120.
levél J.-nek, Le-MeuxváliNEWS
2005. MÁRCIUS
● KECSKEMÉT,
március 1. kedd, 13:35
Édes, édes város!
A sztrádán 140 -160-al, mióta olcsó, sok a kamion.
A földeken még hófoltok. Napsütés.
A műterem kitakarítva, meleg.
Délre minden a helyén, munkaasztal berendezve,
a rengeteg kábel bekötve.
Kolompszó, ebédlőbe, leülök, ahova mindig, 25 éve.
Az asztalom sarkára egy hét éves forma kisfiú cédulát tesz, majd elszalad.
A szobrász Kő Pali kisfia.
Korán kezdi.
20:14
Vacsora után csakugyan
szabályos megnyitó,
sok mosollyal.
A kisfiúk hat és fél,
illetve három és fél évesek.
A mama kobzon játszik
és énekel hozzá,
a papa rövid beszédet mond
az alkotóházi közönségnek.
A nagyobbik fiú odaszól apjának:
félszárazat is bontsál!
Pogácsa,
borok,
és gyerekpezsgő,
a gondnok kétszáz forintért rajzot vásárol.
A kép mellé piros pötty kerül.
Vendégkönyv.
Fotós.
20:48
Előkerült az ALKALMI 2 dossziéból a részletes tervem, amivel a programozó több hónapig próbálkozott.
Hogy ne csak időrendben lehessen a képekre keresni.
És most, ezen az estén, egyetlen pillanat ötletével megvan, és működik.
A teljesen érdektelen OPUSZJEGYZÉK szót kicseréltem erre: KERES - címre, adatra
(CTR+F), csak be kell ütni: Alkonyat, vagy hogy készült Kecskemét
-en, vagy hogy tempera...
● KECSKEMÉT,
március 2. szerda 16:19
Szupernátha, félárbócon. Délelőtt WC papír a boltból, zsebkendőnek, meg egy levél.
Kedves Andris, sajnos egy szerintem baromi jó dolog jutott eszembe... az OPUSZJEGYZÉK szót kicseréltem erre: KERES, ez alatt jön föl a táblázat. Ha ebben maguk a képek is, linkként, föl tudnának jönni!
Erre kérnélek meg. Fogalmam sincs, egy-, vagy ötven óra munka. Technikai háttér:...
Idén is egy fotó az asztalomról,
emlék lesz.
● KECSKEMÉT, március 3. csütörtök 20:21
Csak nyáladzok és szuszogok, abszolút beteg. Délután egy kicsit ágyban is: Családom és egyéb állatfajták. Sárközi Márta iránti tiszteletből, ő fordította. Megtudni belőle, a kis Durell nagyon szereti az állatokat. Unalmas.
Egy ötlet, egy jóbarát, egy e-mail, két telefon. András azonnal, még tegnap! megírta a segédprogramot, és föl is tette. Tökéletes. A keresett kép azonnal...
(Nem fogadom el, hogy a jóbarátot két szóba. Az mást jelent.)
● KECSKEMÉT, március 4. péntek14:12
Kedves Deske! Kecskeméti asztalodon mikrovilágod. Együtt minden
szükséges holmi. Jómagam még Kazinczyékkal vagyok együtt. A kötetek
újralapozása és a háló bőven ad újdonságot. A mesterhez korában sok
verset írtak és később is, még 1999-ben is. ( KORTÁRS, 1999.11.) Üdv: Gábor
Gömöri György: Kazinczy naplójából
Szép vereshagyma! honnomat idézed,
kertjeit és termtalaját.
Hol nő még ily nagy uborka, dús tök s mézédes paradicsom?
Biztosan itt nem, ezen a rettentő alpesi tájon,
hol a vár tornyára komor sziklaorom lemered;
sólyom néha visít, de zerge nem ugrik a sziklán.
452 (mondja Szulyovszky) grádics visz föl a várba.
Az állam, a császár foglya vagyok, ám a szabály megengedi
néha hozathatok inni, s ilyenkor társaimmal
árva hazánkon könnyeket ejtve isszuk a jó tokajit.
20:16
Gyönyörű hó esik.Ágyból időnként kelve néhány fotó.
Ez itt a műtermem.
Bár lenne külön hálószoba, de otthonról megszoktam az egy térben létezést.
A többi fotót most csak linkként, ugyanis rettenetes drága mobil telefonon keresztül.
Tegnap tettem föl fontosat, kiderült, hatezer forint.
Tehát mutatok pár új képet. Lehet közvetlenül is átlépni, a 2005-ös évre.
Ha az ember beteg, érzelmesebb. Az elmúlt évek fotóihoz ma visszaraktam vagy ötven kidobottat egy tavalyi CD-ről.
Így jelentősen romlott az átlagminőségem, de én elandalodom rajtuk, sajna.
Kő Pali, kisfiával. Van Eycknek van az a portréja a csúnya nagyapáról?
Gyönyörű a Kő-házaspár kapcsolata fiaival. A gyerekek okosak, dinamikusak, közvetlenek és/de nem bizalmaskodók. Lehet, hogy ilyen korban kéne nősülni?
Kertünk látványával nem tudok betelni. Semmi különös, de huszonöt éve munka közben pihenve, erre látok. Része az életemnek. (Ablakon szúnyogháló, ez lágyítja a fotókat.)
Az olajtároló házikóra - itt alattam - igen tehetséges ötlettel pár éve nyeregtetőt raktak. Egyéniség. Így alkonyatkor, mesekunyhó. Nem kell félni.
Andrzejewski kisregényét - Jő, hegyeken szökellve -, olvasom, tíz - húsz? év után újra. Nincs fegyelmem új könyvekbe kezdeni. A Durell-próbálkozás is tévedés volt. Ez biztos minőség. Ő írta a Hamu és gyémánt eléggé jelentéktelen regényt is, amiből aztán...
● KECSKEMÉT, március 5. szombat10:02
Ez nagyon jó. Sőt, fontos. Olvasom:
Hódmezővásárhely eddig 1003 határon túli magyarnak adta meg a tiszteletbeli polgár címet, amit az Önkormányzat alapított februárban. A mozgalom jövője beláthatatlan. Az ötvenezer lakosú városnak akár ötmillió tiszteletbeli polgára is lehet. Az alpolgármester szerint nagyon sokan vágynak egyfajta lelki kapcsolatra, amelyet a kettős állampolgárságtól vártak. A cím odaítélésének mindössze az a feltétele, hogy igényelje valaki.
Egy ötlet. Pillanat-szülte, gondolom. A lét túlcsorduló gazdagsága, kacskaringói. Hogy miből lesz a micsoda. Lefényképezték Hirosimában az első törmelék alól kibújt virágocskát. Hogy Sztálin és Aljosa tizedes együttese a történelem.
● KECSKEMÉT, március 7. hétfő 09:20
Vasárnap hajnalban meghalt György atya. A kolostori folyosón előttem nevetett bele a telefonba: igen, már nem kell böjtölnöm (120 kiló lehetett)... aznap volt hatvan éves. Ebből számítva most 76-78 lehetett.
Át kéne gondolni kapcsolatomat vele. Majd talán, egyszer.
Két okból tiltott el magától. Az egyikben biztos nem volt igaza. Amikor a ferencesek elpusztították egy keresztutamat, ezt megírtam a Népszabadságba. Nem elhamarkodottan, konzultáltam Jelenits atyával.
A második eset bonyolultabb. Ma úgy gondolom,
mindkettőknek igaza volt. Megróttam a gyóntatószékben, hogy előző
prédikációjában siralomvölgyét emlegetett. A mi karizmatikus örömközpontú
gondolkodásunktól ez nagyon távol állt. Fölhorkant: ez az egyház véleménye!
Akkor az egyház téved... summáztam sűrítve. Remélem, akkor is úgy gondolkodtam
minderről, hogy ez csak a dolgok egyik fele. Hiszen ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem
említtetnek, még csak észbe sem jutnak; hanem örüljetek és örvendjetek azoknak
mindörökké, amelyeket én teremtek Ésa 65. 17-18
Mire Görgy atya
írásban! megszakította velem az érintkezést. Jó pár évre.
Még később is
mindig úgy emlegetett, a Népszabadság levelezője. Mire én: nekünk kell
elkezdeni betemetni az árkokat...
Nyugodjék
jókedvűen és békében.
Húsz éve azt
mondta: Első kérdésem az lesz: Mire Uram ez a sok szenvedés?!
Nos, kedves
György, volt már időd megkérdezni? Vagy közben te is kitaláltad? ölel: Deske
E-mail 09:23
Deske! A betegség haszna: többet foglalkozol a honlapoddal. A fotók... [minősítő jelző], a szöveg sem rossz, pl. Kazinczy [ugyanis azt ő küldte]. A mester pontosan leírta azt is, mibe kerül neki a literatura; Batthány S. Alajosnak, 1791. január 7.:
...annyira jutottam a literatura miatt, hogy azt félbe kell hagynom, vagy adósságba verem magam... azok a munkák, melyeket ennek kedvéért teszek, többe kerülnek a megemésztett papiros, tenta s mécs áránál... újságokat s hónapos írásokat bővebb számban hordatok, postán levelezek, mégpedig paketonként gyakorta, Gessnerböl 50, Bácsmegyeyből 300, Hamletből 100 nyomtatványt ajándékoztam el... jövedelmem nem kis részét fordítom könyvek szerzésére, melyek az írónak éppúgy szükségesek, mint a festőnek az ecset, festék és a rézre metszett rajzolatok...
Gábor
És, ha már dicsérve vagyok fotóim irányában:
Fotózni lehetett pizsamában is. Ma felkelek, Az aszpirinkúrának is vége lassan. Talán már sikerül dolgoznom.
(A lemez csiszolásával kezdődik, az pedig fárasztó, s aztán az álldigálás, tűnődés.)
13:26
Rádióból, festés közben:
Galgóci Árpád, magyar fiú, tizenhét évesen került a Gulágra. Hazaérve orosz klasszikusokat kezdett fordítani, vagy, ha jól értem, már ott is. Mikor az Anyegint befejezte, azt mondta: Most már kvittek vagyunk, Sztálin elvtárs.
Ez ember.
Karátson Gábor, a 82-es lengyel kríziskor úgy vélte, neki is tennie kell valamit, s elkezdett kínait tanulni.
Ím,
a nagy lélek válasza a létre
s a művészé, hogy megérte
poklot szenvednie
Illyés: Bartók
Harmadik próba ezt a rétet lefotózni.
14:21
Válasz egy e-mailre
...A munkának csak ma délelőtt kezdtem, bár csak kapirgálás
szinten. Hogy egy
kis festékszag...
Viszont a betegség alatt számos apró, igen jó kozmetika a honlapomon,
senki nem venné észre (ha nem mondanám), de lényegesen áttekinthetőbb
lett a az egész...
Persze, ambíció kérdés. Az opuszjegyzékem eredendően három ágú:
műtárgyjegyzék - gyűjtők jegyzéke - és szereplésnapló.
Most ez az egység jól kidomborodik.
Szüts pénteken nyílt Milleneumi Park-beli (ha így hívják, a Széna tér mögött) kiállításáról már kapom a jelzéseket. Sőt, Miklós elküldte Tóth Krisztina megnyitóját is. Tényleg nagyon jó, különösen, ahol konkrét. Persze költő, sok a jelző benne.
Két út megyen kifele,
hallottam a fagyos debreceni hajnalban a bácsika hangját, aki az autó mellett
magyarázott hadonászva: két út, tetszik
érteni. A vámospércsi meg a mikepércsi. Ezt az odavalósiak jól
tudják. Nem odavalósi ifjoncok, mint amilyen én voltam tizenöt éve,
szemérmetlenül elröhögték magukat a hátsó ülésen, sőt, utána évekig képesek
voltak azon röhögni, hogy két út megyen kifele, a vámospércsi meg a
mikepércsi... Egészen addig, míg egy másik hideg reggelen aztán rá nem jöttek,
hogy mindenünnen két út megyen kifele - nevezhetjük Kőbányainak, külső Váci
vagy külső Fóti útnak, tök mindegy. És hogy e tapasztalásnak önmagában talán
nincs is akkora hordereje, ám ettől a felismeréstől kezdve egészen könnyűvé
válik a tájékozódás... és aki erre rájött, az nem kérdez többé olyanokat, hogy édesem, hova megyünk idén nyaralni, vagy
hogy szerinted mit vegyek fel.
Szüts Miklós festő a képek tanúsága szerint autós ember- és láthatólag jól eligazodik az elágazó útkereszteződéseknél. Teljes biztonsággal választja a néptelen kerülőutakat, ahol csak kevesen járnak, lehet tehát lassítani, figyelni, megállni, anélkül, hogy
a teljes szöveg ... (SMS: nem közölhető, meg kell várni március 18-át, amíg az ÉS-ben lejön.)
● KECSKEMÉT, március 8. kedd,
01:33, nem tudom, miért nem tudok aludni. Pedig egy
hét után reggel vekker lesz, 5:23-kor, mindenképpen. Vissza kell szokni. Az
egészségbe. De mit fogok csinálni héttől nyolcig. Úszni még nem lehet. Talán
csak megvenni a havi bérletet, aztán haza. Délelőtt döglött leszek. Pedig képet
kell kezdeni. Az itteni hatodiknál kéne tartanom.
Időközben (már csak kényelemből is) megbékéltem evvel a Durell-el. Négyoldalas leírása egy gekko és óriássáska halálos küzdelméről.
Ellentmondásos ez a műfaj. Szereti a gyíkokat, halakat. Ez eddig rendben van. Irodalmiaskodó leírások, halmozott jelzőkkel illeti őket. Ez unalmas. Hogy könyv legyen, időről időre el kell sütni egy-egy konfliktust és mosolyra fakasztó történetet. De hát ezt az élet adja, vagy nem adja, nem egy könyv szerkezetében gondolkodik. Így hát át kell rendezni ezeket. Viszont csak a hitelesség adja a mondandó súlyát. Hendikepes műfaj.
E-mail a Magyar Elektronikus Könyvtár vezetőjének:
Kedves István, jelzem, hogy a honlap főoldalára, a "...Széchényi Könyvtár ..." alá belinkeltem a homlokzatotokat. Ha megírnád, te melyik ablak vagy, bekarikáznám. Ha már tréfa, legyen tartalmasabb.
szeretettel:
18:33
Persze úsztam, persze belázasodtam. Hazafelé a piacról - ez bizalmas takarítónői információ alapján - száz olcsó szemeteszsák; ennyije volt. És holnap még hozok.
Lefényképeztem a zoknimat, egy képet elkezd, aztán izzadtan, bódultan ágyban egész nap. Álmomba belecsengetett az APEH, hogy tényleg nem én tartozom 80 ezer forinttal, hanem ők nekem, hétezerrel. Töltsem ki és küldjem el a 0517. sz. nyomtatványt két példányban, nyomtatványboltban kapható. De a netről is letölthető.
Pilinszky érdekeset ír:
A NAGYBÖJT
A modern világ kért fontos dolog jelentését mosta el bennünk. Az egyik a bűné, a másik a vezeklésé.
A legtöbb bűn - egyedül talán az anyagi megkárosítás kivételével - jóvátehetetlen. Márpedig a bűnös - s ki ne volna bűnös? - szabadulni kíván tőle, jóvá akarja tenni. Erre egyedül a vezeklés kínál -
(Új Ember, 1969. március 9. In: P. J. publicisztikai írások, Osiris, 1999)
● KECSKEMÉT, március 9. szerda 07:59
Furcsa város. Nem sietnek, autóval sem. Indiánok. Igyekszem alkalmazkodni.
Semmi uszoda, este megint lázas, így reggeli előtt csak a piacra. Pesten utálom, zsúfolt; itt szabadon legelészek, tágas utak, álldogáló fejkendős nénik időtlen beszélgetésben. Még két és fél évre valót a hatvan literes szemétzsákból. A pultos néni kérdi, ugye nagyon jó?! Úgy értelmezi, a tegnapi száz mára elfogyott.
Sehol nem lehet ilyet kapni. Vegyek tíz évre előre? Meddig élek még? Lesz-e újabb szeméttárolási rendszerünk, kitalálok valamit, ami mindent fölborít? És akkor dobhatom az egészet.
Nagy fegyelemmel vettem egy rozsdamentes bögrét is, 390 forintért. Nincs szükségem rá, de évek óta szemezek vele a pesti a Mountex boltban, ott ez ötezer. Elégedett vagyok félbevágott kólásflakon teásbögréimmel, fekete szigetelőszalag jelzi a négy decit. Egy második, hogy mennyi forró viz kell bele, előszörre.
Az acélbögre talán vasárnapra.
Lehet, hogy már leírtam egyszer, mindennapos öröm. Hogy reggel a Benedicusban mindig ezt a három sort várom.
Igaz, meg is tudom nézni az összesített levélfájlban, CTRL+F:bened. Hát igen, 2003. szept. 23.:
Naponta észreveszem ezt a két sort a Benedictusban, szent Jánosról mondja a próféta:
(csütörtök, 21:39, S. már a múltkor is korrigálta,ez nem Jánosra, hanem Krisztusra vonatkozik.)
...hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek
lépteiket pedig a béke útjára vezérelje...
Halálos homályban. És: ülnek. Nagyon absztrakt. Nagyon jól el tudom képzelni.
Mint egy színpadi jelenet egy Sartre drámában.
Rémlik, ő írt egy ilyet, ami a pokolban játszódik. Ülnek körben, gyűlölik
egymást és veszekednek, az egyik leszúrja a partnerét, de persze minden megy
tovább.
18:19
Reggel a PANNON GSM- irodába egy olcsóbb
GPRS-internet tarifáért,
mert ez így tűrhetetlen.
Sikerült.
Aztán APEH nyomtatványbolt, intézem a visszajáró pénzemet. Bennük hagytam volna,
de nem lehet,
mert 4000 adósságot is kiderítettek.
Hogy ők azt nem tudják átrakni.
Nem szeretek halogatni, így este postára a 0517-es NYOMTATVÁNY, kitöltve, illetve:
Kedves Szalayné, Hegedűs Erzsébet,
Ön volt olyan szíves, telefonon bediktálta nekem, hogyan kell ezt a pénzvisszakérőnyomtatványt kitölteni.
Megtettem, mellékelem.
A biztonság kedvéért küldök egy aláírt, biankó példányt is, ha netán hibáztam, kérem, tegye meg, hogy (helyettem) (helyesen) kitölti.
Köszönöm!
Aztán elkezdtem az A/05/6-ot. Közepesen gyatra és reményes.
Fotót mutatok: kedves rétemen a hóhelyzet mára így alakult.
● KECSKEMÉT,
március 10. csütörtök 20:12.
Délelőtt elején látogatás
a szomszéd műteremben,
Szikora Tamás.
Itt egy nagyon szép munkája.
Az organikus (törésvonal) és a geometrikus
találkozása.
Lírai finom színharmóniák,
és a kopogós ellenpont.
Szépek a faktúrák is.
Egyetlen témát talált ki magának
emberöltővel ezelőtt,
volt értelme ennyit rágnia.
Sorsáról, munkáiról, betegségéről beszélgettünk. Bal kézzel támasztja jobbját munka közben.
Egy évvel fiatalabb nálam.
Egy portrét is csináltam róla, azt
betettem a fotóim közé is.
Én meg két képet kezdtem délelőtt. Igyekszem pótolni a pótolhatatlant.
Ez az A/05/08-as. Náthám csitul, de még azért. Most NeoCitrán.
Holnap megint kell venni négy tekercs WC papírt zsebkendőnek.
Este Varga Patricia műtermében, rengeteget dolgozott. Tőle is fogok majd mutatni.
Idén csupa profi van lenn.
● KECSKEMÉT,
március 12. szombat 13:38
Mutatom Varga Patricia Minerva műtermét.
Itt még egy képét mutatom.
Egyetlen gondolatot jár körbe, évek óta.
Nagyon markánsan.
Kísértés, hogy az ember rálegyintsen:
önismétlés.
De vigyázni kell a fogalommal.
Tudjuk, vannak igen szűkre fókuszált nagymesterek, emlegetjük is őket eleget,
már csak önigazolás okán is.
És még egy. Magamról is tudom, hányszor kell nekikezdeni egy -nem témának, hanem -motívumnak, míg igazán a helyére kerül. Sugár Gyuszi - valahai mesterem - mondogatta, tíz évig festette a holdat, míg megtalálta a formáját...
Most neki is fölajánlottam, cseréljünk félig kész képet. Ha kész, mindketten aláírjuk. Egy pasztellt adott, lehet, hogy beletörik a bicskám.
● KECSKEMÉT, március 14. hétfő 07:37
Kecskemét, Tavaszi fesztivál, március közepe. Tegnap háromkor megnyitó a Cifra Palotában. Délelőtt aludtam, hogy bírjam majd az ébrenlétet. A téma: Szimbólumok a vallásos művészetben. Dávid Kata ezek fontosságáról beszélt, nagyon szépen. Hogy (szakrális) szimbólumok nélkül nem lehet emberi létről beszélni. Annak idején meghívták Vértesszőllősre, amikor az előember koponyáját kiásták. S rákérdezett, miért nem tekintjük Samut embernek, ha tűzhelye, eszközei voltak, vadcsapdát találtak közelében. Azért, mert nem volt mellette amulett. Azt is megtudtam, hogy a kereszt ótestamentumi szimbólum, az óhéber-főníciai ABC utolsó betűje, s mint ilyen, Isten jele, mint a görögben az omega.
Hogy egy ilyen szervezésnek - szimpozium-sorozat a témából - van-e értelme, nem tudom. Lehet, hogy nagyon is. Kételyem annyi, amit Pilinszky mond a szakrális művészet fogalomról: tautológia, szóismétlés. A napokban olvastam tőle magyar költők kapcsán ugyanezt: minden művészet lényegében istenkeresés. Weörest és Juhász Ferencet nézte ilyen szemszögből.
Nyílt beadású kiállítás volt, olyan is. Én nem adtam be. Sok zománc, textil. Döntően hölgyek. Soha ennyi ősgomolygást, életfáját. Néhány üdítő giccs. Reménytelen. Hatalmas elegáns tömeg, állami vezetők, ünnepi közönség. A minőség nem is fontos. Lehet.
Az
ünnepi kórus: gimnazista lányok,
földig érő magyaros,
sokráncú vörös szoknyában.
A műsor után elvonultak,
föl az emeletre, átöltözni.
Mátéval a lépcsővel szemben üldögéltünk. Ahogy a lánykák kajlán, vagy már erdélyi nagyasszony módon, két kézzel,
kis páros csuklómozdulattal emelték szoknyájukat a lépcsőn fölfelé,
felszabadultan csivitelve.
Tündéri báj.
Utána Dávid Kata szétnézett a műtermemben is. Kapcsolatunk régi keletű. 75-ben fölvett a Mai Magyar Képzőművészek sorozatba, abból aztán végül nem lett könyv. 84-ben Csontváry-termi kiállításomat nyitotta. Mostanában a Lukács uszodában látjuk egymást.
Máté fia lefotózott minket.
Van itt más műsor is, prospektusa a társalgóban.
Táltos rendezvény, HAGYOMÁNYŐRZŐ TÁLTOSNAP: jurtakiállítás, honfoglaláskori ételek, íjász oktatás, ingyenes lovaglás, bográcsban pörkölt, sólyomröptetés, Csürrentő zenekar, a Barthimeus rockopera bemutatója, élő harci bemutató, hastánc, célunk a honfoglaláskori hagyományok-, a harcmodor megőrzése, támogatóinknak reklámlehetőséget biztosítunk... és az elnök mobil száma.
Mindez NapistenHavában, júniusban, itt Kecskeméten, a Vízmű Dombon.
Hát ebből kimaradok.
Próbáljuk meg óvatosan körbejárni a dolgot. Amíg senki ellen nem irányul és nem hazudik-, rendben van. Ahogy szent Ágoston: szeress, és tedd, amit akarsz.
Anyácskám ma sürgősséggel kórházba. Volt kedves tanítványához fekszik be, az is viszi be, én nem kellek. Bízzunk.
● KECSKEMÉT, március 15. kedd 20:29
A március 15-i ünnepségen, hallom, a fideszes (olimpikon élsportolóból lett) politikus a kormányt szidta, ugyanígy Csurka a Hősök terén. Nem ízléstelen megemlékezést ilyesmire használni?!
Harmadik napja napi két képet kezdek. Erőltetem a tempót, megpróbálom behozni az első heti betegség idejét. Most minden a mennyiség. És úgy tűnik, van is értelme. Ez a lendületes gátlástalanság elmozdított a megszokottól.
Látogatás
a szomszéd műteremben
Károlyi Zsigánál,
a Képző Egyetemen a festők tanszékvezetője.
Első emlékem róla a 78-as Nemzeti Galériabelei
Jubileumi Stúdiókiállítás,
ahol a falfelület teljes hosszában mellmagasságban
egy egyenes ceruzavonalat húzott,
ez volt a műve.
A művészet hagyományos formái ellen hadakozó ifjakhoz tartozott, mondják, a Fiatal Művészek Klubjában
annak idején nagy éjszakai élet folyt.
Később láttam minimal-artos képeit.
A kirakatrendező iskolában tanított sokáig,
majd a kilencvenes évek elején meghívták a Főiskolára, osztályt kapott.
Olvastam egy bölcs, bűnbánó cikkét, hogy nem rombolni kellett volna a házat, hanem ötven képet festeni helyette,
hátha abból lesz jó is.
Most, - ahogy mondja - mindent elölről akar kezdeni. Kecskemétre évek óta kosárban hozza kisfiai játékait, modellnek. Nemrég alapított családot.
Egyébként irigylésre méltóan olvasott; művelt. Csak hallgatom, mi mindent ismer a Nyugat-európai és amerikai szociológia területéről.
Az élet bonyolult.
● KECSKEMÉT, március 16. szerda 08:58
Avatták a Művészetek Palotáját, néztük. Az ebédlőben valaki kifakad:
Húznának el e jó büdös francba ezek a fejesek, akik százmilliárdot kidobtak egy Patyomkin-ház építésére! Gazemberek. Néhány embernek rettentő nagy üzlet volt, nyilván. A német csokoládégyáros meg annak idején nem tudta képeit hol raktározni, ide is adott két Picassot.Nahát. A Ludwig Múzeum most kapott egy nagyobb házat. Minek?
Százmilliárd! Annak töredékéből a magyar képzőművészetet talpra lehetett volna állítani. Minden évfolyamban van néhány tehetséges festő, mi lesz velük diploma után?! Tanítani mennek, nyomorognak. Töredék néhányuknak Derkovits-díj, hatvanezer, rezsire is kevés. Egy katalógusra nem telik. Idehoznak milliókért egy Monet kiállítást. Jó. Ez a művészettámogatás? Medici nem a görög művészetet mecénálta, hanem kortársait. Százmilliárd! Borzalom!
Lehet, hogy ilyen sötét a valóság. De talán remény is, hogy ha már-, mindez lehetőség valami későbbi nagyszabású történet beindulásához.
Egy e-mailem:
Kedves B!
Igen, jubilálok, azt hiszem, ötödször voltam fölterjesztve.
Kérded, ki az a Molnár Sándor Munkácsy-díjas, aki megkapta a Kossuth-díjat. Molnár
egy rendes ember, tanítványai szeretik. Hogy milyen festő? Édes Istenem... De
az un. ellenálló csapathoz tartozik, talán az utolsó, aki eddig nem kapott.
Minden rendben. Pauer Gyula pedig számomra a korai pszeudoplasztikáival
emlékezetes. Gipszkockák oldalaira gyűrődés-mintákat fotózott. Húsz éve egy
nagyszerű díszletét láttam Kaposváron. Emlékszem gipszbe öntött
szépségkirálynő-aktjára.
18:45
Időnként kérdezik tőlem ezt a csacsiságot:
melyik a legszebb szín...
Ilyen persze nincsen, színkörnyezete határozza meg,
mi hogyan hat. Akár a legrondább is...
Deazonbanmégiscsak!
A mélytűzű ametiszt színe! És ahogy a kristály mélyébe belelátni, az a rejtett másvilág!
Tegnapelőtti kedves látogatóm hozta.
Egy cukorka.
A Nemzeti Múzeum másfél méteres ametisztje, amit a teremőr bácsi 1944-ben kézikocsin húzott ki a János-hegy oldalába, elásni az oroszok elől. Ő mesélte nekem, az ötvenes években.
Most már elszopogatható.
19:47
Lukács-klubban ügy volt, mit is írt Illyés Gyula a Sztálin-kötetbe? Behódolt, vagy huncutkodott? A feladat nyilván megkerülhetetlen volt.
Megoldotta!
Először is prózát írt vers helyett, másodszor csak arról beszél, hogy az orosz gyerekek mennyire szeretik a Vezért, harmadszor megemlíti, hogy ő nem volt kommunista.
Ami késik, nem múlik, V. barátom jóvoltából most faxon megkaptam az írást. Mindenki maga ítélheti, mert a teljes szöveget betű-, és tipográfia-híven másoltam le, még a Szovjetuniót is hosszú ú-val írtam. Nem hosszú, ötven sor sincsen.
Tehát:
SZTÁLINT KÖSZÖNTJÜK
Magyar költők versei a 70 éves Sztálinhoz.
Amikor Moszkvában jártam - még ezerkilencszázharmincnégyben - szerettem volna Sztálint is látni.
- Voltaképpen ismerni szeretném; hogy hazatérve róla is beszámolhassak - mondtam egy ráncosarcú, de vén ráncai közül fiatalosan okos tekintetet hunyorgató orosz írónak.
- Akkor üljön rögtön vonatra - mondta.
- Miért? Hol láthatom?
- Az egész országban. Mindenütt, ahol munka folyik. Ott mindenütt van őbelőle valami.
- Vagyis ahhoz, hogy őt megismerjem, járjam be az egész Szovjetúniót?
● KECSKEMÉT, március 17. csütörtök 09:19
Meghalt
a táskarádióm.
Vagyis nem tudok Illyés és Várady verseket hallgatni. Se Bachot.
Először eltörött valami rugó.
Ezért a CD lejátszó fedelére súly kellett.
Egy tengeri kavicsot tettem rá.
A reá vonatkozó gravitációt
felfüggesztettem.
De már így se megy.
Ez
meg a mai második kép: ...műterem, A/05/19, 60 x 60.
Vettem egy Fekete István novelláskötetet.
Ez az ember nagyon tud valamit.
Én ötödik emeleten nőttem föl, néha lerándultam a földszintre,
ahol föld a talpam alatt. Madarat inkább csak kalitkából.
Így mesél:
AZ ERDŐ ÉBREDÉSE
Amikor még február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.
Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt gallyakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fehér csillagszemét a hóvirág...
Akár az én Gyulám:
...Oldalt libben a tó fölé, a vékony
füzfalomb, mint sárga női haj.
Megreszeli itt-ott a futékony
szél a vizet. Gyűl a fecske-raj...
Őrzi tükre békéjét e fényben
- nagyságával oly megnyugtató -
s hegyet, hajót, horgászt, - hálaképen
mindent megkettőz a néma tó...
[Kiköt az év Tihanyban]
Mi történik, amikor én mindezt műben kapom meg, két dimenzióban? Brueghel tele.
Valóság ez, vagy töredék, a töredék töredéke? Netán több, mint a való.
Létezik-e töredék egyáltalán. És teljes való?
● KECSKEMÉT,
március 18. péntek 18:15
Újabb levelet kértek tőlem. Kaptak:
APEH Észak-Budai Igazgatóság
Könyvelési Főosztálya.
1./ Amikor még február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul (és így tovább, ...hogy) ugye szép?!
Aztán a kettes pontban rátértem a...
Ilyen eddig még nem, összes itteni félkész képemet lefotóztam délelőtt, munka végén. Csak úgy, kézből, szürkeskála nélkül.
Este a festményekhez berakom az összeset.
Itt is valamit belőlük. Ez az A/05/13-as. 60 centisek.
Címek majd később.
És itt a szándékoltan félig kész kép, ez 80 centis, amit Varga Patrícia fog befejezni.
Szerinte egy nap elég lesz rá, kedve van hozzá.
(Mint két éve nyáron az a cserekép El Kazovszkijjal, amit aztán ketten írtunk alá.)
Patricia pasztelljét viszont már vissza is adtam, hogy sajnos ezt nem tudom folytatni, a technika is idegen.
Majd olajképet ad.
19:45
Ma esti e-mail:
Kedves Dezső,
nagyon szépen kérem, nézze meg ezt a képet, hogy eredeti,
vagy hamisítvány ? A főnököm vette a piacon, és nem tudja,
hogy büszkélkedhet-e vele, vagy felejtse el?
Előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Kedves H.!
A Lukács uszoda előtti szombat reggeli hajléktalan-piacot
gyanítom.
Minden esetre megtisztelő,
láttam már ott hasonló szellemben festett Bálint Endre, és
Scheiber Hugó képeket is, igen jutányosan.
A kép nem érdektelen. Gyanítom, hogy nem az enyém,
merthogy én a jobb alsó sarokban
szoktam aláírni.
Még egy perdöntő keresztkérdést föltehet a főnökének.
Négyszázezer alatt, vagy fölött jutott hozzá?
● KECSKEMÉT, március 19. szombat 19:04
Még szipogok, ma először uszodába, óvatosan csak kétszáz méter. A lelkemnek kellett.
Kő Pali szülőhelye ravatalozójára most készít két domborművet. Az első már megvan, itt a fotón a fele látszik.
Agyagba metszette, kiégetik. Pénzt nem kért földijeitől, csak a költségeket.
A
tanszékvezető Zsiga ebédnél fölkért, lennék a Képzőművészetin elnök
a diplomavédésnél. Külsős kollega kell.
Hiúságom; csak egy nap után mondtam le.
- De miért nem?
- Nézd. Kétféle pedagógus van.
Az egyik a témáját szereti, a másik az embert.
Engem a téma érdekel. Véletlen láttam a tavalyi diplomavédést, nekem ez fél órát ér meg.
Hogy én két teljes napot ott fontoskodjak...
A tanárok belső bizonytalansága kivetül, sok a giccs és főleg sok az üres blöff.
Ezeket ti átengeditek.
A diákok kísérleteznek, a művészetek új útjait keresik. Korai.
Itt az egyetemen rajzolni kellene megtanulni, az alapokat.
- Megértelek. Hát ezt tényleg nem diplomaosztáskor kell elmondani...
● KECSKEMÉT,
március 20. vasárnap 13:31
Már 500 gyors, kézlapáttal. Vasárnap lévén délelőtt Fotográfiai Múzeum, aktfotók. Mindenféle nyakatekert testtöredékek, láthatóan igyekeznek az eredetiségre. Egyetlen fotó: egy édes kis mellbimbó zavarja föl magányomat. Utána a jegyszedő néni még két albumot mutat, az egyik egy száz éve élt aradi amatőrfotósról. Hófödte faluvégi viskók, a "festői fotóstílus" kialakulása, nagyon jó. Leültem az előtérben kispadra, el is telt a délelőtt.
Ebéd után bekéredzkedtem Vince Laci műtermébe, fotózni. Ha már belekezdtem, legyen teljes a kecskeméti körkép.
A napokban, antikváriumból:
Németh László: Utolsó széttekintés
Graham Greene: Szerepjátszók
Fekete István novellák
Jókai: Az arany ember
A Jókaitól eltekintve mind régi, sokszor próbált, megbízható minőség, nem vagyok kíváncsi természetű.
Illetve most mégis Jókaival kezdem. Nagyon fölbiztattak mostanában. Eddigi kapcsolatom vele leginkább, hogy nem olvastam el a gimnáziumi kötelező olvasmányokat. Az olvasónaplót a padszomszédomról.
● KECSKEMÉT, március 21. hétfő 05:03
Holdvilágos éjszaka volt, s aztán, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett az egész vidéken. Csodálatos csend, melynek mélaságát az éjjel és magány csendes hangjai még andalítóbbá teszik.
Kocsizörej, malomkelepelés, emberszó nem hallik itt. Egy-egy mély búgás kiált bele néha az égbe: a bölömbika hangja az, a mocsárlakó madáré. Éjjel járó szárnyasok röpte húz végig elhaló akkordokatlégben, s az elpihenő szél csinál eolhárfát a jegenyerudakból, végig-végigfutva zengő ágaik között. Vizikutya sikolt egyet a nádasban, síró gyerek hangját utánozva, s zúgó szarvasbogár koppan nagyokat a fehér kunyhó falán. A virágoskertet teljes ezüst fényével árasztja el a hold, s a magas mályvák rózsafüzéres jogarait ezüstszárnyú, pávaszemröptű éjpillangók csoportjai rajongják körül.
Ez nem Fekete István, ez már Jókai. Harmadában vagyok, nagyon olvastatja magát.
Ez
pedig a Műkert új kapuja.
Az első szó nem jelző, az a látnivaló egyik fele.
09:26
E-mailezünk:
Szia, Deske!A netről
vettem le:
"...körbejárva a Ludwig Múzeum új termeit... a párizsi Pompidou központ gyűjteményének
válogatása volt, ami valóban nem okozott csalódást... megemlítjük
kedvenceinket, Gerz lírai fotósorozatát,Wim Delwoy botrányos művét, a disznóbőrbe tetovált Jézust..."
Ha ezt szóvá teszem, lenáciznak. Ha erre fel azt mondanám, hogy
nem rajongok a húsvéttáji (meg máskori) ilyenféle disznóbőrözésért, pláne nem
az ÉN pénzemen, akkor aláírásokat gyűjtenének ellenem.
Ha meg azt merészelném mondani, hogy az efféle disznóbőrözés volt a nácizmus
leglényege, azt meg sem értenék. Ha azt mondanám erre a magyar ludwigos
társaságra, akiket - ismétlem - szándékom ellenére ÉN fizetek, hogy újnáci
ügynökök, akkor szolid volnék.
De hát nem vagyok az. Ezek ugyanis rosszabbak az előbbinél: ezek dilettánsok.
A.
Drága Barátom!
Megértem rosszkedvedet. Az enyém prózaibb. Összekaptam Katával
eljöttöm előtt. És nincs mit rendbe tenni rajta.
Megoldhatatlan, a szőnyeg alá helyes söpörni.
d.
Egészen elfelejtkeztem róla, már közölhető Tóth Krisztina szép megnyitószövege, amit a Szüts-kiállításon mondott el.
Megjelent már a múlt heti ÉS-ben.
Van megint néhány új fotóm is. Festmények meg a festményeknél.
Ujabb e-mail váltás:
Bocs, inkább így legyen a szöveged:Összekaptam N. Katával eljöttöm előtt. (Nehogy a feleségedre gondoljanak).
A feleségemről beszélek.
d.
● KECSKEMÉT, március 22. kedd09:21
A takarítónénitől kölcsönkértem a biciklijét, avval jöttem haza az autójavítótól. Remélem, estére kész lesz.
Deske! Kincsnek tartom a 100 ft-ért vett Illyés kötetet. [...]
Hogy én is beleszóljak családi
ügyeidbe: a nejedet ismertem fel az afférban, ahogy meg is erősítetted.
Szokványos eset. Az a jó, ha utána mindkét fél úgy tesz, mintha mi sem történt
volna. Az a fél, melyik érzi, hogy ludas, finom kedvességgel ellensúlyozhatja
kilengését. Ez néha nem könnyű, de érdemes. Én úgy szoktam mondani:
hangulatjavító csoki.
Üdv: Gábor
● KECSKEMÉT,
március 23. szerda 05:15
Most, hogy beteg, aztán félbeteg két hétig, uszoda nélkül, nem volt értelme a hajnali 5:23-as vekkernek, elhagytam. Most, hogy újra, persze előjött a keserves fáradság, a szokásos, délelőtt közepén, 11-től ebédig. Régi teher, csaknem elviselhetetlen. Leülni nem szabad, percre sem, mert elalszom. Nehezen mozduló tagokkal csoszogok előre-hátra a kép előtt, és reménykedem az ebédhez hívó kolompszóban.
Maradna a lehetőség órával későbben kelni, az imaidőt pedig áttenni estére. Huszonegy év után. És ez nem fog menni. Nemcsak a póz miatt, hogy tetszem magamnak. A reggel így csakugyan tökéletes. És nehezen változtatok, ilyenekben különösen. Okkal.
Most megnéztem az önéletrajzomnál a dátumot. Igen, 81-ben hagytam el négy év után a napi hatvan perc angolfordítást, avval áltatva magam, hogy ideiglenesen. Egy favázas fényképezőgép építése miatt, ami minden figyelmemet elvitte. Nem tudtam visszatérni már, elmaradt.
Marad tehát. Amíg bírom. Eszembe jutott a hétvégi óraelőreállítás...
Egy új kép, az A/05/22.
Más. Vége felé járok a könyvnek, Az arany ember. Olvastatja magát, ahogy a cukorszopogatást nehéz abbahagyni.
Kezdem unni ezeket a kimódolt fordulatokat, hamis tételeket, érdekességeket, papírfigurákat. Mégiscsak lehet igazság Földényiék tanában, ahogy lefikázták a magyar irodalom Jókai - Mikszáth vonalát, a szerintük hazugul problémakerülő kedélyes mesélgetést. Habár Mikszáth szívbemarkoló, pontos novellái?! És mivel állították szembe mindezt? A költő Vajda özvegyének amatőr, és sok sebből vérző önéletrajzával. Amiről egy irodalmárnő sok éves munkával kiderítette, hogy végestelen hazugság. Hogy nem zárdanövendék volt, hanem kurva, stb. Akkor hol az igazság? Talán nem is érdemes ilyenfajta summázó tételeket fölállítani.
● KECSKEMÉT, március 24. csütörtök 09:26
Most jött, Nagycsütörtökre éppen jó lesz. Ott, Párizs fölött, és Közép-Angliában is.
KOSZTOLÁNYI: HALOTTI BESZÉD
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
● KECSKEMÉT, március 25. nagypéntek 08:57
Ma először mértem, ezer kézlapáttal, abból 300 méter mellen: 22:17.62. Nem is olyan rossz, ahhoz képest...
Anyácskám tegnap kijött a kórházból. Gyógyszerrel fogják gyógyítani. Rák nincsen. Végbéltükrözést is csináltak, nagyon megszenvedte. Vele szenvedtem.
20:06
Délután nagypénteki szertartás a Barátok templomában. Hatvanegy ministráns.
● KECSKEMÉT,
március 26. nagyszombat 05:46
A tegnapi kép: A/05/26,
Műterem Nagypénteken,
60 x 60 cm.
Persze, ezekről egyikről se tudom,
folytatom-e majd, vagy így jó.
13:33
Két telefon, festés közben, délelőtt.
Egy az Őrségbe, barátomhoz,
hogy senkitől nem merem megkérdezni, mi a fiúunokám neve?
B-vel kezdődik és valami magyaros.
Nem Bendegúz és nem Boldizsár, nem Benedek. Nem Bélapátfalva.
De ő se tudja.
Aztán egy az AVEMAR atyjának, Máténak,
hogy most a Kossuthon, a tizenegyes hírek előtt hallottam reklámját,
amiben durva lélektani hiba van.
Bíztatnak, hogy a szer már édesített.
Akinek rákja van, ez nem szempont.
Reklámabb lenne,
ha rohadtul keserűnek hirdetnék.
Talán fegyelmezetlenség, megülepedett bennem itt a kezdeti rosszkedv. Ajándék tehernek is tekinthetném, de zavarosabb a helyzet, mert valami rendezetlen bűntudattal keveredik.
Tökéletesen mindegy, hogy érzem magam. A feladatot teljesítem. Napközben is mindig ezt kérdezem az égtől: Rendben? (...vagyok?)
Ha pedig a be nem vallott önsajnálat keveredik egy szoknya víziójával, igyekszem a javasriptté transzformált zseniális excel táblázataimra gondolni. Úgy másodnaponként.
Nagyheti szertartások a Barátoknál. Tisztességből, mert unom. Vagy talán így: hidegen hagy. Persze tudom, nem érzelmi kérdés. Ahogy a szeretet sem az. Kata háromnapos húsvéti lelkigyakorlaton, valahol a Balaton mellett, csapatával. Elborzadok a gondolattól, egész nap ilyen dolgokkal foglalkozni. Nekem ez három mondat. S ráadásul: reggeltől estig köröttem mosolygó emberek. Rémes lehet.
A piacon vettem egy szőrnyuszit ezerért. Ha bekapcsolom, szeme pirosan világít, makog, körbe ugrál és a fülét billegteti.
21:05
Ez
a fotó
Szentendrén készült,
ma reggel hat órakor.
Most küldték, ajándékba.
Átmelegít.
● KECSKEMÉT, március 27. húsvétvasárnap 08:53
Minden elmúlik. Szüts három éve volt utoljára velem Kecskeméten, a szomszéd műteremben. Beszámolok neki:
Nagycsütörtöki szertartás, 61 ministránsgyerek. A főoltár körült
mályvaszínre festették. A két csonka oltárrácsot elbontották, a két szent
visszakerült a főoltár két oldalára, fölülre. Mindhárom öreg pap kihalt, egy
gyönyörűhangú, melegtekintetű középkorú, jól beszél. A sárga börkabátos bácsi
eltűnt, a tolókocsis cigányember is. Levették a szent Rita képet a
szentély baloldaláról, amit sose értettél, mi tetszik nekem benne, én se
nagyon. Helyére egy kétméteres rúd végén középre az énekszövegek vetítője
került.
Ami súlyos csapás, egyszerűen megszűnt fél kilences mise, az egész reggelt át kellett szervezni, ilyenformán megszűnt az utóbbi időben már magányos miseutáni dobostortaevés is a presszóban. Tényleg, egyszer el kéne oda menni.
A Cifrapalotába (talán én is befolyásoltam) visszaállították a vasárnap délelőtti nyitva tartását, csak éppen az idén nincsenek képek-- a megyei múzeumigazgató ugyanis történész, vagy régész stb.
A gondnok Laci az általa szervezett dolgot idén? vagy jövőre be akarja fejezni, katolikus templomocska épül a Műteremház bejáratától húsz méterre. Az alapkőletét már megvolt, egy nagy kereszt áll ott.
Az itt festett képeimet is föltettem már a netre, egyszerűen mert tetszett, hogy meg tudom tenni. Persze nem tudom melyik kész belőlük, hebrencskedés.
Szép húsvétot, keresztlányomnak is, Vojnich, remélem, épségben ért haza.
Kerülöm az érzelmeket, mert könnyen elborítanak. Melodramatikus alkat, a fene egye meg. Megrendülök, vagy inkább elmerengek ezeken a Fekete István szövegeken. Valami mély rezignáció. Alighanem attól, hogy ezektől az erdőélményektől végleg elbúcsúzott már, mikor papírra vetette. Csak az elveszettet tudjuk igazán értékelni. Az időélmény a legerősebb, nem?
Szótlanul ballagtunk az erdő felé. Ránk szakadt a nyárvégi délutánok tikkadt tunyasága. Meleg a föld, éget a nap, és az álmos augusztus ott hűsöl az erdők árnyékában. Aszott sarjú között fehérre taposott gyalogutak surrannak a réteken keresztül, és itt-ott apró virág színtelenkedik. Nem is virág, csak száraz színfolt, mely láthatatlan szemével az eget kémleli, hogy merre járnak az áldott, páráktól súlyos, drága fellegek.
De az ég könyörtelenül tiszta.
A dombvidéken vibrál a levegő, a tarlók szinte lángolnak, s a szántásokról port kavar fel a forgószél, melyben kerengve járja táncát egypár szál szalma, széna meg egy árva madártoll.
Nem lesz itt egyhamar eső.
EMLÉKEK / In: TARKA RÉT, Móra kiadó, 1973
09:53
Körlevél-e-mail jött, hát erről lemaradok,
igaz, amúgy se szeretem a hallabda levest, mi az?:
A Monarchia Borház külföldi és hazai borai mellé az ötfogásos
ínyenc vacsora-összeállításunkat mauritiusi szakácsunk, Somar ajánlja Önöknek!
Marinált lazac derék Cole Slow salátával / Hallabda leves shitake gombával / Serpenyős Calamari zöldség szalmával / Madras curryben párolt marhafalatok sült rizzsel / Karamellben forgatott ananász és banán konyakkal flambírozva.
Várjuk Önöket!
11:58
Semmi nincs egészen úgy. Mindent ismerek, hát a maradékelv alapján - vasárnap - a Cifra Palotába, remények nélkül. Az emeletet csakugyan lefoglalta - állandó kiállítás! - a Katona József Múzeum idetolakodott anyaga. Sikerült egy teljes emeleten kitessékelni a képeket. Se Nagy István, se Tóth Menyhért. Kékfestő minták, kőkori balták, huszáregyenruhák, bugaci kunyhók, Kossuth-portré, övcsatok, varsa, századfordulós fotók; már ahogy az ilyenkor lenni szokott. És remekül szórakoztam!
Ha minden rendjén, láthattam volna helyette tizenötödször a Vörös asztal körül-t Farkastól (remekmű).
● KECSKEMÉT, március 28. húsvéthétfő 13:03
Ha bekapcsolom, a nyuszi szeme még vörös tűzben ég, de nem berreg, nem ugrál, és nem billegeti füleit. Pedig pótelemmel is próbálkoztam. A mintanyuszit kellett volna elhoznom, persze, amit kiemeltem. De a cigány azt mondta, ne ezt, várjon, olyat adok, aminek tiszta a talpa.
Örültek volna az unokák.
Váratlanul megkínzott ez a mai
A/05/28 -as. Kilenckor kezdtem. Először rutinszerűen a már többször
körbejárt mélytüzű kék folt, (azt kell elsőnek föltenni), majd köré a kedves
szürkék. Csak ma középen egy asztalkával. Már szinte működött a kép, mikor
megütött a lehetősége, hogy talán érdekesebb lenne az egész a vélt centrum; a
kontrasztos sötét folt nélkül. Ebéd, akkor szoktam a munkát befejezni. De utána
újra meg újra, lankadva, majd reményesen, fél négyig. Nem állítom, hogy jó, de
egy új ösvény. Lehetősége.
20:08
E-mail váltás
Des, fiúunokád neve BOTOND. Ölel: a gyermek keresztanyja
Köszi! Aztán beugrott, csak kurva vagyok, a poént nem lehetett kihagyni...
● KECSKEMÉT, március 29. kedd 20:50
Hát lassan kitelik az időm. Holnap kezdem az utolsó képet, az idei harmincadikat; csütörtökön haza. Teljesítettem a feladatot. Kata közben talán már meg is kezdte a kékkúti nyaraló átépítését, pár éve egyszer sok pénzünk volt, abból félretett.
Én fiatal koromtól keményen beprogramozva: nem szabad építkezni. Ezt a Kékkutat amúgy is, olyannyira kétféleképpen képzeltük el, hogy nincs közös nevező. Cseréptetőben, vendégekben és unokákban gondolkozik, tök igaza van. Én nem, és nekem is igazam van. Szerintem négy heveder, a falakat összefogni. Megegyeztünk, tervezze és intézze ő. Így csak távolból rémülök: derékig lebontatja a házat, ahogy hallom. Székely kőművesek.
Szerencsére egy építész barátnőnk a háttérben.
Ha csak egyetlen ablakcserét képzelek is el... Sajnos értek hozzá. Utazások. Méretvétel. Terv. Asztalost keresni. Megállapodni. Helyszínelés. Száraz-e a fa. Le van-e kezelve. Illeszteni. Aládolgozni, rejbolni. Festék, ecset, hígító Tapolcáról. Mázolni. Lakatost keresni. Rajz számára. Rács méretre. Vasalások beszerzése. Bevésése. Valakinek a helyszínen kell tartózkodni. Üveges sincs a faluban. Kőműves: vakolni. A környékét újra meszelni.
Egy életre elég.
Akkor már inkább festek. Úgy értem, képet.
● KECSKEMÉT, március 30. szerda 05:34
A
Szabó Lőrinc
és Zelk kötetekhez hozzá se nyúltam. De olyan jó, hogy itt voltak.
Valahai
szerelmem hív,
mobilon. Építész, éppen műtermeket tervez. Paraméterekről kérdez, négyzetméter,
belmagasság, tájolás, bútorzás. Sorolom, és közben egészen másra gondolok.
Rengeteget szenvedtem miatta, éveket, mert nekem volt az egész fontosabb.
Nem
szerettem fiatalnak lenni.
Időélmény.
Homokba markolok, csorog az ujjaim között. Nézem.
17:50
Régi
ismerős, reggel megkérem
az edzőasszonnyt, nézné meg már a mellúszásom is.
A
tempó jó, könyököt lefelé kell szorítani, hosszabban előrenyúlni, a fej a két
kar közé fekszik, nem kell mélyebben. A láb egy síkban mozogjon, nem kell
fölfelé rúgni.
● KECSKEMÉT, március 31. csütörtök 00:01
Ha fiatalabb volnék, klimaxra gyanakodnék.
Álmatlanság, és fölösleges izzadás.
Csak
ez a többhetes náthaféle jött megint elő. Miért?
Hát
fölkeltem, éjfél. Uszoda megint elmarad?
Gábor,
a hű barát, megint halászott nekem egy remek szöveget,
ezúttal
Kármán Józseftől:
Deske! Soraidra válaszul
egy Kazinczy-kortárs.
Puszta és üres vólna az élet, setét mint a' sír, irtóztató mint a'
kietlen tömlötz, az Asszonyi kedvesség nélkül. Ezek a' Barátnék kísérnek
bennünket az élet' sanyarú útján, és segélik az elönkbe akadó rózsákat
szaggatni, és a' - tövis - szúrásokat gyenge dajkálkodásikkal enyhíteni; ök
osztállyosok örömeinkkel, egyaránt mint bajainkkal, és tészik amazokat
ízesebbekké, ezeket türhetöbbekké. Az ö kedveskedéseik adják meg az élet'
savát. Ott, a' hol az öröm kiapadt, annak kút-fejét fel-keresik; a' hol a' Bú
miatt a' Fö gözölög, az Izzadság tseppekkel le-törlik a' gondot
Homlokainkról...
[A magyar asszonyi nemhez]
Kecskeméttől búcsúzóban még egy utolsó kép: Műterem a túlsó féltekén (A/05/29), 60 cm.
Ezek az új képek sajnos szinte semmitmondók képernyőn. Lényegük, ami itt összemosódik.
27601 = márc: 1247 = napi 41