116.
levél J.-nek, Le-Meux
váliNEWS
2004. NOVEMBER
● Nov. 1. hétfő 12:13
Tudtam
én; ugye, ugye milyen jó,
ha az ember takarékoskodik
az utcaköveivel.
Most ez mentett meg
a további
kattogástól,
fűrészgépékszíjnyivákolástól.
A földre került potyadékokat pedig
becsomagoltam az onokáknak.
Hátha.
Megint megváltozott a világnézetem.
A legtöbb nagy képemhez most
(mégis)
széles keret.
Ennek persze előzménye van.
Minap a zuhanyozóban megdorgáltak,
hogy lehetett ilyen rossz képet beadni
a Festészet Napja - kiállításra?!
- Könyörgöm, mértékadó barátaim szerint idei legjobb képem!
- Milyen lehet akkor a többi?!
Szégyenkezve kullogtam át az öltözőbe.
Ugyanis igaza volt az ezredes úrnak.
Az A/04/16-os, 80 centis képem
ott, a sarokban, gyenge világításban,
két másik munka között,
igencsak környezetbarátnak, tényleg
jellegtelen-sápadtkának hatott.
Noha.
De majd most.
Ugyanazt találtam ki,
amit először 1971 decemberben,
az Ernst Múzeumban,
ahol a Siena-Párizs... képemmel volt baj.
● Nov. 2. kedd 21:45
Karafiáth Orsolya (1976-) kötetbemutató estje a Spinoza Házban. Ami egy kávéházféle lehet. Ott voltam, kedves este volt.
A kötet: CaféX, megvettem. Kíváncsian várom. (Grafikája nem ízlésem szerint van.)
● Nov. 3. szerda 12:34
Holnap, csütörtök este 6-kor a Ludwig Múzeumban Lakner László életmű-kiállítás megnyitója. Nyugtalanul várom, számomra nagy a tét.
Lakner volt a nagy korosztályában, első a csapatban. Fontos képek. Aztán elkezdett távolodni attól az ideától, amit én képtől várok. Munkái (számomra) egyre inkább gondolati idézetek lettek. Egy kétméteres megfestett subára emlékszem. Valami szürke körformátumú vietnami háború témára, mintha megkettőzve a kép egymás alatt. (Miért?) Láttam a Dorottya utcai kiállításán a rózsát ábrázoló képeit, s a bejárattal szemben a mennyezetről aláomló, virágot idéző vörös drapériát, harmatcseppeket megjelenítő villanykörtékkel meghintve. Úgy mondják, ez miatt haragudott meg rá Aczél György. S hogy emiatt disszidált a művész Németországba, merthogy itthon nem lehet.
Fanyar emlék, minden összetevőjében. Aztán most vagy 15 éve a Műcsarnokban egy háromméteres vászna, Isa pour... ez volt ráírva. Rettenetesen jó kép volt. Később láttam a Nemzeti Galéria raktárfolyosója falán, tehát szerencsére haza került.
Életmű kiállítás. Holnap minden kiderül.
● Nov. 4. csütörtök 09:00
J.!, küldök nektek valamit, most szedtem elő. Szóba került Andráséknál, hát reggel elővettem a naplómból változatait, kicsit lepucolva begépeltem. Szeretem a gondolkodását.
A KERESZTÉNY ALÁZATOSSÁG LITÁNIÁJA
[...]
A KÍVÁNSÁGTÓL, HOGY
- gazdag legyek, MENTS MEG URAM MINKET!
-
becsüljenek,
-
szeressenek,
-
népszerű legyek,
-
tiszteljenek,
-
kitüntessenek,
-
megdicsérjenek,
-
tanácsomat kérjék,
-
kímélettel legyenek hozzám [...]
A FÉLELEMTŐL, HOGY -
megaláznak, MENTS MEG URAM MINKET!
-
visszautasítnak,
-
ellentmondanak,
- lebecsülnek,
-
elfelejtenek,
-
meggyanúsítanak,
-
megrágalmaznak [...]
ENGEDD JÉZUS AKARNOM, HOGY ELÖLJÁRÓIMBAN ISTEN KÜLDÖTTEIT
LÁSSAM...
(Ide tartozik, hogy minden nap imádkozunk Gyurcsányért és
csapatáért...)
Tanulságos, nem?!
20:03
Megvolt a Lakner-megnyitó. Másfél órát nézegettem, két szint, a legkorábbi művekből is volt néhány. Nem isa pour, hanem isa pur és a Saigon kép nem szürke, hanem barna és kék, és egymás mellett vannak.
Számomra eldőlt a harminc éves kérdés. Olyan az életműve, mint most az arca, az arcvonásai.
● Nov. 5. péntek 22:15
Április óta várom ezt a levelet! Ünnep. Ez a visszaigazolás ma este, 20:05-kor jött. Elsőként az országban.
Miért csinálnék úgy, mintha nem lenne nagyon fontos számomra, nem örülnék nagyon?!
From:
[Országos Széchényi Könyvtár]
To:
<hostmaster@c3.hu>
Cc: "Váli
Dezső" <vali@deske.hu>
Subject:
DESKE.HU domain atvetele
Date: 2004.
november 5. 20:05
Tisztelt C3!
Váli Dezső
ajándékozó levelével domainját 2004. szeptember 27-én az OSZK-nak
ajándékozta.
Kérjük az
adatlapon a változtatást bejegyezni.
A domain:
http://deske.hu
Az új tulajdonos
neve: Országos Széchényi Könyvtár
Az
adminisztratív kapcsolattartó személy neve: M. I.
Üdvözlettel
M. I.
Országos
Széchényi Könyvtár
Magyar
Elektronikus Könyvtár Osztály
1827 Budapest,
Budavári Palota F épület, 320/D. sz.
URL:
http://mek.oszk.hu
● Nov. 8. hétfő 09:19
Dezső! Gratulálok a deske.hu domain átvételéhez.
Átadom a szót Berzsenyinek:
OSZTÁLYRÉSZEM
Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!
Bár nem oly gazdag mezeim határa
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:
Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek e többet?.....
Üdvözöl, további jó képeket kíván: G.
Reggeli öltözésnél Csaba meséli, negyven éve nekik a Közgázon volt egy
ilyen tantárgyuk, hogy TERVSZERŰSÉG ÉS ARÁNYOSSÁG. Nagyszerű gondolat.
Kata ugyan erre azt mondja a reggelinél, hogy ez témakörök szerint, alfejezetként
tárgyalandó. De nem! De sőt! (idézet Várady Szabolcstól) Jónak tartom ezt a
kiemelést, egyik legfontosabb (fiatalkori?) megtanulandó. De szeretném ezt
tanulni, vagy legalább tanítani!
Mint az ötlet, hogy Szilágyi tanár úr esztétikán tartott ilyen címmel egy nagyon fontos előadást, hogy KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS.
Három képet ugyan befejeztem, de nincs időm megmutatni, a lányomhoz megyek; polcépítés.
Dél: a faltól-falig könyvespolc kész.
22:01
Kissé szégyenkezve, de most - pár hét után - visszatettem a (nem általam készített) ŐRZÖTT CSALÁDI FOTÓK-hoz vagy 15 rólam készült fényképet. (Nem tudtam ellenállni magamnak.) Főleg riporteri munkák. Ettől a fejezet újra fejnehéz lett, hiszen a família tagjait főleg én fotóztam, azok pedig nálam, a FOTÓK-nál vannak besorolva.
● Nov. 9. kedd 05:21
Fontos kiállítás nyílik az MNG-ben csütörtök délután. Egy eddig rejtett magyar magángyűjteményből, Rippltől Vajda Lajosig 60 magyar rajz. Gombosi György művészettörténész hagyatékából. (Az ő munkája az Új magyar rajzművészet összefoglaló kötet.)
A III. emeleti kamarateremben. Március 31-ig lesz nyitva.
09:44
Harmadszor kezdek neki, de megvan. Már a mellettem vetkőző orvosnak is megcsináltam. Illyés saját verseit mondja. Iskolásan, néha eltévesztve, kántálva, a sorok végén lelkiismeretesen meg-megállva. Nagyerejű. Most két CD-t csináltam belőle, két forrást fölhasználva.
Van a PC-nek ill. a CD lejátszónak egy zenehallgatás szempontjából átkozott gombja, a RANDOM. De ha az ember munka közben órákig Illyést hallgat, akkor nagyon jó.
10:08
Kedves Váli!
Kissé talányos a Lakner életmű minősítése (olyan, mint az arca most, stb.) ??
Kedves G.!
Nem válaszolok.
● Nov. 10. szerda 09:43
A jövő héten megjelenő 2000 folyóirat vezércikke megint Szütsre van kiosztva. Fölolvasta, az első sorok már megvoltak. Hogy elektronikus világba szakadva el fognak minket önteni fotóink milliárdjai. Hogy nem szelektálunk, és a szeméthegyben elvész az érték is.
Beszéltünk róla, hogy tulajdonképpen ez a fenyegető tragédia a tervezett össznemzeti Digitális Archívumra is vonatkozik. Mondom neki, a fényképtéma négy mondat, ez a fontosabb! Hogy ez egy önfölfaló szörnyeteg lesz. Azt mondja, ő mindig a helyi döntések híve volt, vagyis a mű készülése helyén kell(ene) archiválni, mármint a javát.
Igen, ez a megoldás. Tíz éve egy ÉS-cikkel sikerült megakadályoznunk egy gyenge aradi emlékmű fölállítását a Várpalota kellős közepén. Hátha. Ez az intézmény rettenetesen sokba kerülne, ami nem lenne baj, ha. De a nap 24 órájában minden rádiómondatot, minden adón minden TV-percet, minden filmet, stb. meg akarna őrizni. Minek?! Mert senki nem vállalja a felelősséget, szelektálni?!
Jó cikk lesz. Én már olvastam.
10:08
Kedves
I.! Köszönöm a küldeményt!
A verseket eddig egyszer elolvastam.
És eszembe jut az a feszengő kényszeresség, amikor itthon képeimet nézik, hogy mit is mondjanak most, mert ők nem értenek hozzá, nekik tetszik, vagy nem, stb.
És bíztatom őket, hogy nem osztályozás a feladat, ez nem tatai brikett, vagy számtanlecke.
Használni kell, fogyasztani.
szívélyes üdv.: d.
Örömmel nézegetek gombolyaggal játszó kismacskát is, olajban. Ha gyatrán van megfestve, is. Mindig ad valamit.
Jó, persze; József Attila többet.
17:12
Evvel az A/04/20-assal így állok most. A keret itt nem ünnepi ruha. Abban festem.
● Nov. 11. csütörtök 09:47
Most kaptam barátomtól; Gábortól, barátomról,
Déryről. A netről vette le:
Nádor Tamás: Tartottam tőle. Tudtam, csípős a nyelve, megsemmisíti azt, aki butaságokat kérdez tőle... Kérdezni kellene rendesen, noha ez a nemrég börtönjárt ember nyilvánvalóan fütyül a magas esztétikára... De azért tárcsázok, beszélünk, kötélnek áll. Ismerői azt mondják: a cella sem szürkíthette el benne a hiúságot... Pasarét, szokásos gyors lélegzet, csöngetés...
-- Most jöttem vissza. Odaát voltam. Aludtam. A magamfajta vénember ebéd után
egy kis próbát vesz a halálból. Nekikezdhetünk...
S bár korábban még sosem találkoztunk, beszélgetünk, mintha tegnap hagytuk
volna abba...
-- Majd' minden írásom megjelent. De különben is, mostanában gáláns velem a
hatalom: ha rossz fát tennék a tűzre, megkímél attól, hogy magamat bajba
sodorjam. És hát nyolcvanegy, nyolcvankét, de az is lehet, hogy nyolcvanhárom
éves vagyok. Ennyi idős korában ezt már nem tudhatja pontosan az ember.
Interjú-jóváhagyás (Déry egy betűt sem javít), kéziratleadás -- ahogy az már
lenni szokott. Másnap a szerkesztő tajtékozva telefonál:
-- Hogyan képzelitek! Mi az, hogy "hatalom"! Kire gondoltok, mire
céloztok?! Elegünk van a Déry Tiborokból, örüljön, hogy kijöhetett, úgy
látszik, még most is zárkában lenne a helye! Hívd fel, és mondd meg neki: húzza
ki ezt a szót!...
"Írják azt, hogy "mostanában gálánsak velem". De mert sokat
töprengtem a megoldáson, szíveskedjenek kétezer forint honoráriumot címemre
átutalni. Üdvözlettel: D. T."...
11:51
Ez megint az A/04/20.
Egész délelőtt
szorgalmasan dolgoztam.
És ez meg is látszik rajta!
Jelentősen rosszabb lett.
Megint.
Nem kell valakinek
farost-árban?
20:59
Délután folytattam, a kép haldoklik.
Vagy nem. Meglátjuk.
Ma CD-n megküldték a Széchényi Könyvtárból hét régi cikkemet. 4700 forintért szkennelték be nekem. Lakberendezési tanácsok a Nők Lapjába. Most a nemrég begépelt szövegek mellett
eredetijük is megnézhető, a tipográfiával,
Gadányi színes fotóival. Így kerek. Mindenféle formátum-átalakításokra volt szükség, eltelt vele a délután.
Mutatom, pld.: Színek harmóniája az 1972. 21. számból. (A többi cikk, illetve macintoshon: ÍRÁSOK / PUBLIKÁCIÓK / az 1972-es dátumnál.)
Loptam
az ötletet.
Nálunk (is) megszűnt
a kismosás utáni
asszonygyötrő
zoknipárosítás.
● Nov. 12. péntek 11:05
Énnekem minden sikerül.
---Újra látom a hasamtól a tökömet, hogy lement nyolc kiló. Az órám átfordul a csuklómon.
---A gyógyvíz, amit reggelente a félbevágott flakonból iszom, már kevésbé púderízű, hogy az eszközt almaecetben áztattam.
---Harmadjára sikerült az Illyés-szaval CD-t zajmentesre megírnom.
---Új csillárt építettem a műteremben, látom az ingeimet a polcon.
---Két álom között rájöttem, hogy lehet egy fájlba raknom ezt az ötoldalas 1992-es Mester Ildikó-interjút.
---Mért pont ennek a nyomorult képnek kéne sikerülnie?!
Pedig már a kerete is megvan.
12:21
Az ember - ugye - végveszélyben nem válogat az eszközök között. Belekapaszkodik, ami a keze ügyébe kerül.
A párizsi kékbe. Pechére.
13:16
A kék reménytelen.
Erre szokta Szüts mondani,
hogy mi van,
kiömlött a tinta?
Akkor bele egy kis sárga lazúrt.
Na, most mintha.
● Nov. 13. szombat 19:53
Ez
megvan.
A két Illyés-lemezem tartalmát
sikerült a képernyőről levenni,
ilyenformán megvan a tartalomjegyzék is.
Az 1. lemezen 6.-os verset
tévedésből kétszer vettem föl.
Ha valakinek kell,
szívesen lemásolom.
(a két lemezt,
vagy egy-egy részletét)
(a LAT= Latinovits)
● Nov. 14. vasárnap 06:12
Megnéztem a Nemzeti Galéria
most nyílt harmadik emeleti kamara-
rajzkiállítását. No, nem kell főművekre gondolni.
De megér egy félórát. Gombosi úr főleg
az aktrajzokat kedvelte. Kernstocktól Derkovitsig.
Kmetty, egy édes kis Egry, Vaszary, Rippl,
végül is mindenki itt van.
És ez utóbbinál azért meg kell állnom.
Tollal, pár gyors vonallal hevenyészve fölhordott kroki,
ahogy átlépve mindenen és mindenkin, magához rántja a tekintetet. Istenem, micsoda tehetség. Igen, dühös vagyok rá, hogy az idő haladtával egyre inkább a könnyebb utat választotta.
Miki szólt, ma nézi meg. Figyelmeztettem, csak alázatos figyelemmel, szeretettel szólal meg az anyag. Ahogy elsőre fölényesen átfutottam rajta, semmitmondó volt.
17:14
Marci -nyugdíjas nagyvállalati igazgató - olvasott egy Friedrich Nietzsche verset, öltözködés közben mesélte. És hogy nagyszerű fordítása is van. Nietzsche? Nocsak. Hozzad már el, légy szíves!
VEREINSAMT
DIE KRÄCHEN SCHREIN
UND ZIEHEN SCHWIRREN FLUG ZUR STADT:
BALD WIRD ES SCHEIN -
WOHL DEM, DER JETZT NOCH HEIMAT HAT!
itt közben hét versszak, majd a legutolsó sor:
WEH DEM, DER KEINE HEIMAT HAT!
Ezeket a fordításokat a kedvemért kutatta föl:
ELHAGYATVA
A varjúraj
Város felé surrog tova
Hó lesz hamar
Boldog, kinek van otthona
- - -
Jaj, kinek nincsen otthona!
Képes Géza
Ugyanez Szabó Lőrincnél:
ELÁRVULTAN
Varjak. Hahó!
Mind város felé kavarog!
Indúl a hó -
Örűlj, ha van még otthonod!
Szíved szorong,
s bámulsz, vissza, rég, s mily merőn!
Kellett, bolond,
világgá futnod télidőn?
- - -
Varjak. Hahó!
Mind város felé kanyarog:
Indúl a hó -
Jaj neked, ha nincs otthonod!
És egy nem tudja ki - fordító, talán Babits?, ő ezt szereti. Mert itt a WOHL DEM és a WEH DEM szintén egymáshoz idomuló szavakkal; - JÓ és JAJ - van kifejezve:
Jó, kinek van még otthona!
Jaj, kinek nincsen otthona!
● Nov. 15. hétfő 11:45
Már
húsz évesen úgy tartottam, egy bentlakásos házimasszőr az elsődleges;
fontosabb, mint a magántitkár. Ez nem jött össze.
Sok év tűnődés után, kizárásos alapon, egyetlen megoldás maradt: az olyannyira kívánatos időnkénti hátmasszázsomat - egyéb lehetőség nem lévén - a gravitációval karöltve enmagamnak kell megoldanom.
Tegnap reggel még óriástepsiben fölhalmozott folyami kavicsokkal, vagy hulladék női cipő magassarkokkal, esetleg kisméretű májkrém konzervekkel képzeltem a dolgot megvalósíthatónak. Talán gipszkiöntéssel rögzítve a halmazt, hogy csak a dudorok látsszanak ki.
Aztán ide egyszerűsödött: egy farács. Hanyattfekve néhány percet fetrengek rajta. Minden izmot kellemesen megnyomorgat.
A tervezésnek volt egy lutri fázisa. A jógik felfekvési felülete 0 %, (ha a szögek hegyének össz-négyzetcentiméterét annyinak tekintjük), míg a balesetesek vízágya 100 %. Én ezt 33%-ra lőttem be, megfelelő lett. Önkény Eztetés: két réteg pokróccal felpuhítva.
(Ha értenék az elektromotorokhoz, és tudnék fémmegmunkálni, egy himbaszerű szerkezet is szóba jöhetett volna. Vízszintesen sorolt baltanyelek emelődnek, minden második, majd lesüllyedve a lentlévőkkel váltják egymást. Míg én rajtuk fekszem.)
12:01
Egy nyugdíjasnak mindenre van ideje.
Csavarszortírozás.
Mert eddig csak ilyen henyén:
KIS FACSAVAR - NAGY FACSAVAR.
De hol végződik a kicsi?!
Na de most.
Ha elkészültem vele,
összeöntöm, és kezdem elölről.
Nyugdíjaslét.
16:27
E-mail:
30 éves mérnök vagyok. Másfél éve ismertem meg a honlapját. Szeretném megköszönni, és én is ajándékoznék valamit. Kedvenc XX. századi amerikai író-költőm, Charles Bukowski egy versét. Bukowski a társadalom peremén élt, alkalmi munkából hánykódott az amerikai nagyvárosok olcsó bérlakásaiban. Alkoholproblémával és könnyű nőkkel, kocsmai verekedésekkel és letartóztatásokkal, lóversenyszenvedéllyel. 1994-ben, 74 évesen hunyt el. [...]
Charles
Bukowski: MIRACLE MAN
in
this neighborhood about 4 blocks north and 2 south sits a small house paint
peeling and weeds growing in the
front yard and all around this house are other houses with perfect green lawns
trimmed hedges flowers and polished autos sitting in the drives.
"I
like this guy," I tell my woman. "I'd sure like to see him, you know,
see what he looks like."
"I've
seen him," says my woman. "yeah? yeah? how? when?"
"twice.
and each time it was the same. he was just sitting in his window and he had his
hat on and pulled down low
over
his eyes." "beautiful," I say, "beautiful."
I
keep driving by hoping to see him for myself but I never do. anyhow, for me
he's the salvation of this neighborhood. it's when people are all the same that
everything gets named and useless
and
here's this saint without a name.
Barátaim számára lefordítottam:
CSODAFICKÓ
a szomszédságban
4 saroknyira északra
és kettőre délre
áll egy kis ház
felpöndörödik a festék
és
gaz nő
az elő-
kertben
és
körbeveszik
más házak
tökéletes
zöld pázsittal
nyesett sövényekkel
virágokkal
és
a behajtókon álló
kiglancolt
autókkal.
"bírom ezt a fickót," mondom asszonyomnak.
"tudod, kimondottan szeretném
látni őt, látni,
hogy néz
ki."
"én már láttam,"
mondja asszonyom.
"komoly? komoly? hogyan?
mikor?"
"kétszer. és mindkétszer
ugyanaz volt.
csak ücsörgött az
ablakában és
a kalapját
jó mélyen a szemébe
húzta."
" gyönyörű," mondom
gyönyörű."
mindig
elhajtok arra,
remélve
hogy meglátom őt
én is
de
sosem sikerül.
mindenesetre,
számomra
ő a környék
üdvözülése.
amikor az emberek
mind egyformák
akkor válik minden nevesítetté és hasztalanná
és itt
ez a szent
név nélkül.
Ez jó. Azt hiszem, nagyon jó a fordítás is.
● Nov. 16. kedd 17:14
Ma 11-kor Holokauszt a magyar képzőművészetben - kiállítás nyílt a Dohány utcai Zsidó Múzeumban. Barátom, S. Nagy Kata rendezte. Megnyitja a Bíboros Hercegprímás és Schőner Alfréd főrabbi.
Nemcsak a kiállítás, már a Múzeum alapkoncepciója is problematikus számomra (kivéve a kegytárgyakat.) Vagy akkor legyen Református Szobrászok Múzeuma is. Ők más emberek? Minek gettósítani. Nőfestők és orvosírók.
Elmentem a megnyitóra, vegyes érzésekkel.
Hogy lesznek valószínűen gyenge, de idevágó művek.
A művészet mindig ellenáll, ha valamire használni próbálják, a programművek ritkán sikerülnek.
A művészetben nem lehet valamit nagyon kifejezni akarni.
Sőt, egyáltalán, nem lehet valamit nagyon akarni.
...És
látok majd néhány képet, aminek semmi köze a témához, de...
Pontosan ez történt.
Tényleg öszvéranyag. A leábrázoló művek sora igen vegyes. Szerencsére az ember az egyetlen gép, ami hibásan betáplálva is tud remekművet produkáni. Van egy kis rajz... Schönberger Györgyöt mi már Hegyi Gyurkának ismertük, kis görnyedt, somolygós öregember, nem volt élvonalbeli festő. Itt egy kis firkarajza: Deportálás, 1944. Marhavagon, középen nyitott tolóajtóval, fölfelé igyekvő figurák. A rajz dinamikus, életteli, és szinte vidám. Ugyanevvel a vonalvezetéssel strandjelenet is lehetne. Nem akarnék én itt fölényesen bölcselkedni. De ez a hetyke, remek kis kroki jelzi, hogy az alkotás folyamata semmi-, egyszerűen semmi szempontot nem tűr maga mellett.
.
..És a második tétel: egy hátborzongató kép Farkastól: Balatoni
emlék (mutatom), Ámostól Falusi utca, Anyám és én, gyönyörűek.
Berény Róberttől egy meglepő, szép lélekrajz; egy portré. Bokros Birman szobor,
néhány jó Bálint Endre grafika. Anna Margit.
Ezeket a képeket másutt nem látni, ezeket feltétlen meg kell nézni.
Bejárt a nagy zsinagóga felől.
Egy hónapig, december 16-ig lesz nyitva.
Hétfőtől csütörtökig: 10 - 3,
péntek és vasárnap: 10 - 2, pénztárzárás fél órával előtte. Kicsit bonyolult.
Szombaton zárva.
Belépő: 1000.-, diákoknak: 500.-
● Nov. 17. szerda
18:36
Egy idős építésznek mutattak be tegnap a Zsidó Múzeumban. Ő tárta föl húsz éve a budai várbeli két középkori zsinagógát. Az egyiket rendbe is hozták, látogatható, a másikat pénz hiányában visszatemették. Szeretné, ha ez is megmentődne. Nem kellene hozzá sok pénz. A helyszín: Táncsics Mihály utca 32.
Mondom neki, szerintem a napisajtóban kellene először fölhívni a figyelmet, akkor talán... Szkeptikusan reagált.
Ma átadtam az információt a Népszabadság egyik igazgatójának. Megígérte, megnézik, mit lehet kezdeni a dologgal.
Délelőtt két CD-t csináltam: Pilinszky / Latinovits magyar költőket szaval. Mindkettő megrendítően.
(Öt perc munka a gépen, ezeket is bárkinek szívesen lemásolom.)
● Nov. 18. csütörtök 13:16
Megint kaptam valamit Gábortól, ismét Charles Bukowski (1920-1994)
PÁRIZS
sohasem
még azokban
a szélcsendes időkben
sem álmodtam
arról hogy egyszer
majd a fény városában
biciklizem
egy svájci sapkával
a fejemen
és odaföntről
Camus
szép lágyan
a fejemre
vizel.
Drága Charles, bocs, akkor nem inkább a svájci sapkádra...?
● Nov. 19. péntek 11:25
A Holokauszt-emlékkiállítás rendezőjétől:
Kedves Váli!
Naponta tömény mennyiségű hivatalos e-mail-re és levélre kell
válaszolnom, a magánlevelezésre már nincs energiám.
Most mégis:
-- Van Keresztény
Múzeum (pl. Esztergom), miért ne lehetne Zsidó Múzeum is?
-- Akár Református Szobrászok Egyesülete is lehetne, miért ne?
-- Van viszont Keresztény Orvosok Szövetsége (magyarán aki
nem zsidó, vagy egyéb állatfaj)
-- Ezek szerint rossz a kiállítás, ha nem derült ki a koncepció.
[...]
-- Minden tisztességes országban megcsinálták azt a
dokumentumkötetet, kiállítást, amelyen bemutatták az érintettek munkáit, akiket
faji alapon zsidónak minősítettek (akkor is, ha már a nagyszüleik is
keresztények voltak), előbb a képzőművészetből, majd az életből is
kiszorították őket. Kb. 800 emberről van szó, akik történetesen képzőművészek
voltak ill. lehettek volna.
-- Vannak a művészek közt nagyszerűek, kevésbé jók, [...] de
ebben az esetben nem ez a lényeg.
S. Nagy Kata
UI: Kivételesen hozzájárulok, hogy a weblapodra is feltehesd a válaszomat.
12:20
Az e havi 2000 folyóirat már megjelent, úgyhogy mutathatom már Szüts cikkét:
[...] Lehet, hogy jobban járna az utókor, ha nem digitális archívumokat, hanem digitális szeméttelepeket hoznánk létre, ahol – megkímélve az embereket a kidobás, megsemmisítés szörnyű lelki terhétől – nagyipari méretű adatmegsemmisítés történne? Mert mi teszi naggyá az embert? Nem a teremtés: a gondos selejtezés, az alapos, folyamatos megsemmisítés, barátaim. Túl a nyegle tréfálkozáson: Isten őrizzen, hogy – mondjuk - egy minden tévéműsort reggeltől hajnalig rögzítő-megőrző Nemzeti Archívum jöjjön létre. Tessék ott [...]
● Nov. 20. szombat 09:47
E-mail váltás:
-- Deske! Megjegyzés S. Nagy Kata leveléhez:
A Keresztény Orvosok Szövetsége elnevezésben a "keresztény" jelző nem
azt jelenti, hogy kik nem
tartoznak, tartozhatnak bele (zsidók stb.), hanem azt, hogy kik igen (akik keresztények).
-- Ez igaz, de kívülállók számára ha ezt jobban
megfogalmaznád...
●
Nov.
21. vasárnap 21:53
Hogy mára is legyen valami... történés,
nekem s neked:
ma este
szemüvegem kilyukasztása,
- hogy majd
dioptriás lencsét
ragasztok bele - :
1. forrasztópákával
2. kúpköszörűvel
3. fémreszelővel
4. tűreszelővel
5. 60-as csiszolópapírral
Ugyan csak tartaléknak,
elődje hibátlanul működik,
tíz éve tán.
De még megvan az az öreg optikus,
aki nekem ebbe hajlandó
lencsét belecsiszolni.
És ki tudja.
● Nov. 22. hétfő 09:55
Volt
itt még valami, két napig éjjel-nappal.
Előzmény 1.: Robi utálja a képernyőt, csak gépelt szöveget olvas. De szerette volna látni az idei news-szövegeimet.
Előzmény 2.: Ezek ugyan ki vannak printelve, de ábrák nélkül neki sem volt az igazi.
Előzmény 3.: Valahol a kompjuter-pince negyedik szinten kószáltam pénteken, mikoron találtam egy megdöbbentő gombot: nyomtatás képpel. Pipa rá.
Meg is tettem. Le is fűztem. Kilenc kötet. Két fekete, két patron színes festék.
Vagy 1300 oldal most, a korábbi levelekkel együtt.
És az igazi dilemma: szemétbe kéne dobni az eddigi, szintén lefűzött képtelen változatot.
De (ma még) nincs szívem hozzá.
10:41
Nagyon szeretem, ha dicsérnek, különösen, amikor
teljes joggal. E-mail váltás honlapom átalakítása kapcsán:
Kedves Károly,
hogy állandóan ez jár a fejemben, tényleg jönnek dolgok!
1. Úgy tűnik, nagyon sok minden megoldódna, és
egyszerűsödne, ha a képernyő bal szélén a keskeny menüoszlop - az mindenütt,
mindig megjelenne. (Azt hiszem, megoldódna a pop-up, a BACK gomb helye, az áttekinthetőség a menüpontok
között, a visszalépegetés.) Önállóan kellene mozognia, gördítősávval [...]
Kedves Dezső!
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a bal oldalon navigálható legyen a teljes tartalom. A jobb oldalon pedig mindig az adott tartalom és attól a mindenkori kapcsolódó összes infromációhoz tovább lehessen lépni. Így egy zárt szabadon körbejárható egész rendszert kapnánk.
Ez nagyon jó ötlet, és szépen föl lehetne rá fűzni a teljes tartalmat - képeket, szövegeket egyaránt.
Üdvözlettel: S.K.
19:16
Ez meg itten a lemezgyűjteményem.
Nem fog gyarapodni, bízom benne (magamban),
legfeljebb cserélődni.
Egy részüket már én tettem át magnókazettáról.
Ezekből az egyik legelső a Schubert lemez volt.
Évekkel ezelőtt még Szütsöt kértem meg,
venné át nekem végtelenítve
ezt az ESZDÚR NOTTURNO-t (13 perc),
amit annyira földicsért,
és csakugyan meg is szerettem nála hallgatva,
Kecskeméten, a szomszédos műteremben.
A STARKER I.-II. egy barátom ajándéka,
ezek Bach Szóló Csellószvitjei és Csellószonátái,
-ha így kell írni - megrendítő, csakugyan.
1963 és 65-ből.
És nagyon szeretem,
ahogy közben hallani Starker János szuszogását. Is.
Ha valakinek kellene ezekből valami, persze
szívesen adok (másolok) belőlük.
21:06
Gondolkodom ezen a Zsidó Múzeum-dolgon. (A kiállítást rendező barátom november 19.-iki e-mailje.)
Persze, mért ne lehetne.
Bár a Keresztény Múzeum nem hit szerint szelektált. Ezek az értékek halmozódtak föl nálu(n)k az idők során.
Vagyis szakrális tárgyakon túl miért a művészeket kettéválasztani külön múzeumba? Czóbel kontra Bernáth Aurél?
Tovább. A Keresztény Orvosok nem tudom, mit csinálnak, külön. De például embriót ölni nekik biztos nem szabad.
Aztán. Hogy ilyenkor nem a minőség a legfontosabb. Lehet, de ilyenkor fanyalgok.
Illetve egész nyilván olyannyira érzelem-domináns terület, hogy fölösleges nekem itt ezen gondolkozni.
Hogy van, akinek ez kell, így kell, így fontos, megcsinálják és megnézik. Pont.
És a gyönyörű Farkas képeknek én is örültem.
22:41
Egy kis hencegés.
Mégiscsak sikerült.
Négy és fél év képnélküli News kéziratom elölről -
és oldalvást nézve:
(Meghűltem, fekszem.
Semmi dolgom.
Azért locsogok annyit.)
● Nov. 23. kedd 09:26.
Most jött, persze, a versrovat vezetőmtől:
A VARÁZSLAT MEGHATÁROZÁSA
(Defining the Magic)
A jó vers olyan, mint a hideg sör
mikor megszomjazol
A jó vers olyan, mint a forró pulykás szendvics
mikor megéhezel
A jó vers fegyver
amikor bekerít a tömeg
A jó vers valami amivel
keresztülsétálhatsz a halál utcáin
A jó verstől úgy olvad el a halál, mint a forró vaj
A jó vers bekeretezi a kínt
és felakasztja a falra
A jó verssel képes vagy talpaddal megérinteni Kínát
Egy jó vers szárnyalásra készteti a megzavart agyat
Egy jó vers megsegít, hogy Mozarttal kezet rázhass
Egy jó vers lehetővé teszi, hogy az ördöggel kockázz
és nyerj
Egy jó vers mindenre képes
és ami a legfontosabb
Egy jó vers tudja mikor kell
abbahagyni
Forditotta: Gyukics Gábor.
09:54
Ezt befejeztem.
Tavaly tavaszi, kecskeméti, A/03/04.
75 x 70 cm.
Csak egészen picit kellett igazítani rajta,
túl sápadtnak tűnt.
13:05
S. ezt üzeni Bukowszkinak:
A jó verstől nem olvad el a halál, mint forró vaj.
A jó vers még vesegörcsnél sem segít.
● Nov. 24. szerda 13:28
Barátom! Kéred a beszámolót Tóth Kriszta látogatásáról.
Csakugyan megtörtént. Tegnap, fél tízre beszéltük meg. Kissé elnyújtott és éneklő hanghordozásából nem következtettem arra, hogy percre pontos lesz. Háromnegyed tízkor a biztonság kedvéért rátelefonáltam, hogy elfelejtette, vagy útban van?! Nem, tízkor nyit itt egy könyvesbolt, előtte várok. Megyek.
Fél tizenegykor csöngetett, kérdem, mi a zsákmány?! Tíz kiló könyv - de nekem. A műveletlenségem. Azt mondja, ezek nagy emberek, ő fordította:
Leonel Ray: Légszomj / versek
Ha újra megszületek. Néhány vers, amellyel átszeltük a századot. Összeállította Jacques Nichet
Guy Goffette: Vízhalász / versek
Liliane Wouters : A vér zarándoklata / versek
Alain Bosquet: Száazdvégi szonettek és egyéb költemények
Benno Barnard: A hajótörött -válogatott versek
Hozott egy korábbi saját kötetet: Árnyékember. A
többiből neki is csak egy példánya van, de a Porhó válogatásban a java
benne, mondja.
Elhozta
még A londoni mackók kisgyerekeknek szóló könyvkoffert, a kofferben tíz
képeskönyvecske, ő írta, kisfiának. Néhány verset, printelve. És két érdekes
könyvet: egy év munkája volt, Irodalmi
ikerkönyvek, 5. osztályos tanulók számára. Tankönyv és mellé
olvasmánykönyv. Elölről a fiúknak, és meg lehet fordítani. Mondom, jó ez? Igen,
olvasott tanulmányokat, ebben az életkorban élesen szétválik a két nem
olvasmány-érdeklődése. És úgyis titkon beleolvasnak egymás könyveibe, ez
adódik... Összegyűjtötte a statisztikákat a könyvtárakból, mit kérnek ki a
gyerekek. Ezeket végig(!)olvasta. A szövegválogatás szempontjairól is
érdekeseket mesélt.
Aztán a szakmáról. Az alkotáslélektan vagy mi, aminek leginkább csak csodálkozó áldozatai vagyunk. Érdekes, mennyi a párhuzam a két műfajban. Hogy nem kiszámítható, elgondolható, hogy egy majdnem jó munka melyik emeletéhez - szintjéhez kell nyúlni, hogy megtörténjék a csoda. Nálam előfordult, hogy az aláírás kis sötét foltja befejezett egy képet, vagy arany szegély helyett ezüst, a kereten. Vagy egy lehelet lazúrozás három perc alatt a legrosszabb képemet főművé tette, stb. Ő is hasonlóan. Hogy szakmai tudással ma már bármelyik versét be tudja fejezni. De annak szaga van, érzi... Volt, hogy húsz év, míg megtalálta. Fölvetettem a számomra legkényesebbet: amikor jó a kép, tényleg jó - de nem ezt akartam mondani. Hogy akkor mi van?! (Én, ha rájövök, kidobom.) Igen, tud ilyenről is, annak ellenére, hogy természetesen őt (is) a szavak vezetik munka közben.
Szerencsére nem kellett elmagyaráznom, mint annak idején Petri Gyurkának, hogy munkáiért nyugodtan elfogadhatja egy munkámat cserébe. Hogy itt eléggé nevetséges lenne az értékeket forintosítani, csak, mert az ő műfaja véletlen sokszorosított. Mutatom, amit választott, A /04/36.
Egy sorozat állatverset is hozott, printben, angyaliak. Ezt már te is ismered:
Típusos másodéves kérdés volt a Főiskolán,
Igazi gyógyszerek, és
egy hete (főleg) fekszem. 
Tojástartó adagoló.
(Ahogy épp olvasom őt, 
Az A/03/43-as, délelőtt (energiában) kicsit
(hatásában: nagyon) átfestettem. Az volt vele a probléma, hogy igen
kívánta az üveget. 
Szelíd érdeklődések, hogy vagyok.
Veszélyesen olcsó, mégis ide teszem, mert nagyon szimmetrikus.
Van ez a kissé hivalkodó önaktja. Gyönyörű test, nagyon, valahogy túlságosan is
férfias avval a napszemüvegével (nem az emberes méretű micsodájára gondolok).
És a mostani - Szüts szóhasználatával - kávéházi nénike megjelenése,
puha arca, a számomra nem egészen tiszta, megtört öregember tekintete...
Bár az én padlóm se kutya.