2014.10.07.        html-2014/mucsarnok-katalogusba.htm              c.14738-759
katalógusterv a műcsarnoki kiállításra
_________________________________________________________

deske.hu / VÁLINEWS
2014. január 1.  ̶  szeptember 30.        


2014. január 1., szerda

Persze vannak ilyenek, mint pl. szilveszter, de a lényegnél maradva, hogy este printelni akartam a decemberi új NEWS-fejezetet, kiderült, összeomlott a program a tabletre alakítás kapcsán. Sok próbálkozások; és a helyzet reménytelen. Evvel oltottam tízkor. 00:10h, petárda harmadszor ébresztett. Egy második pizsamanadrág, sapka, sál, géphez. És elkezdődött egy szellemi kaland, ami méretű ritkán életemben. Ha igazán értenék a kódok világához, ettől elestem volna. Maradt a lehetőség lépésről lépésre, logikaice kizárni a hibaforrásokat. És reggel tízre meglett. Közben két órát aludtam is. Gyönyörű évkezdés.

2014. január 2., csütörtök

Szerszámaim okosak és éjjel-nappal üzemkészek, de ezért nagyon megdolgozom. És megszenvedek. A karbantartás még rendben, az egyszerű, de pl. az eszközvásárlás... Végül ugyan minden rendeződik, de ebben iszonyú tehetségtelen. Min. kétszer vissza a boltba, hogy valami nem stimmel.
Ma hajnaltól jelentősen nyugtalankodtam, mi minden vár ma rám  – sokfelvonásos hercehurca  –, egyik monitorom enyhén vibrálni kezdett. Azonnal intézendő, tehát Angyalföld, garanciális szerviz.
– Igen, bevizsgáljuk, javítjuk, fogjuk értesíteni. Ha csere, csak ott lehet elintézni, Kecskeméten, ahol vette; sajnáljuk. Ott levásárolhatja satöbbi.
– Postamunka díjat fizetek, ha most megnéznék (tényleg nagyon keserves nekem egy monitorral).
– Ó, ezt nem lehet, ezt nem tudjuk kezelni.
– Csak egy fehér borítékban...
– Nem, nem lehet.
– Akkor sárgában.
A műhelyből kilépett két marcona kezeslábas.
– Váli úr! Magánál javítottuk tavaly a hűtőt. A műtermében is voltunk. Dedikált egy könyvet...
Egy óra múlva megvettem a új monitort, itt, velünk szemközt.
A monitorról ugyanis azonnal kiderült – megkérdeztük telefonon a Pistit –, hogy javíthatatlan.
fotó: F/2012/245

 2014. január 3., péntek

06:44 A Benedictus mindennap, kissé unom, nem szép dolog; néha ki is hagyom a zsolozsmából. De amiért mégis: (fényt hozzon azoknak,) akik sötétségben és halálos homályban ülnek, ez a drámai kép mindig lenyűgöz. És emlékeztet arra a Sartre-drámára, hogy a pokolban körben üldögélnek – szerintem padokon, vagy harminc éve olvastam –, gyűlölködnek, akkor az egyik leszúrja a másikat, aztán folytatják, halál itt nincsen. Megkapó ez a változata is: akik a halál árnyékában ülnek. Micsoda vízió. Költészet. 2014. január 4., szombat

A tegnap délelőtt elment keretpróbálgatással. Föl az állványra, le az állványról. Nehezebb dönteni, mint–
széles léc: van / nincs = 2
széles léc: barna / fehér / szürke / vil. szürke = 4
széles léc: natúr / kirajzolódó erezettel (drótkefe) = 2
belső perem: szürke / fekete = 2
Úgy tudom, a variációk száma a szorzat, vagyis = 32. Szörnyű.
Aztán a délután könnyebb. Eredetileg csak a szöges-csavaros befőttesüvegeimet vittem vissza régi helyükre, a műterembe; aztán minden szerszámok is hazakerültek, tán másfél év után. És nagyon megnyugodtam.
kép: A/2013/57

Egy mailem:

Kedves..., olvasom blogját. Úgy terjeszti a rosszkedvet, mint a pestist. Méltatlan Magához, kultúrájához, szakmájához. Bocs. Ha Maga azokat nem szereti, OK, de nem csak A politika van, vannak mosolygós gyerekek, sikerült hétköznapok, és az élet egészen biztosan folytatódik, utánunk is. Az 1300-as években nem szerettem a kolerától félni. Ha Maga szerint baj van, nem inkább lelki segítséget, biztatást kéne adnia olvasóinak (is)?! d.

Fejbe vágtak, hogy kellemetlenül korszerűtlen a honlap, el fognak maradni az olvasók: tablet,  – okostelefon..., hogy teljesen más szerkezet kéne, hogy olvashatóbb legyek. Nem tudom, meg vagyok ijedve, haladnék a korral; egy új, megírandó program iszonyú munka, iszonyú pénz. És néhány év. Tehát hirtelenjében ennyit: mostantól a NEWS az utolsó napra nyíljon. És max. 35 kilobájt, vagyis csak tíznapi szöveg. Kontroll: azt Miki telefonja is csakugyan bírja.
Véleményér süvegcukorral fizetek.

 2014. január 5., vasárnap 

04:35, 09:31 Hálám. Kapom a visszajelzéseket programújítás ügyben.
Jelentős szellemi munkát végeztem reggel, víz alatt is, mindezt földolgozandó. Szedem össze a szempontokat. Illetve az ÉN-t.
1./ a honlap az oeuvre-katalógusért készült, azért van (az OSZK-ban is).
2./ A NEWS szerepe a cukros bácsié.
3./ A "villamoson fél kézzel kapaszkodó" olvasókról lemondok.
4./ A tablethasználókról nem.
5./ Szó sem lehet új honlapszerkezetépítésről. Tableten működjön, annyi.
Most itt tartok, de krumplihámozás után Svábhegy. Lenyűgözően fáradt. Útközben egy hagymásrántottáról álmodoztam.

A Ferenceseknél szokássá vált, hogy Szentcsalád ünnepe kapcsán évente egyszer megáldják a házaspárokat. Kettesével hosszadalmas sorban állás, az áldást adó pap mellett a két kisegítő némán együtt imádkozik. Lehet kérelmet is mondani előtte.
Én két lehetséges kérést ismerek: bölcsességért + szeretetért. Mindkettő szörnyű tud lenni a másik nélkül. Hanem most eszembe jutott, ami a kettőt ezúttal egyesíti: kértem jókedvet közös öregségünkhöz.

 2014. január 7., kedd 

'93. júliusban kaptam egy könyvet, Guareschi Don Camillo kisvilága. Beírtam a belső címlapra: ebből meg lehet tanulni imádkozni.

A papot este a sötétben elkapják, és jól eltángálják. Beszalad a feszülethez, ahogy szokta, ha kételyei vannak:

– Most mit csináljak?
– Ecseteld a hátadat kis vizes olajjal, aztán maradj békén – mondja neki Jézus az oltár tetejéről. – A sértéseket meg kell bocsátanunk. Ez a regula.
– Jó, jó – okoskodott don Camillo – csakhogy itt verésről volt szó, nem sértegetésről.
– Mit akarsz ezzel mondani? – suttogta Jézus. – A testi sértés tán fájdalmasabb, mint a lelki?
– Igazad van, Uram. De ne felejtsd el, hogy aki engem ütött, a szolgádat, az ezzel téged sértett meg...
– És én talán nem bocsátottam meg annak, aki keresztre feszített?
– Veled, Uram, nem lehet vitatkozni – legyintett don Camillo... – de ha ezek a béketűrésem láttán elbizakodva beverik a fejem, azért te leszel felelős. Idézhetnék az Ótestamentumból...
– Don Camillo, te jössz nekem az Ótestamentummal? Ami a többit illeti, vállalom a felelősséget. De köztünk szólva, egy kis verés nem ártott neked...

 2014. január 10., péntek

2:24 Mailváltás

– Kedves Dezső, szép napot! Van kettő kép. A/2011/.. és A/2013/... Ezek még saját tulajdonában vannak? A.
– Igen bizony. d.
– Tetszenek. Megfigyeltem, hogy a festmények nézegetésekor ennél a kettőnél tértem vissza és időztem legtovább. A.
– És a nézegetéshez miért kellett a tulajdonviszony? d.
– Én őszinte leszek. Szeretnék kérni festményt Öntől. Nem akarok kereskedni vele és megígérhetem, hogy a család tulajdonába maradna. További szép napot! A.
– Köszönöm az őszinteséget. d.

Fioretti imaközösség. Elkezdtük a harmincadik munkaévünket, bizony. Most ugyan éppen csak hárman; betegség stb. Szerencsére Isten nem tud számolni.

2014. január 13., hétfő

Délután Miki fiamhoz a Móricz Zsigmond körtérre – jólesik leírnom ezt a nevet –, segíteni; tiplizésben nagyobb a gyakorlatom. Egy dögnehéz képét (képemet) a falra. Ami épp arra a helyre került, ahol 55 éve jégszekrényből alakított festőállványomon elkezdtem a szakmát. Később lekerült róla a rajztáblahátfal; maradt palettaasztalnak. Ma már gurul is.
dizájn/bútor: G/1960/01

09:27 Ritka eset, arra jártam, megünnepeltem, vettem egy Világhírű Fény Utcai Lángost. Tépdestem és közben azon tűnődtem, ha egy talpas konnektort két ponton fölfúrnék... Fölösleges finomat tenni elém. Hanem vágyódni rá!

17:37. Zsófiéknál. Kétszer villant kezemben a fáziskereső csavarhúzó túlsó vége, kivágtam a biztosítékot. Hülye dilettáns. Végül világított mindkét lámpa. A létra aljáról Zsófi lányom unokáimról mesélt.

 2014. január 17., péntek

21:25 Csendes apró családi affér. Nyúlok a Budapest-térképhez, asztalom fölött balra a helye. Nincs. Megyek Katához, csak nála lehet; darabig keresgéli, aztán széttárja a karját. Fél kilenc. Akkor ezt el kell intézni, kabát, le a Széna téri Shell-kúthoz, de nekik csak hajtogatós van. Át a Mammut-II-be, még nyitva, 3990 HUF, hozom. Teszem be a helyére, és megakad a szemem rajta-; Kata egy polccal följebb tette vissza a kölcsönvittet. Ott mért kerestem volna.

 2014. január 18., szombat

17:15 - 21:39 Egyszer már leírom, hogy van ez a Szent Lukács uszodában, reggelente. Tudvalevő, mindig annyit úszom, amennyi jólesik. És utána még 6-800 métert.
Nap mint nap, évre év:
01. hossz: ez nem számít, ez a víz alatt; faltól a második kék csillag a fuldokláshatár, sok éve. A 6000-ből eddig kilencszer sikerült átúszni.
13. megérkeztem, itt vagyok az uszodában
23. épp a felén túl, és nem önáltatás,  ez már tényleg könnyebb lesz
43. megvolt az 1200, akkor még két kör bónusz. Ezek eredetileg egy félreszámolás miatt, aztán tréfából megtartottam.
Aztán a séta a fák alatt a rétenát, a távoli Duna-part felé, napról napra. Fölöttem az ég.
F/2012/059

 2014. január 20., hétfő

16:46 Délelőtt Kecskeméten, Hevesy Iván 120 éve született - kiáll., + 1/2 l. forró tea a Fotómúzeum irodájában. A vonatban káoszelmélet. A turbulencia. Száll fölfelé szép nyugodtan, egyenletesen a cigarettafüst, majd minden átmenet nélkül összegabalyodik. Miért. A széndioxid hővezető képességének – amikor laborban gőzből folyadékká hűtik –, tisztességes lenne valamelyest változnia. De azonban nála ez a változás ezerszeres nagyságrendű. Miért. Gyönyörű.

 2014. január 23., csütörtök

Enyhe kora délelőtt, tavaszi napsütés, a hegygerinc alatt futó sétaösvényen baktatok. Bokros, de inkább csak füves hely, tágas kilátással a völgybe. Szembe evez velem egy fiatal férfi, versenykajak; fehér klubtrikóban, mellén keresztbe keskeny piros csík. Kényelmes, lassú tempóban kanalaz, meg-megállva. De nem is szükséges hajtania, mert csónakját hosszú száron hámba kötött csacsi húzza. Aki legelészik is útközben, egy-egy bokor tövéhez odamegy, s kutyamódra meg is szaglássza. A férfival nem váltunk szót, de én tudom, hogy ez így mindkettőjük számára jó megoldás, az állat leterhelve nyugodtabban kiéli energiáit, nem csatangol el szertelenül a ház körül.
Álom volt.

 2014. január 24., péntek

04:28 Drága öreg barátom, ZZ. írja:

HÓLEPTE NYOSZOLYA
A remény és a kétségbeesés,
mint tébolyult szerelmesek
ölelik, marják egymást
hólepte nyoszolyájukon,
hetvenéves szívemben.

 2014. január 26., vasárnap

19:20 Dráma. Tegnap véletlen vettem két mikrokord nadrágot, nincs rá szükségem, de evvel halálomig...; eláll... ugyanis eszméletlen gyönyörű színűek. Penészzöld. Itthon bontom a csomagot, nappali fénynél viszont barnák. Randa. Lehetőségeim:
1. A tökéletes megoldás, azonnal kukába. Veszíteni tudni kell.
2. Kinevezem őket szépnek.
3. Csak fénycső alatt hordom.
4. Elfelejtkezem az egészről.
Még nem döntöttem.

2014. január 29., szerda

06:32

Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok... Szt. Bernát apát.
Évközi III. hét, szerda.

08:52 Ha megnyomkodom a vállam a kulcscsont fölött, baromira fáj. Nem értem, hiszen eleget mozgatom. A dolgot úgy oldom meg, hogy nem nyomkodom.

08:56 Hogyan működik ez az istenközelség, mármint az a fele, ami rajtam múlik. Erről is lehet beszélni. Egy férfi általában egyszerűbb lélekszerkezetű. Szerencsére hálás fajta vagyok. Tényleg szívből meg tudom köszönni, ha megtalálok egy elgurult anyacsavart, egy elgurult mondatot, ha két szép tempó a vízben, ha száraz a kifli, zöld a fű és szürke a járda.

09:01 Esik a hó, ilyenkor az öregek félősek. A medencében mindössze hárman. Odakiáltok a prof. asszonynak, ugye, mi hősök vagyunk?!

09:02. Megértettem Thomas Mann tanítását. József vidáman azt gondolja, Isten nagyot akar velünk tenni, s ebben nekünk segíteni kell őt.

09:39 Nem tudok egy ötvenest adni a Margit hídi koldusnak, ahhoz smucig vagyok. Egy ezrest igen.
Hogy ne hízzak, ahhoz déltől kb. éheznem kell.

10:05 Egy hetvenegy éves bácsitól ez egy jó mondat, nem?!, hogy fázósra öltözöm, hát reggel úgy futok, mint egy kis fürge nyúl.
(A 49 ezer forintos átfestett futócipőmben.)

Mint egy idősödő nyuszi.

09:26 Bartók Bélával ismerkedésem története.
Noha nem volt szokásom, de vagy negyed százada megvettem egy 33-as fordulatú fekete lemezt. Új leánycsillag tűnt fel a könnyűzene egén. Abban a számában, ami miatt a lemez kellett, volt egy sor, illetve még néhány. Tehát: a popsi belefér a nadrágba. S aztán még: te szeretsz mindent, ami gömbölyű..., én szeretem a rejtett szegletet. Ezt leány mondja, föl is izgatott.
Hát ez jó. Fölteszem a lemezt otthon; jó. Ez a pár mondat. Az egész lemezből. Nem addig a. Viszem vissza a Nagykörútra, akkoriban lehetett ilyet, hogy be szeretném cserélni. – Kérem, válasszon. Ráesett a szemem egy szóra, Bartók. Egy lemez hátulján megnézem a listát, melyik az utolsó műve, nyilván az a legjobb. Brácsaverseny. – Ezt kérem. – Ezen nincs giccsadó, olcsóbb, még választhat hozzá valamit. Úgyhogy még egy könyvecske Suzanne Sonntagtól, a fényképezésről. A lemezt otthon föltettem. Sokszor. És nagyon megszerettem.
Utóbb Szüts röhögött, te hülye, az egyetlen, amit nem is ő írt. Tényleg más fejezte be.
Még annyit a pontosság kedvéért, minden Bartókon és néhány Bach-munkán kívül ma se érdekel igazán semmi komolyabb zene.

 2014. február 1., szombat

21:31. Autórádió, kabaréműsor. Hogy a szomszéd a gyerekeit csak szépre-jóra akarta nevelni, semmi tévé, inkább a Biblia. És a kölykök a homokozóban egymás keresztrefeszítését játszották.
A tréfán túl, azt hiszem, gyereklélektanilag hiteles. Hogy egyes létállapotokat nem lehet átugrani.

 2014. február 6., csütörtök

08:28 (Zuhany alatt volt gondolva:) az első és az utolsó kérdés ez. A teremtés nyilvánvalóan tökéletes. Abba hogyan fér bele a Sátán kigondolása. Nem tudom. Misztérium.
A vízben a teológus prof. asszony: Lisieux-i Szent Teréz azt mondja, ha minden halálos bűnt elkövettem is, az annyi, mint csepp a tengerben, Krisztus megváltó kereszthalálához képest. Ezt sokszor idézem. Isten szerintem senkit nem enged elkárhozni. Nem tudom, hogy csinálja.
Ennek szellemében akkor most én talán egy második szárazkiflit.
Bár az is ízetlen lesz.

18:04 Mail: Nem elhanyagolható kérdés, mi a helyzet a pokollal, létezik-e. Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Írország). Az egyik diák válaszát a professzor közzétette az interneten. 
A kérdés: vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? 
Az egyik diák válasza:

...Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint „hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled“ valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott. Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze. Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor„Istenem!“

 2014. február 18., kedd

05:54 Át kéne térni fotózásban az egyetlen igazán objektív műfajra. Igazolványkép.

11:46 Profi kritikus írta képeimről, hogy vásznai. A farost érdes oldalát alapozom, az tényleg olyan. Ma Budafok-Hároson találtam, vagy harminc év után – nem tudtam, hogy még létezik –, ötmilliméteres! lemezt, ráadásul hibátlan rücskökkel. A sors ajándéka, ha lenne ilyen. Tíz tábla, 90 centisek. Ellene szól, hogy ekkora képet nehéz elsózni, mellette, hogy ezek mind jók lesznek, sajnálnék ekkora befektetést pocsékba. Egy hajnali ötlet alapján lett sürgős az egész.
 

 2014. február 19., szerda

2:04 Kilencven centis lemezen az új alapozás; kipróbáltam.
Nem sikerült, pedig a recept mozdulatról-mozdulatra leírva.
Lehet, hogy megint valami számítást vétettem.
Szóval rossz, talán még egy réteget?
A/2014/13,
90x90 cm.
Ha lesz lelkierőm, második réteg alapozás kell.
Elölről az egész főzőcskézés.

 2014. február 20., csütörtök

06:46 Azt mondja, élénkülne a forgalmad, ha más képtémára térnél át. Igen, eszköztáram szűkös; egy ágy, egy szék. Ők egy reprezentatív IKEA-katalógussal járnának jobban.

12:27 Ihlet. Ha innét közelítem, milyen egyszerű az egész. Nem a látottak, nem az ősök, nem gondolatok. Engem – általában rettenetes kinézetű – megkezdett képeim ihletnek, irányítanak önhatalmúlag lépésről lépésre.

2014. február 22., szombat

09:52 Lukács-zuhany reggel, meséli: Fáj itt az oldalam, és nem akar múlni. Soha nem voltam beteg, ajjaj, pedig mi minden; kétszer majd agyonlőttek. Elkaptak az oroszok a háború végén, s vittek ki, vagonban. Egy állomáson a kiskatonától lekönyörögtem magam az ivókúthoz. Fölugrottam egy visszafelé tartó platós tehervonatra, asszonyok mentek batyuzni Pestre. Megállították a szerelvényt, de nem találtak meg, a nők rám feküdtek.

Kende Jani is volt tegnap, örök hálám, neki köszönhetem, hogy kaptam 82-ben a Balázs Béla Stúdiótól (kamu)filmforgatáshoz helyszínkeresésre 30 ezer forintot; abból lementünk Bukovinába, zsidó temetőket fotózni. Körberöhögtek volna, de János nevét adta, hogy (névleges) operatörőm, erre muszáj volt nekik pénzt adni. Pár éve volt János 70, Jancsó csinált erre az alkalomra egy aranyos meglepetésfilmet, lovon János nagyfia, továbbiakban rokonai, majd mi, sorra, a többiek.

 2014. február 24., hétfő

 Tegnap az édes Harangvölgy, Katával.
fotó: F/2014/047
 

 2014. február 26., szerda

14:36 Egy ajándékra mailválaszom:

LEKVAR VAN TOKELETES +
EN ESZEM LEKVAR =
EN VAGYOK TOKELETES

 2014. március 1., szombat, Kecskemét

06:05 uszoda; Kecskeméten. 30 napos nyugdíjas bérlet 12.600 Ft. Pesten, nálunk ugyanez, ajjaj. Reggelire itt nyolckor kolompolnak – első nap indul –, addigra a cuccok a szobában. Aztán építkezés.
10:24-re:
F/2014/050 - iroda kész
F/2014/051 - műterem kész
F/2014/052 - konyha kész
F/2014/053 - műhely kész
F/2014/054 - hálószoba kész
F/2014/055 - vagyis minden.
Az első fél nap termése, hat fotó.      

71-ben először Kecskemét, aztán 1980 óta –, 35 éve, minden évben.
 

12:21 Délben be a városba, leadtam a Fotómúzeumban, ami képet és fotókat vártak tőlem. Kiállítótérbe is be; fotók, de leginkább a kameragyűjteményük. A föld legszebb tárgyai. Linhof kamera, nagyméretű, síkfilmre. Hasselblad, csak halkan szabad kimondani a nevét. A holdraszálláshoz is azt vitték. Tudtam, soha nem lesz nekem, iszonyú pénzek. Flexaret, ez is gyönyörű, ezt kaptam a májspecialistától, amikor együtt jártunk. Ő pointerrel, én bernáthegyivel. Rolleiflex, azt Szüts vett magának, álomgép. Negyvenéves vágyak. Ha kivenné Péter a vitrinből és átnyújtaná, és mellé laborkiszolgálás. Akkor se kéne már. Azonos a minden és a semmi. Aztán egy mosoly; az én régi gépem is itt; micsoda gép volt. Előtte a tábla: "Voigtländer Avus (1927-35) Váli Dezső festőművész által használt fényképezőgép". Igazi rang, nem?! Jó.

 2014. március 2., vasárnap, Kecskemét

19:39 Hosszú sötét folyosó egyik végében lakom, egyedül az emeleten, egyetlen vendégként a házban. Este barátságtalan, nem szeretem.

2014. márciusi olvasóm:
belső számláló - (424326) 3003/hó = 97/nap
a C3 statisztika szerint - 18199/hó = 587/nap

2014. április 1., kedd; Buda

12:53. A mai reggel. A hídfő. Az öltözőben és medencében eddig tizenegyszer válaszoltam: Igen, három jó képet csináltam. Hosszú hatásszünet. És 23 rosszat. Mindenki boldog volt. Tulajdonképpen megható, amikor egy nyugdíjas dzsúdóedző igyekszik velem a festészetről beszélgetni a zuhany alatt. Hogy neki is vannak képei, az egyiken egy nő van.
 fotó: F/2014/083




 

4:22. Hát szóval kitörött az ablak. A megfelelő kettő. Valahogy.
Egyelőre kicsit ijesztő: látvány van.
Nagyon ijesztő.
Kilátok.
Végül is pauszpapírom van, letakarni.
1980. április 29-én smirgliztem le. Zsófi ötévesen mellettem a létrán, segített.
Majd meglátjuk.
Megünnepelem?! Hát hogy a fenébe ne! Akkor 38 éves voltam.
 F/2014/084

2014. április 2., szerda

08:58 Előszobai óránk egy munkanap alatt három és fél órát halad. Lehet, hogy igaza van. Zűrös ez az idődolog. Kezdtem festeni, diploma, esküvő és nyugdíj, 65e HUF. Történt valami?

2014. április 4., péntek

05:20 Felszabadulásunk ünnepe.
Tegnap pedig a drága Paolai Szent Ferencé,
aki évente üzeni, hogy egy sérelem későbbi fölhánytorgatása,
vagy erre történő visszaemlékezés:
rozsdás nyíl, az elme férge és mindennapos halál.

2014. április 7., hétfő

05:12 Mindig is szerettem Szabó Lőrinc Tücsökzenéjét. Most olvasok róla a Százegy elbeszélésben. Négy hónappal a halálos budapesti ostrom befejeződése után, munkakeresés, élelmiszerjegy, pártirodák, írók ügyei, lányát éjszaka közepén beviszik az Andrássy 60.-ba, bár csak tanúnak, egy időre, és halálos izgalma a Vezér c. verse miatt, a sokakat fasisztának bélyegző igazolóbizottsági tárgyalásra várva. Amit ráadásul többször elhalasztottak. Tanúkat szerezni hozzá, védőbeszéd fogalmazása. Hogyan tudott közben ilyen csillogó pókfonál versfűzért írni. Most kiderül, ő se érti:

Borzasztóan gyötörnek ezek az igazoltatási kínok. És mégis dolgozom. Feleségem szerint szörnyeteg vagyok. Én sem értem, hogyan sikerült újabb „Tücsköket“ írnom, már 39 darab van! Testem vacak, szívem egészen hitvány, alig reszket, lelkem gyenge és ájult, a szellemem azonban vagy annak valami kis központi része, magva, pusztíthatatlan; ez tartott, ez fogott, ez irányít! Ez írta meg verseimet is, a mostaniakat – háznagyságú kínoktól dagadó fejemmel teljesen más természetű, hangulatú, gondolati tartalmú, semmiképpen nem aktuális problémákat dogozott fel, mintha semmi se volna velem!! Csakugyan ijesztő tulajdonképpen.

Adalék az alkotáslélektanhoz.

06:12 Az egész nagyböjti zsolozsmából ezt a mindennapraszöveget, ezt a két pimasz sort szeretem a legjobban:

Adtál üdvünkre szent időt,
adj hát bűnbánó szívet is  

09:47 Eredendő életcélom elérni az előző villamost. Bár néha már-már föladom.
Irigylem a lusta embereket. Valami lényegit tudnak az életről, amit én nem.

2014. április 8., kedd

20:13 Ma tizenhét rossz kép váratlanul megjavult. Azáltal, hogy keretet csináltam nekik. A tizennyolcadik eleve jó volt. Címadás, adatok, honlapra.

2014. április 11., péntek

08:14 Mért koplalsz annyit, mikor erre nyilvánvalóan semmi szükséged?
Érdekes feladat. Fegyelmi gyakorlat. Lélekkarbantartás.
És borderline, nálam épp a teljesíthetőség határa. Napi sikere napi izgalom.
Hatalmas erő a jószándékra böjtölés, pl. valakiért fölajánlani.
De nem tehetem, nem lenne őszinte. Ez nekem játék. De valamelyest így is hasznos,
 a szerzetesek reggeli zsolozsmája: étel s italban hősi fék.
 Egyébként ez mérhető, és én szeretem a számokat.

2014. április 16., szerda

09:57 Alvás vagy eszméletvesztés. A harmadik a forró zuhany uszoda végén, amikor elolvad az idő; megszűnik. Mennyit állhattam alatta reggelente, öt-tíz-tizenöt percet? Ernyedt békés édes pillanatok. Tegnapra átfordult ez a túlélvezés, mi lesz közben a magyar kultúrával, hogy én itten bágyadozom. Tehát 30 sec. forró után 30 sec. hideg. Egyelőre kellemetlen. (Bár eddig 47 sec. volt.) Meg fogom szokni. És tíz perccel hamarább érek a Duna-parti napsütésbe, a fák alá.

2014. április 17., nagycsütörtök

05:45 Éve kitaláltam, a keresztvetést lassított film sebességgel, és közben odafigyelek.

2014. április 24., csütörtök

16:20 Esténként a Százegy elbeszélés 1945–1975, nagyívű gondolatok, micsoda névsor már az elején, Füst Milán, Tersánszky, Déry, Bernáth Aurél, Tamási Áron, Veres Péter, Illyés. És most került sorra Rideg Sándor: Halványsárga deficit. Iszonyú gyenge írás, gondolatilag is, a nyelve bukdácsol, fogalmazása rémes, minden. És hosszú. Nagyszerűen szórakoztam vele, kár, hogy már vége van; minden döccenését élveztem. Ahogy a profi síelők a kádas lejtőt a jeges buckákkal.
Talán ő volt az egyik – a szocreál nagyságok között –, akiket érettségi előtt fölhívtam, hogy valószínű, mai magyar írók lesz az írásbeli tétel, mondana már magáról valamit. Egyikük, kéjjel, egy szintén vonalas kollégáját szidta bele a telefonba, hosszan.

2014. április 27., vasárnap

05:24 Tegnap délelőtt és délután is aludnom kellett, így, mondhatni, kipihenten tértem nyugovóra. Sokat álmodtam, csak töredékek maradtak fönn. Próbálom pontosan idézni:

- Hogy erősebb táplálkozásra sürgetnek, hát ettem a katonazseni Görgey Artúr hajától-bőrétől hámozott fejét, biztatva magam, hogy szellemi képességeire szükségem van; a velő egészséges, és panírozva nagyon jó is. A vége felé a puhája kezdett kellemetlenné válni, ahogyan a mócsingtól is fölfordul a gyomrom, de kitartottam.
- Megint lejtős, hínáros-iszapos uszodavíz, a távolban volt benne vízesés is. Valami miatt nem lehetett gyorsban tempózni. A sűrű fekete lében lábam méter mélyen hullát érintett, de kitapogatva csak az iszamós fenék domborulata volt. A messzi-messzi túlpartra vergődve fürdőnadrágban a réteken át hosszú gyaloglás vissza az öltözőépületekig; beengedésem, mint mindig, gondokkal járt.
- Szüts-Vojnichcsal összeakadva, valami rendezvényről jöttek, barátságosan elmagyaráztak valakit: az egy kettős személyiség, mert zsidó és paraszt öregasszony egyszerre.
- Észreveszem az erdei ösvényen, kutyás barátnőm elhalad közelemben, velem ellenkező irányban, egy nyitott terepjáró harckocsiban, és észbe kapok, gyorsan fordulni, meg kell előznöm, hogy hazaérjek, hiszen hozzám jön látogatóba. Egy kb. négy köbméteres üres, de kormánykerékkel ellátott szemeteskonténerbe állok bele, fejem épp kilátszik belőle, s azt próbálom a kanyargós lejtőkön ismételten jó irányba navigálni.
- Zsebből halászott, majd mindenféle nyomtatványok oldalára jegyzem ezeket az álmokat, de elfogynak, s nincs utánpótlás, s hiába kérdezem a környezetemet, ki tudna-e valaki segíteni.
- Kata csillogó élénksárga műanyag fáraóparókában ül a parkban az asztalnál, szelíden rákérdezek: ez a miénk? Ingerülten válaszolja, mi hol szegények vagyunk, hol gazdagok, hogy tudtam volna ezt megvenni.
- A valahai 83-as hűvösvölgyi villamosra próbálok felszállni, hogy végre hazajussak, nehezen sikerül fölkapaszkodnom, tülekedés, indulás; aztán a kocsi más irányba kanyarodik el, majd megáll. A vezetőnő biztat, innét nyugodtan gyalog, már nem vagyunk messze.
- Árokparton üldögélek békésen, akkor egy villamos robog el mellettem tíz centire, ijedten húzódom hátrébb.
- Az uszoda előtt váratlan találkozás, Miki fiam épp valahonnét külföldről érkezett meg. Egy nagyobb gyerekcsoport közepén áll és magyaráz valamit. Észrevesz, intünk is egymásnak, de sehogy se sikerül közelébe férkőznöm, szót váltanom vele.

2014. április 29., kedd

08:23 Mereven elzárkózom a túrós palacsinta elől. Létrehozatala dilettantizmus, félreértés. Mikor életbelépett a baracklekvár is.

2014. április 30., szerda

12:41 Muszáj valamit, rászántam, hát akkor citromfű tea, altatónak. A hajnali ébredések, délelőtt támolyga. Kata kezembe nyomta. Átgondoltam, tehát radikálisan, nagy adag kevés vízben; a zacskó hátán: áztatni, 10-20 perc. Ki a konyhába, ott szól a Mária- rádió, éppen mondja: „...ellenkezőleg, a citromfű tea nagyobb mennyiségben élénkít. Ha alvásgond: 2 deci forró vízbe 3 percre kiskanál fű, nem több.“
Égből jött.

2014. május 3., szombat

9:06 Hogy Nagy Mikós dr. barátom honlapjára föltett Gaál Jocó-műteremfotókat,
eszembe jutott számba venni –  évtizedek után ismét –, ki kortársat becsülök legtöbbre a magyar piktúrában. Ábécében:
Csató József
Gaál József
[Hollán Sándor, Párizs]
Kárpáti Tamás
Lóránt János Demeter
Nádor Tibor
Várhelyi Tímea
Vojnich Erzsébet.
(Már több alattamkorosztályt nem ismerek.)
Innét belülről tényleg nem látom, hogy ezek mellé, vagy inkább ezek alá – és ha igen, mennyivel – soroljam be magam.
Persze, hát mindegy is.
A legelső számomra Gaál.

10:28 Ennek megfelelően a mai délelőtt képszelektálás. Mely művek tartoznak a szellemi környezetszennyezés kategóriájába.

2014. május 4., vasárnap

20:42 Tegnap ezt írtam a lista végére: A legelső számomra Gaál.
Így pontosabb, javítottam: A legnagyobb formátumú figura számomra...

2014. május 9., péntek

10:57 Megkérdeztem a munkásokat. Az épületharapó kezelője tényleg monitoron nézi. Tíz emelet magasan, ahogy látom nem tépi, hanem óvatosan forgolódva szemezget a minisztériumból.

2014. május 11., vasárnap

12:17 Mai esős séta Svábhegyen,
egy Kata-fotó.
 F/2014/118

Szeretem, ha fotóznak.
Érdekel.
Nem a szépségem foka
(szép soha nem akartam lenni,
legfeljebb férfiasra vágytam,
elnéztem azokat a szőrös karú gorillákat,
nekem rendes szakállam se nőtt),
hanem hogy valami újat megtudok magamról.
Tényleg; ez a fotózás egyik titka.


 

18:50 Délre leszakadt a minisztérium hetedik? emelete. Ötre, az egész. A bontás begyorsulta magát. Panoráma a Rózsadombra. A mozgásokból úgy tűnik, nem volt áldozat. A Kisrókus utcát lezárták.
A harapógép alighanem éhen egy ideig.

2014. május 15., csütörtök

09:12

2014. MÁJUS 15.
művésztelepet intézni
fogrepedést intézni
gyógyteát intézni
szentgyónást intézni
aranyeret intézni

képszállítást intézni
prosztatát intézni
hasmenést intézni
dobostortát intézni
gyógyszert váltani
interjút átgondolni
opponens az egyetemen
penitenciát elvégezni
bajban lévők ügyei

működöm

úgy szeretnék lakóbizottsági tag lenni,
de hát ez lehetetlen,
nem vagyok még résztulajdonos
sem

20:44 Weöres: HSZI-CSÜN HERCEGNŐ

Démoni.

2014. május 17., szombat

05:02 Alapképletét a Marabu-karikatúrából meríthettem, a napokban is láttam a VICCTÁR-amban. Bozótos hegyoldal, szűk, kavicsos ösvényen kínlódva, nehéz mozdulatokkal egy négyszögű csónak négy sarkában ülve, evezve menekültünk, négyen. Mozgásunk, ahogyan a halászok hajtják a ladikot. Egyikük ismerős, Erzsi, egy idősebb asszonyka.

A második tétel új. Evezésben percre megpihenve, nagy éhségben egy szépen barnára sült, panírozott fürdőnadrágot osztottam szét, amit aztán jóízűen el is fogyasztottunk. Az úszónadrág fecske típusú volt, azaz a hatvan év előtti férfidivat szerinti, kék-, de fehércsíkos háromszögű vászondarabka. Ami az álomból még fönnmaradt, közbe-közbe többször is memorizáltam a helyzetet, hogy hiszen mindezt reggel le kell írnom.

2014. május 22., csütörtök

19:28 A doyen 87 éves Gyuri bácsi a Klubban öltözködik már, mikor én érkezem. A zuhanyozó előterében szoktunk egy rövidet diskurálni; mindig vidám öregúr. Két éve meghívott, s tartottam egy előadást a zsinagógájukban. Avval szoktam biztatni, térjen át katolikusra, akkor meg tudná gyónni azt a rengeteg csajt, akivel életében. Ezen aztán szélesen mosolyog, mint akit nagyon megdicsértek.
A minap megkért, fessek neki egy zsidó képet. Hogy mit teszek rá, rám bízza. Akkor lesz neki is a szobájában, fogja nézni, és mindig drága nagymamájára gondol majd, akit elhurcoltak. Majd a Frankel Leó úti zsinagóga örökli tőle, már megbeszélte velük, hova tegyék. Megcsinálom neki. De baj van. Ebben a helyzetben, nincs mese, a képnek baromi jónak kell lenni. Vagy nem szabad odaadni.

2014. május 23., péntek

15:23. Ijesztően nehéz ez a feladat. Lefotóztam, ahol tartok. Aztán pauszpapírral kitakartam a hátteret, új fotó. Majd amit eddig soha, most kompjuteren keresek utakat. Egyelőre a lecsupaszítás felé. Ennek ellene mond a jobb alsó színes terület, amiért, valószínű, kár lenne.
A felületkitakarás ötlete: egy szakmai filmben láttam ötven éve, Segonzac (1884-1974) tett üveget munka közben készülő képe elé, arra festett rá egy kis piros foltot, próbaképpen.
Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40, olaj, 60x60 cm.
Ezt a kompjuterrel:

2014. május 24., szombat

klubradio-2014-05-23

Rangos Katalin
Ilyen szigorú szabályok közé rendezi saját magát?

Váli Dezső
Sokkal egyszerűbb így élni. Sokkal egyszerűbb. Azt hiszem, ezt mindenki tudja. A legjobb dolog volt a rabszolgaság. Mindig megmondták, hogy mit kell csinálni. Lehetett napi 13-14 órát dolgozni. Mindig volt bableves. A korbácsos munkavezetővel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad... mi kell még?

2014. május 28., szerda

05:13 Tegnap Nyíri Julianna diplomavédése a MOME-n (valahai Iparművészeti Főiskola).
Opponensi beszédemet így kezdtem:

Tisztelt Hallgatóság. Még soha nem voltam opponens, ezért meg kellett tudakolnom, hogyan kell ezt csinálni. Az Egyetemről aztán e-mail-információkat kaptam: Vegyen hosszú nadrágot. 2500 karakter maximum... szóközökkel. Majd igyekszem. Ennél jóval nehezebb Miklós fiam utasítását követni: Lehetőleg ne csak magadról beszélj.

17:06 A kép, amit már megint oly sikeresen befejeztem.
Drága Gyuri bácsinak - A/2014/40

2014. június 9., hétfő

08:57 Időnként igen nehezem viselem némely szerettem égtájakat és földrészeket átölelő mohóságát. Úgy becézem a jelenséget, hogy egyszerűen minden kellene neki. De lehetőleg kettő. Aztán észbe kapok; és egy zseniális ragtapasszal kúrálom magam; évtizedek előtt kaptam, azóta használom: Terhel? Keresd ugyanazt a bűnt magadban. Meg fogod találni. Igaz. Hogy nem tűrök kompjuteremben, polcomon, életemben fölösleges dolgokat; ez nem mohóság-e? Negatív változatában. Függőség; Pál szerinti szabadsághiány. (Tudok szűkölködni és bővelkedni.)
De földközelibb szinten: és a 32.269 fájl a honlapomon? Közte a száz VILÁG LEGSZEBB KÉPE, ha csak digitálisan is? A most rekonstruált könnyűzenetáram. Beszámozott dizájnötleteim. Ez a naplóírás; gondolatbefőttek öreg almárium tetején. Habár ez közhasznú. De nem az-e minden, ami öröm, akár egyetlen embernek?



Dehogynem.

Mindez ma vágott pofon megint. Futás közben évekig láttam az ismerős araszoló kukáskocsi szélvédő üvege mögé támasztva ezt az angyali díszrendszámtáblát. Micsoda gondolat- és ötletkoncentrátum. Le is fotóztam, bekebeleztem. Aztán egyszer eltűnt onnan. Rákérdeztem a pilótától, hogy szót váltottunk, mi lett vele? Ha nem kell, megvenném, háromezerért.
– Szemét közt volt. Megvan még valahol, felelte. Már akkor tudtam persze, hogy nem kell, vagy csak két napra. Eltelt megint fél év, ma újra ott a szélvédő mögött, és a bátyuska szélesen integet. És nyújtja ki – fóliába csomagoltan! –, hogy: ajándék... És mosolyog.
F/2010/258

Műteremfalra kitenni, örök figyelmeztetésül. Kényszerűen megtartani.
És majd egy könyvet a pilótának.

Az egyszeri cselédlány, aki sorsa fölötti bánatában sósavat és kálilúgot ivott. És súlyos gyomorrontás.

2014. június 12., csütörtök

08:21 Reggel látom, egy kis foxikeverék leül a járda közepére, majd összegömbölyödik, orrát a farka tövébe. Majd tíz méter után ugyanez. Futtomban odaszólok az asszonykának:
- Gilisztás.
- Gondolja?
- Akkor rágják így magukat.

Aztán a víz. Ilyen se volt a huszonöt év alatt, 12. hossz után kikászálódók a vízből, s le a büfébe, Kérek egy Ischlert. Nem baj, ha fél óra múlva fizetem? Nagyon leesett a vércsokoládé szintem.
Ezek után már semmin se csodálkozom.

2014. június 18., szerda

18:31 Nagyon festek, napok óta. Közben autóvizsgáztatják, 44e HUF. Majd jövő héten fékjav.

21:29 Álmomban ötéves fiam jelezte, hogy megetette a macskát. Majd odakucorodott mellém az ágyba, a pokróc alá, s elaludt. Reggel, ébredezve, még odatapogattam; nem volt ott.
Amúgy épp most jött meg Oslóból, egy világklasszis hegedűsről forgatta már a harmadik rövidfilmjét.  

2014. június 21., szombat

10:01 Kényszerszünet (falomlás, vizsgálat) után újra rágják a szemközti minisztérium oldalát,
és mától már látom a műteremből a Hármashatár-hegyi tornyot, a domboldalt.
 

2014. július 2., szerda, Töreki

07:51 reggeli fotó a szobáról,  F/2014/149

10:13 Külső sugallatra ma kiveszem rendes évi szabadságom, pihenni fogok.
Nem könnyű feladat. Mondjuk, délelőtt angol krimit olvasni, magyarul. Téboly.

2014. július 31., csütörtök, Töreki

09:01 Búcsúúsz. Tudtam, hogy ma további erőimre szükség lesz, tehát nem hajtok.
Aztán a kocsiba pakolás.
Műtermem; kb. egy mázsa, ezúttal két szék hazafelé,
plusz a Kata cuccai is, könyvtára.
Befért, nagyon taktikusan, csak hátrafelé nem látok ki.
Azt nagyon nem szeretem.

09:20 Búcsúfotó a szobáról, immár utána.
 F/2014/162

20:19. Már Budán. Kinézek az ablakon, és éppen kerek ötven év után látom a kék eget.
A szobámból.
LÁTOM A JÁNOS-HEGYI KILÁTÓT.
LÁTOM SZROGH TANÁR ÚR KÖRSZÁLLÓJÁT,
annak legfölső öt szintjét.
F/2014/168

2014. augusztus 1., péntek, Víziváros, Buda

09:49 Lukács zuhany, illő módon fogadtak.
– Na, megjöttél?! És hogy bírtad ezt az időjárást?
– Kösz, nemigen vagyok érzékeny a melegre.
– Hát ott meleg volt?
– Ja, akkor a hidegre.

2014. augusztus 2., szombat, Buda

09:51. Pár nap múlva végleg eltűnik a minisztérium a szemem elől, és lesz magas ég és igazi hegyek, de előtérben megmarad a hatalmas Ganz-szerelőcsarnok, és én ennek örülök. Szép. S ha netán nem, akkor is szépnek látom. A rácsablakok emlékeztetnek fiatalkori jó barátom, a velemkorú Kecskeméti Kálmán 1957-es képére. Akit húszévesen mesteremnek tekintettem.

F/2014/165	Kecskeméti Kálmán: Régi gyárépület

21:35 És nem a tízedik emeleten, hanem A HEGYEK MÖGÖTT NYUGODOTT LE A NAP.
F/2014/232
 

09:41 Reggel bevillant, miért volt a siófoki uszodában annyi pocsék bukóforduló. Mert szűk csempefúga és terepszínű. Itt a Lukácsban, széles és sötétszürke. Látom, mennyire van.

Ez az új Sony gép tud panorámafunkciót is. Az új látvány ablakomból.
F/2014/173
 

2014. augusztus 5., kedd

05:15 1987-ben, képeim szétajándékozása évében Almási esztétika prof., távoli ismerősöm is kapott. Hogy most utcán találkoztunk, majd följött minisztériumpusztulást fotózni a műteremablakból, említi, hogy a neki adott graf. hátoldalával kifelé volt náluk évekig a falon. Kiderült, ott a grafikát megtámasztandó, egy kidobott zsidótemető képem félbevágott darabja. Megnéztem és eldöntöttem, érdemes revitalizálni ezt a fél-képet. Ha netán elcserélné most velem egy újabb képemre, néhány évi nyugdíjam megoldva. De hát szereti. Én kidobtam, ő a megtaláló. Így aztán keretépítés, pácolás, olajozás, ezüstözés. Végül még egy szignó rá, mert az a temetőkép másik felén volt:
VÁLI
1986
2014
Régi zsidó temető - kristályok - A/1986/03
olaj, farost 80,5x60,5 cm

 

2014. augusztus 18., hétfő

05:29 A műteremben három méterrel fejem fölé telepített Telekom bázisállomás miatt átköltöztem életemmel fiam volt szobájába.
Műterembe, csak amikor szükséges, és védőkalapban.
F/2014/147

2014. augusztus 19., kedd

06:10 Acház király fel akar vonulni Jeruzsálem ellen.

Ezt mondja az Úr Izajásnak: Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, és ezt mondd majd neki: ...Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remiljahu fia meg Szamaria feje. Még öt vagy hat esztendő, és Eframot úgy szétszórják.. Iz.7.

Látjuk, az Úr irányítja kiválasztott népe kiválasztott emberét, Izajást; megmondja neki, pontosan hova menjen, melyik fiát vigye magával [vajon miért], hogy mit mondjon az ellenséges királynak, és hogy mi fog a közeljövőben történni földrajzilag és politikailag. És hogy evvel fenyegesse meg a királyt. Gyönyörű, értem. Csak ezt nem: hogyhogy öt vagy hat esztendő...? Az Úr nem tudja? Vagy még nem döntötte el? Mégis létezik az égben is idő?

20:29 Munka után az új, és a köv. dobozok méretre vágása és föliratozása.
Egyszerűbb egyszerre.
Kb. harminc éve, az első opuszjegyzék besorolásánál találtam ki,
megkülönböztetendő, számukra a sárga színt.
 F/2014/188

És akkor még csak az úszószemüveg gumiját kell lecserélni. Ez utóbbi mindössze két hónapig tartott.
Reggel szorosabb csomó rá, úgy meg baromira fájt a szemem körül, körbe. Szerencsére Siófokon tartaléknak vettem tíz méter bugyigumit.
Ez utóbbi csak ezért, hogy a bugyigumi egy napon említtessék Izajás prófétával.

2014. augusztus 20., szerda, ünnep

09:18 Nem így vagyunk valamennyire mindnyájan? Vagy legalábbis annyira, hogy valami mindig eltakarja a legfontosabbakat.

...Ha közben bölcsesség, vagy balgaság
fölrázott volna, szenvedés, akármi:
kazánom túl erős volt, sose robbant,
minden belül kavargott, forrt, feszített.
Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogy szégyenlem, így igaz.
Mindent vetítővásznon éltem át...

   Weöres: Az élet végén

12:27 Barátom, Szüts Miklós, egyszer, évek múltán, elmesélte, hogyan figyelt föl rám; hogy kezdődött, kezdődtünk. Hogy tán először látva egymást, 77 nyarán álldogáltunk-beszélgettünk egy társaságban, a szabadiskola művésztanárai, a zebegényi főtéren. S látta, leejtek valamit, és nem hajolok le érte. Ez egy vagy nagyon fegyelmezett, vagy nagyon fegyelmezetlen ember.

2014. augusztus 23., szombat

11:45 Távoli üdvözlet Oravecz Imrének:

Van-e jogom irigyelni ezt a csodálatos életformát.
Nappali éjjeliőr.
Ellátja feladatát. Őrzi a bekerített munkaterületet,
jelenleg azt a sárga murvát, ami fölött ül;
amit a múlt héten a munkagépek itt elteregettek.
Jól kivehetően szereti a hagymás rostélyosokat. Nyugodtan ül.
Negyven év körüli, tehát valószínű, jó húsz éve ül, és nézi, ami előtte van.
Két flakon innivaló a ház oldalán. A kisasztalon ebédje, csomagoltan.
Be van rendezkedve, rendtartáshoz a házikó oldalán szemétkosár, vödör és partvis.
Az ajtó kitámasztva széllökések ellen.
Olyankor a belső székre ül át, onnét is jól belátni a terepet.
Drót tekereg a földön, odavezették számára a villanyt.
Este világított is az ablak, talán olvasott, ő vagy a váltótársa.
Még huszonöt éve van hátra, akkor nyugdíjba megy.
Most egy galamb nézi őt. Meg én.
 F/2014/194

2014. augusztus 24., vasárnap

08:47 Az evangélium a megkérdezett Péter hite megvallásáról szól, ennek kapcsán a mai prédikációban:

És kérdé a tudósokat Jézus:
- Kinek mondotok ti engem?
Felelék néki:
- Egzisztenciánk bázisának eszkatológiai manifesztációja vagy te, feltárulkozott belső egónk kontextusának ontológiai fundamentuma.
És szóla Jézus:
- Tessék?

16:49 Vasárnap, egyedül, hát délben haza, föl a Nemzeti Galériába. Hogy majd harmadszorra Bálint Endre és Derkovits. De hát azok már bezártak. Hanem: "Dada és a szürrealizmus, Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí" Csupa csacsi, csupa taszító húzónév. Deszakralizálni akarták a művészetet, cserébe nagyon igyekeztek eredetiek és érdekesek lenni. Sikerült. Iszonyú unalmas. Illetve hát gyenge. Szegénykék keresték, aztán megtalálták, aztán átlépték azokat a határokat, amiket nem érdemes. Hasznuk az aknamezőn keresőké; hogy hát akkor ez is megvolt.
Kicsit konkrétabban.
Ami jó.
Brassai párizsi graffiti fotói, jó hogy látni. Egy késői Miró, 1960, így nagyban és faktúrával, működik.
Ami nem:
Magritte nagy lebegő sziklája. Duchamp, a nagy modern. Chirico. Egy gyenge csontvázas ötlet az édes Delvaux-tól. Dalí.

És már itthon. Az új távcsővel megtaláltam a Nagynorma-sétány szeletét, rövidke fehér csík a lombkoronák alatt. Nagyfelbontású Sony gép; három lépésben közelítek.

A legfontosabbat persze eddig tapintatból elhallgattam. A szovjet távcsővel együtt vettem még két csakugyan tökéletes szerszámot. Tudom, mit beszélek, ezek előző generációit évtizedek óta használom.
1. Kínai fejlámpa, 220V-ról tölthető! 2500 HUF. Sokkal! erősebb fénye van, mint eddig bárminek. Egy jól kitapintható gyűrűvel fényköre 30 centitől egy méterig állítható. Tehát fürdőszobában létra tetején fej fölötti villanyszereléstől a biciklizésig. Elődjét vagy öt éve vettem, francia, 14000! forintért, az is jó volt, bár gyengébb fényű; három AAA elemmel a tarkóm fölött.
2. órásmester-nagyító. 1300 HUF. Keretépítés, fával dolgozom, sokszor szálka. Erre eddig egy szemüregbe csippenthető nagyító (ami mindig kiesett) + begörbített végű injekciós tű. Ez az új: szemüvegszárral ellátva, ráadásnak led világítófej beépítve. Az öregedés számomra leg-előnye az egyre jobb szerszámok begyűrűzése. Meg a megcsináltam-ezt-az-életet érzés; a derű. Pilinszky főmondata a nagy rádióinterjúban: eljuthatunk a derűig.
Köszönöm.

2014. augusztus 26., kedd

12:09 Délelőtt a festményeknél megszüntettem a MAGÁNTUL. jelzést. Helyébe a tulajdonos ID (identity number) száma. Jobban kezelhető. Közben lent a bontásmunkálatok véghajrája, átadás előtti percek lehetnek.

2014. augusztus 29., péntek

06:26 Sokadszor próbálom Kata kiskertjét a gangon lefényképezni. Töredékében sikerült eddig. Ez a legutóbbi fotó is efféle, nem ő a hibás; pompás látvány. Életben. A lenyűgöző vetett árnyéka. Gazdagságával, sokaságával nem tudok mit kezdeni. És mi van, ha csak részleteit nézem. Csak gazdagsága nő.
 F/2014/207 és részletei

2014. szeptember 1., hétfő

07:40 Valaki szóba hozta, hogy bár legalább ötször fölterjesztettek, nem kaptam meg a Kossuth-díjat a Munkácsy-díj után; hát elismételtem az a fáradt viccemet, hogy nem akarnék senkit nemzeti érzéseiben megsérteni, de szerintem Munkácsy jobb festő, mint Kossuth.
Hanem most kicsit tovább is gondoltam. Szóval a legnagyobb magyar festő, csakugyan?! Például Paál László mennyivel fontosabb. Munkácsy csodálatosan kezelte az ecsetet, és csodálatosan tudott rajzolni. Hatalmas tehetség. Csak nem volt mondanivalója a világról. Még, ugye, a korai képei az igazibbak; és mi van azokon, siralomházban ülő betyár, fáradt, nehéz sorsú emberek és ártatlan kerekszemű csöppségek. Fogalmi-irodalmi megközelítések. (Nem a festék beszél, hanem a sztori.) Melodramatikus közhelyek.

2014. szeptember 6, szombat

17:39 A történet vége. Parkoló kerekedett.
 F/2014/212

2014. szeptember 12, péntek

11:31 Interjú, rákérdeznek. Én persze a három hónapja megfogalmazottal jövök: „Ha Isten úgy akarja, hogy leukémiában vagy agydaganatban haljak meg, megköszönöm neki. De ha ezt csak a Telekom akarja; azt helytelenítem.“ Lánchíd rádió, hétfő 09-09:30.
 

2014. szeptember 16, kedd

13:15 Érdekesen indult nap. Reggel gyónás Józsi atyánál. Mondom, a múlt héten egy tanulságos megfogalmazást hallottam; a házasság önkorlátozással jár. (Persze minden egyéb kapcsolat is.) Penitencia: találjak életemben (legalább) három területet, amin ideje lenne átlépnem. A fa ősszel nem azért hullatja le levelét, mert az helytelenül tartózkodott ott, hanem mert most ennek van ideje.
Elsőre a lábujjhegyen járás félbehagyása jutott eszembe. De hát az nem teológiai kategória.
Onnét tovább uszodába, tíz nap után végre a teljes hossz.
De előtte, úgy intéztem, hogy 08:00-kor első vevő legyek szerszámboltos ösmerősöm boltjában, újbóli nyitása pillanatában. Vagy két évig volt zárva. Jó húsz évig jártam el előtte, olykor benne, remek facsavarjai voltak. Tényleg első vevő, még parizeres zsömlét rágcsált. Vittem egy fotómat ajándékba. És vásároltam néhány nem igazán sürgős dolgot. 540 HUF; megköpködte. Eldiskuráltunk.
Uszodából, ahová negyed százada készülök, egyenesen a hasonlóan öreg kollégám műtermébe. Mindig kedveltem. Reggelim híján megettem otthonról pakolt uzsonnája felét. Művészi körökben teljesen járatlan lévén, újdonság volt; megtudtam és megértettem, miért vagyok és maradok egyes körökben én fekete bárány. Aha. És azon is eltűnődtem, ezt is elmagyarázta, hogy úgy tűnik, fullgázzal exhibicionista vagyok. Igaz, minden gesztusom így is értelmezhető, holott.

18:00 Kaptam.

SZABÓ LÖRINC: NYÁR
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

2014. szeptember 17, szerda

09:18 Néhány gondolat kéne holnap a riporternek; azt fogja kérdezni, mit olvasok. Az első mondatom az lesz, ennél talán érdekesebb, hogy miért olvasok. De nem tudom a kitaláltakat hasznos és egyszerű rendbe szedni. Bármi ötleteknek örülnék.
Ezt írtam tegnap egész délután, negyven sor; folytatva reggel. Aztán most, 10:34, S. korrektúrája nyomán:
– ne tudálékoskodjak, rémes tudok lenni nemzetbölcstanítójaként.
A föltérképezett háttéranyagot (a szöveg háromnegyedét) kidobtam.

Miért olvasok
- könyveket gyerekkoromtól nem szórakozásiból, hanem hogy belőlük/általuk élni tanuljak
- már tudok élni, hát öregedve azokat, ami ebben megerősít
- nem voltam érdeklődő, nem igyekszem jóllakni (maradtam is negyedművelt)
- szombatonként csokoládé: Hartog: Wandelaar kapitány; 478 oldal tengercsobogás

Amik (elvben) mindig
- Steinbeck: Érik a gyümölcs, 50 éve pofán csapott, hogy mennyire gazdag vagyok
- Mann: József, 40 éve főleg ez; a kocsiban is van egy példány, Szüts szerint mondandója a szeretet
- Illyés és Zelk napi beszélgetőbarátaim
- Ottlik: Iskola határon, ez megfoghatatlan, hogy miért; túlvilági oboahang
Szabó Lőrinc, Petri, Oravecz, Rakovszky Zsuzsa. Körülbelül ennyi is a könyvtáram.

11:40 Magányos figura üldögél az üres síkon
a nagy ház előtt, aztán ugyanaz lefotózva, kicsit közelítve.
Már élik/használják a terünket.
 F/2014/219, -220

2014. szeptember 21, vasárnap

05:22 Győrbe, Vojnich-nézni. Ajándék számára e nevezetes napra: bedobozolva egy fölhúzható (guruló-szaladó) pléhegér. Aminek első lendületben a fenekére fölírtam filccel, hogy deske.hu, majd észbe kapva, alig bírtam alkohollal lemosni az utolsó pillanatban.
Hogy most nem rólam van szó.
A metró szemközti ülésen nagydarab bozont férfi édesen duruzsol mesét követelő kisfiának a barlangba tévedt éhes gyerekdinoszauruszról. A kisfiú helyreigazít, de a barlangban nem volt ennivaló. Összefutunk Várhelyi Tímeával, mellém ül a vonaton, biztosítja alvásomat, pulóverét is a fejem alá; kora délután van.
Vojnich fehér ingben. Radnódi nyit. Jó lenne valamit írni erről a kiállításról, hogy pedig tudtam, mit várjak, mégis lélek- és lélegzetzetelállító, elképesztő..., hagyjuk. Gaál, és ő a két legnagyobb magyar festő.
Kötelező megnézni. Győr, Esterházy palota.

2014. szeptember 26, péntek

13:21 Tegnap fölkészültem erre a találkozóra; ma 10:15-re behívott a Műcsarnokba Szegő György, az új igazgató, hogy jó híre van, biztosat csak egy hét múlva, most ennyi: januárban csinálnának nekem kiállítást, három teremben. A többiben másik két művész.  A fiatal kurátorhölggyel hármasban végigjártuk a házat, körülnézve, és megbeszéltük.

Akkor most lóhalálában fölkészülni. Vagyis két helyen átírni a győri Városi Művészeti Múzeum múzeum nevét Rómer Flóris Múzeumra. A több munka nincs. Két éve csinálok egy eddig titkos fájlt, a majdani kiállításrendezőnek tartogattam: deske.hu/111.htm

2014. szeptember 30, kedd

14:24 Élni, élni kell!
Ez nem egy eldobott virágcsokor, 
ez ott született, oda nőtt.
És ott él, ha aszfaltba ágyazottan is.
 

F/2014/230