105. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS

2003. DECEMBER

Dec.1. hetfő, 08:42

Szia kedves J., így az év vége felé már. Ködösek a reggelek. Este Kata névnapját ültük, anyámmal együtt (dédmama!) négy generáció volt jelen.

Zsófi tanácsot kért, mit tegyen, a kétéves Piszu a rácsos ágy peremét megmarkolva, előre hátra ringatva magát az éjszaka közepén átközlekedik a gyerekszoba túlsó végébe. Ágyastul. A megfelelő zajjal.

Hazafelé, a Gellért téren a 47-es villamos hátsó ütközőjén két kölyök. Ezen elámultam, ilyet ötven éve nem láttam. Arra még emlékszem, ahogy a hatvanas években egy köteg 2x4-es (keret)léccel fölugrottam a Budára tartó nyitott peronú 44-esre. A dekor áruházban vásároltam ezeket sok évig, a Fehérhajó utcában. Hol van már az a bolt.

Aztán az a sztereotípia is megfordult a fejemben, hogy Amerikában az efféle csínyeket mosolyogva jóváhagyják, hadd szokja a fiú az életet. Még fél másodpercig azt sem tudtam eldönteni, kinek a pártját fogjam.

Aztán keresztbeálltam a síneken, és kiszálltam az autóból.

Dec.2. kedd 03:47

Megfejtődött a 120 ezer. Kis műtermes képem indulóára a BÁV aukción. Megmutatták a katalógust. Márfy és Tóth Menyhért is ennyi.

Te jó ég. Bocs, akkor rendben.

A Blitz Galéria húsz év után hazakerült aranykereteit viszont kijavítottam. Az egyiket le is ejthették, a kép végigkaristolva. A hátára ráírtam, hogy Kedves Gyűjtő, restaurálnám, ha megengedné (térítésmentesen).

Most az izgalomtól vagyok ébren, a fene egye meg. Délután mehettem az egy hónap után harmadjára megjavított vakumért, most rendszerbe állhat a másik három mellé, a képek fotózáshoz. Úgyhogy fölébredve most fölszereltem, s vagy ötven fénymérés; a fej beállítása.

Hogy ezt mért nem lehetett másnapra hagyni. De annyira várom, hogy végre üzemkész, hogy végre ne kelljen törődni vele.

Fiamat utolérem mobilon, utcáról, az utolsó percben: Nem tudnál hatra a Zsidó Művházba jönni, az Operához? Fizetem a taxit.

Én is későn tudtam meg, hogy az 1962-es Kés a vízben Polanski filmet vetítik. Igen, a Hamu és gyémánt, az Éjszakai vonat, a Mater Johanna időszaka.

Most is megrendítő volt, sírnivaló.

Ma este hatkor ennek az idén újraforgatott változatát vetítik: Gábor Altorjai Törn, német-izraeli film. Állítólag beállításról beállításra követi az eredetit, a végén valami csavarás. Tisztelgésnek szánta a 70 éves Polanski előtt, elküldte neki díszdobozban.

Az ötlet őrültség. És lehetetlen vállalkozás. Ez annyira nyilvánvaló, hogy ha mégis belekezdett, hátha van benne valami.

Igazi dilemma, elmenjek-e. Féltem magamban az eredetit.

Hajnali e-mail.

Kedves István, ott, Ámerikában.

Köszönöm (félhangos) dörmögésedet, töprengésedet.

Ha jól értem, ami magadról:

Szerintem a rendszeres munka kötelező. De ez nem ugyanaz a kalauzoknál és a művészeknél.

Ha a szíved odahúz időnként Amerikába (te tudod), ez elegendő indok egy életformához.

Ami rám vonatkozna (megint csak, ha jól értem gondolataidat):

Hogy ne hazudjak: gondolom, másokat is segít, amit leírok (magamról is). Én jól szórakozom vele.

Nem kitárulkozni nehéz, hanem tisztán látni (magamat is).

A Lao-Ce idézeted megfog:

He who knows, does not speak. He who speaks, does not know.

(Aki tudja, nem beszél. Aki beszél, nem tudja - valahogy így fordítanám.)

Igen, én nem tudom, én néha nagyon nem értem ezt az egészet.

Azért beszélek (annyit).

ölel:

D

20:47

Csak elmentem Katával a Kés a vízben II.-re (Törn a címe). A két kakaskodó fél ezúttal nő. Nahát. Az első tíz perc csakugyan pontosan ismétli az eredeti film beállításait, itt az asszony veszi át dühösen a volánt, veszi föl a stoppost stb. Akkor hazaindultunk.

Igaz, nem csak ezért. Katát zavarta a három igen rossz arcú szereplő. Nekem meg az első képsoroknál beugrott, még az eredetit is unnám másodjára. Nemhogy ezt.

Aztán este a Népszabadságból megtudtam, hogy mi (lett volna) itt az ábra. Hogy a két nő elcsábítja egymást. Hűha. Altorjai Gábor, Németországban élő filmíró és rendező: Mindig úgy gondoltam, hogy az eredeti Kés a vízben fő motívuma a két férfi főszereplő közötti homoszexuális vonzalom.

Én nem gondoltam úgy.

A premier még hátra van, mert Polanski még nem látta a művet, majd ha ő nekik ajándékozza a jogot.

De jó, hogy otthagytuk. Hazafelé elkanyarodtunk a Nagymező utcába, hogy Katának megmutathassak három arasznyi műanyag mikulást egy kirakatban. Háttal állnak felénk, két tanga bugyit tartanak, és riszálják a feneküket.

Nádas Péter fotókiállítása a Mai Manó Galériában. Amikor hallottam, hogy 500 fotót csinált kertje körtefájáról, azt mondtam, már az indulás rossz. Ötöt kellett volna.

Tán tizenöt-huszat rakott ki, ez is sok, de még tűrhető. Lenne. Hanem a szép nagy keretek közepén tán 15 centisek a fotók, idézetek; a látványba belebújáshoz, az átéléshez kicsik.

Arisztokratikusan elegánsan unalmas.

Dec. 3., szerda 09:32

Szia J.! Kérdezted, hogy még mindig vannak-e Mária-jelenések Medzsugorében?

Itt a november 25-i üzenete:

Drága gyermekek!

Arra hívlak benneteket, hogy ez az idő legyen számotokra még erősebb bíztatás az imádságra.

Kicsinyeim... ti legyetek a szeretet, az öröm, boldogság és a béke ebben a békétlen világban...

Köszönöm, hogy követtétek hívásomat.

Ha belegondolok, azért ez furcsa, hogy Mária szövegébe kissé belelektoráltam.

Levél Nádas Péternek. 40 forintos bélyeg kell majd rá.

deske.hu / 12. váliNEWS / 2003.dec. 2. 20:47

DE AZÉRT NINCS HARAG?!

ölel:

D

Dec. 4, csütörtök 13:18 - 18:01

Nem emlékszem boldog álmomra. Tényleg. Talán a csajokkal, valaha.

Most meg: bíztattak, elővettem az altfurulyámat. (Megvan, ez igaz. A tenort rég kitettem a kukára.) Fura zengő, öblös hangja volt. Ismét bíztattak, improvizálni kezdtem (amit ébren nem tudok). Valami földöntúlian gyönyörű zene volt. Aztán egy másik dallam, egy harmadik, hosszan.

Félálomban már azzal foglalkoztam, hogy mi lehet ez.

Hacsak nem a tegnap elkészült két új kép tükröződése:

Ékszerműterem A/03/44

és Műterem zöld ablakkal A/03/45

Több képet nem is hiszem, hogy kezdek idén.

20:48

Megvan a jövő évi Lukács-bérlet.

120 és 230 ezer között árulják.

A legolcsóbb a / szekrényes / elővételi / törzsvendég kategória.

(Törzsvendég, aki leadja az idei bérletét.)

21:52

Levél a Szerzői Jogvédőimnek.

Bp. V. Falk Miksa u. 30.

KEDVES HUNGART!

2001. 11. 26. dátummal Önöktől értesítőt kaptam, mi szerint a Kiselbach Galériában 2001. decemberében elárverezett

Zsidótemető 2. változat A/01/33 képem

utáni jogdíjam * megérkezett, bruttó 35 ezer forint.

Kérem szíves válaszukat, hogy pénzem éppen két év elfektetést ki és mi okozta. (A Galéria az aukciós szabályzat értelmében ezt a pénzt egy héten belül megkapta. Érdeklődöm, hogy az elmaradt kamatokat ki téríti meg nekem.

Válaszukat várva, szívélyes üdvözlettel:

* Kevesen tudják, még kevesebben tartják be, hogy minden eladott képem után 5 % jár nekem,

és majdan utódaimnak is.

Dec. 5. péntek 04:58

Kedden hazahoztam a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatra beadott három képemet a Műcsarnokból. És nem volt erőm a Szépművészetibe bemenni. Homlokzatán méteres betűkkel: MONET. Talán majd ma délben.

Előtte még egy emeletes rácsoságyat kell lehozni a Rózsadombról.

Ugyancsak kedd óta, 06:58-kor, elhaladtomban a Lukács uszoda felé, a Török utca kettő táján egy rigó szól, valahonnan fenn a magasból.

Mi olyan boldogító ebben?

08:44

Mondom a rigót egy sporttársnak, azt mondja: sajnos, sajnos. Márciusban kellene.

Nem tudom zoológus-e vagy rendmániás. Mint én.

21:22

Egy segélykérő kör-e-mailt kaptam délelőtt, én is továbbítottam már vagy 100 címre. Estig három visszajelzés. Most jutott eszembe, hogy ide is beteszem:

Subject: FW: NEM KAMU - segítségkérés!!!

Sziasztok!

Kérlek olvassátok el, nem kamu, a párom kollégájának a kislányáról van szó, ismerem őket. Ha Ti nem vagytok B RH negatívok akkor kérlek küldjétek szét minél több helyre hátha valaki tud segíteni.
Köszönöm szépen,
Tímár Vera, 2003.12.01.   ( Ő a tesóm munkatársa!!!)

Az üzenet:

Segítséget kérek. Jó barátunk kislánya súlyos csontvelő-károsodással kórházban van, vérdonort keresünk neki, olyan ember személyében, aki már adott vért és B RH negatív vércsoportú. A vércsoportból látszik, hogy ez elég ritka, ezért vagyunk kénytelen minden lehetőséget megragadni.
Gyakorlatilag életmentésről van szó, hogy a kislány kihúzza a csontvelő átültetésig. Ha van ilyen személy, kérem, telefonszámmal együtt jelentkezzen
a bigz00@freemail.hu e-mail címen.
Köszönettel: Nagy Zoltán

Dec. 6., szombat 17:08

Tegnap délutánra hullafáradt az ajándéknak ígért emeletes gyerekágy szétszerelésétől, több óra csavarozás, miszlikbe, soha többé össze nem rakható satöbbi. Aztán összeszedtem magam, fél ötre a Monet és barátai a Szépművészetiben. Majd egy hete nyílt, és még nem láttam. Most se. Nem engedtek be, hogy ma már nem, túl sokan vannak. De vegyek elővételbe jegyet, akkor nem kell majd sorba állni... Ijedtemben vettem négyet, 6800-ért. Aztán megnéztem a kedves Tizianot.

Ma tízre újra. Nem mondom meg milyen volt, ki-ki maga alakítsa ki. Egyébként se értékelni; használni kell. Volt boldogító találkozásom is, főművel. Az itthoni három képéből kettőt mindig is elsőrendűnek szerettem. Ez az egyik, itt:

Monet és barátai. Én is az vagyok. Öt képem nyugodtan befért volna közéjük.

Metró-átszállás közben a Deák téri aluljáróban az új PETRI ÖSSZES I., háromezerért. Ez is boldogító találkozás, nagyon szeretem.

A VILÁG LEGNAGYOBB ÜNNEPE

Vörös, vörös, vörös

műbőr tárcák és vörös kombinék,

vörös bor, vörös diploma, vörös kutya,

Egy hentes kifaragja

(vörös neon, körül feszes, fagyos kacsák)

disznózsírból a Téli Palotát.

Esetleg a közlekedési lámpák

három napon át minden irányban vöröset mutatnak.

...

UTÁLOK VÁRNI

Hiányzol. Szőrösdeszka, meg

laposabb, mint egy tetű -

ilyeneket mondok, meg ilyenebbeket.

Nyomdafestéket

nem tűrő lénnyé lényegülsz,

amikor hiányzol.

Nem is beszélve

arról,

amiket gondolok rólad.

Miért nem jössz már?

(Valami konvertálási okokból nem szabad idézőjelet használnom, dőlt betűvel helyettesítem.)

Este e-mail Várady Szabolcsnak - társszerkesztő - hogyan lesz az ÖSSZES tovább?:

Négy kötet lesz, jövőre kettő, és 2005-ben egy.

II. Műfordítások,
III. Interjúk,

IV. Vegyes prózák (tanulmány, kritika, verselemzés stb.)

Akkor a java már megvan.

Dec. 7. vasárnap 20:25

Délelőtt a Nagykevélyre mentünk föl, Pilisborosjenő felől. A tetőn, szuszogva egyet, kerestük a rég leégett menedékház falait, pár éve még álltak. Semmi nyom. Aztán a göröngyök között egy konyhapadlófoszlány. Ennyi maradt. Közben Robi unokáját idézi. A hároméves kislány levelet diktált: (Az ékezethiányok is hitelesek.)

Kedves Mikulás!

Küldjél anyának egy uvegbogrét, Emmának egy macikát, nekem egy konyvet,

amelyikben gyógyszerek mennek és házikós.

Apának egy vodrot.

A többiek írjanak maguknak.

Puszi: Janka

Aztán a végre megjelent Várady Összesről. Hogy túl vastag kötet, én levágom a nem-verseket. Merthogy mindenféle fordítások is, nem érdekel. Azt mondja Robi: maximalista, a negyven év alatt átlag két és fél verset írt, minden próza-sora is patikamérlegen. És nagyon jó. A versfordításaiból pedig például a Hadrianus-vers a tizenöt legjobb magyar munka között tartatik számon.

Ja, az más. Akkor a kötet egyben marad. (Úgy szerettem volna írni, hogy egybe marad, de lehet, hogy ezt nem szabad. Talán aposztróffal, azt meg a net nem tudja rendesen.)

Nézzük a verset:

HADRIANUS CSÁSZÁR (76-138)

LELKECSKE

Lelkecske, te lengeteg, ingatag,

testem vendége, útitárs,

sápatag, sivatag, hallgatag

helyekre visz most az utad,

s játékaidnak vége már?

21:47

Most kaptam, a hajam égnek áll:

Tisztelt Váli úr!

Az ember mindig tele van kétségekkel:

http://www.virusbuster.hu/hu/viruslabor/hoaxok/veradas_b

üdvözlettel
em

Vagyis hogy ez egy (ártatlan) vírus, hoax.

Dec 8. hétfő 10:04

És ez se igaz. Vagy. Szüts most mondja, ezek a víruskeresők minden körlevelet automatikusan fölvesznek.

Ha mégis, nagyon aljas tréfa.

21:32

Délelőtt az Iparművészeti Egyetem dísztermében az elsőévesek félévi kiállítása. Mike anyaga két paravánon, rendben van. Tíz méterre tőle épp negyven éve az enyém volt itt, másodéves. Akkor majdnem megbuktattak rajzból. Délután anyácskámnak segíteni, a karácsonyi bevásárlások. A lifttől visszafordulva elkeseredetten kereste a cédulát a lajstrommal. A konyhaasztalon találtuk meg. Közben megrótt, hogy nem téli sapkában vagyok. A Skálában hosszasan tébláboltunk a pultok között, hol vannak a konyakok, s milyet is kell venni. Hogy a BRANDY feliratú az konyak-e. A szívspecialistának, persze, karácsonyra. Végül egy orvosfeleség igazított el, kedvesen, rábökve egy háromezer forintosra, hogy a férjem ilyet szokott kapni. Azt vettük meg. Meg négy flakon étolaj, egyebek. Gurulószatyorral.

Dec.. 9., kedd 09:16

13 és fél év után ma lettem törzsvendég. A kabinos odasúgja: elfoglalták a 43-ast, de félretettem magának egy közeli szekrényt. Aztán előhúzza zsebéből az A/03/45-ös képem egy iszonyúan lila repróját, hogy tegnap töltötte le a netről a Sanyi bácsi számára. Mondom, majd csinálok jobbat. A zuhany alatt F. fölkínálja, hogy kölcsönadna egy háromoldalas angol Monet-életrajzot. A vízben megállítanak, hogy 800 ezer indulóárral ma aukcionálják a Kempinszki Hotelben egy zsidó temetőmet. (A/84/21, mutatom.) Aztán az öltözőben ugratnak, mért nem festek inkább önarcképet. Mondom, 68-ban megfestettem magam kék cári tiszti egyenruhában, arany parolival, égő várossal a hátam megett. A történész aki mindent tud, megjegyzi, hogy a kék szín nem stimmel. Az ott, akkor bányásztiszti egyenruha volt. Az egyik ilyen tábornoki rangú főemberüket 1910-ben Selmecbányán ki is tüntette az Osztrák-Magyar Monarchia, arra emlékezve, hogy valaha ott végezte bányamérnöki tanulmányait. A neve nem jut eszébe. Ugyanis - tette hozzá - Európában, a többit egy évszázaddal megelőzve, ott volt legelőször ilyen főiskola.

12:45

És még mindig csak délelőtt.

1/. Az Iparművészeti Egyetem kérte:

2003.12. 09.

AJÁNLÁS MUNKÁCSY-DÍJRA

Nádor Tibor korosztályának legjelentősebb magyar festője.
Szívélyes üdvözlettel:  

Váli Dezső

2./ Hét telefon, egyebek mellett a Győri és Kecskeméti Múzeum igazgatójának, egy kollega 10 éve elkallódott négy képét kéri számon rajtam. Fogalmam sincs, hova kerülhettek. A győri állandó múzeumi anyagunkba már nem kerültek be, a Történeti Múzeumi kiállításunkon még szerepeltek. A kettő között valahol. Ő hazavitte? Visszavonta? Ott maradt a raktárban?

3./ Népszabadságtól telefon. Időegyeztetés interjú ügyében. Hogy adnék-e. Naná.

4./E-mail váltás, egy ungvári honlap szerkesztője közölné ezeket a Le Meux-i leveleket.

Érdekes, közösségteremtő a kezdeményezése, érdemes belenézni:

http://hhrf.org/ungparty/

5./ Telefon az egyik valaha elajándékozott legjobb képem ügyében. Úgy tűnik, már nem kell, és visszakapom.

6. Megfestettem az A/03/46-ot. Csak azért, mert Szüts szerint a 45-öset még folytatni kéne. Ahhoz nem volt kedvem nyúlni, inkább még egyet próbálok ebbe az aranyos csicsás keretbe.

Dec. 11. csüt. 17:52

Semmit nem írok, mert elvesztettem a szürke sapómat, és nagyon szomorú vagyok.

Dec. 12., péntek 09:43

Tegnap a Népszabadság interjúmat írtam át meg át, sürgősre kérték. A téma a művész és lakhelye. Jövő szombaton jelenek meg.

(Hogy milyen is a Margit körút 8.05 kor, már uszodából jövet:)

...Már élettel teli. Az utolsó, szaladó, elkésős kisiskolások. Őrült forgalom. Hihetetlen belegondolni, de amikor ideköltöztünk, a Mechwart téren még nem volt közlekedési lámpa. Gyakran vagyunk napihír, az itteni forgalmi dugók. Közben sorra nyitnak az ismerős boltok. A Margit utca-Török utca sarkán benézek a szerszámboltba azon a ritka napon is, amikor nem vásárlok szerszámot. Egyszer kölcsönadtak egy falcgyalut, kiállításaimat számon tartják. Aztán az antikvárium, az még zárva ilyenkor, de kulcsommal megkocogtatom a kirakatüveget, és beengednek, ha megláttam valami kincset a kirakatban. Legutóbb az Illyés-naplókat. Intünk egymásnak Koronczai órással, mindig invitálom, jöjjön úszni, tudom róla, hogy fáj a dereka. Azt is tudom, hogy a lánya hívatást váltott, édesapja mestersége után most tanulja az ékszerészséget is. A ferencesek melletti kapualj lépcsőjén fektéből már felült az öreg hajléktalan, nappal is ugyanott időzik, még senki se látta felállni. Lehajtott fejjel, előtte papírpohár, nem szól, nem kér. Majd az élelmiszerbolt, feleségem bíztat, hogy itt vásároljak, pártolni kell a magyar boltokat. Korábban pacsniért jártam hozzájuk, gyerekkori emlék, aztán negyven évig sehol se láttam...

(A teljes szöveget csak jövő szombaton illik megmutatnom.)

Aztán egy ajándékozó levél. Egy képem tíz éve az Építész Tanszéken, most valahogy már nem kell nekik, oké. Hát átajándékoztam egy pár szobával odébb, ahol örülnek neki:

Magyar Iparművészeti Egyetem

Rektori Hivatal

1967-ben diplomáztam, itt. Én soha nem irigyeltem a cambridgei vagy oxfordi diákokat, olyan oktatást (és nevelést is) kaptam. Ötödévesen egy szerelmes levelemet először Szrogh tanár úrnak mutattam meg, ebédidőben, a Remíz melletti vendéglő teraszán.

Megkorrigálta, azt is.

Az Egyetemnek ajándékozom egy festményemet abban a reményben, hogy ... satöbbi

Meg még egy munka, a megküldött Magyar Nagylexikon szócikket írtam (nem is) kissé át.

Drága Gy.!

Egyszer be kell fejezni. Igyekezetem az eredeti szócikket követni, csak kissé összeráztam SZEMSZERKEZET szerint az egészet. Nem ismerem igazán a lexikonírás elveit, én csak egyet írtam, 14 éves koromban, egy Geológiai lexikont, a C betű végéig jutottam el. De úgy vélem, a véleményeknél fontosabbak az adatok. És jó, ha az egyfélék egymás mellé kerülnek.

Egyen aggódom kissé, gondolom, egy ilyen Szerkesztőség hivatalból ógondolkodású. S nekem a web-címemet sokszor kihúzták már különböző  publikációkból, hogyaszongya az reklám. Holott csak egy e-könyv címe, illetve dehogy is egy, a legfontosabb. Három évem munkája, de nem ez a lényeg, hanem hogy egy csakugyan teljes adatbázis azok számára, akik enélkül nem tudnának nyugodtan elaludni. Netán.

Ha ezen továbbit csiszolni kellene, éjjel-nappal ügyeletet tartok e-mailen vagy mobilon...

És a szöveg. (Reggel a zuhany alatt F. megkérdezte, hogy ugye közlöm. Eszembe se jutott volna.)

Váli Dezső (*1942. okt. 2. Bp.): festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán diplomázott (1967). 1959-től foglalkozik festészettel. Periódusai: absztrakt időszak, (1969-1983), Régi zsidó temető sorozat, (1984-1987), Műterem-sorozat (1987-től). Korai munkáira Paul Klee és Bálint Endre hatott. Első temetős képei saját fotói alapján készültek. Váltás után kezdetben saját műtermét festi, majd ez a téma lassan nem konkrét  (időnként szerzetes-, vagy börtöncella jellegű) enteriőrré formálódik. E hosszan érlelt, végletekig letisztult szerkesztésű képeinek kompozíciós elemei a falak, a lecsupaszított berendezés (asztal, szék) amelyeknek tárgyszerűségét olykor a beszüremlő, transzcendens aurát teremtő fény oldja fel. Hangvétele lírai, színei visszafogottak. A hagyományos olajfestés-technikát követi. Pontos oeuvre-katalógust vezet. Műveit csak kiállítási célra engedi ki külföldre. Minden évben egy-két hónapot alkotóházban dolgozik, 1980 óta Kecskeméten. Tanulmányutjain minden múzeumot végiglátogat: Európa, New York, Észak-Korea és Izland. Hobbija: fotózás, irogatás.

A Zebegényi Nyári Képzőművészeti Szabadiskola kollázs-montázs szakát vezeti (1975-1979). A bp.-i Képzőművészeti Főiskola vendégtanára (1991-92), majd az Iparművészeti Főiskola tanára (1994-95). Fontosabb kiállításai: Műcsarnok (1981), Ernst Múzeum (1987, 1990, 1997, 2002). Derkovits-ösztöndíj (1977-1980), Munkácsy-díj (1986), Pollock-Krasner ösztöndíj /USA/ (1993, 1997). 1994-ben egy kortárs festészeti gyűjteményt hoz létre, állandó kiállítás céljára. (Győr, Városi Művészeti Múzeum). Megjelent publikációi: C-napló 1958-1992, (1992), Tanú ez a kőhalom. Zsidó temetők Közép-Európában, (fotóalbum Sáros L.-val), (1993), Váli, monográfia (1997), valamint megjelent összes munkája; Váli-oeuvre, CD-ROM-on és interneten, deske.hu (2000).

A repró adatai:

„Fehér műtermek I. (A/00/17)” olaj, farost 60x60 cm, 2000

Antal-Lusztig Gyűjtemény

Vettem egy pótsapót. Ez is szürke, elbűvölően puha, a fülemhez simul és meleg.

De én az elveszettet szeretem. Pedig az szúrt is.

A napokban írtam, hogy igen gyönyörűen improvizáltam altfurulyán (álmomban), és milyen boldog voltam. Most egy barátom fölhozta Bach Fuvola szólószonátáit, CD-n, hogy hátha ez volt... és ettől is...

Nem ismertem. Jó zene. Három Hantaï testvér muzsikál egy negyedikkel, a név magyar is lehetne, de, ha jól látom, belga.

Most valami multiviamint szedek, lázasan. Vagy talán csonterősítőt. Kata azt mondta, ha kész, enyém az üveg.

Dec. 13., szombat 19:25

E-mail a távoli-közeli Ungvárról.

Amikor a gyerekeim egészen kicsik voltak és kirándulni mentünk (és nem volt még kocsink), a fiam elvesztette, vagyis a taxiban hagyta kedves kockás sapkáját. Ő is nagyon szerette. Érdekes módon nem ő, hanem a nála kisebb Csönge esett nagyon kétségbe, és zokogva mondta a bátyának: Kolos, én gurítok neked egy sapkát.

Ez a családunkban azóta szólássá lett, talán azért, mert bő hét múlva a taxis megtalált minket (!!!) és visszahozta (!!!) fiam kockás sapkáját. Az eset után tökéletesen meg voltunk győződve arról, hogy ezt bizony a húga gurította neki.

Egy másik levél, vagy én vagy ő elég süket, mert azt se tudom, kicsoda, mely országból. Hogy ők a honlapjukon a közép-európai kultúráról (?) egy blokkot csinálnak, belinkelnének, ha hozzájárulok. Cserébe, az övékét meg én, ha tetszik. Nem volt türelmem rendesen beléjük nézni, írták, hogy ezen nézhetem magam: http://hu.d-i-s-c-o-v-e-r.com/add.cgi /,

Ez meg a Link Back: http://hu.d-i-s-c-o-v-e-r.com A Regional Directory of Hungary.

Még mindig levél, hogy az Enciklopédia Kiadó december elsejével nyilvánossá tette művészeti adatbázisát, az aktuális művészeti programokat közli stb., ez jó. www.artportal.hu Gratuláltam nekik, és jeleztem négy hibát a képeim alatti szövegekben. Hogy mikorra javítják ki; abból rögtön kiderül, milyen komoly az egész. Tavaly? idén? tavasszal a Műcsarnok még az előző őszi műsorait hirdette.

Egy utolsó levélből vett Thomas Mann idézet:

"A világ végső soron egyetlen problémát vet fel: miképpen törheti át,
miképpen juthat ki az ember, miképpen szakíthatja fel a gubóját, és
lehet pillangó belőle."

Kaland. Miből lesz egy alkotó periódus. Avval kezdődött, hogy Szüts folytatandónak ítélte az A/03/45-ös cirádás-keretes új képemet (lásd december 4.), vagyis lecseszte. (Megjegyzem, a párját már elvitték.) Nem volt bátorságom hozzányúlni, inkább kezdtem egy másikat. Abból is lett valami. (Még mindig várunk a digi fotógépre, nem tudom mutatni.) Hanem annak már nem jut ilyen ráma. Tegnap délben észbe kaptam, azonnal le a Margit körúti keretboltba, aminek eddig mindig csak a kirakatát. Keretléc kellene folyóméterben, vagy ha netán gérbe le tudnák vágni... Mikorra? Álltam a tekintetét, mint Petri egyik halálosan komoly és viháncolós korai csajos versében*: MOST.

Itt már kapitalizmus van. Mobilon behivatott a szomszédból a segéd, végül nem egyet, hanem hármat, nemcsak levágták, össze is ragasztották, üvegezték. Ott ácsorogtam a gép mellett, tartottam a léc végét, közben beszélgettünk, feleségéről, a szerszámok elveszékenységéről, és hogy mikor vállalnak majd gyereket. Az üveget vonalzó nélkül vágta a fiú. Másfél óra alatt megvolt az egész.

Ebből ezek után sorozat lesz, 30 x 42 centisek. A 30 van elöl, elborzadok, hogy 42, vagyis hogy állóformátum.

Az arany keretek már átfestve, a padlón száradnak. A megcsiszolt lemezek méretre szabva.

A nehezén túl vagyok.

* Mivelhogy

sírt,

és mivelhogy

el akart rohanni,

és néztek is bennünket

már mindenfelől:

sietve felemelkedtem,

és kezemet

némi súllyal, anélkül, hogy teherként,

az alkarjára helyeztem,

miközben tekintetem

remegve, de szilárdan

hatolt pupillájába egyenest..

...

/Eképp jeleztem/

Egy ilyen filmre muszáj elmenni, Zugló, filmklub, péntek este. A vágy titokzatos tárgya, Bunuel utolsó filmje, 1975, evvel búcsúzik a szakmától, az élettől(?).

Mondja is a klubvezető, a világ legfontosabb filmjei egyike, jó, ha az ember jártas a szürrealizmusban, és hogy itt bizony gondolkozni kell, nem könnyen adja magát. Majd utána megbeszéljük.

Csomó dolgot nem értettem, de csak fél órám volt az utána, így azóta se.

Nem tudná nekem valaki megmagyarázni (ezt megsúgták:) mi a poén abban, hogy a főhős figurája két színésznőre van kiosztva?

Miért visz az üzletember időnként a vállán egy koszos zsákot?

Miért találnak a kastélyban egeret?

Mi az a nő-jelenet a zárójelenetben, a kirakatban, és miért nem hallani közben a főszereplők hangját? Mi az a robbanás a legvégén. Vagyishogy hogy miért.

Beismerem, hogy tök hülye vagyok ezekhez a szimboleumokhoz.

Bár gyanakszom, ha egy átlagértelmiségi ennyire nem érti

Dec. 14., vasárnap 07:50

Elbűvöl ez a Márai. Fontos dolgokban nem értek vele egyet, meg nem is igen mond nekem újat (bocs), de ahogy fogalmaz!

Európa legjobb szellemeinek meggyőződése, hogy a bolsevizmus nem lehet az occidentális* tömegek életformája. Mesterségeket meg lehet tanulni, hivatásra csak teljes önfeláldozással, egyfajta kegyelmi állapotban lehet felkészülni. De aki szerepet vállal a világban, búcsúzzon el sok mindentől, ami tetszetős káprázat, a nemzeti önérzetnek hízelgő pátosz és öncsalás.... /Röpirat/

*Nem találtam meg az Idegen szavak szótárában, talán a latinosok tudják. Tényleg, még egy szótárban megnézem. Valami hasonló szavak vannak csak: leesik, lenyugvó, halandó, nyugati. Ez lesz, leginkább.

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű. Történhetett volna velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot... /Füves könyv/

Végül is tudnod kell, mi volt dolgod a földön. Semmi esetre sem az, hogy bizonyos összegű, állagú és minőségű csontot, húst, zsiradékot és zsigereket vegyi üzemben tartsál. Az sem, hogy címeket, rangot gyűjts, elnök legyél valamilyen társaságban, díszes ruhákabn sétálj és rázzad a csngőt. Az sem - s ez már jobban fáj - hogy boldog legyél, mert boldogság nincsen, hiszen minden vágyad a megvalósulás pillanatában eltozul, s inkább nyűg már, mint öröm. Ilyen az ember.

Nem, egyetlen dolgod, létezésed egyetlen értelme a földön, hogy megismeerjed az emberi és a világi dolgok igaz természetét, az emberi és a világi lények összetartozását, s méltányosan viselkedj akkor is, ha embertársaid méltatlanul viselkednek.

Ez volt dolgod a földön, nem több... /Füves könyv/

Hogy honnan vettem a szöveget. A Lukácsban ügyvéd barátunk körbeosztogatta előadásának levonatát, a Második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából - témakörhöz szólt hozzá. Fanyalogva tettem el, megint egy házi feladat, nagyon kevéske olvasásidőmből. Ráadásul a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Kiadványa, a Tizenhatodik Magyar Őstörténeti Találkozó anyagáról. Csak nem a sumírhívők? Lehet. De ez az írás jó volt. Márai és Cs. Szabó szemszögéből értelmezte a témát.

Két hónapja voltunk Katával Izlandon. Soha nem gondolok az útra, nem jut eszembe. Mennyire volt ez akkor nekem fölösleges? Valamivel tapasztaltabb vagyok, kétségkívül. Láttam fekete homokot, gejzírt, gleccsert, tűzhányot.

És?

Ha a Szabó Lőrinc-összesre csak gondolok is, fölizgulok.

Dec. 15., hétfő 21:58

Várady versek. Nem akarnám félrevinni a dolgot, V. egy komoly! ember, de megint csak egy angyali-könnyed-szomorkásat idézek.

Egy komolytalan vers: Csigabigámia. (hangszóró be)

Dec. 16., kedd 10:23

Csigabigámia a hangszórótlanoknak is. Csak mostanra sikerült Katától elhalásznom a kötetet, aludt.

De sokkal jobb hallani, ahogy Ő szavalja.

Csiga férfi, csiga nő,

búsan az és vigan ő,

rajta csigaviganó,

csigaszép és csigajó.

Szarva ki és szarva be,

ver a csigafi szive,

dübörög a csigavér.

„Odavagyok kegyedér’!”

„Nosza, ha csak ez a baj”,

így csacsog a csigacsaj,

„oltár elé odamászunk,

s betelhet a csiganászunk.”

Sok szerelmes tapadás:

hül a hév, mi tagadás.

Azt gondolja csigafi:

„Mégse ez az igazi.

Ni, ott az a csigabige!

Azt ha kaphatnám telibe!

Ne volnék csak házas csiga!

De aszondom: nem addig a!

Vár az örök csigaéj,

amíg élhetsz, addig élj!

Az nem válik, ez meg prűd?

Veszek még egy jegygyürűt!”

Ilyen felcsigázott csigát

nem tart vissza erkölcsi gát.

Mit bánja, ha esik, ha fú.

Ég haragja? neki smafu

bűnlajstrom és hibalista.

Így lett csigabigamista.

10:48

Világos, hogy csak azért lettem beteg, hogy túlfáradásomon túladjak. De Kata kitolt velem, elküld orvoshoz - náthával! - hogy ne megint - szokásosan -, karácsonykor legyek beteg.

Üldögélek a váróteremben, sokan vagyunk. Hallom:

- Ezt nem lehet kibírni! Ennyit várni! És mióta beszélgetnek már azok ott benn! A nyugdíjasok csak haljanak meg. Haljanak éhen! A Medgyessy fizetése!

Valaki csitít:

- Be tetszik jelentkezni telefonon, akkor időre lehet jönni...

- Az is csak huncutság! Nem ér az semmit! Megy a sok pénz a Matávnak! Együtt találták ki! És nézze ezeket a kopott székeket!

Közben barátom új könyvét olvasom, a trópusokon gyógyít, hónapokat, egy jószolgálati szervezet keretében:

A Fülöp-szigeteken... a kórházak: ágynemű alig van, az anya és beteg gyermeke egy ágyban fekszik - s ez még a jobb is eset! Az a rosszabbik variáns, amikor két idegen beteg szorong egy ágyon, sokszor kortól, betegségtől, bizony még nemtől is függetlenül. Ráadásul csak az igen súlyos betegeket veszik föl....

A szegényrendelésünkre egy tizenegy éves gyereket hoztak. Pálmalevél sértette meg a szaruhártyáját. Azonnali műtétre volt szüksége. Mi nyomban a helyi klinikára kísértük, ahol a megállapodásunk értelmében a szemorvos ingyen látja el a betegeinket [a német segélyszervezet fizeti ki]. A megállapodás azonban csak az ambuláns ellátásra, és nem a műtétre szól. A kollega az operációért 600 dollárt kért a koldusszegény, sokgyerekes szülőktől, akiknek persze 100 peso sem volt a zsebükben. Az apának szerencsére volt bátorsága visszajönni hozzánk...

Ma egy óra alatt elérjük a hegyi rendelőt, egy fakunyhót. Az ajtó fölé szegezett fakeresztről rájövök, hogy ezúttal egy templomocskában fogok gyógyítani. Anitáék a fakunyhós kápolnából nagy rutinnal pár perc alatt tábori kórházat, de legalábbis rendelőt varázsolnak. A padokból alakítják ki a patikát: a gyalulatlan deszkaülésekre kipakolják az oltáshoz szükséges felszerelést, tűket, fecskendőket, a fertőtlenítőszert és a gyógyszereket. Az oltár lesz az iroda, rajta oltási igazolásokkal, betegnaplókkal, receptekkel.

A szabad ég alatt, hegyormoktól övezett, festői környezetben rendelek. Valahonnan kerítenek egy rozoga asztalkát és egy széket is...

Nemes János: [...] Gyógyítás a trópusokon 2003. Melinda Kiadó

Mindig tudtam, hogy dúsgazdag vagyok.

És mégse panaszkodok. Legalább azt nem.

Igaz, Kata se.

15:03

Fekvő!betegségemre hivatkozással kértem Katától ebéd utánra kis édességet. Hogy szedne elő valamennyit az általa -nagyon helyesen - eldugott mikuláscsomagomból, amit csak adagolva kaphatok meg, nehogy figyelmetlenül, és egyre ingerültebben egyszerre fölfaljam az egészet.

Kérésemet hárította, ha beteg vagy, nem szoktad az édességet kívánni. Ez igaz.

Csapdahelyzet.

Dec. 17., szerda 17:12

Ágyban, párnák között. Csak ennyi időre kelek, mélyalvások közepette: a levelek.

...Igen, "pógáribb" a tálalás mindenképp. Ld. Ékszerműterem, Műterem zöld

> ablakkal. Bútorképként kellemesen illeszkednek a régiségkereskedőknél

> szerencsésen kifogott "családi örökségként" emlegetett "berendihez". Kicsit

> talán domesztikálják, megszelidítik a Váli önarcképeket. Mondhatni

> kellemes.

> Bocs a képzavarért.

> SZÉP KARÁCSONYT!

H.

Szóval giccs lettem. Ah, mely rémisztő!

Túlélem.

Mi újság Kaposvárott?

Áldott karácsonyt!

VD.

> Gyógyuljon meg mielőbb!

> Azaz pihenje ki magát, arra mindenképpen jó a nátha, jó alkalom

> önmagunk kényeztetésére...

> A szépnevű bíbor kasvirág-tea pedig jó immunerősítő,

> citromlével különösen. És ami a mikuláscsomagot illeti:

> a gyógyulás egyik előfeltételének is tekinthető... a csokoládé...

M.

Levél, habár kör-; fiamtól, a szomszéd szobából:

Üdv mindenkinek!
...ismét rászántuk magunkat egy kis karácsonyi zenélésre. Úgyhogy
az év legsötétebb napjának másnapján ismét ismert és még ismeretlen Éjszakai Repülés
számok szólalnak majd meg a Rézmál kávézó falai között. A műsor a plakáton
látható kiírás szerint megint "exkluzív üldögélős" lesz, sok új számmal, és
néhány meglepetéssel, amiről most nem beszélnénk inkább, ha eljöttök,
meglátjátok. Tehát a lényeg:

ÉJSZAKAI REPÜLÉS exkluzív üldögélős karácsonyi HANGVERSENY
DEC. 22.
RÉZMÁL KÁVÉZÓ
nyitás: 19:00
belépő: 500 HUF

...

VM.

Igyekszem jelen lenni! Baromira elősegítené a dolgot egy kis meleg rakott krumpli a konyhából. (Kata szerint a jégen van megbontott tejföl is.)

Hálám, előre is!

VD.

(Aztán küldtem neki egy SMS-t a szobájába, hogy nyissa föl az e-mailjét.)

Tegnap lógó orral jött haza az Egyetemről. Előtte egész éjjel laborált a műteremben, úgyhogy a kisszobában aludtam. Reggel fotómunkáikból félévi kiértékelés, vagy negyven gyerek kétórás kiállítása a díszteremben. -És mi volt?! - Az enyémnél csak hümmögtek, az egyik tanár azt mondta, eléggé képszerű, és mentek tovább... Aztán elvihogja magát: ötös lett! A legjobbaktól archiválásra bekértek egy-egy lapot, tőlem az összeset!

Elindult hát.

Öregszem, megkönnyeztem.

A hatvanas? években volt Pesten egy legendás bűnügyi nyomozó, akit akkor szokatlan módon nevesítettek, újságcikkek, interjúk. Híresen szépszál, keményöklű férfi volt. Emlékszem egy történetre, hogyan állt a bérház kapujában leeresztett pisztollyal a bekerített és éppen felé menekülő bandita elé. Ha te most engem lelősz, halálra ítélnek. Ha pedig .... és az megadta magát.

És mostanában egy új interjú vele. Kilencvenedik éve táján, összetört vénember. Felesége meghalt, egyedül él, beszélgetés közben többször elsírja magát. Hát így.

És e-mail Nemes Jánosnak, a fent idézett [...] Gyógyítás a trópusokon 2003. Melinda Kiadó - könyv szerzőjének:

Kiolvastalak. Tanulságos volt. Te már ti vagytok. Te élsz ezekben a szörnyűségekben és örömökben is, ami nekünk csak távoli kuriózum. Figyelmeztetsz. Kösz.

D.

Dec. 18., csüt. 05:12

E-mail a Kossuth-klub, a zsidó Bálint ház, valamint a Zeg-zug; a zuglói Műv. ház filmklubok vezetőjének. Általa volt szerencsém két-három (jó) filmet is megnézni az elmúlt években.

KEDVES PERLAKI TAMÁS!

Én magát megölöm. Vagy ha tegeződtünk, én téged megöllek.

Fél óra időm volt csak a Vágy titokzatos tárgya után előadását hallgatni, azalatt semmit nem tudtam meg a rejtélyekről. Vegye figyelembe, hogy csak egy mezei festő vagyok, szoros szellemi korlátokkal.

A honlapomra is föltettem a múlt héten a kérdéseimet, és SENKI nem segített rajtam eddig.

Szerettem volna a most keddi előadására elmenni, s kérdezősködni, de közben lebetegedtem.

Tehát, ezt tettem a honlapomra:

[...] (nem ismétlem meg, lásd föntebb, dec. 13. legvége)

Beismerem, hogy tök hülye vagyok ezekhez a szimboleumokhoz...

Az öregedő generációhoz tartozom. Tehát (kör)kérdésére filmjavaslataim:

Hamu és gyémánt, Éjszakai vonat, Jules és Jim, A nap vége, Emberi sors, Starker, Kolja, Sápadt nap, (vagy micsoda, és a következő filmje is annak az orosznak): A szibériai borbély, Kiskakukk - így hirtelenjében.

A Kés a vízben-nek igen-igen örültem. Semmit nem vesztett erejéből. A remake-jéről az első tíz perc után elmentünk. Igaz, hogy Katának fájt is a feje...

Köszönöm a (kör)levelet!

Baráti üdvözlettel:

El ne felejtsem reklámozni, ma ötkor a Vigadó Galériában kiscsoportos kiállításunk.

A Töredék metaforái (a lírai archaizmus képviselői) Szeifert Judit műv.tört. válogatta kiállítás 03.12.18 - 04.1.14

Közülünk egyiküknek írtam húsz éve:

(Közben Kata éppen terhes volt. Úgy értem, állapotos.)

szerelem.

beteljesülve

70 grammos irodapapíron

két példányban.

és:

hova a francba raktad megint a zoknimat

- biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?

nem fogjuk megtudni

...Minden elmúlik.

Hogy a képeimről is, újakat választottak a nagyokból, meg kettő a Németh-gyűjteményből.

(képnézésből vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ)

A/03/06 (talán a legjobb, idén)

A/03/15

A/03/32 Mutatom. (Evvel tök meg voltam zavarodva. Tűnődtem, kidobjam-e, aztán elkezdték dicsérni.)

A/03/34

A/94/43

A/95/29

Nem tudom, el bírok-e menni a megnyitóra.

Még valami szülői feladat,

belinkelem a fiamat:

www.ejszakairepules.hu

zenekarának honlapja.

Ő tervezte. Egy más világ.

Ahogy látom, a bal középső fotót tőlem lopta.

Niht fergesszen. Szombaton Népszabadság interjúm jön. Igyekeztem becsülettel meg/átírni. Most nem tudtam pont ugyanazokat mondani, mert direktben a Margit körútról kérdeztek. De azért.

Most beszéltem telefonon a filmklub vezetőjével.

Tehát figyelem, a zsidó Bálint Műv. Ház műsorán JANUÁR 6., KEDD, 6h.: JULES ÉS JIM!

Az Opera oldalánál kell bemenni a Révay utcába, a Vidám Színpad után pár házzal.

Dec. 19., péntek 11:47

Karácsonyi üdvözletváltás hazánkfia Horkay Istvánnal, az USA-ból.

Igen figyelemre méltó komjutergrafikáihoz ez alkalomból két megjegyzés is ment.

Mindenki ezt csinálja, nem értek vele egyet. Mutattok a weben egy csomó kicsi képet, hogy lehet választani, nagyban is megnézni. Tömörített-csonkított jelenség lesz a műből, és mint a piacon, hogy melyik tyúkot kérem.

D

Nézem ezt a feje fölött összekulcsolt kezű aktos munkádat (Museum Factory / works / Digital Collages I.), egy hatalmas sötét gyönyörű műteremben, (a tiéd?), és az jut eszembe, ezek az első munkák számomra, (nem téged értve) amik valóban Pc-re, és végre nem blöffök.
Eljutottam valami német helyre is, ahol megláttam a portrédat. Persze, ismerős. Most már.
ölel:

Ajánlom belenézni!: www.horkay.com

Valamelyik linkben önéletrajza alatt egy vallomás, így kezdődik:

Kleist once wrote: The Poet would be happiest if he could express his Thoughts without Words. (What an interesting Admission! wrote Ludwig Wittgenstein.)

Vagyis: Kleist: A költő akkor lenne a legboldogabb, ha szavak nélkül tudná kifejezni a gondolatait. Szép gondolat. Én nem tudom használni. Erre rímel a web-aláírása alatti mindenkori mottója is: Aki tudja, nem beszél. Aki beszél, nem tudja.:

He who knows, does not speak. He who speaks, does not know.
> Lao-Tzu (Ez bizonyára Lao-Ce)

A mi kiállításunk a Vigadóban. A megnyitón zsúfoltság. Szüts szerint Nádor és Vojnich kiállítása, faroston kísér Váli. Kétségkívül Nádor viszi elől a zászlót. Nem csak méreteivel.

Úgy tűnik, nem is önkényes ennek a csapatnak, illetve gondolkodásmódnak az egybeszerkesztése. Szeifert Judit találmánya: a lírai archaizmus jegyében.

Van közös bennünk: Bátai Sándor - Kárpáti Zoltán - Kazinczy Gábor - Király Gábor - Kopócsy Judit - Kovács László - Kovács Péter - Krajcsovics Éva - Molnár Péter - Nádor Tibor - Pápai Miklós - Szalkai Károly - Szarka Csilla - VD - Valkó László - Vojnich Erzsébet. (A fél kecskeméti / győri Alapítványunk csapata benne van.)

A megnyitónk után a földszinten egy szép, emberi és csöndes kiállítás: Iványi Katalin. Azt hiszem, végig amatőr maradt, 1960-ban együtt rajzoltuk az aktokat a Dési-Huber Körben, én akkor néninek láttam.

Igazi áhítat, a másodrendű képek között elsőrendűek.

Hogy Bálint Endrére emlékeztet?

És?

Ha ilyen színvonalon?!

Dec. 20., szombat 13:40

A mai Népszabadság interjú

(az egy művész - egy utca sorozat keretében)

A SZÉNA TÉR CSODÁLATOSAN RONDA

Váli Dezső Munkácsy-díjas festő minden hajnalban a Lukácsba tart, nyolc körül jön vissza. Azt mondja, vannak kedves boltjai, s a boltok jóvoltából kedves ismerősei. Többre nem is ér rá, csak a munkára van ideje. Kapcsolatait a honlapján át ápolja.

[...] És milyen visszafelé? fotó: Móricz Simon

Már élettel teli. Az utolsó, szaladó, elkésős kisiskolások. Őrült forgalom. Hihetetlen belegondolni, de amikor ideköltöztünk, a Mechwart téren még nem volt közlekedési lámpa. Gyakran vagyunk napihír, az itteni forgalmi dugók. Közben sorra nyitnak az ismerős boltok. A Margit utca-Török utca sarkán benézek a szerszámboltba azon a ritka napon is, amikor nem vásárlok szerszámot. Egyszer kölcsönadtak egy falcgyalut, kiállításaimat számon tartják. Aztán az antikvárium, az még zárva ilyenkor, de kulcsommal megkocogtatom a kirakatüveget, és beengednek, ha megláttam valami kincset a kirakatban. Legutóbb az Illyés-naplókat. Intünk egymásnak Koronczai órással, mindig invitálom, jöjjön úszni, tudom róla, hogy fáj a dereka. Azt is tudom, hogy a lánya hívatást váltott, édesapja mestersége után most tanulja az ékszerészséget is. A ferencesek melletti kapualj lépcsőjén fektéből már felült az öreg hajléktalan, nappal is ugyanott időzik, még senki se látta felállni. Lehajtott fejjel, előtte papírpohár, nem szól, nem kér. Majd az élelmiszerbolt, feleségem bíztat, hogy itt vásároljak, pártolni kell a magyar boltokat. Korábban pacsniért jártam hozzájuk, gyerekkori emlék, aztán negyven évig sehol se láttam...

A Bosnyák téri piacon mindig van.

Az innen messze egy kicsit, Pestre amúgy se járok át. Szóval egy reggel azt mondják nekem, nincs pacsni, és nem is lesz, tönkrement a sütöde. Az ember, ha ilyet hall, elmereng. Megint egy súlyos változás, ugye, szokni kell. Aztán beleegyezően, mosolyogva bólintani.

Innen a házuk elől nézelődve nemcsak az ipari minisztérium szerencsétlen épülettömbje tolakodik a szemünkbe – harminckét éve rontja itt a látványt, hanem a Mamut is.

A Széna tér csodálatosan ronda, azt hiszem, Európában páratlan. Amikor híre jött a Mamutnak - sőt: Mammutnak -, úgy véltem, jó lesz, mert ezt tovább rontani már nem lehet, építsék, legalább eltűnik a foghíj. De hát... ha egy házon nincs ablak, azt egy másodéves építészhallgató is tudja, hogyan kell ilyenkor a homlokzatot árnyékhatásokkal megbontani, emberivé tenni. Ez itten elmaradt. Van sok fényességes márvány, ügyetlen neonreklám, a ház tetején kivilágított fóliasátor, talán paradicsomot termesztenek alatta. Nem haragszom, erre nekem nincsen időm, és ez is Magyarország, ez is mi vagyunk.

Az Európában valaha írók jöttek össze. Van most ilyen a közelben, jár valahová? [...]

a teljes cikk

15:14

És megvan a digitális gép.

Első kísérletek, ezt épp most csináltam,

még forró: az A/03/46, Műterem karácsony előtt

Ez is 30 x 42 centi.

Dec. 21., vasárnap 17:53.

Az év legsötétebb napja, holnaptól világosodik. Számon tartom.

Még félbeteg. Vagy inkább kétharmad. Petri összes.

Hogy mit össze tudott ez utálkozni. Ennyi ideje volt?!

Persze jó.

Valami a reszliből. Deklaráltan, mert fejezetcím: A kihagyott versek.

NAGY KÉRDÉS

Merő véletlen,

hogy embernek születtem.

Én kecskeként is jól ellettem volna:

selymes kis gidákat ellettem volna,

sors kegyéből ha lettem volna kecskelány - - -

Ha már egyáltalán.

21:48

Anyák és nagyanyák

néhány gyerekfotómnak

fognak örülni karácsonykor.

(képnézésből vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ)

F/03/15

F/03/16

F/03/17 ez itt... egészen Rembrandtos, nem?!

(Nincs veszély,

hogy belenéznének a news-ba, pláne most.)

Most csináltam.

Kata szobájában gyenge mennyezeti fény volt,

este már. De ez az új gép 1600 ASA-t is tud.

(Idősebbeknek: 33 DIN-t.)

Dec. 22., hétfő 12:32

Aki beteg, nem tud rendesen aludni. Petri egyik legszebb szerelmes versét olvasom, félkönyéken, reggel négykor.

KAPCSOLATUNK KEZD MEGHITTÉ VÁLNI

Már amikor megsértődtem, is tudtam,

hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen nem),

de ha már - akkor az ember kitart

reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen

elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot

olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré,

hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került.

De azért nem változtatunk a testhelyzeten:

minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves)

úgy három és négy között felébred végre

(szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik.

Mit csinálsz te hülye? - kérdi kábán.

Mély alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is,

ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell).

Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik.

Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom.

Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit - gondolom

a lépcsőházban [...]

Töprengő arccal baktatok a másik oldalon,

mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva. [...]

a kirakatablakban

a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik.

Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon

- milyen kedves ebben a kiskabátban!

(minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves.) [...]

Majd délben fölhívom,

valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom

(nagyon barátságosan, bár kissé erőltetett vidámsággal - [...]

és így tovább, iróniával, öngúnnyal, teli játékkal, és lélektanice hihetetlenül pontosan. Várady micsoda elemzést tudna erről írni.

Délelőtt levél Új Delhiből, egy belga diplomatától, hogy Váli úr, úgy tudom, keresi azt a képet, (B/80/33) ami nálam van. Petri György fiától vettem valaha még Budapesten, amikor Horvátországba akart utazni, de nem volt pénze rá. A kép fontos nekem, mert emlékeztet hét évig tartó depressziómra, valamint kifejezi számomra az akkori Európa tragikus kettészakadását. Anyám festő volt, szakterületem az emberi jogok, most munkám keretében India, Bhutan, Nepal, Sri Lanka, The Maldives tartoznak hozzám.

21:01

Ilyet még nem csináltam, órákat mászkáltam a neten. Bejelentkeztem egy festő-listára is, alighanem tévesen, utóbb láttam, véramatőrök közé. Elkeveredtem a Mozgó Világ honlapjára (az én borítógrafikámmal). Mindenféle jó kritikák a lapból, dzsessztörténet, Kállai Ferenc színházi teljesítménye. Onnét pedig a lap díjazott írásai, interjú Orbán Istvánnal.

Akivel a Lukács-zuhanyozóban együtt nevetgélünk, a múltkor hátba vertem, hogy húzd ki magad!, mire ő rezignáltan-mosolyogva, hogy kinek - minek?! Néhány éve, mikor elkiabáltam az öltözőben, ki tudna a nyárra egy notebookot kölcsönadni, mert mit csináljak a Balatonnál - ő volt az egyik jelentkező. Egy grafikát adtam aztán ősszel neki, hálás voltam.

Ez az interjú (nekem) nagyon érdekes (volt), pedig gazdasági ügyek, egy vezető gyógyszergyár iszonyúan okos vezetője. (Egyszer a programnyelv írásról? vagy a fraktálgenerálásról? beszélgettünk - mesélt nekem, onnét is tudom.)

...“Minden voltam ebben a gyárban, csak hintaló nem” – mondta egyszer önironikusan Orbán István. 1964-ben üzemmérnökként helyezkedett el az akkori Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban, amely csaknem harminc évvel később az ő vezetésével és irányításával lett Egis Rt. Volt laborvezető, a kísérleti üzem csoportvezetője, kutatásszervezési főosztályvezető, később pedig termelési és műszaki igazgató. 1982ben elődje, a közelmúltban elhunyt Bihari István a gyári folklór szerint azzal a feltétellel adta át neki a vezérigazgatói posztot, hogy hagyja abba a kiabálást, veszekedést.

Tizenhárom évvel később az új tulajdonos, Jacques Servier tüzetesen átvizsgálta...

http://falanx.euroweb.hu/webhost/virtual/www.mozgovilag.hu/sep17_.htm

Közben itt dekkolt a két unoka, másfél napra - kicsit hosszú -, Kata (boldogan és holtfáradtan) győzködött velük. Én pedig napok óta megint egy új szakmát tanulok (a 700 ezer forintos digitális fényképezőgép 160 + 150 oldalas segédletei), és pelenkázni sem akarok (újra). Így csak annyi, délelőtt éppen átszerkesztve a műterem egyik függönyét, rámeredtem a leszedett többméteres pukkanó fóliára, bevittem Kata szobájába, és két távol eső fotelt leborítottam vele. Ez bejött. A két kis csaj beköltözött, egy-egy sámlin benn kuporogtak a házban, s békén elvoltak.

Ezt a kuckó-élményt nagyon is ismerem. Elemi vágyaim közé tartozik.

Dec. 23., kedd 05:28

A karácsonyi örömszerzés lázában sikerült magamnak egy olyan vekkert venni, ami naponta kétszer szól. Meg egy van a karórámon, az három. Még kettő kéne.

De hát ilyen vekker nincs.

A mostani Vigadó-kiállítás katalógusában:

...csak annyit láttat a a művész már-már teátrális aszketizmusából,

amennyit ő maga szükségesnek és elégségesnek tart...

Ha tudná a kisasszony, hogy ez részben gyengeség, részben pedig köznapi kéj nálam...

Tudtam én, hogy ez lesz a műtermes képekkel. Sokat szidtak érte, illetve nógattak, váltsak.

Az évek során aztán ez a köztudatban átfordult erénybe.

Nem erény. Talán inkább marhapörkölt.

11:28

Miki rossz helyen parkolt, ennek kapcsán ismeretlenek megint eltöredezték a kocsi elejét. Kivettem a kesztyűtartóból a kocsikönyvtár egyik kötetét, az Angol Költők Antológiáját, abban tartjuk a forgalmit.

Belső borítóján tintával egy talált vers, emlékszem, néhány éve márciusban a kecskeméti Főtéren a reggeli mise után szólított meg egy fiatalember. Ismétlem, márciusban:

November negyedikén volt a névnapom. Tessen már szolgálni néhány fillérrel!

Dec. 24., szerda 05:02

Baromira örülnék, ha nem kapnék több Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és ehhez hasonló személytelen sztereotípiákat, esetleg havas fenyőfás melléklettel gazdagítva.

Csak három alkalommal volt bátorságom ezt a válaszomban szóvá is tenni.

Valamint a kurva anyját a Fuji Finepix Pro 2 gépem gyártójának, a kétnapos (700 ezer forintos) masina 10 másodperc után kikapcs. (Legyünk pontosak, a váz csak 516 volt.) Pedig már össze -vissza próbálgattuk, új elemmel, kábellel, minden.

Hacsak nem én vagyok valahol hülye.

09:17

Hacsak Isten nem evvel akar egy kicsit helyretenni, hogy fékezzem már le magam egy kicsit. Karácsony van. (Lesz.) Vagyis, a mai zsolozsmával: A FÖLDÖN A GONOSZSÁG HATALMA MEGTÖRIK.

És minden egyéb, amit a karácsonyból csináltunk, az giccs, gyalázatos giccs, prédikálta Barsi Balázs OFM. (ferences szerzetes).

Hogy fékezzem le magam. Tegnap déltől az ágyam végébe deszkákból perem, hogy a kispárna nem essen le. A szerkezet szép, de gyenge lett. Másodszorra ronda. A harmadik a kettő ötvözete, bonyolult. Végül lefűrészeltem belőle két lécet, most tűrhető.

13:12

Mikinek könyvtartó karácsonyra.

Háttérinfók:

1. Értékeket kapott az elmúlt hetekben.

2. Anyja bánata, hogy keveset olvas.

3. Az én gépemből kiszedett alkatrészből hajtogattam.

Mellé cédula kerül:

Abban a reményben, hogy Mike így biztosan nagyon sokat fog olvasni.

Használat után hátul le kell (lehet) kapcsolni.

22:20

Zsófitól tényleg verset kaptam. Weöres. Lenyűgöző.

AKIK MEGTALÁLNAK

Én keresem a célomat:

célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:

a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet,

a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki az enyém:

ő is keres majd. Megtalál.

Én önmagamat keresem:

egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:

életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat

és életem majd megtalál.

(1929)

Dec. 25., csüt. 12:06

A napokban a sarkon találkozom Z.-vel, este kocogni szokott. Nyugdíjas, időnként tiszteletpéldányokat kaptam tőle, filozófiai műveket fordít.

- Hogy vagy?

- Már a séta is fáraszt. Tudod, agysorvadás. Már keresgélem a szavakat. Baráti társaságban még nem feltétlen veszik észre. A professzor megmondta, a folyamatot csak lassítani lehet. Heteim - hónapjaim vannak hátra. Szerencsére én tudom, hogy hova megyek.

-Ha fölkerülsz, könyörögjél már értünk!

Arca földerül, rám villan a szeme, elmosolyodik.

-Jó, igen, hát remélem, oda --

Dec. 27., szombat 09:34

Le Meux-i távkeresztfiúnk, nyolc éves, köszöni a karácsonyra e-mailen küldött fotókat, és

...nem tudom, mit írjak neked,  kérdezd meg, hogy mi érdekel, mint Kata, akkor tudom, hogy miről írjak!

Stéphane

Szia Steph!

1./ Kire szoktál haragudni, hamar csillapodsz le vagy lassan
2./ Gondolatban kit szoktál megverni
3./ Milyen járművet szeretnél
4./ Mi a véleményed a tengerről
5./ Milyen tárgyból van fölösleged
6./ Iskolába menet az autóból mit szoktál rendszeresen megnézni
7./ Van-e ismerős állatod
8./ Mit irigyelsz másoktól
9./ Mik a kedvenc tárgyaid

20:22

Már a második ember panaszkodik, hogy lassan jön föl a NEWS, ami most egy teljes hónap szövege.

Hogy amerikaiul a legújabb szöveget tegyem fölülre, ettől idegenkedem, mert elszakítja a fonadékot, az esetleg összetartozó gondolatokat.

Megpróbálom ezt: a hónapot kettévágni.

Jobb így? Kell?

Dec.. 28., vasárnap 06:05

Kit kell megkövetnem? És kit kell káromolnom?

A fotógépbe két kis duci, baromi drága elem is kell, a ceruzaelemek mellett. Ezeket (badiújak) lecserélve a gép most működik.

Kipróbálva, 25-26 megabájtot tud csinálni egy festményből 300 DPI-vel, vagyis 20 x 30 cm-es nyomdai minőséget. Ami elég is. De (egyelőre legalábbis) nem merem elhagyni a hagyományos 6 x 6-os dia készítést is.

11:54

Vasárnap. Szórakozom ezzel az azonnal-üzemkész géppel.

(A kirándulás már megvolt. Hárshegy, köd, a fákon zúzmara, gyönyörű.)

Ez itt a könyvtáram, ma. A futóvendégek (Mándy összes novellái, Kormos István versei, stb.) nincsenek rajta.

(Ezek a könyvek persze

az ágyam mellett, elérhetően.

Előttük a könyvtartó, hogy félkönyéken.

Mostanában csináltam,

mindjárt lefényképezem azt is... Itt van, ni.

És a valóságban aztán mindez így halmozódik,
mohóságom pillanatnyi mértéke szerint:

Dec. 30., kedd 11:35

Megkaptam kinyomtatva, megjelent a szeptemberi interjú: FOTÓMŰVÉSZET / 2003. /5-6. szám.

Baki Péter:

ELŐBB SZÜLETETT A FOTOGRÁFIA, MINT A FESTÉSZET

(a tervezett) illusztrációk ráklikkelve nagyobb változatban följönnek :

képnézésből vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ

A címben foglalt állítás persze nem igaz. Bár Váli Dezső festőművész esetében mégiscsak az. Ugyanis festményeit megalkotásuk előtt már látta. Általában fényképen.

- Önéletrajzában szerepel, hogy gimnazistaként fényképészeti munkát is végzett, ahogy fogalmazta, segédmunkás volt.

- 59-ben iskolai szünetben pár hétig az MTI-ben dolgoztam, tizenhét évesen. Ott egyszer Vadas Ernőnek is cipeltem csodálatos Linhof-szettjét, a Lánchidat fényképezte képeslapnak, az Alagút tetejéről. Akkor mondta nekem, ha az ember egy évben egy jó felvételt csinál, az már egy jó év. Egyébként a fényképezéssel kisiskolás koromban ismerkedtem meg. Tizenkét évesen kaptam egy Pajtás boxgépet, két évre rá anyácskámtól kikönyörögtem egy kétaknás 6x6-os Ljubityeljt. 1956-ban avval fényképeztem a Móricz Zsigmond körtéri barikádokat.

- Megtartotta azokat a felvételeket?

- Gyenge képek voltak, rég kidobtam; egyébként is állandóan szelektálom munkáimat, a festményeket is. Visszatérve, nemcsak Vadassal, hanem Molnár Edittel is dolgoztam együtt, egy riportútján többkilós vakuját cipeltem.

- Amikor 1962-ben bekerült az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakára, akkor ott nem tanítottak semmilyen szinten fényképezni. Fotózott akkoriban?

- Azokban az években nem.

- Végleg megszakadt a kapcsolata a fotográfiával? Tudható, hogy 1977-től a festészetből él, a fényképeiből nem próbált megélni?

- Az első szabadúszó éveimben nem táblaképekből, hanem reklámgrafikából éltem, részfeladatokat kapva a nagyoktól. Ipari Vásárok pavilonjai. Például plakátszövegeket, címsorokat akkoriban fotózással méreteztünk, készítettünk. Itthon is volt állandó-üzemkész nagyítógépem, de fényképezni akkoriban nem akartam, emlékezve Matisse gesztusára, aki trópusi utazása előtti utolsó pillanatban kivette kofferjéből a masináját, hogy ne zavarja a látásban. Akkoriban festményeim reprodukcióját is egy fotográfus-műgyűjtő barátom, Vattay Elemér készítette, képért cserébe. Aztán kezdett ez nekem túl drága lenni, vettem egy Exa-, majd mellé Gadányi György segítségével egy Exakta Varex gépet, és megtanultam a reprózni. Ma már ezt négy vakuval csinálom, a padlón berajzolva a vakuállványok helye.

- Azért a gépet ki is vitte a műteremből.

- 1974-ben szociológus barátnőm, S. Nagy Kata felhívott, hogy eltörött a Népművészeti Intézet fotósának a karja, lenne–e kedvem parasztszobákat fényképezni, kultúrakutatásaihoz. És hogy tudok-e belső teret fényképezni. Mondtam, nem, de csütörtökre, az indulás napjára már fogom tudni. Vettem egy nagylátószögű objektívet és aznap elkezdtem a műtermemet fotózni. Pár évig aztán ebből éltem, két-háromhavonta egy nagy fekete autóval körbevittek vidéken, három nap reggeltől estig fényképeztem. A negatívokért egy forintot fizettek, a papírképekért pedig tizet. Ebből a pénzből aztán két hónapig megéltem, lehetett festeni.

- Fényképész barátaitól nem kért tanácsot?

- De igen, sokat, ebből az egyik egy rémes történet. Azt a tanácsot kaptam ugyanis, hogy az enteriőröket 15 DIN-es anyagra fényképezzem, az jól nagyítható, és dolgozzak lámpával, mert úgy természetesebb a kép. Így aztán állvány, 8 másodpercet exponálva; egy 500 wattos lámpát lóbáltam közben, és mindezt napi háromszázszor. A tisztaszobában általában nem volt konnektor, ezért a csillár egyik égője helyébe csavartam be egy magam gyártotta alkalmatosságot. Később, észbe kapva, vettem egy elemes vakut és persze áttértem a 27 DIN-re.

- Mindezt egy Varexel fényképezte végig.

- Igen, bár később velem volt a roll-filmes Pentacon Sixem. Azt egy másfél hónapos keletnémet művésztelepről hoztam. Ott rögtön megkaptuk a teljes költőpénzt, azonnal megvettem belőle a gépet, bár még a tolmácsunktól is kölcsön kellett kérnem. Nagyon boldog voltam. A reptéren aztán átcsempésztem, 75-ben ezt a gépet nem engedték ki a németek. Pár évig volt egy 9 x 12-es lemezes Voigtländerem is, rég elajándékoztam. Egyszer meg két hónapig építettem egy favázas gépet, méteres harmonika-kihuzattal. 24 x 24 centis síkfilm fért bele.

- Festő szemmel milyen fényképeket szeret?

- Először a nagymamámnál látott Új Idők évfolyamaiban Dulovits Ernő és Vadas Ernő fotóit nézegettem, az úgynevezett magyaros stílus kiválóit. Később, kiskolás koromban már egyedül jártam kortárs foto- és plakátkiállításokra. A Belgrád rakparton volt a Fotószövetségnek egy tetőtéri bemutatóterme. Ma a művészi fotót szeretem, a művészkedőt, a háromszögletűt, a montírozottat, tépettet nem. Vagyis nem szeretem a feltűnően manipuláltat, és igen ritkán a színes felvételeket.

- A színest miért kevésbé? a teljes cikk

Megjött Le Meuxból keresztfiam válasza:

(közlésre - interurbán - engedélyezve)

Szia Steph!

1. Kire szoktál haragudni, hamar csillapodsz le vagy lassan -----apara szoktam mérges lenni, de hamar lecsillapodok; néha a tanárnomre haragszom, az sokaig tart ----
2./ Gondolatban kit szoktál megverni   ---- két osztalytarsamat, akik nagyon gonoszak; néha Nellyt is elagyabugyalnam szivesen -----
3./ Milyen járművet szeretnél  ----- terepjaroautot, ami egy karavant huz, ami ugy van berendezve mint a campingautonk -----
4./ Mi a véleményed a tengerről  ----- nagyon szeretek benne uszni; szeretem az ocean kékjét, gyönyörü szine van ------
5./ Milyen tárgyból van fölösleged   ----- a fiokomban örzött rajzaimbol, ceruzakbol, ruhakbol, amik nem férnek a fiokomba, jatékok, amikkel nem jatszom -----
6. Iskolába menet az autóból mit szoktál rendszeresen megnézni  ----- a hazak magassagat, az embereket -----
7./Van-e ismerős állatod  ----- a nagyszülök kutyaja: Mokkanak hivjak, és sokat hallottam Zsiviröl, a nagymama kutyajarol, fényképem is van rola. A nagyszülöknél még a szamarak: egy barna, Cadishon; Charlotte, ö fekete; Noisette, aki szürke, és a negyedikre nem emlékszem. -----
8/ Mit irígyelsz másoktól  ------ olyan magas ágy, ami alatt szekrények vannak (egy baratomnal lattam) -ez minden ------
9/ Mik a kedvenc tárgyaid ------ a taviranyitos auto és a légo jaték: amint hazajövök az iskolabol, azzal jatszom legszivesebben -----


-----én is kérdezek:

mit kaptal karacsonyra? ---- egy novellagyűjtemény II. kötetét. Az elsőt a fiam kapta, praktikusan. Valami édességet. Bevallom, a többire nem emlékszem, nekem nem ezek a dolgok voltak fontosak karácsonykor.
hany éves a fiad? --- 21.
mi a kedvenc színed? ----- nekem munkaeszköz, egyformán szeretem őket. Amúgy is csak környezetükkel látni őket, azaz mindig több van együtt. De ha muszáj: a szürkét.
te mit csinalsz, ha mérges vagy valakire? ---- sok-sok év gyakorlás után már tudok első dühömben csöndben maradni.
Kata utan kit szeretsz a legjobban? ---- Én, sajna, magamat szeretem a legjobban. Vagyis a munkámat. Csak az után következően: a legtöbbet Katáért teszem, a gyerekeimért. A szeretet (a másikért végzett) munka.

Most mas nem jut eszembe, szia, Stéph°°°

Dec. 31., szerda 21:13

A mai postával jött, kézzel írt levél:

Kedves Kollegám / Kedves Dezső

Nem is írok, KIÁLTOK...

BAJBÓL! NAGY BAJBÓL - csendben.

Kérlek, figyelj!

Mellékelek egy levelet, amelyet a főorvos asszony írt [...] el is küldtem pár kollegának, aztán Deim Pali adta az ötletet küldeményével, hogy csináljunk egy aukciót...

Dezső! A FIAM! A FIAM! AZ ÉLETE!...

Nagyon kérlek, csatlakozz, segíts, küldj valamit műveidből (!) mert iszonyú sok pénzre van szükség, hogy Áron felálljon...

És dr. Müller Erzsébet belgyógyász főorvosasszony levele (cím, telefonszám)

...életmentő segítségért... A 26 éves Dohnál Áron szobrász életveszélyes hasnyálmirigy és májbetegségben szenved, jelenleg a pécsi I. számú Belklinikán kezelik. Életét talán egy máj- és/vagy hasnyálmirigy átültetés megmentheti. A transzplantációhoz édesapja, az ismert festőművész felajánlotta a májából az életmentéshez szükséges részt, de a műtéti beavatkozás és az egészségügyi egyéb juttatások megvásárlása... [..] (Az apa 37 éves korában kapott szívinfarktust, alig 40 éves korában - éppen egyetemi tanszékvezetői kinevezése előtt - 100%-os rokkanttá vált. [...]

A fiú betegsége igen súlyos, végzetes lehet. Az anyagi vonzatok a fentieken kívül beláthatatlanok.. [...]

Dohnál Tibor festőművész számlaszáma: 1177339101007990 - OTP Eger

Lakcíme: 3300 Eger, Gárdonyi kert 2.

Telefon: 36/419-994

Mobil: 20/ 9368-468

Buzdításként írom:

Egy képet postázok, és egymillió forintot átutaltam a számlájukra, jelezve, hogy vagy vissza tudják majd egyszer adni, vagy nem.

A műtét (?) vagy a döntés január 19-én lesz.

dec.: 841 vizit

jan. 804 vizit

febr. 921

már. 419

ápr. 887

máj. 895

júni. 557

júli. 864

aug. 454

szep. 768

okt. 755

nov. 781

dec. 841 (14080 számláló)

2003. / össz: 8946

2003. / havi: 745.5

2003. / napi: 24.51