2026. január 11., vasárnap

05:50
Feküdt a polcomon évtizedekig. 88-ban jelent meg, akkor vásárolhattam. Nyugat folyóirat I-II., viták-kritikák válogatása.
Ezek nagyon okos emberek voltak. Rákaptunk Katával, hetek óta. Hogy föllelkesült, ő karácsonyi ajándéknak
vásároltatott velem karácsonyra még három példányt, s egy rá maradt. Tegnap este mondtam neki az oldalszámot, Tóth Aladár hatoldalas
ujjongása, megszületett Kodály Psalmus Hungaricusa, 1923. Nagyon nehéz, szélesívű szöveg, a magyarság karakterével,
a vallási indíttatású művekkel, az érzelmi költészettel általában is foglalkozik.
Sorolja és értelmezi Mozart, Liszt, Mahler vallásos indíttatású zenéit, s megkülönböztet.
Nem biztos, hogy mindenben igaza van, de gondolkodásra késztet. Ilyen mondatok:

Érzéseiket az áhiíatos, a szent, a fenséges, az isteni, vagy más hasonló
recipék szerint válogatják meg, és elfelejtik, hogy a művész,
akinek nem minden érzés egyformán szent, tulajdonképpen nem is művész.
Aki az egyházi zenében valami mást lát, mint a világiban, az tagadja a művészet minden parciálisnak hadat üzenő
általánosságát, teljességét. Az ilyen extra egyházi szerzemény tulajdonképpen önfertőzés,
külsőséges kultuszt csinál abból a mély vallásos érzésből, mely minden művészi teremtés fundamentuma.
Mert vallásos mindenki, aki saját egyéniségénél nagyobb,
valóságosabb hatalmat érez az életben, aki hangszernek érzi magát
ennek az istennek kezében, bármilyen akár eszmei vagy akár érzései formájában tisztelje is azt.
Ilyen vallásos tisztelet (Ehrfurcht, ahogy Goethe mondja) nélkül el sem képzelhető
igazi művészet, s ezért minden művész vallásos. A művészet anyaga a teljes élet...

09:43
Mínusz nyolc, igazi jeges szél, a vízben hárman, aztán ketten. Túléltük. Az 26 fokos.
Vasárnap, megnézem a kínai katonákat a Szépművészetiben.

F/2026/015

14:56
Vasárnap. Erdő helyett ma Hősök tere.
Sorállás a kínaiaknál. Falakon rengeteg szövegek, üveg alatt kiskerámiák szépek, egy pillantás rájuk. Kevéssé érdekel.
Az eredeti katonák egyetlen üvegkocka alatt. Csak ezért jöttem. OK.

És akkor át a Műcsarnokba.
Szőcs Miklós/Tui, azért mentem el, látnám a többit,
mindig egyetlen munkáját mutatják. De itt is csak ez a szobra, bár inkább fafaragó-mesterműnek tartom.
A leírás szerint a mű lételméleti kérdésekkel foglalkozik.
Még kiállítva több, keményfából készült gyűrű és spirálrugó munkája.
Akadémikus és Kossuth-díjas.

És akkor a három középső nagyterem, Makovecz.
Fájdalmas történet. Ritka hatalmas tehetség, izgalmas indulás.
És később üres formaburjánzás, homlokzatok angyalszárnyakkal,
környezetidegen, magyartalan megoldások.

 Ezt nagyon keményen megmondta rangos kollegája, Janáky István
elegánsan, nevét ki sem ejtve:

Díszlettervezők, úgynevezett szervesek ütötték fel a tanyájukat...egyre erőszakosabban, és kártékonyabban..
Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni.
Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához,
Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő
képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként....

 E házalók csalárd, alattomos, akarnok működése az utóbbi időkben összefonódott
Árkádia politikai vezetésének együgyű tevékenységével,
ami által az ilyetén széllelbélelt díszletépítés szégyenszemre a kultúrpolitika hivatalos részévé válhatott.
[a végén egy nagy súlyú fotóválogatás, 80 valóban rangos magyar épület, régi és új.]
 a teljes szöveg


Talán ezt a templomtervét végezte ki Szrogh tanár úr egyetlen mondattal,
valahogy így: Minek alföldi tulipánok közé orchideát ültetni.

Ezt Budára építette volna, de a Bíboros úr engedélye kellett volna hozzá. Hitbeli problémák is.

Műcsarnok össz kiállítására a belépőjegy 6500 HUF.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu