váliNEWS

● 2006 október 1. vasárnap

Reggel a Margit utca sarkán reggel végre sikerült elcsípnem az újságkihordót. Különös figura. Tán 55, szálfa, markáns arcú férfi, télen-nyáron széles karimájú zöldvászon rangers-kalapban. Illetve kalapokban. Egyszer kérdeztem, hét van neki, bár van közte kék, farmer anyagú is. Ujjatlan sokzsebes vadászmellény, a kezeslábas is terepmintázatú. Néhány éve postásgurulót húz maga után. Régebben fólia alatt kinyitott pornólapok borították a mellét, a pirosban várakozó kocsik között sétált. De, mint mondja, mára az az üzlet befuccsolt. Láttam már őt kapualj alól kukát kigörgetni, a környéknek amolyan mindese lehet. Tudja a szakmámat, egyszer rákérdezett, ismertem-e a rajztanárát, s véletlen csakugyan, minisztériumi ember lett belőle.
Tehát ma megkérdeztem újságos barátunkat, mi van a ragyásarcú köszönő-cigányunkkal, nem látom mostanában. Ugyanitt, a sarkon szolgált, gondolom végső soron koldult, bár én kérni soha nem láttam. Ő is főként a várakozó kocsik között, mindig széles mosollyal, mindenkinek, sokszor kalap emelve. Nekem is. Körülbelül ötven éves. Ami különössé tette, a sötétkék öltöny, hibátlan fehér ing és sötét nyakkendő. Annyiban hasonlítottak, hogy ő is mindig kalapban. Széles baráti társasága, a Közért előtt reggeli féldeci pálinkázás. Néha hetekig egy-egy szerencsétlen küllemű korcs kutya mellette, spárgával hozzákötve, erre zavaros magyarázatok. Elveszett, megtalálták, kölcsönkapta. A mindig-derűje lenyűgöző volt. Egyszer szavaiból úgy értelmeztem, hogy hajléktalan, merthogy ellopták a ruháját, de ez valahogy nem jött össze a mindig-fehér ingével. Nem tudom. Traccsolt, elmentem mellette, némán felé nyújtva kiflimet. Szó nélkül letörte a végét, és társalgott tovább. Utóbbi évben kezdett az arca tönkremenni, és amennyire így futtában meg lehet ítélni, kezdett sokat inni. Mi van vele, nem látom.
- Ó, még decemberben meghalt.
Ezt aztán a közértpénztáros kisasszony is megerősítette.
- Itt lett rosszul, az utcán. Bevitték.
- És tényleg hajléktalan?
- Igen.
- De a fehér ing.
- Valaki mosott rá.
Az uszodai halottaim közé számítom. Sokan vannak. A négy öregúrból már csak egy jár. Az autóklub elnöke, a sebészprof, a vezető banktisztviselő, és aki megmaradt, a pilóta. Hogy ne fázzanak, kört alkotva nyakig guggoltak a vízben - az én sávomban -, és eszmét cseréltek, évekig. Kamasz Lukácsosként még zavartak, később már szívesen kerülgettem és nagyon megszerettem őket.
Meghalt a fanyarhumorú orvos is, aki olyan hosszan mesélte a zuhany alatt szilveszteri leves-receptjét.
Meghalt az a hétrét görnyedt aranyos öregasszony, mindenkinél tájékozottabb, meglepő módon a vasas szakmában dolgozott valaha. Egyszer járt a műtermemben is.
Tizenhat év. Gyula bácsi. Feri, aki térképeket gyűjtött, a gyógyszergyáros Orbán. Nem jár az ügyvéd, aki nekem pert csinált, elmaradt az evezős. Asszonyok, férfiak, bácsik, nénik.

● 2006 október 2., hétfő
Itt műtéti beavatkozásra volt szükség. Az ezredes úr hónapja elmaradt az uszodából. A zuhany alatt rákérdeztem konditermes szomszédjától, a szállodás Sanyi bácsitól.
- Unokájával focizott, ráesett a vállára, nem tudják rendbehozni, kezelésre jár. De nem ez a baj. Nyugdíjazták, lelkileg nincs rendben, elhagyta magát...
Vagyis nem hosszabbították meg a szerződését a Minisztériumban, merthogy amúgy tíz éve nyugdíjas. Nekem évről évre januárban elmondta, hogy abbahagyja, eleget dolgozott. - És mit fogsz csinálni? - Ó, avval nem lesz gond.
Ezek az előzmények.
Tegnap találkoztunk.
- Hallom, össze vagy omolva lelkileg, hogy elküldtek, hogy nem találod a helyed.
Szeme villant, csak később kezdett el mosolyogni.
- Mindig kikönyörögték, hogy még egy évet húzzak ki. Üzenem a rágalmazóimnak, hogy teljesen rendben vagyok, és ha az a gazember Sanyi azt is terjeszti rólam, hogy buzi vagyok, akkor mondd meg neki [...]

A napokban többet;
ezt is befejeztem,
ennek most örülök.
A/06/34
Műterem, egyensúlyok
50x50 centis,
merthogy
levágtam belőle.

Deske! Böngészem a törvénytárat, nincs-e valami újabb munkavédelemből. Ezt találtam:
90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
d) a külön törvény szerinti e m b e r i r e p r o d u k c i ó s e l j á r á ssal összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság...

Tehát a jogászprof szerelméhez: szeretnék veled emberi reprodukciós eljárást folytatni!
G1

Ezt a mezőt szeretem tán a legjobban Illyéstől. Vidító, engem erősítő, ahogyan az életet megmarkolja. Én meg itten továbbra is beteg. Röntgen, arcüreg, antibiotikum. Hazafelé az orvostól visszatelefonáltam, bocs, uszoda lehet-e? Nem. Már a lépcsőházból: És orrcsipesszel? Úgy sem.

Emailt kaptam, a Polgár Galéria
október 10-i aukciójára
beadták egy képemet.
Harminc éve nem láttam.
Megnéztem a honlapjukat,
a mezőny legmagasabb árai között,
mert amúgy szokatlan
ez a 160 ezer forint.
Egyszer volt - A/75/49,
40 x 90 cm, 1975

Kocsis Zoltán szeptemberben a rózsadombi Emlékházban Bartók zongoráján adott hangversenyt. Utána meséli:

Ha valaki azt gondolná, hogy Bartókot játszani olyan, mint autót vezetni, azaz egyszer megtanulom, gyakorlom minden nap, és már tudom is, az alaposan téved. Bartók Béla muzsikájának több rétege van. Titkos, kódolt elemek vannak elrejtve a zenéjében, és most nem elsősorban a folklorisztikus motívumokra gondolok. Olyan kompozíciós, és mögöttes jelentéssel bíró, a legbelső emberi értékeket felmutató elemeket lehet felfedezni, amelyek nem kifejezetten a nyilvánosság elé valók. Egy élet kevés ahhoz, hogy -

1984 nyarán elmentem a Déli pályaudvar alatti utazási irodába, hogy befizessek egy igen olcsó spanyol útra, S. Nagy barátnőm is érdekelt volt. A bejárati ajtón egy tenyérnyi cédula, kicsit srégen, cellux-szal fölragasztva: Észak-Korea 3 hét, 23 ezer forint. Ez a pénz a fél repülőjegyet se fedezte volna, amúgy. Nyitni szerettek volna a nyugati turisták felé, a rendszert rajtunk kellett-lehetett kipróbálni, bejáratni. Szóval oda mentünk.

Két napja ennek a naplóját gépelem be, teljes időmben. Baromi munka, mivel 87 táján az akkor kétezer oldalnyi naplót kidobtam, majd másfél év múlva ezt megbánva, a véletlen megmaradt (egy barátom őrizte) mikrofilmről visszanagyítottam, arról fénymásolat, satöbbi, alig olvasható. Tizenhat gépoldal. A szöveg bizonnyal teljesen érdektelen kívülállónak. De hát itt vagyok én. A fele már megvan.

Délelőtt a szombati séta anyácskámmal. A Normafánál mindenki fényképezett mindenkit. Én meg őket. Aztán elkértem az emaijüket.

Félő, hogy igaza van. A Neue Zürcher Zeitung elemzi a magyar politikai helyzetet: "Úgy tűnik, a magyar nyelv a monológot ismeri, a dialógust nem."
Otthon kell elkezdeni, a konyhában.
Három éve megrendeltem egy interjút a Rádióból (1-2 ezer forintért mindent megküldi a Közönségszolgálatuk), egyetlen mondatért. Egy német-magyar pszihológus vitatkozott a riporterrel: Én ezt másképp látom. Ezt a csodálatos mondatot azóta intenzíven tanulom, lecserélendő, hogy te marha.

Mi a büdös francnak árulnak háromféle háztartási kekszet?! Kell ez?! - dühöngök magamban.
Én ezt másképp látom.

Deske! Nagyon izgalmas a koreai útinapló, főleg a moszkvai része. Majdnem ugyanakkor én is láttam ezt: <<Tőlünk szokatlan hússzeletelés, keresztbe az egész állat>> Ebben az a poén, volt aki a sertés orrát, volt aki a combját kapta. Emlékszem a szép nagy vásárcsarnokra, ahol ez látható volt. G1.

Kedves Deske, a koreai keresztbe szeletelős disznót tudnám überelni. Gimnáziumi padtársam, Emilke, amikor tanultuk a földigiliszta regenerációs képességeit, eredeti módon oldotta meg a gyakorlati feladatot! Mindannnyian keresztbe vágtuk a kukacot, majd vártuk, hogy pár nap múlva kinőjön a vége. Emilke hosszában vágta el nagy nehézségek, és a kukac méltatlankodó tekergése közepette a nyomorult puhatestűt... a giliszta persze lege artis megdöglött. Üdv.: Nagy M.

Deske! Ne feledkezzünk meg az egyiptomi szisztémáról sem, ahol a kecske vidáman áll a hentesbolt előtt egy madzagra kötve, és a vevők rárajzolják, hogy melyik részét óhajtanák megvenni. Ha betelt a kecske (mely így - hűtés nélkül - abszolút higiénikusan tároltatik) levágják, és a bejelölt térkép szerint a vevőknek elosztják...
Szüts

Kedves J.!
Kérded, mi a fene történik most Magyarországon, ezt te ott, Le Meux-ben nem érted. Jót kérdezel. Azt hiszem, semmi nem történik. Egy bejelentés nyilvánosságra kerülése kapcsán felszínre került a mostani elszegényedés-hullám gondja, ami így is, úgy is..., pártoldaltól függetlenül, alighanem. A felszíne mindennek, hogy sok emberek inkább másokat néznek, mint magukba, valamint szeretik a felkiáltójeles mondatokat. Meg a monológot, dialógus helyett. Számomra már az is nevetséges, hogy baloldal, jobboldal. A legtöbb embernek két oldala van. d.

● 2006 október 10., kedd

Folytatódik régi leveleim rendbetétele. Egy elfekvő folderben még 500 levél. Téboly, mondaná lányom, Szüts csak legyintene. Megy a netre, persze. Csak Esterházy hozzám-levelei nem, magánírások, azokat nem engedte, annó. Meg néhány másokat dehonesztáló opusz. Ezeknek külön dosszié.

2003.12. C.7517
Magyar Iparművészeti Egyetem
Rektori Hivatal

1967-ben diplomáztam, itt. Én soha nem irigyeltem a cambridgei vagy oxfordi diákokat, olyan oktatást (és nevelést is) kaptam. Ötödévesen egy szerelmes levelemet először Szrogh tanár úrnak mutattam meg, ebédidőben, a Remíz melletti vendéglő teraszán.
Megkorrigálta, azt is.

Az Egyetemnek ajándékozom egy festményemet abban a reményben, hogy falon lesz, használják:Műteremsarok (A/93/43) - olaj, faroston, 60 x 60 cm, 1993.

Ma hatkor nyílik ez a végre-valahára újra Országos Képzőművészeti? Festészeti? Kiállítás a Műcsarnokban, tán hat éve volt utoljára. Elég szerencsétlenül kinevezték 56-os emlékműnek, eddig még csak cikóriakávét nem neveztek el róla. Kíváncsi vagyok, hány képemet teszik ki. A nyári zsűri elfogadta CD-n bemutatott két nagy képemet, de hát azóta sok víz lefolyt; most három kicsit vittem be, elég pofátlanul, helyettük. Megfenyegettek barátaim, hiába jó, ha sötét, ha unalmas, és halk a kép; a várható franciasalátában senki nem fogja észrevenni. Ezek aztán most fehérek meg pirosak, satöbbi. Hajlok, mint a nádszál.

Délre épp kész lettem, mentem az ebédért. A fényképen a szakácsnő unokája. Néhány napos intenzív munka vége, átnéztem egy mappát a gépben, amit lehetett, föltettem. Elém került egy régi szöveg, mutatom, bár az is lehet, hogy nem először.
Naplómból, Mike majdnem 3 évesen kiállításon, velem.

85. 5. C.1577

Nemzeti Galéria, Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál:
Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot.
És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival - talán azért). Délelőtt is: -mért panírozod a lábad?- (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát.

Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (Nem jár.)

Este.
Gondolatban bocsánatot kérek a szervezőktől, mert amiket elképzeltem előre..., nagyon-nagyon gondos a műcsarnoki kiállítás. Minden szokásos rendezői elvet fölrúgtak, szerencsére; nem-, vagy mondjuk így, mérsékelten lóg ki a bele az 56-nak; sok élő, de mára már érdektelen művésztől - ami az én generációmra meglehetősen jellemző -, korábbi, jó műveket szedtek össze, múzeumokból, gyűjtőktől. Nagy munka lehet benne. Egy-egy terem markáns karaktere, az egész levegős, arisztokratikus, nagyon tisztességes. Az anyag váratlanul jó. Tényleg nem gondoltam volna.

Engem így rendeztek:

Műterem Agnetha Fältskognak - A/06/25
Műterem, kezdődik a nap - A/06/41
Műterem egyetlen árva képpel - A/06/22
- mint a számukból is látszik, idei képek, 60 x 60 centisek.

[Agnetha /Ánnétá/, 1982, a svéd ABBA együttes szőke angyala. És még a hangja is. Meg a mosolya. Öregszem.]

● 2006 október 12., csütörtök

Egy kérdés, és benne a válaszom. Ez a része a dolognak speciel csacsiság, úgynevezett vörös farok*:

Deske! Gratulálok. Melyik csoportban vagy? Tűnődöm, hogy meg kéne nézni: G1

"A kiállítás négy gondolat-párra fűződik fel:
I. ÖRÖM - REMÉNY
II. GYÁSZ - ELFOJTÁS
III . TÚLÉLÉS - MENEKÜLÉS
IV. VÁLTOZÁS - AZ ÚT"

[*J., ezt talán nem tudod: újságírószleng, annó egy semleges cikk végére tett kötelező kommunizmusdícséret.]

Idézet egy az egyben Szüts honlapjáról [szm.hu], milyen praktikus. Csak a kalapos ô betűit cseréltem le...

A megoldás / Bodor Ádám mesélte tegnap este:

Egy barátom utazott Romániában a nemzetközi KÉK NYÍL (SAGEATA ALBASTRA) expressz-vonaton. A vonat fantasztikus, egy az egyben a francia TGV: kék áramvonalas csoda. Egy apró - egyre gyakoribb! - problémával: az egész szerelvényen szigorúan tilos a dohányzás; mint a repülőgépeken, még a klotyó is felszerelve füstjelző készülékekkel... Rettenetes.
Egyszer csak a nyílt terepen a vonat fékez és megáll. A hangosbemondó értesíti az utasokat, hogy öt perc cigarettaszünet, az összes dohányos - a vonatvezetőt is beleértve - leszáll, és vidáman elfüstöl egy cigarettát, majd a vonat dudál, utasok visszaszállnak és suhannak tova.
Van még remény.

● 2006 október 13., péntek

Kedves N., a PR-felelősöm is én vagyok. Ha valamit megcsináltam, ne csináljak úgy, mintha nem akarnám megmutatni.
1. /Csak a nevét tudom intézménynek, alig-alig tudok róla.
2./ Nem akarok sehova bepofátlankodni, ahova nem vagyok való.
3. / Még egyszer: nem akarok sehova bepofátlankodni, ahova nem vagyok való.
4./ Tehát feltételes mód: fölajánlom a Digitális Irodalmi Akadémiának a "C. Napló 1958- 1992" könyvemet (természetesen ingyen). Ezt a könyvet honlapom indulásakor átdolgoztam netre alkalmasnak, többszáz képet tettem bele, és hat fejezetre vágva.

A honlapomon szerepel, hogy minden szerzői jogdíjról eleve lemondok, minden munkám korlátozás nélkül fölhasználható, részleteiben is, stb.
A honlap az Orsz. Széchényi Könyvtár tulajdona, de ilyen vonatkozásokban én rendelkezem.

Tehát átvehető,
- vagy akár csak evvel a linkkel beköthető: http://deske.hu/konyvek/html/cn1.htm
szívélyes üdvözlettel: d.

Deském! Ott a dolog nem így történik. Bocsánat, hogy most csak ilyen röviden, de sűrűn vagyok. Jelentkezem majd bővebben elmondva. Addig megnézhető: www.irodalmiakademia.hu most még ilyen, de mégis látható. N.

● 2006 október 15., vasárnap

Tegnap 04-22.15h tervezetírás a programozó keze alá. Meg két magyarázórajz. Közben egy kis csendes, ballagós, meg-megállós séta anyácskámmal, a Normafánál. Két mákos rétest belém diktált. A harmadikat már magamtól is.
Aztán most éjjel fél kettő, de miért? Az ember egy darabig forgolódik, majd villanyt gyújt. Új Művészet, 2006 október, essünk túl rajta. Mennyire nem érdekel az új művészet. (Igaz, már 70-ben se mentem el Velencei Biennáléra, pedig arra jártam.) Aztán egy cikk a szocreálról. Repró, Bán Béla hírhedett festménye Kónyi elvtársról. Ami annak idején, először látva furcsán csiklandós volt. Mígnem rájöttem. Én ugyan sose láttam, de ez a látvány az én műtermemből volt megnézhető 1967 előtt, aztán már az új minisztériumépület eltakarta. És! A Lukácsban mesélik, hamarosan kezdenek kiköltözni belőle, eladták, lebontják. Míg az új Mammutot fölhúzzák, egy év - két év, látni fogom a Rózsadombot, az itt is kivehető Ganz épületeket, a Budai hegyeket. Lehet, hogy az egyik ablakmezőbe átlátszó üveget?! Nem valószínű. Már a gondolattól is viszolygok.

Időm van reggelig, rákerestem a festőre. Bán Béla, meghalt 1972, de ami érdekes: 1949-ből két képe is a Széna téri látványról. Harminc éve még beszéltem egy a harmadikon lakó öreg rokonával, ha jól emlékszem, úgy mesélte, a művész a házban lakást cserélt. Ebből a lakásból átköltözött a Széna téri frontra(?).

Kerüljön ide ez a "Kilátás a Mártírok úti lakásból" is,
40x30 cm., pasztell, papír.
Ugyanis ez a kép jó.

Autóbusz pályaudvar,
parkosítás,
villanyrendőr
nagy forgalom
előtti állapot.
Négy évvel vagyunk a háború után.
A kép alján a Régi Lövölde épület,
ami a hajdani Ipari tanuló - ma Bakfark Bálint utcai
leánykollégium tulajdona.
A hetvenes évek elején,
itteni életünk első évtizedében
ebédlőjükből hordtam
az ebédet, a bernáthegyimnek is.
Most bérbe adták, gyönyörűen vidám
és mozgalmas kerti diáksöröző lett
az udvarán. Télen pedig hasonlóan
jókedvű műjégpálya. Télen?
Egy sátor alatt már most működik.

A harmadik, amit megtaláltam e témakörben:
"Széna tér a műteremablakból"
195 x 147 mm, akvarell,
tus, papír - zavarba ejtő,
mert ha csakugyan "műteremablak" (és nem lakásablak, - ha netán pontos a címadás), akkor mégsem ebben a lakásban élt. Legalábbis 1949-ben. A rajz jobb sarkában a régi börtön főépülete, erre még emlékszem is. Azt hiszem, robbantották.

Báj dö véj, egy kérés.
Ha valaki véletlen tudna egy jobb reprót, Kónyi elvtársról, megköszönném! Mégis, az én életem. Is.
Pista, nem nálatok van?

12:24
Mise után ránéztem a padsorok mögötti kisasztalra, újságok. Új Ember, október 15. A címsor fölött kiemelt előzetesek: ORSZÁGUNK EGY ELMEBETEG DIKTÁTOR TERRORJA ALATT ÁLL. Cikk az x. oldalon.
Egy Kossuth téri beszédből kiemelt idézet.
Aki katolikus hetilapban ilyen mondatot idéz, leír, valamint a szerkesztő, aki ilyet átenged, kiemel, nem alkalmas a feladatára.

19:30
Baráti küldemények, aranyosak. Kisegítenek, kapom a Bán képeket. Az ember ilyenkor ösztönösen oldalfegyveréhez kap, hirtelenjében mit lehet ezen javítani; a Photoshop általam (kevéssé) ismert eszköztárával. A színek, a túl nagy kontrasztok.

Egyebek mellett, az a kék ing - figyelem - nagyon meg van csinálva. Persze az irigységem is, mennyire tudott rajzolni.
Kaptam győri barátomtól is reprókat, ami megerősített, nem volt tehetségtelen ember. Halkan mondom, de úgy a harmadik-negyedik képnek elmenne egy kiállításon az övé, Nagy Balogh csoda-enteriőrje mellett. Csak míg az ő kályhája szörnyeteg, Nagy Baloghé anyaöl.

Beszélgettünk fiammal arról, mi lesz utánunk. Szolgálati lakás, szerencsére nem is lehetett volna megvenni, s ő, mint művész, jogosult, nem tehetik ki innét. Katának viszont volt egy nagyon fontos ellenszempontja: Ne maradj itt, a szobák szőlőfürtként a hosszú előszobából leágazva, nincs közösen használható tér, elfojtja a családi életet. Mike megoldotta: A grafikához nincs szükségem ekkora térre, ha itt maradok, a műteremből csinálok nappalit.
Meghökkentem, hibátlan.

Előszedtem a mai séta képeit is. Az Egri-vár-02, Pilisborosjenő fölött. Még Várkonyi építtette, a filmjéhez. A sétán szakszerű mondatok két barátom közös élményéről, egy tegnapelőtti komarnoi színházi bemutatóról, aztán egyéb dolgainkról. Én a fél kettes ébredésem következtében az első órában el-elakadva-, erősen dadogtam. Édes koraőszi idő.

● 2006 október 16., hétfő

Reggel hazaérve, nézem a listámat az asztalomon, érdekes, ma csupa F betűs elintézendő. A fregoli két kötele leszakadt. Vagy harminc éve barkácsoltam, csoda hogy működik. Igaz, közben az alu csigákat hegymászó-minőségre kellett cserélnem, a kötelek is onnét. A dolog bonyolult egy kissé, mert hogy ne kelljen vasalni, a kötelekre annak idején Bergmann-csöveket (barna, műanyag, 10 mm átmérő) húztam, nincs a ruhán törésvonal. Mosás után Kata kihúzgája őket, és a kád szélére teszi, lapjával. A többi az én dolgom. Honnét most csövet? A kuka mellől két partvisnyél. Műanyag, tehát üreges.

Néhány új fotó, betenni a gépbe. (Közben már ezt be is tettem. Megszerettem ezt a húsz éve hajnali utat. Belelátni, a Bem utca, teljes hosszában. Bár nem látom, de tudom, a végén ott a Duna.)

Semmi sürgős programátalakítás ügyben, tehát helyénvaló lenne festeni.

Aztán itt ez a fúgázás. Két hete kicseréltem a fürdőszoba közepén a lefolyórácsot, beszakadt. Vettem újat. De az olaszok ezt a szabványt 2 mm-el nagyobbnak gondolják. Órát kínlódtam a mettlachi óvatos körbevésésével, mivel rideg anyag, kagylósan törik. Aztán rájöttem, s csiszológéppel. Itt-ott csorba lett, s néhol szélesebb a cementfúga. Kata kérése, festeném ezeket be. Még visszakérdeztem, milyen színűre? Elmosolyodott.

10:10
Deske! <<hogy ne kelljen vasalni, a kötelekre Bergmann-csöveket húztam, nincs a ruhán törésvonal. >> Ez igaz. De a ruha hullámos marad, mivel mosáskor, centrifugáláskor a szövetben belső feszültségek ébrednek. Ez okoz alakváltozást. A szövet csak hő vagy nyomás hatására lesz ismét sima. Az előbbi a vasalás, az utóbbi a mángorlás. A mángorlás csak ágyneműre vagy abroszra alkalmas, mert pl. az ing-gallért összenyomja a mángorló henger. Szerintem a királyi családok oldják meg a kérdést racionálisan: használat után a ruhát kidobják. Nem kell vasalni és a mosószer sem szennyezi a környezetet. Üdv: G1

A tegnapi kiránduláson segítséget kértem barátaimtól, hetek óta (megint) kínlódom, és nem tudom megoldani. Kínlódom, amikor a potenciális vevő műterem-látogatáskor árról kérdez. Picasso ilyenkor kiment a szobából, rábízta Sebartesre. Van a képeimnek egy saccolt értéke, ami összejön az aukciós áraim alsó és felső határából (300 ezer és kétmillió), a korcsoportom árfekvéséből (700 ezer-től fölfelé), szakmai rangomból, meg a kenyér árából (160 ft.). Ahogy mondani szokták, az élő festő a drága, halott festőnek nincs villanyszámlája. De ezt az én árszintemet, mindegyik egyformán 650 ezer, a szegényebbeknek még megmondani se merem, holott tudom, nem vagyok drága. Szerényen, de megélünk harminc éve képeimből. De most már szívesen eladnám magamat egy szerény életjáradékért.

Valamint intelligenciám ott bicsaklik, hogy az alkudozást nem viselem. Volt, aki be is vallotta, hogy csak rutinból. És akkor most mi legyen. Utóbb már azt mondtam, értéke ennyi, fizess, amennyit tudsz.

Barátaim szerint ez baromság, ráadásul a vendégnek is kellemetlen. Mint mikor a kérdésre, mennyivel tartozunk, doktor úr, a gazember azt felelte, amennyit maguknak ez a gyógyított gyerek megér...
Tehát térjek vissza a differenciált árazáshoz, legyen jóval olcsóbb kép is. Alkut megelőzendő mondani nekik egy méltányossági tól-ig határt. Úgyis szeretek táblázatot csinálni, nyomtassak egy képlistát, árakkal, azt adjam rögtön kézbe.
Hát azt talán nem, de a gondolat jó. Megyek is át a Mammutba piros - kék, és sárgafejű rajzszögért, a keret szélére, ahogy pár éve is volt. A piros lesz a nemzetközi élvonal.

14:09
Megvettem a rajzszögeket, útközben a Széna téri hajléktalanok. Fregoli, festés, fürdőszobai lefolyó abszolválva. Mehetek ágyba.

● 2006 október 17., kedd

Kedves Váli! Mivel rögzítette a lefolyórácsot? (Nálunk nem eltörni szokott, hanem lötyög, mozog, elmászik.) B.

Kedves B.! Csemperagasztóval, egy boltot alakítanak mellettünk, ott kérdeztem meg, mivel kell, és kunyoráltam is rögtön. Maradt belőle, jöjjön föl érte! d.

1984-es Észak-Koreai útinaplóm a napokban éledt föl. Most került rá sor, hogy kölcsönkérve S. Nagytól a hozott albumokat, néhány képet beemeljek ide. Gyönyörűséges kultúra. Lám, mennyire csak egy vagyunk, mi, Európa, a sok közül!

Egy királyszobor.

Ezek az egész teret uraló teknőcök szakrális elemek lehetnek, istenfélék. Innét nézve furcsa, hogy fétisként a tetőzetet tartják, oszloplábak. Netán a világmindenséget hordozzák.

Erre a finoman formált földből furcsán kimeredő szörnyfejre jól emlékszem. Talán folytatódik lefelé, mint az az egyiptomi fülesbagoly, a sivatag szélén.

Végtelen türelemmel és szorgalommal és tehetséggel cizellált eresz , egy a sok közül, mert sokat láttunk. Nem az én világom ez a zsúfolt formaképzés, nem ilyen műtermeket rajzolok; lenyűgöz. Hányan csinálhatták, festhették, mint Dürer rajzain a falevelek.

A naplómból tudom, hogy ezt a kettős királysírt megkönnyeztem. Kőlámpások és szobrok a lépcsősor két oldalán, őrizőnek. Mennyire beszédes ez-, hogy tud beszélni az építészet. És a főtéma nem "építetett", hanem két füvel borított domb.
Több szekér kincset vittek el innét a megszálló japánok.

Az egyik őrt álló katona a fenti sírépítmény oldalán. Szent István is lehetne. Tiszta és egyszerű forma, és ebbe nem belezavarva az teljes más léptékű finomrajzú ornamentika, a ruhadíszek.

Ez is egy szakrális hely, gondolom, templom. Hogy tudtak épületet tájba illeszteni!

És végül egy kép, amin akár el is lehet mosolyodni; egy albumból, a Beloved Leader Comrade Kim Ir Szenről készült festményekkel, hetvenedik szülnapja alkalmából. A kép címe: "Pedig sietős az útja". Tiszteletteljes távolságban az aggódó adjutáns.
S. Naggyal hazajövet eldöntöttük, hogy soha senkinek nem fogunk ironizálni e nagy nép életének keserveiről és a látott visszásságokon. Ezt az innét nézve rettenetes személyi kultuszt is másként értékeli, aki kint járt. Láttam Penjanban a történeti festészetüket (lenyűgöző). Gyakran ábrázoltak főméltóságot, mindig a kép közepén, körötte a "nép", hangya méretben.
Az album képei a nagy forradalmárt, a dolgozókkal, katonáival fesztelenül csevegőt (ő feszetlen, a többiek kb. vigyázzban állnak, valamint minden! képen egy vagy két írnok a vezér mögött, nyitott jegyzetfüzettel) a harcban elsőt, az országépítőt ábrázolják.
Egy képet ketten-hárman festettek. Jól kivehető a figura-, és növényzet-, virágfestő specialista közreműködése.

Kár, hogy ez került a végére. Könnyen ez marad meg.

Akkor ide még egyet, a legszebbet, ami elképesztő; be is tettem a MAGÁNMÚZEUM-ba. Negyedik század Krisztus után, egy feltárt sírkamra freskórészlete: gémeskút rajza. Ez a tiszta formálás,és az egyetlen piros színfolt Bonnard asztali csendéletét juttatja eszembe. Bár lehet, hogy - Móricka -, nekem mindenről csak az-

● 2006 október 18., szerda

Ajándékküldemény:
most kaptam e fotót,
egy Váli utcai fölvétel,
többféle értelmezésre
ad lehetőséget.

Még tűnődöm.

Kedves B.!
Köszönöm, remek a fotó,
már föl is tettem a netre.
Sajna, nem tudtam
egy tehetséges kísérőszöveget
kiagyalni hozzá... de így is. d.

Figyelem, ma 6-kor a Várfok Galériában (Moszkva tér - Várfok utca eleje) Regős István kiáll. nyílik. Estére, remélem, lesz ettől jobb fotó is tőle. Ennél a kis csálé sikló-festménynél figyeltem föl rá.

Ma este, szinte ugyanott
a Janákynak is nyílik
kiállítása az Octogonart Galériában!!!
Szüts

Délidő, ételhordó.

Ma a rizibizis
rántott szelet salátával,
előtte paradicsomleves -
mellé
kaptam ezt a látványt is.

Boginak hívják.

Bocs, ez is a Bonnard képre emlékeztet.

● 2006 október 19., csütörtök

-1

Előző zsolozsmáskönyvemet 2005.4.-ig használtam, hanem az ember jobbra vágyik- mondja Várady Szabolcs Székek a Duna fölött - versében. És még egy ok, újabban nehezen tudtam tartalommal kitölteni imaidőmet. Tízezer forint lenne, kis ügyeskedés, a drága ferencesek tavaly nekem ajándékoztak egy négykötetes változatot. Ebben az olvasmányok is benne, igen-igen koncentrált sorok 1200-ból, 1700-ból, sőt már az első századokból. Prédikáció részletek, levelek, naplósorok, reggelente a legnagyobb szellemekkel társalgok, két évezred, elképesztő.

A 92-ben meghalt Flórián atyáról, akié a könyv volt - neve minden kötet elejére belepecsételve -, keveset tudok. Szüts még ismerte, szentendrei ferences gimnázium, 1959-63. Nem nagyon szerették a diákok, fiatal volt, mindig elpirult, tapasztalatlan volt és rémült. Szájrákban halt meg, sokat szenvedett előtte, nővére ápolta. Ezt a példányt élete utolsó évében kapta. Benne piros ceruzával megjelölt mondatok. Nekem (is) üzen. Életről, az örök életről; a halálra készült.

Nézzük, szentek ünnepei, a mai nap:

A nyolc francia származású jezsuita hithirdetőt kegyetlen kínzások között irokéz, mohak és huron indiánok ölték meg. De Brébeuf János (†1649. március 16.) Daniel Antal...

"Teljes két napon át éreztem a vértanúság nagy vágyát, és minden kínzást szerettem volna elviselni, amit a vértanúk elszenvedtek. Én Uram és Üdvözítőm, Jézusom, mit adhatok viszonzásul mindazért a sok jótéteményedért... A te szenvedéseid kelyhét veszem kezedből... Ezért arra kötelezem magam, hogy a még hátralévő egész életemben megengedhetetlen és tilos lesz számomra elkerülni minden olyan alkalmat, hogy érted meghaljak, és érted ontsam véremet... ha rám is zúdulna mindaz a súlyos, durva kínzatás, amit a foglyoknak e tájakon el kell viselniük...
De Brébeuf Szent János vértanú, áldozópap lelki jegyzeteiből

13:26
Azt nem bírtam ki, hogy Szüts holnap nyíló kiállításába bele ne nézzek-szóljak - vagy harminc éve mindig megteszem, bár egyre kevésbé van szüksége rám -, fél óra a Ráday utcában. Átrendeztük, jó, sikerélmény.
Hazafelé a Regős-kiállítás a Várfok Galériában, aminek a megnyitóját tegnap délután egyszerűen elfelejtettem. Kofferekbe épít babaházakat - színpadokat, vagy minek is nevezzem; lassan önálló műfaj, ezekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Kazovszkij, Újházy, többen csinálják. Egy munkája emlékeztet régi, markánsan eredeti hangjára, amivel felfedeztem magamnak, ez a televíziótorony.

Átellenben az Oktogon csoport Galériájában Janáky építész-rajzai.
(Ha nem szól Szüts, eszembe se jut
megnézni.)
Nem fárasztottam a fejemet (ebédidőben),
hogy építész szemmel is belegondoljak.
A rajzok színtiszta,
gyönyörű képzőművészet.
Háznak se csúnyák.
Öröm.
A fotóimon az árnyékomtól el kell vonatkoztatni (absztrahálás).

Janáky-1 rajz
Janáky-2 rajz
Janáky-4 rajz

Este a Francia Intézetben Vancsó fotókiállítás. Édes Istenem, micsoda tehetség.
Ez ma összejött.

● 2006 október 22., vasárnap

Nem írok, nem olvasok:
nincs net-kapcsolat,
csak percekre.
Ügyeskedni kell.
A szerelő kedd - szerdán
ér rá legközelebb.

Megnézhető addig is
pár most befejezett idei kép.
Meg néhány új fotó a
CSALÁD, ISMERŐS-nél.

Monogám műterem - A/03/39
- egy 2003-as kép,
most megint átfestettem,
szerdán megy
a Kogart-kiállításra,
ami vásár is egyben.

Állítólag tavaly
vagy ötvenet eladtak.

Figyelem, megnézendő Szüts kiállítása, Ráday 47.
Úgyis mindenki tudja. Pénteken nyílt, netnémaságom elején.

● 2006 október 23., hétfő

Kedves Barátom, a mérgelődéséről, elvben:
Szüts is szeret ostorozni a blogján. Fehér Klára a hetvenes években rovatában rendszeresen megírta, hogy kilyukad a zacskós tej. Bizonyára erre is szükség van. Munkamegosztás kérdése.
Úgy gondolom, morgás van itt megfelelő mennyiségben. Én inkább a fény felé fordulok, "életszemléletemben" is, naplómban is. d.

Egy barátom meg szörnyülködik, bohócot csinálnak az 56-ból, lehet korhű jelmezben tankot rohamozni, és az akciót filmre venni. Aztán otthon megnézni, és úgy érezni, mintha... Hogy ez az ország képtelen nem elrontani egy ünnepet...

Nagyon jó kis ország ez. Bár kicsi, de igen finom zsömléket csinálnak nekünk a pékek. Az esztergályosok, a mozdonyvezetők... Köszönet érte.
Eszembe jut valami. Házmesternénk - gondnok - úgy végzi a munkáját, hogy mindenki mosoly rá, aki itt lakik. Kiverekedte, hogy a házat tatarozzák, az ő ötlete volt, hogy legyen tükör a liftben, az öregeknek bevásárol, karonfogva vezetgeti őket, elbeszélget velük, satöbbi. Már megkérdeztem a Fővárost, van-e valami Budapest-kitüntetés, amire civil is ajánlhat.

Úgy gondolom, ez a filmesdi egyszerűen játék. Játszani jó. Senki nem érez otthon olyasmit, hogy mintha... Ne feledjük, a fiatalabbaknak ez valami régi micsoda, mint a 48, meg Mohács.
És még egy. Van, aki úgy tud ünnepelni, odáig lát el, hogy szerencsés esetben fölmászik a Hármashatár-hegyre, és ott megiszik egy korsó sört. A másik változat, ha ezt a sarkon teszi. És ez is rendben van.

Deske. Te (na jó: gyakran) nem a fény felé fordulsz, hanem magad felé. Egy régi sláger szép szavával: "Te vagy a fény az éjszakában!?" Szüts.

Egy alanyi költő. Belátom, e begfogalmazás botor. A gondolat jó. Tényleg, hogy lehetne ezt jobban megformálni. He?!

21:46
Október huszonharmadika
ünnep délelőttjét
Katával a János-hegyen töltöttük.
(fotó: Mátyás király út)

Este:
két órája a tévét nézzük,
rendőrök
és tüntetők a Belvárosban,
könnygázgránát,
gumilövedék,
fémkordonok,
meggyújtott kukák,
repülő utcakövek.

Nem jó, nem jó.

● 2006 október 24., kedd

Barátom Zürichben interjút készített a nagytekintélyű Angela Rosengarttal, aki apja nyomdokaiba lépve a klasszikus modernek, Picasso, Chagall, Klee, Derain elsőszámú műkereskedője és jeles gyűjtője. Anyaga mára múzeum, tavaly láttuk is Mikivel. Idősödve, a Nagyasszony visszavonulóban az üzleti élettől, inkább múzeumával és alapítványával törődik. Nem, ő a maiakkal nem foglalkozik... és itt jön egy mondat, aminél tömörebbet, és világosabbat erről a problémáról még nem hallottam:

"...úgy érzem sok mai festőnek inkább írnia kellene,

...tagadhatatlanul vannak friss gondolataik, ám az a minőség, ahogyan ezeket képi formákba öntik, nem meggyőző."

A teljes interjú: Műértő, 2006 október "Az egész ember lát, nem csak a szem. Beszélgetés Angela Rosengarttal" / Emőd Péter

Hetek után ma kezdtem: Lukács uszoda, negyed táv, lassú készülődéssel. Kabinosunktól 2003-ból egy Somogyi Győző katalógus, kölcsön. Földényi F. szerint munkássága csak művészetként "nem működik", viszont jó lelkiismerettel mégsem lehet a művészet birodalmából kiiktatni. Helyesen írja azt is, hogy a szakma gyanakodna figyeli, és ingerülten reagál rá, míg a középszerű vagy gyenge festőkre egyszerűen csak legyintenek. Hogy felhasználja a giccset, a naivitást, a vasárnapi festő gondolkodást, mégsem válik azzá. Hogy látomásos festő, aki egy Trabantot is sikeresen be tud emelni a magasabb szférába.

Számomra is különös figura, eddig csak korai grafikáit tartottam valamire (sokra).
Hat éve e lap hasábjain, 2000. augusztus 2, elironizálgattam, (még reprót is mutattam) hogy egyszer sok sárga festéket kaphatott ajándékba. Most nézem ezeket a hihetetlenül színes tájait, nézem a Keresztútját, a Magyar Hősök Arcképcsarnokát, elbűvöl. Lehet szeretni, utálni, ez egy nagyszabású pasi.
Irigylem nagyvonalú színességét, hogy nagyon tud rajzolni, kopogós jó ritmusait, témalátása - horizontja gazdagságát, meg az aranyos csacsiját is, ott, Salföldön. Évtizedek óta elhagyta a várost, birkákat is tart. Tőlünk a szomszéd falu a Káli-medencében, Révfülöp fölött. Néha elporoszkál előttünk, lóháton.
Az itt látható képe: Utca Jászapátiban, 1978. Bocsánat, nem Csontváry szuverenitása?! A fácska kontúrja az égen. A bicikli fölverte pimasz porfelhő. Az a sárga szoknya.
Szentgyörgy-hegy II, 1985 Korábban ezeket a képeit úgy szemléltem, kiszínezett rajzok. Nem. És nagyon tud a színekkel bánni. A ritmusai.
Fonyódi kikötő viharban, 1998. Tényleg látomásos tájak. Elől a madarak, mintha az álnaív Czimra. De ezt oldja a hullámok bonyolult és finom rajzossága.
Mikonoszi szélmalmok, 1985 Itt meg így rajzol hullámokat, fehér csíkok. Ez talán elhajlik a meseillusztrációba. Az árbócok körüli vonalritmusok.
Béke királynője 1979. Interjújában elmeséli, hogyan jutott arra gondolatra, hogy a bibliai jeleneteket magyar népi formák közé kell ültetnie. Van itt minden, pelikán, munkásfiú, égi tünemény, piros, kék, sok sárga. És mégis. Számomra hiteles. Emlékeztetőnek még két korai rajza, amikkel föltűnt.
1848 Lovasság, 1976.
1848 A szolnoki vasút, 1976

● 2006 október 26., csütörtök

Zaklatott napok, illetve nem ők, hanem én. Ők gyönyörűek, tegnap is az az édes őszi napsütés az Andrássy úton. Hanem a netkapcsolatom hol működik, hol nem. Nehezen viselem a nyitott helyzeteket, akár rombolok, menekülésképp. Tehetségtelenség, neveletlenség vagy fegyelmezetlenség. Ez a három lehet.
a./ hozott,
b./ kapott,
c./ öncsinálta rossz. Ezek kombinációja.
Az Andrássy út gyönyörű volt. Leadtam a két képet a decemberi kiállításra a Fiatal Művészek Klubjából kialakult KOGART-ba, két 60 centiset. Műterem, holdfény - A/06/21 és Műterem, csendes derű - A/06/30. A címadáshoz is ihlet kellett (volna). Ezüst keret, be is üvegeztem, ezeknek jót tesz. Az átvevő kisasszony - tapasztaltan - rögtön mondta a bruttó árat is, hogy ahhoz alakítsam amit én kérek. Így aztán 510,5 ezer nekem, árulják 645 ezert+áfa = 774 ezerért. Nem mondhatnám, hogy méltánytalanok, 25% az (igen esetleges) hasznuk rajtam. Levelükben vevőbarát árazást kértek. Hát lefaragtam belőle, értem én. Nincs másodlagos jövedelemforrásom.
Az volt a szerencsém, hogy villamossal mentem. A délelőtt már úgyis gallyra, akkor egy kis lazulás. Városliget. Az az óriási homokóra nem tudom most mit mutat (az évezred fordulón túl vagyunk), mindenesetre ronda. Az új 56-os emlékmű. Értem én, értem a Gondolatot, az van neki. Hátulról nem is rossz, elölről sovány, érdektelen.

Aztán a Műcsarnokba. Jó ez a kiállítás, az vesse rám az első követ, aki. Képeim közelebb vannak egymáshoz (mutatom), mint emlékeztem, de így is jó. Le az alagsorba, pisilni. Ott a büfé is, kisebb vívódás után 200-ért egy fagyott isler, ha már ünnep. És még mindig a pince ajándéka, váratlanul egy 56-os fotókiállítás, le is kaptam a Móricz Zsigmond körtéri barikád képet, éppen ezeket a köveket hordtuk a járdára húgommal, mikor október végén néhány napig úgy tűnt, nem kell már, merthogy győztünk.

Hazafelé földalatti, Oktogon. Múlt héten kieshetett a zsebemből a Kormos-összes. Anorákomban hordom, ilyenformán ősszel és tavasszal működik, villamoson. Hiánya ingerelt. Írók boltja, bejárattal szemben az egész fal versek, szoros ábc-ben. És semmi Kormos. Rezignáció. Mondom az eladónak: diákkönyvtári kiadás. Akkor van! Még elfilóztunk egy kicsit - mindketten kedveltük a témát -, összes-é, vagy nem összes ez a Kormos. 760 forint, megint egy életmű, ami ingyen. Csak kár, hogy olyan gyűretlen, makulátlan.

Ahhoz már lelkierő kellett, hogy még az Ernst múzeumi 66-67-es Stúdió-kiállítását is átfussam. Rossz kritikát kapott, hogy következetlen a válogatás, dezinformáló. Mulatságos volt látni, hogy akik akkor tehetségtelenek voltak, azok most-, meg fordítva, meg összevissza. És a sok mindenféle közepette, na mi volt egy kedves-nyugodt sziget? Berki Viola.
Zsebemben villamosbérlet és Kormos, bennem a várakozás, hogy délután újra szerelő, talán most már minden jó lesz.

Délután egy kedves figyelmesség emailben, tegnap örültem Somogyi Győzőnek, s a küldeményben tőle egy nagyon emberi szöveg, gondolom, nekrológ. Kovács Tamás grafikus néhány éve halt meg, róla. Őt meg épp most júliusban fedeztem föl magamnak néhány fergeteges rajza kapcsán.

Mint barát és kolléga, én csak elfogultan írhatok róla.
Elsirathatom, hogy már elment, és ujjonghatok, hogy köztünk volt. Négy évig ültem mögötte a Képző- és Iparművészeti Gimnázium utolsó padjában. Csak a Jó Isten tudná megszámolni, hány füzetet és könyvet rajzolt tele az órák alatt, és hány pofont kevert le nekem a szünetben. Jó volt vele verekedni...
a teljes szöveg

● 2006 október 28., szombat

Ma hajnali fél kettőig az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS fejezet
átalakítása, hogy a Nemzeti Digitális Adattár
is tudja fogadni.
Mindenféle találmányok, bonyolultságok és izgalmak.

Aztán délután megérkeztek a Hálás Utókor. Próbáltam bennük érdeklődést kelteni az adatbázis program elképesztő lehetőségei iránt, de hamarosan át kellett térnem a játékbabakocsikerék javítására. Cserébe kértem, Piroska rajzoljon nekem szilvalekvárt.
Nem gondoltam volna, megoldotta.
Hogyaszongya, egy üveggel adok neked.

● 2006 október 31., kedd

Az új szerkezetre áttérés utolsó előkészítő munkái. Tegnap 04-től 22.10h ig. Nincs figyelmem, fegyelmem ide is írni.

látogató 2006.okt. 62725 = 2954/hó = 95/nap