VÁLINEWS       128. levél J.-nek, Le Meux   /   2005. 11. 

2005. november 1., kedd
Mindenszentek ünnepe. Arról beszél szent Bernát apát (1090 Dijon -1153 Clairvaux), hogy mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk? Csupán csak a mi hasznunk. De vágyat kelt ünneplésük követni őket, és hogy együtt örvendezzünk velük. Várva várnak minket a szentek...

Egyik tanszékvezető barátom mondja telefonba: éppen nagyon ideges vagyok, most verik szét a felsőoktatást... Fél napig gondolkoztam a megoldáson: öregedő emberek gyakran vélik így, nélkülük, utánuk összedől a világ.
Amint Mérey pszihológus egy hallgatója: Tanár úr, tönkretettem az életem. - Nem megy az, édes fiam, olyan gyorsan...

Lehetséges, hogy most hoztak egy nagyon rossz döntést. Ami majd sok-sok oktató szűrőjén át; helyenként és időben is formálódik, deformálódik, világnézetek, alkatok, tehetségek és szorgalmak szerint.
Ahogy a történelem, az élet sem lineáris.
A mostari hidat is újra felépítették. A magyarok egy csomó pénzt kerestek rajta.

Illyés Gyula hatalmas ívű versében - A reformáció genfi emlékműve elé (1946) - sorra veszi a másfélszáz év véres szörnyűségeit, majd végül ide jut:

Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:
volt bárkié a szándék,
az Isten se tudhatta másképp.

2005. november 2., szerda 05:26
           
 ...Ajjaj. Hallom a részleteket. Három év után a hallgatók kis részét engedik majd tovább. Aki nem jut tovább a bölcsészeknél, a kapott papírjával nem taníthat. Mit fog csinálni?

Szüts lekapta
asszonyát,
reneszánsz modorban,
annak új képe előtt.
Rohadtul tud
bevilágítani.
Is.
A keze!

(A festmény kicsit piros.)

 

Emlékezzünk.
1956. október 23., háromnegyed nyolc előtt öt perccel. Szürke, borús, kedvetlen reggel. Első gimnazista, szokásosan loholtam a (volt Szent Imre herceg, majd) Villányi úton a József Attila (Jóska) felé. Utáltam iskolába járni, és egyáltalán. A Balogh lejtő és a Ciszter templom között (ami mellől akkor már elvitték a háborús sírokat) azt mondogattam magamban, reménytelenül: És ez most így fog menni, négy éven át.


2005. november 3., csütörtök 12:24
Agyilag zokni, így ma eddig csak a honlaphoz tartozó puskáim / segédjegyzeteim rendbetevése. Ugyanis a programozót várom teljes nyugtalansággal, egyáltalán nem működik a... stb. Meg Kata, - meglepetés - névnapjára a gépére ADSL nonstop internetet kap, de ez vezeték nélküli, rádiós kapcsolat tud csak lenni; előszoba, fürdőszoba falakat kéne átfúrni. Huszonháromezer.

Közben próbálkoztam is; átnéztem barátom ajánlotta legszebb Csokonai verseket. Hát nem megy.
Egy ajánlott levél: megérkezett az Posta Elnökének válasza, hogy logó ügyben ugyan igazam van, (illetve Szütsnek, ő morgott annak idején), kommunikációs részlegünk egyetértéssel fogadta javaslatát, de egyelőre nem tervezik az átalakítást, egy arculatváltási program végrehajtása komoly milliárdokba kerülne.
Találkozásunkkor - kiállítás-megnyitó - élőszóban ő maga is fikázta az emblémájukat, hogy mit keres ezen a korona. (Egy részvénytársaság.) Tudjuk, 1991-ben egy angol! céget bíztak meg a tervezéssel, és pokoli sokba került.

18:28
Nem takarítok hetek óta,

szeretem; szép szőnyeg
ez a tépett újságpapírhalmaz a parketten,
amit munkához használok.

És ilyen váratlanságok,
egy igazi gyönyörű műtárgyra téved a szemem,
Népszabadság, 2005. június 25.
Trogmayer Ottó könyvéről recenzió:
Múltbalátó.


"az embernek az az érzése támad, hogy ahány ásatást folytattak Magyarországon, azt a szerző mind a saját szemével látta.
Személyes ismerősei
a legszenzációsabb
leletegyüttesek..."

A cikk illusztrációja  pedig ez: Sarlós isten, Szegvárról. Krisztus előtt 4500 körül.

Azért ez maga a Csoda. És a fotó is nagyon jó. (Fölvettem a magánmúzeumomba (képtár 2009.)
 

2005. november 4., péntek 12:05
Mondja már valaki,
hogy ezt a képet
kidobhatom!
Fontos lenne! A/05/49 Műterem, esőerdők
helyett
(
A cím arra utal, hogy nem kell nekem utazni
kalandokért.)

Délelőtt javítgattam át meg át,
remélve, hogy végleg elrontom.
Ugyanis akkor éppen egyenlő lenne
az eddig megtartott,
meg a kidobott képek száma: 819.
És akkor ünnepelhetnék, nyugodtan.

(A főoldalamon vezetem ezt, habár kissé álságosan, a lap alján, eldugva.) És olyan snassz a helyzet, így, féloldalasan. (Idén már aligha kezdek új képet.)

Sajnos, félő, nem elég rossz. Pedig vegyük csak például a jobb fölső szürke formát. Értelmetlen.
Ugyanis elfelejtettem közben, hogy ennek vagy képnek, vagy ablaknak kellene lennie, és ösztönösen elővettem 1970-ből ezt az angyalláb motívumot.
Kifelé kunkorodó ablaksarok nincs, legalábbis tudtommal.

12:27

Az igaz, de déli szél fújhat, s kb. ilyen ívű hajlást okoz egy szellő egy könnyű függönyön. Sajnos életszerű az a szürke folt. Emiatt ne dobd ki!  Gy.  

13:58
A zuhanyzóban panaszkodtam,
hogy nem megy. A professzor úr szerint írt Csokonai tíz olyan verset, amit Goethe is irigyelne. Persze írt rengeteg alkalmit is. De - mondom -, de ezek a kis cizellálások, amik elviszik a figyelmemet. Ja, van akik szereti a rokokót, és van, aki nem bírja Fragonard-t. De el kell olvasni A Reményhez, a Tüdőgyulladásomról, A pillangó verseit. Hatalmas építkezés.

2005. november 6., vasárnap 05:19
Stimmel. Lehet, hogy ez másoknak már ismert, közhely. Olvasom a szombati újságban Gömöri Endrétől: mára már igazolt tény, hogy az oroszok 1956 júniusában! elhatározták a magyarországi fegyveres beavatkozást. Az időpontot egyáltalán nem a felkelés fordulatai, hanem a következők határozták meg:
- egy kínai kormányfői nyilatkozat, amiben indirekt módon, de visszavonták tiltakozásukat,
- egy US. elnöki nyilatkozat szintén ez ügyben, hogy nem tekintik érdekszférájuknak Kelet-Európát,
- Tito véleménye
- A Szuez-csatornai fegyveres beavatkozás pillanatnyi állása.

Szóval stimmel. Amíg másfél napig ágyúzták a Körteret, a pincében laktunk. Ott mesélte egy nagyon jómódú figura a földszint egyből - 56-ban kocsija volt -, hogy október 22-én jött haza Miskolcról, és alig fért el az úton, nagyszabású szovjet csapatmozgások az országúton Budapest irányában... Eddig ezt a mondatot nem tudtam hova tenni.

16:31
Hír még, hogy lepattant
a hűtőrácsról, és el is gurult ez a kedves kis VW. embléma. Ez talán még nem lenne baj, hiszen megtaláltam, csakhogy nincs hová visszatenni.
Anyácskámat vittem dédunoka-nézni, most költöztek ki Dunakeszire, egy kölcsön-kertesházba. Mindhárom gyerek a kerti homokozóban, boldogan matatnak, végre jó levegőn. Bátor és szerencsés ötletnek tűnik ez a három évre szóló életformacsere próba. Hazafelé aztán egy jó tempóban haladó éjfekete Opel nekilökött az előttem fékező középzöld Skodának, én ezúttal vétlen. Autóm sajnálatosan megrövidült.
A jobboldali ajtón kimásztunk. Hogy mindeközben terepmintázatú vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban hordtam, hogy kallódhatott el, képzelni se tudom. Fájdalmas veszteség.
Mentő egy fejét fájlaló, inkább csak megijedt kislány miatt, de anyácskámat is megnézték.
Külső Váci út, neki aztán leintettem egy kisteherautót, nekem tréler Dunaharasztira, illetve szívélyesen került egyet a Margit híd felé. 22 ezer.

Az autó aligha javítható, akkor pedig kocsi nem lesz. Épp most októberben vettem meg életem első nyugdíjas villamosbérletét. Az utolsó villamosjegyek még az asztalomon, rájuk nézve elmerengek.
Jut eszembe, ha nincs autó, nincs alkotóház.

A család nem tudja. Még formálom a mondatokat valami minőségi tréfához. Alakul.
Például Mikivel van egy függőben lévő üzletünk; hogy ő többé nem dohányzik, én KRESZ szerint vezetek, megfontoltan, lomhán.

2005. november 7., hétfő 08:54.
Gyorsak ezek a történések, én meg lassú vagyok, nem tudom földolgozni. Hogy mehetnék, de nem megyek Párizsba, ez is több hétig tartott. Tegnap Robi fölajánlotta, hogy alkotóház akár egy hónapjára is kölcsönadja az autóját. Akkor mégis?!
És ha összetöröm? Merjem?

13:45
Hát hogy is vagyok én ezekkel az autókkal?

79-ben én szerveztem-rendeztem a Fiatal Művészek Jubileumi kiállítását, ünnepi alkalom, ezért a Nemzeti Galériában. Nagyon sok munka volt vele, még a tűzoltóknak a menekülési tervet is én csináltam. Sok zűr, Tóth elvtárs kiszállt a Pártközpontból. Kizsűrizett. (Aztán ezt Vészits igazgató visszacsinálta.) Büntetésből le akartak tiltani isztambuli kiállításunkra kiutazástól, nemhogy illő jutalom. Kárpótolandó, Pogány Gabi Stúdióvezető megvétette a Kiscelli Múzeummal kiállított képemet,  abból az első kocsi, egy BM-től kiszuperált civilrendszámos kukkolókocsi, egy VW. bogár.

82 tavasza, Kata állapotos Mikicával, én éppen egy szörnyű, boldog-boldogtalan, tiltott szerelemben. Fél év, hajszálnyi, hogy nem háltuk el.

szerelem.
beteljesülve
70 grammos irodapapíron
két példányban.

(Ez itt - egyetlen magamnak őrzött képem -, Igen, szerelem, A/82/21, az emléke.)

Telefont kapok, hogy válasz-búcsúlevél egy barátomnál. Kocsiba. Visszafelé - 20 perce itt nem égtek a jelzőlámpák - fölnézek, látom, sárgán villan, 80-al átmegyek, s belém rohan egy másfél tonnás hatalmas BMW, az állat. Igaz, hogy akkor nekem már piros volt. (Nyolc centivel eltolom a motorját, csak Bécsben tudják javítani, erre büszke vagyok.) Nekilök egy kis Polski Fiatnak, az fölborít, s kettőt gurulva az úttest túlsó szélen kötök ki. Közben ugyanis megjavították a lámpát. Egy buszsofőr rohan oda elsőnek, lelkendezve, - nahát, nem történt baja, ekkorát gurulni, én ilyet eddig csak filmekben láttam. Kapcsolja le gyorsan a motort, nehogy fölrobbanjon! Én lelkiismeretesen bekapcsolom, majd újra elzárom... enyhe agyrázkódás. Be voltam kötve, második fordulónál már kezemmel védtem a fejemet, nem voltam megijedve. Csak a fejemben néhány üvegszilánkok. Valaki összeszedte kissé véres kéziratomat, egyetlen példány volt. A rohammentő sajna a kórház felé már nem nénózott. Onnét röntgen után saját felelősségre haza. Másnap Ő persze meglátogatott.
Autó: totálkár.

1985., egy jó kis Trabant, hét évig. Hát igen, fékhibás volt, éppen. Nem akartam az előttem lévő kocsiba szaladni, félrekaptam a kormányt, s egy parkoló kamionba rohantam bele. Utána addig ugráltam a fölgörbült motorháztetőn, míg ki lehetett látni fölötte. A motor elrepedt, iszonyatos hangja lett. Még pár napig még kényszerűen, szégyenkezve használtam - a szokásos ügyintézések -, aztán ki Óbudára, a bontóba.

2002. december. Egész nap Zsófiéknál új szekrényt építek - beleértve alvásidőmet is. Így nem csoda, ha elfelejtettem hátranézni, mielőtt az Alkotás utcai hatalmas dugó miatt a buckákkal lezárt 61-es pályáján keresztül elkezdtem visszafordulni. Pedig jött. Nem sérültem. (Vérprofi az őrangyalom; remélem, megköszöntem neki.) A két hatalmas mackó mentős a teljesen rémült villamosvezető asszonykának kétszer is elmagyarázta, hogy nincsen semmi baj, s hogy a feljelentést megússzam, mondja ő is azt a rendőröknek, hogy fékezéskor elécsúsztam. Tényleg nem büntettek meg. Még a helyszínről telefonáltam a szerelőnek, hogy nem kell-e 40 liter benzin, csak elég sok vasdarab van körülötte.

Most, hogy elölről - hátulról... illetve fordított sorrend... kicsit gyanakszom. Szokatlan, hogy nem én a hibás.

 2005. november 8., kedd 04:50
Tulajdonképpen nagy baj, ha nem lesz autó. Negyven farostlemez a boltból. Hajlandó erre egy taxis? Tényleg, nem tud valaki egy öreg, strapabíró kocsit, úgy értem, képért?! Csak az -, de az van! Vagy 25 - 30 millió értékben... Nagyon szép képeim vannak! Igényeseknek kívánság szerint az ágytakaró színéhez igazítom...

09:47

...a Karinthy-effektus. A haldoklo Kosztolányinak: ne bánd Desiré, hátha ebböl is kijön valami. Hát kijött egy formás sztori, jellemzö életképek. A karambol az autoval jár együtt, épp ugy, mint az autolopás. Ezt te megusztad. Én nem. A lopás-mentességnek viszont az az ára, hogy kicsi a roncs értéke. Valamit valamiért. Látod: minden egyensulyban van. G1.


2005. november 9., szerda
A szerelő, akitől három
éve vettem a kocsit: Megpróbáljuk megcsinálni... Mindig van remény, mondta Örkény, "ni, pedig már szaggatnak is négyfelé"
 

2005. november 10., csütörtök
... tehát, remélhetőleg meg tudják javítani.
Helyénvaló az önsajnálatot befejezni. Igen veszélyes lekvár.

A Zélet megy tovább. Tegnap a honlap FOTÓ - mappája. Visszasoroltam ide a KAPOTT FOTÓK-at, az egy Váli ősnek írt Kossuth-levéltől kezdve az újságoknak készült riportfotókig. Így ugyan elhalványul fotóim műalkotás-jellege - egy fontos ember munkái - viszont a dolog életesebb. Több képet följavítottam.  Negyvenhat gyengébbet pedig eldugtam az EGYEBEK alá. (Kidobni nem lehet, a news-ban is szerepelnek)
Ha ezt megtehetném a képeimmel is...! 
Talán ez lenne a helyes cím: FOTÓK ÉS FÉNYKÉPEK. 

Tegnap email egy klubtársunktól - véletlen egybeesés -, egy VW. emblémát küldött. Amit két meztelen, ágyon hanyattfekvő csaj  égnek meredő, egymást keresztező széttárt lába jelenített meg. Nehezen kaptam le róla a szemem. Hiába, a férfi ilyen egyszerű szerkezet. Így van beprogramozva. Megnyomják a gombot, kigyullad a lámpa.
Van ezen annyi néznivaló?! Van.

E-mail:

Cs., kérlek, vegyél le a körlevél-címlistádról. Az ilyen puncis fotók csak fölöslegesen fölizgatnak.
Üdv: d.

Levél autóm javítójának. 21:02

Laci, [...] Beszéltem a Baleseti helyszínelők / Hungária krt.-al, azt mondták, az ő Határozatuk sajna általában egy - két hónap, addig a Biztosítók nem fizetnek, de a rendőrségi Igazolás alapján (mellékelem) nekik kötelességük a helyszíni szemlét megtartani. 
Elég keserves lenne hónapokig autó nélkül. Úgyhogy örülnék, ha elkezdenétek a helyszíni szemle után javítani. Ehhez most 150 ezret átutalhatok nektek, biztosítékként. Ha nem lesz rá szükség, legfeljebb visszautaljátok. [...]


  2005. november 12., szombat
Életvezetésem bizonytalanná vált, napjaim esetlegesen alakulnak, nehéz. Megoldás, ha fölfedezek valamit a honlapomon, ez rendszerint egyszerre "világnézeti", logikai és esztétikai-tipográfiai probléma is, amit aztán időigényes munka megoldani. De az ilyen fölismerések ritkulnak, minden kitalálva. Az utolsó nagyobb ötlet az önálló kiállítások rekonstruálása volt, most, harminc év után, újra megnézhető minden, együtt.
A második, a főterület ugyebár a munka. Mostanáig több fordulóban átnéztem, majd átdolgoztam idén kezdett 54 képemet, elfogyott a tennivaló. Vannak jó képek is. Tele a műterem. És talán belejátszik, hogy teljes a csönd körülöttük, - nem nézik, nem mutatom -, semmi késztetésem e képeket még szaporítani. Előbb-utóbb persze szükséges lesz egy kiállítás-szervezés összes munkáját nyakamba venni.
Így tulajdonképpen most nincs dolgom 2006. március 2., 1/2 10-ig, amikor Kecskeméten, az ötös szobában belekezdek az A/06/01, 60x60-as olajkép fölrajzolásába.

...Arany napok. Semmi munka immár.
Az idő tesz-vesz csak. Itt a rév...  [Illyés: Kiköt az év, Tihanyban]

Hát nem arany napok. Fáradtság és kedvetlenség. Nem szoktam a látens tétlenséghez sem. Nyugdíjas?! Társaságba nem, tévét nem nézek. Könyvet munkaidőben (este fél tízig) kezembe venni szégyellek. Legalább valami szerszámpolc átalakításának sürgős szükségessége merülne föl...

Próbálkozom, igyekszem. Este elővettem  Simonyi: A fizika kultúrtörténetét, ha már - oly kedvesen - hozzám vágták. El vagyok képedve és bűvölve. Jó lenne ezt alaposabban, csak nehéz ám befogadni. Ennyi ész, okosság, szellem, te jó ég.

A legtárgyilagosabbnak látszó kronológiai fölsorolás is vagy tudatos, vagy öntudatlan értékelés. Amíg a történelmi tények értékelésénél általános világnézeti, etikai normák is szerepet játszanak, a fizika történeténél a helyzet egyszerűbbnek látszik; adott a jelen fizikája, a különböző korok fizikáját ehhez kell mérni. Ez kielégítő lenne, ha a fizika csak tények halmazából állna. Azonban a fizika nemcsak megfigyel, leír - tehát "mi van a természetben" kérdésre ad választ -, hanem értelmez, összefüggéseket keres, tehát a "miért van" kérdést is felteszi, és keresi a választ. A módszer... világnézeti színezéssel ellátott magatartás... [Simonyi]

1925 májusának végén oly kellemetlenül tört rám a szénaláz, hogy meg kellett kérnem Bornt, mentesítsen 14 napra kötelességeim alól. Helgoland szigetére akartam utazni, hogy a tengeri levegőn...
Helgoland szigetén a fennsíkon végzett napi sétautaimon és fürdőzéseimen kívül semmi nem volt, ami elvont volna problémáimon való töprengéstől... néhány nap múlva tisztán láttam, mi kerüljön a Bohr-Sommerfeld féle kvantumfeltételek helyébe... olyan izgalomba jöttem, hogy a következő számításoknál állandóan hibákat követtem el. Így majdnem hajnali 3 óra lett, mire a számítás végleges eredménye a kezemben volt. Az energiatétel minden részében eredményesnek bizonyult. Olyan izgatott voltam, hogy nem gondolhattam tovább az alvásra. Elhagytam hát  a már kezdődő hajnalhasadásnál szobámat; a fennsík déli csúcsára mentem, ahol egy magányos, a tengerbe előreugró sziklaszirt már azelőtt is csábított a megmászásra. Most minden nehézség nélkül sikerült a csúcsra felkapaszkodnom és így vártam a napfelkeltét. [Heisenberg]

Az első néhányszáz évet evvel kell majd töltenem, a mennyországban. Persze előtte a fizikát megtanulni. Negyven éve tervezem.
 

2005. november 13. vasárnap
...mit mond még. Odaadjuk a kisdiákoknak fizikateremben a lejtőt egy golyóval, a tétel bizonyítására. Érdektelen. A lényegi élménytől fosztjuk meg. Hogy ugyanis mindebben az a nagyszerű, hogy Galilei egy ilyen, természetben soha elő nem forduló tárgyat és helyzetet talált ki.

Aztán mutat egy egyetemi fölvételi feladatlapot, leendő fizikusok, mérnökök számára. Hat példa. És hozzá a dátumok, mikortól volt ismert a tétel, amellyel ez megoldható: Kr.e.200, 1850, 1650, 1830, 1850, 1690.
 

2005. november 14., hétfő
Most azt fogom csinálni, amit nem szoktam. Várok. Jó szélre, ötletre, Godot-ra. Ilyenkor kellene áttérni műteremtémáról derűs vadászjelenetekre. Unokáknak lovacskát faragni. Betegeket látogatni. Halottakat eltemetni.
                                Legjobb barátom nem hívott meg születésnapi ünnepére. Fáj.

                                11. 17., csütörtök. Egyeztettük, nem ő intézte.
                                Hogy a család kifelejt, vagy kihagy,
                                ahhoz semmi közöm.         
                     

...És addig. Mit is? Tartani tavaly ősszel megformált versenysúlyomat. Keddenként 05.35-kor 74 kilónak kell lennem. Gyorsúszásnál ügyelni; zárt könyök, térd és ami különösen nehéz, zárt fogak.
 

2005. november 15., kedd

Kedves Rendőrtiszt Úr! 

Festőnek egész jó vagyok, de vezetőnek pocsék. (Bár eddig mindig megúsztam.) Így most alig akartam elhinni, amikor hátulról belém szaladtak, hogy nem én vagyok a hunyó.
Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy a helyszínelők tanácsára nem töltöttünk ki sárga-kék biztosítási papírt avval, hogy úgyis a rendőrségi lesz a mérvadó. Ami igaz, de ha maguknál mondjuk két hónap multán kerül sorra az ügyünk, addig a szerelő hozzá se nyúl. Ez baj, ez bizony baj. 

Kérem, ha megteheti, - olyan egyformák azok a dossziék - tegye már a miénket fölülre az íróasztalon!
És mindig hálával fog magára gondolni:  v.

 

A kisasszony most a kedvemért Dunaharasztiban bemászott az anyósülésen át az autóba, és visszajelzett: terepszínű vászonkalpagom, amit tavaly a Júlia-Alpokban satöbbi, ott a hátsó ülésen. Boldog vagyok.

 

 

2005. november 17., csütörtök

A Műterem, csend van (A/05/40) - tegnapelőtti és a tegnapi állapota. Döntenem kellett, kidobom-e, mint reménytelent, vagy örülök neki, mint - 

Ez a helyzet fölszabadított a szinte teljes újrakezdésre. Újragondolást lenne jó mondani, de az nem lenne igaz.)

A fehér. Egy zűrös szín. Ha bejön, nagyon jó. De ez nem gyakori. Hogy ne legyen meszes, unalmas, tejes, ködös.
Bár az még lehetne.

Még egy irányú veszély: ha érzelgős. Vagy kellemkedő.

Nehéz volt neki a keretszínt megtalálnom. (Itt súlyosan beleszól a képbe.) Pedig nem először ez a probléma...


Kezdek készülni szombati
előadásomra: "Isten és a festészet" (Az ajánlott cím ennél bonyolultabb volt.)
Elővettem, amit erről '71-ben írtam a Nagymarosi Alkotóházban a helybéli gimnazista korú hittanosgyerekek számára: Mire való a művészet?  Ajjaj, hogy én milyen okos voltam harminc éve! Vagy valahonnét vettem a gondolatsort?, az is lehet.

miért néz az ember képet? mert ha csak a szépért: ott egy virág, vázában
milyen is az ember?
mitől művész? nyugtat? nyugtalanít?
a téma csak ürügy stb.

És le fogom vetíteni a Koldus Keresztutamat, hogy valami konkrét is legyen, valamit lássanak is. Aztán körülbelül elmondom, amit annó, egy órát kértek, ez így jó is lesz.

Lenne még egy résztémám: a festő kísértései és bűnei... de ez már sok lenne itt. Pedig milyen jó formuláim vannak körülírására, hogyan veszíti el az ember munka közben például az arányérzékét. Déry ezt így mondja el, úgy ülök neki, a világ legjobb novelláját akarom megírni. Na jó, öregszem, csak Európáét...
Vagy, hogy az ember munka közben olyan aggódva figyeli MAGÁT, mint anyuka Petikét, ha beteg: Mit szeretnél, kisfiam, egy kis kompótot, netán madártejet hozzak?... Figyelni a lélek? szellem? tudatalatti? leghalkabb rezdüléseire. Mert kép csak ebből születik.

És még ez se igaz. Amikor épp a félfigyelem, a mellékoncentrálás visz előre.
Abbahagyom.

11:34
(Közérdekű) magánlevél, ezúton.

Magyar Nemzeti Galéria

Kedves István!
Egy klubtárs mesélte az öltözőben, egy budai kisgalériában
vett egy Czigány Dezső önarcképet. Lefotóztattam vele,
s beleegyezésével küldöm, hogy hátha kell neked ez az adat.
Netán nem is ismeritek, lappang. A kép 63 x 47 centis, és a hátára is van festve valami, mesélte, de azt elfelejtettem, hogy mi. ölel: d.

Kedves Deske,
köszi az infót. Elküldtem Sz.-nek, aki a korszak egyik legjobb szakembere. Üdv: I.

Tudod, István,
mióta Halleban beazonosítottam egy lappangó Klee képet... Kértem róla egy fényképet, egy hónapra rá megküldték nekem. A berni Klee-archívumban nagyon örültek neki. Itt a múzeum raktárában volt. Utóbb nagyon lecseszték őket, (1974) hogy ha közvetítéssel is (én), de Nyugattal szóba álltak... d.

17:31
Hol szégyellem, hol nem,
de érdekel olvasóim száma. A múltkor föltettek nekem egy új segédprogramot; a múlt hónap: 7520, azaz napi 1309. Viszont a főoldalamon évek óta fönnlévő számláló ugyanerre az időre 1309; napi 42. Most fölhívtam a rendszergazdát, ő sem érti, pedig nagyon profi. De föltett ide, a news-ra is egyet, "hátha ez lesz az igazi."
 

2005. november 18., péntek 19:02
Most újfent, harmadik napja próbálkozom e kép keretezésével, de pár hete gondolkodom rajta. Megérdemli. Műterem Budán (A/05/14). A kép kicsi, harminc centi az egész, így paszpartu kell köré. Először farostlemez, okkeres színű. Annak érdes oldala textilfaktura jellegű. (Elég keserves volt dekopír fűrész nélkül bele
ablakot vágni.)
Aztán ugyanez, de szürkére festve. Nem jó,akkor sötétebbre. A fehér perem kicsit olcsó hatás, de itt elkerülhetetlen. Majd mindenféle színes papírokkal, fekete fotókartonnal is  próbálkoztam. Most megvan. Kata betette a mosógépbe az előszobai lábtörlőket, majd elutazott. Centrifugáltam, és kiraktam őket száradni a műterempadlóra.
Ez az.
Tompa sötétkék, molyhos, elég vastag. (Kata még nem tudja. A középen kieső darab sarkait lekerekítettem, és majd megmagyarázom, hogy ez az unoka-lábtörlő.)
Nonreflex üveg elé, délben bevágattam, 1700 forint. Még a keretet sötétszürkére. Aranynak vásároltam, de volt közben már kopottfehér is. A belső mélybarna perem nélkül döglött lenne az egész. Talán evvel a reprójával kéne a képet szerepeltetni is.

19:55
És most, hogy épp kész vagyok,  kezdhetem a fotózást elölről, mert a jobb fölső folt, a szürke "kép" színe tévedés, kicsit világos, itt látom, a reprón. Ettől az a távolabbi rész is közel jön, egzakttá válik, a kép csúszik a síkbeli ábrázolás, a dekoratív felé. Szedhetem szét az egészet. Ami nem lenne olyan nagy munka, csak a keretet alig lehet érinteni, szegény még ragad.
Másodjára majd legalább tisztességesebben fotózom, üveg nélkül.

21:00
A kijavított változat a képeknél besorolva.
 

2005. november 19., szombat 09:49
Összeszedtem, amit délután a Szt. Margit gimnáziumban el fogok mondani a keresztény köröknek,
Isten és a festészet címmel.


2005. november 20. vasárnap
Az előadás megvolt,
rendben. A remekmű egy villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.

Hatvan perc. Tekintve, hogy zárásképp a Hittanlecke felnőtteknek
- keresztút változatot vetítettem, benne néhány éles kérdéssel:
Meg akarsz-e bocsátani annak, aki anyád félrekezelte,
- aki mással randevúzott helyetted,

- Hitlernek és minden diktátornak,
stb.
- a beszélgetés is e körül alakult, feszegették, emésztették.
 

Befejeztem, kész: Műterem, hangulatban (A/05/13), most lefotóztam.


2005. november 21., hétfő

Drága Kukó, maga abszolúte túlbecsüli képességeimet, ha feltételezi rólam, hogy abból a töredékmondatból, hogy  igyázzon magára!, én rájövök üzenete értelmére...  deske.hu
 

Hihetetlen. Tegnap kirándulásra R. elhozta nekem Babits két tanulmánykötetét, egyoldalú művel(e)t(len)ségemet kúrálandó. Kezdem nézni a tartalomjegyzéket, és, na ki? Magasan földicséri a fiatal Illyést, hosszan elemzi a Három öreg (többoldalas) versét, amit ő hallott először:

Sosem felejtem el a borús délutánt, melyen a költő elhozta, s fölolvasta. Izgatottan érkezett lakásomra, még nem ebédelt, egész délelőtt írt, s alig lehetett rábírni, hogy egyék valamit... Már ott ültünk a feketekávés asztalnál, a sárga ernyős állólámpa körül. Már égett a szivarom s feleségem örök cigarettája. S a dohányfüstbe és kávégőzbe különös, otthonízű falusi szavak vegyültek...

Már kikerestem a verset, szerencsére 96-ban Meloccoval megvétettem magamnak az Illyés összest, mikor Győrben Krisztus-szobrát intéztük. (Dedikálta is, bár nem ahogy kértem volna: I. Gy., szeretettel...)
 

19:22
Hívott Ágota, hogy nem akar addig meghalni, amíg testvére, Gruber Béla (1936-1963) oeuvre-katalógusát össze nem állítja. És hogy van nálam munkája, fotóznám le. Az adatokat is kérik. Íme egy gyönyörűséges műteremrészlete: papír, tus, pasztell, 29 x 45 cm, 1962. Akkor kaptam, még mikor a Gruber-múzeumot próbáltam összehozni, 1980 környéken. Németh Lajos és Bernáth Aurél is fölkarolta az ötletet. Aztán megbukott a dolog, úgy mondták, a Pest megyei párttitkáron, Cservenka elvtársnőn. Akkor készült épp a Hincz-múzeum, szintén Vácon. Végül csak annyi történt, összegyűlt egy csúcs-zsüri és jó néhány képet megvásárolt a Nemzeti Galéria és más múzeumok számára. Pedig már az elhagyott zsinagóga múzeummá alakítási tervrajzát is láttam, Sáros Laci rajzasztalán.
Így aztán az addig szigorúan együtt, egyetlen hatalmas, Üllői úti szekrényben őrzött örökség szétosztásra került a számos testvér között, s azok kezdték el-eladogatni. Talán nem is baj, hogy szétszóródik. Így ma legalább a gyűjtők körében ismert és nagyra becsült.
 

2005. november 22. kedd
...folytatom, Babits írja Illyés 18 oldalas Három öreg verséről:

...A különös az, hogy milyen természetességgel tud visszatérni ehhez a primitív hanghoz, minden feltűnő szándékosság vagy affektáltság nélkül, körülbelül úgy, ahogy az anyanyelvéhez tér vissza az ember... Mennyire különbözik ő azoktól a primitívektől, akik épp a primitív stílusukat, mint egy újonnan megtanult idegen nyelvet alkalmazzák!.. Nagyapjáról beszél, két nagyapjáról... Nyelve a legtermészetesebb reális nyelv, ahogyan ezekről a dolgokról szólni lehet...

HÁROM ÖREG

Előbb a kalapot, aztán a kabátot,
aztán nyakkendőmet tettem le a székre.
Hazaértem. Anyám gyors főzéshez látott,
hallatszott a sülő tojás sercegése.

Nyitva volt az ablak, künt liba csapkodott
a házvégi ólban, ugattak a kutyák.
Ültem csak merengve, az ismerős zajok
Hozzámnyúltak és lágyan vetkőztettek tovább.

Fáradtan hajtottam a viaszos vászon
hűs lapjára arcom, átadtam magamat.
Apró pöfögéssel ment tova a tájról
utolsó emlékem, az estéli vonat...

                    ...Hallgattam egy szelíd
tehén szuszogását a tiszta nagy estben,
majd egy kisded sírást...
(1931)

Sosem éltem paraszti környezetben, nem is vonzott. Odavágyom, megteremti. Vagy csak a múlt?!

21:23
Anyácskámnál egész nap, mindenféle segítségek, de közben volt idő végigolvasni a verset. Nem főmű, de Babitsnak igaza van, olyan képek és ízek. Főleg, míg fölmenőivel foglalkozik:

Ahogy reggel szalonnázás
után megtörölte száját,
egész napra mosolyának
csinált helyet bajusza alatt.

...Déltájt egy kicsit farigcsált,
igen ügyes volt mindenben,
rudat csinált a szomszédnak
vagy egy kocsikereket.

Amint Babits írja, Illyés avval állított be hozzá, nem is tudom vers-e ez egyáltalán? Felőlem nézve a kérdés jogos, de ez nem minőségi kritérium. Úgy tűnik ebben az első száz évben csak Illyésre jut időm.

21:34
Kaptam levélben egy levelet:

<< Méltóságos Megyei Főnök Úrnak
Alsósztregován állított szesz gyáramba egy két athmosphericus nyomás erejére számított gőzkazánt kívánok felállíttatni, ennek megvizsgálására és kipróbálására felsőbb rendeletek értelmében szakértőket s hivatalnokot folyó 10-re kiküldeni alázatosan kérek.
A szabályszerűleg határozott 15 pftnyi taksát ide mellékelem. Alázatos szolgája  Madách Imre   1856. nov. 3. >>

Madách a kérelmet I. Ferenc József  a gőzkazánok felügyelet alá helyezésére vonatkozó nyílt parancsára (1853) hivatkozva írta. A jelenleg érvényes rendelet kelte 2004.04.27 és a Gazdasági és Közlekedési Miniszter adta ki. A nyomástartó berendezések biztonsági előírásait pontosan 150 éve szabályozzák.  Munkavédelmi tananyag: G1

2005. november 23. szerda.
Az első világháborúban egy lövészárok fölött összeütközött két puskagolyó, láttam a fotóját. Más példa. Mondják, néhány évenként megtörténik, a golfpályán egyetlen  ütéssel a legtávolabbi lukba. Valahogy így találta meg a Magasságos talán az egyetlent, ami bennem most mozdítható.
Rezignált vagyok és enervált, munkanélküli. Szakkifejezéssel: lekvár. Leginkább még menedzserkalkulátor szeretnék lenni. Honlapom tökéletes, minden kép megfestve. Nincs mit tenni. És akkor egy budai villából - gyűjtő -, e-mail; Ha semmi dolgod, nem festenél nekem valamit karácsonyra? Öregszem, nem válaszoltam azonnal. Aztán: És te mit gondoltál nekem ajándékot? S jött a válasz: Elmehetnénk síelni. Hát ez az.
Tíz éve forgatom magamban, fáradtan legyintve, hogy ha valaki elvinne. Erre nincs tehetségem magamtól. Csak irigykedtem barátaimra. Néhány nap Ausztriában igazi pályán - fotókon láttam -, elbúcsúzni attól, amit ötven évig nagyon szerettem. A lábam nem bírja. Két éve nem volt léc rajtam.

83 keserves ősze a vásárhelyi alkotóházban, nem ment a munka. Előtte fél év kiesett; lakásbővítés. Ami jó volt, délben a sült tök a piacon, és ugyancsak onnét egy Pilinszky interjúkötet. Hogy talpra álljak, akkor kezdtem újra futni, esténként. Tíz perccel kezdtem.

Akkor most a liftet elfelejtjük. Amiért eredetileg a vekkeres karórát beszereztem, óránként guggolás. Aztán majd a föl-le-föl-le lépcsőjárás. Az Alpok-túra előtt 90 emelettel fejeztem be.
Még két hónap. Lesz mit csinálni.
Köszönöm.

Anyácskámnál tegnap vendégség. Négy öregasszony kiabált a szomszéd szobában:
- És te, a reumáddal?
- Befeküdtem vele az ORFI-ba.
- Ne mondd, én is! Kinél voltál?
- Hát T. doktornál! Nem használt semmit!
- Én is nála... Engem teljesen kigyógyított derékfájásomból - mondja anyám, majd hozzáteszi:
- Tudod..., minden nap együtt úszik a fiammal...

                ...mesélem mindezt ma, vigyorogva, a zuhany alatt, T. doktornak.
Összenevettünk.
 

2005. nov. 25., péntek
Alaposan átfestettem
a
képet, anélkül,
hogy hozzányúltam volna.
A paszpartu belső pereme,
ötödik változat.
A zöld-fehér kiiktatva,
kissé kellemkedően
komolytalan volt.
A mai délelőtt; A/05/14.
A második az igazi.

Bár ahogy Szütsöt ismerem,
biztosan azt mondja:
hova tetted a szemed, fordítva.

 

Reggel a Kertészeti Egyetemen, megnéztem G1. monitorját, miért takarják el nála - csak nála -, a nagyobb képek a szöveget, itt a VÁLINEWS-ban. Hát nem az én bűnöm. Muzeális, 15 collos a képernyője (már nem forgalmazzák), ami ráadásul 800 x 600 felbontásra van beállítva, a 'normális' 1024 helyett. Telefon PC-szerelő barátomnak, mi a tapasztalata: ezt már szinte senki nem használja, illetve aki mégis, az nem megy a netre. Úgyhogy ehhez a ritka, mondhatni periférikus helyzethez nem muszáj alkalmazkodnom. Sok óra próbálkozás után is belezavar a tipografizálásba, különösen mostantól, hogy tegnap szépészeti okokból áttértem az elöl-hátul margóra, és a sorkizárásra.

(Felbontás átállítás így: minden programot minimálisra állítasz a jobb fölső sarokban lévő (első) gombbal. Az üres képernyőre jobb klikk. Evvel följön egy lista, ott: TULAJDONSÁGOK. Abban: BEÁLLÍTÁSOK. Ott csúszkát áttolni 800 x 600-ról 1024-re. OK. És megszűntek a lóbetűk.)
 

2005. nov. 26., szombat
Hogy undorodom a halmozástól, és hogy lenézem a halmozókat! Az öncsalás egyik legkárosabb formája, nem?! Azon túl, hogy a birtokoltak, a fölöslegek nem mentenek meg a haláltól. Tegnap egy barátomtól megint 20 zenelemez átvétele, benne egy teljes blues-történeti gyűjtemény. Miközben ezt írom, egy nyilván mosolygós néger asszonyka döngicsél a műteremablak felől, rekedten, békésen. Csak könnyű muzsikából 596 számot gyűjtöttem be, 3,6 gigabájt. És vannak még versek, komolyzenék, néhány prédikáció, meg gyerekeim csipogásai.

19:43
A mai délután: újabb kísérletsorozat a paszpartu színeivel.  A/05/14, Műterem Budán. Mindenféle elvek föladva. A nonreflex üveget is le kellett cserélni, tompította a rajzot. Talán most tényleg jó.
 

2005. nov. 28., hétfő
A maga nemében ez is rekord. Ma abban is elbizonytalanodtam, ötödször vagy hatodszor bizonytalanodom el, hányadik hossznál tartok a medencében. Mentség, hogy közben unokáim ágya mögé terveztem a hőszigetelést; fal- illetve gyerekvédőt. A feladat elég bonyolult, falat nem szabad bántani, a fesztáv 3,6 méter. Keretlécből lesz a tartószerkezet, lehetőleg anyagtakarékosan. Pácolva. Viszont Zsófi a nyers fenyőszínt szereti. Éleket, sarkokat legömbölyíteni.   Körülbelül már tudom is, nekik csak két szöget kell majd beütniük a helyszínen. Autóban szállítható méretű elemek. A szigetelő hullámpapír pedig leporellóként.
Hidegfalon alszanak.

Meghalt a férje. Hosszan ápolta, súlyos beteg-, előtte már évekig tolókocsiban.
- És most hogy vagy?
- Könnyebb, de nem jobb.

Kellemes meglepetésként ért, kipróbáltam, a pendrive tápegység nélküli hubon is működik. Sőt minden hub működik tápegység nélkül is, de csak önálló energiaforrással rendelkező perifériával.

Ezt nem bírtam kihagyni. Elcseréltem. Egy igazi hamisított Váli. Márciusban kérdezték tőlem - közvetítő útján - hogy megvették, valódi-é. Hogy talán egy korai, főiskoláskori próbálkozás, ők ennek is örültek. Hát most örüljenek egy igazinak.
Pasztell csomagolópapíron, 26 x 19 cm. Különös, hogy hátul megnézve, a szögek teljesen össze vannak rohadva-rozsdásodva a nagyon öreg fedlap-kartonnal. Ezt sok-sok éve keretezték. Netán ilyen gondos hamisítás?, nem értem.
 

2005. nov. 29., kedd
Persze ez csak nekem fontos, de nekem az. A tegnapi nap ráment, és el is készültem vele. Bonyolult volt a szerkezet, meg aztán ma rájöttem a sebezhető pontokra, és elölről kezdtem. És megvan a paraván a hideg falra, az unokák földön lévő laticell fekhelye mögé. A felület két réteg hullámpapír, ez állt rendelkezésemre, kuka mellől hoztam. Ebből aztán leporelló, a szállíthatóság végett.
Tartókorlátját kellett újrafogalmazni, figyelembe véve, hogy a falat nem szabad megfúrni, tehát az egyetlen archimédeszi fix pont az oldalfalon lévő radiátor. Ezt így sikerült: két terpeszben széttárt, tengely körül elmozdítható lécecske ennek fog a fűtőtest oldalának támaszkodni, sőt az összespárgázás után: nekifeszülni. Dunakeszin, a  helyszínen majd Zsófinak szinte csak ennyi lesz a szerelésmunka vele. Ennyi a mai nap termése.


2005. nov. 30., szerda

Szentendrei Református Gimnáziumért és Kollégiumért Egyesület
2000. Szentendre, Rákóczi F. u. 14.

T. Egyesület!
Megkeresésükre 2005. adventi Művészeti Vásárukra fölajánlom Barlangrajz műterem (A/03/18)  2003., olaj, farost, 80x80 cm. festményemet értékesítésre. A kép ára 550.000 Ft., kedvezményesen.
Elfogadom, hogy eladás esetén a vételár fele az enyém.
Javaslatukat követve sikertelen vásár esetén a képet az Egyesületnek, illetve az Iskolának ajándékozom, amennyiben erre igényt tartanak. Feltételem, hogy olyan helyre kerül, ahol a diákok folyamatosan láthatják.
Esetleges vásárlás esetén kérem, szíveskedjenek megtudakolni, képem kihez, hová került. A kép eddigi kiállítási szereplései a honlapomon: deske.hu  / festmény / 2003. Előfordulhat, hogy még kölcsönkérem.
Kérem, a Vásár után majd levélben szíveskedjenek értesíteni.
szívélyes üdvözlettel: v. 

Fogalmaim szerint a helyzet és a szakma megalázása lenne valami képletes árat adni egy műnek, bár erre halványan céloztak. Nyilván nem is fogják tudni ezt eladni. Reformátusok... gimnazisták... pozitív diszkrimináció.

13:01

E-mail váltás egy
Békéscsabán nem kitüntetett szobrásszal.

 Kovács Katalin (1968): Végnapok II., akvarell, grafit 40x30 cm.

Kedves Katalin, ismeretlenül is. Láttam és megjegyeztem három munkáját ma délelőtt a Munkácsy Múzeumban.
Azóta már itthon vagyok, Pesten (Budán). Most megtaláltam a katalógusban is  (címével együtt). Díjat adtam volna magának. Szépek a munkái. Gratulálok. v.

 

Válasza, hogy köszöni, és hogy nehezen tud dolgozni... 


Kedves Katalin, köszönöm a levelét!
Higgye el, ez az élet úgy van megszerkesztve, hogy a festőnek nehéz dolgoznia. Az emberek nehezen tűrik. Később aztán netán még hálásak is. v.


22:07
Ma kétszer festettem át, már csak a fa keretet, A/05/14. Robi odavetett megjegyzése volt, unalmas és fáradt ott az a szürke. Igaz. Én mért nem láttam ezt napokig?

És itt a hó vége, ebből lassan évvége lesz.

nov: 38050 = 1546= napi 51,5