előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 191. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. február

--- 2011. február 2., szerda ---

A 18-as villamoson történt, tegnap. Ők is a Moszkva téren szálltak föl, ketten emelték a babakocsit. Mosolygós, pattanásos kismama, és éppoly picinykemamája, kínaiak lehettek. Mellém ülve pergő nyelven folyamatosan diskuráltak dallamos nyelvükön, szerencsére nem értettem, Kormos Istánt olvastam. Az anyuka fölszálltukkorföltépte egy cukorkászacskó celofánját, egyet a bebagyulált kislányka kezébe adott. Le sem nézve a babára, két perc múlva a következőt. Harmadik, negyedik. Semmi közöm hozzá; csendesen és egyre jobban lettem boldogtalan. Jajj. Az élet reménytelen. Mi a teendő. Az ötödiknél ujjamat billegtetve rámosolygtam: nem jó! nem jó! Vidáman visszamosolygott, összecsiviteltek a mamával, összegyűrte a zacskó száját, zsebretette, és egy piros lével töltött cumisüveget halászott elő. Arra a gyönyörű kislány nem volt vevő. És akkor végre. Anyuka föléhajolt, s egy pomponos sapkát kezdett lóbálni. A kicsi utánakapott, édesen nevetgélt. A Gellért téren szálltak le.

Józsi atya mondja, mennyire más a mi siker-fogalmunk. Krisztus életgyőzelme a teljes vereség pillanata.

Azért ez jó. Nem ehhez vagyok szokva. Új HP printer, négy patronos, nagy reményeket fűzök hozzá, irodai, tehát még gyors is. Nyomtatom a múlthavi NEWS-t, hétszer leáll, hogy kifogyott a papír. (Nem fogyott ki.) Fölkészültem a legrosszabbra. A gép nagy és baromi nehéz. Bár ezért állítólag házhoz jönnek, ezek?! nem hiszem, de azért próbáljuk meg. Telefon: Uram, átküldök mailben egy exe-fájlt, futtassa le. Nyugodtan hívjon, ha bármi, továbbra is.
Köv. tíz perc: lefuttattam, ötven oldalt próbanyomtattam. Nem kell hívni őket.

Változó világunk. Moszkva tér. Tessék elolvasni, mi van a kéményke oldalán.
Neten rendelhető, gondolom.

Hétfőn a Várban. F/2011/030 és F/2011/031 Logikusan ezek mellé egy újabb fürdőszobai önarckép.

Most kaptam, a világ 17 nagy múzeuma bejárható módon: http://www.googleartproject.com/

Szeretem az ilyen egyszerű szavakat. Kormos. Villamosra zsebben elfér.

NAGYMAMA HÁZA
Hol van nagyamama háza?
Mivel nem hitte Istent,
csak Józsefet és Máriát,
s az egyszem Fiút a szamáron.
"Mekkába mennek a szerecsenek,
ha eljössz velem Pistika,
én Betlehembe megyek."
Utolsó kenetét a pap
ingyenbe is ráadta volna,
de nyolc eltemetett gyerek
ködlött messziről a szemébe,
lehúnyta hát: semmit ne lásson,
eleget látott a világon.

Nincs neked házad nagymama
küllőtlen forgó csillagon,
bolyogsz Seholban, talpad fürdeti
a magadvágta kapanyom,
fejeden nagy körtéskosár,
szolgalánykorod címere,
cammog utánad csillagporban
kutya, zsiráf, szamár, teve,
kontyodra szálldos kék ökörnyál,
csont-szád agyagba olvadó.
Száz éves lennél! zúzmarát
virágzik torkomon a szó.

--- 2011. február 3., csütörtök ---

Első szövegváltozatom:

János, aggódva kétszer is rákérdeztél, miért csinálom, merthogy (orvosi szemmel) tök hülyeség, és fölösleges is fogyókúráznom. Persze hogy az. Mostanra találtam meg a (negyedik, viszont lényegi) választ. Mert nehéz. Szóval, fikoromtól (ösztönösen is) gyakorlom magam, a dolgok nehezebb végét megfogni. Hogy ez az életben, szakmámban is fontos.
A hatvanas években talán a Nők Lapjában cikk, valami korai munkalélektani kísérlet egy textilgyárban. Sorra behívták a munkásnőket, néhány gyakorlatot kellett elvégezniük a pszihológusok előtt. Az egyik egy idősebb asszony, elmagyarázták neki a feladatot, nem kérdezett semmit, azonnal belefogott a legnehezebbe.
Megjegyeztem.
Kösz a figyelmet: d

És a végleges:

János, aggódva rákérdeztél, merthogy orvosi szemmel tök hülyeség fogyókúráznom. Persze hogy az. Hogy mért: mert kurva nehéz. Élettréning. Ahogy a szovjet pionírok: БУДЬ ГОТОВ-ВϹЕГДА  ГОТОВ! (Légy kész, mindig kész!)
Nők Lapja-cikk főiskolás koromban: munkalélektani kísérlet egy textilgyárban, a munkásnőknek néhány gyakorlatot kellett elvégezni pszichológusok előtt. Az egyik idősebb nem kérdezett semmit, a legnehezebbel kezdte.

Harmadszor ágyból, félálomban, itt egy-egy szót kicserélni.
ölel: d

Este jött:

Lehet, orvosi szemmel hülyeség, de a sovány majmok tovább élnek. Ölel: L.

--- 2011. február 4., péntek ---

Vagy talán így.

Hogy mért fogyózóm, ha tök fölös. Mert nagyon nehéz. Ötven képet kell megcsinálnom, hogy kettő jó legyen.

Z. a rózsafüzért úgy fogja föl, hogy segít a Szűzanyának munkájában.

11:48 Tarisznyám homloklapját 1970-ben
belerejtett acél kötőtűvel tettem alaktartó-merevvé.
Bár hegyes végeit lángon visszahajlítottam,
a tű most kibújt a házából.
A mai délelőtt; rászántam helyrehozni a bajt.
Csak arrafelé már annyi réteg bőr, ekkora nittem nincs,
szégyenszemre anyáscsavar kellett.
Amit körbereszelgettem,
hogy ne karcoljon, véletlen hozzáérve.

A nitthalmaz lustaságom emlékműve,
sokkal nagyobb munka lenne ugyanezt megvarrni.
Pedig valaha. Pedig a tarisznya úgy született.

17:39 Megjöttek az onokák.

Kinga ötödikes a váci piaristáknal. Ő ezt hozta: Apó, hogy hívják a borostás szerzetest? Szőrzetes. Neki holnap megmutatom a Munkácsy-képeket. Bár inkább Ferenczyt kéne. Előljáróban elmondtam, hogy az ábrázolásmód már az ősembernél két ágra szakadt; a látványkövetőre és az absztraktra.

Boti az elsőt kezdte, új tollát mutatta.
Ha ír vele, szára vörösen világít.
Ha a toll kalapját leveszi, benne pecsétnyomó: lovacska.
Ha kihúzza a belét, lássatok csudát,
ráfújva szappanbuborékok röpülnek.

Pirkó harmadikos, cédulája egy magakreálta játék tartozéka:

főnök: Piri
ünök: Réka
alatvalók: a Boti, kinga!

Szabáj! OK-----

A két lányka bekéredzkedett a gépemre, és gyorsan elintézték a mailjeiket. A nagyobb, hogy három napig beteg volt, most osztálytársától várta, és meg is kapta a feladott leckéket.

Részlet Pirivel(9) mail-váltásból: <<Szia, Piri, már tök jól vagyok, a műtéttel rendesen kitisztították az...> < Szia Apó! Látszik hogy jól vagy mert a leveledben a tök jó az nem szokás!>>

--- 2011. február 5., szombat ---

Kingával a sajnálatos Munkácsy-trilógia, meg a (jobb) kisebbek, utána egy kevéssé ezeken túl is körülnéztünk. Körül, minden irányban. Meg egy-egy csokoládégömb a büfében. Felét otthagyta, gyereknél furcsa; igaza volt.
A leckék is Pestre maradtak, mindhárom gyereknél. Teljes hasonulás - zöngétlen - Pó, Zala és Tisza forrásvidéke és torkolata, Jézusmária, legalább ezeken túl vagyok, egyszer s mindenkorra.

--- 2011. február 7., hétfő ---

Mára ennyi. Aki ismeri a szurikátákat... Zöngés, zöngétlen, teljes hasonulás.
Egy lap a természet könyvéből.

--- 2011. február 9., szerda ---

19:31 Kis kerülővel, de már itthon. A NYOLCAK: elintézhető egy mondatban: kötelező megnézni. Nincs mentség. Azon túl, hogy igazi képek, átformálta a XX.sz-i piktúráról alkotott képzetemet. Meglehetősen. Hihetetlen. Déli pu. 7:56 (-10.41), Baranya IC. Pécs: 30-as busz a Barbakánig, jobbra rétegvonal mentén séta Papnövelde utcába. Kiállítás + egy pizza, haza: 15:14 (-18:05) Dráva IC., helyjegyes ez is. Aki tovább bírja, 17:14-kor is jön vonat. Mi a korábbival, hullafáradtan. Hétfő kivételével 10-18h, március 27-ig van nyitva.

Ilyenkor mindig az úton-olvasom kiválasztása ez első. És telitalálat. Evvel lehet, túl leszek a hónapok óta keserves nincs-igazán-dolgom mélyrepülésen. Feladat!, kemény, igazi. A könyv: Golda Meir My Life. Az első tíz oldal 90%-át értem szótár nélkül. Még 390 oldal. Adrian Leverkühn passzív alkotófázisaiban hosszantartó fejgörcsökkel foglalatoskodott. Petri György valami olyat mond, csak vers idején élek. Nehéz.

Az étkezőkocsiban sikerült megvennem a pultos töltőtollát. A vonatablakból egy fotó, istenem, egyáltalán nem volt lepucolva. A látvány. Talán egy parasztház oldala? Pécs a buszból: szép. A NYOLCAK három szint, de ravaszul rendezve, hogy nincs nem-fontos rész. Berény Róbert.Vele különben is elfogult. Bűzlik a tehetségtől, tudja is magáról. Tobzódik Párizsban a hirtelen jött fuvallatoktól. Megfest egy korsós csendéletet. Gyönyörűen. És ott mellette ugyanaz, kicsit kubistásan. Nagyszerűen. Meg lehetett ijedve?, vagy vigyorgott?, hogy mindent meg tud csinálni. Hogy egy őszibarack sárgáját bele lehet kenni a mögötte-drapériába. Ha az hófehér is. Megejtő benne, hogy akár zavaros kompozícióiban rejtve itt-ott már benne a csoda, amit csak ő tud, érett képei túlvilági békéje; formái és főleg színei által. Hogy zuhanhatott egy ilyen mester a szocreálba.

Rendületlenül lopják egymás beállításait, témáit. Így nyolcszoros túlerővel keresgélnek. Mi mindent lehet még, ha egyszer mindent szabad, talán a világtörténelemben először, ennyire. Tihanyitól is főművek. Bonnard tán két éve rózsaszínre festett egy járdát. Itt fehér. A vendégek: Cezanne, róla lemondtam, hogy valaha megértsem. Dufytől egy olyan tájkép, amiért egész későbbi oeuvrejét megbocsátom. Matisse almás csendéletek, egy kivételével ugyanúgy nem tudta megoldani a hátteret, ahogy a mienk is küzdöttek vele. Illetve Tihanyinál? egy csodás kék drapéria. Orbánnál egy najó-rendben sötétszürke sáv középen, de előtte egy tagolatlan koromfekete tárgy, a sátántól való, körötte a képből kieső túlvilági fehér drapéria. A többi tárgy a konyhaasztalról. Márffyt mindig lenéztem könnyed aktjaiért. De néha összejött neki. Orbán, aki összehúzott szemmel, nagyon komolyan és nagyon messziről nézi a világot. Tréfából 103 évig élt. A süketnéma Tihanyi, a párizsi kávéházak kedvence, a vörös-zöld tájképeivel. Áthallások Nagybányára. Hasadtfejű portréit zavartalanul leutánozta Berény. Fölényesen jól. Czóbel még bájosan nem tudja, merre. Itt még mindenféle, kezdődően czóbeles. Néha már nagyon jó.

Hatalmas, robbanáserejű és hirtelenségű néhány év a magyar piktúrában, gyönyörű. Aztán vége. Persze, a történelem, Tanácsköztársaság, emigráció, minden. Nem felszíni érv? A művészet, úgy értem, A művészet nem annyira a kül-és belpolitika mentén szok születni vagy meghalni. Gondolom, a nagyszabású Czigány Dezső se ezért lett család- és öngyilkos. Nem azért lett a Nyolcaknak szakadékosan vége, mert noha csoda, sőt, igazi honi siker - megrendelések, Bartók zongorázik a Nemzeti Szalonban képeik előtt -; de mégsem igazán magyar, úgy értve, nálunk gyökeret-ereszthető hangvétel? Ahogy a későbbi Római-iskola sem? Hogy nekünk inkább Nagybánya, a Gresham-kör, a Szentendrei-iskola, sőt még, igen, a Vásárhelyi iskola is? Szerintem a franciáknál ez a fauves kontinuisan, habár konszolidáltan, de átmentődött, megtanultan tovább élt, Matisse, Braque. Mondom nagyon halkan. De ehhez tényleg nemigen értek. Meg nem is érdekel igazán.

De szeretnék 1909-ben ott én lenni a KILENCEDIK. Erről lecsúsztam.

Deske, nekem jó vagy így is, 12 egytucatként... Még lehetsz Nyolc és fél. E.

Ps. Saját fotó nincs, de itt, a linkoldal alján van négy apró,
amivel: VETÍTÉS INDÍTÁSA, 40 felvétel, a fotós ízlése szerint válogatva:
http://www.ilovepecs.hu/tartalomkezelo/tartalom/4176

--- 2011. február 10., csütörtök ►

Konrád gazdag főnemes, szenvedélyes vadász. Egy vadászat alkalmával fölgyújtotta a bozótot a vad felriasztására, de meggyulladt az erdő is. Egy parasztfiúra fogták a gyújtogatást, halálra ítélték. Amikor vitték a vesztőhelyre, Konrádban megmozdult a lelkiismeret. Jelentkezett, és nemcsak a kárt térítette meg, hanem vagyonát is eladta és felesége beleegyezésével belépett Szt. Ferenc Harmadik rendjébe. Szicíliában majnem negyven éven át kemény önmegtartóztató remeteéletet élt. Meghalt 1351-ben. Piacenzai Szent Konrád.

Egy járdafotó, F/2011/037. Orosz emigráns se vagyok, zsidó se vagyok, zseni se vagyok, öngyilkos se leszek, Rothko se leszek már. Csak egy kicsit.

Kisütött a napocska, sikerült leúsznom az ezret, kitakarít a műteremben, elvitték a Le Meux-printek öt dobozát, kiürült ez a polc is, és 22 oldal a Golda Meirből. Meg ez a fotó.

--- 2011. február 11., péntek ►

Barsi Balázs OFM. következetesen Pápa urat mond, hogy a mi Szentatyánk az égben van - én inkább - a püspök atya pandatjára - Pápa atyát. II. János Pál találta ki vagy tíz éve, hogy hiányos a többszáz éves rózsafűzér, beépített még öt titkot Jézus életéből. Futás közben mindig egyet mondok, Jézus, aki Kánában megmutatta isteni hatalmát. Illetve átalakítva, mert nekem a kánai csodában a szeretet a domináns, tehát ...isteni szeretetét. Illetve mától, ...aki Budán megmutatta -, mert hogy ez nekem konkrétabb. Hogy behatárolt? Lajosmizsén mondjanak mást. Egy kongói szentmisén népviseletben táncolnak.

12:52
Igazság szerint csak ezt a rámát
terveztem kicsit olyan
brüsszelikeretesre bemázolni,
de hogy maradt a kikevert rózsaszínből,
belekezdtem egy képbe is,
merő figyelmetlenségből.
Március másodikán tízkor
lett volna ez a feladatom.

Egyébként is ingázva,
közbe-közbe a gépnél,
mindíg csengetett,
vagy hat levélre válaszoltam.
Ahhoz képest egész rendes.
Apró műterem - A/11/01

Tényleg pici, kb. 20x35 cm.
Kata azt mondta rá, hogy
olyan berényróbertes,
de lehet, hogy csak azért,
mert műsoron kívül elmosogattam.

Ebédért a szomszédos diákmenzára. (Most emelték 710-re az adagot.) Közben két esős fotó, az ételhordót a hónom alá szorítva. F/2011/038
F/2011/039 (Nem bírtam eldönteni. Melyiket tartsam meg, he?) 20:24 Lacika és Nagy Miklós barátom szíves korrekturája nyomán javítva, eldöntve, ez utóbbi kodobva.

--- 2011. február 12., szombat ►

Gábor szíves közése, most éppen Jókai-levelezést jegyzetel ki. Ezt Petőfi írta neki, 1847. 12.

Uram, uram Jókay szerecsen uram. Ön szép szőke és deli ifjú. Kellemes és szeretetre méltó. Ön zseniális író, ön új iskolát alapított. Ön az Életképeknek új arcot adott. Ön hazánk legjelesebb íróit…magához lekötelezte. Ön becsületes komáromi ember. Ön látta azon hidat is, mely István herceg átmenetele alkalmával leszakadt…ön minden héten tiszta fatermödert köt, önnek öreg inasa van…Rögtön küldj nekem két pengőt, különben elhagylak, elpártolok tőled s Életképeiddel magadra maradsz, holmi Petőfikkel, Tompákkal, Vörösmartikkal… 
Dömsödi Goliath Péter  /Idegen írással; a levelet Petőfi diktálhatta/

--- 2011. február 13., vasárnap ►

Gonosz humor, de igazi minőség. HVG címoldal-plakát.

Meg egy tegnapi pocsolyafotó F/2011/039

A könyv, amit olvasok: Életem. Nagyon jó.
Golda Meir (1898 Kiev - 1978 Jeruzsálem) két évvel volt idősebb apámnál. Oroszországi pogrom elől 1906-ban a család USA-ba emigrál. Az apa, szakmája ács, három évvel előttük kimegy, a lehetőségeket-, és az útiköltséget megteremteni. A család beilleszkedik a helyi városi zsidó kolóniába. A kislány hamar megtanul angolul, iskolába jár. Ahol a tanítás ingyenes, de a tankönyveket nem mindenki tudja megfizetni. Ezért Golda 11 évesen kibérel egy termet, gyűlést és gyűjtést szervez. Sikerrel. Cikk róla a helyi lapban. Bekapcsolódik kamaszfejjel az ottani, amerikai cionista mozgalomba, nővérével, aki még nála is radikálisabb, merthogy a zsidók itt is a rabszolgák rabszolgái, meg kell teremteni a saját államot. Barátaikkal, már a harmadik alijázó (hazatérő) hullámmal, mindet otthagyva és mindent vállalva, Palesztinába utaznak. A hajóút több hét, a matrózok sztrájkolnak és valami bosszúból az utasok sózott vizet kapnak. 1921. Hosszú és keserves út után - kisgyerekek is - megérkeznek Tel Avivba, amit a század elején hatvan elszánt zsidó család alapított. Ott van, aki úgy fogadja őket, hogy jajj, vége a nyomorúságnak, hogy megérkeztek a milliomos amarikaik. Nehezen veszik be őket a kibucba, merthogy az ilyen finom kiasszonyok nem szokták bírni a fizikai munkát.

Nem jó.
A történet gerincét mutatva épp a java, az íze hiányzik. Egy nagyon érdekes ember érdekes élete. Hogy a család Kievben a hidegtől, az éhségtől és félelemtől mennyit szenvedett. A kislány egyik első emléke, négy éves, az utcán ordíbáló tömeg: Kriszus gyilkosai! , s bár akkor a pogrom elmarad, a család a fölső emeletre menekül, a bejárati ajtót a papa igyekszik eltorlaszolni-, a félelem megmarad. A gyerekek az utcán játsznak, a kozák lovasság közéjük gázol. USA, Milwaukee város, Csikágó fölött, a nagy tó partján. A kislány ámul, a papa - 1906 - autóval! szállítja őket új otthonukba. Rögtön egy áruházba, levetni a hozott rongyokat. A mama belérögzült aggodalomtól vezérelve azonnal nyit egy boltocskát, a család tiltakozása ellenére. A kislánynak a napi iskola mellett ott is munkája, a leckéit is gyakran ott írta.

1971-ben mint miniszterelnök visszalátogat egykori iskolájába, ahol mint királynőt fogadják. Zsidó helyett csupa néger gyerek, akik jiddis és héber dalokat énekelnek tiszteletére. Az osztály fölött kiírva Shalom. Ajándékként 1906-os bizonyítványa másolata, osztályzataival. Gyerekek kérik; mesél itteni éveiről, majd bíztatja őket, hogy legyenek őszinték önmagukkal és másokkal is.

Szeptemberben Labour Day, (május elseje?) virsli, sör, ünnepi felvonulás a város főutcáján. A menetet lovasrendőrök díszmenete nyitja, Golda kishúga rémül: kozákok! Az a bizonyos első szereplése a gyűlés szervezésével: ő a pódiumon előállva elmondja a tankönyv-problémát, (s bár anyja a szöveg megírására bíztatja, életre elhatározottan papír nélkül beszél. Később az ENSz-ben is, a Knessetben is.) Utána nyolc! éves húga elmond egy szocialista verset jiddisül. Cseperedik, ahogy írja, átéli minden fiatal lány kínjait, miért ilyen a hajam színe, szép-e a szemem. Aggódó anyja egy harmincas éveiben járó jobbmódú férjet szemel ki számára. Tizenöt éves; még tanulni, majd tanítani akar, ez az utolsó lökés, elhagyja otthonát, munkával tartja fönn magát. Társasága anarchista, szocialista és cionista fiatalok. Lázasan vitatják a lehetséges zsidó jövőt, éjszakákon át. Tudnak az 1908-ban alapított első kibucról. Már szerelmes is, itt is éppoly aktív, mint a szervezkedésben. A fiú megismerteti Byronnal, Shelley-vel és a klasszikus zenével. 1917 december, házasságukat csak szülői könyörgésre celebrálják zsidó rítus szerint. Első világháború, kapcsolatuk a környékükről induló katonákkal: a brit hadsereg alatt harcoló Zsidó Légió, zsidó zászló alatt indul, felszabadítani Palesztinát a török uralom alól. A nagynevű Ben Gurion megy hozzájuk Milwaukee-be - 1916 - ebbe katonákat toborozni. A cionista mozgalom végső célja kitisztul: hazát építeni Palesztinában. A háború vége felé egy nagyszabású megmozdulás: Amerikai Zsidó Kongrasszus. Az alígfelnőtt lányt beválasztják a delegátusba. Közben már tanít, jiddishül; írás, olvasás, irodalom, történelem.

Elindulnak, kis csomagjukban kurblis lemezjátszó. A szörnyű hajóút, csak New Yorktól Bostonig hét nap út, ott kilenc nap értelmetlen várakozás, Olaszországban ellopják csomagjaik egy részét, satöbbi. Tel Aviv. A még igen kicsi város már zsidó önkormányzattal, börtön nincs, csak tizenkét rendőr, akikre nagyon büszkék. A bevándorlókat a vasútállomáson a megbeszéltek ellenére senki nem fogadja, ott ácsorognak csomagjaikkal, végül egy kis szálloda tulajdonosa viszi magával őket. Az épület poloskás, első rémület után leszögezik, az új életcél mellett ez eltörpülő apróság. Majd szobát bérelnek, elektromosság, fürdőszoba, vécé nincs. A hentesnél nincs jégszekrény, földről vett újságpapírba csomagolja a húst. Amerika után szokni kell ezt is; mindent eltűrnek az eszméért, új hazát fognak építeni. Az otthonról jött levelek hónapokig úton. Elvergődnek egy kibucba. Ez is probléma, nővérének kisgyerekei. S a kibuc nem akar házaspárokat sem vállalni, a bébi itt luxus. (Ma ugyanez a kibuc - meséli -, konyhája mindennel fölszerelt, légkondicionált, természetesen.)
66. oldal, most itt tartok.

Nagylányom (1975) születésnapja, ebéd Dunakeszin. Előtte meghívnak a gekko ebédjére. Egy tücsök életének utolsó másodperce. Két falat között lányom megitatja az állatot, vizbemártott ujját a gekko rutinosan nyalogatja. Hír még, hogy míg Zsófi a fürdőszobában akváriumot mosott, Lecsó megette Boti ékszerteknősét. A kutya ugyanis ki tudja nyitni a kilincset.
Piri (2002) mesét írt:

A sziget!

Hol volt - egy tengeren.
És abban egy picike sziget.
Amit Cápa szigetnek hívtak.
Azért mert hesegtek a cápák
...
De abban a szigetben volt
 egy dzsungel egy folyó ház
 és egy hinta. Pedig lakatlan
 volt.
   a teljes mese

--- 2011. február 14., hétfő ►

Ebben a holtszezonban jönnek elő a díszkeretek,
ahol nekem kell alkalmazkodnom, hozzájuk.
Kb. ez az utolsó, a mai: Kedves műterem - A/11/02
34,5 x 21,5 cm.

Golda Meir tovább; a kibuc-élet.

Irás közben nosztalgiázik a kibuc-élet minőségén. Hogy mára (1975) már csak 230 van belőlük, de Izrael élete elképzelhetetlen nélkülük. És hogy jó lenne visszatérni neki is, de már túl öreg. Kezdetben nem volt virág, nem volt semmi, csak sziklák, szél, és megmunkálandó földek. Az ottani életét erdőültetéssel kezdte. Végtelen számú lyukak ásása kövek közé. Estére nem tudta mozgatni az ujjait, titkolta. Néhány hónap múltán végleg befogadták, megfelelt. Kevés és gyenge élelmezés. Egy arabtól vásárolták a tisztítatlan olajat, aki azt kecskebőr tömlőben hozta, s ettől halálkeserű volt. Volt a britek háborús készletéből visszamaradt konzervjük, ilyesmik. Az asszonyok utálták a konyhaszolgálatot, noha könnyebb volt, de az egyenlőség elvén ők is inkább utat-, házat építettek, őrséget álltak. A nemi egyenlőség első és igazán sikeres harcosai.
Mikor Golda konyhaszolgálatra kerül, azt hamarosan "reorganizálja". Bevezeti a meleg reggelit a téli hideg hajnalokon már munkából hazatérők számára. A heringet addig apró darabokra vágva szolgálták föl, de nem hámozták előtte, azt az asztalnál ülők tették meg. Nem mindenkinek volt kése, kanala és villája is(!), így kényszerűen olajos kezüket ruhájukba törölték. Ezen is változtatott, sőt - megdöbbenésre - burzsoá! - bevezette az asztalkendőt. A hét ünnepnapjára aprósütemény. De a férfiak péntek éjjel kijártak rá, mire tálalták volna, eléggé elfogyott. Ő fölvizezte a nyersanyagot, s dupla porciót sütött (ugyanannyi pénzből!) mindenki megelégedésére. Vadvirágot tett az aztalra, első reakció: ellenforradalmár!
Maguk kreálta ruházatuk kezdetben: textildarabba három lyuk, fejnek és a kezeknek. Derékban kötéllel összefogva. De ő ezt minden nap kivasalta. Férje virágokat fest az ebédlő falára. A kibuc lassan akceptálta ezt a amerikai stílust. Elfogadták a kurblis gramafont is.
Az első télen agráriskolába küldték, ahol kitanulta a csirketenyésztést. Szaktekintély lett hamarosan.
Férje kevésbé érezte jól magát, hiányzott a partner irodalmi, festészeti, művészeti érdeklődéséhez. A többiek sem voltak tanulatlanok, de elvből nem foglalkoztak ilyesmivel. A humorérzéket is hiányolta. Hiányzott a saját vécé és zuhanyozó, saját teakonyha.
1922, hamarosan GM-t választják meg, hogy egy konferencián őket képviselje.
72. oldal.

dátum:  2011.2.14.       fájl:  html-2011/mucsar-01.htm                 C.108013

Műcsarnok
Igazgató

Kedves Igazgató úr, vagy ötven éve festek. Nem rosszindulatból. Valahogy beleszoktam.
2012. októberben leszek hetven. Szeretnék akkortájt egy visszatekintő kiállítást csinálni az Ernst Múzeumban.
Dinamikus munkatársakat
és jó munkát kíván:

--- 2011. február 15., kedd ►

Hónap közepe, ma 6:05-re úszni. Már nem kérdezik, mert tudják, miért ilyenkor; az egész Lukács azon mosolygott, bíztatott, vízben, öltözőben, hogy aztán mindent bevallani! Tudják, ilyenkor gyónni megyek.

Levelet kaptam, 2000-ben magyarul is kiadták a Golda Meir könyvet, ez jó, de így aztán kevésbé érdekes beszámolni róla. De azért folytatom közvetítését, legalább egy darabig.

--- 2011. február 16., szerda ►

Kaptam ajándékba egy laptopot. Gyári dobozban, kétéves konstrukció, szakmai felettesem szerint érdemes erre áttérni a négyéves Asusomról. Rettenetesen feketén csillog a billentyűzet környéke, úgyhogy egy sarkán kipróbáltam mattra smirglizni. De elkezdett kifehéredni, nem megy. Papírdoboza jó maradék léceim függőleges tárolására. Nehezen kezdtem bele, idegen a gép, ajvé, itt hol van a micsoda - most már mindig tanulni kell -, aztán föltettem a kékkúti dombokat háttérnek, már kicsit otthonosabb.

Golda Meir. 1927 körül bajok kezdődnek. Férje pszihésen nem bírja a kibuc-életet, végül orvosi tanács, el innen, amilyen hamar csak lehet. A férj azt is kikötötte, hogy ebbe a kollektív gyereknevelés-stílusba nem enged saját gyereket. GM. is szeretett volna már babát, keserves búcsú, irány Tel Aviv. Reménye, hogy egyszer még sikerül visszatérni. Hiányzik az otthagyott csapat. Nehezen munkát talál egy jeruzsálemi hivatalban. Megszületik kisfia, Menachem. Visszatér vele a kibucba. Majd belátja, kötelessége előbbrevaló, mint boldogsága, vissza férjéhez, Jeruzsálembe. Négy nehéz év. Legalább a bébinek kell megfelelő táplálékot előteremteni. (Emlékezve, hogy a kibucban a legnehezebb években is azok mindig jóllaktak.) Megszületik lánya, Sarah, otthon elvégezhető munkát kell keresni, óvodai ruhaneműt, pelenkát mos. Nagyon vigyázni a cipőre, nincs pénz másodikra. Férje is dolgozik, de nincs olyan állapoban, hogy saját bajait, terheit megoszthatná vele.

Egy este elsétál a Siratófalhoz. Mint mondja, majdnem pogány, mindenféle emóció nélkül tér oda. Látja az imádkozókat, megérinti a zsidó múlt, és ez reményt ad a jövőre is. És a távoli jövő: 1967, a Hatnapos háború harmadik napja, június 7, csütörtök, egész Izrael lázban, fölszabadítva az eddig arabok által tiltott Siratófal is. Három nappal később New Yorkba kellett utaznia, de előtte muszáj volt elmennie a Falhoz. Előtte gépágyúk. Harcból-halálból megtért katonák, imasállal, a fal felé fordulva, "egyek voltak a Fallal". Beálltam melléjük. Ahogy állok, egy katona átkarol, fejét a vállamra teszi (nem hiszem, hogy fölismert), és együtt sírtunk. Neki bizonyára "otthonos volt egy öreg asszony melegsége", nekem egyik legfontosabb emlékem.

A késő huszas évek keservesek a bevándorlók számára. Nincs munka. 1927-ben több mint a fele visszafordult egy idő után. Külső arab nyomás is. GM. tágabb családja is szinte éhezik, széder estre nincs mit az asztalra készíteni. Akkor csodálatos szerencsére megharapott egy kutya. Emiatt Tel Aivba kellett utaznom, ahol végül sikerült valakitől tíz fontot szereznem.
84.oldal.

Koraéjszakai sétánk a Toldi Ferenc utcában. Egy lakás bejárata a járdáról. Túlvilági. Mikor negyven éve erre sétáltunk, az akkori lakóját még látásból ismertük. Aztán ezek a séták megritkultak. F/2011/040

Ez meg reggel négykor, ahogy ébredtem és szellőztettem. Ezt mindig le szokom fényképezni, mindig jó. F/2011/041

--- 2011. február 17., csütörtök ►

05:11 Amikor először fordultam hozzájuk, hogy honlapom számára a meglévő másfél helyett adjanak 15 giga tárhelyet, először elszörnyedtek. Hogy ilyen nincs, mekkora az ekkora, hát ezt meg hogyan. Mondom nekik, semmi nem történik. Csak és körülbelül két évvel járok előtte a mindenkinek. Nehezen kaptam meg. Most valami hasonló. Fölajánlottam a Sapientia szerzetesi főiskolának a Hittanlecke felnőtteknek - B/03/08A grafikámat, ajándékba. Keretezve, üveg alatt. (89-es Koldus keresztutamnak továbbfejlesztett változta.) Sűrű zárójel között, értéke kb. egymillió. A Főiskola bizottsága úgy döntött, nem tartanak rá igényt. A csacsik. Jó lett volna nekik, a szerzetestanulóknak. Való igaz, a szokásosnál nagyobb munkát és műveltséget igényel befogadása, és a tizennégy lapot el is kell olvasni, rajta megbocsátásról írt elmélkedésem. De hát kitől várna el az ember a nagyobb figyelmet, ha nem tőlük. Pechünk van. Hoztam haza, dobozban, ötször kellett közben megpihenni. A mű az évek múltával egyre súlyosabb :-). Tovább keresek megajándékozhatót.
Ha valakinek erre vonatkozó konstruktív ötlete - közintézményre van gondolva, ahol emberek szeme előtt -
Visszaemlékszem arra a régi malőrre, másik keresztutam viszontagságai. Ahogy barátom mondja, egy keresztútnak is megvan a maga keresztútja.

08:25 Mindig van remény, pedig már szakadok is négyfelé; tanítja Örkény. Ma huszonöt perc alatt az ezer. Igaz, hogy szabájtalanul, mert mell helyett páros hát. Ami sokkal gyorsabb. De akkor is.
Csak semmi sport! - mondta Churcill. Viszont délután aludt.

17:16 Golda Meir, most inkább belső történések. Váratlanul fölkérik, vállalná-e a Női Munkás?Munka?tanács titkári állását, nehéz döntés, mert ehhez Tel Avivba kell költöznie gyerekeivel, míg férje Jeruzsálemben marad munkájával, egyedül. Elindul, és ez hallgatólagos válásuk, bár mindig jó barátok maradnak, a férfi 1950-ben az ő házában hal meg. (Jellemző módon épp nem voltam otthon.) Jól értettük egymást, és nem voltunk egymás életformájára alkalmasak. Ettől kezdve rengeteg munka és végig lelkiismeretfurdalás (erről a problémáról sokat ír), hogy bár teljes figyelemmel igyekszik, gyerekeire nem jut elég idő. Egy gyűlésen elnököl, s fölteszi a kérdést, aki egyetért, tartsa föl a kezét. És hátul két becsempészett kisgyereke is fölteszi... Utazásai alatt gyerekfelvigyázó a már háromszobás lakásban. Több hét delegációval New Yorkban és Brüsszelben. Később azt mondja róla Ben Gurion, ő az egyetlen férfi a kormányban.
94. oldal

21:30 Megcsináltam az A/11/03-at, holnap napfényben lehet fotózni.

--- 2011. február 18., péntek ►

Fölmerült a kérdés, miért éppen ez a GM. élete.
Mert két angol van itthon, amit még nem olvastam,
a másik a Sherlock Holmes összes. És ez a nagyobb tészta.
Még néhány Greene-regényünk van, egyik jobb mint a másik,
annakidején azok fordításával tanultam a nyelvet.

11:56 És a tegnapi olajkép, 51 centi.
Műterem este - A/11/03, itt:
De gyanítom, így még túl sápadtka. Ilyenkor két út van.
Vagy még olyanabbra -
Lehet, hogy azfelé megyek. Statisztikailag az a nehezebb,
az vihet magasabbra.

14:55, (délelőtt aludtam), most ilyen. A fölső mezőt elszíntelenítettem. De akkor nem volt hova lépni. Maradtak kétségeim. A kép színes (szitokszó). Nem kívánt módon kétpólusúvá is vált. Nem szeretjük.

15:18, na, talán. Most meg a keret zavar, de nem merem bevallani. Pedig az egész ahhoz készült. Noha tegnap átfestettem, háromszor. Ha megúszom avval, hogy azt világosabbra-

15:39, alakul a nyomorult. Már majdnem olyan jó, mint kezdetben volt.

15:55 Tudom, Szüts erre azt mondja, Apó, gyerünk, rohasztani a keretet. Nézzük. Na, megyek Katának recepért. Sötétedik is már.

--- 2011. február 19., szombat ►

Szállást kaptam náluk,
két öreg- és egy vénasszony élt együtt
abban a kis veszprémi lakásban, negyvenöt éve.
És a fürdőszobában nem volt tükör.
Mért ne nézzek szembe romló időeredményeimmel;
tegnap 26:42, ezerre.
Törekedni kell a harminc percre, helyénvaló.
Az én koromban.

Még egy fordulót megért a dolog. Keretátfestés reggel,
A/11/03, uszoda és kirándulás között.
Reggelimajszolás keretmaszatolás közben.

És megemlítendő még két uszodábamenetfotó, hiába, túl erősek a torokizmaim, útközben lefelé nézek. F/2011/042  F/2011/043

12:55 A délelőtti sétánk Pilisborosjenőről indult, a távoli dombok ködben, egyetlen fotó az úton, F/2011/044. Ezt is csak ezért vettem észre, mert Robi szólt, nézzek oda. Avval csináltam, hogy a téma fotózhatatlan. De hátha. Ez a Sony nagyon okos.

--- 2011. február 20., vasárnap ---

Deske, már tegnap szerettem volna írni, szóval a napló utolsó fotója, a tájkép! Nekem nagyon-nagyon! Csodálatos olajzöldek, barnák, sienai vörösek, lehetnyi ultramarin, magenta...Micsoda buja színek a száraz hideg tájban. Őrület... F.

Golda Meir huszas évek beli barátairól ír, akik később szintén nagy emberek, az ország vezetői lettek. Shazar, korábban Rubashov, nagy elme. Sohasem tanított, de az állam megalakulásakor, 1948-ban, ő lett az első oktatásügyi miniszter. Az első nap megérkezett munkahelyére, egy szoba és egy titkár fogadta, írógép nem volt. Levette a kalapját, leült, és mondta a titkárának: Kérem, írja. Nincs írógép? Semmi baj, akkor kézzel. Mehet? "Minden izraeli gyerek négy és tizennyolc év között ingyenes oktatást kap a legmagasabb színvonalon." A titkár megjegyezte, evvel várni kéne néhány napot, az állam egy napja állt föl. Shazarválasza, oktatás-ügyben nem lesz vita, ez az első miniszteri rendeletem. S csakugyan nagyon hamarosan kihirdette Izrael Oktatási Törvényét.

Eskhollal 48-ban volt konfliktusa, aki akkor pénzügyminiszter, GM. pedig munkaügyi miniszter. Eskhol üvöltve követelte azonnal pénzt előteremteni arra, hogy az otthontalan, haláltáborokból és arab államokbeli gettókból ideérkezett, táborokban elhelyezett 700 ezer bevándorlót sürgősen széttelepíteni szerte az országba. GM szerint ez lehetetlen, idő kell. Mégis, hetek alatt sikerült sátorvárosokat fölállítani, GM. szerint ezek nélkül a markáns intézkedések nélkül az első kaotikus években valószínűleg összeomlott volna a fiatal állam.
Mint munkaügyi miniszternek, az ő feladata volt ezeknek az embereknek munkát adni, s ez által bevezetni őket az új életbe, letelepíteni őket. A prioritásokról Eskhol: Figyelj, egy házat nem tudsz megfejni tejért. Azt a tehén adja. Ha pénzt akarsz a tárcától, tehénre kérd. Az a fontosabb.

David Remez a közlekedés és hajózás, később a belföldi repülésügyek irányítója, a cionizmus napi gyakorlatba átültetője. Passziója volt az antik héber nyelvbe új szavakat kreálni, átültetve a jiddishből, mint például bulldózer, útjel, szenioritás.

Berl Katznelson, kis kétszobás lakásában gyakran dolgoztak együtt, mert utált mindenféle hivatalt, lehetőleg otthon ült. De egy ország leste a szavát, véleményezése nélkül a vezetésben sem történt döntés. Ha mégis nyilvánosan megjelent, előfordult, hogy két-három órát is beszélt a pódiumon. Senki nem ment ki közben, lélekzetfojtva hallgatták. A politika mechanizmusa nem érdekelte, a dolgok mélyét kereste.
102. oldal

Séta a Normafától a jánoshegyi Libegőig, meg vissza, mint újabban panírozás után mindig, vasárnap, Katával. Napsütés. Az éjjel kevéske friss hó eshetett. F/2011/045
Barátom meglepődve konstatálta, hogy képeimre klikkelve azok följönnek életnagyságban. (Egyébként hónapok óta.)

--- 2011. február 21., hétfő ---

Piri unokám kevéssé terjengős mailje (gyengébbeknek: "mi újság?":

Szia apó! Mizu

A Frankel Leó úton, az uszoda melletti lakóház bejárata elé a járdára réztáblácskákat rögzítettek. El kellett a képet sötétítenem, hogy a szövegek valamennyire olvashatóak legyenek. Így is lehet emlékezni. Léptéknek ott a cipőm.

23:00h átmentem a T-mobilhoz, de a vonalam még nem él, valami zűr

--- 2011. február 22., kedd ---
 
Átmentem a T-mobilhoz egy igen kedvezményes flotta-tarifa kedvéért.
Este kellett volna, de csak reggelre aktíválták. Számom maradt.
 
Szüts megnyitója ma hatkor a Bartók 32-ben! (Nélkülem, beteg, nátha, ágyban.)
 
Minden csodálatom a Google-é, ahogy ezrével szkenneli a világ könyvtárait. A múltkoriban Gábor barátom Kazinczy-utalásokat keresve a neten rátalált egy 1830-ban Budán kiadott könyvre, ami egyébként 1963-ban került a kb. Cambridge-könyvtár tulajdonába. És betűfelismerő programmal megfejelve, úgyhogy a Kazinczy-szó mindenütt sárgával jelölt.
Őrület. Régóta izgat, hogyan csinálhatják. Így. Szellemesebb, mint gondoltam. V alakban a könyv és kétoldalas a szkenn. Vagy inkább csak két üveglap, leszorítani, és egy olvasófej a két oldalhoz. Meg egy lapozó-szívófej, gondolom, hátul látszik egy hajlított puha cső. A tegnapi újságban volt.
Roboticbookscan a neve. Persze így már könnyű volt jobban körülnézni,
megmutatják: http://www.roboticbookscan.com/index/products/video

CSAK MÉRNÖKHAJLAMÚAKNAK:
Szóval nem szkenn, hanem fotó két Canon 50 mm. objektívvel, sokkal gyorsabb, persze, és azonmód képernyőre. Max. 2500 pages/hour, 300-600 dpi / pdf, jpg, tiff, raw. A sebességnek nyilván a papírkímélés szab határt. A szívófej kissé megtolja az oldalt, akkor egy legömbölyített falap alányúl, stb. Sőt, ahogy nézem, lehet hogy nem is szívófej, hanem valami kis tapadófelület. Nem, mégiscsak szívás lesz, most nézem negyedszer, meg-megállva. Ott a gumicső. És az bizonnyal a legkímélőbb.

CSAK CICAHAJLAMÚAKNAK: egy feltűnően lusta, ámbár utazókedvű állatka

--- 2011. február 23., szerda ---

Piri, küldök neked egy verset, én nagyon szeretem. Zelk Zoltántól. Ő mondja el. 104 éves lenne. d.

Nagyon jó csak nem annyira rimmel! Tudok én is egy verset!

Hovátünt a séta?
elrepült talán
Erre fújta amara égre földre tán
Mikr jön majd vissza
akkor mikor földre állsz hihihi

Ezt a verset még én írtam!
Piri

Múltkoriban én is nevettem egy jót a homeopátiát kifiguárzó filmecskén.

A mai Népszabadság melléklete: Dr. L. Monagnier Nobel-díjas (AIDS vírus felfedezése) mondja, a kétszáz éves gyógymód rengeteg klinikai vizsgálat alapján igenis hatásos. Már történelmileg is sikerrel alkalmazták a tífusz, skarlát, sárgaláz, spanyolnátha, kolerajárvány ellen. És meg is magyarázza, hogy miért. (Egy evvel is foglalkozó nemzetközi kutatóintézet vezetője.) Hogy az erős higítás után is az eredeti anyag elektromágneses tulajdonságai tárolódnak a víz szerkezetében, és képesek erős biológiai hatást kifejteni. És testünk 70%-a víz.

Egy másik Nobel-díjas, Brian Josephson (Cambridge) ugyancsak: A homeopátia hatása nem a vízben lévő (kevéske) molekulák hatásán alapszik, hanem a víz szerkezetében az alapanyagok hatására bekövetkezett változásokban.
Az én vélekedésemet megfordította. A házunkban a földszinen jobbra van az egyesületük. Mostantól másképp nézek arra.

--- 2011. február 24., csütörtök ---

E-mail jött, egy fotót kaptam, no lám.
Egy járdadarab.
Varga József opusza.

Csak lefelé kell nézni.
Mindenkinek.

Köszönöm! Csak azt a kis módosítást kérném, hogy ez egy úttest közepe. A fehér a választóvonal. Tisztelettel: V.J.

Ó, ó, kezdem, elkezdem. Bár még félbeteg. 43. alkotóházi év/szezon; kinyomtattam az ÚTRA VINNI fájlt, ez itt a műterem-csomagolás részlege. Hamarosan március. Egyszer, tíz éve, egy egész tarisznyát otthon felejtettem. Kecskemétről fordultam vissza.

Próbálkoztam, és ide is fölteszem, hátha valaki-

Kedves R., nem volna módja most segíteni nekem?, illetve egy idős tanítónőnek, én csak közvetítek; meg kellene válnia a válijától. Egy régi-régi, korai Zsennye-alkotóházi ceruzarajzom. Nem egy nagyon erős, de tisztességes, és ilyesmi már évtizedek óta nem kerül elő.
(Itt jobbra a rajz egy részlete.)
Zsennyei kastély II. -B/70/03
Tudna esetleg segíteni ebből valami pénzt csinálni?
szívélyes üdvözlettel: d

Szétszedtem a szkenner diafilmet fogadó fedlapját. Próbáltam szétpattintani a gyengeárammal működtetett világítódobozt. Mire rájöttem, hogy nem abból folyik valami piros lé olyan erősen, már rég elméletet gyártottam hozzá, hogy mi alkatrész lehetett az ott benne. Vigyázat, a marha férfiak már csak ilyenek, másutt is. Figyelembe veendő, utasítás kiadáskor, veszekedésnél.

--- 2011. február 25., péntek ---

Homeopátia, tovább. Kategória: magánvéleményem. (A h.-t nem ismerem és nem használom.)
Kaptam egy sajnálatos hangvételű katolikus ellencikket. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy nincs. Első belelapozásra egy hívő ember véleménye, aki más hívő emberek, és egyháziak véleményére is támaszkodik. Egyházam esetleges elutasító állásfoglalását feltétel nélkül elfogadnám. Így marad(hat)nak kételyeim, miszerint nem feltétlen ördögtől való, amit nem ismerünk. 28 oldal a teljes cikk, el fogom olvasni, aztán majd meglátjuk a végére.

Hivatkozik pld. a számomra is nagytekintélyű és kedvelt Kovács atyára, aki (nem ironizálok) sátánügyi szakértő. De ő pld. szerintem egy dologban biztosan téved. Tizennégy évig napi 34 percet jógáztam, ászanák és pranajámák. Lélegző- és izomgyakorlatok. Állítom, semmi káros szellemi befolyással nem volt rám. A szakállam károsult. Fejenállás közben lányom nyuszija zavartalanul rágcsálhatta.
Hogy veszélyes lehet?! Akkor az egy egészen más mező. A biciklizés is az.

A fenti 1970-es zsennyei grafika már egy műgyűjtőé. Reggel Robi barátommal nézegetve a földre tett munkát, ötlet született - a rajz angyalföldi tulajdonosát ilyen kérdéssel nem akarván megzavarni, magam döntöttem -, az 51 centis rajz tetejét-alját levágtam, 13 centi maradt. Délutánra ötezerért csináltak hozzá a Mechwart-sarkon egy profi grafika-keretet, aztán még itthon sötétzöld paszpartú, a gyenge-közepes rajzból rajz lett. Telefonok, majd este egy kis utazás vele. Kata barátnőjének megvan az éves villanyszámla hátraléka.
A rajz tehát ilyen volt: B/70/03-régi
És ilyen lett: B/70/03

Épp húsz éve volt már valami hasonló. '91 novemberében egy budai galériában láttam meg egy régi képemet, öreg barátom, a májspecialista meghalt - sokat sétáltunk együtt, neki pointerje volt, nekem bernáthegyim -, özvegye árulta. Kölcsönkértem a munkát a galeristától, avval, hogy holnapra csinálok neki egy rendes váli-keretet. De aztán a képet is átfestettem, meglehetősen, avval a felgondolással, hogy az özvegyet aligha érdekelheti, ha meg új tulajhoz kerül, csak jól jár. Véletlen egybeesés, az is nagyon korai, szintén 1970-es munkám volt, A/70/04.
Írtam ezt szombat 02 - 04:30-ig, fekszem vissza. A gép olyan csöndes, most le se kapcsolom. Valami speciális, hatalmas, gyönyörű kéken világító hűtőbordák vannak benne. Látom az ágyamból.

--- 2011. február 26., szombat ---

Gábor lábadozásomhoz küldte. Hála.

Benjámin László : AHOGY ELJÁTSZIK...

Nevetséges, de nem nevettető,
ahogy eljátszik velünk az idő:
ahogy odaad, ahogy visszavesz,
ahogy kicselez, ahogy kicserez,
ahogy elkever, ahogy felfedez,
ahogy élre tesz, ahogy félre tesz
ahogy eltöröl, ahogy megjelöl,
ahogy életre kelt, ahogy megöl,
ahogy megtalál, ahogy elveszít,
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,
ahogy mélybe húz, ahogy partra vet,
ahogy kinevet, ahogy betemet
ahogy naponta újra hiteget.

Rögtön betettem a VERSTÁRba is. Legtöbbünk csak a sztalinizmusáról tud. Pedig költő, sőt, ember.

--- 2011. február 27., vasárnap ---

Kinga hajmosás után a konyhában minden lelkesedés nélkül a vulkáni kitöréseket tanulja F/2011/050

Golda Meir a forgatagban - betegség, egészség - elsodródott. Remélem márciusban, Kecskeméten, majd.

Az alábbi opusz B.I.-nek ajánlva.

Kedvelem ezt a nadrágot. Jól működik, és ami a lényeg, elől egymás alatt két zseb. Így, begombolva, már térdközelben, véletlen is ki nem rántható módon tárolva balfelől az igazolványos tárca, a túlsóban a pénz. Fölöttük lévő zsebekben jegyzetfüzet, ill. kulcs+bicska (ez utóbbi csak elvi okokból). A nadrág tervezője igazi művész. Átlépve a szent fölösleges tartományába, a magasabb szellemiségekbe, egymás mellé két övtartó pántot tervezett; mondhatni, tökéletes fölöslegesen. Én legalábbis okát nem tudtam fejteni. De egy nagy művész is tévedhet. A kritikus helyen, a zárógomb (slicc) közeléből egy pánt viszont lefelejtődött, a nadrág ilyenformán előrebiggyed, satöbbi. Be kellett avatkoznom a műbe, akár tegnap hajdani rajzomba, a hiányzó tartópántot másünnét lefejtve már én varrtam most oda. Az anyag lágyan engedett a tűnek, még gyűszűt se kellett használnom.
Készülök Kecskemétre.

Kata jött a hírrel, hogy az EU szabvány szerint a csirkéknek
csipegetőt
tojórudat és
kapirgálót kell biztosítani. Berény Róbert, ó! Ha még szabadna javasolnom Derkovitstól a HÍD TÉLEN-t.

--- 2011. február 28., hétfő ---

Uszodából kerülőúton hazafelé, mert boltból, úgyhogy átvágtam a Mechwart-parkon. Ahol megdöbbenésemre, bár kókadozva, millió lila virágocska a fű között. Kata megmagyarázta, hogy ez árvácska, és épp ezért nevezte el így a néplélek, mert bírja még a telet is. Nagyon jó.

Bernáth Aurél mellékes kis könyveit olvasom elalvás előtt, boldogan. Most a Kisebb világok, szösszenetek a művészet szerepéről, sorsáról, lehetséges jövőjéről. Szinte minden végkövetkeztetése hibás (felőlem nézve), de amilyen kultúráltan, differenciáltan és tapintatosan fogalmaz, gyönyörű, lenyűgöző. Viszem le őket, Kecskemétre. Kisebb világok, Gólyáról, Helgáról..., Feljegyzések éjfél körül.
Érekes lenne egy Bernáth Aurél - Kadhafi közös weekend, mondjuk Balatonszéplakon.

Indulásomkor úgy gondoltam és döntöttem, hogy szakmám okán szegénynek kell maradnom. (Szegény akartam maradni, az se sikerült. Déry) Csakugyan nem hajtottam a pénzre. Voltak nehéz idők, voltak, persze. Tán még évtizede is anyácskámtól kellett többszázezret kölcsönkérnem. Nekem ajándékozta. De ma. Nagy fekete autó, meleg műterem, és kb. két kompjuter + az életbe induló gyerekeink meglehetős ügyei. Az Aulich-kiállítás után tudtam pénzt félretenni. De ennek emberi kezeléséhez nincs megfelelő intelligenciám. Százezer alatt rettentő smucig, míg fölötte igen nagyvonalú. Időnként fordítva. Nem megy. Kb. úgy csinálom, ahogy kell, de közben magamban... Igyekszem.

Amiért ez most. Lenyűgözött a pécsi Nyolcak kiállítás; hatalmas és soha többet-élmény. És ostobán nem vettem meg 14 ezer forintért a katalógust, pedig minden benne van; csak a lelkem sírt utána. Hogy ezt még egy ideig esténként, villanyoltás előtt. De a könyv drága, és kényszeresen úgyse tartom meg pár hét múltán, tudom. Most, korrigálandó, hogy egy festményt adtam egy barátomnak; mellesleg megkértem, hozna már egyet Pécsről, fizetem. És itt is van, ingyér, celofánburkolatában, Kecskeméten bontom csak ki. Addig bianco ünneplek.
Szeretnék néha egy tétlen-békés-ernyedt órát. Talán egy fotelt vásárolni?