Nyolcvanhárom
Nyolcvanhárom év.
Az idő nem kérdez,
csak ül az ablakpárkányon,
mint egy későn érkező madár,
s nézi, hogyan világosodik.
Ennyi év alatt
mennyi emberi szó
rakódik le bennünk —
arcok, kezek, utak,
egy-egy hegytető kékje,
ahonnan messzebbre látni,
mint ahová el lehet jutni.
És mennyi könyv,
mennyi ember,
mennyi régi történet
marad az emberben,
amikor már leteszi a tollat.
A tudomány is ilyen:
nem múlik el,
csak lassan belénk költözik.
kapcsolat: vali@deske.hu
A kakaót félreértelmezte. A tápot hívjuk annak.