1990. Ernst Múzeum, Bp. /önálló kiállítás

A/88/04                            A/88/19                            A/88/24                           A/88/25                           A/88/26

        

A/88/33                             A/88/34                           A/89/01                             A/89/06                             A/89/08

        

A/89/09                             A/89/10                             A/89/15                           A/89/16                            A/89/32

        

A/90/01                             A/90/02                            A/90/03                           A/90/04                            A/90/07

        

A/90/12                             A/90/13

 

Nyitotta: Szüts Miklós

Már biztosnak tűnik: hamarosan bezárják a Műcsarnokot is. Ez talán tényleg baj. Idézet Váli Dezsőtől (soha nem merte publikálni): -Sajnos semmi nem akadályozza munkám zavartalanságát.-
Márai naplója az egyetlen könyv, amit képes vagyok olvasni ebben a tébolyult gyönyörűségben, amit Adriának és nyaralásnak hívnak.
Két igazi Válinak való Márai idézet: -A boldogság fegyelmi kérdés.- -Ha csak dolgozni kellene az emberekért! Már az sem könnyű. De élni is kell köztük. S ez csaknem lehetetlen.-
Luxusyacht a novaljai kikötőben. Füstüveg ajtók mögött perzsaszőnyeges szalon; sudár, gyönyörű emberek jönnek-mennek, üldögélnek fehér ruhában. Halkan, mosolyogva beszélgetnek. Négy percig boldogan irigykedem...
S még egy utolsó Márai idézet: -Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz, Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat - akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.-

a teljes szöveg

 

műtárgyjegyzék:

A/88/04	Műterem zöld ággyal
A/88/19	Műterem Avignonban
A/88/24	Műterem, középen egy szék
A/88/25	Műterem, alkonyat
A/88/26	Zöld műterem
A/88/33	Fehér műterem
A/88/34	Műterem kék bútorral
A/89/01	Műterem a Mártírok útján
A/89/06	Fekete műterem
A/89/08	Halvány műterem
A/89/09	Műterem - asztalkával
A/89/10	Műterem festőllvánnyal
A/89/15	Műteremrészlet
A/89/16	V. E. műterme
A/89/32	Lila műterem piros vonallal
A/90/01	Műteremsarok asztalkával
A/90/02	Műterem piros folttal I.
A/90/03	Sötétzöld műterem
A/90/04	Műterem üres kerettel
A/90/07	Műterem kék folttal
A/90/12	Műterem szürke festőállvánnyal
A/90/13	Zöld műterem képkerettel

a kritikákból:

90. 8. 31.          

Élet és Irodalom

PROGRAMJA: ÜRES KÉPEK

Az ötvenes években - meg több évtizeden át, sokáig - tilos volt nálunk az absztrakt művészet, Váli Dezső gondolt egyet, és pótolta a magyar művészettörténetnek ezt a hiányzó láncszemét. Húsz évet késve persze, hiszen 1950 körül általános iskolás volt még. ősének az amerikai Rothkót választotta, hagyatékát magyarra fordította, s annyi önálló vonással töltötte meg, hogy egyszemélyes iskolát teremtett művészetünkben. Hol több, hol kevesebb asszociatív elemet hordoztak visszafogott, nem egyenletes, sem mozgalmas, elmosott határú színmezői. A legtöbbször nem emlékeztettek semmire, magukat adták. Váli ars poeticája, hogy „üres képeket” fessen. Sikerült a legüresebb is, az Igen, csend van (1974-1981).

Most az évtizedfordulóra Váli Dezső otthagyta az absztraktot, és hagyományos festészettel lepte meg az Ernst Múzeum látogatóit. Kiállítása egyetlen téma monoton ismétlése: a műterem. A monotóniát még azzal is hangsúlyozza, hogy kizárólag egyforma méterszer méteres, mindig négyzet alakú képeket hozott. Úgy hallottam, hogy néhány éve eddigi életművét - mivel az úgynevezett állami mecenatúrának nem kellett - szétajándékozta. Action gratuite - szó szerint.

Olvasom a képcédulákról, hogy a múzeumok is szívesen fogadták az adományait. Maradt a festő kiürült műterme, a képek hűlt helye. Ezeken a műterembelsőkön hagyományos a technika is, az olajfestés. Valamennyin a műteremszínpad három oldalát látjuk, a front a háttérfal, a hatalmas műteremablak. Ellenfény van itt mindig, hol erős, hol meg halványabb. Ennek a kamaraszínháznak szereplőgárdája mindössze a festőállvány, a dikó, az asztal. És egyszer egy fal felé fordított kép, a hátán Váli precíz, házi leltári számával: A/88/4. Szabályosan perspektivikus az ábrázolás, kivéve, amikor szabálytalan; a festés lazúros, atmoszférikus, bár a levegő sűrűbb, vastagabb, mint a valóságban. Szfumátót érzek, jobban mondva ködöt. A sok izmus után Váli visszanyúlt az elfelejtett impresszionizmushoz - bár nem a szabadban fest, mégis döntő nála a fény -, persze van ezekben a képekben expresszív, sőt konceptuális elem is. Gyönyörűen fest ez a művész, érzékenyen, szívet melengetően. Akkor is, ha ő maga inkább sokkolni szeretett volna a verizmusával, szegényességig vitt kopárságával. Tulajdonképpen semmi újat nem talált ki Váli, csakhogy néha a szenvtelenség, az impassibilité éppen a sokatmondó.

Monet a Roueni székesegyház című sorozatának negyven képét egy ablakból nézve festette minden napszakban; Váli is szobájának bejárati ajtajából nézte a makacsul ismételgetett nagytotáljait, csak néha vitte közelebb a kamerát, akarom mondani a stafelájt.

Az én leltárom az egész kiállításról: ködös reggel, szürke, mintegy salétromos fal, barna harmónia - besüt a nap, az ablak rács-mustrája vetül a padlóra - fölülnézet a néhány bútordarab hamis perspektívában, egy szem kép - azzal az inventár-számmal, melyet említettem már - sötétedéskor, ha jól látom, mintha a feketéig is elment volna a művész, sötétzöld kompozíció, mellette pedig egy olyan világoszöld műterem, amit - előre-hátra az időben - minden festőnek kívánok, aztán kék, meg az alumínium-ezüsthöz hasonló fehér, váratlanul piros folt ugrik be - csak egy asztal. Műterem a Mártírok útján (Margit körúton), Műterem Avignonban.

Váli Dezső a pálfordulásakor - régi-új közgazdasági műszóval - apportként hozta absztrakt képeinek színeit, színvilágát, színhangulatait, színkezelését. És magával hozta az üres képek programját is. Ez a műterem-ciklusa visszautal az egyik régi festményének - fenn már említett - címére: Igen, csend van.

Frank János

Magyar Nemzet 1990. 9. 1.

MŰTEREM ÜRES KERETTEL

[...] Váli Dezső kiállításán, az Ernst Múzeumban (szeptember 16-ig nyitva) újabb képeit láthatjuk, százszor százas fatáblákat, a műterem mindeniken. Nem egyszerűen téma. Léthelyzet. Mert a puszta lét a téma, a végtelen magányosság idején. Minden kép - többnyire ugyanaz a sarok, ablak, ágy, szék, felülről, legfeljebb egy falhoz támasztott üres keret - létbe tágult pillanatai [...]  
a teljes szöveg

(bán)

90. 9. 4. Pesti Hírlap

MŰTEREMRÉSZLET

Beszélgetés Váli Dezsővel

[...] - Kik vásárolják a műveit?

- Eddig az állam mecénált, múzeumok évente 2-3 képet vásároltak tőlem, és szinte minden évben kaptam egy-két díjat is. Most inkább egy-egy gyűjtő keres meg. A múzeumoknak nincs pénzük [...]
a teljes szöveg

Ádám Zsuzsanna

90. 9. 5. Pesti Műsor

[...] Realista képeit kevés motívumból építi, hangvételük bensőséges, szűkszavú, befelé forduló, zárt, meditáló, csöndes, mintegy tüntetve, szembenállva fölbolydult, fölzaklatott világunkkal [...]  
a teljes szöveg

Cs. M.

90. 9. 8. Magyar Hírlap

[...] Úgy kell tudni elmerülni a látványba, a zöld vagy vörös különböző árnyalataiba, hogy a legapróbb részlet is fontos legyen. S akkor a csöndön keresztül egyszerre lényeges dolgokat hallhatunk meg. Mint amikor az ember egy zajos társaságban egyedül önmagára figyel. Befelé. A részlet részlete is fontos lesz - miközben az egész terhesen üressé válik. Vojnich Erzsébettől láthattunk hasonló szellemiségű felületeket, amelyek nyomasztóbbak ugyan, de ez nem teszi kétségessé, hogy Váli Dezső művei is igazi esztétikai élményt nyújtanak. őszintét, meditatívat, szikárat.
a teljes szöveg

Chikán Bálint

Magyar Napló 90. 9. 13.

VÁLI DEZSŐ TÁBLAKÉPEI AZ ERNST MÚZEUMBAN

Szín és fény

Az asztal, a fal, a heverő elemi tárgyak. Elemi szükségletek szolgálói. Egyrészt. Másrészt ezek itt mégsem pusztán tárgyak. Váli nem széket, állványt, padlót ábrázol. Hanem képet teremt. Akárcsak Cézanne, aki nem almákat festett, hanem festményt. A szemlélet megértése miatt fontos. A vonatkozási rendszer pontosításáért. Klee fogalmazta meg a legigazabban: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.” [...]

A modern művészet önpusztító, kétes konzekvenciájú szabadságában a korlátokat, a kapaszkodókat megtalálók közé küzdte fel magát Váli. A külső és a belső világ közötti feszültségben különös harmóniateremtő képessége van. Szégyenlősen mondható ki a külső hangzavar miatt: vannak érzelmei. És képein a szépség [...]
a teljes szöveg

S. Nagy Katalin

90. 9. 15.  Népszabadság

ATELIÉ-KÉRDÉSEK

Váli Dezső kiállítása az Ernst Múzeumban

[...] A felettébb óvatos színskála felettébb változatos, rafinált és gazdag. A csupa beborult kolorit határai között a fáradtan derengő, kevert, horzsolt és tompa vörös műterem fájdalmasan eleven élettér lesz, s benne a mélyebb árnyalatú, noha szakadozott és befejezetlen képkeret vérrögös. A feketével elkomorított zöld még így is, sőt talán csak így fluoreszkált vésztjóslóan, s lidérces labirintusokba nyílik.

A rosszkedvszínű alapokra felrakott kormos-zsíros feketék több táblán is már-már zolai tetthellyé változtatják a stúdiót. Csoda-e, ha mellettük a fehér ezüstösen felragyogóvá, de még az egyenletesen és fényesen festett csukaszürke műterem is vigasztalóvá válik?[...]

Több, felülről ábrázolt műterme óhatatlanul börtönperspektívába záródik, de ezt a fájdalmas szigort a legváratlanabb pillanatban - és szinte észrevétlenül - emeli az embertekintet magasságába. Dikója, isten tudja, milyen bútortípusba sorolható fekvőhelye a négy pálcikalábával széttart, mint az egyiptomi és az óvodáskori perspektíva megoldások. Ha a színvilág komorsága vagy óvatos derűje össze nem tartaná, ha csak a statikán múlna, fekvőhely, szék, festőállvány magától szét is esne.

Váli igen egyértelmű világérzést, helyzetet, s ezen belül végtelen sok inzultust, drámát és némi óvatos harmóniát fest meg. Tehát korántsem atelié-problémákat. [...]
a teljes szöveg

Rózsa Gyula

MOZGÓ VILÁG 1990/12. DEC.

AMI VERMEERBŐL KIMARADT

Váli Dezső kiállításán különös, ritka érzés fogott el [...]

A teremben majdnem egyedül voltam, a puszta falakra akasztott puszta képekkel, s ha nem lenne a kifejezés elcsépelve, azt mondanám, hogy elakadt a lélegzetem, s ha nem lenne az élményt nem érző számára barokkos túlzás: numen adest - az alkotó szellem jelen van [...]

Megdöbbentő végkövetkeztetésű szintézis. A színek önmagukban emlékeztetők festőelődök sorára, a fény, a perspektíva, a sík és tér újra- és újrafogalmazott jelentése és megjelenítése - hiszen a fény boldogság, megvilágosítás, iszonyat, bánat, kétségbeesés, bizonytalanság.

Mi minden szólal meg: Rembrandt színei, Cézanne asztalai, Vermeer műterme, de megszólal a hiány is: bizánczi formák, itáliai színek, németalföldi egek és tájak, az ember ábrázolása. Vermeer műterme a leglényegesebb emlékeztető. A vermeeri műterem tele van fontos, drága és jelentéseket hordozó részletekkel, a gazdagon díszített falak, világot jelentő térkép, értékes bútorok, drapériák mind tapinthatóan finom és megtévesztően ragyogó anyagok, érezzük a bársony melegét, a sárgaréz tiszta felületeit, a fény balról áradó főszereplő a főszereplők között, ahol egy másik főszereplő a lány, a maga fizikai, jellegzetes holland valóságában és a művészet elvont ideáljaként, a gazdag polgári szobában, megtestesült múzsa. Összejön itt minden vermeeri valóság és vermeeri jelkép, egy emberséget és gazdagságot egyesítő, gyönyörű transzcendentális illúzió megfogható valósága, hiszen ezért magasodik Vermeer minden hasonlókat ábrázoló kortársa fölé, a zárt mindenséget integráló módon egyesítő titkával.

Íme az ezredvég műterme, egy sokszorosan gazdagabb társadalom kiürült, puszta művészvilága, szemben a több mint háromszáz évvel ezelőtti ígérettel, a polgári gazdagság és emberi-kulturális értékekben gazdag, a polgár védett otthonában megvalósuló nyitott-zárt világ illúziójával [...]
a teljes szöveg

Vámos Tibor

Szegő György: Műterem madártávlatból
Új Művészet 1993. december

Ugyanakkor Váli korábbi, felszabdalt vásznaira is gondolnunk kell.
A szemlélő barlang-tudatában a képekből kiérződő magány és melankólia láttán Albrecht Dürer korszakjelző metszete is felmerül. Az ott látható bűvös számkvadrát rokona a Váli-képeken megjelenő műteremablaknak. Utóbbit vagy a kompozíció, vagy a sötétítőfüggöny vágja a 2 x 3-6-9-12 matematikai haladvány egy-egy elemévé. Az "üres" műterem többi tartozéka is templomi kellékké magasztosul, a hokedli oltár, a függöny a Szentek Szentjének takarója lesz, az üres festőstatív talán maga a Frigyláda. A hívek nélkül tátongó  
a teljes szöveg

91. 1.     HITEL 1991. 2. szám

VÁLI DEZSŐ

[..] ősz volt. Illett az idő az Ernst múzeum szecessziójához. A lépcsőház kövéhez, ólomüvegéhez, s folytatódott feljebb, Váli Dezső műtermes képei közt is. Lélekként járt ez a hangulat a Váli-festmények között. A napokban újra éreztem mindezt, mikor egy villamosablakból megláttam Dezsőt. A Mártírok útján sietett hazafelé. Mint egy szántóvető vagy szerzetes. Egyszerű ruhában, szakállasan. Negyvennyolc évesen. Reggel volt még, de sötét.

„Az élet értelme, hogy Isten felé zuhanunk” - mondta nekem műtermében, mikor a festésről beszélgettünk. „Amikor festek, bennem nem a témára való érzések dúlnak, hanem az okkerre és az égetett siennára vonatkozó kínok [...]
 a teljes szöveg

Hidvégi Máté

És magával hozta az üres képek programját is. Ez a műterem-ciklusa visszautal az egyik régi festményének címére: Igen, csend van.

”JUSS” 91. júni-júli. (HÓDMEZŐVÁSÁRHELY)

Vásárhelyi műhely

A FESTŐ BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE

[...] Több ízben is hosszan gondolkoztam e műterem-börtön képek keletkezésének motivációján, de e sorok írásáig nem vallattam ki az alkotót. Támadt ugyanis egy elméletem, amely meglehetősen logikusnak látszik, és nem szeretném, ha Váli Dezső megcáfolna. Majd, ha megjelent, utólag megbeszélem vele.

Az első meghökkentő momentum a képek datálása: 1989-90. Az a két év, amelynek során, ha másutt nem is, de a kulturális területen teljesen megszűnt a pártállami hatalom, irányítás és ideológia. (Hogy az ideológiai követelményrendszer hirtelen eltűnése bizonyos fejekben milyen űrt támasztott, annak szomorú és mégis mulatságos eredménye volt az 1989. évi Képzőművész Szövetségi kiállítás, amelyre jó néhány szövetségi tag a „szocreál” követelmények megszűntére némileg ízléstelen „kap-reál” felkínálkozással reagált.) Hogy Váli miért éppen ebben az évben kezdett börtöncella műtermeket festeni? Szerintem ki akarta festeni magából az előző húsz évet. Váli soha, egyetlen pillanatig, egyetlen festményig sem feküdt le a politikai hatalomnak. Volt is emiatt számos kellemetlensége, megélhetési gondoktól kezdve a szőnyeg szélére állításig. Például, amikor a Derkovits-ösztöndíj pályázatába azt írta, ahol követelmény volt az ideológiai továbbképzés is, hogy ő a katolikus teológiát akarja tanulmányozni, mert ebben vannak hiányosságai, hiszen a marxizmust-leninizmust alaposan elsajátíttatták vele a Főiskolán. Számos művészi elképzelését nem valósíthatta meg, jó néhány képe évekig a műterem-polcon maradt, pedig nem politizált velük. Csak éppen nem politizált velük. Úgy gondolom, Váli Dezső ezzel a sorozattal búcsúztatta el a Pártközpont Agit.-Prop. Osztályát és egyben kifejtette azt a véleményét, hogy a művészet irányában tanúsított bármiféle politikai „elvárás” hova vezethet.

„Műterem” sorozatát a magyar festészet történetében korszakzáró és egyben korszaknyitó jelenségnek tartom; s bízom benne, hogy képeivel újra találkozhatom a vásárhelyi őszi Tárlaton.  
a teljes szöveg

Pogány Gábor

Világ folyóirat  1991. 1. szám,  jan. 2. 40-42 oldal:
KULTÚRTOPLISTA '90   Hernádi Miklós  és  Szemadám György  is az Ernst múzeumi kiállításomat  említette.
 

 

rendezési alaprajz: