VÁLINEWS 170. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. május

2009. május 1. péntek

Tegnap sétánk, pihenőkkel, a Harangvölgyben, Zelk özvegyével. Botja keze ügyében. Rég nem járt tájban, most telibe kapta a virágos mezőt. Orgonát is loptunk. Eddig néhányszor találkoztunk, utoljára fél éve, kedveljük egymást. Kiderült, tegnapi levelében a gyönyörű sor: idézet. Gyűlölöm ezt a tavaszt, nem tavaszom... A harmincas években Zelk egy költő barátjával sétált, s neki mondta. Aki aztán tisztelettel és azonnal elkérte, s később föl is használta, csakugyan, egy versében. Ahogy állítólag Deim ünnepi öltözékben a bábu-figurát az öreg Barcsaytól. A szintén minden képén szereplő átlós nudlihalmaz saját találmánya lehet, Szütscsel orionrádióhátlapnak hívjuk. Vagy a Sztálin szobor melletti Tanácsköztársaság-emlékmű, ahol a figura egy 19-es plakátról lépett ide.

Hajnali négy tájt ébredtem. Az időt nem tudom pontosan, ilyenkor egy darabig még sötétben, próbálkozom. Nyugodt, szoftrémálmos éjszaka, szokásos föl-fölriadásokkal. De nem ez az érdekes. Egyik fölébredéskor eszembe villant, hogy értem a káoszelmélet lényegét. Persze lehet, hogy egy matematikus nevetne. Érdekes, hogy ezt reggelre nem felejtettem el, mint az álmot.
A bökkenő, ugye, ott kezdődik, hogy egy osztás eredménye mondjuk 3,262626262, mikor is ez a három utáni rész a tízezredik ismétlődés után egyszer csak megváltozik, kilép az önismétlésből. Azért lehet ez, szerintem már az első szám, az "1" sem igaz. Mert lehet, hogy az valójában 1,00000000000000000000000000000003. Csak ezt unjuk leírni. Tehát az egy csak akkor egy, ha a tizedesvessző után végtelen nullát teszünk. Ami nem lehetséges. Az ember és a végtelen találkozásának abszurduma. Tehát a káosz a természet felől nézve rend. Szám nincsen is, az csak közelítő próbálkozásunk a világ megértéséhez.
Ez számomra értelmezi az érzékenység a kezdőfeltételre tételt, köznevén pillangóhatás-elvet is. És talán a fraktál-jelenséget is. Hű, de okos vagyok. Félálomban.

Minderre a klubban
nem lett volna fogadókézség.
Gábor sem volt.
Így hát ott Mezopotámiáról meséltem,
egyszer a zuhany alatt,
aztán a női medencében.
Hogy ott párhuzamosan
több postarendszer is működött.
A papi, a királyi, és egy harmadik.
A legdrágább a papi volt,
azt senki nem merte kirabolni,
félvén az istenek haragját.

Még a délelőtti kirándulás előtt vagyunk,
belenyúltam ebbe az
Ünneplő műterem - A/09/30-ba.
Majd még be kell írni,
hogy ezen májusban! is dolgoztam.
Mindjárt negyed tíz,
indulunk az Árpád hídhoz.

Piri:
- Az egér rágcsáló?
- Igen.
- De kár, hogy nem rágcsátlan!
- Miért?
- Mert azt az apa nem engedi.

                        [a másik 97 állat mellé.]

Ádám szerint érdekes keverék lesz belőle. Ugat, és közben repül. A Klubból kaptam, Csabától; egyperces film.

2009. május 2. szombat

A fölkérésre beérkezett szakértői vélemény szerint néhány alapvető közhely mellett sikerült egy hamis matematikai tételt is alkotnom. Konkoly került a tiszta búzába.

Hideg volt a reggel. Belépve a Lukács-kertbe, mit látok. Bal felé a felirat, USZODA, jobbra: GRILLCSIRKE. Pillanatra elveszettem lábam alól a talajt. A földre néztem, jeleket kerestem* - maszáj szandálomra, mintegy elirányításért. [... így éltem a lebombázott Budapesten * Márai]

2009. május 3. vasárnap

Nevetséges vagyok? Nevetséges. Hete nem bírok dönteni, melyik úton. Kis konyhai bojlerünk elromlott, de csak annyira, hogy a vízmelegítést nem bírja abbahagyni, ki kell húzni a konnektorból. Egy kis párszázforintos kapcsoló. Kb. kétnaponta mosogatok, tíz perccel előtte be kell dugnom. Apró kellemetlenség. És nem vagyok híve a dobd el és vegyél újat társadalomnak. Vagy lehetne javíttatni párezerért, bár ehhez ismerős szakemberem nincs.
De meg tudom venni az újat,
ki tudom fizetni azt a 28 ezer forintot,
és nem egyszerűbb, ha evvel sincs gond?
El kell viselni, el kell tudni viselni, hogy gazdag vagyok.
Fölszerelem, egy-másfél óra munka, és megvan.
Tipikus életstratégiai döntéshelyzet.
Kompjutervonatkozásban - nem könnyen - egyszer s mindenkorra döntöttem, 1995 körül. A Windows 3.1 kifogástalan volt, mindent meg tudtam vele csinálni. És akkor jött a Win95. Elballagtam a Műegyetemre egy számítástechnikai profhoz, fotel, eldiskuráltunk. Haladni kell. Ha amit csinálok, nem csak magamnak csinálom. Hol volt akkor még a honlap. Beigazolódott.
Huszonnyolcezer forint, a másik oldalon egy kis fegyelem. Csípőből persze azonnal megrendeltem a boltban. De még le lehetne mondani.
Dejne zorge möht ih háben - mondaná Szütsmama. [ami körülbelül annyi, bár ez lenne az én legnagyobb gondom... Vagy más megközelítésben: menjél te a picsába.]

Deske, lehet kapni programkapcsolót. Ha azt a konnktorba, abba a villásdugót; és naponta ugyanabban az időben mosogatsz, melegvíz fog várni. Pár ezer forint. Csak, hogy még bonyolultabb legyen a probléma.
Üdv Gy.

A melegvízügy kétesélyes, az rendben. De az én lelkem?! -mel mi lesz?!
Mert persze ez a felszín. A honlap új szerkezete - három év - kész, megcsináltuk, 18 ezer fájl. Amire vágytam, rákerültem az OSZK szerverére. A naplóm netre gépelését négy év munkával befejeztük, máig tízezer oldal, na jó, ezt kidobom; megy az OSZK-nak. Több könyv ugyse lesz belőle. Mivel töltsem hátralévő időmet. Tunézia baromira nem érdekel. Unokáim náthaállapota se nagyon. A magasabb matematika igen, de arra nem vagyok alkalmas. Strindberg elolvasta Balzacot. Áttérni a tájképfestésre, vedutára? Elfújja a szél a vásznamat.
Plüssnyuszikat lehetne gyűjteni.

2009. május 5. kedd

Hátralévő napjaimban plüssnyuszikat gyűjteni. De addig is. Tegnap a Völgyi-gyűjtemény megnyitója a Hamilton / Aulich Art Galériában. Megint egy rangos tárlatuk. És fölfedezés is van. Káldi Kata (1971). Interieur, 30x40, olaj. Nagyon jó. Valaki mellettem megjegyezte, Vuillardos, csak ez egy hűtőszekrényt is át tudott lényegíteni.

Nem ismertem. Hiába, a gazemberek (Műcsarnok) elszabotálják az évenkénti Tavaszi Tárlatot, az országos kiállítást, ahol látni lehetne a termés javát. Még mindig Németh Lajos műv.történész egy szerencsétlen sorsú megjegyzésével takaróznak, amiben ezeket a keresztmetszet-tárlatokat fúrta. Csak azóta más lett a világ. Bár már akkor se volt igaza.

Mindenki itt van, sokféle a kép ebben a gyűjteményben. Nagyon jók mellett gyengébb festők túlreprezentálva. (Kaptam katalógust, úgyhogy nem feltétlen a kiállításon is szereplő képeket mutatom:)

Akit szinte mindig nagyon bírok: Lóránt János, aki öregkorára Demeter is lett. Nem vitás, festőisége mellett tartalmai miatt is szeretem. A jó pásztor. 95x65 cm. volgyi-lorant
Szüts számomra egyik legkedvesebb korszakából, a szomszéd műteremben csinálta, még Kecskeméten, én cigányszobának jegyzem. Fehér szoba. 85x80 cm. volgyi-szuts
Benkő Viktor, groteszk, jó 65x40 cm. Hóvirág. volgyi-benko
Ezt a képet már egyszer valahol fölfedeztem magamnak, Moizer Zsuzsa, Piros szemű 70x50, olaj. volgyi-moizer
Vojnich csinált egyszer valami hosszú-képeket, nem tudom darabja-e, vagy önálló. Erős. 103x68 cm. volgyi-vojnich
És voltak még szokott-jók. Kárpáti Tamás, Gaál József, Csíkszentmihályi Európa elrablása szobrával, itt Galambos Tamás is: Hitetlen Tamás képével, többen. Hogy kerül be közénk például a geométer Bak Imre? Úgy tűnik, itt teljeskörű áttekintést akar megtörténni.

És vannak, akik nem az eseteim, de hogy is mondjam, kollegák, beleszoktam, és némely munkájukat rezzenetlenül élvezem.

Szemadám az álommadaraival. Itt ez kevésbé dominál, atipikus, nagyon jó a ritmusa, színvilága. Sámánok ( A Kalevala hősei), 40x85 cm. volgyi-szemadam
Somogyi Győző bátornak nevezhető színhasználatával és népszínműjellegével. Mosolyogva legyintek, számomra bent van a csapatban. Csobánci korpusz, 40x30 cm. volgyi-somogyi-gyozo
Radák Esztert még elsőéves korában a Főiskolán korrigáltam is néhányszor, aranyos kislány volt sok-sok gyűrűvel az ujjain, azóta anyuka. Talált magának egy hangot, modort, ahhoz ragaszkodik is, nem filozóf mélységeket keres, lehet vidulni tőle. Csendélet, melltartóval. 70x70 cm. volgyi-radak

Meg még az tetszett, hogy ojan fontos ember vagyok, hogy direkte engem is fényképeztek.

V. ker. Aulich utca 5, nyitva munkanapokon 7.30!-tól 18.30-ig, május 14-ig.

Ez a fiú komoly bajban lehet,
ismerem,
ha képemet aukcióra adta.
1985. november 29-én vette tőlem.
Azóta, úgy emlékszem, nem találkoztunk.

Régi zsidó temető (emlék II.) - A/85/21,
indul 1,9 millióról.

Mail,
megelőzendő esetleges szorongását,
irányomban:

Látom a temetőképet, a Virág Judit-aukcióra ment. Örülök, hogy ilyen formában tudok most segíteni neked, remélem sikerül. d.

A másik aukción szereplő képem a szegény hányatottsorsú
Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50, 136x110 cm. Pedig hogy szerettem. Tán már a negyedik tulajdonosánál. Kezdte útját Földényi F. Lacinál. Aki aztán kisebb lakásba költözött, a kép meg nagy, satöbbi.

2009. május 6. szerda

Én is, Dezső, nagyon remélem, hogy sikerül az aukció-dolog, mert igencsak nehéz helyzetben vagyunk anyagilag, ugyanakkor boldogan élünk 3 hete hazahozott kisfiúnkkal (ő az ötödik gyerekem, Kristóf) és 17 hónapos Szonjánkkal, sajnos rákényszerültünk, hogy megpróbáljuk eladni...
T.

Más. Amikor épp följön az ember torkába, mint né-hányinger, hogy minek ez az egész:

Deske, engem ez a plüssnyúl-dolog nem hagy nyugodni. Valamit jelent. Gyerekkorodban talán két plüssnyúl párzott a kertben, és ez mély nyomokat, vagy mi.  Tájékoztatásul: ilyen plüssnyulak is léteznek. És gyilkolnak. Másrészt, ember. Veduták és a szél. Vedutát az ember szélcsendben fessen. Szélben fessen vitorlavászonra...
Á.

<<Vérszomjas ámokfutó darabolósgyilkos plüssnyúl
[ játékok , Húsvét, nyúl, ajándék ]

Csak egy jámbor nyúl mi? Tévedsz! Aranyos, puha, szőrös és halálosztó.
A végzet előhírnöke.
Nyisd ki a száját, ha mered: az előbukkanó fogakon egyértelműen látszik, hogy nem répára tervezték, ez a nyúl csak egy dologra csorgatja a nyálát, ez pedig az emberi hús. Már csak a lábát kell meghúzni és rögtön bekapcsolnak a vérben forgó, pirosan izzó pszihopata sorozatgyilkos szemek. Fusson ki merre lát, mert az ádáz fenevad felzabál. Monty Python rajongóknak kötelező kegytárgy.>>

Na, egy tortúrával kevesebb. Pedig minden a szokásosan indult, mailban sorravettük a kiállítás dolgait.

01./ hány kép fér ki
02./ legyen-e grafika is
03./ a megnyitószemély
04./ annak honorálása
05./ képszállítás időpontja
06./ szakszerű képcsomagolás
07./ szakszerű képszállítás
08./ ötletük: esetleg könyvbemutató is
09./ ez esetben a beszerzéshez telefonszámok
10./ meghívót én csak négyet kérek, tavaly lekiállítottam magam a sárga földig, ezt nem most publikálnám
11./ meghívó tipóhoz küldök Váli-logót
12./ utcai plakát lesz-e
13./ muszáj-e leutaznom a megnyitóra, fáraszt
14./ ha, akkor benzinköltség?
15./ kiállítás nyitvatartás, zárás ideje
16./ műtárgybiztosításra, gondolom nem telik. De van-e anyagi forrásuk esetleges kár esetén? Képeim forg. értéke 650-800 ezer ft. körül van.

Ebbe a tételbe bukott bele a kiállítás. Néhány éve volt egy dunaszerdahelyi meghívás. Hogy biztosítást nem. Erre lemondtam. Aztán akkor lett.

Ajándékozom a C. napló kéziratát a Széchényi Könyvtárnak.

Kedves Váli Dezsõ, megbeszéltük kollégámmal a szállítás lehetõségeit, mivel ezen a héten szerelõnél van a kocsija, a jövõ hét második felében tudnánk elhozni, ha ez Önnek is megfelelõ. A pontos idõpontot a hét elején rögzíthetnénk.
Üdvözlettel,
Földesi Ferenc

Kedves Földesi úr! Nehéz nekem ettől az ötven év munkájától megválnom. Ezért némi belső hisztéria és sietésvágy. Ha nincs akadálya, ma délelőtt- dél felé fölvinném.
d.

És lőn. Saját autóval. PC-n megmutatták a Babits-hagyatékot. Utolsó beérkezett tételük a megszünt Teleki Intézet anyaga. Az én naplóm a nagyanyagok között kb. 650. sorszámot kapja, rendezettsége okán nem kerül át az ő szabványdobozaikba, sőt ráírják, hogy átrendezni tilos. Vaspolcok, és külön belső riasztórendszer.

Akkor hát minden megvan.

Miért emlékeztet engem ez az egész 1996 nyarára. Amikor a fiatal festőcsapat a művésztelep második napjára a folyosói mosdókagylót már teljesen összekoszolta ecsetmosással, akkor a csap alatt indítva húztam egy középvonalat, és a jobb felét ragyogóra pucoltam. Megértették.

2009. május 7. csütörtök

Beszéljünk egyszer erről is. A kapcsolati konfliktusok, az önzés. 

A konfliktusok kellemetlenek ugyan, de szükségesek és hasznosak (egy kapcsolatban is)´mindenfajta továbblépéshez, egyáltalán, az élethez.  

Az önzés szükséges és hasznos, minden értelmes lét feltétele. Nem lehet ezt egy egyszeri döntéssel elintézni, benavigálni, hogy ezt kompenzálandó, én ezen milyen fokon, hogy lépek túl. Sajnos semmi nem menti meg az embert az alkalmankénti, pillanatnyi döntéstől. Mint ahogy nem lehet egy egyszeri grandiózus fogmosással a fogtisztítás-dolgot elintézni.  

Hogy mennyit adunk magunkból, életünkből a másiknak. Vannak tehetségtelenségeink, fizikai és pszichés képesség-határaink, jó, ha az ember ezeket tudja és bevallja magának, a másiknak.
Egy jóindulatú ember ezt a határt folyamatosan igyekszik közelíteni, netán kicsit kijjebb tolni. De ezek határok.
Én nagyon igyekszem, hogy ne tegyek olyan fokú szívességet, ne vállaljak olyan terhet, stb., amit később nem tudnék jólélekkel vállalni, megbánnám, belülről rágna. Nagyon fegyelmezetten kell tudni – keserves tud lenni – nemet mondani. Nagyon önző vagyok és nem erőltetem ennek határait átlépni. Viszont azon belül eléggé megbízható vagyok.

Egy második levél, a 2010-re vonatkozó elutasítás után.

dátum: 2009.5.7.       fájl: html-2009/mucsarnok-ig-2.htm                 C. 09993 

Dr. Petrányi Zsolt igazgató, Műcsarnok

Tisztelt Főigazgató úr!

Szeretném új képeimet ismét az Ernst múzeumban megmutatni, kilenc év után. 2011 tavaszára, vagy őszére gondolok, az utcai fronti részen. Gondolom, ez ügyben érdemi döntés 2010-ben. Addig kérem levelemet lefűzni.
Szívélyes üdvözlettel:

2009. május 8. péntek

Na, ez nem sikerült. Azt hittem, netán egy telefonnal csinálok 6-800 ezer forintot. De nekik is van ész. Idehozott a Képcsarnok egy évtizedek óta náluk elfekvő képemet hihetetlen állapotban.
Itt még a legszebb. Hetekkel ezelőtt hívtak, akkor fölajánlottam nekik, hogy restaurálom. Most látom, a farost sarka letörve, tenyérnyi helyen egy másik kép farostja a festmény közepébe beragadva, mészcsöppek és karcolások, dúsan. Kidobhatták volna. Aztán most megpendítettem, visszavásárolnám 100 ezerért. Hát azt nem, de a restaurálásért fizetnek valamit. Rendbehoztam, s ha már, akkor a magam örömére még egy váli-keretet is csináltam neki... aminek végül a hetedik változata lett megfelelő. A széles, utóbb feketére festett peremet harmadjára visszarakva, már nem szögeltem, hanem csavaroztam, ha netán mégis. Ezt a munkámat, az akkori mezőnyt nézve, szerettem. Kiállításra is küldtem. Pech, most rögtön el tudtam volna adni, jópárhavi rezsi.

Fekete nap - A/76/32, olaj, 50x70 cm, 1976-79.
A hátán cédula: Képcsarnok Vállalat. A Művészeti alkotás eladási ára: 3620 ft. (Vették tőlem 2000-ért, 1979.12.15.)

És akkor még a mai eltett fotók:

Mikinél zsúrféle, gyerekkori csapattársai, már feleségekkel.
Hozzám is jutott egy vendég, én jártam a legjobban. F/2009/062
Alkonyodik a műteremben F/2009/064
Öreg rikkancs barátom, ezúttal is sombreróban F/2009/063
Hajnalban a Margit körút sarka F/2009/061

2009. május 9. szombat

Ma a technikai háttér: innét kivettem ezt a cédulát. Most már tényleg pontos a végrendelet, halálom esetén nem kell csinálni semmit. Minden jó helyen van ott, ahol van. Mindent befejezetem. Miért élek.
Talán el kellene mosogatni.
Megsütöm ezt a kis lepényt, megesszük a fiammal, aztán meghalunk.

2009. május 10. vasárnap

Spiró idén érettségi anyag. Néhányan támadják, hogy magyargyalázó, főleg e két sora miatt (1984):

Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,

Spirót nem azzal kell megvédeni, hogy nem mond és ír hülyeségeket. Mert mond, de nem itt. Volt könyve, amit pontosan az első mondat után tettem le. De megírta a Szappanopera c. egyfelvonásost.
Minden művész legjobb művei által tartatik számon a kultúrában. Olvastam Th. Mann Mózes regényét. Ismeri valaki? Csacsiság.
Amúgy Spiró nem magyarokat, hanem mélymagyarokat ír.

Hogy ne csak baromi okosakat mondjak, egy fotó a tegnapi Harangvölgyről F/2009/065.

2009. május 12. kedd

dátum: 2009.5.12.        fájl: html-2009/salgotar-kep.htm             C. 09994

Nógrád Múzeum
Salgótarján

T. Igazgatónő!

Fogadókézségüket jelezték, a Múzeumnak ajándékozom

„Műterem, vonalritmus - A/08/13” olaj, 2008
”Műterem, télutó - A/08/20” olaj, 2008

festményeimet.
A képek adatai a honlapomon, a festmények alatt, évszám szerint.
Kérem képcímeim ortográfiáját követni.

[Ugyanis, amik a mostani Tavaszi Tárlatukon szerepelnek. Nem kell őket a nyár végén hazafuvarozni.]

Kedves Igazgatónő, kérésem is van. Múzeumuk meghívására 1989-ben részt vettem a mátraalmási grafikai művésztelepükön, hétéves kisfiamat is vittem magammal. Az igazgatóhelyettes, dr. Domonkos Alajos igen kapacitált, vállaljam el a zárókiállítás megnyitását. Amit én végül avval a feltétellel, ha fiam legjobb ott készített rézmetszetét elteszik, beleltározzák. A reakció az volt, hogy OK, hiszen lehet, hogy ötven év múlva majd azt mondják, már az apja is festett.
Kérném ennek a rézmetszet nyomatnak az adatait, és egy nagyfelbontású fotót is, e-mailben. Tehát Váli Miklós (Bp. 1982-) A fiú időközben grafikus lett.
Köszönöm!

És az a bizonyos megnyitóbeszédem:

Hölgyeim és Uraim, kedves közönség, meghívott vendégek! Három dologról akarok szólni. Az egyik, hogy mire való a művészet, a másik, hogy mire nem való a művészet, és a harmadik a mátraalmási meghívásunk dolga.

A művészet az sok mindenre való. Az emberiségnek egy olyan ősi és csodálatos találmánya, mint például a házasság intézménye. Van, kikezdhető és elpusztíthatatlan. Ezen elmerengtem egy-két éve, hogy például a házasság intézményéből kiiktatunk fontos elemeket, például a gyermekáldást, vagy valamely betegség folytán a komplett szexualitást, vagy az egy fedél alatt lakást, egy-egy  a teljes szöveg

Fotók a befejezett képekről

Vasárnapi műterem - A/09/27... 50x40 cm
Műterem, lassacskán -A/09/19
Ünneplő műterem - A/09/30
Műterem, köd - A/09/28
Műterem, felkiáltójel - A/09/26
Lila műterem - A/09/20 (továbbfestettem: május 15.)

2009. május13. szerda

J., ezt neked elsősorban, Le Meux-ből ilyesmik kevésbé hozzáférhetőek. Barátnőm, volt tanítványom a szomszéd teremben restaurál, ilyenformán (fél)hivatalosak voltunk Vitéz János püspök emléktáblája leleplezésre az esztergomi várban. Merthogy ez ünnep alkalmából - kivételes alkalom - a vendégeknek megmutatták a most munkában lévő freskókat. Mindenféle állványrendszerek között és most erős reflektorral is láthatóvá téve. Prokopp Mária művészettörténész magyarázata után (számomra) nem kétséges, hogy Botticelli-munkáról van szó. A kancsók füléről beszélt hosszan, összehasonlítva Fra Filippo Lippi kancsóival, a megtalált M.B monogrammról, valamint egy írásemlékről, mely szerint a mester fiatalkorában bizonyosan járt Magyarországon. Mindenféle csodálatos szakmai féltékenységek az oka, hogy ez még nem világszenzáció, a dühödt ellenzők közül élőben még egyik sem nézte meg a freskót. Az esztergomi nemzetközi szakszimpózium résztvevői sem. A többi édes kis középkori teremben intím kiállítás, szeretem az ilyen rajzokat nézegetni, színük miatt is. Rendbehozták a mindezek fölött lévő Fehér-tornyot is, onnét panoráma, lefelé. A távoliak mellett közeli terecske, és egy másik templomocska is. Kata egy barátnőjét is meghívtam, odafelé keresztülvágtunk a Pilisen, utána meginvitáltam mindnyájunkat egy ottani kisvendéglőbe, ebédre, hogy kerek legyen a történet.

Ezt meg mutasd meg keresztfiamnak, bár meglehetősen kinőtt már az effélékből, dehát most épp ettől lettem jókedvű reggel, uszodába menet. Nem tudható, feddést, avagy símogatást látunk-e.

2009. május 14. csütörtök

Kedves Váli Dezső! Ha szabad így ismeretlenül; ha van kedve és ideje, kérem, írja meg a véleményét erről a fotóról. Köszönöm.

Kedves K.! Tetszik a kép kompozíciója, a két egymást egyensúlyozó átlósság. Az előtéri textúra is szerencsésen beszélget a főtéma ritmusával, a piros rácsokkal. A súlypont a kedvelt aranymetszet szerint. Szerencsés a geometrikusságot megbontó huzal, szinte biológiai forma. A visszatartott szürkék, ill. halvány színek jól kontrasztálják a főtéma színességét. A jobb fönt belógó fehér forma nem igazán pontos, és más szférába tartozik, mint a többi elem.

Egy nagy fotótól talán abban különbözik, hogy tényleírásnál (nekem legalábbis) nem mond többet, nem beszél másról, mint önmagáról.
Szívélyes üdvözlettel: d.

Úgy tűnik, új szolgáltatással lépünk a T. Olvasó elé. Merthogy most is jött egy még ismeretlenebb úrtól véleménykérő levél. A dolog úgy lenne IZGALMAS, ha mindenki megírná erről a magáét. Amit aztán én pofátlanul megszerkesztve föltennék ide, a NEWS-ba. És akkor mi leszünk egy fórum. Sőt.

Kedves D.I.! Én is tüntettem el már utcaképből szemetesládát, mert rossz helyen volt. De nem szeretem, ha a Fotosop eluralja a képet, kilóg az alsószoknya. Ez volt az első benyomásom. DELETE.
Tehát.
Kedves D.I.! Ez a fotó egy rézkarc, hidegtűtechnika, vagy mi, Rembrandt is csinálta. Én se tudok rajzolni, ezt fotózással oldom meg. Az első benyomásom a képről, hogy jó. A második, hogy nagyon jó. Zsidótemető kövei. Vagy jó lenne a berlini Holokauszt-emlékmű helyébe, bár az is nagyon hatásos, jó. De van még egy harmadik benyomásom is. A kép baromi jó. Az ebből következő életvitelmódosítási kísérletekért felelősséget nem vállalok.

Hogy tudott ennyi nehéz betonoszlopot összeszedni. Leásni. Az átlós elrendezés a képben hiteles, jó. A végtelenbe visz, ami nagy dolog, holott a keresztút lezár. Illetve a kukoricás, aminek kulcsserepe van, egy más ritmusrendszer, faktura, és hogy a fölső része kifehéredik a fényben. Nem tudom, miért, ez nagyon fontos. Szüts, szerinted? He? Próbáltam kitakarni a tenyeremmel. Talán válaszol ezekre a belső fényű haláloszlopokra. Tökéletes helyre ásta le a jobb alsó billenő cöveket, indításnak; ha netán maga feketítette el, rendben. Válaszol rá a bal fölső sötét oszloprészlet. Jó, hogy ez az egész oszlopsor belefeszül a keretbe, és a bal szélen nem mutatja meg az utak találkozását. Azt is szerencsésnek tartom, hogy a jobb fölső sarokból az utánfutós Zsigulit eltüntette... (bocs)
A kép színe - színtelensége is nagyon tetszik.
Kedves Dénes Imre! (Ilyen szerzőt nem lehet leD.I.-zni, © jogok.) Tényleg álomtáj. Üdítően szorongásos. A fene egye meg, mért nem én csináltam. Gratula.
Ilyen jó fotó után rizikós, de szívesen venném, ha küldene még képeket. Csak nekemnek.

Egy hibát mégis találtam. A kép címe, KOMOR HANGULAT, annyira rossz, hogy nem is írom le. Ne mondjuk a szépségkirálynőnek, milyen szép ma kiskegyed; a megbotlottnak, hogy vigyázz, mert elesel. Talán olvasóink találnak megfelelőt.
Szívélyes üdvözlettel: d.

És lám, máris. Drága öreg gépészmérnök barátom. A képekhez tök nem ért, viszont pontosan fogalmaz. Egyetemi előadó. Most engem is zavarba hoz, mert nem teljesen világos, mikor hülyéskedik, így szövegéhez nem merek hozzányúlni.

Ívelt zárólappal, négyszögletes nyílású vasbeton oszlopok között kisebb méretű és sík-lapú hasonló elemek. Ezekre merőlegesen nagyobb osztásban csak a nagyobb méretű oszlopok sorakoznak. A nagyobb méretű oszlop nyílásába vizszintes korlát-rudak /ezek itt nem láthatók/ illeszthetők, így  kerítés elemek is lehetnek. A derékszög csúcsában vasbeton távvezeték tartó-oszlopok tarkítják az együttest. Ezek valószínű a helyszínen voltak már a többi oszlop beásásakor.
Bár a korlát-rudaknak vélt elemeknek lehet gyakorlati funkciójuk, így a távvezeték oszlop mellé ásva más célt szolgálhatnak. Nem valószínű, hogy temető. Ezt az oszlopok környezete is kizárni látszik. Lehet, hogy az alkotó a Húsvét szigeteken járt. Ötlete mindenesetre eredeti és elég jelentős munkával járt megvalósítása. G.

2009. május 15. péntek

Talán olasz testvérek készíthették. Ferences templomunkban kis asztalkán elvihető DVD a Rend működéséről. Tört magyarsággal alámondott szöveg. Addig lineáris, hogy Braziliában kórházmenhely AIDS-haldoklóknak, San Franciscoban ebédosztogatás, hogy a templompadokban hajléktalanok alszanak, hutu és tuszi gyerektanítás.
Firenzében kiköltöztek a városszéli cigánytelepre. Helyrehoztak egy talált tönkrement lakókocsit, abban élnek. Reggel munkába, hogy legyen miből eltartani magukat. Eleinte se villanyuk, se vizük, se bútoruk. A szomszédság kezdte segíteni őket. Mosolygó suhancok és páterek a mikrofon előtt.

De ami igazán. Amit többhelyütt is elmondanak. Hogy ők nem téríteni, hanem maguk megtérni akarnak. Nem meggyőzni, hanem tisztelettel megérteni a másikat. Mutatja is, diskurzus sárgaköpenyes buddhista papokkal.
Ez döbbenetes. És nekem szóló, mert én is csak ezt az utat-

Fotók évadja. Ezt ma vettem észre előszobánk falán, Kata rakta ki. Isztambulban jártunk kiállítással, 79-ben. Emlékezetem szerint csak egyetlen fotót tartottam meg az útról, a Hagia Sophia bejáratát belülről, F/79/01, azt szerettem is. Most itt van ez is, hát visszafotóztam az örökkévalóság számára. Török sírkő - F/79/06 Valami sűrű rácson át.

2009. május 17. vasárnap

Még szép srég fények hajnalban. F/2009/067 és F/2009/068

Aki meghalt, aludjon, aki él, az éljen. Továbbéljen. Összes lemezem, vagy hatvan CD és DVD, főként honlapjaim archívjai, 2001-től. Minek őrizzem. És rajtuk a BIZALMAS levelek, fájlok, eredetijüket most téptem el, hogy a Napló kézirata az OSZK-ba került. Hogy lehetne ezeket is eltüntetni. Kipróbáltam a mosdóban, a diszk süllyed a vízben. De a Duna messze. Ennyit összetörni; mivel szétrobbannak, nyűgös. Kukából kiturkászhatják. Hacsak.
Nejlonzacskóba az egészet, s ráöntöttem egy üveg baracklekvárt. Bocs, Robi, amit tőled kaptam. De hát, tudod, az életmű, a felelősség... egy hajléktalan laptopja fölé hajolva fejcsóválva olvasná összes veszekedésemet H.-val. A letiltott Esterházy-levelek. Bár válaszaimból ott a lényeg kiderül.
Ürülnek a polcok.
Örülnek a polcok.

És mit tudtam meg egyetlen Lukács-zuhanyozás közben. G. előző napi háromórás egyetemi előadása a tejesdobozról, kedvenc témája. Gyerekkorunkban a tej alukannákban, mérőkanállal osztották. Jött az üveges tej, a zacskóstej, mára a TETRA BRICK doboz. Aminek először levágható, majd letéphető csücske, kis műanyag fedele, mostanra lecsavarható kupak. Hétrétegű fala papír (formatartás), műanyag (folyadékzárás) és alurétegek(oxigén- és fényvédelem), vegyesen. Külseje ugyebár színes, a doboz árában a grafikus honoráriuma is. A teli dobozokat bálázzák, raklapra, s akkor még egy fóliaréteg védelem. Valószínű az egész sokkal drágább, mint ami benne van, a tej. Háznagyságú gép. Többezret készít óránként. Estére nem lebomló szeméthalmaz.
De amitől elhültem. Gábor mindent tud a témáról, és ilyenkor jegyzeteit is átnézi. De előadás előtt még reggel körülnéz a hálón, ma hol tart ez a doboz-ipar. És előadásába már azt is beleszövi.

Nem tudna valaki egy félóra hullámverés vagy vízcsobogás hangot szerezni nekem? Cserébe küldenék egy óra vonatkattogást. Nagyon jó.

2009. május 18. hétfő

Annyi hullámverést kaptam mailben, spriccel szerteszét, mindenem ázik itt, a műteremben. Jogos önvédelemből a laptopról pedig madárhangok, az ablak felől, vészt enyhítendő.
Köszönet. Hamarosan teszek belőle a HANGTÁRBA. Meg vonatkattogást is.

Azt hittem, Gyurka hülyéskedik velem.
De tényleg. Később érkeztem.
Hogy a Virág Judit-aukció elején bejelentették,
hogy két ómagyar mellett
harmadikként az én Hölderlin-képem is
levédés alatt van.
Ha mélyen belegondolok,
klasszikus lettem. Félre bú.
Amit én nem engedtem harminc évig,
hű nemzetem folytatja,
a kép nem vihető ki az országból.
Egyébként Csobánkára kerül, megtudtam,
ott már van is néhány.

A zsidótemető képet - A/85/21 -, meg
alapáron vitte el valaki, 1,9 millióért.
Jó lenne megtudni, hova került.
(Azt tudom, ki adta el.)
Mondják, ha nem árazzák föl ennyire,
lett volna rá licit. Nem értem árképzésüket.
Iszonyú alacsonyan indult Bálint Endre,
Tóth Menyhért, Mednyánszky, Kondor, Szőnyi.
És jó néhány munka bőven értéke alatt ment el.
A Hencze-képeknél nem-, Szőnyinél csodálkoztam,
hogy semmi érdeklődés, vissza a kép. Mondják, megfelelő, közepes anyag, számomra sok csúnya kép. Kis csacsikáim a Gulácsyt meg fölverték 50-ről vagy 90 millióra, a gyönyörű Fényes Adolf 800 ezerért meg nem kellett senkinek.

Tehát a nap hőse. Gyenge kép lehet, hogy így védelemre szorul:
Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50
indult 800 ezer, leütés 1,3 millió +20%.
Akkor ebből kapok is, 65 ezret, ha jól számolom; követői jogdíj.

És már föltettem a vonatzakatolást. Gőzmozdony, néha fütyül is! Sajna, a 60 perc utazást nem bírta a rendszer, lefaragtam 22-re. Jó hangosra érdemes tenni.

2009. május 19. kedd

Windows alatt futhat
a mi konyhai bojlerünk,
mert megjavította magát.
Nem kell lecserélni.
Újra működik a hőkapcsolója.

Marabu megint
megmondja a véleményét valamiről.
Ha nincs víz.
Mai Népszabadság.

Ez a pasi zseni.

Na kérem. Most tessék belenézni a HANGARCHÍVUMBA, a CSODÁLATOS ZAJOK-hoz. Csak a békák kussolnak még, mert el kell mosogatnom, mindjárt ebédért.
Lopták, persze, lopták nekem. Kérem bemutatni a mikrofon gazdájától az írásbeli engedélyt, miszerint a tenger és a mennydörgés hozzájárult hangjának felvételéhez. Hangjuk nem erre utal. Kérem bemutatni a nekik átutalt honoráriumbizonylat másolatát. Szóval eredendően kalózfelvételek, he?
Közben ezeket beleltároztam, és mégiscak csaltam, hogy ne a TENGER BÉKÉSEN HULLÁMZIK hanem a TENGERZÚGÁS ÉS MENNYDÖRGÉSEK

Délután a festőóriás Hollán, Párizsból. Három éve járt itt utoljára. Kissé megereszkedett. 33-ban születt, hozzátette, a legvégén. Gyerekkoráról kérdeztem. Sörétes puskája, minden madárfajból egyet szabad volt öccsével meglőniük, hogy közelről is megismerhessék. Kikerülve külföldre, később édesanyjuk is utánuk ment, ő is letelepült Párizsban. Keresztrejtvényt fejtett, odakészítette a teasüteményt, vendéget várva, úgy halt meg csendesen, 93 évesen. Pedig hogy félt mindettől. Koporsóját hazahozatták, családi sírbolt, hogy ők lemennek, miséznek is a kis kápolnában, összegyűlnek a falucska öregjei. Gyerekkori cselédjük még él. Kisebbfajta kúriaépület volt az övék, mostanra tönkrement, előtte disznótenyészet, ólak sorra, mint Mathausen, többé oda nem mennek. Évente jár haza szülei sírjához. Legélesebb megfogalmazása az volt, hogy édesanyám úgy vélte, a nácik nem igazán az ő társasága...

Megnézte Várhelyi Tímea képét az ágyam fölött. Mutattam neki az induló gőzmozdony sziszegő-pöfögő hangját, ezen elandalodtunk. Diskuráltunk. Kissé félszegen könyveket cseréltünk, először visszariadt, hogy jeleztem, könyvet nem tartok meg. Szóba került Morandi. A családdal ismeretségben van, most megnézte a festő pici műteremszobáját, csendéleti tárgyaival tele, majd megnyitják a közönség előtt is. Hogy náluk van-e olyasmi, ami itt valaha, egy-kétévenként Országos Kiállítás, vagy Tavaszi Tárlat? Lehet-e valahogy áttekintést kapni az új termés legjaváról? Nem, ilyesmi nincs, ha egy-egy kurátor megbizást kap, kiállítja ismeretség-csapatát. Ő nem forog ilyen helyeken, nem is igen hívják. Evvel együtt sok kiállítása van. Végül szóba került egy kollega kapcsán, hogy a magyar festők legtöbbje nem tudja, nem is érti, mire való a szín. (Persze mi tudjuk.)
Nem hinném, hogy sor kerül még arra, hogy viszontlátogassam. Szerettem a párizsi múzeumokat.

2009. május 20. szerda

Mára ennyi jutott,
a Nógrád Múzeum
beszkennelte
és megküldte
Miki fiam
hétéves kori
rézmetszetét.
Ház-felhő.
Amit féltréfából
leltároztattam be annó.

Tegnap egy évvel későbbi
színesceruza rajzát
szkenneltem be:
Apa műterme
Talán akvarell háttér?,
majd beteheti
a portfóiójába,
akár e fotóval együtt.

2009. május 21. csütörtök

Botorkálok tudatlanul féligazságaim között, csak locsogok itt összevissza. Minap arról, hogy a tejesdoboznál a hétből az egyik a szigetelés-réteg. Egy szavam se higgyék.

Deske! FolyadékZÁRÁS: a folyadékkal ellentétes, a légtérrel szabadon érintkező oldalra egy csepp folyadék sem megy át.
A SZIGETELÉS tágabb fogalom: a szerkezet olyan kialakítása, olyan réteg felhordása a felületre, mely folyadékzárást eredményez. G.

2009. május 22. péntek

Reggel:

1./ Hogy elvették tőlünk azt a gyönyörű Rozsnyót, Kassát-
2./ Hogy mi lesz evvel a nemzedékkel, nem olvasnak, már csak a tévét bambulják-
3./ Hogy mit tettek evvel az országgal, szétlopták és megnyomorították-
4./ Hogy így tönkrement a magyar aluminiumipar-
5./ Mi lesz szegénnyel, elhagyta az ura, ott a három gyerek, és most még ez a betegség is-
6./ ...
7./ ...

Sopánkodnak és aggódnak. Másként forgatnák a történelmet, a sorsokat. Nem hiszik el, hogy még unokám Pisti nevű kiscicája is a Mindenható tenyerén. Hogy Ő pontosan tudja, kire mikor mekkora tehetség és szenvedés ajándékát rakja.
Vagyis szídják az Istent.
Vagyis káromkodnak.

A helyes megközelítés: Mi a teendőm most, hogy megszűnt a magyar alumíniumipar.
Mi a teendőm.

[Azt már csak a profiknak, hogy mindenért hálát adni...]

Délelőtt:

Kedves József atya, ezt [a fentit] ma reggel írtam a blogomra (deske.hu / válinews)
Csak annyi a kérdés, megadná rá a nihil obstatot?
Szívélyes üdvözlettel: d.

Délutánra megérkezett a mail:

Kedves Dezső! Nihil obstat!
Pax: József OFM.

Deske, mi is pont így gondoljuk a munkatársammal, Annával (obláta). Éppen ma... [...]
[Soror Ancilla OSB; vagyis Tücsök, a húgom, Kaposszentbenedekről, pedig őt nem is kérdeztem.]

Fiatal költők blogjukra reflexiókat kértek tőlem egy választott vershez. A kerek oldalszámra tengerzúgás jutott. Hát akkor így tudom ezt megünnepelni, evvel a most következő tétellel. Persze Zelk édes sorai a Lehel-piacról. Micsoda ritmusok. Micsoda derű.

...Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!

hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!...

2009. május 23. szombat

Kedves Mester! Küldöm a Nemzeti Galéria 2005-ös listáját a  Károli Ref. Egyetemre kikölcsönzött képeiről:
1. Nyugtalan ifjúkor – A/73/18 (1973)  becsérték 5,000.000ft
2. Siena-Párizs és ami közte volt A/71/11 (1971-76) becsérték 5,000.000ft
3. Sorsunk tehát – A/76/14 (1976) becsérték 3,000.000ft.
4. Avignoni szerelmesek – A/71/12 (1971)  becsérték 4,000.000ft.
K.

Szia Deske! Boldog névnapot! Milyen jó lenne, ha lenne még értelme beszélgetni Veled! Sokszor eszembe jutsz.
H.

Családom a névnapomat összekötötte 50 éves festő-jubileumommal. Aranyosak voltak. Meglepő módon első munkám, a Körtér éjjel kollázs, B/59/01, mint tortafedlap. Színhűség kíváló, ehető kivitel. E-mailben lehetett a reprodukciót a cukrásznak elküldeni, Miki ötlete.
A két leányunoka le is rajzolta a képet, ajándékként.

Ellenajándékként másnap hajnalban összeállítva egy hosszú toldókábel, ami Zsófiéknál a konyhától a PC-ig ér. Véletlen kiderült, kompjutere ráz, nem tudja, mi ez. Rövid barkochba, nem földelt a szobai konnektor. Nem hiába a fizikaórák. Mint elképedve néztem, a guberáló cigány örömmel fogadta monitoromat, majd zsinórjánál fogva emelte a liftbe. Mivel jár a kulturális lemaradás.
Mikinek meg egy foglalatba csavarható elosztó, egy öreg T-dugót kellett hozzá karcsúbbra reszelni. Külsős munkákhoz, ahol nincs konnektor. Az enyémet nem adom, nagyon kellett harminc éve parasztszobák fotózásánál. Nyolc másodperces expozíció, közben egy kézireflektort lóbáltam.

2009. május 25. hétfő

Azt hiszem, körülnézve, ez volt az utolsó terület. CD-n már nem, PC-n nem, a laptopon megvoltak. Átnéztem 100 levelet, amik nem kerülhetnek netre. Hozzám közel álló emberek olykor forró mondatai, beszámolói, sorsukról, egyebek. Mi legyen. Végül mély sóhajjal egy delete, muszáj.
A Lukács-kertben a reggeli napfény átsütött a lombokon, széprajzú árnyékok a földön. Eltűnődtem, valóban ez a mi világunk a lehetséges világok legjobbika-e.

2009. május 26. kedd

Halála napján, 735 május 25-én, szerdán, tiszteletreméltó szent Béda áldozópap délután három órakor azt mondta nekem: Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik.
Cuthbert OSB.

Most láttam ezt a képet először, és igen meglepődtem. Atipikus. Csontváry: Virágzó mandulafa, 43x51,5 cm.
Hogy egy kép színes, ez Szüts-csel számunkra szitokszó volt. Azt nem szabad észrevenni. Csontváry a kevés színesek egyike, aki tudott is színezni, gyönyörűen, bárha nem az én ízlésem (palettám) szerint. Sok-sok színcsaládot tett egy munkájára. Itt viszont. Elképesztő.
Ezt én is aláírnám. Te is, mi?!
Délután: most kaptam erről egy más színű, viszont olvashatóbb felvételt. Az első nekem az égi. De ez is működik. És itt jobban látni, fantasztikusan megszerkesztett mű.

A mai délelőtt. Egy reménytelen reményfutam. A/09/03

2009. május 28. csütörtök

A ház gázcsöveit cserélik, konyhánkat kilyukasztották.
Felkészültem arra, ha a munkások hamarább jönnének, mint én, haza az uszodából.
(Pincéből ép csempék, tárcámból kétezer.)
De nem; volt időm padlócsempét fűrészelni.
Három fémfűrészszál kopott el, és csak a harmadáig jutottam.
Akkor eszembe jutott a fúrógépbe fogott csiszolókorong.
Így is másfél óra, így is kap borravalót, hogy helyére illeszti.

Nem is kellett kunyorálni, rengeteg lecserélt cső az udvaron.
Hosszabb ágyam-lába belőlük. Csak feketére kellett feseteni.
Végül még szárnyas-anya is kellett hozzá.
Könnyebb lesz kikászálódni reggelente, öregedve.

Tisztelt Váli Dezső Művész Úr!
Kérem, ne vegye zokon,
hogy ismeretlenül...
de nemrégiben egy érdekes cserét bonyolítottam... lomtalanítás... Az autóból kiszálló cigányasszonnyal társalogni kezdtem, aki eladó festmények, műtárgyak után érdeklődött... viszontérdeklődésemnek hangot adtam.
Az asszony egy képet vett elő...
háztartási gépekre cseréltem...
egy eredeti? kép büszke tulajdonosa...
üdvözlettel: M.

Nálam ez lesz a neve neki:
HAMISÍTVÁNY, MŰTEREM - A/3000/06. Mert hogy 3000-ben már biztos nem élek, és ez a hatodik, amiről tudok. Hatodik, de első, ami célzottan engem céloz. A motívumok, jobb alul az a ferde falnak támasztott valami. Mint az a fehérvári múzeumbüszkesége álFarkasistván, ahol a fehérruhás nő kabátját hátizsáknak nézte a másolat készítője. Együtt böngésztük; S. Nagy végül nem vette föl a nagymonográfiájába.

Holnap meglátom a képemet eredetiben, gondolom, a vége az lesz, elcserélem egy sajáttal. Kettő már van.

2009. május 30. szombat

A hányatottsorsú A/09/03-as, szokásosan úgy tudjuk, kész. Kezdtem Kecskeméten, március első napjaiban. A tréfa kedvéért ide korábbi állapotai, amikor is azt hittem, hogy.:

a0903-munkaban.jpg - 2009.4.20

a0903-munkaban2.jpg - 2009.4.20

a0903-munkaban3.jpg - 2009.4.21

a0903-munkaban4.jpg - 2009.4.22

a0903-munkaban5.jpg - 2009.4.23

a0903-munkaban6.jpg - 2009.4.23

a0903-munkaban7.jpg - 2009.4.2.23

a0903-vagott.jpg - 2009.5.26

a0903-kerettel.jpg - ez itten, 2009.5.30

Illetve - most látom -, az 5. és 6. Nagy Miklós barátom javaslatai, Győrből, mailen.

2009. május 31. pünkösdvasárnap

A mai reggel.
Útközben öreg rikkancs ismerősöm megengedte,
hogy fényképezzem. F/2009/075.
A Képző-gimnáziumba jelentkezett annó,
de nem vették föl.
Reggelente széles ívben köszönünk egymásnak.
Múltkor kifli csücskével kínáltam, elfogadta.
Kiállításaimat számon tartja.

A zuhany alatt megkérdeztem, mit jelent az hogy mufurc.
Hatan foglalkoztunk a problémával.
Különös, érdekes szó,
nem lefordítható egy szóval, szerintem.
Érdemes próbálkozni vele, hátha pontosít még,
mielőtt megnéznéd,
mi hova jutottunk.

Valamint egy figyelmeztető felirat a folyosón.

Itthon: Kata ágylapját végikaristoltam
a tegnap vásárolt flexszel, hogy ne csússzon a matraca.

A reggelbe még belefért egy pünkösdi kistakarítás a gangon.
Aztán köv.: krumplihámozás.

2009. május = 178378 = 4006/hó = 129/nap