Image

Mélypont. Inkább mélyvonal. De azér festek. Sőt, vettem a Közértben egy CAOLA gyönyvirág-szappant.

63 nyarán Veszprémben néhány napig három öreg néninél éjszakáztam. A fürdőszobában nem volt tükör. Itt, Kecskeméten, elkezdtem nem mérni az időt az 1200-ra. Illetve csak ezerre.
Holnaptól lesz megfizethető net-kapcsolatom. Akkor lehet majd levelezés, fotó, minden.

Már van netem.
Tehát.
Idefelé Kecskemét határában a temető.

Uszodát bezárták, helyette strand, ötszörös áron,
az is hatkor nyit. 22 és 25 fokos medence.

A harminc éve gondnokék nyugdíjban,
egy kisasszony helyettük.
A jövő héten védi második diplomáját.
Szakdolgozatának témája
a kecskeméti OBI árúház tűzvédelme.

Cifra Palota harmadik emeletén átrendezett
Tóth Menyhért kiállítás, sosemlátott munkák,
fáradt voltam hozzá.

Vasárnap, hát a kertbe, Thomas Mann,
a végén már nagyon néztem az órát.

Négy képet kezdtem.

Világossá vált, hogy a Város vezetősége az alkotóházi művészek likvidálására vagy legalábbis végleges kiiktatására készül. A vasárnapi ebéd rizseshús volt. A harminc évig szokott rántottcsirke-tortaszelet helyett.
De egy igazi művész! Vettem a boltban egy üveg alapvető baracklekvárt. És szovjet pionírtörténeteket olvasok hozzá. Az egyikben kémet lepleznek le. És kekszem is van.

Tök nem megy a munka. Egy vízióval jöttem le ide, egy ötlettel, lehet, hogy ez volt a baj. Egy festőnek ne legyenek satöbbi. Festéke legyen. A takarítónéni szerint a meleg. Vagy a marhahús. Minden nap azt kapunk. Az kell legyen, áprilisban Kata megtanította, az a marhahús, ami után az embernek piszkálnia kell a fogát.
A baracklekvárom pedig meg fog romlani. A hűtőszekrényt első nap beépítettem, mint mindig; a munkaaasztal része.

Július elsején, hajnalban, Pestről jövet, egyenesen az itteni uszodához. Üres a parkoló, baj van. A bejáraton tábla: szeptemberig zárva. Gondoltam, visszafordulok és hazamegyek. Aztán fölsejlett, beszéltek valami strandról (hihetetlen memóriám van). Ilyen gyönyörű helyen még nem úsztam. A zöld park végét nem látni, négy medencét számoltam, de lehet, hogy több van. A régi ismerős hajnali öregek mind itt, mosolyognak, bólogatnak. A nagymedence 22 fokos, bólyázott. Én az üres 25 fokosban, amibe a színes csövek belemennek, kettesben Rózsa Csillával. Bemutatkozott. Profi úszó, gyönyörű mozgással, már nem versenyzik, jövőre gépészmérnök, kilmatechnika. De igazából virágboltot szeretni nyitni. Én megvédem őt minden veszedelemtől, ő pedig holnapra hoz nekem egy méter bugyigumit szemüvegem pántjának. (Azt hazudtam, fogalmam sincs, hol az Alföld áruház.) Ő kétezer ötöt, én ezret, gyors-stílusomat dícsérte. Deszkával, vagyis csak lábbal tartja a tempómat. Kipróbáltam én is, maradtam tökéletes egyhelyben. Rákérdezett tenyérellenállásomra, ők teának becézik. Nem bácsizott le, honlapomat megnézi.

Deske, írod, hogy Déry nagyon dicséri Benjámin Lászlót. A két B-vers a nemrég vett 2004-es válogatásban is benne van. Meglepően jók a versei. Két versszakot ide írok az Ismeretlen költő verse c-ből /1963/.
G.

Legjavam adtam át a kornak
az meg átadott a személyre
szóló halálnak - semmit így hát
nem vethetünk egymás szemére.

Mert nekem is, hogy foglyul ejtő
skizofrén trükkjein kifogjak,
Cézárnak kellett volna lennem,
nem ilyen Krisztus-epigonnak.

Kösz, Gábor. Nézd, ez meg Déry, ki gondolná. Persze a huszas évek.
d.

segítsetek
még nem haltam meg
még felébredek még ősz van
rohan a hajnali szél a hegyoldalon.

Mára úszótársnőm megnézte a honlapomat, és véleményezte. Nem egy, hanem öt méter bugyigumit hozott. Szép, napos reggelünk van. Tegnap ötkor egy besurranó tolvajjal beszélgettem az alkotóház emeleti folyosón, szobám ajtaja elött. 175 magas, ovális arcú zömök férfi, mikádó nadrág, kék trikó. Iványi úrnak hoztam levelet, mondta találékonyan, s mutatott a szomszéd ajtóra. Szelíden elmagyaráztam neki, a réztábla szerinti Iványi Grünwald festő (1867, Somogysom - 1940 Budapest), a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus... Akkor lement a lépcsőn, és elhagyta a házat.

Kicsellózok én a sorssal.(© Iskola a határon). Megvan az optimális stratégia. Mondhatni, erőmön felüli tempóban fogyasztom azt a rohadék romlandó baracklekvárt. Bár, ha jobban belegondolunk, ó, derék Claudius, mi nem romlandó ezen a földön? A háztartási keksz-, talán?!

Mi már csak itt maradunk, ahogy nézem,
e lehetne még rosszabb is vidéken,
aminél máshol is van sokkal rosszabb,
és itt is lesz még, ott egye a rossebb,
nekünk se erőnk, se időnk, se kedvünk,
mi bizony az őskorban megrekedtünk,
s biztatjuk egymást, tarts ki posztodon,
nem tart örökké, derék masztodon, a kecskeméti művésztelep. Se.
Nem mintha másutt jobb lenne.

Zöldmezős beruházáshoz nyugdíjas éjjeliőrt keresnek. Talán azt?! Reménytelen képek, nap mint nap. Vianney Szt. János kétszer lógott meg a plébániájáról, éjnek idején, hogy ő alkalmatlan. Visszahozták.

Egy napon levelet kapott az egyik szomszéd paptól, akit a paptársai bujtottak fel, s a levélben ez állt: „Ha valakinek oly kevés teológiai tudás van a fejében, mint önnek, annak nem volna szabad beülnie a gyóntatószékbe!” A levél névtelen volt, de János abbé felismerte írásáról a feladót, ezért ezt a rövid választ küldte neki: „Nagyon szeretett és igen tisztelt testvérem! Milyen sok okom van rá, hogy szeressem önt! Ön az egyetlen, aki igazat mondott nekem. És ha már volt annyira jó és szeretetre méltó, hogy szegény lelkemet a gondjaiba fogadta, kérem segítsen nekem abban, hogy elnyerhessem a rég vágyott kegyelmet: nagyon szeretnék e helyről, amelyre tudatlanságomnál fogva teljesen alkalmatlan vagyok, elmenni valahová, és egy sarokban meghúzódva csak siratni életem bűneit.”

Ifjú alkotóházi gondoknőnk sikerrel lediplomázott, négyesre. Két napig volt Pesten. Négy államvizsga tételéből háromra emlékszem: a tűzcsap, politikai rendezvények oszlatásának jogosultsági kérdései, és figyelj Gábor, ezt te is tanítod a Kertészetin; munkavédelem tanból: a golyóálló mellény szerkezete.

Amúgy a tegnapi tolvajtörténet kapcsán átvette ötletemet, ezentúl nappal is zárjuk a házat. A hetvenes években együtt üldögéltem Csurkával a reggelizőasztalnál, a nagymarosi alkotóházban. Azt mondja, minek a szobát zárni. Elszégyelltem magam, azon túl én se zártam. Gyurkovics Tibor meg ugyanott; embernek lenni nem sikerült, hát költő lettem. Nyúlok a feleségemhez, a kezem véres.
Emlékező Nagy Öreg leszek. Vagy kisöreg.

Jó lenne egy tűecset.
Nagyon drága.
Meg tudom venni.
Kétségbeejtő.
Értitek ezt, barátaim?!

Kedves Deske, nincs semmi baj ezzel az idézettel, sőt: kellemes érzés, hogy van ilyen alkalmi, használati értéke is a versemnek. A besurranó tolvaj története remek egyperces novella. Ölel: Szabolcs

Deske, unokám (4 éves hölgy) költeménye (haiku).
Te vagy a legjobb barátom,
utolsó szemcsepp.

Szent Zhao Rong Ágoston és társai, kínai vértanúk (1815) ünnepe most, július 9. Xi Guizi 22 éves ifjú, alighogy jobb karját levágták, és bőrét még élve lehúzták róla, így kiáltott: Testem minden része, vérem minden cseppje emlékeztessen benneteket arra, hogy keresztény vagyok.

Deske, helyesen a neve: Vianney. Nagyon értem problémádat az ecsettel. Mind ezzel kínlódunk. Már Leó testvér is, akinek többször megengedte Assisi Szt. Ferenc, majd lebeszélte róla, hogy birtokoljon egy zsolozsmáskönyvet. Az egész világ ezzel küszködik, a G8-ak, a pápa új enciklikájával, és az összes ember, aki tudja, hogy az önmérsékléssel járó szeretet civilizációját kellene építenie. Szegények mindig lesznek veletek.
Üdv. Gy.

Drága Annácska! Hogy fiam fölszámolja édesanyám lakását, került elő ez a távirat, amit pillanatötlettel maguknak, látogatásomkor. Hogy úgy vélte, bekeretezi, váratlanul továbbgördítette a történetet. Művet avatott, észbe vettem, igaza van, ez nem csak versnek-, grafikának is működik, ready-made, ilyen még úgyse volt. Játék. Fölvettem az opuszjegyzékembe.

/kepki.php?opusz=B/1970/20&t_nev=Table_graf&meret=800

Úgyhogy - perfekcionista vagyok -, kérem, ceruzával a háta közepére írja rá 2 centis betűkkel, hogy B/70/20, előoldalra pedig a bal fölső sarkába golyóstollal, 2 mm-es betükkel, hogy 1970.03. Szignóm még anno rátettem. Ilyenformán közös művünk :-), kezenyoma rajta. Társszerző még a Magyar Posta. Mehet az üvegeshez. d.

Két Damoklesz-kard függött félüveg baracklekvárom fölött. Az egyik, hogy megromlik, és a kardabb, hogy idő előtt megeszem. Nagyon finom, háztartási keksszel. Kelepce. Kiöntöttem a lefolyóba. Mostantól biztos jobbak lesznek a képeim.

Kedves Deske, Károlyi Amyt küldök:
A nagy szíveknek hét tőr rendeltetett,
A kis szív kevesebbel elégedett.
üdv: H.

[23:58, 1000-re]
Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Zsolt 126.) Ezt a mondatot mindig szerettem, noná. Fölment a felelősség alól. S most mint mond erre szt. Ágoston. Hogy ettől még nekünk is csinálni kell, persze, csak hát, Ő is kell hozzá. Különbség.

Egy aggódónak üzenem szíves szeretettel: ezúttal NEM házi baracklekvár volt az ilymódon kitüntetett; gyártotta a VITAMÓR Kft, Mór, tartalma: almavelő, étkezési sav, pektin, aroma, K-szorbát, antioxidáns, színezék, kapszantin. Nagyon finom volt/lett volna.

Deske barátocskám! Asszed, nem olvasom válogatott hülyeségeidet a válinyúzban? A KARDABB-ért képes vagy eladni a testi üdvödet. (vagy a lelkit, ha kamu volt az egész)... Hanem persze a képeid biztos jobbak lesznek. S.

Deske! Itthon vagyunk, csütörtök-pénteken voltunk Orosziban, igazodva a sárgabarack beéréséhez. 6 kg termett saját fáról. Cupi befőzte. Kapsz belőle. Naptáramban aug.1-jére beírva: oroszi barack Deskének: G.
p.s. Annácska esetleg süthetne belőle valamit.

Én meg pici, egy evésre való üvegecskékben ajánlom fel - nem rivalizálás, hanem kedély-javítás céljából - a házi főzésűt, igaz, nem most azonnal szállítva, hanem úgy ősz tájékán. B. [asszonyi bölcsesség, Kata is ezt csinálja a pilótakeksszel, tökéletes. d.]

Megvolt az alkotóházi idő első harmada. Az új képekre nem vagyok büszke. Persze igyekszem; eszközeim szűkösek. Szórakoztató szépirodalmat el a körletből; baracklekvár-, pontosabban nassolásügy, imaügy, szexügy, gondolkodásügy, úszásügy (23:58), vekkerügy. Ötlet hiján is minden nap egy kép.
Nem kell eröltetni.
Dehogynem.

Fiam bíztatására itt Kecskeméten elkezdtem írni egy könyvet, a B-NAPLÓ-t, grafikáimról. Miki szerint ezek alulreperezentáltak. Ennek oka, hogy mindig fanyalogva néztem ezt a mezőt. Hol Mednyánszky, hol Barcsay, Csomay, Vajda, ahogy rájuk nézek. Fiam másként látja. Legyen.

Óra indul. Életem in vivo a neten, mért ne mutassam meg már így, épp-kezdett állapotában is. Szokásom. Szerencsés esetben kritikákat, jó és rossz tanácsokat kapok menetközben. Ilyenkor minden mondat rettenetesen hasznos. Netán kiegészítést kapok; belekerülhet a szövegbe. Úgy gondoltam, a tartalom gerince 40-50 egészoldalas repró lesz, bal oldalakon hozzáírt kommentárjaimmal. Borotvaélen-feladat, na ja. Hasonló volt múltkor a fotós könyvem is, az F-NAPLÓ, az sikerült. Ez nehezebb ügy.
Akinek kedve van, megköszönöm, bele-belenézhet, belesegíthet, miközben alakul. Netán kollektív könyv. Mókás lenne, ha valaki megírná az ellenkezőjét ugyanarról, amiről én. Jelezni kell, névvvel, vagy anélkül mehet. Azt persze nem ígérem, hogy szó szerint közlök mindent, bocs.

Tehát honlap; NAPLÓ - KÖNYVEK -- típus szerint -- könyv / B-NAPLÓ
Mutatok egy már megírt oldalt:

ceruza, olajlavírozás, farost, 50x50cm., 1990.06.
Salgótarján, Nógrád Múzeum tul.

Végre három jó arányú, egymással beszélő forma egy felületen. Színpadias és drámai, talán a szónak nem is rossz értelmében. Annyit emlegetik, tán igaz is, hogy nem múlik el, építész is voltam. A zárt - félzárt enteriőrök mindig vonzottak. Gimnazista osztályommal vittek el Sopronba - 1958 -, láttam a Stornó-házat. Azóta se. Megfogott és elbűvölt az átrium-udvar. A Főiskolán negyedik évben ezért terveztem a Szemlőhegyi barlang fölötti turistaházba belső udvart, teljesen fölöslegesen. Később a zsidó temetőkövek közötti intim zugok, terek.

Akartam volna mondani, ezt a rajzot sikerült is megfesteni, jól. Nem igaz, a kép korábbi, márciusi. Két bőrt egy rókáról. Igaz, ma is így. Általában egy kompozíciót próbálgatok, variálok a művésztelepek munkahónapjaiban.

Műterem üres kerettel - A/90/04

olaj, faroston 100x100 cm., 1990.03. Kecskemét
Kiscelli Múzeum tul.

Deske, B-NAPLÓ: írjad, jó ötlet. Egy koncepcionális megjegyzés: sztem a képzőművészek nem értenek a műveik értékeléséhez. Ehhez a művészettörténészek értenek. Amiben a művészek az autentikusabbak: műveik keletkezéstörténete. Én - B-NAPLÓ alatt - ilyesmiket olvasnék szívesen. Üdv, Máté

[23:35, az 1200-ra megfelel kb. 28,3 percnek, ok.][23x60+35, :5, :60 = +4,7 perc]

A jófajta vicc figyelmeztet a valódi értékrendre.
Amikor a paródista Ványa bácsi helyett Ványadt bácsit mond, evvel azt mondja, hogy nem az emberi méltóság a legfontosabb.
Amikor egy festő a riporter kérdésére, hogy mi hátráltja munkájában, azt feleli, hogy sajnos semmi, evval azt mondja, nem a munka a legfontosabb.
Egy nagyszerű óriásplakát, hogy nincs jobb egy rossz gyereknél, arra figyelmeztet, nem a kultúra a legfontosabb.
A haldokló költő, köszönve a kötözést, azt írja, gézcsókolom-; hogy nem az egészség a legfontosabb.
Amikor kis szent Teréz azt mondja, minden hasraesésemmel egy testhosszal közelebb kerülök az Úrhoz, azt mondja, nem a bűn a fontos. Fölé lát.
Hogy ugyanis egy a fontos, az üdvözülésünk.

Félidőben. Rutinosan reménytelen reggelek. Túl kell élni. Ma 7:40-kor fokhagymás lángos uszodából hazafelé, a piactérre kanyarodva. Ez a megoldás? Legyen kötelező? Másodnaponként sajttal?

28:28 - 1200, az önbizalom okából. Még nincs medre, iránya, amerre haladnék. Amikor megtalálja-, akkor veszíti el egy festő igazán önmagát. Duchamp.

Deske! Nemcsak Kazinczy jó pajtás, hanem a többi jó költő is. Amikor a 2004-es verseskötet címlapján láttam Zelk és Benjamin mellett Csanádit /akiről eddig semmit sem tudtam/, azt hittem ő a kolonc. Legalább olyan jók a versei, mint Benjaminé. A neten ezt találtam, de a kötetben jobbak is vannak. G.

Tetszik fáradt fejem a présház oldalára
békélve hajtanom. A csöndöt hallgatom.
Alvó lombok alatt szívemet altatom.
Vergődött hasztalan; nyugodna már, az árva.

Igéző esti kép. Diófák lomha sátra
suhog fejem fölött, sötéten, vastagon.
Ellátok messzire; szemközt a dombokon,
ahány szelíd vonal, oldódik kék homályra.

Ásít a lap. Gyöpe barnáll égetten; apró
fehér-fekete folt a falujába tipró
gazda és asszonya. Távol gyér füstpamat.

Piheg édesdeden ez a gigászi fészek. –
Lenn, nagy dérdurral és oda se az egésznek,
rakottan küszködik egy kis konok vonat.

(Fészek, 1938, Zámoly)

Gábor, köszi. Igazad van. Milyen kedves ennek a versnek a vége, Illyésre emlékeztet. /Tél felé/
d.

29:31, az ötvenméteres medencében.
Reggel megírtam a B NAPLÓ egyik keresztút
képéhez a szöveget.
Lassan megleszek a nyerszöveggel.
Kissé hosszabb a többinél.
Ez marad a net változat,
a könyvben esetleg rövidebb lesz.
konyvek/b-naplo/html/szovegek/b-90-23a.htm

29:09, az 50-méteresben.
A/09/48, ma igyekeztem
nagyon idő-, és különösen anyagtakarékosan.

Szüts a tegnapit megdícsérte,
és ez jól esett,
mindazonáltal számomra
ez nem festés, hanem lelkizés.
Mondjuk.

A kép (ha saját), akkor errefelé:
A/01/03,
ha Szüts, akkor
(mindjárt küldi).

27:45 Tűrhetetlen volt ez a slamposság, ahogy tíz éve úszásidőimet kezelem.
Hogy meddig javult, melyik évtől romlik ez az 1200.
Rászántam a tegnap délutánt. Hajónapló, összesítve.

Délelőtt kis álmatag séta a régi utcácskákban,
tán először a harminc év alatt nem volt múzeumhoz kedv;
majd fordulattal a talán Malom nevű szupermarketbe,
ott ebédig egy könyvesboltban boldogan olvastam
Töröcsik Mari és Maár Gyula csevegését,
szerelmes volt-e Mariba Pilinszky.
A bolt közepén épített házikó, hogy itt lehet olvasni,
körben padok, a padokon kispárnák.
És táblácska, hogy kérik, ne másoljunk, fényképezzünk a könyvekből.
Pilinszky kicsit szerelmes volt Mariba.

A zseniális ESŐKÉRŐ szobrocskát azért megnéztem útközben
a Naív Múzeum udvarán, meglepő,
összement, amikor a képtáramba betettem,
130 centisnek saccoltam; 80 centi.
És monumentális.

29:55, túristatempó, éjjel három óra alvás,
a többi fejfáj.
És ha már-, akkor szövegfogalmazások
a készülő grafikakönyvbe.

A mai: A/09/49.
lényegében ez is fotózhatatlan,
illetve neten, 72 DPI-vel: üres.
Most, harmadjára levittem az udvarra fotózni,
hátha.
A köv. generációk elesnek élvezetétől.

Ez is mai, mondja a rádió,
elromlott az űrhajóban a WC.
És nem is először.
A múltkor az oroszok részében,
akik aztán panaszkodtak,
az amcsik nem akarták őket beengedni magukhoz,
illetve pénzt kértek.

És a harmadik fotó.

Bableves-ebéd után,
már pizsmában, két óra tíz.
És az a kellemetlen gondolatom támadt,
hátha nem is a médiával van a baj.

Bernát Aurél azt írja valahol,
vagy talán Rippl-Rónai Ödön bácsi mondta neki,
még az első világháború előtt,
Kaposváron;
egy jó kép minden világításban jó.
(Valamennyire.)
Ajvé.

[29:42]
Tudtam, hogy majd még fájni fog. Anyácskámnak nem volt jó izlése. Hogy elkötöztünk tőle; nősültem, húgom kolostorba-; bölcsen átrendezte a szobáját, és minden más lett. Halála előtt másfél hónappal:
ahol beszélgettük
a szárnyasajtó
ágy és televízió,
elidegenedett lakás, el múltjától, el tőlünk. A rettenetes új sárga szekrényei. 71-ben a Vadászati Világkiállításon dolgoztam, hoztam onnét neki egy maradék-fotót, az mindvégig ágya fölött, az otthonos volt. Hogy meghalt barátnője, Margit néni is, most Miki fiam szedte szét, dobta ki a nyolcvankilenc évet. Nem érdekelt, nem néztem végig. A régszeretett vers közelebb, mint a valóság.

A lélek kondenz-csíkja

már a mennyezeten,
de most feszül, ahogyan még soha,
a matráchoz a test,
most orditaná a szív, mikor hebegni,
dadogni se tud már: csak Itt! csak Itt!
a csukott szemhéj alól füst szivárog,
máglyán, mit gyűjtött hetvenhárom évig,
most hamvad el az utca, a lakás,
a vitrin, a dívány,
a fényképalbum, a
fiókok kacat kincsei,
s a törlőrongy, amit,
mintha a reggel zászlaját,
lobogtatott ablakán kihajolva - - -

holnap, holnapután
leveszik majd kezéről,
le az infúzió bilincseit
s megnyílik a szabadulás
rettegett kapuja.

Örökölni nem akartam, a sarokban könyvkupacok, Magyarország utikönyve, kértem tőle 50 éve. Fiamat bíztattam, csak bátran!, hordta le a dolgokat; konténert rendelt, most már lakásfestés. Átküldött egy tréfa-fotót: gyönyörű a szoba, tán így kéne hagyni? Merném? Bizony, akár.
Várható volt, előbb-utóbb, de miért éppen ettől sajdult bele. Harminc évem. Itt kezdem festeni. Most temetek. Vagy ez nem is az én szobám-, anyámé?
És mindegy már.

[29:20]
Grafikáim újrafotózása a Cifra Palotában. Csak kisfelbontásúak voltak. Most kellenek a könyvhöz.

[28:55] Hat éve T. azt mondta rólam M-nek, jól, de mélyen úszik. Ez nem jó, de mindeddig hiába. Most megvan. Konzultáltam a szomszéd úszólánnyal is, megnézte és buzdítóan bólogatott. Kettő legyet egy csapásra. Szóval gyorsnál kevésbé billeg-, mellnél nem hullámzik föl s alá az ember, ha farpofáját megfeszíti. Hogy miért, rejtély.

Kilenc óra, elfogytak, megcsiszoltam az utolsó két farostlemezt, festéshez. Annyira poroz, hogy ezt mindig a kertben. A következő három lemezt 2010. március másodikán, fél tíz tájban, ugyanitt, hacsak előző nap nem ébredek túl korán. És ha élek.

Postatörténeti könyvben olvastam, 100 éve föl lehetett adni
a londoni postán egy gyereket, New Yorkba.

Kedves Dezső, élettelen: nem mutat életjelet (pl. cserebogár kómában - nagyot koppan, azután -, lásd Arany János), a holt viszont holt. Nagy kérdés, hogy így gondolta-e a tilalom kiötlője, vagy esetleg másként. Egy eset a milliom közül, amikor a nyelv elrejti, és nem feltárja a lényeget. B.

29:18, a fene egy meg, de biztos, hogy elszámoltam a hosszokat. Tehát: 29x60+18/:19/x18/:60 = 27.75 = 27:45, ez az igazi. Illetve, sajna, ez is gyanús. 27:45. Na, akkor most mi legyen.
A szabadult guantanamoi fogoly új, befogadó hazájában kiment a tengerpartra, kért egy pecabotot, és fogott is egy halat. De kicsi volt, visszadobta. [Rádióból. Egy teljes novella, nem?!]

Hoztak nekem ajándékba egy könyvet. Hárítottam, előre, köszönöm, nem. Kicsi a kapacitásom, s az le van foglalva. Haszid történetek, Buber válogatása. Ja, az más, köszönöm. És belekezdtem. Emberek, akik igazán komolyan vették. Végre valami igazi.

Jehiél Mikhál rabbi kezdetben nagy szegénységben élt, a derű mégsem hagyta el egyetlen percre sem. Egyszer megkérdezte tőle valaki: - Rabbi, hogy mondhatja az imában mindennap: "Áldott, aki mindent megad nekem, amire szüksésgem van!" - A rabbi így válaszolt: - Bizonyára éppen a szegénység az, amire szükségem van, az pedig megadatott.

Úgyhogy én se panaszkodom. Eredményes volt ez az idei kecskeméti ittlét. Sőt, szerepem van benne. Mikor harmadszor kaptunk féltenyérnyi szalonnákat, megjegyeztem, hogy ezt inkább frontfejtésen dolgozó vájároknak, de azoknak se vacsorára. És lám, mi az eredmény?! Ha szabadna idéznem Szütsöt, amint egy beszédében engem idéz; lehet, hogy a házikoszt jobb, de konzervebédnél enyém a doboz.

Áldás a két monitor párhuzamos munkánál. Hat táblázat, és még mi minden.
Megnéztem a régi temetőt, Kecskemétre jövet találtam. Ezek a kövek nem eredeti helyükön, díszőrség, fogadóbizottság a kollegáknak.

Egy ridikül a széktámlára akasztva, a szentmisén. Hüledeztem.
Kikapcsolom az ízlés-szűrőt, remekmű. Az értelmetlenség burjánzós csodája.

És a városi park, közepén a régi múzeum. F/2009/098 Szia, Paál Laci!

Sisak le, imához! Általános lefáradás. Tegnap meglátogatott az asszony, és nem voltam képes a teljes ölelésre, először történt. Bajnak nem baj, ennek is el kell jönnie egyszer, de helytelen. Az okok?, túl azon, hogy 67. Na ja, fél négykor ébredtem, ezt nehezen bírom, meg a két igen rossz hír, persze. Az időmérős úszással tényleg lefárasztom magam. Teendő? A lehetséges. Önkorlátozással, hősiesen, ma időmérés nélkül, kvázi andalogva. És megpróbálom, munka előtt ma tán egy koffeines tabletta. Húsz év után vettem megint. Avval kihúzom ebédig. Ha nem, akkor bizony aluvás lesz.
De előtte megigazíttatom a laptopot a főtéren, és amíg csináják, egy tejfölös lángos, kétszáznegyvenért.

15:40. Tényleg alvás volt. Ebéd helyett is. És álom. Álmodtam, hosszú alvásból halkan keltegetnek, a szomszéd szobában vendégek; ismerős házaspár cseveg, de engem nem akarnak zavarni. Az anyaföldön, napos konyhakertben üldögélek, a szobában meghalt szeretteim, anyácskám és S. Nagy Kata. Naposcsibék mászkálnak, ha az első leugik-letottyan egy tégladarabkáról, a többi hűségesen, libasorban követi. Rajtam is átmászkálnak. Egy kölyök nyuszit anyám kezébe adok, hogy nézd, ez a Dasein, az önmagáért való élet. Nekik biztosan igazuk van. S. Nagy egyetértőn dörmög valamit.
Ilyen lenne a béke, ott fönn?

Szűzmáriácska süt-főz, sürög-forog, talán még tortát is csinál. Júni. 26., szüleinek ünnepe, Szent Anna és Szent Joakim. A személyiségjegyek továbbélnek a mennyben.

Deske! G-t még nem küldtem. Itt az ideje: G.

                    Goethe, Johann Wolfgang: A napló

...Világi üzlet egyszer hosszú útban
távol marasztott kedvesem szemétül,
          … az első kocsmába mentem,
… Egy lányka jött, gyertyát hozott a szentem,
rögtön kezdtem magamat jól találni…
     … édes keblét keblemre nyomja,
mintha csak ott tudná találni nyugtát,
s én szemét-száját csókolgatva sorba,
helyzetem mégis percről-percre furcsább:

mert ami máskor gyakran oly keményen
hordta fejét, most meglapul szerényen. …
… De most hiába költöm a mihasznát
s a legszebb kéjtől fosztja meg a gazdát!” …

…Egyszerre itt van, s csöndben fölmeredve
teljes pompáig emeli szeszélye….
(Ford.: Babits Mihály)

Und Marmorbilder stehen und sehen mich an,
Was hast du, liebes Kind getan...

52 éve volt, lehet hogy hibás az ortográfia...
d.

Nagyon misztikus. Goethe realista.
Kosztolányi is fordította A naplót.
A neten a német szöveg is megvan, úgy tűnik jól idézted.
Nekem a piaristák Óvárott ezt nem tanították. Illetve, megnéztem még egyszer. Mielőtt szól valaki, a második sor helyesen:
Was hat man dir, du armes Kind, getan? ... : G

Tegnap elfogytak a lemezek, a már itt kezdett 09/43-ast vettem elő, délelőtt azt folytattam. Ahogy így, hogy a neten visszanézem, látom, SOK (rajta téma.) Akkor lehet kétpólusú egy kép, ha azok beszélgetnek.

27:54, de nem ettől vagyok jókedvű.
Hanem Bánk megcsinálta,
lehet a festményeknél, grafikáknál stb.
TULAJDONOS SZERINT keresni!
(fotóknál még nem.)
És Andris által újra működ a
VERSTÁR!
Hamarosan hibátlanul szétválik a két tétel, a
NAPLÓ és a KÖNYVEK,
Tamás dolgozik rajta.

Én se vagyok tétlen.
Fennmaradó időmben
ittkezdett,
a huszonkettőből találomra kihúzott
képeimet fehérítem: A/09/35,
mint anno Tóth Menyus bácsi,
a már megvásárolt,
de még egy ideig nála tárolt
életművét.

Hogy van ez? Harminc éve járok ide, soha nem hallottam róla. És tegnap fölvitt a ház gondnoknője (sziklamászó és síelő, tűzrendészeti és kereskedelmi szakember, esténként fut.). Tehát a Város közepén egy hatalmas tó, amin egy sokszáz méters drótkötélpálya húzza körbe a vizisíelőket. Mellette tán negyven méters műdomb, már erdő borítja, tetejéről sohalátott panoráma. F/2009/099. És hallom, van egy gyönyörű arborétum is, mellette.

Deske, már többször akartam kérdezni, ill. mondani, hogy a legutóbbi képek keretei az utóbbi évtizedek nagy találata! Szerintem zseniális. Ha lehetne az ÖSSZES nálam lévő képét ebbe a vékonyabb, kissé viharvert fémes, szegecselt keretbe raknám. Nem csak azért, mert illik Váli Dezső barkácsolós lelkivilágához, hanem azért, mert GYÖNYÖRŰ...
N-y.

Ajjaj, kedves barátom, a szívem közepébe, a fene egye meg, evvel évtizedek óta kínlódom. A széles 'Váli-keretet' 72-ben találtam ki, azóta minden ebben. Hol így látom, hol úgy. Tudja, volt, hogy hatvanat eltörtem, satöbbi. Azt hiszem, egyszer s mindenkorra le kellene mondanom a "szerzői keret" jogi kategóriáról. (Nem szabad lecserélni, múzeumnak sem, csak restaurálni.) Lehet, hogy tényleg mindent ilyen vékonyra kellene lecserélni, múltkor Szüts ugyanezt. Ehhez öreg vagyok. Amit most lát, az egy állandó, koszos próbakeret, művésztelepekre. Ha gondolja, csináltassa meg, egyszerű. A végén patinázom. A sarokvas pedig bolti ablaksarokvas...
d.

[28:51] Fischer Balázs az asztalvendégem. Jár velem úszni is. Úszás előtt célszerű a bemelegítés, az izmokat legalább egy kis ugrálással lazítani. Első három hossz lassú. Nem tudtam. És a másik fiú: A magyar festékeket nem ismerem, Bécs mellé járunk vásárolni, sokkal olcsóbb, és minden van. Más korosztály.

Ez itt A/09/48, búcsúzóul. A semmit látni belőle ekkorában, így. Balázs (régi tanítványféle, ma: kollega) szerint csak még egy csatajelentet kéne ráfesteni...
A mondat visszatalált hozzám. Harminc éve mondtam Szüts egy készülő képére.

[27:48] félidőtől eléggé csúcsra járatva, mert beállt mellém az ismerős úszócsaj, működni kellett. Hat hosszt bírtam mellette, gyorsban.

És itt a Kecskemét vége. Csak az első 17 napban éreztem baromi rosszul magam, de hát ez persze érdektelen, és mindegy. Lesznek képek. És ha nem lesznek is.

Á: - Körkérdés: Segítség kéne, hogyan lehet elérni a csatolt képen látható stílust. Esetleg valami plugin. vagy pl. 10 különböző filter és effect eredménye. Ha van valakinek tippje, azt szívesen fogadom! Meg kell tanulnom fametszeni, vazz! :) (Dürer beájulna... Plugin! Effekt! Óanyám!) Yours sincerely.

d: - én már akkor boldog lennék, ha megmondtanád nekem, mi az a pláginn!
Á: - Beépülőmodul egy adott szoftverhez, ami kibővíti annak lehetőségeit. Pld. egy új menüpontot, amivel újabb effekteket hozhatsz létre (ld. réz-/fametszet-hatás)

d: - ez jó! akkor ijet én is kérek
Á: - Neked letöltöm a Műterem-effekt 4.0-t. :)
d: - csak ha nem probl., és nem gond, akkor kis baracklekvárral

Á: - Vas. hozok egy üveggel, Ági úgyis nemrég készített egy kisebb hadsereg ellátmányára valót
d: - Várlak. Én ugyan eredetileg raklapos kiszerelésben gondoltam

Az önadminisztrálás tűrhetetlen hiányosságai. Csomagolás közben. Nincs lefényképezve a kofferműterem, amikor a rekeszek fölül leemelem a palettát. F/2009/100