VALI NEWS

Nálam 05:40-től 06:00-ig szabadfoglalkozás, másodnaponként. Épp engedem le munkaszékem karfáját olvasópozícióból íróba, mikor belémnyilall: hiszen minden rendben van. Áhitatos, ritka pillanat.

08:59 Lábam kissé unja az életet. Ortopédorvos. Aki egyetlen megjegyzésével romba dönti békés négyéves hitemet, miszerint az MBT-cipő helyettesíti a lúdtalpbetétet. Hogy az egyik a hát- és vázizmokra, a másik a lábra. Így hát most újból. Bár az egész pásszé*, mert ha nem felejtem, úgyis lábujjhegyen járok.

*Passzé fr. divat rugalmas, feszes kötés (derékon, csuklón, nyakon) - ???

09:45 Deske, sőt. Passement= paszomány (!), passepoil = paszpol (szegély). Viszont: passé(e) = múlt, elmúlt, a múlt, múltával. Itt inkább azt, kissé vulgárisan: tök mindegy. B.

És Szent Mihály útján (Török utca) beszökött, csak én vettem észre, a lábam előtt, ugyanis F/2011/199

10:11 Kedves Deske, nem az ősz szökött be, hanem az aknázómoly, ami augusztus elejére "elégeti" az amúgy másfél hónappal később sárgulni kezdő vadgesztenye leveleit. Szilvák, diók, feketés-barna gombákkal pusztulnak, almafélék görcsben a tűzelhalástól. Ami megmaradt annak a spanyolcsigák járnak a végére... Ha nagyanyám feltámadna, elsápadna a rémülettől, hogy közben mi történt, mit tettünk a környezetünkkel.
M

Az Artchivum Művészettörténeti Dokumentációs Kutatóintézet és Adatbázis magyarországi intézetének jövőben finanszírozását és működését 2011. augusztus 1-től megszüntetem.

Intézetünk magyarországi működéséhez nélkülözhetetlen anyagi forrás hiánya miatt az Artchivum munkatársainak státuszát (állását) 2011. július 31-i hatállyal felmondtam.
Bélai György

Félálomban, hajnalban eszembe jutott az egy egérmozdulattal fölnagyítható képillusztrációk eleganciája. Úgyhogy törlöm, amit eddig-, és az egészet előlről kezdem. A Tanú ez a kőhalom - Zsidó temetők Közép-Európában (1993) kötetünket dolgozom föl az OSZK. Elektronikus Könyvtára számára.
Aztán a reggel. Ha a tenyérpárnámra (így mondják?) koncentrálok, az hol és milyen erőt visz, akkor szebb a gyorsúszás kartempója. 2. Akkor is, ha a tempók között harmadmásodpercre mozdulatlanná dermedek. Tegnap a professzorasszony (hátúszik) véletlen hozzám ért. Ma megállítottam, nem rúgnál meg ma is egy kicsit?! Hogy érezzem, törödsz velem!
És aztán itthon. Békés mosogatás közben egyszercsak. A habok között egy meduza úszkál. Igen vékony uborkaszelet.

09:59 Kedves Váli Dezső! A kéz párnás része a tenyér, maga csak ne ábrándozzon a tenyérpárnáról, mert olyan nincs. Lehet, hogy fölöslegesen adta a Teremtő, mivel a kutyák szeretnek beleharapni, ami nem jó senkinek... K.

21:30 Második napja csinálom, és most estére lett kész. Az OSZK számára a Tanú ez a kőhalom E-változata. Ez a könyv eddig csak nálam volt meg ódon változatában. Kitalálva már milyen egyszerű az egész. Nagyszabású játék volt, sok nagy izgalmakkal. Ami az amatőrök keserve és jutalma.

A nyolcvanas évek vége felé vagy 160 zsidótemető-kép készült, kb. a felét tartottam meg. Ez a nyolcvan forog most milliókért, gyűjtők között, érdekes minden évben előkerül egy-egy belőlük. Most az egyik legjobbat árulják: Régi zsidó temető (csöndes kert) - A/85/17 A kép hátán a Csontváry-termi kiállítás címkéje: 27100 forint. 1985. Ha jól emlékszem, a TV-interjúban Szegváry Katalin harmadszor is rákérdezve azt firtatta, miért áraztam ennyira magasra a képeket. És mi az, hogy a javát múzeumnak szánom?!

08:45 Kedves Deske, most leltem! :) Föltette egy srác a youtubra (khm...khm...lehet, hogy kissé? szabálytalanul,*) Maár Gyula 1965- ös lírai riportját Pilinszky Jánosról
http://www.youtube.com/watch?v=IQsyQl7JRv8 Óriási erőt ad, reggel óta ezt hallgatom, pedig ezer dolgom lenne.
Hogy szakszerűen mondjam : újrainstallálja az embert.
* (Ha betartanánk a szabályokat, akkor sose nézhetnénk meg a filmet, nagy dilemma) üdv.: S.

1967-ben kapcsos füzetbe kéthetes naptárakat írtam magamnak. De mi van az intéznivalókkal, amik nem dátumhoz kötöttek. Azóta sokféle, 41 év; sose tudtam megoldani. Illetve csak elvben: parafatábla az asztal fölé. De nem hogy ott, az egész kőrbefalon nincsen erre hely. Tegnap erre jutottam, mutatom, hátha. A deszka, ha kell a hely, félrerakható. Ahány rajzszög, annyi dolgom. Sok dolgom. Boldog vagyok. A huszonnégy Töreki-képet hat nap alatt még nem jutott idő kiteríteni, megnézni.

20:20. Megcsináltam, majd észbe kapva újra, már a fölötte-polc peremére. Ehhez harmadszor is meg kellett írni az összeset. Már tudom fejből. Szemben velem Monsieur Braque pillanatra elmosolyodott.

Szia Deske! Egy csodálatos gyűjtemény. 5.000 művész, több mint 100.000 festményét
tartalmazza. Tulajdonképpen egy Web Múzeum. Érdemes lementeni. B.
http://www.mystudios.com/artgallery/

Reggel rendkívül alapos zuhany, Gáborral Mécs Lászlót vitattuk. Ugyanis tegnap átküldött egy meghökkentő, gazdagon víziós, széleshorizontú verset. Látnoki; ál-békekonferenciák, testkultusz, nyugdíjban és a műveltségben hitt. 1929! S a vers megformálásában szerintünk néhány igazi hasraesés... pld. embervért ivott, angyalszárnyait megint csak bekenték, tébollyal nézi kis fiát. Hogy ez mi okból. Fegyelmezetlenség, hogy ötletet sajnált kidobni, önértékelés-defektus? Szoktam mondani, műalkotás létrehozásához vagy hétféle tehetség kell.
Hazafelé is még erről. Itt ugyan éppen emésztjük az egymástól hallottakat: F/2011/202

Körötte ál-történelem, ál-békekonferenciák,
S valami részeg dáridót és szinte bacchanáliát
foszforeszkál a rothadás: testkultusz, tempó, technika,
boksz, tenisz, szépségversenyek, pénz, élvezet, Amerika.

Ő taglózottan és kukán egy helyre néz, mint egy süket,
nevetnek rajta, mint, aki nem érti már a nyelvüket,
Dante poklánál rémesebb, vadul lefékezett pokol
forr benne s idegeiben egy egész világ haldokol.

Hitt egy királyban, hitt a jó hazában, feljebb léptető
szamárlétrában, a kenyér szentségében, /a vastető:
a jogrend, törvénytár alatt/ munkával szerzett kis vagyon
varázsában, nyugdíjban és a műveltségben hitt nagyon.
[ a teljes vers ]

21:16 Deske, azt merészelem gondolni, hogy történelmet az írodalom hűségesebben adja vissza, mint a történelemkönyvek. A fejcsóválással citált sorok - nem maga az akkori véres történelmi közelmúlt? Meg a félelem az egyáltalán nem biztató jövőtől? Nem hinném, hogy fegyelmezetlenségből maradtak ott azok a vörösmarthysan tébolyultnak tűnő passzusok. S.

04-06h a Kondor-emlékére-képet kezdtem rendbetenni. Már jelentkezett a Szépműv. Múzeum restaurátor osztálya, a képet kedden várják. Görbült és karcolódott. Az évtizedes padláskoszt le tudtam szedni róla. Aztán estig a Müv.tört. Tud. Intézettől végül kölcsönkért 78 zsidótemető fotóm. Folytonosan halogatták, átvállaltam. Szkenn, komplettírozás, udvariasságból nekik két pld. CD, végül a honlapra is. Nem csúcsminőség, 74-ben kezdtem ezt, gyenge objektívekkel, kisgéppel. F/75/78. Este még a Mammutba, a VÁLINEWS újabb printkötetét spiráloztatni. Bár ha az ARTCHIVUM szörnyűséges módon csakugyan lenullázódik, akkor ez hova kerüljön?
Ma is ledolgoztam magam a sárga földig. Hivatalból hajt a tatár. Hete hazahozott 24 képeimet még mindig nem tudtam megnézni.

Penitenciám legutóbb, még Balatonszéplak-felső: tegyen valami jót. Ezen tűnődöm azóta. Ne affektáljunk. Teszek mást is, egyáltalán?

Tegnap éjjel három (másnap még négy)órás skype-beszélgetés intenzíven búsuló barátommal, akinek most bizony el kell kezdeni megtanulnia öregedni. Ezáltal a szombati munkanap ugrott, persze. Hát délelőtt, hazaérve, alvás, akkor Fehérvárra vonattal, nem ismerem Csók Istvánt. Gyűjteményes kiállítása, két épületben. A rohadt életbe, megint egy baromi nagy festő. A köz nem használja, sőt leminősíti, amiben szerepe van annak is, hogy a mester erőteljesen kedvelte a (női) popókat. Édes Istenem. Én is. Csak én másként viszonyulok a problemakörhöz. Csak ő le is tudta festeni őket.

Holnap majd ide a képeket is, csak előbb abszolválni az idei előszoba-fölseprést. Evvel elmaradtam. Többszöri megbeszélés tárgya volt. A munkafolyamat maga úgy hatvan - száz másodpercet vesz igénybe, hála tíz éve kéz alatt vett nyolcvan centi széles partvisomnak, amit gömbcsuklósra szerkesztettem át.

--- 2011. augusztus 7., vasárnap ---

Tehát Csók István (1865-1961) életmű-kiállítás, el vagyok bűvölve. Száztíz kép, akt - csendélet - tájkép - portré - és nagyszabásúnak szánt bonyolult, sokalakos képek. Ezeknek a vázlatai a jók.
Székesfehérvár, a Deák-gyűjtemény háza
(Oskola utca 10.) és a Csók-képtár épülete,
egymástól ötven méterre.
Nyitva szülnapomig; október 2-ig.
Robi, javaslom, ősszel, hazafelé az Őrségből, kanyarodj arra!

A félsötétben csendben fotóztam is. A biztonság kedvéért még az életét is. Jelzem, a felesége is gyönyörű volt.

Aztán már hazafelé, édes búcsúzóul, a fehérvári szombat-délutáni korzó-főutcán még egy utolsó, gazdagfaktúrás Csók-kép, színben is tökéletes. F/2011/204. A kisasszony bal keze mutatóujját kinyújtva felejtette.

Kedves Deske! Olvasva legutóbbi bejegyzését jutott eszembe, hogy nemrégiben olvastam egy írást az öregség örömeiről. (Hátha kedves barátjának is segítségére lesz. A teljes cikk: http://csermelyblog.hu :
Csermely Péter: Soha nem késő felfedezni az újat magunkban! Avagy: Hogyan segíthetjük az idős kor tehetségeit?

Az errefele tapasztalható idősebb kori fejlődéshiánynak és tanuláshiánynak az egyik igen fontos oka az önbizalom hiánya. Annak a fel nem ismerése, hogy elképesztően nagy tartalékok vannak mindannyiunkban.

Minden felnőtt a tulajdonságoknak éppen olyan felfedezetlen kontinenseit rejti magában, mint egy egyszerű baktérium, amely a génkészletének csak a tizedét használja rendszeresen, és a génjeinek a kilencven százaléka arra vár, hogy legyen valamikor olyan környezeti hatás, amikor ő lesz a megmenekülés letéteményese. Lehetne tehát máshogyan is élni errefele. El lehetne hinni azt, hogy érdemes az újba, a nagyon újba belevágni, mert képes

Szent Domonkos emléknapja (1170-1221). Egy korabeli iratból: Vidám tekintete tanúskodott a belső ember tökéletes összeszedettségéről-

Huszonhatodik éve ülök ezek a helyen, másnaponta, Budai Ferencesek. Húsvét éjjelén, április 24-én a térdeplőre lecsöppent egy kis gyertya. A takarítók nem vették észre. Tűnékeny műemlék, kerek világon csak én tartom számon. Ma megörökítettem. Az én mellette-szandálom is pusztítja. F/2011/205

Kisfiú korától mindig hoztam haza neki múzeumozásból egy képeslapot. Ma már postán küldöm át Miki fiamnak, a fehérvári Csók-kiállítás választékában ezt a reprót találtam: Újházi Péter: Gólem, vegyes technika kb. 60 cm.

Zalyylik az élet. Délelőtt a kétméteres Kondor-kép tetőcsomagtartón a Szépműv. Múzeum restaurátor-műhelyébe, több magyar hajolt össze aggódva fölötte. Egy hónap munka lesz vele. Most lett rá idő: megnéztem-, szétteregettem a Töreki-huszonnégy képeket. Tényleg három jó belőlük. Azokat keretbe. Aztán majd a többi: elkezdődik a.
Nagyon fáradt vagyok.
Nem érdem.

Sunyin, sok éve már. Félrekapott tekintet. De ma - reggeli után, legkésőbb délig -, be fogom bevallani magamnak: hiszen én egész nap a honlapomat csinálom. (Két) monitor előtt, hajnaltól éjszakáig. Amikor nem mosogatok, pisilek, vagy festek. Adatbevitel, NEWS, struktúraigazítás; és hozzá jön még a levelezés. Szüts szép fogalmazásával lényegében rendcsinálás. De ez nem mentség.
Viszont - bár sajnálatos - teljeskörűen kellemes.
11:35 Bevallottam magamnak. Köszönöm.

Kedves Dezső!
Melyik az a három jó kép? Kíváncsi lennék.
Én is tippeltem. Ha min. kettőt eltaláltam, akkor idomult az ízlésünk.
Üdv: F.

Kedves F.! De rég… örülök a jelentkezésének, ill. köszönöm.
Önelvárása túlzó, a felvétel nem megfelelően informatív (direkte). Éjjel lefotóztam (már öt), hamarosan mutatom.
Polcon balról 2.
Fekvő balról 1. de azt nem is látni.
Földön falhoz támasztott jobbról 2.
d.

Szia, Deske, bocs! Csak volt egy mondat 2 napja az eszemben, (egy magyar film kapcsán), kiváncsi voltam, te mit gondolsz erről: "Európa csendes, újra, csendes, elzúgtak forradalmai... de szabadságát nem vívta ki". Jó, tudom, ez nagyon patetikusan hangzik, stb, de ma kérdeznek a gyermekek, és végülis mi is. Mi a túró ez az egész? Ki, hol, miben kötelezi el magàt? H.

<<Ki, hol, miben kötelezi el magàt?>> Bocs, pontosítanád a kérdést? Vigyázat, csak évszázadokban, lassú változásban (nem fejlődésben), és Istentervekben tudok gondolkodni, napi fordulatok nem érdekelnek, nem értek hozzá. d.

- - - - -

Most - 2011. aug.10., 13:33 - már csak az első kettőben van teljeskörű bizodalmam.

Pihenés, délután Margitsziget, a bicikliút a hídon még mindig nincsen kész. Végh Alpár Naplója a padomon, szemközt a napsugaras réttel, mellettem szokásosan Arany János bácsi üldögélt, csöndesen. Útközben F/2011/208, F/2011/209, F/2011/210, és egy cédula a kalapbolt ajtaján, mit nem értek teljes valójában.

17:37 A mai nap két hozadéka eddig: varrókészletem újra komplett, cérnabefűző szerszám. Valamint baráti morgásra a főoldalra egy szó betoltása.

Ki ez a szelídtekintetű hölgy? Aki oly nagy hatással van ránk. A szeme első előtti szerelmemre emlékeztet. Mozdulatlan egér rá, majd klikk.

Egy házassági hullámvölgyben lévő asszonynak mondtam: Például csókolgasd a párod fütyijét. Annek szoktak a férfiak örülni. Vagy húsz éve gyónás keretében mondta nekem a drága György atya, akivel később annyit vitatkoztam: szex: házasságon belül mindent szabad. Vagy tíz éve meghalt már.

Csak legyűrjük ezt az augusztust is, mint bíztatom magam négyszáznál a vízben, hogy mindjárt itt a fele.
Tegnap egy nosztalgiafotó a Margit utca sarkán, hogy hátha megint.
Ott néhány éve eldöntötten megállok futás közben, ha piros a lámpa.
Ilyekor magam alá nézek.
És két éve, havas időben, csináltam itt egy jó fényképet. F/2009/005.
Hát ezért. F/2011/211. Az erős fényben a kis Sony rekordot döntött, 9,7 megabájt.

A résbeszorult csikken már a helyszínen is eltűnődtem, ott hagyjam-e, vagy talán tüntessem el.
Jó az ott.

Tegnap Szent Klára (1193-1253) ünnepnapja. És most, a XXI. században, az íróasztalomnál, villanyfényben, hajnalban, a zsolozsmában olvasom kedvesen buzdító levelét, amit III. Béla királyunk unokájához, Prágai Szent Ágneshez írt. Azért ez elképesztő.

09:31. Nehezebb leszoknom a járdákról, mint a fejvakarásról. Ez is testközelben, örökké. F/2011/212.

10:06 A mai Népszab. utolsó mondatai: Lao Ce azt mondta, az igazi utazónak nincsenek konkrét tervei. Nem is feltétlenül azért megy, hogy mindenáron célba érjen.

12:19 Ádámtól jött.

A VICCTÁR-ban van már egy csokorra való Marabu. Tud a pali.

13:03 Minap vendégemmel egyszerre bólintottunk rá, ez a tavalyi képem enyhén szólva nem az igazi. Kissé színes is (szitokszó). Ma tovább. Először a fullfehér irányába próbálkoztam. Az döglött volt. Végül a keretét is meg kellett kalapálni, hozzászínezni. Most megkapja a második fehér rajzszöget az oldalába. A/10/24

Szűk-ség szeretetem nem teljesen azonos a puritanizmussal, amúgy is lyukas, figyelembe véve a valaha öt fényképezőgépemet, a mai kurblis zseblámpáimat, a GPS-t. De mégis valós, kedvelt irányt tükröz. Ami korlát és korlátoltság miatt kimarad belőle, azt pld. Kata tudja. A mű láthatóan csipőböl született, nem kimódolt. Egy teljesen fölösleges második kiskert az ablakpárkányon, csendélet; kavics, porcelán, kagylóhéjak, akár a szeretett németalföldieknél; kiegészítendő a földön lévő cserepes virágai látványát. Ajándék a szemnek, az arrajáró szomszédoknak, önmagának. Hogy ma, évek után rácsodálkoztam, már nekem is. F/2011/213

Megérkezett az ötven új képkeret, évek óta már nem én csinálom, barátaim szervezik. Katával fölrámoltuk a galériára, és most ott vannak. Sok képet kidobtam, hát keret volt is, bőven. Van ebben az üzemi nagyraktárban valami mélységesen lehangoló.

--- 2011. augusztus 14., vasárnap ---

Kompjuterből, minden szerszámomból tartalékpéldány. Egyebekben bírvágyam - ha eltekintünk zseblámpáimtól - a kettes számrendszerben rögzítettekre korlátozódik. Szeretem, amikor valami nem az enyém. A NEWS eddig 24 printkötetét is az Artchivum Intézetnek ajándékoztam, ott jó helyen. De hát egyetlen példány, kiderült, sajna szükségem lesz/lehet rá. Kissé kínos, bizonytalan időre visszakértem. Váratlan halálom esetére táblácska rá.

Vasárnap. Kata-hozta hír, Iparművészeti Múzeum, Két korszak határán. Perzsa művészet a Qádzsár korban (kb. a teljes XIX. sz.) Gyönyörűen, minuciózusan végigcizellált középkori harci sisakok, fegyverek, miegymás, de akkor hogyhogy ez a dátum. (Föliratokat nem szoktam elolvasni, történeti-, szakmai háttér nem érdekel, csak a látvány.) Hazaérve fölhívtam perzsaszakértő prof. barátunkat. És megvan a megoldás. Ezeket az eszközöket, mint jelmezt, felvonulásaikon hordták, nem maszkabál, hanem szakrális, akár nálunk a húsvéti körmenet.
Nem volt kedvem az illegalitáshoz, megkerestettem az ügyeletes muzeológust fotózási engedélyért, hogy írni szeretnék róluk a honlapomra.

A sisak. Csodálatos nemtörődömség idővel és realitásokkal szemben. Kultúra. Csak és kizárólag az előtte lévő megmunkálandó érdekli, ha évekig tart, ha nem használják, akkor is. Meginterjúvolták az US. egyik legendás repülőgépmotor tervezőjét. - És mely gépbe kerül ez a nagyszerű szerkezet? - Fogalmam sincs.

Itt alant a zászlón egy kedves oroszlánka. Furcsa, hogy nem vérengző, vagy legalább diadalmas. (Mint a bukovinai zsidótemetők kövein, ahol ráadásul ezek huncutok, bumfordiak, tudálékosak, csodálkozók, olykor mosolygósak, érthetetlenül. Igaz, a falu nevében benne a humor-szó. Gura Humorului. F/82/38/11. (1982-ben jártam arra).
A második kép. Mondja barátom, ez hagyományőrző kultúra, de már a 16-17. században! Európába jártak tanulni a művészeik. Ez itt biztosan látott angyali üdvözlet-ábrázolást. A harmadik, a világos hátterű miniatúra: nem véletlen jut eszembe, annó feltűnt, hogy a keleti 14. sz.-i miniatúrák színvilága és lelke mennyire közelít a kortárs európai trecentóhoz. Noha nem ismerhették egymást. Ez is errefelé emlékeztet. A nyilazó király pedig mintha a mi kódexbeli Szent Lászlónk. És egy további angyali üdvözletféle - felőlünk nézve. Nagyon szép.

A fotó: a keleti pompa; puszta kövekre nyilván nagy értékű szőnyegek terítve. A piros kép: két leány madarak, őzfélék és oroszlánok körében, kezükben madárral. (Gondolom, már Európa által) zavart, zavaros komponálás. Ide-oda billeg az absztrakció szintjei-, a kifejezésmódok között. Zavarosan zsúfol. A köv. kép: a derekasan megmunkált sisakon két toll-tartó hüvely. Az orrvédő hossza, helye jólformált csavarral állítható be.

Még egy fénykép, ez már túl a perzsákon. A veszprémi püspök sümegi nyári rezidenciájának könyvtára, beemelve ide, a múzeumtérbe. Valami olvasnivaló legyen kéznél a nyaralás idejére is. Milyen lehetett az otthoni. Kat belenézett, persze evilági tudományos művek is. A következő termekben Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból kiállítás. Azok sincsenek elkapkodva. Igaz, egy kis hülye műteremképpel én is elkínlódom, olykor évekig.
A perzsa kiállítás szeptember 18. zár.

És holnap néhány? napra Kékkútra, Balatonfelvidékre, nyaralni. Notebookom második akkuja vagy hat órát bír. Jó drága volt.

Nyaralás második napja. Gyomrom émelyeg, bódult, és enyhén szédülök. Hajnalban, majd reggeli után ismét vissza kellett feküdnöm. Délben harmadjára is ólmos fáradtsággal ébredtem, Kata szíves invitálása ebédre; hárítottam. Akkor egy telefon a T-Mobile-nak, aminek kapcsán helyreállt az internetkapcsolatom. Tüneteim elmúltak. Most a kert egy távoli pontján fehér műanyag fotelben, térdemen laptop, fűzfánk árnyékában intézem életemet; most épp a Kondor-képem restaurálását. Az egér nadrágoldalamon csúszkálgat. A pénztárcám fölött mindig ugrik egyet. Kata alszik, megmelegítem a spagettit. És ha megtalálnám azt a lekvárosbuktát, amiről szó volt—

Utolsó pesti fotóm, a Margit utca sarkán megint piros lámpát kaptam. A gép az írja ki, a kilenc megás kép 1:47h alatt megy föl a szerverre. Na, akkor ez kvázi főpróba. F/2011/214. Végül hét perc volt. Elég sok.

Attalai Gábor mail-partecédula: "Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani." 77 éves volt.

Kedves Dezső, örömmel értesítem, hogy a mai napon felkerült a MEK-be: Tanú ez a kőhalom : Zsidó temetők Közép-Európában = This cairn is witness today / Sáros László, Váli Dezső ; fordító Nádori Attila http://mek.oszk.hu/09700/09764/ Köszönettel és üdvözlettel: Góczán Andi

Ez a könyv volt az utolsó az OSzK-nak, a kilencedik. Magamhoz a többi mellé, a WEBTÁR-ba tettem.

Kedves Andi! [...] Az én honlapomon is ugyanígy a könyv, de ott hibátlanul működik. Ott bármelyik kép fölugrik nagy méretben, s két oldalán két nyíl, amivel visszaugrálások nélkül végig lehet nézni az össz. képet, nagy méretben is...
Ha szükséges, el tudnám küldeni ezt a programot újra (css és js fájlok is)
szívélyes üdvözlettel: d.

Tegnap a Keszthelyi Kastély. Gyönyörű. A tükörteremben épp barokkzene próba. Kisgatyában.

Mert mi a nyár. Napfény móka kacagás. Csakhogy én nyaralni fáradt vagyok. Nyomás haza Pestre.

04:47. Tehát tegnap hazafelé, de kerülővel. Szentgál.
Utoljára megnéztem anyácskámék rég eladott kis nyaralóját; Édenét,
Ausztriából hozott csemete, húsz év alatt hatalmasra nőtt fenyő volt a virágoskert végében.
A két szobácskában a polcokon a fontos könyvek, versek és útleírások,
szekrénykén a tévé, benne a helyszűke okából
igen gondosan szervezett tárgyai. Az iróasztal bal sarkán öreg írógép.
Az ablakpárkányon cinkeetető. Bakony közepe, olykor nyáron is fűteni kellett.
Akkor hagyták el, mikor már ezt sem bírták erővel.
Most a szomszédok megmutatták nekem a két tanítónéni lakatlan házát.
A szoba födéme beomlott, ajtókat, ablakokat ellopták.

De a ház hasznosul, a két szobában két disznó röfög. Minden rendben van.

Onnét tovább Bakonybélbe. Néhány szó régnemlátott szerzetes barátommal. Őszül.

Majd Pannonhalma, betegsége miatt oda helyezett, leszázalékolt húgom,
mondja, az öregotthon legjobb szobáját kapta meg, egyetlen hiba, bár az nagy,
hogy a visszhangos folyosó két végéről kiabálnak egymásnak az ápoló nővérek.
Azt hittem, fűnyíró hangja. Egy hatalmas fenyőt vágtak ki épp az ablaka előtt,
olyan nagy a turistaforgalmuk, hogy (el)terelésükhöz valami nagy
liftet kell építeni a parkolóból a bástyára. Ahhoz kell a hely.

Vastag borítékot tett elém, mint annó anyácskám, ő is búcsúzik a családi fotóktól.
Mikor fogom ezeket kidobni.
Két fénykép érintett meg. Szüleim néhány évet éltek együtt, nagyon boldogan.
Apámat hamarosan behívták katonának. Tizennyolc évvel volt öregebb anyámnál.
43 évével nem lett volna már sorköteles,
de a bankban egy kollegája egy németellenes mondata miatt följelentette.
Orosz fogságban halt meg, 46-ban. A temető fotóját néhány éve megkaptam.
Ez a vonatablakban készült életlen portréja már gyerekkoromban megéríntett.
Számomra valahogy kifejezte ismeretlen apám végső eltűnését a világból.

Nagyon unom már, de micsinájak, mikor olyan gyönyörű. Keréknyomok a zebrán - F/2011/215

Egy független csapat filmet akar csinálni egy napomról. A rendező úgy gondolja, hogy én egy árva szót nem szólok benne. Ez baromi jó ötlet. Az én ötletem pedig, ha én forgatnám, én biztos fekete-fehérben. Megértették. Kicsit szégyellem kimondani, de a karthausi-film járt az eszemben. Megkérdezték, reggel melyik templomba járok. Ezt a dolgot még függőben hagytam; benti felvételt velem biztos nem. Uszoda: bukóforduló, naná. Aztán, gondolom, alkotásközbenezünk. Azt is megkérezték, honnét hordom az ebédet. Tájékozottak, napirendemet találhatták meg az életrajzok között.

A Szépműv. múzeum restaurátorai elkezdték az A/72/30 - Kondor-képemet, egyelőre csak a hátoldali faszerkezet. 40x40 centis osztású farács rá, a vetemedések miatt. Az én vakrámámat leszedték már róla. 140 - 170 ezerbe fog kerülni. Kényes, és eldöntendő; de azt hiszem, helyénvaló megkérdezni piaristákat, hogy vélekednek minderről. Ha legalább becsomagolták volna a padlásra rakás előtt —

Mutatok három átfestett képet. Most mosakodtam ki. Egyetlen színt kevertem ma, ökonómikusan, azt igyekeztem hasznosítani. A munka harmada a keretek színválasztásával telt el. A középső kép volt igazán problémás. Eredendően homokszín és fehér, ami jól is állt neki, deazonban kopogós-, üresen dekoratív volt. Ezen próbáltam — A kép még sok felgondolást igényel majd.

Egyedül Pesten. Ebédre háztartási keksz, Katától kapott nagyobb tétel mogyorókrémmel [un. NUTELLA, lásd:Angyalok Eledele]. Taktikusan csak elfogyasztása után háborodtam föl, hogy mit is csinálok én. Most egy darabig nem eszem majd.
Helyénvaló ha erőmet, képességeimet meghaladó feladatokat nem vállalok el. Nyaralás, ilyesmi.

Hajnalonta évtizedek során gyakran találkoztam vele, a kapun kilépve. Ő sétáltatásból, téli sötétben hatalmas elemlámpával. Vizsláját valami férfinévvel illette. Deresedő, jó karban lévő férfi, kellemes parfüm. Tudom, vadászott is, nagyvadra ritkán. Osztályvezető féle volt egy nagyvállalatnál. Az a fajta, aki bizonyára szakértő a borsostokányok mezején, kevésbé a lelkiélet finomságaiban. Problémamentes, magabiztos derűs mondatok. Öreg kutyája tavaly elpusztult. Hanem most látom, hajnalonta az udvari csapból flakon vizeket hordoz kifelé. Bizonyára a nyaralójába, csomagtartóban. Ez a ház számlájára megy, könyveltem el fejcsóválva; nem szorulna rá. Aztán egy reggel rákérdeztem; a nyaralóba? - Nem, itt a parkolónál az a két árva facsemete, rég elpusztultak volna, azt locsolgatom. Hozzászokott a hajnali tevékenységhez.
Szégyenkeztem.

Nem szép dolog, de a reggeli misén újrafotóztam a térdeplő múltkortájt fölfedezett magánműemlék-gyertyafoltját. Ugyanis nagyfelbontású fotóját véletlen töröltem. Az új fotó is absztrakt, túlmutat témáján, és szerencsével még jobb-gazdagabb is lett. F/2011/205

Mert egy marha férfi egyszerre csak egy dolgora képes figyelni. Békés, közepes tempójú kocogás közben, a Margit utcában - ránézve a Közért kirakatára - az a tehetséges ötletem támadt, hogy hiszen akkor meg van oldva a kosztom. Reggelire müzli, vacsorára két háztartási keksz, és ami a problémás, ebédre meg itt veszek konzerveket. Nosza. Lecsó, csípős kolbásszal, oké. Arról tudom, hogy micsoda. Csak épp a legfontosabbról felejtkeztem el, hogy diófapác keveréshez inkább széles-lapos dobozokra lenne szükség.

Aztán hazafelé az Elvis Presley-parkon át a hatos megállóhoz. Megállok percre. Ezt az egyikük félreértette, és (téves) riasztást adott. A következő pillantban nagy szárnysuhogás, vagy nyolcvan galamb, egyértelműen mellém, körém. Azt hitték, szegények, etetés. Pedig csak fotózás. F/2011/219

Gábor barátom a konzervebédem vonatkozásában föllelkesült, segíteni szeretne. Meséli (tőlem csak négy megálló), a MOM-ban kétfogásos ebéd, 650 forintért. Zellerleves és mákosguba, erre még öntetet is adtak. És ha megkéri a kisasszonyt, még egy kicsit pótlólag ráönt. De a Körtér környékén is négy jó kifőzde, nem messze a villamostól. Mondom neki: - Hat plusz negyvenöt. - Az mi? - A konzerv kinyitása és melegítés-ideje, másodpercben.

Két tárgyam is eltűnt az elmúlt hónapok során. A Fiskars-ollónak a ceruzásdobozban, hegyével lefelé állva a helye. A Flucinar kenőcsnek egy 10 x 10 centis tere az ablak alatti asztal bal szélén. Nem keresem őket, mert hol. Hanem a fülkenőcs kell, harmincszor átfogalmazott mondattal tértem be az ismerős patikába. Hogy a Balatonon felejtettem, adna-e, tudom, receptes. Adott. Még elbeszélgettünk a nyaralás örömeiről. Napi győzelem.

Ideje már, hogy ezt a méjlélektani ábrát sokunk okulására újra föltegyem ide.

Gondolatban készülök a Műcsarnok-kiállításra. Kérdezem barátaimat, tegyek-e ki fotót, grafikát is; netán könyveimet, és - urambocsá' - tízenegyezer oldalas naplómból valamit mutatóba.

Hát Deske, ha komolyan kell válaszolnom: ha lesznek soha be nem mutatott kurva erős új képeid, és adja ég, hogy legyenek, akkor akár kiállithatod a nárcizmus üldözötteinek, üdvözültjeinek összes ego-dokumentumát, mert a képekhez képest mindegy. [...] Innentől már nincs lazsálás, dolgozz, és ne archiválj, dolgozz, és ne az önreprezentációddal foglalkozz, ami annál teljesebb lett az elmúlt évtizedben, minél kevesebb lett a mondanivalód. Z.

Drága Barátom, nagyon kösz, csak őszintén van értelme. [...] A leendő jó képek: szorgalmas voltam életemben, és leszek is, ez alkat kérdése; de ez nem asztalos szakma, hogy ebből következően bármi érték inkább megszülessen a köv. években.

Hanem őszintén tetszik, amennyire undorodsz attól, amit nárcizmusomnak vélsz. Nézzük ezt, bár persze magamat kívülről nem láthatom.
Ami a betű területe, két dolgot csinálok.

1. Egy opuszjegyzéket, amit munkám részének tekintek. Lefedheti a tényt, hogy baromira szeretem csinálni.
2. Nem lehet egész nap festeni, ez az összes többi: időkitöltő játék a magam mulatságára, elsősorban. A magam életéből kibontva (korlátaimmal, szórakoztató formában) arra bíztatok mindenkit, hogy keressék ők is, hogyan kell/lehet/érdemes élni, hogy mI a szép az életben. Te oktatómunkádban, könyveidben, hitem szerint végső soron ugyanezt teszed; élni tanítasz. Azt mondod, te kérdezni tanítasz. Ami ugyanaz.
Köszi mégegyszer, ölel: d.

Egy ilyen megmondós barát különsen megbecsülendő. Nekem négy van belőle.

Ide épp jó, egy mindnyájunknak szóló figyelmeztetés Gergely Ágnestől:

...Az autóbuszokon, várótermekben, üzletekben mindenki mobilozik, még a piacon is, míg a kofánál vásárol. Ebből az országból locsogó ország lett. Mindenki fölösleges dolgokat beszél. Egy ország, amelyik nem tud csöndben maradni, az nem tudja, mi a gyöngédség, mi a tapintat és mi a szeretet. Nincs módja megtanulni.

Ismerik Önök a rakottkáposzta-fagyit? Frigóból kivéve nem melegítettem a déli konzervmaradékot. Kenyérrel kíváló.

Baráti tanácsra Szép Ernő verseket, de inkább prózát olvasok. Eddig mindössze egyetlen gondolatát tudom haszálni; leírja, mi jeleníti meg számára a végtelent. A tenger látványa, satöbbi, s végül a kockás szövet végtelen mintája, amit a szabó eléje terít. Hogy ezen elmereng, ellegelészik a szeme. Ez tetszik. in: Járok-kelek, megállok. 176.p.

Csak gyötrelem után következik a kegyelem... és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnánk. Bárcsak megismernék az emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem, akkor minden igyekezetükkel arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra—

A FIÚK
Rugdosódnak és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek,
csúfolják egymást majomnak,
szamárnak, de minden mókát
csoportban csinálnak, verekszenek,
el is bőgik maguk, de nem vágnak
egymásnak undok arcot,
nem gyűlölködnek hónapokon át,
és egész évben egy padtársuk
van, akivel azért mégsem
összeragadva járnak, nem
puszilóznak, nem visibálnak,
nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben,
jó volna fiúnak születni,
csak nem szeretnék lábon állva
pisilni egész életemben.

18:44 Délben a Képcsarnoktól fölhozták egy harminc éves képemet,
hogy (megbeszéltük), retusálom és Váli-keretet csinálok neki (negyvenezerért),
s úgy megy majd a szeptember közepi aukciójukra.
Mondtam nekik, kicsit rendbe is hozom.
Hát ez estére meg is történt. A/79/17

Nagyon belemenni persze nem lehetett,
bár rengeteg hibája,
de

tiszteletben akartam tartani akkori micsodámat.

Nagyobb muri, hogy fehér elefánt a csordában,
hozzájuk került a Végül is mindegy - A/74/02,
1974-1979, másfél méteres. Aukcionálják ezt is.

Fontos képem, kiállításokat megjárt,
bár egy április 4-i tárlatról kizsűrizték. Akkor a festő-párttitkár fölhívott, hogy ez csak a kép címe miatt, semmi bajuk velem, zsüri nélkül vigyek be egy másikat, de kérik, kisebbet. Ugyanakkorát adtam be, kitették a Műcsarnokban, onnét vette meg az MNG. A/73/18

Kedves Váli, megjegyzés az életmű-kiállításhoz: ha a kiállítás az életéről, mint egyfajta műalkotásról szól, akkor ott a képek mellett helye van mindannak, amit tudatosan az élete részévé tett (komponált), függetlenül attól, hogy annak egyébként esztétikailag mi a jelentősége. Persze az arányok fontosak: a Műcsarnokban azért inkább képeket. üdv. A.

04:21 Tegnap délelőtt a Széchényi Könyvtárban, az Elektronikus Könyvtár atyjánál. Egy tea mellett beszélgettünk, hosszasan. A múlt hónapban ugyanis programot fejlesztettek, amihez hozzá kellett igazítani a honlapomat. De mi lesz harminc év múlva. Nekik ugyanez a gondjuk. Már nem mindent tudnak olvasni.
(Még azon derültünk, több honlapot nem fognak befogadni, okulva rajtam.)

Két ötletet vittem, segítenek továbbgondolni. Lebutítani a honlapot alapprogramokra. Vagy/és csinálni egy adatkonzervet. Másfél lenne giga lenne mindössze: opuszjegyzék, (kilenc táblázat, 601 ezer adattal). Plusz a képek és az írások egy-egy zsákba (folder) ömlesztve. (Ami ezen túl a honlapon van, minden csak hab a krémestorta tetetjén.) (xls, htm és jpg fájlok. Bár elhoztam tőlük az XML-könyvet.)
Hazafelé (szomszéd épület) a Nemzeti Galéria Adattár vezetője: táblázatokat nekik netán papíron is. (Sokezer oldal, a tintasugaras nyomtatás nem időálló, savmentes papír.)

Hű, ezt az egész bonyolultságot sikerült rövidre fogalmaznom.
Mindenki figyelmébe: megtaláltam és a tegnapi szövegembe föltettem (kék) linkként a Szép Ernő-szöveget.

Jó kérdés. Most szépen ledőlök két órára, és töprengek a problémán, mert kicsit kivagyok. (Fél négykor felébredtem, de azóta kába.) Á.

Szent Bartalan apostol ünnepe. Indiában hirdette az evangéliumot. Aranyszájú szent János mondja:

... a tanítás Istentől való. Mert ugyan hogyan is juthatott volna tizenkét embernek eszébe, hogy ekkora vállalkozásba kezdjen. Olyan tizenkét embernek, akik tanulatlanok voltak, akik ki nem mozdultak a tavak, folyók és eldugott falvak világából, azelőtt talán életükben nem láttak nagyvárost, most hadat üzenjenek az egész földkerekségnek...

Megfejtés: a hetvenes években a Hungaroton kiadott egy mozdonyhangok-kazettát.

Délután a Nemes Galériában, kérésükre beazonosítottam a 15. Váli-hamisítványt. Tehát nálam: A/3000/15, olaj, vászon vakráma nélkül 40x50,4 cm. Szignó: Váli D.69

Gábor kedvesen meginvitált ebédelő helyére, különös tekintettel a mindig-mákosgubára. Abszolváltuk. Tényleg mákdús. Háztól házig 01:37h. Végre megtudtam, mi az a LED. Light Emitting Diode / fénykibocsájtó dióda. 1962-ben fedezték fel. Első öröm, hogy gombostűfejnyi fényforrás. Karórákba, stb. Németországban ma már egy épület teljes világítása, van példa rá.

Reggel meghalt első mesterem, Dobszay László. - Jó utat, Fiú! Mindent köszönök.

Levelezőim egy része ösztönösen követi stílusomat. Túltömöríti, vagy félbehagyja a gondolatot, amitől a mondat gyakran nulla-, vagy többtartalmú. Modorosságom figyelmeztető tüköre. A mai példa erre kedves ismerősömtől:

Kedves Váli, csak a rend kedvéért szeretném jelezni, hogy befejeztem a honlapjának olvasását. Üdvözlettel: H.

Kedves H., köszönöm a jelzést, de kétségekben hagy; 1. elege van belőle, 2. minden betűjén túljutott, 3. áttér Tolsztojra. d.

A megoldandó problémával 81-ben találkoztam először. Hónapos norvég ösztödíjamat a királyság fizette, az útiköltséget nem. El kellett adnom Bálint Endre ló-betűkkel nekem dedikált három monotípiáját. Akkor találtam ki: továbbdedikálni. Könyveimet nem gyarapítom, a kapottakkal, elolvasva, ma is így teszek. Nem baj, ha nem tudom az új tulajdonost. Házunk első emeleti lépcsőfordulóján van egy mások által is erre használt ablakpárkány.

Én mindenesetre hanyatt estem, többször is. De nem nekem kell véleményeznem. Gyakran kérdezik, hát Miklós fiad? - jó évvel a diploma után?! Komolyzenei exkluzív magánfesztiválok filmese lett, kétszemélyes stáb; barátjával kettesben. Egy sváci falu, immár harmadszor, aztán Párizs, pesti Zsidó Fesztivál, Monte Carlo.
Vasárnapi ebéd után megmutatta a most elkészült opuszt. Hanyatt estem. Őszintébben: megkönnyeztem. Mit tud az én borostás-szőrös-szúrós grafikus nagyfiam. Komponálásban, eleganciában. GAIA, a legújabb. 8 és fél perc.
http://acheron-film.com

Én meg irígylem (= mélyen átérzem, és fájlalom - újabb rossz szó -, hogy nekem ezt nem adta meg az élet) a maga boldogságát. R.

De jó, hogy mondja. Eszembe nem jutott, hogy ez boldogság. Igaz. Mindig csak az eltűnt kisgyerekkel való eltűnt kapcsolatot érzékelem. Gondolatban három éves korától kezdtem elbúcsúzni tőle. d.

Piarista Rendház, Budapest
Kedves Labancz Tartományfőnök Atya!

Szerettem volna mindezt irodájában, igyekeztem is telefonokkal; hogy lássuk egymás arcát, szemét. Úgy tűnik, ennél most Ön elfoglaltabb, én pedig határidőhöz vagyok kötve. Múltkori levelemben írtam Önnek, 1986 novemberben drága Jelenits atyán keresztül a Rendnek ajándékoztam egy kétméteres olajképemet, - "Kondor Béla emlékére - A/72/30" -, abban a reményben, hogy a diákok szeme előtt lesz.
Életmű-kiállításom lesz a Műcsarnokban, kerestem a képet. A Mikszáth téri padláson megtaláltatott, piszkosan, összekarcolódva, a nedvességtől púposan és megcsavarodva. (Ha nem volt rá szükség, egy telefon, és hazahoztam volna.) A Szépművészeti Múzeum farestaurátora a tábla kiegyengetését már elvégezte egy bonyolult rácsszerkezet ráépítésével; 150 ezret kér érte. A festő-restaurátor most kezdi, ő kb. 80 ezret fog kérni, mondta, két hét munkával számol.
Nyugdíjam 57.100 ft. Tisztelettel kérném ezt a két munkadíjat kifizetni. Erre én szeptember 5-ig kértem és kaptam haladékot a fa-restaurátortól.

Ha netán közvetlenül kívánnák intézni: [...] [elérhetőségek]
Minderről Jelenits atyával nem beszéltem, nem akarnám ilyesmivel terhelni.
Ha netán kisebb képemet, hasonló célra-, szívesen adok, műtermemből lehetne választani.
Visszajelzését várva, szívélyes üdvözlettel:

Vasárnap kivételesen élesen kirajzolódott; közelinek hatott a túlparti házsor, F/2011/220 És ezen túl a világoskék és a homoksárga viszonylat, aminek igen megörültem.

Tegnapi Önnek írt levelemet a honlapomon olvasva ketten is úgy vélték, hangja sértő, netán sértődött.
Először elámultam, majd megijedtem, hogy lehet ilyen olvasata is.
Akkor sürgősen pontosítok:

1. Ön nyilván nem tehet róla, hogy telefonon nem sikerült utolérnem.
2. Hogy lássuk egymást: ilyen kellemetlen ügyet mindenképp jobbnak gondoltam személyesen.
3. Arra önerőből is rájöttem, levelemből kimaradt, sajnálom a történteket.
Elnézést, szívélyes üdvözlettel:

14:22 Megérkezett a piarista Tartományfőnök atya igen emberi, kedves válasza. Sajnálkozott a történtek fölött. Kifizetik a restaurálás teljes költségét.

1. Elsőre a tán legismertebbet, Kálmán barátom 50 éve úgy mutatta nekem, a Kofferből kiöntött nő. Bonyolult, szellemes kompozíció, nagyon jó a világos-sötét kontraszt kezelése is. 2.Nagyon szép az alsó drapéria. Is. És az a piros, alatta. A kék felől először berzenkedtem. Rosszul beállított reflektor, a fotó csal, a kép közepe erősebben volt megvilágítva. Klasszikus, boldog kompozíció.
1. Valamelyik nagy kompozíció vázlata. Csinált ő 24 négyzetmétereset is, az szerencsére a háborúban eltűnt. Szinnyeinek is a Hinta vázlatát szeretem a legjobban. Itt: a lendületes formák micsoda barokk szövedéke. 2. Ha nem tévedek, ez csak egy egyszerű szénrajz. A francia legnagyobbak mellé. Rippl-Rónai francia korszaka. Elképesztően gyönyörű. Ezt veszem meg.
1. Pimasz, és nagyon szép is. 2. Itt megint a franciák jutnak eszembe, persze élt is ott, éveket. A két figura egybeolvadó vattapuha fehér foltja, piros ellenponttal. Ezt az ötletet Bonnard is használta az Asztalsaroknál. Amit egyszer nekem elhoztak Magyarországra, a Műcsarnokba, még egyszer, utoljára? láthattam.
1. Ez is szép. Gyönyörű az a sárga. A Képtár kitette Csók gazdag műtermének néhány japán, tibeti, hindú kisplasztikáját, sőt bútorát is. Nagy csendélet-fegyvertára volt. 2. A képet fricskának szánta, bár hullottak számára az aranyérmek, némelyek mégis elmarasztalták frivol aktjaiért. Címe franciául: Rossz az, aki rosszra gondol. Én először rosszra gondoltam, de aztán a két elképesztően gyönyörűen kitalált drapérián andalodtam el igazán. A okkersárga haj barna ellenpontja a jobb alsó sarokban.
1. A csipkegallér-festésben a hollandok álltak igen jól, jogosan bódult el ő is ezen a témán. Ezt a hangvételt is tudta. A piros textilnek adtam volna semlegesebb színt. A kép hódolat, Züzü kislányáról festett ilyen áhitatosakat. Azokból is kitettek itt néhányat. 2. Nagyon francia, Bonnard, meg minden. Tömény szerkezet. Derkovits-fokon feszes kompozíció, képkivágás.
1. Ezt az összefogott nagyvonalú absztrahálást is tudta, nagyon könnyed, és szép is. Munkácsy táj-akvarelljei. Meg az itt mellétett belga jutott eszembe:.. 2. Ferdinand Khnopf (1858-1921) Szépművészeti múzeumi szeretett kis ékszere: Patak Fosset-nál Bernáth Aurél, Csókról: "Az általad teremtett szépség magában hordja a derűlátást és a mélységet, a művészet két ilyen tartalmának ritkán összeolvasztható fajtáját."
1. Ma Szüts - Vojnich nézi, néha fotózza ezeket a tetőket, ugyanabból a gellérthegyi műteremházból. Caillebottenek van hasonlója, Párizsból. Lírai, álmatag és kedves kép. 2. A Keresztapa reggelije ide - rossz felvétel - csak emlékeztetőnek: Hogy csendélet és tájkép is belefért neki egy nagyszerű portréba... Nagyon jó.
1. Tán húsz éve egy Petőfi S. utcai galériában Szütscsel meg akartunk volna venni egy hasonló csak-víz Csók-képet 40 ezerért, remekmű volt; avval, hogy a Nemzeti Galériának ajándékozzuk. Csak színcsíkok, rothkósan, száraz part, nedves homok, víz, ég. Az még szebb volt. 2. Ilyet is tudott. Ez a Margit híd... a vörössel összefogott és rendbetett egy nagyon bonyolult látványt. Bernáth Aurél is megcsinálta ezt lakása ablakából. Ez jobb.

Műterem az északi féltekén - A/11/46	Tengerpart és műterem - A/11/47	Műterem, téli reggel - A/11/43	Műterem, teadélután - A/11/31	Műterem, síkvidék - A/11/48

A/11/32	A/11/40	A/11/35