És akkor át a Műcsarnokba.
Szőcs Miklós/Tui, azért mentem el, látnám a többit,
mindig egyetlen munkáját mutatják. De itt is csak ez a szobra, bár inkább fafaragó-mesterműnek tartom.
A leírás szerint a mű lételméleti kérdésekkel foglalkozik.
Még kiállítva több, keményfából készült gyűrű és spirálrugó munkája.
Akadémikus és Kossuth-díjas.

És akkor a három középső nagyterem, Makovecz.
Fájdalmas történet. Ritka hatalmas tehetség, izgalmas indulás.
És később üres formaburjánzás, homlokzatok angyalszárnyakkal,
környezetidegen, magyartalan megoldások.

 Ezt nagyon keményen megmondta rangos kollegája, Janáky István
elegánsan, nevét ki sem ejtve:

Díszlettervezők, úgynevezett szervesek ütötték fel a tanyájukat...egyre erőszakosabban, és kártékonyabban..
Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni.
Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához,
Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő
képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként....

 E házalók csalárd, alattomos, akarnok működése az utóbbi időkben összefonódott
Árkádia politikai vezetésének együgyű tevékenységével,
ami által az ilyetén széllelbélelt díszletépítés szégyenszemre a kultúrpolitika hivatalos részévé válhatott.
[a végén egy nagy súlyú fotóválogatás, 80 valóban rangos magyar épület, régi és új.]
 a teljes szöveg


Talán ezt a templomtervét végezte ki Szrogh tanár úr egyetlen mondattal,
valahogy így: Minek alföldi tulipánok közé orchideát ültetni.

Ezt Budára építette volna, de a Bíboros úr engedélye kellett volna hozzá. Hitbeli problémák is.

Műcsarnok össz kiállítására a belépőjegy 6500 HUF.

tovább a teljes levélre

tovább a honlapra

kapcsolat: vali@deske.hu