váliNEWS

Ki hogy van vele, az időélmény a legnagyobb és legijesztőbb. 29 évig rántott csirkecomb és tortaszelet, ma borsófőzelék, a vasárnapi ebédet már a városi börtönből kapjuk. Március, Kecskemét, alkotóház. A konyhaszemélyzet szélnek eresztve, költségcsökkentés. Gondolom, délelőttönként az emeleti folyosói pamlagon kettesben lábukat lógázó, cigiző és békésen traccsoló takarítónőségnek is vége. A fejlődés abban is megmutatkozik, hogy a heti két hidegvacsora helyett heti két melegvacsorára váltottak. Kedd és péntek. A napidíj 2700-ról 3500-ra. Az ötös szoba az enyém, mint mindig. Lehet majd zenélni, a bal felöli vékony fal túloldalán nem lakik senki. Igaz, azon túl sem, a házban egyedül, a másik 9 műteremlakás üres. Nem ezért kezdtem most kissé félni ettől a márciustól. Hogy lesz-e kép.
A szokott 11 helyett idén reggel 8-ra értem le. A Margit körúti járdákat az elmúlt napokban zöldcölöpözték, beleértve a rakodási zúghelyemet is. A fél?mázsa leszállítandó műtermem. Ha már ébredtem, egyszerűbb volt fél ötkor pakkolni, némileg szabálytalan helyen. Bár evvel áthágtam Mikivel -szerződésünket, hogy tartom a KRESZ-t. Ami az ilyen menjen harminccal- tábláknál elég keserves. Amúgy nem.
Tehát Kecskemét, már tízkor körletrend, kezdődik az édes tétovázás, melyik múzeummal kezdjem. A zöldborsóról még mit se tudtam. Nem volt rossz. Az elmúlt három nap távlatában különösen, amikor napi két keksz. Érdekes, nem voltam éhes, de abbahagytam, kezdett közérzetem lenni. Lement három kiló, ez is rendben. Versenysúlyom.
Persze a Cifra Palota. Ami újra nyitva vasárnap délelőtt, sőt ingyen. Egy felejthető textilművészeti kiállítás. Próbálkoznak. Persze, végül is mért ne lehetne pamutból is képet csinálni, időnként ki kell mosni. Az emeleten a Farkas Istvánok helyett néhány éve hejtörténeti kiállítás. Bosszantó, hogy nagyon jó. Elandalodtam egy csoportképen, néprajzi és régészeti vándorgyűlés, 1926. Ez is időélmény. Rég halottak. Ezek az arcok. Ilyenek vagyunk ma?; muszáj. Jobb szélen az a parasztnéni.

A Műkerti sétány összes fáját kivágták, helyükbe ugyanannyi facsemete. Mint egy kopasz asszony.

Lámpafénynél egyedül az étteremben. Vacsora. A minőségre egy szavam se lehet. Elkezdődött a hónap.

Mi nagyobb boldogság e földtekén, a Pannon-szervíz informatikusa keze alatt feljön gépemen a vasárnap reggel eltűnt internet. Feszülten figyelem minden mozdulatát. A másik szakértő negyed órával korábban tanácstalanul széttárta karját. Jézusmária, aha!, szóval csak ennyi volt. Egy ezres diszkréten a tasztatúrája alá. Kecskeméti első munkanap hagyományos, rítuális dzsungelizgalma. Amikor félóra múltán újra beautózom hozzá a város közepébe, már mosolyogva int. Amit akkor mutat, már én is ki tudom majd javítani.
Ez György Peti egy régebbi cikkéből, milyen világos:

Végre is a nosztalgia - Johannes Hofer, egy svájci orvostanhallgató XVIII. század végén alkotott kifejezése - nem más, mint a történelem orvosi fogalomként való megélésének élménye. A nosztalgikus, honvágyban szenvedő ember beteg.

Jut eszembe erről harminc éves kedvencem, az akkori Magyar Nemzetből: Nosztalgia. Az ősköd volt az igazi!
Egyedül vagyok a házban. Nincs kivel nembeszélgetni.

Első lemez lecsiszolása a kertben. Szobában nem lehet, nagyon poroz. Aztán estig egy ötcentis vázlatrajzig jutottam el. Tréfából beszámoztam, B/09/01. Öt éve nem rajzoltam. Máté talán kicsit örül majd.

Deske! <<a vasárnapi ebédet már a városi börtönből kapjuk>> Kissé morbid, T. Krisztina verse még inkább. Hátborzongató. A börtönkaja felöl nyugodt lehetsz, nemrég egy levelező-hallgatónknak - aki börtön-élelmezéssel foglalkozik - a higiéniai feltételek volt a diploma-témája. Üdv: G

Szia Deske, érezd jó rosszul magad. (a György Péter meg egy modoros fasz, te meg minden hülyeségnek bedőlsz – de legalább már nem koplalsz)
Dr.H.

Ez a legbiztosabb módszer, ezt követtem.
Bekötött szemmel szép nyugodtan
átlépni a szakadék szélén.
A képet el kell kezdeni, túl kell élni.
Egy fotelben háztartási kekszet rágni.

Zászlópiros ecsetrajz, elmaszatolva,
hátha attól történik valami.
A/09/04 lesz, ha megéri.
Közben a Földművelésügyi Minisztérium
erdőtűz-szakembere mesél az ausztrál bozóttüzekről,
lebilincselően.

Innét szép győzni, szokta volt mondogatni Szüts.
De sőt. Most nem is fogok hozzányúlni,
veszem elő a köv. táblát.

Szokásos napi kompjuterigazításra, a belvárosba. Keresem a parkolási kék fizetőoszlopot. Két fiatal guggol egy kerékpár mellett. Igen, ez volt az a bolt. Mikicával pumpát kértünk, s ja, ne feledjük, neki egy bringát is. És összemosolyogtunk. Régen volt. Fáj.

Délelőtt fölkerestem a megyei múzeumigazgatót, hogy nem kéne-e a Cifra Palotából kivenni a helytörténeti kiállítást, nagyértékű képanyaga - Farkas, Mednyánszky, Nagy Isván, Tóth Menyhért - javára. Tudják, egyetértenek, pénzügyi okok.
Nekiláttam a hál'Isten utolsó nagyméretű lemeznek. Ez pedig, az A/09/07-es, amit mutatok, 60 centis. (Most, hogy Kaliforniából megdícsértek, olyan rajzosakat csinálok.)
A/09/06 ez 90 centis, olyan mint most a honlapom fekete főoldala, nem?! Az is megegyszerűsödött tegnap.
Vettem két jó utihangszórót. Sitkovetzky Bach Szólószonáták hegedűre, valami csoda. Töröltem a programok közül a skype-ot, kiderült az új verzió nem támogatja a GPRS-t, a barmok. Kerestem! és harmadikra találtam a google-on egy még- és már jó változatot, amivel aztán tudtunk Paulával videobeszélgetni.

A HONLAP TÖRTÉNETE:

2000. 06. indul a C3 szerverén, 110 megabájt, egy hétre rá a VÁLINEWS is.
2004. 09. Az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába kerül, az ő szerverükre is rákerül, naponta frissítve.
2005. 01. bekerül a Nemzeti Digitális Adattár állományába.
2006. 12. a honlap dinamikus adatbázis-rendszere indul. Még két év munka vele.
2007. 06. képek nyomdai változata ingyenesen lekérhető.
2008. 01. lebutított, statikus változat az OSZK számára.
2009. 01. rákerül a képek nyomdai változata (14,7 gigabájt), online letölthető.
2009. 03. a dinamikus változat is az OSZK szerverén. (18437 fájl)
2009. 03. (négy év munkával a szinte-) teljes C. napló a honlapon. (9915 oldal)

FŐBB MUNKATÁRSAIM a 18 ezer fájl helyrekalapálásában:

Boda Bánk / Bárány Dénes / Kaáli Nagy Paula / Kalmár Zoltán / Lévai István / Németh István könyvkiadó / Pócs Ádám / Somogyi Tamás / Sütő Károly / Szőnyi András / Tüdős Balázs ...köszönet!

Kedves Dezső! Ha vegleges a beallitas, en is konfiguralni fogom a webszervert. Jelenleg igy erheto el a dinamikus oldalad:
>   >   http://mek.oszk.hu/kiallitas/deske.hu/
>   >   es a statikus:
>   >   http://mek.oszk.hu/kiallitas/deske/
>   >   valamint az Elektronikus Konyvtarban a munkaid: http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html

Kedves István! Nem tudna ez a név egyszerűbb lenni? Mondjuk : "oszk.deske.hu"? Írjak ez ügyben a Főigazgató úrnak?
d.

Kedves Dezső! Útnak indítottam egy feljegyzést a "deske.oszk.hu" ügyében. Egyelőre nincs döntés, de a főnököm nem bíztatott, bár szerintem inkább az inform. igazgatót zavarja. Ha nem megy, akkor helyette max. "oszk.hu/deske.hu" tudunk ajánlani...
István

Öröm №1, ez meglett. Zsófi lányoméknál Dunakeszin csövek, radiátorok beszerelve, minden. Már próbafűtés. A gázkazán mellé egy vegyestüzelésűt is vétettem, figyelemmel a nemzetközi-, ukrajnai helyzetre. Holnapra már az is működni fog. Másfél millió. Gázkonvektorjaik voltak, s valami félrekalkulálás következtében az éves leszámolásnál összejött nekik egy 500 ezer forintos gázszámla.

№2. Várhelyi Tímeától farvizemen (bocsánat) eddig legalább öt képet vásároltak, kiállítása után. És üzenik, a mai ÉS-ben cikk róla. Lesz komolyabb kiállítása is. Kezd a helyére kerülni. Nem egy tülekedős fajta.

№3. Ellentétben velem. Utánaérdeklődés, kilenc telefon, egy félhazugság, hogy nyugdíjas lettem (ugyanis négy éve), meg fenyegetés, hogy átmegyek a konkurenciához. És ugyanazt a netkapcsolatot ugyanannál a cégnél 7900 helyett 5400-ért kapom. 6-8 kilobytes/sec feltöltési sebesség, ami nekem nagyon jó.

№4. Egy hét félárbócon után ma újra 1200, és nem is volt veszélyes, az itteni 50 méteres bólyázott medencében. A régi arcok, régi mosolyok, ahá, itt van, akkor ez március!

№5. A benzinkutasnő mutatott egy gombot a lyuk mellett, ha megnyomom, még tíz liter fér a tankba.

Deske! A Google legújabb szolgáltatása:
<<A legmodernebb technológiával, emberi fordító közreműködése nélkül készülő fordítás.>> Úgy találtam rá, hogy a franciául verselő és Voltaire-rel levelező Fekete Jánost francia szövegbe tettem. Erre a róla szóló szöveg megjelent franciául is és magyarul is.
Jó játékot: http://www.google.hu/intl/hu/help/faq_translation.html G.

A mai kép: A/09/09 És két nap alatt végre rendbetettem hétoldalas életmentő puskámat.
A fejezetei

DREAMWEAVER
PC-ALAPGÉP
HONLAP
STATIKUS HONLAP
LAPTOP
TOTAL COMMANDER
SZKENN
PHOTOSHOP
SZÍNEK
ZENE-HANG
INTERNET
E-MAIL
TVNET
WIFI
ADATBÁZIS JELSZAVAI
C3 SZERVER
SKYPE

Szép volt jó volt abba kell hagyni. Időt mértem 1200-ra, és ennek megfelelő tempóban, kézlapáttal, fele gyorsúszás; 29:42, még fél óra alatt, de romlik. Romlok. 66 és fél. Abba kell hagyni, mert utána a misén elaludtam, majd a múzeumban -, satöbbi.

Múzeum. 30 év után észbevettem, másutt is lehet, átautóztam Nagykőrősre. Arany János Múzeum, személye köré csoportosítva, de kőbalta, halászszerszám és Kőrösi Konzerv is, édes helyi zamattal. Végigolvastam egy Haynau napiparancsot, egy oldalnyi nyomtatványt bírósági végzésről, 48-as katonatiszt 'por és golyó' által. Török hódoltság kori oltalomlevél, gyönyörű, nem?!, nyugta adóbefizetésről, majd az újabbkori törökök kiáltványa, a legfontosabb mondanivaló mégegyszer, nyomatékosítva.
Aztán kis kóborlás a város szívében. Hideg napfény, szeles idő, üres utcák. Hőseiket megbecsülik, télen ők se fázzanak ott fenn a magasban.

Ebédre a börtön keserű kenyere, illetve káposztája. Hét végén zárva a kifőzde, azért hordják onnét. Hogy valaha tortaszelet is dukált, lassan feledésbe merül. Az EU-konformmá alakított hatalmas krómacél konyha üresen kong. Négy konyhást elbocsátottak. A hidegvacsorához minden nap egy narancs. Héját kristálycukorba mártogatom.
Egyébként egyedül vagyok a házban. Mondják, a tél is ilyen volt. Lassan elmúlik ez a szocializmusnyúlvány.

Ma fegyelmezetten ernyedten
andalogtam a vízben; 33:12, na.
Fog ez menni.

Amíg bírom türelemmel.

Most meg kéne próbálni
egy variációt, amiben valahol
egy kis citromsárga van.

Uszoda: 33:00; ez lesz jó, Lukács-tempó;
ahol bólyák nélkül és
öreg barátnők között

azután a délelöttöt átaludtam

akkor egy kép: A/09/12
van még az A/09/13 is, de az még

és két mai fotó:

Az ebédnél Lacikáék - F/2009/032

A kert, már tavaszodik - F/2009/033
...ahova ki kellett mennem lemezt csiszolni,
a nagy vasasztalhoz..

Uszoda: 33:04
Kép: holnap vendégek,
délelőtt majd aludni kell,
úgyhogy ma hármat kezdtem el.

Ez: A/09/16

Még mutatom: A/09/14

Zsófi meséli, van egy új nyolchetes spániel kölyök a háznál,
Kinga unokámhoz tartozó.
Állatszeretetüket megértem. És is hasonlóan.
Még egy jól nevelt cica is tud haszonállat lenni.

32:12. Délben Robi és János. Hoztak nekem híreket, csokoládékat, meg az új cikket. Nagyon szeretik egymást.
Jókedvű délután. F/2009/036 F/2009/037 F/2009/038.

naplóban elénk tárt személyiségének talán a legrokonszenvesebb vonása az a magabiztosan alázatos – vagy alázatosan magabiztos – derű és könnyedség, amellyel énjének és gondolkodásának az ellentmondásait viseli. Hithű katolikus, misére jár, gyón, lelkiatyját keresi fel eligazításért – közben pedig hangosan berzenkedik a vallásos giccs ellen, a Népszabadságban fogalmaz kritikusan egyházi ügyekben, a Katolikus Rádiót hallgatva felmordul, hogy „nincs magyarok istene”, egy alkalommal pedig – vallástalan emberek önzetlen segítőkészségének láttán – a maga restségén füstölög, „lófasz az én kereszténységem”, sóhajt fel bűntudatosan. Művészeti, irodalmi ügyekben szégyentelenül elfogulatlan és bátor: a Nagy Imre-szobor „szar”, Beke László „karizmatikus és Krisztusban szeretett testvérem egy szamár”, A gyertyák csonkig égtek gyönyörű, „de – köztünk szólva – egyébként micsoda emeletes baromságokkal van tele”, „szegény hülye Németh László” stb. Az önfeltárás nagy kérdése, a „ki vagyok én?” viszonylag kevéssé foglalkoztatja – a választ, gondolom, rábízza a Jóistenre –, viszont szívesen idézi a mások erre vonatkozó elképzeléseit. Például édesanyjáét: Váli Dezső szeretetlen, önző, önmaga körül forog, az egész napló egy „semmigyűjtemény”. Vagy a barátjáét, levélből, aki szerint Váli Dezső: „egy fasz”.
Takács Ferenc: Igazi műterem / Mozgó Világ 2009. 03. a teljes cikk

32:01. Vidéken minden egyszerűbb. Textilnagykereskedés, elöttem-kocsival mutatták az utat. Harminc év késéssel vettem 17,9 méter fehér flanellt, nem lesz több festőrongytalanság. Mert hogy nekem az az ecset. Tízóraira, ami a tálcán, háztartási keksz, fokhagymával. Hajnali lábikragörcs ellen 50 magnéziumtabletta. Lehet 2x3-al kezdeni, mondták. Gábor elküdte az utóbbi Orbán-beszédet. Mondtam, fontosabbat, Zelket. Volt olyan szíves:

Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végül is megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zuzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Ezt ismerjük, már volt is itt, mégis. Szívünknek kedves. Azt, hogy varjúszárnyak árnya hull a hóra -, szinte már kívülről tudom.

Öröm, gratuláló mail Várady Szabolcsnak Kossuth-díja alkalmából, annó Latorhoz írt versével: mert jó helyen van nálad a Ko[sutth]. Szerénykedett. Akkor még egy mail, nagyon fontos, hogy mindenki a legjobbjai alapján ítéltetik. Ilyenkor elsőre nekem is 700 gyenge képem jutna eszembe. Meg a fölfűrészelt 849. De ott van neki pld. a Hadrianus-változat. Vagy amikor csak hülyéskedik(?) [hangszóró be] Sokat hallgattam munka közben délelőttönként randomban és végtelenítve munkáit, alkotóházban.

Te csellengő, incselgő lelkecske,
animula, mulattass, mulandót,
félbe a tréfáidat ne szakaszd,
Testem vendége, útitárs,
kószácska, kedveske, ne kerekedj fel
sápatag, sivatag, hallgatag
helyekre, te lengeteg, ingatag,
hol van hiszen, hol még, mikor
elnémul a, vakul a, kondul a
hang, a szem, a harang?

Más. Ezek szerint ma (legalább) harmadszor fejeztem be ezt a Higgins második világháborús kém-krimit: Cold Harbour. Szótár nélkül, nem is értek minden mondatot, így is végigizgulom az egészet. Bátorítottak is, az angol így a legjobb gyakorlás. A zürichi tranzitváróban vettem, 91. január 20, hazafelé a barcelonai ösztöndíjból, nagyképűen, hogy van itt másfél órám. Még egy ilyen könyvem van: Le Carré, The Spy Who Cames in from the Cold, ha jól írom, emlékezetből. Robi is megerősítette, nagyszerű. NDK - angol kémkonfliktus, az is számtalan fordulatokkal.
Most akkor jön Chesterton szent Ferenc-tanulmánya, amit a Fioretti előszavának írt. Azt is el kell olvasni néhány évenként, csillogóan okos, kedvelem.

Deske, ez egy 1980-as kislemez borítója.
Először csak bámultam, mennyire jó.
Aztán kezdett gyanús lenni,
hogy talán túl jó.
Talán már annyira, hogy esetleg modoros.
De lehet, hogy nem.
Most akkor mi van?
Szerinted?
H.

Ilyen még nem volt. Rettenetes sütemény. És aljas is. Mákosnak ígéri magát, pedig. A hétvégi börtönkoszt része ez is. Elötte Jókai-bableves. Persze, meg fogom enni, ezt a másodikat is, hiszen a státusa: sütemény. Lélekölő. Talán majd délután. Az a rózsaszín máz. Túlédes. És van még a töltelék, valami más íztartomány, nem tudom, mi lehet; az is ragacsos-túlédes. Méz a köbön. Inkább majd csak este. Borzasztó.

31:27. Néhány éve csináltam meg. Hogy az össz önálló kiállításom rekonstruálható legyen, kellett hozzá egy szereplésnapló, képeim fotója és a napló kéziratom. Most a 91-es Ernst múeumi-, egyik legjobb kiállításom a netre, kibővítve. A képeket rég összeszedtem, és föltettem, de a sajtóvisszhangból eddig csak rövid idézetek, amiket Robi beválogatott annó a C. Napló kötetbe. Mára a teljes szövegek. De minek. Talán ezért:
Szüts megnyitóbeszédét is előhalásztam. Benne egy gyönyörű:

..s még egy utolsó Márai idézet: Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz, Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat - akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.-

Robi a napokban meglátogatva Kecskeméten, az új képeket is megnézte. Fontolgattam, szóljak-e, Katát is kérem, ilyenkor még ne véleményezzen. Mamát és bébit nem időszerű értékelni szülés közben. Még meleg. De tudva, hányféle akadályt kell átugrani, szokni és megszokni ebben a szakmában-, hallgattam. Igazi jó barát, jól le is tólt. Nyeltem egyet, igaza is lehet. De sőt, (© Várady) még el is bátortalanított a következő napokra. Így van rendjén. Most igyekszem becsületesebb képeket csinálni. Kevés sikerrel.
János, aki nem szerkesztő, hanem szívspecialista; a szívére hallgatott, ő csak dícsért. Aztán meghívtak egy ebédre a Csalánosba. Brassói aprópecsenye.

Itt most mindenféle kísérletek indulnak, Ádámtól hanglejászó programot kaptam, be kell lőni. Ha sikerül, szeretnék majd Várady-versekkel ünnepelni. Egy átirat. Megy a juhász szamáron.

Másfél óra, telefonok. Sikerült. [hétfő 09:19 ...most megint nem megy, rejtély, próbálkozom. A ma alá betett pedig pláne rossz.]

31:25. Be kell menni a Belvárosba újságért, érdekelne, ki kapott még Kossuth -díjat.
Ez Várady: De te éltél. Vas Istvánról beszél.

Megkértek, hát elmentem két cseh üvegszobrászművész kiállításmegnyitójára, illetve csak a nyitás előtti percekre, körülnézni. A két arc volt a legérdekesebb. Ez a ronda templomi ülésborító mára kedves emlékem. 20 évig ilyenen ültünk a főtéri Ferenceseknél a vasárnapi misén. Aztán rendbehozták a templomot, ezt is. De kettő hátul valahogy megmaradt. Az általam számontartottak közül Margócsy, Tóth Kriszta, Plesz Antal, Szendrey Janka, Tandori, Ráday Mihály, Bartl Jozsó, Mészáros Júlia, Medvigy Gábor, Palya Bea, Mélyi József kitüntetésének örülök. Persze szokásosan kapott jónéhány se füle se farka figura is. Egybeesés, hogy Paula ma épp ezt (az általam kissé átírt) litániát gépelte be (C.04091, 1993):

...A kívánságtól, hogy gazdag legyek! - Ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek! -
A kívánságtól, hogy engem dicsérjenek! -
A kívánságtól, hogy engem tiszteljenek! -
A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek! -
A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek -
A kívánságtól, hogy engem elismerjenek -
A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek -
A félelemtől, hogy engem megaláznak -
A félelemtől, hogy engem lenéznek -
A félelemtől, hogy engem háttérbe helyeznek -...

Ma került elő ez az aranyos vicc is, amikor épp ez volt a politikai izgalom fő tárgya, 1993. C.04095

31:02 Nem gondoltam volna, hogy ez a Szabolcs így fölborogatja az életemet. Na jó, a napomat. Kiderült, ajjaj, a PC-mben versei elszórtan, több példányban is. Keveredik a VERSTÁR a HANGARCHÍVUMMAL. Káosz. Egész délelőttöm evvel, a részleteket boldogan elmesélném. Pld. Illyés Gyula versei elé most 1010 januári dátum kerül, Várady 1070. január, muszájból.
Ebben a versében kedves barátomat emlegeti.
Szellemhangok a rádióból

Miki öt év után újra síel, Ausztriában. Sok szavak helyett egy képet küldött F/2009/039 avval, hogy síelni jó. Síelni jobb.

32:14. De ha belegondolok,
Arany János 66 évesen hogy úszta az 1200-at.

Belelendültem ebbe a feladatba. Átnézve minden hanganyag.
Az ötvenperces hatalmas erejű Pilinszky-interjú eddig öt részletben;
remélem a teknika fejlődött odáig,
hogy mostanra egy fájlból is meghallgatható.
Összeragasztottam, elegánsabb.
Próbaképp fölteszem, megköszönnék visszajelzést,
hány perc után indul a hang, maradhat-e így: vali@deske.hu
Ugyanis 22 mega.

16:35. Kaptam jelzést:
Három másodperc alatt, és köszönöm. P.
Itt azonnal indul. S.
Másfél perc alatt, és azóta töretlenül szól...Q.
Kedves Deske, 4 sec múlva indul. I.
Köszönöm, akkor marad.

Figyelem, péntektől Escher kiállítás az itteni Fotómúzeumban, a Főtérnél, a Színház oldalában. Naponta 10-17h, hétfő - kedden nem. Június 14-ig.
Fontos.

A mai kép; A/09/23. Telefonkérelem, imádkozzak egy haldoklóért. Másik telefon Katával; öreg szülék fölemlegetik Zsófi lányuk gyerekkori fohászát:

Ezt meg Szüts honlapjáról nem lehetett nem ellopni. [Holnap 1/2 6-kor kiállítása nyílik a Nemzeti Szinházban!]

Levél jött: "Due to the current financial crisis facing the world at the moment, the light at the end of the tunnel will be switched off to save on electricity costs, until further notice, Sincerely, God"
[Tekintettel a pénzügyi krízisre, ami elé néz most a világ, a fény az alagút végén további intézkedésig takarékossági okokból le lesz kapcsolva. Szívélyes üdvözlettel: Isten ]

Ma kissé fegyelmezetlenül, túlburjánozva. Kaptam Skóciáról egy pps- [diavetítés] fájlt, és pillanatra meginogtam, hogy Kecskemét-Műkert a világ közepe. Pedig az.

Deske! Szabó Ervin Könyvtár. Vas István: Igen is nem is. Szépirodalmi, 1987.
<<...látogatóim mind egyidősek voltak, negyedikes gimnazisták; Várady Szabolcs akkor egy évvel fiatalabb lehetett, harmadikos... Annyira készen kezdeni, mint ez a fiú, bámulatos jelenség volt... Weöres Sanyi egy fürge, kiszámíthatatlan Puck volt, egy bukfencező múzsafi, a múzsák kedvence. Szabolcs egy csöndes, elegáns úr volt már harmadik gimnazista korában - a verseiben persze... Mallarmére emlékeztet, aki elegáns volt és kevés verset irt.>> A hétfőn föltett verse mellett nincs meg neked a másik is, amit Vas halálára írt? Üdv: G.

Deske, meghallgattam mindkettőt. Igazolja mestere véleményét, bár nagyon szerénykedik. G.

A Nagyböjt a fölkészülés ideje. Aranyszavú Szent Péter püspök szerint <<három dolog tartja karban az embert:
az ima,
a böjt
és az irgalmasság.
De ha valakinél az egyik is hiányzik, az annyi, mintha egy se volna meg.>>
Kemény beszéd. Tegnap a Kossuthon a Református félórában fikázták a katolikusok gyakorlatát, pénteken hús nem, de ötven palacsinta. Igazuk van.
Én ugyan böjtölök időnként ezen túlmenően is, de az nem gilt, mert játékból-hülyeségből teszem. A böjt nem fogyókúra. A rádióban elhangzott megfogalmazás tökéletes:
BÖJTÖLSZ? VÁLASZD A NEHEZEBBET. Nem kapirgálom annyit a fülemet, ebéd közben nem gondolkozom, lassabban úszom. Illetve nálam ez is léc alatt átbújás. Múltkor Józsi atya: a magát folyton fegyelmező ember ilyenkor inkább forduljon mások felé. Egy jó szó az ebédnél annak a csacsi öregúrnak, a szomszéd asztalnál.

Ima, irgalmasság és böjt. Ha ezt úgy fordítjuk le, hogy viszonyunk az éghez, a földhöz és magunkhoz-, hiszen ebben minden benne van, ez körkörös harcállás.

Katától kaptam ezt a követ.
Időről időre nélkülözhetetlen egy-egy ametiszt.

Aztán a vágy lassan elcsitul.
A legutóbbit talán Vojnichnak adtam.

Köszi, Gábor. Én annó megvettem az összes verseit, aztán kitettem a kuka tetejére. Aztán újra megvettem, úgyhogy ezeket szinte mind...
d.

2009. március 20. péntek, Kecskemét
31:53
Tegnap este Pestre, Szüts nagyszabású vállalkozásának, a Nemzeti Színház előcsarnoka számára készítetett pannóinak kiállításmegnyitójára. Ez a képek legelőnytelenebb megjelenése, ugyanis itt a kb. háromszor háromméteres képek háromszög alaprajz mentén oszlopként vannak fölállítva, három darabból. Még Délfranciaországban kezdett vázlatolni hozzá, tavaly még, lombos fák, akvarellben. Erre az alkalomra és helyre született mű. Barátja, az új szinidirektor találmánya ez a bemutatkozási sorozat, Kazovszkij, Vojnich után most ő.
Lendületes, nagyvonalú ecsetkezelésben találta meg a lehetőségét a vázlatok készre-formálásához. Biológiai formák hófehér háttér előtt. Hetekig festette a Nemzeti Színház tetőtéri diszeletfestő műhelyében. A megnyitón sok régi jóbarát, meg Szüts újabbjai, írók. Rényi beszédében belebonyolódott az erdőfestés és a horizontvonal problemetikájába a reneszánsztól a XIX. sz-ig, szegény esztéták, nekik muszáj mindig elméleteket találni, vagy kitalálni. Utána egy pillantás az alkonyati Duna-partra, aztán futás a hidegben a parkolóba, és haza, Kecskemétre. szerencse, hogy a színház az E5-ös út torkolatában.
szuts-megny-1.jpg szuts-megny-2.jpg szuts-megny-3.jpg

dátum: 2009.3.20. fájl: html-2008/domain-athelyezes.htm C. 099917

Peternák Miklós
C3 igazgató
Kedves Miklós! Márciusban, mint mindig, Kecskemét, alkotóház, szerencsére mail, net van, a dolgok történnek. Örömmel jelzem, hogy a honlap naponkénti tükrözése az OSZK-ban sikeres, készen van. Még az ottani domain megformálása körül vannak kisebb problémák, szeretném, ha ez közel olyan egyszerű lenne, mint az eredeti, tehát jól megjegyezhető. Ennek kapcsán fölmerült egy igény, szeretné az OSZK az amúgyis birtokában lévő [deske.hu] domaint a saját szerverére (ha jól mondom) átvenni. Feltételezem, és remélem, hogy részetekről ennek nincsen akadálya, kérem ehhez szíves segítségedet, hozzájárulásodat. Ez ügyben az OSZK / MEK vezetője, Moldován István úr a ti partneretek, e-mailje: [...]. A honlap tartalma marad a ti szervereten.
09.3.20.
szívélyes üdvözlettel: Váli Dezső

Szokások rabja, szeretném új képeimet ismét az Ernst múzeumban megmutatni, nyolc év után.
Derékszögű olajképek, a legnagyobb se több méteresnél. 2010 november környékére gondoltam, az utcai fronti részen.
Megköszönném válaszát, hogy elutasítás esetén elkezdjek másutt érdeklődni.
Köszönöm, szívélyes üdvözlettel:
Váli Dezső

Tegnap írtam néhány sort honlapomra a böjtről. Esetleg ötletet ad egy műsorukhoz.

A/09/25

Igazi, aranyló ősz. Békés betakarítás, észrevétlen lassú búcsúzás. Az Illyés vers: Kháron ladikján; nem akkor, amikor befagy a szem...

Mindig utoljára Kecskemét. De lassan tényleg. A ház fűtését alig tudják fizetni. Észrevétlen szoktatás; érdektelen fotóim, egyetlen hasznuk, hogy emlékkonzerv. A cirill fölirat fölkerülésekor, 1970, igencsak aktuális volt. Az uszoda mellett vagy öt kaszárnyaépület. A most ideépített kedves kis ház, ezúttal éjjel. Kerti lemezcsiszolás után vissza a műterembe.
Fölfedezés. Legyünk pontosak. Most baromi jól érzem itt magam.

Deske! Bocs, csak a Várady-szövegeket hallgattam, most pótoltam Pilinszkyt is. Valamennyi hang rögtön hallható. Rendkívül tevékeny vagy, alig lehet követni. Holnapra is lehet hagyni valamit. Kinn voltam az Antiqua.hu újpesti raktárában és elhoztam Kazinczy Tübingai pályaművét, 1916 és felvágatlan. Rám várt: G

...folytatva, még ennek a mai képnek is örülök, 09/25-ös. De ami a mai igazi csoda, Escher-megnyitó a Fotográfiai Múzeumban. Pedig tudtam, hogy nagyon jó. De ezt a gazdagságot. A Pesti Hírlap riportereként iszonyú egyszerű kis géppel dolgozott, alapojektív, 24x36, semmi fakszni, reményt keltő attitűd. Sokat lefotóztam, nem szóltak rám. Elsősorban magamnak trezorálom.
Most ezúttal rád is gondolok, kedves J., Le Meux-ben. Egy részüket talán ismered is, híres, nagy fotók. Sokat vacakoltam velük, üveg mögött, és igen egyenetlen megvilágítások. Sok kép, túl sok kép; de hát muszáj, bárha nem kötelező. Nagy utazás. Lehet közben pihenőt tartani.

e-01  hogy kiabál ez a fotó, egyik párját használtam a Koldus-keresztutamnál: felszögelik.
e-02  a Windsori herceg, vagy micsoda. ő is ember.
e-03  a tetején egy sparhert, oldalára fordítva, akkor ez költözködés lehet, sírnivaló
e-04 Teleki tér, a zsibongást hallani, teljes szoció-tanulmány
e-05  híres, nagy fotója, ezúttal nálam mozdult be. aratók délben. tisztelete a munkásembernek
e-06 juthat akár a menyországba, egy ilyen is. keresztutam első stációja lehetne: akik elítélték
e-07 kilakoltatottak. ez hogy volt?, tényleg a mező közepén tették le őket?! ó, világ!
e-08  legyen béke, béke már. és van
e-09 dudás falun. rádió még nemigen volt. csöndesebb élet?, nem hiszem
e-10 Gorkij, Éjjeli menedékhely, a mai hajléktalanok, meg az egész borzalom

e-11 címe: Várakozó állásponton. milyen jó, hogy van humora is
e-12 szeretjük ezt a Belvárost. Szüts meg is festette
e-13  melyik atya tréfálkozott, vagy apáca húgom, hogy egyházunknak mindig jót tett egy kis üldöztetés
e-14 nagyon jó, és még igaz is, de uszít; fegyelmeznem kell magam
e-15 Szőnyi és Renoir, sőt egyszer én is, de aztán eltéptem
e-16  még volt szerencsém látni ezt fergeteges a Mandarint az Operában, egyik legkorábbi zeneélményem
e-17  földre küldött angyal, rögtön elvenném feleségül
e-18  annyian emlegetik szeretettel, kéne már olvasni valamit Tersánszkytól
e-19 igen, ez is ismerős, nagy fotó. ma ők munkanélküliek
e-20 még láttuk a szenesembert, lovaskocsi, abrakolás, mérleget figyelő háziasszony papírral kezében

e-21  ebből meg lehet érteni, nem tudom megvannak-e még, húsz éve még évente találkoztak az őstabániak
e-22 aki ismeri valemennyire, mondjuk Bernáth Aurél könyvéből, Ripl-Rónait, azt tudja, mennyire pontos lélekrajz az öreg dandyről
e-23  valahogy mindnyájunk gyerekkora, amikor olyan nagy volt még minden, távoli, titokzatos és idegen
e-24 édes Istenem, hogy muszáj egy drága, jórajzú objektív a fotózáshoz, satöbbi... vigasztaló.
e-25 Derkovits: Kikötő télen, tényleg, a hajók, a víz, minden nosztalgiánk belerajzolva

Ez a képek harmada lehet tán. A megnyitón elhangzott, több intézmény dolgozik közösen egy gyűjteményes Escher-kiállításon. És egy kétkötetes oeuvre-könyv is készülőben.

31:28
A múzeumban üvegfal mögött öreg masinák. Hát igen. Átforrósodom. A lányka kigombolja előttem a blúzát. Szerelmem, a fényképezes, a maga technikai vertikumával. Ötven év. Annyira fontos volt, hogy egyszer, 83-ban ki is dobtam az egészet. Átmenetileg. Bár az a kilenc kiló negatív tényeg eltűnt.
Ez a mai, a digitális, kompakt géppel, kutyafasza.
Hogy nekem Linhofom, Hasselbladom soha nem lesz... De Ljubityeljem volt. És 9x12-es Voigländerem is, duplakihuzatú! Háromlábú állvány, fekete kendő alá bújni, élességállítás, RADA-kazetta, aztán a házilagos nagyítógép, és vegyszerszag.
Sőt, harminc év késéssel lett Nikon is.

Beszélgettem a megnyitón a Múzeum igazgatójával. Két angol gyár is újra készít fotópapírt, reneszánszra számítanak. Hogy mint valaha a fametszet, rézkarc a nyomtatásban a lehetséges sokszorosítási eszköz volt, mára ugyanez exluzív grafikai műfaj.
Filmet lehet kapni, telefon az Ilford képviselőjének, postán jön Londonból, mi az az egy hónap. Filmemulziót igen egyszerű gyártani, a vegyszereket hozzá be lehet szerezni, ő diákjainak még tanítja.
A régi szerető.

Digitális fotózás, a puffogatás.
...és ha ez sem volna..?!
Kulcsmondat Illyés nagyívű eszmefuttatásában. Tudom, most túlburjánzok, G1. már finoman meg is rótt, joggal. Sok ez így, egyszerre, sorry. Ez az igazi öröm, olykor megvalósult boldogság, egy gondolatsort vagy érzületet mondatokká [Déry szavával:] esztergálni. - A reformáció genfi emlékműve előtt - Gáti József szaval:

Drága Deske, olvasom a naplójában a régi fotómasinák iránti szerelméről szóló sorokat. Nagyon meg tudom érteni, hisz magam is fényképeztem sokat a régi "lendkerekes gépekkel", vesződtem sötétkamrában előhívó oldatokkal, lestem elbűvölve a papíron lassan előtűnő képet. Megvolt a varázsa, picit mintha saját kezem által, akárha ecsettel jöttek volna létre... Dehát ez olyan, mint Hrabal: Sörgyári capriccio-jában Francin, aki élt-halt az oldalkocsis motorjáért, folyton buherálta, szerelte, de nem volt hajlandó más szerszámot használni, mint csavarhúzó és kalapács. Eltartott neki órákig, élvezte, boldog volt vele. Igen, az ember saját keze munkája... Ma már ez nincs. Persze egyszerűbb a régi előhívásos maszatolások helyett egy gombnyomással a photoshoppal... Mén a világ előbbre. N.

11:26 Telefon Katának, mert őt érdeklik az ilyesmik, a Kossuthon bemondták, hogy Gyurcsány lemondott. Valamint, hogy hozza le a körömvirág krémet, mert nagyon viszket a hátam.

Robi óvatosan rákérdezett,
miért írom ezeket a képeket máris alá.
Igen, hiszen ezek netán a köv. félévem - évem munkatárgyai.
Mert ritka kivétellel annyira nem látom a helyüket még.
Hátha már nagyon jó.
Meg technikailag egyszerűbb most,
ha később esetleg csak egy lazúr.

31:32
Farkas István kiállítás Katával. (André Kertész fotója, Párizs, 1932.) Ennek nem vállaltam a megnyitását, hárítottam, hogy erre S. Nagy Katát kell fölkérni. Cifrapalota, a teljes földszint. A harmadik teremben néhány főmű. Nagyon jó, és elég is ennyi. A kiskiállítások dícsérete a nagyok rovására. Első emlékem erről a hetvenes évek elején a Kossuth téren a Galéria, a befogadhatatlan Egry-gyűjteményes.

2009. március 23. hétő, Kecskemét

30:11. A negyedik körnél eltűnődtem, még a végén megfázok itten.
Az ötödik körnél felvidultam, ha ezret úsznék,
ez már a fele lenne, a hatodiknál, hogy ez már tényleg a fele,
nyolcadiknál mélabú, hogy minek ez az egész?,
tizenegynél, na, kapunk-e ma szalonnát reggelire. Igen megszerettem.

Reggel ötkor megpróbáltam lefényképezni azt,
amit nem lehet. F/2009/045

Figyelem, akit érint, előjegyzési naptárba beírni,
27-én öt órakor. Tehát Kecskemét, főtér.

Hát ebből a mai képből itt nem sok látszik. Sokféle fehérek, meg a ceruzarajz.
A/09/27

Ezt a fotót most küldték a római Magyar Akadémiáról.
Síelni voltunk annó egy kis faluban a két gyerekkel, fizetővendég szolgálat.
A lépcsőházban feltűnt néhány kis kép a falon, rákérdeztem.
Kiderült, festeget a háziak pékmester fia. Elirányítottam a Képző Főiskolára, később néhány telefon. (Búcsúzáskor a háziak nem fogadtak el egy forintot se.)
Most római ösztöndíjas művész.
Igen, ez a két képem az ottani, 98-as kiállításom emléke, A/95/12 és A/95/24. Ilyenkor az ember szok ajándékozni.

30:59
Tegnap is háromkor ébredtem, de csak négykor láttam a hibakereséshez. Elpocsékolt idő. Halálosan izgatott, Ádám átküldött egy 33 soros programot a hangosversek számára, amik nálam egybegyűjtve nem és nem akartak megszólalni. Tizenöt adatot kell alkalmanként átírni, és hol az egyetlen pont-, vagy vesszőhiba. Fél tizenegykor reményt vesztve segítségét kértem, de hát hirtelenjében ő sem... Akkor ingerülten a feladattól, ebédig nagyon gyorsan az A/06/29 - előbb a kötelesség, aztán a munka -, majd tovább a keresés. És a délután közepén: nem megtaláltam, de rájöttem, hogy lehet lépésről lépésre megkerülni a megtalálhatatlant. Mégsem volt tévedés, hogy statikából jeles voltam. Este tízre meglett. Harmadszorra.
Mert hogy elhatároztam, Művelődési Ház leszek. Le Meuxben Latinovics-versmondást hallgatni se kutya, de van itt más is. Ha és hogy mindez csak szűk kört érint, az már nem az én dolgom. Cseri Kálmán istenáldotta református lelkész néhány este végiggondolja a kistermetű vámos [amerikai bibliámban: collmen] Zakeus megrendítő történetét. Ami tíz mondat Lukácsnál. Csodálatos érték. Én ezt az elmélkedést két évente nagyböjt táján végighallgatom. Átmos.
Kaptam a szerveren 15 gigabájtot, bővelkedünk. De 200 megát mobilon keresztül nem lehet föltenni, kedd este internetkávézó az itteni Belvárosban.

Még egy probléma. Ha e szövegek, versek a NEWS-ból érhetőek el, két hónap után, jövőre hogy lehet megtalálni. Egyetlen áttekinthető felület kell. Ami persze bővíthető is. Ez is megvan. A főmenüből a HANGARCHÍVUM azonnal és tévedhetetlenül följön. Nem 30 fájl - azokat eltüntettem -, hanem csak egy. Tegnap este óta.
Vagy itt, az első zakeusszöveg.

Annak a szűk célcsoportnak. És ezt mától a Széchényi Könyvtár őrzi.
Szívélyes üdvözlettel, kedves Utókor.

Ez a tavaszodó kert elbűvöl.
Lemezcsiszoláskor látogatom.
Egy tegnapi fotó. F/2009/046

Ez volt az utolsó lehozott lemezem,
meg a motívumok is elfogytak,
ahogy múltak a hetek,
A/09/31.
Tényleg, olyan utolsó kép szerű.

Középen fönt volt egy kis melegbarna
kocka-, foltocska,
lehet, hogy hagyni kellett volna.
Mért nincs festőknek
tanácsadó szolgálat.
Majd Pesten még lehet próbálkozni vele,
veszélytelenül,
ha megszáradt.

Hamarosan kolompolnak ebédhez.

A napló átgépelésével - átnézésével 2001-nél tartunk. A Múzeum levele, megbeszéléseink kezdetén. Ha beledögölnék, se tudnék ilyen mondatokat kitalálni.

30:30, pedig kettőkor ébredtem
Hahó, Le Meux! Minden külön értesítés helyett, illetve mellett. Eszembe jutott, hogy hiszen nemcsak a Cseri-prédikációk. Hajnalban föltettem a hangarchívumba jónéhány Illyés, Zelk és Pilinszky verset, ne árválkodjon ott Várady. Maguk szavalják, vagyis inkább mondják. Kb. ezeket szeretem a legjobban. Itt durzsolnak nekem festékkapirgálás közben. Nézd meg a lajstromot, akár még majd bővíthető.
Itt van rögtön például ez az aranyos Ha kérdik egyszer. Patetikus, joggal, ez rendben is van. De amit a végén mond, a végkövetkeztetése, hogy ő a szegényeknek..., ez bizony csacsiság. Igaz, ez a vers értékéből nem von le.

2009. március 28. szombat, Kecskemét

Deske, kösz, Cseri Kálmánt biztos a Szentlélek mondta neked, mert épp gondoltam, hogy kellene valami lelki olvasmàny. Ma reggel "üzentem". Nagy szerencséd van Józsi atyával: ahányszor írod, hogy miket tanácsol, mindig telitalálat. (nekem is).
Kösz. H.

Kérdezte, miért még mindig műterem. Mert mindegy. A téma a kép előszobája.

Illyés verse, amit annyira szeretek, már itt volt is, de most az ő hangján. Istentisztelet.

Nekem ugyan fölösleges volt a mát is belevennie. Vagy az csak gyengébben van megírva?

29:10, már a negyedik körnél tudtam, hogy evvel majd hencegni lehet. Mindez a tegnapi időszámítás szerint reggel ötkor. Igyekeztem, mert hétre vendéget vártam:

Zsófi lányom meglátogatott. Vele nem múzeum, hanem bolhapiac. Egyeztetés egy árussal, 20 km autózás, míg lányom délben alszik, és van egy pótkereke a Suzukijához. Emelő is kellett hozzá.

Illyés Gyula mesél arról, Babits miért költözött föl az esztergomi hegyre.

29:55, hát..., nagyon kell igyekeznem, hogy még 30 perc alatt. (Egy hónap alatt szerencsésen 10-15 kiló állítmányt is megtakarítok.)

Kértem, és csakugyan hamar megjött a válasz
a Műcsarnok igazgatójától.
Augusztusig van hivatalban,
hacsak nem hosszabbítják meg mandátumát.
Néhány éve úgy nyilatkozott, ötven feletti művészekkel nem kíván foglalkozni.

Talán várnom kellene egy évet, és újra kérni.

Utolsó munkanap Kecskeméten.
Ilyen még nem volt,
a teljes flakon (2 l.) festőszer elfogyott,
sőt a vésztartalék fél liter is.
Persze azért lehet dolgozni.
Lemez már nincs,
találomra kiemeltem az A/09/07-et.
Azt folytattam délelőtt.
Aztán a többit.

Ne beszéljünk a levegőbe.
A NEWS-ban itt a számok.
A legjobb idők 1200-ra, fele gyors:
2009 -- 29:10
2008 -- 28:18
2007 -- 27:52
2006 -- 29:07
2005 -- beteg
2004 -- 27:11
2003 -- 26:16
2002 -- 23:58 versenyző mellett
2001 -- 25:12 csak gyors /59 éves/

Hazaértem tőled, Piri azonnal megkérdezte, odaadtam-e a küldött kavicsot? - Igen. - És örült neki az Apó? - Igen. - És lefestette?

Nyilatkozat.
Alulírott, Váli Dezső, kijelentem, biztos tudomásom van róla, hogy az Egy mondat a zsarnokságról, valamint a Bartók című műveket nem az ABBA együttes írta. Mint az jelenleg a HANGARCHÍVUMBAN látható. Evvel nem tagadom meg csendes vonzódásomat. Ezt az új program csinálta, én ezt kijavítani nem tudom. A helyzet javulni fog.

29:10, immár másodszor, ez azért jó. Délelőtt csomagolás, és teljes rendcsinálás magam után, kitakarítva. Ebéd után indulás. Jól éreztem itt magam. A szomszéd műteremben Csáky Lajos dolgozott, kaptam tőle egy igényes albumot is. Ebben egy 1928-as, meglepő felvétel édesanyjáról, búcsúzóul mutatom..