97. levél J.-nek,
Le-Meux
VÁLINEWS
2003. ÁPRILIS
Ápr. 1.
Ma este 10. 15-kor a Duna-tévén a portréműsorom. A szerkesztő szerint jó lett, még nem láttam.
Tizenegy órát forgattak, egy hosszabb műsorra is készülnek ugyanebből az anyagból. Az interjú napján fél négykor ébredtem, mire felvétel, hullafáradt, nehézbeszédű. De miért is kellene csillogni, jobbat mutatni?!
Kíváncsi vagyok, lesz-e benne az uszodás felvételekből. Az én ötletem volt, négy éve nagyon szeretném látni - korrigálandó - a mozdulataimat gyorsúszásnál, és bukóforduló közben. Állítólag lesz lehetőség egyszer egy lassított lejátszásra is.
Egy hónap után újra Bach hegedűszonáták. (Lénard Sándor mosolyog a kertjében.)
Első napok itthon: önadminisztrálás. (Néha még én is onanizálásnak vélem. Pedig ez (is) a szakmai háttere annak, hogy nekem kéthavonta el kell adni egy képet. S az össz ismerősömnek már van. Persze lehet, hogy ezt is túllihegem. Avval a gőggel, és lendülettel, hogy ezeket a képeket biztosan nem csinálja meg helyettem más.) Ma a Cifrapalota kiállítás bekerül a 08. ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK fejezetbe. Két telefon: lesz izlandi út. Október kilencedikétől négy éjszaka. Sőt, Kata jön velem, egy második képért.
Reggel kojaklámpás mikrobusz oldalán: LÉGIKÖZLEKEDÉS. BALESETI HELYSZÍNELÉS.
Fura. Miért olyan kényelmetlen ezt látni? Annak a látványnak csak a töredéke is.
Lukácsban ragyogó arccal a gépészmérnök Gábor, „aki a tintát maga főzi”, és most adta le kéziratát Márai - Illyés naplóiról, jelenti: már kompjuterbe írok! A fiam letette elém az asztalra a sajátját, vett újat. Telefonon konzultálunk, már tudom kezelni. Első kérdésem az volt, hogy mit csináljak, eltűnt a szöveg, és egy fal van helyette? Mozgasd meg az egeret!
Katának gyógyszerért, betegeskedik. Elég ramatyul néz ki. Szerinte a barnáknak jobban áll a betegség, mint a szőke fajtának. Igaz, a múlt héten Kecskeméten anyácskám is súgva kérdezte, nem zsenánt-e nekem egy ilyen töpörödött púpos öregasszonnyal az ebédlőben mutatkozni. Hajam szála égnek állt.
Küldik
nekem az EREC-et, a Cionista Szövetség lapját, talán a zsidótemető könyvem
kapcsán. Most benne ez a fotó, bár aláírás nélkül, nyilván holocaust emlékmű,
fiam ismerte is. Levettem a web-oldalukról, a kép neve JADVASEM.jpg, akkor
Jeruzsálemben kell lennie. Szégyen, nem tudtam róla.
Döbbenetes.
És elgondolkoztam a tehetség fogalmán. Ha nekem adják ki a feladatot, talán eljutok a vagonig. Egy betontömbbel alá, nagy tér közepébe. De hogy egy semmibe vezető hídcsonk, kilépve egy abszurd térbe, domboldalon. Vannak ezek a reménytelen gyufaszálas logikai feladatok, ahol nem tudom hány szálból egyenlő oldalú háromszögeket, satöbbi. A rejtvény megoldása majd mindig átlépni a lineáris logikát, például a síkból kilépni a térbe. Kezdő építészként mindig a logikusból indultam, nem tudom, eljutottam volna valaha a vízióig.
Kényes pont a híd vége, roncsoltnak látom. Hibátlan ötlet.
Zseniális szobor.
Történész barátunk a klubban: Bocsánat, Keitelt Nürnbergben támadó háború indítása miatt akasztották föl. Mi a különbség?
Mondom: A WTC torony áldozatai...
Ő: Senki nem mondja, hogy Irak volt. Örültek neki, de az más kérdés... Egyébként Drezdát is az Air Force; az angolok és az amerikaiak bombázták le, az ottani gyerekeket is.
Elgondolkoztató.
Ápr. 2.
Megvolt a portréfilm. Ami nagyon nem tetszett, leginkább én vagyok az oka, bár nem tehetek róla: ez a végtelenített kedélytelen monológ. (Ha legalább a témakörök között egy kis tagoló szünetet betettek volna, csönddel, zenével.) Tényleg nem tehetek róla, hajnalban ébredtem, s a fáradtsággal a mosoly, a játékosság-könnyedség, a humor maradt el.
A kameramunka tetszett. Azt a pár hirtelen fölpörgetett vágást nem tartottam indokoltnak.
Egy hiteles kritikusomnak tetszett a műsor, hogy a kép születése izgalmas volt.
Ápr. 3.
Tandori új könyve regény, dedikálta: Zabkeselyű. Véleményt vár.
Tőle már megkaptam a Kossuth-díjat; nála lévő képem - A/02/20 - szerinte VERÉBSZÍNŰ. A Parsifal fordítását egy ujjal pötyögteti, (egy éves munka) mert a másik kezében Totyi madárkája szendereg, óraszám.
Ma már hozzájutok a kecskeméti képekkel foglalkozni. A/03/03, 12, 21. Az ötlet realizálódni látszik, amit Bonnard rendszeresen: a 80 centis kép hatvan centisnek lesz az igazi. Fűrészgép.
Kata beteg, este leküld a boltba. Előttem az egyik tizenöt dekát kér, a másik huszat az aprójából. A pénztárnál sorban állva nézegetem az előttem álldogáló asszonyka nyakát. Micsoda hülyeség ez az élelmiszervásárlás. Két csap a falból, az egyikből rántott hús, hasábburgonyával, a másikból uborkasaláta. Pénteken mákos tészta; nem? És hó végén jönnek az órát leolvasni.
És egy a levelekből:
Tegnap reggel porszívóztam, majd leültem megnézni videóról a portréfilmedet. A negyedik perc táján, amikor a lemezt csiszolod, zsémbeltem kb. egy-két másodpercig, hogy most csupa por lesz minden a tévé körül...
Szóval realisztikus volt (a többi része is)...
SMS a kissé irigykedő P.-nek:
Beszéltem a konzullal. Okt. 9.-én jössz Izlandra.
(Gyerekkori álma.)
Ápr. 5., szombat
Látogatás rákbeteg barátnőnknél, 40 éves. Most pár hónap különbséggel levették mindkét mellét.
Mondom neki, ilyenkor nehéz kérdezni, mesélj, amiről szívesen.
--Ó, hamar rájöttem, itt nincs mit titkolni, és nekem is könnyebb, kibeszélve. A mellrák azért veszélyes, mert nem fáj, csak az utolsó stádiumban. Nekem van esélyem, viszonylag hamar észrevették. Két bizottság előtt kellett magnóba mondanom, hogy én kérem a műtétet, de a sebész a kórlapomat is aláíratta, és utoljára még egyszer a műtőasztalon is jegyzőkönyvet diktált magnóba a beleegyezésemmel. Négy és fél órás műtét. Negyed óra után az altatóorvos megkérdezte, maga még miért nem alszik? Mondom neki, ezt magának kell tudnia. Aztán úgy elaltattak, hogy csak estére ébredtem. Megígérték, még egy évig lesznek fájdalmaim. Vannak. Érdekes, a fantomfájdalom a legkeservesebb, azon semmi fájdalomcsillapító nem segített. Nem ismertem, akkor egyszer elveszettem az önuralmamat. Levettem a kötést, elkezdtem kitépni a varratokat... Mikor egy orvos telefonon elmagyarázta, hogy ez természetes, megnyugodtam. A baloldalon eltávolították a nyirokrendszert is, az vinné tovább a rákos sejteket. A bal kezemmel most egy kilót sem szabad emelnem. Pár év után derül ki, meggyógyultam-e.
A kórházban, amikor megtudtam, hogy rosszindulatú, egy pszihológust küldtek hozzám. Egy jót mondott: ha épp nagyon nehéz, ajándékozzam meg magam valamivel. Ez bevált. Az operáció után napi négy liter folyadékot kellett innom, nehéz percekben megajándékoztam magam egy pohár vízzel.
Mellettem egy anyuka feküdt, hasonlóval. Őt azonnal elhagyta a férje, már a kórházban sem látogatta.
Nekem ilyen gondom nincs, és szépségversenyen sem akarok indulni. De az egy nehéz pillanat volt, mikor a nővérke azt mondta: az amputáltak... Miért, hát nekem megvan kezem, lábam... De igaza van... Úsznom kell járni, már vettem is egy speciális fürdőruhát, harmincezerért. Leszállított áron. Két textilréteg közé kell betenni a szilikont.
Ma először kocsit is vezettem. Még a bal karom... Isten különösen szeret, minden nap tapasztalom.
Ma reggel Jeremiás, a háromezer éves kérdés:
Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled a peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? ...felnevelkednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktöl! (12, 1-2)
Zuhanyozóban:
-Hogy van, ritkábban látom?
-Most kicsit kemény. Fuzionáltam egy másik bankkal, most kétezren vagyunk. Ezerhatszáz az értékesítés, az marad, de az adminisztrációból a felét, kétszáz embert le kell építenem. Nehéz ügy.
Tegnap a 09-es, a gyűjtők szerinti képlistán (Minden kép, ami a tiéd...) kerestem valamit, és kiderült, az egyik festmény nem jön föl. Át kellett nézni az egészet (1633 tétel, rajzokkal, fotókkal), hét hibát találtam.
Isten
különös állatkája, Balthus. (Szerepel a múzeumomban
is.) Nagyon szeretem. A tévéfilm rendezőjével beszélgettünk róla, erre hozott
egy nagy Skira-albumot.
A legszebb képéért minden nap elmentem a Metropolitan Múzeumba. Láthatóan két dolog érdekelte, a meztelen kislányok még szőrtelen szeméremdombbal, és a hideg-meleg pasztellszínek egyensúlya.
Különös kettős.
És néha nagyon összejön neki.
Ápr. 7. hétfő
Napi három-négy meghívót kapok, az egyik leporellón - Hollán Sándor, Párizs - a művész is megnyilatkozott, átpörgettem ezt is:
LÁTNI
Nagyon régóta tudom, hogy nem látok. Mit értek ez alatt? Valami hiányzik abból, amit látok. Nem érdekel, amit a szem felfog... Vannak futó pillanatok, amikor a látvány megérint. Ezek a ritka, de élő pillanatok...
És
le is tettem a papírkát. Ajjaj. Egy művész, aki elmondja a mélyet. Viszketni
kezd a hátam. Ha jó a képe, tőlem egy zamatos birkapaprikás receptet is
elmesélhet.
A meghívó bekerült a bal alsó dobozba.
Aztán hívott Szüts, te, ezt meg kell nézni! Valahol Rothko - Morandi és Seurat között.
Megrendítő, láttam. Dürernél, mondjuk, ötvenszer jobban ért egy fa megformáláshoz. A legjobb csendéletei pedig... újra kell rajzolni a XX. századi magyar művészettörténetet. Hogy csak a vájtfülűeknek? Miért, Vajda Lajost hányan?
A Kiscelli Múzeumban egy húszperces film is. Nehézkesen mozgó öregúr, úgy 70 felé, lassúbeszédű. Délfrancia birtoka környékén rajzolja a vén tölgyfákat. Mindnek nevet is adott. Otthon pedig gyönyörű öreg kannák a csendéleteihez.
Tényleg olyan elmélkedős pasas lehet.
Aki
Európába tart, aki Európára szavaz, kötelező megnéznie, mind a három kiállítását.
Csak a fasiszta pedereszta ukrán maffiózók nem nézik meg.
(Félek, nálam a reprók nem igazán informatívak.)
Tehát Hollán:
1./ Francia Intézet, a budai Duna-parton, nekem itt a lombrajzok..., nyitva május 4-ig.
2./ A Kiscelli Kastély templomtere, olyan, mintha hatalmas orgonabúgás, pár gyönyörű csendélet is van, figyelem, ez április 20-án bezár!
3./ Szentendrei Képtár, még nem láttam, de csendéletek, ezt is, mindenképpen...
Május 25-én zár.
Ápr. 8. kedd
Anyácskám este telefonált, hogy rosszul van. Átszaladtam, aztán ott aludtam a díványon, valahai gyerekszobámban. Délelőtt ügyintézések és bevásárlások számára, mellesleg röpke unokalátogatás. Botond egy hónapos és komor, anyja Józsi bácsinak hívja.
Aztán
itthon egy feladat. Délelőtt vettem egy nyomógombot, ami a kapucsengő
pótberregőjéhez kéne, mindegy. De nekem gombnyomásra nem kontaktus, hanem
kontaktushiány kellene. (Beszélgetés közben meg kell egy érintkezést
megszakítani.) Gyengeáram. És ezt a vásárolt gombot nem sikerült átalakítani.
És akkor bevillant. Jelentkezzen, aki ezt tisztább szerkezettel (szebben) meg tudja oldani.
Ápr.
9. szerda.
Mi volt még. A 20 éve csinált műtermi elsötétítő függöny megjavítása: behúzva fotólabor vagyok.
Aztán egy 500-as halogénreflektor a mennyezet alá: filmesektől kapott teljeskék fóliával - bemértük - 5500 Kelvin fok / 200 Luxot ad a készülő képre, a nappali fénynek megfelelő szín és fényerő.
Végül ez a próbálkozás, ez is beszerzés eredménye egy tegnap útközben talált elektromos boltban; tavaly óta foglalkoztat, hogy egy Mária-ikon a falra, örökméccsel. Amíg nem találok, addig most egy a kis képeslap. Talán ronda az egész evvel a lobogó gépi fénnyel; próbálkozom. De mindig mondom, egy szoba berendezése nem sítlusegység kérdése, a stílus a benne élő ember.
Ápr. 10.
Láz 38.3, orvoshoz. Mire hazaértem, elfelejtettem, mit mondott, valami bonyolultabb. Nem influenza, arra emlékeznék. Gyógyszerek, fekvés. Padlómon most tépett újságpapír-szőnyeg, valahányszor pisilni indulok, a papucs mellett olvasom a fenyegető hírt: STAGNÁL A NÉMET GAZDASÁG.
Ilyenkor az ember alszik és olvas.
Németh László: Utolsó
széttekintés / Levelek a túlvilágról
A tehetség más, mint a képesség. A tehetség az életünkkel együtt növő cél, amely megkeresi és megteremti az eszközeit, néha még a szükséges és hiányzó képességeket is... A képesség, akármennyi van belőle, még nem tehetség, s egy nagy, sokféle képességű ember tehetség nélkül sokszor olyan, mint azok a daganatok, amelyekben minden szövet együtt van, amiből egy emberi szervezet keletkezhet, épp csak az egészet megélesítő, rendező elv hiányzik.
A tehetséget nem lehet tanítani, a legjobb képességekből sem lehet kifejleszteni. Innét sok nevelő és apa csalódása. Az én két nagyobb lányomban tízéves koruk körül hasonlíthatatlanul több sokat ígérő képesség volt, mint bennem; s még tizennyolc éves korukban is többet tudtak, mint én... S mégis, szinte bizonyos most már...
...A tehetségnek sokszor jele bizonyos korlátozottság -- a tehetséges ember, mintha csak valami gyűjtőlencse lenne, amely egy pontra veti egy ember egész erejét.
Kata itt rám szólt, hogy beteg embernek ágyban a helye. A doktornőre hivatkoztam, aki szerint időnként üljek ki, hogy el ne gyengüljek...
Ez a korlátozottság azonban a cél s a rendkívüli, szívós szorgalom korlátozottsága, s nem a természeté. Nem egy képességünknek, AZ EGÉSZ EMBERNEK kell rendkívül gazdagnak lenni, hogy legyen mit egy pontra vetíteni. Zenei csodagyerekből végül alkotót csak életének a gazdagsága csinál.
A lélek természetesen nemcsak művekből gyarapszik, sőt baj, ha már abból gazdagszik elsősorban. Az ember a legtöbbet a természettől vagy a másik embertől tanulja, nem azt, amire szándékosan tanítják, hanem a mi az érintkezés, küzdelem közben kibontakozik benne...
Kiszely Gábor: ÁHV Egy terrorszervezet története. Kint találtam. Ez az a fajta könyv, amire semmi szükségem nincs, csak a borzongás, lineáris információk. Hogy az agyonvert, és ha jól értem szintén gazember Szücs Ernő ÁHV-s ezredes szobájában a letartóztatásakor:
LELTÁR
142 drb. aranynak látszó lánc 2.46 kg
130 drb. aranynak látszó férfi és női karóra /köztük Patek, Alpina, Marwin, Schaffhausen, Doxa és Omega gyártmányok/
54 drb. fehér fém férfi és női karóra
66 drb. aranynak látszó szelence 7.20 kg
36 drb. személyi dísztárgyak /köztük aranynak látszó, drágakövekkel kirakottak: karkötő, fülbevaló, nyakék, nyaklánc, melltű/
887 drb. gyűrű, jegygyűrű, karkötő /kövekkel is/ 12.145 kg.
1 csomag törmelék arany 12.395 kg
1361 drb. aranynak látszó pénzérme /nagy része Napoleon arany / 8.485 kg
(és még jó néhány tétel, ezen kívül:)
700.000 Ft. százas címletekben
98.000 dollár
20 drb. takarékbetékönyv, cca: 1,700.000 Ft. értékben
Az ÁVH ugyanis gazdag embereknek titokban útlevelet árusított, a vagyont így szedte össze. Kezdetben ebből finanszírozták a szervezetet, egy részét pedig elosztották maguk között. Volt két (?) nekik jövedelmező gyáruk is...
Ápr. 11. péntek
Hajnali kettő, fejfájásra és (miért most?) egy iszonyú fontos ötletre ébredek. Egy antineuralgika, és leülök a gép mellé. És alig két óra próbálkozással teljes siker, tényleg meg lehet csinálni! Hogy ezt a lehetőséget a programozó annak idején miért nem jelezte?! Hogy a weben egyik fejezetből közvetlenül át lehet lépni a másikba, csak egy kicsit át kell írni a...
Most a főmenűben az eddig sánta 09. OPUSZJEGYZÉK teljessé vált, ezentúl hallja, el tudja olvasni a FESTM., GRAF., FOTÓK-nál lévő résztáblázatokat is.
Ez után már gyerekjáték volt visszafelé is: a FESTMÉNYEK stb. alatti opuszjegyzékek is kompletté váltak, megnézhető ott is a szereplésnapló, valamint a gyűjtők szerinti felsorolás is.
Eddig csak kisbetűs szégyenkezős utalás volt, hogy tessék szíves lenni, ott megnézni...
Megint egy francia galéria megkeresése (hogy meglátogatnának, kiállítást akarnak):
...I found your site on a news paper with an article on your work. I have a galerie since 1979 in Lyon. I prepare an exhibition on june "when the painters draw" and I am interested to show some yours drawnings before. After an exhibition of your paintings... if you are OK we'll go to visit your work atelier.
Válaszom:
Elnézést a szegényes angolságért.
Szívesen látom Önöket, de félő, nem vagyok érdekes Önök számára.
1. A 60. születésnapom alkalmából féléves vándorkiállításom 110 munkával, április végén zár. A képek legtöbbje magán- és múzeumi tulajdonban. Lehetetlen most újra kölcsönkérni őket.
2. Néhány művem van itthon, azokat tudnám kölcsönözni, de külföldre nem adok el (kivéve múzeumokat). Ebben a vonatkozásban egy öreg stupid hazafi vagyok. Kapnék érte pénzt, a kép pedig elvész Magyarország és unokáim számára (Kinga, Piroska és Botond)
Köszönöm érdeklődésüket:
És egy másik levélváltás..
...emlékszel talán, én voltam a múzeum igazgatóhelyettese akkor, amikor te 2o éve... láttam a tévéfilmedet, meg az Ernst-kiállításodat, hallom, töröd a képeidet, nekem nyugdíjasként nincs pénzem ilyesmire, de ha...
Válaszom:
...boldogan adnék neked egy képet, mindig szerettem azt a mosolygó lófejedet. Szoktam érdeklődni felőled... Gyere kiválasztani...
Levél Tandorinak, új regénye:
ZABKESELYŰ ELOLVASVA,
KÖSZÖNÖM!
AZÉRT NEKEM
IGAZÁBÓL
A TOTYI
A FŐSZEREPLŐ BENNE,
BOCS!
ÖLEL:
Esterházy járt arra, szerinte Izland váliszínű.
Valamit elöljáróban
az idei, készülő
kecskeméti képekből,
új méret,
75 x 70 cm.,
címe még nincs, A/03/22
Ápr. 12.
Egy szomorú vicc a tegnapi Népszabadságban:
HADIÜZEMBEN:
-Ez itt legújabb fejlesztésünk. Az A egység felderíti az ellenséges
objektumot, a B egység célra
vezeti a rakétát, a C egység áttöri a betonfalat, a D egység robban, az E
egység pedig a túlélők között szétosztja gyárunk katalógusát és árajánlatát.
Egy festmény a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban.
Javítandó, a következőket építettem be:
½ kg 60-as huzalszeg
2 db. kulcskarika
½ m. aludrót
½ m. bugyigumi
1. db. CD-csomagolási doboz
...és ha nem is tökéletes, de most megfelelően működik.
A kép kiválasztható. Beküldési határidő: április 21., húsvét hétfő. Aztán megmondom.
Ma szavazunk. Egy öreg bankár a Lukács-klubban, egy éve:
Huzakodás az EU- tagság körül? Ugyan kérem, porhintés, rég eldöntötték már, lefutott meccs. Nyugat-Európának gazdasági érdeke, hogy bekerüljünk...
Ápr. 13.
A
kapott Balthust (1908-2001) visszaadom a jövő héten. Elég nekem
képesalbumból az én öreg Monet-m.
Meg csak zavarnának állandó kézközelben
ezek a sok széttárt combok.
Pedig fantasztikus.
Néhány reprót ide, neked.
Egy kis vasárnapi múzeumozás.
Ez itt André Derainről festett portréja, (1936, 112,8 x 72,4 cm.) Egy drámai hős, Rodin Balsacja. A pimasz ötlet, ahogy egy aktmodellt beültet mögé. Rögtön viszonyba kerülnek. Ott váratlan fény derít. A bal oldal férfias, szögletes.
(Egyébként Derain számomra egy igazi másodrangú figura az óriások mögött, de a Koppenhágai Múzeumban, 1974-ben, a főteremben rögtön balra volt egy tenyérnyi képe, kenyeres csendélet, ha jól emlékszem, ami mindent! a teremben, a hatalmas Matissokat és Picassokat is lesöpörte a falról.)
Akt
profilban
(1973-77, 225x200 cm.)
Számomra talán a második legjobb képe.
Ahogy a fény áhítattal végigrajzolja a lánykát,
aki mintha a túlvilágról lépne be közénk.
A narancs kendő.
A mosdótál hirtelen geometriája,
mégis finom vonala.
La
passage...
(1952-54, 293,5x330,5 cm.,
részlet, mert ennyi fért a gépbe,)
Ez egy ismertebb képe,
talán láttad is.
Az a sárga blúz és a lila szoknya.
Fönt egy kis Mondrian,
közepén a zölddel.
Itt megjelenik a nála nem ritka groteszk is.
Bal felé a sötét függőleges csík a könyv közepe,
amiből kimásoltam.
Fiatal
lány...
(1977, 68x50,5 cm.)
Micsoda rajz!
A szín nem kell feltétlen a témáihoz,
mint itt kiderül.
Szabó Lőrinccel kellett volna összehozni...
Róla most olvasom valahol,
hogy amennyire nem volt kellemes férfitársaságban, hatalmas szelleme ellenére,
annyira szerették a nők,
és mindent megbocsátottak neki.
Egy versében a nők édes csevegéséről beszél...
hogy ő azt hogy szereti.
Én kevésbé.
Az
olvasó Katja
(1968-76, 179x211 cm.)
Itt is az a sárga középkori ragyogás.
Megint a hidegebb és melegebb sárgák,
narancsok egyensúlya.
Tudom, (a főművét láttam eredetiben),
de itt is kiderül,
hogy milyen gyönyörű háttérfaktúrái vannak.
És amit egy barátom a berlini Rembrandt portréról:
nem is kellene az öregember fejére az csillogó aranyos sisak, anélkül is...,
itt se azon dől el a kép sorsa,
hogy a lányka föltűrt szoknyácskában ártatlankodik, ingerkedik...)
Festő
és modellje
(1980-81, 227x233 cm.)
A művtörténészek biztos tudják,
mi minden történelmi korokat
idéz fura beállításaival.
Valami teljes időtlenség, földöntúli béke.
Megint sárga a lilával.
Egy kis csendélet az asztalon,
mellékes ajándékként.
Csak a jobb fölső fele kontrasztos a képnek,
a lány térfelén puhaság.
Japán
nő fekete tükörrel
(1967-76, 150x195,5 cm.)
Figyelem, a két évszám!
Persze, az art deco,
persze a japán.
Micsoda kompozíció,
akkor is, ha teátrális.
És az ötlet, a fekete tükör?
A színek, a trecento színei,
a pompeji töredékek,
a barnák, az a vörös!
A bal fölső rész:
önálló Rothko.
Vissza a földre. Tetszenek emlékezni a tegnapi rejtvényre?
Egy festmény
a jutalma annak, aki megfejti, mi romlott el a Cd-s táskarádiómban.
Javítandó, a következőket építettem be:
½ kg 60-as huzalszeg
2 db. kulcskarika
½ m. aludrót
½ m. bugyigumi
1. db. CD-csomagolási doboz
Ma
00.35-kor megküldték az e-mail választ.
Most nyitottam levelét, 18.35.
...leverted a helyéről, a külső vázán törés, repedés keletkezett... A gravitációt hivtad segitsegül: fél kiló szöget dobozba, és drót, bugyigumi, kulcskarika segitségével kivülről rögzitetted a dobozon, igy állt helyre az eredetit megközelítő állapot. Ha ennél konkrétabban: pld. nem lehetett becsukni a CD ajtaját.
ölel: P.
ÖVÉ A KÉP!
Ez az. Egy pecek letört, a CD-t nem lehetett lejátszani, mert fedelét a rugója állandóan fölnyomta.
Az ajtóba négy kis lyukat fúrtam a pakk rögzítéséhez.
Ápr. 14.
E-mail váltás ma este:
Estére
ennek az A/03/10-es képnek a 
Hollán
kiállítás másodszor a Kiscelli Kastélyban. Megrendítő. 
„A
diadalmas” tölgy, 
Csendélet,
A
forgó tölgy völgye 
Szüts
anyukája mondogatta 
Ápr.
28. hétfő
Ahogy
nézem az albumot, 
