2002-03. GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁS / KECSKEMÉT, Cifra Palota
a 60. születésnapra
ERNST MÚZEUM, Bp. 2002. szeptember 25.- október 9. / megnyitotta: Szüts Miklós
RIPPL-RÓNAI MÚZEUM, Kaposvár 2002. október 24. - december 15. / Szüts Miklós
ESTERHÁZY PALOTA, Győr 2003. január 18. - február 28., meghosszabbítva: március 5. / dr. Nagy Miklós
CIFRA PALOTA, Kecskemét 2003. március 16. - április 27. / a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében
megnyitotta Sárközy István alpolg.m., Alföldi Albert kormányfőtanácsos
képek: az Ernst Múzeumi anyagból, kiegészítve az övéikkel
rendezte: ifj. Gyergyádesz László múz. vezető. És én, ha jól emlékszem.
megnyitotta: Dr. Sárközy István alpolgármester és Alföldi Róbert, a megyei közgyűlés alelnöke, ez a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál nyitóprogramja. A megnyitó személyeket ők delegálták, nem fogadták el az enyémet.
a katalógus (24 oldalas)
sajtóvisszhang, szövegek és lista: sajtó, rádió, tv.
itt kiállítva:
A/69/12 |
A/75/34 |
A/85/02 |
A/89/10 |
A/94/43 |
A/98/22 |
A/00/28 |
A/02/29 |
A/70/11 |
A/76/18 |
A/85/05 |
A/90/03 |
A/95/28 |
A/98/24 |
A/01/21 |
A/02/30 |
A/71/11 |
A/82/17 |
A/85/11 |
A/91/21 |
A/95/29 |
A/98/40 |
A/01/25 |
A/02/31 |
A/71/12 |
A/82/21 |
A/85/12 |
A/91/30 |
A/95/42 |
A/99/08 |
A/01/35 |
|
A/72/01 |
A/82/31 |
A/85/15 |
A/91/31 |
A/96/07 |
A/99/10 |
A/01/37 |
|
A/73/02 |
A/82/34 |
A/85/17 |
A/93/13 |
A/96/50 |
A/99/14 |
A/02/06 |
|
A/73/18 |
A/82/36 |
A/85/24 |
A/93/31 |
A/97/06 |
A/99/29 |
A/02/15 |
|
A/73/34 |
A/84/16 |
A/86/20 |
A/93/46 |
A/97/25 |
A/99/33 |
A/02/24 |
|
A/74/23 |
A/84/45 |
A/86/21 |
A/94/14 |
A/97/28 |
A/00/17 |
A/02/26 |
|
A/74/29 |
A/84/49 |
A/88/26 |
A/94/18 |
A/97/37 |
A/00/18 |
A/02/28 |
a meghívó két oldala:
helyi sajtó:
Balanyi Károly: Váli gyűjteményes / KÖZTÉR (kecskeméti havilap, ápr. szám.)
Elbitangolt, fagyos szelektől szabdalt, márciusi délután jóleső érzés behúzódni Váli Dezső képei közé. A hatvan éves festő jubileumi kiállítás-sorozatának utolsó állomása a Kecskeméti Képtárban látható tárlat. A hátsó terem korai absztrakt képei még Szentendre és Bálint Endre szellemét idézik, de a szándék nyilvánvalóan más. A mélytüzű barnákat, vöröseket, játékos, dekoratív formákat, mint kemény kézzel tartott gyeplő, regulázza a szigorú kompozíciós rend. Később változik a kép, csendesedik a színek és formák lüktetése, megjelennek a zsidó temetők, dülöngélő síkjaikkal, titokzatos mélységű tereikkel, és alig érzékelhető vegetációval. Súlyosan, sötéten, és halk szavúan, zsoltáros, bibliai időket idéznek, majd elszabadul a műterem sorozat. Váli Dezső tizenöt éve saját műtermének belső terét festi, többnyire ugyanazokkal a bútornak alig nevezhető tárgyakkal: egy dikóra emlékeztető fémvázas ágy, asztal, szék, festőállvány, néhány kép a falon /vagy falhoz támasztva/, néha egy paraván, a fémrácsos nagy ablak, pohár. Dög unalmas is lehetne, de nem az. A festő ezt a cellaszerű teret különböző irányokból szemléli, és néha a plafonig emelkedik. A műteremképek csendes meditatív, szakrális terek, ahol a színek és formák lappangó derengésében a szemlélő tekintet csak lassan hívja elő a tompán sugárzó fényt. A tárgyak már nem is tárgyak, hanem színek, formák és ritmusok. A síkok megdőlnek, a formák kibillennek, és ezek az apró elmozdulások keltik életre a képet. A formák színné válnak, néha lebegnek, majd árnyékká válva visszahullnak, és működni kezd egy folyton változó misztikus tér. Mindig ugyanaz és mindig más, mint maga az élet.
...A Teremtő megadta neked a képességet, hogy előre megérezd a zsákutca veszélyét. A nehéz döntések idején kapsz segítséget?
Nem tudom, ebben a szakmában van-e zsákutca. Minden szenvedés épít. Hogy mennyi és milyen segítséget kapok föntről, maradjon magánügy. Mondják, az embernek csak a bűne a saját produktuma.
Negyven éve vezetsz naplót, és mintha két Váli Dezsőt látnék. A naplóírót, aki a mindennapok apró mozzanataira figyel, néha filozofikus megközelítésben, olykor pedig tényszerűen rögzíti a történéseket, és látom Váli Dezsőt, a festőt, aki kitessékeli műterméből a történelem és a mindennapok nyüzsgését, akit nem érint a változó világ, és a mindennapok gondja.
Ezt a kettősséget más is jelezte már. Csak azt tudom mondani, hogy a mű a hétköznapokból táplálkozik, de az égre néz, és az örökkévaló dolgokról beszél.
Sajátos viszonyban vagy a tárgyakkal, és a gazdagsággal.
Könyveket, szerszámokat, eszközöket nagyon meg tudok szeretni, de átélem, hogy nem mentenek meg a haláltól. Ezért mélyrepülések idején segítség, hogy megszabadulok a nélkülözhető tárgyaimtól. A József és testvérei az igazi gazdagság, azt harminc éve használom. Sokat olvasok, de csak egy folyóméternyi kötetem van, a könyveket sem halmozom. Kamaszkorom végén kaptam meg Strindberg Egyedül című naplóját. Tanított az öregedés tudományára, a sétára, a magányra, fontos szerepe volt az életemben. Most nemrég dobtam ki. Még utoljára felkínálta magát, a kukában a narancs-, és krumplihéjak közül kibukkant a gerince. Legkedvesebb fényképezőgépem sincs már meg, nem akarok gazdagon meghalni. Ennyiben is kevesebb vagyok, mint Szent Pál, ő, mint írta, tudott gazdagságban is élni...
2003.03. "Hitvallás" - győri lap, 2003 március
VÁLI DEZSŐ FESTŐMŰVÉSZ TÁRLATA A GYŐRI VÁROSI KÉPTÁRBAN
Váli Dezső festőművész életműve a legteljesebb szellemi teljesítmények közé tartozik a hazai művészetben. Belsőépítészként indult, majd szabadfoglalkozású festő lett, absztrakt korszakát zsidótemetőkről készült többéves sorozat követte, a nyolcvanas évek vége óta fő témája a saját műterme. Együgyűség, mondhatnánk, de hát a keresztény ember nem egy-ügyű? Váli Dezső győri életmű-kiállítását megnyitó orvos-gyűjtő-jóbarát a "csend festőjének" nevezi és megtudhatjuk, hogy Váli egyetlen képe tette őt műgyűjtővé. Mert a tihanyi bencés apátság egyik termében a "Belső fény" című tárlaton megroggyantotta térdét a hihetetlen erejű belső ragyogás, mely Váli Dezső képéből áradt és melyet az orgona zúgásához hasonlít, mely fölelevenítette a gyűjtő egész gyerekkora színességét, megszólaltatta a kozmoszt. Ilyen hittel és nyitottsággal érdemes tehát Váli képeit szemlélnünk.
Isten simogatásának tetten érése, simogatva megfestett világ. Mindezek a szorosabb értelemben is, mert a festő együtt imádkozik hajnalban a ferencesekkel és mert képeit lazúrosan felhordott áttetsző festékrétegekkel hozza létre, olykor ujjaival simogatva az anyagot. S mint tudjuk, az átláthatóság (transzparencia) az igazi krisztusi tartású ember ismérve. Kíméletlen következetesség, napjainkban igen ritka elmélyültség jellemzi Váli Dezsőt és hosszas, alapos időzés egy-egy dolog felett. Evangéliumi éberség az élet minden, lelki ember számára fontos területe felett. Megalkuvást nem ismerő tartásának, hívő elkötelezettségének gyakran hangot is ad a lehető legegyértelműbben, írott szavakba öntve is. Életét és gondolatait példátlan gondosan és őszintén dokumentálja, talán egyetlen hazai életmű sem lesz annyira átlátható az ezredfordulóról, mint az övé.
Váli az egyetlen festő, aki műterme káoszában minden nap újra meg újra megkeresi egy-egy festményben összefoglalva a teremtés örömhírét, a szeretet összefüggéseit, az isteni békét. Senki sem használja a szürke annyi, ezernyi színben játszó árnyalatát, mint ő. Meggyőz minket arról, hogy Isten túláradó szeretete, a világ megannyi szépsége, a teljesség megférhet egy szobában, egy félhomályos műteremsarokban is, mely ,mint tudjuk, nagyobb hatalom a világ mindenfajta arzenáljánál. Több keresztutat is festett, ezek egyike sem ábrázolja, illusztrálja az emberiség egyik legszégyenteljesebb eseményét méltatlanul. Az önmagát értünk halandóként is föláldozó Isten-fiú drámáját komor siratófalként ragadja meg a keresztény festő, a gyász színeivel, a részvét némaságával, a halál tehetetlenségének sötét és a feltámadás ígéretének fehér érzékeltetésével.
Váli Dezső hatvanéves magyar festő, rendszeresen készít számadást eddigi ittlétéről, eszerint több mint 700 festménye létezik, körülbelül ugyanennyit semmisített meg az évek folyamán, közel kétszázat őriznek gyűjtemények, múzeumok Európa-szerte és másutt. Több ezer oldalból válogatott naplója jelent meg, emellett fotóalbum, egy monográfia publikációiról, interjúiról, mindez saját kiadású CD-ROM-on és a festő honlapján, folyamatosan, naprakészen olvasható. Aszkétikus szigorral éli mindennapjait, hajnali kezdéssel imaélet, könyörtelen többórás festés, írás, olvasás és sport.
A festő sok-sok négyzet formátumba komponált szobája, mint egy szerzetes cellája a mindenséget hordozza és nyitja meg számunkra, ha engedjük. Ahogy a gyertya pislákoló lángja is az Úr fényességét, jelenlétét közvetítheti.
Tolnay Imre
A kiállítás rendezési alaprajza:
a kép, amit most nekik adtam: A/99/33
