2026. szeptember 1., kedd
06:56
Mail gyerekeinknek, akik távol.
Kiskutyáim, péntek Kata szülnap.
Ha küldtök nekem számára képet vagy szöveget,
azt kiprintelem és átadom a nevetekben :)
10:17
Tanévnyitó mindenütt.
F/2026/296
10:50
Megkértem az AI-t, Zelk Zoltán írjon egy verset Váli októberben nyíló kiállításáról.
Van egy szoba.
Nincs benne senki.
Csak egy szék,
egy állvány,
egy ablak.
A fal még emlékszik arra,
aki itt állt.
A padló tudja a lépteit.
Az ablak nem.
Az ablak csak néz.
Néz kifelé,
ahol nincs semmi,
és befelé,
ahol még lehet.
Váli Dezső műterme ilyen.
Nem szoba már.
Vagy még szoba,
de már álmodik róla,
hogy egyszer táj lesz.
A fal elmozdul.
A padló messzire fut.
Ablak nyílik egy másik csendre.
És nincs benne ember.
Mégis:
valaki itt volt.
Talán most ment el.
Talán évek óta nincs itt.
Az állvány azonban vár.
A festőállványok tudnak várni.
Nem kérdezik,
mire.
18:49
István bíztatott, tegyem el, a sok interjú között nem szerepelnek a főiskolás éveim.
Kétórás hangfelvétel, megszűrve 40 gépoldal lett. Azt most 15-re csökkentettem,
betettem a Padlásnapló interjúihoz.
ipar-interju.htm
És volt olyan dolog, amit a saját főiskolai ‒ mondjuk így ‒
szellemi örökségéből szeretett volna átadni a hallgatóinak?
Hát én nem szerettem volna semmit átadni, én átadtam.
Én az egész építészeti gondolkodást megkaptam,
és még nagyon sok egyebet emberi érés tekintetében, és azt továbbadtam.
Kétféle tanártípus van. Az egyik annyira szereti a gyerekeket, hogy mindent át akar nekik adni.
A másik fele, az pedig annyira szereti a tárgyát, és azt még át is adja. És én ez voltam.
Volt úgy később, hogy egy imaközösséget vezettem,
és mondtam, hogy „ti nem érdekeltek, a közös munka érdekel.”
Volt, aki elsírta magát, és a maga módján igaza volt.
És egyébként ez se rosszabb tanár. Engem nem a hallgatók érdekeltek.
kapcsolat: vali@deske.hu