Hittanóra a keresztútról – B/90/23/A

fotómontázs, nyomat, papír, 14 db,  22,4x16,2 cm, 1989/1999.
a győri Városi Művészeti Múzeum tulajdona

Ugyan éppen ez a mutatott címoldal már nem szerepel a győri múzeum anyagában. A munka története a következő. Meglátta a Koldus keresztút – B/89/44 grafikámat P. Szűcs Juli, a Mozgó Világ főszerkesztője, és kérte publikálni. És mekkora méretben? Oldalanként egy képet gondol. Ejha. Hazamenve, elővettem a lapot. Mivel újkori borítótervét én csináltam (igaz, azt egy évvel később), volt otthon példány. Hanem ez álló formátum. Nagy fehér zokni alul, netán fönt. Ötlet. '85 nyarán Füreden háromnapos lelkigyakorlatot vezettem a megbocsátás témakörében, ahhoz előtte föl kellett térképeztem, hol, merre, meddig kell ezt az időnként keserves munkát mindnyájunknak elvégezni. Aztán, hogy befogadhatóbb legyen összeállított listám, lefordítottam köznapira; macskatartás, Hitler, fülbevaló. Ezt a szöveget osztottam szét akkor; s bár logikája nem volt, ezt gondoltam a kimaradó fehér mezőkbe írni. Montázs ez is, véletlen találkozások, össze nem tartozó témák interferenciája. Végül még egy hátraszaltó: Miki fiam egy tábla mogyorós csokoládéért vállalta a szövegek megírását. Ettől minden szónak újra megváltozott az akusztikája.

A változat új címet kapott: Hittanlecke felnőtteknek – B/90/23. 
Később nyomat is készült, hogy ne csak az újságban létezzen ez a munka: Hittanóra a keresztútról – B/90/23/A.
2003-ban még egyszer elővettem, immár a kompjuter adta lehetőségeim birtokában. Igénybe véve fiam ez irányú, enyémnél jóval tágabb ismereteit is: Hittanlecke a keresztútról – B/03/08. Elhagytam a széles fekete margót, megnőttek a képek. A lapokra kis kereszt került, ez által hivatalosan keresztútnak is használhatóvá vált, ha arra lenne szükség.

A mű utóéletei. Egyik fiatal ferences barátnál volt tartósan, keretezve, üveg alatt. Mesélte, nagyon szeret gyóntatni; a táblákat kirakja egy terembe, és gyónás előtt odakormányozza a gyerekeket.
A pannonhalmi diákok meditációs termébe adtam egy szériát. Ilyenformán mégiscsak látható; az első sorozat húsz éve a Nemzeti Galéria valamely setét raktárában. Ámbár jó hely az is.

Mostanában kételyeim vannak, nincs-e ez a változat aránytalanul túlterhelve a sok rákerült gondolattal.

Ahogy változott:

És a munka:

◄▲►