107. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS

2004. FEBRUÁR

Február 2., hétfő 19:13

Megint fölmerült egy levél a naplóból. Harmincegy éves voltam.

73. 8.

Budapesti Rendőrfőkapitányság

Útlevél Alosztály

tárgy: turistaútlevél-kérelem

Fellebbezés

Jó pap holtig fellebbez (én ugyan festő vagyok), tehát: 

II. 17195/73. levelükben turistaútlevél-kérelmemet elutasították. Merthogy húgom kint maradt két éve. Teljesen igazuk van, kinnmaradt. De hát én ugyan mit csináljak ez ügyben?

Hogy én nem maradok kint, ezt Önök is tudják, ezt nem hozhatom föl érvül. Három éve is visszajöttem, meg bolond is lennék, most lett Buda egyik legszebb műteremlakása az enyém. Meg amúgy is nagyon jó kis ország ez. Írásba adom. (És én itthon leszek jó festő.)

Tulajdonképpen feleségem miatt lenne jó ez az egész. (Ő megkapta.) Mindig rágta a fülemet, s tényleg most lenne pénzünk először együtt utazni. Meg kell is rá vigyázni, mindig mindent elveszít.

Meg hát - múltkori utamon 110 múzeumot és kiállítást néztem meg (nem tréfálok), s most ezt szeretném kiegészíteni még...

Megkaptam az útlevelet.

(Görögországba mentünk. Kréta szigetén egy szép öböl, sziklafallal, erre emlékszem. A harmadik héten menekültem haza, hogy mit keresek én itt, Kata maradjon, ha akar. A kolostorokért már nem voltam hajlandó leszállni a hazafelé-vonatról.)

Vége a padlójavításnak. A nagy kérdés az volt, csiszolják-e, ha már itt vannak, ha már úgyis fölszedték majd az egészet, ha már minden kiürítve, vagy letakarva. Három nap alatt tudtam megfogalmazni: élettelen lenne egy vadonat-padló. Nincs annyi lelkierőm.

Ez már a javított. Ahol kérdéses volt, filctollal beszámozták, és ugyanoda raktak vissza minden darabot. (Látszik, ahogy a karcolások átfutnak.)

Ez emberi. Kértem a boltban valami errevalót, aztán négykézláb végig, két flakon folyékony viaszos fényesítő, szivaccsal eloszlatva a 48 négyzetméteren.Máris nem hat porosnak. Pedig az.

Még két felvétel, ma reggeliek.

Ennek az lesz a címe, hogy

NÉZZ A LÁBAD ELÉ (F/04/07)

Ebből kéne egy sorozatot csinálni.

Ezek meg Kata elszáradt növényei

a reggeli napsütésben.

Észrevétlenül átfordult a dolog

a színes fotózásba,

pedig hogy lenéztem mindig.

Tanulom ezt a digitális gépet. Kilencféle fehérbalanszot lehet beállítani rajta.

És nem a fizikai elv, hanem csak a próbafelvétel mutatja meg,

melyiket kell egy vegyes világítású műteremben fekete-fehér rajz

reprójánál használni.

(Nem azt, ami logikus lenne.)

Febr. 3., kedd 09:12

Mesélem a zuhanyozóban vívódásomat a műteremparkettával. Hogy három napot összehazudozik az ember magának, míg kihámozza a valót, és milyen nehéz kulturális koordinátáinkat átlátni és aztán személyre szabni. Hogy ugyanis nem feltétlen az új padló a szép.

Azt mondja a prof: Azért ezt ne tedd föl a netre!

Mondom, dehogynem. Itt kezdődik a hazaszeretetre nevelés. Hogy fölmérem, mit mond a világ, abból szerintem mi igaz, mire van belőle szükségem, mit vetek el. Mi kellemes és mindezek után mi az etikus. Mielőtt döntök.

Zuhanyozói házi feladat volt Petri Apokrif-ját elolvasni.

Zakatol a szentcsalád,

Isten tömi Máriát,

József nem tud elaludni,

keres valami piát.

Nem lel, felkel. Pizsamára

húz fel inget és gatyát,

lemegy a Háromkirályba,

hogy egy fröccsöt legalább- - -

- - - Megint Isten?

- - - Az hát, megint.

Sóhajt, nagyot húz, és legyint:

- - - Különben,

múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom előtt dugtok!

- - - de így megmondtam a Marinak,

legalább tartsad a pofád,

úgyis szól mint a földrengés

mindig az rohadt ágy,

közben - de komolyan -ne halljak

több ha-ha-ha-halleluját!

(Idézőjelet nem szabad használnom, ahelyett a dőlt betű.)

Kissé kajánul kérdezték, hagy na?!, én, mint Petri-rajongó...?

- Nem öröm egy ilyen verset olvasni. Egyébként szerintem gyenge is, mert egysíkú. Az a pár (jó) ötlet sem emeli el.

A teológus Jelenitsnek egy idevágó gondolata: Ha apád káromkodik, az már Istenkapcsolat.

Illyés meg elmagyarázza, hogy amit leír, az nem az életfilozófiája, hanem azt aznap délután így gondolta.
Lábjegyzetben elmagyarázhatná, hogy éppen fájt a foga, és becsapták a boltban, de az akkor már nem vers lenne.

És még egy.

Ha Mari néni rettentő dühös, földhöz csap egy tányért. Petri ír egy verset.

Ki tudja, miről beszél tulajdonképpen.

Egyébként, ha ez az egész Mária-dolog nem piszkálná annyira a csőrét, valószínűleg nem harapott volna bele.

A többi Istennel belügye. Olvasd el a Halálomba belebotlok -at, kettéáll a füled.

Ma hazaérve

megint

napsütés a gangon.

Eredetileg a száraz leveleket akartam.

Febr. 4., szerda 04:53

Tanulom az új fényképezőgépet.

Mikinek ezt a 10 éves kori iskolai rajzát eddig tizenötször fotóztam le, az utóbbiakat már vakuállításokkal. Apa műterme.

Elképeszt ez a munka. Hogy emlékezetből csinálta, bizonyítja, hogy az ajtó mellett nem törik a fal, ott a kályha van.

Nekem nincs ilyen vizuális memóriám. (Igaz, nekem semmilyen sincs, inkább csak a látvány atmoszféráját jegyzem meg.)

Persze ismerte. Óvodáskora előtt délelőttönként a műteremben élt. Megszoktattam, hogy egyedül kell játszania, míg fölötte az asztalon festek. Nem kellett rá figyelni. Főleg a földön mászkált, ügyködött, a feszületemet búgatta a

földön, - lendkerekes autó. Onnét tudtam, mivel töltötte idejét, hogy délben mi szerszámom merre volt a földön.

Negyven centis ceruzarajz. Ahol üres hely volt,

oda növényeket talált ki.

(Utálom, sose volt a szobámban.)

Meg figurákat, Adidas és USA feliratokkal.

Mostanában jót mosolygott ezen.

Hülyéskedett is, a földön szétömlött vegyszer.

Ez itt a nagyítógép, tévesen két oszlop közé képzelte el.

Képeket is kitalált a látványhoz.

A rádió és a telefon is stimmel.

A fényképezőgép kioldózsinórja a fém peremmel.

A palettaállvány két görgője,

a másik oldalon fogantyú, ha emelem a gurításhoz.

Kezd kicsit sok lenni a kép,

de ez az 1984-es fotó ide kívánkozik.

Az uszodában Gábornak jeleztem, hogy a kiadó, akihez kiközvetítettem, elfogadta könyvét, amit az Illyés - Márai naplókból állított össze, és február közepén küldik pályázatra. Megjegyeztem, hogy a dobostorta szeleteket szeretem, süteményen rózsaszín és sárga: dilettantizmus.

Az ezredes úrnak megdicsértem a lábát, talán ezért meghívott egy italra, az automatába. Én habos csokoládét, ő - javaslatomra - holland kakaót választott, tiszta forró vizet kapott. Egy arra haladó sporttárs sót javasolt bele, gargarizálni.

Idős barátnőim kara speciális hidegvizes gyapjúmosást javasolt az elveszett helyett kapott új szürke sapómra, merthogy ez viszket és szúr. Egyikük tegnap hozott is két kis fiolában (vegyész volt) mosószereket és ellátott utasításokkal. Mára kimostam, viszket és szúr, de ezentúl ezt előnynek fogom tekinteni, és örülök neki. Erzsébet asszony megjegyezte, hogy serkenti a vérkeringést.

Mint Kokoschka, aki a század elején a bécsi piacon egy kocsiderék csalánt vásárolt, aztán abban forgolódott egy hétig. S tényleg elmúlt a reumája. (Miért árultak csalánt a bécsi piacon? Ezért?)

Febr. 5., csüt. 09:54

Eddig a beleszokottság és a jómodor okán mondtam közbenjáró-kérő imát, avval a halk felgondolással, hogy Isten úgyis jobban tudja, kinek mire van valóban szüksége, gyógyulásra, vagy szívhalálra, stb. Egy drága szektás testvér könyvét olvasom, most világosodott meg az egész. Hogy miért kell ezt a furcsa mondatot mondani, hogy legyen meg a te akaratod (miképp a mennyben azonképpen) itt a földön IS...

Hogy Isten akarata valósuljon meg a földön? Hogy mi kérjük Őt erre? Mi ez?

Fantasztikus.

Azt írja: Isten az embert a teremtett világ urává tette (Hogy uralkodjék a tenger halain, a barmokon, mind az egész földön...) Ezt a hatalmat Ádám jogszerűen átadta a Sátánnak, aki éppen ezért: e világ fejedelme. (Jött háború, villamosgázolás, narkó, nemzetiségi kérdés.) Istent kötik a szellemi törvények, nem tudja az ördög hatalmát megszüntetni a földön, mert ez igazságtalan lenne. (Ezért nem okolható Ő a földi szenvedésekért.) Ezért kellett a Megváltás, a Sátánt megfosztani hatalmától. Akik Krisztusban vannak, azokon már nincs hatalma.

A földi dolgokba tehát Isten csak akkor tud beavatkozni, ha mi, keresztények megkérjük rá. Különben a Sátán felségterületén kellene működnie, illegálisan.

Ha Isten a földi munkáját mi nélkülünk is el tudná intézni, kényelmesen hátradőlhetnénk a karosszékünkben...

Ha mindez teológice netán nem is teljesen pontos, akkor is öröm-üzenet és gyönyörű.

21:35

Délben kilépek a kiserkélyre: árnyékban 19 fok. Hűvös nyarunk van.

Febr. 6., péntek

Kilenc ötven. Elkezdem

az A/04/01-et.

Febr. 7., szombat 17:07

Úgy tűnik, ma kész is.

Febr. 9., hétfő 10:16

A Klubban megróttak, micsoda dolog ez, elkezdeni egy képet és már másnap deklarálni, hogy kész.

Ha tudná.

Hogy dicsekvésből a készülő és a kész változatot is föltettem a képernyőre, majd azonnal le is töröltem..., az első változat volt a jobb.

Ezt a mostanit is mindjárt tovább csinálom. Bár lehet, hogy már csak a keret hibádzik. Mindenesetre ilyen rámát nem szabad vakuzni, bedöglik.

13:26

Észszerűbb, ha nem véleményezek.
Ez a mai változat. A keret is változott:

Febr. 10., kedd 18:55

Hazafelé megint egy fotó (lásd a FOTÓ-nál) a gangon, a reggeli napsütésben. Délelőtt elkezdtem egy új képet, (lásd a FESTMÉNY-nél). Itt már nem lehet bemutatni, annyi ábra van, túl lassan jönne föl a neten.

Febr. 11. szerda 09:16

Ha tegnap tudom azt, amit ma.

Gyapjúsapkám továbbra is szúr és viszket. Ezért belülről bekentem technokol rapiddal (illetve tévedésből kívülről, úgyhogy ki kellett fordítani), de így, bár nem viszket, kissé karcos.

Szóval tudom a megoldást, de most már késő. Be kellett volna krétával rajzolni, ahol kopasz vagyok, s azt a részt bekenni vazelinnel.

Még talán megpróbálom nitrohigítóban kimosni, hátha. És akkor.

14:12

Farsangi jelmezbálra invitáltak, hát, valahogy. Hanem a meghívó mottója fölkeltette figyelmemet.

Mi minden négy sorban.

Jó urunkra feltámadtunk,
Semmit nyertünk, csak vesztettünk,
A hazánkból kibújdostunk,
Magyar bortól elmaradtunk.

Febr. 12. csüt. 09:16

A Klubban öltözködés közben Horthyról esett szó, merthogy a történész a Levéltárban átlapozott egy megőrzött családi albumot Kenderesről, sok-sok fotóval. Az egyiken Horthy térképet néz a kutyájával. Bordhund - fedélzeti kutya, neki is volt, admirális korában... aztán megkérdezi:

- Mit gondoltok, milyen volt a magyar címer a pecsétjén, 1919-ben?

Mondom: - korona nélküli.

- Igen. Ja, ezt már meséltem...

- Nem mesélted, de hát lövetett Károlyra Budaörsnél.

- Az 21-ben volt.

- Nem voltak ambíciói a királyság visszaállítására?

- Találtak hagyatékában kinyomtatott papírt, hogy I. Miklós...

- Lehetett volna királlyá választani egyáltalán?

- A hercegprímás valószínűleg megakadályozta volna, protestáns volt.

- Feltétele a koronázás a királyválasztásnak Magyarországon?

- Nem. Vannak külföldi példák is. (Itt megoszlottak a vélemények.)

De festett is...

- Igen, szárnysegéd korában. Hitlerrel együtt kollega. Délelőttönként megfigyeltem Őfelségét, délután folytattam a képet...

- És estére Szibériában találta magát - vigyorog a reumatológus.

- Nem, mondom én, Ferenc József egy szárnysegédjét rúgta ki, de azt azonnal. Kikocsiztak egy új szobrot megtekinteni, de odaérve ő éppen másfelé nézett. Mire a szárnysegéd odasúgta: Felség, jobbra a szobor! Nem szabadott beszélnie, csak válaszolnia.

- Ezt itt én is bevezetném - mondja a reumatológus.

- Néhány dobostorta szelet, és addig csöndben vagyok. És milyen olcsón megúszod...

Aztán László Fülöp Horthy portréjáról, de azt senki nem tudja, megvan-e, hol van.

Előzőleg két napon át négyen próbálták megoldani, hogyan osszam föl a honlapomon az ÍRÁSOK fejezetet. Merthogy írtam magamról, másokról, de közösen is írtunk. Aztán a tv-filmekben interjúk vannak, az tehát saját szövegem, de nemcsak én csináltam. Azt hova tegyem. Vannak kritikák rólam, de én is írtam ilyet. Akkor G. barátom homlokára csapott: két rendezési elv keveredik, a szerző szerinti felosztás, és téma szerinti. Másnap a könyvtáros barátom fölhívott: és ha így lenne: RÓLAM ÍRTÁK, ÉN ÍRTAM?! Győzelem, végül majdnem ez lett: TŐLEM - RÓLAM.

19:54

Ma egy régi képem restaurálása.
Húsz év svájci tartózkodás után tavaly merült föl egy aukción,
tulajdonosa megunta, gondolom.
Ródlizhatott rajta, a kép fele lecsiszolva.
Elkértem, hogy kijavítom. Majd egyszer - a címből tudom, hogy szerettem. A/74/33,
már megújítva és egy picit át is festve (nem bírtam ki).

20:38

Imaközösségünkben vontatottan halad a kormányfő

és csapatáért való folyamatos ima.

Elfelejtik, néha én is.

De mától!

(Direkt ferdén tettem, hogy zavaróbb legyen.)

(A cédula nem a DELETE gomb mellett van!)

(Vicc.)

Majd a többieknek is -

Febr. 13., péntek 13:37

A Halk műterem (A/03/29) (lásd a FESTMÉNY-nél) befejezése, kis finomítások. Utána fotózása, ez volt a nagyobb (és érdekesebb) munka, nappali fényben, majd ugyanaz derítéssel, aztán négy vakuval az elsötétített műteremben. És négy objektív végigpróbálva, hiába, az elején vagyok. A 60 mm-es Nikon-makró a legjobb, persze. Pedig kényelmesebb lenne valamelyik zoomoptikával reprózni, kicsit előre, kicsit hátra.

19:25

Az édes-édes Zelk Zoltán. A napokban megint elővettem, az ágyam mellett.

És most nem a nagy művész, a Sirály szerzője, hanem az igazán-, összetéveszthetetlenül kedves, az apróságokkal eljátszó, a kínlódó-mosolygó-búsongó.

TEGNAP

Erdőt, hegyet, tengert, folyót,

kék cinkét, csecsemőt ha láttam,

lelkem csak mondogatta:

milyen szép az Isten!

KÖZELEG

Még csak leskel az ősz, de már

harangoznak a lombok.

TEREMTÉS UTÁN

Elhagyta őket a kotlós -

kerítetlen udvaron

rémült-csipogva futkosnak

az anyátlan csillagok.

ZSÁKMÁNY

Tudod-e, mit hozol

ha marékkal, ha zsákkal,

te Holdon botorkáló ember,

mikor a Földre visszatérsz?

A kutyák megkövült éjféli bánatát!

SZURKOLÓ

Három éve a lelátón

higgadt kétségbeesésben

nézem,

ki nyeri a rangadót:

orvosom vagy betegségem?

Febr. 14., szombat

Tegnap unokakeresztelés a Ferenceseknél. Reggel Kata unokával a Tátrába síelni. Reggel sürgősséggel WC-tartály vásárlás, 5600; felszerelése. Anyácskám telefonja tízkor: kulturáltan csikorgatja a fogát, hogy nem tud három fájlt lezárni.

Át hozzá, ablakából gyerekkorom tájait (lásd a FOTÓ-nál) fényképezem.

Febr. 15., vasárnap 17:20

Kirándulás, váratlanul és először egyedül.

Elfelejtettek szólni.

Hármashatárhegy, ahogy tizenvalahány éve gyakran, szívem szerint mindig erre,

az Erdőalja út végétől fölfelé

indulva a vitorlázó-repülőtér felé.

Sajnos vittem fényképezőgépet,

érdekesebb lett volna élesben,

egyedül, magammal.

Csak a kirándulós-objektívet vittem,

könnyebb, mert kisebb a fényereje,

viszont 150-450 mm-t tud.

Kata Tátrában, ketten vagyunk.

Délutáni álmomból kelek, az előszobában találkozom Mikivel, éjjelkedés után kezdi a napját.

Mondom:

- Kint hagytam neked a két lábost az asztalon, van ebéd.

- Kösz, megtaláltam. A hidegben kellett volna hagynod, megromlik.

Tök, mint az anyja, szakszerű.

21:20

Délután egy 98-as régi interjú gereblyézése, magnóleírás, rémes hibákkal. Most küldte át Pogány Gabi. A szakrális témáimról kérdeztek, érdektelen, mindezt elmondtam már néhányszor, azóta is.

Erika: A korai keresztutak azok valahol láthatóak voltak, voltak kiállítások...

Váli: Rögtön kezdettől, amint a Fiatal Művészek Stúdió fölvett, kezdtem kiállításokon szerepelni. Meg lehetne nézni a kompjuterben, hol-merre voltak ezek kiállítva. A négyméteres nagy keresztutat először pofátlanul bevittem a Nemzeti Galériába, a kétmilliós vásárlások egyikére, nyilvánvaló volt, hogy egy ismeretlentől nem fognak egy négyméteres képet megvenni, de elértem, amit akartam, többen gratuláltak, és sokan megismertek.

Erika: Hova került?

Váli : Itthon volt sokáig, aztán a Nemzeti Galéria letétbe elkérte, ott is hagytam volna nekik, mert ilyen értékű képeket oda szoktam ajándékozni, ahova való; de aztán úgy gondoltam, egy állandó kiállításra nagy mérete miatt soha nem tennék ki. Akkor a Pázmány Péter Tudományegyetemnek adtam. Már nyolc éve, azzal a feltétellel, hogy

Febr. 16., hétfő 11:26

Lemezt kellene alapoznom, már a nyárra. A múlt héten megjött Tapsonyból (Dunántúl) a tíz kiló kence csomagban, postán. (Ha így szerzem be, biztos, hogy friss.)

Alapoznom kéne, de a délelőtt elment fényképezéssel, objektív- és képfelbontási kísérletek, sorozatfelvételek. Tanulság: érdekes módon nem a legnagyobb felbontású kép a legjobb a digitális gépen. A 35/80-as zoomnál persze jobb a 60 mm-es Nikon-objektív. Illetve, sőt! - hohó - a 2,8/80-200-as profizoom még kontrasztosabb.

21:02

Délutáni telefon, az Új Művészet reprót kér tőlem egy cikkhez, Igazi műterem A/03/06, ezt a képet nagyon szeretem.
Persze megvan a kompjuterben, de azért, na nézzük.

És este életemben először élesben, digitálissal,

festmény-reprózás, ahol van tét

(igaz, az mindig van).

Minden működik, minden jól működött, boldogító.

Fél óra mindenestül. Hibátlan a repró,

és nem kell tisztítani sem, mert kép

nem optikai úton - mint a xerox -,

hanem dróton megy át a kompjuterbe.

Holnap küldöm futárral. Egy telefon,

Hajtás-pajtás, biciklisták, 1400 forint körül lesz. Nekik.

Febr. 18., szerda 11:22

Mozgalmas kép nap. Ha a hetvenes-nyolcvanas években valami találkozót halasztani akartam, avval bújtam ki, majd 2002-ben, amikor nyugdíjaznak. Elérhetetlen messzeség.

Elérkezett. Tegnap beadtam a Művészeti Alaphoz a szükséges kérvényt.

Októbertől, 62 leszek, folyósítják. S mint általában nyugdíjasok,

én is pontosan: 39.400-at fogok kapni.

Aztán egy telefon Sanghajból (a pinyin átírás szerint Shaghaiból), G. váratlan utazása, a találkozónk késik.

Egy másik telefon, ez a Bécsi útról, a Népszabadságtól, erre számítottam. Sőt, fölkészültem. Hogy sorra kerülnék a hétfőnkénti interjúsorozatban: Lukácsosok. Mondom én élőbeszédben igen nehezen... s a remélt választ kaptam: elküldöm a kérdéseket. Ez az én utcám. Remélem, a különbség érezhető lesz, a többieknek ez egy?órás beszélgetés lehetett, nekem kilenc volt, íróasztalnál. Tegnap éjjel fél egyig, beleértve egy 99-es Lukácsos kiállítási plakát újrakészítését a kompjuterben. Igazi nehéz kérdés volt, Miki zsűrije elé is terjesztettem, betenném e cikkbe is honlapom nevét, de talán ez már túlmegy minden pofátlanságon. Érdekes, Mike beleegyezett.

Így kezdem (a többi jövő hétfőn):

A Lukács-időszámítás szerint tizenhárom éves vagyok, úgy is kezelnek. Igaz, a kezdetek nekik is nehezek voltak, az első években még stopperrel, időre úsztam. Ezerkétszáz méter, háromötede gyors, a többi mell. Akkoriban, ha nyugdíjas barátnőim közül a nagy igyekezetben meg-megrúgtam valakit, csak avval tudtam védekezni, hogy kérem, vegyék figyelembe, igaz, rúgok, viszont soha nem harapok. Viziszörnynek becéztek sokáig, ez mára Templomos Lovaggá szelídült. Merthogy a Ferences templomból érkezem ide reggelenként, hét óra tízkor. Ha három perccel később, csóválják a fejüket. A reggeli csapat állandó. Mint egy jó család. Egymás a háta mögött csak a rosszat... Bocs, ez olcsó poén volt. És nem is igaz. (Bár Magáról azt mesélték nekem, hogy

18:16

Hét éve kellene, egy éve megcsinálták, tegnap este megkaptam, CD-n. Maradék 14 másodperces filmfelvétel töredék (hangja is van, nekem 68 másodperc alatt jött le a netről) a tavalyi Duna-TV produkcióból. Én kértem Kecskeméten az uszodai helyszínt, csak hogy lássam végre a mozgásomat, na, most megkaptam. Sokkal rondábban úszom, mint véltem. Billegés, a láb terpeszben, túl szélesen a két könyök. A vízfogás is, ajaj. Lesz mit javítani.

A bukóforduló viszont nem látszik rossznak.

Febr. 20., péntek 09:46

A fiatalság tájékozatlan még, tehát jobban átlátja a világot. Mike szelíd terrorja - lassú víz - elérte célját, beláttam, snassz a web-címem, a vali.c3.hu, mivelhogy látszik rajta, hogy alvállalkozás. Ma már mindenkinek önálló... stb. Na nézzük. Elkezdünk tanácskozni, rémes, délben kettőkor, alvásidőmben. Föl a c3 honlapjára, idáig magamtól is tudom a leckét.

A(Z) VALI.HU DOMAIN MÁR FOGLALT KÉRJÜK VÁLASSZON MÁSIKAT

A(z) vali.hu domain már foglalt kérjük válasszon másikat.

Beírom a VALI.COM-ot, mosolygó négerek, valami zenekar: Vali-Music - the name to know. Ezt majd a fiam. VALI.NET: szűzmáriakék felület, bal sarkában a nevem. A VALI.ORG-főoldalán egy kardos-sisakos színész meg egy trolibusz, ami ráklikkelve meg is indul. Beütjük a VD-t. Foglalt. VALID, ami angolul ugyebár: érvényes. Van. Fiam mondja a VALIDEZSO-t, ez ronda, és még két adatot kell hozzá mondani, hogy egy szóba és persze ékezetek nélkül (májustól már ez nem lesz magától értődő). A VAALI-t meg ő fikázza, hogy a korosztály, aki ezt érti, az nem megy a netre...

Akkor mi a túró.

Főiskolai nevem, ami aztán megmaradt; Apóka? (Nem tudtam megjegyezni osztálytársaim nevét, és netán még a lányokat is így hívtam). Mikinek megtetszett ez: DESKE. Előnye, hogy gyerekkoromtól megvan, tök jól artikulálható, nincsenek benne olyanok, mint a vé-betű, ami telefonban néha gondot okoz. Hátránya, hogy bizalmaskodó, bennfenteskedő.

Mike:

- És a piár? A protokoll?

Mondom, ilyen vágyam nincs, munkám archiválásán túl ez az egész news csak egy kellemes szórakozás...

- Vagyishogy nem irodalom, ahogy te régen néha...

- Nem a kategorizáláson múlik. Leginkább napló. Van benne érték, van benne gyenge, meg főleg múló. Nem baj.

Szóval ez a DESKE borotvaélen.

Szüts rögtön letorkolt, hogy baromság.

Azonnal elhittem neki.

Akkor meg Mike: Van ebben valami vidám arisztokratizmus, ha te nem törődsz a tisztes komolysággal. A honlap amúgy rangos (bár tipója ronda), a címe pedig laza, jó így.

Azonnal elhittem neki.

És most itt tartok. Beadtam a regisztrálásra, két hét az átfutás. Ha netán jobbat találnék, ez talonba, és elvesztettem 12 ezer forintot, ennyi. Ha van valakinek valami ötlete, köszönettel.

Az mindenesetre jópofa lenne, ami ilyenkor hozzá tartozik: vali@deske.hu

A tipográfián is elmerengtünk, el is ment a teljes alvásidőm. (Utána, anyám lakógyűlésén támolyogtam.)

Mondom: - csezd meg, csináld meg!

- Ilyen ronda betűkből lehetetlen.

- Tudod, amit Jánossy: ha a szerecsenek között vagy építész, pálmalevélből és sárból kell remekművet...

11:44

A farostok alapozása kész, illetve elfogyott a lemez. Már száradnak. Jó büdös, én szeretem a szagát.

Összesen 57, idénre biztos elég. Bár a fele csak 60 centis, azt most szívesen elhagynám.

Még egy vereség (győzelem, belső). Miki egy (szinte) mellékmondatban megjegyzi, hogy lemondott róla, én ugyebár nem adom ki a kezemből; fényképezőgépem nélkül nem tud megcsinálni egy szorgalmi feladatot az egyetemen. A neki most vett gép nem elég ehhez.

Győzött.

Még megkértem, néha adja majd kölcsön.

Febr. 21., szombat 12:03

Azt nem sikerült elintéznem, hogy idős lukácsos barátnőm (...egy mobiltelefon után. Én így akartam írni: Lukácsos-barátnőm) lakására kivigyék a három jó Monet-képet a Szépművészetiből, de azt igen, hogy őt beviszik a tárlatra. Kétszer járt a Hősök terén, és kétszer fordult vissza, csüggedten, a sor láttán.

Anyácskám már eleve nem vállalja ezt a tortúrát. Vidáman mondja a telefonba: - Nem baj, majd fölülről megnézem! - De kéne neked egy jó vezető is, aki ért a képekhez. Szólj a Paul Kleenek, hogy kísérjen, hivatkozz rám.

Mint oly gyakran, ma tényleg befejeztem az A/04/02-eset. A címe így alakul: Műterem - hideg februári reggel.

Hát itt bizony nem nagyon mutat. Életben jobb.

És evvel ezt a játékot be is fejeztem.

Öt ilyen csicsás keretem volt.

Kettő már el is ment közülük.

Febr.. 22. vas., 06:12

Az ember jobbra vágyik - írja egy versében végtelen egyszerűen és tömören Várady Szabolcs. Most, hogy fiam lefikázta, megint megpróbáltam a web főoldalt áttipografizálni.

Egységesítve, minden aktívizálható sor fehér lett. Eltűnt a negyedik betűszín, a kék. Elhagytam a Times New Roman betűt a VÁLI-OEUVRE-nél, a sor egyméretű és egyszínű lett. Az alsó jegyzetben sikerült értelmezni a CD-2-28 tartalmát, státuszát. Legalul a hülyéskedés, hogy ma hány képem van; itt a számok sárgák voltak. Most összehoztam a dátuméval, akinek akkora a monitor-felbontása, hogy egyben látja az egész oldalt, annak a dolog még rímel is. Próbáltam a dátum színét is fehérre, de úgy túl kopogós az oldal. A háttér színét is vagy tízszer próbálgattam, a tét az, hogy ha sötétül, markánsabb, súlyosabb, ami jó lenne, viszont inkább kápráztatja a szemet, és kellemetlenebb olvasni.

09:15

Ennek a munkának sohasem lesz vége. Jövök haza az uszodából - közben SMS, hogy az ónoseső miatt a kirándulás elmarad - rémülten megyek a géphez, hogy hátha a Várady nevét rosszul írtam le reggel. És közben észbe veszem, miért kopog ez a címoldal még most is. Akkor a fehér betűket egy fokozattal a szürke felé. Most jó. -bb. (?)

17:44

Most már csaltam, mert muszáj. A fenti kép repróját - A/04/02 - kicseréltem. Ma már csak egy egészen picit nyúltam bele, egy kis lépés nekem, egy nagy lépés az emberis........

Febr. 23., hétfő 03:34

Nem tudok aludni. Drága barátom, Zelk siratóversei.

Ismered őt valamennyire? Több évet volt kórházban halála előtt. Mesélik, a budai Fény presszóba járt. Arra rálátok, ahogy reggel az uszodába. Régiségbolt lett belőle.

DÉRY, HAJNAL, KORMOS

Tömérdek kincsünk, gazdagságunk -

jár is rabolni hozzánk a halál!

Kidőlt fák terebélyesednek - - -

NAGY LÁSZLÓ HALÁLAKOR

Az isten vétke jóvátehetetlen!

ÜZENET KORMOS ISTVÁNNAK

Az egykori labdarúgó és a

mindenkori költő Kormos István

nem láthatta szíve csapata

mint hengerli hét egyre a Dózsát - - -

Látod, István, milyen oktalanság

olyan gyorsan kilépni a létből!

INTELEM

Vigyázzál Berda Jóska,

dobd el a hátizsákot,

s ne bakancsban: mezétláb -

beszakadhat a felhő

vastag lépted alatt!

Na, visszafekszem, hátha.

10:35

Lejött a Népszabadság-cikk.

Pogonyi Lajos interjúja a lukácsisták sorozatban.

TEMPLOMOS LOVAGGÁ SZELÍDÜLTEM

A reggel úszni járó csapat állandó, mit egy jó család - mondja a csaknem másfél évtizede

lukácsista Váli Dezső (62 éves), Munkácsy-díjas festőművész

- A Lukács-időszámítás szerint tizenhárom éves vagyok, úgy is kezelnek. Igaz, a kezdetek nekik is nehezek voltak, az első években még stopperrel, időre úsztam. Ezerkétszáz méter, háromötede gyors, a többi mell. Akkoriban, ha nyugdíjas barátnőim közül a nagy igyekezetben meg-megrúgtam valakit, csak avval tudtam védekezni, hogy kérem, vegyék figyelembe, igaz, rúgok, viszont soha nem harapok. Vizi szörnynek becéztek sokáig, ez mára Templomos Lovaggá szelídült. Merthogy a ferences templomból érkezem ide reggelenként, hét óra tízkor. Ha három perccel később, csóválják a fejüket. A reggeli csapat állandó. Mint egy jó család. Egymás a háta mögött csak a rosszat... Bocs, ez olcsó poén volt. És nem is igaz. (Bár Magáról azt mesélték nekem, hogy kissé szélesen úszik.) Csakugyan nagy az összetartás. Erzsébet asszony, hetven fölött, pár éve infarktuson esett át, ami egy lukácsostól ízléstelenség. Naponta öten-hatan hívták föl közülünk, hogy érzi magát, van-e szüksége valamire. Igen hamar visszatért közénk. Napi másfél órát úszik, ha kevesebbet, pironkodik.

Az öltözői percek, s aztán a zuhany alatt, egy külön világ. Egyszer elkiáltottam magam, hogy három hétre nyaralni kell mennem a Balatonra, mit csináljak én ott; ki tudna egy note-bookot kölcsönadni, az enyém hibás. A strandon a lángossütő konnektorába be tudnék kéredzkedni. Ketten is jelentkeztek. A kilencvenes évek elején Rumcájsz barátunk (csak az itteni nevét ismerem) az öltözőben: Megyek le Fehérvárra, ott kiváló a pacal, kinek hozzak? Én ugyan nem tudom, mi az, de többen nagyon megörültek. Zuhanyozás közben Berszán Gábor barátommal - élelmiszer-ipari gépészmérnök és Babits-szakértő - évek óta főleg verseket emlegetünk a zuhany alatt. Mindent tud a nyugatos generációról. Ha megjelenik valami Babitsról, tollat fog és igen udvarias szavak kíséretében mellékel a műről egy hibajegyzéket. (Illetve már nem tollat fog. Soká csúfoltam, hogy a tintát is maga főzi. Sikerült rábeszélnem, és 66 évesen áttért a kompjuterre.) Egy időben mindketten Illyés Gyula naplóit olvastunk, aztán a Márai naplókat. Sokat beszélgettünk erről (is), egyeztettük az olvasottakat, hogyan értékelte e két nagy elme... a teljes cikk

(Én javasoltam, hogy ne a ronda ivócsarnokban, hanem a homlokzat előtt fotózzanak. Arra nem számítottam, hogy két hazafelé tartó kollega elém kerül, és megröhögtet.)

17:33

Mike (az én új gépemmel és két évfolyamtársnőjével) animációs filmet forgat a szobájában, nem akarom zavarni. Tehát e-mail, mert ez kellhet neki.

Gépbeállítás: a fehéregyensúly (színhűség) hét beprogramozott lehetősége közül

1./ az AUTO WB, ez besárgult, pedig általában jól használható;

2./ a WB CUSTOM 1, amit előexponálással nekem kell a szituációhoz igazítani.

Febr. 24., kedd 10:09

Ez a mai uszoda kissé tovább tartott, mindenkinek volt véleménye a Lukács-cikkről.

Mit várok ettől az interjútól:

1./ Újabb sütiket.

2./ Hogy többé még véletlenül se hordjanak öregítő, fekete fürdőruhát.

3./ Hogy tudatosodjon bennük, hogy ők kiváló egyedek, akik szeretik egymást.

Febr. 25., szerda 12:55

Két irányból is dorgáltak a net főoldal grafikájáért, szerencsémre. Mikinek aztán volt ideje aztán fél éjjel velem foglalkozni. Nagyon jó szeme van. Elkezdtük átalakítani.

Amit most az egyetemre (hárman) csinálnak - animációs film -, az is ötletes és igen igényes. Írtak hozzá egy másfél perces! drámát, dialógust, és Mike szerez hozzá zenét is. Két mobiltelefon a szereplő. A Stúdió, ahol a hangot majd mikrofonra veszik, már ki van szemelve. Eddig háromezer fotófelvétel készült, három nap és két éjszaka alatt, itt a szomszéd szobában. Házi készítésű mikrodíszletek és forgószínpad.

Hazafelé egy fotó, a hófoltos udvarunk.

(Persze, hat fotó.)

Febr. 26., csütörtök 10:19

A Fioretti imaközösségben hamvazószerda kapcsán a böjtölésről. A liturgikus szövegek ezekben a napokban többször buzdítanak erre. Nekem nem nagyon volt kedvem eddig az ilyesmihez, elég a magam dolgaiban igyekezni, nem kell többletteher.

Valahogy megerősített ebben a tévhitemben a karizmatikus irodalom: egy szentéletű dél-amerikai tehéntenyésztő, aki nevetve mondja, hogy ő ugyan életében még soha.

Most nagyon jó mondatokat hallottam erről.

- Hogy nem fogyókúra.

- Másodszor és ez a legfontosabb, hogy nem sport. Nem teljesítményre megy, épp ezért apró tételekben kell.

- Hogy az öröm hozzá tartozik.

- Hogy hatalmas ereje van. Ez a fajta gonosz lélek csak böjttel és imádsággal űzhető ki...

Személyre szabni. Amik fölmerültek:

- Kevesebbet vakarózom.

- Ebéd közben nem hallgatom a rádiót.

- Szeretettel fogom meg a zoknikat, amikor teregetek.

És meg is erősödik az ember a valódi böjtölésben, ha olyan helyzetbe kerül, jobban kibírja. Ezt, mint téveszmét elvetettük.

10:46

Törekszem www.vali.hu lenni:

Kedves B.!

A www.vali.hu az Öné. Nem volna valami mód ezt nekem átadni?

Megköszönném válaszát!

Tisztelt Váli Dezső úr!

Köszönjük érdeklődését.

Kérem, tegyen ajánlatot a domain megvételére!

Kedves B!

Köszönöm gyors válaszát!.

Egy 60 x 60 cm-es olajképemmel, műtárggyal szeretnék fizetni, festőművész vagyok.

Referenciák:

2000. 12.08. Kieselbach Galéria aukció / Víg Szinház / 60 x 60 olajképem leütési ára: 2 millió ft.

2001. 04.03. BÁV. Központ aució / Lónyai utca / 30 x 40 cm olajkép / leütési ár 800 ezer ft.

2001. 04.06. Mű-Terem Galéria aukció / 60 x 60 cm olajkép, leütési ár 650 ezer ft

2001. 04.06. Mű-Terem Galéria aukció / 60 x 60 cm olajkép, leütési ár: 1 millió ft.

2004. 03.20. BÁV / Petőfi S. u-tcai kiállítóterem aukció / 80 x 80- cm-es olajképem indulóára 700 ezer ft. lesz.

Vagy, ha ez nem megy, akkor 40-50 ezer forintot tudok most erre a célra szánni.

szívélyes üdvözlettel:

Tisztelt Váli Dezső úr!

Hol lehet ezeket a festményeket megtekinteni?

Most itt tartunk.

Attila barátom szíves unszolására visszacsináltam, e levelek mától egy kattintásra. Nekem lesz többletmunka, kibírom. A linkeket ugyanis, amikor a levelek a végleges helyükre sorolódnak, egyenként át kell írni.

Ugyancsak miatta vettem le a főoldalról a látogató-számlálót is. Azt mondja, korszerűtlen és ciki. Olyan, mint a nagy amerikai autókon a szárny. De engem baromira érdekel, sajna én mindent mérek és számolok. Még azt is, hogy a reggeli rózsafüzér a húsboltig, vagy a virágosbódéig tart-e. Szóval megvan, eldugtam az EGYEBEK...-be.

Ennek kapcsán a többi változtatás. A KEDVES UTÓKOR szövegét szerettem, de a VÉGRENDELET szó és tartalom erősebb.

Esterházy bevezetőszövegét szép csendben lehagytam. Nagyon jó, de nem szükséges rá támaszkodnom. És beláttam, hogy a főoldalra nem való, s az EGYEBEK...-be tettem, hogy a C-naplómat, s a CD-sorozatot 200 év múlva hol lehet megtalálni...

A menüoldal áttervezése. Megcsináltam, aztán már csak a III. emeletre kellett lerohangálni, a Vince Kiadóban van kicsi, 15 collos monitor is. Amin a gondosan kiosztott betűim szétmásztak, a fotó meg egyszerűen eltűnt. Akkor kaptam mobilon egy olyan tanácsot, hogy tojjak az egészre, tervezzek csak a 1024 x 768 -as képfelbontásra, az az általánosan elfogadott.

De végül sikerült, most a 800 x 600-asra is jó.

11:40

Kedves Dezső, eltűnődtem, jó-e a végrendelettel indítani a
tartalomjegyzéket (van egy kis autonekrofil zamata),
de a szöveg stílparódiája és öniróniája miatt azt
hiszem, jó.

Még egy kétely: ez a szürke... Valami más...?

12:44

Egy barátnőm érdeklődött a szektás tanítópásztor múltkori gondolatai felől.

...Sokan úgy hiszik, hogy Isten uralja, kormányozza ezt a világot. Ha valóban Isten uralná ezt a világot, akkor Őt a zűrzavar Istenének kellene neveznünk. Az Ige szerint Ő a békesség Istene (1Thessz. 5,23).

A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak. A Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinség, halál...

Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért.

Íme az állítás szövegkörnyezete:

Jim Sanders: Amit tudni kell az imádságról, kiadja: Krisztus szeretete Egyház Bp. 2003

könyvrendelés: @krisztusszeretete-egyhaz.hu

(A 13-19. oldalakból:)

...Isten az embert kevéssel tette kisebbé saját magánál. A teremtett világ istenévé tette. (Teremtsünk embert a mi képünkre, hogy uralkodjék... mind az egész földön (1Mózes 1,26-28) Mindent az ember lábai elé helyezett. Pontosan meghatározta, meddig terjed az ember uralma: uralkodjék az egész földön. Ádám pedig kiadta a kezéből ezt a teljhatalmat, ennek következtében a föld bérleti joga a Sátán kezébe került.

Sokan úgy hiszik, hogy Isten uralja, kormányozza ezt a világot. Ha valóban Isten uralná ezt a világot, akkor Őt a zűrzavar Istenének kellene neveznünk. Az Ige szerint Ő a békesség Istene (1Thessz. 5,23).

A Sátán az istene ennek a bajokkal terhelt, káosszal teli világnak.

Figyeljük csak meg: amikor a Sátán felkínálta teljhatalmát Jézusnak, Jézus nem vitatta az ördögnek azt az állítását, hogy e világ neki adatott. Természetesen nem fogadta el az ördög ajánlatát, és halála és dicsőséges feltámadása által visszaszerezte az embernek az Ádám által eltékozolt hatalmát, egyben lefegyverezte az ördögöt, megfosztotta hatalmától, és megsemmisítette erejét mindazok felett, akik Jézus nevében hisznek.

A Sátán uralkodásának hatása világosan látható: háborúk, gyilkosságok, természeti csapások, betegségek, éhinségek, halál...

Azt kérdezheted, Kedves Olvasó, miért nem tesz Isten valamit azért, hogy a Sátán uralma véget érjen ezen a világon?

Isten nem teheti, mert Ádám szabályosan kötött szerződést az ördöggel, amikor Istennel szemben engedetlen volt. Ádám jogszerűen adta át azt a hatalmat, amit Istentől kapott. Ezért nem tud Isten csak úgy belépni és beavatkozni a földön történtekbe. A szellemi világ törvényei szerint ez igazságtalan lenne. Ezért nem okolható Isten a földi szenvedésekért. Igen áldottak leszünk, ha ezt az alapigazságot megértjük, és a szívünkbe fogadjuk. Szokták ezt a Biblia vízválasztójának nevezni.

A földi dolgokba Isten csak akkor tud beavatkozni, csak úgy tehet valamit, ha mi, keresztények, akik Krisztusban vagyunk, megkérjük rá. Különben a Sátán felségterületén kellene tevékenykednie, illegálisan. ... Ezért szükséges imádkoznunk. Jézus úgy tanít például, hogy kérjük meg az Aratás Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ha Isten tudna aratómunkásokat küldeni a mi kérésünk, imánk nélkül is, akkor nem mondaná az Ige, hogy imádkozzunk. Amikor imádkozunk, ajtót nyitunk Istennek, hogy be tudjon lépni e világ dolgaiba...

13:49

Boldog percek, megy a kocsi! Az akksit föltöltötték, házunkban a műhely. A víz volt benne kevés, meg ez kellett, szerencsére nem más volt a baj.

Életem első hatvankét évében mindig a tea mellé is ment a cukorból. Két hete a teli kiskanállal fél másodpercre megállok. Az időveszteség, ha napi három teát számolok...

Fiam:

- Téged többen karrieristának mondanak.

- Pedig az vagyok, ajjaj, de mennyire! Csak - remélem* - nem mások rovására.

[* a remélem csak affektálás. Tudom.]

17:01

Szüts képei Pannonhalmán, a megnyitóbeszédből:

...Minden tája ipari táj, ez közép-kelet-európában még mindig szívszorítóan közös tapasztalat, ugyanakkor rideg vagy kegyetlen vagy sokkoló képei nincsenek. Ha csak ez nem sokkol, ez a magátólértetődő rezignáció. Képek egy ideiglenesen hazájában állomásozott ország táj- és utcarészleteiről, függetlenül attól, hogy a festő konkrét témáját, kiinduló alakzatát hol, a világ mely táján lelte fel. Akárhol kattan az objektív vázlatfüzet, a fényképezőgép, Amszterdamban, Párizsban vagy Észak-Afrikában (megjegyzem, Camus örülne) végül minden kép megérkezik Kőbányára, Budaörsre vagy Kecskemétre. Ezzel együtt -- és ezt fontos hangsúlyozni – Szüts ott kezdi, ahol a szocio abbahagyja. Ez is Amszterdam itt vagy Párizs, és az is egy hétköznapi, kopottkás alsó-európai lakótelep odatúl, ez nem a valóság kérdése, hanem, hogy úgy mondjam az igazságé, a szemé, hiszen a szem azonos, aki látja. ..

...Változatok szakmára, rezignára.

Szüts Miklós festményei nélkül kevesebbet tudnék magamról. Lehet, hogy jobb kedvem lenne, de jobb nem lenne.

Hölgyeim és uraim, engedjék magukhoz ezeket a képeket.

Parti Nagy Lajos

21:08

Hétfőn utazom, kezdődik a csomagolás az alkotóházhoz. Először a műteremdolgok. A kobaltkék sötétet elhasználtam, új tubust kell elővenni.

Az ember ránéz a dátumra, és elmereng.

Hány évig használtam, amit most kidobok?!

Febr. 27. péntek 05:23

Katától kölcsönkértem a (kis) képernyőjét, és most

felváltva nézem a kettőn az igazításokat. Milliméteres tologatások

a menüoldalon, hogy legrosszabb esetben se lógjon ki a szöveg mezőből.

11:32

Harács. Ismét megkaptam ajándékba Illyés Gyula élete képekben fotóalbumot (véletlenül nekem is szerepel benne egy fotóm). Egy darabig újra nézegetni fogom. Benne az egyik legfontosabb magyar szobor, Szabó Lőrinc portréja. Régóta szeretem, rögtön be is tettem a magánmúzeumba, a GYŰJTEMÉNY (lásd: MÚZEUM) alá.

Nem tudok zöldágra vergődni evvel a Borsos Miklóssal. Baromi rosszul rajzol, persze ez nem lenne baj, de félgiccseket. Ezek a naplementés magányos csónakos figurák. Meg itáliai csacsifogatok. Aztán ott Közép-európa legrosszabb szobra a Lánchídnál, ha még ott van, a Nulla kilométerkő. Nem magányos mellényúlás.

És néhány megrázó műve, a Balatoni halász, saját portréja, Szent János feje (a kosárban), Egry József.

Febr. 28.szombat. 04:00

Ma éjszaka, ilyen még nem volt.

1./ Van egy (több) rémálmom, évtizedek óta, több változatban, ez a keményebb fajtából. Mostanában régóta elkerült. Kihalt idegen város, sötét éjszaka, persze egyedül. A házak fölött magasan, vagy húsz emelet magasságban visz engem föl a domboldalra egy csak dróthálóval védett kötélpálya-kabin, illetve időnként nyitott ipari lift, rémséges lenézni. Egyik változatban ez fönt nem áll meg, kimászom az oldalára, próbálok a végállomáson kiugrani, csikorogva fordul, majd egyre sebesebben lefelé. Ott mélyvasúttá válik, mint Dürrenmatt végtelen alagútjában a vonat, egyedül vagyok benne, félek.

2./ Anyácskám meséli, éjszaka, orosz pergőtűzben gyalogolt át velünk a Gellérthegyen (én két és fél, húgom egyéves) körtéri lakásunk felé, mert a vérmezői pincében elfogyott az élelmiszer, ahova behúzódtunk a váratlan orosz előretöréskor, karácsony estéjén. Útján egy darabon egy fehér hóköpenyes magyar tiszt vitte húgomat a karján. Időnként vijjogva világítólövedék, le kellett hasalni, fedezéket keresve. Talán ez az álmom egyik gyökere.

3./ Ma éjjel pedig: várt vendégként a városban, ezúttal tudom, Belgiumban. Kísérőm kínálja a fölülről látható panorámát, avval, hogy ő lent megvár. Indul a szerkezet, csukódik a kabinajtó, elkapok az arcán valami sunyi félmosolyt. Ja, hiszen én ezt ismerem, emlékezem vissza, és lazán hátradőlök az ülésen, persze, majd alattam az éjszakai házak. Kellemes út. Visszatérve kedvesen fogadnak, s közben arra gondolok, mindezt majd le kell írni.

Hallott már valaki olyat, hogy egy rémálom kellemesbe fordult?!

19:52

Reggel a Margit utcánál előttem egy öregember, koszos télikabát, nagy hátizsák, egy esernyő beleakasztva. A szeméttartóhoz lép, turkál. Odahajolok hozzá, én most nagyon sok pénzt kaptam, meghívhatom egy reggelire? - és nyitom a pénztárcám. Köszönöm, nem. - mondja. Több szó nem esik, indulok tovább.

Egész délelőtt a kisszoba elsötétítésén dolgoztam, ott lesz az alkalmi fotólabor. Alighanem abbahagyom a hagyományos fotózást, akkor meg minek a nagyítógép a műteremben. Mikinek pedig, ha laborálni, nem kell alvásidőmhöz alkalmazkodnia.

Két fatábla az ablakra, rögzítése riglikkel. (Huszonötöt vettem reggel.)

Tizenhárom másodperc alatt fölszerelhető.

Febr.29., vasárnap 18:49

Búcsúzóul csomagom egy doboza:

március hónap: a kecskeméti alkotóházban leszek,

megpróbálok internetkávézón keresztül a honlapommal és az e-leveleimmel kapcsolatba lépni.

februári vizit: 731