Kedves Deske, mit takar ez az újabb mondata, hogy ezentúl fegyelmezetten étkezem. Gondolom, ha kimondta, tartani is fogja. De hát eddig is.., szerintem nincsen túlzottan elhízva most sem... T.

 

Pannonhalmán a szerzetesek a barokk ebédlőben gyülekeznek naponta háromszor, minden nap. Egyetlen, szépen terített hosszú asztal, szalvéta, fémgyűrűvel, amibe nevük belevésve. A szerzetbe kerülés sorrendjében ülnek, és kerülnek ilyenformán egyre közelebb az asztalfőhöz, ahol az apát úr ül. Cellájukban/szobájukban gondolom nincs hűtőszekrény étkezések közötti majszolásra. d.

 

 

Két embert ismertem, aki nem mondott el mindent kétszer. Az egyik tanárom, Jánossy György építész volt. Nem sikerül utánozni.

 

Matekból kegyelemből adtak hármast, érettségin. Ma utánaszámoltam, kiderült, két hónapja - hogy visszakerültünk a régi medencémbe -, tévedésből 57 méterrel többet úszom, vagyis 1254 métert. Most mi legyen. Hogyan tudom ezt a helyzetet egyensúlyba hozni. Most két hónapig kevesebbet? Büntetés: akkor maradjon ez.

 

Nem vette föl a mobilját. Aztán SMS jött:

Deske, decemberig Londonban vagyok. M.

Az nagyon jó lehet. Vagy nem. d.

A ma délelőtti: A/12/80.
Pofátlanul egy korábbi kisebb kép 90 centis variánsa.

Ötre bringával a pesti Duna-parti Budapest Galériába (14 p.) a szentendrei Regős István (1954-) és felesége (textiles) kiállítására. Bocs, a textil nem területem, maradok István képeinél. Én ugyan a régi képeit szeretem igazán, (MENÜ – VÁLINEWS-KÉPEK – nem: MŰFAJOK SZERINT, hanem alatta KERESÉS SZÓRA – REGŐS), de azért számomra gyakran itt is megjelenik, amit ő nagyon tud, valami hideglelős mese az evilági túlvilágról.
A kiállítás javát végigmutatom, hogy akik nem fogják élőben látni, azok is. Például Lömőben [Le Meux].

Ma Liliomfi a Duna tévében. Kata nem lesz itthon, megkértem, kapcsolja be nekem, majd 21:30-kor beülök a szobájába. A hangerőszabályozást pedig megmutatta.


Nemcsak az égben, (váratlan készpénz az ARTISJUS-tól), de egy emelettel lejjebb is megemlékeztek.

--- 2012. október 5., péntek ---

A legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb padlizsánkrém.

 

Arra az álomra ébredtem, hogy éppen átadok Darvas Ivánnak titkos megbízatásához egy sárga színszűrőt, mindketten átdobott hírszerzők vagyunk, idegen terepen. [Este a tévén Liliomfi, előtte az angol mesterkém-, Kim Philbyről olvastam.]
És egy reggel kapott ábra: Veled mi történt?

 

 

 

 

 

És mi van a születésnapommal. SMS ötven év előtti szerelmemnek: BÁRMI AJÁNDÉKOT ELFOGADOK. D.

 

Miki beváltotta ígéretét. Eveztem a Dunán.
- Milyen hajót akar?
- Szkiffet (egyszemélyes versenycsónak).
- Mikor evezett utoljára?
- Negyvenhat éve.
Adtak.
Eveztem a Dunán.
Koromsötét. Távoli fények.
Leírhatatlan.
Nem is írom le.

 

--- 2012. október 6., szombat ---

Tegnap eveztem a Dunán.
Ma egy sajtosrúd a Lukácsból hazafelé.
Ezek után mit keresek én még itt ezen a földön.
Hogy megfessem az idei nyolcvanegyediket?

Hátha az tényleg jó lesz?

 

Délelőtt. Ha nyolcvanegy, hát nyolcvanegy. Mutatom, mielőtt lemosnám az egészet. Aztán majd– Némely törvényeimet nem tudom átlépni. Ez pld. most színes [szitokszó]. Kiveti a szervezetem.

 

 

13:29 Ebédidő, abbahagyandó. Kata mingyárt hív. Most ilyen.
Tudom, tudom. Rosszabb.
Nem is igaz.

 

Na. Egy újabb hasonlat a képcsinálásra, nálam, nem is rossz. A kezdő pecás. Célja van, időt is szán rá. Hogy aztán mi történik ott a víz alatt a horog körül, fogalma sincs. Cápa, angolna, vagy béka; lesz-e kapás egyáltalán. Vagy üres iszákkal ballag haza.

 

--- 2012. október 7, vasárnap ---

ELŐTTE. Gyuribácsi a folyosón újságot lobogtat: hoztam neked valamit! Keresztrejtvény; megfejtettem, négy betű, festőművész és Dezső.
VÍZBEN. Ma egy futóvendég, soványka csaj úgy 20-25 között. Alkalmi nejlonborítással a fején. Elnéztem jelentéktelen popóját, viszont a fürdőnadrágja. Az a majdnem-fekete párizsi-kék szín. Rajta néhány tenyérnyi fehér virág, a két szín együtt hibátlan. A szirmok kacskaringói kiemelődnek a sötét háttérben. Katának van is egy hasonló ilyenje, szoknyában.
ÖLTÖZŐ. Muszáj a kabinostól valamit kérdezni, láthatóan nem azonosította be, hogy tegnap kapott tőlem egy ötszázast. Mikor nyitják a hideg medencét? Azt nem tudta, viszont szerinte a kerti bejáratnak október 28-án muszáj kész lenni. Ami éve zárva. Újra a pompás füvek-fák közé az épületből.
UTÁNA. Kenyeret is kellett venni, s mellé a véglegesen kanonizált napi kifli - huszonöt forint, ez nem sajtosrúd -, elrágcsálva a hídfőig. Mennyei percek.
Dunapart, a vízállás alacsony. G1. kitanított, a középső hídpillér féligvízben-lyukát kell nézni.

 

A két íróasztal. Negyvennégy éve együtt. Két világ. És mégis egy.         [F/2012/245 - 246]

--- 2012. október 8., hétfő ---

Tisztelni a másságot. És mindenki más. Az ember egyik legfontosabb titka - mert rendszerint titok - fontossági sorrendje. A vénasszony nem engedett halálos ágyához papot hívatni, mert ilyen rendetlen hajjal– Az I. világháború után hazatért falusi hadifoglyok közül sokan először nem haza, hanem a kocsmába mentek, az ismerősök közé.

Fél tízre az Budapest Evezős Egyesületbe, Hajógyári sziget, Angyalföld oldalában. Már igazi versenyhajó, a másikkal az edzőnő, aki ma csak az én kedvemért itt. Édes őszi napsütés, könnyű szél, az öbölben csak pár kajak, motoros kísérettel. Szőkecopfos kísérőm (három gyerek, nem jutott ki az olimpiára) fölajánlott ráadást, úgyhogy nem egy, nem két, hanem három nagykör, tán nyolc kilométer. Még nincs igazi balanszom, ballapát szabadításom mély. Az öbölvégi fordulókban főleg a gyereknevelés bonyodalmairól, buktatóiról beszélgettünk. Az első kör közepén borultam (életemben harmadszor). Már a víz alatt nevettem. Hátúszással a partra - jó messze volt -, félkézzel a hajót húztam. Ott megkaptam Enikő piros trikóját, kicsit szűk volt. Aztán tovább, még két kör. A parton szóltak, a térdemen többcentis seb. Az októberi Duna nem volt kellemetlenül hideg. Igaz, a Lukácsban húsz éve meleg-hideg zuhany.
Itthon neten befizettem a 2500 forintot.
Bónusz: fregolira a vizes cucc; elbűvölően, gyönyörűen, dézsavűsen büdös, iszapszagú, dunaszagú.

Persze még mindig nem értem, mi történik most velem.

fotó: F/2012/247 Az első nagy stég a miénk.

 

Jó estét Dezső bá! fotóztam ma csomagtartóból egy egész jó képet. Akár el is hinném, de az a 78-as dátum... Meg volnék lepve, ha nem a hamis mappába kerülne végül. A mérete körülbelül 55x65 cm. Olaj faroston. Romák árulják azzal a szöveggel, hogy a Virág Judit és a Kieselbach is elfogadja a képet, ezért 300 ezer ft. készpénz az ára. Nekem eszembe sem volt megvenni, de jó volna ha mást sem sikerülne átverniük... Üdv, A.

Már az adatbázisban, és már címet is adtam neki, köszi szépen: HAMIS-17-KOPONYÁS. d.

 

A GOOGLE mindent tud.

Duna / Budapest		víz	lég
		15.8 °C	22 °C

--- 2012. október 9., kedd ---

Délelőtt Angyalföldre, mert tegnap a cserenadrágot ottfelejtettem, nem tettem be a hátizsákba a csuromvizes cuccok közé. Még leparkolás közben se tudtam, hogy ha már itt, persze vízre is megyek. Kékcsíkos alsónadrág és utcai ing. Zokni. (Igaz, a bringa, a síelés is utcai ruhában. A kocogásnál még tarisznya is-, az úszócuccal. ) Négy kilométer, nem ment jól. Először eveztem bárdlapáttal, amit azóta fedeztek föl. Jó. Nekünk még hossztengelyében szimmetrikus volt a tolla. Kezdem fölmérni, hosszú út lesz/lenne /lett volna visszatalálni a profi stílusra. E hét már szezonvég, tavaszig lehet tűnődni. A havibérlet egyébként tízezer lenne.
Enikőedző délben műterem/családlátogatáson.

 

Azt meséli, a Hubble űrteleszkóp 13,5 milliárd fényévre lát el. Higgyem el?

Deske, én csak ezt találtam: <<Az öt kölcsönható galaxisból álló Stephan-kvintett távolsága 290 millió fényév, s a Pegazus csillagképben figyelhetõ meg. >> R.

--- 2012. október 10., szerda ---

Csodálatosan lehet hencegni evvel a borulással. Így, hetven fölött. Tegnap nemcsak itt úsztam, hanem a Dunán is. Jó hosszan. Ma egy úr átadta a helyét a villamoson, pedig nem is bicegek, csak egy kissé terpeszben járok. A sportsérülésem. Hogy a nadrág kevésbé dörzsölje térdsebemet. Ami minden nap fél órát ázik a Lukácsban. (34p.) Szóval, hogy is volt ez. A víz alá kerülve negyed pillanatra csakugyan zavarba jöttem, megijedtem; jobb lábfejem beszorult a lábtartóba. Épp az öböl közepén voltunk, fordulóban - ott is jobbratarts van -, mindkét part egyforma távol. Enikő mutatta, most merre. Talán azért sem fáztam igazán, erős munka egy fölborult hajót is húzni. Hamar megtaláltam, hogy félkézzel háton, ballal a hajó. Az egyetlen partszakasz, ahol nem támfalak, ott egy elsüllyedt hajóroncs. Hogy leért a lábam, kezdtem a villát kicsavarozni, hogy a lapátot ki tudjam venni a hajó visszafordításához. Lábam alatt valami hajódarab billegett, és iszamós is volt. Jó néhányszor elcsúsztam, előre-hátra esve, kissé el is szédültem. Innét a sebek. A hajóba visszamászás már viszonylag szakszerűen ment. A tömörség kedvéért korábban nem írtam, persze akkor először haza - másfél kilométer -, ruhacsere, Enikő pedig pisilt-, csak aztán vissza a vízre, és még két kör. Azt okosan tettem, hogy nem fáztam meg.

Eddig se értettem őket. Hogy divatkövetők, egymást utánozzák. Ha én hódítani szeretnék, természetesen különbözni akarnék a többiektől. Nem logikus?! De most betelt a pohár. Minden lány ásványvizes flakont szorongat a balkezében. Mi van itt. Hiszen ettől még csak nem is szebbek. Mért nem maradnak otthon.

 

A második ok, amiért tegnap eredetileg Angyalföldre, egy jobb fotó erről a helyről. Mert alighanem ez lesz a legfontosabb emlék. Már képernyővédő. F/2012/250 (itt: egy részlete)
A képre is érdemes ráklikkelni.

 

--- 2012. október 12., péntek ---

Tisztelt Művész úr! Szeretettel ajánlom figyelmébe. Zelk Zoltán-est. Irodalmi est vetített képekkel, hangemlékekkel, kamarakiállítással.
Bemutatjuk a költőnek a múzeum kézirattárában őrzött, kutathatóvá vált hagyatékát Zelk Zoltánné Sinka Erzsébet jelenlétében. Petőfi Irodalmi Múzeum - 2012. október 12. 17:00

 

Hát megvolt az evezés is. Szép volt. Köszönöm.

Istenem, gondolta Jacobi, jártam ezen a földön. /Ottlik: Minden megvan/

 

Akkor az édes Zelkről egy mondat... aki nagy futballrajongó és igazi szakértő volt. Pár év előtt mesélte a Zelk-díjátadón egy kortársa. Fölkérték egy kecskeméti színész-újságíró meccs indítására. Úgyhogy Zelk előző nap elballagott a Semmelweis utcába, az ORI-ba, a kezdőrúgásért az előleget fölvenni.

 

20:52 Kitanítottok, délelőtt ezeket a számokat töltöttem le magamnak. Munka közben majd négy hangszóróból, randomban. Szépkorúaknak ismerős.

--- 2012. október 13., szombat ---

Kata azt mondja - pedig nem is volt rajta szemüveg -, ezt az előszobaszőnyeget tulajdonképpen háromnaponként ki kéne rázni. Összenéztünk, és ezen aztán mindketten jót nevettünk.

11:01 Szia Dezső! Figyi, egy dolgot szeretnék kérdezni tőled, ha már a gyűjtőd is vagyok. Lehet, hogy szentségtörés, lehet, hogy mélyen megbántalak vele, és méhkasba is nyúlhatok.
Erőd teljében levő ember és művész vagy. Nem gondolod-e, hogy beleférne az életedbe még egy korszakba való belekezdés, próbálkozások és újabb kiteljesedés?
Ha úgy gondolod, ne is válaszolj semmit... üdv: N.

Kösz, Öreg, szinte a legtöbb, amit egymásnak adhatunk, az őszinteség. Hálám.
Semmi méhkas, 20 éve kérdezik újságírók, kéthavonta én is, magamtól; ez technikai kérdés, nem lelkizés.
Vess meg, a téma olcsó ürügy (=klasszikus közhely), nem érdekel, csak a színek.
Eddig kétszer váltottam, hogy képeim egyértelműen gyengültek, az absztraktoknál és a zsidó temetőknél. Most nem érzek rá indíttatást; és reménykedem, hogy ez nem szellemi restség. Megvan az évente három jó kép. Ennyi a képességem. Amúgy is, egy festő után mennyi marad meg a nemzeti kultúrában? Tizenöt kép. Hány Chagall-képre emlékezel? Sokat ismétlem magam ezért a tizenötért, ez alkati kérdés, Vojnich pld. csak a főműveit festi meg, még csak nem is irigylem. Ha ettől kevésbé vagyok már érdekes, sajnos nem vehetem figyelembe.
Lehet, hogy te ezt kívülről – tágabb horizonttal – teljesen másképp látod. Akkor mondd meg. Tényleg kösz: d.

Hogy átmenetileg messze az öltöző a Lukácsban, muszáj papucsot vinnem. De hát a medence mellett sok gyűlik össze. Előkerült a sárga szigetelőszalag. Kata tartósan vonakodik szépnek nevezni, pedig.

 

18:07 E percekben kezdődik, úgyhogy már mutathatom, bő hónapja írtam. Ajkay Klári pszihológus, régi ösmerősünk, szintén hetven. Nagy murit csapnak a tiszteletére tanítványai. Készült ajándéknak egy baráti könyv is.
Ami szöveget én küldtem ebbe.

 

--- 2012. október 14., vasárnap ---

Szíves infó Gábor barátomnak [G1.] a Lukács-átépítés jelen állapotáról.

Deske, "Megvan az évente három jó kép. Ennyi a képességem. ", azt írta: " szinte a legtöbb, amit egymásnak adhatunk, az őszinteség.", akkor talán nem veszi tőlem kötözködésnek, ha megkérdem, hogy is van ez? Ha csak 3 jó képe van évente, de évente többet is elad, akkor kiad a keze közül nem jót is? L.

Nem, nem veszem kötözködésnek. Végignemgondolatságnak veszem. d.

 

--- 2012. október 15., hétfő ---

Most rögzítettem.
Zsófi 1998. szeptember 2.
Miki  2008. március 16.
Hagyta el a szülői házat; minket.
Azért látjuk egymást. Néha.

 

12:43. Délelőtt az A/12/80 tovább. Kilencven centis. Birizgál újabban a kiszínezés lehetősége, határai.

 

 

Egy kedvesmosolyú kiasasszony rámköszön a megállóban. Nevét persze nem, azt körülbelül tudtam, melyik folderbe tegyem. Ebből most két megállón keresztül kényszerbeszélgetés lesz.
- Minek örül, mesélje el.
- Hát, még alíg kezdtem a napot...
- És tegnap?
Elmerengett. Nem tudta, hosszan, sorra bonyolult érzelmek rajza az arcán, a szemén. Azután megszólalt.

Mindenkitől ezt kellene kérdezni.

 

20:09. Fotó jött mailen. Úgy látszik, megnősült a fiam.




--- 2012. október 16., kedd ---

Ezen tűnődöm azóta, erről soha nem hallottam. Most végre fölhívtam edzőEnikőt. Dehogynem. a fiatalokat úgy is tanítjuk. Vissza lehet mászni a fölborult szkiffbe. Persze, a végéről, gondolom, lovaglóülésben.

Egy munkám újabb-, végleges otthonra talált.
Tudatták. Ez jó.
Zelk Zoltán kilenc műterme - A/10/35

--- 2012. október 17., szerda ---

Ágyban, a fene egye meg. A Dunában nem fáztam meg, a Frankel Leó úton igen. Sapkában.



--- 2012. október 18., csütörtök ---

A rend kedvéért: Miki fiam nem nősült, barátunk esküvőjén volt fölvezető.
Viszont egyik unokánk keresztapja. Ezért a fotó, most küldte. A két nagy dolgozik a négyéves új, itt vízszintes unokával.
Lyányok - F/2012/256

Kedves  Deske, szeretettel  küldöm  gyógyulásához! i.

VarróDániel - Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípős szele jő,
Biatta bost bidded bező kopár,
Oda az egyhe, őszies idő,
S elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyed erős akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!

Nem lehet írni, hogy nyavalyás Jóska, mégiscsak a gyóntató papom. Nem is érdemeltem ekkorát :-)), penitenciának föladta elolvasni az egész Jób könyvét...
De hiszen ez csodálatos költészet (is)! Pedig ez még csak nem is a Károli-fordítás.
Jób 4,és 6-ból.

akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
tökreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.
Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!...

...ezért vannak szavaim keserűséggel!
Mert belém fúródtak az Úr nyilai,
és mérgük felissza lelkemet;
az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
Ordít-e a vadszamár, ha füve van?
Vagy bőg-e az ökör,
ha teli jászol előtt áll?
És lehet-e enni ízetlent,
ami nincsen megsózva,
vagy enni jóízűen azt,
ami halált okoz?

 

Deske, 64. szülnapom. Hát azért így egyedül este elgondolkodtam... gyakorlatilag bejártam az utam... el lehet még tölteni az időt, meg vannak feladatok is... de végülis mindegy... az ív görbéje lefele tendál... plusz 5, vagy 30... majdnem tökmindegy... mert minden – öröm, tudás, bánat – hamvába hol... ez ma nekem döbbenetes felismerés volt... a néztem, de nem láttam élménye... S.

Téves – bocs – , ha magát nézi.
másokat kell
szolgálat

annak a közértesnek nagy szüksége van magára, akire rámosolyog. d.

 

Deske, tudom... eddig is így éltem... bocs, hogy ezzel gyógyítom, de nem árt szembenézni a semmivel... S.

Az nyűgös, ha a semmivel néz szembe
mázlimra én nem
az örök élet megkezdődött.
(Isten nem pusztít el semmit.) d.

 

 

--- 2012. október 19., péntek ---

Ami azt illeti, alólam is kifutott a világ. Ars Pannonica, kiáll.meghívó, listával, valami ötvenen szereplünk. És a csapatból már alíg ismerek valakit.

Lázam nincs. Különös, de tök jó így elernyedni az ágyban. Nézni a plafont. A csillárt.
Arról is csak én jutok eszembe.
Mi mindent (meg)csináltam hosszú életem folyamán.
Kata valahol. Tea elfogyott a termoszból, helyette sajna 2009-es tokaji furmint. Ma böjti nap, pirított kenyeret papucsban, hajszárítóval próbálok előállítani, tűrhető.

 

És ma egy másik meghívó is, konferencia. Ebben speciel nem vagyok érdekelt. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szervezésében, hűha: "Hamis műtárgyak karanténban? Új utakon a műtárgyhamisítás ellen." Köszöntő, előadások, ebédszünet, előadások, kávészünet...
A napokban is telefon: képet kínálnak, festett maga 78-ban koponyát? Mondom, fordítsa meg a képet, mi az opuszszám, minden a neten. Engem nem lehet hamisítani. Bár próbálkoznak.

Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok,
amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
zavarosak a jégtől,
ömlik beléjük a hólé;
hőség idején azonban véget érnek,
s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
tétován kanyarog folyásuk útja,
felszállnak az űrbe, és eltűnnek
Keresik őket Tema karavánjai,
bizakodnak bennük Sába vándor menetei
    ...mondja Jób-, elképesztő...

Katonasor az ember élete a földön,
és napjai olyanok, mint a napszámos napjai;
kívánkozik árnyék után, mint a szolga,
és várja munkája végét, mint a napszámos.
Nekem is kárba veszett hónapok
jutottak részemül,
és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
Ha lefekszem, kérdem:
Mikor kelek újra?
Majd várom az estét, és mire beáll
a szürkület, jóllakom kínnal...

 

Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé
a sötét és a halál árnyékával borított földre,
a nyomorúság és a sötétség földjére,
hol halálárnyék, zűrzavar
és örökös iszonyat lakozik!

És felelt a naámai Sófár, és ezt mondta:
Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű,
vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?...

Deske, most olvastam el az elmúlt három napi blogját... a "nyavalyás" Jóska által kirótt penitencia - amit Maga meg se érdemelt, mert olyan gyönyörű... Bielőbbi báthabedtességet! B.

Vagy harminc éve láttam pár kockát egy megmaradt világháborús filmfelvételből. Német tengeralattjáró, szűk tér, néhány gyűröttarcú katona, fölfelé néző tekintettel, s föltartott egy ujjal. A következő képen kettővel. A magyarázat szerint a becsapódás után csak három másodperccel a robbanás-, ha bekövetkezik. Életük utolsó pillanatai.

20:12 Kata hazaért, fölolvastam neki. Azt mondja, mért nem teszel föl valami vígasztalót is a Jóbból, nekik? De hát még csak a 16. fejezetnél tartok... Majd.

--- 2012. október 20., szombat ---

Lázam 35.9; a nagytermoszt sebbenzinnel és kerékpárolajjal megjavítottam, fölkelek. Egy kissé.

Várady Szabolcs költői estje nemrégiben, erről lemaradtam; viszont átküldte: A HOLTPONT DERŰJE. A YouTube-on, három részletben. Szeretem-versek. (Mármint én– , d.) Úgy mondja őket, hogy profik nem mernek vele együtt színpadra lépni. Ahogy itt kedves-szerényen ajánlja, hosszú, de lehet benne ugrálni ide-oda. Szegény, közben helyenként hangjával küszködik, keheg-, torokreszelések. [indít: CTRL+klikk.]

http://www.youtube.com/watch?v=ZGtUbeHRoaE&feature=relmfu

http://www.youtube.com/watch?v=sNMTEpWysvQ

http://www.youtube.com/watch?v=3Xxp4T210BM&feature=relmfu

És egy régebbi gondolkodó, vagyis költő a Krisztus előtt 5-3. századból. Más forrás szerint a könyv keletkezése az ősatyák korától – Kr. e. 2100 és 1900 között – történhetett, ill. lehetséges egészen a Kr. e. VI. századig.

Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak,
amelyek szívemet gyötörték,
s az éjjelt nappallá változtatták,
úgy, hogy sötétség után újra
világosságot várok.
Remélhetek-e valamit?
Az alvilág a lakásom,
s a sötétségben vetem meg ágyamat;
a rothadásnak mondom: Atyám vagy!...
Hol van tehát a reménységem?
S amit várok, ki látja meg azt?
Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére;
vajon ott legalább lesz-e
nyugodalmam?  / Jób 17-

meghág bikájuk és nem hibázik,
tehenük megellik s el nem vetél,
kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat,
és vígan ugrándoznak gyermekeik,
kezükben dob és citera,
sípszó mellett vigadoznak;
jólétben töltik napjaikat
s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
Pedig azt mondták Istennek:
'Hagyj minket békében,
nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
Ki az a Mindenható,
hogy szolgáljunk neki,
és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?' / Jób 21-

--- 2012. október 21., vasárnap ---

Halálosan fontos infó, ezúttal a katolikus híveknek, (nem feltétlen vasárnapra). Szentszéki, hivatalos leirat: Búcsúk könyve, Szt. István társulat, 1985. Mindezt pontatlanul tudtam, és adtam tovább eddig.:

A pápa haláluk pillanatához érkező hívőknek teljes búcsút engedélyez akkor is, ha nincs módjukban papot hívni, gyónni, áldozni, fogadni a szent kenetet és a teljes búcsúval járó pápai áldást. Ha valakinek szívében van a bűnbánat, és életében szokott imádkozni, a Szentetya megajándékozza a teljes búcsúval, hogy adósságok nélkül léphessen Krisztus elé.
Ez nem azt jelenti, hogy mindjárt a mennyországba jut, hanem, hogy büntetésszerűen nem kell a tisztítótűzben szenvednie. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tökéletességéhez hiányzó természetfeleletti szépségért ne kelljen még szenvednie a vágy tüzében, mielőtt beléphetne a mennyek oszágába.
[A búcsú Péternek, azaz a Pápának adott oldó és kötő hatalom ajándéka.
Önmagunkért és a megholtakért lehet végezni.]

>http://www.ebay.com/itm/DESZO-VALI-b-1942-HUNGARIAN-LYRICAL-ABSTRACTION-LANDSCAPE-ORIGINAL-OIL-LISTED-/130776279573?pt=Art_Paintings&hash=item1e72dfaa15

Baráti mail, délben. Rosette nagynéném 1979-ben halt meg New Yorkban, ezek szerint nem vitte magával sírjába a Piros Visegrád - A/70/07 képemet. Most átküldték, hogy a neten árulja valaki Délnyugat-Floridából, 4.500 dollárért. Korrekt adatok, meg hogy Wonderful original oil on Fiberboard Lyrical Abstract by highly listed Modern Hungarian Master DESZO VALI....Honnét tudják ezek minden adatomat?!:

Born BUDAPEST 1942... / Paints..Resides...BUDAPEST / Painting sequence...1969 - 1984 LYRICAL ABSTRACTION... 1984-1987 JEWISH CEMETERIES...1987- INTERIOR STUDIO PAINTINGS... / This painting signed bottom right and... dated 1970...Titled on back but I can't read it... / Member..."HUNGARIAN SOCIETY OF PAINTERS"... / exhibited...METROPOLITAN MUSEUM IF ART, GYOR...et al... / Collections...METROPOLITAN MUSEUM OG ART, GROR...et al... / Awards...POLLACK-KRASNER / FELLOWSHIP, NEW YORK 1997...et al... / Retrospective..ERNST MUSEUM, BUDAPEST 2002... / Condition...light scratches... / HIGHLY COLLECTABLE WORK FROM A MODERN HUNGARIAN MASTER... / HIGH DOLLAR AUCTION RECORDS...

1970, a második nagymarosi művésztelepem. Emeleti ablakomból látott visegrádi táj, ahogy tükröződik bele a Dunába. Itt az első fotó az én valahai felvételem. Kiderült, negyven évig fejjel lefelé tudtam, de most látható a szignó, nincs mese. A szorgalmas amerikaiak a hátoldali opuszszámot is lefényképezték, ebből tudom, hogy ezt a munkát 1972-ben tisztességesen, visszafelé is elvégeztem. BABE RUTH - ami most a címe, azt talán valaki megmondja, mi a fene.

 

Végül e küldött levelem:

Dear Seller! I was surprised to see my painting on your site. I gave it to my Aunt 20+ years ago. She already died. It`s interesting that my work has surfaced now. I would appreciate if you gave my access (vali@deske.hu) to the future buyer, asking him to contact me. I keep records on all my works. You can have a look at all my works on my website: deske.hu Thanks for your help, Dezso Vali (the painter)

Ijedtemben gyorsan angolosítottam is kissé a honlap-menüt. Hiszen ezek a fejezetek mindig is megvoltak, csak bokor mögé bújva, dughelyen.

--- 2012. október 22., hétfő ---

Időközben a kicsi, az új unoka, a féltestvér átvette a családirányítás nehéz feladatát. Időnként még azt is eltűri, hogy dédelgessék. Jobbra a fotelban az egyik kutya alussza délelőtti álmát. W. Blanka felvétele.. 

INNÉT AZ UTÓBBI NAPOK...        LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17-től; weben: 2000.6.11-től.     összes levél

 

– Kedves Dezső, örülök, hogy megtalálta a hibát; rendbejött a honlap. A pincémbe beköltözött egy lény. Idáig amit tudok róla: a felpakolt tüzifa alatt lakik (vagyis nem jutok el hozzá, csak tavasszal), a szemétből kiveszi a zöldséget, de a kitett sajthoz nem nyúl. A délután felállított csapdámat kicselezte, a krumplihajat meg elvitte. Sünre tippelek, és még nem tudom, hogyan lehetne megfogni. Ha sikerülne, kapna egy kuckót a kert végében + kosztot. Önkét nem akar kijönni a pincéből. T.
– Én próbálkoznék útlevelet ígérni neki, valutával... d.

– Válság idején valutát szerezni??? T.

– Eurót fénymásolni, ezeknek rossz a szemük. d.

 

--- 2012. október 23., kedd ---

Öröm. Igazi remény, hogy Floridából, illetve a süllyesztőből magyar anyanyelvű gyűjtőmhöz kerül a képem. Az angol leírásban szerepel, hogy a kép hátán lévő címet nem tudják elolvasni. Én igen: Nagymaros. Most már maradjon az ezek szerint későbbi Piros Visegrád.

Ötvenhatoktóberhuszonhárom. Tizennégy éves, másfél hónapja a Villányi úti József Attila (Ciszter) Gimnázium elsőosztályosa. Indulás iskolába. Egy momentumra pontosan emlékszem. Semmi reményes jövőképem amúgy sem volt – két évvel később kezdtem evezni –, reggel aktatáskával, egyedül, szürke reménytelenségben az iskola felé – amit utáltam –, avval a gondolattal, hogy és ez most így lesz négy éven át. Délben hazafelé, elhagyva a templomot – ami mellett akkor már nem katonasírok, hanem csak bokros préri–, a fákra A4-es stencilezett tizenkét pontok voltak rajzszögelve.
A délutáni magán-németórát mulasztottam. Nem tudom, honnan tudtam, hogyan keveredtem a Bem-téri laktanya elé, nyilván kilences villamossal. Zúgó tömeg. A Frankel Leó út felől érkezett egy menetoszlop, két dolog ugrik be, de erre már nem mernék megesküdni. Vörös lobogók és egy Lenin Intézet transzparens. A szobor talapzatánál hallgattam a beszédeket.

Időnként a laktanyából kiskatonák jöttek ki közénk. Egy, tán tízszemélyes rajkocsira kapaszkodtam fel – muri –, hogy akkor át a Kossuth térre. De annyian szorongtunk rajta, szorosan állva, hogy féltem, oldalt kizuhanok–, lekéredzkedtem. Gyalog át a Kossuth-hídon. A tér tele, folyamatosan jöttek a tünető csoportok. Egy fiatal nő nagyon lobogtatott egy kilyukasztott magyar zászlót, és hisztérikusan skandálta talán azt, hogy ruszkik, haza. A Rákóczi szobor környékén a később emiatt eltiltott, akkor fiatal főszínészünk (majd eszembe jut a neve. Ja, Sinkovits) a Talpra magyart szavalta kisebb embergyűrű közepén.
Akkor hazatelefonáltam anyácskámnak, én itt vagyok. Kérte, azonnal jöjjek haza, s hogy együtt visszamegyünk. Engedelmes gyerek voltam, megtörtént. (Később egyeztettük, mégsem én állok Veres Péter alatt a Petőfi szobornál.) Együtt vissza a térre, akkor már sötét – a világítást kikapcsolták –, újságpapírfáklyák a tömeg feje fölött. Nagy Imrét már nem láttuk, a tömeg oszlófélben. Gyalog hazafelé – húgom is velünk –, amikor valahol a romos Erzsébet híd táján a Duna-parton a Belváros felől lövéseket hallottunk. Anyám háborús emlékeivel terhelten nagyon gyorsan hazakormányzott minket.

Másnap nem kellett iskolába menni. A körtéri gombaépület körül tankok keringtek. Szobám hatalmas üvegajtós könyvszekrényét haránt fordítottuk, s a polcokra címlappal kifelé a könyveket – golyófogónak.
A következő hetekben anyám Hermes Baby írógépén FÓKA címmel (családi totemállatunk) világalmanachot írtam. Az illegális cserkészetből hozott tudnivalók, gondolom, a morze-abc is. A legfontosabb magyar dátumok, Trianon vastag fekete ceruzával. A Mengyelejev-rendszertől el voltam bűvölve, nem tudom, sikerült-e végül beletenni. A Magyar Hírlap egykötetes lexikonomból elkezdtem a geológiával és ásványtannal kapcsolatos címszavakat kiírni. A C betű elejéig jutottam el. A kb. A5-ös könyvecske lapjait két fémkarika fogta össze. A borítókartont két átlátszó filmlap közé fogtam, és farkasfog minta szerint kék cérnával körbevarrtam.

 

 

 

A felszabadultság napjaiban sok újságot megvettem. Egy mondat a zsarnokságról. Elkezdtem megtanulni. 25-én délelőtt a Szt. Imre szobor előtti tömeghez kanyarodott egy bőrkabátos fiatal motorkerékpáros, és kiabálta, tüntetés lesz a Kossuth téren, menjünk, emberek. Ahol aztán az emberekbe belelőttek. Ma azt gondolom, provokátor volt.
A velünk szemközti cukrászda (egy forint húsz a burgonya-mignon) kitört kirakatában az Írószövetség kinyitott kofferje, pénzadományokkal.

Október végén a talált hatalmas útkövező-fogókkal húgommal szedtük szét a mellig érő bazaltkocka barikádot. Egy ember ránk szólt, még korai. A Fehérvári út felől egy (természetesen állami) Pobjeda gépkocsi. A tömeg meg akarta állítani. Sebességre kapcsolt, cikkcakkban elmenekült. Később egy teherautó, föntről beleláttam, két sebesült feküdt a platón. Az autót valaki kézigránátot lóbálva megállította, fölkapaszkodott az oldalára, belenézett, aztán elengedte.
A házmesterfiúval gyűjtöttük a töltényhüvelyeket. Ezeket aztán a rolló hevederdobját kiemelve, az ablakkeret üregébe rejtettem.
Talán elsején?, halottak napján? délben egy?órás néma tüntetés, olyanformán, hogy az utcák kiürültek. De mindenki a nyitott ablakban állt. Kétszemélyes járőr a híd felől, füttykoncert, erre lementek a térsarki földalatti vécébe. Aznap? este minden ablakban gyertya. Az erről, meg a barikádokról készített fotóimat elég sokáig őriztem. Kétaknás hatszor-hatos Ljubityeljem volt.

Mikor november negyedikén hajnalban ágyúval lőni kezdték a Körteret, tán másfél napig a pincében voltunk. Ott mesélte az első emeleti mérnök, hogy mikor kocsijával 22-én! hazafelé tartott Miskolcról, Pest felé az úton rengeteg orosz tank. Perdöntő infó.
Anyám ezekre a napokra lányruhába öltöztetett, ezen később sokat anekdotáztunk. Utcára már előtte se nagyon engedett ki. Udvarunkon négy, részeg oroszok által agyonlőtt fiú sírja. A lapostetőnkről egy-egy egyetemista időnként lejött a pincébe. Gépfegyverük is volt, hallottuk a kattogást. Volt egy lány is, aki rájuk főzött; egy bácsi szerint inkább őket főzte. A rézsút szemközti bérházat találat érte, a benne lévő lőszerraktár fölrobbant. A hivatalosak később méltatlankodtak, micsoda szakszerűtlenség ilyen helyről lőni. Erről is találtam fotót a neten. Nálunk aztán egy hajnalon az egyik elsőemeleti lakásából két férfi sebesen a tér közepére hordta az otthagyott lőszerládákat. A Bartók mozi előtt kilőtt tank?, páncélautó és teherautó-konvoj maradványok. A járda mellett mésszel leöntött, összeégett, összezsugorodott, nemigen fölismerhető valami–, egy orosz katona. Az úttesten elszórva lábosfedők, állítólag az oroszok tényleg aknáknak hitték.

A következő hetekben valamikor tányérsapkásokkal megrakott nyitott teherautó a Villányi út felől. A tömeg fenyegetően morgott. Az ötödik emeleti ablakból láttam, a vezető tiszt megütögette a sofőrfülke tetejét, mire megálltak, lekászálódtak, rajvonalba álltak, és dobtáras géppisztolysorozatokkal elindultak a tér közepe felé. Golyónyomok a valaha Móricz Zsigmond-lakta házon; az első emeleti ablakok magasságába lőttek. Az emberek eltűntek a térről.
Kijárási tilalom, éjszaka. Láttam, karhatalmisták megállítottak két férfit alattunk a járdán. Bekísérték őket a Gombaépület árnyékába, és gumibot.
Márciusban kezdődött újra az iskola. Angolt tanultunk. It's a long way to Tipperary... Csak szeptembertől állt vissza az orosz.
[C.11546-47]

08:21 Hajnal óta írom. Ideje reggelizni.
Tegnap – lábadozom – ezt az A/12/82-est folytattam. Elég sápadtka. Talán fehérebbre kéne venni.

 

 

 

 

13:30 Házunk alatt, a Széna térnél gyülekezett a kormányt támogató ellentüntetés, a Békemenet. Kettőkor elindultak a Parlament irányába.
F/2012/259 - 258 - 260 -257

 

 

19:25 Kettő- később négyszázezer emberről adtak híradást. Nem voltam közöttük, sajnos alvásidő –, vagy ahogy Esterházy mondta húsz éve a telefonba, nem vagyok egy tüntető típus.

Mondják, ezek az emberek véletlen verődtek össze ennyien, elterjedt a híre, hogy a Nádor utcai patika ünnepen is nyitva.

 

--- 2012. október 24., szerda ---

A komoly zene sajnos csak időnként, kevés, és nagyon szűk merítés. Első gimnazistaként ugyan elirigyeltem Valtinyi Dani klarinétjátékát, és szerettem volna én is, de ezek a dolgok akkor is pénzbe kerültek, anyácskámnak még csak szóba se hoztam. Hanem harminc évesen húgom küldött Salzburgból egy altfurulyát. Kottát nem tudtam olvasni, betűjelekből állítottam össze, Amúri partizánok meg Valahol a Volga mentén AGFFGFFE /C,C,AGC'GA://. 1972. március, Kecskeméti Alkotóház, napi sok órai gyakorlással (szegény szomszédok) eljutottam Bach H moll svitig. A hegedűszólamot tanultam meg. (Később hallottam ezt a zenét a rádióban is, állítom, hogy az én változatom a jobb.) Írtam akkoriban három dallamot. Az egyik kottája most elém is került a Bach-partitúra hátoldalán. Fiam zenész (is). Most mondtam neki, írd át egyik zenémet, pld. az Alkonyati angolos-t nagyzenekarra. Köv. megnyitómon három hangversenyzongora, öt oboa, üstdob, előadva, he...?
kotta C.11550

 

A szerdai zsolozsma reggeli himnuszából:

A föld homálya megtörik,
a fény dárdája éjt szalaszt,
a tárgyak színe felragyog;
az Isten napja visszatér .

 

 

Barátnőnk haldoklik. Telefonon búcsúzott, és bediktálta, képeim hova kerülnek. Mondtam, imádkozunk érte, és ha most Isten elé jut, kérem, járjon közbe házasságunkért, illetve Zsófiékért, elsősorban. Megígérte. Jó utat is kívántam.
Közben könnyeztem.

Megrendítő. Deske, a házasságunkért kérést nem értem...most ennyi év után? A megszokás habarcsként köt... N.

Csak egy kis pofátlan élelmesség. Hogy legyen gazdagabb, tartalmasabb. d.

F/2012/261

 

--- 2012. október 25., csütörtök ---

Ilyenkor baromira nem illene fotózni. Szerdai imaest náluk; szentségimádás után Ildikót megáldoztattam. Akkor a földre (szőnyegre) borulva imádkozott néhány percet. De közben elmosolyodott.

 

<<Gyerekként lenyűgözött a kitartása. Holland rajzfilmorozat egy mágusról, akinek élete célja, hogy megtalálja a varázsigét, amellyel cukrozott eperből sivatagi tevét tud varázsolni. Soha nem lesz teve az eperből, de ő mégsem adja fel.>> Mai Népszab. 20.p.

 

Ott voltunk a Cezanne-megnyitón. Öten beszéltek. Akkor eljöttünk, a kiállításra reménytelennek tűnt bejutni. Majd.

 

--- 2012. október 26., péntek ---

Az első biztonsági őr megállított. - Meghívó? - Otthon hagytam, Váli Dezső vagyok. Beengedett. A második már a regisztrációs asztalhoz kísért. Azok az aulába küldtek, száz szék és kivetítő. Nem helyre szóló engedélyünk volt, azok egy ajtóval beljebb ültek biztonsági okokból. A nagybicska helyett a körömvágó csipeszt tettem a zsebembe, moncsolgatni; de nem volt fémdetektoros kapu. Csak fülhallgatós fiatalemberek. Beszélt a londonoi National Gallery igazgatója, Geskó Judit, aki 25 éve ezt megálmodta, és most ötéves munkával megcsinálta, aztán Orbán, aki arról beszélt, ami rá tartozik; az ország erejéről, végül Baán múzeumigazgató megköszönte a munkát harminc munkatársának. Nincs fotóm a ING Bankigazgatóról, ők 120 milliót adtak. Azt mondták, ez a százéves múzeum eddigi legfontosabb kiállítása. Lehet, bár–
Érdekesség még, hogy 300 milliárd a biztosítási összérték, s hogy ezt az állam vállalja, hirtelen törvényt is kellett módosítani. Megtették.
Barátom ott volt a sajtóbemutatón, tudom, hogy kb. mit várhatok. Hogy ez a tárlat azért is rendkívüli, azért is a nagy külföldi segítség, mert itt teljesen új szempontok szerint..., hogy a történetiséget bemutatva. Az speciel nem érdekel, csak a képminőség. Eddig Cezanne hullámhosszára süket voltam. Megpróbálom majd teljeskörű jóindulattal. Ráadásul ingyen van. Így, hetven fölött.

 

 

 

Kata idéz egy külföldi írónőt, aki szerint a férfiakat nagyon kell szeretni, különben elviselhetetlenek.

 

Magyar Nemzeti Galéria, kiállítás a Festészet Napja alkalmából, megnéztem.
Három nemzedék javát hívták meg egy-egy művel – ÜTKÖZTETÉS! Na, kik voltak a leggyengébbek:
a doyenek 84-,
a középgeneráció 44-,
a fiatalok 43 képpel.
Borzalom.
Utoljára tavaly hadakoztam egy műcsarnoki rendszeres Tavaszi Tárlat ügyében. Radír, viszavonom. Ha ilyen gyengék a legjobbak is. Alighanem az sem jó, hogy a festők maguk választanak. Talán szakembernek kéne. És talán inkább kiscsoportok. Nem tudom, nem tudom.
86. szeptemberben írtam, telve hitbuzgalommal:

Kedves Kollégák!
Egy borongós délutánon összeültek festő-nagyapáink, s fejcsóválva megállapították, nincs egy hely e hazában, ahol az új képeket egyszerre, együtt meg tudnák mutatni a publikumnak. Összeadták pénzüket, megindult az építkezés. Így született a Műcsarnok. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Most hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly?!

Bizony kellene ma is egy fórum, ahol az újat, a tendenciákat, a belső arányokat, a nagy eredményeket és nagy csacsiságokat folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni. Bocsánat, de kinek festünk mi?! Hogyan, milyen késéssel, milyen kerülőutakon épül be a köztudatba, a MAGYAR KULTÚRÁBA a java termésünk? Hol ez, hol az van az érdeklődés, a divat gyújtópontjában, látjuk. Nem baj, elkerülhetetlen. De hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly, és a halk többség, a többiek?!

Javaslom: rendezzük meg évenként a Tavaszi Tárlatot a Műcsarnokban.
a teljes cikk

 

Bélai Gyuri írt délután, hogy én facebook-hiányomban nem tudhatom; a tegnapi nappal beszüntette az Artchivumot. Aki hallott róla, tudja ez mit jelent. Őrület. A magyar képzőművészet adatai együtt. Eddig 1,9 millió beszkennelt dokumentumoldal. 238 ezer személy adatai. Most mi lesz.

 

--- 2012. október 27., szombat ---

3:14 Most fölébredtem, és nem tudok visszaaludni, mert belémnyilalt, hátha - adná Isten - teljes tévedés a Nemzeti Galéria-beli baromi rossz kiállítás következtetésem. Hiszen, jut eszembe, nem szerepelt pld. Gaál Jocó, Kárpáti Tamás, Csató, Fehér Laci, Vojnich, Szüts, Nagy Géza, Várhelyi Tímea, Fischer Balázs, Nádor Tibor, csak így, hirtelenjében. Vannak itt festők is. Meg sem hívták őket, vagy...? Viszont szerepeltek sokan – demokrácia, ó!, elemi tévedés –, harmad- és kilencedrangúak, akik életükben jó képet soha. Akkor egy jó zsűrivel mégiscsak lehetne / kellene évenként "Tavaszi Tárlat".
03:58 Na, remélem, most elalszom majd.

Vannak itt festők is.

Hősiesen vállaltam a legkisebb unokát, amíg a többiek moziban. Aggódtam, mert alíg ismer, viszont abszolúte tud ordítani. De jól elvan. Meg se rezzent, hogy anyja pápázta. Be se jön a műterembe. Most ugyan benézett, aztán vissza az előszobába. F/2012/264
Aztán egy fél óra után észbe kapott, hogy vele nagyon ki van cseszve. Emberből van ő is. Megható-csöndesen kezdett pityeregni. Mit csináljak vele. Hívtam mosogatni. Hívtam, aludjunk. Nemet mondásban profi. Akkor tovább rakosgattam a tányérokat a vájdlingból az öblítőbe. Arra építettem, hogy ez az otthonos zaj valamennyire megnyugtatja. Az ágyra kucorodott. Kata néprajzos. A népi fogamzásgátló technika. Addig mosogatni a konyhán, míg bent a férjecske elalszik. Végül átvettük a Lukács uszodáról képekban - kiadványt. Szóba került, hogy a medencékben nincs halacska, nincsen hajó.

 

--- 2012. október 28., vasárnap ---

A mai reggel:
"Vezetőváltás Kínában." HVG címlap + a plakátja. A cica mögött elmosódottan az ötágú csillag.
Tükör alatti polc a Lukácsban. A múlt évezredban, amikor én tanultam, ilyen (ragasztó) még nem volt. Fadarabkákból collos deszka.

 

 

És emlékeztetőnek, nehogy elfelejtsd:

 

 

--- 2012. október 29., hétfő ---

08:38 Iszonyú édes süteményeket kaptam ajándékba. Most késsel mindet félbevágtam. Így tűrhetőbb lesz.

Deske, a süteményhez kellene inni egy jó teát. Hat cukorral. H.

--  Kedves Deske, mivel közkinccsé tétetett, kaphatnék róla bővebb információt arról a szombati kifestett macskáról? Ez is festmény? M.
--  Fotó! Fotó! Ez egy műfaj az USA-ban. Árjegyzéket is mellékeltek, mutassam? A művelet háromhavonta ismétlendő. d.
-- Ez is képzőművészet? Lebeg a kérdés a levegőben, mint egy galambpihe. M.
--  Ez nem. Ez az üres gazdaglét züllöttsége. d.

 

 

A kérdés, amit kaptam, lehet-e kispingvint csiklandozni:

 

Ma hat képen dolgoztam, alakulnak. Alakul ez a sorozatféle. Először adok nekik azonos címet, hosszas meditálás után. Csak a számuk más. Öt van belőle.
Tenger és műterem - A/12/73, kilencven centis, ez is.
Hogy ez meglett délelőtt, kissé átrendeződött a koordinátarendszer. Baj, gond mind-mind más helyre került, súlytalanabbá vált.

 

--- 2012. október 30., kedd ---

Általában mindíg dolgozom. Gyerekes dolog, de ettől a műcsarnoki meghívástól nagyobb kedvvel. Illetve kedvvel. És ha közben meghalnék, vagy meghalna Gulyás igazgató, vagy a Műcsarnok, már akkor is nyertem. Amin Gy.-vel annyit kuncogtunk kollegák rovására, hogy ezt a képet még érlelni kell, azt teszem. Például ez az A/12/76-os is. Homokszínűnek indult. Tán akkor még nem is mutattam.

 

A Harangvölgyről nehéz újat fotóznom. Sütött a nap. F/2012/266 - 67.

--- 2012. október 31., szerda ---

Megnéztem a Szépművészetiben a nagy Cezanne-kiállítást. Hétköznap délelőtt, nem is kellett sorbaállni. Hetven fölött íngyér. Hazafelé az Oktogonon egy zacskó meleg sültgesztenye zsebbe; Katának adom, avval, ha ő meg odaadja magát.
Az alábbit TILOS ELOLVASNI a kiállítás megtekintése előtt.

A klubban azt mondták, a mell(nálam ez hát)úszás lábtempója - ebben a korban - káros a térdizületeknek. Ezt akkor meg kell tudakolni szakértőtől is. Én épp a mozgatás miatt csinálom.

2012. október, olvasók = 360394 = 4425/hó = 143/nap