dátum: 1972 cím: fájl:
html/noklapja4.htm
C.396E
1.
2. B
3. FOTEL, ÜLŐKE, HAGYOMÁNY
4. SZÍNEK HARMÓNIÁJA
5. FALAK, SZÍNEK
6. FÉNYCSŐ, HANGULATLÁMPA
7. A MENNYEZETVILÁGÍTÁSRÓL
Beszélgetésünk kiinduló témája egy óbudai nappali szoba volt. Emlékszünk még a fotóra? Ami elsőre megragadta a tekintetet, az ülőgarnitúra színhangulata volt. Fehér falak, tároló polc, dohányzóasztal, ehhez szépen illett a vörös terítő a heverőn, a vörös-zöld fotelek -- és az ide tartozó, vörös tónusú festmény. Szerencsés színösszeállítás volt.
Hogyan teremthetünk hasonlóan szépet a környezetünkben? A lehetőségeket két fő csoportba foglalnám. Az elsőre az előbb említett vörös-fehér kombináció a példa. Két jól megválasztott szín -- és nem több -- viszi a vezérszólamot. Szerepel ott egyéb szín is, hiszen a látványba beletartozik a parkett, a szőnyeg, a könyvek. Mindezek ebből a szempontból itt alárendelt szerepűvé válnak.
A háziasszony, mint mondta, díványpárnákat készül varrni, maradékboltban különböző anyagokat fog vásárolni (bútorszövet, karton, bársony) -- úgy tervezi, a vörös szín árnyalataiban. Elsősorban egyszínűeket, esetleg nagykockás, vagy széles csíkos mintákkal, hogy "színesnek hasson a szoba". S valójában! Nézzük csak meg plakáton, ezt a hatást, most divat is egy szín árnyalatait halmozni. Láttam például filmplakátot lila, sötétlila, bordó, vörös színekben, s egy kis tűzpiros folt volt a közepe táján. Milyen izzón színes, milyen érdekessé tette a környezettét is! Néhány nap múltán ugyanezt a pirosat vettem észre egy színes ceruzakészlet darabjaként kirakatban. Nem tűnt föl, de még szépnek, érdekesnek se hatott a sok kék-zöld-barna közt!
Ugyanez az elv érvényes a szobabelsőre is. Ha környezetünket színesnek, élénknek szeretnénk látni, válasszunk ki egy-két, meghatározó erejűnek szánt színt (például piroshoz, az előbb említett zöldön vagy fehéren kívül lehet kéket, sárgát, vagy semleges feketét), vagy ha a másik megoldás mellett maradunk, egy színcsaládon belül, akkor azok intenzívebb-fáradtabb, sötétebb-világosabb árnyalatait használjuk. Mélyzöld heverőhöz szépen illenek a sárgászöld, fűzöld, barnászöld színek. A színek arányát úgy válasszuk meg, hogy mindig csak egy legyen túlsúlyban, s a többi csak ennek szerepét húzza alá.
Persze meg kell fontolnunk, mikor érdemes intenzív, erős színezést használni. Javasolható például, ha a szoba sötét, ha túl kicsi a belmagasság, s emiatt nyomasztó, ha ablakunk nem kellemes látványra nyílik -- belső udvar, tűzfal, stb. Ilyen esetekben valóban fontos a meglevő adottságok hangulati átformálása, egyéb esetekben azonban inkább tartózkodnék ettől a megoldástól. Ami magazinfotón nagyon érdekesen hat (külföldi lapok telis-tele vannak az efféle nagyon színes szobákkal), azt bizony lakva -- épp hatásossága miatt -- könnyen megunjuk.
És még egy szempont. Ha túl változatos, vagy túlzottan intenzív környezetünk színezettsége, éppen mi válunk ez által érdektelen látvánnyá! Pedig ugye, inkább mi hassunk szépen, színesen öltözöttnek!
Ennek a következetes végiggondolása juttatta arra az ötletre egy ausztráliai színház tervezőjét, hogy az előcsarnok, a közlekedő terek felületeit, beleértve a padlót és a mennyezetet is, koromfeketére festesse. Képzelhetjük, hogy a legszerényebb, leghalványabb ruha is milyen dekoratívan hatott itt! Maga a föl s alá sétáló közönség díszítette a teret. És ne gondoljuk, hogy ez olyan szélsőséges példa, amiből mi semmit sem hasznosíthatunk. A fekete szín azért volt "telitalálat", mert dekoratív, s ugyanakkor semleges. Ugyanez vonatkozik a fehérre is. Ugye, nincs szebb egy parasztház frissen meszelt szobafalánál! Nekem is ilyen van a város közepén és ötödik emeleten, kétévenként újra festem. Képzeljünk csak ilyen háttér elé egy kék lábosfödőt, egy piros telefont, vagy egy ottfelejtett sárga pulóvert. Természetesen, csak, ha engedjük érvényesülni a fehéret, hiszen színes levelezőlapokkal, evval-avval telezsúfolva, nem él.
Ez, a semleges háttér a lehetőségek másik nagy csoportja. Itt a tompa, világos, tört színek árnyalatai adnak egy színes ruhának, vagy egy-egy ügyesen elhelyezett kis színfoltnak (akár egy csokor mezei virágnak) különös jelentőséget.
Váli Dezső
