előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 214. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. január

--- 2013. január 1., kedd ---

Hát akkor megkezdjük.
Folytatjuk.

Most ötven éve, 1962. szilveszter éjjelén politikai gazdaságtan kollokviumra készültem.
Eszterke hiába hívott buliba.
Mit se javultam. Tegnap tíz után oltottam. Az unokák nem.

00:51
Amennyire lehet, elkerülöm a számítógéppel való találkozást. Ma éjszaka az egyik nagykamasz unokám tizenötödmagával nálam szilveszterezik, így - hogy észrevétlen maradjak -- elkezdtem nézegetni a napi jelentéseidet magadról. El vagyok képedve. Hogyan? Miért? Kinek? Magadnak vagy másoknak? -- bocs, jóéjszakát -- zs.

04:07
Szervusz, kedves Zsófi, áldott évet!
1. Hogy apám meghalt, kamaszként gondjaimra okos férfiakat kerestem. Autóstoppal Győrbe egy szerzeteshez. Hogy az izgalomtól ne feledjem válaszait, jegyzeteltem. Hazaérve legépeltem. Tán ekkor szoktam rá életemet írásban rendezni.
2. Ma is, írva, mindent kétszer élek át. Másodszorra megrágva. És ez visszahat, rendez. Nagy kaland naponta az őszinteségig elvergődni. Zárójelben: nagyon élvezem. Elképesztő a magyar nyelv.
3. Napló, mindez közérdekű. Vagy ha mindez nem is, egy része szórakoztat, és - bocs - segít, tanít. Napi 146-an olvassák. Megértem ellenérzésedet. Igyekeznék én ködben eltűnő, titokzatos lenni, de valahogy nem akar sikerülni...
ölel: d

Itt van pl. mindjárt ez, tegnap találtam Kata egy dossziéjában, most hajnalban begépeltem. Minden mondata emléket idéz:

dátum:  1969.11. kb.25.       fájl: html-2013/level-nagymarosrol.htm               C. 11672 -673
levél Katának, először a nagymarosi alkotóház.

Kedves Barátném, miként erről a reggeli könyörgés is szólt; - megemlékezünk Szent Katalin emlékéről. Evvel a történéssel (érdekes módon) kapcsolódott a jót-kívánások szokása: szép életet, Kispajtás.
Milyen itt az élet. Van egy jó kis cellám, ami a visegrádi hegyekre néz, alattam a Duna.
Van egy jó kis bútorom (2ajtós szekrény), amiben elfér a díványom néhány darabja, valamint a tetején elfér: az íróasztal, egy szék, egy lavór, 2 lámpabúra (éjjel festek) és a két szőnyeg. Két fotelből (összeforgatva egymáson) jó kis éjjeliszekrényt csináltam, mert az éjjeliszekrény tetejére egy kis gurulóasztalkát tettem - és az a festőasztalom.
Valamint a pótágy teteje (élére van állítva) a lerakóasztalom, és a kertből fölhoztam egy összetört 3lábú asztalt, megszögeltem, és azon főzöm a teát.
Ezenkívül az ágyat dupla szélességre szétnyitottam, mert (átlósan) csak így férek el benne. Valamint szereztem egy jó festőállványt is. Na. És baloldali szomszédom a művészideálom: Szász Endre. Nagyon szép piros kocsija van (és lebeg a haja).

Az első napon kiraktam az állványra a Hegy alatt II-t, és néztem, meg néztem, meg aludtam (úgy reggel 1/4 9-től d.u. 5-ig --) (többször is) és csináltam neki egy nagy hegyet, meg sok fát rá, de nem ment, és én azon tűnődtem, hogy valamilyen más szakmát keresek, például egész jó kis boltokat tudnék tervezni, ha lenne rá módom, aztán csak tovább vakaróztam, és azon gondolkoztam, hogy a társadalom fizeti itt most nekem, hogy vakarózom, aztán egy este kutya-jól megcsináltam végre a képet. Most szép a világ.
a teljes levél

Év első napja, Istenszülő ünnepe, lassú kocogásban a félhetes misére. Sötét van, az utca kihalt. Csak egy pasas veri kegyetlenül a fülkében a telefont. Jó tíz méter után fordultam vissza, addigra kaptam észbe, és át is gondoltam, nem részeg, nem mezei rongáló, nem úgy verte.
- Ha fontos, itt a mobilom.
Felémnyújott tenyerében százasok. Azt hárítottam. Köszönte, tárcsázott.
- Jaj, nem tudom, fölveszik-e.
Tisztes távolban álldogáltam. Nem vették föl.
- Nézze azt a kivilágított ablakot, ott lakom. Magamat hívtam, mert nem találom a mobilomat, kellene. Hívjon ezen a számon öt perc múlva, addígra hazaérek.
- A templomból? Ja, persze, igen, rendben.
Rácsengettem, beleköszönt. Megtalálta.


Év eleji ejtőzés. Szkennelem régi dolgainkat; pl. 1968-as képeskönyvecskémet a gyűjtőúton lévő Katának. (Bal fönt a 4-irányú nyíllal nő a kép.)

--- 2013. január 2., szerda ---

Deske, végigolvastam a feltett Új Ember-cikket. Meglepett, hogy olyan neveket, mint Luther, Kálvin, Husz, vagy a keresztesháborúkat milyen könnyedséggel hagyta ki a szerző. Az ilyen célzatos kihagyás (nekem) hitelteleníti az egészet, dehát legyen az az én bajom. Még egyszer: boldog új évet! O.

Kedves O., az ember előbbre jut, ha nem a hibákat, bűnöket kutakodja. Ha csak az idézett utolsó mondatokat nézzük, már az, önmagában is... d.

Sétátlan hétvége, unokák; délelőtt pótoltuk, Svábhegy. F/2013/001 és F/2013/002

Húsz éve elolvastam az Apostolt, s elkönyveltem, hogy OK., egy érzelmes izé. Most rádió, hallgattam az első strófákat. Petőfi zseni. Mégiscsak. Szédítő képgazdagság. Elő kell venni. Eddig minden Petőfi kötetemet kukára tettem.

1994-ben megnéztem tanárom falán ezt a Szindbád reprót.
Azóta várok rá. A XX. sz. egyik legfontosabb gondolata/képe.
Most elcseréltem egy 50x50-es váliért (a Klee: 40x50).
Feladatom innét egyszerű,
a képet kint tartani a polcon,
és csak arra ügyelni,
ezentúl ennél gyengébb képet nem csinálni.

--- 2013. január 3., csütörtök ---

MESTER ÉS TANÍTVÁNYA / Művészek a II. kerületben.

Erre a kiállításra hívott meg Tímea.
Először elutasítottam, őszi kiállításomra gondolva. És: szeretem őt, de hogy a mestere?
Aztán átgondoltam, mi a teendőm ilyen dobogóra helyezve.
Tehát kiállítás, jövő csütörtök, január 10., 18h Vizivárosi Galéria, Kapás u. 55. Tízenöt méterre a Margit körúttól.
Nyitva keddtől péntekig 13-18h szombaton 10-14h. Zár febr.1.
Nem küldök szét meghívókat.

Kedves Dezső, a Klee kép; a feladat, amit önmagának felállított, megoldhatatlannak tűnik, vagy legalább is rendkívüli nehéz,  Ő rendkívüli változatos , és sokszínű volt a szó konkrét és átvitt értelmében. Ön – elnézést a kritikáért – bilincsbe verte Önmagát, persze attól mindig meglehet szabadulni... Sok sikert kívánva: S.

Bonyolult nap; Futás uszodába, 9:28 p. (=ezren 7:58) D.e. gáztűzhelyszerelő, 8.500 HUF, benézett a műterembe is, és megjegyezte, hogy szénmonoxid-érzékelő nem ártana. Erről eddig nem hallottam, elmagyarázta. A műterem tágas, de Katánál. Boltba, egy óra múlva nála fölszereltem előírásosan a mennyezet alá húsz centivel, 17.500 HUF. Aztán a Zsinagóga énekekért a digitalizálóhoz, negyven éves kedves lemezem, most az eredeti minőségben mp3. Amíg a teavíz forrt, tovább az A/12/45-öt, mutatom. Egy ötödik emeleti szomszédtól kaptam 10 cm. mákos bejglit és egy Jung tanulmánykötetet. A neten szállásfoglalás hétvégére Sopronba, Kata környezetváltozásra vágyik. Délután Tímea képeit néztem meg (2 diósbejgli), jó kiállítás lesz.

--- 2013. január 4., péntek ---

Fél négykor ébred, idő erre is. Mindent átrendeznek az ilyen sorok, mint ahogyan az ima is:

Bár tréfásan beszéltek, a közlés nyugtalanító volt. A visszatérés a partmenti támaszpontra a legjobb esetben is nehéz lesz a lánctalpas vontatókkal. A mostani gyilkos hőmérséklet mellett [-50C.] műszaki bajok esetén az expedíció személyzetének 20 százaléka megreked útközben -- ebbe nem bírtam belenyugodni. Csak rá kellett néznem az emberekre, hogy elképzeljem, mit álltak ki. Ahogyan gyűrött, fagyott, olajpecsétekkel bemocskolt viharruhájuk a lábukat csapdosta a szélben, olyanok voltak, mint a madárijesztők. A kezük mindent elárult, különösen Demas és Hill keze. A fagyos fém, amelyet állandóan fogdostak, megégette és összezsugorította kezükön a húst, körmeik megfeketedtek és elgennyesedtek, ragacsos sebeikből vér szivárgott.
Byrd kapitány : Egyedül [ a Déli- sarkvidéken]

Uszodába ma 08:56 alatt, de ezért eléggé meg kellett dolgozni. 1200 m. körüli táv. Szokom a szekrényes öltözőt. Év elejével át ide, a kabinosból heteken belül úgyis kirúgtak volna, az átmeneti engedmény volt. E helynek a csodálatosan alulméretezett szekrények - ó, belsőépítész, és annak a mamája - ellenére nyolc előnye van.
Rövidebb út a medencéhez.
Közel a zuhanyozó.
Tágasabb a törülközéshez.
Széles pad a pakoláshoz.
Szekrényt zárni még nem, de nyitni már egyedül lehet.
Társasági élet - még inkább remény.
Pont elfér az anorákom. Visszahatólagos vásárlási indok.
Olcsóbb 50 ezerrel.
Itt egészen új öltözködési rend, más fázismozdulatok kezdenek kialakulni. Először a szemüvegtokot oda föl, akkor a táskát jobb felöl a pad mellé. Még az is lehet, hogy végül egy fölső szekrény lesz az állandóm. Kaland.

10:16 Kedves Deske, S-nek üzenném, hogy Klee-t /és minden festőt / abba korba kell behelyezni, amikor élt. Akkor valóban újdonság volt, hisz más volt a "trend", de a technikánál - ami ugyan lényeges -, természetesen többről van szó. Idézek: Ön – elnézést a kritikáért – bilincsbe verte Önmagát, persze attól mindig meg lehet szabadulni... Korunkban, amikor minden a szabadságról szól és arról, hogy mindenki a maga módján úgy legyen szabad, ahogy csak akar és mindenki valósítsa meg önmagát, nos "bilincsben" lenni nem semmi vállalkozás.
De legalább nem követi a mai trendet.
És így szabad marad. Üdv! F.

Megkértem Tamást, és tegnapra meglett. A honlap állandó jobb fölső sarki keresőjét rákötötte a GOOGLE-ra, pompásan működik. Már megtaláltam egy teljesen eldugott fájlt, pár éve összeírtam a Fioretti-közösségünk össz-, valahai tagjait is.

Délután Kata iratdoboza megint, negyven év előtti leveleimmel. Egyszer már volt szűrve. Még írok be közülük. Pl.:
C.11708, 1969, ő Angliában két hónapig babysitter.
C.11703, 1970, a zsennyei alkotóházból
FURULYAKOTTA: megtaláltam nála tenorfurulyára írt No.1-es MŰVEMET, neki dedikálva, most le is játszottam, azt azért nem mutatom meg (noha föltettem a honlapra). A címe legyen: Kecskeméti toborzó

SZOMBAT - VASÁRNAP SOPRON

--ötven év után.
Egy ilyen utazásban az a rossz, hogy minden új. Semmi ujjatlan.
Lefűrészeltem a fogkefe szárát, hogy beférjen a tarisznyába, sorra:
bicska helyén rég antineuralgika / rózsafüzér / Ő / és golyóstoll.
Egy útra-szendvics az asztalon alulról átnedvesedett. Hajszárító.

--- 2013. január 6., vasárnap ---

Sopron megvolt, rendben volt. Amiért mentünk, a Lővérek és a Storno-ház zárva. Órákat a Bányászati Múzeumban. Nem jártunk rosszul. Fotók: 1. A panzió 7 (hét) wattos ágy melletti olvasólámpája ilyenfomán lett olvasólámpa (míg Kata aludt, helyette fejlámpa). 4. Bányászati Múzeum, Feszty Árpád Bányász-szerencsétlenség (nagyon jó) képe mellett annak gyönyörűséges vázlata. 5. Egy Észak-magyarországi bánya rajza; beleborzadtam.

Oda-vissza a vonaton Nansen Északi-sarki útja. Túléli. A többhónapos páros szánúton sorra ölik le a kutyákat, ők is, az állatok is azt eszik. Aztán lőnek rozmárokat:

A következő napokban a rozmárok nyúzásával és feldarabolásával, majd biztonságos helyre szállításával foglalatoskodtunk. Utálatos munka volt: a vízben az állatokon feküdtünk, és olyan mélyen vágtunk beléjük, ameddig az vízszint alatt leértünk. Az még hagyján, hogy átáztunk, az sokkal rosszabb volt, hogy tetőtől talpig szalonna, háj és vér borított el bennünket. Ruhánk ezt magába szívta, pedig legalább egy évig nem válthattunk. Télire viszont okvetlenül tüzelőanyagot kellett szereznünk, még ha hús nélkül valahogy segíthettünk is volna magunkon.

Aztán már szárazföld; egy északi apró lakatlan szigeten útjukat megszakítva kunyhót kell építsenek az újabb átteleléshez:

Egyre keményebbre vált az idő, a talaj keményedett, a kövek szorosabbra fagytak, aztán havazni kezdett. Minden reggel napszámosok módjára, egyik kezünkben ivóvízzel telt csöbörrel, a másikban puskával indultunk el építeni. Amennyire csak bírtuk, törtük a törmelékből a követ, egybehordtuk; megvetettük az alapot és felhúztuk a falakat. Szerszámunk nem volt sok, leginkább puszta két kezünkkel dolgoztunk. Újból a szántalp volt a csákányunk, amellyel a befagyott köveket feszegettük, és ha kezünkkel nem tudtuk a talajt ásni, vasszorítóval felszerelt síbotjainkat használtuk. Rozmárlapockát kötöztünk egy síbot letört darabkájához, ez volt az ásónk, kapához úgy jutottunk, hogy a szán keresztrúdjához rozmáragyarat erősítettünk.
[Nansen: Éjben és jégen]

A XIX. az utolsó évei. Ugyanekkor Strindberg öregségére hazaköltözik szülővárosába, Stockholmba, s megkezdi belsőkalandteli magányos sétáit a városszéli utcácskákon (valahai tankönyvem: Egyedül).

--- 2013. január 7., hétfő ---

10.15. Megrendeztem a "Mester és tanítvány-; Váli - Várhelyi Tímea"-kiállításunkat a Vizivárosi Galériában.
Aztán hazamentem.
12:15 Tímea megrendezte a kiállításunkat.
13:10 Vissza, megrendeztük a kiállításunkat, majd hazamentünk.
Illetve én még ezt beragasztottam a még üres vendégkönyvbe:

E mondatok a kiállítás megtekintésekor lesznek igazán értelmezhetőek.

Gyerekcipőben jártam, még hatvanas éveimet tapostam, tavaly augusztus... Te jó ég, hogy tarthattam befejezettnek ezt a Tímeával közös képünket. Szerencsére most egy látogatóm halkan rámordult, s rámeredtem. A képre. Ki kellett vakarni rámájából; nagy munkával; bonyolultan feszítettem bele ősszel a hullámos papírt. Tímea műterme - AX/12/71
Festettem délután át. Ezek a bontatlan, faktúrátlan, piroskörnyéki felületeim nem voltak jók. tegnapi állapot.

Mindez napi szöszmösz, por és hamu. Hanem egy barátom ma kérésemre megkereste, megtalálta és megküldte! nekem az Örs a hegyekben szovjet filmet. Hatvan éve (1953) nagyon szerettem, és azóta-- A kulcskonfliktusra, egy-egy jelenetre emlékszem. http://www.youtube.com/watch?v=gLqi-z_jbIE szerepelnek benne határon beszivárgó imperialista diverzánsok; pásztornak, majd geológusnak adják ki magukat, mikor leleplezik őket, de persze... És szerepel benne - ezt csak olvasmányaimból tudom - egy csodaló. Hogy színészileg, vagy lóilag csoda-e, majd kiderül. A filmet átküldtem a szomszéd orosz házaspárnak. Pár éve települtek át.
Holnap tán lesz időm rá. Előtte megtanulok oroszul.

--- 2013. január 8., kedd ---

Együtt élek én evvel az emberiséggel itt e földön. Csak az a baj, hogy hozzám képest mindenki rendetlen. Igaz, időnként szórakoztatóak. Ezt pl. tegnap kaptam klubtárs-ezredes barátomtól.
Erről mért ez jut eszembe, hogy a Nagyonnagy Francia Forradalom idején egy orvos engedélyt kapott a köv. kísérletre. A guillotine alatt frissen kosárba hullott fejet hajánál fogva fölrántotta, és rákiáltott: kegyelmet kapott! És az arc még mosolyra mozdult.

Az adófizetők pénzéből ilyen komoly levélre is futja:

Tisztelt Váli úr!

Sajnálattal olvastam sorait, melyben tájékoztat bennünket, hogy értesítésünket a fenyőfa nyereményéről csak december 28-án kapta meg.
A levelet december 17-én adtuk postára annak reményében, hogy ezzel hozzájárulunk az ünnepek meghitt hangulatához.
Remélem, hogy a jövőben a megújult fürdő szolgáltatásai feledtetik ezt a kellemetlenséget, mely miatt szíves elnézését kérem.  

Üdvözlettel:
Kiss Dóra
marketing osztályvezető
MARKETING OSZTÁLY

BUDAPEST GYÓGYFÜRDŐI ÉS HÉVIZEI ZRT.
BVK HOLDING tagja

CÍM: 1138 Budapest, Népfürdő u. 38-40.
TELEFON: +36 1 452 4550
FAX: +36 1 452 4501
WEB: www.budapestgyógyfürdői.hu

Lukács / 2. Fejesugrás után minden nap fuldokláshatárig a víz alatt, ez tizenöt évig a túlparttól vissza a második csempecsillag volt. Életemben háromszor sikerült végig. Hogy tavaly fél évre lezárták a medencét, augusztusban ez a táv jó két méterrel rövidült, noha nagyon igyekeztem. Elkönyveltem, öregedési tüdőzsugorodás. De most siker, és már harmadjára. Érdekes, nem a légzéstechnika - hogy előtte nagyokat szuszogni -, hanem az úszástechnika oldotta meg. György Peti mutatott húsz éve egy mozdulatsort.
Lukács /3. Évtizedes tétova után ebben is rend lett. Ha bizonytalan, hogy pl. a 32. vagy a 34. hossz: már mindig a hátrányosabbat választ. Mér nem figyel oda.

21:16 Lassúbb nap volt. Ezeket teszem gépbe, pl. életem egy sorsforduló napja, Katának-levélben C.11716.

És két karosszékben megnéztük az Örs a hegyekben szovjet filmet, oroszul. Nagyon jó volt.

--- 2013. január 9., szerda ---

Persze hóban fotózni könnyű. Nekem is.
F/2013/304, 305

Többhónapos lassú, fokozatos helyzetfölismerés volt. Reggel levettem kompjuterasztalom magasságából öt centit. Most 71. Persze itt nem lehet úgy, hogy levágok a lábából. Csak az öt éve föltett magasítóléceket kellett lefeszegetni. Most megint lefelelé nézek a monitorokra, pompás.

Zsennyei alkotóházi levelemet írom gépbe; 1970. április. C.11717-719

...a folyosó végén lakom. Az emeleten csak ketten lakunk; lépéseket hallok, csak ide jöhetnek. Koccanás, távolodik. A tejemet tették le a folyosó padkájára (reneszánsz) de NEM kopogtattak be. Ez az ozsonna. (Milyen szép szó.) 
 És televíziót sem nézek és rádiót sem hallgatok, és Pesten az asztal alá fogom tenni, hogy nehezebb legyen bekapcsolni, mert olyan jó így. És nem is festek. És a golyóstollamból elfogyott. Csak rajzolok. Cser Pista bácsi (80 éves). Napi 15 forint. Már fejből tudom, csak a fejét mindig mozgatja. Meg vakarózom is. Húsvétra rajzolok neked egy tojást. [rajz]
 Ma jó napom van, csak ki tudnám húzni a lábam a lefolyóból. Nem is mosok én többet itt lábat.
az egész

(Ha valakit érdekelnek ezek az újabban beírt, korai, Katának írt leveleim, sorra: MENÜ -- NAPLÓ 1958-TÓL -- TÍPUS SZERINT -- alatta: MINDEN EGYÜTT / OLDALSZÁM, és ott az utolsó tételek.) Még versnek elgondolt is van, C.11721

arra ébredtem
    hogy mozognak a levelek
arra ébredtem hogy ketten vagyunk
                          hogy sütnek a napok -

--- 2013. január 10., csütörtök ---

Az úszás szokatlan módon mostanában olyan jól esik, hogy minden nap halálomra emlékeztet.

Most Kata dossziéjában megtaláltam legelső keresztút-grafikasorozatom egyetlen darabját.
Keresztút - B/70/11. (Ezt a változatot nagyon rég kidobtam.)
4. stáció, Jézus és Mária találkozása, tömeg veszi őket körül.
(Opuszjegyzékemben az elpusztított képek is,
lemértem a papírt; a mérete segítségével tudtam beazonosítani.)

Megtaláltam első nagymarosi alkotóházam - 1969. nov. - első levelét is. C.11730

Délben két levél.
3165 Ft-al emelt öregségi nyugdíjsegély   64.100 Ft.,
ehónapi lakbérszámla, ezt tavaly emelték, 56.406 Ft. Elvesztettem a fél kesztyűmet. Bélelt volt, és lehetett vele vezetni is. Ma két hónapja semmi édesség. Mindjárt megyek a kiállítás-megnyitónkra. Cipőtisztítás neutrális cipőkrémmel. Beszáradt. A kadmium-vörös fölött tartom a polcon.

20:32 Megvolt a megnyitó. Tímea képei nagyon jók. Hogy miért egyetlen képet tettem ki ezen a Mester és tanítványa kiállításon: egy mester maradjon háttérben.
De fölkészültem alternatív válaszokra is:

1. A többi képem is ugyanilyen.

2. Mona Lisa mellé is kéne még három?
     Ez ugyanolyan jó kép.

3. Van egy gyönyörű Bundeswehr anorákom.
    Abból is csak egy van.

4. Aki felnevet ezen, vagy dühöng,
    az is csak PR.,
   Megemlegetik.

5. Ősszel, a Műcsarnokban lesz elég.

19:40 Hazaérve egy fínom kenőmájasos kenyér.
Fotók: F/2013/008-009-010

21:05 Deske, Jó poén volt és nemes gesztus tőled az egy kép versus sok kép a kiállításon. üdv, k

21:38 Kedves Dezső! Kár lenne tagadnom, hogy én (is?) elsősorban Ön, ill. az Ön festményei miatt mentem, az egy kép mesteri volt! Megismerkedtem Tímea képeivel. Tetszettek.  Örülök, hogy válthattunk pár szót!
Küldök pár fotót. Üdv, I.

--- 2013. január 11., péntek ---

A reggelek mifelénk mindig szépek F/2013/012

A házmestert ma gondnoknak hívják. Nálunk Bellácska, alattunk lakik az ötödiken. Mióta posztját elfoglalta, békesség lett ebben a nagy házban. Mindenkihez egy mosoly-szava. Pár éve Kerület Díszpolgára címre terjesztettem föl, hogy egy nagy közösség lelke. Karácsony táján összefutottunk a lépcsőfordulóban:
- Nem kínálnál meg mákos bejglivel? Idén mi nem csináltunk. Az uszodában ugyan hoztak nekem egy szeletet, de az száraz volt.
- Persze, mert... [elmagyarázta]. Én sem sütöttem. De hamarosan fiam születésnapja, Deske, utána lesz!; csinálok.
És vártam.
Ma átadta.
Pironkodva, természetesen, mint ősidőktől máig mindig minden asszony.
Nem szeletet, egy teljes rudat, melegen. Nekem sütötte.
Csak szelíden dorgáltam meg, hogy miért csak ennyi.
- Majd mondd meg, milyen, de őszintén! Életemben először csináltam.
A Jóisten küldte, pénteki teán-kenyéren böjtömet megtörve, két boldog szelet.
Hiszen ünnep.
Vittem neki kóstolót.

Délelőtt elhoztam Gábor barátomat műterem-vizitre. Tímeával közös képünkön a zongoraláb kerekét gépészmérnöki szakszerűséggel vette fontolóra. Már újra kutat, Bognár Zsigmond XIX. sz.-i irodalomtudósról saját könyvtárában (egyetemista korától gyűjti a irodalom-szakkönyveket), és a neten sok mindent talált. Szeptember óta, hogy elmaradt a Lukácsból, most találkoztunk először.

És még történt ma valami.

Különös érzésekkel folytattam utamat a számos domb és bucka között, a szárazföld belseje felé. Egyszerre úgy rémlett, emberi hangot hallok. Idegenek kiáltását, három év eltelte után az első idegenek hangját! Hogy dobogott a szívem, hogy szökött vér a fejembe, midőn egy dombra felrohantam és teljes tüdőből kiabáltam! A jégsivatag kellős közepén egy emberi hang mögött, az élet eme egyetlen üzenete mögött ott állott hazám, és ott állott Ő, aki otthonomban vár... Gyorsan közeledtünk egymáshoz, kalapomat lengettem, ő ugyanezt tette.... Levettem a kalapomat, kezet nyújtottunk barátságos "How do you do?"-val. Fölöttünk a ködtető, amely magába zárta a környező világot, lábunk alatt a hepehupás úszó jég, a háttérben a szárazföld halvány derengése. Egyik oldalon állott a civilizált angol gentleman, kockás angol öltözetben, magas gumicsizmával, rendesen megnyírva, parfűmözött szappantól illatozva, amit a vadember kiélesedett szimata azonnal érzett -- a másik oldalon piszkos rongyokba burkolt, olajtól és koromtól fekete vadember, hosszú, fésületlen hajjal, borzas szakállal, arcán a természetes szőke színt felismerhetetlenné tevő vastag zsír- és koromréteggel...
- Nem Nansen Ön?
- De igen, az vagyok.

Szia, Deske! Köszönöm a fuvarozást, a képbemutatót és a postán küldött Zelk-verset. Elég kacifántos volt Bodnár pályája. Szinnyeivel jó kapcsolatban volt. közös könyvet /Magyar írók élete/ terveztek kiadni.

Szinnyei: Bodnár Zsigmond, budapesti főreáliskolai a Petőfi-társaság rendes tagja, született 1839. febr. 9. [...] 1872. a pesti állami főreáliskolához helyeztetett át. 1874. szept. kilépett az egyházi rendből és 1875 óta egyetemi magántanár.
Üdv: G

--- 2013. január 12., szombat ---

05:28 egy szelet mákos bejgli, ha már. A többit Kata elviszi az onokáknak. Erődemonstráció. A gyengék fegyvere. Max. -15 kg. lettem. Játék. Definíciója: élettanulás, szórakozva.
Robi-féle szombati kirándulásaink már el-elmaradnak, unokák kosárlabda-meccsei. Így hát majd pirkadatkor ki, síelni, ahogy valaha is. Később már sokan lennének. Polgári öltözet + öregségi pizsamanadrág.

túl meleg volt	eredetileg	F/2013/013

10:44 A síelést napkeltével fejeztem be, a völgyben már napsütés. Négy menet volt, végig egyedül. Szokványosan iskoláztam, zakopanei ellenvállas stílusban, profi már nem leszek. (Múltkoriban - 1963 - ilyenkor a Bartók Béla úti fotográfus is mellettem síelt. Hegymenet-gyaloglás közben beszélgettünk. Onnét aztán nyolcra a zugligeti Főiskolára.) Egész jól ment, de mi ez a könnyű szédülés lehajlás után. Svábhegyről nem haza; a Lukácsba. Olyan szerencsével, hogy négyen is rákérdeztek, hogyhogy ilyen későn. És ráadásul egy rúd házikolbász, mert a múltkori dedikációm olyan szép volt (bennefoglalva a múltkori disznótoros kolbász).
Fotók: F/2013/013 eredeti felvétel - aztán amit én, abból - és F/2013/014. Szép helyen élünk.
A reggel befejezéseképp adódott, hogy hazafelé megvettem azt a rég áhított/kiszemelt terepszínű, 2,4 méter hosszú, mélyen árleszállított katonai hálózsákot - amire sajnos semmi szükségem.

16:16 Kiváltja három éjszakai pokrócomat.

Ez pedig a Karancstető most délben.

--- 2013. január 13., vasárnap ---

Eljött a honfoglalás ideje. Újévtől újra a szekrényes öltözőnk.

Hálózsákügy másnap. Miért kell erre-arra csúszkálni a felelősség elől, ö. Ön-hazudni. Ok nélkül is nagyon vonzódom ezekhez a túlélési-tárgyakhoz. Zseblámpa, anorák, bicska, spárga. Mintha h/arcvonalban. Mit is akarok én túlélni.

A Karancstető most délben, ködben, az automata berendezés azt is mutatja: -12C fok.
De szép, kár hogy nem az én fotóm.
De jó, hogy nem vagyok ott.

Látom, ez a szegény amerikai kereskedő tán negyedszer teszi föl az A/70/07 képemet VALI DESZO néven az ebay-ra eladni, kutyának se kell. Az ára alá egy módosító szöveg került, VAGY A LEGJOBB AJÁNLAT..., adná ő már lejjebb is.

--- 2013. január 14., hétfő ---

Születésnap, Kata rokonainak látogatása, vagy tízen voltunk. Trécseltek. Békésen unatkoztam. Hallgatagon néztem az elém tett gesztenyetortát. Aztán egy kb. 35 fiú mellé.
- Bocs, te mit csinálsz?
- Munkahely, amúgy zeneszerző vagyok.
Akkor kérdezgetni kezdtem.
- Lineárisan kezded, vagy egy csillogó pontot tudsz, amit körülépítesz? Kétféle statikus van. Az egyik a hídtervezésnél elindul a csomópontok kiszámításával a bal partról, majd lépésről lépésre. Úgy hívják, hogy pontról pontra módszer. A másik fölrajzol egy homorú görbét, hogy kb. ilyen lesz az Erzsébet híd.
- Vannak-e indulásnál biztosan elérendő szigeteid? Zelknek általában a verse utolsó sora volt meg először.
- Vannak-e közhelyeid? Hogy kezeled őket?
- Vannak-e stabil motívumaid?
- Munka közben zenét hallasz, vagy képeket (is) látsz? (Képek, sőt grafikusan ábrázolható ritmusrendszerek is, mondja.)
- Nem terhel a XX. sz. minimalista szellemáramlata? (Alig, azokon már túlléptünk.)
- Vannak-e raktáron maradandó kóbor ötleteid? Azokat őrzöd, dokementálod? (Igen.)
- Használsz-e segédeszközt, zongorát? (Nem tanácsolt, félrevisz.)
- Tudsz-e párhuzamosan több témával foglalkozni?
Egyszerű volt kérdezni, saját szakmám kérdései is. Inkább rá figyeltem - hasznos lesz neki belegondolni - a válaszok kevésbé érdekeltek. Ha fölmerült valami megoldandó, úgyis egyedül marad.

A Lukács igazgatónője közösségépítő önmutogatásomat ma nyitás előtt leszedette, közölte velem Béla kabinos súgva. Intőt nem kaptam, mamámat nem hívják be. Véletlen volt a tarisznyámban még egy, az előzőnél jobb, épp ki akartam cseréni. Így hát egy fotó most a szekrényajtó belső falán. Egy klubtárs mindezt meg akarta örökíteni. Megtörtént. F/2013/017

Egy órára délben világos volt. Képet tovább. Meddig. Merre. AX/12/71.
Most nem kínlódom a keret köréimitálásával. Hátha ez nem a végső állapot.
És itt az eredeti, amikor átvettem.

Most kellett / lehetett javasalatot tenni:

2013.1.14.   C.11731

Bp. II. Polgármesteri Hivatal Művelődési Iroda

tárgy: javaslat kitüntetésre

Kérem, álljanak meg egy percre, és figyelmesen gondoljanak bele.
Micsoda hihetetlen erős üzenet lenne a világ számára,
ha egyszer egy házmestert tüntetnének ki.
Bressán Bellát, házunk gondnokát javaslom a II. KERÜLETÉRT EMLÉKÉREM kitüntetésre.
A Margit körút 64/B rendjét, békéjét, és ügyeit intézi tíz éve már.
Hogy feladatait lelkiismeretesen ellátja, azt nem sorolom.
 
Hanem, ami emberséget, időt, ingyen többletmunkát mindezekhez hozzáad:

Egy 64 lakásos házban békét teremtett mindenféle békétlenségek után, egyszemélyben közösséget kovácsolt.
Megszervezte, segítőket kerítve, a lakóház közös klubestjét az udvaron, muzsikával, süteménnyel, tánccal.
Időseknek kéretlenül segít, csakugyan mindenkihez egy derűs, jó szava.
Hogy a ház évről évre egyre szebben rendbe jön, az ő figyelmén, pályázati szervezésén múlik.
Intézi a ház, és a lakók ügyes-bajos ügyeit, hozzá mindenki leadhat egy postakulcsot.
Elutazók kutyáját sétáltatja, virágát kérés nélkül is locsolja,
tehát:
Bressán Bella házgondnok (1958-) 1027. Bp. Margit krt. 64/B V. 4.

Szívélyes üdvözlettel: (VD.)

--- 2013. január 15., kedd ---

Mára minden meglett, Nagy Miklós barátunk honlapjáról levettem kiállításunk megnyitóbeszédét. Is.
Ilyenformán a KIÁLLÍTÁS / k49 fejezet már mutatható.

2013. január 16., szerda ---

Ismerősöm közeli halála ügyeit rendezve fölhívott, hogy képemet most az őt ápoló intézetnek ajándékozta. Megkerestem őket, hogy segítek, mert megtudtam, el akarják adni. Rendbe is hoztam, a mozaikpályázatra készült papírkollázs a 40 év alatt így fakult meg. Ki emlékszik még rá, édes lila iskolafüzet-borító a háttér színe.
Angyalos - A/74/18/2 176x39 cm. 1974.

Unokát mandulaműtik. Erősítésnek én is ott, délben haza;
anyja két? napig fog az ágy mellett ülni.
Behozzák a műtőből, aztán az édesanya magánya az alvó gyerek mellett.
nagy fotó: F/2013/022

(Nem először) kértem a direkciót, nyitnák már ki a Lukács uszoda parkra nyíló bejáratát.
Hát válaszoltak.
Úgyhogy megnyugodhatok.

2013. január 17., csütörtök --- 

A mai nap: hogy átkereteztem, üvegeztem... végül ma át is dolgoztam ezt az kifakult papírkollázst: A/74/18/2b. Kaland. Színálló papírom nincs, maradt lehetőségnek az olajpasztell. (Neten megtartottam az eredeti és a kifakult állapotában is, ez értelmezi a beavatkozásokat.) A mostani tulajdonos, a Magyar Hospice Alapítvány jobb áron tudja majd eladni. Az üvegezés-számlát benyújtom nekik. Mutatom a 79-ben átdolgozott változatot is, Mozaikterv - hosszú mese - A/74/18/1
Ha nem írom ide, soha senki nem tudja meg, hogy jelentős többletmunkával még távolságtartót építettem az üveg és a kép közé.

És a kép története:
1974. Fiatal Művészek Súdió mozaikpályázat Sátoraljaújhely,
           ált.isk.udvarba, m=1:10. Nem nyert, elajándékoztam.
1979. visszakértem, mert kifakult, átdolgoztam.
           Megcsináltam az eredeti rekonstruált másolatát, azt adtam vissza.
2013. ami mára szintén kifakult, kölcsönkértem, átdolgoztam.

És egy munkaközi fotó a fotózásról: F/2013/023

Most (jogos) kérésre a hétfőn befejezett és ide föltett nagy közös képünk mellé megmutatom a kapott, eredeti állapotát is. Hát, a fene tudja... Illetve sajnos én is. Bár élőban valamivel jobb a helyzet.

--- 2013. január 18., péntek ---

Gyereket + mamáját kórházból Dunakeszire, latyakos hóesésben. Téli gumim: csak volt. Őrangyalom és az ABS segített, két autóval is nem csúsztunk össze.

Több év sajnálatos lappangás után előkerült, sőt ma sikeresen visszakerült hozzám az 1971-es (Csomay-szerelmemmel közös) képünk, a Nosztalgia - A/71/35. Hátoldalán rajta maradt '95-ös figyelmeztető feliratom.
Történet.
Meséltem már.
Szabadságunk hajnalán, mikor még az SzDSz egy Ráday utca beli zöldségüzletben székelt, az (MDF mellett) politikai örömömben nekik ajándékoztam az A/74/23 képemet. Már az V. ker-ben székház, mikor egy titkárnő megsúgta, hogy a képet levitték a pincébe egy szobafestés alkalmával, ott kieshetett a keretéből, s elkallódott. vagy ellopták. Csak a keret maradt meg. Hogy ők tűvé tették, stb. Kárpótlásképpen végül megvették ezt a 71/35-öst, 380 ezerért. (Katának színes tévé, Mikinek gitár, stb.) Másnap bementem, hogy megnézném azt a keretet; a szögek állásából látni, mi történhetett. A kép benne volt a keretében. Kérdem a pincébe engem lekísérő gondnokot, izé, ez mi? Azt mondja, erről a farostfelületről tépték le a vásznat.

AZ MDF-nak viszont egy 170 centis zsidótemetőt adtam, A/86/14, fekete menórával. Annak a sorsa egy másik történet...



Délután: kép fotózása, majd adóbevallás. Sürget a határidő: május 21.

Egyik leginkább lelket pusztító ön- és közfertőző népbetegségünk, s egyben legcélszerűbb közösségkovácsoló eszközünk a SOPÁNKODÁS. Az Értelmező szótár szerint "tehetetlen panaszkodás". Szerintem inkább belül végig nem harcolt, (hívőnek bűnös) öncélú hibakeresés, a háttérben rejtett önsajnálat.
Pl. a harmadik ember mondja nekem, hogy ó, ó, mi minden baj van a Művészeti Akadémiával, ugye.
- Értem. És akkor most mi a lehetséges előrevívő lépés?

--- 2013. január 19., szombat ---

Robi unokázik, Kata ágyban.
Séta, Hármashatár-hegy alja, egyedül.
F/ 2013/024, -025, -026.

--- 2013. január 20., vasárnap ---

"Igazándiból-megismerkedésünk" 44. évfordulója Katával. Inkább ezt az alkalmat szeretem ünnepelni.
07:45 Katának cédula (alszik, beteg): mise után sí. Nem esett jól. Gyarmati Andrea már túl volt minden nagy eredményén, egy délelőtt kiszólt a vízből: MÁR NEM ÖRÖM, ANYU. Székely Éva értette a mondatot. Lenyomta a stoppert. Ami az akkor mutatott idővel tán még ma is egy szögön lóg szobája falán. Vagy a lányáén.
Hát így, ilyenformán. Nem öröm, igaz, ma fáradt. Tán a tegnapi gyalogtúra is. Most négy menet a Kisnormán. Ideális hó, sűrű köd, ember három. Az utolsó fordulónál már többször került hátra a súlypont (a fenekem), alaphiba. Csak a brahi kedvéért, lemosni az út porát, onnét a Lukácsba. Féltáv.
Aztán ünneplésiből kimostam hat párhuzamos zsebkendőmet, amit még soha (szerintem öntisztítók), majd begipszeltem Kata mennyezetén a tiplilyukakat; hogy gyerek nagy, karácsonyfa kicsi, nem kell a plafonról lógatni, föl ne boruljon. És el is telt a vasárnap délelőtt. Fiúnk jön ebédre. Az is ünnep.

Most belenéztem, időközben megváltozott a CREATIVE COMMONS. Vagyis az a szerzői jogi kategória, ami nálam is, minden munkámnál. (Az INFO - no copyright menüpontban van.) Miki fiam ebéd után belesegített megérteni, értelmezni és dönteni. Íme:

NO COPYRIGHT, hanem nálam: "CC; KREATÍV KÖZVAGYON"

Tehát: minden munkám (kezdettől) korlátozás nélkül (kezdettől) másolható, felhasználható, terjeszthető, feldolgozható, nyilvánosságra hozható, kereskedelmi céllal is,
A választhatóak közül én egy szigorító feltétellel élek: szerzőt, címet fel kell tüntetni. 

Hozzáteszem:
1. Ez az új CC (és evvel együtt én is) a köv. tiltásokat föloldotta:
– nem árusítható,
– nem módosítható.
Ez a szerzői jogi rendszer a logók feltüntetésével jogerőre emelkedik. A rendszer Magyarországon érvényben van.

A wikipedia bővebb magyarázatot ad:
http://creativecommons.org/licenses/by/3.0/deed.hu

--- 2013. január 21., hétfő ---

Miki hazérkezett. A múlt héten egy US. egyetemi kamarazenekar próbáin és koncertjein forgatott. Itt (zsebredugott kézzel) rendezi a filmet, vagyis irányítja operatőr barátját Bécsben vagy Brnoban. F/20013/028. Megnőnek ezek a gyerekek.

Mai posta: telefonszámla, egy hírlevél, és a II. ker. Polgármester köszöntése Kölcsey Himnusza - a Kultúra Napja alkalmából: ...Köszöntöm Önt, a kerületünkben élő művészt... városrészünk nevében, hogy kimagasló tevékenységével... no, lám. Elsőbbségivel érkezett. Talán késve adhatták postára. Dossziéba vele: C.11735. Még ma a havi menzaebédet kell kifizetni.

Most keretbe, üveg alá közös képünket - "Tímea műterme".
Illett volna hosszabban szabadon szárítani, de türelmetlen.
Mentség: üvegtől a kép 2,5 mm-re, távolságtartó.
Meglepően jó lett a kép. És jó nagy, 100x150 cm.
Súlyosabb címet kerestem(asszonyi segítségek is).
Tehát: Műterem   ̶  éjféli látogató  ̶  AX/12/71
Ez megvan.

--- 2013. január 22., kedd ---

Gyuri bácsi öltözőkabinjából kinyújtva adott két kötetet; Kiss József öszes költeményei, ötödik olcsó kiadás, 1914; nézném meg. Összes versei. Beleolvastam, és megkedveltem az öregurat. Nem rossz, hanem másodrangú. Nagy különbség. De mennyire szükség van ezekre az emberekre. Lenne rá kapacitásom, – de hát mindig valamit csinyáni kell –, tartósabban velem maradna. Lapja épp megbukott, elbúcsúzik tőle:

EGY KÉPES LAP HALÁLÁRA

A hosszas vajúdásnak vége,
Meghalt a lézengő beteg
...
Próbáltunk orvost, orvosságot:
Új borítékot, műlapot
...
A képre azt mondták, hogy vásott,
S a boríték – az nem hatott.
Dickens unalmas volt a népnek,
Dumast szidá a kritika,
No köszönet az ilyen szerkesztésnek!
Kinek van hát itt igaza?
...
Fare well lapom – Isten hírével!
A dicsőséggel jóllakám;
Ah, boldog, ki jól ebédel,
Lássunk mi is kenyér után.
Fare well lapom!.. Gyászjelentésed
Ciceróból kiszedetem,
Jobb, ha te mész, mint engem vinnének: –
Ma neked és honap nekem.

Az elmúlt években többször is nekiveselkedtem, hogy lefogyjak 75-re. Semmi szükség rá, csak nehéz feladat, meg olyan szép kerek szám. Hát ez se sikerült. Mert hogy 70 kiló vagyok. Édesség nuku. Hangszóróim tápvezetékét áttettem a kábelcsatornába. Ezentúl nem akad bele a seprű.

08:32 Kísértés. Gyuri bácsi reggel fölajánlotta, nekem adja Kiss József-összest.
A tartalomjegyzékből:

Az én imádságom
Mese a varrógépről
Te halvány szőke asszony
Fogytán a rím
Gyilkos harang
Svéd gimnasztika
Jehova
Az Andrássy-úton
Influenza
Madonna
Meghalt a cár

Hát nem aranyos?! Amúgy mindig nyafog. Na nézzük.

SVÉD GIMNASZTIKA
Dr. Reich Miklósnak.

A fjordok, sundok csillogó honából
Vesztemre hoztad mesterségedet;
Ah, minden csontom ropog Svéciától,
Mint jégburok, ha hő reccsenti meg.

Hajlíttok, gyúrtok, paskoltok serényen,
Nyújtóztattok, ti új Prokrustesek,
Biztatva, hogy majd felvidul kedélyem
S gyógyulva ismét a régi leszek.

Kétkedve bár, de tűröm véges-végig–
Mi kár, hogy bízni, hinni nem tudok!
De kit az élet tiprott, paskolt vérig:
Hogy lelkesítse azt gyógymódotok?
...

Csak olykor, ha egy hű szívre találok,
Enged a dermedés, olvad a dér:
Lehet bár garmada tudományod
Kézszorításod mégis többet ér!

INFLUENZA

A háztetőkön vékony hólepel,
És fenn az égbolt kénkősárga

Ködraj lepi a mélységeket el,
S harántan dül a füstnek árnya.

Az ágyból nézem, lázba', betegen
A ködöt gyülni, foszladozni, menni...
És nem fáj semmi.
...

Byrd kapitány a délsarki féléves koromsötét éjszakában napi sétáin kis zászlókat szúrt a hóba, hogy a hazafelé-utat megtalálja.

Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgatóhoz titkárnőjén keresztül próbálkoztam bejelentkezni. De nem fogadott, hogy ő most nagyon elfoglalt.
Hát mail:

09:51 Kedves Gábor, akkor csak így, papíron:

Hamarosan megjelenik az NKA kiírása. Akkor a Műcsarnoktól most te intézed a pályázást a kiállításomra?
Vagy nekem kellene szólnom ez ügyben, de kinek?
2. Tudod-e már az őszi kiállításom pontosabb idejét?
3. Készülök. Tavaly 84 képet kezdtem, ó borzalom. Van közte jó is…
Jó munkát!:
d

14:15 Kedves Dezső, én tavaly lemondtam, a Műcsarnok helyzete jelenleg bizonytalan - ám azt sajnos biztosan tudom mondani: nincs annak realitása, hogy idén kiállításod legyen ott.
Üdvözlettel Gulyás Gábor

14:16 Gábor, kösz a gyors választ! Ezek szerint te az idei kiállítási tervedből mégis kihagytál? Hiszen az MMA deklarációja szerint a 2013-as tervedbe nem szólnak bele. Vagy ha mégsem te, akkor ez most kin múlik? Örülnék egy őszinte válasznak.
üdv: d

15:12 Kedves Dezső, a helyzet nem így áll. gg

Ja, így már minden világos.

Kiss József: AZ ANDRÁSSY-UTON
A keskeny utcák, szűk sikátorok,
Hol andalogtam szebb napokba' régen
Amelyek látták ifjú dőreségem
Eltüntek mind – alig marad nyomok.
...
Ahol bizalmas ablakok alatt
Féléjszakákon át lestem egy-egy árnyat
...
Isten bocsássa meg tinéktek
A pusztítást, mit véghez vittetek!

--- 2013. január 23., szerda ---

06:42 Csak mostanra sikerült ezt a levelet megfogalmaznom a Műcsarnoknak. Nem lehet elkapkodni. Mégis, az életemről van szó:

Miért marad el a kiállítás, kedves Gábor?
d

Ha netán valakit érdekelne, az előtörténet ennyi: html- 2012/mucsarnok-munkanaplo.htm
Mai Szahme és József beszélgetéseit, csendes barátságát fogom olvasni. Ágyban, két kalmopirinnel.

Délre megjött Gulyás Gábor levele. Nem illik közölnöm; ...hogy miért ez a számonkérő hang... A válaszom:

12:48
Kedves Gábor,
nagyon jó kiállítás-rendező vagy, tapasztaltam, leírtam. De micsoda olcsó paragrafusok mögé bújás ez, hogy nem is kötöttünk szerződést. Ezt észre se vettem. Másfél éve meghívtál, azóta rendszeresen jelentkeztem, és soha nem sikerült tőled semmi konkrétumot megtudnom. Miért játszol így az emberekkel? Felháborítóan nem jelezted, hogy írásbeli meghívásod mégsem úgy, és mégsem akkor érvényes, ha egyáltalán.
Nyilván múlt nyáron kellett az éves tervet összeállítani. Egy sor szöveg lett volna AKKOR: Dezső, mégsem lesz kiállításod, // Dezső, utóbbi képeid nem tetszenek, majd később, stb.
Hogy nekem a Műcsarnok ügye nem fontos, ha rám érted, durva csúsztatás. Első két levelem nem rólam, hanem a Tavaszi Tárlatról szólt, meg egy kiáll. ötlet volt.
Te csalódtál bennem?! Fogalmaim, etikám szerint nagyon hibásan kezeltél, talán ugyanígy másokat is?
Estére biztos másképp fogalmaznám meg ugyanezt, bocs.
Továbbra is jó munkát:
d

13:10. Válasza, hogy a véglegesítés, a szerződéskötés decemberi gyakorlat, és ő, ugye, akkor már fölmondásban volt. Válaszom:

13:17.

Akkor bocs.
d.

--- 2013. január 24., csütörtök ---

04:43 Zsolozsma, évközi idő, második hét csütörtök reggeli himnusza, na lám:

Lakjék szívünkben tisztaság,
távozzék minden dőreség;
a testnek dölyfét törje meg
étel s italban hősi fék

Körtéri lakásunk, Kata a balsarokban, anyácskám virágmintás fotelében-, jobboldalt, az ablakhoz húzott íróasztalra borulva Presser Pici bóbiskolt, senki nem figyelt rám. Megpróbáltam. Úgy két méter magasságban repülve-úszva, nyújtott karral, könnyedén, csak lábtempóval végig a szobán, ki a hallba, egészen húgom ajtajáig. Nem túl gyorsan, de ment, csodálkoztam is, merthogy félcipőben. Akkor még egyszer, kissé már a derék körüli izmokat is dolgoztatva. Így határozottan gyorsabban haladtam. Hát megvan, megvan a módszer, tíz év után végre sikerült. (Szütscsel anno nevetgéltünk, nálam a kral-tempó lassú hátramenet.) Vissza a padlóra, aztán csak figyelemfölkeltésiből dörmögve panaszoltam, hogy nagyon kifáradtam. Kata leintett, hogy hát persze... Itt lett vége, mert fél tízkor fölébredtem. Ma már harmadszor. Két napja ágyban. Összevissza alvások. Náthaféle.
Álomértelmezés: alighanem kezdem kipihenni magam. Thomas Mann elbűvölő.

17:43 Deske, nem szokta úgy érezni, amikor azt álmodja, hogy repül, hogy na végre, hát én tudtam mindig is, a repülés természetes adottságunk, már ideje volt, hogy sikerüljön! És végtelen boldogság vele. Ébredés után pedig nyugtalanítóan ott marad a bizonyosság, hogy tényleg van olyan közeg, létállapot, ahol minden ember tud repülni! Mintha atavisztikus tudás maradt volna meg valahol, korábbi, repülés élményekből a múltból és egészen biztosan még leszünk olyan helyzetben, hogy újra... Kíváncsi leszek, ha meghalok, mert akkor fog kiderülni...
F.

Ez jó, jó! Csak zárójelben, hogy az én repülésem sokkal alacsonyabban szálló történet, merthogy tízenkét éve nem tudom a kralt; megtanulnom, hogy a kéz és a láb külön ritmusban. Igaz, nem is túl sokat tettem érte.
d.

--- 2013. január 25., péntek ---

Jelenits atya valaha: a képzelt szenvedés is szenvedés. Nevetséges és rémségesen gyötrődöm. Este egy nagyon tájékozott szakértő lecseszte a széles kereteimet, hogy megöli a képet. (Negyven éve minden munkám abban.) Harminc éve Szüts ugyanezt mondja, ő elsősorban a nagyobb képekre. Egyszer le is feszegettem a széles peremet vagy ötven képről. És egy fél év után nem kis munkával újragyártottam az egészet. Hogy nekem ÍGY jó, és sajna most is. De bőven lehet, hogy ebben vak vagyok, akkor viszont mi van?! Akkor alkalmazkodnom lenne helyes.
Most az új 90 centis képeim, 25 darab, ezeknél kritikus a helyzet. Elbizonytalanodva már utána is érdeklődtem csavarozógépnek a széles perem leszedéséhez; azt nem bírnám manuálisan. Aztán most újabb forduló, fehér papírral próba-kitakarás - mutatom -, hiába, nekem hiányzik. Keretben is festem, az a szín nekem hozzá tartozik. Negyven éve mondják, negyven éve probléma, röhej. Itt a fotón viszont milyen jól hat a keskeny keret.
Pragmatikus félmegoldás, ha deklarálom, hogy a keretet a gyűjtők lecserélhetik. Vagyis lemondok a szerzői keret érinthetetlensége jogállásáról. Talán így lenne jó, I authorize the change of my frames.
Na, vissza az ágyba, hátha az antibiotikumtól megoldódik a problema.
Vagy valaki mond egy perdöntő okosat. Szerbuc Nép! - mondta Fülig Jimmy.

14:40 Fajsúlyosabbnak (nem súlyosabbnak) érzem a képet a széles kerettel. A keskennyel olyan... lebegő - nekem. (Én a festett, mintázott kereteivel nem tudok megbékülni pl. - nálam azok ütnek el a kép tartalmától.) Mielőbbi jobbulást! Csak megjegyzem, hogy az antibiotikum a tudomány mai állása szerint a keret-problémára nem hat.
b.

(Már ágyban,) Ezt is leírom, min múlnak a dolgok. Én mindent azonnal. Hívom az ismerős szerszászámboltot. Van-e, és mennyi a csavarozógép. Mert az én 500 W-os fúrógépem nem bírja. -Nincs, de hoz nekem, az is 500 W-os, ára húszezer. De az csak állandó használatra jó. A fúrógépet tegye min. fodulatszámról nagyobbra.
És úgy tényleg működött! Ingyen.

15:30 Kedves Dezső, Hát mi akkor szabálytalanul, engedély nélkül??... Merthogy már jó pár éve leszedtük a "Homokszínű műterem" képed széles keretét. Így szeretjük a falon. Legalább egy utólagos feloldozást... "autorizálást" kérünk.
M.

Neki most azt válaszoltam (úrnak születtem), hogy OK; de még nem döntöttem.

18:31 Kedves Deske, nálam, nálunk "úgymond" igen sok "ízléssel rendelkező", a vizuális művészeteket kedvelő / értő / szerető ember - köztük sok-sok műgyűjtő - járt. KIVÉTEL NÉLKÜL felhívták a figyelmem a nagyszerű, a képet "támogató, kiterjesztő", a műalkotás szerves részévé váló keretekre... én személy szerint semmiért nem cserélném le a széles kereteim bármilyen más... de, ízlések és pofonok más más embernél...
Ölel Gy.

Ő pedig autentikus, vagy 35 képem nála. Hajlok jobbra-balra, mint a nádszál. Illetve már alíg. Reggel óta nézegetem az ágyból ezt a kitett 3 képet. Másodlagos haszon, hogy ingyenbe' lett egy csavarbehajtó gépem.

20:01 Deske, jó ez a keretprobléma, legalább elviszi a gondolatokat betegség nyűgeiről... nálam csak egy képe van, az a kép keskeny kerettel majdnem semmi lenne, annak a keret adja a teret, s s megnő a fajsúlya. Azt gondolom, olyik így, olyik másképp. Majd a kép eldönti... -meg a vásárló:))- másrészt a maga képeihez ez hozzátartozik, így csinálja évtizedek óta. .Vojnich képeit nem tudom keretben elképzelni; ne hajoljon meg, A képen amúgy a keskeny keret is gyönyörű a képpel, vagy fordítva. Ne szereljen semmit, olvasson, gyógyuljon, aztán ha a hídhoz ér, majd átmegy rajta...
S.

22:03 Kedves Deske, elhűlve olvasom naplód utolsó bejegyzéseit.
Gondolom Te sem gondolod komolyan kereteid lecserélését festett lécekre?
Úgy jók a kereteid, ahogy vannak.
Ha majd meggyógyulsz, nevetsz majd az egészen, most beteg vagy, befolyásolható.
Olvasd inkább a József és testvéreit.
E. [múzeumigazgató]

szombat 09:59
Kedves  Deske, Odüsszeusz se hallgatott a (szakértő) szirénekre.
i.

És egy mail, a mindezeket elindító látogatómnak:

Köszi, nagyon meggyőző és súlyos volt a gondolatod, jócskán meg is billetett, hogy a rossz keret (nálam, Kokasnál, stb.) megöli  a képet, de szerintem egy lépést kihagytál, vagyis hogy ez tévedés. Aki  tényleg  szeretne egy  a képet megnézni, az átlép ezen, és megnézi. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van. Kösz  a látogatásodat, jó volt.
üdv.: d.

--- 2013. január 26., szombat ---

Hatóránként vekker, a gyógyszer végett. Sőt, nappal felezőidőben is. Két dolgot nem értek. A fizika törvényei szerint az lenne logikus, hogy egy elektr. fúrógép forgatóereje minimális fordulatszámnál a legnagyobb. És ez a fent leírt tapasztalat szerint nem így van.
Kettő. Mostani álmomat. Nem, mintha ezt feltétlen érteni kéne, bár tegnap éjjel épp megint József fáraó előtti álomfejtését olvastam. Szóval, utazás. Hárman voltunk. Sofírozó barátunk a kocsiban várt, még van kis idő, húgom le szeretett volna nézni a Duna-partra. Utazásnál én mindig az órámat nézem, nyugtalankodom, ebben nagyon tehetségtelen vagyok-, de persze beleegyeztem. A közeli homokos partra sétáltunk le, inkább hatalmas tó, túlpart sehol, tükörsima békés víz. Húgom szerzetesi ruhájában, én polgári öltözetben, combközépig gázoltunk a vízbe. -Idő van, forduljunk vissza... indultam kifelé. Majd legyőzve magamat, türelmetlenségemet: -Nem, még egyet kicsit lehet... Erzsébet azonnal indult tovább, befelé a vízbe. Perc múlva utánafordultam én is. Nem volt sehol. Gázoltam befelé, legyőzve irtózásomat, hogy a víz alatt testbe ütközöm. És az történt. Nehezen kiemeltem, s a parton lézengők felé teljes erőből: - Segítség! Orvost! -Egy öregecske fehér csuhás szerzetesféle közeledett csak, de nem nagyon segített. Az ájult testet, ahogy kell, fejjel lefelé lógattam, szájából kevéske víz. Ruhája föltűrődött, alatta kis fürdőnadrág, amiből kilógott barnás fütyije, fedetlen makkal. Lehúztam a nadrágkát, kiderült, ez csak egy gyerekásó nyele. És ott a többi homokozószerszám is, kis lapát meg gereblye. Ja persze, ő mindig készenlétben, hogy kicsikkel foglalkozzon. Aztán dögönyözni kezdtem, s lassan életre kelt. Indultunk az autóhoz.
Húgommal soha nem álmodtam még. Ő 69; a pannonhalmi öregotthonban él.

Egy fenti levélváltás kapcsán most ilyen ajándék érkezett. Odüsszeusz-hangoskönyv. Micsoda kincsek.
http://mek.oszk.hu/03300/03320/mp3/

Gábor visszatért a közéletbe, befejezett egy új cikket honlapján, - berszangabor.hu - föl is tettem a netre, az IRODALOM - MÁSKÉPP - alá. Bodnár Zsigmond (1839—1907) irodalomtörténész - filozófusról szól, aki elképesztő figura volt. Nagyszabású, félrecsúszott, és nevetség tárgya. Nagy Edit tanulmányában ez áll, 2005:

...Hegelhez hasonló nagyszabású vállalkozást hirdet Bodnár Zsigmond is: “én most is csak azt állítom, hogy fölfedezésemmel én emeltem tartós emléket a magyar hazának.” írta a Szellemi haladásunk törvénye című könyvében. Ne tartsuk nagyképűnek Bodnár Zsigmondot a fenti mondatáért. Nagy gondolatra lelni nagyszerű dolog, így hát érthető...

Itt egy újkori emlegetés részlete: 

Száz esztendeje hunyt el a 19. század második felének monumentális életművet hátrahagyó esszéírója, Bodnár Zsigmond. A szó klasszikus értelmében vett igazi bölcsész volt... nem titkolt vágya volt, hogy megtalálja egy jobb világ lehetséges törvényeit... Hogy mennyire széles szellemi horizontokat volt képes átölelni, ezt jól mutatja néhány írásának a címe: A parlament jövője; Az egyetem szocialista hallgatói; A színek törvénye; A tőzsde reformja; Az amerikai csókjárvány; A szemérem fejlődése; Az ügyvédek fékezése; A zene és az idegesség; A feminismus ellen; Erkölcsi süllyedésünk és okai; A politika és morál; Az asszony joga; Az asszonyi logika; Az öngyilkosság; A papság politikai szerepe; A nyelv és az irály…

--- 2013. január 27., vasárnap ---

   Ami egyszer elkezdődött, be kell fejezni. 1949. június, az elsős bizonyítványért – nagy ajándék! – bumfordi fekete-zöldmintás töltőtoll, anyácskámtól. A nyarat a Hármashatár-hegy oldalában egy helybéli házaspárnál bérelt hegyre néző szobában töltöttük, Mami onnét be tudott járni a városba, ha munkája úgy kívánta. Néha velünk Apec-nagyapám; egyszer elvitt éjszakai lepkevadászatra, a koromsötét erdőben két fa közé lepedő, zseblámpával világította. Óriás pávaszemes lepkék. Sárga alapon vörös, fekete rajzolatok. A zsákmányt ciános befőttesüvegbe. Biológus tanár, otthon hatalmas üvegtetejű dobozok; szakszerűen. Mi, Tücsök húgommal amúgy - megbeszélt keretek között - szabadon kószáltunk. Házunk előtti hegyoldali utcában burkolatcsere, 1949., forgalom amúgy se, sehol. Méteres kőkupacok, szétterítendő; teherautószámra hozták; bányásztam. Fehér mészkövek, némelyiken tompafényű kristályhalmaz. (Evvel kezdődhetett, még kamaszkoromban is geológusnak készültem.)

   És a kristályok mellett találtam ott még valamit, olyat azóta se láttam. Szabályosra csiszolódott lapos, ovális kvarckavics, de felnőttenyérnyi-, 20-25 centis. Hatalmas. Színe mezei-kvarc, hidegszürke és kékes sötétsszürke, márványos mintázattal. Kincs. A házacskánk hegyfelöli oldalán cementpárkány, kiskeny járda, ahhoz vágtam oda, többször is. Sikerült, két nagy és egy pici darabra esett szét. Mert a kvarc túlélési eszköz. Életet ment, ha elhagyatva őserdőben, tüzet csiholni. Elvben, mert nekem azóta se sikerült. Paplan alatt a sötétben esténként ütögettem egymáshoz, derekasan szikrázott is, ahogy kell, és vonzóan büdös szagot termelt.
   Ezt a követ egy nálam valamivel idősebb szomszédfiú elrabolta tőlem. (Mindig mindenkinél gyengébb voltam.) Meg is kínzott; a kert fölső sarkába kucorodva hosszan tárgyaltunk; feltételeket szabott, hogyan cserélhetem vissza. De nem kaptam vissza, soha. Rémlik, a fiú távoli ismerős, és mintha a felnőtteink között mindez évek múltán még szóba is került volna.
   Találnom kell egy ilyen kavicsot. Tor zum Verlassenen Garten,(Az elveszett kert kapuja) Klee, és H. G. Wells A kőfal ajtaja.
Majd ha felépülök. Egyelőre elhatalmasodott rajtam az antibiotikum.

Képtelen voltam emlékeimből előkotorni a régi-régi Wells-kötet (A bűvös bolt), és a novella címét. Próbálkoztam, Google, majd Bookline. Aztán a homlokomra csaptam. A deske.hu KERES-programját nemrégiben átírattam Google-alapúra, ez már a huszonnyolc ezer fájlomon belül is keres. Wells. És azonnal följött.

Egyik barátom, Röhrig Eszter fölhívta figyelmemet Barnás Ferenc új regényére; Másik halál, kritikát is írt róla, a netre. Minderről persze semmit nem hallottam eddig. Megilletődött tisztelettel fogadok (ha nem is be) minden értéket, gondolatot; mi mindent élnek, látnak kortársaim, amiről én még csak nem is álmodok. Nem szégyenkezem, de kissé sajnálom magam, hogy szűkre fókuszált életemben, kapacitás hiányában valószínű, soha nem fogom a könyvet elolvasni.

Egy másik barátom életre eligazító könyve is a kezembe került: John Cowper Powys: Wolf Solent. Két komoly kötet. Ha most nem is, ötven év múlva biztosan–
A fene egye meg, mért nincs gondolatjel a tasztatúrán.

Hogy Wellst kerestem, följött egy tavaly márciusi blog/mail-dialógus. 

– Kedves Deske, ha a Maga blogját nem olvas(hat)nám, talán feladtam volna  már ezt az egészet. Hogy vertikálisan legyen képes működni az ember, ahhoz talán a horizontális tájékozódásban kell totálisan csalódni, nem, mintha ez nem történt volna meg az én esetemben. Hogy Magánál mennyire, azt nem tudom. Feltehetően teljesen hidegen hagyja ez a „horizontalitás”. A Maga  dimenziói teljesen mások  - mintha tökéletesen függetleníteni tudná magát mindettől, (és most nem a TV-re, és egyéb agymosó eszközökre gondolok). De azért ebben a horizontális létben van benne a gyarló emberi, jóllehet, talán nem az emberi jobb része (pl. mákos rétes). A Maga nagy kiváltsága (nyilván felülről kapja): hogy úgy él, mintha csak vertikalitás lenne. (Szemben Esterházyval, aki keserűen érzékeli, mi történik ebben a minden vertikalitását – erkölcsét  - elpusztított, infantilizálódott világban, amelyet otthonunknak vagyunk kénytelenek tekinteni.) Hülyén hangzik, de nekem mind a két magatartás szívem szerint való – lehet, hogy ez skizofrénia, ha jól értelmezem egyáltalán az álláspontomat. S.

– Köszönöm a levelét. Amit hozzá: A mozi (22 éves koromban fölismert probl.) sem azért rossz, mert ált. szükségszerűen rossz (pénzfüggő, tehát hazudik), hanem nekem rossz, mert rosszul hat rám. Amúgy nekem semmi bajom a körülöttem világgal, bűnnek is tartanám, ha így élném meg; hanem csak egyszerűen nincs kapacitásom földolgozni, amit kínálnak, nekem elég, ami amúgy is van. Ez a világ jó. Ma a kicsi nyugdíj és nagy lakbér – 1320-ban a pestistől féltem. A tartós keserűség – ha csakugyan  - gondolom, Esterházynál munkaeszköz, vagy éretlenség, vagy hitetlenség. d.

– Deske, szerintem rossz filmeket nézett. Bergmann is rossz? Annyira, mint könyvben Dosztojevszkij(!). Esterházy a műveiben nem keserű, éretlen vagy netán hitetlen - sőt (persze, szerintem; nekem ő is etalon). Hanem, ha E. P. lenéz az édes hazai földre, mert kénytelen, vagy úgy érzi, hogy most már szólnia kell... Mellesleg, nagyon ritkán szól. Az épp a baj, hogy MAGUK(!), akik hitelesek, akik még erőt tudnának adni... A képzőművész, persze mindig más - bocs - "állatfajta", soha nem néz le a saját világából, és ez (úgy gondolom,) nyilvánvalóan egyfajta törvény. S.

– Köszönöm! Egy jó film is tud rám rosszul hatni, sajna én ilyen. Bergman? Ezen gondolkozni kellene, de hát minek nekem ezt megítélni. Milyen koordináták? Nekem nincs szükségem rá. Esterházy: örülök, ha így, biztosan igaza van. Hogy én nem nézek körül. Szerintem igen, csak repülőgép ablakából. Tudja, onnét minden szép derékszögű. Csalás? Öncsalás? Trockij azt mondta jégcsákánnyal koponyájában, szenvedni így is, úgy is kell. d.

– Most én köszönöm: jó volt a ma reggeli beszélgetés. Egyet áruljon el: van-e valamilyen kódja az átmonogrammozásoknak? Most S. voltam a blogban: van ennek valami jelentése, azon kívül, hogy ne legyen beazonosítható senki? S.

– Nincs. d.

– Deske, a gondolatjelet Neked kell előállítanod: lenyomott bal oldali ALT billentyű s közben beírt 0150.  P.
– Kösz, sajna ez nekem se Wordben (amit 10 éve nem használok, förtelmes), se Frontpageben, se Dreamweaverben nem működ. Hanem csak így, 4 lépésben: – de rohadékok, mert a tasztaturán ezt se lehet előállítani. d.

A napokban azt írja egy Népszabadság-elemzés, hogy az MSZP nem is biztos, hogy olyan nagyon meg akarja nyerni a 14-es választásokat. Mert akkor nyilván nagyon sok társpárttal kellene kényszerűen osztoznia a pénzen és a hatalmon. 18-ra pedig ezek várhatóan el fognak tűnni. Érdekes.

--- 2013. január 28., hétfő ---

Az ember acsarog mások bűnein, az elkéséstől, Trianontól a keresztes-hadjáratokig, a végén mindig csak saját bűneivel találkozik. És bevallottan, vagy be nem vallottan azon dühöng / kesereg. Vagy azt teszi rendbe.

Mail Pannonhalmára.

08:32 Kedves Cirill atya, bocs, zargatlak. Erzsébettel beszéltem, nem panaszkodós, de említette, hogy gyakori gyomorfájdalmai, puffadásai, s ezen segítene, ha könnyebb kosztot kapna, és nem 3x, hanem naponta 5x, ahogy anno ezt orvosa neki ki is találta. Most reggel ezt elmondtam Amália főnővérnek avval, hogy ez megoldható-e, s hogy ez nyilván többletköltséggel jár. Beleegyezett, hogy ennek a pénzügyi részével hozzád forduljak, hiszen hivatalod kezeli Erzsébet pénzét is. Köszönöm:
d.

És egy másik:

07:27 Öreg, ezen a rohadt tasztatúrán nincs gondolatjel. Nálam a DW-ben ez így jön le, de csak 4 lépésben: – tehát ezt se lehet bepötyögni. Nincs valami ötleted erre, állítólag a fölső F1-stb gombokra ilyet is be lehet táplálni,?? Köszi! 5. napja ágyban, kinoz az antibiotikum…
d

Barsi Balázs ferences beszél az Oltáriszentségről. Kemény beszéd ez, ki hallgatja ezt. Én, ma reggel, speciel negyedszer. 22 perc.

Hiába, a hajnal nem tud ronda lenni. F/2013/030
Van itt egy furcsa nyom-sorozat is, úgy négy cipő-hossznyi. Csúszkáló gyerkőc lehetett. Reggel hatkor? Igaz, inkább hét volt.

10:40 Kedves Váli Dezső! Mellékletben küldöm az elbeszélést, amit tegnap megemlített, és nyilván nagyon szeret – Wells: A kőfal ajtaja – lementettem az OSZK MEK ról. Gyorsan megy is. Lehet, hogy elkéstem, de mégis elküldöm... Z.

És akkor már én is nekiduráltam magam, ezt a Klee: Tor zum Verlassenen Gartent jó húsz éve nem láttem. Nehezen lett meg: Gate of Deserted Garden. Igen, ugyanaz a gyönyörűszomorú történet, mint az én örökre elveszett kvarckövem, vagy ez a novella. Találkozások. Hogy romantika?! Na, ja.

Itt is egy olyasmi világ, csak télen, most délben, a gangunkról, F/2013/032

--- 2013. január 29., kedd ---

Gábor Irodalomtörténet – másképp- példájára, mi a Trianon-konfliktus háttere.
Magánvélemény: végülis az önsajnálat bűne, három ágon.
1.A nagyhatalmi kivitelezésben kétségkívül igazságtalan motivumok is, Sátoraljaújhelyt kettévágták, hogy a közepén húzódó patakocska hajózható. Részletkérdésekkel így foglalkozni: felületesség lehetett, önkíméletből.
2. 1870. táján a szabadkai püspök megakadályozza helyi szerb lap indítását. Mi részünkről az évszázados elhibázott kisebbségpolitika, aminek gyökere a szellemi - gazdasági önzés, féltékenység, végső soron önsajnálat.
3. És ma, amikor ezen búsongunk, mi sem másokat sajnálunk elsősorban –

08:06. mailek:

– Nagyon egyetértek - még valami: soha nem tanulás semmiből. A.
– Illetve nem mindig... d.
– Valószínűleg így pontos – bár én nemigen emlékszem olyan esetekre. A.
– Bocs, félő, hogy önítélet. d.

07:15 És megvan a megoldás. Nesztek, hülye billentyűtervezők. Itt alant, a kék összes levél mellé egy mindig közeli, copyzható gondolatjel. Akár a végén, egyszerre az össz, a kettős kötőjel helyébe.Na.

Mai, harmadik heti zsolozsma, végre, ismét, Iz.26.:

Majd ha ítéleted végrehajtod a földön,
igazságot tanulnak a föld lakói.
Urunk, te adod meg nekünk a békét,
mert a te műved mindaz, ami velünk történt.

09:10 Hova jutottam, fegyelemtelenség. Ahhoz képest, hogy alig néhány fiatalkori fotómat tartottam meg, mondjuk, pl. az összes 56-ost se; idén már több kép, mint nap. Udvarunk a lépcsőház-fordulóból. F/2013/033.

Keresztlányom – még diplomája előtt van – a világ egyik legnevesebb építészirodájában dolgozik, London.
Apjának meséli:
Az otthoni irodák, a legjobbak is sorra zárnak, megrendeléshiány. Külföld pályázatokkal tele, de azokra nincs esélyük. Más lett a világ. Itt kint mindössze két-három fős műhelyek. Ha pályázat, egy dán meghív maga mellé egy brazil és egy finn építészt. Fél évig dolgoznak együtt, esetleg kétszer találkoznak is. A kapcsolati háló. Én most ezt itt igyekszem megszerezni. Aztán haza; akkor szakmailag mindegy, melyik országban élek.

14:26 Kedves Barátom, megnéztem a munkáit. Érdekli a véleményem. Ön olyan jól rajzol, ahogy én már soha nem fogok, szépek ezek a tanulmányok. Maga ezt csípőből tudja. Ami a tematikus lapjait illeti. Kialakult koncepciója van az ön- és világkifejezésről. Ez a folyó folyik a medrében. Vissza aligha fordítható. Ez nem un. öncélú képzőművészet, hanem kb. az illusztráció területén mozog. Ezt érdemes és lehet fölvállalnia.
szívélyes üdv.: vd.

Délelőtt Gábornál, aki megörvendeztetett minket avval, hogy visszatért a közéletbe. Két óra alatt rendbe tettük a Bodnár Zsigmond-fejezetét. Egy őrült ürge a XIX. századból, soha nem hallottam róla. Izgalmas anyag. Vittem laptopot, a javítottakat rögtön néztük az ő gépén, neten.
Egy fotó, F/2013/035

--- 2013. január 30., szerda ---

Ébredve, tusakodtam a fölismeréssel, ez a nyavalyás keretdolog TALÁN mégsincs igazán megoldva ennél az öttagú képsorozatnál. Figyelni kell, az ihlet ritka vendég, legalábbis minálunk. Alázatosan kiszolgálandó. Ma, 05:40. Imaórám negyed órával elhalasztva, mert egy ötlet. Ha ezt a (gyönyörű A/12/73-as) képemet 8 milliméteres fehér csíkkal keretezném, legbelül. Mert keretnek a széles peremű kell, ez már világos, de de de. Hogy lesz-e műcsarnoki kiállításom, stb., ellenében ez valóban életbevágó kérdés. És azonnal leszabtam fehér kartonból, fölrajszögeztem. Majd reggel megfestek egy próbakeretet. Törtfehér, inkább egészen vil. szürke. Ez se új találmány.
Utána.
Mai imám kezdősora: Uram, köszönöm az ötletet, meg a két (22, vagy 29? collos) monitoromat.

Üldögélek a monitor előtt, órákat, lábfejem napok óta kissé kellemetlenül fázik. Ez van, kortünet. Bár szerepet játszhat benne az is - tegnap esti felismerés -, hogy a cipőm át van ázva.

Keretet kell festeni, belekezdtem. És kiderült, a palettakocsi alkalmi asztallapja kissé kijavítható, kijavítandó. Előre vettem, megcsináltam, most jobb. Húsz éve, mikor iparművészetis építészeket tanítottam a főiskolán, csináltunk egy kihelyezett ülésszakot. Följöttek hozzám. Röpdolgozat, fél óra, szerkesszenek a festőasztal tetejére alkalmi asztallapot, a palettafelszín fölé. Első díj egy jonatánalma. Elképesztő, rézlemezekből alkotott csuklós szerkezetek. Utána megmutattam ezt nekik. Egy kézzel fölemelendő, az alja beakad, akkor ráborítani a tetejére.

Kedves Miklós, az egész kiállításdok.-ot mutatom, abból  az alkalomból, hogy az új, legalsó cikk alján Maga végre illőn meg van említve… :--)))
http://deske.hu/kiallitas/k49.htm
Ez is egy móka, EGYETLEN képeit így learchíválni… szivéllyel: d.

Evvel a keretátfestéssel rendbejött ez az öt képből álló egység? sorozat? Tenger és műterem. Nem biztos, hogy jó a cím, majd. Most ez nekem olyan súlyú, mint Rakovszky hatalmas Idő-versciklusa, bocs.
Kilencven centisek.

A/12/74	A/12/76	A/12/75	A/12/40	A/12/73

Öröm. Egy régesrégi barát, bakonybéli fráter Anzelm OSB. meglátogatott, tán tíz év után. Közösségünknek még Pannonhalmán vezetett lelkigyakorlatot, jó negyed százada.
Úgy ismerkedtünk meg.
F/2013/037

--- 2013. január 31., csütörtök ---

Nehezen, de kiötlöttem. Öt irányból infók a C. NAPLÓ dolgában. E-bookként terjesztése lehetőségeiről. Most itt tartok.

Váli Dezső: C. NAPLÓ 1958-1992 / Új Mandátum Könyvkiadó 1992, 352 oldal, kb. 60 ábra

E-BOOK (epub) formátumban letölthető honlapomról, (17 Mb.): http://deske.hu/konyvek/html/c-naplo.epub,
illetve az OSZK. Elektronikus Könyvtáráról / html -ben is (12 Mb.).

CULTURAL COMMONS 3.0.
Tehát: minden munkám (kezdetektől) korlátozás nélkül másolható, felhasználható, terjeszthető, feldolgozható, nyilvánosságra hozható, kereskedelmi céllal is, a szerzői jogdíjról lemondok. A választhatóak közül én egy szigorító feltétellel élek: szerzőt és címet fel kell tüntetni. VD. 2013.1.30.

____________________

És itt a vége, meleg januárunk volt, ha jól tudom.

2013. januári olvasó: 373364 = 4615/hó, 149/nap