VÁLI DEZSŐ: C. NAPLÓ 1958-1992
Új Mandátum Könyvkiadó 1992.
a 3100 oldal kéziratot 430-ra faragta Bognár Róbert
ISBN 963 7476 07 5
az illusztrációkat most válogattam a WEB-hez, 2000 szeptember.  

II. rész

Művészet 82. június                                  1053B

KÖVETKEZETLENSÉG -ZSENIÁLIS

Adalékok Farkas István Vihar után című művéhez

Két prémes úrihölgy elsétál egymás mellett a sétányon. Soha ennél pihe-békésebb témát  A kép azonban már első rápillantásra nyugtalanítóan feszült, baljós, irracionális. Mitől? Hogyan sikerülhetett ezt a tartalmat ebbe az idilli témába belegyömöszölni? Nézzük ehhez végig a kép alkotóelemeit, s kiderül. A mű szerkezete tele van belső ellentmondásokkal, logikai törésekkel és olyan feszültséggócokkal, amelyek kényszerítően terelik a nézőt a festő udvarába.

Tehát a képépítési elemek, sorjában.:

A pontokról nincs mit mondanom. Pontjellegű elem talán a két szemüreg sötét foltja, mely vonzza a figyelmet. A házak vakablakai rímelnek rá.

A vonalak. Laza, biológiai (nem mértani) egyenesek. Egy derékszög: zavarba ejtően agresszív az öregasszony könyöke. Görbék: a legfeltűnőbb a vonalrendszertől elütő pontos, geometrikus óriás ív a háttérben. Fontos szerepe van.

A foltrendszer. A főtéma körül izgatottabban zsúfolódnak a foltok. Kicsik, egzaktak, szögletesek. A szélek felé a formák bágyadnak, nőnek.

A tér. Első percben még békebeli, hagyományos, reneszánsz perspektíva. Ami messzebb van, kisebb és halványabb. De mi az a vakító lila ív ott hátul? A téri rendet fölborítja. Bal felét még talán elhinnénk - az domb, de a jobb fele váratlanul sokkal közelebb van és teljesen anyagtalan. Érdemes hát a kép téri helyzetét végignézni. A tábla függőlegesen három mezőre osztott. Mindháromnak gyökeresen más a tere.

A bal oldal. Tágas, csodazöld rét, domboldalra fut. Mintha hegytetőről néznénk. Így mutatja az előtérben meredeken lefutó kerítés is. De miért látni akkor a keresztléc alsó síkját? Az alulnézet (békaperspektíva) ugyanis a középső mezőre jellemző. Ám van a kerítés téri helyzetének egy egészen más értelmezhetősége is. Éspedig egy teljesen magától értődő: a sétányt szegélyezi. Ellenőrizhetetlen és eldönthetetlen, mert ahol a lécek talajt érnének, ott váratlanul teljesen elmosott a rajz.

A középső mező alulnézetnek hat. Talán (nem vagyok biztos benne) mert a két figura fölcsúszott a képen. Dombtetőn állnak, és mi alulról nézzük őket? Lehet. De ha a nagy ház előtti teret nézzük, hol itt a domb?! Egyébként is a lila figura vállára egyértelműen fölülről látunk rá! Mégis, leginkább alulnézet: az öregasszony így milyen monumentális!

A fa lombja és a vele összemosódó barna felhő (tőlünk kb. 20 méterre), valamint az ezzel rímelő színű előtér a két figurát mintegy enteriőrbe zárja. Szobában vagyunk, a barna kalap súrolja a barna felhőmennyezetet. Zavarja a téri rendet a lila asszony hátára ragasztott ház is. Ilyen durva kompozíciós hibát kevesen engedhetnek meg maguknak... Ez az épület egyébként is több értékű. Egyszínű az előtte lévő földdel, teteje pedig olyan sötét, akár a prémgallér a közelében. Így aztán „közel jön”. Rajza, mérete szerint azonban... Az átellenes bal  felső ház színe, mérete ugyanakkor pontos, távolságot érzékeltető. Talán 800 méterre lehet tőlünk.

 Végül nézzük a jobb oldali képharmadot. Felülről ez is zárt. Ez a gondolat köti a középrészhez. Előtere is hasonló szerkezetű, azonban világosabb: nyitottabb. Középen pedig egy léckerítésdarab (kapu?) billeg a semmiben. Körötte oldott festésű zöld tér, de nem lehet mező, hiszen függőleges! Ez a folt betakar a másik oldalról érkező lila ív aljába. Igen ám, de mi történik a két paravánsík között? És hova veszett el a szintén jobb oldalról induló zöld domboldal? A két figura valami nagy-nagy földcsuszamlást takar. Talán ha kicsit odébbmozdulnának...

A tömbszerűség. Első nézésre megint csak minden rendben, a figurák hangsúlyozottan körplasztikák. A szoknyaráncok, a lila kabát önárnyéka. De miért vízszintes zárású a második szoknya alja? A házak pedig paravánok vagy még inkább makettek egy terepasztalon.

Az anyagszerűség. Föntebb már utaltam rá. Ezenkívül az előtér hangsúlyozottan, megfoghatóan: föld. Föld, de gyanúsan sík ez a felület, és a mellékalak lábainál még tükröz is. Tócsa? A szoknya melletti terület pedig aránytalanul világos, ezért anyagtalan. Ilyen a bal alsó mező zöldje is, szinte fluoreszkál! A fatörzs: anyagszerű. A lombok viszont teljesen értelmezhetetlenek. A jobb oldali, vakító ég konvencionális, akár „vihar után”, fönt azonban zavaróan összemosódik a barna lombfelhővel, alul egy anyagtalan ecsetívvel. Ott van még az a két pózna. Illetve: hol vannak? Mekkorák? Micsodák? A főfigura: a ruha bár elnagyolt, de értelmezhető, pontos. Az arc már teljesen más logika szerinti: elmosódott, maszkszerű, kicsit túl didaktikusan is az. A lila asszony orrán viszont még csúcsfény is van!

A színek ellentmondásai. A barna árnyalatok gazdagsága a natúra megnyugtató érzetét kelti. De a zöld mező, a lila ív nem e világi. Végül a nyers lila szín váratlan fordulattal a kabáton köznapi divatszínként tér vissza! A két nem természeti szín önálló életet él (a bal oldali zöld és a lila), határozottan rímelnek egymásra, felerősítve egymás irracionalitását. Természeten túli, kívüli rendet, harmóniát teremtenek egymás között. (Döbbenetes ötlet.) A lila figura színe révén hozzájuk kötődik, a főalak színe pedig az e világhoz: földszínű. És mégis ő itt az idegen! Micsoda keresztrím!

A tónusok. Hasonlóak a foltrend logikájához. A középtájon kontrasztos. Legerősebb a lüktetés a főalak feje körül, odavonzza a szemet.

A megvilágítás. Az erős napsütés a hátunk mögül jön. A nagy ház homlokfala teli fényben (ereszének árnyéka). De a bal oldali égen is fényözön: ott is kell lenni egy napnak! A lila figura előtt az árnyék szintén erre utal. Ha pedig a főfigurát nézzük: a mellén a fény, mintha föntről, a lombok közül jönne... ugyanakkor az egész előtér szórt fényű, mintha felhős időben...

Az évszak. A barna lomb, de áttételesen a főalak barnája és a táj kihaltsága is őszt sugall. Mellette pedig ott a harsogó zöld...

A festéstechnika indulati és pokolian biztos kezű, sok helyen alla prima. Vajon papíron vagy fejben készítette elő ilyen pontosan a képet a festő? A falemez több helyen kilátszik, ami gyors munkára utal. Festékkezelése néhol akvarellszerű, de anyaga tempera.

A felületkezelés egységesnek hat. És mégis! Atmoszférikus, nagybányais, oldott-elmosott felületek. Ugyanakkor szinte a gesztusfestés lendületével megoldott, de egyszersmind trecento felfogású is: a tájat csak megidéző, a foltokat egy-egy színfelülettel kitöltő ábrázolás.

A kompozíció összességében centrális. De a középpont szándékoltan, zavaróan kettős (a két összetapadó figura, sőt valójában a köréjük gyülekező házak foltja is az). A mellékmotívumok sugárirányban rendeződnek, mint a mágnes erővonalait mutató vasreszelék. A középponttól távolodva a kép egyre üresedik, a festésmód elnagyoltabb és lágyabb. Mintha a fotógép lencséje csak középre rajzolna élesen. A főalak szikár, egyenes tartását fokozza és aláhúzza a barna kerítés, a házak, a póznák, a fa függőlegese. A hangsúlyozott középtengelyes szimmetria ünnepélyes, szinte szakrális. Az öregasszony a lépő póz ellenére is statikus. Elölnézetből mozgása alig látszik. Ez az ellentmondás is feszültségokozó.

A képtéma olvasásából adódó további gondolatok: Kik ezek? Miért néz vissza a lila nő? - Ismernék egymást? - Mért csak ketten élnek ezen a földön? - Hol vagyunk tulajdonképpen.

Nagyon nagy kép. Megidéző erejű, drámai. Vészjósló. Legközelebbi rokona számomra Csontváry Kocsizás újholdnál Athénban képe. Az is irracionális, és ugyanilyen elképesztő abszurditásokkal építkezik.

Váli Dezső

                                                                                                     1055

Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ

Igazgatójának

Kedves Igazgató Úr!

Megkaptam újévi köszöntő kártyájukat. Köszönöm. Jártam Bulgáriában, láttam a Fekete templomot, Kupristicát, Nyeszebárt, Tirnovót, még főiskolás koromban. Tudom, hogy az ország gyönyörű és nagy múltú kultúrája van.

Engedjen meg egy megjegyzést. Ez a küldött nyomtatvány csak egy kulturálatlan, gyenge ízlésű grafikust népszerűsít, aki ezt megtervezte, és nem Önöket.

Váli Dezső

82. 2. 4. KÉKKÚT                                                                       1057

hogy itt most milyen jó

    milyen jó

hogy ez a ház fél éve nemhogy télen, - még esőben sem működött

hogy veres csíkosak a felhők hajnalban, amikor ráteszek a tűzre

hogy lehet kokszot kapni

és másfél mázsa elfér a hátsó ülésen

és egyáltalán nem fázom, nem úgy mint Pesten

hogy fölkelek és nem fázom

    kimegyek és bemegyek és nem fázom

és a lábam a kölcsönkapott sínadrágban pedig

    különösen nem fázik

és ilyen se volt még hogy egyszerre öt szépet álmodtam

és egész napom fűrészelés üvegvágás

    kalapálás kihamuzás

    fölszögelés megragasztás

    kicsavarás becsavarás

    átfestés és átrakodás

és persze eszem ágában sincs

délután aludni, hiszen

EZT CSINÁLNI JÓ

és nincs az a rohadt festés

és egész napos vakaródzás, hogy most

mit találjak ki megint

betöltöm az egész házat

és betölt ez a ház

    (kész állapotában alighanem sokkal kevésbé fog érdekelni)

és már a padlásfűtést is beállítottam

és véstem hozzá egy kéménylyukat is

és egyedül vagyok

és egész nap pár szót beszélek; az időjárásról

    mint Déry Füreden

és a ház elé járok pisilni

és tegnapelőtt 29 fok volt a szobában

mert nem tudom a hőfokot szabályozni

fölszereltem az új biztonsági zárat is

a villanyunk is meglesz egy hónapon belül

    már tényleg szerelik

és bár ruhát nem váltottam,

    de már többször mosakodtam

és Tapolcán azt mondták, hogy a telekátírás

    már el van intézve

csak még nem kaptuk meg

és szeretem ezt a norvég hálózsákot

amibe most visszabújtam, mert még éjjel van

csak ráraktam a tűzre

82. 2. 10.                                                                                      1058

Reggel 63 mp-et pisiltem egyfolytában. És utána még egy kicsit.

82. 1.                                                                                            1058

Jó lenne, ha ünnepelnének. De látom, milyen majmot csinál ez, mondjuk, Ivánból.

f                                                                                   1059

Istenem, ülj ide mellém. Lapoznád a kottát, ha zongoráznék.

(Konyhában kiírva:)

Kevés és pocsék vacsorát kérek. V. D.

Holnap elmegy a macska. (Kata terhessége miatt elküldi.) Ma a lovak közé dobtam a gyeplőt. Kezemből sajtot. Étkezési időn kívül. Azóta imád. Kurva.

Petri Györgynek üzenem: Minden (sok) fontos gondolatát nekem

adta. Gépelve. Ha nem undorodik a tárgyhalmozástól (mint én); cserébe egy gondolatomat odaadnám. (Bekeretezve.)

(B/80/33-at választotta, 40x90 rajz+kollázs.)

82. 2.                                                                                            1060

A dolgok lényege nem látható, nem megfogalmazható. A művészet pedig erről szól. Ezért szükségszerűen

    félig mond el

    elhallgat

    félbehagy, homályba mutat

a többit a megérzésre bízza.

82. 2. 12.                                                                     1062

rohanós nap

Zsófit reggel iskolába

éhgyomorra 8 műteremfotó esetleges későbbi plakáthoz (ma szép volt a szemét)

”ELJUTHATUNK A DERŰIG"                                                   1063

Nagy Pilinszky-interjú (Szigeti István)

Nagyon nehezen szereztem meg eredetileg. Nagyon fontos volt nekem. Azóta megjelent: „Beszélgetések P.J.-vel” Magvető, 1983.

Aztán kazettán is évekig hallgattam.

Amikor először voltam moziban, és egy passiófilmet vetítettek, némafilm volt, és mikor Krisztus urunkat meg akarták feszíteni, én fel akartam szaladni a mozivászonra. Lázas lettem.

Baudelaire büszke volt arra, hogy a természetben nincs semmi szép, csak ami természetellenes. Nem ez élteti őt ma már, ez olyan, mint ahogy Adyt se a modora élteti. Ma az ember ezt a pózt igyekszik nem tudomásul venni, mert akkor szenved ettől. Hogy New Yorkban trónol valaki, Auschwitz után például, ez nevetséges. Hála istennek, didergő atomokká váltunk, ami nem kis szó, ti. az egész világegyetem atomokból van felépítve és nem pózokból. A Bachhal való kapcsolatom még mélyebb, ti. azóta, és ez nyilván nemcsak betegség, hanem a bűneim következménye, hogy hajlamossá váltam a depresszióra, hajlamossá váltam a rettenetes, az elviselhetetlen bűntudatra.

Zbigniew Herberttel a rotterdami repülőtéren összetalálkoztunk, egymásra néztünk, átölelt, és azt mondta: testvérem. Pedig mosolyogtam. Egy nagy depressziós írta egy levelében, most már jobban vagyok, most már föl tudok tenni egy-egy Bach-lemezt. Ti. a depresszióban Bachot se lehet föltenni, de a szabadulás az, ha föl tudsz tenni egy Bach-lemezt, akkor már kezdesz kifele menni.

Dosztojevszkij még ma is modernebb, mint Joyce. Joyce-ról már rég nem fognak tudni, amikor rá fogunk jönni például arra, hogy a Megmételyezettek olyan dolgokról tud, amit ma még nem értünk meg, nem jövünk rá, hogy benne van. 12 éves voltam, semmit nem tudtam Dosztojevszkijről. Latinórára mentem, egy olasz páterhez, egy kirakatban volt négy Dosztojevszkij-könyv, Megmételyezettek, így fordították akkoriban. Az orosz cím Ördögök, de gyönyörű a Megmételyezettek, ez ugyanolyan trouvaille, mint hogy az Idiot-ot Félkegyelmű-re fordítottuk, ami még szebb. Iszonyú szégyenkezve bementem, és hetven fillérért megvásároltam a négy kötetet, 12 éves voltam, éreztem, hogy nem gyerek kezébe való. De hát a boltos odaadta, térdnadrágom volt, egy régi, elnyúzott térdnadrágom, és becsúsztattam kettőt-kettőt, de a kapocs rosszul fogott már. Ez egy dosztojevszkijes jelenet volt, ti. miközben az accusativus cum infinitivóval stb.-vel küszködtem, a kötetek állandóan ki akartak csúszni a nadrágomból. Én azóta nem olvastam ezt a könyvet, de mindenre emlékszem.

Minél mélyebben megértem a kereszténységet, annál mélyebben megértem a buddhizmust; minél mélyebben megértem Bachot, annál mélyebben megértem Mozartot. A minőségek nem zárhatják ki egymást. Azok bizony ott ülnek annál az asztalnál már, ahol nincs első és nincs utolsó vendég.

82. 3. 5.                                                                                        1076

”A TÁJÉKOZTATÓ” szakmai lap nem fogadta el:

LÁTTUNK EGY ROSSZ PERFORMANCE-OT

Hogyan működik a műalkotás:

Első lépése természetesen a figyelem fölkeltése. Teszi ezt a festészet pl. vákuumszerű, hirtelen csönddel (Vermeer), vagy leggyakrabban a szép megmutatásával (Uccello csataképei). Olykor a különössel (Bosch). A téma megtette szerepét: földre tesszük a szatyrunkat.

Kibillent köznapi gondolkodásunkból. Elfelejtkezünk a szatyorról, sőt magunkról is. Kell ez, hiszen a körülöttünk-tények rettenetesen elfedik a lényeget. És a logikus-én a legkevésbé alkalmas az univerzum megragadására. A végsőkig próbálkozunk, hiába. Ezért működni kezd az emocionális-alineáris-én.

Már lebegünk. E ritka, ihletett pillanatban hirtelen fölerősödik vágyunk a teljességre. Ívfény villan a két pólus között. Amikor újra fölemeljük a szatyrot: ugyanaz, de mégsem egészen.

És mit tesz egy rossz performance: Figyelemfelkeltésre a szépet stb. kevésnek, korszerűtlennek találja. Sokkhatással dolgozik. Fölrobbantja a síneket. A szerelvény ijedten megáll, mindenki odafigyel. Várjuk, mi történik ezután. Többnyire semmi. A művész meghajtja magát, körbejár és tányéroz. Ez van. Se vigasztalás, se villamospótló autóbusz, semmi. Vége. Nem elég. Akár egy rossz képcsarnoki kép.

Idáig jutottunk a cikkel, mikor Frank János barátunk figyelmeztetett, hogy a Tájékoztató nem kritikai lap. Nem annak szántuk, de amit leírtunk, csakugyan féllábú. Mi tavasszal valóban láttunk egy rossz performance-ot. Röviddel utána, leköltözve a Kecskeméti Alkotóházba órákat, majd fél éjszakákat töltöttünk egymás műtermében, próbálva ezt a számunkra meglehetősen idegen műfajt magunk (és egymás) számára helyére tenni. Honnét induljunk. Egy érvényes „műalkotás”-képletet kellett előállítani. Megtettük (lásd fent). Innét közelítve fogalomról fogalomra mértük be ezt a műfajt, keresve a kizáró okot, ahol fönnakad a hálón. Meghökkenés, a várt eredmény ellenkezőjét kaptuk, nincsen ilyen. Teljes jogú, sőt történelmi formáiban jól bevált műfaj (húsvéti körmenet, Mozart-opera). (Mai formáiról nincsen áttekintésünk.) A képlet érvényes rá (is). Persze jól kell csinyálni. Várjuk. Hát ennyi.

82. 03. 05.

Szüts Miklós - Váli Dezső

                                                                                                             Igen, szerelem  A/82/21

1982. TAVASZ                                                                                   

levelek N.-nek

                                                                                 1087/1

ezek a rohadt költők

szenvedni is szakszerűbben tudnak.

kellenél nekem

kellenél nekem barátnak

kellenél festéknek

és tulajdonképpen ecsetnek is

(petróleumban ázhatnál délután)

                                                                                 1087/2

ezt a csipeszt tőled kaptam

ezt a könyvet tőled kaptam

ezt a mosolyt tőled kaptam

szeretnék egyszer tőled egy szárnyas csavart is

(körülbelül hatmilliméteresre gondolok)

                                                                                 1087/5

szerelem.

beteljesülve

70 grammos irodapapíron

két példányban.

                                                                               1087/10

anyám virágmintás foteljében meghalt egy bácsi.

épp meccset nézett a tévében.

20 éve ennek.

egyik legpontosabb emlékem pillanat-fejvesztettségem

     elektrokardiogram rajzáról.

kapkodó gondolatok

és egy fél óra múlva újra bútort tervezek.

reménynek ennyi

                                                                                                           1087/11

hova a francba raktad megint a zoknimat

- biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?

nem fogjuk megtudni

                                                                                                         1087/17

egyedül egy üres teremben

egyetlen széken, középen.

körben homályos poros szőnyegek

és zöld csíkos burák: vészkijárat.

                                                                                                           1087/21

Lenézek a műteremből. Az osztottpályás úttest helyett végtelen zöld mező, lankák, távolból valaki közeledik felém, magában. Égen földön senki más. Másnap kinézek megint. Még mindig jön. Lassan öregszem, már sokat állok az ablaknál. Közeledik. Várom.

                                                                                                         1087/24

Van nekem egy második halottam is (szintén él): Nagymaros (1969-1980). Az útvonal a mindenkori vízállástól függött. A reggeli mise után fölfelé a parti kövek között, fázva, mindig lehajtott fejjel. Sok régi kék szikvizesüveg-cserepet találtam így. (Múlt héten dobtam ki az utolsót.) A vízparti kavicsmező. Tudtam, utoljára vagyok itt. Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc kopasz fái között. Vagy a novemberi. A nyárfasor, utam vége. A ködös túlpart. Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat memorizálok.)

Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak 8 után szervírozták.

Utolsó lakhelyem „Alkotóház 15-ös szoba” volt.

                                                                                                      1087/25-27

„A balesetesnek tiszta a tudata, ha a feltett kérdésekre értelemszerű helyes, az egészséges embertől elvárható válaszokat ad, tisztában van helyzetével, az idővel és a térrel.”

(táviratszöveg )

(Ez speciel nem szimbólum. Aznap fölborultam a VW-vel. 92. 8.)

                                                                                                         1087/29

Miklós 10 percre lakik most tőlem, őt is kerültem. Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült. Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam. Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt...

Nem tudom.

Persze, ha itt lennél.

Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe.

Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.

Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond, aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél.

                                                                                                         1087/30

Távolodom, Kedves. Most valami

bódult félálomban, az első osztályú párnázottság

között, karom zsibbadt, velem szembeni

ülésen Zsófia mosolyog. Mintha

átvette volna az Asszony szerepét.

Egyenes derékkal, összezárt térdekkel

támaszkodik a támlának, kis lábai -

a talpak felém, látom őket.

Időnként csendesen; pontosabban

feltűnően halkan megkérdez valamit.

Apu, azok ott tulipánok? - amitől

az egész kupéban csend lesz.

Illetve mindenki ösztönösen ehhez

a zajszinthez alkalmazkodik.

Két fiatal munkás is, akik

csak tévedésből kerültek az

első osztályra - valami gyorsvonat-

tal akartak eredetileg utazni -

most a 3. üveg sörüket isszák,

tekintetük bizonytalan - de

csöndben vannak. Zsófi rám mo-

solyog, meztelen (tiszta) lábamat

átteszem mellé az ülésre, ráborul

a térdemre, haját simogatom.

Aztán a vállát, - furcsa,

mert nem szokásunk - tenyerem

érzi a két lapockáját.

Rövid nadrágban vagyok, vadonat

(délben vett) tornacipőmet

levettem - testünk melegíti egymást.

Aztán szétvetett combokkal

a térdemen lovagol, mosolyogva,

megint szótlanul, ebben

alighanem jó adag gyermeki

erotika is van. Bódító

hőségben nagy rohanás után

jutottunk el ehhez a 4 órai

személyvonathoz, nem lehetett a

délivel indulni, mert Zsófit

most avatták kisdobossá. Most

kisdoboshoz méltó fegyelemmel

tűri ezt a fárasztó utazást;

- vágányjavítás - fél órákat

állunk - és csöndben ül.

Pedig nem természetes. Szinte

az egyetlen, ami megkülönböztető jegy,

hogy szinte minden gondolata a friss

kék nyakkendő körül forog;

már megbeszéltük, hogy a Cola-

csöppet ki lehet belőle majd

mosni, hogy szerinte nejlonból van,

és ezért 40 fokos vasalóval

szabad majd vasalni, hogy

egy csomóra, de kettőre is

lehet kötni - majd lassan

átterelődött az érdeklődése a

dolog öltözködési-cikk oldalára

- azon tűnődött, kívül kell-e

hordani, vagy a garbó alatt

is jó. Megnézette velem, ponto-

san középen van-e hátul a

háromszög csücske, megjegyezte

hogy a piros nyakkendő már

nagyobb méretű lesz. (Szebben

írnék, ha nem rázna ennyire a

vonat.)

Iszonyú kábult reggel volt, talán

először idén komoly ok nélkül

még fél órát (7-1/2 8-ig) ágyban

maradtam, aztán a fürdőszoba

környékén ténferegtem, aztán hogy

valami sikerélmény - levágtam

a hajamat. Tűnődtem közben,

mit szólnál hozzá - sajátosak a

hajnyírási koncepcióim. Vagy

20 éve magam. Eszembe jutott,

hogy te két hónapja levágattad - nem

magad kedvéért. Vajon, ha

most hozzányúlsz - nyúlnál -

mik lennének a szempontjaid -

Szeretem a hajadat.

Most hirtelen elfogyott a türelmem,

1/2 8 van, még csak Füredig

jutottunk el. Ha nem gyerekkel

vagyok, átugorhattam volna

a minket megelőző tapolcai

gyorsra. Most persze szépen írok -

megint áll a vonat. Most Zsófi

még jobban tűri, mint én,

elfelejtkezett rólam, mint

mindig, ha belemelegszik a já-

tékába, - és magának beszél,

vezényel, gajdol. Most a

tenyerét mutatja - evvel a

problémával mindig hozzám fordul:

nem szálka-e az a kis fekete

folt?! Mindig megvárom

az utasításait: engedi-e

hogy varrótűvel alá-

szúrjak, vagy: most csipesszel

próbálkozom. - Így aztán tűri, -

bizalma van.

Most belepislogott a szövegem-

be, kérdi: mi az a kettőspont.

Ígérem neki, majd keresek

egy jó példamondatot rá. Most

meg magát parodizálja: gajdol:

”Apu, mikor szállunk már le.”

Jaj, milyen lesz ez a nyár? Ilyen

gondokkal nem számoltam...

Folyton folyvást csak a megszer-

vezés pillanat-izgalmai: mikor

látlak?! És abban a pillanatban

kéne a lelket lefékezni

és a Jelenre figyelni végre -

és hosszú nyugodt unalmas

történetek végéig eljutni,

mosolyognál mosolyognék,

most nagyon távoli vagy megint [...]

(Bp-Révfülöp, vonaton.)

Deske

                                                                                                1087/34

(búcsúzólevele)

Mennyi mondani- és hallgatnivaló lenne. Köszönöm szépen, hogy segítettél és hogy szeretsz. Vigyázz Katára és Magadra.

N.

82. 4. 7.                                                                                               1088

Kékkút (egyedül)

WC maradék deszkákat padlásra, szortírozva

tető míniummal lefest (1 nap)

bokrok kivág szántás elé (itt már Kata is)

törmelék kertből, téglák, külön kövek,

gallyak kupacokba

82. 4.                                                                                                     1089

szóböjt

82. 6.                                                                                                     1150

Hiába, nem érzem magam súlyosan bűnösnek. Hiányzik belőlem az aktív rossz-szándék.

82. 6.                                                                                                      1151

Nyugodt vagyok.

Alkonyodik,

tudom, mi fog történni.

Az elhunyt hagyatékát felszámoló rokon

kedvetlen pillantásával nézek szét magamban, szobámban.

Mivel kezdjük.

Először a szoba közepére a szemétkosarat.

                  1153

82. 7. 28.

Magyar Iparművészeti Főiskola

Rektor Úr!

Nem teszi meg helyettem más:

ajánlom magamat.

Szeretnék az Iparon rajzot tanítani.

Jól csinálnám.

    42-ben születtem

    67 belsőépítész diploma

    69 szabadfoglalkozású festő

Szerettem és azóta is szeretem ezt az iskolát.

Nagyon sokat kaptam Szroghéktól.

Mellékelek néhány dokumentumfélét: 5 évet tanítottam egy nyári szabadiskolában. Ott olyan módszert kellett kitalálni, hogy a nyugdíjas tehenész néni és a főiskolás diák azonos eséllyel-kedvvel-sikerrel dolgozhassék.

Mellékelek egy kiállításplakátot is, ez kizárólag hiúsági ügy: így fotózok.

Valamint: a múlt havi Művészetben megjelent műelemzés cikkem -

82. 8. 17.                                                                                                 1154

Idecsatolva

Beszélgetésem Gergely Istvánnal

(A beszélgetés pontos előzménye annyi, hogy a rektornak írt levelemet a mellékelt dokumentációval leadtam a titkárnőjének avval, hogy kérem fogadjon. Azt üzente ki, hogy két nap múlva hívjam telefonon. Két nap múlva telefonon a titkárnőjével üzente, hogy „a dokumentumokat átnézte és nem kíván velem tárgyalni.”)

82. 8. 17-én 18.30 Szentendrén a Kepes György fotogram kiállítást Gergely István az Iparműv. Főiskola új rektora nyitotta meg. Megnyitó előtt megszólítottam (személyesen még nem találkoztunk):

- Jó napot kívánok, Ön miért volt rám olyan dühös?! Váli Dezső vagyok.

- Elnézést, nem emlékszem...

(Elmondom, hogy meghallgatás nélkül kidobott a titkárnőjével, és hogy respektálom, tetszett ez az amerikai stílus...

Ő: Kifejezte, hogy ő meg azt respektálja, ahogy én ezt fogadtam, később kimondta, hogy nem sértésnek szánta...

Én: Hogy szeretném tudni, hol követtem el valamilyen hibát esetleg, mi nem tetszett.

Ő: Hogy én magamról (a magam karrierjéről) beszéltem ahelyett, hogy azt mondtam volna el, mit akarnék a főiskolán csinálni...

Ja, még korábban én: tulajdonképpen nagy kő esett le a szívemről, mert nagyon ambivalens volt a vágyam, menjek-e tanítani. Ugyanis nagyon lelkiismeretesen csinálnám, és félek, hogy 2-3 évre a pályámat - nem a karrieremet! - erősen hátráltatnám. Látom a Svábyn és a Kokason -, nagyon kárukra vált az oktatás. Így hát elég bizonytalan vagyok, hogy csakugyan olyan nagyon akarok-e tanítani...

Én: Egy valamivel nem értek egyet, hogy Önben, az Ön pozíciójában hivatalból kellett volna annyi kíváncsiságnak lenni, hogy egy embert meghallgasson öt percre, hátha akár nem most, de öt év múlva tudja valamire használni ...

(Azt hiszem erre válaszolta, hogy a dolog nincs lezárva és informálódik rólam...)

Én (!!): Akkor ezt most hagyjuk abba, Önnek itt nyilván dolga van még...

Ő: Nem, nem, meg van írva a beszédem.

(elbúcsúzunk)

(Többet nem találkoztunk. 89. 6.)

82. 8.                                                                                            1157

Zsófi magyaráz: A kilencedik hónapban már nem érvényes a koraszülés.

Schmal Károly grafikus kihívása (interjú): „a szellemi többlettáplálék éppoly fölösleges és káros, mint a testi...”

Nem biztos, hogy hülyeség!!

rohannak a napok

meleg van

iszonyú fáradt vagyok

kéne kölcsön kétezer forint

ebédet is kell vásárolni

született egy gyerekem

82. 8.                                                                                                    159A

festeni: no!

festőládát építeni: yes!

82. 9.                                                                                            1161

Mit tesz egy tehetségtelen fordító:

Kafka Falusi orvos novella zárómondatai. Olyan szép volt a 20 évvel ezelőtti változat, hogy megtanultam. És itt az új:

”Pucéron kiszolgáltatva a legnyomorultabb korszak fagyának bolyongok én, öregember, ide-oda, földi kocsin, földöntúli lovakkal.”

”Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának, evilági kocsin, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember.”

                                         (Robi szerint egyik se jó. 92. 8.)

82. 10.                                                                                          1165

Eddigi leghamarább lefutott szerelmem. Egy hete vettem észre. Ma fölhoztam a műterembe. Fél óra múlva visszavittem, ahonnan elloptam. Egy negyven centis vasúti síndarab, vagy 30 kiló .

A doktornő szerint a bébi akaratos (és okos) lesz. Semmi vész, alighanem addigra az én akaratosságom úgyis ronggyá foszlik -

82. 10. 18.                                                                                    1166

Képzőművész Szövetség

festő szakosztályi gyűlés számára

Kedves Kollégák!

A legutóbbi, nyári kétmilliós vásárlási pénz iszonyú soká nem jött meg. A dolog sokunkat érintett. Végül is telefonáltam az Alap központi könyvelésébe. Azt válaszolták, boldogan küldenék, de a névlistát nem kapják meg a harmadik hete. Na jó, mondom nekik, akkor én ezt most telefonon megkeresem. Köszönik - válaszolták, tegyem már meg azt a szívességet, hogy őket is értesítem az eredményről. Nem részletezem tovább, fél óra múlva ők is tudták, hogy a lista ott van három hete az Alapnál - náluk.

Mindezt egy korrektül udvarias levélben megírtam az Alap Igazgatójának, s a levélhez mellékeltem 24 darab szépen becsomagolt csokoládétorta-szeletet - ugyan, ossza már szét a pénzügyi osztályon. Úgy tudom, jóízűen elfogyasztották. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy ne két és fél hónap után postázzák a nyár közepén nevemre föladott honoráriumomat. Újabb levél az Igazgatónak. Válasz még nem jött.

No már most. Úgy tudom, sok kollégának van hasonló tapasztalata. Javaslom, amennyiben a tagság egyetért vele, írjon a Szövetség Vezetősége egy levelet az Alapnak, hogy ugyanis milyen intézkedéseket gondolnak a pénzügyi kezelés meggyorsítására. A számítógép nem segít, úgy látszik, mert az már egy éve van nekik.

Váli Dezső

82. 10.                                                                                          1167

Országos képvásárlást zsűrizek (1,2 millió forintot osztunk szét)

amikor a festő méltatlan

amikor nincs is más képe

amikor utáljuk őt, joggal

amikor pimaszul ismétli magát

amikor ostoba irányba tart

amikor elkényeztették anyagilag

    de a képe jó

    (tehát javaslom.)

viszont nem javaslom:

amikor nagyszerű művész

amikor jóbarát

amikor szánandó, vagy öregember

vagy éppen nagy múltú, nagy művész

amikor tehetséges fiatal és buzdítani kéne

amikor nyilvánvalóan az élete főműve

amikor egész tisztességes életét a szakmára áldozta

    de a képe: rossz

    (Igyekeztem csak a képre koncentrálni. Nem biztos, hogy igazam van. Egyébként: látom, a legtöbb zsűror tisztességes, csak kényszerpályán mozog.)

82. 10.24.                                                                                     1168

KÉKKÚT; EGYEDÜL

azt a percet hiába követelem,

pedig volt, tudom, idén is, talán tavasszal

csak az ócska emlékezetem, mindig bajra figyelő figyelmem

most Kékkút, borús reggel, egy forró tea után, fotelben

a kedves olajkályha mellettem zörömböl

padlón békés halott bogarak

milyen nyugodt voltam például vérző fejjel

széttört autóm küszöbén üldögélve.

minden rendjén történt.

aztán néhány perc, - ránéztem és kezét érintettem.

mindent elfelejtek

semmi nem pótol semmiért

várom a reggeli harangszót

néhány feszült óra Pilinszkyvel

”a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát”

és a legfontosabb:

”eljuthatunk-e a derűig”

nos?

ez a WC-papír-gombolyag zsebkendőnek is szolgál,

ne feledjük, Kékkúton vagyunk.

az utcai ablakokra pauszfényű függönyöket szögeltem

enteriőrré vált ez a szoba is, akár a műtermem.

tegnap 11-kor keltem az ágyból (kissé félszegen)

tegnapelőtt ki se léptem a házból, csak pisilni

és a lavór vizét kilöttyinteni a fűre.

(ez a fotel nagyon jó, vagy majdnem az,

nem zsibbad el benne a lábam olyan hamar)

naphosszat a „József”-fel összezárva

nem is annyira élvezem, mint inkább tanulom már.

mit kell itt még számba venni?

a kátránypapírral borított házikót a kertben.

különös módon maga a biztonság, a befejezettség,

a rend képe és jele. (télen is használható)

az átrium a kertre nyíló ablakokkal,

aminek az olvasóasztal támaszkodik - tökéletes szerkezet.

reggelre a fekete lapra még-zöld, nedves levelek tapadnak.

most vizet hoztam a szomszéd kútjáról

bal kezemben kis májkrémgombóc

odaadtam a ferde szájú fekete kutyának,

akitől félek egy kicsit.

Bernáth Aurél alighanem pontosan ide jutott.

csak neki jó a memóriája.

az életet igazoló pillanat-emlékeket castrumoknak nevezte,

s őrizte, 40 év múlva is.

még sosem volt aranyerem.

most már tudom, mi az.

de van más is, mint eszköz

mint körülmény

mint út?!

minden az út. Isten melletted ballag.

nem a jövő.

a most.

”a változtasd meg életed.”

ezt a percet.

például, ha most fölkelnék és kennék magamnak egy lekváros kenyeret -

mindig minden rendben van?!

ez a megoldás?

Isten üvegtetejű rekeszes dobozában

békésen mászkálunk?

ha nem: megtagadom az egészet.

jó, hogy ezt most írom, jó lenne megmutatni valakinek.

hiteles nyomat.

a kartácsszög polcon-elhelyezésének-problémáját

is körülbelül ilyen átgondolásokkal terhelem,

szokásosan.

át kéne ezt szerkeszteni. ha drámaira csattant volna.

hogy az az üvegdoboz hasonlat a végére kerüljön, például.

de mégsem. Nem hiszek a csattanókban.

ahogy a külső-belső forradalmakban sem.

(vagy talán csak: nem merek hinni -)

menjünk reggelizni.

82. 10.                                                                         1172

Az iskola nem érdekelt, hazáig intőt is, dicséretet is elfelejtettem. Így aztán anyámmal volt egy megállapodásunk: az egyöntetűség kedvéért mindent én írtam alá az intőkönyvben helyette. Anyám meséli, hogy a heti tanrendet még májusban sem tudtam soha fejből.

82. 11.                                                                                          1174

Autótól megválás.

Mit várok ettől az újra gyalog élettől:

     - eggyel kevesebb pótcselekvést,

     - kevesebb rohangálást,

     - nyugodt, szemlélődőbb utakat, sétát a Belvárosban,

     - kirakatokat is.

Fölismertem, alkalmatlan voltam az utóbbi időben vezetni,

olyan fokig nem féltettem magamat, másokat,

az állandó javíttatások, a drágult benzin,

és főleg a reménytelen rosszkedvem, ami valahol valamit föltétlen változtatni akart.

83. 1. Nem érzem vesztesnek magam. Jó.

82. 12.                                                                         1174

A lélek fáradtsága:

     fölfelé baktatok

     de alattam a mozgólépcső lefelé megy.

82. 12.                                                                      1178/B

(rádióból)

(fontos.)

Az apatikus sün nem szúr.

”Palettájával a kezében türelmetlenül várta, hogy a nap fölkeljen.”

Bak, Fajó, Nádler (a „Kresz-tábla festők”) föltalálták a négyszögletes autókereket. De nagyon szépen tudnak beszélni róla.

[HELIKON Kiadónak]                                                               1178/B

Váli Dezső: „Régi zsidó temetők Bukovinában”

(könyvterv)

A könyv jellege:

fotóalbum (fekete-fehér)

Témája:

Sucaeva város, kultúrközpont, Bukovinában (Északkelet-Románia) - környéki

8 zsidó temetőben fotózott anyag.

Temetőtotálok

Kőcsoportok-szólókövek

Fragmentumok, ornamentika és faragványrészletek

A téma feltétlen megérdemel önálló kötetet. Eddig 34 zsidó temetőt fotóztam föl az évek folyamán - hobbiból. Az ittenit megismerve, egyértelmű, hogy ez egy zárt, egységes anyag, páratlan művészi értékekkel, állítom, hogy európai szinten is unikum.

A fotózás tudományos rendszeresség igénye nélkül, a művészi értékekre figyelve történt.

A reprodukálás javasolt módja:

A fotók jellege miatt kívánatos a nagy képméret - albumjelleg.

Egy fotó kerül egy oldalra, betölti azt.

A fotók általában (esetleg mind) négyzetes formájúak.

Amennyi még a témából nem unalmas; 50-80 fotóra gondoltam.

A képek sorrendjét egy vizuális-esztétikai ritmus szerint kellene kialakítani.

Szöveg:

A fotók mellett, vagy a könyv végén összegyűjtve csak a lelőhelyet (falunév) kellene közölni. A könyv elején egy rövid bevezető szövegre gondoltam (egy oldal), amit egy szakértővel kellene megíratni. Az előszónak tartalmaznia kellene:

- a helyszín betájolása, bemutatása

- esetleg rövid kultúrtörténeti háttér

- esztétikai értékelés.

A fotók nyers állapotban készen vannak.

83. 1.                                                                           1183                     A/72/26

Egy képemért kaptam: stereo-walkman.

Pilinszky verseket mond, hallgatom.

Olyan öröm, hogy mellem, hasam és lábfejem is átmelegszik.

Tény.

83. 1.                                                                           1189

76 körül hazafelé hozott kocsival, éjszaka, Zebegényből.

Akkor is azt kérdeztem tőle, hogy csinálja ezt, hogy ennyire szeret élni, Szrogh tanár úr?

- „Hát ez az éppen, amit nemigen lehet elmondani...”

Én láttam a poklot (úgy 10-15 méterről).

tavalyelőtt, a strandon.

egy pokrócon napoztak és gyűlölték egymást.

talán egy kabinkulcson veszekedtek, ha jól emlékszem.

a férfi kövér volt, művezető-arcú,

a nő szőkített, sovány, ideges.

talán negyvenéves.

...

Valahogy megfejthetetlen gubanc (már 1966-ban is, a 105-ös lapon).

1./ Pilinszky ítél a világról: „Isten időnként átvérzi a történelem szövetét”.

2./ Kékszakállú; ami grandiózus, mégis gyerekes énkeresgélés és önzések halmaza,

3./ a kifőtt tésztát folyó víz alatt szűrőben át kell mosni

Hétköznapjaim: bukdácsolás ilyen tények között, nem fűzhetőek föl, sajnos, egy lineáris sorra, ahol az általános az egyedit magában foglalja

vagy egyáltalán, van az értékeknek rendje, térhálója? amikor esetleg a koszcsík lemosása a kád oldaláról éppen a legfőbb jó?!

Csak a hit rendezi?

Mi az, hogy mindent a maga helyén?

83. 3.                                                                                            1193

Össze kéne szedni:

aránytalanul szeretem:

a spárgát

a golyóscsapágyat

iratcsipeszeket

az angol szótáraimat

nagyon jó a meleg tus alatt állni

- és - sajnos - lefeküdni, mert akkor nincs már feladat

aránytalanul nem szeretem:

a súrlódási erőt mint mechanikai szerkezetet

nem szeretem a balkonlemezek kis befogási felületét

a szabadeurópa „forgószínpada” jó.

mindenféle nagyító jó.

a színváltós - és mindenféle - elemlámpa jó

sőt nagyon jó a petróleumlámpa is, amit lovaskocsik alá akasztanak, van is; kettő is.

83. 3.                                                                                            1194

Most hányadik (élő) magyar festőnek tartom magam:

Anna Margit / Barcsay / Bálint E. / Deim? / El Kazovszkij / Földi Péter / Kárpáti Tamás / Klimó / Kokas / Korniss / Miháltz / Nagy Gábor / Újházi Péter / Vaszkó / F. Zámbó

jobbak nálam 15-en.

(szövetségi lista alapján)

83. 3.                                              1197

BÉCSI PAZMANEUM IGAZGATÓJÁNAK

Kedves Atya!

Miklós barátom elmesélte, hogy beszélt a Keresztút-képemről Bécsben. A kép esetleges külföldre kerülésének ötletét ambivalens érzésekkel hallgattam. Egyrészt 12 év műtermi elfekvés után örülnék, ha a kép működni kezdene, méghozzá bizonyos értelemben kiválasztott - értő szemek előtt. Másrészt, a kép nekem fontos, és - egyszerűen szólva - úgy gondolom; előbb-utóbb a magyarországi kultúra számára fontos lesz-lenne; ha itthon maradna egy templomi vagy múzeumi falon.

A bíboros úr még nem válaszolt, nem nézette meg a képet szakértőivel.

Bárhogy is történjék; az Ön érdeklődése jól esik.

Váli Dezső

Válasz: A falra időközben már mást raktak.

83. 3.                                                                                                     1200

DÉLUTÁN.

Istenem, bocsáss meg,

én ebben semmi nagyszerűt nem találok,

akárhogy nézek körül.

- szeretnék ágyba menni.

- de azért rendes dolog tőlem,

hogy mégis igyekszem - ugye?!

ESTE:

Isten elmosolyodott és a zsebébe nyúlt.

én meg itt lenn csináltam egy jó gobelintervet.

                                                                                                       gobelinterv az operaházi pályázatra

83. 3.                                                                                            1201

Hogy valami sikerélmény: elkezdtem mértékkel enni. És szigorúan csak 3-szor naponta, nem 8-szor.

Kb. két hónapig böjtöltem, kb. 5 kilót fogytam, azóta azt tartom:

70 kg . 83. 8.

Szabad akaratról nem csak akkor beszélhetnénk, ha pl. több isten közül választhatnánk?

Negyedik gimnáziumban engedélyt kértem és kaptam tanáromtól, hogy nyelvtan füzetemet (otthon írva) géppel vezethessem.

A festészetnek (számomra) az a lényege, hogy bizonyos színkapcsolatok láttán valami meghatározhatatlan izgalom vesz erőt rajtam.

ha egyszer pihenten ébrednék

az új, kiingázott ágyhellyel megvalósult, pedig nem is hittem benne. 83. 8.

Más a megoldás. 5. 34. vekkerre, két másodperc alatt. 5.53 utcára. 8 éve. 92. 8.

83. 4. 24. vas 9h                                                          1202

SZ. MIKLÓSNAK

miséről jövet, még beteszem a mindennapi sajtos kenyeret a kenyérpirítóba -

olyan szép levelet vágytál, mint -

azon leszek.

(szeretem a pátoszt)

Megköszönöm Istennek, valamint a japán üzletkötőnek, aki Bakallárnak egy tokiói kiállítást szervezett, s ezért nem tudott 77 nyarán Zebegényben tanítani, hogy összehoztak veled.

Hálás vagyok, hogy sokat tanultam tőled, és hogy sokat tanultál tőlem. Kata szerint - aki igazán autentikus ez ügyben - emberibb vagyok, mióta

Meglepő volt első hallásra, hogy fontos embernek tartod magad, amikor figyelek rád

de jó

sok mindent kitaláltunk mi; együtt.

jobb mutatóujjam leukoplasztban, azért ütök ennyit mellé

nem ez így nem jó

valami mesébe kellene beleilleszteni a mondanivalómat

pedig a misén a levél atmoszférája már együtt volt.

igaz, utána egy rendőrnyomozás-riportot olvastam el,

mintegy próbaként is, - nem zörög-e ezután

az emelkedett hang. hát tényleg.

Deske

83. 4.                                                                                            1204

A Szövetség „TÁJÉKOZTATÓ”-jába, és egyben hivatalos útibeszámolónak szánva.

Megjelent 83. 7. Sajnos, jól meg kellett volna húzni.

Váli Dezső:

Mire jó egy román út?

Nehezen állt össze ez a turné. November helyett március, ki tudja miért. „4 magyar festő kiállítása Bukarestben”. Eleget jártam már arra, állampénzen is. Még egyszer? A képeim szebbek, mint én. Aztán mégiscsak. Vásároltam egy kiállítás-megnyitási zakót.

83. 3. 28. HÉTFŐ este, repülővel. Kiss Zoltán László, én, Kovács Béla a Műcsarnoktól, Csavlek András két nap múlva jön utánunk, Eigel István nem tud jönni. Hotel Union, a Galéria innét két ház.

   egy a tíz kiállított képből

KEDD reggel 1/2 7-kor ki, fotózni. Szeretem ezt a várost. Szerencsére a párkánymagasságot szabályozó törvényt akkor hozták, mikor már álltak a házak. A belváros házai nem igyekeznek hasonlítani egymáshoz, jól áll nekik. Összevissza; kiváló ízléssel. Kedves nyüzsgő görbe reggeli utcák - súrolófényben.

Délelőtt: Az elnöki rezidenciával bölcsen egybeépült Múzeum. (Mégsem bölcs. Rendszerváltáskor elpusztult! Leégett! 92. 8.) Már 20 éve feltűnt miénknél kulturáltabb installációja. Őskori kerámiától kezdve: kelyhek, ikonok, miseruhák, minden. Egy XV. sz.-i arany-bordó oltárterítő előtt hossza üldögélek (a márványpadlón). Utolsó terem: mexikói alkalmi kiállítás - evvel szerencsém volt - világhíres prekolumbiánus idolok. Az emeleten aztán festészet, igazi. És nemcsak Rembrandt+Memling, Van Eyck - Brueghel, hanem Grigorescu és Andrescu is. Már az első napon boldog voltam.

Hazafelé egy kis galériában egy idősebb hölgytől textilkollázsok, meglepően jó (Geta Bratescu). Volt még egy beszélgetés a Szövetség székházában is, a hivatalos részt Béla intézte. Megtudtuk, ha 77-ben a közgyűlés még negyed órát tart, ma nem élne festő Romániában (földrengés).

CSÜTÖRTÖK. A délelőtti program előtt még elloholok a helyi képtárba. Grigorescu (1836-1907) a van dyckos színű teheneivel, megint átkozottul jó. Jó még: Petrascu, Ion Mattis Teutsch (1884-1960); fia, unokája is festő; Vasile Grigore (1935-), Gheorgie Anchel (1933-), ki tudna közülünk egy kombájnt metafizikusra megfesteni - jól?!

PÉNTEK. A délelőtt szabad. Tolmácsunk (hivatalból, tudom) mindenáron le akar beszélni a híres régi zsidó temetőről, - hogy a földrengésnél mind ledőltek a kövek. Megnyugtatom, nekem elég az a fele is, ami feltehetően a hátára esett. A temető szigorúan zárva ünnepek miatt. Kénytelen vagyok megtenni apósomat idetemetettnek. 3/4 óra a portán. Aztán bent. 35 000 kő, de nincsenek olyan szépek, mint fönt, Bukovinában.

Délben kiállítás-megnyitónk: Galéria Caminul Artei. Kb. Ernst Múzeum, kicsiben. Megnyitóbeszédében Kovács Béla április negyedike alkalmából munkásságunkat, a szovjet és a román felszabadító hadsereget méltatja. A mongol és a koreai nagykövet gratulál a magyar nagykövetnek. A kiállítás jól hat. 70 ember, rádió, TV. Utána 2-től 1/2 5-ig díszebéd egy tükrös-velencei csilláros palotában. Nagypéntek lévén hústalan ételt kérek, az Arta főszerkesztője a magyar kultúrattaséval azon vitatkoznak, ehetek-e halat.

Este egy magyar grafikuslány rézkarcai és puliszkája. Megtudjuk, hogy a román színjátszás tényleg világhírű.

SZOMBAT. A Museul Collectilor de Arta. Vagy 50 terem, Louvre. Sivák és elefántcsont Buddhák, rengeteg gyönyörű szőnyeg-, fegyver- és ékszergyűjtemény, ikonok, aztán hazai és külföldi festmények. A képek közepesek, jók és nagyon jók, már ahogy ez lenni szokott. És akkor egy Bonnard. Képcsarnoki méret, 80x60. És itt elakad a mese, a csevegés, itt sírni vagy táncolni, vagy nem tudom mit - leírhatatlan. Mért él tovább egy festő egy ilyen kép befejezése után. Mit remél? És én? Aki aligha fogok...

A teremben különben még volt egy Picasso, két kiváló Utrillo, Matisse, Derain is. A Bonnard-t próbáltam lerajzolni, hogy valamennyire memorizáljam. A negyedik beszaladó hivatalok ezt utólag kivételesen meg is engedte.

Vannak emberek, akiknek Romániáról beszélve-ítélve nem jut eszébe a suceavai kolostorvidék, a Nemzeti Múzeumuk, Grigorescu, a bukaresti belváros a sétálókkal, - az egész élő gyönyörű román kultúra. Akik ezt elfelejtik - lusták gondolkodni. Igen, van más is. Itt nincs?!

83. 4.                                                                                            1214

Miklós találta ki: „frakkban meghajolni egyszer Cannes-ban”.

Én meg ezt: „tengerre néző műteremablak” vagy csak: - ablak.

Az enyém jobb.

Korunkban a nők önállóak lettek. Úgy is néznek ki.

Egy 30 éves fogadalom teljesítve. A polcsor falhoz támaszkodó hátát is lefestettem (fehérre).

Evvel a pár hónapos mértéktartással visszaadtam az étkezések méltóságát (és örömét).

83. 4. 19.                                                                                      1215

Kondoleáló levél Dobszay Lacinak

Apád meghalt, és meghalt Illyés Gyula is.

53. szeptember 3-án (csüt.) ismertelek meg. (Eljátszom a gondolattal, hogy ősszel, a jubileum alkalmából megkereslek.) A belső szobában éltél. Könyvespolcod akkor még nem volt lepecsételve. (A hátlapot kellett később lecsavarozni a könyvekért, jót nevettünk az ÁVH-n.) Apádról egymondatos híreket kaptam, de az keveredik G. börtönéveivel. („A pesti rokonok jól vannak” - szólt be az őr, s ez rád-ránk vonatkozott.)

55? telén egy hétig nálad laktam. Alvást mímelve figyeltem, hogy zsolozsmázol éjjel, fegyelmezett tartással, az íróasztalod mellett állva. A Vajdahunyad vár alatt a jégen ellenfényben fotóztunk...

Munkánk körvonalazódik. Szakállam őszül. Úgy tudom, fontos dolgot csinálsz. Lemezeidet megvettem. Reménykedem, hogy győzni fogok, marad utánam néhány fontos magyar kép. Szeretlek.

Úgy számolom, még egy évtized, és újra lesz figyelmünk - energiánk - és türelmünk egymásra.

Addigra talán a borocskát is megszeretem a sós sütemény mellé.

Ölel:

Deske

83. 5.                                                                                            1228

Életemben először lett volna szükségem a fiamra (ma 9 hónapos)! Fáradt, elárvult voltam, de aztán nem akartam zavarni, már behunyt szemmel gőgicsélt.

Istenem, úgy szeretnék nem félni tőled, hanem örülni neked. -

Feleségemmel is félünk egymástól, mire jó ez?

83. 6.                                                                                            1232

Nézi Zsófia a nagy indián filmet. A főhős mélyen a szemedbe néz és azt mondja: wenn die Stunde kommt

Mit kaptam Miklóstól, túl a barátságán?:

- partner gondolkodásra

- élő példát a teamwork lehetőségére

- stúdiumot emberszeretetre, hajlékonyságra

- szakmai korrektúrát

- életkorrektúrát

         így hirtelenjében

83. 6.                                                                        1234/B

Temesvári Pelbárt ferences író, hitszónok †1504

Ha az embernek annyi java, aranya volna is, mint a tenger homokja... akkor is egyre többet akarna birtokolni. Azt kérdezed, miért? Elsősorban azért, mert az ember lelke Isten képére van alkotva, ezért semmi más ki sem elégítheti. Úgy van ez, mint ahogyan a pecsétnyomóval megjelölt viasz sem illik bele semmi másba, mint csak abba a pecsétbe, mely őt megjelölte

Külső kényszer folytán spontán megvalósított ötlet: vagy 4 hónapja nem jutok a festéshez.   

Építkezünk, ha szerencsém van, jót fog tenni.

                                                        Kata szobáját építettük a mosókonyhából

Bűneimet nem szégyellem

nem titkolom

hanem helytelenítem

                                                                                                     1236

A „TANÚ EZ A KŐHALOM” fotóalbumunk

- hátsó borítójára

Ezt is rosszul választottam.

A fotózást játéknak szántam;

persze feladattá nőtt - időnként keserves

feladattá - mint előbb-utóbb minden,

amibe belekezdek.

Vagy nyolc évig a közhasznúság hiánya

is zavart.

Mire való egy magánarchívum 52 zsidó temetőről,

ha egyszer se kutató, se fotós, se zsidó nem vagyok.                                      kilenc év múlva adta ki az Új Mandátum

Megrendít ez a kultúrkincs.

Legjobban a kelet-romániai köveket szeretem.

1942-ben születtem Budapesten, itt is élek.

Festőművész vagyok, évi 10-15 kiállításon

veszek részt; itthon és külföldön.

83. július

Váli Dezső

A fotókat már kétszer is kifizették, de MÉG NEM ADTÁK KI. 92. 7.

83. 7. 13.                                                                                      1239

Szüts Miklós levele

s hogy folytassam még, szeretem:

a BUT-33 desodort, az ötödik brandenburgi versenyt, az őszibarackot, a 2-es sebességet, a keménydobozos rövid Marlborót. Van Dyck reprodukcióját a zsennyei lépcsőfordulóban, a hideg tejet, József Attilát, a Lukács cukrászdát (újabban megint Kiss Zoli humorát), a Dunát, az öngyújtókat, karórámat (most pucolják, nagyon hiányzik), a lányok mellét, a kétoldalt tapadó ragasztószalagot, festőkötényemet, a sült zöldpaprikát, a cselló hangját, a több dombra épült kisvárosokat, a kompot Szántód és Tihany között, a dáliát, a szép levélpapírokat és hosszúkás borítékokat, egyáltalán: a papírboltokat, írógépemet, a terpentin szagát, a racsnis dugókulcskészletemet, a zenélő dobozokat, lányokat fiúingben, a pingpongozást, szeretnék gallér nélküli ingeket, és gérvágó-fűrészt, rózsaszínt festeni feketével, szeretem (újabban már tudom) a csendet, a csúnya kavicsokat, a kispárnát, a Börcsök-bicskát (már megint nincs), szeretek tornacipőben járni, szeretem a színpad szagát, amikor felhúzzák a függönyt, szeretek írni, a sebekről a vart lekaparni (és kettéharapni!), csomagot kibontani, medencébe hátraszaltót ugrani (mindig félek), fotelokban keresztben ülni, szeretem a 27 dines filmet, a távcsövet, a gyorsvonatot, a mozgólépcsőt, nagyon szeretem, ki tudja miért: a 18-as villamost, szeretem Törőcsik Marit, a „slágermúzeumot”, a nagybetűvel nyomott könyveket, a 90 grammos írógéppapírt, a Tungsraflex égőt, a társasjátékokat, locsogást idegen nyelveken, télen forralt bort, Leonard Cohen nótáit, az üveget világos képeimen, a kadmium-narancsot, szeretek útnak indulni

83. 8.                                                                                            1243

notesz lóg nyakamban - naplóm negyedévenként legépelve -

képeimről pontos eseménynapló - 1959-től minden kép lediázva -

fotóim hétszámjegyű rendszerben katalogizálva -

tárgyaim rendben, gondosan rostálva -

minden bútorom - ha nem is én építettem - hozzám igazítva -

mint ahogy az egész műterem is -

szögeim 48 egyforma dobozban, jól áttekinthetően

és játéknak: barkácsolás, fotózás, angolozás, mikor mi

és még sok egyéb

mind

mind

mind

csak a nyugtalanság tükre

és pótcselekvés

bár alighanem elkerülhetetlen volt

és azt sem tudom pontosan

mit kellett volna helyette:

olvasni

rajzolni

vagy a Harangvölgyben üldögélve

Isten csöndjére fülelni

Sajnos megint tévedés. Csak alkalmilag történtek arányeltolódások. És mindig igyekeztem korrigálni. 83.8.

Fotózást lényegében kidobtam. 83. 12.

83. 8.                                                                                            1244

nem szeretem az u és a ty betűket

és kisgyerek korom óta határozottan helytelenítem

a K és L betűk sorrendjét az ABC-ben.

83. 8.                                                                                            1245

13 vagy 14 évesen anyám öreg gavallérjával összekülönböztem. Aztán nyáron utánam küldött 20 forintot Győrbe: fagylaltra.

Visszaküldtem, megköszönve, hogy az idén nem fagylaltozom.

Ne kívánjátok egy közepes gőzmodonytól, hogy menetközben még fekvőtámaszozzon is.

76 szilveszterén mutatta egy felvételét, virágzó tulipánmezőt ábrázolt, nagylátószög, Linhof kamera. Most itt a metrón végre eldöntöttem, hogy a felvétel: gyenge.

rémesen szeretek 3B-s és főleg barna ceruzával írni, jelölni, és nagy bánat, hogy nincs mit

83. 9.                                                                                            1258

nálam ez az ébrenlét valahogy nincs megoldva

83. 9.

ne fuss Lajos a járom elől.

ugyanis előtted van.

     (világképlet/2)

     (ebben a gyógyszerben valami nyugtató is lehetett)

83. 10.                                                                                          1259

levél Sz. M.-nek Sződligetre

1. Köszönöm kedves invitálását

egy közös csoportkiállításra

2. van-e édesebb kép, mint

egy retikülje fölé hajló leány

látványa? - és intimebb?

3. - és van-e rondább,

mint egy ilyen retikül belseje?!

4. nomármost, melyik az igaz?

tü(nő)dőgyulladásom

magányából: híve: V. D.

83. 10.                                                                                          1259

távirat Sz. M.-nak:

A hosszú lábú mocsári béka násza idején a hím kobaltkékre színeződik.

Corvina kiadó     1260

T. Cím!

Munkámat befejeztem, leadom:

”Tanú ez a kőhalom” - fotóalbum számára leadok:

50 db romániai fotó              24x30 cm

50 db magyar     24x30 cm

1 db béléshez készült fotó       24x60 cm

1 db címlaphoz készült f.        24x30 cm

Összesen:        102 db 2 példányban 204 db ff. fotó

A műszaki, használati példányokra ráírtam a lelőhelyet is.

Honoráriumot fölvettem

83. 6.                  7 000.-

83. 12.              21 000.-

83. 10. 6.                                        1268

Magyar Nemzeti Galéria

Igazgató

Kedves Igazgató Úr!

Van a Galéria tulajdonában egy meglehetősen pocsék képem (A/75/30 „Vázlat a botrányhoz” 40x110 olaj, 1975), szeretném továbbfesteni.

Kérem, hogy engedje meg, hogy a Galéria munkatársa(i) a műtermemből legjobbnak talált (akár két) művemet válasszák ki cserébe. Azt hiszem, tisztességes üzlet, mindkettőnk hasznára.

Hogy mennyire komolyan gondolom a dolgot, két hete egy svájci kereskedőnek egy képemet készpénz fizetési módja ellenére (!) sem adtam oda, avval a feltételezéssel, hogy a Galéria talán örülne neki.

Remélem, két telefonnal elintézhető. Járnék magam is utána, de tüdőgyulladással fekszem.

Köszönöm; - baráti üdvözlettel:

Váli Dezső

Megtörtént a csere. A visszakapottat a Galéria folyosóján rögtön összetörtem.

83. 11.                                                                                          1269

mindegy, mert egy manierista is üdvözülhet

83. 11.

Zsófi lányom nőből a negyedik generáció, aki azt mondja: ne vakard a fejed (már 57-ben is -)

83. 11.

Zsófi házi feladatai:

az eső: folydogál, szemereg.

csalafinta: a róka, mert csapdába kerülve lerágja a lábát.

83. nov. 19. szo. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY művésztelep

A fotó felirata a Népszabadságban, amit ma 90 fokkal elforgatva átrajzoltam a A/83/6 kép megkezdéséhez:

A KICSINYEKNEK IS ÍZLIK A SZILVALEKVÁR

Egész délelőtt az öreg órásnál ülök, elmesélte az életét. Kőművessegéd, lovaskocsival menekülés Erdélyből csendőrkísérettel mint kommunistagyanús, mérleggyári évei, iparkiváltás hercehurcája, kis nyugdíja, rom vályogház vásárlása 33 ezer forintért, mikor jómódú lett, az elmaradt esküvő, mert behívták a háborúba, az öreg báró homlokon csókolta és akart neki egy műhelyt berendezi a falu közepén, de mégis hazajött (Ausztriából), a felesége jóindulatú daganatai, szakmai vizsgáztatásain mindig kettest adott, sok a haragosa ezért, külön vettek neki Szegeden kazánt, pedig nem lehetett kapni, 1820 Ft a nyugdíja, de engedik dolgozni, hogy egy ingaóráját 20 000 Ft-ért meg akarták volna venni, hogy az unokája egészséges, a felesége áldott jó asszony, keresik egymás kedvét, az ő apja sokat ivott, menekülés közben ütötte meg a guta, úgy ragadtak éppen itt, Vásárhelyen, hogy esztergapadja sincs, kézzel formál tengelyeket és elégedett az élettel, hogy ő nem politizál, de a magyar parasztnak - főleg - soha nem volt ilyen jó dolga, mint most, 10 év után visszajött egy vevője, akit pofonnal irányítottak a TSZ-be, hogy most megkeresné azt a pestit, megköszönni azt a pofont, mert mindhárom fiának és neki is autója van, tegnap temetésen volt, a felesége húgát temették, így van ez, kérem, én a menekülés közben is órát javítottam, a falon egy oklevél: 25 éve panaszmentes kisiparos. -

És megettem két és fél dobosroládot ebéd után, lelkiismeret-furdalással,

kofferműterem hibátlan

képtelen vagyok bírálni ezeket a festőket, csak szomorúság, és úgyse tudnak jobbat csinálni, futok este végig ezeken a fekete gyönyörű nedves parasztutcákon, ha nehezebben megy, figyelek a lélegzésemre, s közben magamban - egy arra teljesen alkalmatlan magánszemélynek, a nagyothalló házinéninek - dicsérem magam. Nem nagyon érti a részleteket, csak mosolyog és bólogat: csak tessék vigyázni magára, művész úr!

83. 11.                                                                                          1279

naplónak álcázott levél I-nek:

(harmadik figyelmeztetés)

szenvedsz, pokolian

úgy véled, EZT jogtalanul kaptad

úgy hiszed, ezért jogod van sorsodon fordítani

a Törvény ellenére akár

hogy te jobban tudod

és milyen szenvedést kérsz a mostani helyébe?

mondjuk, hogy lányodat három ittas férfi elkapja

egy estén, gátja, vagy mije felhasad

és időnként sikoltozva fog álmából ébredni

vagy anyádnak kérsz féloldali bénulást,

évekig otthoni ápolással, a gyógyulás reménye nélkül

gumilepedővel, pelenkázással

vagy magadnak veseelégtelenséget, hogy vizeletedet

ne tudd tartani, s így utcára se járhass

esetleg rosszul forradó combnyaktörést

kézidegbénulást

szájrákot

idióta unokát?

miért fogsz imádkozni?

(nincsen más megoldás)

térdre

Deske

83. 12. 11.                                                                                    1280

(levél Miklóstól)

BARÁTOM,

szóval - karácsonyi ajándok gyanánt - megpróbálom felsorolni, hogy mit kaptam tőled

hogy (néha) tehetséges vagyok

hogy (néha) fontos vagyok

a vasárnapi miséket

képet csinálni, ahogy nekem tetszik

türelmet és türelmetlenséget

hogy legyen türelmem kivárni, míg ők is kimossák ecseteiket

s - tőled is - hogy „tartsuk tiszteletben embertársaink elmebaját”

hogy egy harántcsíkokkal megfaragott lécen petróleumban lehet legjobban és legolcsóbban ecsetet mosni (én jól meg is dörgölöm utána ronggyal, hogy a következő használatkor rögtön menetkész legyen)

ugye, a Józsefet is?

és Epiktétoszt és Füst Milánt

és sok dicséretet

és figyelmet

és UHU-stiftet

és - végül is - a fényképezést

az asztal-bakokat

legújabban saját szobámat (polccal és saját asztallal)

írógépemet

másolat-leveleimet

egy kis pillanatszorítót

Morandit és Uccellót

sok megfőzött positol-hívót

történetet az evezésről

Farkas Istvánt

fegyelmet

egy kazettát az útra 82 telén

keserűséget és türelmetlenséget

igazságtalan elvárásokat és elégedetlenséget (tanultam el)

Braque-ot és Pablo „magánéletét”

irgalmat és sajnálatot

sok korrektúrát

az évekig kölcsön kereteket

(apropó, több hónapos tusakodás után úgy döntöttem, hogy azt a keretedet, amiben a zsidótemető-fotót ajándékoztad: ellopom)

gondolom: a Van Dyck-barnát

a festőszer receptjét

leveleket

s hogy nem szeretni a pillét a kávén még nem jellemhiba

egy kicsit Kleet is

és sétákat

Gyimes-Közép-lokot

Zsennyét és Kecskemétet (jaj)

két tubus kadmiumvöröset

M.

83. 12.                                                                                          1281

(Saját régebbi szövegeim is, meg) most olvasok egy ilyen roppant filozófikus kiállítás- katalógus-előszót.

     ha én legközelebb

     akkor ilyen szavak szerepeljenek:

     csípőfogó

     zónapörkölt

83. 12.                                                                                                   1281

távirat:

(Szrogh Gy. állami kitüntetést kapott)

Szeretem Önt, tanár úr. Váli Dezső

83. 12.                    1282                                                              

Kidobtam 28 kiló fotómat és 8 és fél kiló negatívomat.

10 év alatt megtanultam fotózni. Készítettem kb. 10-15 jó képet, és most végre még valami közösségi haszna is lett: ez a fotóalbum a zsidó temetőkről.

- Volt egy eredeti témám is: a padlószemeteim. Ebből sokat meg is festettem, a fotókat a Műcsarnokban be is mutattam.

- Van közvetlen szakmai rész: festményeim színes dia archívuma és katalógusokhoz reprók.

- A temetőfotó anyagomat valami közösségnek, közületnek kell majd odaadni.

- Volt a portréfotózás, a gyerekek, amit jórészt utálattal csináltam, Kata kedvéért. Érdekes, a válogatásnál most váratlanul megnőtt ezek értéke, mert ennek legalább valaki biztosan örülni fog.

- Voltak egyéb fotóim is, műteremben, és amikor géppel indultam valami útra. Ezeket a vizuális pillanatrögzítéseket nem kívánom megőrizni, ahogyan annak idején a napi dolgaimat író naplómat sem. Lehetőségeimen belül szegény akarok maradni. Abbahagyom a folyamatos építkezést.

- A pótcselekvést, amikor könnyen megszerezhető magán-öröm, csöndes szemlélődés vagy festés helyett,

- az újabb gyönyörű műszaki eszközök utáni sóvárgást

és folytatom, szabadon.

Katalogizálás nélkül,

alkalmi munkaeszköz vagy játék, nyugodtan, mértékkel.

Mint az írógép. Az is ott áll a polcon.

83. 12. 31.                                                                                1284/B

Sz. M.-nek

nincsen esemény és nem történik semmi.

béke van.

jóba vagyok!

festek!

6. 45; vekkerre!

kipucoltam minden fölösleget!

újra futok! reggel! fák vannak!

angol, asztalnál! angolasztalnál!

még pénz is van.

sokszor pelenkázok!

  bár ez így - pontatlan.

  egy ember jön felém kitárt karral az asztal alatt.

  velem kíván találkozni.

  nem vágyom semmire, amennyire ez itt

  egyáltalán megvalósítható -

béke van béke. monoton napok.

boldog vagyok.

Valamint egészen kiváló az új anorákom. Beledolgoztam a régi olasz és a NATO kabátok használható darabjait, így tulajdonképpen műemléknek is tekinthető.

Deske

84. 1.                                                                                            1287

Aesopusi mesém:

Köznapi beszélgetéseink.

A hamutartó és a merítőkanál vitatták, melyikük a gyorsabb jármű -

Tojtoj. Egész nap ölelgetném

     csicsijgatnám, bizony -

Mióta itt lakunk (11 éve) idén először fűtöm kellemesre a műtermemet (19 fok).

És az is csak most jutott eszemben, hogy mosogatásnál az öblítővíz is lehet langyos, - nem kell annyira spórolni.

84. 1.                                                                                            1288

csak és egyedül

a megátalkodottan konok szentferenci szeretet

ami tovább visz,

minden más sötét reménytelenség.

84. 1.                                                                                             1289

10 éve már tudtam, de inkább 20, hogy el fogok jutni az általam utált közös templomi éneklésben való részvétel alázatáig.

Most, néhány hete

Életem Legönállóbb Találmánya, hogy: éjszakai fázás esetén EGY fuszekli is elég. Csak az egyikre kell, tényleg.

Gépelés közben már harmadszor veszem ölbe és könyörögve csókolgatom: kiskutyám, arany csillagom, így nem tudok dolgozni, ez így tényleg nem megy. Válaszul fészkelődik és elégedetten dünnyögi, hogy köhöm-köhöm-mö-mö. Leteszem és újra ordít. Aztán odahúzza a gép tokját, rááll, állát a térdemre helyezi.

Zsófi ébresztéséhez mindig keresek egy-két mondatot számára, aminek semmi köze a hajnal monotóniájához. Kaktuszgyűjteményéről, polcépítési gondokról, efféle

84. 1.                                                                                            1293

Robaj a műteremajtón, mi az, ott lenn egy fiúcska áll, szájába dugott ujjal, mosolyog és rugdossa. Csak be akart jönni.

Kékkúton megpróbáltam antennának a zsebrádióra az egész bádogtetőt rákötni, de nem lett jobb.

Mezey Gábor kritikája rólam:

„Mindenben teljesen őrült, kivéve a festészetét.” Hmm.

84. 2.                                                                                            1294

LEVÉL KRAJCSOVICS JÁNOSNAK

Megkaptam meghívásodat, köszönöm,

hát negyven éves lettél: szervusz, János!

Kérem Istent, vigyázzon rád.

És hát ajándéknak néhány gondolat,

barátságunk dolgairól.

A mérleg javadra billen.

Mert milyen lehetek én számodra:

az olykor mulatságos félreértések

és álhírek ellenére a hír igaz:

nehéz velem összeférni. Már az ötvenes

években, az Irányi utcában (ahol

elkezdtem Ajkai vidám vitalitását

és nőiségét észrevenni) - utáltak

az osztályban, nyilván joggal.

Bár fiatal koromban a kérdés még nyitott

volt, és vágyódtam is az emberek közé -

de gyerekkoromtól kezdve: elkülönültem.

Amíg osztálytársaim az én igazi fűzős

bőrfocimmal játszottak - egy ujjal

pötyögtetve egy univerzálisnak szánt

almanachot írtam az élet minden

dolgairól.

  Most ezt itt félbeszakítom,

     ég a konyha.

Na, szóval a hiba többek között ott

lehetett, hogy én ezt az elkülönülést

túl hangosan tettem. Más-voltom is

zavaró. Kétségtelenül nem vagyok

(vagyunk) a Káli-medence kedvence.

Mennyire okkal-joggal, végül is

mindegy. A polcsor égett méteres

lánggal.

A pimaszság a dologban, hogy ez a

szerep engem nem zavar. Az apartheid

amúgyis minden közösség lényegéhez

hozzátartozik. (Ha Kata is ilyen

könnyen viselné, a dolog még ideálisnak

is volna mondható.) Tojtoj gyújtotta

fel. Bekapcsolt valamit.

És hogy látlak én téged.

Korrekt, baráti - és jószívű

vagy irántunk.

Okos vagy.

Tehetséges vagy.

Még kicsit nehéz itt a szobában, a füsttől.

Szóval. Iszonyú nehéz lehet

intelligenciával tolerálni, vagyis kondici-

onálni azt a jómódot, amit tehetségeddel

teremtettél. Nem rontott rajtad a jómódod.

Szt. Ferenc tanítványa voltál.

Aztán.

Ismerőseim közül tehetségedet a legharmoni-

kusabban aknázod ki. Talán  leginkább

megtaláltad magadat. Ebben - gondolom -

sok belső munka van.

Szimpatikus nyugtalanságod is, ahogyan körödön

túlra, előre nézel.

Tájékozottságod, figyelmességed, szellemi

frissességed is vonzó. Ha társaságot

kedvelő ember lennék, biztos gyakran

keresném társaságotokat. Nekem a

négyszemköztre van képességem. Úgy, órákig,

akár.

Azt is szeretem benned, hogy nem irigylem

a jómódodat. Nemcsak azért, mert elégedett

vagyok a magaméval, hanem mert úgy csinálod.

(Hogy egészen pontos legyek,

évekig vágytam azokra a csoda-

zöldbúrás lámpákra, amiket

birtokolsz. Ma már tudom, hogy

nem fér bele az életembe.)

Nem felejtődik el, hogy egyik valahai legnyű-

gösebb anyagi bajomban figyeltél ránk.

Egyéb segítségek is.

Mi van még?

Az a kapcsolattípus, amit Klárival éltek,

számomra az évek során az egyik lehetséges,

szimpatikus mintává vált.

Összegezzük?

Kedvellek.

Bizonyos fokig - mindnyájunk megelégedésére -

különböző emberek vagyunk. Nem baj.

Tudom, hogy vagy.

Tudom, hogy fordulhatok hozzád.

S bár te nem az a típusú ember vagy,

aki bajba szokott kerülni,

vagy akinek kellek, szüksége van rám

  - kérlek tudd, hogy: számodra is élek.

84. 3.

                       Ölel:

                       Deske

84. 2.                                                                           1296

Három ember együtt már buta. Legalábbis, ha én is ott vagyok. (Nem szeretek társaságba menni.)

Mondrian said to Max Ernst: It is not you but I who am the surrealist!

(Mondrian mondja Max Ernstnek: Nem ön, hanem én vagyok szürrealista!)

84. 2.                                                                                            1297

Biztos, hogy már szakszerűen pelenkázok, mert miközben rajta matatok, a régi figyelmes-gyanakvó pillantások helyett oldalra billent fejjel tubusokkal játszik.

Döbbenetes. Nő lettem. Hirtelen vendég, beszélgetünk, nyugtalanul fészkelődöm, majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Tojtoj lekváros arcát. Így csúnya.

Ha üzennem kellene az utánam jövőknek, talán egyetlen: Szerintem az egész ezen múlik: ha elgurul a radírod, azonnal mássz be utána az ágy alá.

84. 2.                                                                                            1298

Úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg egy pillanatra összeérjen.

Statisztikai Hivatal portáslakás felirata: Szücs Ottomár Szücsné Henger Johanna.

84. 2.                                                                                            1299

Össze kéne szedni, van-e Rothkón túl számunkra fontos nonfiguratív kép? Ez talán azt az elvi kérdést is tisztázná, hol a helye ennek a területnek.

Feszült percek egy képnél, nem merem a nagy vörös felületbe az izzófehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó, de félek. Képet föl az állványra, egy Segonsac filmen látott ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben) a kívánt formát papírból kivágom, és beletapasztom próbaképpen a nedves felületbe. Hátranézek, hunyorítok. Eggyel több a forma, közben Tojtoj is odanyomott egyet alul, ahol fölérte.

Isten alighanem felújított alkatrészekből készített. Az anyagfáradási paraméterek

84. 2.                                                                                            1381

(Interjú a Képző főiskola lapja, a „RÁMA” számára), megjelent 84. IV.

Tulajdonképpen a szakmámból élek, talán 80%-a jövedelmemnek. Csak kiállításra dolgozom, arra szánom képeimet. Míg Stúdiós voltam, ez évi 15-20 alkalmat jelentett, azóta évi 10-15, annyira hívnak. Évente 2-3 képet vesz tőlem az állam, főleg ebből élek - darabját tán 20-25 ezerért. Gyűjtő vásárlás műtermemből talán évi 2-3. Igaz, legutóbbi képemért 25 üveg vegyesbefőttet kértem. Mi van még? Most már kerülgetnek német galériások, de ez is problémás. Nem akarom, hogy a jó képeim külföldre kerüljenek. No már most, adjam el a rosszat?!* Tavaly is a Nemzeti Galériától csak nagy nehezen sikerült visszaszereznem egy pocsék képemet.

*Ennyi, és nem több a nacionalizmusom.

                                               képeim hátára ragasztott „képakasztó cédula”

f                                                                                   1388

SZIGLIGET alkotóház

Kéthetes kínlódó keresgélés után megtaláltam, amit Szigligeten akarok: a ceruza (vagy tus) öröme. Témának: zsidótemető-fotók.

...

Megkértem, hogy aki ír nekem, az viszont mindennap - Így aztán nem kell reggelente idegesen várnom a postát

...

Károsodik-e a világegyetem, ha Miklós belepisil a mosdójába?

...

Ferences rend története

1348-49 pestis

Európa 2/3-a elpusztul, 125 ezer ferences hal meg.

...

Két lányt fogdostam az éjjel, de különösen az egyiket, - álmomban, de jó volt.

...

1230 körül Európában 19 000 bélpoklos-kórház, Franciaországban 2000.

Vasárnap, utolsó előtti nap

Mit teljesítettem itt: váratlanul győzött az eredeti elképzelésem, amit realizálhatatlannak hittem, sikerült az egy papírméret + csak 3B ceruzarajz technikával tölteni itt az időt. Rajzok: B/84/1-től 51-ig. Sikerült a fotómásolástól az illusztráció fokozaton keresztül a tiszta rajzig eljutni. Gyakran kínlódva ment, nincs veszély, hogy rutinból fogom csinálni.

Elolvastam eddig az utolsó kivételével:

A tökéletesség tükre (Sz.Ferenc élete kb. 1310-ből)       

      Sz. Bonaventura Sz. Ferenc életrajza 1260-ból

     Sz. Ferenc rendje (rendtörténet) P. Takács Ince 1937

     Assisi Sz. Ferenc élete Jörgensen 1926

Miklóssal megint lebeszélgettük magunkat a sárga földig. Talán napi 3-4 órát. A fontosabbakat magnóról visszajegyeztem, illetve egy beszélgetést ő gépelt le. Magammal hozott fontos problémámat, hogy van-e nonfiguratív festészet Rothkón kívül, egy beszélgetésünkkor megoldotta nekem. (A kérdés aktualizálva számomra ennyi volt: hihetek-e a magam járta nonfiguratív útban, nem rossz-e a feladat kitűzése. Nem szükségszerűen részletkérdés-e, amit ez a kifejezésmód meg képes oldani. Nem vagyok-e eleve tragikus hős, mint mondjuk, aki a manierizmusban született?!) A válasz lényege: a kép ugyanúgy működik, és ugyanarról beszél. Majdnem azonos eszközökkel, mint a többi.

(M. ötlete a kérdést a hatásmechanizmus felől közelíteni, ez nekem sohasem jutott volna eszembe, gondolkodásomtól idegen.)

A békétlenség démona elkerült hála Istennek. Pedig a művésztelepek szokott terhe.

(ti. belső viták Katával)

84. 3.                                                                                            1426

KÉRDŐÍV tervezett kanadai közös kiállítás-katalógusunk számára

A kérdőívet összeállította Szüts Miklós és Váli Dezső

84. 3. Szigliget

1. Miért festesz?

Mert itt hiszem magam a leghasznosabbnak.

Mert már egyszer belekezdtem.

2. Mi a feladata a munkádnak?

Országépítés.

3. Mi a napi, heti, évi festőprogramod?

Napi: esetleges

Heti: nincs

Évi: Homályosan, messze, nagy hegyeket látok magam előtt.

4. Szeretsz festeni?

Nem. De néha megrendül a föld, mégiscsak.

5. Hogyan készülsz fel az aznapi munkára?

Az ébrenlét első három órájának feszes és begyakorolt programjával.

6. Milyen típusú konfliktusaid vannak állvány előtt állva?

- biológiai: gyakori fáradtságom

- szellemi: hogy nem jut eszembe, ami kéne

- lelki: lesz-e már csoda itten, vagy nem?!

7. Áll-e melletted valaki, és ki (kik), persze gondolatban, a kép csinálása közben?

Pilinszky a fotelemben nézi cigarettája végét

Klee föl s alá sétál a műteremben

Szüts meg mindig belebeszél

8. Hány lépésre tervezel előre egy képet? (Mint a sakkozók) -

Elképesztően kicsi apróságokon múlik az egész. Tervezhetetlen, beláthatatlan. Elgurult spulni után tapogatózás sötét szobában.

9. Van-e állandó „szellemi múzeumod"?

Igen, de nem nézegetem. Olykor vitaérvként használom.

10. Vannak-e kamaszkori ideáid, amik átmentődtek a szakmádba?

Igen. A szakmáról: hogy ez egy kurva fontos dolog.

Magamról: hogy kiválasztott vagyok és győzni fogok.

11. Mire lenne szükséged szakmailag?

Első válasz: semmire (Epiktétosz rábólint)

Második válasz: sikerre, sok szeretetre, dicséretre, határidőkre, megbízásokra

12. Mi hátráltat a munkádban?

Semmi.

13. Hogy méred magad?

A félkész képet: az előző pillanathoz

A kész képet, ha lírai: a Tor zum verlassenen Garten-hez, ha dráma: A Todesengel-hez (Klee-képek)

Magamat: egy 50 éves piarista paphoz (ritkán találkozunk)

14. Honnan szeded képeid témáit?

Az a négy forma, amit az elmúlt 20 évben kitaláltam... még működik.

15. Van-e maradandó szellemi kapcsolatod befejezett képeiddel?

A tegnapelőtt festett remekmű ma már nem tud megvigasztalni. De néha mégis, egy kicsit. Egy régi lány a villamos ablakából.

16. Mi a szerepe a véletlennek a munkádban?

Én - tévesen - azt hiszem, hogy ő fest helyettem.

17. Mi a napirended? (a szokásos)

6.40 vekker

bébitej cumisüvegbe (gyakran mellémegy)

34 p. jóga

19 p. futás (Szigligeten 20 és fél)

két meleg szendvics teával

olykor 60 p angol fordítás

egy ásítás, majd kezdek festeni

délben 2 óra alvás pizsamában

délután a munka és a család keveredik

1/2 11-ig akkor még ágyban kis olvasás

18. Hány napot festesz egy évben?

Azt így nem jegyzem. Szándékom szerint minden munkanapon. Gyakorlatban kb. heti 4 nap.

19. Hány képet festesz évente?

30-35-öt kezdek, aztán 2-3 évig folytatom őket.

20. Foglalkoztat-e befejezett képeid sorsa?

Igen. Opus-szám, iktatás, diapozitív-archiválás, szerepeltetések jegyzéke.

A jobb képek: nem örülök, ha magángyűjteménybe kerülnek, viszont főművet jobb képtárnak ingyen is

Rossz képek: szerencsésen otthon maradnak, rendszeresen szelektálom, irtom

21. Magyar festő vagy?

Igyekszem megakadályozni, hogy a fontos képeim külföldre kerüljenek. Ennyiben.

22. Milyen művekhez menekülsz, ha baj van?

Gondolati naplóm gondolataihoz. Más ritkán segít.

23. Mire vágysz?

Nyugodt haláltusára

Végső győzelemre

Picivel több napsütésre

84.3.17.

84. 3.                                                                                            1431

Tojtoj: Dünnye ve! fia! ebe, menő, hosszúz-be-it A-nanáa! naná, nyiná. Hodedéj, debeéj! naná, dabétüm. Álló, hobábi-hm!

Untéba-untabaé u. I pabe apa. Spué-ame vöbüm ödödü szobá éntobé-papáj! Tadéja-dü.

Hiszob üzdei, elbá nejjel otün nanána. Bejső-ü! Áméj, ötabu. Tabé-lé!!!

84. 3.

Az lehet, hogy a Parlament épülete egy monumentális hazugság, és lehet, hogy a magyar egy önpusztító nép, és hogyha a SzocDem élén akkor épp más állt volna... viszont én ma igen ízletes vajaskenyeret reggeliztem.

84. 5.                                                                                            1433

Havonta költünk:

  4500     K fizetése (most emelték 5-re)

  1500     D. ad koszthoz

  1300     családi pótlék

   300     reggeli bevásárlás

   200     D. háztartásra kb.

800 kfb. D. zsebpénz+szakmára

11 100;   ez a max. pár százzal lehet havonta kevesebb

(rádióadat)

A nemzetközi szuper IQ klubban az első számú egy Rio de Janeiró-i hastáncosnő valami 170 ponttal. Pofon az imperializmusnak (nekünk).

Hiába szeretném olyan tragikus pátosszal nézni ezt a világot, mint Pilinszky - nem megy. Engem nem érdekel ez az egész eléggé, valami bizonytalan zűrös és folyton változó közeg, köztem és Isten között.

84. 4.                                                                           1435

dr. Fülepné számára

Kedves Tanárnő!

A nagy képrablás környékén sok történet keringett a szakmában. Egy művészettörténész ismerősöm mesélte: ...”és akkor a Fülep odament a korona vitrinjéhez, jól megrázta, ... és nem történt semmi. Ugyanis a biztonsági őr épp... kiszaladt a boltba a reggeli tejeskakaóját beszerezni...”

- Fülep? A múzeum főigazgatója? 55-ben is ő volt?

Így ugrott be az Ön neve. 55-56-ban nyolcadikos voltam az Irányi utcai iskolában - és kedveltem Önt. Pedig azokban az években nem szerettem az iskolát. Anyám is ott tanított még pár évvel korábban, alsó tagozatban, de elkerült a gyakorló iskola föloszlásával. Én meg az egyszerűség kedvéért már ott fejeztem be az iskolát - jó messzi utazva naponta a Körtérről. Hát így.

Töredékekre emlékszem csak persze. A tanárnőnek szép szőke haja volt, friss és mosolygós. Voltak Mongóliában is, ugye? „...és bementünk egy jurtába, kumisszal kínáltak, nem lehetett visszautasítani. Az asszony az edényt ugyanavval a köténnyel törülte meg, amivel a gyerek fenekét is...”

És volt autójuk is, ugye? Az nekünk, gyerekeknek hallatlan dolog volt akkoriban. „... és hétvégén kirándultunk és áttévedtünk a határon. Egy határőr mosolyogva behajolt a kocsi ablakán, és visszairányított...”

Valahol Miskolc fölött, a cseh határon -

Öröm volt Önre visszagondolni. Szép volt és kedves. Szerettük. Most ez akartam itt hirtelen megosztani Önnel egy kurta levélben.

Persze, címét se tudom, de gondolom, így is eltalál ez a levél Önhöz.

Sok szeretettel:

Deske

84. 5. 5.                                                                                        1440

Most kidobtam 106 olajképet és 35 rajzot, mert

fárasztó a középszerűségem,

és azok a (jó) képeim, amihez nem volt érzelmi közöm,

mert voltak bizonytalan helyi értékű képeim

     ”még jó”

     ”ennek valaki biztos örülne”

     ”ezt el kellene valakinek adni”

most, evvel a gesztussal helyre tettem az egész festészetet magamban.

Hogyan tovább:

lehetőleg gondolatilag előkészíteni

ne minden ötlet nélkül kezdeni

ne a mennyiség bűvöletét!

munka:

nem engedni a képet mindenfelé elmászkálni

Péter szerint egy komor kép is legyen olyan szórakoztató, mint a Mozart-Rekviem.

A 136 cm-es képeim legtöbbje a méretéhez képest híg volt, semmitmondó nagy felületek.

A kép legyen gazdag, megmunkált.

befejezés:

akkor nem jó a kép, ha jó, de nem ezt akartam

akkor nem jó, ha nekem nem nagyon fontos

kész kép ügye:

fontos képeim külföldre ne kerüljenek, hanem lehetőleg közgyűjteménybe,

az se baj, ha itthon áll,

jó képek: eladhatók, nagy üzletet már úgyse lehet csinálni hál'Isten ez után a szelektálás után,

továbbra is kell majd szelektálni, nyugodtan. Semmi engedményt a minőség rovására, nem az életrajzomat akarom az utókorra hagyni, képekben, csak a legfontosabbakat.

Megszámoltam a képeimet:

összes olajkép kb. 750 (573 opuszozott)

kidobtam kb. 470

ma van: 273 (ebből 108 már nem itthon)

84. 5. 6.                                                                                        1441

Miklós azt mondja: kiüresíted magad a végletekig, aztán megint berobban valami szerelem: fotózás vagy kutyavásárlás.

Tényleg.

Új hobbim: s. Ferenc (Isten)

sok éve várom

tudtam előre

remélem, megmarad.

84. 5. 7.                                                                                        1444

Műcsarnok Igazgatósága

Budapest

T. Igazgatóság!

Körülbelül elkészültem egy egységes témakörű sorozattal, kisméretű táblaképek és rajzokból áll. (Csakugyan kicsi: 30- 60 cm .) Szeretném őket a Dorottya utcában, vagy esetleg a Helikon Galériában kiállítani. 1985-ben, a három nyári hó kivételével bármikor.

Utolsó pesti kiállításom volt: Műcsarnok, 1981.

visszaírt: nincs hely. 84. 5.

84. 5. Játszottuk Szüts-csel:                                                            1446

                                                        Az én zászlóm: fejjel lefelé szebb

fekete- fehér- szürke

fekete-szürke- narancs? okker? homokszín?

84. 5.                                                                           1448

Miklós ötlete a csoportot egy kanadai kiállításra eredetileg. Én ötletem a kiállítás helye. Én írtam.

Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja

Budapest

Tisztelt cím!

Szeretnénk a Vigadó emeleti termeiben 1985-ben egy csoportkiállítást szervezni táblakép-grafika-szobrászati anyaggal a következő művészek részvételével:

Bakos Ildikó

Böröcz András

el Kazovszkij

Szüts Miklós

Váli Dezső

Vojnich Erzsébet

ef. Zámbó István

84. 5.                                                                                            1449

Hogy többet imádkozom, az ételt is rendesebben megrágom, azóta.

Új erősítőn keresztül szól Bartók Mandarinja. Istenem, nem túl zajos ez neked?

Megtérésem stádiuma. Puha mozdulatokkal teregetem a pelenkát, észrevettem.

fohász utcán.

de gyönyörű melle van, dicsőség neked, Krisztus!

Ezt a mondatot István atya kihúzatta imarendemről szóló folyóirat-cikkemből. Máig úgy gondolom, tévesen, 92.10.

84. 6. 6.                                                                                        1452

Miklós írja:

drága Des

éjjel negyed kettő, június negyedikén, illetve már ötödikén nyolcvannégyben.

az imént azt álmodtam: hívtam egy lányt, éljen velem, csöndesen-nyugodtan nemet mondott, ettől aztán vad szívdobogások között felébredtem

ettem két túrós palacsintát kristálycukorral megszórva és ittam hozzá egy pohár tejet, szóval megadtam a történelmi pillanatnak, ami jár.

és most üldögélek szobámban, persze, mint mindig, cigarettázom, félek az infarktustól, mert ez „ma” már legalább az ötvenedik, igazi csend van, már vonatok sem járnak, csak az éjszakai bojler órája ketyeg vadul, de ő is mindhiába, mert négy évvel ezelőtt leszedtem róla a plombát, kiszedtem belőle a kis ütközőcsavart és azóta éjjel-nappal dolgoznia kell.

valóban bánni kell, ami szép volt? nem elég az ár, amit fizetünk?

próbálkoztam Józseffel, nem hallottam

este 9 óta mondogatom, néha még álmomban is: legyen meg a Te akaratod...

(és csak néha, egyszer gondoltam belé sunyin: nem akarhatnád azt, amit én?)

hátam mögött az ágyon egy kéthetes fekete kiscica alszik, hivatalosan már kinn lakik a kertben, de nagy eső volt az este és behoztuk szárítkozni, az előbb meg akartam simogatni, de aztán féltem, hogy fölébresztem (és még rosszabb lesz a karmám)

jó lenne még egy kicsit aludni

megyek lerámolom az edényeket a szárítóról, mosogatni sajnos mindent elmosogattam az este - esetleg vasalhatnék, csak abba meg mindig beleakadna a hálóingem ujja

vagy esetleg mégis írok egy levelet Erzsébetnek, könnyen az utolsót

szórjuk kincsünk marokszámra

holnapután kiállításom nyílik

holnap, azaz ma salgótarjáni beadás

reggel időben ki kell rakni a szemetet, hogy elvigyék

Szia

M. 

.

84. 6.                                                                                            1453

Levél G.-nek

Barátom!

Ijesztő volt titeket megtapasztalni szombaton. Fáj a szívem értetek. Ismeretes, mi is éltünk így. Neked, aki barátaim között talán a legtájékozottabb és legtisztább fejű: arcodra kiül a konok, buta gonoszság, ahogy ezt mondod:

”mert ebben a házban minden ilyen rendetlen”

egy fűrészlap trehány elhelyezése meghaladja tűrőképességedet.

                                                                                              1454

kicsit félek. (kicsit?)

Utrillo megtért (imazsámolya volt)

elhagyta az alkoholt és gyenge képeket festett.

Bízom, hogy nem törvény.

84. 10. Te tudod, Uram.

84. 7.                                                                                            1456

Némi kötöződrót, egy konzervdoboz és egy kötőtű beépítésével a kenyérpirítónk újra kiválóan működik. A táskarádióba egy fakanalat kellett a múlt héten beszerelnem.

Krisztus, itt vagyok, megérkeztem.

Ha én többet bírok, mint ő, mért ne hordanám az ő terhét?

Szt. Pál is tudta. 84. 10

84. 7.                                                                                            1457

Szeretnék olyan személytelen, érdektelen és pontosszavú lenni, mint az a pap. (Jelenits)

Iszonyúan bosszant, hogy süket vagyok Rilkére. Még hány év? S még mi minden -

Pilinszkyről:

”nem osztogatta a diadalmas világnézetet, mint bankbetétet”

szeretném, ha szeretnék papucsférj lenni

a Bauhaus formaképzése: szeretetlen

84. 8.                                                                                            1458

Fővárosi Gázművek

Műszaki Igazgató

Igazgató Úr!

Néhány éve a Főv. Gázművek egy többméteres fedett aknát épített be az utca felé nyitott udvarunkba. Hogy a daruskocsi beférjen, a munkások lefűrészelték a járdát szegélyező századfordulós díszkorlát kapu fölötti átkötőelemét.

Kérem ez ügyben szíves válaszát és intézkedését a rács visszahelyezéséről.

Váli Dezső

(Magyarország:) Írásban tagadták az egészet, de megcsinálták pár hét alatt.

84. 8. 26.                                        1459

Levél G.-nek.

Barátom!

Túl nehéz a feladat, válaszolni. Fenntartom a jogot, hogy egyszer időhiánytalanság állapotában alaposabban -

Hogy milyen most a házasságunk... Megfogalmaztam néhány évődő és frappáns választ az elmúlt néhány napban - elég hamar csömörrel elvetettem. Azt rád bízom, Ildikó vagy Kata információját tartod-e hitelesebbnek.

Ildikó, pechére, egy alapkonfliktusom közepébe csöppent, aminek a belső drámája olyan intenzív volt, hogy sajnos őt is perzselte.

A dilemma lényege: az-e a szeretet útja (illetve egyetlen útja), amit mondjuk, Szt. Ferenc is követett, hogy legyen minden a másik akarata szerint. Ő az engedelmes szerzetest a hulla példájával magyarázta: ha fölemeled a karját és mondjuk, az asztalra teszed, otthagyja, - valahogy így.

Nincs még annyi szeretetem s főleg olyan gyors intelligenciám, hogy egy konfliktushelyzetben azonnal átlássam, mennyi a döntéstervemből az önzés, s hol, mennyiben helyes ellentmondani a másiknak - szeretetből. Lehet, hogy ez még jó ideig sebezhető pontom marad.

A konkrét konfliktus abból adódott - talán mégis célszerű, ha pontosítom -, hogy alvásom után egy Kata-Ildi beszélgetésbe csöppentem, ahol azt tárgyalták, hogy a két kislány pár napra idejönne.

Ez a terv sok szempontból konfliktusos volt, Kata kifelejtett a döntésből, ezt külön sérelmeztem. Kata éppen teljes túlfáradása, stb. stb. Meglepő módon nem veszekedtem, csak kértem, hogy beszéljük ezt már meg közösen, ez-e a legjobb megoldás, így és most. Nem tudták tolerálni. Talán ezt előre tudva, hallgatnom kellett volna.

Na, szóval: tényleg jól vagyunk. Én, speciel: boldog vagyok. A RECEPTemet magamon próbálom ki. Gyógyít.

Tudjad: Isten nagyon szeret téged. Szeretete ingyenes, nem disznóságaidtól vagy azok hiányától függ. De segíteni lényegében csak akkor tud, ha kéred. Ez a szabad akarat. Démonok ülnek a nyakadon, és ezt nem átvitt értelemben értem, átkozott, teljesen fölösleges terheid, rossz álmaid, minden.

Ha kértek, adatik. Krisztus alig várja, hogy kérd: - Krisztus terve veled, hogy boldog légy.

Készülök Koreába három hétre. Egy hete játszom: gramm-mérlegen mérem pulóvereimet, melyiket vigyem.

Ölel:

Deske

                                                                                                     1467

...

Most, negyed év után átnéztem 106 kidobott olajképem diáit, az arány jó: kettőnél szívtam a fogam. Most a diákat is kidobom.

                                                                                                     1476

BALASSAGYARMAT:

1985. ápr. 5-25. kiállítás katalógusa számára:

Valamikor úgy gondoltam,

egyszer lesz egy nagy fehér műtermem,

és reggelente első pillantásom a készülő képre esik majd.

Aztán felnőttem, és lett egy nagy fehér műtermem.

És ágyamból csakugyan a készülő képre látok.

Ami - hiszen befejezetlen - szinte mindig nyomasztóan rossz.

De azért felkelek.

84. 9.                                                                                            1477

K. szerint fönnáll a veszélye, hogy most még unalmasabb leszek. Valóban, szinte semmi nem érdekel most a Biblián kívül. Azt is mondta, hogy elszakadok az emberektől. Hogy is van ez. Itt a kontroll. Olvasom 76-ból, a naplómban, emlékszem is. Vaszkó Erzsébettel kölcsönösen nagyon tiszteltük és szerettük egymást, nagyon nagyra tartottam, mint festőt. Beszélgettünk, bölcs volt. Mégse mentem föl hozzá harmadszor.

Ha én ezentúl attól leszek rossz festő, hogy kérincsélés nélkül, magamtól kiteregetek - állok elébe.

                                                                                                     1480

Kedves Ligeti Erika!

Tegnap este Bálint Bandival beszéltem telefonon, röviden, mert fulladt. Most november talán 23-án nyílik a Műcsarnokban retrospektív kiállítása. Szóba hoztam a „Szomorú história négy képben”-művét, ami nekem is mindig nagyon fontos volt. Mondta, hogy nem tudja, hol van.

No már most, ha nem tévedek, a kép maguknál van. Bandi kérte, közvetítsem ügyét, szeretné kiállítani. És kérte, jelezzem vissza, mit intéztem.

Így hát, ha csakugyan a maguké, kéri, vigyék be az egyik pesti útjukon a Műcsarnokban. És engem vagy őt hívjanak fel ez ügyben.

A kép Szöllősy Enikőé, a kiállításon szerepelt.

84. 11.                                                                                          1487

IMA:

1./ dicsőítő, evvel kezdem, kevés rá a szókincs és a fogalomkincs, nagyon kellenek a nyelvek

2./ hálaadó ima, egyre több területet térképezek föl

3./ kérő ima, alig

4./ a közbenjáró ima, bővül a kör. Főleg: Ildi, Miklós, Géza, Liz, V. Erzsébet, K., Mami, Tücsök, gyerekek, Tamás, ferencesek

4./ bűnbánó ima, alig van rá figyelmem, egy gondolat csak

Tojtoj hajkurássza a macskát. Melyiknek drukkoljak?

Bocsánat, de én mindenről csak derékszögben tudok gondolkodni.

Vajon Bartók azóta megírta-e a IV. Zongoraversenyt?

84. 12.                                                                                       1515B

„... Egy anya jött egyszer hozzám és kérte, hogy imádkozzunk a lányáért, aki „menő” táncosnője volt az egyik éjszakai mulatónak. (Go-Go-táncos, csaknem meztelen.)

Azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen imádkozom a lányáért és hálát akarok adni azért, hogy ilyen helyzetben és állapotban van.

Rémülten nézett rám.  „Csak nem gondolja, hogy Isten hálaadást vár tőlem?! Megköszönjem neki azt, hogy a lányom itt tart?

Az anya nagyon nehéz helyzetben volt. Egész életszemlélete arra volt beállítva, hogy megköszönje Istennek, ami jó és az ördögöt okolta mindenért, amit rossznak látszott.

Aztán együtt tanulmányoztuk a Bibliát oldalról oldalra, meg-megállva azoknál a verseknél, amelyek bizonyítják, hogy Isten képes minden dolgot javunkra fordítani, ha mi szeretjük Őt és bízunk benne. - És hogy Ő azt akarja, hogy mindenért hálát adjunk tekintet nélkül arra, hogy az a helyzet mennyire látszik gonosznak vagy rossznak...”

Carothers: Magasztalásban rejlő erő

84. 12. 1. hajnal                                      1522

Éva, adja nekem az Úr, helyesen beszéljek most. Mert a valódi jó szándékba is belefér a tévedés.

Bocsánatot kérek tőled minden eddigi türelmetlenségemért (szeretetlenségemért). A tegnapiért nem, mert nem érzem annak (legalábbis most). Tehát:

- azt hiszen önáltatás (tévedés), ha a bőbeszédűségeddel foglalkozol az Úr előtt,

- mint ahogy mellékkörülmény a másik konfliktuspontunk is, hogy szerintem sokszor megfeledkezel a másik ember (vagy család) időbeosztásáról.

Ugyanis

mindkettő csak

tünet.

Figyelmetlenség (szeretetlenség)

a gyökere. Bocs.

Ne küzdj semmi ellen. Kérj az Úrtól alkalmazkodó figyelmet (szeretetet), hogy jól szolgálhass.

(Lehet, hogy ez csak egy közhely. Mert mindnyájunknak ez kell.)

Más: nem feladat nekem „téged megkedvelni”, ilyesmivel nem is foglalkozom, csak konkrétumok, nem több.

Még egy: ha Kata csakugyan „őrlődik köztünk”, akkor neked kell egyet hátralépned, mert akkor egy házasságot rombolsz.

Mindezt sokkal melegebben

és részletesebben leírtam volna

neked (piszkozatban meg is tettem) -

s ilyenformán alkalmazkodtam volna

leíró „szláv” lelkedhez

de mint mindig, rettenetesen félek,

hogy a mellékkörülményekbe beleka-

paszkodik a figyelem, és elvész a

lényeg.

Ölel:

Deske

84. 12.                                                                                                      1530

KLEE-KIÁLLÍTÁS DREZDÁBAN

15 óra hálókocsi

nyitástól zárásig ott

estétől reggelig haza. Katával.

85. 1.                                                                                                                            1542

Miért ez az opuszjegyzék-másolás:

- szégyelltem a ronda betűket

- láttam most a gyöngybetűs Klee-jegyzéket

- fotójegyzék eddig külön volt

- opuszjegyzékből nem lehetett tudni hol, mikor szerepelt

- most eszembe jutott, hogy ezt egy sorszám-utalással el lehet intézni

- meg persze nagy öröm a REND

- amit én pár nap alatt itt most kifésültem, később iszonytató munka lenne, másnak

85. 1.                                                                                            1542

Ijesztő. (nem szokásom, de most) gondolkoztam valami kedvezmény-megvonáson Zsófi számára, büntetésként. És kiderült: nincs mit megvonni, semmit nem adok neki.

Este: mondtam Zsófinak, hogy naponta 6-1/2 9 között használjon, amire akar.       

                                                                  85. 2. Él vele.

85. 1.                                                                                            1542

(Vita a tévében a boldogságról)

Szerintem: az emberiség nem boldogságra vágyik, hanem turboflexibilitásra. Ami tulajdonképpen hasonlít a boldogságra, de HÁNCSOS szerkezetű!

85. 1.                                                                                            1544

Életutam Derekán egy hibátlan opuszjegyzék neked, kedves Utókor! És teljes rend rajzaim, repróim táján is! Többheti munkával! (De jó játék volt!)

Szuszogásából ítélve Tojtoj alighanem megint a nagyszőnyeget húzza át a műterembe. Ebben (is) következetes.

És ha most kidobnám ezt a bizonytalan minőségű zsidótemető-festménysorozatot? Nem érdem, hanem gőg lenne...

Nem nagyon szeretem ezt az én új, diadalmas hitemet. Kicsit alázatosabban kellene

85. 2.                                                                                            1545

Ha munkásságom nem is stb. stb. de rendbe tett opuszjegyzékem: csúcs!

Tojtoj idegenekkel is barátságos alkatú.

Micsoda diadal, hogy mindig már ELŐZŐ ESTE elmosogatok, és nem kell reggel!!!

Vajda zseni. Montázsai giccsesek.

85. 2.                                                                                            1547

...vagyis 85. február. Most (képkeretezés) közben jutott eszembe, hogy mégiscsak igaza volt 1959-ben annak a gimnáziumi tanárnak, aki engedte egy ünnepélyen Zorkóczy harmadik osztályos tanulónak, hogy (gyenge) költeményét elszavalja („evezőcsapásaim, mint bomba hullanak”). Hogy ugyanis nem a minőség volt itt a fontos.

Evezőcsapásait egyébként ismertem, mert minden versenyt megnyert dublóban, ahol mi - Figuli-Váli - voltunk a másodikok. A harmadik mindig az Acélöntő csapata volt.

85. 2.

Szép és jó ez a nagy-nagy-nagy rend, de másfél hónapja csak egy képet csináltam.

Egyetlen délelőtt munkája volt... (A/85/1)

És fődíjat adtak rá. 85. 6.

És Munkácsy-díjat 86.

85. 2.                                                                           1548

- „New Yorkba akarok utazni!

- Igazán úgy érzed, hogy a Szentlélek vezet téged?

- Igen, drágám!

- Jól van, csak jó meleg alsónadrágot vegyél fel!”

   (egy karizmatikus lelkészcsalád)

                                                                                                     1551

a hallgatag piarista példája gyönyörű

de bölcs krokodilnak lenni nem az én utam

szent hebrencs lehetek

A GICCS: igazságok halmaza

a mű: igazságok rendje

(Panaszkodnak és billegnek ezek a fiatalok.) Ugyanis még egyáltalán nincs valódi teher rajtuk. A megterhelt csónakot kevésbé dobálják a hullámok.

Dicsekszem, hogy dicsérjenek. Átmelegít.

85. 3.                                                                                            1552

Egy festménynek 5-10 fő vonatkozása van, pl.:

utalásai,

ritmusképlete,

tónusrendszere,

színei, stb.

ezek vonatkozásban vannak egymással, és mint egy TÉRI HÁLÓ képzelhetők el.

No már most az egész rácsszerkezetből néhány csomópont, amiért az egészet csinálom, amiért izgatott leszek (eddig nem tudatosult),- biztosan látom - állandó, sőt AZ állandó festészetemben.

(Egyszer meg kéne próbálni megkeresni, mik ezek.)

5. 6. Pl. bizonyos enteriőr élmény, aztán

bizonyos színek konstellációja, stb.

85. 4. 30.                                                                     1552

Az ünnep nehéz ügy nekem. De ilyenkor egyértelműen átélem: végső búcsú. Az utolsó órák Kecskeméten, három hét élete, rendje süllyed el ma.

nem lefeküdni vágytam én velük, áh -

hanem hogy szívből örüljenek nekem.

hogy de jó, hogy végre itt vagy -

de erre se hittel

                                                                                                 1554/F

S. Nagy Kata:

(85. 4. 5. Balassagyarmat, kiállításom megnyitó szövege)

[...] Váli Dezső, miként egykor a kolostorok iniciáléfestői, ikonok ihletett másolói, szorgalmas napi munkával, vállalt fegyelemmel önmaga és a vászon, önmaga és a festék, önmaga és a mestersége szemérmes, érzékeny viszonyából életművet teremtett [...]

                                                                                                     1559

85. 4. 11. - KECSKEMÉT 85. 4. 30-ig

...

Második nap. Azon töröm a fejem, hogyan tudnék innét meglógni.

...

Asztalmagasság itt jó: 82 cm .

...Hózentrágert levettem, hiúságból. Öregszem.

...

Lejöttem ide azzal a céllal, hogy a végre megtalált hideg szürke-zöld színskálát használva távoli, drámai temetőket fessek. Erre itt jönnek a puha-lírai-szőnyis-vajsárga képek.

2 hét múlva: no nem egészen ez lett belőle...

Igen, jelszavam, ez jó: I am on duty (szolgálatban vagyok).

85. 4.                                                                                            1561

Levél Miklósnak.

Kedvesem!

Ima abbahagyható.

Ha jó kép nem is születik belőle, megvan az új törvény. A törvény legalább jó: vandyckesedjünk el egy kicsit. A köv. módon próbálom megvalósítani: először (ronggyal) összekeverek egy kis okkert feketével. A többi tulajdonképpen már ebből mintegy következne. Bizonyára érted. A fülem okkeres a vakaródzás környékén. Bár a műterem kőpadlós. Persze hatkor kelek. Lehoztam a zsidótemető-fotókat is. Vagy én vagyok egy vagy ez az 54 temető. Ahogy én ezeket 74-75-ben fotóztam, pont azt nem tudom most megfesteni itt. Talán mégiscsak akrillal kéne. Azt mondják, avval nagyon jó képeket lehet festeni. Nem tudom, talán ott Pesten neked erről pontosabb információid vannak. Vagy esetleg érdeklődhetnél barátaid körében. Persze, nincs telefonod. Azt hiszem, megvan, várj, most mégiscsak megpróbálom fekete kontúrral. Bár ettől szecis lesz. De szeretném én annak a rohadt Ripplnek a szecis szőnyeg-golgota színvonalát elérni. Pedig ő még el is kurvult. Na. Valaki leírta, hogy végighallgatta a jelenetet, nekem nőbecsülésemen nagyon sokat rontott. Ült Rippl az Abbázia terraszán a csajjal, kövéren, barettben, szuszogott. A csaj meg mindenáron sétakocsikázni akart.

Rippl mondja: nem.

Hogy akkor legalább még egy fagylaltot...

Érdekes, erre a képre ma már annyi ötletem volt, bár nem jöttek be -. Bocs, nem tudod, mire valók a nők? Nekem annyi bajom van evvel.

Volt neked egy djönyörű hálóinged Zebegényben. Ebben se sikerült utánozni jól téged. Az enyém hasonló csíkos lett, most avval kenem ezt a A/85/9-ast. Nagyobb része otthon maradt.

Deske

                                                                                                     1562

85. 4. 14. KECSKEMÉT

(Takács Sándor kapta kézhez)

2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141. Jezsuita Ház.

Kedves Ismeretlen Atya!

43 éves festőművész vagyok, hívő gyerekkoromtól. Egy éve adtam át életemet Krisztusnak. Most, szokásomhoz híven, mint minden évben, alkotóházban dolgozom három hétig egyedül, családomat, gyerekeimet Pesten hagyva. Több kiállításom is lesz, erre készülök, az itteni időm másik felét viszont az elmélkedő imádság megtanulására és gyakorlására akartam szánni. Szerettem volna elvégezni a Szt. Ignác-féle lelkigyakorlatot is, de egy pap se tud ehhez megfelelő irodalmakat előteremteni. Van egy könyv ugyan nálam: Laplace (A lélek műhelyében) Prugg Verlag - ezt még nem ismerem, ez 10 napos, el fogom végezni.

Hanem amiért írok. Úgy hozta a sors, hogy az elmélkedő imára május 4-én egy nagyobb, kb. egyetemistákból álló társaságot kellene megtanítanom. Szt. Ignác módszerét szeretném követni. De ezt az imamódot én is csak néhány napja kezdem tanulni. Eddigi olvasmányaim erről a tárgyról:

Morton: Lelkivezetés és elmélkedés, ezt nem nagyon tudtam követni,

Tanguerey: Aszkétika és misztika idevágó fejezetei,

Mócsy Imre: Nyitott szívvel idevágó fejezetei.

Ennek alapján ma belevágtam. Lehetőség szerint korrektúrát kérnék rá, ne mondjak valami szamárságot a többieknek. Egy helyben bizonytalan vagyok: Szt. Ignác a „helyzetkép kialakítását” előkészítésnek tekinti. Nálam ez szinte a fő része az elmélkedésnek. Vagy helyes út mégis, ahogy magában az elmélkedésben ebből igyekszem gondolatokkal továbblépni?

Néhány napja - tanácsra, illetve nem tanácsolták, csak megtetszett az ötlet-írásban imádkozom, hogy el ne kalandozzak. Így egyszerű dolgom van, csak ide kell másolnom ezt a legelső elmélkedésemet.

Köszönöm munkáját előre is.

Április 30-ig címem: Kecskemét, Műkert, Alkotóház

Pesten az irodalom összeszedésekor tanácsolták ugyan nekem, hogy utazzam le Önökhöz, de erre nem volt egyszerűen módom. Addig is pontos címet, címeket kérek: a Szt. Ignác lelkigyakorlata milyen címen, mikor jelent meg magyarul. Esetleg, hogy Pesten hol szerezhető meg, kölcsön.

Köszönöm:

Váli Dezső

Még valamiben vagyok bizonytalan. Túl sok gondolat van az Újszövetségben. Milyen szisztémát állítsak föl, kövessek, a napi elmélkedés tárgyát megkeresni?

Prózai kérdés: nekem ez a ma reggeli ima egy és negyed órát tartott. Ajánljak valamilyen időt a többieknek, mit? Ha valaki arra törekszik, hogy ezt naponta elvégezze, nem marad ideje a közbenjáró imára, bűnbánatra, stb. Én pl. hajnalban napi egy órát szánok ezekre a dolgokra. Tehát: milyen arányban, időbeosztásban javallt imamód?

Elképzelhető esetleg Önöket egy délelőttre vendégelőadóként meghívni?

(Takács Sándor válaszlevele)                                                     1563

Kedves Dezső!

Bocsáss meg, hogy tegezlek, de... azt hiszem ehhez különösebb magyarázat nem szükséges - szeretem komolyan venni a megváltott magunkat, Isten gyermekei vagyunk és Testvérek... szeretném, ha visszategeznétek fiatalok, idősebbek egyaránt.

Sajnos, most erősen időzavarban vagyok, ezért csak a leglényegesebb kérdéseidre válaszolok. A helyzetkép kialakítását illetőleg teljesen igazad van, a félreértés onnan ered, hogy az előgyakorlat - tulajdonképpen az egész elmélkedés légkörének megteremtését jelenti. Tehát benne maradok a helyzetképben, sőt célravezető lenne, ha nem mint külső szemlélő, hanem mint résztvevő lennék jelen az eseménynél, pl. én vagyok az a fiúcska, akinek a kenyerét felhasználja az Úr. Persze itt kicsit „ki-kizökken” ebből az ember, mert időnként újra és újra bele kell élnem magamat a kialakított helyzetképbe.

Az időrendet illetőleg reggeli félóránál többet nem ajánlok. Jó, ha este van egy 5-10-15 perces előkészítés, áttekintése az anyagnak és kicsit elraktározása.

A köv. pont: meglátásaim feljegyzése. Ez egy „kiszűrést”, összefoglalást jelent, amit „összegezve” utána írtál. Nagyon jól csináltad végig az egészet.

Ez az elmélkedés a Szent Ignác-i  rendszerben: kontempláció, szemlélődés. Van olyan elmélkedés, amely nem ennyire képszerű, nem ennyire eseménygazdag, ezeket „megfontolás”-nak is nevezzük, amikor egy elméleti anyaggal és az abból reám háruló következtetésekkel és kötelezettségekkel foglalkozom, ilyenkor a „helyzetkép” kialakítása valóban csak előgyakorlat, mely a fantáziámat leköti és segítséget nyújt a megfontolás hangulati légkörének a megteremtéséhez...

Kedves Dezső! Örülök, hogy épp én voltam szolgálatban, és így az én kezembe került a leveled. Igen értékes barátot és munkatársat adott személyedben számomra a jó Isten.

Visszatérve a kérdéseidre. Egyetemistáknak reggel egy jó negyedóra is elegendő, és inkább időnként egy-egy hétvégi délutánt-estét ajánlanék, persze attól függ, hogy ki már mennyire jutott előre az Isten-kapcsolatban... Mert vannak olyan adottságokkal rendelkezők, akik járművön vagy munkába  menet jól elfoglalják magukat „elmélkedéssel” - de ezt nem szabad erőltetni olyanoknál, akinek más irányú kötelezettségeik vannak (pl. tanulás, udvarlás, a családi élet előkészítése, házaséletben ezer apró teendő), ilyenkor a sátán káprázata az, hogy „Én most nem érek rá! nekem fontosabb most a szokott imaórám! Keressétek előbb Isten országát...” ebben az is benne van „és az ő igazságát!” tehát a kötelezettségeket nem szabad egymással szembeállítanunk....

Persze ez mind csak olyan levegőbe beszéd. A konkrét helyzet ismerete nélkül „tilos a táv-lelkivezetés!”

Az újszövetség olvasásában kezdőknek ajánlanám előbb a Lukács-evangéliumot, aztán az Apostolok Cselekedeteit. Ezt követhetné a János- evangélium, majd Jakab, Péter, János levelei. Máté-evangélium Galata, Efezusi, Filippi levél, Timoteus és Titus... Már a többi levelek, végére hagyva a Rómait, az 1-2 Korintusit, Zsidó levelet. Legvégén az Apokalipszist... Sajnos, most nem érek rá indokolni, csak annyit, hogy Lukács változatos, sok eseményt tartalmazó jó általános Jézus- ismeretet ad. Apostolok cselekedete megismertet az ősegyház eseményeivel. János már igen mély bepillantás a Krisztusi lelkiségbe - a praktikus levelek, pedig a teendőkre, önnevelésre, környezetünkkel kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet... Ennyi most bevezetőben elég az egyetemistáknak. Közösségben érdemes egyszer (már az első időszakban) elolvasni a Filemonhoz írt rövid levelet. Ez jól szemlélteti, hogy Pál még benne él az ókori társadalom jogszemléletében (rabszolgaság), de már ezt iparkodik a testvériség felé szétfeszíteni... Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy a Szentírás lapjairól régi korok szemléletében élő emberek lépnek elénk problémáikkal és az annak a kornak megfelelő megoldást keresésekkel... Tehát nem olyan egyértelmű a Szentírás helyes értelmezése, annak a kutatása, mit üzen nekem ma az Isten. Kezdőknél nem szabad heti 1-2 alkalommal fél, egy oldalnál több szentírásolvasást sürgetni, mert könnyen nem csinálnak semmit, ha túl sokat követelünk... Majd ha kicsit belekóstolnak, akkor már megjön az étvágyuk... jobb, ha maguktól határozzák el a többet, mint ha mi sürgetünk számukra lehetetlennek látszó kötelességeket... Legyen egyelőre ennyi elég.

Imádságos szeretettel köszönt

Takáts Sándor

Leányfalu, Móricz Zs. u. 141. 2016

Az elmélkedést fotókópiáztam, visszaküldöm, hátha nincs másolatod!

85. 4. 26.                                                                                      1569

Kecskemét

ELMÉLKEDÉS Szt. Ignác módszerét követve

A helyzet megrajzolása.

Fekete viharos éjszaka van. Erős szél. Jézus egyedül fekszik a földön, arcra borulva a fűben és az Atyával beszélget. Ha emberi természete szerint szól, akkor bizonyosan megerősítést kér, fáradt lehet a tömegnek való prédikálás után. Hálát ad a kenyérszaporítás csodájáért. Azokért, akik most tértek meg. Dicsőíti az Atyát szeretetéért. Még sötét van, hajnali három. Ahogy föláll, egy örökzöld bokor az erős szélben arcába csap. Fölveszi köpenyét. (Nem, eső ne legyen, sajnálnám, ha ázna.) Lassan lépked lefelé a domboldalon, az ösvényen. A villámok fényében lent meg-megvillan a fekete tarajos víz. Az égre fordítja fejét egy percre, megáll, fohászkodik. Aztán megindul a vizen. Elég nehéz haladni, mert nagyok a hullámok. És a szél szembe fúj.

A bárka elég nagy. Több sor pad, fedett orrész, kopott zöldre mázolt. Fáradtak, álmosak. Izzadnak a szélben. Egy-egy szót dünnyögnek. Jakab váratlanul fölkiált: egy alak, ott, nem látjátok?! Nem! De igen! A halál angyala! A meghalt húgom! Közeledik! Nyomás innét! De hova?! Szól. Hisz az Úr! Hejhó, hadd menjek hozzád, hiszen akkor minden rendben, juhhé, itt vagy Krisztus! Még soha nem jártam vízen! Hiszen ez megy! Vagyis megyek a vízen! Kemény! Hogy az ördögbe lehet ez, jaj, arrébb nem lesz puhább? Akkor mi lesz? Ajjaj, hiszen süllyedek! Kellett nekem itt játszani? De hiszen az Úr megengedte! És Szt. Katalin is azt tanácsolja, habár még most meg sem született, hogy ne hagyjuk el a világ szépségeit, amíg nem elég nekünk Isten szépsége! Segíts, Uram! Köszönöm! De megijedtem. Lám, most megint megy! Tudom Uram, nem az a baj, hogy hebrencskedtem, hanem hogy nem csináltam végig, benned bízva. Nélküled minden összezavarodik, elromlik. Még ez is. Még egy csoda  is.

Elmélkedés-pont

Istenem, elég sokszor van éjszaka. Nálam ugyan mostanában ritkán, de hát például tegnap délután is, amikor a vasúti töltés oldalán kóvályogtam. Te tudod, hogy alapvető problémám, hogy a béke kedvéért kezdek gyáva lenni. És inkább csöndben megülni. Vagy legalábbis így látom magamat. Kezdek óvatos lenni játékaimban, életjátékaimban is. És evvel életkedvemet is rombolom. Hogy nincs kedvem fölösleges dolgokkal hülyéskedni, játszani. Pedig, amúgy szeretek. És ezekben a percekben érzem szabadnak magam. Ezek jókedvű tettek, nem fölöslegesek. Hogy az imába ilyen szó is belekerüljön, mint mákostészta és biciklipumpa. Ha jó kedvű és igaz tettek, akkor nem fölöslegesek. Engem is jobbítanak, s visszahatóan - másokat is. Illetve másokat nem feltétlen, ott a meg nem értés veszélye, hát ez az. A megbotránkozás. Hiszen ezért is riadok már néha meg, fáraszt a közegellenállás. És hátha olykor-olykor mégiscsak nekik van igazuk. Például, akiknek nincs kedvük a vízen járni. Ami egyébként teljesen felesleges, csak többletmunka, nem is arrafelé megy a hajó, hanem az ellenkező part felé. Az Úr meg úgyis idejön. Elég lesz itt örülni neki. És én itt kezdek elmerülni. Vagy legalábbis: itt is.

Uram, ha tudnék valahogy csak rád nézni, hiszen te benne vagy a játékomban! Ha rád néznék, teljesebb lenne a szeretetem, és a biztonságom is. Nem félnék, hogy kárt okozok, hogy félreértenek, hogy fölöslegesen lépek, beszélek vagy hallgatok. De jó lenne mindig mindenben és minden arcban is téged nézni!

Micsoda isteni biztonság! A jó és a rossz mozdulatom is biztonságban van, benned. Ez a hit. Nem kell mindig lepislogni, hogy puha-e már a víz, vagy még kemény. Majd te megmondod. Nem kell botunkkal óvatoskodva a vizet szurkálnunk magunk előtt, mint ahogy a vakok járnak, vagyis járnának a vízen. Legfeljebb vizes lesz a zoknink, majd megszárad a napon, reggel. Ha egy kicsit mégis puha lenne a víz. Te vigyázol rám. A ruhámra is. Te adtad az ötletet, hogy induljak a vízen feléd, hogy játsszak. Te fogsz megsegíteni is benne. És végül beemelsz a csónakba, az örök csónakba, magad mellé. Akkor aztán nyugodtan megülhetek. Akkor nyugodtan megnézhetlek, és vissza fogsz mosolyogni.

Mint ahogy ezt már most is szeretném egy picit megkapni tőled, meg persze másoktól is. Nyugodtan ülni a fenekemen, és egymásra mosolyogni. Félreértések, kapkodástól mentesen, nyugodtan, ráérősen. Gazdagon, gazdagon bizalommal és szeretettel. A teljes élet, egy csésze akácteát kavargatva. Örülni neked, örülni a másiknak. Hát igen. Mikor leszek erre én alkalmas? Jogos, hogy annyit nyomorgatsz. Mikor leszek annyira összeszedett és figyelmes? És a másik? És ketten együtt? Hiszek, Uram, akaratommal hiszek, ebben is. Te mindent meg tudsz tenni, bennem is. Persze, ez egy kicsit a mennyország földre kívánása. Dehát ez sincs ígéreted és akaratod ellen. Add, hogy ebben is nyugodtan tudjak hinni benned, ma és holnap is. Hülyéskedés közben is. Amen.

85. 5. 18.                                                                                      1572

szombat 6.05

ELMÉLKEDÉS

Jn. 15: Én vagyok az igazi szőlőtő. Atyám a szőlőműves. A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem teremnek, lemetszi rólam, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek. Ti már tiszták vagytok a tőlem hallott tanítás hatására.

- kérem a Kr.-hoz tartozás érzését

- a hívő öntudatot

és elfogadását és remélését a letisztogatásnak.

Isten jelenlétébe helyezkedem.

Itt vagyok, Uram. Tojtoj váratlanul fölébredt, itt pislog most az ágyamban. Kérlek, segíts meg, hogy rád tudjak figyelni. Uram, szeretnék az előszobádig eljutni most.

Egy szőlővessző vagyok. Istennek legyen hála, nem lemetszve és a szőlősor szélére dobva, tűzre szánva. Kapom a napot, növekszem, kapom az esőt, ágam vége rügyben zöld, kis hajtásom van kettő, két gyerekem. A szélben jobbra-balra billegek, nekicsapódok a szomszéd ágaknak. Vannak köztük szimpatikusabbak, van, amivel időnként összeverődöm. Súlyos bajt nem okozunk egymásnak. Vannak itt gyönyörű megnőtt hajtások. Vannak újak is. Mindenki napfényre igyekszik, mindegyik valamit akar. Mindegyik önálló dologban jár, életteret akar, előre tör. Mozog. De le van horgonyozva a tőkéhez. Belőle él. Van  aki tudja, hogy e kapcsolattól függ az élete - és örül neki -, van, aki nem is gondol ilyesmire. Van, aki rabságnak tekinti, kötöttségnek és különböző fórumokon tiltakozik is ellene.

És jön a gazda. Megérinti kezével a szőlőtövet. Nyugodt szeretettel végignéz a vesszőkön. Mindegyiket sorra veszi. És ítél. Egyetlen mozdulatától függ most minden. Sok vessző nem is tudja ezt, nyugodtan csevegnek a szélben egymással. És jön az olló. Egy rendetlen oldalhajtás. Egy rossz helyre növesztett rügy. Van, aki a nyárvégi termésre gondol az operáció közben. És igyekszik nedveit a friss sebre irányítani, a gyors gyógyulás végett. Igyekszik rendesen nőni. Lemegy a ferencesekhez gyónni. A gazda fölegyenesedik, megtörli homlokát. Néhány vessző a földön hever, majd, ha végzett a sorral, összeszedi. A lemetszett ágak még fecsegnek a földön egymással, némely azt hiszi, most szabadult végre önállóságra. Mások már üvegesedő szemmel rémülten és dermedten figyelnek. Érzik: az agónia kezdete. Hogy ez a szabadság a semmibe utazás. Még üzennének, még intézkednének családi házról, könyvekről, még telefonálnának.

És vagyunk mi, akiket a szél tovább lenget. Új nap, új eső. És átmentünk a mai vizsgán. És most nyugodtan és vizsgadrukk nélkül növekedhetünk.

Tojtoj csak ledűlt itt az ágyon mögöttem, és hagy dolgozni, talán el is alszik. Csak nagyon zsibbad a fél karom, amire támaszkodom, nagyon mozogni se merek.

Uram! Mi itt hasmenéses idegességeket élünk át egy telefon vagy egy telefon elmaradása miatt. Sopánkodunk (bár én nem annyira), kapkodunk és lihegünk fontos és még fontosabb és azonnali elintézést igénylő dolgaink ügyében. És közben elfelejtkezünk az egyetlen fontosról, a legfontosabbról. Hogy benned, általad élünk. Hogy élhetünk, engedélyünk van rá. Hogy szabad és lehet rügyet növesztenünk. Hogy őszre és igazi és valódi szőlőfürtök teremnek majd rajtunk. A gazda igaz gyönyörűségére. Majd ősszel. Nem áprilisban. Nem májusban. Majd ősszel. Majd ősszel. Majd ősszel. Semmi gyorsaság. Semmi különutasság. Nyugodtan billegni a szélben. (Tojtoj teljesen hagy dolgozni, szótlanul szuszog. Most kéri, hogy hozzam ide az ágyból a majmát.)

Köszönöm, Uram a legfontosabbat, hogy szőlőtőhöz vagyok nőve. Köszönöm és dicsőség neked. Mindennel ellátsz. Gyerekekkel, szeretettel, bogarakkal és jó könyvekkel, lehet olajfestéket kapni, van minden. Tőlünk 350 lépésnyire reggel ingyen megkapom a szükséges szentségeket. Te biztosan szeretsz. Köszönöm, hogy mindezt Tamásnak is el fogom küldeni, és hogy ő örülni fog neki, a kenguruk között. Add, Uram, hogy rettegjek az ostoba, indulatból jövő hirtelen lépésektől. Egyáltalán a gyorsaságtól. Ha autóm lenne, most már biztosan szabályosan vezetnék is. Hű, de fáj a könyöklő karom. De Tojtoj csöndben szuszog, bár nem alszik itt, a hátam mögött. Most megkérdezi: Apu, ki fűzött?! mondom neki (mert nem értem a kérdését) „nem tudom”. A válaszban megnyugodott.

Köszönöm, Uram, hogy Tojtoj békén hagyott. Csak most mászott ki a hálózsákjából. Köszönöm, hogy szeretem Tamást. Most tényleg igazi biztonságot érzek. Királyi nyugalmat, a jogart mozdulatlanul markolva. Segíts, Uram, hogy a fontossági sorrendet soha össze ne keverjem. Már haladok efelé, köszönöm.

Mi atyánk, ki vagy a mennyekben -

Most Tojtoj hátulról a meztelen talpát a két térdem közé dugta és: „Apu, simogasd meg a jábam, jó?!” Simogatom.

85. 5.                                                                                            1576

Megint kaptam egy díjat, megint pénz. El kellene költeni. Nem találom a helyem. Nincs is.

85. 5.                                                                                            1577

MNG. Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot.

És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival (talán azért). Délelőtt is: „mért panírozod a lábad?” (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát.

Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (nem jár)

                                                                                                           1583/3

1985. Nyár

MEGBOCSÁJTÁSI LAJSTROM

(lelkigyakorlatos csoport számára írtam)

egyszer és mindenkorra

meg akarsz-e bocsátani azoknak, akik

a boltban becsaptak

akik büdösek

akik fegyvert és gumibotot használnak

akik gyanítják, hogy becsaptad őket

éjjel hangoskodtak a szomszédban

rosszul javították meg a vízcsapot

félrekezelték édesanyádat

ellenségei minden hitnek

gonoszak veled vagy másokkal

nem szeretik a magyarokat régen és most

akiket anyád utál

akik tehetségesebbek nálad

nem szeretnek vagy nem figyelnek rád eléggé

nem köszönték meg neked, hogy -

nem szimpatikusak neked, mert -

lehányták a lépcsőházat

nem adták neked kölcsön a -

nem hitték el neked, pedig -

nem jöttek el a randevúra

   vagy mással randevúztak helyetted

egyszerűen csak jól elkéstek

hibáidra figyelmeztettek

megvertek, vagy szüleidet

   akárcsak sportban

azt mondták rólad, hogy -

megették a tízóraidat

eléd furakodtak az életben

   vagy a sorállásban

kinevettek, mosolyogtak rajtad

lenéznek, tehetségtelennek tartanak

rosszabb embernek tartanak, mint

nem engedte, hogy kiakaszd azt a képet a szobádban

szüleidnek bajt okoztak

akiket szüleid nem szeretnek, utálnak

ellenségek, más fajúak

más népek

történelmi ellenségek

osztályellenségek

gazdagabbak

a fecsegős papoknak

a rossz országvezetőknek

akik csak a macskájukat szeretik

eltörték kedvenc bögrédet

mindig leverik a fogkefédet és otthagyják

vezetnek és irányítanak téged

   pedig alkalmatlanok rá

szebbek nálad vagy kedvesebbek

képtelenek megérteni, hogy -

pornófilmeket készítenek

öregek

túl nagy fülbevalót hordanak

butácskák

régen szerelmesek voltak beléd

jót akarnak neked, de -

meg akarsz-e bocsátani Hitlernek

akik cigánynak születtek

   és sok rosszat tanultak el ezért

meg tudod-e bocsátani az Atyának, hogy sokkal jobb sorsot szán neked, mint épp most elképzelted, és ezért keresztbe tett neked?

és magadnak, hogy a múltkor olyan pokolian elügyetlenkedted azt a dolgot?

---- és hálát akarsz-e adni mindezekért?

85. 6. 22.                                                                  1583/9

 ELMÉLKEDÉS:

1. előző este kiválaszt: Jn 8, 3-11

Elérni akarom a döbbenetet, hogy hogyan ítélkezhetek másokon

reggel 6 h.

„Az írástudók és a farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, és elébe állították. Mester, mondták, ezt az asszonyt épp most érték házasságtörésen. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz? Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: Aki bűn nélkül való közületek, az vesse rá az első követ! Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. Jézus akkor fölegyenesedett. Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged? Senki Uram - felelte az. Mire Jézus így szólt: Én sem ítéllek el. Menj, és többé ne vétkezzél!

egy izgága írástudó vagyok, szabómester

végigkísérem a hajcihőt,

aztán elbújok, mert rossz érzésem egyre növekszik,

de kíváncsi is vagyok a történtekre.

A történet rajza

A zsinagógától egy köpésre van a boltom. Ennek is köszönhető, hogy a jövedelmem, hála az Úrnak, meglehetős. A vándorkaravánok itt kocognak el előttem naponta. Vesznek is, hoznak is. Főleg Egyiptomból szeretek kelmét vásárolni. Virgácsseprűvel söpröm a bolt előtti köves utat. Kertem számára gyűjtöm a szamártrágyát, ami tegnap a boltban egy különösen sokáig alkudozó izraelita vándorkereskedő kikötött teherhordó állataitól maradt vissza. Halkan megyek hátra a pitvarba, az asszony még alszik. Mi az a hangoskodás az utca végén? Részeg, ilyenkor, reggel. Nem valószínű, majd Péter két év múlva is arra hivatkozik, amikor megkapják a Szentlelket, hogy nem lehetnek részegek, hiszen reggel van még. Jé, nem is csőcselék, kollégák, jól öltözött urak, írástudók is. Nem futok oda, bennem is van méltóságérzet, írástudó vagyok és kétszintes házam van. Meg amúgy is erre tartanak. Középen meg a városi írnok felesége. Akinek az ura sokat jár a város vezetőivel követségben. Nocsak,

- mi történt, sógor?

- és bementetek hozzá?

- föl volt öltözve már, vagy...?

- és nem is tagadta le rögtön?

- hijj, a nyavalyás, régen gondoltam én. És az a szegény, köhögős, görbe hátú ura, igaz, hogy mogorva fajta, de hát az végül is mindegy. Nem is szokta gyakran verni, én például ha berúgok, mindig megverem az asszonyt. Igaz, van annyi tisztesség bennem, hogy először a szolgálókat verem sorra, s abban fáradok ki. Kivéve azt a kis jóhúsú szolgálólányt. Azt kevésbé. Nem is veszi zokon tőlem, na.

- szóval, hogy a törvény elé viszitek?

Régóta a szóbeszéd tárgya, már többször mesélte a szomszéd. Ez a jó kis város! Minden rendben, hiszen már kora reggel fölsöpörjük a piszkot. És akkor ez a nő! De hát így van ezekkel! Csak pislognak a főkötőjük alatt a piacon jobbra-balra, rámosolyognak arra a szegény fiúra, kicsit olcsóbban adják neki a fejessalátát (már ez is rendetlenség!), aztán kész a baj. A fiú másnap is jön salátáért (ez meg vevőcsábítás!). Kis suskus, a férj meg nincs otthon. Én soha nem szennyezném be a családi ágyamat, otthon.

Na, vigyük ezt az átkozottat, miből telt ezeknek is kétszintes házra... csak nem ebből? Lehet, hogy a férje is tudja?! várjatok csak, hé, mi igazságos, törvénytisztelő emberek vagyunk! Ha nagyon ütitek, nem ér el a bíró elé, itt esik össze, nyugi, sógor! Te meg engem ne ráncigálj, ki vagy te?! Na, épp az Ács fia van itt, ez jó kis muri lesz.! Tartsunk rendet, szólj te, elöljáró uram!

- milyen szépen beszél, hiába, okos ember! Hogy meg kell kövezni! De mit szólnának ehhez a rómaiak? Hiszen ez kelepce! Lám, én is milyen okos ember vagyok! De tényleg meg kéne kövezni. Rend kell. A múlt héten is elkötöttek egy csacsit a térről, nem is lett meg. Talán a mészáros levágta? Annak is nagyon gyűlik! Végre rendet kellene teremteni ebben a jó kis városban. Milyen boldogan élhetnénk itt! Pár év múlva veszek egy kis gyümölcsöst itt, az Olajfák hegyén, vénségemre kiadom felesbe. De figyeljük már, mit mond ez a Jézus. Ejha?! Föl se áll, mikor velünk beszél. Nem néz ránk. Mért nem néz ránk? Most föltekint. Hogy az első követ?! Hogyhogy az elsőt, üssük már agyon és kész! Hogy az első követ... Hát, szó ami szó, én megyek. Végül is nem az én dolgom. A múltkor is a két vég selymet, amit ottfelejtettek... és amikor az anyám tegnap... ...ajjaj... és a mészáros se vághatta föl azt a szamarat, hiszen... és a szomszéd elől is elsöpröm mindig a trágyát, mert későn kelő, pedig neki is kéne az almafáihoz... na én innen pucolok. Te is jössz, szomszéd uram?! Nem kellene egy kis trágya, nekem valahogy összegyűlt. Meg az a helyzet, hogy a te portádat is fölsöpröm reggel, hadd örülj... Na szóval... őrzöm neked. Tényleg, ezentúl hét végén a felét áthordom hozzád... na, így jó lesz?!

Előgyakorlat

- kérem a megvilágosodást az abszurd tény fölött, hogy én, a bűnös megítélek másokat

- átérezni a Mester tapintatát, az ő ítélkezési stílusát és bölcsességét

Megfontolások

Uram, hidd el nekem is van mit nyelni a körülöttem élőktől. Az igaz ugyan, hogy az egész konyha úszik, ha elmosogatok, de hát legalább elmosogatok! Mindennap, 17 éve. Illetve tegnap este nem. Igaz, sürgős munkám volt, bár az is igaz, hogy nekem minden munka sürgős. És való igaz, hogy tegnapelőtt sem, de hát ez tényleg ritkán fordul elő, évente néhányszor. Az anorák-gombomat egy hete viszont nem varrja föl! Igaz, hogy nem is szóltam neki. De észrevehetné, nem?!

Uram, pár hónapja tisztán érzem, hogy valami különös tónusa van az izmaimnak, ha dühös vagyok. Valahogy melegebb a combom, a felkarom, a gyomrom és a szívem tájéka. Most meg hallom attól a nőgyógyásztól, hogy ilyenkor csakugyan súlyos mérget termel ki a szervezet (ezért jó a magyar „mérges” szó) - és csak speciális biológiánknak köszönhetjük, hogy ekkora méregadagba nem pusztulunk bele!

Uram, iszonyú fárasztó volt egész életemben igazságot méricskélni. Illetve igazságtalanságot. Sose jutottam a végére. Én tulajdonképpen rendes ember vagyok. Csak az a baj, hogy másoknál is ez a helyzet. Köszönöm Uram, hogy lassan vezetsz rá minket erre, mert különben belegebednénk. A szemünkbe se mersz nézni, a földet nézed, tapintatból. Vársz. Nem azt mondod: hülyék vagytok, fiaim. Sőt, még csak azt se mondod: Uram, Ön logikátlan.

Hoppá, Uram, itt átfolytam a

köv. munkapontba, az IMABESZÉLGETÉS-be, de hát ez rendjén is van így. Dicsőség neked, Uram! Kérlek, könyörgök, tartsd meg (rosszra hajló, izgága, rendetlen) szívemben ezt a békét. Ezt a békét, amit kezdtem egy éve megismerni, ami a nem-ítélkezésből fakad. Vagyis ered. Vagyis tőled. Segíts, Uram, hogy soha többé ne ítélkezzek, hogy soha ne kalandozzak erre a kellemetlen, veszélyes mezőre. Segíts, hogy a dolgokat világosan lássam. Hiszen majdnem mindnyájunk, vagy talán mindnyájunk életének fontos tartozéka a percenként előforduló világos ítélet. Hogy ma ez nehéz műtét lesz. Kovácsné ehhez nem jó asszisztens. Persze, hogy kell ítélni. Csak az embereket megítélni nem. Persze, hogy a Kovácsné lomha, vak lennék, ha nem látnám. Dicsőség neked, Uram, Kovácsné lomhaságáért. Te tudod, mért engedted őt ilyennek! Talán, hogy az a nagyokos férje, aki ráadásul tökéletesen fölöslegesen szorgalmas - észhez térjen?

Dicsőség neked, Uram, hogy te rendezed el a világot és nem én. Dicsőség neked, hogy az egész a te felelősséged és nem az enyém. Dicsőség neked, hogy ennek ellenére javítani is tudok ezen a világon, segíteni, művedet folytatni. És köszönöm, hogy látom, hogy ez haraggal, ítélkezéssel teljesen lehetetlen. Hogy úgy nemcsak igazságtalan, bizonytalan, de egyértelműen méregtermelő munka lenne.

Formálj és javíts engem Uram, a te akaratod szerint, ha lehet, egy kicsit gyorsabban. Bár lehet, hogy azt meg nem bírnám ki. Amen.

Korrekció. Ezt kifelejtettem, pedig régóta tudom. Hogy valami ellen harcolni nem jól irányított harc. Hogy mindig valamiért kell küzdeni. Most megyek a Vérmezőre futni

aztán fölhozom a tejet

aztán elmosogatok

   de rendessssen. 7.50

85. 6. 15.                                                                                      1584

OFM. TAMÁS ATYA AUSZTRÁLIÁBA

Drága Barátom!

Most nagyon közel vagy hozzám. Szombat délután, Kata a gyerekekkel fölment a Szabadsághegyre barátnőt látogatni egész délutánra. Egyedül maradtam, nyugton, föltettem a magnóra egy szalagot, tegnap kaptam Jutkától. 84. pünkösd előtti esti felvétel, beszélsz. Az ájtatos pofájú papokról, akiket ki nem állhatsz, meg egyebekről is. Az a pünkösd fontos lett nekem.

Éneklik: Jézus, hajnalcsillag glóri-alleluja, de jó!

Júni elején egy hétre húgom meghívta a Váli családot Salzburgba. Sokat imádkoztak a leendő Tojtojért, most élőben 3-4-5 dimenzióban is láthatták. Megtanította őket buzgón igen-igent válaszolni. Bevonta őket a homokozás munkájába. Cserébe csak annyit mondott időnként: néni, adj valamit! Kapott.

Zsófi a hegyi tavakban üres colás doboz segítségével kis halakat fogott. A kapott befőttes üveg csak Bécsben tört el, két halat csempészett volna át a határon, 3-4 milliméteresek voltak. Nagyon izgult. Bécsben láttuk a kínai szobrokat. Világcsoda. Vagy 10 éve ásták ki azt az ezer életnagyságú agyagkatonát, akik egy császár sírját őrizték. Valódi, igazi szobrok (nagyon jók).

Húgommal meg naponta 5-6 órát beszélgettem, volt miről. Szakmai élete érdekelt. Jegyzeteltem. Imádkoztunk is együtt, sőt, anyám pár nappal később érkezett, az egész régi Váli család, talán 30 év után először.

Húgomtól azt a fontos hírt hoztam, hogy teljes megbocsátás nélkül nincs semmiféle lelki-testi egyezség, nincs előrehaladás, nincs semmi. És hogy ezt a műveletet el kell végezni. Csopakon lehetne.

Húgomnak meséltem rólad: „szeretett, és azt hiszem, nem kedvelt. Gondolom, száraz és derékszögű voltam neki” - mondtam magamról. Húgom szeme fölragyogott: ez nagyon jó! Akkor nem az ő személye...

Húgom nagyon ritkán kap választ közvetlenül imára. Egyszer áldozás előtt azt mondta: Uram, emberevő hangulatban vagyok! és a válasz: Egyél meg engem.

Még az úttal kapcsolatban: kicsit szégyenkezve és bizonytalanul imádkoztam egy kölcsönautóért. Mert egy barátom kitalálta, hogy ha kicsit körbejárunk az Alpokban, az Katának nagyon jó élmény lenne. Hogy egyébként 4500-zal olcsóbb! mint a vasút. Két barátunk is fölajánlott egy-egy öreg Trabantot, de tekintve az egy nap alatt 600 kilométert, nemigen volt hozzá kedvem. S az utolsó héten egy gyakorlatilag ismeretlen ismerős (egy képemért cserébe, amit fölajánlottam rögtön) egy Lada 1500-ast adott, képzeld a sztrádán 140-150-nel!

Az egy hét tartamára Kata ötletére lakásunkat odaadtuk Jutkának és persze barátainak. D. depressziója, amit látok belőle, lassan halkul. Szóval itt közben nagy kollektív élet folyt, fridzsiderben naponta 8 liter tej, mint hallom - igazán sajnáltam, hogy ez csak úgy jöhetett létre, hogy mi nem voltunk itthon. Hja, a fiatalok! Nagyon csillogó szemmel számoltak be róla, állítólag, hogy hazaérkeztünkre nagyon ki is takarítottak. Zsolt ugyan egy asztalomat, két vonalzómat, egy táblámat és egy (már a Nemzeti Galéria tulajdonában lévő) képemet befestette (véletlenül), de kellő letolás kíséretében a romokat eltakarítottam. Csak a kitört ablakunkat felejtették el visszahozni a javítóból. De hát - nyár van.

Paulát egy késő este Katával meglátogattuk, mert nem volt ideje ránk, elbeszélgettünk vele, mamáját is belevontuk. Most megint sok a munkája, ott kucorgott az előszobában, szőrméi közepette. Gábor jól leérettségizett.

Visszatérve erre a megbocsátás dologra, még nem tudom pontosan, technikailag ez hogy oldható meg. Tegnap elmentem a Ferenciek terére Istvánhoz megérdeklődni, most valamivel világosabban látom, de nem elég.

...

5.40-es ébredést tartom, jó, bevált. Másnaponként leballagok a ferencesekhez hatra. Az ősz fráter ministráns sajnos eltűnt, kicsit nehézkesen olvasott, de szívmelegítő gonddal. A misét mindig ugyanaz a pap mondja, fémkeretes szemüveggel, nem tudom a nevét. Kijár Szentendrére. Az orra és a felső ajka közötti terület keskeny, ami általában hiúságra utal. Mindig egyformán, kissé felületesen misézik, a hívők válaszába belevág. Nem baj.

Jövőre itt, az Ernst Múzeumban csoportos kiállítás. Ősszel a Vörösmarty téren lesz önálló kiállításom, új, zsidó temetők festményeimből. Kissé félek, hogy esetleg sok pénzt fogok vele keresni, és ez megbontja a családi békét. Tudniillik a pénz elköltéséhez sok IDŐ kell, és azt meg igen sajnálom-nám. Ha meg Katára bíznám, annyira más a fontossági sorrendje - hogy az okozna zavart (nálam). Na, majd.

Egész felnőtt életemben hadakoztam a tárgyakkal, mert nagyon szerettem őket, de mindig éreztem, hogy...

Egy katalógusomban így írtam ezt le:

”a tárgyak jönnek és mennek

nem fogadom el békéjüket,

nem felejtek el integetni utánuk”

szóval ezért. És mindig mindent kidobtam, ami nem feltétlen szükséges. Ez eddig rendben is van. És most életem során jött egy tárgy, amit úgy gondoltam, gátlás nélkül lehet szeretni, egyetlenként birtokolni.

Persze, a Biblia.

És ahogy nőtt az érdeklődésem, mi lett? Jött a Csia Újszövetség fordítása, jött egy kicsi Újszövetség + zsoltárok, állandóra az anorák zsebébe, jött egy vadonatúj limburgi, mert annak a fordítását szeretem és értem a legjobban, és előkerült a 75-ös nagy katolikus biblia is, hiszen néhány ószöv. könyv csak abból olvasható, és persze útra egy kis komplett Károli.

Jót nevettem, hogy ezt sem imádhatom, mint egyetlen tárgyat.

Deske

85. 6.                                                                                            1589

Tojtoj reggel kikukkant a folyosóra (hülyéskedik): „hol van a festőművész bácsi?”

Vágy: éretten szeretnék lepotyogni. (Bár ez se fontos.)

Tojtoj mutat valami eltört műanyagot: ezt eltörtem. Valahogy elszakadt. Zsófi is nem örült neki, csak kiabált. (Teljesen leíró tárgyilagos hanghordozással.)

75. 7. 24.                                                                                      1591

...

Vagy 8 éve olvastam, most lezárom. Nagyon imponált nekem, hogy Goethe vagy 11 évig nem látogatta meg az anyját. De ettől ez a tett még nem helyes.

...

Ezt is lezárhatjuk: mindig nagy anyagraktárat tartottam (elegendő ceruzaelem volt egy esetleges újabb harmincéves háború esetére is), oka:

- bizalmatlanság a sorssal (Istennel) szemben,

- bizonytalan anyagi helyzetem,

- bizonytalan áruellátás.

Ezek tul.képpen megszűntek. Legyen hát a raktáram a boltokban ezentúl. Majd ha kifogy -

...

Valami megfoghatatlan izgalom és gyönyörűség egy naponta látott tárgyamat fölfedezni, hogy hiszen ezt soha nem használom, tehát ez sem kell.

                                                                                                     1592

Két hete Kecskeméten kitaláltam, a napokban megtettem. Elajándékoztam két magnómat mikrofonokkal, erősítőt, a két hangfalat, vagy 50 kazettát tartójával együtt. Sokkal több csöndet akarok.

85. 7.                                                                                            1593

Ha gyerekeimmel cseresznyézek, olykor már fordított pirossági sorrendben szemezek.

85. 8.          1594

(Barátaim csóválják a fejüket): persze, hogy szeretnék boldog lenni. De úgy állna rajtam, mint tehénen a gatya.

85. 9                                                                                                      1601

Kedves Náray Katalin!

A februárban megbeszélteknél maradva továbbra is szeretnénk jövőre kiállítani az Ernstben. (Szüts - Bakos - El Kazovszkij - Vojnich - ef. Zámbó - Böröcz - Váli). Megzavarta a dolgot ez a leendő kanadai szereplésünk, de hát az itthoni kiállítás sokkal fontosabb. Vagyis az Ernsthez fogjuk igazítani többi dolgainkat.

Tudjuk, hogy 86 tavaszra nincs hely - így hát - gondolom - ősz?!

Szüts úr helyett írok, s kérek elnézést is nemjelentkezéséért. De a szerencsétlen lakást fest + költözködik (állapotos feleségével). Előtte a lakáskeresés izgalmai, most meg egy kezdődő emeletráépítés minden gyönyöre...

Szeretettel üdvözli:

Váli Dezső

85. 9.                                                                                            1604

Ez az üres szobám se az igazi, de legalább igaz.

85. 9.

(György Péter cikket ír képeimről:) - kértem, hogy két szó szerepeljen az írásban:

- reszelő

- marhapörkölt

                                                                                                  1605/1

T. Igazgatóság!

Kaptam egy spanyol ösztöndíjat, az útlevelet az Alap intézi. Az „utazási határozat”-om másfél hónapig feküdt egy íróasztalban - mint Fehér ets.-nő mondta, az Alapnak nem feladata a kiértesítés.

Kérem és javaslom, hogy az Alap ezt vegye föl munkafeladatai közé.

                               Váli Dezső

                                                                                                 1605/C

KATALÓGUS

VÁLI DEZSŐ kiállítása

Csontváry terem

Bp. V. Vörösmarty tér

85. szeptember 12-21.

megnyitja: DÁVID KATA 12-én [csütörtök] 5-kor

1942, Budapesten. Kölyökkoromban ásványok (a Nemzeti Múzeum óriás ametisztje!), később az evezés, heti hat edzés, dunaszag. Érettségi előtt néhány kollázs, nagy-nagy izgalommal. Megtaláltam. Mégis: Iparművészetin belsőépítész szak,

mert jó nemcsak a szellemi, de az anyagi szerkezeteket is érteni (a gótika áhítata és a gótika statikája).   

Remek iskola volt. Két év tervezőiroda, 1969. október: szabadfoglalkozású. Diplomát a fiókba. Kiállítások, bemutatók,

pályázatok évi 15-20; nagyon sokat dolgozom.

Előbb Stúdió, mostanában szövetségi tag is.

Eddig 770 olajkép.

(ebből az évek folyamán megsemmisítettem 480-at.)

KÖRÜLNÉZTEM.                                   Szükül az érdeklődésem

Főiskolás nyarak, akkor még

Autóstoppal az ország, aztán

Európa legtöbb képtárát.

PÉNZ:                                                       Legjobb képeimet az állam megveszi. Díjak.

Reklámgrafika, ösztöndíjak,              

Fotózás,

És egy cikksorozat.

KÖNYVEK:                                              Biblia.

Seneca, Strindberg,Thomas Mann

újra és újra.

TANÍTOTTAK:                                       Pilinszky, de tul.képp mindenki.

Egy leány, Szrogh Gy.,

Jánossy Gy.,

P.D.Francesca,

Vermeer, Messina,

Klee.

GYÜJTÖK:

Még könyvet sem,                                     Tartom.

Az 20-30 is cserélődik.

Bútoraimat fenyőlécből

Eszkábáltam,

Remélem soha nem fogok

Többet kívánni.

NEM ELFELEJTENI:

Nagyanyám halálos betegen                         Tanulom.

Is mosolygott.

(ritkán látogattam)

MIT MONDJAK MÉG?

Homo contemplator -                                  Vagyok.

Tünődő ember -

Szeretnék lenni.

Váli Dezső

1974. november                                       1985. szeptember

Fényes Adolf terem                                  Csontváry terem