124. levél J.-nek, Le Meux                  VÁLINEWS
2005. JÚLIUS

● 2005. július 1. péntek 09:32
Még májusban Gábor barátomnak (G1., egyetemi tanár) megakadt a szeme egy csodálatosan fontoskodó irodalmári (egyetemi tanár) szakszövegen, amit a tréfa kedvéért azon nyomban lefordított magyarra. Föltettem. (május 12.) Megneveztük a szerzőt, aki most reagált. A levél némi tűnődésre adott alkalmat, mindkettőnknek. Végül Gábor eképpen:

Tisztelt Tanárnö!
[...] nem vagyok Kazinczy-kutató, még csak irodalomtörténész sem. Belemerültem Kazinczy világába, amit szinte kimeríthetetlennek találtam. Élményeim egy részét megosztottam Dezsővel.
A deske hu-n önnel kapcsolatban olvasható soroknak nem volt szándéka a gúny. Pusztán azt a kérdést vetettük fel: mi az oka annak, hogy az irodalomtörténészi szaknyelv esetenként az érthetőség határait súrolja. Erre a kérdésre nem kaptunk választ. [...]
Tisztelettel: B. Gábor

15:02 (Aludnom kellene, tántorgok is, de kőműves minálunk.)
Máté is beleszólt a fentiekbe (véletlen szintén egyetemi tanár), és jelezte, hogy fölrakhatom a hálóra:

Érdekes a polémia a Kazinczy-kutató hölggyel. Az ő szövege nem fontoskodó. Ez egy stílus, amelyet nagyon nehéz megtanulni. De aki tudja, az tehetséges. Lélektanilag azt jelenti, hogy az illető jóval többre hivatott, mint amivel éppen foglalkozik, szellemileg kielégületlen, és a szellemi energiáit kénytelen pazarolni. Ha egyszer megtalálja azt az eredeti témát, amelyben majd igazán eredetit (akár világra szólót) alkot, a stílusa is egyszerűsödni fog, mert az új dolgok felismerése fogja lekötni a szellemét.

21:08
Elképedve szedtem föl
a járdáról ezt a cipőpertlit.
Lemértem, tizenkét és fél centi,
mindössze.
De ehhez van neki két komoly, felnőtt vége,
fémlemezből hajlítva, szabályos, mintha.
Egy fél maslit se lehetne rákötni.

Mi végre arasznyi léte?

Emlékeztet Piroska-unokámra
aki még alig van egyáltalán, de már nő,
már mosolyog, már csábít.

●2005. július 2. szombat 19:53

Csomagolás, készülődés, egyeztetés.
Az első napokban Mikinek mindenképpen kell a fényképezőm.
Négy nap múlva utánam hozza,
addig használjam az övét.
Olcsó, 130 ezer forintos digitális gép, beépített zoommal.
Hogymindiglegyennáladvalami -
arra vettük. Jegyzetelni.

Még a notebookommal is össze kell hozni. Most próbálgatom.
Már csinált(am) néhány életlen képet. Ez szokatlan.

Ennek a Szűz Mária ikonnak
jót tett a mellé fellógatott fülhallgató-kábel fekete vonalgrafikája.
Bár talán az ilyesmit nem illik észrevenni.
(A művészet nem lineáris.)

● 2005. július 3. vasárnap 09:35
Az ember – így hatvan fölött –, takarékoskodna idejével. Például a reggeli uszoda így alakulhatna: a ember kártyájával lecsekkel az elektronikus kapunál, köszön a biztonsági őrnek, pár szót vált a folyosói padon üldögélő Géza bácsival, az ablakon át int az úszkáló hölgyeknek, az előtéri csapnál félbevágott púderos-flakonjából megissza a negyed liter forró gyógyvizét, majd Józsi úrnak, a kabinosnak leteszi az asztal sarkára a húsz forintot, kifelé menet a második adag gyógyvíz, a kerti büféből a szokásos sajtos rúd, útközben beint a szerszámboltba, üdvözlés a sombrerós újságkihordónak és az ismerős utcaseprőnek. Egy liter tej és egy kiló kenyér. Napilap a postaládából.
És jó ötven percet megspóroltam.


 ● 2005. július 4. hétfő 09:45 Siófok-Töreki
Uszoda, időben, 7:05-kor, de már a siófoki Ezüstmicsoda szállodában. Minden észszerűség ellenében: kézlapáttal. A játék.
Az ideák.
A sztrádán (körülbelül) sikerült  a megengedettet betartanom.
Derűs, párás hajnal. Most tíz óra, a műterem fölépítve.
Kábelek is bekötve.

Mint az elsőévesek; amit szinte soha, a palettára
sorra kinyomtam mintegy mintát az összes tubusból.
Bíztatás a munka elejére.
És segítség is, rutint kerülendő.
Hétköznapjaimban elég az a megszokott nehány szín...

Megyek ebédelni. A kukáskocsin felirat: Siófoki Kommunális Divízió

Váratlan fordulat,
ezúttal a kép kívánja,
fessem át most, ma délután.

Eredményről túlzás volna beszámolni.

Két fázisát mutatom,
délelőtt kezdtem.
Neve egyelőre ennyi: A/05/31

Magamnak is mulatságos,
de indításánál megint Czóbel
fergeteges vörösei-lilái és feketéi
jártak a fejemben,
hogyha én azt...
legalább egy kicsit.

Hát így sikerült. Folytonosan színesnek találtam (szitokszó). Tehát komolytalannak.
Evvel persze elindult, billegett a fáradt unalom felé. Aminek a határa nagyon izgalmas, ha az ember éppen megtalálja. Az könnyen egyetemessé tágul. (Vojnich ebben nagy.)
Esetleg mindenfajta szokásomon átlépve érdemes lenne holnap folytatni.
S nem - ami amúgy kötelező - újat kezdeni. Spejzolni a télre. Vagy ellenkezőleg, pihentetni, hiszen érzékeny állapotban van. Jó vagy majdnem jó.

21:01
Mától, itt ez a pálya, este 9-től fogok e-mailezni, netezni. Mobiltelefonon át. A Pannonnál GPRS-szel, a Mobile Data 500-as csomagra fizettem elő, 21-06h. között egy hónapra 6250 forint. 500 mega a limit.

 

21:48

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum / Kedves Zsuzsa!

Hogy hívják az igazgatójukat? Írnék neki egy levelet, hogy van maguknál három gyenge képem, hozzájárulna-e, át szeretném festeni. Gondolom a legegyszerűbb, ha leutaznék két vagy három napra. 
A/82/53 Avignon, azóta is,
A/84/37 Zsidó trecento,
A/84/44 Régi zsidó temető (gyász)
A többi, hogy hol dolgozom, alszom, részletkérdés.
 

● 2005. július 5. kedd 09:01 Siófok-Töreki
Itt 48 hossz az 1200, nagyon unom, és fárasztó is, meleg a víz. Ma csak azért teljesítettem, hogy ezt leírhassam.

Telefonok, Kata bajban, gépe leállt, egy szomszéd kivette a winchesterét, s anyagát lementette. (Kata nem csinál biztonsági kópiát.) Most egy régi masina, de komplikációk és bajok, mert az csak word-6-ot fogad. Fájlokat sem talál, pedig a cikk sürgős, satöbbi. Most szívja meg, hogy tíz év alatt se tanulta meg, amit az első hónapban kellett volna, a kompjuterhasználat alapjait. Ha Isten nem büntet - mint Barsi Balázs OFM. prédikálja, akkor vele is így eshet a dolog: fejcsóválva-szánakozva nézi, amit magunknak okozunk; botlásaink fájdalmas vonzatait.

14:15

Kezdtem a második képet.
Kísérletezek, hogy csak egyetlen szín. (Ahelyett, hogy igazi képet... De legalább.)

Két fotóból itt
összevágtam
a pici műterem látványát, mutatom.
A megvilágítási viszonyokat elég hűen mutatja,
a kép még elég fényt kap.
Az ablakokat lefóliáztam.

Mindenfelől összeszedett elemekből sikerült a megfelelő magasságú felületeket létrehozni. Aztán mindent átrendezni, mert a képtől hátra is kell lépni. Már amennyire: három lépést.

Katonahumor, vagy tán nem is az. Olvasom, egy amerikai hadibázis központjában a falon felirat:

Isten dolga, hogy bin Ladennek megbocsásson, a mi dolgunk, hogy ezt a találkozót létrehozzuk.

● 2005. július 6. szerda 20:12 Siófok-Töreki
A/05/33 elkezdve,
itt tartok.
Persze, a tegnapi kép gondolatát próbáltam -
talán feszesebben -
újrafogalmazni.

de nyugodtan kezdhettem volna
akár egy pontos másolatával is a formációnak,
olyannyira színek döntik majd el,


miről szól a kép.

Délután Csorba Simon grafikus most készülő,
elképzelés szerint az itteni Főtéren
fölállítandó most elkészült szobrát néztük meg
a ház oldalában, a kertben,
pontosabban az egyik karámban,
házigazdánkkal - a megrendelővel.
Simon rákérdezett, hogy tetszik.
Először hárítottam.
Másodjára: sok a téma rajta, mondom. Nyitott volt.
Hajlik rá, hogy a hengeres, világosabb színű talapzatot elhagyja.
Akkor a két oszloplapot szétválasztani,
és egy-egy vékony fekete vasrúdra szúrva
mintegy lebegtetni a pázsit fölött.
Az se baj, ha megcsavarodik kissé a  fa,
és hegyükkel nem pontosan egymásra mutatnak.
Lehet, hogy így lesz.
Tartozék lett volna két teljes méretű átlátszó plexielem is,
haránt a faragványra, a szobor két elemének formai másolata.
Rápróbálta, megnéztük, ezek szerepeltetése is elmarad.

Kísérlete különben nagyszabású. Élete első szobra.
Kitalálta, megtervezte, és művészetterápiás foglalkoztatásként
lehozta néhány betegét - teljes ellátás, nekik is - s azok
dolgozták meg a hatalmas platánfa elemeket.
 

E-mail a Rippl-Rónai Múzeumtól, most este vettem:

Kedves Váli, az osztályvezetőm véleményét írom ide szó szerint.
"A múzeumi szabályzat szerint a leltárban szereplő műalkotásokat semmilyen
módon nem lehet megváltoztatni. Azok technikai, vagy művészi szempontú
változtatását szigorú rendelkezés tiltja. A mű szerzője részéről ajánlott
változtatás sem megengedhető, mert az eltelt évek óta a művész már egy az
eredetitől eltérő gondolkodási és szemléletmód szerint, egy új mű
aspektusából avatkozik bele a korábbi művébe. A korábbi mű újabb felvetése
viszont nagyon érdekes számunkra és szívesen szerepeltetnénk együtt a
kettőt"

Ami meg az én véleményem: a gyűjteményünkben szereplő munkák igen is jó
kvalitásuak, a kaposi kiállításán is emelték annak a válogatásnak a rangját.
Fössön újakat, és hagyja az időre a régieket, érlelje az.
Jó munkát kívánunk és  barátsággal üdvözöljük: h.b.zs.

Ez Gábortól (G1):

Deske! Dobos István egy tanulmányából vettem: Hagyomány és értelmezés. Én azt látom a szövegből, hogy ezek az irodalmárok még egymást sem értik... Maga a szöveg is megérne egy fordítást...

...azt kísérlem meg hozzávetőleges pontossággal bemutatni, hogy mai  i r o d a l o m é r t é s ünk horizontjain hogyan jelenik meg a hagyomány és a megértés összefüggése, majd az egymástól eltérő értelmezőközösségek közötti  p á r b e s z é d lehetőségének feltételeit mérlegelem. Ennek során azt próbálom hangsúlyozni, hogy a hagyománytörténetre irányuló megértésünk sem választható el a dialogikus formától. Meggyőződésem ugyanis, hogy irodalomkutatásunk további alakulása a módszertani megújulás mellett jórészt az  é r t e l m e z ő i hagyományok tudatosítatlan örökségének a feltárásán múlhat. E két, egymástól elválaszthatatlan feladat szempontjából az sem közömbös, hogy kialakulhatnak-e irodalomértésünk mai diszkurzusában a párbeszédnek olyan formái, amelyek az eddigiek mellett a k ö l c s ö n ö s  m e g é r t é s t szolgálhatják.
De jo, hogy nem lettem filosz! Üdv:G.

Ez pedig e percben, Gézától:

Kedves Deske!

Elég régen találkoztunk a Lukácsban, ezért ezúton értesítelek, hogy vettem Neked 6 db alsónadrágot, olyat, amilyenre egyszer rákérdeztél, hogy hol kapható. Holnap (csütörtök) magammal viszem őket.

● 2005. július 7. csütörtök 08:43 Siófok-Töreki
Két napja rátévedtem a Magyar Katolikus Rádióra (810 KHz), és ottragadtam, kíváncsiságból. Egy ilyen nagyjelentőségű alapítás fontos kérdéseket, mondhatni, lételméleti kérdéseket vet fel.
- Kinek beszélnek. Útitársnak, érdeklődőnek, ellenségnek is?
- Laza háttérrádiózásra is; ha valaki egész délelőtt? Az egészen más műsorszerkezet.
- A főadóhoz és a kereskedelmi rádiókhoz való viszony.

Mintha elkötelezték volna magukat a népi-magyaros vonal mellett. A várjátékok, regősök stb., súllyal. Egy halvány kérdőjel. Nincsen magyarok Istene. Nem biztos, hogy az ő dolguk magyarságtudatunk ápolása. Ötlet, és szerencsés, hogy az evangéliumot lovári nyelven is fölolvassák.
Nekem elég lenne, ha a hit nem folytonosan megjelenítve, deklaráltan, inkább a háttérben, mint gondolkodásmód.

20:12
 Eszembe jutott valami:

Kedves Rippl-Rónai Múzeum / Zsuzsa !
H.J. osztályvezető ötlete nem is rossz. Ha összejön, kedvem lenne azt a három képet újra
megfesteni. Persze ott kéne a munkát legalábbis elkezdeni. Néhány napra
gondolok. Ehhez kéne egy szoba, gondolom, a múzeumban. A szobát nem kell
félteni, tisztán dolgozom, takarófóliát meg amúgy is mindig viszek magammal.
Hálószoba ugyanaz: fogkefét, gumimatracot vinnék.
Esetleg augusztus második fele, szeptember?
d.

 

Kínlódom evvel a FrontPage programmal, legsötétebb perceimben anyját - nyilvánvalóan Oszama bin Laden oldalági rokana - szidom. Esténként a tankönyve. Mindenféle félfölösleges dolgok, például az a sárga vonal, fejlécként. Főleg azt szeretném megtalálni, hogy időnként idézeteket négy kocka közé fog, ami elpusztíthatatlan, és minden formázásba belebarmol.

● 2005. július 8. péntek 10:55
 Mind ez ideig gyermeki ártatlansággal és (ön)bizalommal tekintettem itt kezdett munkáimra, s mutattam be őket már negyed- félig készülten. Talán ez a mai eső hozta meg elbizonytalanodásomat. E mainak nemhogy az eleje,  de hátoldala is megerősítésre vár. Például mért mindig csak az az Á?, meg az a perjel? Hogyan tovább.
Mi lenne a helyes út.

20:53
A londoni merénylet. Imádkozni az áldozatokért és az okozókért. Fura, hogy épp tegnap tréfáltam bin Ladennel. Délután Orbán - Gyurcsány vita a TV-ben. Kata megérkezett, hát megnéztük. Vagyis én is ott ragadtam. Két okos ember, izgalmas helyzetben. Nem látom át szakmai problémáikat, hogy ítélni tudnék. Valószínűsítem, egyiküknek sincs nagy mozgástere, nem ők döntenek. 
A megkezdett képen túl a mai nap eredménye ez a szürke csík itt alant, a szakkönyv ötlete volt a kéznél lévő e-mail cím.
 

● 2005. július 10. vasárnap 06:56 Siófok-Töreki
Végre egy igazi munka, bárha grátisz, mégis, megrendelés.
A gondnokasszony kért föl restaurálásra: Dezső bácsi, maga festő, gondolom...
Egy nagyméretű, 50 x 70-es tábláról volna szó. Puzzle.

Végre egy feladat. Szorgosan láttam hozzá.
Engem csak Kata szokott fölkérni, hogy porszívóznék már ki.
Igaz, egyszer, januárban, fölkértek egy korpusz elkészítésére is.
Az is grátisz volt.

Hát akkor kezdjük. Először a mondanivaló átgondolása, meghatározása.

● 2005. július 11. hétfő. 18:16 Siófok-Töreki
Folytatódik trialógusunk a háttérben, és egyre érdekesebb. (A szakszerűség mindig érdekes.) Hász-Fehér Katalin leveléből:

...akárcsak Ön(ök), én sem tudok szó nélkül elmenni bizonyos jelenségek mellett. Az irodalomtörténet helyzete, nyelve, szempontrendszere pedig igen élénken foglalkoztat, nemcsak engem, hanem többünket, akik az ún. középúton szeretnénk megmaradni az irodalomelmélet nyomulása közepette, amely az irodalomtörténetnek, főképpen a nemzeti irodalomtörténetnek a létét, létjogosultságát is támadja. Az irodalomelmélet alaptézise az, hogy nincs nemzeti irodalomtörténet, csak egyetemes irodalomtudomány, amely időnként, ha éppen arra van kedve, foglalkozhat akár a nemzeti nyelvű irodalom egy-egy szövegével, de a kronologikus, hagyományos irodalomtörténet úgy, ahogy van, elavult tudományág. Ezzel szemben az irodalomtörténészek egy csoportja az irodalomtörténetet önálló tudományágként igyekszik meghatározni, saját módszertannal, szempontrendszerrel, amely újításra és átalakításra szorul ugyan a múlt század végi és a 20. századi ideologikus szemlélethez képest, de semmiképpen sem olvasztható be egy egyetemes irodalom- vagy kultúratudományba, amelynek Dél-Afrikától Grönlandig olyan megfellebezhetetlennek kikiáltott tekintélyeket kellene követnie, mint Gadamer, Paul de Man, Culler, stb. (ld. Kulcsár Szabó Ernő írásait). Az irodalomtörténeti tudományág újragondolása folyamatban van. Igyekszünk megszabadulni a kultikus megközelítéstől (nyelvileg is kifejezett rajongástól), mert az nem igazán alkalmas valódi elemzésekre. Megpróbáljuk „kontextualizálni” az irodalmi szövegeket (tágabb művelődési környezetben szemlélni). Azt nyomozzuk, hogyan gondolkodtak egyes szerzők (pl. Kazinczy, Berzsenyi, Arany János stb.) saját tevékenységükről, kortársaikról, irodalomról, hogyan viszonyultak a korabeli külföldi szerzőkhöz, szövegekhez, hogyan fogadták be őket (recipiálták). Elfeledett, ismeretlen források után kutatunk kolozsvári, bécsi, hazai levéltárakban. Megpróbáljuk megérteni, hogy hogyan alakult ki Kazinczy korában az elitista irodalomszemlélet, amely minden népszerűséget gyanúsnak tekintett, és miért él ez a szemlélet napjainkban is.

Nagyjából ezek foglalkoztatnak bennünket. Néhány irodalomelméleti irányzat nagyon hasznosnak bizonyult eközben. Pl. a kultuszkutatás, antropológia, kánonkutatás, befogadáselmélet stb. Ezeknek a szakszavait használjuk ugyan, de csak akkor, ha ezek valóban szakterminusként működnek. A „kánon” kifejezést például igen nehezen lehetne magyarul használni, a teológia is így alkalmazza. A „kultusz” kifejezést is kár lenne magyarra fordítani, mert nem tesszük ezt pl. a „realizmussal” sem.

Hogy mennyire „mérsékeltek” vagyunk mindebben, jól tükrözi az alább csatolt szöveg Kulcsár Szabó Ernőtől, aki a hazai irodalomelméleti irányzat egyik legtekintélyesebb képviselője, és aki folyamatosan tájékozatlansággal, lemaradással, képzetlenséggel, begyöpösödéssel támadja a hazai irodalomtörténészeket. Kérem, hasonlítsák össze az ő szövegét a mieinkkel...

● 2005. július 12. kedd 16:09 Siófok-Töreki

A mai képet meg merem mutatni, noha éppen ez erre tökéletesen alkalmatlan.
Olyan csöndesek a színei, és olyan pontosság-igényűek, hogy alighanem reprodukálhatatlan. Finom, bár lehet, hogy csak unalmas.
Majd kiderül. Ebben olykor örömem telt, munka közben.

Volt benne egy olyan zöld szín, a tökéletes boldogság evilági tükre, amit végül kidobtam. Gyönyörű volt. Szoktam dobálózni evvel a fogalommal - ami különben igaz; Füst Milántól - hogy egy életműhöz vagy hétféle tehetség kell.
Egyszer sorra kéne venni őket. Ma délelőtti tapasztalat, hogy ezek közül az egyik
mindenképpen a bátorság.
Azt a csodazöldet elhagyni élet-halál kérdése volt. Végül nélküle pontosabbnak reméltem a gondolatot. Lehet, hogy tévedtem. Itt nincs < BACK gomb.
Sosem derül már ki.
Eddig tartom a napi egy kép kezdését, ez az A/05/38-as.

21:21

Deske! A Kulcsár-portréhoz találtam az Árgus 2003/2. számában. Emellett példa az érthető szövegre: G1.

...A Németh László emlékkönyvből azért e két szerzőt emeltem ki, mert ők a legkritikusabbak az életművet elfogultan szemlélőkkel szemben, és mégis másképp látnak a feladatukhoz: K u l c s á r  Szabó Ernő szisztematikus, a maga teremtette nyelvből kizökkenthetetlen, rendkívül gondolatgazdag, S z e g e d y-M a s z á k Mihály asszociatív, kivetített belső monológ, amit ír, finom, előkelő, száraz. Kulcsár Szabót Németh hallatlan termékenysége, "gondolat-vulkán" típusú agyműködése, hermeneutát lenyűgöző értéktelített bonyolultsága, "fenomenalitása" vonzza, Szegedy-Maszákban a professzori pedantéria szállja meg a tárgyat, s nem szíves örömest, de nem is kelletlenül teljesíti szolgálatát Németh körül, érintvén és eredetiségnek tűnő módon kissé meg is haladván a szokásos elhatárolódások és szimpátiák körét.  A hermeneuta egyre inkább csak magának magyaráz, az Istenre is rákérdező "felsőbb matematika" hangján (panaszolta nekem egy konferencia-vitéz), a komparatistán meg elalszik a szegedi egyetem hallgatója...
in: Kovács Imre Attila:  Kritikák és kommentárok  (Szemben a felejtés alakzataival: Németh László emlékkönyv

● 2005. július 13. szerda 18:10 Siófok-Töreki

Egy 15 x 15 centi keresztmetszetű, kb. kétméteres elszenesedett fenyőgerendára húzódtam vissza az udvarban,
illetve ami abból megmaradt.
Ugyanis délben lehozták a három unokát.

Repertoárjuk széles: elvesztik a cipőjüket / bepisilnek / szomjasak / fölmennek a lépcsőn / sikongatnak, nevetnek, örülnek és zokognak / nem találják a pelust / leejtik a párizsis kenyeret / összetolják a foteleket és ellopják a fürdőszobából a krémes dobozt. Piri azt hajtogatja, én fiú vagyok, és a lábára húzott gyöngysort igazgatja, most meg avval etet, hogy a csúszda azért törött el, mert a kerti csacsi lecsúszott rajta.
Kata boldog.
Én a középsőt megtanítottam zsömlére vajat kenni.
Elvagyunk.

Jöttük előtt, a rend kedvéért - mintegy hajnalban - elkezdtem a mai képet, A/05/39; ez itt, aztán 10-re a nagyállomásra, Siófokra. Ebbe a buliba eredetileg nem mentem bele, de most elfogadtam; kényszerhelyzet. A csapat eredetileg Kékkútra, de ott a ház  még nedves és az udvar szöges deszkákkal teli. Fiam és lányom dolgoznak a terepen. A hírek szerint a gyerekek két-három napot fognak itt átvészelni. Ha ugyan ez a helyes kifejezés. Rájuk vonatkozóan.

A képről pedig annyit, hogy valamilyen nyugtalanító területre értem. És ez már önmagában is valami. A sok semmi után.
 

● 2005. július 14. csütörtök 08:04 Siófok-Töreki
Nem váltok inget, utóvégre nyaralás. Amíg Kata észre nem veszi.

13:34
Szent Kamill áldozópapról (1550-1614, ma ünnepeljük) halála után egy évvel ezt jegyzik le:

...amikor kiszolgált akárcsak egyet is a betegek közül, észre lehetett venni rajta azt az odaadó, önmagát egész feláldozó lelkületet...  igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket, olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlenül tőlük kért.


SMS váltásom Szüts-csel:

- A harmadik éj a szabadban lepte meg egy fügefaligetben, ahol vackot készített magának

- Most tesszük képeimet liftbe

- Bátorság

Dekódolva:
Bíztatom egy húsz éve közös könyvélménnyel, se a nevemet, se Thomas Mannét nem kellett aláírni.
Válasza egy nehéz pillanatot rögzít, kényszerköltözés legutolsó; évig használt műterméből, s nem nagyon van helyette más. Talán búcsúzik egy életformától.

Ma kezdett képemet csak így merem mutatni. Mennyiségileg minden rendben. A napi 1200 méterrel szintén, sőt! a végén egy sprint-szakasz. És egy második sőt: egy versenyzőt megróttam, túl mély a bukófordulója. Igaz, ő szólított meg: Művész úr, nem emlékszik... Kecskemétről...?! ...nem emlékeztem. Igaz, szemüveg nélkül a villanykörtét nem tudom megkülönböztetni a háromajtós szekrénytől.

● 2005. július 15., péntek, 19:56 Siófok-Töreki

Három nap munkával
kijavítottam az IRÁSOK
eddig olvashatatlan fájljait.
De ezt csak zárójelben,
és esténként.
Pestről kaptam hozzá
e-mailben
hibalistát,
Andris programja
ezt a műveletet valahogy  automatizálja.

Amúgy még megvan
minden unoka.
Holnap adjuk le őket.

Piroska-Piszu
itt még aránylag barátságos. Ma ebédnél elmagyarázta, azért nem csukja be a száját, mert kiáll a foga.

Ha belegondolok,
reggelente negyvennyolc hossz csak a negyvenhét bukóforduló kedvéért...
Ma az itteni edző:
- A fordulása tökéletes.
- De a talpam szögben elfordulva ér falat!
- Az a jó! Az itteni fiúknak azért függőleges, mert akkora lendülettel érnek falat, ők odacsapják.
- És hogy néha térdemmel az orromhoz érek?
- Hiba. Így nagyobbat rúg, de ezt az előnyt elveszíti avval, hogy a táv hosszabb.

És még egy öröm.
Kellett és lehetett vennem egy USB-elosztót a notebookhoz.
4800, áfávval.

Éjjel méteres gyönyörű kék fénykör a plafonon!

22:28
Gábor1 megtalálta a Töreki Művésztelep honlapját:

http://www.torekimuvesztelep.hu/index2.html
 

● 2005. július 17. vasárnap 06:24 Siófok-Töreki
Tegnap három óra a forró autóban, az unokákat visszaadtuk a Teremtőjének. De azért (délután) elkezdtem egy képet.

Vasárnap, tehát mintegy pihenésképpen, az IRÁS / MINDEN EGYÜTT = a C . naplóm összesített tartalomjegyzékében 120 fájl linkjét írtam át, egyenként. Ez például a Le Meux-i 12. levél elérhetőségi kapcsolata / linkje:
../../news/html/j-1992.htm -ről erre:
../../iras/html/j-1992.htm
Napokig próbálkoztam egyszerűbb módszerrel, kicseréltem őket az excel táblázat forrásában, de az ettől bedöglött. Akkor htm-be fordítottam FrontPageben, hogy onnét nyúlok bele a forrásba, de a fájl 4 mega lett, nem bírta a gép kezelni. Maradt az egyenként, excelben. Pedig csak a teljes rend kedvéért kell, esetleg a jövőben. Ugyanis a Firefox kereső nem tudja a repjelt  (backslash, \) olvasni, ha egyszer majd mégiscsak szétvágom ezt a 3000 soros táblázatot, és csinálok belőle egy időrendben szétvágott html-es szériát. Vagy ha majd a Firefox fogadni tudja az excel linkjeit.

Hihetetlenül meggyorsította a munkát, hogy a hibátlan, teljes linkelérhetőséget annak idején egy külön oszlopba bemásoltam.
Soha nem fog kiderülni, mennyi megfontolás és munka van ebben a honlapban. Az évek során az eredeti rettenetes bonyolultságát - teljes adattár, ugyanakkor vendégbarát - sikerült rendbe tennem. 7880 fájlnál tartok.

Este a Balaton-parton a 2002. FrontPage / Dummies tankönyv kijegyzetelését befejeztem. Nagyon rossz könyv, és amúgy is én már a 2003-as;  erősen javított változatot futtatom. Sok bajom van, sok az ismeretlen, a megtalálhatatlan.

● 2005. július 18. héfő 13:25 Siófok-Töreki

Jobban alakult ez a Töreki, mint reméltem. Igaz, nem reméltem semmi jót, csak nehéz órákat a munkaasztal előtt. A délelőttök Illyés verseivel telnek, csoda. Meghatódva hallgatom, - egy új CD, ő szaval -, nagy elme.

És közben a képek. Jól alakul ez a nyár, találtam egy új ösvényt. Most is a technika segített, a technikai szféra. Hogy lecsupaszított-egyszerű rajzra törekszem, nem új, de ami eddig soha, hogy a hátteret kevert-piszkos umbrával indítom. Mint Munkácsy a bitumennel. Aztán a komplementer-színnel fedem-, megtöröm, utána lesz több lépésben ilyen világos tónusú (A/05/43). Addigra már sok szín egymáson, él a felület, gazdag.

Ami munkát pedig a honlap dolgai adtak, két hét alatt befejeztem. Jöhet esténként Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Meg a The Human Factor, Greene-től.

21:05

Deske! Nehezebbet is kérhettél volna, de szebbet aligha. Milyen pajkos volt a fiú!
Tehát Illyés: Testvérek.
G1.

Három nap néztem volna csak szemed

árnyékos völgyét, szemöldöködet,

a pillák sűrű sását, mely között

az eleven kis vadvíz incseleg,

villantja fényét, fürge terveit,

síkos halacskák szökdeléseit –

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

S töltöttem volna három új napot

csak nézni némán a lágy hajlatot:

ruhád alól kisejlő kebledet,

a csillagot, mely rajta szendereg,

s készül, fényküllőt feszítve selyem

leplén ragyogni vak éjjelemen –

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

S elég lett volna újonnan nekem

csak legeltetni, itatni szemem

szép szárba szökkent páros térdeden,

melyek hivalgón, mégis félszegen,

mint fényes kapu kettős szárnyai

tán biztatták már egymást nyílani –

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

Az enyhe hőben, amely szeliden

testedből áradt, tested fényiben

elültem volna, napon a beteg,

lesve, mellemben hogyan bizsereg,

hogy’ oldódik a fájdalom, hogyan

oszlana már a test is boldogan

el, föl egy könnyebb táj felhőibe,

mely maga már az altató mese –

És lettem volna gyermek, gyermeked,

hogy, ha ölellek: úgy öleljelek.

Hogy mit szerelem csak sokára ad,

halljam már most vígasztaló szavad.

Fi a lánytestvért – úgy öleltelek,

ős vágy ízével enyhítve a bűnt,

így aludtam el – leghűbb kedvesed,

mire az első éjjel tovatünt.

Kösz, Gábor, többször meghallgattam már, de az utolsó szakaszt nemigen értettem. Így, olvasva se igazán. De gyönyörű. Illetve aranyos.

● 2005. július 19. kedd Siófok-Töreki 

Deske! A versben együtt van a kedves, az anya és a testvér iránti szeretet, szerelem. Leginkább a lánytestvér iránt, ami "ős vágy". Azt hiszem nem volt húga. Nekem volt. A lánytestvérrel való kapcsolat kamaszkorban egészen különös. Erre emlékszem.
Fi a lánytestvért – úgy öleltelek,
ős vágy ízével enyhítve a bűnt,

Délután Orosziba készülünk kimenni, két gyerekkel és pénteken be. Üdv: G.

20:24
Mai e-mailem, órákig fogalmaztam:

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum
Dr. Winkler Ferenc
 
Kedves Igazgató Úr!

Tud róla, volt az ötletem, H. Bognár Zsuzsával rendjén le is leveleztük, hogyha beleegyeznének, át szeretném festeni három ottani képemet. Merthogy gyengék.

A/82/53 Avignon, azóta is  1982
A/84/37 Zsidó trecento 1984
A/84/44 Régi zsidó temető (gyász) 1984

Meg tudnám őket jobbra csinálni. (Rizikó nincs, húsz éve száraz olajképről bármi újdonság nyom nélkül visszamosható).

Aztán vettem Horváth úr véleményét, miszerint nem szabad. Tudok ellenpéldát.
Tóth Menyhért bácsi sok képét sokkal jobbra festette át, miután életművét megvette Kecskemét.
Most Pauer visszakapta munkáit a Kiscelli Múzeumból, meg is munkálta őket rendesen a Műcsarnokbeli kiállítására.

Ugyan kedvet kaptam a pótötlethez - szellemes - hogy fessem meg őket újra, el is kezdtük átgondolni  Zsuzsával - Ön leutazásomhoz augusztus utolsó hetét javasolta -, de közben észbevettem valamit. Tragédia.

Megfestem. Hiába. A gyenge képek akkor is a Múzeumban maradnak. Pedig az egyetlen szempontom, hogy azok ott ne. Sőt sehol. Még ha netán később valamilyen kiállításra sikerül is az új változatokat majdani gyűjtőiktől kölcsönkérni, és a párokat egymás mellé tenni, az se megoldás, úgy értem, számomra. Én valahogy nem szeretem rossz képemet Múzeumban tudni.

Igazság szerint nem tudom, mit mondjak. Talán:

A./ Mégiscsak jó lenne az az átfestés.
B./ Tudom, most megnehezült a dolog, műtárgycseréhez főhatósági engedély kell már. De, gondolom, ez megszerezhető. Ugyanilyen okból Bereczky az MNG-ből adott nekem már vissza képet. Hármat vitt helyébe. (A visszakapottat a helyszínen összetörtem).
Tehát.
Fölajánlok Kaposvárnak a három kép helyébe tetszőleges számú, Önök által kiválasztott képet a műtermemből. Akkor ezeket itthon átfestem, majd visszaadom (ajándékozom) Maguknak.
Kacifántos.
Mint az élet.

Nos, kedves Igazgató Úr?

szívélyes üdvözlettel:

 


● 2005. július 20. szerda 13:03 Siófok-Töreki
Mára ez. A/05/45.
Ilyenkor délben, munka végén - önbizalommal - mindig alá is írom.
A fércmű és remekmű közötti hajszál.
Aztán.


● 2005. július 21. csütörtök 09:42 Siófok-Töreki
Megérkezett a válasz a Rippl-Rónai Múzeumtól, miszerint a képekhez nem nyúlhatok, de azt megígérik, ha náluk lesznek az új változatok, a régiek raktárban maradnak. Válaszoltam, aztán egy óra múltán másodszor is:

Válaszukat úgy értékelem, mint igen szellemes formáját a zsarolásnak. Ajándékozzak három képet a múzeumnak, akkor stb.
Gondolom: itt a vége, fuss el véle.
szívélyes üdvözlettel:
 

2. levél.
Illetve lehetséges, hogy félreértelmeztem levelüket. Akkor elnézést, sűrű elnézést kérek.
Tehát.
Ha sikerül, és Önöknek is tetszik, jutányosan a három új képet Önöknek kétmillióért átadom.
szívélyes üdvözlettel:

Két dolgot vettem észbe, ugyanis.
Egy, hogy hátha tényleg rosszhiszemű voltam. Kettő, még nem tudom, szeptemberben miből élünk. Hátha.

Nadrágomat tegnap kimostam, - mégis, a kultúra -,
bár a dolognak semmi értelme nincs,
a rajta lévő festék- és egyéb koszfoltok
a tapasztalat szerint maradóak.

A nagymosás tudományát 30 éve tanultam
Valkó László grafikustól a Nagymarosi Alkotóházban.
A ruhát egy napra Bioponba,
aztán a fűtőtestre, amíg megszárad.
Azóta is.

Ma veszem ki a vödörből a sortot,
s váratlan, mondhatni, szerencsés fordulat.
Amit Siófokon vettem, ez a Biopon áztató - most olvasom - klórtartalmú.
S olyanformán munkálta meg a ruhadarabot,
hogy a további foltok
nyilvánvalóan
többé soha senkit nem fognak zavarni. Jövő héten a másik nadrágomat is?

Megint elfelejtettem anyám névnapját, ronda dolog. Holnap lesz, a postával már elkéstem. Egy maradt: uszodából hazafelé a széplaki közérthez kanyarodtam, vettem neki egy szelet dobostortát. Nagyon finom volt.
Este telefonba elmesélem neki. Buzdítani fog, hogy máskor is...

Július elején mutattam Csorba többméteres fa-obeliszkjét. Tervét művészetterápiás betegei faragták ki/félre. Mégsem fogják a faluban fölállítani. Érvem hatott, hogy ami nem lenne jó a Kossuth téren, a Parlament előtt, az nem jó Törekiben sem.
 

● 2005. július 22. péntek 08:27
Reggel veszem a nyakamban lógó jegyzetfüzetet, megcsókolom a zsinórjára fölfűzött slusszkulcsot,
illetve az arra erősített Mária-érmet,
és mormolom:
Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk,
kik hozzád menekszünk!

Hát hogy is van ez?
Milyen ez az égi rend?
Hogy kerülhet Mária olyan helyzetbe, hogy nem megbeszélni, netán kérni, hanem könyörögnie kelljen?!
 

11:10-kor így áll a ma délelőtti,
A/05/47, 60 x 60 centis kép, mint a többi.

És megint felszínre került egy régi gond.
Itt persze nappali fényben festek,
de ha 80 lux lehet, szinte félhomály.
A képet most levittem az udvarra fotózni, és kiderült,
a fényben megdöglik.
Akkor utánavittem a palettát is.
De ez se megoldás. Szüts-csel rég mondogatjuk, kelvin-fok (fényszín) és lux (fényerő) adat kellene minden kép hátára. Teljesen különböző helyzetekben kellene munkáinknak helyt állni: lakásban nappal és villanykörténél. Múzeumban, kiállítóteremben pedig fénycső, ami a lilát elnyeli, vagy jobb esetben kevert fény. Néha spot, ami rendszerint melegfényű halogén. Tudtommal az új Ludwig Múzeum (Művészetek Palotája) az egyetlen, ahol a világítás színe beállítható.

Megoldhatatlan.
Tisztességes lenne nekem dönteni.
Logók, mint az amatőr fotógépeken.
És áthúzni, ami végleg nem javasolt. Ezentúl.

És az a hétszázötven, ami szerte van?
Általánosságban ennyi a Kedves Utókornak:
legtöbbjüket nappali fénynél, délelőtt, a nem világos műtermemben fejeztem be. Tehát: az a biztos jó.
Aztán még ki lehet próbálni mást is.
(Mérni kéne, átlagolni, ha lenne műszer. 5500 kelvin és 100 - 150 lux lehet.)

Marad a remény. 
Hogy lesznek, akik evvel is törődnek, képakasztáskor.

● 2005. július 23. szombat 08:53 Siófok-Töreki
Jól fejbe vágtak. Azt mondja, hiszen tudod, hogy van néhány nagyszerű korai Szász Endre rajz. Ez a mérce. Tévedés, hogy kidobod a hajóból. Hogy elkurvult? Érdektelen. Magánügy.
Döbbenetes. Szász-undorom tévedés volt. És akkor nemcsak ő. Vaszary és a többiek, sorra. Döbbenetes.
Istenem, együtt az imádott Nagy Baloghgal, akinek szintén csak öt képe van!
(Bologhgal, és nem Balogh-gal. Az ország legjobb helyesíróját hívtam most mobilon.)

Fölhallatszik a műterembe. Lent a teraszon két házaspár a nagy asztal körül, és azon vitatkoznak, létező magyar szó-e a víztoronyság és a kikötőkép. Társasjáték, szókirakós. Nyár. Boldog emberek. És én is boldog vagyok, aki az effélékre sajnálom az időmet, az én játékom jobb. Három hete forgolódom egy probléma körül. S ma hajnalban a homlokomra csaptam, milyen egyszerű!:

FIREFOX / táblázatok link-kontroll:
A"feljövő fájl"-oszlopból kijegyzetelni a TÁVOLI linktípusokat, majd ezek /-jeit a notepadban átnézni.

10:36

- Deske! Most Babitsot vettem elő, ismert verse, de jó volt újra olvasni. A semmittevés és a tett ellentmondását fejtegeti, kissé hosszasan. Négy napig voltam Orosziban két, a negyediken négy unokával. Több volt velük az öröm, mint a nyűg. Mikor Tahiból Vácra kompoltunk, kilépve Vác földjére a 6 éves Barnabás megkérdezi: most milyen országban vagyunk? Még egy heted van? Üdv:G.

Vers a csirkeház mellől.

Dombon égek, csorgó nyár füröszt.
Csöpp kert ringat búzamezők közt.
Nézek egy kis törpe házat, azt,
amit rakott a szomszéd paraszt
csirkéinek. Vályog a fala,
de piros cserép a taraja.

Drága kincs az idő s oly kevés!
Jer, segíts meg, bölcs semmittevés!
(...)                                                            a teljes vers

Szoktam ezeket a kissé fontoskodó automatikus üzeneteket kapni, hogy levelem megérkezett. P. Lacinál ez ilyen:

Ez a tértivevény csak azt igazolja,
hogy a levél a címzett számítógépére került,
és nem garantált, hogy a címzett el is olvasta,
és megértette annak tartalmát.

A/05/48, a ma délelőtti. Most örülök neki.

● 2005. július 25. hétfő 20:15 Siófok-Töreki
Elolvastam az új Rakovszky regényből három helyen vagy 15 oldalt, nekem ennyi elég is belőle, sajnos. Letettem a The Human Factort is, pedig szeretem. Valaki talán meg tudná mondani, időről időre miért van szükségem erre a beprogramozott szomorúságra, tehetetlen reménytelenségre, ami itt, végig.
Hanem ez a Móricz, ez zseni. Odáig jutottam a nyaralásban, hogy napi munka után nyugágyban, fűben a könyvet, órákig. Már megvan hozzá a nyugalmam is. Elképeszt őszintesége, önmagával szemben is, megint. Eddig csak sajnáltam túlvállalásaiért, az anyagiakét, úgy értem. S van itt egy mellékmondata a lányának, mélyre mutató. Virág azt mondja, ez szorította ki belőle a Rokonokat, egyebeket, ilyen volt az alkata, ez kellett neki. Hű.

...Pénzsóvár vagyok, kérdi valaki, aki nem ismer. Igen. Ha összeszámolom, kb. negyven embert tartok el evvel az egy kis írógéppel s elszántságommal, és ötvenezer pengő adósságom van, és nem tudok leépíteni, mert nem tudom megszegni az adott szavam, s nem tudok megvonni semmit azoktól, akiket szeretek, s akiknek a sorsát vállalom.
Pedig hát valamit kell tennem, mert küszöbön az öregség, s mi lesz, ha egy napra elvesztem az energiámat. Unom is élet harcát, s nincs rá reményem, hogy megbújhassak valami biztos zugban. Talán a természetem általában nem az, hogy elbújjak a felelősség alól, tehát lesz, ami lesz, az isten dolga, hogy mire küldött s mit csinál velem és általam.
És csak egy igaz bajom van, hogy nincs bizalmasom, aki előtt néha kiönthessem a gondolataimat, ami nagyon megpihentet és megkönnyít.
Írok, írok, folyton csak írok, mit egy őrült, akinek ez a mániája. Néha lekönyökölök és fáj a szívem. Aztán ezt is leírom.
                                        (in Móricz Virág: Móricz Zsigmond szerkesztő úr / p.266 / levél Olgának, Debrecenbe, 1930.12.12.)

El lehet ezeken gondolkozni, s mérheti is ki-ki magát rajta.

Szüts július 29.-én lesz 60. Most befejeztem ajándékát, Miki fiam szerint olyan, mint  a pelikános bögre Zsófitól, leginkább önmagamnak készítettem. Lehet. Bár az emberek szeretik nevüket olvasni, Marcus Aurelius vallomása óta tudjuk.
Tehát:
CD-re tettem C. naplóm tartalomjegyzékéből azt a 138 sort (fájlt), ami őrá vonatkozik. Levelezésünk, hülyéskedő faxok, közös cikkeink, lejegyzett beszélgetéseink, interjúk, egymás kiállítására írt megnyitóbeszédeink, közös akcióink, lefűzött katalógusai, egymás nekrológjai. Egy részük innét olvasható is. S egy óriásfájlban az összes Le Meux-i levél, amiben - leszámoltam - 396-szor szerepel. Ugyebár CTRL+F: SZÜTS, ENTER.
Ha holnap teszem postára, körülbelül időben érkezik.
Véletlen tegnap bukkantam erre az adatra a naplómban: negyvenedik ünnepére legkedvesebb, akkortájt körülbelül az utolsó könyvemet adtam neki: Paul Klee Leben und Werk. Ezt mégse a kuka tetejére, nyilván.


Szia Deske! Javasolom feltenni a váliNEWS-ra: a Kiscelli Múzeum templomterében Vojnich "A kensingtoni könyvtár" című képe látható augusztus 28-ig. Egy nagyon jó Szüts-kép is ki van állítva. A kiállítás címe: "Válogatás új szerzeményeinkből (1995-2004)"
Gábor (G3)


● 2005. július 26. kedd 18:47
Siófok-Töreki


Hullafáradt, délelőtt az új fotós szomszéddal boldog locsogás
a régi szép időkről,
amikor az NDK-ból úgy kellett
az új 6x6-os PetaconSix gépemet kicsempészni.
Aztán kölcsönadta Linchof
állványát, s hogy evvel dolgozhattam
egyszer, beteszem az életrajzomba.
Aztán Katát Siófokra,
orvoshoz, a torkával.
Amit közben délelőtt-délben
festettem, A/05/50; fázisai itt.
Hogy alá is írtam, nem kell
feltétlen komolyan venni.

E-mail:

Kedves Péter, 10 perce még a  maguk  kutyájával álmodtam, de úgy, hogy az ENYÉM volt. Fekvőhelye mellett egy tálcán szorosan egymás mellett negyven egyforma barna mignon. Nagyon kedveltük egymást. Mi is a fajtája? Most nézem a szótárban, amit gondolok, az a szó nincs benne. Brie? Ja, igen Briárd!
üdv: d.

(Szerda, ma megérkezett Zürichből illetve a kutyamennyországból Fruzsika.)

● 2005. július 27. kedd 09:41 Siófok-Töreki
Illyés Gyulát szidta, nem szóltam közbe, hallgattam. Hogy értékét elismeri, de korlátja, hogy nem volt öniróniája, tehát nem ismerte önmagát. S akkor nem ismerhette a világot; másokat sem. (Sok magába maró verse van. Igaz, az kissé más.)
Aztán azt mondja:
- Deske, rajtad még nem tudtam eligazodni. Van öniróniád, és ugyanakkor úgy tűnik, halálosan komolyan veszd magad.
- Mindkettő igaz.
- Nem lehet, az irónia kizárja a másikat. Illetve. Hacsak nem munkametódus.
- Ebbe még nem gondoltam bele.

Igaz lehet. Déry írja, majdnem szó szerint így, ölembe veszem a kockás füzetet és a világ legjobb novelláját akarom megírni. Na, öregszem, már csak Európa legjobbját.
Igen, persze. Másként nem lehet nekikezdeni.

Szia SNK!
A múltkor, amikor a székesfehérvári kérdéses Farkas-képet nézegettük, kérdezted, lehet-e oka festőnek megismételnie önmagát? Emlékszel tán, úgy tíz éve, amikor a monográfiáját írtad. Most fölmerült ez megint, Törekiben, hogy vagy húszszor festettem meg ugyanazt. Hogy miért.

Mert e között biztosan lesz egy, (nem az első), ami, ha nem is feltétlen jó, de a legjobb. Sok a selejtem.
Javasoltad egyszer, miért nem csinálok egyet, addig amíg...?
A gyakorlati oldal: mert festéstechnikám bizonyos módosításokat csak szűk határok között enged. Egy föltett formán alig tudok változtatni ilyen szívó alapozással.
És ami fontosabb, az elvi oldal. Vojnich tudja, mi fog a vászonra kerülni. Én viszont nem valamit akarnék megfesteni, hanem minden a munka közben derül ki. Vezet, eljutok valahová, rátalálok egy egyensúlyra. A szokásosnál valószínűen nagyobb arányban használom a véletlent. Aleatoria. A határok közé szorított esetlegesség. Nálam mindent néhány egymással találkozó szín mond el. De hogy melyek azok a huszonnégy millióból. Mert ha nem pontos, mondanivalótlan marad a kép.

És hogy végül mit mond az a pár szín, amitől megrendül az ember?! Egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét, szoktam mondani, tudod. De konkrétabban? Konkrétabban persze megfogalmazhatatlan. (Ezért vannak a műkritikusok nehéz helyzetben.)
Ha vannak, további okaim alkatiak lehetnek, gondolom.
Szia!

Ez a mai, A/05/51.

● 2005. július 28. csütörtök, 10:06 Siófok-Töreki

Gránitz Miklós fotóművész,
lakószomszédom,
az elmúlt években itt, Törekiben készült és összegyűlt
műtárgyakat fotózza. Katalógus készül majd, meg egy kiállítás a Kálmán Imre Múzeumban, Siófokon. (Ahova jövőre nekem is szerettek volna egy kiállítást betervezni.)

Felesége fehér kartonnal
derít, a másik oldalon egy
föllógatott pausz.
Gyönyörű derengő szórt fényeket állítanak elő.

(Végül egy harmadik fotót találtam az igazinak: F/05/38)

 

● 2005. július 29., péntek 08:58 Siófok-Töreki
Hogy márciusban leégett a kocsi műszerfala,
szerencsére vele a rádió is.
Ilyenformán az autókönyvtár éppen befér a helyébe.
Az egykötetes! József és testvérei, természetesen.

Mindenféle gondok, bajok, dugók
és veszélyek esetére
utolsóelőtti menedék.

Ezt a tegnapi eszmefuttatást,
hogy miért festem meg itt húszszor ugyanazt,
este levéllé kerekítettem, és elküldtem,
hisz a gondolatsor csakugyan egy tíz év előtti
dialógusunkból indult.
Nézegettük, és gyanús volt a Fehérvári Múzeum képe,
igen hasonlított egy nálánál kvalitásosabb változathoz.
Feltűnt, hogy a hamisító nem értette a középső nőalak hátán lévő formációt, és hátizsákot formált belőle. A Múzeum büszkesége ilyenformán nem is került bele a bibliográfia műtárgyjegyzékébe, (hallgatással mondott) ítélet.

Ez ismét egy fázisfotó sorozat.

A fölrajzolás után indításnak a mostanában kedvelt
sötét háttér,
a motívumoknál pedig lehetetlenül vad színek.
Evvel kényszerhelyzetbe hozom magam. Az erős színeket aztán a komplementerükkel kezdem tönkretenni.
Ha rögtön a világosszürkével
kezdek, az üres, önmagában. A sok próbálkozástól
lesz gazdagszínű egy felület.

Tehát ez az A/05/52, ami végül a kedvelt fokon halk,
és (remélem csak) majdnem unalmas.
(A hátulról harmadik talán megérne egy új próbálkozást.)

Rádió: Nehéz volt ezt a kiállítást létrehozni, nagyon büszke művész.
Vagyis buta, nem?!

● 2005. július 30., szombat, 08:37. Siófok-Töreki
Utolsó reggel az uszodában. Kezdem a mai képet.
Befelé fordítva a keretben, nedvesen is szállítható lesz.
Szembenéz vele, tőle egy centire, a tegnapi kép.

12:35
Mutatom, A/05/53.
Szerintem már evvel megérte a négy hét.
És evvel

TÖREKI VÉGE

● 2005. július 31. vasárnap 19.21 már Budapest
A hazaérkezés mámora, mindent rendbe, és boldog helyére.
Lemostam a konyhacsempét, kipucoltam a műteremből Miki nyomait, a kádat és ricinussal a beleimet, logikai sorrendbe tettem a honlap főoldalán a tételeket, Miki leadogatta a a galériáról az utolsó 23 keretet, holnap kezdem.

És egy kis részlet Nápoly környéki kisiskolások hittan dolgozataiból:

Neked ki az őrangyalod?

Az őrangyal nem létezik, az tuti, az csak egy rajzfilm-trükk, a papok meg a szülők találták ki, mert már nem tudták mit csináljanak, hogy jók legyünk. De az én hátam mögött nekem nincs senki, se angyal se ördög, és azt hiszem, hogyha ilyen hazugságokkal tömik a gyerekek fejét, felnőtt korukra totál lebénul az agyuk, elhülyülnek, és az utcán mindenki ki fogja őket cikizni.
Én egyébként ha akarok és ha éppen nem vagyok bepipulva, magamtól is tudok jó lenni.
                Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket. Fordította: Magyarósi Gizella. Európa Kiadó, 1993
               

július / Töreki: 32714 = 1016 = 32,7/nap