● 2007. január 7. vasárnap

A maga csendes módján ez is egy rekord.
Háromtagú családban négyen vagyunk betegek.
Miki Annácskája is nekünk beteg.

Kata inkább csak fekszik,
én annyira ezért nem, hogy ágyba.
Például találtam egy gyönyörűt,
és be akartam tenni a MAGÁNMÚZEUMBA.
Húgom salzburgi kolostorából
ez a koraközépkori feszület.

Meséli, alatta a hely,
ahol a római légiósok ruháikat mosták.
Bár az épület későbbi, 7. századi,
de a festéknyomok eredetiek.

...Viszont ennél az új képnél kiderült,
az új program nem tudja követni
a MÚZEUM időbeosztását,
így az nem bővíthető, halott.
650 helyen át kellett írni a fájlneveket.
Egyenként. Tévedni nem lehet, mert a kép eltűnik.
 

Átnéztem a tegnap bevitt Váli Béla-naplót is - ugyan szándékkal hagytam a papír színét szürkére, hogy így kellemesebb olvasni - hátha mégis minőségtelen. De jó. Találomra nyitottam, más világ:

...[atyám] Wellov kereskedését vette által, jól gazdálkodott, összehuzta magát, még mellényt is varrt magának, éjjel-nappal a boltjában lakott, az időben nem voltak a bolt ajtók még üveggel ellátva, egy subája volt, mellyel takarodott, s reggelre, ha a víz befagyott a fertályosba, vasrőffel verte be, s úgy mosdott. Haza járt ebédre és vacsorára, fölöstökömöt pedig este vitt magával hol puha, hol száraz kenyeret. Nélkülözött, mert a családi élet volt eszményképe. A leányoknál fellépnie nem lehetett, mivel nem volt tisztességes ruhája, de midőn egyszer anyám kívánta, hogy jönne el egyszer a bálba, noha az idő rövid volt, Csernetits szabót elhívatá, ki 48 óra alatt elkészítette a báli öltönyt, s anyám meglepetésére meg jelent a bálon. Nemsokára egyek lettek, megértették egymást, s egy borus felhő sem zavarta meg házi békéjöket. Gyarapodtak, a környék lakói bizodalmát megnyerték, mert mindig a becsület volt iránytűjük; a miben lehetett nélkülöztek, de azért boldogok voltak, mert egymással megelégedtek. Össze szereztek lassanként 2 házat és 70 láncz földet, 100 kapa szöllőt és szép kereskedéssel is bírtak. Ekkor atyám az isten segedelmét meg akarván hálálni a szöllöben 1838. ban egy keresztet emelt, melynek felszentelési ünnepén számos barátjai és szomszé                                             folyt: ../v-bela-lapoz/images/vb04b.jpg

Április vége felé Csurog ellen mentünk. Csurog hódolt Perczelnek, s mégis az átvonuló honvédekből hátramaradottakat legyilkolták. Ezt kellett megbosszulni. Néhány nap előtt vettük át a zalai mozgóktól a lőfegyvereket. Kováts tüzérhadnagy vezérelte az 1 telep ágyút...  A mi telepünk is jól működött. Ha valaki megsebesült azt a kocsikra hátra vitettem. Éljen a magyar "éljen Kossuth" kiáltásokkal gyorsan nyomultunk előre. Az ellen futott s fegyverét s ruháit hányva magától... A falut kipusztítottuk, és az ottmaradt árulókat Czintula dandárnok főbe lövette a Tisza mellett. Czirkálás közben egy barna szerb paraszt lányt fogott el a századunk, lehet hogy őt is főbe lőte volna ha én

● 2007. január 9. kedd
Még beteg, de semmi lazsa. Tegnap már festettem is, két fontos másodpercet. Amíg a keret pereméről lefeszegettem a második fehér rajzszöget. Vagyis nem gyönyörű és fotózandó, hanem rossz, és továbbfestendő. Hallom,  a fehéroroszok huzakodnak Moszkvával olajszállítás ügyben. Ezért veszélyben a mi energiánk. A számadaton elképedtem: napi húsz-harmincezer tonna jön/ne a Barátság Vezetéken. Jó ez a kompjuter. Égen-földön kellett az a vegyész, de se neve, se semmi, arra emlékeztem, a negyedik kerületben lakik. Telefonkönyvem: Ctrl + F: 104 (az irányítószám eleje), megvan.

Szüts megmosolyogta, hogy Gábos Szerelmeskönyvét a József és testvéreihez hasonlítottam. Hogy nono. Azonban ez a túlzás ki akar fejezni valamit. Kérdezem, melyik a fontosabb, egy szarvasbogár, vagy Amerika. Vagy egy kenyérvágó kés. Fontos és fölcserélhetetlen.

Húgom kolostora ha templomdíszítésre adományt kap, nem költheti fűtésre, hiába fagyoskodnak. Ennek szellemében megoldandó: anyácskám nemigen tud vásárolni, hát ötezret adott karácsonyra, "csak dobostorta, pacsni, efféle, AMEN". Akkor két pénztárca, vagy jegyzetelés, hétvégi összegzéssel. Bonyolult. Kijátszani egyféleképpen lehetne, a ferenceseknél persely a szegények számára, rajta szöveggel, hogy ide azt, amit lemondásból takarítottál meg.
Végül több kiló C vitamin. De szopogatós és édes. (Anyám mondja, Szentgyörgyi Albert betegen nyolcszoros adagot vett be.)

Körzeti orvosnőnknek nem fizetünk, pár éve adtam egy képet. Karácsonyra Zelk-verset. Ma zárótalálkozó vele, remélem. Lemásoltam számára egy country-válogatott CD-t,  egy másikat az asztisztensének. Avval, ha egyikük nem kedveli ezt a zenét, adja a másiknak. Kata rákérdezett, miért nem Bachot. Mert az paraszolvencia, ez meg játék.

Dél. Telefon a könyvelésről, nem, nincs tévedés, havi 90 forint. A lehetséges maximummal emelték nyugdíjamat.

● 2007. január 9. szerda

Cukorfalat ez az Izaiás próféta. Istent dorgálja, mert népe letért az igaz útról. Zsörtölődik, hogy nem mennek rendben a dolgok. Mintha csak a maiakat hallanám.

Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk  újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Iz. 63.17

Még nem tudta, amit Pál már tudott.
Nektek pedig a hajatok minden szála számon van tartva. És: adjatok hálát mindenért.
 

● 2007. január 12. péntek

Tegnapelőtt láttam a Van Gogh-kiállítást.

Hazahoztam a Kogart-kiállításról két képemet, megnéztem a Van Goghot, beadtam az Akadémia Kézirattárába a 21-24. iratgyűjtő dobozt, ahol naplómat őrzik, elintézem a Nemzeti Galériával is valami dolgomat, aztán vissza a napi munkához.

Van ilyen, hogy az embert nem nagyon érdeklik más emberek képei. Félbeteg is még. Képeket értékelni sem látom sok értelmét. Egy jó giccsből 24 igaz információt kapok, Vermeertől 3500-at. Amúgy is személyre szabott titok, ki mit kap, és mikor. A papi anekdota Pista bácsi megtéréséről, merthogy őt annyira megindította a prédikáció. És mégis melyik mondata?! Hát amikor a tiszteletes úr azt mondta, hogy erről ennyit, és most áttérünk a másik témára, akkor azt gondoltam, új életet kezdek...

Szépművészeti Múzeum. Üvegketrec, biztonsági zsilipen át. Harminc perc után a másikon ki. Néhány erős rajz, ezek leginkább. Öt-hat fontos kép. Az igazi meglepetés a Napfényes pázsit... (mutatom), részben, mert évek előtt bevettem a magánmúzeumomba, atipikus; másrészt, hogy élőben gyengébb, mint monitoron.
Korai munkái érdektelenek. A típusosból azok a jók, amikor nem akart nagyon megfesteni valamit. Mert ha igen, akkor aztán kunkorodnak a vonalak, kegyetlenül és didaktikusan, akkor  kontúrok vastag feketével, nem ám csak úgy félbehagyva (ahogy kellene).
Láttam a legjobbakat is, Európában és Amerikában; fanyalgásnak helye nincs, nagy festő volt, Isten nyugosztalja. Azóta már biztos megbékült a világgal is, és füle is visszakerült a helyére.

Komolyabbra fordítva. Az aránytalanságot nem szeretem, ahogy milliárd dollárok. Ilyen jó képei vannak Hollán Sándornak is, bizony. Vojnichnak is. Nekem is.

Kata minderre: fecsegő öregúr, leginkább csak magáról beszél, fontoskodik... Igaz. Töröltem is belőle. De hát Van Goghból is a nekem szóló érdekel. Kinek-kinek a saját vangógja.

● 2007. január 13. szombat

És megint január, megint alapozás.
Közvetlen a gyárból
a két ötkilós doboz,
de jelezték,
már nem természetes kötőanyagok,
azok az idők elmúltak.
Még egy kevés lenolaj,
a többi műanyag.
Száz év múltán kiderül.

Két nap munka volt.
Most jön: egy hónap száradás.

● 2007. január 15. hétfő

Két hétig nem úsztam, beteg,
utókarácsonykodás,
híztam három kilót.
Akkor most
harmadfokú készültség lép életbe.
Édesség semmi, vacsora nincs, satöbbi.

Ámultam Faludy tiszta gondolatain
halál-ügyben.
(Decemberi utolsó bejegyzés).
Most tanult barátom jelentősen kinevetett, mennyire bizonytalan az irodalmi ízlésem.
Hogy ez a legócskább giccs.
Bizony lehet.
Úgyhogy kérem óvatosan és fenntartással
fogadni, bármiről nyilatkozok. Vagy -zom.

Úgy tűnik, ezt az A/04/34-et
most délelőtt befejeztem.
Törekiben kezdtem 2004 nyarán.

Van Gogh /2.
Kíváncsi voltam, mi lesz az utóélete, hogy le mertem írni ilyen kósza gondolatot, Hollánnak, Vojnichnak és nekem vannak olyan jó képeink, mint Van Goghnak. Persze már a fölvetés is bornírt, nevetséges, tartalma mellé kérdőjel, satöbbi. Még akkor is, ha vállalom. Nem azt mondtam, hogy olyan nagy festők vagyunk. El tudnék képzelni egy kiállítást, ahol jól megférünk egymás mellett.
Hát bejött.
Akik nevettek, vagy dühöngtek -, nem különösebben említésre méltó.
Azok voltak érdekesek, akik továbbgondolkoztak. Többen az eredetiség felől közelítve, hogy hol vagyunk mi ettől. Persze. Csakhogy ez egy figyelemreméltó téveszme. Úgy mondom, ahogy nekünk Újvári prof. a Főiskolán annak idején; nem mindenki ismeri: Kétféle művész van; Michelangelo, aki újat hozott, és Leonardo, aki semmi újat, csak jobban megcsinálta azt, amit mások körülötte.
A művészet nem fejlődik.
És még egy. Arról beszéltem, kultúránk rangsorolása igen döcögve minőségelvű. Egy levágott fül fontossága, bocs. Sisleyvel nem történt semmi. Kortársak. Nem mindenki hallja, ő legalább olyan megrendítő. Csak nagyon halk. Szegény művészeti írók. Ugyanis egy mű lényege verbalizálhatatlan. Megpróbálták. Sisleyt nem lehet leírni.

 

És itt valami
új hang
az egyházunkban.
Végre!

Öröm.

Hogy ez is létre tudott jönni.

Szentkép és humor.

● 2007. január 17. szerda
Estéim avval telnek, hogy baromira éhes vagyok. Már lement majdnem három kiló.
 

Tisztelt Művész kollega!
A Magyar Képzőművészek Szövetsége ismét jótékonysági árverést szervez s Szövetség támogatására... A befolyó összeget 60 - 40%-ban javasoljuk megosztani a művész és a Szövetség között... Árverés a Táncház Galériában... kisebb méretű képeket várunk... A kikiáltási árak olajfestményeknél egységesen 40 ezer forintról indulnak...
Várjuk támogató részvételüket!

Simonffy Mária
 MKISZ elnök

Budapest, 2007-01-10.

[MKISZ elnökének, Bp.]
 ...felhívás érkezett jótékonysági árverésre. Ha a szakma saját maga kinyilvánítja, hogy munkája semmit nem ér, akkor... Magát (és munkáját) komolyan vevő festő 40 000.- Ft kikiáltási árra nem ad képet. A minap kereteztettem... darabjárt 35 000.- Ft-ért.  
Azok mellé a munkák mellé, amit ennyi pénzért mégis beadnak, a  Szövetség jobb lenne, ha nem adná a nevét...
Szüts Miklós

--------------------------------------------------------------------------------------------------------
A honlap ARCHÍVUM-fejezete szerelés alatt, nem működik. Remélem, a hét végén.
VASÁRNAP ESTE: és csakugyan működik! Öröm.

● 2007. január 22. hétfő
Nem tudok aludni. Szerencsére. Reggel háromtól estig kijavítva fotóim számozása. Ez egy nagyon fontos dologggg. Közben megkaptam a fájlt fejléc átszínezéshez. Szütscsel konzultáltam, bordót javasolt, ez adta az ötletet. Harmadjára ez a barna máris megfelelt: #613613

Anyácskám, beletörődve, hogy bekerült a halhatatlanságba, földiktálta még egy barkochba-megfejtését:

Az a cérnaszál, amit húgom kolostorának vendégszobájában a függöny toldásához használtak.

● 2007. január 24. szerda

Ez a január egyelőre szürke, nem fehér.
Így is jó.
Pocsolyás január - F/07/002

Eldőlt. Öt év után, a 65. születésnapom táján, november 5., kiállításom nyílik az Aulich Art Galériában. A Battyányi-örökmécstől ötven méter. Hét terem, ebből három tágasabb. Szütsöt rég megkértem, nyissa meg majd ezt is ugyanavval, amit öt éve olvasott fel, amiben Istennel beszélgetek. Sőt, ha megérem, ezentúl mindegyiket evvel, mert fölülmúlhatatlan.  Szerinte ezt nem lehet. Szerintem igen. Még gondolkodik.

Két éve kaptam egy díjat a Hamilton brókercégtől, aki ezt a Galériát fönntartja, avval járt ez a meghívás. Én ugyan az Ernst Múzeumhoz szoktam hozzá, de reményem sem volt, hogy megkapom. Ha korábban kiderül, hogy éléről Keserü Katalin távozik, megpályázhattam volna oda.

És váratlanul még egy meghívás. A Kecskeméti Fotómúzeum megkeresett, hogy jövőre egy önálló kiállítás. Zsidótemetőket nem, vagy alig, mert azok egyszer már szerepeltek itt. Katalógus lehetséges, de ez bizonytalan.
Rettentő elegáns, mert újranagyítják a képeimet, avval, hogy "azokban a negákban még sok lehetőség van". Ez igaz, mert a 400 ASA-t egyensúlyozandó mindig BH4-es, - kemény papírt használtam. Csak majd egyeztetni kell a laboránssal, gyanítom, nekem továbbra is ez a kontrasztosság az igazi. Bár ilyenkor valóban sok szürke elvész.
Az előválogatást a deske.hu-ról gondolta elvégezni az igazgató, aztán majd májusban összeülünk. Ugye milyen jó, hogy rendbetettem a számozást.
 

Oravecz prózára akadt G1 barátom. A költő a karácsonyi ÉS-ben közölt regényrészletében részletesen elmesél egy cséplőgépet is. Gábor nemcsak műszerető és műértő, de minden pillanatban teljesfigyelmű mérnök is. De kapott tőle már Babits-monográfia szerző is levelet, tételes hibajegyzékkel.
Oravecznek ma egy e-mailt kapott:

 [...]
 2. << Aztán lassú gőzbeeresztéssel mozgásba hozta a tolattyút, a tolattyú pedig a nagy lendítőkereket, amelyen az erőátvitelről gondoskodó főszíj volt.>>
Nem a tolattyú hozza mozgásba a lendítőkereket, hanem a dugattyú. A tolattyú feladata a dugattyú megfelelő oldalára áramoltatni a gőzt /ide-oda = alternáló mozgás/. A gőznyomás hatására mozog a dugattyú és az mozgatja - forgattyús hajtómű segítségével – a lendítőkereket. 

3. <<beállította a rendes forgást,>>
Minden forgás rendes, ha a tengely körül egy pont rendszeresen bejárja a 360 fokot. Itt  az "üzemi fordulatszám"-ról van szó.
[...]

Nekem ez a minden forgás rendes meghatározás tetszik a legjobban. Kíváncsi vagyok a költőre, hogyan fogadja.

● 2007. január 25. csütörtök
Két napig akadozott a gép.
Az ember ilyenkor nyugtalan.
Hajnalban észbe kaptam, van próbalehetőség.
Kiszűrtem, nem szerverhiba,
és nem szolgáltatóhiba,
mert notebookról tudok forgalmazni,
mobilon és tvneten keresztül is.
Aztán kilencre szerelő,
megúsztam háromezerrel.
Az FTP kapcsolat beállításánál betett egy pipát a
"passzív mód használat az átvitelhez" sor elé.

Belátom, mindez csak nekem érdekes, bár nekem nagyon. Hát mutatok egy műtermet is, ilyen még úgyse volt. Előtérben a száradó alapozott lemezek.

A Home Galéria márciusra enteriőrábrázolásokból tervez táblakép-kiállítást. Vezetőjük fölhívott, megbeszéltünk egy közeli időpontot. Elmagyaráztam a parkolási lehetőséget. Becsöngetett, kis udvarias beszélgetés, előszedem, mutatom a képeket. Rakosgatjuk őket, cserélgetjük a sorrendet, próbálgatjuk. Megy az idő. Végül közösen kiválasztunk kettőt, akkor előszedem a hozzájuk tartozó diapozitíveket is, amiket majd ő elküld a nyomdának; hogy ezeket visszavárólag; katalógusban is akarja őket szerepeltetni...
helyett:
        javasoltam előválasztani a honlapról. Megtörtént. Akkor egy válasz-mail az asztalom mellől:

Kertész Úr! A kért két kép itt van a műtermemben. Február végéig kell elvinni, márciusban alkotóházban, vidéken.
Címüket kérem pontosan így szerepeltetni (tavaly óta minden képcímembe fölvettem az opuszszámot)
"Műterem - árnyalatok - A/06/06" olaj, farost, 60x60,  2006
"Lakonikus műterem - A/06/23" olaj, farost, 60x60,  2006

Mindkettő nyomdai méretű fotóját föltettem a honlapomra, ellenőriztem is, ezt  beírva lehet őket levenni: http://deske.hu/a0606.jpg    és http://deske.hu/a0623.jpg
Kérem szíves visszajelzését, ha ez megtörtént, mert utána törlöm.
 

Szüts mesélte húsz éve, most visszakérdeztem.
Nagyon kedves néni, aranyos kis öregasszony volt. Olyannyira, hogy még felnőtt koromban is meg-meglátogattam, talán évente, autóstoppal, Pécsen. Apám nagynénje. Egyszer hívott, gyere, mutatok valamit, s elvitt az Uránvárosba. De hát Köjci néni, ezek a házak rondák. Azt én nem tudom, édes fiam, rondák-e, de ezek az emberek kunyhókban laktak, most fürdőszobájuk van.
A hatvanas évek közepén halt meg, ott voltam a lakás kiürítésekor. Előkerült egy selyemszalaggal átkötött Stühmer piskótás doboz. Rajta gyöngy betűkkel felirat:
                    RÉZLEMEZEK DÜHÖM CSILLAPÍTÁSÁRA
A dobozban finom kis fémlapocskák, sarkukon átfúrva, szalaggal összefűzve. A ház is megrendülhetett, amikor Köjci néni a konyhában a dobozt levéve a polcról, kioldva a maslit, kiemelve a célszerszámot, mérgében a földhöz csapta -

c 2007. január 26. péntek

Drága Paula.
Talán a reggel három miatt kicsit érzelmesebb az átlagosnál - bár egyébként is az -,  valahogy szeretnék kicsit nagyobb feneket keríteni a dolognak, veled ellentétben. Csak nem tudom, hogyan. Talán egy cserepes muskátli?! Kicsit szomorú, hogy befejezted a gépelést. Talán így teljes az öröm, ürömmel.
Kösz ezt a közös háromnegyed évet. Általad nyert ez az egész ARCHÍVUM fejezet értelmet, amit 50 évig írtam, átadtad a hálás utókornak. Megmondom, miért.
Két éve kinevetett a Nagy Magyar Programozó Guru (barátom), hogy minek a honlapon ez a több ezer soros lista (írások tartalomjegyzéke), ha nincs alatta olvasható tartalom. Addig úgy gondoltam, elég belőlem az a válogatás, ami a C. NAPLÓ-ban megjelent; a többi dossziékban, az Akadémia Kézirattárában. És bizonyára elég is, de hagyjuk ezt nyitva, hogy ebből kinek mi lesz érték. Nem az én dolgom. 

Most döntően más a helyzet. Az új program megépítését tavaly februárban kezdtük. Lassan kész, a képernyőn már azt látod. Tán két hónap, de végül elkészül! az a fájlon belül is kereső program, ami kezelhetővé teszi ezt a 8800 gépoldal szöveget. Ami papíron, iratdobozokban áttekinthetetlen. 
Veled/általad befejeztem azt a munkát, ami az én felelősségem (fennkölt, bocs).
 
Hogy hányszor említem leveleimben Petri Györgyöt, a keresővel megtalálható, a szövegben elolvasható lesz. Ahol a tartalomjegyzékben is szerepel, az már most is;

KERESŐ/ GYORSKERESÉS, Petri:
"találatok a festmények között: 4 találat
találatok a grafikák között: 1 találat
találatok a fotók között: 1 találat
találatok az archívumban: 7 találat"
stb., még van. 

Hát így.
Köszönöm.

Keserü Katalin neve 1992-ben pedig nálam helyes, az újságban hibás a hosszú ű.
d.
 

Nagyapám
tüdőrákban halt meg,
1953-ban.
Már a vége felé járt,
nagyanyám megtalpaltatta a cipőjét,
és rendbe hozatta horgászfelszerelését.

Efféle lelkülettel
festem át meg át
ezt a 06/31-est.
Tíz százalék esélyt ha adok neki.
Most éppen a keret belső pereme
lett fekete.
Hátha.
Örkény: Mindig van remény.

 

Emailváltás egy anyukával:

... én ilyen áldott pillanat-lesen vagyok állandóan, nehogy elmulasszak valamit. Aztán úgyis megnőnek a gyerekek. Az milyen? /mármint, amikor megnőnek/ Félek tőle.
N. 

Akkor bizony az van, hogy napi két percet beszélgetünk, annyit szánnak ránk. Elég világosan elfordul a figyelmük rólunk. Nem a mieink már, sajna. Fiamat két éves korában megszerettem, aztán nagyon, együtt éltünk a műtermemben, Kata munkában. Három éves korától lélekben búcsúzni kezdtem tőle, fájt. 16 évesen két évre esztergomi ferences gimnázium. Ma már egy udvarias úr, ha az előszobában találkozunk.
d.

Akkor jobb, ha elkezdem a búcsúzást, igaz? Még mindig fáj, vagy már nem?
N.

fáj.
d.