a forma (öltözködés, frizura).
Legfontosabb követelmények: őszinteség, komolyság, összeszedettség. - Nyári ismerettségeket le kell építeni. -

59.9.23.                                            4
így tehát megállapodtam magammal, hogy ellenőrzöm, mire megy életem a tanuláson és evezésen kívül.
Az utóbbi hetekben: hét oldalt az albumban (Mégis szép az élet?!) megszerkesztettem, az íróasztalomat teljesen rendbe raktam, könyvtáram új (számozott típusú) rendszerét megalkottam és végrehajtottam, megcsináltam íróasztalom titkos zárját, (mely nem kis örömet szerzett nekem), átmásztam egyszer a lépcsőházból a konyha erkélyére szükségből (V. emelet!), bár nem kényszerűségből, a diódarálóból minden eddigi rendszert felülmúló fotóállványt csináltam (2-3 napig tartott), a Modern Könyvtárból a 79-es sofőrt elolvastam, előhívattam egy jól sikerült előtétlencsés filmtekercset, felgyülemlő színes ceruzáimat egy dobozba elegáns-rendbe raktam, kispekuláltam az „anyagos” dobozt, letettem az úszásvizsgát a vízijártasságihoz, Tücsinél dolgainak negyven százalékát rendcsinálás közben kihajigáltam (tudtával)

59. 11. eleje                    4
állandóan csak festek, temperával, és színespapír-kivágásos technikámat fejlesztem tovább

59. 10. 2. (szülnap)
Azon a címen, hogy nincs akaraterőm, tényleg nincs akaraterőm.

59.9.25.                          5
Nincs célom, nincs élettervem és rossz megszokások is zavarnak, pl. a fejem vakarásáról sem bírok leszokni. Iskolámat nem szeretem, tanáraim közül keveset becsülök valamire, s a sokat emlegetett osztályközösséget - csürhének tartom. Szobámban nem érzem magam otthon, nem saját ízlésem, elképzelésem szerint van berendezve, még apróbb részleteiben sem, és szobám szinte Mami előszobája - átjáróház. A vendégek mindig itt telepednek le, soha nem vonulhatok vissza egyedüllétbe, ha kéne, sem. Általában nem szeretem az embereket - egyedül Mamit, de minimális időt töltünk együtt, hogy beszélgessünk. Tücsivel kutya-macska viszonyban élek. Emellett az olyan  alapvető kulturális dolgokat is, mint a fogmosás, bizony gyakran elhanyagolom.

1960. jan.                      6

Mami
Életem gondolatkörének fő betöltője. A külső világot ahogy felfogom, s ahogy magamban átalakítom, mindent megnézek egyszer a „Mami” érzelmi szűrőjén is. Szeretném, ha több ideje lenne rám. Félek, hogy távolodunk egymástól, „nem kapaszkodhatsz mindig az anyád szoknyájába” - dörrennek rám olykor. Mindig tökéletesnek képzelem őt. Ezért bánt, ha néha sablonosnak találom elfáradt humorát, s bár megértem, de nem szeretem hosszú telefonbeszélgetéseit (társaságnélküliségből
fakad)                  Tücsök, 1982

Tücsök  1960
Rá sokszor ok nélkül vagyok dühös, egyszerűen ő maga idegesít. A jellem - szokás - temperamentum - annyira különbözik kettőnknél, hogy kibékíthetetlen ellentét van kettőnk között (rendetlenség, közösségi szellem, gyerekesség, sértődékenységem), sokszor a gondolkodását butának tartom, még veszekedni sem lehet vele okosan, bár a nyelve föl van vágva.

60. V. 8. Ballagás után egy nappal                        10
Ma nagyon jó délelőttöm volt, az ifj. I. kcs. nyolcast hosszú távú versenyen kormányozhattam, és utána az én szeretett Horányomban mehettem két öblöt, miután két hónapja nem eveztem betegségem miatt. Viszont a mai estém nagyon rossz volt, Mami régi bajokkal jött elő, melyek állandóan fönnállnak, és felgyűltek most benne - (nem tud megfelelően ruházni minket - nem bírja a takarítónőt fizetni, állás után kellene nézni). Az ő elkeseredettsége rám is rám ragadt, ideges-fáradtsága ugyancsak. Igen lekókadtam. Ráadásul találkoztam egy pokolian kívánatos evezőskislánnyal (aki állítólag igen nagy kurva), s most  vele szeretnék megismerkedni. (Nem a fenti tulajdonsága miatt.) Ez is új gond.
Általában most a nő utáni vágy oly erős bennem, hogy labdában is mellet látok, s olykor törni-zúzni szeretnék.

60.8.30. Győr, beszélgetés Gerő atyával érettségi után                       14
Arról beszélgettünk, hogy nem tudom magam rendszeres itthoni segítőmunkára szorítani.
Tücsi elhatározó levele az akaraterő-nevelésről ilyen magabiztos és szólamszerű formában (pláne nőnél) nem reális. Ti. említettem azt a levelet, melyet Mami állított nekem követendő példaként múltkori beszélgetésünkkor.
Akaraterő-nevelés, akarom és menni fog, ha beleszakadok is - pedagógiai maszlag - Maminak és Tücsinek most engem kéne - ... szolgálni, jobban mondva művészetemet, Gerő szerint.
Olyan élettársat kell majd választanom, aki megalkuszik természetemmel és szolgálni fog engem. Ha Mami nevelésében van is hiba, az olyan lehet, amin úgyse lehetett volna változtatni.
- Mamiról: a gyerekkor kritikátlan teljes, feltétlen rajongó szeretete és ragaszkodása egy szép emlék marad, s a szeretet most átalakul. Nem vitás, hogy valamelyest távolodunk egymástól. - A falra saját képeimet rakjam föl (ez a válasz arra, hogy: legyen-e stílszobában, ill. fogadószobában evezősplakát és absztrakt. (Szakember! 68.11.)
Egész életem folyamán egyéniségemet a legnehezebb nekem lesz eltűrni.  - sex: kettesben kínlódni? Nem jelentene megnyugvást... inkább így kibírni és igyekezni.

1961.1.11. (bokarándulás miatt három napig itthon voltam)                        15A
Rendszerezés nélkül a fölvetődött problémák alapján próbálok megint keresztmetszetet adni mostani életemről.
A régi (belső) szobát még munkába kerülésemkor visszakaptam. Eddig negyed 6-kor keltem, emiatt éjjel zárva volt az ajtó, hogy reggel ne ébredjen miattam a család, most már az erős olaj- és petróleumszag miatt általában napközben is zárva tartom. Így viszont igen egyedül érzem magam.
Kiváló állványt is csináltam a görpicolóból, a gramofon dobozából, két félíves rajztáblából, rossz rolólécekből s végül a fotoállvány egyik lábából. Technikai eszközeim szaporodnak, egyre jobban vagyok felszerelve, és egyre jobban megtanulom, mit hogyan kell csinálni rendszeres műteremlátogatásaim óta. Festők, akikkel tartom jelenleg az ismeretségeket: Magyarász, Lorberer Anni, Sugár Gyula, Durai Tibor, Kecskeméti Kálmán, Rácz Dönci, Máté Gyuszi - Zebi is megismertetett egy főiskolással, aki állítólag elvisz a Benedekhez és Barcsayhoz, s Figuli egy osztálytársát mutatta be, aki szintén tehetségesnek látszik. Mióta dolgozom, vannak jó képeim. Gyerekesen örülök a jó kritikának, ha őszintének érzem. Mióta dolgozom - képtelen vagyok teljesen megtisztítani a kezemet, s öltözködésben teljesen elhanyagolom magamat.
Sokat tanultam, nemcsak szakmai dolgokból, hanem jobban tudok a munkásság szemszögéből ítélni, jobban látom helyzetüket, s megértem, miért nem érthetik soha az absztraktot a művészetben.
Sex: irgalmatlanul könnyen felhevülök - s idő múlásával egyre jobban így van, sokszor minden porcikámmal, reszketve vágyom a testi-lelki szerelem után, bár tudom, hogy soha nem tudnék a szerelemben megnyugvást találni.

61.7.21.                          18
Klee egy-egy képében a legtöbbet nyújtotta, ami elérhető az élet megismerése terén. Mikor képeit nézem, valami földöntúli zsongást vélek hallani, az időtlenség, időfölöttiség érzetét kelti. Csodálom Braque-ot, Picassót, s a legnagyobb magyar festőknek jelenleg Egrit, Derkovicsot, Csontváryt és Barcsayt tartom. Múltkor Kálmán fölvitt Kassákhoz, lélektelen, számítgató nem-artisztikus festőnek érzem.
Nagyon sok időmet töltöm most E.-vel, szívesen vagyok vele, furcsa így szerelmet elkezdeni, hogy az ember már a végére is gondol...
Vágyam volt egy műtermi festőállvány, egy magnó meg egy világvevő rádió. Ma azonban úgy látom, helyesebb, ha vágyak nélkül élek, s ezt a felfogásomat szeretném állandósítani. Erről a felfogásról könyvélményem is volt már: Seneca Erkölcsi levelek és Strindberg Egyedül.

61.10.2.           19
Hölgyeim és uraim, a kísérlet sikerült. Tessék, tessék, lehet befáradni, tessék megtekinteni a szobát, ahol nincs, vagy alig van fölösleges dolog!
Most, hogy áttértem a földön alvásra- az ágy kidobása is benne van ötéves tervemben. Jó ez így.

61.11.19.                   20/B
A körülöttem lévő dolgok kidobásának újabb állomásáról számolhatok be: összes könyvemet E.-nek adtam. Az ajándékba kapott úti-borotválkozókészletet továbbajándékoztam, a „Mégis szép az élet?!” hangzatos címet viselő fénykép- stb. albumomat - mivel rájöttem, hogy festés is van a világon - elégettem.
Az Albertfalva-grafikámat, amit 80 példányban sokszorosítottak nekem a munkahelyemen szitanyomással - kivéve azt a 8-9-et, amit már elajándékoztam - elégettem.
A fölösleges üvegcséket, apróságokat és pasztellkészletet kidobtam a festőállványból, valamint eltüntettem az ágyneműtartóban lévő „fa és anyag” raktáramat is...
Szobám dekorálása most elég jó, a Henry Moore-kiállításon rajzolt képek együtt, a 70x110-es vásznam az ágy fölötti falon, az első sárga térképem, meg egy grafikám...
Összes leveleimet és az E.-emlékek 90 százalékát elégettem...

62.1.24.                       21/A
Különösebb változatosság vagy izgalom nélkül múlik az idő, ritkán vagyok dühös, még ritkábban szomorú. A reggeli tornát csinálom, az októberi 8 fekvőtámasz fölment 36-ra.
21/B
Sárköziné rendelkezésemre bocsátotta zugligeti telkét, rajta egy kunyhóval, nyáron lehetne ott aludni és nagyokat naturázni. Majd meglátjuk.
E.-vel teljes mértékben kijövök, nagyon szeret engem, s azt hiszem, ha nem is annyira (féltem a szabadságomat), de én is őt. Hogyha mi egyenletesen, súrlódás nélkül jóba tudunk lenni, az nem papucstermészetemre utal-e? Merthogy azt szégyellném magam előtt.
Nem tudom, mi módon szokjak le bőröm vakarásáról, arcomon egyik seb helyén barna foltszerűség keletkezett, csúnya dolgok lehetnek ebből, ha tovább csinálom. Levágtam a körmöm, de evvel csak jobban kínzom arcomat, mert kaparom így is, csak ügyetlenül, s ezért többet. Magam képtelen vagyok leszokni róla, annyira kívánom, tán pszichológus tudna segíteni? -
az sem. 65.10.
21/C
Tücsit nem szeretem, s mégis közelebb kerültünk egymáshoz. Igyekszem az előbbiért kárpótolni, s sok pozitívumot kap tőlem. Bizalmas velem.

62.2.                 22/A
Minden emléket, minden Klee-képet megöltem magam körül, mert féltem a hatalmuktól, s most mankójuk hiányzik?

62.4.                    24
Most, hogy visszagondolok a nyári értelmetlen-unalmas-kéjesen csodálatos balatoni autóstopokra, amelyeknek állandó résztvevője volt a Knaur Klee-kötetem, fáj a könyv hiánya.
Persze a jó emléken túl az is izgatja a fantáziámat, hogy tudnék Klee-kötetet szerezni, most lenne pénzem.
újra megvettem 62.6.
Miklósnak szülnapjára 85.8.,
kölcsönkértem: 91.7.
visszaadom?

63. 1.                   36
Életcélom már régóta a festés volt, mikor fölvettek a Főiskolára építésznek. Lelkiismeretesen és a külső követelményeknek megfelelően igyekszem dolgozni, így ez jelenleg számomra annyi idő, hogy most festésre időt keresni irrealitás. Tehát a festés utáni vágyat ruhatárba tettem, lelkiismeretesen vigyázva a ruhatári számra, hogy esetlegesen előbb-utóbb elkövetkező időben eszembe jusson a gondolata és esetleg tetté is válhassék. A festéssel tehát jelenleg sem értelmileg sem érzelmileg nem foglalkozom. Kivéve a „gyenge pillanataimat”, amikor azt mondom, most jó lenne festeni. Viszont hál'Isten az ilyen kósza dezertőrt a kontrollgondolatok hamar eltapossák: „tudom, hogy most fáradt vagyok, így most a munka nem megy könnyen és jól. Tudom, hogy minden valószínűség szerint holnap reggel jobban fog menni, és újra ki fog elégíteni, hisz amúgy sincs most más lehetőségem, ne gondolkozzunk hát most a festésen."

63.1.
fölírtam magamnak, aminek most örülök
twist
lement a hold
”dzsez abed”
die drei musikanten
boldog-szomorú dal
dürrenmatt
rock around the clock
csodálatos mandarin
reménytelenül: az ember...
non cox pair-oar
egry
citroen ID 19
ametiszt
vízesésház
knaur lexikona
funkcionalizmus
volare
lascoux
homo contemplator
sétalovaglás a tengerparton
magányos cédrus
ó, Utrillo...
gaugin: féltékeny vagy?
roue ravignan
giotto
chagall: önarckép, rabbi
kokoschka: veronika
holbein
max frisch
pontiac furgon 960
res skiff
Királyok völgye
skarabeus
stop
henry moore
leonardo fa-rajza
seneca
tut ench amon
radio luxemburg W-1
szfinx
pilisszentlászlói völgy
camus
első szerelem, özönvíz előtt
braque
egerek és emberekű
arles-i fák
érik a gyümölcs
chocolata
marina vlady
nagy romulus
jaguar automatic
praha-vár
halott harlequin
szürrealizmus
pannonhalmi altemplom
just walking in the rain
Broadway boogie-woogie
modigliani
kunst der leere: tisztaság
altamira
pécs budai városrész
futurizmus
micimackó: Füles
Kivégzés, Téli kikötő
rouault
éjszakai vonat zenéje
és Klee!

62.6.                         44
SEMMI kedvem együtt élni egy olyan rossz kedélyű emberrel, mint én.

de azért egy emberrel se cserélnél a 300 millióból! 63.11.
viszont ez a föntieknek nem mond ellent 64.6.
hatványozottan igaz. ha ez így folytatódik!  65.10.
ÍGY! lassan megértem a Lényeget, evvel megszokom magam, s így a dolog alkalmankénti elintézése rutinmunka már  67.3.
meg kell szokni, hát meg lehet szokni  68.11.
bízom bennem, hát minden rendben van   70.2.
megszokhatatlan, de - munkaállapot   77.12.
csendesedem  92.8.

63.8.                      47
Borsos Miklóssal folytatott beszélgetésem eredménye - a művészetről és lehetőségeimről.

1/ rajzeszköz
Tudd, (alkalmazott) grafikát akarsz-e vagy fölkészülni a festéshez, tehát elsősorban látni akarsz-e megtanulni. Ha ezt: Plajbász! Vigyázni a speciális „kipattanó-világító” eszközökkel! (ugye, nem volt szimpatikus a Kondor-féle golyóstollrajz sem...) Manír felé visz a Rapidograph is, ha csak „cérnarajz”-ra alkalmas (eladtam 63.9.). Elvezet egy architektikus-objektív látásmódhoz, és feltérképezés lesz élmény kiváltotta indulat helyett.

2/ mester
A főiskola értéke mindig és mindenütt, de különösen most, csak annyi, hogy a növendéknek modell-társaság-és műterem áll a rendelkezésére. Az ő korosztályának tanulási módja az volt, hogy megkeresték maguknak a megfelelő idősebb mestert. Ezek szerepe kizárólag: MEGRÖVIDÍTENI a keresés idejét. Minden más impulzus veszélyes lehet.
Ha pedig a klasszikus mesterekre kívánnék visszatekinteni: nem jó Klee! A maga nemében tökéletes, de zsákutca lenne más számára. Klee egy skálán játszott, és zsákutca lenne épp ezért más számára. Az elmélet úgyis meghal, ha az ember kézbe fogja a rajzszenet. Rajzolni Picasso korai műveire nézve lehet tanulni, vagy például Van Dyck-től-

3/ fölkészülés ideje
A főiskolás korom 5 éve nyilván nem vész el, mívességet, szemléleti fejlődést és kenyeret ad. Ugyan mért türelmetlenkedsz, barátom, sorolhatnám a példákat, hányan kezdték 40 éves fejjel. Ha tömény a tehetség, az úgyis kiugrik. És időbeosztás: Hányan festenek ma a napi 8 óra után!
Csak napi 6! 68.5.

63.9.                   48
Sorsom (mert alkatom), hogy egyszerre bízzam és ne bízzam magamban
- hogy végkimerülésig fanatikusan lelkesedjem a munkáért, mindennek elébehelyezzem, és hogy elvágyjam a szeretet passzív meleg foteljébe,
- hogy munkaakarásom az egeket verje és pesszimizmusom megkösse a kezemet,
- hogy sokat akarjak elvégezni, de testem fölmondja a szolgálatot,
- sorsom az, hogy az egyensúlyi állapot elkerüljön, és ebben az állapotban kelljen produkálni.

63.9.                  49
- minden tárgy, történés az üdvösségemet szolgálja, csak az akaratommal kell segítenem,
- amit Isten akar és tesz velem, az föltétlen jó.

63.10.
Amikor a 10-es évek nagyjai kikísérletezték az absztrakciót, akkor az még nagy szent eredmény - a kifejezési lehetőségek kibővülése - volt. A mai nemzedék (példa rá az Absztraktok Lexikona) ezt heccből csinálja, vajmi kevés komolysággal és fegyelemmel, és így valóban csak a variációk számát növelve. Hát persze hogy semmit sem tudnak így mondani!

63.11.                             52
A főiskola leköti napi 11 órámat, és erre még ráadok 1-3 órát, plusz a szombat-vasárnapot.
Végül is ez is valami, nem?!

63.12.3.                         55
Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem, azt hittem gyorsabb vagyok nála.
Ha hívnál, félbehagynám a detailkihúzást
akár nem törődnék többé a statikával
és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán
a kedvedért akár lusta is lennék, és mindig ren-
detlenül hagynám a szobámat
de kedvedért leszoknék az önhittségről
és emberszeretetet is tanulnék
és még sok mindent.

64.1.26.éjjel                   58

- Most kezdtem a művészettörténetet
tanulni - már 1/2 11 van és holnap
reggel kollokválok.
- Hogy mit csináltam eddig?
Az egész nap elment avval, hogy nem
voltál itt. Így másra nem jutott időm.
Most már érted:
Most hagyj tanulni.

64.4. 
Tanmese: nem lehet egyedül élni, mert akkor ki fogja meg a vonalzó másik végét, ha íves vonalat akarok húzni?!

64.4.                      62
A szobámat és az életemet is átrendezném a kedvedért!

64.9.11.                           65
a „hosszútávfutó magányossága” után
-        jó polgár leszel, fiam, egészen tehetséges vagy: még három év
és három tervezőintézet fehér köpenye között is
válogathatsz! Két év múlva 100 fo-
rinttal emelik a fizetésedet és
az évi szabadságodat is egy nappal.
sima állú és sima modorú leszel, nem túl kedves a fő-
nökkel, mert hát gerinces ember vagy, de nem is túl
határozott, mert hát születésedtől gyáva vagy.

64.9.                    68
(Ha festenék, ezt tanácsolnám magamnak:)
Nyugodtan és lassan kell festeni. Le kell kuporodni a papír előtt, rá kell görnyedni, és nem kell hátraugrálni percenként. Lassan kell festeni. Úgy kell elkezdeni, mint annak idején reggelente az esztergályosműhely kitakarítását. Meg kell keresni a seprűt, félre kell rakni az útból a szemétkosarakat, és lassan elkezdeni tolni az ablak felé az acélforgácsot, kikerülve óvatosan a géplábazatokat. Minél tovább tart, annál jobb...
festek, hokedlin üldögélve 64.10.

64.10.                            69.
ideje lenne megszokni fogat mosni, zoknit váltani, reggelizni, emberekkel tudni beszélgetni, efféle

64.12.                              71
Nem sok kedvem van beépülni a társadalomba ilyen kis építőkőnek, mint kultúrházi előcsarnok tervezője.

No, szép kis világot teremtettem magamnak: hónapok óta nem keres, nem hív senki. Persze ez természetes is. Alapvetően nem érdekelnek az emberek, vagy legalábbis sajnálom a munkából elvesztett és rájuk fordított időt és energiát.

65.1.                     72
A mosogatásban nagyobb kedvem telik, mint az aktrajzolásban. Pedig...

65.2.
Egy tanáromról: nem érdekel, ha gazember; annyi érdekel belőle, amennyit tanulni tudok tőle.

65.3.                     74
Elvből - a halottkultusz mai formája elleni tiltakozásképpen - nem mentem el egy osztálytársam temetésére (a temetésnek, az ilyen búcsúzásnak semmi jelentőséget nem tulajdonítok).
Nem tudom, megengedhető-e a közösségben ekkora bátorság (különcség) - nem vagyok egészen biztos benne, hogy helyesen tettem -

65.6.                     75
Magamat sajnáltató mondat vizsgaszezonból: csak abból tudom, hogy esős az idő, hogy a rajztáblámon megnyúlik a borítópapír.

mintha gép lenne az emberideálom...

okos, ha az ember akkor sem kételkedik tehetségében, ha nincs neki...

65.9.                   77
Most értem el - lassan 23 éves vagyok -, hogy rendszeresen imádkozom.

65.12.                           78
Azt hiszem, a művészeten kívül még két dologhoz van érzékem: mechanizmusok konstruálásához és az általánosításhoz. Az előbbit kiélem tervezéskor; a másikra (filozófia) feltétlen szeretnék ráállni. Úgy érzem, ha az sikerül: egyenesbe kerülök. A filozófia érdekesebb a bútortervezésnél.

65.3.                      83
Ma váratlanul konkretizálódott, hogy a jövő héten társadalmi ösztöndíjra szerződést kötök az Angyalföldi Bútorgyárral.
Hátránya:
- bútorhoz kevesebb kedvem és érzékem van,
- biztosan nem mehetek diploma után egy kicsit külföldre,
- félő, hogy beleszokom, és - reményeimmel fölhagyva - ottragadok,
- másfél évig kiszolgáltatottjuknak fogom érezni magam.
Előnyei:
- föltehetően azonnal önálló munkát kapok,
- életem valamilyen vágányra került,
- anyagilag hasznos,
- bútort szívesen fogok tervezni és rajzolni is.
Összefoglalva megállapítom, hogy a dolog nekem jó. (Egy héttel életbelépése után a szerződést fölbontottam.)

66.7.10.                      88/A
Zs.-ügyem lényegében évek óta egy helyben topog. Változott inkább csak annyiban, hogy most már elvben szívesen házasodnék, elmúlt a szokásos fiatalkori „szabadság”-vágyam.
A dolog lényege a következő: Zs. a szeretet egy külső megnyilvánulási formáját (nem külső, és nem forma, most már tudom 68/3) csak magát fegyelmezve - nem ösztönösen tudja adni. Úgyhogy erre nem számíthatok. Viszont alkatomnál fogva erre különleges szükségem lenne.
És: nem tudom, nem merem eldönteni, hogy erről lehetséges és helyes-e lemondanom. Szoktatással később talán csökkenne a hiányérzetem. Ha ettől eltekintek, Zs. megfelelne feleségnek.
(Nem tudom, létezhet-e egyáltalán valaki, akinek hibáit könnyebben elfogadom, és két év együtt-járás után is úgy hiszem, hogy nehéz lenne nélküle élni.) Vagyok annyira bölcs, hogy nem hiszek egyértelműen a két év óta hullámzó erősségű gyűlöletemnek.
Emiatt az egy dolog miatt állandóan és régóta gondolkozom azon, hogy együtt maradjak-e vele. És végül is, hogy nem tudom elhagyni, nem tudom miért van, hogy csak a megszokás-e. Rengeteg a közös dolgunk, vagy egyszerűen Ez az érzés a szerelem, az első szenvedélyen túl.
(fél órával később Zs. elment.)

66.7.                 88/B
(Búcsúzólevél)

Fickókám!
Nem ágálok döntésed ellen. Csodállak bátorságodért, hiszen ez a lehetséges legnagyobb tettek egyike. Tudod, hogy magam is hasonlóan gondolkoztam, csak dönteni nem tudtam. Nemcsak gyávaságból -
Amit tudok:
Életem legnagyobb élménye voltál - nagy-nagy szerelmemmel és nagy gyűlöletemmel együtt. Köszönöm ezt a két évet neked. Nagyon sokat köszönök neked. Életformát, szemléletmódot, meg a napi fogmosást is...
Talán bizonyos fokig megnyugtat téged, ha ideírom, hogy mostanában én is nagyon sokat kínlódtam melletted. Így hát nekem is nagy jót tettél -
búcsúzom:    Deske

66.7.                      89
Két hetet eveztem itt a szegedi művésztelepen kulturált, kellemes körülmények között res-skiffben, olyan hajóban, amit annak idején nem is kaphattam volna.
Kilométereket evezni egyedül, hogy senki sem lát, semmit sem látok (az evezős ritkán néz ki a hajóból) - monoton feladat. Hozzávetőlegesen egyenletes tempóra is képtelen voltam. Dublóban - stroke-ként (tehát nem egyedül) - fegyelmezetten és egyenletesen mentem. Ott más. Mert ott valaki lát, valakit egyben irányítok is, és valami módon talán „Budapestet” is képviselem. Ezen az edzésen erőmet többszörösen jobban ki- (és el-) használtam, mint egyébként. És azt hiszem, nemcsak most, itt, hanem annak idején is a legkellemesebbek mindig a reprezentálás percei voltak (még az is lehet, hogy azért csináltam az egészet). Az MTK-dressz, a hajó elegáns kiemelése a vízből, a tribün-menések, meg az a versenyszámtábla a hajó orrán, meg a híd alatti menések, a „nézd, öregem!”

66.9.          93    
estefelé mikor
lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe
őhelyette.

már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned.
meglepődöm ha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.

pedig a szeretőm hagyott csak el
kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm -
követte apró, okos vénusz-társai útját:
hallgatott a jobbik eszére.

                          94/A
Váli Dezső
Iparműv. Főiskola V. évf./1. féléves feladat
ALKOTÓHÁZ-PROGRAM

Az államnak pillanatnyi gazdasági érdekeit tekintve irrentábilis  alkotóház létesítése. Tehát építését nem gazdasági, hanem kulturális vagyonunk növelésének igénye teszi szükségessé.
A legjobb alkotások egy nemzet büszkeségei. A legjobb alkotások általában egy jó nívójú középtehetség-rétegből nőhetnek ki legkönnyebben. A nemzet ezért helyesen teszi, ha megtűri, sőt dédelgeti százszámra a becsületes átlag művészeit, mint ahogy a kiásott háborús lőszert illik kezelni - nem tudni, melyik robbanhat.
Az építmény jellege nem gyorsan avuló, ritkán és kevés épül.
Mindezek, valamint a környezet adottsága teszik indokolttá beruházás esetén a maximális eszmei és anyagi ráfordítást.

Mit várunk a háztól kívülről?
A környezet eszmeileg determináló adottságai:
Az épületnek ki kell fejezni a pestiek tiszteletét a megmaradt utolsó tabáni gyöngyszemek, tehát saját történelmük, saját öregapjuk iránt.
A pesti tempót és biznisz-mentalitást Budára érkezve itt le kell vetkőzni, vagy legalább egy kicsit meg kell szégyellni.
A ház a feje a Várbazár-műteremsor-kígyónak.

A környezet priméren vizuális momentumai:
Az épület fő nézőpontjait a forgalmi adottságok határozzák meg. A környék beépítetlensége (munkahely sincs a közelben jelentős) következtében a gyalogos célforgalom elenyésző. Aki gyalog megy, az sétál kéz a kézben.
A zsibongó Pestről átbumlizó villamosutas első föllélegzése a hídról kapott panoráma. Ez az ígéret először a hídfő-élményben, másodszor (ha arra megy) a Tabán-élményben konkretizálódik.

Autóforgalom: az Erzsébet híd hídfő-csomópont utolsó pár métere egyirányúsítottsága és pontos megtervezettsége következtében itt még gyors és zavartalan. A hídról észak felé térve negyed-fél percig látni a telket. Számukra a Szarvas étterem épület mellett ez a ház teszi a térbeli viszonylatokat egyértelművé, és zárja le a tabáni légkört. Utána már a Dunapart, a Vár vagy a Krisztinaváros élménye jön. A villamoson utazókra nagyjából az érvényes, mint az autósokra: pár pillanat alatt egyértelmű, könnyen befogadható hangulatot adni. Csak az épület fő tömegarányaira van idejük rezonálni.

Szűkebb környezeti adottságok:
Sorház-foghíjbeépítés. Lehetséges beépítési magasság kb. két szint, ha a környező párkány magasságot tartom. És ha gyors rápillantással is könnyen értelmezhetővé és egységessé akarom tenni, akkor ezt tartanom kell.
A szomszédos homlokzatok múlt század forduló környékiek, áttekinthető tömeggel és igen finom felületplasztikával. Felületük vakolt, színezett. Ennek megfelelően kézenfekvőnek látszik házam felületének hasonlóképpen való kezelése, vagy kontrasztként nyers betonfelületek kemény architektonikus plasztikával. A második megoldásból indulok ki.

66.12.            100                     Arany idők   A/67/01 
Vagy három hetet kihagytam. Ha most nem kezdek el megint festeni, nagy baj lesz. Már érzem az előszelét.

66.12.                          101
A keservit, fogalmam sincs, hogyan kell csinálni a vasárnapokat.

Azt mondtam valakinek: ha önző vagy, legyél következetesen önző. Legyél megbízhatóan önző - így ártasz legkevésbé.

66.12.                            102
tudom, hogy tíz év múlva vén lesz hozzám képest
tudom, hogy nem vallásos szemléletű
tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon
kínlódnék vele
tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna
tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos
tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván ,én pedig
nőbb nőt
tudom, hogy majd' mindig gyűlöltem is
akkor hát mért jövök meg a főiskoláról - ha látom -
mindig sebzetten, megfáradtan?

66.12.25.                       105

százötös lap
Seneca megmutatta nekem a világban a nyugalmat
Strindberg a csendet és az egyedüllét lebegését
sok ősz emléke és Brueghel képe a természetet
és annak melankóliáját
lányok vágyása a gyönyörűség létét
a rock and roll az őrjöngés örömét
Bartók fanyar mosollyal a végtelent
Klee azt mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok
látványa képzetemben
a németalföldiek megmutatták a kis emberek és apró dolgaik
harmóniáját
Louis Armstrong, hogy minden más közömbös, amikor egy trombita szól
Zorba, a görög és Marina Vlady: - hogyan kell mosolyogni
az autóstop, a síelés, és - igen - a festés: végtelen szabadságomat
a sebesség megmutatta az igazi szenvedélyt
egy csöndes lány léte a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg
velem
éjjeli külvárosi séták egy fiúval - a mámort és meghatódást
és gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék
építőkockának a világ építésében -
de láttam háborúkat is
és Steinbeck megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez
egyáltalán nem természetes
környezetem: hogy valamennyire mindenki elrontja életét
magambafelejtkezéseim - a lineáris idő bizonytalanságát
sokfélét láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,
tudásban, ahol kell; -
mégsem értek semmit.
nem értem a dolgok jelentését és kapcsolatát
olykor meghökkentő közelségüket hozzám
használnak és használom őket
mi köze a mának a tegnaphoz
mi közöm van mindehhez
mi is vagyok én -

váli dezső 966.
Ma se értem. 79/4

66.12.                           106
Az első lány életemben, akinek nem érdekelnek a hibái -
67.1. azt hiszem, ő sem.
67.3. persze
67.1.                   107
vagy két éve őrzöm ezt az újságdarabkát:
„a tökéletességre való törekvés némely embert tökéletesen elviselhetetlenné tesz”

67.2.                   109
Azért sok mindent hibátlanul betanítottam magamnak. Hogy ennyire tudjanak érzelmeim fölött az elvek uralkodni! A napokban éjjel Zs., tőle jövet, a megállóhoz lekísért. Utoljára és örökre búcsúzkodtunk. És e perceket lerövidítettem egy villamos után futással, mert tán neki így kellemesebb ---!

67.2.28.                         111
Miután megértettem, hogy létem csak Istennel való kapcsolatában nyer értelmet - érdemes az új optikával keresztmetszetet készíteni. Isten feladatomul az üdvösségen való munkálkodást tűzte ki.
A ”homo contemplator” életmódról: adottság, jogom van munkálkodni rajta, a nyugalomnak a szituáció fölé kell emelkednie. Itt válik jogossá a használt: MINDEGY szóm.
Alaposan meggyőződtem róla, hogy célt, értelmet én nem tudok adni életemnek. Előző éveimet negációk jellemezték. Vallásosságom a bűn elvi negálása volt, részben ösztönös etikám, részben félelmem miatt.

67. 3.               112/B
Mi legyen élettársam legfőbb erénye?: hogy szeressem!

67. 4.                 114
Egy monoton Üdvözlégy közben megcsapott: a nemek közti párharc ez útvesztőjében - milyen jó valakihez szólni, akivel egyértelmű és nyugodt lehet a viszonyom. Ő is nő.

67. 5.                  115
Az ember nem azér' él, hogy Híresember legyen.

67. 5.                  116
Ezekkel foglalkozom mostanában
- a remény, a chance megítélése, mint a boldogság egyik (vagy egyetlen?) legtisztább forrása,
- az életszférák, és ezek tervezett - tudatos átlépése,
- az önmegalázás és a lelki nagyság,
- az egyoldalúság erénye vagy bűne - és a szokványostól eltérő választás, döntés ezen a téren,
- a vágyak szerepe életünkben,
- logikai (és pl. tervezés-) feladatok megoldása szféraátlépéssel.

67. 6.              118/A
Nézd, Jutkám,
ezt félkézzel, úgy két program között nem egészen fair játszani, bár lehet, hogy csak én tartottam túlzottan tiszteletben kívánságodat, hogy év végén csak dolgozni akarsz, s ezért ritkábban kerestelek.
Viszont: javasoltam, hogy dolgozzunk együtt legalább olykor, a közös szórakozás is nagyon fontos dolog (bár most sajnos még egy mozira sincs pénzem), de: kapcsolatunkat sokkal többre szántam: hosszú távon, a közös munka fontosabb (most is elsősorban grafikázni-rajzolni hívnálak -).
Egyre fontosabbá váltál számomra - köszönöm azt a tündér estét, akkor csillagocska voltál -
Szervusz
Deske

67. 8.                  123
LEVÉL MAMINAK
Olykor nyugtatót szedek, ma meghívattam magam Szroghal moziba Óbudára, aztán tegnap egy műszaki rajzoló lánnyal elmentem  feketézni, aztán valamelyik estét-éjjelt megint Kálmánnal sétáltam át a Dunaparton, végigmentünk az összes híd alatt - éjfél után csomóan pecáztak! -, meghívtam vacsorázni, mert csütörtökig nincs pénze - persze arra nem számítottam, hogy mennyibe kerül ez ma: egyhavi zsebpénzem, persze mindegy, vagy legfeljebb azért nem, mert csak a jövő hónapban ismételhető meg. Viszont tényleg nagy élmény, megismertem a rácpontyot, és valóban muszáj hozzá bort is inni - általában mindig illene inni - aztán kellemes, hogy udvariasak az emberrel, meg egy csodálatosan szép indiai bodrosfejű kisgyereket láttunk - néztük evés közben, örömmel tele, cinkosan összemosolyogtunk Kálmánnal, hogy hát, ez, igen - jólesik befogadni a világ impulzusait, igen, egy hete egy lánnyal sétáltam át egy délutánt, egyszer láttam előtte, s utána se fogom nagyon - kiöntötte a szívét -, a fiúja, az egyetem, a rosszkor jött menstruáció: halat az akváriumban - nézem az embereket, a világot. Meg kell próbálnom közéjük ereszkedni, talán nem fulladok meg, a végén az is kiderülhet: én is hal vagyok.
Indulok munkába, ezt a levelet, kérlek, tedd el, mulass jól.
Deske

67. 9.                             127
Évek óta: bármikor tudnék két órát aludni, ha hagynának.

67. 10.                           128
Phű, hát ezt is kipróbáltam, csókot, szerelem nélkül. Szép, karcsú és nagyon szerető lánnyal.
Igen, ezt soha nem fogom bírni. Hál'isten egy zavaros nosztalgiával talán kevesebb.
Képeim önkényesen alakítják magukat; sajnos. Örülök neki, ha jól.

67. 11.                           129
Feladatomnak tartottam: kikerülni ebből a helyzetből: 8 óra munka, utána kezdem a sajátomat. De a kialakult helyzet mégis kedvezőnek látszik (nem matematika az élet), mert: a kötöttebb rend fokozottabb figyelmet-fegyelmet kényszerít rám. Régen dolgoztam ennyit, rendszeresen - mint most októberben - a napi munka után.

67. 11.
(LAKÓTERV, Finta-műterem, a Hotel Duna Intercontinentalt tervező csoport.)
Nagy ám az ára - egy kapott, és nem választott közösségbe beleilleszkedni
mit kérnek:
közös szórakozást
meccsekre járást, de legalább szakértelmet
bizonyos nyegle morált
olykor közös ivást (összes anyagi, energia és idő következményeivel)
mimikrit
és a közös percek egy-egy pillanatra kellemesek csak, általában közömbösek
és mit adnának: szimpátiát, befogadnának, beszélnének hozzám, talán meg is védenének,
tökéletesen irrentábilis üzlet lenne.

67. 11.                          133
Diplomaév előtti utolsó nyár; egyedül Lengyelországban egy hónapig. Forró, zsúfolt napok, a tenger - múzeumok, turistaházak - autóstop, rohanás.
Végül a Kárpátok: Zakopane. - Pénzem elfogyott, nincs tovább. Holnap indulok haza.
Borús hajnal, a gondnok még alszik, így a portásnak fizetek: - diák? - magyar? - fele árat, kosztot még nem lehet kapni, de egy trafik már nyitva: csöpp ajándék az otthoniaknak, aztán irány az országút.
Elmaradnak az üzletsorok, majd a házak is, csepegni kezd. Galléromat összefogva ácsorgok, nézelődöm, sorra veszem - időm van - a hegyeket. Az út üres, forgalom nincsen még ilyenkor, minden csendes, egy kocsiból kihajított pléhdobozon kopog az eső, egyedül átélt, gyönyörű pillanatok, amikor semmi nem hiányzik.
Aztán szólít a kötelesség, integetek, nemsokára fékez egy teherautó. A ládákon munkások ülnek, kártyáznak, helyet szorítanak. Most már ponyva alól, esőtől védve nézegetem a világot, vizes út. Egyszer megállunk, diáktársaság kéredzkedik föl, még mélyebbre kell húzódnom, úgyhogy az égből csak egy keskeny szürke sáv látszik, zötykölődünk lefelé a szerpentinen, majd gyorsabbra vált a kocsi, erősödik a szél is. Utitársaim nevetnek és kérdezgetni kezdenek, mikor ingem alá fölhúzom tartalék trikómat is.
Ekkor tudom meg, hogy a kocsi Katowicébe tart, így hát biztosan elérem az esti gyorsot.
Később völgyek, majd kertek, villák, aztán magasabb házak, a forgalom is nő, beérünk Krakkóba. Járdaszélhez kanyarodunk, a pilóta fölkiabál: ő megiszik egy kávét, igen, szaladjak csak el a kenyérboltba, itt jobbra végig; megvárnak.
Futok hát, hisz maradék konzervem önmagában nem étel, de fél kiló kenyérrel kisegítene, a boltban kellemetlen meglepetés - hosszú sor áll. Megpróbálom: 5-6-10 perc, nem, erre nincs már idő, remélem, megvár a kocsi?! Gyorsan, vissza! Erősen magamhoz szorítom oldaltáskámat, még két sarok, itt most befordulok, stop, piros lámpa. Még lelépek az úttestre, de meg kell állni, rendőr is van. Elszántan nézegetem a szemben állók sorfalát, hol lehet áttörni, ha majd nekiindulhatok.
Akkor vettem észre a lányt. Karcsú volt és szép, húszéves talán, az a fajta, melyről előre tudni; csendes, jó asszony lesz belőle -
Szívem meglódult, ahogy csodáltam, és lám ő is engem nézett a mindent megértőek nyugalmával, mozdulatlanul, szeme meleg volt és komoly. Nem, nem mosolygott, az most mindent elrontott volna -
- nagyon hosszú pillanat volt, aztán elindultunk egymás felé, egyikünk sem sietett. Megfeszültek az izmaim, éreztem, amint forróság önt el - még egy lépés, elhaladtunk egymás mellett.
Már a parton vagyok, a rohanás elfeledett kényszere is fölötlik bennem - még egyszer: visszanézek. A lány lassan távolodik, most megfordul, észrevesz, nem kapja el a tekintetét, most is nyugodt és komoly, szemünk úgy búcsúzik, mintha éveket éltünk volna együtt.
A sofőr már a motort járatta. Intett, a járda szélén cigarettázó munkások is fölcihelődtek, elindultunk, a sarokba húzódtam, táskám ölemben, a ládák újrakezdték egyenletes zörgésüket.
Később észrevettem, mennyire fázom még mindig, akkor aztán kaptam egy viharkabátot. - Az ég dél felé kitisztult.
Többszöri rakodás, estére elértük a várost.
Másnap délben itthon voltam.

Ma a tömött villamoson - munká-
ból jövet - mellém sodródott egy
leány, egy pillanatra egymásra
néztünk, és minden eszembe jutott.
Most - először, másfél év óta.
furcsa -

67. 11.         135
- vigyázat, élet: ez már nem a fölkészülés ideje

67. 11.         137
Mester kellene és TERVszerű munka, nem vagyok képes megfelelően irányítani magam. Rajongó és naiv kapkodás, amit állvány előtt csinálok.

67. 11.         137
Színeket kellene gyűjteni. Így:
(a hangversenyen előttem ülők ruhái:)
aranyokker
kobalt világos
galambszürke
halvány püspöklila

cromoxid zöld matt
zöldesokker
égetett szienna
angolvörös

fekete
nápolyi sárga fehérrel
mélyzöld (párizsi kékkel)
középszürke

ultramarin sötét
kobalt vil sok fehérrel
fekete
mélyszürke

67. 11.                  138
Amikor megítélem magam: mi mindent nem tudok megfesteni - nem szabad kifelejteni, mi mindent tudnék, de nem akarok festeni (op art stb.)

67. 12.                          138
Először sértett, ha kollégák hátam mögött állva a tapasztalat jogán fölényüket éreztetve bírálták rajzomat. Ilyenkor igyekeztem félgúnyos válaszomba némi ellentámadást belefoglalni (ilyenkor látszik, milyen kifogyhatatlan árnyalatú egypár közhely-rutinszó, ha ezt a kifejezés: a hangzás modulálja). Ez valamelyest kielégített, de a keletkezett feszültségek végül megoldatlanok maradtak. Hiszen ellenállásom nem volt teljesen jogos, most valóban nem tudok még jól rajzolni -. Jó és rossz véleményre is jóváhagyó „ühüm” a válaszom. Örülök, hogy oktalanul nem bosszankodom, s emellett a kapott szó támadó (fölényt éreztető) éle fölött elsiklottam, sértetlenül.

68. 1.          143
Minél előbb ki kellene ugrani a vállalati munkából. Minden egyéb időtöltést addig is le kell építeni, és tovább is szokni kell a puritán életmódhoz. Sokkal kevésbé van bármi szórakozásra is jogom (másoknál), míg időhiányom valahogy nem rendeződik. Tehát: síelés, udvarlás, mozi, ismerősök. Más a munkája után pihenhet és szórakozhat, nekem akkor kezdődik az igazi munkám.

68. 1.                  143
Diploma után kétféle utat láttam magam előtt: vagy kisebb kaliberű helyen azonnal önálló munkát végezni (mély vízben tanulni meg úszni), vagy „samesz”-nak menni olyan helyre, ahol tanulni lehet. Az utóbbit választottam, mert szakmai, és nem anyagi ambícióim voltak. Eddig (mintegy 5 hónap) azonban itt csak rajzolói munkát végeztem. Ez a munka (a szálló) szempontjából érthető és rendjénvaló. Viszont a fejemre a minimális mértékben sincs szükség, senki nem is ismeri itt képességem fajtáját és fokát. Ez a munka legkevésbé sem érdekel, annyi fáradságot sem veszek, hogy megpróbáljam megismerni. Viszont a szakma valamennyi beteg csavarját megismertem, és érdeklődésem, ambícióm egyre fogy. Nagyon nehéz itt ma valamit jól csinálni.
A képcsinálás érdekel, és ott minden alkalommal az abszolút 0-ról indulok és elvi lehetőségem az európai maximum.
(68. 3. Ami tévedés benne: HA építész szeretnék lenni: ez a mostani tanulóidő megfelelő és rendjénvaló lenne. A probléma ott kezdődött, hogy lassan abbahagytam magam jó szándékú hitegetését: ezt a szakmát különösen tisztelem, de nem érdekel mint hivatás. Ezt nagyon nehezen láttam be.)
Pl.: Zsófiék - Péterrel komoly felkészültséggel és hallatlan szakmai ambícióval kezdték pályájukat. Nagyléptékű pályázatokon indulnak. Az ő magas színvonalú és egyenes vonalúnak látszó röppályájuk fullánk volt nekem, nem irigyeltem őket, de naiv kötelességtudatom a tanult szakma iránt, ami kontroll nélkül még a főiskolán vésődött belém, s amit mindig Zsófi szintjéig szerettem volna emelni - még most is -: a szakma teljes elvi tagadása után is azt követelné tőlem:
nem szabad a pályázásról lemondanom.
(csacsiság)

68. 1.                   143
Jól van. Már sokszor a kezdet ELŐTT észreveszem, hogy most megint kicsinyes vagy smucig lennék -

68. 2. 1-11.                   144
Cseh síelés

csütörtök

A három partner, mind túl az 55-ön évtizedek óta sporttársak. Az első csendes, fanyar: na öcskös, hány éves vagyok, és mosolyog a válaszon. Hja, tudod a sport, mert a múlt héten is, - meg a gőzfürdő ...
- te, kérlek, a Hanzival találkoztam a hideg medencében, azt üzeni ...
- én a száraz gőzt,
- nem, először 5 perc hideg,
- jobb 200 kralltempó
- bocsáss meg, hogy a szavadba vágok
- amikor én 29-ben a Grossbaumon a kötélfelvonóval...
Előkerül a fejekben Európa térképe (az egyik a svéd-középhegységben is síelt).
Ismerjük valamennyien ezt az élettípust. Mind vezető állású hivatalnok volt, tavasszal evezősversenyek, nyáron valamelyik európai folyón kajaktúra sátrakkal és vitorlázás a Balatonon:
- annak 100 négyzetméteres rongya volt, kérlek,
- affenét alumínium, az cédrus, cédrus volt!
Télen az Alpok, a Zugspitze, svájci havasok, sí.
Ismerősök, franciák, hollandok
- a múltkor írt, hívott, igen, persze -
- és emlékszel, amikor elveszett a fél lapát az Adrián,
- igen, épp kieveztünk az öbölből
- te, fiú, ugorj csak le előre, kiadom a léceket
---
Négy óriás, egyforma zsák, négy óriás ember, bár az egyik még gyerekforma, nagy elefántok után a kölyök, aztán a busz elmegy az orrunk előtt, fülelek, felnőtté válok-e általuk - igen: Hogy dögölne meg ,fordulna az árokba az ilyen lelkiismeretlen disznó! Az ilyen egy - egy - állat! (mosolygok)
Ja persze, meg a hegyek, a Tátra, fenyők melletti hófúvások, meg minden, faházak.
---
Aztán este egy tisztáson a fenyők alatt, hideg csönd, nyári égen is ritka ennyi csillag, aztán megindulok. Az út méteres hóba vágva, függőleges hófalak között jégszalag, hoki: egy jégrögöt kergetek föl alá ugrándozva és szép csíkot pisilek egy bucka ormán.

péntek
Csodálatos. 60 év alatt karakteres-modorosra csiszolódott fickók. Charles bácsi időnként megfésüli ritka, de hosszú ősz haját, finom tapintású kasmír kendőt hord, és nagyon kedves mindenkihez, még a fiatal nőkhöz is.
Feri bátyám, aki akkurátus ember, csak mérgében káromkodik, számon tartja a kölcsönkapott 2 koronát, és kevés borravalót ad. Megjegyzi, hogy két perc késésben vagyunk, és előre megkér: magunk után mossuk ki a kagylót.
És itt van Sándor, akiről a legkevesebbet tudok, kövér malacképű, valami minisztériumi osztályvezető, aki mindig tudja, mikor kell egy harsány „nyald ki”-val a feszültté vált hangulatot helyrerántani. Ilyen jószándékkal, kedvesen és tehetségesen még sohasem hallottam lófaszozni. Művész a műfajában, tényleg.
---
Először féltem a jojótól, mert kicsit, félelmesnek írták le, mozgás közben beszállni, aztán már hangosan biztattam nagyobb tempóra: húzzál, komám. Mennyország.
Este Charles bácsi elmeséli, hogyan gyújtotta rá az őt elfogó orosz tisztekre a faházat, és úszta át télen a Dont. Somolyogtam a széken az öreg madarakon, ahogy minden dolgomba beleszólnak a kenyérszeléstől a zoknihajtogatásig, száz szokással kövült emberek! Aztán a fölismerés meghökkentett. Ezek tényleg mindent jobban csinálnak
- mert, kérlek egyszer 5 vagy 7 éve az Adrián, ... és akkor tanultam meg, hogy...
Tempóérzékük és nyugalmuk - van mit tanulni, kifejezetten kellemetlen most helyükbe egy korombeli hangoskodó társaságot magam köré képzelni. Ezek nem vidámkodóak, hanem vidámak, - ha „ma  nem, hát jövőre”, és nem akarják le- és meggyőzni egymást állandóan.
Charles bácsi, szegény, aki a farzsebében szép fésűt hord, és gyakran főz nesskaffét magának, ma kétszer lepotyogott a jojóról, úgy kellett mindig megvárni, 68 éves.
Megrendítő a méltóság, ahogy múltjukat hordozzák.
Este a tévében valami antifasiszta film, Hitler parádéban, mai részletek belevágva: hadirokkantak kézfej nélkül gépelnek, féllábúak úszóversenye, sőt műlesiklás is. A két karra acélrúdon kis sítalpakat szereltek -.
Vacsora előtt a társalgóban sí oktatófilmet láttam a napfényes Tátrából - a kettő egymás után.
Hát, ha nem jég lenne, hanem hó, itt meg lehetne tanulni síelni.
Sanyi bátyám együtt síelt apámmal a háború előtt. Számítottam efféle fölfedezésre, ez az egész síelő-kiránduló hivatalnokréteg - aki annak idején úriembernek számított - ösmerte egymást.

szombat
Este a társalgóban: megérkezett Nyugatról egy diáktársaság. Hát csúnya nő Hollandiában is akad.
A bécsi zsidó ügyvéd, aki buzi, kopaszodó fejét megint összedugja pesti teenager fiújával, sugdolóznak.
A szemközti asztalnál a malacfejű buzi üldögél, és észreveszem,  amint igyekszem a könyvet kecsesebben tartani. Szörnyű. (Hát hogy van az a „női ösztön"?) (Magamon keresztül értem meg a világot.)
Feri bácsi azt mondja: „harmincéves korodban nősülj, akkor már a fejed és nem a farkad választ”. Hát, így is meg lehet fogalmazni.

péntek, köv. hét
Ma úgy ment a síelés, ahogy mindig szeretném. Kicsit lassúbb, kásás hó volt. Párhuzamos, zárt léccel, kiülve (ellenvállal), jó ritmusban, botozva (ez új!) tudtam menni. A kéz elöl: - vezet, a bot oldalt félkörben, a válltól szalad hátra, kunkor előtt kitámaszt, lécről súlyt levesz, a kunkorba viszont beül,  úgy nyomja az ívet. Egészen előre kell tenni, a testsúlyt.
13 menetet mentem a Lukovától. Persze a friss, nedves hó segített, ma még a léc-vájta 60-90 cm mély kádakat is tudtam venni.
Ha nem égne annyira a lábam, akkor egy tempóval végig tudtam volna a pályát futni. Nemigen buktam.
Az út e világi tanulságai:
1650 Ft-ból ki lehet jönni 10 napig
vasút 220-
szállás 30- (20 Kcs)
koszt kupon 68 Ft (45 KCs) épp hogy elég
yoyo jó napon napi 60 Ft-ig fölment, átlag 45 Ft
Minden ruhaneműből két darab kell, nadrág is. Neylon vagy bőrzacskó kell a pénznek és a liftbérletnek külön, elázhat. Egy nagy spirálfüzettel jártam a házon belül, még enni is - ez is bevált.

68. 2.              152
Az átállás időszakában egy ellenőr a villamoson kérdésemre azt válaszolta halálos komolyan: most már valóban szabad középen felszállni, de: tudja, rendes ember nem teszi.
(Szeretheti a szakmáját.)

68. 2.
Ha nem tartom helyesnek, megállom: a pincérnek nem adok borravalót. De ezek a gesztusok fizikailag nagyon fárasztanak.

68. 2.
Anyám hat éve másodnaponként dolgozik. Ideje lenne megtanulnom, melyik az a 3 nap.

68. 2.                   154
Egy mondat jutott eszembe.
53-54 körül egyik barátomnál játszottam, közben a szobában mamája a házmesternével beszélgetett, a néni a halottasházból jött, férjét látta utoljára. Kövérkés, alacsony öregedő asszony volt, sírt, útját mesélte:
„bementünk a házba, - a liftnek ilyen szörnyű vastag kötele volt, ni; mint a karom, - rettenetes volt ” (és mutatta), e lényegtelen mellékkörülmény leírásával számomra tökéletesen érzékeltette iszonyatát.

68. 2.                   154
Isten! köszönök minden órát, amit Katával tölthettem.

”TERVEZŐ 1969”          156B
Megpályázom az Önök által meghirdetett belsőépítész-iparművész státust.
Hatórás munkaidőt szeretnék vállalni és minimálisan 1500 Ft havi illetményre lenne szükségem.
Indoklásom:
Tagja vagyok a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának és képzőművészeti alkotótevékenységet folytatok.
Jelenlegi munkahelyemet és munkámat kedvelem, de mostani bérezésem a munkámhoz feltétlen szükséges rövidített munkaidőre való átállást nem teszi lehetővé. Nem tudom, Önöknél az Új Kollektív Szerződés lehetőséget ad-e ilyen munkavállalási formára.

68. 3.          161
Bámulom ezt a rendőrnőt. Szemmel láthatóan állandó élmény neki az amúgy is pirosat mutató lámpa alatt megálljt inteni az autóknak.

68. 3. 31.                     162
A felkészülés munkáját (egy évtizedig tartott) befejeztem,
- e munkahelyváltoztatással (Közért Karbantartó Szolgáltató vállalatnál belsőépítész) hivatásom mellett döntöttem,
- módom lesz annak élni, amit mindennél jobban szeretek (napvilágnál, itthon, mint sok év előtt)
- és kiválasztottam egy embert magam mellé a tökéletes bizonyosság nyugalmával és örömével,
- minden nőben őt kerestem és vártam.
A bizonytalan és sötét idők után napfény
megérte a keménység
és megérte a fegyelem
Istennel összebólintok:
így akartuk.

68. 4. 8.                        163
Háromnegyed tíz, munkába lépés aktusa, igazgatói titkárság, irataimat gépelik. Átvetett lábbal, elegáns zakóban ottfelejtett régi újságot lapozgatok közben, de a betűket nemigen látom.
Mintha kórházi fölvételen lennék: „anyja neve” - szürke halottszemű gépemberek -, körülnézek: barakképület ez is - hát ide szegődtem, nem ülsz itt, érzem. Pedig most félek.
Megsimogathatnál -

68. 4.                   164
Az, hogy legjobb barátaim kételkednek bennem, választásom helyességében, nem kellemes, de helyesen teszik, ha szólnak: ha ezt kötelességüknek tartják. Tapasztalom, hogy örömömben és magabiztosságomban mindenki igyekszik megingatni. Kedvemet a nősüléstől elvenni. Az egész társadalom házasságellenes.

68. 4.
Szeretem. Jó lány.
Ha ez nem elég:
nyugodt vagyok mellette.
Materiális feltételek szűkek és adottak: lakás, műterem, fizetés: van.

68. 4.                   166
Ez a kapkodó tempó megzavart: Katát kértem, várjunk egy kicsit.

68. 5. 8.                        166
Még egy tisztázandó: Kata vállal-e nem-polgári életmódot, mert az nekem visszalépés lenne és alkalmatlan is vagyok már arra.
Igen, így vállalom.

Katának: ne hallgass az uszítókra „áldozati bárány leszel”, ha magunk meghatározta formájú, szabad házasságra kedved van: akkor ez nem áldozat. Ha ez nem természetes forma, ha ez állandó megerőltetést jelent: ne vállald. Nem alkalmazkodnod kell, hanem önálló életet élni.
Polgárból művészfeleséggé válni áldozat-e?

68. 5.                   172
Lázas tempóban hajszolom életemen át nyugalmamat.
91. 8.                                                                                              2139
ELŐ KERÜLT, KATÁNAK ÍRT LEVELEK:
1-18. sorszámmal
most, hogy fölélesztettem ezt a C. naplót, Kata megkérdezte: a leveleid is benne lesznek? A szerelmesek is? Amiket hozzám - is? Kiderült, egy iratfűző doboza tele van. Ezekből.

1968. Kata levelek/1-3                   2140

68. jan.
Kezdtük
68. 3.
68. 6.
Esküvők
TEMPÓS.

68. 6.
A föld alatt is te vagy
és Utrillo is te vagy
(egy picit)
és szép vagy, itt, az utca-
sarkon, mint a műszerfalak
és a levelek rendje
és én is szép vagyok
most.
LEGVELEDEBB
vagyok,
Most:
VÁRJUK EGYMÁST

A színi főiskola előtt egy Mercedesből egy szőke, hosszú hajú vörös bugyogós lány szállt ki. Nevetnem kellett, hogy milyen szép. És úgy
MEGÖRÜLTEM NEKED!
ÉRTED?!

68. Kata levelek/4          2144
elmosogattam
nem törtem el
a lavórt visszatettem
4 tojással többet
hoztam
fület tettem a
szemétkosárnak
2.70-nyit megettem
abból
és mindez egy
kurta reggelen

68. 5. 25.                      173
Levél H. M. amatőr festőhöz

Nem mondtam helyben véleményt képeidről, öregem,
- mert nem tudok improvizálni, és fontos dolgokban nem is akarok,
- mert nem tudtam pontosan felelősségem határát,
- nem is nagyon tudtam bátorságot összeszedni,
- Kata barátainak - érthetően - különösen nem szívesen mondok nem jót (hiszen azt a látszatot szülheti, hogy én valamely maga választotta környezetből elválasztani akarnám),
- mert én sem csináltam eddig jó képet.
oka, hogy most véleményt mondok:
- mert kedvellek és tisztellek,
- mert barátom (Kata) barátja, tehát barátom vagy,
- mert értőnek tartom magam, tehát felelősnek
- mert talán segítek,
- följogosít jószándékom,
- képeid artisztikusak, lelkiismeretesen kidolgozottak, technikailag megfelelőek, grafikailag: vonal és tónusviszonylataiban érdekesek,
- nem nagyon fontos, hogy egyáltalán nem tudsz rajzolni, de pótlandó,
ami baj:
a festészetnek nem témája, csak megnyilvánulási módja, hogy szép legyen, a művészet egyéb úton nem közölhető, egyéni, de a világ lényegi problémáit és igazságait érintő fölfedezéseket közöl,
ezt te is tudod: csak alkalmazni nem: a (nem elsősorban festői, hanem irodalmi) témáid valóban művészi problémák, de csak képeid szóban elmondott címeiben élnek, mint pl.:
különböző lelkiállapotok
misztika
erotika
társadalmi viszonylatok
hangulatok
- spárgás képeid majdnem mechanikus variáció-sorozat egy technikai ötletre, a tartalmat nem a technika szokta létrehozni (bár ilyen is előfordulhat), hanem fordítva -
- hogy ehhez a szakmához nem különösebben tehetségesnek tartalak, az nem különösebben baj, ilyen: magának örömet szerző foglalatossághoz mindenkinek szent joga van, épp ezért ha csak ERRŐL volna szó, nem szólnék. De a dolog következménye:
- rád nézve káros, mert itt nemcsak egy dilettáns passzióról van szó, hanem a mögötte lévő etikumról is. Az áligazságok problémát nem látó fölényesen elegáns szövevénye megtévesztő lehet művészetedben: magadat valószínűen, a világot bizonyosan becsapod.
Látszateredmények ezek valódi átgondolás (szenvedés) nélkül. Egy elegáns-lendületes golyóstoll - nyomvonalnak - ha jól sikerült - még semmi köze a művészethez.
Súlyos, és nem általam és nem nekem megválaszolandó kérdés, hogy életed többi területe nélkülözi-e ezt a Patyomkin-falu megjelenési formádat.
- Miniatűr méretben társadalmilag káros, mert:
az absztrakció felületes - tehát formalista (legrosszabb fajtájú) válfajának továbbélése,
a giccs egyéb megjelenési formáit sokkal könnyebb fölismerni: megtévesztő és megtéveszthet jószándékú embereket, rossz (sznob) irányba indíthat,  úgy hihetik, képeiddel és képeidhez fűzött - bocsáss meg - halandzsáiddal közelebb kerülnek a lényeghez.
Most rossz perceket szerzek neked, de rajtam az ilyenek nagyot segítettek mindig.
Tőled hazajöttem, átöltöztem, majd (a világ számára) megsemmisítettem 21 paszpartúzott grafikámat és 5 olajképemet, most újra bebizonyult, hogy ezekkel a dolgokkal nem lehet játszani .
Szervusz:
Deske

68. 6.                   175
Két torz-öreg utcaseprő új világítókötényben - fagylaltot ettek a sarkon.

Sereg kék bugyogós óvodás nyüzsög a kis park homokgödrében, valaha is a legszebb köztéri mobil szobor! Két óriási gömbölyű-fehér óvónő között kis szürke madárka kalimpál a büntetőpadon, elvette Pistitől a mackóját.

Gyűlölöm a „le fog esni a radírod” - humort
(amikor már lent van)

68. 6.                   177
Jó lesz új életközösségbe kerülni. Egy olyan nő társaságából (anyám), akinek szerepe volt életemben, aki szimpatikus, és nem érdekel már élete különösebben - egy olyanéba, akihez állandóan közöm van, mert közös dolgaink vannak és főszereplő lesz.

68. 5. 6.                        179
Segíts, Uram, hogy (különösen ezekben a hetekben-hónapokban) megtaláljam ebben a hármas közösségben (Kata, művészet meg én) a méltányos egyensúlyt.

68. 8.                   185
Sugár fönt járt: monotípia: kiállításra lehet csinálni, mert mutatós, szép, de túl sok az esetlegesség benne, hogy stúdiumnak jó legyen. Papír + olaj nem jó, vászon vagy farost kell.

68.                                                                                                2143
Kata levelek/6       

Megkérdezted valamelyik székre: jó-e ez, lehet-e helye ebben a szobában - (vagy efféle). Ez sokat elmondott rólad. Latolgatom, tisztelve felnőtt feledet, őszinte voltodat, kontra (pardon) nő létedet: mennyit vonjak le e mondat jelentőségéből: mennyiben szólt ez mindössze feltételezett, valamilyen fokú szakmai hiúságomnak -
De: mégiscsak - arra utal, hogy alapvető kategóriák léteznek, amik számodra tisztázatlanok, még végig nem gondoltak. (Itt messzemenően nem esztétikai kategóriákról van szó: az ebben való jártasság okát és fajtáját elég kedv szerinti tempóban megszerezni).
Nem tisztázott még - bizonyos vonatkozásaiban az „én és a világ” kérdése: mit szolgálok én, és mi szolgál engem.
Önállóság.
Félmondataidból érzem időnként, mennyire szükséged van külső-idegen kontrollra. (A mondatok: történetek a múltban játszódtak - nem az én-véleményről van szó hát. Ezt csak azért választottam szét, mert természetes, hogy most egymás véleménye fokozottan érdekes számunkra: tanuljuk egymást -)

68. 9.                      186
A művésztelepen nyolckor kelt az ember
megitta és megszidta a tejeskávét
aztán elindult körölnézni.
mezítláb is szabad volt menni
egyenruhának se volt rossz
megnézted a piacot
ketten guggoltak már az árnyékban
festettek
nagyon szerettem a csipeszeket
rajzlapot tartottak a szél ellen
(máig maradt belőlük néhány).
Ha meleg volt
elmentünk fagylaltért a sarokra.
az egyik fiú nagyon tudott rajzolni
- mindig irigyeltem -
övére volt ecsetje kötve
úgy ment két lány között
és vicceket mesélt.
a művésztelepen semmit se kellett csinálni
csak enni és rajzolni
sokan táncolni is jártak.

68. 10.                          188
Bálint E. szerzői estje és kamara-kiállítása
Ars poeticáját olvasták föl, majd vízió-montázsait. Én szégyelltem magam helyette, az álszürrealista fotómontázs játék, nem művészet ez sem. És: nem való közönség elé, ami ujjgyakorlatnak elmegy. A motívumok fölsorolása és a kész kép között idegennek be nem látható az út. De muszáj végig itt maradni, mert kölcsönadtam egy villanykörtét a kiállításhoz.

69. 1.                   195
Bálint E. képet nézett:
- Túl sok hatásnak vagyok kitéve, szűkíteni kell, igaz, neki 20 évébe tellett, míg önmagát megtalálta.
- Szerinte is jól látom, hogy az esztéticizálás, virtuózkodás felé csúszom (Festőasztal), ezért irányadó számomra még ma is a „Zsófia emléke”.
- Üresjáratra ő is nagyon jó módszernek tartja, hogy studírozni akarok, de: csak amíg jólesik, kínozni nem szabad, akkor inkább olvassak, stb.

69. 2.                   197
Igazgató Úr!

Kérem, alkalmazzon engem a Tanért Vállalatnál formatervezői minőségben.
Évek óta dolgozom a Vállalatnak elsősorban Kiss Jenőnén keresztül. Terveztem és formaterveztem játékokat, iskolai szemléltető eszközöket. Több ízben illusztráltam tanszerismertető füzetet és címlapokat is terveztem. Dolgoztam még Bihari Sándornak, Reményi Jánosnénak, Vizi Istvánnénak is, és eddig munkám mindig megfelelt. Jelenleg is két megbízásom van, és egyik játéktervem próbagyártását is művezetem Bruckner Andrással együttműködve. Mostani munkahelyemen készített bútorterveimet véletlen éppen a Tanért V. fogja kivitelezni, és szó van róla, hogy egyiket házitípusként, szériában is kívánná gyártani.
A végső ötletet kérésemhez az Ön sajtóértekezlete adta, mely felhívta a figyelmet a konkurencia létére, melynek - szerintem - fontos oldala a formatervezés, ill. grafikai megjelenítés színvonala.
Magamról. 27 éves vagyok, nős, az Iparművészeti Főiskolán szereztem belsőépítő tervezőművész diplomát. A Közért Karbantartó Vállalatnál dolgozom rövidített munkaidőben, tervezőként. Egy édesség- és egy könyvesbolt tervem a belvárosban kivitelezés alatt áll. Tagja vagyok a M. N. Művészeti Alapnak és rendszeres - nem megélhetési jellegű - alkotó képzőművészeti tevékenységet folytatok, és ehhez valamilyen formában kötetlen munkaidő-beosztásra lenne szükségem. Ezért szeretnék munkahelyet változtatni.
Vállalnék játéktervezést, formatervezést, esetleg grafika, műszaki grafika, prospektustervezés munkát vagy bútortervezést is. Épületet tervezni egy szintig vagyok jogosult.
A szokványos, szabályozott honoráriumokból kalkulálva, a Vállalatnak talán anyagilag sem lenne hátrányos iparművészt státusban foglalkoztatni.
Amennyiben kérésemet megbeszélésre érdemesnek tartja, kérem, tegye lehetővé személyes megjelenésemet.

69. 4.                                                          203
Zsófiéknál: Péter-Béla-Villő, régi közös évek emléke és fiatal induló építészi gondok, most már tudom, milyen figyelemreméltóan fontos komponens, hogy ezek a gondok nem érdekelnek és az emberek sem. Még csak nem is unatkozom -

69. 4                    204
Vezérigazgató Úr!

Bizonyára emlékszik február elején megírt levelemre, melyben alkalmazást kérek, hivatkozva arra, hogy évek óta dolgozom már a Vállalatnak. Jeleztem, hogy művészeti szaktanácsadást (például a konstruálás végső stádiumában a szakmérnökkel együttműködve), formatervezést és grafika munkát vállalnék.
Sajnos, azóta egy alkalommal sikerült a prop. osztály vezetőjével beszélnem. A második, érdemi tárgyalás idejét rögzítendő telefonhívásomkor megtudtam, hogy a Vállalat csak kötött, 8 órás munkaidőben tud foglalkoztatni. Arra, hogy egy megfelelő jogkörrel rendelkező személlyel (a még nem is rögzített) álláspontomat összeegyeztessem, kérésemre sem kaptam lehetőséget.
Lehetséges, hogy ennek bármilyen újtól való félelem volt az oka. Művészt státusban foglalkoztatni nálunk még valóban nem elterjedt szokás. Ellenben tény az, hogy gyártmányaik nem kis hányada megfelelő formatervezés nélkül lép a piacra (végignéztem a Rákóczi úti mintabolt termékeit).
Hogy ez nem sokáig tartható állapot, Ön tudja legjobban -
Ezért tartom sajnálatosnak ügyem ilyen merev kezelését.

69. 5.                   207
Jelige: Csepel 57, H. 543
Jelentkezem az Önök által meghirdetett grafikusi munkakörre.
Dipl. iparművész vagyok. Vállalok: műszaki-, reklám-, prospektus-, kiállításgrafikát; kiállítástervezést, van gyakorlatom formatervezésben és belsőépítészi munkában is.
Otthon szeretnék dolgozni, erre a célra műtermet is tartok fenn - viszont igen rövid határidőket tudok vállalni.
Fizetés igényem munkakörtől függően, teljesítménybérben min. 2000 Ft.
Tisztelettel:    Váli Dezső

69. 7.          209/B
(Nagy külker vállalatok prop. osztályán kilincseltem reklámgrafika anyagommal.)
Hungexpo Személyzeti osztálya
Bp. Luther u. 4-6.

Váli Dezső belsőépítész vagyok.
Szeretnék vállalatuknál grafikusként elhelyezkedni.
Szakmám szerint értek a bútortervezéshez, kiállítástervezéshez, belső berendezéshez. Építeni egy szintig van jogom. Jelenlegi munkahelyemen a következő megbízásaim voltak: édességbolt a Lenin körúton, turmixbár a Petőfi S. utcában, kávé-tea bolt, egy antikvárium a Ferenciek terén és most egy zeneműboltot tervezek a Népköztársaság útján. A Vállalat esetleges tervezési feladataiban szívesen részt vennék.
Grafika. Évek óta dolgozom a Tankönyvkiadónak. Készítettem címlaptervet, műszaki grafikát, illusztráltam szakmunkás-tankönyvet. Ezenkívül a Lektorátuson keresztül és közvetlen megbízás útján készítettem címlapokat, prospektust és egyéb reklámgrafikát. Munkáimból mintakollekciót szívesen bemutatok.
Formatervezői megbízásaim is vannak: iskolai szemléltetőeszközök, óvodai játékok, csomagolás- és doboztervek.
A Főiskolán három évig asztaloskodtunk, s ilyenformán esetleges kiállítás kivitelezési kisegítő-irányító munkától sem félek.
Tekintve, hogy hivatásomra nézve festő vagyok, szeretnék Önöknél nem kötött munkaidő formában elhelyezkedni, mert így munkáimat időben jobban össze tudnám hangolni.

69. 7.         210, 211
Már tudom, miért érint kellemetlenül, ha egy férj nyakkendőjét igazgató feleséget látok.
Az esztétikusnak nincsenek kizárólagos normái, egy begombolatlan ingnyak a viselője lényegéből kifejezhet valamit - lényegi igazságot, esztétikusan.
A nő normája viszont mindenkor a sztenderdhez igazodik, s uniformizálná az egyedit. Gesztusában az efféle rend(teremtő) vágy nyilvánul meg.

69. 7.                   212
Fiatal Művészek Stúdiója Bp.
Kérem a t. Elnökséget, hogy vegyen föl a Stúdió tagjai sorába.
Váli Dezső vagyok, 1942-ben születtem, 1967-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskolán és tagja lettem a MNM Alapnak.
Belsőépítész tervezőként dolgozom ötórás munkaidőben, de valódi munkámnak régóta a festést vallom. Becsületesen és rendszeresen dolgozom, és úgy tűnik, megérett az idő arra, hogy ennek egy közösséggel közösséget vállalva formát is adjak.
(fölvettek, 70-ben  8000 Ft ösztöndíjat adtak. 71.1.)

69.                     2146
Kata levelek/7
1. levél Cigándra, ahol ő gyűjtött.

Az ágy (prics) szélén üldögéltem,
félkönyéken, lustán hátamat
vakargatva a Gellérthegyi kertek
készülő (nem készülő) állványon
ülő farostját nézegettem a
rádióban Piaf hörgött csodás
- Cocteau barátja volt -
a zsatandré mé Milord, tutálá
má á vü... fölerősítettem a
rádiót és kiszellőztettem - erős dohányszag
- Ági önarcképet csinál két napja -
lassan alkonyodott, eszembe jutott,
tavasszal kinyílik: meg kéne
nézni a Körteret vakítóan tiszta
ablakok mögül. Ahogy tavasszal
a mustármag (miért ne) (és
a cseresznyemag is) feszültséget
érez burkában, szétrepeszti és
ősi szokás szerint megindul a
sárban fölfelé, fölötte nyikhaj
fű - kollégák - bólogatnak -
- igen jó lenne látni
Finnország. Fű kollégák bólogatnak.
Bernáth figyelmeztetett: másképp
nem megy. A pénzügyminiszter
finoman fogta a kristálypoharat,
megemelte és mosolygott: 70 dollár,
uram.
Neki kéne látni a képnek, de
nem akar indulni. A tábori állvány
három lába, mint a magát megcövekelt
okos szamár: tapodtat se.
Lehet, hogy a Mylord nem is a
szerelemről szól - pedig
stimmel az elhalkulás
is. Szép a szerelem illúziók
nélkül is. Semmi jót nem
vár, mégis kap, ha baj van:
önmagában. És önmagában, belül:
elkerülhetetlen. Csodák
talán nincsenek, de így is szép.
A fűtőtest. A bordái sorban.
A narancs tábori szék. 4 éve
véletlen többet utaltak
ki egy grafikai munkámért, mint
járt - és első örömömben megvettem.
Művésztelepeken nagyon kellett.
Belefért a tarisznyába a mappa
mellé. Ecset, háromszínű pác, tus
nap, álmosan - mindig - és
melegben lassan - azt mondják,
az ínyencek nagyon lassan isszák
a jó bort - válogattam az
utcák között. Itt is mindnek
íze van a környéken.
Nem volt véletlen, hogy a
Feneketlen-tavat hátulról -
a szabadtéri mozi felől -
közelítettük meg.
Belezuhanok hangulatkutamba,
cinizmusom visszaránt.
Érdekes ez. Bajaim sorolva
szomorkodnék, ellenérveim
kinevetnek, legyintek: minden
rendben. Úgyis tudom. Külvilág-
gal nekem nincs harcolnivalóm.
Az ember (és ez nem is olyan
kis dolog) - egy ilyen hibás szerkezetet
is - megtanul kormányozni.
Ági vekkerre ritkán ébred
föl. Meséli tegnap új módszert
próbált: „Állati sok vizet ittam
és direkt nem mentem vécére,
és reggel nagyon kellett pisálni,
hát fölébredtem - csak nem
egészséges”.
Hát, a teákat én is iszom
egymás után, de okkal, úgy tűnik
utolért a hongkongi. Hajlásnál
a bal oldalam picit fáj, mintha
fáradt lenne - ez úgy szokott
Egyik melós ittasan karam-
bolozott a vállalattól, egy
olasz pasas meghalt. Az elöl
roncsolt kocsiját a gyár elé
vontatták, ponyva alatt
nyugszik. Hazamentemben
megemeltem, mintha szemfedőt,
kezem remegett és nagyon nehéz
volt a ponyva. Erőltettem.
Ilyenek gyűlnek álommá
éjszakára.
Délben egy nagy borítékot
is kaptam. Azt bontottam előbb
Valami 8 oldalas kérdőív
mint pályakezdő diplomás, hogy
jutottam el idáig - milyen
most. Nem hiszem, hogy kitöltöm
- más levelet várok most -,
különben sem fér vargabetűs életem
rubrikába.
Hanem leveled szép volt:
van az a kis virág, a
mezei százszorszép, pár szál együtt,
füvecskével - mosolyogsz,
de komolyan köszönöd a
csokrot
Vacakolok (bár mintáztam
is) meg barkácsolok - munka helyett
két napja tán. Betegségelőszél.
Ha a Fő utcai boltot be tudom
fejezni - esetleg holnap -,
lehet, hogy lefekszem. Ma
+ 2 vacsorám volt. Mert vettem
magamnak (véres hurkát) anyám
meghívott - és egyikből sem
bírtam enni.
A Mylordot még Márió zongorázta
a főiskola színpadán
- mondjuk az évvégi kiállításunkat
rendeztük a díszteremben,
mondjuk 65-ben.
Páran ácsorogtunk a zongora
körül leejtett kézzel
A zsinórpadlást nézegettem
lassú nyaktekeréssel, szürke
függöny és kapcsolótábla. És
egy francia arc emléke.
Utolsó fellépése - fény
éjfél (szerda)
lefekszem.

69. 8.      215, 216, 217
Máté Gyuszi képnéz:
- ölég heterogén minőségű anyag
(Angyali üdvözlet)
- túlfaktúráztam a szentes képet, fáradt, spekulatív felületek
- a sztenderd képméret (mégiscsak) ostobaság:
- mégsem szégyen a képet utólag megvágni.

69. 9.                   219
Mártély művésztelep
mindjárt az elején:
- a csaplárosné lánya nékem vinkó árban óbort ád -
- szabad-e Katolikus Szóval legyeket csapkodni?
Kis apartman: gardrob, előszoba, fürdőszoba ülőkáddal, szoba üvegfallal a Tiszára, loggia kemény betonnal védve a szomszédoktól, bőrfotel, kettő is.
Félbehajtott talált Népszabadsággal az egyetlen lakót agyoncsapom, enyém a vár. A Tisza. Alpesi hegyi tavak fényképe. Dús fák tömör-magas fala szegi, szemközt vadon világ, a holtág valahol-végét elrejtik a kanyarok. Ez a kiöblösödés tóvá torzítja. Kiránduló és halászladikok tucatjával, fürdőtelep, pecázók. Ha ladikkal betolatsz a partmenti dzsumbuj alá: lombfüggöny körben, békalencse és félhomály. Itt ki lehet gombolni a kislány blúzát -
Délután bódult álom, félálom, megint álom. Engedni fogom magam ilyen félhülyének maradni, a régebbi művésztelepeken is jót tett. Este, a díványról hason fekve lehet a Tiszát nézni, a házat leárnyékoló lombok alatt már csillagot látni - óvodások a homokgödörben - nyüzsögnek a kis játszókötényes gondolatok, eleresztve az óvónéni kezét -. Nem bánom, szaladgáljanak, van ellenszer, ha netán -
Kémek gallércsücskében fiolában a méreg, csak el kell harapni, másodperceken belül hat: nálam van a „Modern magyar művészettörténet” - félkönyéken belelapozva a második lapnál fölüvöltök: Héjj! Keservit! Munkááára! (juhhé) - szerencsére fekve maradok -
A szemközti part fölött tömör bástyafal már a lomb. Fény villan a vízben: magányos pecázó bagóra gyújtott. Picit még vörös az ég, ciripelés és csend van. Lassú ladik, csobbanás, nevetés messziről, a szél hangja aztán. Megint csend, áll a világ. A tábori állvány a sarokban fölajzott terpeszben hiába vár: majd, kedves - most inkább nézek - (ha én ennek valaha a negyedét el tudnám mondani képben).
A ladik fölött repülök, aztán a túlparti erdő, feljebb, a Tisza vékony, csillogó szalag már. Féloldalamon, térdem kicsit fölhúzva, fölöttem sötét az ég, szemem behunyom, lassan este lett.

Két anyó a reggeli misén. Az egyiknek nincs türelme végigmondani a hangos Confiteort, közben megcsókolgatja Szűzanyácska képét az imakönyvben.
Csend van. Csend van kint és bent. Teljes csend. Aztán a vízen - cikcakkban botladozó ladik - meg kéne tanulni ezt is - vízbe nyúló gallyon méla halászmadár féllábon. Úgy kinyújtja a nyakát, hogy csőrével az állát is meg tudja vakarni, de nem nagyon szereti, ha közel megyek. Pedig rajzolni akarom. Aztán megegyezünk. Széltől hajtva mozdulatlanul elcsurgok előtte, aztán nagy ívben vissza a szélirányba. Gúnyosan fölfújja magát, az ördög tudja így lerajzolni. Aztán egy békát lesek, a béka meg egy szúnyogot. Az a legügyesebb .
Halászember varsáját szurkozza a parton a füzesben.
Hogy egész délelőtt a tűzzel bajmolódni
meg aztán, kérem, az itteni erdész kapott az állatkerttől egy sasfiókért egy bölénybikát, de az embörhöz szokott jámbor állat volt, csak a horgászok szerszámát lökte a vízbe, ha nem ügyeltek, egyszer eltűnt a nagy vízkor, tavasszal, valahol meghámozták, biztos

A plébános. Betegségtől elfolyt sárgás-fehér arc, öregecske már, kövér a teste, bottal jár és pecsétes ruhában. A szenvedéstől beszűkült szem, már bizonytalanul kapkodó tekintet, a mise szövegét el-eltéveszti. Ha túlságosan fáj a lába, elmarad a reggeli mise. Azt hiszem, ötletszerűen, ahogy fölbukkan emlékezetében - keveri a latin és a magyar szöveget. Beszélgetünk, itt meg latin szólást idéz, nem gondolva, aligha érthetem.
- Nehéz kérem. A viharsaroki embereket nem érdekli csak az ital és a nő. Jó pár „kollégista” bentlakója van a kocsmának, este úgy kell őket kidobni. Hétszáz lakosból 25 agglegény, tudja, milyen nagy szám az?! Vasárnap is - tudom én -, csak tévedésből gyűlt össze húsz ember a templomban, összekeverték a vásárhelyi és az itteni búcsú idejét. Nehéz. 650 forintból nehéz megélni kérem. Az egyházadót egyáltalán nem fizetik - abból kellene fönntartanom magam -, el meg nem lophatom tőlük. A villanyszámlát meg muszáj fizetni, a templomnak is, itthon is, ki ne kapcsolják. Meg a tévé, az is pénz, ha még az se lenne ... eddig még csak olykor elbeszélgettünk Józsi bácsival, a gátőrrel, de ő most nyugdíjba megy. Vásárhelyen van a háza - hát így. Nem, édesanyámmal élek, ez még nagy szerencse. Két éve helyeztek ide, Újpestről, tudja, minket nemigen kérdeznek. Mondjuk, az nem baj, hogy falu, parasztgyerek voltam én, csak tudja, ez az érdektelenség -
- És azt mondják, a boldogsághoz nem kell pénz; nem a rossz nehézség - mondtam is én: kegyelmes püspök úr, ennyiből élek. A község nem tart el, mint dolga volna. Ő felelte, hogy ebből nem lehet megélni, nem én mondtam. --

Előidéztem és végignéztem egy lódarázs fulladásos agóniáját. A lábak erőteljesen rángnak, keresik a szabadulást, aztán remegni kezdenek. A potroh vége még billeg a lélegzés ütemére, a toron jól látni a rettenetes vergődő lüktetést. Aztán kínja görcsbe rántja, a test karikába húzódik, a szárnyak megindulnak egymás felé, majd a haldoklásban egyedülmaradásnak szörnyű szimbólumaként egyenként, lassan minden végtagját maga alá húzza, szája tátog még - pár pillanat - nem mozdul. A Hamu és gyémánt utolsó jelenetére és a Mandarin haldoklására emlékeztetett, arra: hogy mi is -

No hát nézzük ezt is.
Mit szeretnék:
- ha megtanítanának jól síelni                                                        Siena-Párizs és ami közte volt 1971
- autót vezetni
- hát igen, egy nagy helyiséget, műteremnek
- egy-két okos jó barátot, barátnőt
- több időt, vagy legalább több energiát munkámhoz
- szeretnék tanulni, filozófiát elsősorban
- egy masszőrt, titkárt
- szeretném, ha a közvetlenül érzékelhető világ föl
tudna olykor izzítani                                                  
- szeretném Umbriát látni                                                                      
- efféle

1969. szept. 25.                      235
Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat
Igazgatóság
Fölmondási kérelem

Váratlanul megteremtődött a lehetősége annak, hogy önálló művészként munkát kapjak, ezért a „munkaviszony megszűnt” jogformula szabályai szerint szeretnék a vállalattól 1991. okt. 1-jével kilépni.
Itteni munkáimat evvel a határidővel éppen dokumentálom, befejezem, megkezdett új munkám nincsen, ezért kérem a t. Vállalatvezetőséget, hogy a meghatározott 15 nap felmondási határidőtől eltekinteni szíveskedjék.
Itteni munkámat, munkakörnyezetemet igen kedveltem, de valódi hivatásom vár rám.
Tisztelettel:

69. 9.          236, 237
Egy adat a múltból, ami fölös illúziókat rombol: az első főiskolai félév végén még nem tudtam mind a tizennégy évfolyamtársam nevét -

Tervezésnél (sokszor élettervezésnél is) a hibaforrásokat úgy kell összeválogatni, hogy ne összegeződhessenek a hibák, ne fokozzák egymás hatását, sőt esetleg ellensúlyozzák -

Kata levelek/10                     2152
1969. Kata babysitter Londonban 1 hónapig

Zavarodott vagyok Kiscsillag előttem egy írógép és lekerekített sarkú kék papír, s ide szavakká sűríteni gomolygás gondolataimat töf-töf mozdulataimat és véredet a combon. Nincsen könnyű kedvem, messze vagy és állókép most. Henry Moore tonna fekvő nőalakja az asztalon, haját fogja irtózatos méretű karjaival. Nem lehet többé meg nem történtté tenni.
Szeretlek. Tudtam, hogy nagyon fontos lesz nekem, hogy elmész. Idegesen rázogattam a fénybe emelve a lombikot, elég sötét vagy fölrobban vagy fölforr - mi lesz. Fejbekólintás a nem léted. Állítólag asztronautáknál használták a súlytalanság elérésére: a 90-ik emeleten elkezdett zuhanni lefelé egy lift picivel nagyobb sebességgel, mint a benne lévők. Lent aztán fokozatosan elkezdett lassítani, és a benne lévők újra talajt éreztek a lábuk alatt. Mindegy, hogy mit mondok: zuhanok vagy lebegek ebben a percben. Nem a jó és rossz mámor számít, nem a vacsora a fénykörben a finn sótartóval és mosollyal, hanem a létezés. A tiéd. Meg az enyém.
Ha éppen a vászon az erősebb és nem én, körbebámulok, míg leteszem az ecsetet. Túl ismerem már magamat, túl sokat játszottam testemmel és lelkemmel. Ismerem műszereimet és erről kínlódás közben szép kis grafikonokat tudok rajzolni. Amit ismer az ember, azt kicsit unja is. Unom. Az önmagába zárt élet csak a gömbön belül fejlődik, Kosztolányi is sírt ezért. Fanyar ecetes saláta vagyok. Te meg porcukor a Közértből 10,60-ért - és megeszi az élet. Látod, nem tudok szépet udvarolni neked, rögtön pirul az ujjam - Azt hiszem mosolyognivalóan gyerekek vagyunk még. Furcsa egy kamaszkor álszakállal, kímélőkoszttal és reumával (ez csak olyan képletes).
Hanem már nem félek a gyerektől. Jól történik a világ, magától megérik egy-egy gondolat szép pirosra, észre sem veszed, még csak kapálni sem kell, Világ felelősséget érzem vállamon, rezdülésem földrengés, milliós károkat fizet a Biztosító. Ezért is egészséges öröm számomra, ha néhanapján leszarnak a verebek. Igen, mindenkinek van gyereke, sőt! mindenki volt (és lesz) gyerek -
Kislibám, most József Attila - konyhakövön csúszkáló mosogatóvizes proliasszonynak látlak, nem hiszem, hogy igazam van. Aztán fehérnemű-kirakat előtt mélázol. Én is. Hát ez az én lelki életem.
A Ludas Matyiban volt egy vicc rajzolva az idomítás csodája címen. Cirkuszporond közepén feszítő idomár mellett egy kanoroszlán szívhez szorított manccsal szavalja az Anyám tyúkját. Hát ilyen a celávi.
Hogy mi van Pesten? Hoppál bátya kérdezett téged, öregem; fél 9-től hatig dolgoznak, aláírólap állatok. Béla napokban leszerel, vagy szabadul - ahogy tetszik. A vállalattól. Váli marad. Állítólag ő szerelmes. Na, most valami földhözragadtat is: átfestettem a Hegy alattot. Kontrasztosabb-grafikusabb lett, színesebb, keményebb és sajnos kevesebb lelki életet él - dekorativitás felé csúszott. Hát, ő tudja - a boylert csak éjszakára hagyom bekapcsolva, reggeli mosdáshoz ez elég. Lehet, hogy kisstílűség. Kosztom viszont többe kerül, hát persze - szent isten, bugyit kellene váltani.
A magyarrádióéstelevízió gyerekkórusa most az énekli két szólamban, hogy kukuriku kukuriku
Piszok szerencsém van veled.

SZABADFOGLALKOZÁSÚ 69. 10. 03-TÓL.

69. 10.                        236, 237
Feszített tempójú másfél hét keretezés, ma teljesen befejeztem, az anyag a kiállításra készen áll. És megint a jól- és lelkiismeretesen végzett munka csömöre.

69. 11.                          241
Kiállításomra előkészített képek jegyzéke

         VASÁRNAP REGGEL o-mty, p. 42x60 68/9
SZIVACSVIRÁGOK VÁZÁBAN, o. frst 60,3x40,5 69/6
1. A HEGY ALATT o, v. 70x100 69/1-11
2. A SZENT KÉP o, v. 50x40 69/6
3. SZELÍD ANGYAL o, farost 50x40 69/9
4. NAGYMAMA SZOBÁJA o, v. 50x70 69/8
CIMBORA, pác, p. 44,3x31,4 69/2
SZENTENDRE, o. v. 45x76 63-67
5. BARANGOLÓ SZENTENDRE o, v. 40x110 69/11
ANGYALFÖLD, ESTE o, p. 25x43,2 61/12
BELVÁROSI UTCARÉSZLET o, p. 40,5x29,4 60/10
DISZNÓÓL o, farost 21x44,5 69/10
ESZTERGOMI UDVAR o, farost 23,7x48,8 69/3-11
A VILÁG SZÉLÉN o-mty, p. 35x38 68/10
6. ARANY IDŐK o, p. 21,3x32,3 67/11
SZÉKEK EGYMÁS KÖZÖTT o-mty, p. 61,5x45,6 68/7
HANCÚROZÓ DOMBOK o-mty, p. 40x51 68/7
ZÖLD SZOBROK o, p. 27,3x37,2 68/6
7. HOMO CONTEMPLATOR (A TŰNŐDŐ EMBER) o, p. 43,5x42 68/7
MONOKRÓM o-mty, p. 45,3x43,4 68/7
8. EGYSZER VOLT o, v. 39x49,4 61/5
9. KÁPOLNA ÉS KOPJAFÁK o-mty, p. 43,5x46,3 8/7
ENTERIŐR o, p. 20,4x18,6 68/5
10. CSÖNDES VÁGY NYUGALMA o, p. 27,9x17,2 61/12
GÉPSZÖRNY A SAROKBAN o, p. 39x18,8 67/9
ZEBEGÉNYI LUGAS I. o, p. 37x30,4 68/7
11. ZEBEGÉNYI LUGAS II. ceruza, p. 38,8x30 68/7-9
ZEBEGÉNYI LUGAS III. o, farost 38,4x33 69/8
SZÉKEK ÉS FEKETE KÖCSÖG o, farost 33,3x28,7 69/7
FESTŐASZTALKA MEG EGYEBEK o, p. 22x22,4 68-69/2
12. ZSÓFI EMLÉKE o, p. 42,8x54,8 66-67
LILA MŰTEREM o, farost 45x23,8 68/12
VESZPRÉM AZ UTOLSÓ NAPOKBAN o, farost 26,5x26,5 68/11
A HALOTT KUTYA o, fatáblán 30,3x18,4 68/10
BILDUSKA o, p. 17x12,5 68/5
KATEDRÁLIS fa-applikáció 35x35,4 69/5
AZ A KIS SZERB TEMPLOM o, fatáblán 20x29,5 68/12
HÁZACSKÁK ÖSSZEGABALYODVA tus, p. 9x14,4 61/1
13. AZ ÚT VÉGE o, v. 70x100 69/6-11
14. SÖTÉT HEGY o, v. 100x70 69/11
(kiállításon 14 db végül)

69. 11-12.                      45B
Két hét Nagymarosi alkotóház

Cézanne: kétféle festészet van: az egyik az erős, a teremtő, az alkotó, szóval az enyém. És aztán, persze, festenek még mások is -
Delacroix azt állítja, új kép kezdésekor mindig mélységes utálat fogta el mestersége iránt, és meg kellett keményítenie a szívét -
Donatello ráordított a munka hevében egyik szobrára: szólalj meg, te kopaszfejű...!
Fra Angelico festés előtt imádkozott...
Ha az egész művésztelepnek, és általában a könnyebb hónapoknak csak (?) annyi haszna lenne, hogy koromnak megfelelőre fiatalítson vissza - már ami munkaerőmet és vitalitásomat illeti -

Összegezve a csak magam munkájával eltöltött kb. két hónapot, jól kihasználtam időmet. Keretezés két hét, aztán régi képeimnek, vagy hatnak, újrafestése, rendbehozatala, újakat is festettem, végül az alkotóházi két hét, ott rajzoltam is, és képek is kerültek -
Eddig igazolódott Szroghnak írt levelem állítása (68.3.), tudom kezelni időmet.
NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP VÉGE -

251/B
70.1.
meghívó

PÉTER VLADIMIR
NÉMETH GÉZA
VÁLI DEZSŐ
kiállítását az Eötvös-klubban (V. Károlyi Mihály utca 9.) 1970. január 12-én 6 órakor Bálint Endre nyitja meg. A kiállítást rendezte S. Nagy Katalin. Megtekinthető január 26-ig, hétköznap 11-18 óráig.

                                                                                   251D

Művészet folyóirat, 1970. június

Péter Vladimir, Németh Géza, Váli Dezső kiállítása az Eötvös klubban

[...] Váli Dezső az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészi oklevelet nyert, az utóbbi években azonban érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult. A művészetnek ebben az ágában önmagát képezte tovább. [...]

Váli Dezső többségében olajfestményeket állított ki. Képei művészi indítékúak, ennek következtében tárgyuk és kifejezésmódjuk szerint két csoportba sorolhatók. Egy részüket a valóság közvetlen benyomásai keltették életre („Szentendre”, „Nagymama szobája”, „Nagymaros”), más részükben irracionális jellegű élményeinek kifejezése késztette festésre („Harc és csend”, „Nagykapu”, Szelíd angyal”). Összhatásukban a valóság közvetlen hatása alatt készült munkái a jelentősebbek. A „Szentendre” című képén, romantikus érzelmesség nélkül, a mértani jellegű színfoltok torlódó ritmusával emlékezik meg a régi városról, építészeti modoráról. „Nagymama szobája” című képén a színharmóniával, a kép dekoratív ritmusával idézi fel a szoba hangulatát, hasonló vonások adják meg „Nagymaros” című képének értékét. A nem ehhez a tárgykörhöz tartozó „Tűnődő ember” című képének színhangulatával, a jó dekoratív érzékkel megkomponált, színfoltokra egyszerűsített tárgyak foltritmusával fejezi ki a kép hangulatát. Kár, hogy az ülő alak átírása kevésbé sikerült.

A második csoportba tartozó munkáin az a határozottság, amivel közvetlen benyomásait festette meg, erősen csökken. Formái és képeinek színharmóniája nem elég expresszívek és nincsen meg az a sajátos, egyéni jellegük, ami az egyoldalú szubjektív élmény kifejezésének előfeltétele. Véleményünk szerint Váli Dezső akkor jár helyes úton, ha benyomásainak közvetlen tolmácsolására vállalkozik.

Ujvári Béla

70. 2.                                                                                              253

Kérvény ösztöndíj ügyében

Illedelmesebben kifejezve azt, hogy igen jól jönne a pénz: megpályázom a Stúdió ösztöndíját.

Váli Dezső vagyok.

Célszerű valamit magamról, mert nem ismer senki sem. 1942-ben születtem. Mindig is festőnek készültem, ezért az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. Ott megtanultam mindent, amit lehetett, majd még két évig tanult szakmámban belsőépítész tervezőként dolgoztam rövidített munkaidőben rövidebb pénzért. Ezalatt festettem meg 70. januári Eötvös Klubban kiállított anyagomat. (A megnyitó beszédet Bálint Endre tartotta, és erre büszke vagyok.) Néhány hónapja végleg megváltam munkahelyemtől. Most szabadon úszom a világban, feleségem fizetéséből és alkalmi munkáimból élünk, és végre jut időm - sok év után - napvilágnál festeni!

70. 3.                                                                                              254

A 3 évre szóló Derkovits ösztöndíjpályázat mellékleteként

Önéletrajz

Családi körülményeim

1942-ben születtem Budán. Édesanyám sz. Behyna Magda kormánykitüntetéses tanítónő. Édesapám, Váli Dezső banktisztviselő 1945-ben, a háborúban meghalt. Húgom V. Erzsébet, tanítónő. 1968-ban nősültem, feleségem sz. Jávor Kata néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Fönt lakunk a Gellérthegyen, műtermet pedig édesanyámnál sikerült ideiglenesen berendeznem.

Iskolaéveim

Középiskola: 1956-60 Bp. József Attila gimn. 1958-60 evezősversenyző voltam az MTK-ban. 1958-ban felvettek a KISZ-szervezetbe. Nagyszerű iskolának számítom két év fizikai munkámat a Főiskola előtt (nyomdai segédmunkás voltam és könyvesbolti eladó), valamint nagy számú kóborlásaimat (részben autóstoppal) körben az országban és Bulgáriában, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban. 1962-67-ben elvégeztem a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész tanszakát. Diplomamunkám saját kérésemre a Városligetbe telepítendő Kelet-ázsiai Múzeum építészeti és berendezési terve volt, jónak minősíttetett. Oklevelem száma 12/1966-67.

Munkahelyeim

Főiskola után tervezőként elhelyezkedtem a Lakótervnél, ahol a Hotel Duna Intercontinental tervező csoportjában kaptam - természetesen nem önálló - munkát.

68. 4. Átmentem a Közért Karbantartó Vállalathoz, ahol önállóan megterveztem 5 belvárosi üzletet (antikvárium, édességbolt stb.) Itt rövidített munkaidőt vállaltam (kisebb fizetéséért), s így már délután is (nemcsak éjjel) tudtam festeni.

69. 10-től szabadfoglalkozású festő vagyok, feleségem fizetéséből és alkalmi grafikai munkáimból élünk. 70. 2. óta a Magyar Hirdetőben jegyzett grafikus vagyok.

Hivatásom

17 éves koromtól festek. Iparművészeti Főiskolára akkori mesterem tanácsolt, mert művészképzés módszerét festő számára is a lehető leghasznosabbnak tartotta. Teljes mértékben igaza volt, és néhány nagyszerű emberrel ismerkedtem meg tanáraim közül.

Diploma után, 1967-ben (akkor még belsőépítésznek jegyezve) fölvettek a M. N. Művészeti Alapba. Kiállításaim (grafika és olaj): Rákosligeti Művelődési Ház (közös); 70. január Bp. V. Eötvös Klub (önálló). 1969-től tagja vagyok a Fiatal Művészek Stúdiójának. Pénzkeresési periódusaimat igyekszem koncentrálni, s így most fél év óta harmadszor megyek alkotóházba (Mártély, Nagymaros és Zsennye).

70. 3. 17. - 4. 15.                                                                            261

Zsennye, alkotóház.

A szomszéd hölgy kopogott, rajszöget kért kölcsön. Látta egy fej-stúdiumomat a padlón, megjegyezte, hogy ilyet Pesten is lehet csinálni. Kinézett az ablakon és festőinek tartotta a látványt. Aztán elindultam a parkba rajzolni. A lépcsőnél visszafordultam, fáradt vagyok - tényleg, esetleg majd a szobából. Aztán nekiláttam fehér papírra - az volt legfölül - ceruzával. Túl sok volt a fa, untam a vonalakat, tömörebb anyag kellene. A diófa pácért viszont nincs kedvem lemenni az ebédlőbe. Palettámon észrevettem a festéket, tegnap fölös mennyiségű világosszöldet kevertem ki valamihez. A papír éppen fehér, akkor evvel lehet továbbdolgozni, folytassuk olajjal. A második fát kezdve az ecset más színt kezdett húzni. Fölázott a palettán a félszáradt kobaltkék időközben. Hát akkor fessük tovább a dolgot több árnyalattal - és befejeztem az ecsetrajzot, jó lett.

Szabad-e így képet festeni? Hányszor egy évben?

Majd Pesten megtudni:

- hogyan kerül a vízjegy a papírba?

- miért járnak a lányok a presszóban kettesével WC-re?

És alázatosan várom a postást délelőttönként.

És az utazás már hazafelé:

A helyi vonatok bája az összeszokott társaság. Lányok tereferéje, fölcsattanó nevetés, ha a fiú megszólal. Van kártya is.

Most testes asszony tömött cekkerrel fölgyürkőzik a magas lépcsőn. Izgatott, körülnéz a kupéban, szemmel láthatóan szeretné valakinek rögtön elmesélni, hogy ez hogy sikerült neki - szabad ez a hely - figyeljen csak kedveském.

Hálisten Katával csak távollétében vitatkozom. Mire összekerülünk, már tudom, mit hogy kell.

1970 Kata levelek/13                                                                    155

Katrinca, azt kérdezted a Szüret utca sarkán, mért akarok hirtelen gyereket. Nem válaszoltam, mondtad, írjam le.

Azért élek, hogy egyszer majd néhány jó képet csináljak. Hangzatos, de kegyetlenül szomorú perspektíva - pedig így van.

Hétköznapjaim halott percek, semmitérők. Eleget hallgatok ahhoz, hogy legyen időm rutin válaszokat előre kitalálni, - az emberek nem nagyon érdekelnek.

De ha egyszer CSALÁD leszünk - Teljesen igazad van, hogy racionálisabban lehet gazdálkodni, ha van egy hűtőszekrény. És én félek, kiskutyám.

És én nem akarok mosógépet, pedig szükség lesz rá, ha lesz gyerekünk, de én gyereket se akarok, én félek az új melegvíz mosdócsaptól is.

Véremmel érzem, miért jelentett ez művészeknek mindig olyan problémát.

Nem akarok gyerek nyaraltatásról gondoskodni, és figyelemmel kísérni, hogy megy a földrajz. Érzem a barlangjába húzódó sebzett állat gesztusát, ahogy az öreg festőismerősünk elvonul családja elől. Talán megteheti, de lányai életre megsínylik, hogy félig lettek csak felnevelve.

És nem akarok nagyobb lakásra gyűjteni, és rajtad kívül nem tudom, hogy viselném el huzamosabban mondjuk egy Mami-Margit-Erzsébet-gyerekeink közösségét. Hogy mennyire megfeszülten élek Pesten - ilyenkor érzem. Mély fotelben ülök, hol ceruzához, hol könyvhöz nyúlva, semmi nem sürget. Szabadidőmben otthon is megtehetném - elvben.

Féltelek téged elsősorban, gyerekeinket, - magamtól, adja Isten, hogy ne így legyen, ahogy félem. Lehet, hogy boldog apa leszek.

És - tudom, hogy mindehhez nincs jogom. És jobban szeretlek, semhogy gyerektelenségre ítéljelek.

De: életléggömbömet annyira féltem, hogy - magam akarom felszúrni, hogy szétpukkandjon. Ezért mondtam, hogy csináljunk gyereket. Döntöttem. (?) Nincs jogom fölrúgni a Rendet - de félek.

Érted, kiscsillag?!

Fanyar mosollyal és őszintén integetek:

Deske

másnap reggel

És miért írom le most ezeket? Tegnap egyvégtében elolvastam Gelléri A. E. Egy önérzet történetét. (Csodálatos könyv.)

Fejbe rúgott az igazsága (vagy áligazsága), amit Endre mond a gyerekáldásról) (68-68. oldal). Megjegyzem, volt két gyereke - később, akiket imádott.

Csodálkozva mondtad egy éve tán, Sárkány följött, hogy mennyire csak a magam dolgairól és annak környékéről beszélek. - Ez mindig így lesz. -

Rengeteg dolog nem érdekel, minden, amiből nem tudok hasznot húzni. (Ezt meg lehetne udvariasabban is fogalmazni.)

Magamban tarthatnám ezeket,

mint máskor, de te tudd

dolgaim nagyrészét. Hejhó!

70. 6.                                                                                              275

Péter Béla Zsófi képnéz

- önmagam sarkába lépek, egy körön belül mozgok B

- nem veszek tudomást a világról, ahol szenvednek és Apollókat lőnek föl Z

- egy évig nem kellene festenem Z

- akkor is festenék-e, ha mint építész ilyen kötetlen életet élhetnek? Z

- ezt ezerszer elmondták P

- nem jó képeket kell festeni, újat kell mondani P

- a világ az új építészetben szintetizált művészi kifejezésmód felé halad P

- nem kellene senkire hallgatnom Z

- idehívsz minket, hogy megnyugtasd magad: nagyon szép P

- halálosan kellemes dolog lehet kis formákkal tökölődni P

- ha most mindent elégetnél és valami egész más formában, műfajban kezdenéd megpróbálni kifejezni magad... P, B

- nekiállnék, egy év múlva én is csinálnék ilyet, egy textiles lány képigény nélkül ennél szebbet csinál... Z

- kívül állsz az életen, sosem aggódtál még valakiért halálosan, téged csak a képek érdekelnek Z

Hát ez igaz. 71. 5.

- azt hiszed, a folytonos mennyiségi fejlődésből egyszer minőség lesz P

- egyre javítgatod a szöget és a kalapácsot, de sohasem ütsz vele B

70. 7.                                                                                              278

Bálint képnéz

A Zsófi emléke II-vel kezdődő kb. 8 db 50x70-es képem:

- jó, egységes, de nem erőszakolt fokon

- a többi: Zsennye, Nagymaros képek stb. teljesen más mentalitás. Ha erre rááll az ember, hogy ti. a valóság élményeit közvetlenül engedje eluralkodni magán, rendszeresen ilyen képeket fessen (én): most van egy megfelelő fokon egységes képsorozatom, kezdem érezni a jelenleg elfogadható és megfelelő szögtartományomat, tehát igen óvatosan kezdem szűkíteni. Ilyen javaslatnak eddig tudatosan ellenálltam.

(rá 1 hónappal: nagy élvezettel átfest a Zsennye II-t)

70. 7.                                                                                              278

Ny-európai út előkészület

Útravalók:

RUHA: hálózsák, éjszemüveg, farmer, 2 nejlonzokni, magas szárú? cipő, 2 alsónadr./váltás, fürdés, pizsama, 1 garbó v. síing, 1 pulóver + 1 pul./pizsama, hideg, póting/ orkán-övvel, sapka, zsebkendő, pizsamanadrág?

RAJZ: kismappa v. füzet, 2 kiscsipesz, tus nejlonzacskóval, tollszár, filc bunkóban, rongy 5B, 2B, golyóstoll, szék

EGYÉB: bicska, igazolv., pénz, spárga, jegyzetfüz., könyv

MOSDÁS: fogkefe, lapospohár, fogkrém, szappan, szivacs, törülk. nejlonzacskóban, WC pap. (zsebkendőnek)

ÉLELEM: só, terítő kenyérhez (takarni), hagymafejek, citrom (víz helyett), teakészlet foglalatos csatlakozóval

VARRÓKÉSZLET: biztosítótű, tű feketével, vekker, körömvágó, dianéző,

ORVOSSÁG: koffein, nyugtató, kalmopyrin, vitamin

70. 8.                                                                                              278

Ami ebben a nyugati út előkészületben a legérdekesebb: tőmondataim kitalálása:

- a barokk nem érdekel

- reneszánsz építészet alig

- trecento festészet elsősorban

- katedrálist mindig sokat látni

- tengerpartokat szeretnék látni

- hegyre nőtt városok totálképe érdekel

- képtárak fontosak, de keményen szelektálva

- Róma nemigen érdekel, de megnézem 3 napig, érdemes-e egyszer hosszabban is -

70. 8.                                                                                              279

A (letelőben lévő) első szabad év mérlege

- másfél hónap művésztelepeken: Nagymaros, Zsennye

- erdélyi út, most jön egy Ny-európai, ennek alapos előkészítése

- első önálló kiáll.

- két egyéb kiáll., talán most nov.-ben a grafika anyagom kiállítása

- 3600 Ft átlag havonta ebben az évben, benne van a 9 ezer forintos (2 db) stúdió ösztöndíj, és néhány képem eladása

- elég sok szabad idő, s így rohanásgörcsöm oldódása

- nem nagyon sok kép, de nagy előrelépés - fontosak

- megbízhatónak tűnő jövedelemforrások kiépülése

- rendszeres reggeli és ált. esti séta bevezetése

- 1 hónap rajzstúdium Zsennyén

- alkalmazott grafika műhelyem fölszerelése: fotólabor, betűkészlet, színespapírkészlet

- képeim, grafikáim rendbetétele (szelektálás, opuszozás)

- egyéb dolgaim rendbetétele, emlékeim, fotók, levelek nagy szelektálása

   viszont:

- nem akció állapotban nem érzem jól magam

- nem művelődöm eleget, keveset olvasok

- természettel, utcával nem javult a kapcsolatom, szobában élek csak

- emberek alig érdekelnek közvetlenül, beszélnivaló már alig kerül ki belőlem

- félek, hogy eszem berozsdál, nem kell úgy használnom, mint tervezésnél

- állandó félelmem, bizonytalanságom, hogy időmet nem optimálisan használom

- nem vagyok még olyan bölcs, hogy boldoggá tegyen e lét, ami sokkal vérszegényebb, mint amit belül látok - a tudat, hogy minden rendben van -, hogy süt a nap és van hegy meg Duna, meg este vacsora

(talán egyszer belátom, hogy pedig ez a boldogság /földi mása/)

70. 9.                                                                                              279

Milyen egyszerű!

A műteremben értelmesen töltött órák aránya lényegesen javulna, ha egy többórás olvasásra is kényelmes fotelfélét beállítanék! Persze hogy nem olvastam a munkaszéken, sem a priccsen -!

70. 9. 16. - 10. 30.                                                                               337/B

NYUGAT-EURÓPAI ÚT

(110 múzeum és kiállítás)

Bécs-Velence-Padova-

Ferrara-Ravenna-

Firenze-Arezzo-

Perugia-Assisi-Spoleto-

Róma-Siena-Pisa-

Genova-Nizza-

St.Paul Vence-

Monaco-

Cagnes sur Mer-

Cagnes-Biot-

Antibes-

Vallauris-

Cannes-

Marseille-

Arles-

Avignon-

Párizs-Chartres-

Amiens-

London-

Párizs-

Ronchamp-

Bázel-Bern-

Zürich-Bécs-Bp.

70. 11. 12.                                                                                   345A

Művelődési Minisztérium

Képzőművészeti Főosztály

tárgy: műteremigénylés

Bejelentem kérelmemet műteremre vagy műteremlakásra. Tekintve feleségem munkakörét (etnográfus a M. Tud. Akad. Néprajzi Kutató Intézetében) - lakóhely tekintetében Budapesthez vagyunk kötve.

Feleségemmel egy egyszobás lakásban élünk, bár még gyerek nincs, de ott dolgozni nem lehet, ezért munkára egy kis szobát bérelek.

Tehetségesnek tartom magam és sok feladatot látok magam előtt. Ezek közül jó néhányban (nagyméretű táblakép, pannó) a munkahely hiánya akadályoz.

70. 12.                                                                                         345B

Szövegváltozatok a Keresztút grafikasorozatomhoz

      1 3             5 7       9       11            12            14

  1. a gyűlölet ítéletével szemben csendben megállt

  2. veszi keresztjét és elindul: így legyen; akarom

  3. először törik meg az út - elesik

  4. villanásra minden eltűnik, ők egymás arcába néznek; Anyuskám!  - Fiacskám!

  5. útjaik találkoznak, Simon segít vinni a terhet

  6. egy kicsiny asszony, Veronika, pillanatra a történelem útjába áll

  7. másodszor esik el, jaj, én esendő!

  8. asszonyok karéja, magatokat sirassátok!

  9. harmadszor; ha fölálltam - megkezdődik

10. ruhátlan-egyedül a kíváncsiak fala előtt

11. irtózatos ritmus a testen - felszögelik

12. halállal megépült Mű: az új szövetség

13. szomorú éj, csendes árnyak; botorkálás a halottal

14. az út vége, harmadnapra újra nyíló sírkamra

és munkásbiblia-hangvétellel:

 1. most bezzeg hallgat a Nagyokos!

  2. nem érdekel, ő akarta, csinálja

  3. persze, most nem megy neki

  4. mutterjának se lehet farsang

  5. átmeneti megoldást javasoltunk

  6. ... és az a kis csaj melléállt!

  7. megint selejt?!

  8. ... még ő magyaráz! ...

  9. tán abbahagyja magától...

10. nyilvánosság előtt szóbahoztuk

11. jól beolvastunk neki...

12. kinyírtuk

13. haverjai épp csak pislogni mertek...

14. ez itt nem játssza többé a nagyokost!

71. 1.                                                                                              347

A jelenségtől (megnyomom a kapucsengőt) villanás idő alatt végigfutok az elvont élményig (mondjuk Az idő - an sich), ez a gondolkodásmód nekem munkaeszköz is, alkat dolga is.

71. 1.                                                                                               349

A meszelt falra az ágyam fölé tussal kiírtam ezeket.        Klee Weimarban, 1924

vermeer

ó messina!

klee/bern

klee/4-es busz

giorgione

nagy istván

nagy balogh

uccello

charden

vári közti 64

skarabeusz

van eyck

van rijn

lorenzetti

bonnard

braque

kékszakállú

szerelmem, utrillo!

rothko

fülöp és veszprém

spoleto

perugia

th. mann

egerek és emberek

krakkó

gdansk

varsó

csensztohova

picasso                                                                         Foundation Maeght St. Paul Vance, 1970

matisse

p. d. francesca

holbein

dürer

hyde

frau münster zürich

chartres

amiens munkásnegyed

champs élysées

zárthelyi 4F-ből

zsennye

nizzai repülőtér

cannes, antibes

biot, vallauris

vance és matisse

foundation & maeght

clouet

brassai

”én lelkiismeretesen fontoskodó Váli Dezső 69.5.”

langrimmer

mtk

ametiszt

viktoria and albert

adria

műteremház a vár alatt

a tél

pilisszentlászló

Poliakoff

holdvilágárok

skiff

ezt még egyszer megtorlom az emberiségen

égi és földi

a keresztút grafikám

körtér éjjel

akkád és asszír

és az a kis csaj melléállt

riviéra

autoszerviz 69

szrogh

apec

szan románo

concorde

csík, gyimes

brassó

bukarest

szófia, neszebár

avignon

fulgur

velence arezzo

london

69. okt.

59. ápr.                                                                                            Angyali üdvözlet 1969

place d'italie

porte d'italie

67. III. = 1 éves

nagymaros

prágai templomok

fóka

tihany és egry

angyali üdvözlet

a világ szélén

bép/stat

strindberg: egyedül

maeterlinck: a csend

steinbeck

telkibánya

pirit

homo contemplator

und marmorbilder stehen und sehen mich an

liptószentmiklós

seneca

párizs

az első kút

siena

siena

cluny

a germánok északon törzsekben éltek és hideg volt nekik nagyon

kicsilány

mihály u. 14/b.

RR

nápolyi-sárga világos

ronchamp

corbusier

autóstop wegry

10.500 km

18.000 (ft!)

hegyeshalom

M. I. F.

hattyúdal: zeneműbolt

és egy fehér elefánt

british/mexikói

dávid csillag                                                                            Zugliget, XIX. sz. vége

vagina-szimbólum                                      

jeruzsálem

hanem a csönd, melyet vele éltél keresztül

zugliget

a cső

japán kert

a japán zászló rajza

padova

firenze

az alpoktól délre

hó

etruszk

anzsu liliom

(még valahol Franciaországban jutott eszembe, hogy emlékeztetőnek föl kell írni jó nagy betűkkel némely dolgot, ebből lett)

71.1.                                                                                           351

Mondhatja-e az ember azt, hogy minden rendben van, ha a legfontosabb rendben van?

Nem vagyok fontos, csak ha festek.

Bölcs puha vattában kukoricagránát.

Kata: lábszagod van, vagy legalábbis lábszag lett a szobában.

71. 2.                                                                                              352

Felül tudok talán kerekedni? Még az e havi pénzt sem sikerült megkeresnem, adósságok - és nem fáj a fejem miatta.

A feltűnő szelídség a veszettség jele (a rókánál).

71. 2.                                                                                              353

Műteremlátogatás Illés Árpádnál.

„Akármit mondhatsz, úgyis csak a dicséretet hiszem el” - ilyesmit mondott Gyarmathy is a múltkor. „Na még a vendégkönyvembe, még a fotóalbumot hozom, ez a kosár itt eredeti afrikai ...”

71. 2.                                                                                              354

Első szabad év mérlege:

          havi átlag kb.        3420

      autoker. kiállítás        1300

              dia grafika        3500

           Tankönyv 1.        2500

                   TK. II.       17000

              Ipari vásár          600

   TK./Mamitól apró          700

               képeladás        2500

     ösztöndíj/Stúdió        9000

Vörösmartynak graf.         300

                      ÁKV          700

         Muraynak kb.        2900

                                  =41000

                    kiadás

        rezsi/havi 2-vel       23000

               nyugati út       10000

                fotolabor        4000

         festék, eszköz        1000

                       apró        2000

dugpénz gr. ügyben        1000

                                  =41000

71. 3.                                                                                              356

Pályázati kérelem a Derkovits művészeti ösztöndíjra

Nagyon jól érzem magam ebben a társadalomban. Figyelmemet ugyan meg kell osztanom hivatásom és a pénzkeresés (alkalmi reklámgrafika) között, mégis mindennapos örömöm, hogy foglalkozhatom avval, amihez tehetségem és kedvem van.

Ezt munkámmal meg akarom és meg fogom hálálni. Nagyon sokat dolgozom.

71. 3.                                                                                              359

A műcsarnoki Új művek kiállítás után:

200 millió kép. 180 millió absztrakt. Mint a túlhangos beat. Halálosan ügyesek ezek a mesterek, ezek már nem is képek, hanem Faktúrák. A színeket viszont kevesen tudják. Ezek után: méret tényleg a méternél kezdődik. Ilyen barokk között csak csodálatosan egyszerűen, tisztán érdemes - és lehet megszólalni. (Itt Anna Margit képének van igaza.)

71. 3.                                                                                              363

Ihlet: amikor több vagyok magamnál.

Játszótéren.

Ingridke, egyedül játsszál!

Ingrid, ne rúgd a homokot, homokos leszel, hallod?

71. 4.                                                                                              363

KECSKEMÉTI ALKOTÓHÁZ 71. április

Ap. csel.: Hangos sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt... irigylem, érzelmi szeretet

Nagy keresztút:

egyre büdösebb, piszkosabb és fáradtabb vagyok

s a kép egyre szebb

a szemétládának mindegy, mivel van tele.

mire szoktak gondolni

a jó és rendes emberek napközben?

---

A varázshegyet olvasom.

---

megijedtem a pizsamámtól a fogason-

---

a csengő jelzés esetén megnyomás alá esik

---

Pestre ruccantam stoppal festékért, villamoson döcögök.

Alig várlak, most mit csinálsz éppen, Hans Castorp?                                             1971, Kecskeméti alkotóház

---

Kéne csinálni egy vörös-narancs-fehér-fekete képet, + ég. umbra?

Egy orosz ikon egzaktságával.

---

Kertben pokrócon kislány anyjának mesél:

„egy ilyen ekkora halacska, az anyukája az ölében vitte, nagyon döglött volt...” Aztán hancúroznak, egymást csiklandozzák.

---

P. azt mondja: a siker regenerál, nem a pihenés.

---

Hát. Jól kipihentem, kialudtam magam, festettem három jó képet, megismertem két kisgyereket, meg Molnár Péteréket, elolvastam A Varázshegyet és a Novellákat. Önmagunk méltósággal elviseléséről beszélt, leírtam az avignoni szerelmesek történetét, megnéztem a vecsési kamarakiállításomat stoppal.

HAZAJÖTTEM.

71. 4.                                                                                              366

Este, Avignonban (amúgy iskolásan leírva)

Meleg október első napjai, búcsú Riviera kisasszonytól. Most már Párizs, Párizs felé -

A délután közepén értem Avignonba. E városra mindössze egy napot szántam. Tudtam előre dolgomat: először is megkeresni azt a mágikus őskori kődarabkát, ami egy varázsló vagy talán egy harcos fejét ábrázolja, a múzeum után pedig a körfallal védett középkori várost kacskaringóival, s majd holnap délelőtt tisztelgés a nagy öregúrnál; a pápai vár meglátogatása.

A kődarabka egy hosszú folyosó végén trónolt, falfülkében, zöld bársonyon, erősen megvilágítva. Kicsi volt, hatalmas, méltóságteljes és lenyűgöző. Mint a tökéletes láttán mindig; elszomorodva tűnődtem rajta - (mit ér e mellett bármi is) - és Miro, Klee és Moore ugyanezt gondolták mellettem álldogálva.

Csengettek, elzavartak és alkonyodott. A szobrocskát magammal vittem, és nem is igen láttam a kereskedőházakat, íveket és ablakokat - pedig igyekeztem. Eleredt az eső, és ez jó volt, lehetett kapu alatt ácsorogni. Egy öregasszony vonszolta magát a sötétedő szűk utcácska közepén. Keservesen, szélesen támaszkodott két fura botjára (a járdán nem fért volna el velük) - a nagyobb biztonság kedvéért háromágúvá válva értek földet.

A néni mögött lépésben egy új Renault ballagott. Arra gondoltam, talán használhatóbbak lennének ezek a mankó-botok kis kerekekkel ellátva -. Hamar beláttam, ez csacsiság, akkor már inkább úgy kéne, hogy először is egy fém harántmerevítő, és ... vajon milyen körülmények között jut vacsorához egy ilyen asszony?

Az eső éppen csendesedett, továbbindultam. Az utcácskák kihaltak, már minden szürke volt. A leheletem meglátszik, így hát nem lehet igaz, hogy csak hat fok alatt van ilyen ... igaz, hogy fázom, de az is igaz, hogy a tornacipőm átázott.

Kopott, mindigottvolt lépcső kerül elém, templomhoz vezet. (Vajon miért építhették az utcaszintnél méterrel magasabbra?) Az előtetőnél búcsúzik tőlem az eső, belépek.

Belépek, de hova? Erre-arra egy-egy gyertya, amúgy koromsötét, s bent tombol, dörög, lobog és repül egy diadalmas Bach-fúga, a d-moll... ijesztő.

Óvatosan megindulok előre. A zene a főhajó túlsó végéből szól. Mintegy buzdításért visszanézek; arra a kapu nyílása dereng s két moccanatlan folt bontja meg a padok sziluettjét - két fej körvonala, így hát nem vagyok egyedül.

Mint annyi más értelmetlen feladat, ez is vonz - a zenét földeríteni - lassan lépdelek tovább, csendben. Elérem a szentélyt leválasztó áldoztatórácsot, ez megállít, s oldalra terel tovább. Ez már igazi frontvonal a győzedelmes orgona csatazajával, a „d-moll” - minden ereje - irtózatos erejű a falak, a sötét csendjének és a zene hangosságának kontrasztja. A hang forrását még mindig nem találom, de egyszer csak a rács tövében, lent megmozdul valami. Fölrezzenek, ijedtség - mit tagadjam iszonyú ijedtség egy pillanatra, hisz én olykor a szélgörgette csomagolópapírban is alakot látok éjjel, hazafelé.

Kapkodó igyekezettel próbálom megfejteni az alig láthatót - ó, csak egy ember. Egy lány. A térdeplőlépcsőn ül-kuksol összegörnyedve, hátát egy pillérnek támasztja. Hosszú haja van - biztosan szőke - karjával átfogja lábait, homloka a térdén nyugszik. Nicsak, egy lány. Ő is kábult a zenétől.

- Zajtalanul és illedelmesen továbbmegyek. Hogy is volt? ... az előbb megemelte a fejét, attól vettem észre. De hisz nem is az új vendégre - rám - nézett, hanem előre, a rácson át egy falfülke felé, ott egy kis fény dereng.

És akkor megértettem. A fülkét majd' kitöltő orgonapult mögül egy fiú feje látszik időnként, vállig érő haja a zenével mozdul, tiszta és átszellemült arc, nagyon szép. Most felénk - felé - pillant, a semmibe, mert a fény nála van, és a zene is. Hiszen a lánynak játszik!

Eltűntem, elosontam a sötétben, ők ottmaradtak ketten egymásnak, Sebastian Bach vigyázott rájuk.

Késő éjjelig sétáltam még a meg-megeredő esőben, s igyekeztem a pocsolyákat kikerülni (bár a tornacipőm már csuromvizes volt).

Másnap aztán megnéztem a várat is. Szép, nagy vár.

Ebből lett az A/71/12 "Avignoni szerelmesek" 140x100 cm. Képvázlat - B/71/4, 5, 6 magyarázatokkal

71. 5.                                                                                              368

Kiállításgrafikára összeverődött festők a BNV-n. Mint a kutyák, egymás fenekét szagolgatják:

- én nem szeretem Szász Endrét

- én nem állítok ki a közös műcsarnoki tárlatokon, és te?

- a bálinti szimbolika áll hozzám közel ...

Beat hangversenybe belecseppenve a Kisstadionban:

Nosztalgiával és melankolikusan nézem a világot és a lányok fenekét az üveg mögül.

71. 5.                                                                                              369

Képzőművészeti Lektorátus

Budapest

T. Lektorátus!

Szeretnék olaj táblaképeimből 72 áprilisában kiállítást rendezni a Dorottya utcai teremben. Az anyag - nagy részében franciaországi utam „következménye” - keretezve, műtermemben együtt áll.

Eddigi szerepléseim:

69. 10.                Rákosliget (közös)

70. 1.             Eötvös-klub (táblakép)

70. 4.                         Stúdió 70.

70. 12.               Eötvös klub (graf.)

71. 4.       Vecsés, kamarakiáll. (közös)

Az első tájékozódásuk megkönnyítése kedvéért mellékelem vázlatomat.

71. 5.                                                                                              370

Klee-idézet, küldték nekem:

Azelőtt a látható tárgyakat ábrázolták, azokat, amelyeket szívesen szemléltek, vagy látni szerettek volna. Ma a látható tárgyak belső valóságát ábrázolják, és ezzel kifejezik azt is, hogy a látható a mindenségnek csak egyfajta megnyilatkozása. A rejtett igazságok számosabbak. A tárgyak tágabb és sokrétűbb értelmezést nyernek. Ez az értelmezés azonban gyakran ellentmond látszólag a tegnapi racionális tapasztalatoknak. A művészek a véletlen lényegi megragadására törekednek. A művészet és a teremtés hasonlatosak.

Házasságunk az abszolút 0 ponton. Nem tudunk adni egymásnak, igaz, nem is romboljuk egymást. Nehéz, nem baj. Őrizni a semmit, átvészelni. Fegyelmezettség és fölösnek tűnő munka kell. A Bergson-féle minőségileg új idő a remény. Elég sok mindennek ő az oka, de nem hibás semmiben.

Gabi: „Amikor feleségem a kocsiból kiszállva a kerekek alá a hegyfelőli oldalra tette be a gurulást akadályozó ékeket, beláttam:  bizonyos különbségeinket tényként kell kezelni.”

71. 6.

Váli Dezső

         szobanövény

         fafúvós

         nemzetközi CACIB-díjas ipari létesítmény

71. 6.                                                                                     371

Swier. Robi képnéz.

Nov. végén látott: a fehér expresszív harcoló formákkal foglalkoztam, az a hang tetszett neki. Az újak közül a Barna keresztút, a Zsófi képe, Sziena: nem érti, miért merevedtem vissza, fojtódtam le és fordultam a bálinti epigonizmus felé. Tetszik: a fehér keresztút, Üzenet az ősöktől, a Hajnalmadár: ez az őszintébb hangom (Német G., Kecskeméti pontosan ugyanezt mondták tegnap).

Véleményem erről: a kép: a kemény és az expresszívebb hangot is magaménak (őszintének) érzem, nem is akarok, nem is tudok választani.

Ő: a nagyon megművelt képre azért van szükséged, hogy általa tevékenységvágyad kielégülhessen.

Én: valóban, pontosan így van. Az újabb, neked tetsző képeim gyorsan készültek és egyáltalán nem elégítettek ki, ezért hiányérzetem maradt és nem örülök nekik.

Ő: ez rendben van, de a gyors képeid a jobbak, tehát válaszd szét a két tevékenységet: fess kedvedre faktúrákat

(fehér keresztút, finn ikon háttere), és aztán fess rájuk egyszer képet. Legjobb megoldásaid úgyis így születtek: vászon- vagy a fönt lévő felület faktúrájára épültek a képek.

Én: ez nagyon jó ötlet, mint Bonnard, aki a telefestett nagyvászonból utólag vágott: a komponálás műveletét időben leválasztotta a többitől, s ezáltal (gondolom) egy gátlástól fölszabadította magát. Ilyenféleképp hatna, gondolom, rám is ez a módszered.

Ő: a nagy szürke keresztútban is zavaróak a bálinti kockák, a veronika kocka új, jó, az avignoni kép tetszik, a fölső csík kiesik. A 66 szeptembere A/71/16/: tetszik.

71. 6.                                                                                              372

húsleves táptalajon tenyésztve

testén festékjelöléssel, békésen

időnként mikroszkóp alatt

majd visszatérve a húslevesbe

jó, jó, kép készül

s közben

kétnaponként fölvetve és megoldva

meddő gondjaim és legyinteni

elsétálgatunk

elolvasgatunk

nézelődünk, rohangálunk

üldögélünk a szobánkban és vakaródzunk

falon átnéző tekintettel

hát ennyi az egész?

semmi az egész? csak az EGÉSZ semmi?!

kézlegyintés: kultúremberek vagyunk -

71. 7. 28.

levél E.-nek.                                                                                   374

könyörgés

adj, Uram, nyugalmat,

hogy amin nem tudok változtatni,

elfogadjam

Adj, Uram, bátorságot,

hogy amin

változtatni tudok,

megváltoztassam.

Adj, Uram, bölcsességet,

hogy egyiket a másiktól

meg tudjam

különböztetni

        (német ima)

71. 8.                                                                                              375

Helyes, hogy temetőt nem szoktam látogatni, sírokat?

71. 8.                                                                                              377

Tegnap váratlanul azt kérdezték, mit tennék korlátlan anyagiakkal: a több síelést tudtam kitalálni.

NAGYMAROS                                                                                         378

művésztelep, 1 hónap

egyedül már, Kata elutazott

lassúbb, komoly, súlyos a szoba

figyelek, dolgozom

pedig jó volt

---

napiparancs mindenkorra:

beállítást rajzolni

rádió, csak ha figyelem

időnként 10 fekvőtámasz

Katát nem bántani, ő jó

(mint ezt maga is tanúsítja)

---

Ez a gondnok olyan undorítóan kelletlen szívességtevés dolgában, mint én.

71. 11.                                                                                            383

Idős festőnő, képet mutat, giccs határán. Nem volt szívem véleményemet elmondani. Kórházszaga volt.

Bontóok-e, hogy házasságkötésem előtt (s azóta is), viszonyom volt Paul Kleevel?

71. 11.                                                                                            384

veled sétáltam álmomban, Zsófia

bár ennek semmi értelme nincs

nagy kertben, falak között

próbáltalak meggyőzni

szemközt a domboldalon

gyerekek meg állatok vonultak

befelé a városba

te épp egy zsinóron

húzható játéknak örültél

én próbáltalak utánozni ebben

még valami utazásról is szó volt köztünk

sajnos semmi többre nem emlékszem

72. 1.                                                                                              389

A/71/10: Nagy keresztút végleges szövege:

1. a gyűlölet ítélőszéke: halál!

2. fölveszi a terhet: így akarom

3. elesik a kereszt súlya alatt

4. találkoznak: anyuskám! fiacskám!

5. már nem bírja egyedül a terhet

6. a szeretet bátorsága: Veronika

7. másodszor esik el a kereszttel

8. asszonyok, magatokat sirassátok!

9. a harmadik elbukás erőpróbája

10. szemben a tömeggel, ruhátlanul

11. és végül: a felszögelés kínja

12. halál és győzelem a hegytetőn

13. éjszakai botorkálás a halottal

14. harmadnapra újra nyíló sírkamra

72. 2.                                                                                           388B

(kiállításkatalógusunk)

”utak”

Dombrovszky István

Haynal Kornél

Valkó László

Farsang Sándor                                                                           Stúdium az időről  A/71/12

Kováts Albert

Váli Dezső  (A/71/12, A/71/25)

Galántai György

Szemethy Imre

kiállítása az ELTE Művészettörténeti Tanszékének rendezésében Eötvös-Galéria.

72. II. 21 - 72. III. 12.

nyitva: naponta 16-20 h-ig

1942-ben születtem, háború idején, és talán ezért is muszáj napi 10 órát aludnom. A fennmaradó időt viszont kihasználom. Legintenzívebben úgy, ha műtermem sarkában üldögélve a padlót nézem órákig.

Jártam sok iskolába és sokat tudok. Ezért a zúduló információk egyre kevésbé érdekelnek. Előre tudom, ki a gyilkos.

Tudom:

- az emberek azért szeretnek és halnak meg, mert muszáj nekik

- képet azért nem néznek, mert nem tudják, hogy az nem jó, hanem fontos

- tudom, hogy századunk egyáltalán nem különleges, viszont csinálás-betegségben szenvedünk, merthogy mindig „kevés az idő”

- tudom, a világ 40 hibaszázalékkal szuperál, s ez (leginkább villamoson elleshető) sűrű panaszkodásban csapódik ki

- tudom, hogy Oidipusz végül azt mondta: minden jól van - és igaza volt.

Amit még sajnos! nem tudok: hogy az élet, és az emberek fontosabbak a munkámnál. Végül a szakmámról:

bár mindenkit sajnálok, aki nem teszi (és helyette mindenféle más dolgokkal foglalkozik):

FESTENI NEM JÓ, festeni keserves mulatság, én mondom:

VÁLI  DEZSŐ

72. 1.                                                                                              390

„koncept art” és legtöbb mai társa: tartalmizmus - eltévelyedés.

72. 1.

Na és milyen lesz a műtermem?

1. Az egyik falon képek lesznek és azok fontosak lesznek.

2. A plafon alatt erős kampók lesznek.

3. Lesz idegen kép is Kálmántól meg mástól is.

4. Lesz nagy asztal az ablak alatt, azon lesznek nyitott könyvek képekkel, meg színes üvegcserepek egy csoportban, aztán külön hely a grafikának, ott az asztal U alakú lesz, hogy ne kelljen mindenért fölállni.

Onnét elérhető lesz a rádió is.

5. Aztán szép tiszta fal előtt lesz az állvány, de a kész      1984

 képet a szoba másik felében másik állványon, mondjuk zsúfolt háttér előtt is meg kell nézni.

6. Nyugalmas helye lesz a kottaállványnak, és lesz hely körülötte sok kottát nyitva tartani, hogy el ne felejtsem azokat is.

7. Lesz az asztalnak egy üres része, amit készenléti helynek fogok hívni, meg lesz helye a tarisznyának is.

8. Meg egész olcsón lehet nyersvászonból hajtogathatós paravánt csinálni (hosszút!) és az jó.

9. Lesz kényelmes szék, talán kettő is.

10. Jó lenne egy nagy tükör, azt a vendégek is szeretik.

11. A hálóhely környékén kuckófélét lehet csinálni. Reggel onnét az állványon lévő képre lehet látni.

12. Szép kövek, például ametiszt.

13. És lombokra lehet látni, ahogy mozognak az ablak előtt.

14. Ha kutya lenne, nem rágná szét a jobb képeket is?

15. De azért a tér lényegében üres lenne, ahol lehet mozogni

- ezek régi szobáim lennének körülbelül, csak egyszerre.

                                         meglehetősen fontos! 76. 10.

72. 3.                                                                                                 399

KECSKEMÉT alkotóház 72. március

Absztrahálni jár belém a lélek.

Kecskemét nekem: dekoncentrációs tábor.

Mi volt ez a Kecskemét?

- Megnyugtatóan bebizonyosodott, hogy a legreménytelenebb, gyötrőbb gondolatokat, napokat is meg lehet unni.

- Egy hosszú könyv (Mann) és a tenorfurulya (eljutottam napi jó 3 óra gyakorlással a daloktól Bachig) - jót tett.

- Az biztos, hogy műtermemből - ha lesz - kényszer nélkül nem lesz kedvem-lelkierőm kimozdulni. Kutya kell.

72. 4.                                                                                              402

Magyar Nemzet-hirdetésem:

Másfélszobás, komf. gellérthegyi lakásomat elcserélném hasonlóra lent a városban. Kert, panoráma a vár felé. Hatszázhatvanegy-nullanyolcvan.

130-an jelentkeztek.

Hármascsere, sikerült. Diener Dénes özvegye a 110. cserelakást elfogadta. 72. 10.

72. 5.

Sugárnál:

1. Dorottya sokkal jobb, mint Műcsarnok.

2. Alaptól rendszeresen előleget fölvenni, ne maradjak adósság nélkül, hogy forogjon a nevem.

3. Ugyanezért Képcsarnokba egy évig kéthavonta egy nagyon jó, megvehetetlen képet küldeni.

4. Nők Lapja-cikkeket írjam alá, a szerkesztői állást is fogadjam el, ami van, azt kell csinálni.

5. Műtermet újságpapírral kell tapétázni:

         meleg,

         hangtompítás,

         selymes szép fehér tört fény

         átalakítható, felújítható hamar, olcsón

         atmoszférája van!

6. A Művészetben hiába is jelenne meg rólam valami, ki olvassa, ellenben ha a Nők Lapja -

72. 5.                                                                                           403A

Fejjel előre rohannék minden lánynak -

Emlékeimből: ahogy besüt a nap a templomba a reggel hetes misén, vasárnap, evezés előtt.

Előbb az ízesítő nélküli teára, majd a csapból jövő meleg vízre szoktam rá - ez a leggyorsabb.

                (ma is. 92. 8.)

                                                                                                       414

Stúdió Vezetősége

Budapest

Kérem a Vezetőséget, hogy számomra ösztöndíjat juttatni szíveskedjék.

Indoklás: Jócskán kutyaszorítóba kerültem anyagilag, mert ráfizetéssel lakást cserélek, ahol a műteremnek nincs fűtése, és a gázt is be kell vezetni. Ebben a helyzetben az ösztöndíj lehetővé tenné, hogy jusson időm festésre.

72. 7. 8.                                                                                          415

Miniszterhelyettes Úr!

Kérem segítsen onnét fölülről, mert én itthon csak a körmömet rágom idegességemben, s ami a nagyobb baj, semmit nem tudok dolgozni, pedig a jövő évi nagy kiállításomra kellene készülnöm.

Egy előzetes műteremlakáscsere-hozzájárulást kellene Önnek aláírni, de a papír több mint két hónapja nem jutott el Önhöz. Hetente 2-3-szor érdeklődöm a Képzőművészeti Főosztályon dr. Pusztai Gabriellánál, aki mindig buzdít, hogy a dolognak várhatóan nem lesz akadálya, hiszen jogosult vagyok - majd érdeklődjem újra pár nap múlva.

Lehetséges, hogy ez a várakozási idő jogos és méltányos. Csak legalább megbízható határidőt kapnánk a válaszhoz. Cserepartnerem már újabb lakáshirdetés föladásán gondolkodik, és az egyéb következmények is: gázfűtésengedélyt már aligha kapjuk meg a fűtési szezonra stb. stb.

A teljes kiszolgáltatottság helyzete, csak udvariasan bólogatok és köszöngetek mindannyiszor a telefonba... Mi vár ránk még a lakás kiutalásánál...

Nagyon kérem, segítsen, ha lehet:

Váli Dezső

72. 8. 4.                                                                                          417

Miskolc Libresszo

Sáros László fotókiállítása, megnyitja és a vitát vezette Makovecz I. építész.

A fotók: paraszti, kispolgári, cigány enteriőrrészletek: csipketerítő, Jézus szíve-giccs, kettős ágy, halmozott ízléstelenség, néhol a szegénységgel párosulva.

Hozzászólásokból:

S. Nagy Kata: Miért akarja a szellemi arisztokrácia évenként változó ízlésének dogmáit rákényszeríteni a többiekre, amikor van önálló esztétikai igényük, és meg is valósítják azt?

(Én: Más a divat és más az ízléstelenség. Itt nem más típusú szépről van szó, hanem a szép alacsony fokáról. Az emberek a szépet jobban megismerve teljes életük vonatkozásában gazdagodnának, és őszintébbek lennének.)

Makovecz stb. hozzászólásai: A belsőépítész tervezők Nyugatot majmolják, ezt a valóságot nem veszik figyelembe. Ma a legtöbb épülő lakás 90! m2 körül van, pallér tervezi.

(Én: Nem nyugatmajmolás, hanem a korszerűbb technikai, funkcionális ötletek eltanulása, és haladunk előre, csak lassan. A mai bútorok okosabbak a 10 évvel ezelőttieknél.)

72. 8.                                                                                              419

Szépművészeti Múzeum

dr. Garas Klára ig.

Kedves Igazgatónő, megbeszélésünk szerint leírom (röviden), mi mindent nem tartok jónak az új Egyiptom-kiállításban.

Amin (nyilván) nem lehet segíteni:

- A vitrinek rondák, nehézkesek, csúnya lábforma, aluszerkezet is korszerűtlen. Összarányaik sem szépek, zavaró egymáshoz viszonyított méretarányuk is.

- A két most épített harántfal egyikét, az ablak felőli oldalról kellett volna szerintem indítani, így nem hatna az egész tér egyetlen hosszú folyosónak.

- A mennyezet hálódíszítése idétlen és zavaró, ide nem illő.

Amin idővel lehetne segíteni:

- Tulajdonképpen (lehetőleg beépített, belsővilágítású) folyamatos vitrinrendszer kellett volna ide, kellemetlen, ahogy most a vitrinek hézagosan állnak, néha elég távol egymástól. Viszont némelyik túlzsúfolt. Tehát: lehetne idővel (más lehetőség híján) még néhány ilyen vitrint építtetni, és rendbe-sorba állítani őket (mint a nagymama szekrényén állnak az almák). - Viszonylag folytonos sort alkothatnának.

- A színek kérdése. Fehér mennyezet, sárga fal, vöröses padozat, hozzá a natúr fa vitrinek és a lehetetlen - zöld - függöny, a színízlés valamilyen csodálatos fokú hiányáról tanúskodik. Később esetleg a függönyök kerülhetnének valamilyen más terembe, s a következő festésnél a falaknak szerencsésebb szín kellene. (Nem tudom hirtelen megmondani, milyen.)

- A tárgyrögzítés néhol tervezés nélküli asztalosmunkának hat (a koporsófedelek távolságtartó léce, a köveket fogó kampók, stb.), nehézkes, formátlan. Plexi vagy fém szerkezet kívánkozna, legalább a legkirívóbb helyeken. Terv alapján kis műhelyben, házilag, három forintból megoldható - lenne.

Amin most lehetne segíteni - és ezeket tartom a legfontosabbaknak:

- A legelső teremrész kellemetlenül sivár (a lépcsőkig), mint egy fogorvosi váróterem. Nem volna valami 2 méter körüli szobor vagy valami oda? Vagy legalább dísznövénygrupp... esetleg egy teremőr álldogáljon ott (ha más nem jut).

Most jönne a két legfontosabb dolog:

- Nagyon szerencsétlen volt a vitrinek alsó és hátsó felületét natúr színben hagyni. Nem kell semmiféle végzettség ehhez, észrevenni: a tárgyak nagy része középtónusú, se sötét, se világos, és ilyenformán beleolvad az amúgy is zavaró rajzolatú fa háttérbe. Hogy is mondjam; nem lélegzenek, unatkoznak. Ettől hat porosnak az egész anyag. Hogyan hatnának ezek a kövek sötétkék bársony előtt?! Színben meg kellene tervezni (finom változatossággal): a tárgyak mögé (általában) sötét színű drapéria kellene. És ha drága a bársony, megteszi a 27 Ft-os durva lenvászon (egyszer használtam ilyet, mélylilára festettem). Lehet, hogy ez fakul, fárad, de evvel együtt még mindig élőbbnek hatna az anyag. Folyamatosan is át lehetne erre térni. Először például egy-két szebb darabot ily módon kiemelni.

- A másik dolog: a világítás: 150 F cső üzemel, ha 40 wattosak, az összesen 6000 watt, nagyon magasan vannak, a helyiség rossz arányát evvel kihangsúlyozva. A vitrinekbe ebből már alig jut fény. Érdemes például a karabeuszokat ebből a szempontból megnézni. Ezek a tárgyak erős fényben kezdenének élni!

Két megoldás kínálkozik: az F csövek 4/5-e is elég volna, ha a világító-fényképes dobozok felső éléig lelógnának. Nem nagy munka. Világítás mérnökkel pontos árat, igényt ki lehetne számítani. Vagy: a fotós dobozok aljából hajlítható karú falikarok lógnának le, bennük 1-1 db 75 W-os Tungsraflex (foncsorozott szúrófényű) izzóval. Magyarul: a vitrinek helyi világítást kapnának, tárgyra irányított fényt. A mennyezeti világítást le kéne kapcsolni.

Ezekkel a megoldásokkal több előny járna:

- olcsóbb üzem,

- a tárgyak megfelelő bemutatása,

- magas teremből alacsony terem válna,

- a világítás fölötti légtér, miután sötét, valamelyest barlangszerű hangulatot adna. Ezért volt nagyon kedves az előző kiállításhelyiség nekem. Sötét térben kis, megcsillanó tárgyak...

Ajánlatomat tartom, vázlattervet vagy akár részletes tervet is szívesen - szívességből - elkészítek ez ügyben, vagy megfelelő tervezővel beszélek stb. Ilyenfajta kérdésekről más alkalommal is szívesen szólok. És ha ezekből egy töredék megvalósulna ... már az is valami.

Üdvözlettel

Váli Dezső

72. 8. 22.

Ha valami történne, kérem jelezni.

Varga Edit egyiptológus válasza: ... a világítás valóban gyenge, a többi megjegyzés az ízlés, tetszik-nem tetszik egyénileg változó érzete körül mozog. Az Ön által javasolt megoldásokat nem kívánom végrehajtani. A megvalósult kiállítást jónak, harmonikus arányúnak, ízlésesnek, élményt adónak tartom... Külföldi kollégák gratuláltak...

72. 8.                                                                                              421

Méreihez ment tanítványa:

- Professzor úr, elrontottam az életemet.

- Nem megy az, édes fiam, olyan gyorsan!

72. 8.                                                                                              421

Műterem-lakás sétám 3 éve mindennap, most elmarad, meg kéne írni.

Este, hazafelé:

a kutyasétáltató esőköpenyjavító dinasztia

a garázs autómosóval

ciripelés fogad és tántorgok

régimódi lakásban néha az öreg hölgy sárga lámpaernyő

az egyetem párkányán üldögélő párok a sötétben

az egyetem egyik kisszobája éjjel is világít

könyvespolcra látni

az egyetem porta melletti „korrepetáló” szobája

a lánykollégium emeletes ágyakkal

meghitté igyekvő sarkokkal

este motorozó srácok

utcahajlat, a körmenetnek épített kerítésfülke

a 8.40-es busz utolért

Vayer dr.-nál ég a villany

a három dühös puli rutinszerűen megijeszt

Serleg utcába éles szögben föl, a lámpaoszlop mellett

álmos fehér Mercedes

kék kapu

a tetőráépítés áll egy éve, most kiderül: ismerősé

a követségi ház ki van világítva

mellettei házban orosz népdalt zongoráztak

egy festőművész sötétbarna szobájába belátni

a lépcső, tetején élénkzöld, és a fenyő

kék fénnyel megvilágítva

a farkaskutya utóbbi években alig mozdul

lent még volt a koporsószerű vászongarázs

fönt a Somlóin új garázssor épül

a fekete hajú lány a Vasarely-plakátos szobában

a hazakísért lányok még öt percig a párkányra ülve

susognak

Fináczyéknál állami kocsi is áll, föl kéne menni egyszer

hozzájuk

szemben a végzetes 45-ös szám, óriási gesztenyefák,

két sor növény, kis zömök villa elrejtve,

íves erkélyráccsal

egy lassan épülő ház miatt az úttestre kell térni, bent az

éjjeliőr csupasz körte mellett

az akvárium-csodavilla is lassan épül, a fölső emeletre

már beköltöztek, mármint a nagyszobába, kisbaba is

van

egy földút fölfelé, amitől a Gellérthegy forgalmának

átszerveződését remélem, most is csöveket fektetnek rajta.

Somlói út 47., kukák az útszélen

hirtelen kilátás a balatoni műút felé,

vasárnap este tűzfolyam, Osztapenkó környéke

a megkerült villa, mióta rám szóltak, hogy ne járjak át

a munkásszállás kopár lámpái: így élnek most öt évig,

és szombaton hazalátogatnak.

Mikor ideköltöztem, még kerti házikó állt itt

a ház kapujából látszik Kata fénye, otthon van-e.

Reggel lefelé

a komor bulldog az út közepére oldalog

az széttúrt Lejtő út, szépen épülő kaszárnyával

leszállás az ösvényen, csak ha jeges, akkor csúszik

a sűrű bokrokat három éve ki akarom irtani

egyszer Katának itt hagytam levelet

régen ezeken a szabálytalan lépcsőkön mindig futottam.

reggeli torna volt munka előtt

választás, melyik úton menjek

A Bauhaus-villa

széles ívben rátérve a Ménesi útra - a fenyők és a

fasor a balra eltűnő út látványa

az ipari tanulók vasszekrényei és lila irkapapírjai

a Szerelem film forgatási helye a kimozdult kapufélfával

a Mészáros Ági-féle villa, Bodrogi a kis Fiattal

a doktor úr villája réztáblával

túloldalt a tornaóra az iskolaudvaron

a Karinthy villa, sok-sok könyv, új garázs, fölszaladó

sűrű kert

a kisközértben két háromszögsajtot és három kiflit veszek

Pajzsnál a műteremfüggöny mindig behúzva

öreg kocsija a ház előtt

megint el kell dönteni, melyik oldalon tovább

a napfény szembe süt reggel

fazsindelyes kapuépítmény, itt egyszer csókolóztunk

egy éjjel

a szép szocreál homlokzat fölfutó kövezett úttal,

két oszlopával

szemben egyetlen kék pad a járda beugró sarkában

a kápolna ablakai nyitva, fölötte a furcsa faburkolat,

most eltávolították

Szüret u. keresztezés, melyik oldalon tovább

fölső oldal a park mellett. Sokáig állt a ház falánál

egy óriási kívánatos asztallap

jobboldalt: a pázsit, a visszaszorult felvonulási terület

lelátás a Villányi útra, ott emeletráépítés van

az új egyetem építését végignéztem, egyszer kavicsgyűjtés

a régi egyetem, Balogh tanár úrral egyszer találkoztam

mindig ki akartam deríteni, lehet-e lángost kapni

szemben: kis óvodásokkal bámuljuk egymást

Balog utca, balra kanyarodunk

brazil Mercédes viszi a gyereket

az éve lesüllyedt járdából kiáll egy csapcsonk

mindig félek, hogy a papucsommal belebotlom

a katonai szakiskola, szombat éjjel tánczene szól

Táncos Ildikó fogszakorvos

balról egy folyondárral benőtt villa

a kápolna garázs, mögötte katonák rakodnak

a fák alatt a járdaszélen kis kocsik parkolnak

a második óvoda, új mászókával, gyerekcsoportok

a Ménesi út itt meredeken lebukik

én: a Himfy lépcsőn, leereszkedés a hétköznapba

balról a bölcsőde kertje, sudár lány óvónőkkel

a szobrász kertjében évek alatt semmi nem mozdul,

reggel soha nem dolgozik

öreg Citroënje kerekét sárgára festette

soha nem találtam rá alkalmas időpontot, hogy megszólítsam

aztán egy katalógusból kiderült egyszer, kicsoda

a piros Karmann-ghia kocsi

a gyönyörű 40-es modern ház, aminek a bejárata

mindig F.-L. Wrightra emlékeztet

balról egy kapu, ahol 57 táján egyszer egy lányra

vártam, de nem jött

ma is onnét lép ki egy úriemberrel, fekete kalapban

jobbról az utolsó zárt óvoda, ez valamikor TBC-s óvoda volt,

kicsit riasztó

a sarkon jól haladnak az építkezéssel, nagyon komoly

az alapozás, biztos magas ház lesz

egy moziplakát tábla még, néha ismerős neveket találok

megcsap a közlekedés nyüzsgése, sok ember, már nem

lehet csak úgy lelépni a járdáról

az újságos, aki a hónom alá szorított mappákból vagy

10 évre visszamenően ismeri életemet, int,

vagy egy éve köszönőviszonyban vagyunk, hogy én

is írok lapba

a szokott 5.20-as reggeli tejeskávéval 3 éve, amit

tulajdonképpen nem kedvelek, és a lekváros bukta

nem kell-e valamit a Váli utcai asztalos ismerőseimmel

megbeszélnem?

Sorállás a kasszánál. Nehéz fizetni, valami mindig

van a kezemben, amit gyűrhetek vagy csavarhatok

tükrös etető, lányok a hajukat igazgatják reggeli közben

a poharakat egymásba rakom körülöttem, hátha más is

eltanulja

a maiban sok lekvár volt

....

72. 9.                                                                          424A

nincs semmi lejegyezve

- lakást cseréltem -

és van műtermem.

72. 10.                                                                           426

Szeretem a macskát. Neki is van szíve meg veséje, ül az ágyon, attól nagyobb a csend. Meg ketyeg a falióra. Akkor tudok komponálni.

                   Ottó Ferenc meséli

72. 12.

Miért olyan pirosak ezek a képeim?

- másfél éve féláron kaptam kadmiumvörös festékeket

- egy éve panaszkodott egy kolléga, hogy szeretne kadmiumvörössel festeni, de el kell tartania a családját (nyaralója, autója van) (a kadmiumvörös drága festék)

- papírkollázsaim hatására

Hogyan keletkezett ez a kollázs-szériám:

- 12 éve kollázzsal kezdtem ezt a szakmát, azóta otthonos

- 10 éve Sugár nagyon szépeket csinált

- 2 éve Galántai azt mondta, gondolkodása görcsössé válik, ha időnként grafikával nem lazítja a festést

- próbáltam csendéletet rajzolni, de nem ízlett

- nyáron hagyatékból nagyszámú magazint vettem, eredendően a lakás tapétázásához

- Maminak volt ideje és kedve ezekből nekem színeket kivágni

- sok félretett rajzlapmaradékomat egyforma méretűvé összevágtam, mert szeretem az egyforma méretű kartonokat. Elkezdtem ezekre rajzolni, de nem volt az igazi, ekkora rajzok a rajztömbbe valók

- ősszel a lakáscsere miatt nem tudtam dolgozni. Festés előtt gyors döntésben rutinírozni akartam magam.

- végül: keresek új színegyensúlyokat, s most képeim a kollázsok nyomán valóban ki is színesedtek.

72. 12. 29.                                                                                      427

Eddig egyáltalán nem fűtöttem a műtermet, mióta ez a lehetőség eszembe jutott (olcsóbb és edzem magam). 8 fokban dolgozom, leülni nem lehet, állva megfelelő, ha nem álmosodom el. Jó, Kata szobájába járok olvasni, ha nem kényszerű a fázás, akkor nem kapcsolódik szükségszerűen a kellemetlen fogalmával.

72. 12.                                                                                            427

Hete új hobbim a lábmosás. Mindennap.

73. 1.                                                                                              431

Sugár festésmódszeréből ami számomra hasznos:

1/ Meghatározott, körvonalazott feladat és lehetőleg munkaidő.

2/ A „nem rossz” képeket nem átfesteni lehetőleg fél évig legalább, hogy később tisztább szemmel találjam meg az utat (a júliusi másfél órás képek eredeti felületéből szinte semmi nem maradt).

Egy rossz halál: ha plexibe öntenének.

Az egyetlen megfelelő lakásberendezés én vagyok (ha dolgozom), (akkor szép a szoba.)

73. 1. 27.                                                                                        432

A föl nem használt ép szögeket föl kell szedni a padlóról.

73. 1.                                                                                              433

Szilágyi Péter itt:

- Veszélyes játék ez a 8 fokos műterem, nem tudhatom, valamennyi szervem alkalmas-e edzésre. Van, aki bírja, van, aki nem, egy élsportoló mögött 200 tönkrement egészségű ember van. Fűteni drága dolog, de -. Könnyen lehet, hogy egy szokványosan 50-60 év körül jelentkező betegség előrejön 10-20 évvel, gyógyíthatatlanul. Példákat kortársaim közül tud mondani. Legalább 15 fokot javasol padlón mérve - (elfogadom, holnaptól így lesz).

Az Avignoni szerelmesek A/71/12: jó, érdemes lenne a kép keletkezését kiállításon bemutatni.

Nagy keresztút hibája: 2 kocka kivételével csak a kegyetlen körülményeket mutatom, a krisztusi lény, az ember hiányzik (igaz).

A nagy mérettel vigyázni kell, két helyen egyensúlyhibát lát, ezt kicsi képen könnyebb gyakorolni, ez mesterség kérdése, meg kell tanulni.

Hogy én mit festek, merthogy

Leonardo a humán emberideált festette,

Raffael: ami körülöttem van, nagyon jó, szép (giccses életfelfogás, függetlenül eredményétől),

Szőnyi: szép a táj, jók az emberek, de 30 lépésről, engem hagyjatok békén,

Aba Novákot a lacikonyha érdekelte biztosan egy vásárból, a meleg szaftos hús - az élet közepe

impresszionisták: egy szóval: életöröm,

Botticelli a szép, de nem kiemelten, hanem teljes környezetével, minden részlettel,

én: ezt az ember nem köteles tudni, különösen előre nem (ha kifejezhetném, minek lefesteni), talán:

némi bizonytalanságérzet itt a földön, nosztalgia és emberekkel való igazi kapcsolat iránt, a befogadhatatlan léptékű dolgok (tér, idő, a nagy érzések stb.) respektusa, - vágy egy tökéletesebb, talán szellemi világ után.

83. 2.                                                                                                       435

A „Párizson keresztül”-ben (1957) Jean Gabin festőművészt játszik, a német megszállás idején egy kocsmában éjjel egy vagánnyal ismerkedik össze, aki hússal üzletel. Különösebb ok nélkül segít neki éjszakai útján két bőrönd húst átcipelni a kihalt városon. Éjfél felé egy légiriadó elől behúzódnak a zugkereskedő lakására, ahol a hallgatózó háziasszony nagy ijedtére Gabin tárcsázik, majd németül kezd a kagylóba beszélni.

Egy verssort mond el minden bevezetés nélkül; s hozzáteszi: ugye szép - és leteszi a kagylót. Egy barátját hívta. Mindig vágytam volna ilyen barátra. -

- Ja igen, a Jules és Jim is. -

73. 2.

Boccaccio Dante-tanulmánya szerint egy szöveg két tartalmat hordoz: egyet az együgyűek s egy titkos tartalmat az írástudók számára.

73. 2. Körlevelem:

Annak ürügyén, hogy lett műtermem (meg van itt egy panno is) meghívom

Galántai Györgyöt

Kováts Albertet

Csáji Attilát

Swierkiewicz Robit

Karátson Gábort

Orvos Andrást

Donáth Pétert

Beke Lászlót

febr. 15. csütörtök 1/2 8-ra. v.d.

(Csáji nem jelzett, Donáth beteg, Swier. vidéken volt.)

73. 2.                                                                                              438

Miskolcra egy kiállításra meg vissza délután.

Gyűlöletes ez a négy keretléc közé fogott, mindig félkész világ, nem szívesen megyek haza, bár a mai - jó.

Hanem a tavaszi erdő, aztán a szántott táblák, hosszú, sík villanyvezetékek, kis fejkendős öregek, amint a csatlakozó busz ajtaja köré zsúfolódnak, és felhős, tisztaszínű ég.

- de hát evvel nemigen tudok mit kezdeni -

Először fontolgatom komolyan, örökbe kéne fogadni KÉT gyereket, régen inkább féltettem munkámat, nagyon sok elcsúszott szakmabeli hivatkozik családi gondokra. (Sugár Gyuszi: gyerek helyett jó a kutya, de rendszertelen életmóddal azt sem lehet.) Éjjel Zsófi két angyali kislányával álmodtam.

73. 3.                                                                                              438

Ha nem akarok kiszorulni a műteremből, át kell végleg térni a farostra és a szabvány méretekre.

„Cézanne élete”

„apám lángeszű férfiú volt, 25.000 frank járadékot hagyott rám”

„csak gazember lehet, aki többet költ napi 50 centimes-nál” (Tanguy apó)

„az erősek titka, hogy szünet nélkül fegyelmezik magukat”

 Manet: „Renoir a festészet területére tévedt derék ember”

73. 5.                                                                                           441A

Magyar Képzőművészek Szövetsége

Bp. V. Vörösmarty térf

Kérem fölvételemet a Képzőművész Szövetség festő szakosztályába. Munkámat megérettnek tartom erre.

Anyagomat önálló kiállításon egyelőre nem tudom bemutatni, nagy képméreteim miatt megvárom a Dorottya utcai helyiséget (eredetileg 73-ra ígérték.) Műtermemben vagy diapozitíven mindent meg tudok mutatni.

Váli Dezső

73. 6.                                                                                              443

Mallarmé: a versíráshoz nem gondolatok kellenek, hanem szavak.

73. 6.                                                                                                                                    444

M: Mit? Degas, igen, persze, mellékesen lovakat és táncosnőket festett, de ő a térrel foglalkozott, nézz rá.

Barbárságom számított mértéke szerint: a könyv hátoldalára teszem a meggymagokat.

szerelmesvers (?)

megszoktalak -

73                                                                                                 2158

Kata levelek/14

Bálint rávicsorog azokra, akik csak „két platánfa közé tévedt padot” látják természetnek, a Vajda szénrajzot nem. (Vigyáznom kell a romantikával.) Igen, szükség van a haragra.

És a fel nem használt ép szögeket föl kell szedni a padlóról!

73. 7.                                                                                              444

Múlt havi próbálkozás, érdemes lenne tovább, jónak indult.

8             kel

9-10         lazító képzőműv. játék, rajz

10-11       fest

               ebéd

2-4          alvás

4-8          olvasni, vagy valami, park, emberek, város!

8-9          nyelvet tanulni (csináltam)

               vacsora, keveset enni!

1/2 10-10 a szokásos vári séta

1/2 11      bizony feküdni

73. 8.                                                                                              447

Erdélyi út (Ugóval)

Kezdetben a hálózsák, amit két napig csináltam, sokkal fontosabb volt az egész útnál. Jól megcsináltam. Három réteg habszivacs, selyembélés, fejpárnás kapucni, cipzár, fóliaburkolat. Meg egy tengerészsapka műanyagból.

Két állomással túlmentünk, csonka kezű cigány kezet nyújt és pénzt kér, föl a hegyoldalba, vizes fűben hálózsákot először használ. Meleg, aztán talpfákon baktatva, beszélgetve. Villamosításhoz oszlopokat állítanak, elfogadják, hogy a csűrben aludnánk, szalmán 5-től másnap 9-ig. Éjjel fölébredve, hogy fázunk: pulóver és hosszúnadrág, zsákra fóliazsák: reggelre párás belülről, nagyon meleg.

Kő, meredek, föl, fenyves, első eszterna, vályúforrás, hegyi kaszálón furulya, rajz, gerincen tovább, erdőben kolompoló marhák, sötét patakon le vagy 14 km , babkonzervet temetőben gallytűzön, haza, egyedül, sötétben, Zerkula Jani bácsi hegedült a házban.

73. 8.                                                                             449

Budapesti Rendőrfőkapitányság

Útlevél Alosztály

tárgy: turistaútlevél-kérelem

Fellebbezés

Jó pap holtig fellebbez (én ugyan festő vagyok), tehát:

II. 17195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kintmaradt két éve. Teljesen igazuk van, kinnmaradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben?

Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják, ezt nem hozhatom föl érvül. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.)

Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít.

Meg hát - múltkori utamon 110 múzeumot és kiállítást néztem meg (nem tréfálok), s most ezt szeretném kiegészíteni még...

Nagyon kérem lehetőség szerinti gyors döntésüket (bármi is legyen), mert feleségem igen utazna, s már munkahelye felé is ezt jelezte.

                                         megkaptam az útlevelet.

73. 9.                                                                                              451

Egyik zsebemben tömjén, a másikban technokol rapid. Számban gombostű, kezemben sztaniolpapír. A létra tetején állok.

Borzadjatok kritikusok, a kerethez festem hozzá a képet.

Hát hogy van ez a kutyaügy?

- több éve szeretnék

- most állok a lehetőséghez legközelebb - kiállítás, információk

- nagytestű kellene: újfundlandi v. bernáthegyi

- ki tudnám fizetni, szobában tartható, mert lusta, műterem elég

- kosztolása megoldható éttermi maradékkal (majdnem ingyen), megszerveznék nekem, a tenyésztőnő a közelben lakik

- a napi eddigi séta és reggeli futás által a kötöttségi fokát ismerem, vállalnám (+ kosztért járni?) 2-3 naponként, piac is közel, fridzsider van

- 15 éves kötöttség - de legfeljebb eladom

- külföldre, művésztelepre nem, vagy nehezen

- de a szegénységet vállaltam, okkal és a szabadságot - van-e szükség rá, jó-e ez nekem

de: a meglévőt az ember éli, nem értékeli, hibáit viszont észreveszi (műterem)

igaz, észrevétlenül is: jó

nem így legszebb-e kapcsolatunk: vágyom rá?

Azt hiszem, igen.

A tudatos leszűkítésem helyes irány, és maradjon facér időm, energiám és pénzem is.

De: nagyon szeretnék egy kutyát, és: nemigen fogok venni. Esetleg 10 év ?!

73. 9.                                                                                              453

Nagyobb farostra festeni, és utólag vágni, mint Bonnard!

Vigyázat, egy kollektív kiállításon nem a jó, ha nem a más tűnik fel. Beküldésnél szempont.

Fél napja van kutya. Az élet máris komolytalanabb és derűsebb.

Valamit várok. Ez új. Ha az eb megnő, hosszú utakat teszünk együtt.

                 tényleg. 74.5.

Tévedésből Kata karjához óvatosan nyúltam: tegnap oltást kapott a kutya.

Legszimpatikusabbak ezek az öreg, puha papok, akikből nem akarat vagy ész sugárzik, csak szeretet.

73. 11.                                                                                            453

Kutya első hónapja után:

- ma jó estém van, szépen kakilt

- ha az embernek nincs elég gondja, helyes ha csinál magának

- kedvetlenül indulok (indulunk), s alig akarjuk a sétát befejezni (gyakori)

- mint minden új, első heteimet teljesen lefoglalta, csak hozzávetőlegesen is megszervezni a kutyás életet

- az anyai aggódás legprimitívebb, ész nélküli formája: nem beteg-e, hisz most kedvetlen?! sőt! diéta ellenére egyszer ostoba szeretetből túletettem (csodálatos)

- senki ismerőssel nem probléma a beszélgetés, kutya kedvéért többen hívnak, jönnek, utcán sokan szóba állnak. Vadóc kamaszok szemérmes mosollyal babusgatják. Meg persze a lányok. Meg a nénik.

74. 2.                                                                                                                 454

Váratlanul és magától értődően önzetlen vagyok vele. A kutya élete tőlem függ. Az apaság újabb szférája az érintés melege, a testközelség öröme.

74. 1. 27.                                                                                                           455

BÁLINT ENDRE

Kedves Bandi!

Senkivel nem tartottam tartósan haragot, és remélem, nem is fogok, nem tartom felnőtt emberhez méltó állapotnak.

Én téged becsüllek és tisztellek is, rendkívül szeretem képeidet (legjobban a Szomorú történetet) és (talán kicsit túl) sokat is tanultam tőled.

Múltkor 10 napon belül ötödször változtattál utolsó pillanatban találkozási időpontot, ezt semmibevevésemnek tekintettem, fölháborodtam rajta, s ezt meglehetősen durván meg is mondtam neked.

A durvaságot őszintén sajnálom, a forma formálatlan volt. Ha szerencsém van, előbb-utóbb visszaköszönsz. És kérlek, Katára ne haragudj (ő egy feleség).

Ölel:

Deske

(74. 5. válaszolt, így aztán rendbejött)

hétköznapjaim a 74-es békeévben: -                                                                     457

74/2.

Kedves Lakótárs!

Önálló festménykiállításomra készülök. Ez a munka most a keretkészítésnél tart és még tart jó darabig. Ez elkerülhetetlenül sok fűrészeléssel-szögeléssel jár. Önök alattam laknak, ez bizonyára lehallatszik. Amennyiben ez Önöket zavarja, kérem, egy válaszlevelet levélládámba dobni szíveskedjenek időpont-megjelöléssel, amikor nincsenek általában itthon. Az időponthoz majd igyekszem alkalmazkodni.

köszönöm:

Váli Dezső

(Előzőleg panaszkodtak rám, most levél: bármikor, este 10h-ig). 74. 5.

II. ker. Tanács VB.

II. Igazgatási Osztály

tárgy: fellebbezés 252/74 szabs. sz.

Kedves Szilágyi Béláné, meg kell fellebbeznem határozatát, mert az az érzésem, nem követtem el hibát, hanem (a szabályok ismeretében) az értelemszerűen egyetlen lehetséges megoldást választottam. Könnyen lehetséges, hogy a szolgálatos rendőr (nevét nem volt hajlandó elárulni) hiányosan tájékoztatta Önt.

Tehát:

A ház kapuján kilépve kutyámat odavezettem vizelni az út széli fa alá (amit hirdetőhenger vesz körül). Elég sokáig tartott, míg ezt betanítottam neki, hogy csak itt szabad...)

Namármost, szerintem ez az optimális megoldás, ugyanis:

- kölyökkutya, tehát épp hogy kibírja le a hatodik emeletről, messzire nem vihetem,

- úttest szélére nem vihetem, mert beláthatatlan kanyar van és itt a külső sávban is van forgalom. (Kipróbáltam, és nemcsak a kutyára, hanem a sofőrre nézve is balesetveszélyes helyzet.)

- A fa alatt darabka föld, vasráccsal, a vizelet különösen a mai csapadékszegény világban hamar eltűnik....

Namármost, mit tehet az ember (és a kutya)?

Kérem ügyem szíves felülvizsgálását:

Váli Dezső

 (Nem válaszoltak, tehát nem fizettem eddig. 74. 5. 25.)

74. 4.                                                                                              458

Hétköznapjaim a 74-es békeévben -

címzett: Ortutay Gyula

Nyílt levél a Kis Magyar Néprajz rádiósorozat szerzőihez.

Kedves barátaim!

Nagyon fontos dolgot csináltok. A közfigyelem ugyan ráterelődött a népi kultúránkra, sokszor azonban csak „rézmozsár” szinten. Sok a zűrzavar a fejekben. S ez ügyben értelmes szó nagyon sok helyre csak általatok, a rádión jut el.

Meggyőződésem, hogy ezt a munkát jobban el tudnátok látni. Túl tömény az az 5 perc. Ezért befogadhatóbb lenne nem a körülményes írott, hanem a beszélt nyelvhez jobban közelítő fogalmazás (rövidebb mondatok, színesebb kifejezések).

Hanem a legfontosabb, ami már holnaptól megváltoztatható lenne: Kérlek és kérlek titeket, ne magatok olvassátok föl az előadásokat! A múltkor, azt hiszem Rádiólexikon műsorban egy hihetetlenül unalmas fejtegetést hallottam: mégis odafigyeltem, nagyon jó színész olvasta be.

A beszéd külön szakma, válogatott emberek tanulják évekig, s nem szégyen, hogy erre közületek jó néhány soha nem lesz alkalmas. És bizonyára le tudtok mondani az anyagi haszonról, hisz evvel műsorotok 340%-kal jobbá válik - válna...

(Ortutay meggyőződése érvényesült: jobb a tudós saját hangja, mint annak idején Babits is...)

74. 5-6.

Nyugat-európai út, 160 múzeum és kiállítás. (A Belügytől - kérvényre - két hónapot kaptam, de egy hónap után rohantam haza.)

Salzburg-Zürich-Bázel-Párizs-Namur-Liege-Leoven-Brüsszel-Gent-Brügge-Zeebrügge-Antwerpen-Eindhoven-Amszterdam-Utrecht-Otterlo-Hamburg-Hirtshals-komppal át Norvégiába: Kristiansand - autóstoppal: Byglandfjord, Telemark Oslóig - Stockholm-Koppenhága-Duisburg-Köln-Frankfurt-München-Salsburg-Bp.

(gyakorlatilag csak képtárakat néztem.)

74. 7.                                                                                              475

Olvasom 1970-es párizsi naplómat. A világ legszebb képe ott, az a Bonnard. És most nem volt türelmem megnézni (elszomorodtam)... Véletlenül volt ez ilyen fekete út, vagy annyit romlottam 4 év alatt?

74. 11.                                                                        477A

Fényes Adolf termi kiállításom tervezett megnyitó szövege (74. 2.)

Hölgyeim és uraim!

Assy von Matterhorn barátom és munkatársam, foglalkozására nézve: bernáthegyi kutyám itt ül mellettem. Erősen be van rekedve, megnyitó beszédét ezért én közvetítem.

„Hogy ennek a kiállításnak mi az értelme, föl nem foghatom. Jogi felelősségem tudatában állítom, hogy ezek a képek büdösek, és tökéletesen ízetlenek, többször is kipróbáltam. Sőt a kereteket sem érdemes rágcsálni. Ilyen módon engem ez az egész nem érdekel. Ha önök másképp vélekednek, lelkük rajta. Ennek előrebocsájtásával üdvözlöm az itt megjelent közönséget, kérem, nézzék meg a képeket.”

(végül: Németh Lajos nyitotta)

74. 11. 11.                                                                                  477/A

Fiatal Művészek Klubja

Bp.

Bejelentem tagfelvételi kérelmemet.

Sz. 1942. Budapest

Mama: Behyna Magdolna

1967-ben diploma: Iparművészeti Főiskola

1969 óta szabadfoglalkozású festőművész vagyok

Kiállítások 1969 óta: pályázatok, bemutatók évi 15-20; 74. nov. Fényes Adolf terem, önálló táblakép kiáll.

Tagja vagyok: Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Alap, Képzőművészeti Szövetség festő szakosztálya

Miért akarok belépni: a küldött programok egyre jobbak, bár nagyon kevés az időm ilyesmire, de

üdvözlettel:

                               Váli Dezső

(katalógus)                                                                                  478A

VÁLI DEZSŐ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

FÉNYES ADOLF TEREM

BUDAPEST

1974. NOVEMBER 22 - DECEMBER 15-IG

1942. Budapesten, kölyökkoromban ásványok (a Nemzeti Múzeum óriási ametisztjei), később az evezés, heti hat edzés, dunaszag.

Érettségi előtt néhány kollázs, nagy-nagy izgalommal. Megtaláltam. Mégis: Iparművészetin belsőépítész szak, mert jó nemcsak a szellemi, de az anyagi szerkezeteket is érteni (a gótika áhítata és a gótika statikája), remek iskola volt. Két év tervezőiroda, 1969. október: szabadfoglalkozású, diplomát a fiókba. Kiállítások, bemutatók, pályázatok évi 15-20: nagyon sokat dolgozom.

Előbb stúdió, mostanában szövetségi tag is.

Körülnéztem: főiskolás-nyarak, akkor még autóstoppal az ország, aztán Európa legtöbb képtárát.

Pénz: reklámgrafika, ösztöndíjak, fotózás, egy cikksorozat.

Könyvek: Seneca, Déry, Strindberg, Thomas Mann újra meg újra.

Pihenésnek egy kevéssé izgága bernáthegyi.

Tanítottak: egy leány, Szrogh Gy., Jánossy Gy., P. D. Francesca, Vermeer, Messina, Klee.

Gyűjtök: még könyvet sem, az a 20-30 is cserélődik, bútoraimat fenyőlécből eszkábáltam, remélem soha nem fogok többet kívánni.

Nem elfelejteni: nagyanyám halálos betegen is mosolygott (ritkán látogattam).

Mit mondjak még? Homo contemplator - tűnődő ember szeretnék lenni.

Váli Dezső

VIGILIA 1975/2                                                                        478/B

[...]A külvilág jelenségeinek ábrázolásáról lemondó, a tematikus kötöttségektől önmagukat függetlenítő festők egyike a harminckét éves Váli Dezső, akinek kiállítása decemberben zárult a Fényes Adolf teremben. A rendkívül egységes anyaggal jelentkező művész - aki az Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait - azokat az avantgarde művészeket tekinti példaképeinek (Klee, Mark Rothko, Szenes Árpád, Kolos-Vary, Bálint Endre stb.), akiknek munkásságában a logika, a ráció mellett nagy szerepe van az emóciónak is. Munkái („Nagy keresztút”, „Kondor Béla emlékére”, „ Nyugtalan ifjúkor”, „Egy novícia tiszteletére” stb.) a mai magyar absztrakt festészet lírai ága érzékeny koloritú, tiszta szándékú, érett képviselőjének mutatják Válit, akinek - úgy tűnik - nagyon határozott és rendezett a belső világa... „Homo contemplator”, tűnődő, meditáló ember szeretne lenni - írja katalógusa előszavában. Máris az... Még lényegesebb azonban, hogy talentumos, elhívatott festő...

Dévényi Iván

74. 12. 13.                                                                                  478/D

Magyar Nemzet: Három tárlat

[...]Váli kontemplációja egyelőre nem nagyon lép túl a mesterség szabta határokon. Gondolkodásával nem igyekszik új utakat törni, inkább a már meglévő vizuális „szókészlet” új ritmusú alkalmazásában keres választ saját gondjaira. Úgy tűnik fel, a lehetőségekhez igyekszik alakítani vágyait, ahelyett, hogy a lehetőségeket igyekeznék tervei szolgálatára fogni. Kétségtelen, ez már nem kontemplatív feladat, de ha már úgyis megszegte a „szabályokat”, miért ne léphetne tovább?[...]

h. = (Horváth György)

1974. 12. 4.

Magyar Hírlap                                                                           478/E

Váli Dezső a Fényes Adolf teremben ismeretlen világokról hoz hírt, s rejtelmes idegen életekről vall a látogatóknak.

[...]Váli Dezső a tehetséges, magukat megmutatni kívánó, és szerencsés esetekben magamagát ki is fejező művészek közé tartozik. Szemmel láthatóan Bálint Endre művészete hatott rá legerőteljesebben, ebből indult ki (Nagy keresztút), igazán azonban akkor találja meg magát, amikor nem megfoghatatlan érzelmeit konkretizálja, hanem ellenkezően, amikor a természet valóságának emlékképét absztrahálja.

Bojár Iván

74. 12. 3.                                                                                        479

Most a fotózás érdekel (lehet, hogy belső tántorgásaim is ezért vannak, mert a festést tudat alatt nem nélkülözhetem, még így két hónapra sem).

Fotózás bakugrásokkal, elszakadva mindenféle eredeti októl, céltól.

Első lépés volt: egy gép és ráállás a reprózásra, reflektorok. Minden. Hamarosan színesben is, múltkoriban hazahoztam egy diatekercsemet az Ofotértből: új festményeim, színesben, hibátlan tekercs volt, elszomorodtam. Többé itt már nincs mit játszani. - Igaz, így most már nem kell Vattaynak jó képeket adnom fotózásért -

Második lépés az a telefon volt, hogy tudok-e szobát fotózni, mert az intézetből lemennénk kocsival három napra. Mondom, mikor? A jövő kedden, addigra tudni fogom. Aztán ez majd havonta megismétlődött. 1000 felvétel 3 nap alatt, több száz kilométer. Sokat tanultam, dicséret.

A harmadik móka a padlóm többhónapos szemetének fotózása volt, aztán ebből többet megfestettem - még folytatni akarom.

74. 12. 31.                                                                                      482

Megint nagy kidobás. Régóta beteg, közben túl sokat foglalkoztam vackaimmal (kuckóépítés, műteremrendezés, kartotékolásféle). Valahányszor olvasni kezdtem, mindig villanyszerelés lett belőle. Úgy látszik, csak így tudok előrelépni, ha időnként rászánom magam (kissé mélabúsan) összes zsebeim kiürítésére és elbúcsúzom.

Sok minden nevetséges így, ha a halál oldaláról is nézem az életet.

74. 12.                                                                                            483

Valamit nagyon keresnék, és nem találom, nagyon várok valamit. A nyáron végigloholtam Európát, boldogan - ha elhagyhattam egy-egy várost, alig érdekelt valami. Nem nagyon látok semmit most sem. Ez a kis csodalány - L. - ő imád élni. Ha eltanulhatnám!

75. 1.                                                                                              484

Elrémisztő gondolat kísért néhány hete, hogy igazándiból fotóriporternek születtem.

Nem tudom, mit fogok festeni holnap, az idén. Zavarodottság; szeptember óta nem festettem. Tényleg tanítani kellene valahol.

És a napi-naplóm jegyzését legfőképp azért hagytam abba, mert mi jogon tartom értékesebbnek perceimet a többi emberénél, ahol nem marad ilyen emlék?! (Önbizalmam megcsappant.)

Amúgy hülyeség ez a tárgyaim kidobása, mert téves irányba tereli amúgy jogos magam elleni dühömet.

75. 1.                                                                                              485

Legkedvesebb tévedéseim:

kutyaügyben,

mikor az utcasarkon megállok elgondolkozva - egyedül -, hogy itt valami teendőm van,

amikor bevettem Assy gyógyszerét,

amikor moslékkeverésnél megindul a nyálelválasztásom,

amikor Katával sétálva, utcasarkon rászólok, hogy: áll, áll! (piros lámpánál)

és fotó ügyben

vezércikkben Nixon helyett Nikont olvastam.

75. 2.                                                                                              486

Egyszerűen és teljesen szerelmes vagyok a fényképezésbe. Már a züllés fokán. És elsősorban a technikai része, a fogdosás öröme, talán anyámhoz fogom az egész apparátot letétbe helyezni. Egészen csöndes hónapok kellenének. Olyan fokon nyugtalan vagyok, ami már játékomat is rombolja.

                                                                                                                          493

Ha a festmények minőségét osztályozni kellene, alighanem így:

- a világ legfontosabb képei (mondjuk Európából nézve)

- a század legfontosabb képei

- múzeumba való

- lakás kulturált díszítésére

- és ami erre is alkalmatlan

1975 Kata levelek/16                                                                          2160

Halle-Schkopau művésztelepről

.....

Még ágyban írok, véletlen felébredtem. Illetve nem véletlen.

Az első két nap lényegében értekezletekkel telt (fogadások). Ennek hangvétele nekünk kicsit szokatlan. Nálunktól egyértelműbben belehelyezik az ilyen művésztelep munkáját a társadalmi, politikai környezetbe, és barátságunk ideológiai alapjai - a magyar, a német és a szovjet nép testvéri barátsága - is kifejezésre jut. Egyébként is nagy ünnep van készülőben, május 8-ika, méghozzá a 30-ik, tudod, ugyanaz, ami nálunk az ápr. 4.

A vállalat szociálpolitikai vezetősége fogadott a többi szocialista országból érkezett kollegákkal együtt minket a gyár impozáns, földíszített kultúrházának egyik különtermében. A gyár igazgatósága is képviseltette magát.

Úgy tűnt, a művészek közül senki nem szánja rá magát a válaszbeszédre, ezért tört németségemmel, ámbár hibátlan berlini dialektusban én emelkedtem szólásra. Az alábbiakban közlöm beszédem teljes (magyarra fordított) szövegét.

”Kedves vendéglátóink, kedves kollegák. Mi igen örülünk, hogy ide eljöhettünk, és sok köszönet az önök meghívásáért (improvizáltam). Mi biztosan nagyon jól fogunk tudni itt dolgozni. A mi barátságunknak szilárd alapja van. Amikor az orrszarvú kislány először kezd el azon gondolkozni, hogy ki legyen az ő élete párja, így gondolkozik: legyen épp olyan mint én, hogy mi tudjunk beszélgetni egymással, hogy mi megértsük egymást. Áhá, akkor ennek egy orrszarvúnak kell lenne (Aha, es soll ein Nasehorn sein). De aztán azt mondja, ez nem jó, ha éppen olyan mint én, akkor ez egyáltalán nem érdekes. Megvan! Akkor ennek egy orrszarvú - fiúnak kell lenni. Hát mi is így vagyunk; egy kicsit egyformák és egy kicsit mások. Ez a közös érdeklődésünknek és barátságunknak alapja. Köszönöm.”

(Ezt a végén mondtam, azért, hogy vége van.)

Halletól 12 km-re egy 20 000 fős vegyigyár vendégházában. A gyár óránként 18 tonna port (? 1991. 8.) enged ki a kéményeiből.

.....

Naponta a kapun 8.15-kor lépünk be. Hogy hány órakor (együtt vagy külön) van lehetőség a gyár területét elhagyni, még nem alakult ki teljesen. Kérésünkre (kérésemre) egy külön helyiséget kapunk, majd ma mutatják meg, ahol elkülönülve a gyár hőenergetikai munkáskollektívájától és a gépek környezetétől, a leszűrt élményeket alkalmunk lesz nyugodtan földolgozni. Azt mondják, a versenylovak örömükben és türelmetlenségükben már a startboxban toporognak. Én is. Talán ma már festhetek. A gyár tényleg döbbenetes élmény. Nem tudom voltál-e a Csepel Vas- és Fémművekben. Utcák beláthatatlan labirintusa, illetve pontosan derékszögűek, a hosszantiakban vasúti sínek, szerelvények. A végük eltűnik a fehér porban, gőzben és füstben. Egyszerűen nem látni. Dübörgés, csikorgás, különféle erős gáz, ammóniák, vegyi anyag szúrós szaga. Bent olykor igen meleg. Becsülöm az embereket, akik itt dolgoznak. Napi 250 vagon szenet használnak el a kazánok.

....

Német festő fogadásán (a merseburgi várpalotában) furulyán magyar népdalokat adtam elő. Hármat. Mindenki elhallgatott. Azt mondták, ez egy kultúrprogram. Mondtam, hogy nem. Azt én nem. Mikor aztán mindenki beszélgetni kezdett zümmögve, akkor már magamnak (zavartalanul) tovább furulyáztam.

Ma már festeni fogok.

Lassan kialakul a munkarendem, a téma további megmunkálása: helyszíni rajzok alapján tusgrafikák, egyre elvonatkoztatottabbak. Most itt tartok. (Kornélnak igaza volt, hogy az élmény senkinek nem árt meg, ha natúra után rajzol). Tényleg, azt hittem, majd hozom magammal a pesti témáimat. De.

....

Kiscsillag, lóhalálában vegyél nekem egy közgyűrűt, AMIVEL A PENTACON SIXHEZ VALÓ 180 MM-ES TELEOBJEKTÍVET EXACTÁHOZ LEHET HASZNÁLNI. Ha nem lehet már kapni ugyanis, akkor itt kell megvennem. Ez egy ÉRTÉKES HIÁNYCIKK. (Vettem egy Pentacon six gépet az összes kapott pénzemből a legelején.) Sőt.

Örülök, hogy a pénzemmel ilyen felelőtlen voltam. A tolmácsnak majd otthon vissza kell adni.

A magyar kollega nyugodt fiatal DÖBRÖGI URAM arc (Bakallár) kedélyes, jó. Sok cserkészkolbászt és májkrémkonzervet hozott.

....

Szóval egyedül vagy, irtózatos sistergés (széngőzcsináló kazánok ezek), néha vörös láng, dübörgés, néhol majdnem elviselhetetlen meleg, az előtted járó lépteiből mintha Szahara sűrű szürke port ver föl, és mélyen meglátszik a nyoma.

Ha kint a gyárudvaron megyünk, a por színe gyakran változik, és a szagok is. Robbanás, tűzveszély, szerencsétlenség esetén kijelölt gyülekezőhelyek, pótgyülekezőhelyek, ha az eredetit már nem lehet elérni. Gázálarca mindenkinek van.

1975. Kata levelek/17                                                                  2162

Friss meleg lekvárospalacsintát

vacsoráztam. Ildikó

csinálta. Könnyű tésztája

volt. Mondtam is neki:

micsoda könnyű tésztája van

ennek a palacsintának.

Azt mondta, várj, ez is

kész, edd meg ezt is. Erre én:

de már hármat megettem.

Erre ő: ne kéresd magad,

edd csak meg. Erre én:

nagyon szeretem a palacsintát.

Erre ő: no akkor csak

edd meg.

(Megettem.)

(De előtte megcukroztam.)

Erre ő: Jé, te még meg

is cukrozod?

Erre én: igen, én így

szeretem.

Ő: nahát a Lali meg

nem szereti a kristálycukrot

 és így tovább...

75. 6.                                                                                              494

Távirat S. Nagy Katának, mert búsul itthon egy hónap Spanyol után

”Magyarország ennyi:                                                          

utak Pannóniában Híd télen

Híd télen

ritkás tölgyerdő

Jónás imája

eszmélő századforduló

tihanyi öböl

esti fáradtság

meg néhány jó barát

                  Deske”

75. 9.                                                                                              500

Fölmerül a kérdés, mért nem megy nekem a rendszeres lábmosás. A lényeg a következő: valahogy nem jön össze a dolog. Reggel, mert akkor sietek, stb.

Hát, ilyen még nem volt, egy hónapon belül 3 önálló, egy közös, egy fotókiállításommal, két pályázattal foglalkozom. Benne az árban.

Vidám akarok lenni.

Vársétány, diákcsoport, tanító bácsi: „Szemben előttünk a Körszálló, építészeti nevezetessége, hogy kör alakú.”

75. 10. 16 - 11. 20                                                                          506

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP                                           a nagymarosi szobám

Én itt nézdegélek fölül, lent meg visz a lábam, ni. Mókás.

Levél L.-nek

Sürgősen tudatnom kell veled a következőket. Egy amerikai autóversenyző fejre állt és súlyos kómába esett. Az orvosok szerint valószínűen károsodtak az agysejtjei, mindenesetre talán megmenthető avval, ha eszméletlensége idején állandóan beszélnek hozzá. Menyasszonya leült mellé a kórházba és elkezdte: megesküszünk, veszünk egy házat, letelepszünk, letelepszünk, veszünk egy házat... 17 napon át. Akkor a beteg fölnyitotta a szemét és megszólalt: fogd be már a szád...

Nincs mit írni, az ideális életformát élem. Fél hét kelés, mise, áldozom, kis séta, reggeli, festek, este 2 km futás, angol, enyhe koplalás.

Nincs: olvasás (helyette most nyelv), fotó, rádió, pici tévé

Gondolom, boldog vagyok.

Deske

75. 12.

Romváry Ferenc osztályvezető                            518

Pécs, Janus Pannonius Múzeum

Kedves Uram!

Szeretném egy mostanában festett olaj táblaképemet a Múzeumnak (Modern Képtárnak) ajándékozni. Kérem, szíveskedjék jelezni, elfogadnák-e. Amennyiben igen, szállításáról gondoskodni kellene. (Mérete 136x90, faroston, széles kerettel.) Amennyiben a kép kiválasztásában részt venne, szívesen látom. (Tavalyi Fényes Adolf termi kiállításomon vagy 20 ekkora képet állítottam ki.)

75. 12. 6.

Üdvözlettel:

Váli Dezső

75.12.                                                                                                                          520

Másfél hete kutya izomlázam, kínzom a lábizmaimat, falhoz támaszkodva ülés szék nélkül 25 mp-ről fölment 190-re. Lépcsőn lefelé a hat emelet lábujjhegyen guggolva és kutyaséta közben a hegyre is guggolva megyek hajnalban a mellékutcákban. Síeléshez jó lesz.

75. 12.

Dávid Kata után Szabó Júliának is tetszettek a képeim; „megtiszteltetésnek veszi” és örömmel elvállalja a rólam szóló könyvecske megírását. Ez jó. A sorozatban eddig a legfiatalabb 40 felé jár (Deim Pál).

                                                                                                   523/E

Népszabadság 1976. 1. 16.

KATALÓGUS NÉLKÜL

Váli Dezső kiállítása a Stúdió Galériában

[...]Váli Dezső régebbi képei ahhoz a generációkat átívelő szentendrei művészethez igazodtak, amely egyszer már Vajda Lajossal és Ámos Imrével megteremtette napjainkig érvényes jelképrendszerét, Barcsay Jenővel és Bálint Endrével pedig egyszer már végleges harmóniává érlelte a jelképek artisztikumát. Maradt még ugyan a harmadik nemzedéknek is éppen elég formai probléma, képsíkba beúszó ősi alakzat, ikonos szerkezet, óarany színezés; de a követőknek kellett megbirkózniuk a modern magyar festészet ragyogó félmúltjának óriásaival is. A küzdelemben sokuk pedig nemcsak alulmaradt, hanem kikerülve a szembesítést, mindjárt fegyverhordozóként kezdték, és úgy is folytatták pályájukat. B. E.- azaz Bálint Endre - itt már járt valaha - írta egyik régi műve alá Váli. Újabban ezért indult másfelé, ahová nem követik annyian. A misztikára fogékony múltba révedésnél fontosabb lett számára egy tiszta, jelentőstől függetlenített dekorativitás; az összegubancolt vonalak és szélesen terpeszkedő, vékonyan festett, nagy síkok izgató egymásmellettisége; a fekete és a fehér végleges ellentéteihez közelmerészkedő színek tört harmóniája. Sok mindenről lemondott így: érzelmek, emlékek ábrázolhatóságáról, hangulatokról és ősi jelképekről. De Éjjel, ég, víz című képében a pontozott meg sima felületekkel, a puha meg erőszakos körvonalakkal olyan új látvány összhangot nyert, amellyel - ha akar - véget vethet a töprengés korszakának.

P. Szűcs Julianna

76. 2.                                                                             526

Fiatal Művészek Stúdiója

Vezetőség

Folyamodom Stúdió-ösztöndíjért.

Indokolom:

Az elmúlt három hónapban három önálló kiállításom volt. Mindenféle anyagi haszon nélkül. Most készülök szabolcs-szatmári vándorkiállításomra.

Tavaly szeptember eleje óta, eltekintve a megjelent Élet és Irodalom-rajzaimtól, semmiféle pénzkereseti lehetőséghez nem jutottam.

Váli Dezső

76. 2.                                                                                              528

Az utókor számára tisztázandó (sürgősen), miért fürdök én legfeljebb kéthavonta egyszer?

- pedig nagyon szeretek:

elfelejtem,

nem szívesen mászom ki a meleg vízből,

háromnegyedórát biztosan eltart,

annyit pedig sajnálok rá,

ja, és utálok kádat mosni.

76. 2. ZSENNYE, ALKOTÓHÁZ

8 napja itt, még két nap. Már mennék haza műtermet átrendezni, tehát kipihentem magam.

Naplót nem írtam, mivel gondolatom nem volt, szabadidőm sem.

76. 3.                                                                             530

DERKOVITS-ÖSZTÖNDÍJHOZ

Továbbképzési programom röviden:

Ideológiai:

Néhány hete egy ankéton megkérdeztem Aczél Györgytől, hogy mivel vallásos vagyok - a marxizmusból jóval képzettebb vagyok, mint vallásom tanaiban: inkább ott lenne pótolnivalóm; - hogyan is értelmezzem jelen esetben ezt a továbbképzési programot.

Azt felelte: ebben az esetben értelmezzem a feladatot úgy, hogy a társművészetekben való jártasságomat fejlesztem, és általában műveltségemet.

Ez valóban összevág feladataimmal:

a mai színházkultúra alig érdekelt, s ebben teljesen tájékozatlan vagyok,

kortárs magyar költők,

valamint filozófiatörténet, szeretném Kierkegaardot és Hegelt nemcsak idézetekből megismerni,

most elkezdtem itthon intenzíven nyelveket tanulni.

Szakmai:

Őszi interjújában Szász Endrének ebben biztosan igaza volt: Illik a szakmát fölényesen tudni.

Hát ettől messze vagyok. El is kezdtem akkor csendélet-stúdiumokat festeni. Jól haladok. Sok modell utáni munkára lenne szükségem, rendes évközi szakmai tevékenységem mellett erre valahogy időt és energiát kell szánni. Ebben az ösztöndíj igen nagy segítséget nyújtana.

76. 3.

76. 3.                                                                             533

Mit szeretek

          - egy bögre teát meginni,

          - a Józsefbe beleolvasni,

          - főiskolás éveimről mesélni, ha véletlen

          - fényképezni, de már a fotótáskát vinni is,

          - persze, most a kuckóban angolt tanulni,

          - hazaérkezni és a kutya üdvözöl,

          - na ja, aludni, aludni és még egy kicsit.

76. 4.                                                                             535

Kedves Matyi.

Örülök, hogy megkérdezted, mi a véleményünk lelkigyakorlatodról: ez döntött. Az emberben mindig van valami kártékony áltapintat.

Meghökkentően rossznak találtam. A harmadikra már nem mentem el.

De először a jót.

- Első nap végén 3 világos, nagyon hasznos tanácsot adtál napközbeni viselkedésre e három nap alatt.

- Jól artikulálsz.

- Második napot rövid különös imával fejezted be, ez fontos. A lélek áthangolódása, a mindnyájunkban élő lelki-nehézkedési erő (tömegtehetetlenség), - valamint az ösztönös formaérzék kedvéért mindenképpen érdemesnek tartom az ilyen elmélkedést imával is kezdeni (egy közös Miatyánk, - nem hosszabb).

No, most össze kéne szednem magam, hogy értelmesen - sorrendiség nélkül, tehát:

- Bár nem olyan fontos, de nem szép a nyelvezeted. A mindennapi élet fél-szleng szavainak (mondjuk „rizikó”) ilyen helyen csak megfelelő hangulati közegben van létjogosultságuk. Csak amikor épp ez kell, ez értelmez valamit, egyébként zörög.

- II. nap. A „transzcendens” fogalmára építve. Nem értek hozzá, és gyanúm, hogy rosszul értelmezed ezt a szót. Ez nem önzetlenséget, más felé fordulást stb. jelent, hanem azt hiszem belső mozgást az Abszolút irányába, s amennyire lehetséges, annak befogadására.

- I. nap. Bármennyire képszerű, jól megfogható volt a tejeszacskó hasonlat (amire a beszéd épült), de valahogy butuska és főleg félrevezető. Utólag próbáltam magamban tisztázni, de beszéd közben nem volt világos - bármilyen furcsa -, nem értettem, mit értesz „külső”-n, burkon. Talán a láthatót, vagyis a magatartást. Ennek azonban ellentmondtak bizonyos mondásaid. Szóltál őszinte és hamis gesztusokról (Pilátusnál). Na már most a hamis gesztus belülről nézve szándékolt, vagyis őszintén vetíti ki a belsőt, nem?

- I. nap. Egy öreg munkás végén odaszólt nekem: rosszul mondja, mert Szt. Péter a kakasszóra azonnal megbánta szavait, nem maradt „közömbös” a következő úton.

- I. nap. Témád a következő volt:

1./ Miért nyugodt Krisztus, miközben elítélik?

2./ Hogyan viselkedik környezete?

Ez a téma nem érdekes ilyen szinten, vagy nem tudtad azzá tenni. Ez rövid kiindulásnak alkalmas mélyebb gondolatok bevezetéseképpen.

Tovább:

- Ezen a téren nem állsz rosszul, de elmondom, mert mindig mindenkinek elmondom, aki nyilvánosan beszél, mert nagyon fontosnak tartom:

A hallgatónak mindig világosan tudnia kell, melyik részét hallja épp a beszédnek. Tehát: Péter magatartását elemzed. Krisztusról és Pilátusról hallottak előtte. Akkor érezniük kell, hogy gondolatilag és időben is a beszéd kb. 2/3-ánál tartasz, hisz az egész beszéd (elején jelzed) 5-6 ember elemzése lesz, s te a harmadiknál tartasz. Ez a pontozottság és világos tagoltság az utólagos fölidézést is nagyon megkönnyíti. Eszköze a beszéd elején (s kedvem szerint a végén is) rövid összefoglalás.

Végül összességében, a konkrétumoktól elvonatkoztatva.

Első nap közepén még elnéző voltam: Matyi nagyon szentferences - egyszerűre fogja magát. Később ezt már felszínes vulgarizálásnak tartottam.

Nem hiszem, beleértve a nagyszámú nyugdíjas nénikét is, hogy valakinek ez lenne a jó. Emelkedettebben távozik (ha harmadát nem is értette), ha megmozgatták a fejét. Evvel nem azt akarom mondani, hogy csak az „intellektuális” beszéd lehet mély.

Ünnepi alkalommal, meghívott előadótól persze sokat várunk. Nyilván nagyon készültél. Két dolog lehet: vagy ilyenre kevéssé vagy alkalmas (és akkor több segédeszközt kell igénybe venni, akár előre megmutatni valakinek, vagy a szinte szószerinti előre megírás, vagy alázatos átvétele, adaptálása a legjobbaknak, egészen Szt. Ágostonig), vagy nagyon félrenavigáltál hibásan értelmezett „egyszerűség” koncepcióból, ez esetben könnyebb a dolgod.

Gondolom, ennyire régen csaptak fejbe, mint én most. Jószándékkal tettem.

76. 4. 15.

Szeretettel

Deske

                                         (válasza: nagyon melegen megköszönte)

76. 5.                                                                                              541

MTA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓCSOPORT

Budapest

Felajánlom munkatársuk által már kiválasztott 101 db magyarországi zsidó temető és zsinagóga fotóm másolatát Kutatóintézetük számára 40 Ft/db árban, 18 x 24 cm méretben.

Váli Dezső

Átvették, kifizették. 76.6.

76. 8.                                                                                              558

Borsos Miklós kiállításáról

a vendégkönyvből

a jószándékú barmok:

- A kiállítás igen színvonalas és értékes. Örülök, hogy megtekinthettem.

- A „születés” című szobor előtt újra átéltem anyaságom gyönyörű érzését. Köszönöm.

- Most láttuk harmadszor. De még jövünk.

- Please, write me a letter! I love the kings. I loved Mr. Borsos arts. Thank you.

76. 8.

K. szeretné, ha örökbe fogadnánk gyereket. Nevetséges, de így mérem: Kleenek is volt, Vermeernek 11. Nem lehet akadály.

VASZKÓ ERZSÉBETNEK                                      561

Kedves Erzsébet!

Elkészítettem az ígért lemezeket. (Számoljon vele, hogy kissé szívó alap lesz ez a wallkyd.)

Ellenértékeképpen a következőt kérem: az elkövetkező két héten belül két alkalommal egy-egy órát fessen. Akkor is, ha teljesen reménytelennek látszik nekikezdeni.

A hónap közepén indulunk Görögországba. Addig már aligha találkozunk. Jó munkát és jó életet kívánok:

76. 9. 8.

7 Váli Dezső                              Vaszkó Erzsébet és Nagy Gábor képnézőben, 1976

76. 10.                                                                                            571

Magam részéről is hamarosan el kell döntenem: örökbefogadás vagy nem. Most (is) látom, mennyire alkalmatlan az ember sorsának lényegi irányítására. Szokványos esetben ezt a spermák döntik el és szigorú egyházi szabályok. De így?! Honnét tudom, mi jó nekem? Azt igen, Katának mi -. (A házassággal is így van, a pályaválasztással is: a jelölt döntésre még alkalmatlan.)

10. 9.                                                                                              575

Ma abbahagytam a vakarózást (20 éves ügy).

                                         (időnként keserves, tartom)

Váratlanul megvették az Ember és a ház képemet a Galériában, a kétmillióson. Ezt a képet a görög út előtt pár nappal kezdtem, előrelátásból, ne álljon olyan árván majd a műterem, legyen mit folytatni. Figyelmetlenül, megszakításokkal festettem később is, s nálam szokatlanul, ritmustalanul fejeztem be. Inkább csak abbahagytam, na, elég festék van már rajta. A kép nagyon jó lett. Nem vettem észre. Utána sem.

76. 11. 9.                                                                                                                                   577

Reggel megnéztünk másfél éves gondozott gyerekeket. Elmúlt a félelmem. Nagyon fontos.

Ha gyerek lesz, megszűnnek infantilis önös problémáim.

76. 11. 16.                                                                     581

Kísérőlevél a kutya örökbefogadóinak

Assy Matterhorn Barri

Ismeri a következő szavakat

jó-jó (dicséret, nyugtatás)

nem-nem (mindenféle tiltás)

le (le kell feküdni)

Általában minden szót párszor ismételni kell, nem azonnal reagál.

ide-ide (hívás)

vár (4-6 percig fekve gazda nélkül, pl. üzlet előtt mindig ott lehetett hagyni, nem is volt kikötve)

add (ami a szájában van)

mit csinálsz? (ez volt a legsúlyosabb szidása, nagyon szégyenkezett is. Az enyhébb változat: ejnye-ejnye volt. Használtuk a „rossz kutyá”-t is)

”fúj”, „helyedre”, feküdj, futás! játsszál” (kutyákkal)

Étkezés

Egyszer kapott naponta két órakor kb. 3-3 1/2 liternyi kaját a lábosába. Ha hagyott sokat belőle, akkor az esti séta után odavezettük, s rendszerint még evett.

Inni mindig volt neki víz, de soha nem ivott, csak étkezés és a napi három séta után.

Mi egy étterem, pontosabban egy diákmenza ételmaradékát hordtuk neki a déli sétával egybekötve naponta, vagyis emberételt evett (mákostészta, tarhonya, stb.) Egy tésztatörő alkalmatossággal a krumplit összenyomtuk neki.

Mindent megevett, ha legalább a tetején kevés hús vagy sajt (reszelve) volt, evvel a két szaggal be lehet csapni, mert egyébként nem kapott mindig igazán kedvére valót.

Napi egy, illetve két étkezésen kívül soha semmi kosztot nem kapott. Ha mi étkeztünk, és a szagra túl közel jött, csak merően ránéztem, és ő szégyenkezve elfordult. Édességgel sem kínáltuk soha, kézből semmit nem evett. Idegentől eleve nem volt szabad semmit elfogadni, de ezt úgy hiszem, csak 80%-ban tartotta be.

Egy kivétel, a reggeli vízadag helyett a vízbe egy tojássárgát beletettünk, egy nagy kanál kristálycukrot és kicsit fölvertük, ezt nagyon szerette.

Egészségügy

Ha erősen csipás több napig: Tetran szemkenőcs bevált, fél borsónyit az alsó szemhéja belső oldalán ujjbeggyel elkentem.

Ha egy helyen elkezdi rágni magát és pirosodik a bőr: Flucinar kenőcs bevált. Ilyen kirágástól vagy háromszor volt kiskorában ekcémája. Ekkor Sandostent kapott 2x1-et 10 napig és Prednisolont 1x1-et 10 napig és egy fehér rázókeveréket, ami leszárította a sebet. Utána a foltot mi néhányszor csukamájolajjal bekentük, ettől nagyon gyorsan megnőtt a szőre (minden receptet átadtam).

Végbél-zsírzómirigyét állatorvos 4-5 havonta ki szokta nyomni, a kutyának előtte keserűmandula szaga van és rágja magát (legutóbb a múlt héten nyomták ki, most).

Pároztatva nem volt, mi nem is akartuk később sem. Egy ismerős vizslának első pároztatása után kezdődtek rendszeresen az álterhességei, ez elriasztott - van, aki épp az ellenkezőjét állítja és tapasztalja.

Idén júniusban kapott szopornyica és májgyulladás ellen oltást.

Bolha ellen (bőre nagyon érzékeny) mi Shell benzinkutaknál kapható bolhanyakörvet használtunk, ha nem lehetett kapni: állatorvosi javaslatra Nuvan féregirtó sprayt használtunk hetente egyszer.

Házipatikánk állt a következőkből: Tetran szemkenőcs, Flucinar, Szulfaguanidin tabl. gyomorrontásra, Nuvan spray.

Élete itthon

Szobában tartottuk, két hónapos kora óta velünk van. Itthon dolgozom, gyakran feleségem is, úgyhogy megszokta, hogy mindig van egy gazdi a közelében. A helye egy nagy asztal alatt volt, rongyszőnyegen, de egy öreg pokróccal leterítve, mi az egyik ágyra is fölengedtük. Tudta, hogy a többi ágyra fölmenni nem szabad. A nap nagy részét délelőtt és délután is átalussza. Nem törleszkedő, csak olykor, néhány méterről szerette figyelemmel kísérni, mit csinálunk. A séták előtt türelmetlen volt, ezt fölüléssel jelezte. Ha szeretetet kért, a fenekét tartotta oda, hogy ütögessük, vakargassuk, vagy hanyatt vágta magát, hogy a hasát vakarjuk és rúgkapált.

Ha különösen elégedett a vakarással, morgott. Ez nála mindig az öröm jele volt. Sohasem ugatott, nagyon ritkán, akkor is rá lehetett szólni, ha épp zavaró volt. Minden vendégnek egyformán örült, fejét a térdekhez odabökte. Semmiféle őrző-védő vagy házőrző hajlam nincs benne, tőle ugyan kirabolhattak volna minket. Apportírozni is csak kedvenc labdáját szokta, ezt se mindig. Ahogy elmúlt a kölyökkora, nem volt szabad semmi tárgyunkhoz nyúlnia, vagy pláne rágni. Nem is volt ilyen baj vele. Azt a nagy rongyot, amivel esős vagy havas mancsait és hasaalját séta után letörültem, azt szabad volt rázogatnia, és sokat huzakodtunk is rajta. Ez egyik legkedvesebb játéka volt. Ahol szívesen látták, vendégségbe mindig vittük magunkkal.

Sétáink

Kölyökkorában még négyszer, most háromszor sétálunk. Reggel 7-kor háromnegyed órát, 2-kor 10 percet, csak megpisilt, s egyben elhoztuk az ebédjét, s este 8-kor fél órát  - egy órát. Mindenféle kutyával barátságos volt, volt, hogy megharapták, még csak nem is igen védekezett, inkább elszaladt, nem nagyon értette az egészet. Játszott, kergetőzött mindig kutyákkal is, de főleg velem szeretett később. Kiskorában, mint minden nagytestű kutyának, neki is gyenge volt a hátsó lába, s így hozzászoktattam, hogy föltartott öntözőcsődarabra ugorjon. Az nem sérti föl a száját. Ezt a fölugrálást annyira megszerette, hogy minden sétán program volt. 20-40-et ágaskodott, ugrott. Ha elkapta, akkor keményen tartva huzakodtunk vele. Nekem is rendszeres reggeli torna volt. Utcán is sokszor úgy vezettem, hogy a slaug-darab másik végét erősen tartotta.

Dobáltunk is neki labdát, gesztenyét, faágat - így futtattuk meg.

Dolgát elvégezni szigorúan csak a járda mellett volt szabad, pórázrántással jelezte. Járdán, nagy közlekedésben is nyugodt volt, sőt útjainkat annyira ismerte, és én meg annyira ismertem a jellemét, hogy póráz nélkül jártunk. Ha előreszaladt, a járda szélén megállt. De inkább a 2-3 lépés lemaradozás volt a jellemző rá. Ha üzlet elé kikötött kutyához „nem-nem” vezényszóval nem engedtem oda , szomorúan és engedelmesen elbaktatott mellette. Ha volt időm, minden vadidegen kutyához is odaengedtem, soha nem volt belőle baj, legfeljebb az elején kicsit féltek tőle, míg meg nem szagolták.

Utcán, erdőben, kirándulásainkon semmit, soha nem volt szabad fölvennie, egy kivétellel: nagy faágakat, olykor métereseket boldogan hurcolt, vagy odahozott, hogy rángassuk már ugyan egy kicsit. Így szoktunk együtt rohangálni is, szabályosan lehetett vele fogócskázni is. Azt kellett mindig megfogni, akinél a slaug vagy a faág volt.

Villamoson, buszon sokat utazott, ott se kellett kikötni. Határozott szóval lefektettem a peronon, ott lehetett hagyni. Ha autóban utaztunk (hátul), én szálltam be elsőnek, magamra terítettem egy rossz terítőt, majd hívtam, s lefektettem, az ölemben a feje volt. Állatorvostól nagyon félt, de szájkosár oda se kellett soha. Utcán nem kötelező rajta, nem is kell, bár több rendőr, aki nem ismerte pontosan a fajtáját, rám szólt, mindig meg kellett magyaráznom.

Sétákon, kimelegedve, erősen nyáladzik, néha itthon is, minket nem zavart, egy ronggyal letöröltük.

Mint írtam, ha vizes volt, séta után megtöröltük, vedlési időben tavasszal és ősszel súrolókefével sokat pucoltuk, de ilyenkor a lakásban így is sok volt a kutyaszőr. A bőrének lehetőleg egyáltalán nem szabad vizet kapnia, erre érzékeny is, esőben röviden sétáltunk, füröszteni soha, csak nyáron a Dunában, azt nagyon szerette.

Miután mindig a lakásban volt, eddig ilyenfajta ösztöne nem alakulhatott ki soha: egy ismerősöméknél a kertben fél délután pocsolyában feküdt, mert nem érzi, hogy az neki ártalmas. Séták után aludt, álmában morgott, rúgkapált.

ÚJ GAZDÁHOZ a következő kérésünk lenne:

- Kertben is biztosan jól fogja magát érezni, de szabadba vagy részben szabadba szoktatni csak majd tavasztól lehet. A téli szőre most kezd nőni csak, fűtött lakáshoz szokott (fapadlóhoz!).

- Egészen kis korától folyamatosan emberközelben élt, ezt igényli is, a becézést, vakargatást, s az emberközelséget. Ha hosszan egyedül maradna, szomorúra fordulna az élete.

- A fizikai erőnlétet napi futással, sétával, birkózással biztosítottuk. Ha ez csökken is a kert miatt, csak fokozatosan, mert magától nem sokat mozog, nem szokta meg.

Ismerőseink vannak Debrecenben, ők úgyis fogják látni a kutyát olykor, mi azt hiszem, nem fogjuk meglátogatni. Csak a szívünk fájna, s aztán nehéz a búcsúzás.

Ha probléma van, nyugodtan lehet telefonálni, írni.

A kutyának és Önöknek is őszintén kívánom, hogy sok örömük teljék egymásban.

76. 2.                                                                                             584

Nekem nem társaság kell, hanem 2x4-es faléc, lehetőleg kötegelve.

77. 1.                                                                                              591

Képzőművészeti Lektorátus

Budapest

Szeretnék táblaképeimből kiállítást rendezi a Műcsarnok jobb oldali teremsorában 1978. negyedik negyedévben. Eddigi munkásságom javát s új nagyméretű képeimet akarom bemutatni. Esetleg grafikát is. 11 önálló kiállításom volt, besorolásom szempontjából itt megemlítendő: 1974 Fényes Adolf terem.

77. 2.                                                                                              596

NAGYMAROSI MŰVÉSZTELEP

136 x 90 = 1,224  m2 egy képem és 4,4 kiló     1977, Nagymaros

Találtam valamit, ami tökéletesen kielégíti égető vágyamat, hogy a fejemet vakarjam: ragasztószert kapirgálok ujjaimról olvasás közben.

Tegnapelőtt megpróbáltam kezeimet rövid pórázon a szék karfájához kötni (angol fordítás közben). Talán ez vakarózás ellen

A patikusnő az előttem állóhoz:

- Miért sír?

- Meghalt a férjem.

A nő bólintott és lepecsételte a receptet.

Ennyi az egész.

Az újságpapírok, papírfecnik zavartalanul gyűlnek (itt is) műtermem padlóján, szükségem van rájuk:

- rajzolom őket (pár éve fotóztam is, s abból festettem),

- intimebbé, barátságosabbá teszik a szobát,

- és világosabbá is.

Ha takarítok, olykor megpróbálom természetes leülepedésüket imitálni - újra elhelyezni őket a földön természetes rendetlenségükben. És a teljes sikertelenség olyan feltűnő, hogy mindannyiszor nevetnem kell. Melyből kiderült, hogy a papírok halálos pontos, utánozhatatlan matematikai rendbe rendeződnek természetes módjukban. Néhány rendező elv:

- a szoba légmozgás viszonyai,

- járóutaim,

- festőállvány helye (fölhasználási területük, mert a festéket szoktam velük visszaszedni többek között)

- hogy jobbkezes vagyok

- hogy mekkora képen dolgozom

- a légellenállás (a kisebb darabok másként viselkednek, - nem csak a gravitáció dönti el, hová érnek földet)

- hogy mennyire megy a kép (ha lendülettel dolgozom, gyakran összegyűrve dobom el őket) stb.

Egy szoba berendezésével (és még sok mással) ugyanez a helyzet. Csak lakva - élve lehet berendezni.

Anyám szerint nagybátyám csak nagy bajban látogatott meg valaha is minket, akkor viszont mindig lehetett rá számítani. Legutóbb 56-ban egy hátizsák konzervet hozott.

(egy emberfajta ez is)

Festésnél kizárólag technikai problémáim vannak (semmi szellemi, gondolati).

A különbség ennyi: a közepes ábrázoló kép is gondolatot ébreszt, egy közepes nonfiguratív kép legfeljebb dekoráció a falon, nem ér semmit sem.

Mit is vettem abból a 31-32 ezerből, amit hirtelen hozzám vágtak képeimért?

2 pizsama, kesztyű, trénercipő 700

TV, rádió                           8000 kb.

Maminak (+ a rádióm)        1000

Katának talán                     1500

fölélni, OTP-be                  9200

szerszámgép, fúró              4600

nagylátószögű obj.+ kis vaku 3000

nagy angol szótár végre    500

                                       29600

Na, akkor nem csesztem el, jól van.

Első 3 nap vekkerre keltem, azóta magamtól fél hétkor.

Tulajdonképpen minden erkölcsi sikert learattam, ami egyáltalán 34 évesen -

könyvet írnak rólam,

megkaptam - ha igaz - a Derkovits-díjat,

kaptam már nagydíjat,

szerepeltem a Stúdiókiállítás főhelyén, természetesnek veszem, hogy képemet mindig reprodukálják katalógusukban,

a Szövetség a legelső néhány fiatal között vett föl,

lett műteremlakásom,

és főleg: szerepelt a nevem egy keresztrejtvényben.

Mit költöttem itt (ma vasárnap, utolsó teljes nap)

üveg lé, sütemény                  15

közl.: vonat, vill.                   220

vendégek: kosztféle, mozijuk  90

házt. sz., gyógyszer               40

T dugó                                  20

biblia, most jelent meg          300

mozi                                      35

pesti utak kosztja                   55

posta, egy távirat                   35

(ez eddig 810, ha jól számolom)

festőszer, képszállítás          695

Megspórolható lett volna (elsősorban nem magamon): talán 50 forint.

Hát, nem örömmel megyek haza. Jó volt itt. Sok jó munka, meg az angol. A reggeli séta, csend.

Búcsúzom, Nagymaros, kedves -

77. 2.                                                                                              609

Micsoda marhaság! Ő semmit se tud adni nekem, nemcsak azért, mert én nem adok neki semmit, hanem mert én nem figyelek rá, nem is hallom meg. Semmit nem adok neki egyébként, még pénzt sem. Mért nem tudom jobban csinálni. Csak egy kicsivel.

Sose fogom elvinni egy presszóba?

Kata levelek/18                                                                            2163

1977/2 szerda este. Nagymarosról.

Ha ezen mérhető, tényleg elfoglalt ember vagyok. Úgy emlékszem, vasárnap óta naponta fogalmazok egy levélvázlatot (mert annyi minden történik, hogy naponta változik), s aztán nincs megfelelő nyugodt idő hozzá.

Kedd fél kilenckor indultam Marosra, remegett a lábam az izgalomtól (végig, mert előtte pár nappal halkan megmondták, hogy az ottani gondnok másnak akarja kiadni a nagyszobát, amire eddig vártam. Pedig nincs hozzá joga.) Szerepelt az ügyben még egy méltánytalan módon önző grafikusnő is. Voltak variációk, hogy ragaszkodom hozzá, Pestre telefonálok stb., de látva a helyzetet, viszonylag békésen belenyugodtam a cserébe, ez a szoba kisebb is, de talán világosabb és főleg teljesen a Dunára néz (az a másik volt az egyetlen szoba, ami nem nézett igazán sehová). Megalkudtam a sorssal, ezúttal már teljes lelki békében, hogy itt nem lehet a nagy képet megfesteni. (90x136-os lemezeket hoztam, rajta egy gyors rajzvázlattal, lealapozva:) (Állati nehéz csomag volt.) Délig átrendeztem a szobát (másik 3 ágy közül választhatsz majd, vagy - ott az enyém...), foteleket szekrénytetőre stb. Elég nehezen indult, de sikerült jó elosztásúvá és főleg kellemessé tenni (hihetetlen ostoba bútorok vannak itt, csúnyák).

Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona 91. 8.) Rögtön odaadták a kertbe sétálni. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint eddig.

Igen nagy félelmem az örökbefogadástól abban a pillanatban nyomtalanul elmúlt, amikor egy kémlelőablakon át először megmutatták, Isten ajándéka volt ez a fordulat.

91. 8.

Legyen: Eszter? Juti? (Judit?) Nekem ezek jók. (Ha.)

Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki vagy ne, azt hiszem, most minden szempontot a megfelelő súlyával szerepeltetve mérlegeltem, és az „igen” érvei és módja is megnyugtatóan világosak előttem. Majd szóban.

Hát idejöhetnél esténként Don Makarémó! Innét az egyetlen asztalilámpával megvilágított íróasztalkám mögül fölhunyorogva a visegrádi országút lámpáit látom, alattuk hosszú fénycsík, ahogy a Dunában tükröződik.

Megemlítendő még, hogy 4 órai kemény munkával megcsináltam egy igen remek hosszabbítózsinórt, beépített spulnival.

Te most tulajdonképpen gyógyulsz, vagy csak úgy?! Él még a könyvtároslegény, aki vetít?

(Zsófi most elolvasta a róla szóló részt: közölhető. 17 éves most. 1991. 8.)

Ja még. A városmajori plébánossal voltam a templom készülő üvegablakját „megkorrigálni”. Már ki volt égetve, semmit nem lehet javítani, mondtam a mesternek is, hogy pocsék. A plébános nem irányította megfelelően a munkát és egy csibész nyugdíjas mérnök rajzolta meg az egészet egy kis múzeumi színvázlat után (ami megmaradt az eredetiből), dilettáns módon 20 ezerért! (A templom gondnoka!)

Most elment egy sötét uszály. Nem írsz?

77. 4.                                                                                              612

Újra és újra meglepődöm, milyen közömbös a kutyától elválás emléke. S ez a felfedezés (kancsal módon) biztonságot ad: át tudok lépni a dolgokon.

77. 4.

Álmom:

Ma éjjel herémből kétoldalt öt-öt lábujjcsonk nőtt ki. Furcsálltam.

77. 6.                                                                                              619

Kulturális Minisztérium

Képzőművészeti Főosztály

Kérem szíves engedélyüket, hogy Derkovits-díjam ellenére idén is részt vehessek a kétmilliós vásárlás beadáson.

Indokolom: egy kétéves kislányt fogadtunk örökbe, várhatóan néhány héten belül hozzánk kerül. Kihasználva a rajtunk átvonuló sortatarozás rumliját, egy gyerekszobát választunk le számára. Feleségem munkahelyén meg fogja ugyan kapni az ilyenkor szokásos, kismamáknak járó 300 forint segélyt, de az a benyomásom, hogy ez nem fog fedezni minden különkiadást.

A beadás számomra szakmai hátránnyal nem jár, én nem szoktam „alkalomra” festeni. (Idén eddig 21 képet fejeztem be, ebből 4 volt csak kisebb másfél méternél.)

Váli Dezső

Második sürgető levelemre válaszoltak pár hónappal később: Nem, de majd valamit megpróbálnak, de most nincs pénzük.

78. tavasz: emlékeztető levelem. Vásároltak 15 000-ért egyet. (A/77/5)

A Kecskeméti Képtár a visszakért és kidobott  A/77/5 képért cserébe kapta:  (A/91/30, A/91/31)

77. 7.                                                                                              621

ZEBEGÉNY

Csak zavart keltek, ha érdeklődést és barátságosságot mutatok hallgatóim felé. Nincs fedezete, lelepleződöm. Belőlem tisztességes közös munka telik ki. Eleget kapnak.

77. 8. 11.                                                                                        636

Fiatal Művészek Stúdiója

Jelentkezem a Grand Palais kiállításra.

Váli Dezső

77. 9.                                                                                              640

Ez baj. A fölösleges egzotikus tárgyak gyorsan kicentrifugálódnak a műteremből: nincs helyük.

77. 9.                                                                                              642

Kedves Asszonyom!

Szomszédaink sorában Önt is megkérem, hogy becsengetéseinél az alábbi időpontokat szíveskedjék figyelembe venni:

délelőtt dolgozom (itthon van a munkahelyem),

kora délután a gyerek alszik, később én is.

Köszönöm:

Váli Dezső

77. 11.                                                                                            650

MTA Művészettörténeti Kutatócsoport

válasz a kérdőívre

1. 2. Váli Dezső, szül. 1942. X. 2. Bp.

3. Iparművészeti Főiskola, belsőépítész okl. 1967.

A szakmára (festés) okítottak:

Magyarász Imre rajztanár 1960 körül

Jakuba János főisk. tanár,

Gulyás Gyula főisk. tanár, festők 1962-67-ben.

Sokat segített Sugár Gyula fm. 1960-tól máig,

de mesteremnek, aki igazán hatott volna rám, egyiket sem tekintem. Sokkal inkább mesterem Klee, mindenekelőtt. Majd megismerkedtem Bálint Endrével kb. 1969-ben, ő akkoriban erősen hatott képeimre. Valamint láttam 1970-ben Velencében egy Rothko-kiállítást, mai napig nagyon hat rám, olykor képeimben is előjön.

4. Sráckoromban semmi külön vonzódásom nem volt valamely szakmához. Annyira nem tudtam, hogy mi legyek, hogy pályaválasztási tanácsadáson többszöri alkalommal végzett alapos képességvizsgálat után magam is elfogadtam a javaslatot, hogy legyek építész, miután gondolkodási szintem megfelelő, valamint esztétikai és műszaki érzékem egyformán jó. Ilyen módon először építészmérnöknek jelentkeztem, hál'Isten a felvételi (fizika) nem sikerült.

Egy év múlva már az Iparművészetire jelentkeztem, de egészen más okból. Akkor már biztosan és egyértelműen festő akartam lenni. De egy akkori festőbarátom tanácsára célszerűnek láttam megkerülni a Képzőművészeti Főiskolát (festészeti gondolkodásmódom egészen más volt, meg aztán valószínűleg nem is vettek volna föl, gyengén rajzoltam. Az Iparműv. Főisk. pedig a lehető legsokoldalúbb és igen magas színvonalú művészképzést adta, máig hálás vagyok neki. Ilyenformán sokkal inkább tekinthetem mestereimnek: Szrogh György építészt, Jánossy György építészt, Szalay Ferenc statikust, Újváry művészettörténészt, nagyon sokat tanultam tőlük, nemcsak szakmailag).

Festeni pontosan 1959. áprilisban kezdtem, 17 évesen. Azonnal fölismertem, hogy megtaláltam, amit keresek, de az első években (1961-ig) ezt megvalósíthatatlan álomnak hittem. Mikor anyám aztán megmutatta hátam mögött dolgaimat szakembereknek, akkor kezdett realizálódni a lehetőség, akkor jelentkeztem a Képzőre, majd egy hét múlva átkérettem a lapomat az Iparra a fent említett okból.

Pontosabban nem is festeni kezdtem, hanem fekete fotóalbumba színes újságpapírból díszítést csinálni fotóim, egyéb emlékeim köré. Aztán az egyik lap önálló kollázzsá sikeredett. Attól kezdve csak azt csináltam, nagy tempóban. Olajfestéket egy év múlva, érettségim hónapjában vettem először.

Még egy adatra emlékszem: 1961-62 körül egy borongós esetén 105 olajképemet (kb. 40 cm-esek, papír alapon) téptem el. Azokban az években nagyon fontos szerepet kapott életemben a megfontolt pusztítás és az üres zsebbel továbbindulás. Egy életre megtanultam.

5. Milyen események hatására határozta el, hogy művész lesz?

Amire vissza tudok emlékezni hirtelen:

10-11 éves koromban, s aztán később is rendszeresen eljártam (egyedül) plakát- és fotókiállításokra (Nemzeti Szalon, stb.) 15 éves koromban egy hónapig nézegettem nyaralás alatt a Knaur Abstrakt Lexikont, teljesen lenyűgözve. Akkor annak a könyvnek kedvéért meg akartam tanulni németül. Ma elszomorodva nézem át ugyanazt a könyvet, ha kezembe kerül: pár igazán jó képet, ha találok benne.

15-16 évesen beiratkoztam és másfél évet jártam is Szabadegyetemen művészettörténet szakra (Oroszlán prof., Zádor A. nevére emlékszem), jegyzeteltem is.

A gimnáziumi művészettörténet (negyedikben volt) - csak így tudom megfogalmazni - nagyon otthonos volt számomra, szerettem is.

És ami konkrétan elindított, a fotóalbum 59-ben. Hát igen, jellemző. Az albumnak ezt a címet adtam „Mégis szép az élet?” és olyan emlékeimet ragasztottam, gyűjtöttem bele, amik a fenti címet igazolták... Nagyon tele voltam gondokkal, nem találtam a helyem.

6. Utazásai, amik hatással voltak szakmájára.

Főiskolás nyarakon sokat rohangáltam autóstoppal körben az országban, nyugtalanul. Még előtte: 1955-ben teljesen lenyűgözött a zirci kastély könyvtárterme, majd 1959-ben a fertődi Esterházy-kastély; valószínűleg egy életre. Vágyom oda időnként vissza-visszatérni. Ugyanígy, csak később a tihanyi apátság kvadratúrája, a pannonhalmi kvadratúra és altemplom, a tihanyi kolostor folyosó sarokablakából nézve a Balaton, ezek mindig megdöbbentő percek. Vagy akár a Normafától lenézni a téli városra, alkonyatkor, síelés közben. És a Duna és a Duna-szag evezős versenyző koromban, 1958-60.

Külföld, ami fontos (de hát ki tudja, mi igazán fontos?)

1970-es tanulmányutam, naplómban 60 gépoldal, mi mindent láttam múzeumokban: Velence Rothko emlékkiállítás,

P. D. Francesca Arezzóban, a trecentó Sienában (a trecentót is mesteremnek tekintem), aztán két napig a Klee-archívumban Bernben, aztán látogatás Felix Kleenél (ugyan egy másik alkalommal), Párizs, a Musée Cluny középkori iparművészete, fantasztikus másfél hónap volt.

1974: az összes lehető múzeumok és kiállítások: Francia, Svájc, Hollandia, Belgium, Németország, Norvégia, Svédország, Bécs; két év múlva Görögország (1976).

7. Mit érez művészete céljának, véleménye szerint sikerült-e megvalósítania művészetében maga elé kitűzött céljait?

Nincs művészetemnek célja. Csak útja. Ez nálam egyszerűen életmód. Azért festek, mert így látom életemet leghasznosabban eltöltöttnek, valamint minden egyebet még sokkal kevésbé szeretek csinálni.

8. Milyen irodalmi, zenei alkotások hatottak művészetére?

Zenei semmiképpen. Bartóktól Armstrongig kevés zenét ismerek és szeretek. Nincs figyelmem se rá, türelmem se. Talán fülem se. Irodalmi érdeklődésem jóval nagyobb, de közvetlenül csak gondolkodásomra hatottak: Epiktétosz, Steinbeck, sokan. Utóbbi években végig Th. Mann.

9. Legjelentősebb alkotó magyar és nem magyar a XX. sz.-ban:

Kissé erőltetett lenne egy embert megnevezni. Na, nézzük: (nekem:) Klee, a szellemi, intellektuális és emocionális mondanivalója, színérzéke, faktúrái, a lelkiismeretessége, ahogy megmunkálja a felületet. A lírája: (Tor zum verlassenen Garten), a drámája: (Todesengel), a romantikája is a korai közel-keleti ihletésű képein. Tanulságos az is, mennyit dolgozott, óriási opusszám. Meg a humora. Mértékletes (lehet így mondani?) élete. Aztán Braque. Az utolsó, halála előtti expresszív korszaka, amit - bárkivel beszéltem eddig - senki nem ismer. Egyébként életrajzi kötetében is (Thames and Hudson kiadó) csak egy mondat szerepel erről. Ahol vissza(?)tér Van Goghhoz. Irtózatos, megdöbbentő. Bölcs. És gyönyörű, meg édes is. A színei. A lényeglátása. A hihetetlen egyszerűsége. Az ereje. Mindig fölizzít. Talán öt ilyen képét láttam szerteszét. Nem tudom, mennyi lehet.

És a magyarok.

Nagy István, a tájképei döbbenetes időélmények számomra. Ferenczy nyájasabban, de ugyanaz: József, Márciusi est, Október. Derkovits, a gyönyörű lírája (ő ugyan politikának hitte, amit fest), Vajda, az északi tengeri képe, megint csak az időtlenség, a szellemiség - Kondornál is. Sok jó festőnk volt.

10. Kiállítások

1969 óta évi 15-20 közös kiállításon, munkabemutatón, stúdiópályázaton veszek részt. Szakmámhoz tartozó munkámnak tekintem, hogy mindenüvé küldjek, ha hívnak, akkor is, ha hatszor egymásután kidobnak. (Hódmezővásárhely. Igaz, tavaly már vásároltak is tőlem). (Szóval, érdemes következetesnek lenni.)

Önálló: fontosabbak:

1970      Eötvös Klub/Károlyi M. utca

   74      Fényes Adolf terem

   75      Fiatal Művészek Klubja

   75      Kassák Művelődési Ház

   75      Stúdió galéria

   75      Nyírbátor-Nagykálló-V.namény

Egyébként összesen 11 volt.

Terv: 80-ra megkaptam a Műcsarnokot. A három jobb oldali termet kértem. Kép van elég...

11. Publikációk, a fontosabbak.

Majd ha Szabó Júlia megírja azt a kis könyvecskét munkásságomról a Mai Magyar Képzőművészek sorozatban...

12. Fontosabb művei

Nyugtalan ifjúkor 90x136 MNG

Az ember és a ház 70x235 MNG

pannó a Miskolci Képtár felkérésére 548x314, ez kivételesen plextol (általában minden olaj!)

Nagy keresztút 80x364 olaj, itthon

Örök vadászmezők felé 136x90 itthon

Önéletrajz és a Harmincöt év (2 változat) 136x270, olaj, itthon

Hosszú út volt, olaj 136x180, itthon

13. Dokumentumok

Egy plakátot és egy katalógust tudok mellékelni. Saját tervezésűek. S majd egyszer lehet számítani a naplómra, ha netán - eddig 600 oldal, gépelve -

77.11.                                                                                             653

Távollétem miatt írásban megküldött felszólalás a képzőművész-szövetség festőszakosztályának 1977. nov. 18-i szakosztálygyűlésén.

Kedves Barátaim!

Ha nem csalódom, tán egy éve, egyik szakosztályülésünkön tett Anna Margit egy javaslatot, egy fontos javaslatot. Az akkori vezetőség ígéretet is tett, hogy foglalkozik a dologgal, de lehetséges, hogy megfeledkezett róla, vagy nem volt rá ideje.

Anna Margit szerint intézményesen törődnünk kellene az idős és egyedülálló kollégákkal oly módon, amint ezt már évtizedek óta a színészek megtették. Szükséges lenne egy idős művészek házának létrehozása a Jászai Mari Színészotthon mintájára.

Kérem a szövetséget, vegye komolyan ezt az ötletet. Egy társadalom és egy kisebb közösség kultúrszintjét nagyon is jól le lehet mérni azon, hogyan foglalkozik a gyerekekkel és az öregjeivel.

Pár napra külföldön vagyok most képeimmel, ezért kérem, a tagság nyilvánossága előtt elhangzott válaszotokat szíveskedjetek egy rövid levél formájában hozzám eljuttatni. Ha az ügyintézésben valamit segíteni tudok, kérem szóljatok.

Baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

77. 12.                                                                                            655

Fényképezem egy ismerős orvoscsaládnak 61 karácsonyára eladott két tusrajzomat. (Azóta nem láttam őket.) Első eladásom volt, másfél év szakmai múlttal. Az asszony meséli (különben a kért 50 Ft helyett képenként 100-at fizetett), a képeladásnál a következő feltételeket szabtam:

1. Paszpartut, keretet én választom.

2. Ha később úgy találnám, hogy a rajzok nem illeszkednek az oeuvre-be; nem képviselnek megfelelően - jogom van őket visszavásárolni.

77. 12.                                                                                            657

okos vagyok

tehetséges vagyok

szorgalmas vagyok

tisztességes vagyok

van hitem

lényegében gazdag vagyok

egészséges vagyok

és nevetséges vagyok