Műterem 24x24 cm negájú fagépemmel fotózva - F/82/10

A fagép. Boldog két hónap. Négy év után emiatt elmaradt a reggeli angol tanulás.
Sok évig sajnáltam magam, hogy nincs, és soha is nem fog telni egy Linhof fényképezőgépre. Mai pénzben milliók. Részletgazdag rajzolása érdekelt (volna) elsősorban, aztán kezelése nehézkessége, az ebből adódó megfontolt komponálás. Aztán Szütscsel eldöntöttük, hogy a rajzosság kiváltható más értékekkel.
De azért motoszkált a gondolat, és építettem egy gépet, politúrozott ágydeszkából. Harmonikakihuzata fekete klottanyagra ragasztott fotókartonból, napokig próbáltam síkfelületből kihajtogatni, Kata találta meg a megoldást. Egy méteresre lehetett kihúzni közelfelvételhez. Keretbe bevágtam maratott üveget, 24 centis felületén könnyű volt élességet állítani. Exponálás: egy hengeres diplomatartó tok tetejét kellett a lencséről lekapni. A blendenyílások kartonpapírba vágott lyukak. Fotótörténész ismerősömtől egy XIX. századi, igazi Petzval-objektív. Amit igen hamarosan visszaadtam, hogy ez kiváló, de így nem érdekes, egy gyengerajzú szemüveglencse a helyébe. Persze nagyítógép nem volt, de nem is kellett, 24 centis kontaktmásolatok.

Aztán pár hónap után elajándékoztam az egészet, nem fért el a műteremben, az életemben. Megvolt.

◄ ▲ ►