váliNEWS

Lefelé menet útba ejtettem Kékkutat, lássam a saját szememmel is. Komppal át a Déli-partra.
Aztán pontosan úgy, ahogy az a néger US. ARMY-őrmester, aki előörsként érkezett honfoglalni, Taszárra. Leült egy sámlira a mező közepén, és ölébe vette laptopját. A műterembelakás első fázisa a elektromos elosztók telepítése, hogy a gép működjön. Dugalj kell neki, de azon felül
mobiltöltő
fotógép töltő
reflektor
hangszórópár
rádió
teaforraló.
Kitalálni az asztalokat, ebben a lovász és gondnok házaspár is készségesen segítségemre volt. Lécek, bakok a raktárból és az istállóból. Kéthetes kiscsikó.
Majd elsőként beírnám a lajstromba, hogy meglett a második aukcióról vásárló gyűjtő is, telefonált. De nem működött az új szupersztráda internetkapcsolat, amire háromszázat költöttem, 3G-t fogadó mobil, meg az új gép. Telefon a Pannon-szolgálatnak, de már közben eszembe jutott, a bluetooth-kábelt helyes lett volna bedugni. Nagy kő esett le.

A tökéletes nyaralás:
Néhány hétig egy másik szobában csinálni ugyanazt.

Az első hosszok mindig avval telnek, próbálkozom átszámítani az 1200 métert a megváltozott medencehosszra. Idén egyszerűsödött, most így: a harmadik (kiskör) a nyolcszázhoz, és akkor még két nagykör. Hétkor összesen hárman a medencében, kellemesen hűvös. A havibérlet fölment 6-ról 8 ezerre. Már kaptam egy feddést, telefonon, miért nem a szállodától ötven méterre lévő Balatonban úszom. Egy BMW hátulján látott felirat jut eszembe: SUZUKI. A ti kocsitok.

Megvan a kiló háztartási keksz is, már minden rendben, csak a bejárati ajtó van másutt, mint otthon.

Egy kiscsikó nagyon jó dolog.
Most ünnepelte fennállásának második hétfordulóját.
Minden mozgó dologtól megijed még,
vágtat egy kört és ugrik az anyja mellé.

Én meg itten megkaptam a listát
a kecskeméti Fotómúzeum igazgatójától,
retrospektív fotókiállítás,
mit szeretne 2008. márciusban tőlem falon látni.
Ugyanebből az anyagból könyv is készül, kb. 50 kép.
Újranagyítják munkáimat 40 x 30 centisre.
Ha a könyvet "reprezentatívra" kérem,
akkor kétszáz példány, ha nem, akkor több.
Megdöbbentő, de kiállításra, albumra már megvan a pénz(ük).
Még tűnődöm, mi legyen a képek mellett, a bal térfélen.
Tíz éve, a Váli-könyvnél, írástudó barátaim töltötték ki ezt a mezőt.
Legyen ez a könyv méretben, szerkezetben hasonló.
Itt is bele lehetne hátulra tenni az opuszjegyzéket.

A mai nap: fotóválogatás képernyőn. Például a most itt a honlap-főoldalon lévő Mikica-fotót be szeretném tenni a sok nagy komoly micsoda közé.

● 2007. július 5. csütörtök

Nagyon nem akaródzik festeni.
Ma délelőtt helyette inkább új laptop Katának,
a muzeális WIN 95 a régin.
Be, Siófokra. Hihetetlenül lementek az árak.
Ez az ASUS: 80 giga, 140 ezer.
Futár hozza holnap, Pestről.
Bíztattam Katát, ha nem lesz a gépen elég USB-kimenet,
akkor muszáj venni hozzá egy külső hub-ot is,
amin egy gyönyörűkék fényecske világít.
Nem vagyunk egyformák.
Azt mondja, már eddig is olyan szobám ezektől-, egy pilótafülke.
Holott neki csak az egy szem árva nyomtatója villog. Az is zölden.

A nap további része: próbáltam terepet /szerepet találni
az új svájci bicskának, ami nem is bicska tulajdonképpen.
Ebédet a vendéglőben kapunk, 750 méter, oda le lehetne vinni.

Kedves Éva, ennyire nem ismerem, de valami van itt, mintha rendezetlen. Sokat kínlódik. Sokfelé keresgél, de nem talál megoldást. Nem akarok fölényeskedni a világnézetemmel, azért írok mégis, mert ez nem érzelmi-, hanem akarati döntés területe, talán segít.
Egy keresztény koreai prédikátorhoz ment egy fiatal házaspár: Szeretnénk, ha gyerekünkhöz sokkal több türelmünk lenne, imádkozzon számunkra türelemért.
-Nincs maguknak türelemre szükségük. Krisztusra van szükségük.
d.

29:05, nem is rossz. Minden ötlet elfogyott, ma kezdek dógozni. Szerencsére az idő elromlott.
Kaptam egy szép verset.

Nem halok meg,
csak elhagylak,
elmegyek a föld alá, a kibontott mélységbe
alászállok árnyéktalan szárnyakkal,
sóval töltöd meg szemeidet, kiáltozol
utánam, de én nem
nézek vissza már soha többé, és nem
jövök vissza, itt hagyom neked
a derengések táborhelyeit,
az ég fátyol-álcáit mind,
a szolgálatba lépő sugarakat,
amelyek rugdosva ébresztik
a moccanatlan függelemsértőket:
az őrposztjaikon alvó harmatcseppeket,
lélegzeteddel érintgeted a homály szövedékét,
a pillákkal övezett virradatot,
én földmélyi ösvényt követek, elvéthetetlen irányt
a gyökerek neszezésével körülhímzett
megnevezhetetlenhez, daru-öltéses magasságot
visel az idő, bámulja az engem kereső tengert,
ahogy megkékült ujjakkal
átkutatja a parti kőcsomókat,
kelsz, öltözöl, botorkálsz a konyhába
kávét főzni, megpróbálod magaddal elhitetni,
hogy nem változott meg semmi,
hogy a futótűzként terjedő hajnal ugyanolyan,
mint régen, hogy ugyanolyan
a vastag szalmakötéllel nyakig gúzsolt rózsafa,
a szirmok csigalépcsőin keresztbefekvő köd,
pedig a hajnali kert
ezután más lesz,
és tétovábbak lesznek lépteid az utcán,
és hangosabban zizegnek rád
a színváltó reklámok,
a fakó rejtekből
nyomtalanul eltünedeznek majd a kincseid:
a kacagások karikába hajlított húrjai
és őrizgetett emlékei
az egymás mellett megöregedett
szerelmesek tekintetének,
beszélsz, de nem lesznek jelen szavaid,
virágok bandái tanyáznak
mindenütt: csokrok, koszorúk,
bizonyságok futnak a világ felé,
ahogy a keselyűk futnak szökdécselve a dög felé,
tanúságjelek a rohamozó felhők is,
s a vérbosszú cipőt húzó falevelek,
magukramaradt mezők, elszáradt füvek
hallgatása érkezik értem,
vakondok sorfala előtt kell elhaladnom,
szárnyaimat rögek közt vonszolva,
fejükön zúzmara-kosarat tartó
téli bogáncsok várnak,
összenéznek, megremegnek,
egy angyal áll a hóesésben,
ruhája elredőzött hamu,
a sűrű zuhogás
fehér rácsozatként körbe keríti, rázárul,
szelíd és kérlelhetetlen,
mint egy vasketrec.

Délután ennyi: A/07/27.
Nem biztos, hogy jó,
de a festészet szíve körül járok,
ez megnyugtató.

A stafétabot átadva.
Szívbéli barátom leánykája,
aki immár rokonom is;
mivel keresztgyerekem -,
Szüts Nóra túl a felvételin, fölvették
A Moholy-Nagy Egyetem
(1962: Iparművészeti Főiskola)
belsőépítész szakára.

Rendszeres fölkészítésére nem vállalkoztam, nagyon sok munka, meg talán alkalmatlan is lennék már erre. Jó kezekbe került, szemmel láthatóan. Házi gyakorlatozásai mindenesetre meghökkentően jók voltak.
híd makett makett-02 makett-03

Ojjé. SMS jött, hogy betelőben a Pannonnál a kedvezményes internet-forgalmazási keretem. Az új júli. 12-étől indul, azt most telefonon gyorsan 500 mega/hó-ra emeltem, annyi biztos elég lesz. Addig viszont levelezés, mondjuk, napi két alkalomra korlátozva, drága. Lehetőleg inkább csak este hét után.

Ha én költő lennék.
Elképzelhetetlenül,
elviselhetetlenül,
csodálatosan,
abszolúte-, vagyis
tántorgó-fáradtan
kezdtem ma festeni,
csökönyösen, ostobán.

Uszoda ma 28:17.
Reggeli után, ha egy kis eszem van, vissza kellett volna feküdni,
rosszul is alszom mostanában, satöbbi.
De ahogy Lázár Ervin? mondja,
legalább a (napi) kudarcig el kell jutni.
Nyomaszt, hogy már hét vége, és csak most kezdtem a munkát.

Nem tudtam eldönteni,
hát hogy izé, ez a naplemente eléggé piros,
meg festmény alá inkább ff. kép illik.
De sajna igazabb a Balatonról
ez a színes fotó.
Hát mindkettő fölkerült, egymás alatt.

● 2007. július 8. vasárnap, Siófok-Töreki
29:10
Hogy minden képem leszedhető a netről, ez rendben van.
De hogy nyomdai minőségben is...
erre rákérdezett valaki,
és csakugyan hiányzott egy fontos adat.
Most sikerült pótolni.

DÍJMENTES SZOLGÁLTATÁS. A kért kép:
Barna keresztút - A/71/02
még nem letölthető, jelenleg e-mailben küldi Önnek: a
www.artchivum.com

Vasárnap csak pihenni stb., és szórakozni szabad, azt viszont kötelező. Hát olvasgatok:

A hagyományos PIO üzemmóddal ellentétben, ami kizárólag az IDE utasításjel felfutó élét használja az adatátvitelhez, az UltraDMA/66 vagy 100 mind a fel-, mind a lefutó élét használja.
ASUS Notebook - Felhasználói kézikönyv

Szvetlána felnőtt korában gyakran eltűnődött, vajon miért szerette az anyja az apját [Sztálint]. "Azt hiszem, sajnálta. És ha egy nőben felébred a szánalom, minden más háttérbe szorul."

Itt valami nagyon fontos. Igaz ez?! Néha? Erről érdekelne mások véleménye.

Délelőtt, Siófokon, a Katának megrendelt laptopért.
Ha esténként kissé beborozva hazatérek,
gond lesz, melyiken folytassam a munkát.
Eléggé egyformácskák, gyönyörűek,
a két képernyő ugyanakkora.

Vettem hozzá egy kellemes kis HP útinyomtatót is.
Meg szettáskát. Optikai egeret. Hét joghurtot. Pótpatront.
Géppapírt. USB kábelt. Azt ugyanis nem ad a HP a géphez.

Végre hideg és zuhog.
Kutyafáradt.
Nyafogok?! Naná.
Erőltetem: már reggeltől munka.
És nagyon szigorú rendszabályok.
Nincs 5.23-as vekker. Általában 5.30-kor kelek.
Nem kötelező az egy óra ima.
Húgomék kolostorában sem volt
az évi szabadság idején.
600 méter, féltáv úszás.
Szexet is fékezett habzásúra visszafogni.
És le szabad feküdni korábban, akár délelőtt.

Mehetünk ebédelni.
A babgulyást gyorsan hozzák. Legalábbis tegnap.
Majd sok kenyérrel.

Ha megvolna még rámás fali tükrünk
(a nagyszobában állt a plüss divány
s a négy fiókos faragott sublót közt)
látnám benne fésülködő anyám - - -

TIZENKÉT SOR A BOLDOGSÁGRÓL

Apám a fű, apám a rét,
apám a nyár, a nap,
én mindig apámmal aludtam,
nyáron is csak dunyha alatt - - -
(Mit is motyog ez a beteg, vén ember,
miféle sárgult-krajcár-szavakat?)
Dehát igaz! ha fekszem nyomorultul
s a kórházi ing hátamra tapad,
a tavalyi nyár törvénye virúl még
s ha éjfél is, zuhog a déli nap,
boldog krajcár boldog gyermek kezében,
boldog izzadtság, boldog dunyhaszag!

Legkisebb unokád ma reggel felháborodva közölte,
nem találok üres zoknit!
Zs.

Érkezett egy korrekt fotó, nevekkel, a negyvenéves
diplomatalálkozónkról. Tőlünk csak négyen hiányoztak.

Most megnéztem a szereplésnaplóban: 1972. Festőink szereptévesztése, vagy inkább a művészetirányítók félreirányítása Magyarországon ekkor kezdődött. Legalábbis, amiről én tudok.

Ezekből egy máig meg is maradt, Tatár Gyuri gyűjteményében: A/71/32, Legutolsó virágod, olaj, vászon, 130x100 cm, 1971.

Azóta ez a csacsiság erőteljesen divatba jött.
Hogy a festők ugyan szólnának már egy jó szót
az M0-ás út anomáliái ügyében.

    (Emlékszem, a szervezők megkértek,
    hoznék képet Bálint Endrétől is.
    Adott, de mit.
    Egy angyalos képet.
    Ebből megértettem valamit.
    Azóta én is ennek szellemében.
    Azon kissé megsértődtem,
    hogy átvételi elismervényt íratott velem.
    Azóta én is kérek.)

A kiállítás-tematizálás divatja terjedőben.
Még a szelídebbek közé tartozik a
KAPU, a
FARKAS ISTVÁN EMLÉKÉRE, vagy a
BIRKANYÁJ AZ UDVARUNKBAN.

Egy aktualitás kapcsán
1988-ban írtam már erről (mutatom jobboldalt).
Akkor is éppen a környezetvédelmet találták ki,
gondolom, a Minisztériumban.
Lett is foganatja.
Csak az lett.
Világjelenség.

Azóta a festők egy részének figyelme is a napi aktualitások felé fordult.
Igen hamarosan megjelentek a piacon a képek Szeptember Tizenegy témakörében.
Ez önmagában tán nem lenne baj.
Csak kéretik a gondolatot megformálni.
Ismét önidézet:

Barátom Zürichben interjút készített a nagytekintélyű Angela Rosengarttal, aki apja nyomdokaiba lépve a klasszikus modernek, Picasso, Chagall, Klee, Derain elsőszámú műkereskedője és jeles gyűjtője. Anyaga mára múzeum... a Nagyasszony visszavonulóban az üzleti élettől, inkább múzeumával és alapítványával törődik. Nem, ő a maiakkal nem foglalkozik... és itt jön egy mondat, aminél tömörebbet, és világosabbat erről a problémáról még nem hallottam:

"...úgy érzem sok mai festőnek inkább írnia kellene,
...tagadhatatlanul vannak friss gondolataik, ám az a minőség, ahogyan ezeket képi formákba öntik, nem meggyőző."
[A teljes interjú: Műértő, 2006 október "Az egész ember lát, nem csak a szem. Beszélgetés Angela Rosengarttal" / Emőd Péter]

Hát, szóval, kérem, ez az. A Sziklás Madonna és Pieter de Hooch tengerparton ácsorgó tehenei valahogy, valamiért aktuálisak.

A mai győzelem.
A No.2. programíró fiú eltűnt néhány hete,
(tavaly októbertől építi az adatbázist),
épp egy méltányossági prémium után.
Munkahelyét is otthagyta, a telefont sem veszi föl,
csak nincs nagyobb baj?!
Annyit látok, tegnap délután skype-olt;
a gépét bekapcsolta, tehát él.
Remélem, átmenti szénszünet, mert munka lenne még.
Hanem most sürgősséggel kerestem - volna - igazi gond.
Nem vettük észre,
Internet Explorer alatt eltűnt a honlap fejlécéből
a MENÜ ablak, vagyis a témaválasztás lehetősége.
Nem vettük észre, mert mindketten
Firefox böngészőt használunk.
Napokon át próbáltam megoldani, félálomban is.
És ma estére sikerült,
proli és útszéli módon belenyúlva a programba,
de sikerült.

ma:
a napkezdeti news-szöveg: 04-06h
csak 9 kör, az is háton, úszószemüveg otthon maradt
alvás: 10-12
egy szelíd kép: A/07/32: 12-14
hagymás rostélyos, uborkasalátával: 14-15
alvás: 15-17
programjavításféleségek: 17-19
József és testvérei: 00-00

Ma korán kezdtem, kilenckor.
Fél tizenegy, ez mai száradjon,
megyek aludni,

Évente elölről kezdődően
kemény feladat megtalálni,
hogy ezeknek a piros
uszodai ülőkéknek
melyik az ülőfelülete.
Soha nem láttam még
elmozdítva őket
ebből a helyzetből.

Tizenegykor át, Siófokra,
140 év után ismét helybéli fiatalt
szenteltek pappá.
Balázs püspök feje fölött hatalmas freskó, a római iskola szellemében.
Emelkedett, szépen hömpölygő szertartás.
Megrendítő volt, ahogy a most fölszentelt körszakállas, villogó szemű, sovány siheder elé járultak kézcsókra öreg, elnehezült kollegái. Áldón feje fölé a kezüket, majd megemelték a karját és ráhajoltak. Vagy negyvenen, sorban, az oltár előtt. Ünnepi fehérben, ők is.

Balázs püspök (Beton atya, a Regnumban így hívták, fociban nagyon kemény hátvéd volt) prédikációjában egyházmegyéje bajairól is beszélt. Hogy vannak papjai, akik évtizedek óta nem köszönnek egymásnak, hogy vannak hívek, akik szerint nem szembefordulva kellene misézni, hanem kelet felé. Aztán egy mondata, egy elhajított rohamkés, amit az ember legszívesebben nemhallottra vett volna, kirázna a füléből, mint uszoda után a vizet. Hogy a pappá szentelés is egyfajta esküvő. És a házasok feladata

Hogy mi a szeretet, régen tudjuk, tanultuk, megtanultuk, éljük. Nem édes érzés, hanem a másiknak jót akarni és jót tenni. És még az is sokkal könnyebb.
Mondják, Balázs püspök nem különösebben okos ember. De szeretnék én-

Rohadék Szüts megint lekörözött. És mikor jelentette be?! Épp, mikor egy órája a program-kóddal kínlódtam, hogy a (fenti) balatonesti fotómat egymás alatt színesben és feketén is meg tudjam mutatni. Vágytam a fekete változatra, mint mindig, de sajna a színes - legalábbis itt - tényleg informatívabb. Nem és nem bírtam dönteni, hát mindkettőt. És mit mond a Szüts, bele a mobiljába. Hogy átállította gépét fekete-fehérre. És stipi-stopi.
Azt hiszem, a gazdasági életben ezt úgy hívják, tisztességtelen üzleti előny. Versenybíróság, vagy mi. Hogy tudnám kijátszani, töröm a fejem.

09:12
És megtaláltam! Majd azt mondom, az évtizedek során már annyi mindent-, hát most ezt is meg/eltanultam tőle...
Vagy azt, hogy a sok turista végett, Siófokon elfogyott a színes film.

Mit mondjak még. Vendég kevés, a kiszolgálás kifogástalan, a WC ragyog.
V. úr házon kívül, csak egy névjegyet hagytam, üdvözlettel, amiről nem fogja tudni, ki volt az. Elégedetten távoztunk.
ölel: d.

Ma hajnalban Kata váratlanul be tudta fejezni a cikkét, amivel itt egy hetet kínlódott, hát akkor legyen igazi vasárnap. Úszni szeretett volna, először, a Balatonban. Kértem, előtte rendezzük közös dolgainkat, az a sok hosszúcombú lány a parton. Csomagolás, ráébredtem, tök nem vagyok kíváncsi Sztálin lányára, olcsó mulatság, mikor velem a Nyugat 1908 -1929. Pokrócon félkönyéken, és mivel strand, cipőt-zoknit le. Kata egy órát úszott.

● 2007. július 16. hétfő, Siófok-Töreki

Neki azért jobban megy.
Szüts igazát igazolandó próbálkozom ff. fotóval.
Meg sz. képpel. De azt olajban.
A/07/35

Fáj Kata feje, hát fölhozom az ebédet. Az étteremben a lábasokra várakozóban József.
Ráhel halálánál ütöttem föl. Aztán már nem nagyon láttam a szöveget a könnyektől.
Csirkepörköltre vártam, uborkasalátával.

Jákob remegve csókolta meg utoljára. Ráhel ez után így beszélt:
- Lám, te elhengerítetted értem a követ férfiúi erővel, Jákob, én kedvesem. Most hát hengerítsd el a sírról is, és fektesd belé Lábán gyermekét, mert elválok immár tőled... Hogy megkönnyebbültem minden tehertől, gyermektehertől, élettehertől, és éjszaka lesz... Jákob, én uram, bocsásd meg, hogy terméketlen voltam és csupán két fiat szültem neked, de micsoda két fiat, Jehószifot, az áldottat, és a halálfiúcskát, a kicsikét, ah, milyen nehéz megválnom tőlük. S tőled is nehéz megválnom, Jákob, szerelmesem, mert mi voltunk az igaziak egymásnak. Ráhel nélkül kell immár tűnődve keresned, kicsoda Isten. Keresd meg őt, és élj boldogan. És bocsásd meg - lehelte végezetül, hogy elloptam a teráfokat. - Ekkor a halál átsuhant orcáján és kioltotta.

● 2007. július 17. ked, Siófok-Töreki

Nem először kerül kezembe ez a hatalmas ívű ötvenperces Pilinszky-interjú, százszor biztos végighallgattam az évtizedek során. Tanulom, de minden gondolatát még most se értem.

...Nézd, azt hiszem, hogy baj van a szemünkkel, baj van velünk, baj van magukkal a tárgyakkal is. Ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy egy műanyag kilincs legvégül semmivel se hitványabb egy szép rézkilincsnél. Viszont egyre több műanyag vesz körül bennünket például, a szemünk egyre inkább kopog a tárgyakon, és ez a számkivetettség érzését ébreszti bennünk. Na de egyszerre tudom, hogy ez akármilyen erős érzés, nem igaz. Én hiszek abban, hogy egy műanyag, egy tönkrement műanyag lavór éppolyan szakrális, mint az Esthajnalcsillag. Viszont az üdvösséget nem szabad előlegezni. Tehát ha a pillantásomban vagy az érzékelésemben ez nem elemi, akkor nem szabad jobbat mondani arról a dologról, sőt lefele kell nyomni. Azt merném mondani, hogy víz alá kell nyomni. Szóval a műanyagot műanyagabbá kell tenni. És abban a pillanatban el kezd sírni, és abban a pillanatban a tortúra súlya alatt egy olyan sikolyt ad, mint a martírok. És tulajdonképpen egy versben… ma…, voltak boldogabb korok talán, ezt a nagyon néma, cérnavékony sírást kell meghallani, amit ezek a tárgyak, ezek a lények, ezek a szituációk adnak. És itt van az én nagyon gyötrelmes és hányatott reményem, amit én legvégső bizalomnak nevezek. Minden tárggyal, minden szituációval és minden emberrel szemben, beleértve még önmagamat is...

Drága barátom, Paula, most begépelte nekem és persze a hálás utókornak; neked. Viszonylag egyszerű volt a dolga, nem hallás után kellett. A szöveg megjelent Pilinszky interjúkötetében, csak némely magyarításokkal, szövegtisztításokkal, amit én nem nagyon szeretek. Mártírokat ír martírok helyett, ami pedig olyan markánsan furcsa. Félre is hallott két helyen. Mivel a hanganyagot rég föltettem a netre, annak kapcsológombja most a képernyő jobb fölső sarkába, a többi helyen pedig a szöveg - összeolvastam. Ez most hiteles.
Igaz, hallgatva százszor tartalmasabb. Ahogy édesen affektál, kiemel, hangsúlyoz. Csináltam a valaha rádióból megszerzett hanganyagból egy gyorsan letölthető változatot is, remélem, némelyek örömére. Öt részre vágtam, így csak 2,5 megásak. A teljes hozzáférés-útvonalat leírom (URL), hogy könnyű legyen elraktározni:

http://deske.hu/iras/html/pilinszky01.mp3
http://deske.hu/iras/html/pilinszky02.mp3
http://deske.hu/iras/html/pilinszky03.mp3
http://deske.hu/iras/html/pilinszky04.mp3
http://deske.hu/iras/html/pilinszky05.mp3

És itt a most begépelt szöveg: http://deske.hu/iras/html-2006/pilinszky-interju-leirva.htm. Érdemes letölteni. Hihetetlen kincs.
(A C. naplóba 81-es dátummal teszem be, de a kompjuter logikáját követve oldalszáma új; C.9021-9028.)
A beszélgetés 1979 októbere, a rádió csak több mint két év után adta le.

Deske! Remélem a melléklet felkelti érdeklődésedet. Fantasztikus a keleti ember. Ezt már mondta nekem Bethlenfalvy Géza orientalista barátom. Mi csak kapkodunk, rohanunk, ők meg...
Olvasd el! G1:

Hogyan fogyasztják a kínaiak a teát? 2007. 07. 17-én a CORVINUS egyetemen tartott bemutató alapján. Előadó egy kínai teatermelő, -feldolgozó. Tolmács: Xiaojing Guo, az ELTE Confucius Intézet igazgatóh.

Alapanyag: a hatféle kínai tea egyikének feldolgozott levele. Terem teafán, vagy bokron. / A „teafű” ezek szerint értelmetlen/. A fogyasztható tea-levél 100-200 g-os zacskóba csomagolva /nem filter/.
Víz, hőmérséklete 80 – 100 ˚C, a tea-félétől függően
Eszközök: három részes csésze 1. alj, 2. maga a csésze, 3 tányér alakú fedél, teáskanna / melegvizes kanna/, fakanál a tea adagolására

Technológia
-         a három részes csészét a fedél homorú oldalával felfele az asztalra helyezzük;
-         a forró vízből megtöltjük a fedelet;
-         a fedélből a forró vizet az üres csészébe öntjük /a csésze előmelegítése/;
-         az üres fedelet a csészére helyezzük és a fakanállal a teás zacskóból kimérjük bele a teát;
-         a már meleg csészéből a melegítő vizet kiöntjük és helyére a kimért teát adagoljuk;
-         a meleg csészében levő teára előbb a teavíz kisebb részét öntjük, úgy, hogy a csésze és a kanna kiömlő nyílása között 20 – 30 cm távolság /magasság/ legyen. A víz esése és a csobogás /turbulencia/ elkezdi a tea-aroma kioldását. Ez tovább fokozható, ha a fedelet a csészére helyezzük és a zárt csészét rázzuk /a la coctail-készítés/;
-         az előzőek szerint tea-sűrítményt kapunk, amit forró vízzel tetszőleges töménységűre hígítjuk.

Az oldási idő átlag 3 perc és egy adag teát háromszor használhatunk. A technológia változtatható jellemzőinek /teamennyiség, időtartam, hőmérséklet…/ variálásával egyéni igényeknek megfelelő italt készíthetünk.

Fogyasztás
Ha hárman teáznak, a három csészét egyenlő oldalú háromszög csúcspontjaiban helyezik el. Így mind a három teázó jól látja egymást. Ivás előtt a csésze döntött fedelével elkotorjuk a leveleket onnan, ahol a száj majd érintkezik a csészével. A fedelet ezután úgy helyezzük a csészére, hogy rés maradjon a fedél és a csésze között. Ehhez a réshez illesztjük ajkunkat.

A leírt műveletet a férfiak általában egy- a hölgyek két kézzel hajtják végre. Tartani kell a csészét és a fedelet megfelelő szögben a nyílás miatt, majd a nyíláson keresztül a teát meg kell inni. A hölgyek a fedelet úgy tartják, hogy a szemben levő a teát ivó hölgy szemét ne lássa.
G1.

Köszönöm, Gábor!

Teakészítés, Váli-recept, 1962:
Az alumínium teáskannába vegyél a kád fölötti csapból forró vizet. Két csipet grúz teafüvet bele a barna papírzacskóból. Utána a papírzacskót hajtogasd vissza, hogy bent maradjon, aminek bent kell maradnia. Öntsd ki a teát egy félliteres bögrébe. Négy kiskanál kristálycukor és két citrompótló tabletta. Hideg víz rá, hogy azonnal iható legyen.
A kanna csőrében beépített szűrő, a fű bent marad. Időtakarékosság; csak mikor már elfoglalja az adott térfogat felét, öntsd ki a WC-be.
Az így készült ötödik-tizedik tea már penész ízű.
Ha vendéget kínálsz vele, mondd azt, hogy ezt a teát nem ismerheted, ha nem ízlik, nyugodtan hagyd ott.

Mindegyik vendég megitta.
ölel: d.

● 2007. július 18. szerda, Siófok-Töreki

Tavaly még kellemesen a menüt hozták, most új rendszer, délben Imre pincér nap mint nap avval molesztál, hogy mit választottam. Ilyenkor Kata szokott segíteni. Minap kínomban ráböktem a menülapra, hogy hagymás rostélyost. Ugyan nem tudom, mi az, de olyan szép kifejezés, magyaros hangzású is, azok az er és es betűk. Amíg hozták, Kata elmagyarázta, hogy ez marhahúsból van, ami sokkal jobb és sokkal drágább. Tényleg jó volt. Hát tegnap megint ugyanezt. A pincér arcán árnyék suhant át, hogy sajnos a nemtudommilyen hús már elfogyott, hozhatná-e a nemtudommilyenből. Fölényesen bólintottam, hogy igen, mert értettem a kérdés lényegét, s nem tettem hozzá, hogy az egészből csak az aranybarnára pirított hagymakazal érdekel. Amit létrehozni megpróbáltam magam is, reggel, uszodából hazatérve, a rántottához; lisztben meg is fogattam, de nem sikerült. Sistergett, a hagyma üveges lett, de aztán fekete.

Ehhez épp most (hajnali három) olvasom gyűjtő barátom honlapját; de nem szeretnék én szülészorvos lenni, mennyi bonyolultság:

Az eperleves fenomenálisra sikeredett, de a gyömbéres, majoránnás, tejfölös hús is gyors ütemben tűnt el a tálakból. Vaníliafagyis, sárgadinnyés hűtött desszert, kávé mellé fűszeres, majd illatos tokajvidéki borokat iszogattunk. ( feLugossy Laca sárospataki, ill. Pascal tolcsvai meglátogatásának hozadéka, ezen csodás italok megkedvelése...). Hát, megvoltunk, és mindenki ellágyulva nézegette a családokban megjelent kis jövevényeket. A borok, a picik egy idő után...

Egy másik történet,
ennek már jó néhány éve.
Első vizitre készült hozzám a
neves folyóirat főszerkesztője, helyettesével.
Titkárnőjük előzetes tapintatos telefonja,
hogy melyik italt kedvelem,
a szárazat-e vagy az édeset.
Nem kellett bevallanom,
hogy e fogalmak tartalmát nem ismerem,
a bor számomra valami elhibázott savanyúság;
áthidaltam a fölsorolással;
paradicsomlé, tea, kakaó, málnaszörp...

Egy doboz kakaóport és egy doboz teát hoztak.

A mai kép: A/07/37.
11:56, mindjárt mehetek ebédelni.

Nos, a mait le is fotóztam, megérdemli.

Jól megfigyelhetők rajta a

és milyen

Anyácskám nyolcvannyolcadik névnapjára
postára adtam a Pilinszky-interjút.
Mindig érdekelte, figyelemmel kísérte, ami nekem fontos volt.
A József és testvéreivel évekig küszködött.

Még egyszer, mindenkinek.
Ha már megcsináltuk.
Érdemes letölteni, eltenni, nehezen hozzáférhető
nemzeti kincs ez a beszélgetés.
Most 12 pontosra a betűket,
így jó a nyomtáshoz, nyolc oldal:

A mai: A/07/38

Kánikula, az egész művésztelepet viszem autóval ebédelni.
(400 gyerek. Na jó, kb. öt.)

Tekintettel a rendkívüli állapotra,
mely mindnyájunkat igen megvisel,
- negyven fok árnyékban -,
ma délelőtt még egy kép,
A/07/40.

Ma: A/07/41. Az udvarra hordom le ezeket fotózni.
Egy süldőlányka fölkiáltott a csapatból:
de szép színe van!
Neki adtam.
Ősszel kerül majd hozzá,
amikor már biztosan tudom, befejezett-e.

Megvan a szisztéma, fognak itt velem szórakozni.
Válaszom a pincérnek:
Mit tud hozni leghamarább?

Anyácskám nagyon rosszul volt az utóbbi napokban. Most rászánta magát, taxival! le Kaposvár mellé, húgom kolostorába, pihenni. Orvos, azonnal ágyba fektették. Naponta beszélünk, most este hív, akadozva, kissé selypegve, liheg. Hogy talált egy érdekes Zelk-kötetet, hátha nem ismerem.

Ereszkedem a vízbe, a szomszéd sávban profinak tűnő kisasszony fordul, gyorsúszásban. Azonnal dupla örömöt okozott. Csodálatosan gyönyörű feneke és csodálatosan ronda bukófordulója.

A mai képet az első tíz perc után,
induláskor lefotóztam,
mert nyilvánvaló volt,
ettől már csak rosszabb lesz,
innét már csak lefelé a lejtőn.
A/07/43

Mint ezeknél általában,
lehet, hogy kicsit várni kell,
míg betölti az alsó képet is.

Kedves Deske! Azon gondolkodom, miért Siófok, s miért nem Kékkút? A kettő közti hangulat ??? Szóval miért nem tudsz Kékkúton festeni?
ölel barátod: István

Szervusz István! Ez nem a hülye balatonos Siófok, bár közel hozzá; kis dombok közé bújt, zárt falu. Kékkúton csak egy sötét szoba, mindenki élettere. Kata nem bírja az olajszagot egészségice, meg kis is fejezte, nem szeretné, ha itt dolgoznék. Okát nem firtattam. Én meg semmitcsinálni nem tudok. A padláson még lehetett volna festeni, húsz éve meg is próbáltam, csináltam is egy tetőablakot, de az a bádogtető alatt tűrhetetlenül forró. Egyébként ez épp most változott, cseréptető, szigetelés.

Ennél lényegibb a napi háromszori kaja. Ezt Kékkúton, ha egyedül, tehetségtelen vagyok megoldani, Katának munkájától függ a nyári menetrendje. És mivel a forma bevált, ragaszkodom, hogy egy teljes hónap, festeni. Most éppen nem vagyok szegény, de az sem közömbös, hogy mindez nem pénzért, hanem egy képért.
Egyébként, ha van egy különszoba, van ebéd, mindegy, hogy hol vagyok, ugyanaz minden, mint otthon, kezdve az 5.23-as vekkerrel. Hogy akkor mindez miért nem Pesten. Két utazás között jól behatárolt munkaperiódus, meg ennyi kell a nyárból. És ilyenkor van jó ok gégemikrofonnal skype-olni [net-telefon].
Az egész a kilencvenes évek második felétől, hogy fiatal festők meghívtak művésztelepükre, öreg elefántnak. Ott ők főztek. Örökre hálás vagyok nekik. Akkor fedeztem fel magamnak (a márciusi Kecskemét mellett) ezt az egyébként fölösleges hónapot.
Hogy egy emberölő óta miért csak vidéken tudok képet elkezdeni, igaz, akkor napi egyet - valamilyen irányú tehetségtelenség, vagy fegyelmezetlenség.
d.

Hanem egy hónapja tényleg eltűnt a programíró fiú, akivel munkánkat még be kéne fejezni. Gond. Telefonját se veszi fel. Különös történet. Ismerem, biztosan nem velem van baja. Barátom, akinek munkája a programírás első fele volt, próbál segíteni:

Bánk jelentkezett azóta?
Elkezdhetek keresni valakit a honlap miatt, ha gondolja. Arra gondoltam, körülnézek az egyetemen, hátha akad egy egyetemista, aki elvállalná. Mindenképp hosszútávra keresnék, tehát nem csak a nyárra. Mindenképpen szükség lesz valakire, aki időnként tud a honlappal foglalkozni. Első feladatként máris itt a VáliNews képek megjelentetése a honlapon.
Tamás

Nehéz dönteni, Tamás. Természetemnél fogva baromi türelmetlen vagyok, stb. Bánkról semmi hír, csak annyi, kijelzi a gép, július 18-án skype-olt, =
-tehát él,
-öntudatánál van,
-tudja használni a kezét,
-szabad a gépét használnia, és
-nem mindenki előtt titkolja magát.
Maradtak még apró javítanivalók, ami Bánknak ötvenszer egyszerűbb lenne, mint egy új fiúnak. És Bánk, amikor dolgozik, nagyon jó, és nagyon jó partner. Talán várnék még néhány hetet.
Viszont nem tudom, nem lehetne-e ezt az önálló news-kérdést tényleg valaki másra bízni, nehezen várok. Ma 02 - 04:30h között befejeztem és feltöltöttem az új oszlopokat, persze rengeteg hibát is találtam visszahatólag is, még az ID számban is. Ezt talán tényleg lehetne?! Most bárkit tisztességesen meg is tudok fizetni, evvel a háttérrel kérdezősködhet, köszönöm. Amúgy tényleg kell valaki állandóra, 14 ezer fájl.

Tehát ez a maga számára is kész:

http://deske.hu/iras/news-fajlok/news-kepjegyzek.htm

Illetve, a fene érti, csak hol 500, hol 800 sort tölt le a fejléc + 1777-sorból a neten kereső, holott az egész 1,5 Mb-os fájl sikeresen a szerverre került, átment. Hát fölraktam excelben is, ez hibátlan. Nem találom a baj okát.

http://deske.hu/iras/news-fajlok/news-kepjegyzek.xls [2009: MENÜ / VÁLINEWS képek]
d.

Ezt a mai képet se kellene megmutatni, nem ennyire nyálas-gyenge mint..., megdöglik a képernyőn. Sietni kellett vele, Kata egy hét után 10:30-kor Balatonszéplak felsőre - micsoda hülye név. Munka-nem munka ügyben itt más a felállás, itt ő vendég.
Aztán ebédig még folytattam: A/07/44.

● 2007. július 26. csütörtök Siófok-Töreki

Tegnap ebédnél meséltem róla Katának - közben meg is könnyeztem -, hogy micsoda figyelő szeretet, gyöngédség, mekkora tapintat, ahogy a legelesettebbekről, a pusztai vénemberekről beszél Illyés, Istentisztelet versében. A cím halálpotos. És micsoda pontos leírás, mintha nem is líra-, szociológia, egy teljeskörű tanulmány lenne. A végére ugyan elkanyarodik, belekever egy másik témát, a jelent, a rádióból szóló zenét, amiben igaza van, mégis sajnálom.
Ma ötkor aztán minden egyéb előtt kikerestem, sőt a laptopból az ő hangján meg is hallgattam. Ma délelőtt, munka közben is ezt fogom.

ISTENTISZTELET
Zsámolyt tettek a ház elé.
Az lett a zeneeszközé.
Aki pedig a húrt ütötte,
letelepedett a küszöbre.
A pusztaiak vasárnapja
akkor kezdődött, amikor
etetés után valahol
megcirrent egy citera hangja.
Citera? egy-pár házilag
összeszerkesztett lécdarab,
hat-hét acélhúr rajta, egy
libatoll, vagy egy kis faszeg,
s mintegy a faszeg reszketeg
folytatásaként egy öreg,
egy fáradtan is tenni-kész,
egy aszottan is fürge kéz,
egy szántatlan is gazdag ész:
ezekből és ezeken át
cini-cinizett ki a vágy;
a szerelem, a végtelen
felé oly félszegen,
oly finoman az ég felé,
akár körben a tücsköké.
Aki hallotta, arra tartott,
nem kiváncsiskodón közel,
épp addig, hogy ne csak a hangot,
a nótáját is kapja el.
Vályút fordított, arra ült
néhány vén ahol összegyűlt;
bólingattak figyelmesen,
mint korcs istentiszteleten.
Égből, pokolból jött a dal?
Jött az ősök jajaival.
Rádióból jön ma a pusztán,
nem a múltból a muzsika.
Megyek - lám az is lett! - az utcán
mutatóba sincs citera.
Nem alulról jön a zene,
nem Ázsia, az őshaza,
küldi a légből Afrika,
az őserdő legbelseje.
Most ez tetszik, most ennek áldoz
a nép összegyűlve a tánchoz.
Ha! Dzsessz! Puszta-Rácegresen!
Engem nem bánt. A szerecsen
panasz is átjár szivemen.
Ő istenük is istenem.

Ahogy most visszaolvasom, egyetlen fölös szó, díszítés sincs. Egy szántatlan is gazdag ész..., oly félszegen, oly finoman az ég felé..., vályút fordított, arra ült néhány vén..., bólintgattak figyelmesen. Kincs.

Anyácskám ágyba rendelve. Egy hónapig legalább, figyelmeztették. Ezen csak mosolyog. El kell látnia nála négy évvel öregebb járókeretes Margit néni barátnőjét, harminc éve együtt laknak. Mindenesetre egy hete fekszik, és nem is igen bír semmit csinálni, olvas. Kiszedtem belőle, a Híradót azért megnézné időnként. Kolostorban nincsen televízió. Hogy lehetne ezt. Egy helybéli ismerős taxis vitte le Pestről Kaposszentbenedekre, húgomhoz. Ez az. Szóltam Erzsébetnek, telefonáljon a taxisnak Kaposvárra, hogy vegyen egy kb. harminc centis lapos tévét, és szállítsa ki a kolostorba, sürgős. A pénzt neten azonnal át tudom utalni.
Ha igaz, délutánra meglesz.
Minden szempontból jól kezdődik ez a nap. A vízben újra 1200 méter, ment. Rántotta csak két tojásból, fogyókúra. Még egy telefon barátomnak, aki éppen nem Tibetben van, és a Pamírról is lejött a múlt héten, hogyan lehetne ezt az excel- htm fájlhibát kicselezni. De ő se tudja.

09:53
Deske! Biz', az. Kincs, a végével együtt - ezt a verset az utolsó sor teszi "egyetemessé".
B.

Igaz! Számomra ez utal Illyés bizonytalan, olykor fájdalmasnak tűnő istenkeresésére. Belon? püspök úgy búcsúztatta, bocsásd meg nekünk, Gyula testvérünk, hogy nem tudtuk neked megmutatni a szerető Krisztus arcát...
d.

Istenhez csak egyetlen út vezet?
B.

Nem. De egy az Isten. És azt hiszem, ő ezt valahogy nem tudta.
d.

09:59
Ötkor keltem. Na, kezdek dolgozni. Már a téma meg is van, egy műterembelső lesz. Három hete pontosan tudom, milyen szagú képet szeretnék itt csinálni, de minden nap kisiklik, és más irányt vesz a dolog.

10:48
A kép elkezdve, föltéve. Közben hallgatom Illyést, megrendítő.
És eszembe jutott, csak 2 mega MP3-ban, föl lehetne tenni a netre ezt a verset, az ő hangjával.
Tessék.

12:10
A mai: A/07/45. Ez közelíti meg leginkább, ami e hetekben a fejemben jár.

12:50
És még mindig ebéd előtt. Szütstől a napokban ez a fergeteges vicc.

19:40
Telefon anyámnak. Alig hallom, mert szól nála a tévéhíradó. Ez sikerült.

● 2007. július 27. péntek Siófok-Töreki

A/07/45: gyönyörű!!!
Szüts

Tudom. Mennyi szart kell összefestenem, hogy egy összejöjjön. És tök megfontolandó, mire lassan belejönnék egy hónap után, akkor abbahagyom. A másik oldal, mit csinálnék évi kétszáz közepes képpel? Dési-Huber Képzőművész Kör, 1960 ősz. Sugár Gyuszi korrigált; rám mosolygott: nehogy azt hidd, ha heti kettő helyett négyszer jössz ide rajzolni, hamarabb megtanulod.
d.

Deske! Polcz Alain irja a Tiszatájban /2006.03/ Mészöly Miklós rendelkezését: hamvait három helyen szórják szét. Farkasréten, Orosziban és a tengerben. Ezek lennének a tűz, víz, levegő hármas egysége. A tenger Triesztnél. Orosziban a kedvenc helyek: tűzrakóhely, diófa alatt, kispad. Van ennek jelentősége? Márai csak a tengert kérte.
G1.

Én úgy végrendelkeztem, hogy engem a
1./ a Klauzál téren
2./ a kettes metró Astoria megállójában, ahol az utolsó kocsi megáll
3./ a Széna téri kutyafuttatóban.
d.

● 2007. július 29. vasárnap,

Délelőtt Katával a 23 éves VW-el haza. Sok batyu, 21 kezdett kép. Kicsomagolás. Pesti uszodabérletemet holnap 07.05-kor kapom vissza a Lukács előcsarnokában.

● 2007. július 30. hétfő, már Budapest

Egy hónap után itthon,
mivel kezdjem.
Az eldugult mosdó pumpálása?
Huszonegy keret a galériáról, a festésük?
Új képek adatbázisba?
Írjam tovább a fotós-könyvet?
Tényleg, a gondnokék kislányáról készült fotókat megcsinálni, postázni.
Hangszórók átkábelezése... ott forrasztani is kell.

Telve nagyon jó feladatokkal.

Délután ölbe ejtett kézzel üldögéltem egy órát, magam elé nézve;
ilyen még nem volt.
Fáradt vagyok.

● 2007. július 31. kedd

A kecskeméti Fotográfiai Múzeumi, jövő márciusi kiállításomra könyv - fotóalbum - is készül. Az igazgató úr megkérdezte, elegáns legyen-é, avagy egyszerű. Döntésem csak a példányszámot befolyásolja, kétszáz vagy jóval több. Ha több példány kell - nekem kell fizetni. Megállapodtunk, bolti ára jelképes, 2500 körül.

Rákérdeztem, hogy kerülök én ide. Egy sorozat része vagyok, kívülállókat is be akarnak mutatni.
Az anyagomat - a honlapomról - ő válogatta, gondosan. Láttam a jegyzeteit, a témacsoportok arányait is nézte. Elfogadtam, és meg is könnyítette a dolgomat. Néhány képet cseréltem. Három gyerekeim-fotóra rákérdeztem, miért hagyta ki, őszinte választ kérek. A fotók jók, csak ilyen rengeteg van. Szívjóságból egy Mikica-fotót bennhagyott.

Alakul a könyv szerkezete. Elképzelése szerint a kiállítás teljes agyaga, oldalanként egy fotó, az album jobb oldalán. A bal térfél fehéren marad.
Néhány nap múltán estem gondolkodóba. Üres oldalak.
Meghívni vendégszerzőket. Nyűgös - hányszor kellett Konrád Györgyöt fölhívnom -, ez volt már, nem.
Hát akkor (még) tiszta szemű kisgimnazistáknak kiadni, írjanak a képhez szabadon, három és harminc sor között. Hamarosan került pedagógus is, akinek tetszett a dolog, szeptemberben diákjaival meg is íratná, dicsőség lenne bekerülni a csapatba.
Két nap után mondtam le, elvinné a könyvet valami pszihológiai teszt-izé felé.
Maradtam én. Ezek a fotók markáns életrajz-szeletek.
Első nekifutásra meg is van az ötvenegy szöveg, néhány sorosak. Még nagyon zörögnek.

Ma a net-változatát kezdtem szerkeszteni, sok káromkodások. Ugyanis végzetesen - életemben utoljára - wordben írtam az ötvenegy fájlt. Elképesztő bonyodalmak.
Fiamat megkértem a könyv tipografizálásra, avval, hogy legyen a tíz év előtti Váli-monográfia második kötete. Rákérdezett, hogy a mintánál szebbet csinálhat-e.
Ebbe is beleteszem az opuszjegyzéket. Ha egyszer van.

Reggel a zuhanyozóban beszéltem Széchényi Könyvtár-beli barátommal, hogy mint a C. Naplónál, átvennének-e ajándékba példányokat, szétteríteni könyvtárakba? Utánanéz, megkeresi a Könyvtárellátót is, ők profik. Ez majd a nyomdai példányszámot is befolyásolja.

július - Töreki = 92160 = 3089/hó = 99.5/nap

7208	kiállítás	TITT. Székház	A/71/32	Budapest	"Környezetvédelem", Bocskay út. 72.06.15.-07.01.	szerepelt	1972.05.12
			A/71/08			kidobták, de szerepelt
			A/70/03			szerepelt