előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 198. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. szeptember

--- 2011. szeptember 1., csütörtök ---

Kezdjük a tan/évet. Nem sok történt ma, de ez is valami. Kidobtam A/11/30, 34, 37, 38, 40, 44-et. 60 centis olajképek. Gyenge volt az idei nyár.

Profit (Ádám) kérdeztem adatok - fájlok biztonságos, hosszútávú tárolása dolgában. Hogy milyen formátumok a legmegbízhatóbbak. Az ilyen irányú érdeklődőknek: a bináris állományok zűrösebbek, mint a szöveges tartományok, mert ált. tömörítve vannak, és egyébként is vissza kell kódolni őket. Ezek: adatbázisok, programok, Word, Excel, PDF.
A HTML, - ill. még jobb az XML formátum viszont eleve tartalmazza az adatokat és a struktúrát egyaránt, ezt feldolgozni valószínűleg harminc év múlva sem lesz nehéz feladat. Ezeket az adatokat felesleges adatbázisban tárolni.
Képformátum: a JPG olyan fokon elterjedt, hogy arra muszáj, hogy legyen megoldás, ha változna is.

--- 2011. szeptember 3., szombat ---

Ma Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (540-604) ünnepe. Szentbeszédeiből (hogy, hol maradt meg?):

...amíkor még monostorban éltem, meg tudtam tenni, hogy felesleges dolgot ne beszéljek... Azóta azoban, hogy vállamra vettem, és szívügyemmé tettem a lelkipásztorság terhét [pápa], nem tudok tartósan összeszedett lenni... Egyszer kénytelen vagyok vállalni a gondoskodást arról, hogy ne hiányozzanak a létszükségletek a regula alatt élő szerzeteseknek, másszor meg éppen egyes rablókat kell türelmesen elviselnem, vagy pedig szembeszállnom velük, lehetőleg a szeretet sérelme nélkül.

Mai Magyar Nemzet, Végh Alpár Sándor jegyzete a DESKE.HU-kötetemről:

...Váli sallangjai számosak. Mármost lehet-e őket díjazni? Erre kéne felelni... Jó festő, de ez neki mintha kevés volna... Naplójában hangos, villog és hetykélkedik... Imádja, ha foglalkoznak vele... Kézbe vette píár-ját, és úgy látta jónak, ha különcként hirdeti magát. Így jobban figyelnek rá...  túl sok szó esik befutottságról, a pénzről meg a hódolókról... [a teljes cikk]

Kedves Sándor!
Köszönöm az írásodat, a figyelmet és a munkát, amit erre fordítottál! Lám, egy hosszú flekket kapott a könyvem, ez jó!
Itt lenne helyes befejezni a levelet, így európai és kultúrált. Dehát.
Egy lábjegyzet.
Huszonöt évig úgy vezettem, mint egy állat. Városban kilencvennel, ön- és közveszélyesen; mondták gyakran, agresszív. Holott ez indítékában tökéletesen hiányzott belőlem. Hanem a játék, a játék.

Szeretettel üdvözöl: d

Tegnap rettenetes hibára bukkantam a FILMTÁR-ban. A Síelek a Kisnormán-II - nem működött. A felismerés egy igazi lavinát indított el, ó, akkor még sok minden. Fél nap munka, informatikusi segítséggel, bele az éjszakába. Akkor most (ön)jutalomként valamit a rendbehozottakból. Vidramama gondjai:

Barátom körlevele, szülei lakását számolja fel, hétfőn fogad, mindenki vihet el, ingyen, amit akar. Válaszomban megkérdeztem, és odavinni esetleg nem lehetne valamit?

Végül ma ezt is sikerült rendbe tenni. (Teknikailag ide fejlődtem.) Egyetlen felületen kezelhető a nyolc részes, hatalmas interjú. Hűség a labirintushoz. Beszélgetés Pilinszky Jánossal. Verseket is mond, könyv nélkül végig az Apokrifet, közben egyszer kell neki súgni. Persze említi Simone Weilt, magáról is beszél. Ilyen fejezetcímek: Impromptu, A kor - Harbach, Fotel. Tessenek parancsolni.

--- 2011. szeptember 5., hétfő ---

Délelőtt a piarista tartományfőnöknél, a restaurálás költségéért. Asszonysütte püspökkenyér-szeletet vittem neki ezüst papírban, hogy föl se merülhessen a protokolláris linearitás. (Felőlem nézve-) jóképű srác. Diákként annó a kecskeméti gimnáziumban tanára képelemzését hallgatta ottani keresztutamról; érettségi tétel is volt. Honlapomat ismeri. Most fölajánlottam diákjaiknak ajándékba a Hittanlecke-keresztutat, avval, hogy nyugodtan utasítsák vissza, megtették ezt már mások is. Avval a feltétellel adnám, ha állandóan falon tartják.

A pénzzel egyenesen a Szépműv. Múzeum restaurátoraihoz. Az új keretszerkezeten csak a lábacskák vannak hozzáragasztva a képhez, így minden irányban több milliméteres elmozdulás lehetőség. A lábak ott sűrűbben, ahol nagyobb volt a vetemedés.

Deske, jaj, levetted a Rilke-szöveget a VÁLINEWSról! Olyan elképesztően jó írás, mintha mondjuk maga Jézus Krisztus mondta volna el a véleményét a témáról. A szépségnek és az igazságnak olyan teljessége, hogy az ember egyszerűen nem hisz a szemének, amikor olvassa. Z.

Parancsolj. d.

Rilke  levele  Franz  Xaver  Kappusnak /részlet, 1903. ápr. 23.
A műalkotás: valami végtelen magányosság hordozója, és semmi más eszköz nem alkalmatlanabb a megértéséhez, mint a kritika.

Csak szeretettel lehet megragadni és megőrizni emlékezetünkben; csak szeretet lehet méltányos vele szemben. - Hagyatkozzon mindig önmagára s érzéseinek sugallatára, ha az efféle vitákat, elemzéseket vagy bevezetőket értékeli; s ha netán tévedett, belső életének természetes növekedése majd, lassan és idővel, amúgy is más belátásra bírja. Ne sürgesse ítélőképességének saját törvények szerint lezajló, zavartalanul nyugodt fejlődését; ennek belülről kell fakadnia, és semmiféle kényszer nem siettetheti. Az a feladat: mindent kihordani és azután megszülni. Minden kifejezést és érzéscsírát egészen mélyen, a sötétben, a kimondhatatlan, öntudatlan, tulajdon értelmünknek is kibogozhatatlan emberi lélek-televényben tökéletessé érlelni, s mélységes alázattal és türelemmel kiböjtölni azt az órát, amelyben egy új világosság létrejön: csak akkor él művészi életet, ha így tesz; úgy a megértés, mint az alkotás pillanatában.

Itt nincsen időmérték, itt nem érvényes az esztendő, és tíz év semmi; művésznek lenni azt jelenti: nem számolni és nem méricskélni; érni, mint érik a fa, mely nem sürgeti nedveit és bízvást dacol a tavasz viharával és nem latolgatja, hogy utóbb beköszönt-e a nyár. Igen, beköszönt. De csak a türelmesekhez jön el, akik úgy élnek, mintha az örökkévalóság feküdne lábuk előtt, gondtalan nyugalomban és határtalan távlatokkal. Én naponta tanulom, tanulom fájdalmak között, miközben hálálkodom fájdalmaimnak : Minden, minden türelem!

--- 2011. szeptember 6., kedd ---

Fiúnk két hétre Amerikába, mért is ne, egyetemet keres magának. Egy másodikat, néhány kurzus erejéig, ha netán találna valami ösztöndíjat is hozzá. Az ottlétet barátjával az egyetemi nyílt napokra ütemezték. Ott ezt komolyan veszik - a tanítás igen drága szolgáltatás -, ilyenkor minden tanár elérhető. Lehet minőségről, ösztöndíjakról, tantervről, felvételiről hitelesen informálódni.

Sziasztok, csak egy gyors helyzetjelentés: [...] eddig Brooklynban laktunk, most már Manhattan: Chinatown, majd később Upper West Side... Furcsa dolgok történnek, azért ez itt tényleg a világ fővárosa. Bár érezhető, és ezt sok helyi is megerősítette, hogy ez a Manhattan-álom haldoklik - legalábbis a Manhattan, mint a művészvilág fővárosa -, most Brooklyn az élhetőbb, és oda költözött az összes művész. Ma este lesz kivetítés a Metropolitan Operánál, oda indulok lassan. Baromi meleg van. Mivel helyiekkel mászkálunk, ezért most olyan dolgokat látunk, és élünk át, amit a helyiek, amikből teljesen hiányoznak a turistáknak felépített üres kulisszák. És ez azért így nagyon izgalmas... Miklós

Keleti Éva fotókiállítása az Erzsébet hídi Budapest Galériában.
Itt és most: színészek, átutazó hírességek.
Ha a fotográfusnak pózolnak, elég unalmas téma.
Ami viszont:
Timár József / Ügynök halála,
számomra örökre emlékezetes marad,
láttam a Nemzeti Színházban.

És még:
Gábor Miklós
Vas István
Örkény István
Marina Vlady,
akire az ötves évek végétől különös figyelmet fordítottam.

Filmforgatás 05:00-tól

A rendezőt egy készülő Lukács-uszodás film kapcsán küldték föl hozzám. Aztán megtetszett neki az itten. Akkor másodmagával visszajött, többször is; órákat szemlélődött; fényt, engem, hangviszonyokat figyelve. Nem televíziós, hanem független, ahogy értem, még nem is tudja hol lesz mindez látható. Valami filmfesztivált emlegetett, de lehet, az csak tréfa volt. Nem kérdezősködtem.

Hogy ezt írom, közben egy halott méh megszúrt. Eltapostam szegénykét, s bár már nem mozgott, nem is rezgett, de nem lett teljesen lapos. Egy ronggyal átfogva vittem volna szemétbe, a biztonsági kegyelemnyomást megadva neki. Lüktet.

--- 2011. szeptember 8., csütörtök ---

Ma forgatás a műteremben, alkotásközbeneztünk. Ahogy őket fényképeztem, sikerül valamit megmutatnom a takart ablakom alatti gyönyörű fény-árnyékhelyzetből, csúcsfényekből. F/2011/227.
Játszani tudok, imitálni nem, (ezt érzékelve figyelt fel erre a témára a rendező), a felvételek és felvételszünetek alatt csakugyan megjavítottam három képet. Bíztattak is, mintha otthon lenne... Még azt is eljátszottam, hogy hosszan gondolkozom. Pedig azt nem is szoktam. Ők is keményen dolgoztak  F/2011/226. A rendező - Pelsőczy Petra - rendezett, nemcsak engem, a stábot is. fotó-7. A teakészítés rítusa is fölvéve. Háromszor kocogtatom meg pöttyös bögrém oldalát. Karórámon háromperces vekker indít. Fejemtől húsz centire rúdon belógatott hatalmas mikrofon.Gombostű mikrofon az ingem alatt. A faliórából kivették a ceruzaelemet, másfajta ketyegéshang lesz. A hangmérnöknek át kell küldeni a vonatzakatolás-hangot, ami emalijeim érkezését jelzi.

Az operatőr táskája minden amatőrfotós álmainak netovábbja, egy akkora objektívcsalád; még a dédszülők is: fotó-8. Zeiss-lencsék, istenem, micsoda kincs.
Nem DVD-n, ó nem, Bue ray-en fogok példányt kapni. Azt egyelőre csak nézni tudom. film tényleg fesztiválra szánva, nem tudtak a Primissima-díjról. Megtudtam, aki a parkolójegyeiket kezelte, és akitől a sonkászsömlét kaptam, az a gyártásvezető; és aki azt mondta, induljon Dezső, a segédoperatőr.
Déutánra itthagytak, s hogy jut rá idő, pocsékul érzem magam. Dagadt bokán borogatás, fölpolcolva; tüsszögve a képernyők előtt. Katától fokhagymás töpörtyűkrémes pirítottkenyér. Kis Unicum esne jól. Az nincs. Viszont van mákostészta a hűtőben, rájöttem (tehetséges vagyok), győzelem. Az csereszabatos. Ellene szól, hogy meg kéne melegíteni.

Kedves Váli Dezső! Pelsőczy Petra nem akárki. Mint tehetség. Jó kezekbe került. Én láttam egy doku filmjét a Mai Manó-ban e nyáron--- egy jó darabig ülve maradtam utána. Örülök, hogy megtalálták.
A halott méhes sztori érthetetlen. A csípés után hal meg a nyomorult, nem előtte--- de hát magával mindig csupa érdekes dolog történik. É.

A halott potrohát úgy nyomhattam meg, hogy kipréselődött a fullánk, s tartalma… d.

--- 2011. szeptember 9., péntek ---

Oroszórán mackómmal játszottam, kézre fölhúzható bábu, kedves-cirogatós és barna. 1957. Tanárnőnk - Medvegyev Szergejné - észrevette, és elkobozta. Csak év végén kaptam vissza, Zebi mackóm egyik szeme akkorra már hiányzott..
Ma forgatás 08-tól 20:30-ig, és vége. Hat óra anyag, 15-20 perc lesz. Talán öt képet is tovább vittem a forgatás alatt. Kértek és adtam DVD-n kedves zenéimet hozzá, elsősorban Sitkovetzkyt, ahogy Bachot hegedül.

Barátom, zenerajongó és legendás lemezjátszó-konstruktőr - meghalt - mondta: nem a CD tette tönkre a zenehallgatást, hanem ez, és fölmutatott egy távirányítót. Vége annak, hogy föltesznek egy Bach-lemezt, leülnek a fotelbe, és végighallgatják.

Amiket a kamerák kereszttüzében tovább csináltam - megcsináltam:

Játék és műterem - A/11/39	Műterem, téli fagy - A/11/41	Ötödik felvonás - műterem - A/11/42	Kislány, műterem - A/11/51	Műterem, Katának tetszik - A/11/53

Ez meg a mai, szombat reggeli Margit híd. F/2011/228 A bal járdán a biciklisáv már piros. Gyalogosok elől még lezárva.

Tárgyhűségre törekedtünk - dokumentumfilm! -, én is. Egy jelentősebb csalás a felvételeknél a kamera fölállíthatósága okából, hogy ugyanis ne üsse el őket állandóan a távolsági busz: az ételhordóval nem a menzaétterembe mentem be, hanem a leánykollégiumba.

--- 2011. szeptember 11., vasárnap ---

A nyáron föllelt pannóm, hogy leutaztam megnézi, ott is a figyelem középpontjába került. A kép mellé, és az iskola honlapja számára az igazgató rövid ismertetőt írt, most kaptam meg, hogy nézzem át.

...A cím a bal alsó sarokban látható sárga kapuhoz kapcsolódik. Ez a képtár kapuja. A képtárat, múzeumot a művészetek szentélyének tekinthetjük. Ezek az épületek egyfajta kulturális templomok, melyek hirdetik az emberi nagyságot. Ugyanakkor az emberi eredmények az „égiek” közreműködésével valósulhatnak meg.
A kép egyfajta látomás, melyben megjelenik a szellemvilág és a földi valóság is. A két síkot a jobboldali barna „életfa” köti össze, ez a kapocs a szellemi és a fizikai lét között...
Egyszerre látható a négy őselem: levegő, tűz, víz, föld. A lángok felülről csapnak be a látótérbe. A géniuszt, az emberi elme nagyságát szimbolizálják.

Persze, mint szokásosan mindent, ezt is átírtam kissé.

Tudtommal Braque-nak is egy pannója volt. Vagy meséltem már erről?! Visszatérve a bejárathoz, a Louvre-ban végigbogarásztam a kapható reprókat. Egy gyönyörű Braque-pannó. Képeslap hátoldala: hol van. Itt, az etruszk-teremben. Amin én négy kilométeres sebességgel át, az etruszkok nem érdekelnek. Vissza. Ámultam a telitalálaton. Magas, sötét terem, dús aranyozás, mintegy szakrális tér. És ahogy a barokk templomokban a freskó által megnyílt tér-, az égre látni - ezt az ötletet vette át, nagyon egyszerűen, kopogósan, zseniálisan.

--- 2011. szeptember 12., hétfő ---

Deske, érdekelne, hogy az etruszkok miért nem. Megmondaná? P.

Ahogy magának a Sanyi, Jóska igen, a Jancsi, Laci nem… d.

Az ezredes úrral egy időben vetkőzünk a klubban. Most átküldött egy magyarázatot a pénzügyi válságról, amit én is megértettem.

Lukács-kert tegnap reggel - F/2011/229

--- 2011. szeptember 13., kedd ---

Mail az egyik Dobszay-utódnak.

Kedves ...; jelzem, hogy ma, kedd reggel, elvégeztem édesapátokért a teljes búcsút, hitem szerint már a teljes örömben él. Úgyhogy a gyászmise a résztvevők üdvét szolgálja, neki már nincs szüksége rá. Nem érte, hozzá lehet imádkozni, helyesebben: fohászkodni. Szeretettel: d

20:10 Talán az időjárás is. Reggeltől olyan fajta fáradtság, ami léten kívülivé, távolból közönyössé tesz, félálom, allergia. Tettem a dolgomat és nem történt semmi. Zsófinak elintézve az új mosógép, vállalják-, megcsinálják nekem a saját recept szerinti húsz kiló alapozókencét. Meghozták a jövő évi farosttáblákat. Délben fölhoztam az ebédet. Alvás után le a parkba, útközben két csomag Negró-cukor torokfájó Katának, magamnak két perc alatt tizenkét pár zoki és egy hózentráger. Akkor egy üres pad szemben a szökőkúttal, kinyitottam a könyvet a Krétai lugas fejezetnél, és evvel végre hazaérkeztem. József és testvérei, negyedik kötet. Amíg rám nem sötétedett.

Tehát te úgy gondolod, Ozarszif - kérdezte -, hogy a bőséget meg kell zabolázni a szükség kedvéért, amely utána következik, és roppant mennyiséget kell csűrökbe gyűjteni, hogy a száraz években kioszthassuk, s a felső ne szenvedjen kárt az alsóval?
- Hajszálra így, kedves uram - felelte József; teljesen etikettellenes megszólítás volt ez, s nyomban fényes könnyeket csalt a Fáraó szemébe. - Ez az álmok néma utasítása.

--- 2011. szeptember 14., szerda ---

Klubtárs-Gábor diplomamunkája az ötvenes évek derekán egy forgófülkés borjúkábító gépezet volt. Négyest kapott rá. A négy kabin egyikébe beterelték az állatot, s mint a páternoszter-, lesüllyesztették egy széndioxiddal telített aknába, ahol elkábult. Mire újra a feszínre ért, lehetett vágni. Ez a korszerű, a harmadik generációs bódítástechnika a korábbi taglózás, majd elektrosokk után. Gábor a kabin tetejére ráírta: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. A diplomareferens erre rá is kérdezett.

Ez úgy került szóba, hogy meséltem neki, apámról keveset tudok, annyit, két könyv volt mindig vele, végül a fronton is, Ady-összes és a Dante. Ennek előzménye pedig, még a zuhany alatt, hogy Gábort minap az Arany - Ady közti irodalmi életre uszítottam, egy árnyékos terület - rá is kapott -, hogy mik voltak a témák, érdeklődési területek, mik a politika beszűrődései. Honlapján a köv. fejezet erről szól majd. Csak azt nem tudom, a bódult borjút hogyan kaparták ki a fülkéből.

A tegnap mutatott árnyék mára így alakult. F/2011/230

Jeney Zoltán írt az új És-be első mesteremről, Dobszay Lászlóról nekrológot.

...„Eszetlen és ugyanakkor egyben minden művészi eleganciát, fegyelmet, az »igazság felragyogását« nélkülöző társadalmat kell elviselnünk. Ha akármit lehet mondani, s az adott igazsággal évtizedek, évszázadok óta foglalkozó szaktudományt a tudósok összeesküvésének, rosszakaratának, a »szakértelem csapdájának«, puszta érdekérvényesítésnek lehet pocskondiázni; vagy ha a művészetben a felragyogó igazság helyébe a csoportérdek, a nem művészi ösztönök kultusza lép, ha a szellemi részegség nemzeti jelmezbe öltözik (»Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság, Bundás indulatok: oh be tatári müv ez!« - Kisfaludy Károly), akkor ez csak mérgezi az igazi...

Persze bízhattam volna abban, hogy egy bódult, félbeteg állapot mindig hasznos. Távolabbról néztem/láttam meg képeimet. Alattunk a III. emeleten egy házaspár kályhával fűt. Beállítottam a fűrészgépet, a 14 képet akkorára vágtam, hogy a vaskályhába beférjenek. Nagyrészt gyengébb variánsok.
A helyzet most így alakult:
festmény, élő:   1014
kidobtam:          939

A/08/54	A/09/51	A/10/50	A/10/41	A/11/33	A/11/39	A/11/45
A/11/41	A/11/50	A/11/51	A/11/43	A/11/35	A/11/52	A/10/46
	nincs fotó				nincs fotó

--- 2011. szeptember 15., csütörtök ---

Hazaérve, reggel nagyon kívánkoztam volna vissza az ágyba, úszás alíg, kamillásgőz. De hát ez így nem mehet. Koffentabletta, és üvöltre állítva a négy hangszóró: Fats Domingo, Paul Anka, Little Richard. És tényleg ment. Tegnap tisztult szemmel még egyszer körülnézve, négy képbe fehér rajszög; vissza, szervízbe. Meg is csináltam őket. Hármat meg még találtam kidobni, tíz pár összevissza zoknival egyetemben:

A/11/13	A/10/26	A/09/56

--- 2011. szeptember 16., péntek ---

Hetek után újra az előírásos 1016 méter, hideg zuhany, minden; izmaimban halovány déjà vu, csak abból tudtam, hogy még nem itt az egészség, hogy a hátam közepén egy darab bőr végig fázott. Hátúszásban is. Hazafelé két kifli, diópác, de a rózsadombi boltom közben bezárt, végleg, polctalan üres tér a rácsok mögött. A Margit körúton is végig, minden harmadik üzlet bezárt. A virágos, a nyakkendős,a virágárus, a könyves, az antikbigyós, a kozmetikus, a másik könyves. Nagyon megemelték a bérleti díjakat. A XI-keresek bezzeg. A Bartók Béla útból művészeti negyedet akarnak csinálni, nagy kedvezménnyel mennek is oda galériák.

Figyelmeztető tábla a piros gomb fölött. Lukács uszoda, lift mozgássérültek számára. A dolog érdekessége, hogy ez az emelőlap összesen egy méter szintkülönbséget hidal át.

Délelőtt kis séta a Normafánál Zelknével. Ettünk almásrétest, megkerestük föntről a Város nevezetes pontjait. Körszálló, Parlament, Hármashatár-hegyi torony. Rendezi naplóit, verseit. Mennyit mutasson meg magából. Petri Napsütötte sávig... kitárulkozása már elfogadhatatlan számára. Bíztattam, csak a minőség számít. Nevetve mesélte, a dunaparti épületet, amit most a piaristák visszakaptak, annak idején ő vette el tőlük. DISZ-titkár volt az ötvenes évek elején, s így benne az átvevő egyetemi delegációban. De a bejáratnál az atya rászólt, innét klauzura. [ugyanis még ebben a percben.]
Fáztam, rám adta tartalékpulóverét. Fotó: F/2011/231

Lefotóztam a tegnap folytatottakat. A 11/21-essel maradtak kételyeim. Valamint a Kosuth rádió esti riportban hallottam, megszívlelendő: <<A festészetben szeretném kifejezni gondolataimat, érzelmeimet.>>

A/11/49	A/11/21	A/1110	A/1104

Azokban az években én dublóban és szkiffben versenyeztem, majd 4F-es - négy férőhelyes - lakást, később turistaszállót terveztem. Volt év, hogy heti 48 óránk volt a főiskolán. És mi akkor ott is voltunk. Úgyhogy a nevét se hallottam. Pedig biztos nagy ember. Most tévedtem rá a Youtube.com-on. Úgy hívják, hogy Jerry Lee Lewis. A legigazibb rock. Ördögien zongorázik, legalábbis nagyon gyorsan. Néha a cipőjével. Hallgatósága őrjöng. Nagyon jó. Great Balls of Fire. Ez mit jelenthet.

Készen van, gondosan becsomagolták nekem. Este tetőcsomagtartón hazaszállítottam a restaurált Kondor-ikonképet. . A liftbe nem fér, itthon két szomszédfiú segítette föl a hatodikra.

--- 2011. szeptember 17., szombat ---

Ijjen még nem volt. Ön és közparódia álmomban ma éjjel; hogyan kell dinnyét szelni. Kisebb publikumot tanítottam. - Nézzék, az asztalon itt a dinnye, amott a kés. Acél mérőszalag a zsebemből, lemértem a köztük lévő távot. Papír, ceruza, s egy táblázatba az adatot. Ekkor fölállt egy baloldali képviselő, bírálva a látottakat.

A klubban elmagyarázták a svájci-frank kölcsönzési mizéria hátterét. Egyszerű. Akkoriban az árfolyamingadozás még nem volt a köztudatban. A valutának pedig sokszorosan kisebb volt a kamata, mint a forintnnak, belehajszolták az embereket. Az önkormányzati kölcsönökkel kissé más a helyzet. Ott a kölcsönügylet kapcsán közvetítői díj járt. A közvetítő maga az önkormányzat, netán a polgármester volt. Aki ilyenformán 3 - 5 - 17 milliókat vágott zsebre. A kölcsönre sok helyen nem is lett volna szükség.
Önkormányzat... legyintett oktatóm: - Én Budakeszin lakom, ahol a képviselőtestületiek a város központjában 20 forintokért jutottak milliókat érő telkekhez...

Egy fotó Dobszay László temetéséről, egyik fiától kaptam:
- A szertartás végén, amikor a kereszt és a virág apám sírja fölé került,
egy vékony, éles napsugár hosszú percekre "glóriát" font a kereszt köré. F/2011/232

Kb. 2005-ben készült egy nagyhatású film a karthausi szerzetesekről. Ők azok, akik csak vasárnap beszélnek, ha jól tudom.
Évekig próbálkozott az operatőr bejutni, nem engedték. Végül úgy, hogy teljesen egyedül, nem világíthat, stb.
Úgy tudom, hosszan beköltözött az anyaházba.
Most találtam egy linket, ahol 81 perc! megnézhető belőle.
A NAGY CSEND // INTO GREAT SILENCE // DIE GROSSE STILLE:
http://gloria.tv/?media=159742 Fontos.
Illetve megvan, itt a második fele is: http://gloria.tv/?media=177963 Ez is 81 perc.
Érdemes eltenni. Még a megnézéséhez is fegyelem kell. A wikipediaban egy értelmes összefoglaló róluk.

Ma a Kondor-kép keret építése, majd a széles keret színezése. F/2011/233.
Mikor megvolt, papírcsíkkal maketteztem / próbálkoztam; eldöntendő a belső-, keskeny léc színét.
Negyven éve fehér volt. F/2011/234. Most se tudok jobbat.
Vagy már annyira hozzá tartozik.

--- 2011. szeptember 19., hétfő ---

Vasárnap - hétfő, kétnapos (belsőépítész) osztálytalálkozónk Cs. akarattyai villájában. Közös főiskolás éveink: 1962-67, emlegették róunk, legendás évfolyam. Az induló elsőéves tizenötből most itt nyolcan. A lejött öt asszonyból négy már özvegy. Mondják, az idő múlásával nem könnyebb, hogy nincs kihez szólni.
Tartalmas, derűs beszélgetések. Délután a napsütötte saját mólón hasaltunk. Petyhüdt felkarok, deformálódott lábujjak, körmök. Ez is rendben van. Bíztatásra én is úsztam egyet egy háromszög mentén, fölöslegesen. Messziről hozott gondos étkek, italok. Melankolikus lebegés a régmúltban. A többiek, a szakmai nagy öregjei egymás megépült szállodáinak, színházainak hibáin veszekedtek, mosolyogva. És hogy többé-kevésbé már átadták helyüket a fiataloknak. Borongtak a mai építészet visszásságain. Fél órát belenéztek - laptopot vittem - A nagy csönd-filmbe. Addig mindenki csöndben volt. A lányok is.
Közös diákévek, fölcserélhetetlen kapocs; éjfél utánig anekdotáztunk a fedett teraszon. Kiszámították nekem, nem 48, hanem 45 volt a heti óraszámunk. este hatig, igen, de szombaton csak egyig.

Mutattak unokafotót. Történetek, hogyan ápoltak évekig-halálig szülőket.

R. náhány éve három hónapot Délafrikában; tervezve, hogy családostul áttelepül. Mindennek utánjárt, diplomahonosítás, építészkamara, sportolás, biztosítások.
B. elmesélte, barátnője válóperén kellett tanúskodnia a Fő utcában. <<A bíró megkérdezte tőlem, melyik év, -hó, -napon, hol tudtam meg, hogy a felek elhidegültek egymástól. Tudod, én vízulási típus vagyok [festőművész], magam előtt láttam, hogy egy kerek asztalnál ülünk hárman, és H. azt mondja nekem, mi elhidegültünk. Abbahagyhatatlanul elkezdtem röhögni. A középkorú férfi bíró rám szólt, asszonyom, ön katonai bíróságon van, bár ez a polgári részleg, így nem lehet itt viselkedni, ön azonnal hagyja el nemcsak a termet, hanem az épületet is. Még az utcán is röhögtem, az őr mellett álldogálva, várva a többiekre.>>

F/2011/235	F/2011/236	F/2011/237	F/2011/238

Valamint Lelkes Lacitól egy utólag befutott osztálytabló, F/2011/240, és még egy naplemente:F/2011/239

Kedves Váli Dezső! Ajándék ez a napfényes sír-fotó. Köszönöm. Igyekszem majd erre gondolni a megfelelő pillanatban.
Ez a mai bejegyzése nagyon-nagyon súlyos; őrületes szerkesztési módjára gondolok: a maga álmában sűrítve benne volt minden, amiről az összes e napi naplóbejegyzés szólt. Csak a megfelelő távolságtartással hozható egyensúlyba a bennünk lévő isteni és állati (indulatok, hétköznapi pöszmögések, a körülmények hatalma stb).
Számomra a maga blogja nagyon sok minden másról is szól, de semmiképpen nem arról, amit kimond, vagy amiben esetleg harsánynak tűnhet.
Ami falhoz vág: a szerzetesekről készített film. Egyszerre nem lehet megnézni az egészet, olyan erős.
Üdvözlettel: Ő

--- 2011. szeptember 21., szerda ---

A film. Karthauziak: Chartreuse, Grenoble mellett, fönt a hegyekben; egyéként likőrt és karthauzi macskát állítanak elő. A föld egyik legszigorúbb kolostora. A film rendezője engedélyt kért forgatásra. Mondták, még nem alkalmasak rá. Néhány év múlva ismét rákérdezett. Tizenhat év után szólt a telefon: jöhet. Az öreg atya, aki minden nap hálát ad azért, hogy vak maradt. Cellamagány, és némasági fogadalom. (Az osztálytalálkozón B. a film cipőjavítás-jeleneténél: a cipőknek itt nincs nyelve.)
A filmnek története nincs, csendéletek sorozata:

Ezek az emberek évszázadok óta dolgoznak odafönn (értünk is). Templomuk gótikus. Ők talán nem úgy vannak - ötven éve mondta egy benedekrendi szerzetes -, hogy a rendtársaim a penitenciám. Létük mindnyájunkat megkérdez. Akár a (gyönyörűséges) Torinói ló, csak az elhibázott válasszal.

--- 2011. szeptember 22., csütörtök ---

Tegnap kilenc képem változtatott helyet és tulajdonost, csereberélések. Még hasznom is volt belőle, két múlt évezredből származó gyenge képet kidobhattam. Javul a mérleg. Többen örültek a Nagy csend filmnek, ez jó. Kérésre fölteszek még néhány kockát belőle. Csak meg kell még csinálni.

A/94/36	A/98/66

Kedves Barátom, kérése parancs :-), reggel elkezdtem a karthauzi-filmből további képeket levenni. Ismeri azt az aranyos Capek novellát, ahol a prágai kriminalisztikai intézet egy zsömlébe sütött varrótű titkát csak úgy tudja megfejteni, ha maga is próbasütéseket végez? Meg is találják az elkövetőt, de ők addigra Prága legjobb zsömléit sütik. 19:39, még nem fejeztem be a munkát, most kezdem fölrakni táblázatba. Közben, ami szándékom volt, szerencsésen eléggé meg is tanultam ezt a filmet. Egy fotó rettenetesen hiányzik - a 91. sorszámnál tartok -, nem találtam meg. Egy kétmásodperces vágókép, totálkép föntről, az épültegyüttesről. üdv.: d

Búcsúzóul, a végére, ezt még egyszer. F/2011/241

--- 2011. szeptember 23., péntek ---

Deske, van egy kép, ahol a szerzetes sepri a szemetet... kicsit lehajol... Búcsúzóul, van egy gyönyörű Corso vers, amit a halálán olvastak fel:
Szpirit
Az maga az élet
Folyik át halálomon
Végeérhetetlen
Mint egy folyó
Nem aggódva
Hogy tenger lesz
Belőle

Bocs, nem tudja valaki, ki az a Corso? A wikipedián egy nagytestű kutya, meg fotballcsapat. És az első sor az cím, vagy már a?

Szia Deske, tusz-e erről? http://galeriasavaria.hu/hu/termekek/reszletek/festmeny/109287_vali_dezso_nosztalgia/
A "Nosztalgia - A/71/35" képedet áruják a neten 2,6 millióért. S.

Köszi! Nem tudtam. Nálam ez LAPPANG jelzettel. A kép utoljára az SZDSZ székházé volt... Amikor nekik, meg az MDF-nak is ajándékoztam, örömünk hajnalán. d

Más. Fiúnk megjött Ámerikából, egyetemkeresőben volt. A reptéren ezt láttam. Ezt a babakocsit ketten tolták.

A fenti följegyzést 05:35-kor írtam. Most 08:54, Corso információkkal már tele a padlás. <<Gregory  Corso olasz származású amerikai költő, a beat nemzedék tagja. Giensberg kortársa, a lázadó, háborúellenes nemzedékből...>> Hála. Ez a fotós küldemény pedig maga a tökély. Csak azt nem tudom, az első szó sprit; a szótár szerint sugár, kilövellés, az magyarul szpirit? Ami - gondolom - lélek, vagy afféle. Vagy netán a sírköves lefelejtette az i-betűt, t.i. hogy spirit?
Na, kezdek széles keret építeni a Végül is mindegy - A/74/02-nek. A szöghelyekről látom, egyszer már volt rajta. Biztos Szüts vétette le, mikor, harminc éve? Mégiscsak úgy lesz jobb (szebb). Remélem.
09:17 És még mindig jönnek a Corso-infók. Köszönet.

09:34 De hát jelentheti a lelket meg az alkoholt is - ez esetben, minthogy ez az első mondat alanya (th. nem cím), én bizony az utóbbira gyanakszom. I.

De nem spirit, hanem spirt.., hogy van ez? d.

Yes, yes! Aposztroffal, ha jól láttam. Annál inkább. (Az etimológiai fejtegetést mellőzöm.) I.

Ilyen helyre, szó közepébe is lehet aposztrofot tenni? Mondm, a sprit mást jelent! des’ke

Árulás! Árulás! Mi az, hogy sprit? Erről nem esett szó, spir't van a kőre írva! Egyébként sprite, -e-vel a végén, manófélét jelent, de az meg nem folyik a tengerbe, mert minek. I.

09:47 Levél egy ismeretlen képtulajdonosnak a www.galeriasavaria.hu címre.

Tisztelt Uram! Ez a képem "Nosztalgia - A/71/35" két éve lappang. Öröm, hogy előkerült. Egy infó: a két kislánymodell Biszku Béla ikerlányai, 1964 vagy 65-ben, az Iparművészeti Főiskolán festettük őket. Tisztességes ember vagyok, nem fogok visszaélni vele, kérem a kép későbbi helyéről, sorsáról szíveskedjen értesíteni. A Műcsarnok össz. termében lesz 2013-ban gyűjt. kiállításom, a képet szeretném szerepeltetni.
A kép minden szereplési adata a honlapomon, deske.hu / a kép alatt: "szereplések"
Köszönöm, szívélyes üdvözlettel: vd.

20:27 Persze megint a rohadék Szütsnek volt igaza, nem jó az A/74/02-re a széles keret. (A felvételen pedig jól mutat.) Délelőtt megcsináltam, jó fárasztó munka. Aztán estig hat színváltozat. Hát, hát... De nem adom fel.

--- 2011. szeptember 24., szombat ---

Mindjárt itt az ősz, és ez a keret még mindig nincs kitalálva. Ez (volt) a 12. színváltozat. Olyan, mint a királymenyasszonyok portréi, amit visznek mutatóba. A képen gyönyörű. A keret tényleg gyönyörű, egy véletlen kapcsán jutottam ide, csak sajna nem ehhez a képhez. (Ami most került vissza hozzám, cserével.)

--- 2011. szeptember 24., szombat ---

03:49 Este félbehagytam, most befejeztem. Végig újra a filmet - 162 perc -, egyetlen kétmásodperces snittet keresendő. Ami végül is: nem létezik (csak a fejemben). Tíz perccel a befejezés előtt van ugyan egy távoli nagytotál a hegyről nézve, de az nem pontosan az. Azt mutatom is. Vajon miért fotózta életlenre.
És még hat kockát föltettem, a képek végén egy újabb sor.
Mennyi lehet a kapcsolatuk a külvilággal? A narancs, az elektromosság, a laptop lentről jött. Fűtés ki-ki, fával, de a vak atya cellájában radiátor, párologtatóval. Az épület előtti parkban trécselő fiatalokkal hogyan állnak szóba; egy erre kijelölt atya, vagy egy laikus testvér?
Az aszkézis úgy lenne fokozható, ha saját pulóver, civilruha. Barátom látott jezsuitákat a Szent Péter bazilikában mellékoltárt misén körbeállni, zakóban.

Újraolvasva a film végét: << 1984-ben kértem engedélyt a forgatásra. Azt mondták, túl korai. Talán 10-13 év múlva. 16 év után kaptam a telefont, jöhetek. Philip Gröning filmproduction (rendező, könyv, kamera, vágás /azt többen/ 2005.) >>
Tehát még egyszer: Chartreuse trappista kolostor; A NAGY CSEND // INTO GREAT SILENCE
http://gloria.tv/?media=159742  és
http://gloria.tv/?media=177963.

04:29 Asztalom fölötti dossziék, sorra:
adó archív
adó
autó
garancia
halál
használati utasítás, stb.
Éjszakai mail fiamtól: << Most, amikor iktattam az "Apó temetés" feliratú mappát a polcomon rájöttem, hogy nem is különbözöm sokban tőled. m= >>
Válasz: << Mindössze annyi, hogy én a polcomon után vesszőt tettem volna :-))) apó >>

"Minden hajatok szála számon tartva"... Tehát aki Trianonon, árdráguláson, szomszédon, politikán dühöng; Istent szídja.

A Margit hídi aluljárót minden nap megnézem, nagyon szép lesz, az építkezés a vége felé tart. A park szélén ma a napsütötte kőpárkányon egy idősebb férfi aludt. F/2011/244

--- 2011. szeptember 26., hétfő ---

Pénzem sincs és vízuális fantáziám sincs. Most tartok a 18. keretszín próbálkozásnál. Harmadik napja csinálom.

--- 2011. szeptember 27., kedd ---

05:21 Tegnap MTI-fotós a Primissima-díj kapcsán. Rövid úton 226 felvételt csinált a műteremben. Keretfestés: a 26. változatnál tartok, a keskeny belső perem most fehér. A széles keretet lefeszegettem, de este azért továbbfestettem, fehérre. Összenézés: nem jó. Haladunk. Már több irány kizárva. A szomszéd lakást átépítik, abontás is. Kata jó fél köbméter deszkát áthordott, a szomszéd házban egy öreg házaspár még fával fűt, egész nyáron hordják haza a gallyakat. Fához való flexfejjel aprítottam őket, belefáradtam. Csak akkor jutott eszembe, asztali fűrészgéppel kellett volna. Ma avval folytatom. Ez a flextárcsa különben jóval drágább volt, mint maga a gép. Most legalább hasznosult.

21:08 Estére mindennek vége; fűrészgéppel jutalomjáték, deszkák fölaprítva, zsákolva. Kép: 27. változat. Az A/74/02; ügyében Szütsnek volt igaza, marad a keskeny keret. Vagy nem. Visszakerült a belső fehér perem, ennyi kontraszt kell. Néhány éve festettem le, hogy dekoratívvá teszi a munkát, a szó pejoratív értelmében.

Ezt most szedtem elő, ma reggeli fotó a Lukács előtti parkban.

--- 2011. szeptember 28., szerda ---

05:19 A huszonegy év alatt alig néhány alkalom, hogy visszafordítottak; nem lehetett a Lukácsban úszni, baj volt a szivattyúval, túl magas a Duna vízszintje, emiatt le kellett zárni a..., stb. Vagy ha én: otthon maradt az úszószemüveg. Mindig vidoran fordultam vissza, hogy juhhé, ma nem kell, sőt, nyertem egy óra életet (munkaidőt). Így hát nem értem szoftrémálmaimat. Több változata. Folyik el-, már csak harminc centis a víz, az is inkább iszap. Lehet benne mozogni, egyre nehezebben. Vagy lejtős a medence, kiálló sziklákkal tele, abban is próbálkozom. Tömve a víz gyerekekkel, kerülgetem. Télire lezárták. És a mai: A Fővárosi Tanács Népművelési Osztály zsűrije szállt ki, kiállításra válogatni valami társaságtól; nem is vagyok köztük. És gépkocsijaik elfoglalták a teljes medencét. Igaz, nem volt benne víz.
Víz és tudatalatt mégiscsak szerethetek úszni.

Robi, jössz-e már haza az Őrségből? Mi lesz a hétvégi kirándulásokkal.

Meghalt Makovecz Imre. Halottakról jót, vagy semmit. De még a követőiről se.

Huncut színháztörténész és újságíró ősöm, Váli Béla - aki (egyébként tévesen) a Zsidó lexikonban is szerepel -, levelében elküldött két kamu-kérdést Turinba, feltételezem, csak egy Kossuth-relikviára spekulálva. Nagyanyám lakásában fügött ez a válasz, bársony keretben, babérlevelekkel körülvéve. Egyetlen családi örökségem. Amint lehetett, fiamnak adtam. Most bölcsen vevőt keres rá. Előzetesen viszont restauráltatnia kellett az Országos Levéltárban. Ahol be is azonosították, hogy a levél hiteles, csakugyan az ő keze írása. Ami ritkaság, mondták. Volt neki ugyanis erre egy titkára. <<Tisztelt Uram! Hosszas távollét után Turinba vissza kerülve asztalomon találom Januar 25kéről keltezett levelét... Dr. Váli Béla urnak az Irók és Művészek Társtitkárának Budapesten >>

Kossuthról is el lehetne mondani egyet s mást. Ő se ment a szomszédba egy kis. Szerintem legnagyobb tette, hogy miután női ruhában, hóna alatt az államkincstárral emigrált, onnét soha nem tért haza. S evvel - Kossuth apánk - hallatlan jót tett a nemzettudatnak. Egységbe kovácsolt. Tán az egész 48-nak is ez volt a legfőbb haszna.

--- 2011. szeptember 29., csütörtök ---

09:56h Nagy nap ez a mai. Is. Ma lesz a 300ezer. << A honlap látogatottsága:  299.987  >>
10:21h =  300.005
21:30h =  300.110 

19:21 És megvan a keret - a 27. színváltozat.
Végülis mindegy - A/74/02
Visszaszögeltem a széles peremet,
avval, hogy mégis legyen középszürke.
És amivel rendbe jött,
hogy a belső perem fekete, kontrasztos lett.
Erre még méhviaszt is kentem, fényeskedjék.
Közben meg kellett küzdeni egy kollega
statisztikailag tökéletetesen helytálló mondatával:
Deske, ha egy kerettel ennyi baj van,
rendszerint a kép is hibás.

--- 2011. szeptember 29., csütörtök ---

Svédországból kedves üzenet, másik barátomnak tovább is adtam, ÁLDÁSOS ÚJ ESZTENDŐT erre az 5772. évre. Egy fotót is mellékeltem, bár lehetséges, hogy nem teljesen autentikus erre az alkalomra.

Nagy kaland. Izgalom, persze. Délben megjött. Az elmúlt években már a közvetlen a gyárból a festmény-alapozó, faátvonó késtapasz, az egyetlen, ami még természetes alapanyagokból. S így a köv. kétezer év számára garantált. Negyven év után most váltanom kell, műanyaggal keverik. Nagy a baj. Vegyészmérnökök, konzultálások, sok udvarias mondat, aminek a végén recept készült, kívánságaim szerinti. És délben kocsival meghoztam, itt van, húsz kiló, három vödörben. Már a régi görögök is ismerték a bőrt; sőt ennek anyagát már Altamirában is :-), bőrenyv, zselatin, kaolin és súlypát. Pár nap alatt tönkremegy. Csak egyelőre nem akar összesűrüsödni. Várni kell.

Este Nemzeti Színház bemutató Zsófi lányommal. Utána egy e-mail.

Johanna.

ízléses volt
fordulatos volt
szellemes volt
szórakoztató volt
komoly volt

jók voltak a külsőségek is,
beleértve a mackintost
nem volt önmutogató díszletezés

néha a halkabb beszédet nem értettem,
de lehet, hogy az én fülügyem
balkon negyedik sor

és még egyszer
hívő és nem hívő számára ízléses volt
bár miért nyilatkozom az utóbbiak nevében
Kedves Róbert, kösz.

2011. szept. olvasó: 300273 = 4442/hó = 148/nap