94. levél J.-nek, Le-Meux                                            VÁLINEWS

2003. JANUÁR

 

Dec. 28. - jan. 2.

Kunszentmárton, pihenés.

 

SMS váltás Mátéval:

--  Sirák 12, 1-7-nek mi az értelmezése?

-  itt ülök a Maros partján egy karmelita kolostorban az ágy szélén, fázom, és nincs kath. bibliám.

--  itt ülök a Gangesz partján egy budhista kolostorban egy csomó kath. biblia mellett.

                                      (jan. 15.: nem is ott ült.)

 

Az ebédnél kérdezem, levest kavargatva, Ilonától: kaphatnék még abból a kenyérkockából?

Vegyél csak, a múlt héten hoztam 40 köbmétert Bécsből, kamionnal.

 

Karmeliták. Szilveszter éjjelén néhányan a Macskafogó c. rajzfilmet néztük, boldogan. Leo testvér valami pálinkával kínál. Mondom, én az ilyeneket nem szeretem; kakaó, paradicsomlé?

Beraktak tíz liter paradicsomitalt a csomagtartómba.

 

Évente tán egy mozit nézek, itt viszont orrvérzésig, házivetítőn, igaz, ezek jól bevált régi minőségek.

Most kattant össze, hogy a Rubljovot ugyanaz a Tarkovszkij csinálta, aki a zseniális Stalkert. (Kata véletlen Szinisztra körzetet mondott, de az is jó.) Ez a Rubljov. Elég volt belőle az első fele, nagyon jó. Amit én ebből hallok: a pátoszos messzeségek, időben és térben. A szörnyűségek. Hihetetlen-gondos képszerkesztések. Minden snitt egy tanulmányrajz gondossága. Nekem olykor túl homályos helyzetek.

 

Mit néztem még. Levetítették a Volt egyszer egy vadnyugatot is. Sőt, mert az atyácska közben vacsorát főzött, így aztán neki is, még egyszer, éjszaka. A film a népmese szigorú szabályai szerint, ahol -- ritkán -- kilép ebből, zavaró is. Ez is nagyon jó munka.

Kata kérdezi, mit néz ezen egy hetven éves pap? (Szerintem mindnyájunkban él a kisfiú, aki szeretne fél tucat indiánt, egyszerre, csípőből.)

 

 

Valamiben olvastam:

Poklot Isten nem teremtett, mert Ő nem teremt rosszat. Azt ki-ki magának építi-

 

 

A 180 oldalas digitális fényképezőgép segédkönyv egyik fejezetének címe:

HOGYAN NYOMJUK LE AZ EXPONÁLÓ GOMBOT?

A dolog nem is annyira tréfa, lent napokig tanultam a gép kezelését.

 

Digitális fotózás. Az önmérséklés, önfegyelem egyelőre áttevődik az utószelektálásra. Korlátlanul lehet pufogatni. Mikivel sétáltunk egyet a faluban (egy napot ránk szánt), ha találtunk valamit, először ő fényképezte le, aztán én, ugyanazt. A különbségeket egyeztettük.

 

Ami új az egészben: az életben soha nem néztem témát színesben. Ez se rossz, bár valahogy komolytalanabb. Itthon fölraktuk az eredményt a kompjuterre, Miki három fotót tartott meg mindössze. Farvizén én is, a harmincból kettőt. Ez az egyik: F/02/12

Ez itt pedig a Kőröspart, szintén kissé Rothkós...

 

Ez a digitális fényképezés valami más, kiderült, meg kell találni a helyét. Hogy azonnal üzemkész. Eredetileg technikai segédeszköznek vettem a kompjuterhez, ábrakészítéshez. Fázisfotó készülő képről. Alkalmi felvételek, unokák. Kirándulások, hátha bejön, Szüts kedvet csinált hozzá párizsi képeivel. A gép 35 deka, az én telével-ötkilósommal szemben, és jóval erősebb telehatást tud.

 

 

A másik, amit ezekre a napokra, és amivel boldog voltam, megint és újra a Káoszelmélet:

Mandelbrot cikke fordulópont volt gondolkodásában: Milyen hosszú Nagy-Britannia tengerpartja?  Ez az elsőre nevetséges kérdés egyáltalán nem értelmetlen. Bármely partvonal végtelenül hosszú, legalábbis bizonyos értelemben. Egy másik értelemben viszont attól függ, milyen hosszú a vonalzó... A földmérő vesz egy körzőt, szétterpeszti szárait egy méterre, és végigsétál vele a part mentén... de a körző átugorja a méternél kisebb kanyarokat... és mennyi út ez egy csigának, amelynek végig kell vergődnie minden kis kavicson...

 

Vagy a káoszelmélet (egyik) születése: Lorenz szimulált időjárása a számítógépen, ahol soha nem jött az alkonyat és nem esett eső. Lebutított paraméterek, és mégis, az időjárás soha nem ismételte önmagát. Aztán (1961 tele) egy reggel nem az elejéről kezdte futtatni a programot, ahogy szokta, hanem az előző napi záró adatokat táplálta be. Azonos számok ellenére megdöbbentően eltérő időjárás, mire a reggeli kávéját megitta. Megtalálta az okot: Az előző napi szám, a 0,506127 helyett csak ennyit írt be: 0,506, gondolván, hogy ilyen apró különbség nyilván elhanyagolható. Ebből született a pillangóhatás tétel (hogy egy pekingi lepke szárnymozgása egy hónap múltán Amerikában tornádót okozhat), vagyis az érzékenység a kezdőfeltételekre.

 

 

Jan. 4.

Továbbírtam a fenti úti-dolgokat,

megcsináltam az év végi számadást (lásd ÉLETRAJZ / MI TÖRTÉNT MÉG / 1980-TÓL),

most hol is folytassam a Káoszt, ez itt a fraktál-ügy, de mindenütt gyönyörű:

 

Milyen nagy? Meddig marad fenn? Ezek a legsarkalatosabb kérdések, amiket egy tudós feltehet. Annyira alapvetőek a világ felfogásában, hogy nem könnyű észrevenni, milyen egyoldalúság jár velük... A felhők -- fraktáldimenzió segítségével -- leírható szabálytalansága egyáltalán nem változik, ha különböző mérettartományokban figyeljük meg őket. Ezért nem tudják megbecsülni a légiutasok, milyen messze van tőlük egy felhő... Az erek, a főütőerektől a hajszálerekig szintén folytonos sorozatot képeznek. Az elágazások fraktáltermészetűek. A Koch-görbe módjára, amely végtelen hosszú vonalat zsúfol össze kis területre, a keringési rendszernek is óriási felületeket kell egy korlátozott térfogatba sűrítenie. A test tartalékait tekintve, a vér igen drága és a tér roppant kelendő. A fraktálszerkezet olyan hatékony, hogy a testszövetek többségében nincs olyan sejt, amely három-négy sejtnyinél távolabb esne valamely értől. Mindazonáltal az erek és a vér kevés helyet foglalnak el, a testtérfogatnak alig öt százalékát. Ahogy Mandelbrot kifejezte, ez a velencei kalmár tünet.

 

Muszáj abbahagyni.

 

Az uszodában Gábor, gépészmérnök barátom elmondta, mivel töltötte a pihenőnapokat. Végignézte Márai tíz kötet naplóját, kiírta a megemlített magyar írókat, s ennek alapján egy jegyzéket, egy Márai-féle irodalomtörténetet állít össze, már az F- betűnél tart. Krúdy szerepel a legtöbbször, vagy  negyvenkétszer. Nagyon szerette Aranyt és Jókait. Adyt lepocskondiázza. Gábor az idevonatkozó sorokat kiírja, ha túl hosszú, rövidítve. Sőt Illyés replikáját is beleveszi, ahogy az saját naplójában egy Márai kritikára reagál.

Mondtam neki, tegyük be egy folyóiratba, segítek. Ezen még gondolkodik.

 

 

Jan. 6.

Gábor már a H betűn is túl van. Ha kész, megcsinálja ezt Illyés 7 kötetes naplójával is. Úgy látja, Márai sok helyen mély, de olykor fenékriszálós és üres. Hiányzik belőle a humor (hasonlítgatja: mellette Illyés öniróniája).

Illyés számon kéri tőle a naplójában, a hetvenes években, hogy soha nem ír családjáról. G. szerint meg kellett volna várnia az ítélettel Márai utolsó kötetét, ami főleg felesége haldoklásáról szól (tényleg megrázóan) (Kata szerint az nem az asszonyról szól, hanem a halálról.)

A klub javaslata szerint a munkát a két napló párhuzamba állításával kellene folytatni: azonos időben mivel és milyen arányban foglalkozik a két pasas. Ötletemet, hogy vegyék bele harmadiknak Van Goghot, elvetették. Ketten, hogy részt vegyenek a társalgásban, különböző fordításokban Villont szavaltak, felváltva. Egyikük Faludyra esküszik.

Itt a diskurzus félbemaradt, mert Gábor kész lett az öltözködéssel, indult az egyetemre, vizsgáztatni.

 

 

Az A/02/31-el ma délelőtt itt tartok, nem túl sokat dolgoztam rajta, kicsit javult:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tegnap -- vasárnap -- idegnyugtató felhőjátéknak egy jó óra a Nemzeti Galériában. Üldögéltem a Vasút mentén előtt. Gyerekkoromtól a fejemben van. Hogy mit tud egy tematikusan jelentéktelen felületből kihozni, micsoda absztrakt ornamentikát - ezt most láttam meg, hogy nézegettem a sínek közötti területet, a kőzúzalékot.

Egy mezei festő, ha a téma, mint itt, kopogós, nyilván hozzáillő, törtvonalú (tehát nem puha kontúrú) köveket; szürke-fekete foltokat rajzol. Valami ilyesmivel kezdhette ő is. De aztán jöttek rá a fehér expresszív csíkok: rárajzolta még a szél süvítését? az elinduló mozdony kattogását? valami zaklatottságot? a hóesést? A fehér körívek viszont teljesen értelmezhetetlenek. Most, hogy írom: talán kis hókupacokra gondolt? De az ott nekem nem ugrott be.

 

Mindenesetre a felület ötletes, és gyönyörű.

 

 

 

 

 

És itt a kép részlete.

 

Dévényi Pista (MNG) segítségével

megtaláltam a neten a reprót,

és többszöri kísérlet után ezt is megtanultam; sikerült leszednem a képet (mentés gomb):

www.kfki.hu/keptar 

vagy www.mng.hu -  úgyhogy itt van.

 

(A repró színe nem olyan rettentő jó,

pedig kicsit igazítottam is rajta.)

 

(A talpfa viszont rondán van megfestve.)

 

 

 

 

Hogy van ez?  Hogy Yann-t tolókocsiban vittétek sétálni? Egy hét éves fiút? És hogy ez már a gyógyulás felé mutat? Mi ez?

Kata szívizomgyulladásra gondol.

 

 

Jan. 7.

Csendesen és nem bevallottan szorongós napok. Lassan el kell kezdeni készülni  a márciusi alkotóház időszakra. Nagyon és túlságosan bejáratott nekem ez a 60 x 60 centis képméret, hogy találok-e még itt új kompozíciós rendet. Jó lenne kísérletezni, de a méretet a lemezvásárlás és alapozás előtt kell kitalálni. Vagyis most.

Vagy: valami nagyobb méret, és alkalmanként vágni? És főleg: kilépni a négyzet formátumból? Gyáva vagyok, nyomaszt.

 

A szentpétervári bazilika restaurálásakor a kupolán karcnyomokat találtak. Varjak szokásává vált csúszkálni. Megfigyelték ezt Moszkvában is, a Kreml aranylemezein. Verebek lejtős esőcsatornában: föl-le. Amit etológus tud, a legnagyobb intelligenciára valló játék a következő volt: egy varjú hanyatt fekve kis faágat dobált fölfelé a csőrével, és megpróbálta karmaival elkapni. (Kossuth rádió, Szonda, tudományos híradó)

 

Ma a Lukácsban jelezték, két e-mail-t kapok, ami a Hollán versre hajaz. Pilinszkytől és Quasimodotól.  A vízben megtudtam a mamától, hogy Máté nem is Indiából SMS-ezett.

Igaz, én azt is elhittem ötödikes koromban, hogy a németeknek olyan tankjuk volt, ami a fölrobbantott Petőfi híd pillérein át tudott ugrálni a túlpartra.

 

Gábor hazafelé elkísért egy darabon, azon morfondíroztunk, hogy tévedhetett ekkorát Márai Ady értékelésében. Irigység? És hogy miért nem zavarta el azt a rengeteg vendéget esténként Illyés Gyula. Illetve a lehetséges motívumok, azok arányai. A haza ügyei? hiúság, hogy ő fontos ember, hogy netán sokan szeretik? kedvelte a társaságot? szeretett beszélni? végre egy kis kikapcsolódás?

 

Házunk elé érve aztán kicsit besegítettem a házgondnoknak, Bellácskának (45) a hólapátolásban, hogy megmondhassam neki, kár lenne visszahíznia. Megköszönte.

 

 

9h. 40. megjött a válasz:

Fönn vagyok hajnali 2h óta, ez még kb. 4hétig így lesz...  elfelejtettem elmagyarázni Yann betegségét: úgy hívják, hogy purpura rhumatoide, erről gondolom sose hallottál? Elég ritka ügy. Az a lényege, hogy -- na, itt bajban leszek a magyarral -- a vérben lévő plakettak (tán lemezek?) nem látják el megfelelően a funkciójukat, és a vérerek rendkívül sérülékennyé válnak, fölfakadnak a legenyhébb nyomásra, erőfeszítés hatására, stb. A betegség  az esetek 80% -ában lassan, de gond nélkül gyógyul, 20% esély van komplikációkra, amik tönkrevághatják a vesét, vagy benső vérzést okoz a gyomorban. Kb. hat hét után derül ki, hogy milyen kimenetelű Yann betegsége. Az első három hét alatt még felülnie sem volt szabad, karban kellett hordozni, kerülni minden erőfeszítést, sokkhatást, stb. Vizeletet, székletet kell ellenőrizni minden nap, hogy nincsenek-e vérnyomok, amik a veseproblémára utalnának. Egyáltalán, folyton figyelni kell, pihentetni, elég idegölő ügy.

 

Néhány napja fölkelhet, a kedélye is jobb, rendkívül fáradékony, és továbbra is kerülni kell minden erőfeszítést. Az az orvosi alapállás, hogy "ne aggódjunk, csak figyeljük állandóan, mert barmikor jöhet egy szövődmény, aminek ugyan kevés az esélye, de sosem lehet tudni"...

 

Ez a "ne aggódjon, DE figyelje ÁLLANDÓAN" című orvosi tanács felér egy lelkigyakorlattal...

 

Barátaim, Le Meux-ben beteg egy hétéves kisfiú. Bár nem ő a keresztgyerekem, hanem a másik, de.

Aki hívő köztetek, el lehet mondani érte (és a mamájáért is) egy fohászt, egy imát.

 

 

Mai munka: nyolc kiló beszáradt alapozó megdolgozása, fogpaszta finomságúra. Nagy spaklival, kézfájás ideiglenesen felfüggesztve. Igaz, még sincs ínhüvelygyulladás, csak van mezei kopás.

Elkezdtem a fölkészülést Kecskemétre. Közben magnóról Latinovics Illyést szaval, megdöbbentő.

mert nincs szabadjegy

jól haladni a korral;

mert van, amikor -- hány a példa! --

 a néma szólal,

az iszkol, aki űz,

makulátlan a céda

mocskos a szűz.

 (Óda a törvényhozóhoz)

 

Vagy az Egy mondat a zsarnokságról vége:

porod is neki szolgál.

 

Elképesztő egyébként, ahogy eget és földet, száraz kórót és nemzethalált egybe lát. És olyan tömör fogalmazások, hogy első szavalatra befogadhatatlan.

 

Jan. 8.

Reggeli tarisznyatartalom: az uszodai dolgok, templomból hozott oltáriszentség, esti áldoztatáshoz, két kiló faátvonó tapasz, alapozáshoz, ezt útközben vettem, egy angol nyelvű szociálantropológiai bibliográfia, ezt Kata küldi valakinek, és egy fél kézirat Márairól, ezt meg én kaptam az öltözőben.

 

M. barátom telefonja Győrből: szerinte a Derkovits képen a fehér félkörök a havas esőt sugallják. Valahogy én is így.

 

Jan. 9.

Itt most Márai idézetek jönnek, nekem nagyon érdekes ez az egész. Kértem Gábort, minden idézethez legyen dátum. Nagyon nem mindegy, mert például az emigrációban szinte a magyar nyelv tartotta életben. Egész más a súlya, ha akkor bírálja Babitsot, mintha még életében. És javasoltam, ABC helyett tegye át az írókat időrendbe. És nézze meg, milyen szempontból tárgyalja őket M., bizonyára nagyon érdekes.

 

ARANY

 

.. Reggel a Buda halálának negyediktől hetedik éneke. Mint aki füstös kávéházból gonosz virrasztás és éjsztakázás után a csömör és émely ízeivel szájában kilép a szabadba, s belélegzi egy erdő avyg gy rét élenyének /sic/ pezsgő illatát.

 

A.J. -- mint minden igaz költő -- engedi, hogy „a nyelv írjon”, amit mond, csk ürügy arra, hogy megszólaljon az anyanyelv. A versfaragó számára az anyanyelv csak médium, amelyen át eltrombitálja,

 amit mondani szeretne.

 

Csodálatos Arany. A megnemesedett érzékiség, ahogyan a Természet tüneményeihez nyúl, -- ujjheggyel, vigyázva, nehogy a Tünemény hímpora vesszen... „Mint szellő ha fogan vak déli melegben / Piczi pöhöly elsőbb, út kis pora lebben / Majd a berek szélin leveli a nyárnak / Táncot ezüst hassal, nesztelenül járnak...” Négy sorban mennyi érzékiesség! -- az „ezüst has” és a „nesztelen tánc”, ez az odaliszk-jelenet...

 

Éjjel a Toldi estéjé-ben a sorok: „...jött az édes álom / Aki legjobb orvos a világon / Aki legjobb orvos, legjobb dajka / vagy tán puha bölcső, vagy himbáló sajka / Vagy folyam az élet s halál közti mezsgyén / Egyik partja innen, másik túlnan esvén. / Mint egy Brahms-melódia, melyet elalvás előtt hallgat az ember, a sorok belső zenéje áthallatszik az álomba.

 

BABITS

 

...Ödipusz fordításában néha érzik az a többlet, melyet mind mohóbban keresek, emberben és írásban: mintha csak az a szó menthetné meg a világot, melynek evangéliumi ereje van. Az evangélistáknak nincs mindig evangéliumi erejük, Szent Pál az egyetlen, akinek minden sorában érzem ezt a többletet... Mikor Babits és Sophokles összefognak, hogy hírt adjanak Ödipusz tragédiájáról, az idő és a mű mély gödreiből felénk lobban ez a különös alvilági fény.

 

Babits nagy volt, igen nagy. De magasabbra nyúlt, mint ahová keze elért. Mozdulata így néha bizonytalan, mesterséges, erőszakolt. De így is megindító.

 

A világirodalom az indulat szavával kezdődött, mondja Babits. „Haragról dalolj, Múzsa!” -- kiáltja az Iliász kezdősora. Minden nagy emberi vállalkozás az indulat szavával vagy mozdulatával kezdődik: az értelem csak utánakullog e félelmes szónak vagy mozdulatnak...

 

A Jónás könyve kéziratának fakszimiléjét kiadták a könyvnapra, s amint betűzöm a kézírás mását, azt az izgalmat érzem, amit minden autograph-gyűjtő ismer: meglesni az írott betűben az alkotás titkos pillanatát. Titokzatos pillanatok és nyomok ezek. Mintha valaki a Genezis szemtanúja lenne...

 

 

BERZSENYI

 

...levelei túlzottan udvarias, mentegetőző, s a kor cikornyás formanyelvén túl hajbókoló, s ugyanakkor betegesen gyanakvó, örökké megbántott, hiú, dicséretet zsaroló, elismerés követelő beteg ember levelei...

 

Közben Balassi, aztán Bethlen Miklós, Cholnoki Viktor, Devecseri! (dicséri!), Fenyő Miksa... Sajnos az arányok, az arányok: elég ennyi. Muszáj abbahagyni.

 

 

Jan. 10.

Utolsó javítások, és készek a tavalyi képek. Ezeket már az Ernst-kiállítás után, októberben kezdtem.

Aztán a képek fotózása, estig. Közben film hajkurászás, nem kapni jót.

Azt találtam ki, a címek ezentúl így:

        

 

Műterem kiállítás után - A/02/27

Műterem, Duke Ellington - A/02/28

Műtermem harminc éve - A/02/29    (ez 100x100 cm-es)

Műterem ma délután - A/02/30

Szelíd műterem - A/02/31

 

 

Jan. 11.

Vojnich Erzsébet lefotózta az Orlay utcát.

 

 

Azért ez valami.

 

©udek (cseh fotós, zseni)

itt zokog a vállamon.             

 

 

(csak azért nincs itten felkiáltójel, mert azt elvből kerülöm.)

 

 

 

 

 

 

 

Jan. 13.

Értelek, kedves M., hogy ha költészet, akkor inkább Petri és Arany. De engem elbűvöl ez az ég és föld egybelátása, egybehordása, ez a mennydörgéses világlátás. Nézz csak ide, a tavaszvárással kezdi, és aztán:

...

Minden lehet. Járványok. Hidegzáporú

kilakoltatás. Sárban cuppogó

menetelés ökrökkel, nőkkel, el-elmaradó

aggokkal. Vasrostélyú zsoldosok

mi-indokolta kicsörtetéseivel...

 

...minden lehet.

Varjú-versengés? Vagy géppisztolyok? Vagy

szónok-makogás, vagy - honnan ismerősen? -

lepra kereplők? Csengős szánok (messze, de

tanyarablásra vagy nászútra?)...

 

  ...miközben

a magányos, messzi, pusztai vén ház körül

cerberusokként állnak őrt a kétes

jövő ellen (föl-fölcsaholva) a

megvesztegethetetlen

nagyapai juhászkutyák.

                                      Az ígéret megszegése

 

Öreg!, Tök nem értem, miről beszél, de ezek a képek!

Illyés tud valamit.

 

Jan. 16.

Napok óta nincs szó, mondat, írás, nincs gondolat. Van: munka. Mennyi munka. Szombaton 5-kor nyílik a kiállításom a győri Esterházy Palotában. Az ember nem gondolná, hogy evvel mennyi satöbbi.

Pénteken utazom.

 

Este, na most kis szusszanásnyi.

Életem legnagyobb kiállítása lesz ez, úgynevezett, lent van vagy 90 kép, és most kértek még tizennégyet. Csak halkan kételkedtem interurbán, biztos, hogy jobb, ha több?! De hogy még a földszintre is...

Így váratlan fordulattal, mindenféle elvet fölrúgva, ma délelőtt a legújabb, a még éppenszáradt új képek is leutaztak, a 80 centisek. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak működni.

 

Miki sötéttónusú, méteres képe is lement, ami soha nem szokott szerepelni. Nagyon jó világítás kell neki, valószínűleg nem túl erős: Sötétzöld műterem - A/90/03. Ez az a kép, amiről annak idején az egész család igyekezett őt lebeszélni (komor kép) avval, hogy úgyse látod, olyan sötét. Mire azt válaszolta, nem baj, tudom, mi van rajta.

 

Eszembe jutott, és így leutazik az a kép is, ami a győri meghívón szerepel: A/02/06. Pár fontosabb képet itthon tartottam ugyanis, az esetleges érdeklődőkre is gondolni kell, ebből élek. A címét átformáltam, megtehettem, mert még sehol nem szerepelt: Halkszavú műterem - A/02/06. Szeretem ezt a képet.

(Illetve nem is ez, a párja van a meghívón.)

 

Győr ragaszkodott címlistámhoz, hogy ő mindenkinek küld meghívót. Mondtam, minek, tudtam, ebből sok malőr lesz, többen kínosan érzik magukat, majd győzök magyarázkodni, hogy dehogy kell lejönni.

Van olyan is, aki úgy értelmezi, nekem tesz szívességet, hogy megnéz, holott én teszek szívességet, bocsánat.

 

Közben egy e-mail, ma kaptam, ide teszem, hátha valaki le tudja fordítani nekem:

 

Cher Monsieur,

 

Mon amie et moi-męme avons été trčs touché et ému par votre article paru au

journal français "Courrier international". Nous nous sommpes précipités sur

votre site Internet et avons découvert de magnifiques tableaux.

 

Cependant, ŕ notre grande surprise, nous avons dans cet article que vous

détruisez vos tableaux pour des raisons que nous comprenons, mais nous

estimons que l'humanité a besoin de vos oeuvres.

 

A ce sujet, nous permettons de vous demander dans l'hypothčse ou vous

souhaiter détruire l'une de vos oeuvres de nous la transmettre, de nous en

faire un don. Cette demande est trčs déplacée, nous en avons conscience,

mais nous sommes trčs tristes de voir vos tableaux ętre détruits, et nous

serions trčs honorés et trčs fier d'avoir l'une de vos oeuvres chez nous.

 

Merci Monsieur pour ce que vous faîtes, continuer ŕ nous faire ręver.

 

Cordialement,

 

M. S.

 

Viszketek, a bőrgyógyászatról laborba küldtek. És igazuk volt, megint vércukorbajos vagyok egy kicsit. A kompjuterben megnéztem, hogy alakult a koleszterinszintem az elmúlt tíz évben, nincs baj. Vettem kis fehér cukorpótló tablettákat.

 

Időutazás két nap alatt. Mamácskámnak 84. születésnapjára mára megszereztem egy gyerekkori mesekönyvünket: Pajzs Elemér: Pualu, a fóka. Anyám boldog. A könyv harminc éve ott maradt utolsó iskolájában, ahol tanított. A gyerekeknek rendszeresen olvasott belőle. Nálunk pedig Pualu családtag volt. Ötven év után most újraolvastam.

 

Pualu, aki árva kölyökállatként eszkimó gazdáihoz kerül, és háziebként viselkedik, boldoggá tesz egy gyerek nélkül maradt családot. Megmenti a gazdáját a viharban, megtanul labdázni, ért minden szót, satöbbi. A végén bonyodalom, egy könnyelmű ígéret alapján elkérik, cirkusz számára, de ő a hajóról lecsusszanva, hazaszökik.

 

Hogy mennyire fontos volt nekem, ebből tudom: 56 tele, forradalom, nincs iskola. Tizennégy évesen anyám írógépén világenciklopédiát írok, címe: FÓKA.

Három fejezetre emlékszem belőle:

A természettudományi rész: állat és növénytani rendszerek; egyszikűek, kétszikűek, hüllők, gerincesek, ilyesmi. És persze a Mengyelejev táblázat, amit áhítattal bámultam. Hogy a még föl nem fedezett elemek adatait előre meg tudják mondani, gyönyörű. Már akkor szerettem a táblázatokat.

A második, a magyarságról szóló részben, amire emlékszem, a fontos dátumok Szent Istvántól kezdve, Mohács, Trianon, ez vastag feketével.

Volt egy gyakorlati rész, ami egy kiscserkész számára kellhet, lombsátor készítés, talán a morzejelek. Lista, kirándulásra mit kell magammal vinni.

Ezt egyébként azóta is használom, főleg alkotóházba költözéskor, bent van a kompjuterben is, át meg átírva az évek folyamán. A KÖNYVEK után külön tétel a József és testvérei, nevesítve. A legutolsó beírás a digitális fényképezőgép, és a mobiltelefon töltője. A mi kiesett: altfurulya, kották.

 

 

Jan. 19.

Két nap kellemes vendégség Győrben, a kiállítás-megnyitóm alkalmából, gyűjtő barátomnál. Egy négyzetméter reggeli volt számomra terítve. Tejben-vajban, margarinban és négyféle lekvárban fürösztöttek.

Azt hittem, majd henyélek, s közbe-közbe egy kis káoszelmélet. Persze minden idő elment a kiállítással, sérült keretek javítása, reflektorok igazítása magas létrán. Tényleg életem legnagyobb kiállítása, 111 kép, és mégsem túl sok, mert kis termek fűzére, labirintusa; kamaratárlatok. Jól rendezve.

Nagyon szépen megcsinálták ezt az Esterházy-palotát. A megnyitóközönség helybéli, láthatóan összeszokott társaság. Miklós (Nagy, nem Szüts) emberközeli megnyitója:

 

A CSEND FESTŐJE

 

Gyermekkoromban szerettem beteg lenni. Édesanyám a kedvencemet, nápolyit vásárolt, és citromos limonádét ittam hozzá. Délelőtt a szobámba - ahol magas dunyhák között, hőemelkedésben feküdtem - behallatszott a kinti jövés-menés, edénycsörömpölés, suttogás, távoli, meghitt zörejek. Az egésznek végtelenül békés emléke él bennem. A szeretet nyomai, amint félálmomban megigazítják a takarómat, a biztonság tudata, és a csendé. A csendé, melyet azóta is mániákusan keresek. Azé a csendé, amelyet álmos tavaszi és szürke őszi délutánokon élünk át, ahogy az ablak alatti fák tar gallyai hintáznak, hűvös szél dudorászik odakint, én pedig bent a szobában, a biztonságos melegben olvasok, festegetek, vagy éppen ütögetem rozzant zongoránk krém sárgáról barnásra kopott billentyűit. Csend van, a békesség hullámai áradnak szét.

 

Ezek voltak a legszebb pillanataim. Aztán a lázas kamaszkor, az új felnőtt élet intenzív sóvárgásai jöttek, nyugtalan napok, hónapok, évek következtek, míg egyszer rádöbbentem, mennyire hiányzik a csend, és az abból fakadó izgalmas kreativitás.                                      a megnyitó teljes szövege

 

Ahogy meglesznek, a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK-hoz fölteszem a többi a győri anyagot is, hamarosan kész a végleges műtárgyjegyzék is.                                  

 

 

Az útnak több hozadéka is volt. Vendégszobámban a polcon egy Dali-album. Tán tíz akvarell a Miatyánk gondolatira, sorra. Díszkiadvány. Szegény csacsi öregúr! Fénykorában se...  avval az egyébként marhanagy tehetségével. Ezek itt: felhőt, eget, kozmoszt sugalló foltkavargás, némelyik egész érdekes. De hát most tematika van, ő megijed, s a bal alsó sarokba hirtelen odabiggyeszt egy apró térdelő püspököt. Egy ilyen kép lógott 84-ben a Szigligeti Alkotóházban az ágyam fölött, amíg be nem tettem a szekrény mögé. Bartha valami világvégi Bábeltornya, absztraktice, ő is megrémült a helyzettől, nála egy kis ablakon egy kecske kukkant ki.

 

Hanem az utószóban a nagyhírű teológus, Nyíri professzor:

 

A Miatyánk kérései kivétel nélkül föllelhetőek a korabeli palesztin vallásos irodalomban, kivéve a megszólítást: ABBA, Atyám.

A gyerek gügyögő hangjából a mi apu, papa szavunknak megfelelő ABBA párját ritkító bátorságra és bizalomra vall, hogy Jézus így beszél Istennel, mint gyermek édesapjával: egyszerűen, szívélyesen, félelem nélkül.

Jézus, [amikor imádkozni tanít] a vámosokat és a bűnösöket is fölhatalmazza az ABBA kimondására, hogy EZZEL AZ EGYETLEN SZÓVAL MEGNYISSA ELŐTTÜNK AZ ISTEN ORSZÁGÁT.

...vakmerő, csaknem arcátlan dolog apunak szólítani Istent... EZ AZ EVANGÉLIUM ÖRÖMHÍRÉNEK VELEJE...        

 

Hozadék továbbá, házigazdáim kiderítették, hogy összekevertem a glukózt a koleszterinnel, semmiféle cukorbetegség. Gyorsan második süti.

 

Aztán. Eszembe jutott a Múzeumnak ajándékozni két képet, az igazgatónővel ki is választottuk. Az állandó kiállításunkon már kilenc munkával szerepelek, jó kis anyag lesz együtt: A/97/09 és A/02/27.

94-ben, az Alapítvány szerződésében rögzítettük, hogy a képeknek évi kilenc hónapot falon kell lenniük, a Múzeum Magyar Ispota épületében, vagy az Esterházy palotában.

 

Itthon több e-mail várt. Egy szép-komoly levél is:

 

 

...valamelyik novemberi Magyar Nemzetben olvastam az Önnel készített riportot. Fontos üzenetek voltak benne, talán több tucat is megérintett - nálam ez nagy szó - de egy bekezdés rendkívül

sokat jelentett a számomra. A házasságról, a feleségről beszélt:

 

 „Egyszer halálosan szerelmes lettem egy asszonyba, de tudtam, hogy ISTEN ELŐTT KÖTÖTT

HÁZASSÁGOT NEM LEHET FELBONTANI, HA BELEGEBEDEK SE. Szerencse, hogy így van. Sok munkával újra barátokká váltunk. Igen, a mindennapos együtt-élet észrevétlen szépségei és titkai, az összenevetések...”

 

Én szintén beleszerettem egy másik asszonyba, feleségem, gyerekeim vannak. Próbáltam, próbálok kitörni, talán sikerült, ebben ott voltak segítségül a fentiek. Feleségemnek elmondtam a viszonyomról mindent - tudva, hogy csak így sikerülhet - és elmondtam, hogy még mindig szerelmes vagyok.

Megértette. 14 éve szeretjük egymást... megmutattam a cikket...

 

 

Jan.20.

Kata sok év után találkozott az ismerős vak házaspárral.

Nagyon megpróbált bennünket a Jóisten ebben az évben - újságolja a férfi - egy másik asszonytól született egy gyermekem...

Talán te próbáltad meg nagyon a Jóistent - mondja Kata.

 

 

A délelőtt elment a győri kiállítás 111 képe beírásával. Szereplésnaplóba S.0304 sorszámmal, majd ezt a számot minden képhez is. Aztán ellenőrizni a 222 adatot, mindkét táblázatban egy-egy hibát találtam. Ha egy szám téves, (ellentétben egy szóhibával), az egész értelmét veszti.

Ez után a győri kiállítás áttekintő anyaga  (a KIÁLLÍTÁSOK fejezet része)

 

A tegnapi verőfényes kirándulás két emléke, megpróbálom ezt a turista-puffogtatást, ha már megvettük azt a baromi drága gépet. (A képekre semmi kéket nem tettem rá, magától hajlik agfába, vagy ilyen volt.)

 

Reggel a kabinostól kaptam egy dossziét; Gábor befejezte Márai naplóinak kibogarászását. Bíztatjuk, ha befejezte a párját, az Illyést, a kettőből csinájon egy könyvet.

Néhány idézet hirtelenjében a legújabb részből: (a szövegromlásért nem felelek, G., bár mérnök és tanár, még nádtollal ír, a tintát is maga főzi. Vagy tízszer fölajánlkoztam, hogy megtanítom a PC-re.)

 

(Márai: Napló 1984-89):

 

- Éjjel... Krúdy tárcái. Minden más émelyít. A vers is majdnem morgás, szájgyakorlat.

- Minden éjjel Krúdy. Remek portré Podmaniczky Frigyesről. A jickás báró a fiókjának írt regényeket. Úriember volt, tudta, hogy másképp nem érdemes írni, csak a fióknak.

 

- Nemeskürty István (1925 -).

Olvasmányok az elmúlt hetekben: Nemeskürty István nevű hazai kommunista odaállású történész irodalomtörténete. Mesélgető olvasókönyv, szószátyár. Rólam is ejt néhány vállveregető zokszót. 1945-ben elvágja a magyar irodalomtörténetet, ahogy trimmelik a kutya farkát. (a trimmelés nem farokcsonkítás, hanem szőrritkítás V.D.) A Kassai polgárokat nem említi, valószínű kellemetlen felidézni a jelenetet, amint a Nemzeti színpadán Somlay és a polgárok ököllel verik az asztalt és üvöltik: Jog nélkül nincs emberi élet.

(Gábor kikeresett egy Nemeskürty szöveget: A gyertyák csonkig égnek már akkor is unalmas volt, ma olvashatatlan. N.I.: Diák írj magyar éneket. 1983.) (A Polgárokat úntam, a Gyertyák nagyon jó. V.D.)

 

- Pázmány Péter (1570-1637).

Pázmány a magyr prózát égig emelte, aztán gxorsan, a legjobbak is csevegni vagy szavalni kezdettek (sic), felváltották a próza tömör aranyát kényelmes váltópénzre... Pázmány nyelvén ma nem lenne oly könnyű hazudni.

 

- Petőfi.

Illyés Gyula Petőfije nem győz meg arról, hogy Petőfi nem volt legalább olyan mértékben hiú és becsvágyó, mint... beteges gőgje, türelmetlen hiúsága, rossz modora, nyegle és hányaveti türelmetlensége, féktelen önbecsülése; mindez valóság, akárhogy mentegeti Illyés. Ezek a nagy önzők természetesen vérpadra is lépnek, ha így megvédhetik hiúságukat... ezt tette akarva, akaratlan Petőfi is, aki, mint minden krakéler, igazában gyáva ember volt.

A Coriolánus fordítás... rejtélyes fordítás ez. Erős a gyanúm, hogy Petőfi nem tudott angolul ... feltehetően német puskából készült a fordítás. De ízes és jó, néhol, mikor káromkodik, csaknem shakespearei.

 

 

Ez a vasárnapi séta, a színek, a fák. Jó volt.

Nem valami híres felvételek, amiket most be is soroltam a  FOTÓK-hoz, inkább csak naplójegyzetek, de nincs szívem kidobni őket. Itt a másik kettő: F/02/15 és F02/16.

 

Kossuth rádió: Keresik az infótárolás megbízható módjait. Tudósok most a She is a smoll girl sláger teljes szövegét beírták egy(?) baktérium DNS-ébe. És 100 generáción át a szöveg megmaradt.

 

 

Jan. 21.

A klubban kaptam, Somlyó Györgynek pár sorban sikerül - nagyon jól - összefoglalnia:

 

IILLYÉS GYULÁHOZ

 

Tihanyi végvár híres kapitánya,

három megyét vendéglő nagyúr,

s egy országot! úgy is, ha szótlanul,

ha némán kong is szív és pince tája.

S tudnál világot is! de haj! hiába,

magyar költőnek vert nép jut hadul.

Mint egy verset, fájó példázatul,

fordítsd le egyszer sorsod franciára.

De úgy meg -- hisz a magam szövegén

próbáltam én is, szegényebb legény --

hol marad úgy az íz, a csín, a lelke?

Az édes tóparton zengd csak tovább,

tán kijut egyszer még a tengerekre,

lefordíthatatlan sorsunk dalát.

                                                 1957

 

 

Vojnich két munkamozzanat között megint kinézett az ablakon:

 

 

Jan . 22.

Egy csodálatosan bonyolult, hosszú nap a tegnapi, meg kéne írni.

Rémálom, valakik üldöztek, éjjel, elhagyott ösvényeken. Ahogy szoktam, hosszú szökellésekkel és lomha alcsonyrepüléssel menekültem. Szerencsére beleébredtem, erős szívdobogással. Négy óra volt.

Ésszerűnek látszott felöltözni, kinyitni a gépet. Először, amit hónapok óta kapiskálok, hogy valamit változtatni kéne a C. napló tartalomjegyzékén. 50 oldal, sok, nehezen kezeli a gép. Viszont, ahogy bejönnek a levelek, stb., szinte naponta használom. Most mély lélegzetet véve kettévágtam. Így a keresés lesz benne körülményesebb, ez az ára.

Aztán válasz a Keresztény értelmiségiek körlevéltervezetére. Megküldték, hogy írjam alá. Szerintük az egyházunknak helyénvaló lenne 50 évre visszamenőleg nyilvános lelkiismeretvizsgálatot tartani.

Nehezen született meg az állásfoglalásom, hogy nem látom át a helyzetet, nincs elég szellemi kapacitásom ehhez. Viszont Kata megszerezte egy nálam tisztábban látó barátunk véleményét, küldöm:

 

Dávid Istennek (Nátán prófétának) vallotta meg bűneit, nem pedig a médiának...

 

...sok ezer magyar sokszázezer zsidót NEM küldött a halálba. [..]  Az ellenállás akkoriban a vértanúság vállalásával volt egyenlő. És ez a keresztények közt sem mindenkitől elvárható, bár kétségtelenül dicséretes gesztus. Bűnösnek tekinteni egy népet, aki hagyta magát manipulálni, azt jelenti, hogy ma gyakorlatilag a világ összes népét bűnösnek kell tekintenünk...

 

[hogy az egyházaink sorsát a múltban meghatározó döntések végre nyilvánosságra kerüljenek:] Nem kell, hogy nyilvánosságra kerüljenek! Az egyháznak szüksége van megújulásra, önvizsgálatra, de ez jobb, ha belülről fakad, és jó, ha nem a világ előtt zajlik. Bőven volt alkalmunk látni, mi történik, ha a média elkezd csámcsogni a papok bűnein. Itt Szent Ferencet idézném: NEM akarok tudni a papok bűneiről, mert ők szolgáltatják ki nekem Krisztust!

 

Tisztelettel, megjegyezném, hogy a vészkorszakért felelős emberek közt zsidó származásúak is voltak. Nem feltétlenül zsidó felekezetűek. Ismét felhívom a figyelmet, hogy hibás lenne a kollektív felelősség felé eltévedni!

 

[Hogy nem lehetünk elnézőek önmagunkkal és hívő testvéreinkkel szemben sem:] CSAK elnézőek lehetünk! Az ítélkezés Isten dolga!

 

A bűnbánatnak csak a fele az önvizsgálat és bűnbevallás. A másik, a fontosabb, a megbocsátás. Ez Jézustól származó intelem. Az igazi történelmi kiengesztelődés, ha így kezdem: megbocsátok. Itt mindenkinek lenne felsorolni valója. Csak nagyon félve kérdezem: A Héber Biblia hívei hajlandók lennének erre?

 

Az öltözőben megkérdeztem az ezredest, érdemes-e megvennem a Babits-esszégyűjteményt, egy barátom kéretlenül félretétette nekem egy körúti antikváriumban. Ezen aztán vita kezdődött (ez volt a célom). P. szerint vegyem meg, úgyis szüksége van rá. (Az Illyés-naplókat is ő kapta meg.) Aztán beprotezsáltam Katát, rögtön délelőtt kap egy injekciót a fájós vállába.

A kabinosnak továbbításra odaadok (három seprűnyélre tekert) kiállításplakátot, a Széchenyi Könyvtár plakátgyűjteménye kérte, G. fölviszi. Az öltözőben A. történész elmeséli, egy diákja lakására kéredzkedett fel, vizsgázni szeretett volna. Én elmesélem, egyszer esztétikatanáromnál kollokváltam. Szóba hoztam akkor Derkovits Kivégzését, amit nagyon szeretek. Mire Szilágyi tanár úr a szoba közepén letérdelt. Négykézlábra állt, majd fejjel be az ágy alá. És kihúzta a képet. Az övé volt ugyanis.

 

Hazafelé útközben a szerszámboltba. Egy jó fáziskereső 200-ért, az ára ugyan 290, de régi ismerősnek számítok, kiállítás-meghívót is kaptak. A Közértből két kefír (Kata ugyan joghurtot kért, ezt mindig keverem). Ötven méterrel arrébb: antikvárium. Kulcscsomómmal megkocogtatom az üveget, a redőny alatt beeresztenek. Illyés tanulmánygyűjteménye a kirakatban: Iránytűvel. Ugyan megvan, sőt Zsófiéknak is vettünk egyet, de ez a könyv olyan érték, hogy kár lenne itt hagyni. Bárkinek szülnapra, stb. Például ebből értettem- és szerettem meg véglegesen Szabó Lőrincet. Verseskötetéhez egy olyan okos és magasztos hangvételű előszót írt Illyés, nagyszerű.

 

Reggeli. (Kenyeret elfelejtettem hozni.) Fölmérem, hogy ma mindenre alkalmatlan leszek a négy órai ébredés miatt, tehát marad az ügyintézés, útközben nem lehet elaludni.

 

Telefonos előkészítés, indulás. Nincs mély hó, lehet autózni. Leviszem a kesztyűtartóba  József és testvéreit, (ez a negyedik példány), így komplett a VW. könyvtár, nagy baj már nem érhet. Először a Siroki utcába. Mély lélegzetet véve most 80x80-as farost lemezt kérek, ez a döntés legalább egy évre megszabja majd munkám menetét. Ha a valamit változtatni akarok, lehet, hogy elég lesz ennyi. 84 óta a 60x60 centis kép megy, nagyon sok egyéb próbálkozásom kudarc lett. Különösen a 97-es Ernst-kiállítás előtt szerettem volna nagyobbakat festeni, utólag és egyesével minden képet hatvanasra le kellett fűrészelni.

Tehát megrendelem, aztán kivárom, amíg leszabják, és kérésemre fölhordják a csomagtartómba (fájnak az ujjaim). Harminccal több, mint kértem, rendelésnél rosszul szoroztam be a hatot tízzel. 72 darab. Így is jó, sőt.

 

A mázsa lemezt megutaztattam, ki a francba, Újpestre. Sok keresgélés után ott egy nyugdíjas fényképezőgép-műszerész, aki állítólag megbízható. Isten tudja, mi lesz nálam a hagyományos fotózással a jövőben, de a szerszámok legyenek üzemkészek. A festményfotózás (nemzeti érdek!) mindenképpen ezekre az öreg keletnémet gépekre marad. Hazafelé kis kerülő, hogy a múltkor rosszul megszerelt autómba legalább a kiiktatott betörésgátló elektromos kapcsolót kössék most vissza. Fél óra, megteszik. Mellékesen két új ablaktörlő gumi.

 

A lemezek szép komótos fölhordása a lakásba, nyolcasával. (egy forduló = 8 x 1.35 kiló.) Miki művtört vizsgára készül, nem tud segíteni. Javaslom neki, bárki középkori festőt húz, ejtse el, hogy: zárójelben megjegyezve, Bonnard nagyon megnézte ezeket a képeket, ezt biztos fogják értékelni.

Le ebédért, ételhordóval. (Ezt a műveletet magamnak tartom fönn, minden délben pár perc utcán, szépen ritmizálja a napot.) A szakácsot így szoktam volt nagyobb adagra bíztatni: ezt a kisebb unokáim is szeretni fogják, meg: mostanában a sógor különösen jó étvágyú... (Egy adag van előfizetve.)

 

Négykor ébredés, séta egy  művészettörténészhez, úgy tűnik, ez az egyetlen mód, hogy utolsó monográfia-példányomat visszakapjam. Engesztelésül egy porcellán imádkozó angyalkát is kapok. Onnét a cipészhez, Kata fölfedezett egyet a Keleti Károly utcában. Legfontosabb miseruhám, a 15 éves munkásbakancs talpa mára tükörre kopott, többször majd hanyatt estem. (Csehszlovákiából csempészték nekem, fáztam a hajnali miséken.) Váratlan fordulattal a mester úgy képzeli, hogy ráragaszt egy recés gumiréteget, tökéletes. (Azt hittem, az egész talpat le kell cserélni.) És egy nap alatt meglesz!

 

Evvel a mámorral az arra lévő ágyneműboltba. Kata pár éve elejtette, hogy tök fázik, nincs már pehely a paplanjában. Minap észbe kaptam, és fölajánlottam, de lefékezett, hogy akkor előbb körbeérdeklődik. A halasztást viszont nehezen tűröm. Most megvettem neki egy márkás darabot, fehér gyapjúmicsoda, bélelt. Megbeszélve, hogy becserélhető, ha Kata. Huszonhat ezer, tehát elég meleg lesz.

A szomszéd boltban életemben először magamnak egy pizsamát.  A nadrágja jó lesz alulra, nagy hidegben, ha kabátban is fáznék a templomban.

 

És ez még mindig csak a délután.

 

Este Szütsékhez a Gellérthegyre, tv-interjúját megnézni, videóról. Annak idején szólt, de szégyenszemre elfelejtettem. Mutatja új képeit is, különös, hogy ezeket a csendes-kopott, szomorkás témákat most viharos ecsetjárással festi. Vojnich monitoron mutatja délelőtti fotóit, jók. Az egyiket e-mailen átküldettem, lefekvés előtt még ide föltettem. Mutatja, hogy a web-lapomon a régiNEWS-ok egy része nem olvasható, megrémülök, ezt majd ki kell javítani.

 

Hazaérve, Mike elmeséli vizsgája részleteit, Botticelli, sikerült. Ágyban a most megjelent Rakovszky-vers a 2000-folyóiratban. Jó, de nem annyira. Nagyon aggódom érte (magamért), mert nyilatkozta, verset alig ír, megint regényen dolgozik. A tavaly megjelent regénye állítólag nagyon fontos és jó is, én nem tudtam használni, untam, kiesett.

Villanyoltás csak fél tizenegykor.

 

Ma délután e-mail reflexió barátomtól, megbocsátás ügyben:

 

Ha valakinek legyilkolják a családját, a túlélő nem bocsáthat meg a gyilkosnak, mivel erre csak az áldozat lenne (lett volna) "jogosult", ha még élne.

Aki élve maradt, vagy később jött a világra, az áldozattá válás morális fedezete nélkül nem játszhatja el a humanistát, farizeus módon nem csinálhat úgy, mint akinek egyaránt szívéhez közelálló, aki ölt, és akit megöltek.

 

Aki nem bocsát meg, az nem csalja magát hamis kibékülésekkel, nem áltatja magát azzal, hogy aki más emberek elemi jogait kétségbe vonja, azzal lehet ill. szabad emberi vagy politikai alkukat kötni. Aki nem bocsát meg, az tudja, hogy a gyilkosok röhögik, ha az áldozat békéről, a gyilkost is megillető méltóságról papol, a gyilkos tudja, hogy aki megbocsát nekik, az egyszerűen csak gyáva!

 

De ki is a gyilkos, kinek nem bocsáthat meg az áldozat utóda? Véleményem szerint az az ember, aki ha rajta áll, ma is elkövetné a tettét. A rossz lelkiismeretű emberek szeretnek hivatkozni arra, hogy akinek nem tapadt vér a kezéhez, azt csak a "kollektív bűnösség" tévtana szerint lehet bűnösnek tekinteni.

Ezzel kapcsolatban nem árt leszögezni, hogy a tömeggyilkosságok általában nem magával a mészárlással veszik kezdetüket, hanem a társadalmi tudat átformálásával, azzal, hogy az un. tisztességes emberek lehetőség szerint érezzék úgy, hogy ami utóbb a szemük előtt zajlik, az nem is mészárlás, hanem valami sajátságos igazságosztás. 

Kétségtelen, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy kockáztassa mások életben maradásáért a saját életét. De az is kétségtelen, hogy csak ezek az emberek lesznek felmentve a lelkifurdalás kötelezettsége alól, csak ezek az emberek érdemlik ki a "megbocsátást"!

 

Még ezt majd át kell gondolnom.

 

Este.

Tehát. Legyek durcás Hitlerrel?

Mi gyakorlatban a megbocsátás?

(Hitünk szerint Isten ítél.)

Nekünk utasításba van adva, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk, feltétel nélkül.

Vagyis mindenkivel jó szándékúak kell legyünk.

Ennyi, nem?

 

 

Jan. 23.

Tökéletes, gyönyörű mozdulat.

53 évig tanultam.

Nem sikerült. Legalábbis így nem.

 

 

 

 

 

Búcsú a síeléstől, evvel a fotóval.

És aztán legyen elég a nyafogásból.

 

 

 

 

 

 

 

Az A/03/01-es műteremmel, - az idei első - ma délben itt tartok.

Ez is 80 centis.

 

Még kissé matyó babás színű.

 

 

Jan. 24.

Kaland a Körúton.

Rászántam magam megnézni Schéner kiállítását

a Mű-Terem Galériában, a Falk Miksa utcában. (Február 8-ig nyitva.) A múltkori, 1962-ben, a Csók Galériában nagyon érdekes volt.

Most is volt pár igazán jó kép.

 

Hanem útközben elkapott egy testes román cigány. Észrevette gyermekien vágyódó pillantásomat, katonai távcsövet árult a villamosmegállóban. Lohol mellettem: Főnök, tizenötezerért a magáé! Tokkal együtt, vigye! Fogdosta vállamat. (Zsebeim tartalmáért aggódtam.) Tízért! Egy sarokkal arrébb: nyolcért! Ötért! Négyért! Akkor elernyedtem. Megpróbált rosszul visszaadni a tízesből. Utána meghívatta magát egy kávéra, de hát én azt nem szoktam. Koldulásba váltott: kért volna ötszáz forintot, élelemre.

 

Hazaérve: a távcsőben volt rendesen két luk, voltak lencsék, szíja is volt neki, nejlonzacskóban, originál.

Megnéztem vele a túloldali lakás képeit.

Miki elnézően mosolygott, az övé jobb.

 

Fél óra után aztán kitaláltam. Rakovszky Zsuzsa új verse a 2000-ben mégiscsak nagyon jó, ezt megköszönve levélben, menjen távcső a hét éves kisfiának, ajándékba. Egy lukácsos kollega majd átadja. Becsomagoltam.

 

A zuhanyozóban találkozom a II. sz. ezredessel (három van), a forró víz alatt leteszteltem a „katonai” távcsövet. Pattogós szakszerű kérdések.

- Hogy nézett ki?

- Made in Russia, és sarló-kalapács, vörös csillag... Terepmintázatú, de az oldalán töltények dísznek, domborműben.

- A katonaság nem díszít. Milyen nagyítású volt?

- Az nem volt feltüntetve.

- Volt-e a lencsében célkereszt? A rovátkákból szinusszal a lőtávolság...

- Nem.

- Akkor ez álmilitary. Az igazi, amiben iránytű is van, szögmérés lehetőség, analóg. Ötven márka helyett hatszáz. Vitorlás versenyeken használtuk. Kiszámítani, hogyan kerüljük a bójákat. Megvetettük a céggel...

 

Az öltözőben aztán négyen veszekedtünk, nem jutottunk dűlőre: G. idézi, hogy Illyés azt a szót használja Naplójában, hogy kigörbít.

- Kiegyenesítettet kellett volna írnia.

- Ilyen magyar szó nincsen.

- Nyomatékosításra, figyelem fölhívásra alkalmas, a k, g, r, markáns mássalhangzók.

- Van olyan görbítés is, ami nem jut el az egyenesig, tehát a szó pontos.

- Ennek ellenére szeretjük I. Gy.-t.

- Szóalkotás, joga van hozzá.

- Olykor szerette a kimódolt kifejezéseket.

- Remek, képszerű.

 

Történész barátunk ugyanitt a napokban beszámolt a Rákosi-konferenciáról, amin ott volt, s ahol többen, részletesen foglalkoztak Illyés kétkulacsosságával, és hogy nagyon jóba volt a Vezérrel.

Mondtam neki, dokumentumot nevezzenek meg, adatot, verset mutassanak, eléggé ismerem az életét és a naplóit, sokat szenvedett ettől a rágalomtól.

Mára aztán T. doktor utánanézett, és diadalmasan idézett (szó szerint) a Rákosi 60. születésnapjára kiadott tisztelgő albumból. Illyés ebben Rákosi bírósági tárgyalásának leírásával szerepel, elmondja, hogy ő ott Rákosi és a l’Humanité riportere között fordított, valamikor 32-ben. (Evvel helyettesíti a hódoló verset.) És itt!! mellékesen megjegyzi, hogy soha nem volt tagja vagy szimpatizánsa (valami enyhébb szót használ) a kommunista pártnak, sem itthon, sem Franciaországban.

Mindez 1952-ben!

 

 

Jan. 25.

Hosszú telefon Tandorival. A múltkor lovacska-rajzot kértem tőle. Többet küldött, nagy borítékban. Ez nem annyira szép, mint amit tíz éve láttam, a minisztérium valutapénztár-szoba falára szögezve, de azért!

 

Már csak egy madárkája van, egy veréb, a Totyi. Megjegyzi, hogy a fölső lakásukban, ahová nem lép be vendég, a kisszobában kilenc köbméter papír, kézirat, nem tudja, milyen tartalommal. A könyvespolc egy méter magasságig ott hozzáférhetetlen.

 

Egyeztetjük, a most bódékba kitelepített Fehérvári úti piac a legvonzóbb (véletlen ismerem anyácskám jóvoltából), a Nagyvásárcsarnok aurája viszont lenyűgöző. Hogy nekem kocsival hazafelé dél felől az Attila út adódna, de húsz éve ragaszkodom a Duna-parti kerülőhöz, az Ybl-kaszinó a Lánchíd-környék kedvéért. Pedig nem is tudok körbenézni.

 

Este aztán egy régi tanulmánya Bierce: A Bagoly-folyó novelláról. Harminc éve filmen láttam, úgy is elementáris volt. Újraélem. Az elfogott szabotőr víziója az Észak-Dél háborúban, akasztása pillanatában.

 

Újra élem. Nem is tudok tizenegyig elaludni.

 

 

Kinga unoka ma este,

nem csúcsminőség, ezek a fotók csak neked, kedves J.!

 

 

Jan. 26.

Az uszodában egy régi fiú bukkan föl, képem van nála. Indiában tanult, angol papi gimnáziumban, és az angolok komolyan vesztik a sportot. Nagyon megtanították a gyorsúszásra, megcsodáltam két éve, akkor találkoztunk utoljára. Most megkértem, úszna velem egy hosszt teljes erővel, érdekel, hol állok öt év gyakorlás után. A 28 méteren 4-5 méterrel maradtam le, rendben van. Délelőtt aztán majd lefordultam a székről.

Igen ez kimaradt, az erőmet mindig félórára osztottam be. El kell kezdeni, fokozatosan, a rövid sprinteket. Azt mondják, a szívnek is nagyon jó. Ha túlélem.

 

Gábor gyűjtése a Márai naplókból, tovább, megint egy adagot kaptam:

 

Petőfi Sándor nem volt nagy költő. Ő csak a legnagyobb magyar költő volt, ami nem értékelés, csak védjegy, Made in Hungary... Arany költészete kibírta az idő tisztítótüzének hevét. Petőfi írt néhány szép verset, költeményeiben akadnak zengő, andalító sorok, de költészete egészében lapályos,,, külföldön udvarias hümmögéssel emlékeznek azok, akik tudnak verset olvasni. Marad a kérdés, mi lett volna, ha van ideje?... Nem lehet tudni, marad az olajnyomat, a költő, aki meghalt a szabadság mezején...

Aztán következnek abc-ben Radnóti, Rónai György, Somlyó Zoltán, Cs. Szabó, Szabó Dezső stb. majd:

Szini Gyula.  ...már megint könyveket vásárolok, A bohócok. Mint aki betemetett pincébe téved, ahol néhány régi évjáratú nemes itallal töltött hordót fedez fel: úgy ízlelgetem ezt a tiszta erős prózát. Kitűnő író volt... A nagy Nyugat nemzedék mellett s velük egy időben élt egy másik, csendesebb, szerényebb: Lovik, Szini, Tömörkény, Csáth, Cholnoky. S ősük, az óriás Krúdy. Milyen gazdag korszak volt!

 

Vasárnap. A kiránduláson (egy egészen más csapat) azon vitatkozunk, elment-e Illyés a rendszerrel való ellenállásban a határig. Általános vélemény, hogy nem. Persze az én ellenvéleményem nem érvényes, mert ismerem szenvedéseit, és elfogult is vagyok.

 

Jan. 27.

Az idei első kép ma itt tart, A/03/01:

 

 

Mike vizsgára készül, éjjelre megint szobát cseréltünk, mert a kompjuterre is szüksége van.

Egy klasszikus plakát aktualizált parafrázisát kell elkészítenie méteresben, kézzel festve, stb.

Ezt készítette nekem közben, reggelre, balkézről:

 

 

[A nem-angolosoknak a szöveg: Hibaüzenet. A gép kezelőjével van a baj! Cseréld le, és nyomj le egy gombot a munka folytatásához...]

 

Jan. 28.

Családi támogatással lassan elkészül a kép. Kata azt mondta, sok a piros, Mike, hogy hiányzik az előtérből az ágy...

Igyekszem. Ma itt állok. Tettem bele még egy kis zöldet is.

 

A klubban tovább veszekszünk Illyésen.  A kigörbít szó is előkerült, megint. A mindig szótlan irodalomtörténészt is megkérdeztem, rögtön görögül idézett: az egyszer használt szavak. A művésznek joga van a szóalkotáshoz, amúgy meg kell nézni egy tájszótárat.

A tekintete pedig azt sugallta, ne zavarjam a zuhanyozásban.

 

Délben véletlenül hallgatom, a Bartók rádión valaki valakinek a verseit szavalja, zsinórban. Nagyon jók. Egy rezignált öregúr morfondírozik, és élcelődik önmagán, de úgy, hogy időnként hideg fut a hátadon. Budapesti közhely-szókapcsolatok, teljesen újszerűen, kifordítva, játékosan. Szívesen olvasnám. Már fél három, rég alvásidő, de kivárom, kicsoda.

Váradi (febr. 3.: y) Szabolcs olvasta saját verseit.

Este telefonon érdeklődöm: igen nagyon jó, holnap hatvan éves. Hamarosan kapok kölcsön kötetet, és majd megjelenik egy CD is. Az azért érdekes, mert nem mer színész vele egy műsorban szerepelni, olyan jól olvas verset, a másét is.

 

Még a Márai idézetekből:

Illyés a legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar irodalomban találkoztam. Ez a tehetséges, értelmes paraszt nem bír hiúságával; a nemzet őrangyalának érzi magát, a haza szeráfjának. Keserves ébredése lesz. Kár érte.

 

És ez már Illyés naplóiból:

...évek óta járja szellemi körökben, mint bon mot: Illyés a magyarságot saját halottjának tekinti...

 

Röpködi könnyű, járni nehéz: a költőnek a versben... A dilettáns szárnyal - annyi erre a recept... A tehetség azon mérődik, ki mit vesz fel a földről...

 

És a költészetről, megint:

Van a versekben valami szavakkal ki nem fejezhető értelem. Néha egy sorban megvillan, néha egy hasonlat ragyogtatja ki, vagy csak két szó egymásba olvadó zengése... A vers lényege megfoghatatlan... Minden vers tulajdonképpen ráolvasószöveg, bűbájrigmus, lefordíthatatlan, csak a törzsbeliek érthetik...

A legszebb lejtésű magyar sorpárt Babits kacérságával, barokkos méltósággal Ady írta le, méghozzá jambusnak:

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag sorsomba ne véljen fonódni.

                                               (Elbocsátó szép üzenet)

Kering velünk. Eszünkbe sem jut értelmét keresni...

 

 

Jan. 29.

Ez a piros kép sajnos közepes lesz. Életkedvet fenntartandó a reggeli uszodai sprintek.

Tegnapi ráolvasásom, magamra is, egy baráti e-mailben:

 

...egy hülye kínai mondás szerint, ha az életnek lenne értelme, már rég megtalálták volna. Tényleg, az ember néha unja. Én is. Hullámvasút. Csináljuk, aztán néha fölcsillan valami. Nem érzület kérdése, hogy hasznos-é. Gyermekeink jóllaknak.

 

...csináljuk. Elkezdtem a 80 centis lemezeket alapozni, márciusra át kell száradniuk. Vártam pár napot velük, míg Kata vidékre megy, gyűjteni, mert nem bírja ezt a nagyon erős szagot. Én igen, én szeretem, de tényleg bódító.

 

Mike tegnap befejezte a vizsgáit, most 48 órát nem aludt.

Vonalzói, jegyzetei halomban az asztalomon.

Ígérte, mára elrakja.

Üres marad a helye.

 

Schéner nyolcvan éves. Azt mondja, öregedve az ember mind jobban egyedül marad.

 

Jan. 30.

József a klubban meséli, hogyan sétáltak haza Gödről, József Attilával, HÉV-pénz híján. G. pedig Nemes Nagy Ágnes levelét idézi, Babitshoz írta, annak halála után. Ebben bevallja, hogy mostanában József Attilát jobban szereti.

Még valami volt ebben az In memoriam Nemes Nagy kötetben:

Illyés egy találkozón vesz részt, ahol a szoc. hatalom jelzi, hogy neki a népi írók kellenek. Utána N. N. Á. -val találkozik, aki megkérdezi tőle, hogy akkor most a polgáriak; az Új Holdasok mit csináljanak?! Akasszák fel magukat! - a válasz.

Mit kezdjünk evvel? Olyan valószínűtlenül hangzik...

 

Bizonytalan voltam Irak-ügyben, mert van, amikor a demokráciát csak fegyverrel lehet megcsinálni, lásd Hitler. De most olvasom: a pápa ellenzi a háborút. Akkor így.

És a végső kérdés ez, az igazi kérdőjel: érett-e Irak a demokráciára?! És - sajnos - félő...

Vagy: szokni kell? Mennyi vagyunk mi érettek rá? Mennyi gyerekesség ebben a 12 évben!

 

Nyugtalanít, délután a pontosítás kedvéért fölhívom Gábort, aki beolvassa a szöveget.

Tehát.

Illyés az 1951-es Irókongresszusról hazatérve meghívja magához N.N.-t és férjét, Lengyel Balázst, és beszámol. N.N. kérdésére, hogy akkor most mit csináljanak a polgárinak nevezett írók, jön a válasz: A polgári író akassza fel magát!

 

N.N.-nak ebben a kritikus percben kihagyhatott az intelligenciája. (febr. 2.: R. meséli, N.N.-nek híresen nem volt humorérzéke.) Illyés feketehumorát ereszthette meg, vagy a másik lehetőség, hogy nem tette hozzá a mondat második felét: ezt gondolják odafönn...

Hogy nem saját véleménye, az mindeneken túl számomra abból is nyilvánvaló, hogy ő hívta meg őket, tájékoztatni.

A kötet, pontosan: In memoriam Nemes Nagy Ágnes. Nap kiadó, 1999.

 

 

Jan 31.

Különös ébredés, nem fáradt. Ilyenre már nem is emlékszem. Félálomban tűnődés: talán mert más a szoba, más az ágy. A tegnapi erős munka. (Négy napja alapozok, a szag a műteremben szemet csípő, elviselhetetlen.) Aztán kiderül: háromnegyed hét, elaludtam. Így egyenesen uszodába. Tíz perc késésben. Ha már ma minden más: villamosra szállok.

Az ellenkező irányba.

Hazafelé kivételesen a túloldalon, mert két hete az antikvárium kirakatában Genthon Ferenczy monográfiáját láttam. Elmulasztottam megvenni, tudom, közben eladták. De most arra, mert a könyv emléke is átmelegít.

 

Tényleg, nem tudná valaki kölcsönbe megszerezni három hétre? Nagyon szeretem azt az embert.

 

Az alapozás délre kész, bedolgoztam a húsz kiló fatapaszt. Hullafáradt, minden rendben. 53 tábla, 80x80-centis. Kissé riasztó.

Este, villanyfénynél, az új kép tovább, A/03/01. A kompjuter nagyon töredékesen adja vissza a színárnyalatokat.

Be lenne fejezve?

És vége a januárnak. Valljuk be, nehéz hónap volt.

Igaz, egy ilyen összegzésnek semmiféle értelme nincsen.