Kata kezében nem feltétlen kezesek a technikai eszközök. Tegnap behozott egy táskarádiót, mit csinálhatott vele, bármi gombokat nyomkodtam rajta, továbbra is szaggatottan csipogott. Kivettem belőle az elemet.
Vasárnap ne dolgozz, az Úr napját megszenteld. De hát Kata szerencsére alszik, engem meg annyira izgat, amit csinálok, nem bírom ki.
Ezért bocsánatot kérek, az Égnek azt hazudom, hogy határidő van.
2000. április. Telefon, hogy azonnal lépjek be a Nyugdíjas Klubba, telefonon is lehet, másnap egynapos bécsi autóbuszút, állatkert-nézés. Tudtam, most Cezanne is van. A szervező ismerte az embereit, megálltunk a határon a vámmentes nagyáruháznál, szétszéledtek. Ismerősei egymásnak, körbeálltak buzdítani egy idősebb asszonyt, vegye csak meg azt a nagy plüssmacit. Elszánta magát, s halkan, láthatóan kissé szégyenkezve szabadkozott, ha már gyerekem nem lehetett...
Most is látom, ahogy átöleli.
Most is majdnem elsírom magam.
Üzentek, Virág Judit május 14.-i aukción képem. Indul 3 mill., becsérték 4-6 mill. Hát ez negyven év után Hollandiából tán visszakerül Magyarországra. Egy Christie's aukción kelt el, nem tudom, mért engedtem ki. Valami harmincan voltunk, a Fiatal Műv. Stúdió keretében eredetileg csak egy kiállítás.
De tovább tudnám festeni. Itthoni reprómon azért jobb.. Lassan, nyugodtan - A/1979/01 170 cm.
Esti szentmisén a békejobb nyújtásnál kézfogás a mögöttem ülő miniszterrel. Kifelé menet: ugye a reptéren maga kezezett a pápával?
Igen, és most két napja is. Akkor másodkézből egy friss pápai kézszorítás :-)))
Talán
Lénárd Sándor említ egy ilyen történetet, ahol ennek szinte rituális súlya volt. Vagy Thomas Mannál olvastam? Bár ő nem ilyen alkat.
Hát ezt rettenetesen elcsesztem. Azon a polcon mindig az volt. Nagy tételben szoktam. Ezúttal igen nagy tételben, két hatalmas szatyorban a konyhai papírtörlő; Kata tartja szájához, sok kell. Örömmel rakodom; mikor rámeredek, hiszen ez mind vécépapír.
Felét ki fogom dobni. Katának más a terve. Nem biztos, hogy megegyezünk. Legyen radikálisan kerek a történet.
Kedves mester, a tegnap írt plüssmackós történetéről eszembe jutott egy 70-es évekbeli Balázs Béla Stúdiós rövidfilm (Dobai Péter dokumentumfilmje), a végén egy szinte tökéletesen egyező plüssmackós jelenet (29:33-tól). De az egész filmet érdemes megnézni, szerintem gyönyörű és megható.
https://www.youtube.com/watch?v=hBRO723thOQ&t // CTRL+klikk a szövegre = fejlécben megjelenik
üdvözlettel: S.
Ma hajnalban meg is néztem a tegnap küldött filmet, végig, köszönöm.
Az ember ilyenkor persze mindig magára gondol.
Mennyire egyszerű és világos a Szentírás életvezetése… d.
Enyhe őszi napsütés, a még zöld mezőn végtelenbe futó magas töltés; rajta széles út.
Azon sétálgattunk, velem a fiam meg a lányom. Beszélgettünk.
Hirtelen magához rántott a föld, elhagyott minden erőm, a földön feküdtem.
És föltört a csendes zokogás, hogy még itt az én két édes szép nagy gyerekem,
akik lassan elhagynak, hiszen már most is távolodóban.
Tanácstalanul, kissé zavartan hajoltak fölém.
Erre ébredtem.
Érdekes.
Az életben, hogy felnőttek, alig szánok rájuk időt.
Unokáimról nem is beszélve.
Jut eszembe, hogy húgommal ha néha találkoztunk, néztünk egymásra,
nemigen volt mondanivalónk egymás számára. Élünk, rendben vagyunk.
Korán leírtam, nekem nem társaság kell, hanem kétszernégyes fenyőléc, kötegelve.
Ilyet még nem kértek tőlem. Érdeklődnöm kellett, hogy. Akkor most csináltam egy típusnyomtatványt.
Pl. nem tudom, szokták-e, de nálam a szerzői keret fontos. Jogi kategória, nem lehet lecserélni, csak restauráltatni szabad.
A képcímet muszáj idézőjelbe tennem, rettentő szeretik az opuszszámot lehagyni belőle.
Mindig mondom, nem én találtam föl, Mozartnál is így. Vagy amit maga a szerző: Bartók 2.G-dúr Zongoraverseny.
Ami nála a G, az nálam az A, vagyis festmény. Van még pár betűm.
Hát itt tartunk, a 350. levél. Kezdtem 1990-ben. Most évente ha kétszer kapok Le Meux-ből [Lö Mő] mailt. És már nem is Le Meux.
A C. naplóban az előző levél C.22097 - 22127 oldalszámmal.
-- Kedves Dezső, keddre kértem kutatási engedélyt a Czóbel-múzeumtól. Átnéztem a teljes,1500 darabból álló adatbázist, de sajnos nem találtam meg a padot. G.
Igazi május elseje. Délben fogassal Svábhegy, mindketten nagyon gyengék, csak egy kicsit hevertünk a Kisnorma lejtőjén, ahogy mások is, aztán haza.
Talán, péntektől úszás, majd javulok.
Szia Deske
Czóbel kiállítás Szentendrén 1966.
Az Arcanumban keresgettem... elküldöm a kiállítás teljes katalógusát (is), ahol (szerintem) láthattad a "PAD"-ot, amit keresel...
A katalógus szerint a MNG tulajdona (volt akkor, de lehet, hogy még most is) Itt a katalógusa.
Részlet a katalógusból:
És egy Népszabadság oldal három rajzával, 1960, köztük a PAD? / egy másik PAD?, illusztráció a Magyar Rajzművészet c. kötetből.
-- Hát ennyi... szia: P.
-- Kedves P., saját ötletedre kutakodva... köszi szépen, fantasztikus vagy! Tehát az MNG birtokában egy Pad c. grafika 34,8x32,9 cm. Lt.szám: 1954-4885
Ha én ezt a Népszab-ban közölt láttam Szentendrén 1966-ban, az régen volt, minden lehet. De a múltkor mutatott rajzom szerint én környezet nélküli vonalrajzra emlékszem. Ismétlem, számomra az volt benne a fantasztikus, hogy témája egyetlen kerti pad, "amit nem tud lerajzolni", minden vonal hússzor.
Jó lenne megnézni, leltári szám is van... Igen, lehet, hogy ez egy másik pad.... ölel: d.
Szervusz Imre!
Most esténként megint A Hopik könyve. Ámulatos csodavilág. És évek óta izgat, mi forrásod lehetett ehhez. Teljesen a nullából építetted föl ezt mágiát? Vagy volt valami támpontod? Bocs, lehet, hogy nem szereteted az ilyen kérdést, akkor nyugodtan háríts. ölel: d.
13:18 Ma tovább. Műteremben élni - A/2023/27 90 cm., 2023.06 - 2024.
Kata háromhavonta esedékes gasztrotubus csőcseréje ma délben. Végül Miki is itt volt, hogy ő is tudja. Eredetileg miatta kellett volna filmeznem, hogy ő Svájcban.
Úgy látszik, Oravecz nem akar a hopi-mondakör megteremtése hátteréről beszélni. Ma a József második könyv elejét hallgatom biciklizés közben, valami hasonló. Mann teremt itt egy hatalmas mondafüzért Tammúz isten életéről, szétszaggattatásáról, két és fél nap sírban fekvéséről, feltámadásáról, s mindez évenként, újra meg újra eljátszva asszonyok által a ligetben felállított szent kő körül.
Feljött ez a fotó, ötvenes évek vége. Hajógyári Öböl, a négyes vízre száll, épp elrúgták magukat a stégtől, s ülnek le. Igen, lehet, hogy a kormányos én vagyok. A sztrók-, a négyes arcára emlékszem, a vezérevezős volt, valamilyen Pali. Indulunk délutáni edzésre. Ritka, hogy valamiért nekem kellett a kormányost helyettesíteni, én dublós voltam. Versenyek előtt őket motoros kísérte, benne állva hangtölcsérrel Feri bácsi, a Pénzverde főkönyvelője. Ő mondta nekem valami lomha fiú kapcsán, elfuttatok valakit tíz méterre, s látom az alkatát.
A védőnő a napokban: 95 alatt javasolt, 90 véroxigén alatt kell az oxigénrásegítés. Gép itthon készenlétben fél éve. Kata 93, de az agyi vérellátás stb. miatt elkezdjük.
Most esti sétán rákérdezett:
-- Deském, az oxigént mikor fogom használni?
-- Délelőtt és délután két órát javasoltak, hétfőn Miki Svájcból, majd vele egyeztetek.
--
És mi lesz, ha túl sok oxigén lesz a fejemben?
-- Hát kicsit megnő. Egy idő után majd lebegsz ágy fölött. Így a lepedő nem fog gyűrődni. Majd a kakaós csővel megtartunk.
Görnyedt bele, nagy sokára bírta abbahagyni a nevetést.
Most találtam magamnál, és használhatóvá konvertáltam. Húsvét szombat, feltámadási szertartás, a monitor elé tettem a fotógépet, és lefilmeztem a még koromsötétben történő szertartás első 11 percét. A sötétben éneklő: Milán atya, aki amúgy a Mária Rádió igazgatója is. Élőben nem tudtuk meghallgatni, engem megfogott.
Amikor kedvelt szemközti parkunk dombjai épültek. Ott ma már dús lombok, szerpentinút az oldalában, esti sétáink helye.
Nehezen, sokára jöttem rá, mért nem föld. Gondolom, mert az túl nehéz, alatta garázs. Netán szállítással együtt drágább, mint a műanyag.
Ma reggel ugyanaz.
összes levél LEVELEK LE MEUX-BE 1990.5.17. ► weben 2000.6.11. ►
