VÁLINEWS 167. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. február
2009. február 2. hétfő
Találós kérdés. Reggel, hazafelé egy kifli két végét egyszerre haraptam le. Hogy lehet? Nem törtem el, nem deformáltam.
A helyes megfejtők között két-két vajaskiflit fogok kisorsolni.
10:25 –Eddig nem volt helyes megfejtő. Csak olyan ronda bajuszosak próbálkoztak, sikertelenül.
11:09 A Szépművészeti Múzeum restaurátor-osztályán kezdtem az érdeklődést. Aztán egy tanítványom-barátnőm-restaurátor. Szerinte a hat négyzetméteres Korniss-sgrafittót egy-, esetleg két részletben biztosan le lehet szedni, utánakérdez. És tutti, hogy az eszetergomi freskó Botticelli. Ahogy halad a munka, ez egyre jobban kiderül. Csak mindenféle szakmai féltékenységek tesznek keresztbe.
G1./Berszán barátom hozza a formáját. Csak semmi tréfa. >>A kifli nem egyenes vonalú, hanem ívben hajlik. Igy a két vége egymás mellett található. Ilyen elven szaporodik a giliszta, mert önmegtermékenyítő.
Valamint Die Ernährungsindustrie 2009/02 seite: 10 Author: Wolfgang Wiedorn,
Backerei Büsch setzt auf Kurventechnik par excellence. / kifligörbítő szakmunkások egy német szaklapban.
Hát igen. A kérdésföltevésben rejve ott a megfejtés. A közértes kiflikifli nem, a vajaskifli nagyon görbe.
Deske, hogy te se unatkozz:
van egy cső. A két végén belenéz egy-egy macska. Miért nem
látják egymást? (A cső egyenes, nincs benne dugó, stb.)
Máté
1. Mert behunyják a szemüket.
2. Befelé koncentrálnak, meditálnak.
Amire te gondolhatsz, valószínűtlen. Hogy sötét legyen, ugyanabban a századmásodpercben kéne a fejüket bedugni.
d.
Nem egy időben néznek bele.
Máté
2009. február 4. szerda
Deske! Folyatatva, amit reggel a diffúzióról-, nem beszéltem arról, hogy az elektrotechnikában is szerepe van. Ki gondolná, hogy a gulyásleves és a villanykörte rokonok.
<< Kis anyagi részecskék áramlása, melyet az illető részecskék változó koncentrációja okoz. Az áramlás mindig a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé irányul. Az áramlás nagysága, intenzitása arányos az egységnyi hosszra eső koncentrációváltozással.>>
G1.
Köszi! Egész délelőtt irodai forgószéket kerestem. Egy kinai-IKEA-t találtam, ami műbőr, tehát nyáron izzaszt, és a támlájától még most, hazaérve is fáj a hátam.
Azt vettem meg, 18 ezer. Most szerelem össze.
Valószínű, fémcső! karfájából egy arasznyit le kell fűrészelnem, zavarja a könyökömet. És át kell kárpitoznom, szerencsére lehet kárpitostakkerrel tűzni. Majd Kata valamelyik öreg szoknyájából. Romantika.
d.
17:25 Meg is van a szék. A karfa (karvas) maradt. IKEA pénztárnál sorban állva, az előző kocsiban ez volt. Egy percre megrendültem. Ha valami tökéletes; ez.
2009. február 5. csütörtök
Győrben a Múzeum új szerzeményeiből
fotókiállítás nyílt.
Megnyitására közönségtalálkozót szerveztek, meghívtak.
(Ősszel 52 fényképemet vitték le.)
Hét közönség jelent meg.
Egy kérdés is elhangzott.
A győri pályaudvar,
ahogy leszálltam.
F/2009/015
2009. február 7. szombat
Figyelő hetilap február 5., Lugosi Viktória: BLOGKÖNYV
...Ha kalandra
vágyik reggel, az utca másik oldalán megy haza. Igaz, ez az érzés nem gyakran
önti el, tizenhét év alatt alig néhányszor. Tehát nem a legizgalmasabb pasi,
akivel valaha találkoztam.
a teljes cikk
Akinek nem inge, ne vegye magára. Most kaptam.
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki.
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
2009. február 8. vasárnap 
Nagy Miklós barátom fotója,
naptár is készült belőle.
Erdetileg
továbbajándékozandó
hoztam el belőle.
Dehogy adom én ezt másnak.
Micsoda színek,
ezt egy képre átvinni.
Melegbarna, okkeres
és hozzá a halványlila.
Elképesztő.
De jó lenne.
Megpróbálom.
Egy csúnyaéletű mérnökember sorsáról kérdezősködtem: Vénségére visszatért első feleségéhez, és Római-parti nyaralójában a fűszálakat igazítja egyenként egyenesre. Valami ilyesmi itt is, hoppá, kezdek gyanakodni. A honlapon a képek alatt: repró: 3,4 Mb. jpg. Két sorral fölötte: nyomdai minőségben >>. Most reszelgettem rajta egy kicsit: nyomdai minőségben [3,4 Mb.jpg] >>**
Meg volt ilyen képtulajdonos: Boldog Terézia Kollégium. De hát mi a fene ez. Tehát: Boldog Terézia Kollégium, Debrecen.
**Ha majd számon kérik, hogy lehet 0,2 Mb nyomdai minőség: miért, a bélyegnagyság is az.
Megkérdezték a szerzetest, hogyan tud annyi munkája mellett ilyen összeszedett maradni.
Amikor állok, akkor állok.
Amikor megyek, akkor megyek.
Amikor ülök, akkor ülök.
Amikor eszem, akkor eszem.
De hát mi is ezt tesszük!
Amikor ültök, akkor már álltok.
Amikor álltok, akkor már szaladtok.
amikor szaladtok, már a célnál vagytok.
Gőgös mondat, mert ez adottság is, de sajna, igaza van. Próbálok a Lipton Green Teára koncentrálni. De ahhoz dukál nekem még három háztartási keksz is, tehát
2009. február 9-10. hétfő-kedd
Hogy a fenti fotó alapján képpel próbálkozom majd:
>>Melegbarna, okkeres
és hozzá a halványlila.
Elképesztő.
De jó lenne.
Megpróbálom.<<
Deske! Végre!!!
M.
úgy értem, műterem, bútorokkal
d.
Aztán ma csakugyan. Megpróbáltam. Új képet utoljára a nyáron kezdtem, hát érthető óvatosságom. Mindenesetre szolgai hűséggel igyekeztem mintámat követni. Még nincs igazán kitalálva, de annyit már látok, hogy túl tarka. A középső kis sötét folt majd szék lesz, lábat még korai csinálni neki. Most töröm a fejem a továbbiakon. Jó nagy, 90 centis kép lesz. Ha megéri.
Legtöbben csak az az ujságírók véleményét ismerik, és nem a tényeket, így aztán sokaknál izgalmakat keltett, hogy a Pápa Úr holokausztot tagadó püspököt fogadott vissza egyházunkba. Itt a hivatalos vatikáni nyilatkozat. Magyar Kurír 2009.2.4. Világos beszéd.
"amelyeket a Szentatya nem ismert a kiközösítés feloldásának
pillanatában." Ő is egy magányos bozótharcos?
É.
Csak egy esendő ember. A pontos formulát nem ismerem, a pápai tévedhetetlenség kb. az ünnepélyesen kihirdetett teológia-dogmákra vonatkozik.
d.
Deske! A cikk figyelemre méltó. A fordító Érszegi Márk Aurél, rokon, jelenleg családostul Rómában él diplomáciai szolgálatban.
A Google föltett értékek közül megtaláltam Kemény János erdélyi fejedelem önéletírásának első, 1816-os kiadását. A könyvben az előfizetők névsora is, Kazinczy természetesen köztük van. A könyv tulajdonosa a New York Public Library.
Egy mail-váltás.
Kedves H.! A Mária-ügyre nem válaszolok érdemben.
1. / Két órát aludtam az éjjel, most értem haza Győrből, közönségtalálkozó a múzeumban, 2 művész, 7 közönség. Nem ezért nem tudtam aludni, hanem mert este megkínáltattam magam tatárbifsztekkel, amiről nem tudtam, hogy micsoda. Ami álmatlanságot okozott.
2./ Erről sok nagy könyveket írtak. És nekem most sokat kéne gondolkozni.
3./ A vitát másokkal terméketlennek tartom, nem ez a megközelítési mód.
4. / Például nekem tavasszal meghalt a mamám. De most is van egy, aki aktív, törődös stb. csak úgy hívják, hogy Mária. Hát nem jó ez?
d.
Éjféli levél, e témakörben barátom ajánlja:
2009. február 12. csütörtök
Napi 30 órában gépnél, négykor kezdek, keresztbe áll a szemem. Hogy az OSzK átveszi a (dinamikus) honlapot, kiderült, ehhez a NEWS-leveleket át kell nézni. A harmadik nap jutott eszembe, hogy a munka egy részét a CTRL+F egy gombnyomással megmutatja, listázza. (Profiknak: a tükrözésnél a linkek csak relatív URL-ekkel működnek. Emiatt kódcserék. És a nyolc és fél NEWS-év alatt rengeteg kép és szövegillusztráció cserélt foldert.)
Aztán este pihenésnek az elmaradt mosogatás, meg a fakeret átalakítása, amit a kisebb képek alá rakok festés közben, az asztalt magasítandó. Nem jó tartósan görnyedni. Élére állítva sámli, lett neki fogantyúja is. Viszem márciusban Kecskemétre.
Reggel a klubban. Fura, miket tud meg az ember. Iván főtiszt volt, a (néphad)Sereg mosodai ügyeinek országos főnöke, vegyészdoktor. Legénységi usankámról rögtön megmondta az évjáratát. Harminchét éves kék sportmerci. Reggel három kilométert fut az erdőben, vagy fél órát szobaevez. Mindig vidám. Műszaki műveltsége utólérhetetlen, beleértve a kompjutertechnikát. A múltkor egy eldugott kisgalériából egy Czigány Dezső önarcképet vett meg. Nem gyűjtő, csak megtetszett neki. Ajánlottam neki a Szibériai garnizont, azonnal megszerezte.
Hogy ők micsoda feladatot kaptak egyszer.
A kórházi fölfekvésnek az az oka, hogy ahol a bőrfelület nem kap levegőt, ott elhal a nyirokkeringés, s a bőr elkezd szarusodni. Az izzadságtól ez fölrepedezik, a repedésekbe kórokozók telepednek. A honvédkórházban hathetes bárányok bőrét alkalmazták, annak nyíratlan szőre még kampós. Ez levegőztet, és izgatja a beteg bőrét, ami serkenti a nyirokkeringést. (Ilyenkor pizsama, lepedő nincs.) Nekik ezt a birkabőrt kellett időnként tisztítani, de a hagyományos szerek zsírtalanítanak. Kitalálták, patából sajtolt olajjal keverik a tisztítószert.
Aztán áttértek a nemezre, anyagi okokból.
Más. A vendégségben Balatonnál nyaraló szovjet tábornokok estvéli jókedvükben összehányták magukat, reggelre illett az egyenruhának patyolatnak lenni. Igen ám, de azok tele kitüntetéssel. Polaroidfotó, fejtés, tisztítás után pontos visszavarrás.
Olbrachté? az a szörnyű kis novella, ahol a kárpátaljai kis falusi zsidóhoz betérnek tisztek randalírozni. Lányait kimenekíti a hátsó kapun, kényszerből itatja, mulattatja a katonákat, táncol nekik, borzalom... Mikor aztán elalszanak, megátkozza őket, de reggelre a ruhájukat, csizmájukat ragyogóra kitisztítja... Nagyon rég olvastam.
Egy dologban nem értettünk egyet, bár lehet, hogy neki van igaza. A főtiszti téli fövegek kapcsán. Szerintem a panofix az műanyag, szerinte kis kockából összevarrt legfinomabb szőrme. Illetve talán itt szétválik a köznyelv a szaknyelvtől.
Kedves Deske,
én nem szoktam irigykedni. Soha, senkire, semmiért. Eddig.
DE MOST NAGYON! Azt írja mai bejegyzésében erről az úrról: mindig vidám. Tiszta sajgó szívből irigylem.
(én is "dolgozom" rajta, dehát...azt hiszem, erre mégiscsak születni kell)
H.
Rendben. Dolgozunk rajta. Úton vagyunk.
d.
2009. február 13. péntek
Délelőtt az építész mesteriskola
20 hallgatója itt,
gyárlátogatáson:
Hogy hogyan kell építésznek lenni.
Mondom, olvasni kell a
József és testvéreit,
sokat sétálni, egyedül,
és nem megsértődni
a világra.
Hogyan kell festeni.
Fölvettem a festőkötényt,
és bemutattam,
kezdve a lemezcsiszoláson.
Fél óra: A/09/02.
Miért nincs árnyék a képeimen.
Mert bonyolult,
bárha valaha tanultam ábrázoló geometriát.
2009. február 14. szombat
Reggel uszoda helyett ismerős költöztetése Óbudán.
20 emelet ládákkal. A könyebbeket választottam.
Egy lépcsőház-fordulói felvétel F/2009/022
A másik egy udvarra nyíló
házmesterajtó F/2009/021
Aztán vasárnap helyett
kirándulás a Hármashatár-hegyen,
Érdes jég, fölötte öt centi szűz hó.
Gyönyörű.
A nagymeredek szakaszt elkerültük.
12-kor uszoda.
Teljesen más közönség.
Típusos idősödő lukácsos-hölgyek mellett
arisztokrata urak, nagyszámban,
és főleg mindenféle mindenfelé gömbölyű kisasszonykák.
Helytelen.
Nézőpont kérdése.
Hogy el ne felejtsed,
mert azt nem szabad,
még egyszer ez a remekmű.
Csodák között élünk.
2009. február 15. vasárnap
Az ember vasárnap öthuszonháromkor lecsapja a vekkert - csapja,
az túlzás -, kitámolyog a fürdőszobába,
és arra gondol, ma nem lesz kirádulás.
Mert már tegnap megvolt.
Egy lila szappan vígasztalja, alatta óriáskavics,
amit Kata hozott az Adriáról.
Pizsamában fényképez, ötször,
mert a szappan nem jó szögben, valamint kérdéses
a sárga fogmosópohár is.
A misén rábámul a barokk Máriára,
amit huszonöt éve, másnaponként-,
és észreveszi, mit tart a gondos anya a kezében.
A Kisfiún és a fölgolyón túl egy kendőcske,
pelenka, magyarul pelus, amit a legkisebb unokám is,
még néhány hónapja is-, ágyba, ebédhez, játszótérre.
Ő is.
Nem pusztába kiáltott ez a válinews. A múltkori Figyelő-cikk utolsó mondata: Miért érzem úgy, hogy küldök neki egy üveg baracklekvárt? És ez a bizonyára aranyos ismeretlen Viktória nem a levegőbe beszélt. Lekvárja ma már csak emlék, a szíven könnyedén átfutó, bolondos emlék-
Mákos rétesre kentem.
Vasárnap dolgozni nem szabad, de játszani igen. Délután rendbe tettem honlap-főoldalaimat. (Délelőtt Zsófi lányommal séta Dunakeszin, az édes párás-kavicsos Duna-parton. Ahonnét 2 apró figyelmesség Katának.)
1999.09. ez még csak az oeuvre-CD borítója
2000.11. tán ezt szerettem a legjobban, a hőskor
2004.04. ezt Miki fiam, hogy mégiscsak kéne valami
2004.05.
2005.11.
2006.02.
2006.11. itt bírtam leszokni az önarcképről először
2007.01. előfutár, egy napig élt
2008.03. úgy tűnt, ez a szerkezet állandósul
2008.10. a nagy ugrás, innét már csak visszafelé lehet
2008.11.
2009.01.
2009.02.
KKKKKKK KKKKKKK címsor
Lááááááááááááááááááá normál balra zár
éééééééééé arial címsor
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ arial-előre-címsor
Ja, ezek itt semmi, bocs. Csak reggel rájöttem, hogyan lehet új betűt használni ebben az eddig szörnyű (de baromira korszerű) Dreamweaver programban. E fájl kódjába írtam bele az új sablonokat. Mostantól korlátlanul (vagyis segítség nélkül) bővülhet a választékom.
2009. február 17. kedd
Minálunk újból? tél. A maga kontrasztjaival.
Reggeli hó - F/2009/024.
A hajnali pedig ez volt: F/2009/023-link Szeretem ezt a látványt, már felöltözve, szellőztetéskor. Utána a tea.
Kissé búsulok. Marad a 15 gigás honlapom a C3 Intézet szerverén. Minden éjjel 02h-kor átküldik az új anyagot a Széchényi Könyvtár gépére. Amíg csak lesz mit.
Kedves Tamás,
sokat dolgoztam rajta; ez OSZK-szerverére költözés nem sikerült. De így is jó. Gondolkodom rajta, hogy netán hamarosan átadnám a NAPLÓ kéziratát a Kézirattáruknak. (Osztályvezetőjük várja.) Számukra kitaláltam valamit, hogy a könyvtáros rögtön lássa a tartalomjegyzékben, hogy melyik irattartóban találja (a harmincháromból) a keresett papírt. (T.i. mostanában is kerülnek - persze az utolsó dobozba -, most fölbukkant, korai tételek.)
Ezért megkérném a következőre:
1. / AZ IRÁS táblázatot növekvő oldalszám szerint kéne kinyitnia.
2./ Itt az adott oszlop első sorába ezt írtam: 01. doboz / C.00000-00410 . Evvel a tartalommal kéne kitölteni az alatta lévő összes sort, amíg a 02. doboz el nem következik. És evvel a szisztémával végigmenni a táblázaton, kitölteni minden sort. [...]
5./ köszönöm
6. / nagyon köszönöm
Akkor most már jöhet ennek a tükrözés-dolognak a befejezése, ugye?
d.
2009. feb
ruár 18. szerda
Már egy órája foglalkozott velem.
Ez valami nagyon korszerű technika lehet.
A flexibilis fúrószár végébe
19-eset kért, pirosat.
A 19 milimétert jelent,
a piros a vastagságot, gyökérlyuk tágító.
Később lángon fémrudacskát hevíthetett,
ahogy futólag odasandítottam.
Bölcsesség fog, semmit nem éreztem,
noha előtte nem volt szuri.
Az asszisztens a fényképezkedés előtt javasolta,
most lehetőleg ne csukjam be a számat,
tele van tűkkel. Azok mutatják a görbületeimet.
.
Kata rögtön lefikázta a látványt, hogy bonyolultságban a Jávor-vérvonal az igazi, nézzem csak meg Miki foggyökerét.
És már hozta is.
Megvolt a mai délelőtt.
Az újonan szerzett keretek javítása
holnap folytatódik.
2009. február 19. csütörtök
Mindennek vége. Negyed nyolckor uszodakezdés idejében az első lesíklás a Normafánál. Az 59. szezon, ha jól számolom. Már fönt a nap. szikrázik a hó. Ami húsz centis, és tegnapi kollegák által tisztességesen letaposott. Minden menetrendszerűen, ahogyan évtizedek óta. A szlalomot gyakorlom, megy a dolog, kéz vezet, külső láb, nem buktam. És akkor. Igen. A második fordulónál baktatok fölfelé. És azon kapom magam, fájlok esedékes javításán gondolkodom.
Nem tudja valaki, honnét szedtem ezeket a robusztus Pilinszky-mondatokat 1983-ban? Naplómból került elő: C.01276
...Ha valamit mondani tudnék az az, hogy soha, semmilyen körülmények között, senkit és semmit ne kritizáljunk, egyedül önmagunkat.
Ennek a magatartásnak a legügyetlenebb, a legtökéletlenebb gyakorlata kimondhatatlanul többet használ, mint a legélesebb kritika.
A legkitűnőbben kritizálhatok valakit, belül majdnem ennek arányában leszek boldogtalanabb. Viszont, ha magamat kritizálom... valamiféle béke születik bennem...
...Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? Ha elhagyjuk ezt a mániás megoldáskeresést, belátjuk, hogy a dolgok tetemes részének megoldatlanságában van a megoldása...
a teljes jegyzet
Szia Deske! Nem tudom a forrást, csak bámulom. Néhány családi szituáció jut eszembe és mindegyikre igaz: G
Kedves Dezső, azt hiszem ebből az interjúból. A második gondolat pedig innét. S.
Evvel a problémával minden gondolkodó ember szembe kerül. Fölösleges, sőt reménytelen, ha más bűnén rágódom, mert attól semmi nem változik. Hasonló megoldást találtam néhány éve, mint Pilinszky.
-
Nézzenek oda, micsoda mohó!
-
Na várjunk csak. És én hány bicskát vettem az elmúlt két évben?
Milyen egyszerű. Ez engem mindig kijózanít. MINDIG megtalálom magamban ugyanazt, félelmetesen MINDIG.
Egy fotó. Szeretem az éjszakai havat. F/2009/025
A főoldalon módosítottam a szöveget. Immár:
A HONLAP AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÁLLOMÁNYÁBAN
...illetve SZERVERÉN.. (ha nem is online), de ezt a szót mégse akartam használni.
Talán két éve tart a munka, lassan az egész naplóm begépelésre került.
2009. február 21. szombat
Gábor egyik bótba,
én a másikba, utunk ma különvált,
uszodából hazafelé.
Szeretem elnézni ezt a távolodó,
magányosnak tekinthető,
mert nélkülem-alakját.
El is teszem a fotóját.
Csak hát belevág egy zöld oszlop,
jobbról piros-fehér micsoda,
balról csatorna, üzenőcédulákkal tele.
Nem jó.
És ha valamivel több türelmem lett volna-
Most ilyen lett.
Kedves Gáborom - F/2009/026
Deske, láttam. A cédulákat jól leszedted. Még a sárga szalagot kellene, bár így korhű. Ez az első fotó rólam hátulnézetben. A géprajzban is ritka: G
Gábor, még egy alaprajz kellene rólad, 1:5-ben. d.
Metszetet azért ne készítsél: G
És egy robbantott rajzhoz mit szólnál? (magyarázat civileknek) Milyen szép ívben repülnének a lábkörmeid (№1-№10), beméretezve; aztán a különböző fogaslécek, és fogaskerekek, a tömör Babits-, és Kazinczy idézetek?! És last not least / utoljára, de nem utolsóként egy körtéri mákoskifli. d.
2009. február 22. vasárnap
Évek óta egy szörnyű tévedés áldozata vagyok.
Előtte évtizedekig minden rendben volt.
Nagy bögre tea, két púpozott kanál cukor két citrompótlóval.
De az ember jobbra vágyik ˙(© Várady Szabolcs),
áttértem az aszkorbinsavra, gyorsabban oldódik.
Aztán rendszerváltás,
hazánkba begyűrűzött az OLYMPOS citromlé,
az 50%-os, tökéletes.
Hamar kis segédeszköz,
mérték nélkül semmit nem merek;
egy átlátszó kupak, hajdani cumitető,
rá filctoll-csík; adagolónak.
De másnapra elfelejtettem,
hogy ez a csík csak viszonyítási alap, s nem maga a mérték.
Azóta teáim azóta rettentő savanyúak.
(Cukor régóta egy csapott kiskanál;
elhízás ellen.)
Tegnap aztán észbe kaptam,
kicsellózok én a sorssal,
kevesebb citromlevet.
Nem ízlett.
Ha filozóf lennék és nem életgyáva,
rákérdeznék, lehet, hogy az egész élet ijen?!
Ilyen öröm is van. XP alatt IE6-ban nem működtek a film htm-belépőfájlok, szakértőim csak a fejüket csóválták, és javascript vagy framehibára gyanakodtak. Kitaláltam, és az adatbázisban átírtam az URL-jeiket abszolútra, ennyi volt a baj. Kerítésen lyukat vágott-szisztéma, de működik.
2009. február 23. hétfő
A mai újságban egy (számomra) második fotó erről;
az utolsó szovjet katona,
Viktor Silov altábornagy
elhagyja Magyarországot.
Én ennek a mai napig
tudok örülni.
Az első fotót a padlón
találtam annó, meglehetős tönkrement állapotban,
eltettem azt is.
Ezt délelőtt befejeztem
Műterem - téli este - A/09/01
65x53 cm
2009. február 24 kedd
A hó jó dolog.
Jó nézni is.
Vasárnap síeltem is,
bárha csak kötelességtudatból.
Egyedül, mint mindíg.
2009. február 26. csütörtök
Az OTP ájött, hogy anyácskám egy éve meghalt, azonnal zárolták a számláját, amiről azóta is mindent; lakásában a villanyt, telefont fizettem. De sőt, és mellékesen, tévedésből kifolyólag már kéthavi távhőszámla elmaradások. Reggeltől kezdődőn estélig némileg zaklatott ügyintézések és sok felgondolások. A lefoglalt pénzt az OTP persze nekem szánja, csak igazoljam örökös voltomat.
2009. február 27. péntek
Nagykaliberű cége van. Műgyűjtő. Is. Fotelben üldögéltünk, tea, gyöyörű képeket nézegettünk kettesben (nem az enyémeket), közben zenét hallgattunk. Meséli, megtette, hogy két hétig semmit nem evett, csak víz. A harmadik nap elmúlt az éhségérzete. Soha nem tapasztalt intenzítással élvezte a zenét, fölpörögtek képességei, napi két könyvet elolvasott, satöbbi. Lement a vércukra 0,1-re, de orvosa mondta, nyugodtan folytathatja, csak legyen a zsebében egy szem kockackor.
Hogy most késésben vagyok, szívesen elvinne. Nem, nem haza megy. Még az este előtt egy beteg ló hátát fogja masszírozni két órán át Zsámbékon.
Hazaérve, mindenesetre kivettem a citromosflakont meg a cukrot a fűrészgépre telepített teaszettemből. Tegnap csak két keksz. Hogy történjen valami, megpróbálom. Két keksz mára is. Aztán majd meglátjuk.
Merő véletlen, hogy mindez egybeesik a nagyböjt kezdetével.
Illetve annyi mégiscsak történt, kedves optikusom becsiszolt nekem két háromdioptriás lencsét, amit aztán én este kétkomponenses ragasztóval. Olvasóúszószemüveg. Ma főpróba, beázik-e.
Kedves Deske, unokám, Rebeka, így nevezte el a cumisüveg osztását (térfogatmérő csíkok az üvegen): literfogó. Olyan zseniális, hogy gondoltam, megosztom veled.
Üdv,
Máté
Tegnap sikerült egy pontosabb fotó, lecseréltem.Tehát: Kedves Gáborom - F/2009/026 Elpiszmogtam vele vagy háromnegyed órát, amíg a padon lévő tüzespiros-, meg kék rongyokat egy kissé. Meg hogy az előtér grafikája kissé markánsabban. És a házak színei kevésbé. A téma kedvéért.
2009. február 28. szombat
A Török utcai szerszámboltos - bölcsen - szombaton is nyolckor nyit.
Régi ösmerős. Az ő fölfedezése, hogy nem jó a házi kenyérgép,
mert az nem csinál neki héjat.
Üvegező kalapácsot kértem.
(Nosztalgia, olykor még meg-megpróbálok kép elé üveget rakni.)
De csak mezei, 10 dekás volt, kissé gömbölyded.
- Nincs véletlen köszörűje? - Flex van, az is jó. És tényleg.
Lapját és főleg az oldalait lekapta, öt perc.
Csak még le kell sorjázni egy kicsit. Pompás.
Aztán a Hármashatár-hegy, a kirándulás ezentúl átkerül szombatra.
Ilyenkor sportolókkal tele az erdő. Még tart a hó.
Erdőkatedrális - F/2009/030. Ami ma fontos volt: Robi talált egy
hatalmas verset, A világ minden országa - gratulálni is akar majd -, Tóth
Krisztina erre kapta Quasimodo költőverseny fődíját.
Nehezen találtam meg, és tudtam levenni a netről.
166426 = 3745/hó = 134/nap
