előző levél    

VÁLINEWS 176. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. november

2009. november 1. vasárnap

03:45 Egy kapott fotó, hogy jól kezdődjék ez a november. Amit speciel én ma elég korán megkezdtem. Már a reggeli teámon is túl vagyok. Ilyenkor az embernek arra is van ideje, hogy egy jövő májusban kiállítandó képet paszpartúzzon. Megfoltozza beázós háromdioptriás úszószemüvegét.
Új cica is akad. Még néhány.

Gábor küldte, turkászik tovább Kazinczy levelezésében. Azon tűnődtünk, miért írja meg ezt Szemere Pál? Tán mindez irodalomnak van szánva, netán Kazinczy tűrőképességét tette próbára. És hogy milyen komoly lehetett a Fáy-szülők őrizése...

Szemere Pál — Kazinczynak.  April. 15d. 1813.

….Térjünk szerelmes fecsegéseimre. Megjegyzésre méltó, hogy a’ Fáy lyánykák körül mindig van hat-hét ifjú. Az Öreg Úr maga, vagy testvére, Gábriné, játsszák a Dáma-őrt….
...Februarius 26dika volt az a’ nap, mellyen Susie nyakamba borulva ’s ajkaimról csüggve ezer csókok között kérdezte tőlem, ha én őtet igazán szeretem e, ’s ez a’ mód, ez a’ felmelegítés engemet megbolondított, — rettenetesen belészerettem Susieba.….
…Süsie nyakkendőjével firhangot csinálván felettünk, egyik kezével a’ kebelt megnyitá, ’s a’ bimbó számban vala. Hiszi-e Édes Uram Bátyám, hogy én mind ezen fellobbantások mellett is, melyeket csonkán és hézaggal írok itt, vettem annyi erőt, annyi józanságot magamnak, hogy Susiet megvizsgáljam, ’s megnézzem ha szerelem-e az, erántam égő szerelem, mely vele ezt téteti?...

Nem kell valakinek 99 darab gyönyörű, 220 grammos lézer HP fotópapír, glossy, A4-es, ajándékba? A rósejbni egye meg, nem vettem észre a boltban, de sőt, nem is tudtam, hogy ez nem jó tintasugaras nyomtatóra.

Temetőlátogatás? Valahogy nincs a kultúrámban ez a temetőügy. Ők tök jó helyen vannak, imádkozni pedig itthon is lehet értük. (Inkább hozzájuk.) Ha el nem felejtem.

Kedves Barátom, sajnálom, visszalépek az üzlettől, legalábbis most, bizonyosan. Kitettem nézegetni ezt az A/09/54-et, megint. És dilemmám megmaradt; okt. 24. jegyzetem erről a képről. Ma is elég alaposan átdolgoztam. Már ide is hetedik változatában teszem fel. Ez a kép nincs kész, hagyjuk megszületni. Vagy meghalni. Például ma leesett az állványról. Hasra. Lehet, hogy direkt?
d.

kritikai megjegyzés: CICA-41

2009. november 2. hétfő 10:27

CICATÁR  /// végülis minden mindegy, ó drága Alfréd, hát nincs igazam?!:  CICA-42

Műegerek a macskán? Azért ez még a liberális cicatárba is sok(k)! I.

CICA-42   Kizárt, hogy természetes! Most kellene abbahagyni: G.

Felelősséget nem vállalok. De úgyis mindjárt elfogy a készlett. d.

2009. november 3. kedd 04:35

Állandóan fotózom, nap mint nap próbálkozom lefényképezni a Lukács-kert sárga gyönyörűségét, így ősszel. Ez se mutatja igazán, ilyen kicsiben pláne. platánok.
08:35 Lehet, hogy amit erről gondolok, mondandó vagyok, ez az F/2009/146 sokkal jobban kifejezi. Életem viszonylag egyszerűen definiálható abból az egyszerű tényből, hogy nagyon szeretem a rekeszes dobozokat.

09:45 Téligumi csere. Ők tárolják, felnistűl, ingyen. Régi ösmerősök. művészuraznak, fizetnék, háromezret kérnek. Ezen felháborodtam. Úgyhogy megállapodtunk négyezerben.

11:03 Szerencsétlensorsú vén kereteket kaptam ajándékba, hátha. Kapirgálom őket. Egy Szinyei-nyomat hátán kétnyelvű vignetta. Mi mindenről beszél. Tárgu Mures Főtér 47.


Big/Small Brother: CICA-43

2009. november 4. szerda 03:49, sajnos

Itt a megoldás, múltkori kérdésemre / Búcsúk könyve 1985. 14p.

<<A teljes búcsú dilemmája folytatódik. Amit én nem látok világosan, az a köv.:
1. A halottak már nem a pápa joghatósága.
2. A pápa teljes búcsút engedélyez a megholtak számára is.>>

Az egyház az oldás és kötés hatalmát megkapta, amit fölold; Krisztus mondja:<<föl lesz oldva a mennyben is>>

Nyolcadszor teszem föl azt az A/09/54-et, a különbség most annyi, már tényleg félek, hogy elfárad, és elrontom. Csöndesítettem, a lehetséges határig.
Most ez igazi fényképezés, nagymegás, végleges fotó. (A kép amúgy 90 centis.) Aztán majd meglátjuk.
[Ide naív módon a festményekből tettem át a felvételt, ami persze - többszöri átfestés - azóta törlődött. nov. 18.]

És egy újabb kísérlet
a szívemnek oly kedves
Lukács-kert megragadására. F/2009/147


az utolsó töltényig:  CICA-44

2009. november 5. csütörtök 04:40

Mért akkor a legizgalmasabb egy kép számomra - a csinálása -, amikor a szakadék szélén áll, merthogy már majdnem unalmas?! Oly csendes, hogy már szinte hal(l)hatatlan?

Érdekes, itt Zelk nagybetűt használ.

KÉRDÉS

Mi voltam én?
          Az Isten jajongása.
Mi vagyok én?
          Az Isten sóhaja.
Mi leszek én?
          Az Isten némasága.

Szent Imre ünnepe. Egyik antifónája: <<A jóság gyakorlása mindennél nagyobb boldogsághoz vezet téged.>>

12:18 Délelőtt az érseki helynöknél, kérelmem hamarosan elbírálás alá esik. Hetekig készültem erre a húszperces audenciára. Tudtam, hogy kérdezi fogja, kérdezte, mutattam a fotót; szentségimádásunk formáját, F/05/23. Aztán elkezdtem ezt az A/09/55-öt. Kilencven centis, bár tudom, ez nem érdem. Nem indul valami reményesen. Illetve.

21:09 Most, hogy a napi penzumban itt tartok, évtizedek után szívesen idézem újra az előkerült súlyos mondatot <<Mert a világ egészével és egységével van dolga mindig és minden ponton az embernek, akár tud róla, akár nem.>> József a kenyéradó / Fény és feketeség fejezet.

utolsó előtti cicaság: CICA-45

2009. november 6. péntek, 04:46, már túl a reggeli teán, meg levélválaszolások

04:46. Nem vagyok egy profi macskapárti, s ha jobban belegondolok, még amatőr sem. A múlt évezedben egyszer egy bernátot neveltem föl. Kezdetben három órákat sétáltunk. Aztán terhesenek és tévesnek találtam ezt az életformát, kidobtam (elajándékoztam). Később egyszer megsajnáltam kislányom nyusziját szűk ketrecében, behoztam a műterembe. Össze is szoktunk, délelőttönként együtt, míg Zsófi hazaért az iskolából. A nyúl az asztalomon üldögélt, én angolt fordítottam, időnként összedugtuk orrunkat. Néha verset szavaltam neki, mindig ugyanazt. Ő memorizálta.
Macskarajongó nem vagyok, gondolkodásmódjukat se szeretem. Köszönhető ez a másfélhónapos MÓKA Paulának, akitől mindez. Most befejezzük, az utolsó mondat ronda módon mindig az enyém; az utolsó cica '75 tájáról, az is Assy kutyám kapcsán.

A cicátlanság elvonási tüneteit enyhítendő marad a gyűtemény a neten:
NAPLÓ / NAPLÓ - 2009. októbernél.

ELSŐ ÉS UTOLSÓ ...CATÁR

CICA-00  CICA-01  CICA-02  CICA-03  CICA-04  CICA-05  CICA-06  CICA-07  CICA-08  CICA-09  CICA-10
Piszu unoka: F/08/022  
CICA-12 CICA-13
saját fotó, szomszéd, unatkozott: CICA-14  
CICA-15
szemében dac: CICA-16
a kirendelt gyám: CICA-17
letargia, mindennek vége: CICA-18 
CICA-19  CICA-20  CICA-21  CICA-22
kekszreklám?: CICA-23 
CICA-24  CICA-25  CICA-26  CICA-27  CICA-28  CICA-29  CICA-30  CICA-31 CICA-32  CICA-33  CICA-34  CICA-35  CICA-36  CICA-37 
CICA-38
szolgálati reggeli: CICA-39 
egy film: mélységes mély a múltnak kútja MACSKA-PIANISTA.wmv
tűrni kell a szeretetet: CICA-40 
kritikai megjegyzés: CICA-41 
végülis minden mindegy, ó drága Alfréd, hát nincs igazam?!: CICA-42
Big/Small Brother: CICA-43
az utolsó töltényig: CICA-44
CICA-45 
saját kutya, és itt a vége: CICA-UTOLSÓ

Visszatérve, maradok Zelk pártján. Aki nagybetegen, évek óta ágyban:

DÉRY TIBOR KUTYÁJA

Már három éve nem láttam kutyát,
De Böbe s Tibor elhozta Subát,
a csillagszemű, csillagszívű uszkárt,
ki örömöm egén és tengerében
úgy röpült és úszkált,
hogy szinte már én is vele!
Hopi! - mondta Tibor neki
és ő felugrott fekhelyemre,
mily nagyon illett lompos füle és
bársony fejbúbja tenyerembe.
De elvitték, nem hagyták nálam,
s maradtam szomorúan, mert kutyátlan -
de ha betegágyamból kikelek:
uszkárt, pulit, tacskót, komondort,
újfundlandit veszek,
s befutjuk együtt Őrmezőt,
a domboldalt, a réteket

és zúdulnak utánunk a
lakótelepi gyermekek!

Nem kelt ki betegágyából. A történet hiteles, másutt is olvastam. Különössége, hogy a kutya gátlás nélkül, azonnal fölugrott a beteg kezéhez. Abban a szobában mostanában néha megfordulok.
Én, ma már, gyerekeim rökönyödésére, fehér ölebet szeretnék. Gyerekfej helyett időnként megsímogatnám. Nem lesz, már az uszoda is elviszi a lehetőségét.
Hat-nulla-öt, mindjárt indulok, nagykabát. Még sötét van. Hűvösek már a hajnalok.* ...Tudom, sapka, sál.

   *Ez a mondat kabinosunk szívességéből. Krétával fölírta egy szekrény oldalára, hogy míg kijövök a vízből, el ne felejtsem.

09:32 Ausztráliai grafikus barátnőmet hiába bíztatnám, hogy Isten őt kitalálta, akarta, megcsinálta, mert szükség-, szüksége van rá; és egyébként nagyon szereti. Ő nem hisz Istenben, emberben, se családban, se szerelemben. Mivel vígasztalható? Hajnali mail:

a tehetséges emberek mindig sokat kínlódnak
és sokat nyafognak
tudom magamról
d.

2009. november 7. szombat

08:39. És akkor befejezésül és levezetésnek ennyi, C-42 ügyben nagylányom levele. Hiteles, mert sok egyebek mellett, úgy emlékszem, egerei is voltak. Fehér táncolóegerei biztosan. Meg amúgy is.

Szia Apóka!
Csak nézem a lapod és látom, műegérnek látják a cica fején az egereket. Biztos nem mű, mert egyik nyitott szemű, másik nem, hanem szinte biztosan mondom, hogy azok szopósegér kategóriába tartozó max. 10 napos egerek és még tök bambák, némelyik még vak... A zongorázó cica is hiteles, nálunk is csinálják. Izgatja a hang és a klaviatúra csillámló mozgása a felnyitott tetőn. Szép estét! zs.

Két reggeli fénykép az uszoda környkéről. Ritka ajándék: reggel a domboldali házak már ködben. A Lukács-kert faóriásai alatt a sárga levelek, amibe egy korai vendég belelépett. Lilája hazugság, az kék volt.
F/2009/148 
F/2009/149
És egy a kirándulásról, Pilisborosjenő - Kevélynyereg. A hegytető itt is ködben. Bár lefelelé menet két ág között kivillan az ég [Zelk], a szemközi domboldal egy zöld foltja házacskákkal, édes napfényt kapott. Sajnos fotózhatatlanul.
F/2009/151

2009. november 8. vasárnap

04:58 A tegnapi Népszabadságban Almási Miklós tanár úr cikke az újtípusú szingli-életformáról, egy film kapcsán: Az új magány. Hogy két ember éli külön-külön az életét, ám amikor feltűnik valami távoli lehetőség, hogy egymásra találjanak, nem kapnak utána. Megszokták az egyedüllétet, jobb, mint új sebeket szerezni. S hogy ez a jelenség terjed, fiatalok (is) félnek belemenni egy intenzív kapcsolatba, inkább egyedül léteznek. Mára a magány természetes létformává vált, a kilencvenes évek yuppie-generációja ma ötven felé jár, és nagyrészt ma is egyedül él. Kialakultak a magány intézményes feltételei, az újkapitalizmus szereti is, a bérrabszolga nem rohan haza szülni vagy gyerekápolásra.
Új magány. Begubózás a rutinfeladatokba, felszínes társalgás, mindig mosolyogj. Hobbiba menekülés, tévé, zenehallgatás, filmek, és lehet melózni végkimerülésig. Következménye az egocentrizmus, önmagunkra fókuszált élet; a tárasadalom atomizálódása. Ám egyszercsak beköszön a bezártságélmény. Ami eddig kellemes egyedüllét volt, börtönné válik. Emberek közé kellene menni. Mert a partner, a barát, a kedves nem dísz, hanem alapszükséglet.
Pedig ha adsz magadból, többet kapsz vissza. Jó érzés másokon segíteni, és nem csak kutyusokat kellemes simogatni.

Ami ebből engem érint.
Mostanában fölkapom a fejem, hogy minden meg van festve, minden rendbetéve, leadminisztrálva, minden vízcsap kijavítva - és hirtelenjében nincsen semmi dolgom. Rémes. Szüts ilyenkor - gondolom - nyugodt mozdulattal elővesz egy könyvet. Én pedig megdermedek, mint mikor a gangról, magam alá nézek, az udvarra, le. Hogy minek még ezt csinálni. Azon túl, hogy kötelező. Ijedtemben most minden nap elkezdtem egy új képet.
Vágyaim nincsenek. Egy burgonyás pogácsa. Na jó, hat kicsi, hazafelé. Külföldön körülnézni-; vagy valami változatosság? Isten ments.
Munkamánia?
Csinálásmánia.
Ja igen, és önmagamra fókuszálás, finoman fogalmazva.
A katekizmusból tudom, miért élek. Nem vígasztal meg. Húsz évesen ezt így: Életemmel szörnyű árat fizetek üdvösségemért. Kódhiba. Mennyire felelősségem? Mennyit tudok ezen javítani? Nyitottabb élet?- nem vonz.
Vagy körülbelül minden rendben, és csak esős november, netán öregedésszimptóma? 67.

Indulok a félhetes misére.

10:11 A mai szentlecke volt, nagyon szeretem, I. Királyok könyve 17.10.

És Illés felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, imé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, mondta néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajam a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, cselekedjél a te beszéded szerint, de mindazáltal süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss

Ezután a történet fordul egyet.

13:25 Katával rövidke séta délelőtt az esőben.
Normafakörnyék,
a vendéglőépület melletti
hatszögletű torony,
ahol '50 táján az ÁVH-sok
a főellenségeket vallatták, ütötték.

Az eső nekilódult,
autóból fényképeztem,
vízcseppek a szélvédő üvegen.
F/2009/152

Negyvenkét éve,
mit sem tudva mindezekről,
le is festettem egy vázlat alapján,
éppen ilyen sárga, őszi környezetben:
A tornyos ház - A/67/03

Kissé Benegézás.

Nádas Péter egy írása szól arról,
ahogy ezt a helyszínt fölismerte,
úgy emlékszem, bekötött szemmel föltaxizott
a Belvárosból a hegyre,
ellenőrizendő az annak idején
bekötött szemmel szállított
letartóztatottak leírásait.

Azokkal is törődni kell, akiknek váliból csak a cica kell. Mi van akkor, ha jönnek a betörők : kétperces film. Egy klubbeli ny. vezérkari ezredes jóvoltából.

2009. november 9. hétfő

04:35 Tegnap este B.-éknél Katával, a szokásos éves születésnapi parti, öt szobában rengeteg ember. A házigazda kezembe nyomott egy októberi Holmit, ezzel aztán el voltam, egy lépcsőfordulón üldögélve. Amit mutatott benne, az nagyszerű lehet, egész este bogarásztam, csak töredékesen értem. Annyi segítséget kaptam, hogy a témája egy megholttal beszélgetés. Minden sora elképesztően gazdag vízió. toth-hosszualvo.jpg

Deske, köszönöm, hogy közzétette. Ezt is. Elámulva gondolkodni  - talán ez se kevesebb. (Újra venni fogom a Holmit.) B.

14:31 Az ausztráliai kiasasszony levélkapcsolattal most errefelé keveredtünk, hogy ő valamire rákérdezett. Válaszoltam, de az ember sosem tudhatja, mikor milyen fájó pontokat érint. Ausztrália. Hét éve nem volt itthon.

...az jó-e, vagy rossz? H.

Az lekvárosbukta. d.

Jesszus. nem tudja elképzelni mennyire ennék olyat. Nincs rá szó. Most erre fogok gondolni örökre. Itt mindennek más íze van. Még a lisztnek is. Már krumplis tésztát se eszek, semmi íze itt. H.

[ez után érdeklődése más irányba fordult]

Magának akkor nem viharos szerelmi élete mint minden művésznek, mer katolikus? H.

Így van. 41 éve együtt. d.
[a rajzmodor kissé népiesch]

Egy hajnali indulásfotó F/2009/153

Elirigyeltem a konkurenciáktól a jó zenéket... Bár itt az egészből csak annyit értek, hogy Armstrong is benne van... Tehát:
Sarah Vaughan (ki az?) - Thanks For The Memory

2009. november 10. kedd

Vagy aki azt a szörnyű-gyönyörű Örkény-novellát, netán újra. (Vigyázat, a zenével nem ér véget.):

Elképesztő ez a lélekismeret. Nálam Örkény eddig mindig csak ötletes, okos és jópofi volt - a Tótékban is -, nem több. Ahogy ez az asszony lenézi-, enyhén undorodik tőle, ugyanakkor szereti és tiszteli is a férjét.

Olvastam a VÁLINEWS-t, hogy egy nyúllal volt a műteremben és összedugták az orrukat néha. Az jó. Én is csinálom menyasszonyommal ezt. Amúgy csak a szokásos rohanás van itt - de panaszra nincs okunk. S.

14:12 Csöng a mobilom, a szokásos módon szólok bele:
- Igen?!
- Deeee!
- oké.
Diskurzus vége. A beteg Kata a szomszéd szobában mégis kér a forró karfiollevesből.

Kedves Váli Dezső, a mai napon a B\03\03 jelű grafikát a Szt. István körúti Báv. üzletben megvásároltam.
A kép tulajdonosa kisfiam, Brenkus Bertalan (2008) A kép sértetlen, a keret részben kopott, a mű remek!
szívélyes üdvözlettel,

Köszönöm az infót. A keretet szívesen kijavítanám.
d.

A Józsefben Mann írja, szeretem:

Kezdetben egykor mély álmot bocsáta az Isten az emberre, akit helyezett napkelet kertjébe, s mikor az ember elaluvék, kivőn egyet az oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. A bordát pedig alkotá asszonnyá... Isten megmosta az asszonyt, állítják, tisztára mosta (mert kissé még ragadós volt az egykori borda), megkente, kifestette arcát, fölbodrozta haját, és nyomatékos kérésére fejét, nyakát és karját gyöngyökkel és gyönyörű drágakövekkel ékesítette föl, karneollal, topázzal, gyémánttal, jáspissal, türkizzel, ametszttel, smaragddal, és onixszal...

 2009. november 11. szerda

09:11 Tegnap már üdvözöltük a vízben,
megjött a professzorasszony Rómából,
ott szokta könyveit írni, minden ősszel.
Most a Szent Kereszt első évezeredét szedi össze.
Kérdem:
-Írógép?
-Nem, laptop.
-Backup van?
-Nincs.
-Tudja, hogy az egész egy pillanat alatt elszállhat?
Hazaérve rögtön írtam fiának, nem tudva,
hogy az éppen New Yorkban.
Onnét intézkedett.

Ma reggel:
-Megvan ám, jött az unoka, bedugott egy kis micsodát!
És ha majd összejön újabb 20 oldal, jön és újra lementi.
-Tessék megtanulni kezelni (nyolcvan fölött van).
Durcáskodott, hogy az bonyolult.
-A szeretetparancs a kéziratra is vonatkozik.

És megint egy hajnali fotó,
F/2009/153; sőt a tegnapit is lecseréltem.
A medence is tele volt,
mintha ma egyszerre lett volna
öngyilkos minden száradó levél.

11:34 Meghalt Kokas Ignác.
Engem nem tanított,
de 1977-ben utánamtelefonált
a Nagymarosi Alkotóházba,
hogy most jön a zsüriből,
(belsőépítész létemre)
megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat.
Szerettem.
Fiatalkorában elhíresült attól,
hogy kapott egy murális megbízást,
nagy szó, nagy pénz,
egy évig kínlódott vele,
majd visszaadta a feladatot.
Tanárságáról is azonnal lemondott,
elérve a nyugdíj korhatárt.
Bár ennek lehetett egyéb oka is.

Ez egy 2006-os felvételem róla, a Nemzeti Galériában kérdezték, egy kiállításon.
F/06/054

2009. november 12. csütörtök

19:18 Ajándék: post festa, de ez nem baj,
kaptam egy érdemdús pótmacskafotót.

Mától váratlanul nyomda,
kezdik a grafika-könyvemet.
Holnap hétre, három napi hideg élelem.
A gép az ezer ívet tíz perc alatt kinyomja, tízpercenként színigazítás.
Úgyhogy táskában maradt József, testvéreivel együtt.

A gépmeser ötlete, hogy koradélután majd a fekete oldalakat nyomja,
addig főnök díványán alhatom egy kicsit. Pokróc, szemmaszk.

Hajnalimiseúszásvendégkirándulásmosogatás
elmarad.

2009. november 13. péntek

05:30 négy új keret lefestése feketére.
07:00 nyomdagép indul. Szinte minden ívnél perdöntő színkorrekció. Délre hullafáradt. Akkor csakugyan az üres főnöki szoba bőrdíványára, hozott pokróc alatt. És némileg zaklatott pihenés a géptermi vezérlőpult okán. Ami egy hatalmas szürke fémdoboz, két beépített monitor, és négy oszlopban nyomógombok. Piros és zöld jelzőfények. S a hátfalán egy kisasszony képe, aki álltában lazán egy asztalkára könyököl; igen választékos kosztüm, bár ha csak deréktől felfelé.

Délben kis disznósajtért a Közértbe. F/2009/157

Ez a fotó tegnap reggeli; futás közben pillanatra megálltam az úttest közepén. Zebra - F/2009/155. Igaz, minden nap megnézem.

Más. Itt nyomták Diener Tamás fotóalbumát is, beleolvastam. Kérdik tőle, miért szereti annyira Szomory Dezsőt. Kifotóztam a válaszát:

Hogy miért? Mindjárt megérted. Amikor behívják munkaszolgálatra, először is csináltat egy megfelelő fekete kis lakkbőröndöt, Sz. D. monogrammal. Aztán egy jó meleg farkasbundát. Reggel hétkor kell jelentkeznie, háromnapi hideg élelemmel. De hát hétkor, ugye, nem ébred fel. Utána még átmegy a Zserbóba megreggelizni. Akkor ott csomagoltat egy kis libamájas molnárkát, mert ugye, háromnapi hideg élelem... És úgy kettő körül bevonul. És akkor ott elküldik a francba, hogy mit képzel maga, a menetoszlop már elment. Mit tegyünk, írja Szomory, este megettük a molnárkákat...

Kérdeztem, - munkaidő vége? - Olyan nincs. A nyomdagép este hatkor állt le. A gépmester reggel fél hatra jött. És holnap, szombaton is.

2009. november 16. hétfő

A könyv ívekben, raklapokon, 1142,37 kg. Én ágyban, megfázásból lábadozva, 77 kg; az összesen 1219,37 + borító + ruha.

Fülest kaptam, akkor egy telefon; elintéztem, Kata (boldogan) megy egy hétre Szentföldre. Püspök vezetésével, nagyszerű.
Én nem, legfőképp (+ a délutáni alvásidő ügye), mert eszemben jár Korea. Ködös párás napsütéses délelőtt, egy édes kis tavacskához vezettek minket, ellepték a nyíló tavirózsák, fehér, rózsaszín. Keresztben át ingó bambuszhídacska, sorjában ballagtunk. Akkor pillanatra ellebbent a köd, ötven méterre szürke panel magasházak tömege. Hát ezért.

2009. november 17. kedd

Már alig vagyok beteg. Borongó lábadozás. Pisilnem kellene, de ahhoz sincs kedvem.

Ha tudnám, hány olvasata van egy ártatlan mondatnak, soha többé egy sort se. Egyik kedves ösmerős - a többiektől aranyos vígaszok - a fenti utolsó mondatot, hogy netán vesekő... (gyalognátha)

2009. november 18. szerda

Hát ez nem megy. Tegnap sikerült kíírtani az fölös
édes színeket a képből, és most oda tendál,
ahova eredendően akartam.
Végre komoly.
Egy apró problemával;
dögunalmas.
A profi-, vakus fotózás után derült ki.
Akkor rácsesztem egy okker csíkot,
amit aztán szerencsésen
este (pizsmában) sikerült maradéktalanul visszaszednem.

Az Örkény-egyperces a reményről,
pedig már szakítanak is, négyfelé.
A/09/54, kilencedik változat.

Pedig már meg is vették volna. Hagynom kellett volna,
hogy elvigyék.

Az élet megy tovább / 1.
Nem Berszán Gábortól, aki mind a mai napig tartozik vele,
hanem egy gyűjtőmtől.
Mérete, külleme, léte ellenőrizhető. Sőt.

Az élet megy tovább / 2.
11:46 Hát nem kész lett ez az A/09/54,
jubileumi tizedszer?!
(-mondom nagyon halkan).

AZ ÉLET MEGY TOVÁBB / 3.
A cím lopott, ez ugyanis
Frank Kunert fotográfus munkája és tulajdona.
Csak az ég kékjéből vettem le,
az tűrhetetlen volt.

Egyébként Kunert úr tud ilyeneket is,
hogy : NYILVÁNOS WC.


Őszi pocsolya - F/2009/159
Nem kell (nekem) messzire menni.

2009. november 19. csütörtök

<<Nem Berszán Gábortól, aki mind a mai napig tartozik vele, >> Kérem törölni, táskámban egy gyönyörű példány. Mérete 180 x 50 x 35 mm. Mérlegem nincs.  Még a mák is mákszínű. G

 

Andalítóan szépséges a pocsolyás fotód, kár, hogy a múlt heti elmozdulósat lecserélted, mert az is nagyon szép volt. R.

Nem én vagyok andalítóan szép, he?! d.

Nem nyugszom, amíg meg nem tudom mutatni egyszer az őszi Lukács-kertet, úgy igazábul. Kicsit homályos, de az nem baj. F/2009/160 Ez meg itt, alattam, megint F/2009/161

Gyász. Negyven évig szolgált ez a festőszeres üveg. Rég nem gyártanak már ilyen lapos-formájút. A festőasztal hátul-jobboldalán volt a helye. Onnét esett hanyatt, most, az előbb. Annyira ragacsos, hogy nem esett szét teljesen. Középvonala mentén időnként levakartam, hogy lássam, ürül-e már. F/2009/162

2009. november 22. vasárnap

Tegnap a vasárnapi kirándulás, édes köd a Duna fölött F/2009/164

Vagy amikor a fa se látszik F/2009/165

Aztán a reggeli indulás, nyirkos, pocsolyás,
F/2009/153

Kivártam a zöldre váltó lámpát,
F/2009/168

Uszodából hazafelé kivételesen villanyossal.
A hatosról újabban, 30 év után,
a Széna téren szállok le,
egy más világ.
Itt is volt sárga fa.
F/2009/166

Hárman is szóltak,
hogy a műcsarnoki ART FAIR-en
a Belvedere Galéria standján
egy sor képem, egy fal, végig.
Két nonfig., és zsidó temetők is.
Sőt, egy piros plakáttal
invitálás jövő májusi! kiállításomra. F/2009/167.

Mondják, a képek alá kitett zsidótemetős könyvemet állandóan pótolni kell, ellopják.

Aztán körbenéztem.
Szegény Vaszary nincs a szívem közepében,
de tud a fiú. Kár értte. Fölkaptam a fejem. q16.jpg
Ez kedves. 1878-ból. q21.jpg
Hollósy Simonról eddig mindig csak a huncutmosolyú legényember jutott eszembe a kukoricakupac közepében. Festő. q18.jpg
Rippl viszont egyre inkább, nálam. Kis dolgokból mit tud kihozni, mint néhány éve az a megtalált Moszkai utca... itt most: q06.jpg
Még Picasso is volt, sőt két nagyon jó, kopogós grafikája. Kár, hogy nem azokat fotóztam. q14.jpg
És a csendes szégyenkezés, hogy a fiatalabbak munkáit, de még nevét se. A Várfok Galéria hozott egy Renaissance c. képet Herman Leventétől. 2009-es vászon, 145 cm. q12.jpg
Lehet, hogy ez is kép, ki tudja. Másfél méteres. q07.jpg
Czóbel mindenkor és mindig. Pedig sok rossz képe van. q08.jpg
A Belvedere mellett a Mission Art-ban is volt egy kép tőlem. Rákérdeztem, bizományba. q17.jpg

Paravánok mögött sérült gyerekeket rajzoltattak. Épnek láttam, erről a kislányról - nagyon igyekezett - 30 fotó a 25x-ös telével, tisztes távolból. Még nem ismerem a gépet. F/2009/163

A Kieselbach-standon egy fantasztikus kiadvány. Állítólag csak én nem ismerem, nagy visszhangja volt. 2005-ben adták ki. Egy jószemű ember talált az ócskapiacon egy 56-os gyereknaplót, kemény táblakötés, jó vastag, kék töltőtollal, teleírva. Színes magyarázórajzok. Szépen kanyarított betűk. 14 éves, és a szöveg meglepően érett, és nagy tájékozottságra utal. Faximilében kiadták, egyenként beleragasztva, belehajtogatva reprintben az eredetieket: utcai szórólapok, plakátok. Csodás véletlen, megtalálták a szerzőt. Nagy szellemi kapacítású ember lett csakugyan, az IBUSZ-nál dolgozott. Most már emlékezetkieséssel, otthonban. Egyidős velem. Én ugyanabban az időben - iskola nincs - anyám gépén világenciklopédiát írtam, gyerekek számára. Illetve magamnak.

Más. Ötlet, és izgalom, így éjfélkor géphez, háromig előkészítettem, majd délelőtt csináltam; G1. barátomnak lesz honlapja. Komoly munkái vannak, amit soha senki nem látott, nem olvasott. Egyiket néhány éve az Új Mandátum kiadta volna, nem jött össze a pénz. Délelőtt a berszangabor.hu névfoglalás, a regisztráció, a befizetés is meglett, mindent lehetett online. Egyelőre legalábbis, én leszek az üzembentartó és a rendszergazda is. Egyenlő arányban kapott helyet a gombócgyártó-gép és Kazinczy irodalomkritikai tevékenysége. Persze nem rajtam múlik, ez nem válogatás, minden dolga fönt lesz, mert megvan nálam, nemrég lemezre mentettem számára. Jelenleg titkositott kísérleti üzemmód. Itt a humán fejezet, még a szerző korrekturája előtt. (A linkek itt nem működnek.) Végül nagyon egyszerűcske lett, utólag milyen magától értődő. Minden fájlt átírni magyar betűsre, és kóddal ellátni, hogy egyszerű legyen kezelni.

2009. november 23. hétfő

Máté küldte. Hát igen. Néha próbálkozunk veszekedni.

Nemes Nagy Ágnes

Istenről

Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg

megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.

Robi mondja, Tóh Krisztina már megint írt egy nagy verset, és ez már a negyedik mostanában. Az elütött kutyáról*, a nagymama halottégetéséről, aztán múltkori verse, amit alig értettem, a Hosszúalvó, de nagyerejű képekkel tele. (Az meg is van, a VERSTÁRBAN.) S most Kosztolányi parafrázis** (?) címmel, a Népszabadságban, egy hete. Majd meg kell keresni.

*KUTYA, ez is fönt van
**KOSZTOLÁNYI-EMLÉKFUTAM, a NOL.HU-ban megvan.

szerkesztoseg@nepszabadsag.hu

2009. november 24. kedd

02.10. Fejfájra felébredtem, s amíg a gyógyszer hat, pokrócba csavarodva Tóth Krisztina versét keresem, amikor a nagymamája a krematóriumban. Sehogy se találom, lehet, hogy nem gépeltem be? Nem tudná valaki elküldeni nekem? Címét se tudom.
Robi ezt tartja az új nagy versének. Elhiszem neki, de én nem hallom:

TÓTH KRISZTINA
KOSZTOLÁNYI-EMLÉKFUTAM

Jaj, hogy fénylik a meleg ősz!
Idegen életekbe belenősz,
árnyékruhába ráncos kisgyerek.
Aki vagy, többé nincs veled.
Minden életed elhagyod,
de a szenvtelen kék ragyog,
mint fákra nyíló égi ablak.
Nem vagy magad, csak nem magad vagy.
Az ágak közt lebegve köd száll,
a messzi szélbe fűzve ősz szál.
Úgyis játék az összes földi forma:
hang, mely a hallhatatlant gyakorolja.

02:41 Micsoda élet, micsoda világ. Máté azonnal (mért nem alszik?) átküldte a verset. A világ minden országa. Persze megvan a VERSTÁR-ban ez is, csak evvel a címmel - álmomba' se gondoltam volna. Köszi, Máté! Csak most még egy kis mákostésztát, ha lehetne (kristálycukorral, annak jobb az íze).
MAILFORDULTÁVAL AZT IS MEGKÜLDTE. TÉBOJ.

Na, hat a gyógyszer, ágyba.
Még annyit, a tegnapi nap nyeresége két könyv.
Az egyik a szemétből:
Mihajlov: Utazás a Szovjetunió térképén. Új Magyar Könyvkiadó 1948. Sztálin-díjas mű, 200 képpel
Valamint (ezt a postán vettem):
Nagy László: Vadászgörények a családban. Panka, Marci és a többiek. 2004.

Kedves Váli Dezső!
Örömmel értesítem h. a mai napon az alábbi kötetei kerültek a Széchényi Könyvtár / Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába:

F. napló
http://mek.oszk.hu/07600/07632/

B. napló / Grafikák, 1959-2009 
http://mek.oszk.hu/07600/07633/

Deske.hu / Levelek Le Meux-be
http://mek.oszk.hu/07600/07634/

Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánunk!
Üdvözlettel:

Ez mókás, hogy a B. NAPLÓ Aulich Art Galéria-beli könyvbemutatója előtt két héttel már az OSzK. szerverén. Persze hozzájárultam.

Felkérés érkezett, hogy egy hétig írnék a LITERA.HU - irodalmi portálra netnaplót, napi 3-4 ezer karakter. "az előző napról, vagy akármiről. Így hét darab kisszöveg rajzolja meg a hét és főleg a hetes arcát." Ez év zárásául, december végén. Hogy ez olyanféle feladat lenne, mint a DESKE.HU könyv; a NEWS.
Először az azonnali válaszom:

Kedves Szegő János!
Beazonosítottam a személyét, szépet írt rólam, véletlen meg is van. http://deske.hu/iras/html-2009/szego-cikk.htm, Köszönöm.
Belenéztem a Literába.  http://www.litera.hu/magazin/netnaplo Becsülöm munkájukat. De.
1./ Nem az én műfajom, egy témáról ennyit írni.
2./ Honnét tudnám most, hogy akkor éppen van-e mondanivalóm. Azon mindig felháborodom, ha úgy invitálnak művésztelepre, hogy majd az ott készült munkákból kapnak egyet. Honnét tudhatnám, hogy épp akkor sikerül-e valami? Mindig előre viszem, bekeretezve.
3./ Hogy netán előre dolgozzak, ebben a műfajban nálam nem működik
4./ Azt lehetne, korábbiakból betenni, vagy összemontírozni. Ha ezt nem nekem kell megcsinálni. A válinews hét kötetnyi anyag a neten.
5./ Jut eszembe, harang sincs, feleségem év végére egy mátrai faluba visz, ahová a mobil se jut el, tudom.
Szívélyes üdvözlettel:

2009. november 25. szerda

Éjjel a házigörények szakszerű szállításáról olvastam; villamoson dobozban vagy vállon lehet. A mellékmondatok közül hiányzott a vessző.
Hajnal. Ezek a fiúk tudtak fogalmazni. XI. Pius a székesfehérvári bazilika ügyében, 1938.

...Így állván a dolog, miután meghallgattuk a Szertartások Szent Kongregációjának véleményét is, mindent alaposan átgondolva, biztos tudomás megszerzése s kellő megfontoás után apostoli teljhatalmunknál fogva jelen írásunk szerint a székesfehérvári egyházmegye székesegyházát örök időkre "kis bazilika" méltóságával és nevével, annak jogával és kiváltságával tüntetjük ki, kivéve a többi székesegyház megelőzési jogát. Minden ezzel ellentétes irányú rendelkezés érvénytelen.

Ezt tudtul adjuk s elrendeljük, kijelentjük, hogy jelen írásunk érvényes és mindenkor hatállyal bíró, s az is marad; annak ereje teljes és tökéletes; azokat, akiket illet vagy illethet a jövőben, teljesen kötelezi. Eszeint kell mindenkor ítélni; mostantól fogva érvénytelen volna, ha megtörténnék is, hogy bárki bármely tekintélynél fogva tudva vagy tudatlanul bármit is másképp merészelne cselekedni.

Aztán a délelőtt. S. megkérdezi a vízben, mért tesznek a 30 kiló szilvalekváromba még mézet is. Pedig azt még meg is cukrozom. Eldőlt, az orromonát két lyukat fúrnak a fejembe. A bonus menzaalmában 17 kövér (ehető) mag volt. Rekord. Nem tudom, lehet-e ez páratlan szám?* Vagy csak egy elveszett. Kata ablakán (6. emelet) kívülről kopogtattak, hogy áramot kérnek. Tévedésből a laptop dugóját húzta ki. Aláírtam a szerződést, optikai kábelen lesz a net, tévé, telefon, 11 ezer. Gábor leendő honlapja halad, már a nyaralójáról is van egy fájl. Kapok Zsidó temető és Deske.hupéldányokat. F. Naplókat meg veszek. AZ OSzK szólt, mára elkészítették a Zsidó temető könyv digi változatát is. http://mek.oszk.hu/07600/07640/ Kata névnapját elfelejtettem. Ajándéka hete kész. Ma ebből csak ujságpapírba csomagolt kilónyi törött táblaüveget nyújtok át. Annyi a selejtem, mára elfelejtettem üveget vágni. A többi a családi ünnepen.
[Máté válaszolt: a magok száma 5 x valamennyi (egytől-négyig) lehet. Kérek egy húszmagos almát. A húsát vissza is adom.]

2009. november 26. csütörtök

Fekete pocsolya - F/2009/169
Ezen kívül a Kazinczy-emlékmű fotója a Várban, Gábor honlapjához. Alakul, ma itt tartok.

A Lukács falán tábla, OLTÓHEJ. Negyed óra volt, ebből tíz perc lázmérés. Tulképp. csak azért csináltam, mert ilyen egyszerű. És egyszerűbb háromezret kifizetni, a körzeti orvosnál már a mindigmássalbeszélnél elakadtunk.
Egy másik tábla, nem tudom honnan, pedig tegnap fotóztam ki: <<Bármit is taníthatsz szavaiddal egy gyermeknek - a tetteidre örökre emlékezni fog. Claire Rayner>>
Megjegyezni.

Jó, jó - nem is pontosjével volt.

2009. november 27. péntek

Ebben a hifi-infleuenzaszérumban valami altatókomponens lehet. Uszoda félálomban. A hölgyeket avval bíztattam, hogy az oltás olyan olcsó, hogy én ma is megyek.

Ideje beharangozni Gábor barátom leendő honlapját, csinálom, már mutatható. Nagyon egyszerű szerkezet, a célnak megfelel; ennyit tudok. Egyelőre csak linkként, az alábbi domain regisztrációja folyamatban:

berszangabor.hu

2009. november 28. szombat

Néhány új fotó, Pocsolya és erkély - F/2009/174,
A másik fotó az Irgalmasok Kórházával - F/2009/175

Szép ez a mai mondat, bizalomgerjesztő:

Megőrzi a Úr a te ki- és bemenetledet, mostantól fogva mindörökk Zs.120 / Károli

Megőrzi az Úr jártodat-keltedet, most és mindörökké / jav. Káldi

Mail jött. Előfordul, hogy van értelme:

Kedves  Deske,
Jó  volt  látni  ma,  hogy  a  Népszabadság  netes  változata http://nol.hu  a  Hétvége  melléklet   verseit   NEM  VÁGTA  KETTÉ  reklámokkal.  Szívből  örültem, hogy  jelezte  nekik: botrányos. Köszönöm  szépen! S.

2009. november 29. vasárnap

Névnapok, látogatás a három unokánál, és anyjuk-Zófinál. Kata a gyerekekkel társasjátékozott, Mikivel mi körülnéztünk: kutyák, macskák, teknősök, pintyek, nyulak, papagájok. Piroska meséli, a zebrapinty még nincs eltemetve, az a mélyhűtőben. Végül Zsófi megmutatta az új szerzeményt, üvegterráriumban kő alá bújva egyetlen gekkó. Környékén egy árva tücsök ugrál, a vacsorája. A tücsök hátát Zsófi anyai gondoskodással porrá tört vitaminnal meghintette.

Egyelőre csak linkként:
berszangabor.hu

2009. november 30. hétfő

Invitálás KÖNYVBEMUTATÓRA, minden külön postai értesítés helyett.

Figyelem, nem biztos, hogy lesz pogácsa is. Váratlanul 60 ezerrel megemelték a jövőévi uszodabérletet, (a hírek szerint 235 ezer lesz), most kell fizetni. Smucigságom és rosszkedvem erősen küzd kultúránk morális & kulináris pressziójával. Nem szeretem a karácsony túltengő financiális vonatkozásait. Sem. A - mondjuk három kiló - pogácsát pénteken reggel lehetne megrendelni, akkor kedd délután megsütnék az uszoda melletti kedves Közértemben. Meg valami szörp, nagyobb tételben. Amikor erre a legutóbb az Ernst Múzeum rákérdezett, kérem-e, szervezzék-e, azt mondtam, EGYENEK OTTHON.
Persze az embereket szeretni kell.
Azok meg szeretik a pogácsát.
Azt hiszem, krumplis pogit fogok rendelni, ha.
Azt szeretem a legjobban.

Bächer Iván erről így gondolkodik KORTÁRS EVÉSZET c. szösszenetében. Szívembe zártam.

A meghívót Miki fiam csinálta. Eredetileg előrelátóan PDF-formátumban, hogy abba utólag ne tudjak belenyúlni. Szövegemből tíz sort kihúzott. Még azt is, hogy a könyv itt féláron, 2500-ért. Pedig.
Még meg kéne szervezni, hogy ott ki foglalkozik majd az árusítással. Családtag? És ki mossa el a poharakat a végén. Én. Az Aulich csak a helységet adja.
De röhögnék, ha addigra nem lenne kész a nyomda.


13:46 A konfliktus boldog véget ért, ÁTVÁLLALTA A KEDVES ÚJ MANDÁTUM, POGÁCSAÖZÖN

Következik Piri levele Jézuskához, öccse diktálta. F/2009/177 (Kispisti a saját cica. A szőrgolyó játék a cicának.)

Ebben a levélben pedig Piri magának kér. F/2009/176. Magyarázat: a sziámi harcos tényleg egy halfajta, most épp üres az akváriumuk, Gizi [GISI] az egyik kutyájuk. Porzsák a saját cicája lehet. Annak is játékot.

Zsófiék csodálatos családot építettek, a levelek gondolkodásából látni, de életterükből is. Meg is mondtam neki.
És vége a hónapnak.

Vigyázat, a KÖNYVBEMUTATÓ egy hét múlva, kedden. Már volt, aki elkeverte....

2009. nov.: 201844 = 4215/hó = 141/nap

oldal teteje