Gura Humorului - F/82/38/4
|
Zsidótemető-fotóimból 1993-ban könyv és kiállítások lettek, ide ezért
csak kettő kerül, egy román és egy magyar.
1979. Bukarest, négyen voltunk, képzőművész-szövetségi delegáció, valami
ünnepség. A hivatalos
program után megkérdeztek, mit szeretnénk látni a következő napokban, és
hálásak voltak, hogy nem Erdélyt, hanem Bukovinát választottuk.
Két falu között meg kellett állítanom a küldöttség mikrobuszát, hogy bocs, pisilnem kell.
Kiszállva, az országút
túlsó oldalán ezt a temetőt láttam. Szerencse, hogy nem nem volt nálam fényképezőgép,
ide vissza kell jönni.
Elkezdtem bejárni a Balázs Béla Stúdióba,
s egy idő után beadtam egy forgatókönyvet, nyolcperces rövidfilm terve a régi
bukovinai zsidótemetőkről. Körülröhögtek volna, ha a szakma nagy mogulja, jó
ismerősöm, Kende János nem vállalja az operatőrséget. Kaptunk pénzt egyhetes
helyszínelésre, 1982-benutaztunk, ebből a fotóanyagból lett a Tanú ez a kőhalom
fotóalbum román része. Hazafelé a kolozsvári szállodában a királyi lakosztályban háltunk.
A határőr a csomagtartóban megtalálta, és talán el is kobozta volna a rengeteg filmet, de
szerencsére két példány nagyméretű Bukovina-album is volt ott, kartontokban.
Elfogadott minket turistának.