VALI NEWS

Útközben havazott. Az alpinista gondnoknő várt, kaput nyitott. Csomagjaimat reggel hatkor kezdtem a Házba

fölhordani, 3/4 7 uszoda. A havi nyugdíjasbérlet maradt 6500. A nagydarab hibásszemű kabinos széles Jónapot Dezső, hát megjött-el fogad, és adja a 315-ös kulcsot. Megtudom, májusban végleg zárnak, bontás, tudja, időközben ez nagyon drága telek lett. A visszhangos medencetér nem változott. 500 méter. Kicsomagolás, nyolckor reggelire hívás, mint már negyven éve is az édes kíméletlenhangú kolomppal. Asztalomon félliteres bögre, ilyen eddig itt nem volt, úgy emlékszem, a művész úr tavaly ilyet hozott. Aztán bevásárlás, szemöldökcsipesz, monitor, Deutschland, Land in Europas Mitte-album, nedves vécépapír, kiló keksz, szék, benzin, szemeteszsák, ez Pestre. A szoba átrendezése a kicsiszolódott rend szerint, apró finomításokkal. Irodám azonos az otthonival, csak le kell emelni doboza tetejét. Laptop fölkábelezése. Lett a Háznak wifije (levegőben lebegő ((nekem-)) ingyen internet), nem kell a modem, amire most fizettem elő. Megérkeztem.

Rézsút szemközt egy házaspár negyedéveként Németországból elhoz egy teherautónyi használt bútort, eladogatják, fizetéskiegészítés. Most náluk egy asztalon Michelangelo összes, Greco, ilyenek, mind németül. Valahogy ez is hozzájuk csapódott, egy német-magyar lelkész hagyatéka. Igen nyomott áron hoztam tőlük egy gyönyörű akkád művészetet is, unokáknak szülnapra.
19-es monitorom itt mondta föl a szolgálatot. Beszámították az újba (21,5-ös), hihetetlenül lement ennek is ára. És az egész spájz elfér rajta.

Gábor a Költők könyvét olvassa. <<Zilahy Péter (1970-) versében az a poén, hogy nemcsak az írásjeleket, a nagybetűket hagyja el, hanem a ragokat is. Íme:>>

AKI EL

aki elment többé nincs
többé nem nyom le kilincs
nem szeret nő nem hal halál
nem rág köröm nem szúr szakáll

ha már elment lelke rajta
nem mer leves nem gyújt gyertya
nem üt vissza nem szül gyerek
nem vár haza nem főz meleg

meddig tart és miért nem enged
miért szorít belém lehellet
miért tüntet ki értelem
miért szórakoz pont velem

Embertársaimnak mindenféle bajuk a kormányokkal - végveszéj! -, és a lyukas tejeszacskókkal. Én boldogabb, nekem csak magammal. Ami mégiscsak egyszerűbb. Most például fölfedeztem, hogy türelmetlenségemben felületes; kétszer is vissza kell mennem a felkaromra törülközéskor. Kiküszöbölendő.

Már az ősszel is mindenkinek azt válaszoltam, nem, most csak szöszmötölés, festeni majd március másodikán tízkor kezdek. De, látom, lesz ebből fél tizenegy is. Ugyanis egy évig tanultam széktervezni. De vásárolni nem. Tegnap kifelejtődött, hogy a nem hátrafelé lejtő ülőfelületen az ember előrecsúszik egy idő után; és ez fárasztó. Nem sokat kellett - fedett ügynök - sétálnom a kertben, hogy ellopható alapanyagokat találjak és fűrészeljek. A duplán vett farostlemez még rugalmas is. Öregszem, fenék-alávaló lószőrpárnámat magammal hoztam. A szék most jó lesz. De biztosat csak néhány óra elmúltával-

10:35 Elkeztem az idei szezont, Gott mit uns, egy asztalka már létre is jött, és ez hamaros kép lesz, mert ki se kell színezni.

11:45 Hagyjuk is békén. A/11/04 Úgy tűnik, sikerült. Már a képernyőn vettem észre, hol kell kissé belejavítani. Ahogy húsz éve Jancsó a filmgyárban rendezett, belsőtéri jelenet, sok szereplővel. És ő háttal ülve mindennek, kis fekete-fehér monitoron nézte az egészet.

Az igazgató úr a mellettem-asztalnál, hát bekéredzkedtem ebéd után az állatkertbe egy órácskát sétálni. Aranyfácánéknál pázási idő, nincs tudatában, hogy mint a férfiak általában is, ő a természet különleges eltévelyedése. Mozgása után valamilyen párttag; dühösen rohangál, méreget egy másikat a kerítésen át. Aztán a környezetbarát tojót kergeti, az unottan menekül. F/2011/053. Ilyen színű képeket kéne festeni.
Ugyanezért a másik fotó is, bárha életlen, de micsoda színek. Ott két muflonféle között immel-ámmal öldöklő harc, közben meg-meglátogatják az etetőjászolt. F/2011/054

Ezt persze tavaly is lefényképeztem, az éjjel hó esett; de hát idén is szép. Életlen, vagyis festői. F/2011/055

Uszoda. Már 1000, de még nem mérek időt. A zuhanyozóban - mind öregurak -, a Hobbitelkes fogad - Hát már megint március! -, szokásosan az aktuális politikusokat szídja. Tőle megtudom, a Fényképész visszatérőben, hogy a gyerekeket már egyedül lehet hagyni. Minek csinált még kettőt hatvan fölött. A görnyedthátú üzlettulajdonos Ruhás Cigány viszont elmaradt, reggelente fehér zokniját mosta. A Csirkés épp betett egy cetlit barátja táskájába, rákiáltottam, teszed vissza azt a pénzt! A Cégvezető megerősítette meghívásomat dunaártéri dácsájára, a tavalyi a szúnyoginvázió miatt maradt el. A melletem-sávban úszott, dícsértem lábmunkáját. Jogosan.
Rajtam kivül mindenki papuccsal. Biztosan nekik van igazuk. Ez a felirat pedig a Kulcsosnál. Felmerül a kérdés a NŐI VENDÉGEK vonatkozásában.

Szia, Zsófi! Emlékszel erre a dologra? Itt, Kecskeméten, minden reggel végigmegyek ezen az uszodai folyosón. A padozat kiosztási tervét Jánossy Gyurka kb. 65-ben avval tette le a Főiskolán az asztalodra, hogy a Mányoki(?) terv érdektelen, csinálj valami jobbat. Te szürkét terveztél, harántcsíkozva sötétebb szürkével, hézagosan és aritmikusan. Jól emlékszem?, valami ilyesmit, mutatom.
Az uszodát 68-ban nyitották, és most nyáron zár be végleg, kezdik bontani. Készül az új.
Márciusban itt, mint mindig, alkotóházban.
szia: d.

Gábor megint nagyon jót küldött.
Oravecz sok életdöntése elhibázott, felőlem nézve. Nehéz pasas is lehet, szegényt mostanában hagyta el utolsó felesége; ő csak a keservek környékén otthonos. Nagyon szeretem a verseit, különösen hajdani-mai faluját megéneklő versciklusát: Halászóember. Ez is abbavaló lehetne:

Oda szeretnék visszamenni,
a kapunk elé,
a földútra,
a part aljába,
ahol véget ér a lejtő,
ahol a megrakott kocsik megálltak,
és eloldották a kerékkötő láncot a gazdák,

a teljes vers

Most kaptam értesítést. Ha valaki mostanában Belgrádban, vagy Novi Sadon tévelyeg, Bécs és Pozsony után itt megnézheti vándorkiállításunkat. Városok a folyó mentén. Megint egy ürügytematika. Osztrák kezdeményezés. Öt fotómat választották be a győri múzeum anyagából; Bartók Béla út, Műterembelső, Román zsidótemető... Én vagyok a doyen...

Fájdalomtól kissé megtört szívvel, de a sors akaratába belenyugodva: munkaszékem a ráapplikált segédeszköz nélkül jelentősen kellemesebb. Vagyis jó. Pedig már A és B változatot is építettem hozzá.

Szent Jeromos II. írja a remeteség dícséretéről és hasznáról szóló munkájában:

Ugyan mit is keresel, testvérem, a világban, mikor te magad nagyobb vagy e világnál?
Az emberfiának nincs hova fejét lehajtania; te kibővíted tornácodat és méregeted szobáid tágasságát.

A tegnapi állatkerti séta - újra hó - a kontrasztok jegyében. F/2011/056. Az ott vagy lúd, vagy hattyú. Mindenesetre fekete. A tegnapi festmény, A/11/05, de olyan kevés festék van rajta, hogy nem merem megmutatni. Pedig műterem. Pedig kobaltkék is. Ehhez tartozik, a mai ezer méter 24:24, egész rendes. A mai világba. Fele gyors, és kézellenállással.

A mai kép is nyersanyagtakarékos.

Ámbár volt itt is kobaltkék, bőven, de aztán.
Az nekem nem megy. A/11/06

Alvás után, fél ötkor még kicseréltem az ábrát,
hogy a a kép kissé fölszínesedett. Hát, nem tudom.
Ezt se.

A vacsora kissé zsíros, el a szomszéd telken lévő talponállóba. De szégyelltem egyenesbe egy Sportszeletet kérni, úgyhogy először egy kis unicumot. Aztán a csokit - igen csekély pénteki böjt - valamellyest megosztottam az alkotóház kutyájával. Elfogadta. Útközben hazafelé egy villanyvilágította kopasz fácska F/2011/058

Bernáth Aurél néha tök hülyeségeket beszél. De csodálatos aranyosan:

A festőnők kedvesek!
Nagy keresztet visznek. Esetleg rövidke az életük ahhoz, hogy valami is sikerüljön életművükben. De ezért nincsenek elkeseredve.
Támogassuk őket! Házasodjatok velük össze!

Lényében kedves bumfordiság lakik, amelyet néha egy jól megtermett házőrző kutyában látunk, aki nagy bundája, komoly feje, nehezen mozgó lábai folytán - noha igyekszik -, nem tudja kedveskedését úgy kifejezni, mint fajtája könnyedebben megépített pédányai. Bumfordisága testhezálló. Aki először látja, mindjárt fogadhat magában, hogy nem tud fűrészelni, srófot hajtani, s a legkezdetlegesebb agglegényvacsorát elkészíteni. Rögtön észrevesszük, nem szívesen tolna arrébb egy széket, nem ülne kerékpárra és nem vezetne autót... Sétálni még csak eljár a budai hegyekbe, mindig Nikivel vagy Lucával, a drótszőrvű foxival... Tibor járása, ha Nikivel való sétái közben figyeltem, kódorgó jellegű, ahogy ül, az a régi világ káváházpamlagán edződött ülés, tehát végnélküli és meggyőződéses.
Régen pogány tűzek égtek Tibor barna szemében, noha higgadt volt mindig. Föltehetem, hogy talán még apja örökségét is higgadtan kártyázta el, ami találkozásunk előtti időkben történhetett. Amikor megismerkedtünk, már a szegények rendjébe lehetett sorolni.
in: Kisebb világok

Üdv a Kecskeméti Remetének! Deske, a VÉGRENDELET átírandó! Minden munkád CD-n már nem megnézhető. Aki két évvel a jelen előtt jár, nem hagyhatja az utókort lemaradásban. Írj minimum DVD-t!
Ölel, múzsatelt pillanatokat (órákat) kíván: P.

Drága Barátom! Te, mint jogász! Ott egy dátum is; Budapest, 2000. november 3. Így autentikussss. Amúgy, DVD-n se férne el. d.

Kecskemét, emlékezni jó.
Emlékezni jó lesz. Bár.
Az uszoda, mert vagy húsz évig, és most lebontják. F/2011/059
A főutca bontása a 60-as években, háttérban az épülő szalagház, Tóth Sándor fotója F/2011/060
A főtemplom tornyából a teljesen lebontott városcentrum, Tóth fotó, F/2011/061
Muszáj volt lebontani? Észszerű volt, bizonyára. Voltam építész is. Nem tudok dönteni.

Délelőtt Fotómúzeum, Langer Klára (1912-1973) és Sándor Zsuzsa (1923-1969) retrospetív kiállítás. Az elmosódó magyar ötvenes évek, úttörők, gyári nagygyűlések, Pór Bertalan Sztáalin portréjával. A Cifrapalotát épp átrendezik. Így a Malom bevásárlóközpont könyváruházába, megvettem György Peti Apám helyett kötetét. Itt lesz nyugalmam és fe/figyelmem is hozzá. És egy levél Piritől (2002-):

Szia Apó! Küldök egy verset amit Joan Miró festményéről írtam.

Színes!

Színes a kék
Színes a zöld
Joan Miró e szép kép,
Ami színesebbnél is színesebb,
Még a H betü csücskörésző pontjain,
is cserevésző.

Itt a piros,
Mellete a kék,
Nincs más szín csak,,.....
Ellepő cikk.
Mindenki csak fittttyyyyyy

Fittynek írnak össze-vissza,
Zuzzátok a löpre-lipre,
Összel fekete,
Nyáron kék,
Tekis nyuszi hová mégy?
Le esett az üveg léc....

05:40
György Péter: Apám helyett. A könyv a magyar társadalom lelkiismereti ügyére hívja fel a figyelmet, miszerint a holokauszt, a zsidókérdés máig nem rendezett a közgondolkodásban.

Szia Péter, délben megvettem a könyvedet, estére 59. oldal. Kösz. Ez a könyv tőlem azt kérdezi, etikus-e nekem csak a műtermes képeimmel foglalkoznom. Makacsul eltartva magam a politikai állásfoglalások szintjéről.

Tudod Péter, mókás, öregszem. Jövőre 70. Ma négykor, félálomban, pörödről az jutott eszembe, az a belső közhelyem, hogy munkamegosztás. Hogy fontos ember vagyok. Olyan fontos, mint egy utcaseprő. Aki ha nem dolgozna, engem egy hónap alatt elvinne a pestis. Életfeladatom ugyebár üdvözülni, és másokat is ehhez segíteni. Civilben fogalmazva: szeretet. A szeretet = munka. (A pék szereti az embereket. A pék kenyeret süt. Páter Jelenits.) Te a társadalom lelkiismeretét erről az oldalról fogod meg - könyved -, én, talán szűkebb körben, a Koldus keresztúttal, illetve, vigyázat, a műtermes képekkel is. Szándékkal nem a zsidótemető-képeimről beszélek.
Amúgy sem tudok csoportokban gondolkozni. ("Keresztény középosztály." Vannak még osztályok, egyébként?) Külön-külön személyes lelkiismeret van. Ami kívülről nézve általában titok.
Most itt tartok.
He?
ölel: d.

A mai zsolozsma, hamvazószerda előtti napok, évközi IX. hét, hétfő: Szent Dorotheus apát Tanításaiból: <<Minden felháborodásunknak az az oka, hogy az ember nem önmagában keresi a hibát.>>
(Evvel nem a fentieket akartam folytatni. Csak fontos.)

Deske, köszönet a György Péternek írt sorokért. Nekem is szólt - nagyon. (Kor: én most leszek hetvenegy - a hetvenet nehezebb elviselni. Riasztónak látszó határkő, de aztán hozzászokik az ember. Merthogy van az utcasöprés, a kenyérsütés.) L.

Deske, Munkamegosztás. Àldás a kenyérre. "Àldott legyél Örökkévaló, ki kenyeret ád a földböl". Vagyis. Àldott legyen a Folyamat, ahogy valaki elveti a magot, az Erö ami buzát serkent, az aki learat, az aki lisztet öröl, az aki kenyeret süt számomra. P. /Norvégia/

Mai szórakozás: kényszerhelyzetbe hoztam magam
evvel a sárgával.
Muszáj lesz ezek után valamit kitalálni.
Valamerre elindulni.
Mígnem majd meghallom az ebédinvitáló kolompszót.
A/11/08, a munka elején.

11:27
Ha itthagyom a műtermet, például uszodába-, olyan állapotban, hogy útközben meg is halhatok. Egyszer vettem ennek hasznát, négy nap után térhettem csak vissza, pesti kerülővel. Nagykőrösön kaptam egy telefont. Most mindez avval bővült, hogy lettek-; a jelszóval védett (címjegyzék) fájlokat lezárom, ha netán föl kellene törniük az ajtómat.

12:26
Hát nem volt meg a bátorság a sárgát meglovagolni. Most ilyen. A/11/08

11:48
Persze ez a sárga továbbra nyugtalanít, ha már idekeveredett. Most így állok: A/11/08
Ennek szellemében a mai, A/11/09 (de a kép a délután átfestett állapot)
Teljeskörű reménytelenséggel nézem a képet, délutáni álmom után, kábultan. Eröltetem az intenzív színt, pedig idegen nekem. Valószínű, a képnek is. Plakátszerű, pedig ezt a felületet nemigen lehet megmunkálni. Vagy egy ellenpont kéne neki, talán hófehér, ami ilyenfokon kopogós. Akkor a képnek két létsíkja, ez a kemény, és ami messze mögötte. Az ablakkockáknál talán?
Addig is--- petróleummal lemosom legalább a szék kárpitjáról ezt a sárgát.
És kilátok a kertre. Most a harminc-x év alatt először zavar, hiányolom az ablakról a takaró fóliát. Hogy lehetne azt itt beszerezni.

17:55 Ezentúl szép képek lesznek festve. Megváltozott Kecskemét. A boltban nehezen értették meg, de aztán kecskeméti módra igen szívélyesek voltak, hogy nekem hulladék fólia kellene, ingyen, két négyzetméter. Már fölraktam. Erős volt a kísértés, hogy az úszógatyát fotózás idejére eltávolítsam a fűtőtest csövéről.

03:17
A pekingi Tienman téren a fehéringes fiatalember megállította a harckocsioszlopot. Ez jutott eszembe arról, hogy most, március 7. volt a két karthágói asszony emléknapja; Perpétua és Felicitász. Kr. u. 203. március 7-én történt, a kortársak leírták:

Felragyogott a vértanúk győzelmi napja, először Perpétuát öklelte fel szarvaival a megvadított tehén, és a földre taszította. De Perpétua felállt, majd mikor meglátta Felicitászt összetiportan, odament hozzá, és kezét nyújtva neki, felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten. Miután a nép kegyetlenségét így kielégítették, visszahívták őket az életbenmaradottak kapujához. Itt egy hozzá ragaszkodó, Rusztikusz nevű hittanuló támogatta Perpétuát. Ekkor, mintha kábulatból ébredne, kezdett körültekinteni, és mindnyájuk csodálkozására ezt kérdezte: "Mikor visznek már oda az elé a nem is tudom, miféle tehén elé?" Midőn pedig azt hallotta, hogy az már megtörtént, addig el sem hitte, amíg testén és ruháján az öklelések nyomait meg nem látta. Ekkor odahívta testvérét és Rusztikusz hittanulót, és így szólt hozzájuk: "Állhatatosak legyetek a hitben, mindnyájan szeressétek egymást, és szenvedéseimen meg ne botránkozzatok."
Hasonlóképpen buzdította Száturusz a másik kapuban Pundesz katonát: "Végre mégis, ahogy kívánam, és előre megmondtam, eddig még egy vadállat sem ért hozzám. Most pedig teljes szívedből higgyél. Íme, újra kimegyek oda, és a leopárd egyetlen harapására végem lesz." S mindjárt a látványosság végén a leopárd elé vetették, és annak egyetlen harapása annyira vérbe borította, hogy visszatértében a nép ilyen kiáltással tett tanúságot e második keresztségről: "Üdvös fürdő, üdvös fürdő." Valóban üdvözült is ő, aki ilyen módon saját vérében fürdött.
Ekkor Pudensz katonához fordult: "Isten veled, emlékezzél a hitre és énrám is, és mindez meg ne tántorítson, sőt inkább erősítsen meg." És rögtön elkérte az ujjáról a gyűrűjét, és sebe vérébe mártva visszaadta neki örökség gyanánt, mint vértanúságának bizonyságát és emlékét. Aztán már félholtan odahurcolták a többiekhez, hogy azokkal együtt a szokott helyen megkapja a kegyelemdöfést.
Midőn pedig a nép azt követelte, hogy az aréna közepébe állítsák őket, hogy így a gyilkosság egész lefolyását végignézhessék, azok maguktól felálltak, és a nézők kívánta helyre mentek, ott előbb megcsókolták egymást, hogy vértanúságukat a béke ünnepélyes kinyilvánításával fejjezzék be.
Mindnyájan mozdulatlanul és csendben fogadták a kardot: különösen Száturusz, aki elsőnek lépett oda, és elsőként adta ki lelkét, támogatta még Perpétuát is. Perpétua pedig, hogy valami fájdalomban részesüljön, az oldalbordái közé kapott döfést. Erre felujjongott, és a kezdő gladiátor jobbját maga igazította nyakára. Különben talán nem is ölhették volna meg ezt a hős asszonyt, akitől még a tisztátalan lélek is rettegett.

08:37 Az nem derült ki, hogy a kis csaj unoka hogyan talált rá a Miro-képre, amihez verset írt; csak az, hogy tényleg megtetszhetett neki - anyja írja -, hiszen föltette képernyővédőnek. Kilenc éves.

09:31 Az állatok iránt generálisan gyengéd érzelmeim, leginkább aztán Assy, a bernáthegyim. A macskákhoz sohasem vonzódtam különösebben. Mért kerültek hozzám a szinte véletlen nőtt CICATÁR-ral mégis közel. Ezek a fotók a béke szigete. Valaha fordítottam egy tanulmányt a kerttervezés szellemi hátteréről. Ahol elmagyarázták, hogy az elveszett édent, vagy a pogány árkádiát vannak hivatva megjeleníteni. Ezek a teljes nyugalomban nyugovó cicák - némileg hamis világidézet, de nem teljesen.
Most megint kaptam egy pps. diasorozatot, mindenféle kedves állatok, betettem a FILMTÁRBA.

10:01Gábornak rokongyerek számára apa-verset kellett keresni. Ez a leglyobb:

A jóságos arcra gondok nyomnak barázdát,
s mégis nagy örömmel látja el kis családját.
Szerető szíve szüntelen hittel, hévvel dobog,

benne sok akarat, s tetterő miattunk lobog!

Látom fáradtságát, s a fájdalmat szemében,
mikor gyermek módra önzőn meg nem értem!
Tudom, ő mégis megbocsát, s nagyon szeret
[...]

Ma újra mértem, 26:52 az ezer, mezei tempóban. Legyen ez, 27 perc. Otthon valamivel hosszabb, kézellenállás nélkül. Maradunk ennél, nem fogom mérni, akkor ösztönösen higgadtabban. (Déli 11 felé már támolygok.)

Kedves Deske! Csak az utcaseprős mondataidról (márc. 7.) jutott eszembe. Persze biztos neked is "megvan" ez a Dsida Jenő vers. Barátsággal: J.

Hajnal. Dudolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos utcaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körűlted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok és elnézem soká
zsíros, barázdás arcodat,
gémberedett, nagy kezedet,
torzonborz sárga bajszodat
fölötte a pálinka-gőzzel.
...Őt látom most, a mennyeit
benned, ó rongyos utcaseprő,
ki sepred a föld szennyeit,
ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberekhez...
Testvér, ha az üdvösségre jutsz,
rólam el ne feledkezz!

János, kösz, szia, nem ismertem, szép, küldöm a Koldus keresztút - B/89/44 részletét. ölel: d.

Az új magyar művésztörvény szövegéből.

(Budapesti tudósítónk jelentése)

Mint arról - az Whreptev-díjátadó ünnepséget megszakítva - híradásainkban is beszámoltunk, a kis, közép-európai államban, Magyarországon, a képzőművészetet gyökeresen átalakító, új törvény megszövegezésén dolgoznak a szenátorok. Itteni nézőink bizonyára érdeklődéssel fogadják majd azt a részt, amely a pasztellkréták és grafitceruzák használatának szabályozását ismerteti. Nevezetesen, nem megerősített hírforrások szerint, Magyarországon a pasztellkréta és grafitceruza alkalmazását kötelezővé tennék a Kecskeméti Művésztelepen. Ez a telep a magyar sztyeppén - nézőink képzeljenek el egy kisebb méretű prérit - található, és közkedveltségnek örvend a festőművészek között. Ellenzéki módosító indítvány szerint a kötelező érvény csak azon művészekre lenne érvényes, akik családi nevének kezdőbetűje az ABC u-betűje után helyezkedik el.

A mai: A/11/11 Többen szóltak, s magam is. Újból nekimentem ennek a sárga világnak. Ami inkább zöld.

Állatparkból elhoztam a PUSZTADOKTOR MAGAZIN folyóirat VI. évf. 1-2. számát.

Luca, a fába szorult sas kezelése a hortobágyi Madárkórházban.
...azonnali műtéttel a lábszárat velőűrszegzéssel, a csűdet rögzítő kötéssel, majd gipszeléssel rögzítettem. Itt az izülethez közeli törés miatt nem volt elegedendő hely a fémes rögzítőelemek biztonságos befúrására, ezért ölyveknél és héjáknál, rétisasnál csűdön máskor már eredményesen alkalmazott gipszelés mellett döntöttem. A gipsz alatt felfeküdt a bőrhöz közeli törzsvég, és azt egy ponton kidörzsölve nyilttá vált ez a törés, ami elég volt a fertőződéshez. A bőr elhalása folyamatos, napi kezelést igényelt, ezért mégis velőűrszegzés és fixateur externe (a csonton keresztben átmenő fémrudak külső rögzítése) kombinációjával egyesítettem a csontvégeket. Ugyanezt alkalmaztam a lábszáron is. Mivel nem volt elég hely a külső fémes rögzítéshez törvégenként minimum két fémrúd befúrására, a lábszárra és a csűdre szerelt szerkezeteket egymáshoz rögzítve stabilizáltam.
A szabadon maradt csűdet és az ujjakat naponta lézerrel és erős mágnessel kezeljük, bővérűség keltő kenőcsökkel egy órán át masszírozzuk, passzívan fenntartva valamilyen táplálékáramlást.
Aloe Vera géllel tápláljuk, folyékony oxigén-spray-vel locsoljuk, a gyógyulást körömvirágkenőccsel, homeopátiás Bach virágterápiás kezeléssel, naponta átkötözve párakötéssel tartjuk nedvesen...

A sas mindezt kénytelen tűrni, három emberes beavatkozás: ketten fogják, a harmadik átköti, keni, masszírozza. Csak a megfogásnak áll ellen, fenyeget, odacsíp, trükközik, de inkább csak tessék-lássék mutat ellenállást, a többit hagyja, pontosan tudja, mi történik vele, és azt is, hogy ez neki jó. Kezelés közben mozdulatlanul fekszik, ha valami fáj, vagy már unja, akkor méltatlankodó "röfögéssel" jelzi...

Én fogom meg "rossz fiúnak" öltözve, fehérben, maszkkal, sapkában, egy zöld kendővel letakarva a fejét... közben segítőim a szemét eltakaró sapkával látják el, ha nem lát, nyugodtabban viselkedik. A kezelés után még mindig beöltözve elengedem a kórteremben, így csak énrám haragszik, de csak ebben a megjelenésemben. Közvetlen utána "jó fiú" ruhában, civilben megetetem, és ő ezt, mintha mi sem történt volna, hagyja, elfogadja, kéri, válogat, együttműködik, sőt kommunikál. Én valamit tudok rétisasul, inkább értek, mint beszélek, de egyszerű nyugtató, barátságos hangokat tolmácsolok felé, ő viszonozza.
A vizespohárra nézve és közben csámcsogva jelzi, ha inni kér. Mivel a lábát a táplálék rögzítéséhez nem tudja használni, kézböl etetjük. A felnyitott halat elé tartva kómótosan kiválogatja a legfinomabb falatokat... Követni kell a tekintetét, azt kéri... Pár falatot magától vesz el a kezemből. Hihetetlenül gyengéden és finoman, pontosan tudva, hogy a hatalmas, éles és tűhegyes csőrével meg is sebezhetne, de számára ínyencséget jelentő pár milliméterese csemegéket is le tud csipegeni az ujjamról...
Azért imádkozunk, hogy egy körömnyi csűddarab életben maradjon... ha ezt követi valami csontnövekedés is, akkor lesz mihez rögzíteni egy esetleges műlábat.
Dr. Déri János

Valami kapcsán rákerestem az én "ars poeticámra" Katalógus előszónak lenne jó...

K. L. emlékkiállítása katalógusában közlik ars-poeticáját is. Ebből az alkalomból:

ARS POETICÁM
Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket.
Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését.

Csak aztán nehogy valaki netán elkezdje elemezni. Mert ezektől minden kitelllik.

Piroskától érkezett vers. Mi járhat a fejében neki? (Ezúttal kiigazítottam a betűhibákat.)

HOVÁ TŰNT A SÉTA?

Hová tűnt a séta?
Elrepült talán
Erre fújta, amarra, égre földre tán
Mikor jön majd vissza
Akkor mikor földre állsz hihihi

Egy páros tanulság az uszodából.
1. Péter: Adrián békaemberkedett, első napok után a békauszony használatától erős izomláz. Köv. évben már fölkészült, előtte egy hónappal itthon is kezdte használni. És egy idő után döbbenve vette észre, sokéves derékfájása megszűnt.
2. A Csirkés. 75 éves. Húsz éve gerincsérve volt, sok problémával. Ő is uszonnyal úszik, semmi baja a hátával, gerincével. Rákérdeztem, és uszony nélkül? Lehet. Zárt lábbal a feneket mozgatni, ahogy a szerelemnél. Kartempó hozzá, ki hogy, vagy kezezés nélkül csak hanyatt, fölfeküdni a vízre.

Ilyen még nem volt, tegnap szőrén-szálán eltűnt munkaasztalomról a legfontosabb szín, a fehér olajtubusa. Tán a szemétbe eshetett észrevétlenül, vagy majd valahonnan előkerül, black-out. Bár barátnőm szerint ezúttal white-out. Más. Délelőtti levélváltásom Okinawával, közben barátom elnézést kér, hogy rövidre fogja, de előkészületek, bár talán elkerüli őket a földrengés utáni szökőár, a cunami. (Később már a rádióból is a hír.) Biológus kutató, sajátos blogja Japánról: http://okinawa.freeblog.hu

Azért szeretem Okinawát, mert itt (végre teljesen) azt csinálom a munkámban, amit szeretek, állatokat kutatok, teljes munkaidőben (sokszor a szabadidőmben is, de azt otthon is), biztosítják hozzá a feltételeket, örülnek, ha eredményeket érek el, és ráadásul mindezért még jól meg is fizetnek. Tud egy zoológus kutató szebb munkát álmodni, mint hogy szubtrópusi szigetekre kell utazni, kedvenc állatait tanulmányozni és eredményeit-élményeit másokkal megosztani?

Ma munka mikrofonos fülessel a fejemen, hosszú zsinór végén; ugyanis közben videoskype-on beszélgettem J., / Le Meux-vel. Notebookot az ablakpárkányra, onnét minden látható, úgyhogy ő közben bele-beleszólhatott az A/11/12 alakulásába. Például kifogásolta a főtéma (eredeti) libafossárgáját.

Új találmány ez a terített asztal, ha már szinte véletlen ennyi gyönyörűség csapódott hozzám. Otthon is be lehetne vezetni. És használom is. Pld. éjfél tájt, várva a Quarelin hatását. Az édes Czóbel meg a Tihanyi. Az asszír-akkád kollegák.

INNÉT AZ UTOLSÓ NAPOK... (a neten az első: 2000. június 11.) összes-levél

09:25 Egy hosszú léccel hajnalban a kert végi konténerhez, ne puszta kézzel kelljen a szemétben turkálnom. Szerencsére nem ürítették a két hét alatt a tartályt. Megtaláltam. És vissza a székre a magamgyártotta és kidobta hátrabillenő ülőfelületet. Hátha. Bár azt hiszem, öregedve csak a fenekem tűrőképtelenebb, nem a szék hibás, úgyhogy ez sem fog segíteni. A hetvenes években, emlékszem, a nagymarosi alkotóházban mondtam, hogy ez a mai egy jó angoltanulás volt, hat órát pisilni se keltem föl az asztal mellől.
Uszodából jövet vettem porrongyot, hibátlanul bevált ecsetnek. Pénztárosnő kérdezte, mennyi, mondom, nem tudom, belemarkoltam. 14.

Ez új. Ez jó. Mobilomon géphívás, a II. ker. polgármester kérdezi, akarom-e, hogy a Margit hídi terecske Elvis Presley nevét vegye föl. Ha igen, nyomjam meg az egyes gombot, stb. (Én a kettest, mert ott az a kedves lengyel-oroszlán szobor.) Váli utca már van.

Bernáth Aurél akkor a legaranyosabb, amikor dühöng. Igazi régivágású úriember.

Tiepolónak van a velencei Scalziban egy mennyezetfreskója, amelyben a barokk könnyedség, felelőtlenség és a hatalmas tudással való észbontó visszaélés mutatkozik.... A [freskón] a legcsábítóbb és legcsodálatosabb női aktok henteregnek, egy a mennyből lehulló bódé aljából kiömlő szárnyas és szárnyatlan aktok csúsznak lefelé, tódulnak föfelé, a bódé tetején felöltözötten henteregnek, alább felhőn ülő akt lábával az égnek föl... néz talán a jóisten felé, aki a kép legfelsőbb régióiban, kisméretben ugyan, de jobb kezével azért megáldja az előtte és alatta elterülő gyülevész bandát, mert enyhébb kifejezést ide már nem volt módomban találni.
In: Feljegyzések éjfél körül

A Golda Meir könyv folytatására valahogy nem jutott idő, figyelem, annyi minden más volt. Talán majd. Bár félek, a politikai élete már kevésbé lesz érdekes.

Kata nem érte el a kilencórás vonatot, a következőn meg elaludt, hát hiába álltam a peronon, nem szállt le Kecskeméten. Mobilon hívott a fejleményekről, hogy a kupéban egy szemközti assszony fog neki segíteni. A következő állomás Félegyháza, és férje ott szolgál. Az ellenvonat éppen indulna vissza, ha mi késnénk, férje majd addig visszatartja. Ilyenformán Kata Szeged felől; addig a kocsiban üldögéltem az állomás parkolójában, Kossuth rádió, meg néhány fotó, ami az orrom előtt, F/2011/066. A várt délelőtti séta, múzeumozás, dobostorta részlegesen, délután. Az esti vonattal ment haza.

Egy éve - nem emlékszem - valakik valamiért forgattak a műteremben. Most kaptam értesítést, hogy mégse kellett a megrendelőnek, mert megszűnik a cég, hát fölteszik a Szeretlek Magyarország Facebook-weboldalra, és átküldték nekem is. 3 perc. Soha nem is kellene többet beszélni ezekről a dolgokról. (Az épp festett kép már rég nincs meg.) Ime.

Ünnep. Fáradt, pihenés. Délután a Főtéren parádé, a sátorsoron pedig vásár. A Cifrapalotában hatalmas sokaság ünneplőben, megnyitó, 48-as kiállítás.

Bernáth Aurél könyvében egy passzus: Leányomról. Ez a hatalmas műveltségű és minden (hajdan tapasztaltam) rideg merevsége ellenében hatalmasan érzékeny, érzékenylelkű ember itt megható:

...iránta olyan meg nem szűnő és nem lankadó szeretet él bennem, aminek ereje még nekem is feltűnt néha...

és ezek után az utolsó sorokban ez az egyebekben nagyon intelligens ember egy olyan rettenenetes élethibát ír le, ami alíg megbocsátható.

Nekem nem volt erőm elválni lányomtól. A szomszéd szobában él, hallom járását, kelését, figyelmeztetem az időjárás minőségére, ha kimegy a lakásból, és változatlanul levennék minden terhet a válláról.

Kedves Deske, szeretem a maga gondolkodásmódját (csak ez rossz szó - majd keresem a megfelelőt; talán jobb: életfelfogását, ethoszát; vagy nem tudom).
B.

Csak a mai vázlatrajzokat merem mutatni, mert hogy a végeredmény nemigen adekvát

Illetve mért ne mutatnám, nem az a baj, hogy baj, hanem hogy halvány elképzelésem sincs,
hogyan lehetne ezt folytatni. Valahogy túl kevés a festék rajta, satöbbi.
Igaz, kolompoltak is, ebédhez. A/11/15-munkában.

16:25 Alvás után ijedtemben megcsináltam a délelőtti képet feketében is,
hátha akkor eszembe jut / történik valami.
A/11/16
Csak további kérdőjelek.

Deske, sajnálom, hogy ilyen gyengéd, álomszerű gyönyörűséget nem engedsz be a műveid közé. Pedig nem tudna ártani Válinak. F.

Ajvé. Lehet, hogy a 15-ös jó?! Hogy az a jó? De sőt, akkor mi van a továbblépéssel.

A Távolkeleten most történtek allegóriája.
"A tökéletes lojalitás, japán kutya megtagadja hátrahagyni sérült társát."

Szia! Ez a Bernàth Aurél story a lànyàval azért elég elképesztö. Nem volt neki felesége, vagy akàrki, aki "helyre tette" volna ezt a kapcsolatot? És a lànya? Mindezt elfogadta? J. / Le Meux

A mai A/11/18, először szerepelt ezen is ágy, meg paraván, de végül ezeket át kellett tolnom a szomszéd szobába, zavartak. Mondjuk így, nélkülözhetőek voltak. A mostani képekre erősen érvényes Vilt Tíbor mondata, miszerint a ma készített szobrom a holnapi szerszáma.

ISTENRŐL

Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéj-életet a Földre, és abba - felfoghatatlan büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.
Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, melybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? [...]

Be akartam volna tenni a VERSTÁR-ba, de kiderült, már ott van. 2009.11., Máté adománya.

16:47 Kisnagylányom üzeni, most érkezett.
Tudja, hogy elvben nagyon szeretnék valami/bármi állatot:
<<Ajánlom szíves figyelmedbe! Megunás esetén átvenném! Zs.>>
Kérdés, vehetek-é neki is uszodabérletet.
Hámot, úgy látom, adnának hozzá.
Talán megszokná a Margit körutat, a műteremben az ágyalattot.
Menzakoszt?
Egy idő után biztosan megértenénk egymást.
Annó Zsófi nyusziját megtanítottam, mutassa, hol vakargassam.
A malacok tudtommal okosak. Képkorrigálás?

Vietnámi csüngőhasú törpemalac
2010-es decemberi születésű eladó - Budapest, XXI. kerület / 8000 ft.

Az imaidőt 5:40-kor Szent Józseffel kellett volna kezdenem, ünnepe. Drága ember, anyám nagyon szerette. György atya pedig: ő az, akinek sikerült elintéznie, hogy egyetlen szava se került be a Bibliába. Himnuszával kellett volna indítanom, de észrevettem, a gépen nincs net-kapcsolat. Bocsánatkérések, és szégyenkezések, Józsefre alig maradt figyelem. Attól féltem, valamit végzetesen elállítottam a programok között. Színtiszta logikai játék, ha én itt ezt, akkor ő ott azt. De mégse. Akkor mi lehet. Egy óra reményes, reménytelen próbálkozás. Nagy a baj. Notebookot az uszodába, majd az első harminc év alatti úszónadrágos járókelőt megszólítottam. Kézségesen guggolt a pad mellé, csinálta, mutatta, és azt is tudta, hogy az uszoda wifije jelszóval védett, amúgy a rendszerem jól működik. Végül kizárásos alapon rákérdeztem és győzelem: itthon, a földszinti irodában kellett valamit átkapcsolni. Addigra sokszorosan leizzadtam.
A marha férfiak.

Szappanért mentem. A pénztásosnő mesél a mellette ácsorgó öregúrnak, töredékeket hallok: ...valami nyolc pasi járt hozzá... akkor húszezret kapott... jött egy férfi, egy ruhát hozott, hogy azt vegye fel. És hogy a haját fésülje át... meghalt a felesége, annak a ruhája volt, a frizura is...
Egy négyfelvonásos dráma.

A marha férfiak II.
Negyven éve áltatom magam, hazudok magamnak, és nem tudok dűlőre jutni. Kevéske, huszonvalahány könyvem - majd mind versek - léte, közelsége és tulajdonjoga aránytalanul fontos nekem. Ez gyerekes, de eddig rendben. De vannak könyvek, Kata irgalmas tartományában, magasan és nehezen hozzáférhetően, amik a majdnem könyveim. Amiket nem vállalok enyéimnek, de mégiscsak kellenek.
Mellékesen, mik ezek:
Illyés esszék I-II, nagyon jó
Bernáth Aurél hat vagy hét kötete
The Heart of the Matter,
Human Factor, és még néhány, ezeken tanultam angolul, ugyancsak Graham Greenetől
The Spy Who Came in from the Cold, ha jól írom ezeket, innét távolból
meg az a másik angol krimi, amit a barcelonai reptéren vettem, várakozóban
Németh László néhány elmélkedő kötete
nyolc éve ott a Magyar költészet antológiája is, érintetlen ajándék, hogy aztán most ágyam mellé kerüljön-

Jónéhány folyóméter polc kiürült nálam, tán

Két ajánlott levél megy egy borítékban Kecskemétről, amint egy printer közelébe jutok:

Örkény szerint nem helyénvaló föladni a reményt, ha az embert négy lóval éppen szakítják is négyfelé.
Hogy a magyar művészek elmúlt évek munkáinak mi a java, nem lehet megtudni,
hacsak az érdeklődő nem jár el heti háromszor a szerteszét-kisgalériákba.
A Műcsarnokot eredetileg ezért építették.
Ma ott kép nem lehet falon, ha nem háromszögű, nem foszforeszkál, vagy legalább nem csipog egyet-egyet időnként.
Javasolnám újra kétévenként rendszeresíteni: Országos Képzőművészeti Kiállítás; szebb nevén: Tavaszi Tárlat.
Hogy ez a forma elavult, Németh Lajostól ered, ott voltam a megnyitón, amikor elmondta.
A gondolatnak akkor ott más, mögöttes tartalma volt, akkor helye is volt; értettük.

Tisztelt Igazgató úr!
Egy kiállítási ötlet.
Szobafestők.
Munkácsy, Tornyai, Barcsay, Czimra... sokan. A maiak (mi) is.

Szívélyes üdvözlettel: VD.

Vasárnap Cifra Palota, a Kecskeméti Művésztelep első generációjának (1909-) kiállítása.
Volt néhány jó kép, rendben van. Ha valaha azt hallottátok volna tőlem, hogyí Kmetty zseni, valamit félreérthettetek. Bár múzeuma van Szentendrén. Szegénykém, mit csináljunk egy falusi templomtoronnyal, ha hamarjában nagyon kubisták szeretnénk lenni.

21:42 Sikerült printer közelébe jutnom, a két levél holnap elindul a Műcsarnokba.

Zsófi, Miki, kiskutyáim.
Most gyerek ingyen örökölhet, ez változhat, most kell elintézni a nyaraló sorsát.
Ketten egymás között döntsétek most el, mi legyen vele, (egymás közt ingyen tudtok telefonálni.)
Elvben felesben öröklitek, vagy ha valamelyikteknek nem kell, akkor kié legyen.
Ha egyikteknek sem kell, azt is mondjátok meg.
Ha én halok meg előbb, Katának haszonélvezeti joga lesz rá.
Ha ő hal meg előbb, én minden bizonnyal azonnal eladom.
Sziasztok! d.

A mellettem-sávban szembe úszott, fiatalember lehetett, ő is gyorsban, csak villanásokra látjuk egymást. Kézlapáttal, nagyon szép mozgással. Gondolatban elismerően csettintettem. Már harmadszor találkoztunk, hogy lassan tudatosult-, valami nem stimmel. A köv. forduló; hiszen csak a jobb kezén van lapát. Aztán, te jó ég, bal keze csak könyékig. Akkor megállt a startkőnél, cserélt, a csonkra tett egy másformájú lapátot. Később a zuhanyozó, csakugyan fiatal, munkásember arccal. Gratuláltam a mozgásához. Annyit válaszolt, köszönöm. Ez meglepő belső kultúráltságra vallt, úgyhogy meg mertem kérdezni, baleset? - Nem így születtem. Akkor Józsi bácsi kiszólt a szomszéd zuhany alól: olimpiai bajnok, paraolimpián. Azóta köszönünk egymásnak, ő a négyes pályán úszik.
Ez meg tegnap. A versenyzőnek fönntartott sávban egy srác a medence fenekén, hanyatt, kezei lazán a tarkóján. Csak lábtempó, persze így is gyorsabb nálam. És végig, öven méteren. A rohadék.

A mai: A/11/20. Keringek egy - mondjuk így - idea, vízió körül, ismétlem magamat, hátha van itt valami javítható, vagy meg/feltalálható ötlet. Nem mindegy, hogy a legjobb kép három, vagy húsz változatból áll elő. Konkrétan, ez a mai az A/11/17 variánsa. Tehát 17 és 20. Mintha ez a második fölöslegesen sterilebb lenne. Színei tán pontosabbak.

Szia Deske, most értem vissza Okinawára, az elmúlt 5 napban még délebbre voltam két pici szigeten, állatokat gyűjteni, kutatni. Ne dőljetek be a médiának, közel sincs pánik, és akkora veszély se, mint ahogy otthon és a nemzetközi sajtóban felfújják. A japánok ügyesek, dolgoznak a problémákon és megoldják. Nem kell innen elmenekülni sehova, az erőmű környékét (30 km-re) már kiürítették, azon kívül nincs veszély. Április 8-án érek haza két hónapra, akkor majd felhívlak és beszélgetünk, meg kijöttök hozzánk.
Üdvözlet: Z.

Kösz, szóval te megintcsak gyarapodtál, kis ferdeszemű csúszómászókkal...
ölel: d

Az aranyos pofátlan köznap-reggeli himnusz a papi zsolozsmában, Nagyböjt idejére:

Ma ezer - fele gyors -, 26:27, koromnak megfelelő. Már nem mérek.
Más.

T. Cég!
Februárban vásároltam maguktól havi egy gigás internetkapcsolatot, modemmel. Az eladó úgy informált, a 80%-os lehasználtságnál SMS-t kapok, valamint az online regisztrálásnál ellenőrizhetem az állapotomat. Regisztráltam, ez jelenik meg: "nincs megjeleníthető adat". Ötször jelentettem be telefonon. 80%-nál SMS-t sem kaptam. Így történhetett meg, hogy 500 megával túlléptem a keretemet.

Kérem:
1./ Az anyagi káromat megtéríteni.
2./ Az online felületemen megjelentetni a lehasználtsági állapotot.
3./ Az SMS-kapcsolatot létrehozni.
Szívélyes üdvözlettel: v.

Kedves Deske, tapasztalva, hogy a távközlési cégek hogyan bánnak a panaszos ügyféllel, egy korábbi vitám során én a NEMZETI HÍRKÖZLÉSI HATÓSÁG segítségével tudtam az igazamat bizonyítani. Ők legalább segítőkészek és udvariasak. Elküldöm a mail címét: info@nhh.hu (Csodálkozni fogok, ha nem lesz rá szükség.)
Barátsággal: F.

A mai: A/11/21 barátaim jelenlétében. Meglátogattak. Felkínált programlistám, választék a közös délelőttre:

1./ szerszámbolt - 20 folyóméter szerszámos polccal
2./ hegy - Kecskemét 20 éve épített 50 méteres dombja, körötte park és tórendszer
3./ világvége - innét öt kilométerre kilátni a teljesen üres határra
4./ óramúzeum - a Református Múzeum aranyos mellékgyűjteménye
5./ Cifra Palota - a most nyílt kiállítás, más most nincs is
6./ bazársor - főtéri bódésor bizsukkal stb., a tavaszi ünnep idején
7./ képeim - csak ötöt mutatok
8./ festünk - vagy én egyet előttük

Végül: 8, 7, 1, de oda be se mentek, mert az Praktiker, vagy mi, 2, és föl is mentünk rá, aztán ebéd

Kedves Miklós, véleményem fokozódik.
Igazi költészet, magasrendű költészet blogja formáltsága, a tájleírások, színek, gyönyörrel olvasom.
És egyértelműen károsnak ítélem tartalmát, ahogy gyakran depresszív hajlamát terjeszti másokra.

A tegnapi címet elsőre így olvastam: FÁZÓS PALACSINTA (fázós pacsirta).
d

09:55 Ma ér ide Franciaorszàg fölé a ràdioaktiv felhö Japànbol. Nem tanàcsoljàk a hosszas szabadlevegön tartozkodàst. Nàlatok nem beszéltek erröl?
J /Le Meux

09:58 Egesz biztos, hogy nem bloff ez? Tudod-e hogy a szenhidrogen(?) lobbinak (szen, olaj) komoly anyagi erdeke fuzodik az atomeromuvek eltunteteseben? En hatarozottan erre gyanakszom.
d

10:51 Napok óta ugyanaz a téma, rajz; csúszkálok, iránytalan próbálkozok, különböző formai megoldások. Ilyenkor mindig eszembe jut Frank János mondata, szerintem a legpontosabb, amit e témáról valaha leírtak. Pont ezt a mondatot a New Hungarian Quarterly (1981. winter) szerkesztője kihúzta a cikkből, tán jobban félt tőlem, ismeretlenül, mint a szerzőtől. Az utolsó mellékmondatról van szó, persze. Igaznak tartom ezt nálam a képcsinálásra is.

Váli Dezső intellektuális művész, óriási, szinte tudományos apparátussal dolgozik, gyűjti anyagát, olvas, fényképez, többféle interdiszciplináris stúdiumot végez, saját munkáit dokumentálja, rendszerezi, leltári számokkal látja el. Képeit átfesti, újrafesti, hosszú évekig dolgozik rajtuk - láttuk az évszámokból a katalógusban -, igen gyakran megsemmisíti. Intellektuális művész, mondom, sőt hangsúlyozom, annál is inkább, mivel ennek a műveiben nyoma sincs.

11:28 Egy barátom most Kecskemét kiállítási életéről kérdez, nem pontosan a kérdésére válaszoltam:

Kecskemét műv. fő problémája, amit a marhák még csak nem is tudnak (Pár éve beszéltem erről a megyei múzig-al, valamit mellébeszélt, mert ő néprajzos volt, ellenérdekelt.) Hogy ugyanis az egyetlen valódi műv. értéküket, az európai rangú Tóth Menyhért anyagot, valamit a Glücks-gyüjteményt (Farkas, Mednyánszky és Nagy István ) a Cifra Palotában tartják, de nem mutatják be, csak elenyésző! töredékét. Ennek egy külön országos rangú múzeumépületet is lehetne csinálni, olyan fontos hely lehetne, mint Pécs. Pláne most, hogy a Mercedes gyár, stb.

Ehelyett a Cifra Palotából öt éve még egy emeletet elvettek egy (egyébként nagyon kulturált) helytörténeti gyűjtemény kedvéért a megyei múzeumig. utasítására, subák és halászhálók. Ilyen gyűjteménye minden falunak van. Ez is kell a helybéli iskolásoknak, tehetnék bárhova.
Ezen kívül, - ahogy hallom - durcás gyerekek az oviban, évtizedekig azon veszekedtek, talán még ma is, kinek kéne a Cifra Palotát finanszírozni, a megyének, vagy a városnak. (Mindkettőnek.)
(Győr a rencerváltás idején annyira elszomorodott, hogy bár tele múzeumokkal, de az mind a MEGYÉÉ, hogy végül csináltak egy VÁROSI múzeumot. Ez speciel a mi alapítványunknak akkor nagyon jól jött.)
d.

Kedves Deske, Nagy Miklós blogja... magam is olvasom, bár elsősorban - sőt - a képekért... szeretem a fotóit... az irása, nem jó... stilusában barokkos, cirádás, elvész a lényeg - nem úgy, mint a fotóin -... de hát nem a szakmája..., tartalmilag viszont egyetértő vagyok... nem tudom, mit jelent a depressziv hajlam kiterjesztése... azt gondolom, a világ ilyen, vagy ilyen is... nem nagyon hiszek a csak szépek mutogatásában... sőt... lehet vele azonosulni, igy nincs az ember egyedül... az általam is nagyon kedvelt Pilinszky jut eszembe... az élet egy szenvedéstörténet... "eljuthatunk a derűig"... akkor miért is csináljunk úgy, mintha nem igy lenne?
H.

Kedves H.! Úgy gondolom, egymás bíztatására, gyógyítására vagyunk elhívva. Ha az ember rosszkedvű, maradjon csöndben, imádkozzon, menjen moziba, egyen meg egy tatárbifszteket... ne terjessze. Illyés Gyula nem elsőrendű költő. Azért használom rendszeresen, mert életre hangol, bújában is.

Deske, "kivételesen" :-) NAGYON egyetértek veled. Az ember ne terjessze a sajàt negativ gondolatait. Jo, hogy ezt vàlaszoltad! Bün, vagy nem, ez hit-kérdés, de mélységesen rombolo. Van elég negativ hullàm a ràdioban, TV-ben, szomszédnàl, baràtnàl, stb, stb. Alakult itt egy közösség, (csak franciàul, ugyhogy nem tudom neked közvetiteni), de a lényege: Mi minden pozitiv dolog, hir, esemény talàlhato a vilàgban ma. Pont annyi van, - söt, talàn több - mint negativ.
Viszont az A/11/21 szerintem böven jobb, mint a 22!

Ismered? Eszembe jut Szabó Lőrinc esete az akkor már diliházban fekvő Juhász Gyulával, aki már senkivel nem érintkezett. Lőrinc leül az ágya szélére és rettenetesen elkezdi szidni az életet, a világot. Juhász odafordult, .. egy óra múlva ketten sétáltak a parkban, beszélgetve...
d.

Ez az NM.-blog is bizonyára ezért íródik. Palackposta a magányból. Aztán ha valaki reagál, már lehet együtt sétálni a parkban és beszélgetni. És a depresszió is távolodik...
F.

Nagyon pontos: együtt sétàlni és beszélgetni. Vagyis KAPCSOLAT! Hogy nincs egyedül. Ezzel lehet életeket menteni.

Egy asszír gyorsúszó kolléga. Időt is mér? Igaz, ő harci cselekmény közepette, várostrom alkalmából. Mellette úszik birkabőr légtömlővel az edzője.

Néha kolbász kerül a tányéromra, annak nagyon örülök. Hogy milyen, tulajdonképpen mindegy, mert mire eszem, már rég másra figyelek. Ugyanez más oldalról. Ma befejezve az ezret, úszom a part mentén a hármas pályáról az oldallépcső felé. És közben azon tűnödöm, helyes-e, hogy már menetközben elkezdem lehámozni magamról a kézlapátot. Igaz, nyerek két másodpercet, nem elhanyagolható. De viszont. Nem álprobléma, életstratégia kérdés. Bizonyos fokig az tart életben, hogy mindig a következő feladatban élek. És evvel valamelyest elveszítem a mindenkori jelent. - Osztály vigyázz! Napos? - Jelen!

Deske, tegnap megint kaptam egy csomó lelkileg fontosat azoktól is, akik reagálnak a Maga megjegyzéseire. De hol található ez az elképesztő asszír "kollégája"? R.

Deske, a "lélek" nevü banális fogalmazás ( mint pl örökkévalóság) helyböl sikertelen kisérlet kifejezni egy dimenziót. Pedig ettől ember az ember. Gyönyörü a diliházi történet. A sorok mögött erröl van szó, lelki kommunikáció. Alapvetö szükség. Kösz. S. / Oslo

Hogy tegnap J. megdorgált, reggel ötkor ijedtemben kicsit továbbfestettem ezt az A/11/22-est. Némileg a fentiekből következően reggeli kolbászszeletkéimet Bundinak adtam. Egyetértett. Válaszolt az Adóhivatal két év után. Mégiscsak helyénvalónak tartják, fizessünk 740 ezer forintot, hogy anyám lakása végül Mikié lett. Megkapják. Festés közben Fejtő Ferenc A zsidó és az Úristen (hangos-)könyvét hallgatom. Hatalmas erejű mű. Mégis belealudtam most, 10:44, percekre, a fotelben. Nem rajta múlott.

BOOKLINE.HU: Fejtő Ferenc A zsidó és az Úristen MP3 CD. Kossuth kiadó, 2009. A szerző Isten és a zsidó nép bonyolult kapcsolatának kényes és izgalmas problémáját tárgyalja. A művet olvasva megvilágosodnak előttünk az összefüggések, és Fejtő gazdag intellektuális-kulturális örökségének fényénél az eddiginél árnyaltabban ismerjük meg ezt a kérdést." (Jacques Chirac, a francia köztársaság volt elnöke) Havas Judit előadásában.
Teljes idő: 445 perc

05:14
Kinga unokám fiatal spánieljét el kellett altatni, génhibás lehetett, másodszor harapott ok nélkül, családon belül. Ilyen esetben a menhely nem megoldás. A halálinjekciót az előtte elaltatott állatba adják. Keserves feladat, anyja intézte.

Apó! Elaltattattam. Kinga, mikor az egész szóba került, kért egy olyan leporellós fotóalbumot róla, mint ami nekem van Szepiről tőled. Ezt megcsináltattam, a fotókat előhívattam, és felragasztgattam egy kartonra, leporellósan, aztán tárgyaltam állatorvosokkal is, és közben megszerveztem az elszállíttatást. Majd lementem a dokinkhoz időpont egyeztetésre, és mondta, most hozzam, mert most van a T-62-ből még, de kevés, elfogyhat, az az euthanázia anyaga. Így hazajöttem, odaadtam a fotóalbumot, és elbúcsúzhattak tőle, majd elvittem. Az Istennek nem akart elaludni, már annyi altatót beletett, egy bernáthegyinek is elég volna, majd egy órát bírta még. Pokrócán, az ölemben fekve. Csóri. Reggel jönnek érte. Mamikát [anyám. d.] kértük, legyen a gazdája, mivel róla tudjuk, hogy biztos, hogy a Mennyben van. Ebbe Kingus is kicsit belenyugodott. Megmutattam nekik telefonos fotón, hogy szépen, nyugodtan ment el, ez is picit megnyugvást adott nekik. Ami döbbenetes, a másik kutya sírt, mikor elmentem itthonról Pletykával, és totál látványosan szomorú, mióta megjöttem, nem találja a helyét, és az alvó Kinga nyakához bújt. Én nem hiszek az ilyen megérzősdiben, de valami biztos, hogy van benne, mert ilyet még nem láttam.
Jó éjt! Zsófi

Zsófi, kiskutyám, a halált is meg kell tanulni. Nagyon szép történet. Megkönnyeztem leveled, nagyon szépen csináltad, köszönöm.
d.

10:30 Ma indulásnál végre tudtam, milyen lesz a kép.
Nagy formák középen sűrüsödve, a színek pedig:
kis lila centrum, melegbarna (égetett sienna) környezetben. A/11/24.
Most megyek aludni, négykor ébredtem, tántorgok, hullafáradt.
A takarítónők siettek a folyosó porszívásával, hogy ne zavarjanak.
A tubuson így áll: égetett sziéna.

Tegnap délután a szomszéd Vadasparkban.
Negyven éve ismerem, évről évre szebb, gondosan gazdagabb.
Vissza-visszajárok. F/2011/077

Ha most Zsófi lányom és állatai ügye, legyen itt ez a fotó is, talán még nem mutattam. Valamiért szobámban matekozott, de hogy mégis otthon legyen, két tengerimalacát magával hozta, levágott pullóverujjakban. F/92/34, 1992.

A mai kép, A/11/25, egy hangyapöcsnyi [aranyműves mértékegység]
titánfehéret is tettem a szőnyegbe,
hogy ne B [grafika] jelzetet kelljen adnom neki.

Ez a kép könnyen ment, tegnap hétkor lefeküdtem, muszáj volt.

Azért ezt szeretjük. Csenget a notebook, csináljak már valamit,
mert az akku lemerült, 7%-on van. Ami itt 23 perc.
Most vettem, ez valami négy és fél órát tud.

Deske, lányod levele: nincsenek szavak. A lányod egy csoda. Már régen kapiskálom. Az én cicám nem így ment el. Nem írom le, mert minek. Nem gyógyulok meg. S.

Írd meg, hátha gyógyulsz tőle. d.

Szárazon igyekszem. Azt gondoltam, hogy itthon, előtte elaltatva. Hogy ne kelljen félnie.
Nem sikerült.
Ahogy meglátta az orvost, elkezdett dőlni a sűrű, tiszta nyála, kétoldalt hosszan csüngve a szájából, (így stresszelnek) kosarastól hoztam ki, ölbe vettem, könyörgő hangon nyávogott, gyenge volt a védekezéshez. Az orvos benyomta az altatót, nagy sikollyal rántott a mancsán, a fecskendő elrepült, ami maradt benne, azt az orvos benyomta újra, ekkor elalélt. Megnézve a reflexeit, aludt. Belenyomta a mérget. Pár perc mulva sztetoszkóp, már nem volt szívhang, az orvos imádkozott, még várt öt percet, újra sztetoszkóp, aztán elment, mondta, ne kísérjem ki. Cica a szívemen szorítva.
Aztán lefektettem a kosarába.
Ekkor megmozdult. Az oldalán fekve egyre hevesebben vágtatott, vágtatott percekig, a szeme nyitva, tág pupillák, üresek, a nyaka tartás nélküli. De menekült. A kis programja még ezt parancsolta, az altató meg nem hatott olyan sokáig, hogy ez ne érvényesüljön. Olyan döbbenetesen okosak. Nincs megnyugvásom, álmodott is? Nem tudtam megvédeni.
A Jóisten igazán beengedhetné. S.

Szia! Te jó ég, szegény S! Nem tudom, meggyógyult-e, de én tök beteg lettem a cica történetétől. Agatha Christie semmi ehhez képest. H.

19:38 Más mezők. Szerszámkodó emberek tudják fölfogni a dolog súlyát.
Egy igazán jó eszköz.
Tán tavaly vettem ezt a smirglitartó micsodát (tappert) faroslemezek csiszolására.
Később kissé átalakítva - egy házilagos fogantyú rácsavarozásával - lett tökéletes.
Korábban ujjaimmal kellett a smirglipapírt az eszköz oldalához szorítani.
Most vállból dolgozom, negyedannyi energia.
Az előbb csináltam meg az egész jövőheti adagot. Félhetit. Aztán haza.

Az idő metszeteiben

Éjfélre jár. Nyitva az ablak. Nyár van.
Pillék lepik a neoncsövet a szobámban
Ablakban állok. Idül a magány.
Régi szobákat fogad be a szobám,
Innen, meg onnan. Egymást keresztezik.
Időbeli, térbeli vetületeik.
És ez, meg az, aki lakta. Velem
Maradtak az idő metszeteiben,
Akikkel többféle időben beszélek.
Egyedül. A telítődő éjnek.

Az iskolában nem puskáztam, mert az csalás. Második gimnazista, anyácskám elmesélte, hogy ő bizony. Ja, az más. Kaukázus gazdasági földrajza, dolgozat másnap, hétoldalas jegyzetem a padon, két combom között. És attól kezdve.
Később a klasszikus mód, gyufadoboz méretű drótkeret, két szemközti oldalára bicikli-szelepgumi húzva; forgó tengely, rajta rácsévélt, két végén rögzített papírcsík. Két ujjal lehetett görgetni.
Aztán a Főiskola.
Első kollokviumra készülés, szerelmem hív szilveszterezni. Inkább politikai gazdaságtant tanultam. Könyv aláhúzva, az a papírra. Majd ez, többször rövidítve. Kész. És elnevettem magam, a puska hét szóból állt.
Négy férőhelyes lakás tervezése két óra alatt, ott nem volt mihez, kihez fordulni.
Műtöriből jó voltam, talán nem is kellett volna puska. Hiszen volt úgy, hogy csupa sohalátott festményt elemeztem, jelesre. De a nevek, dátumok. A negyven tétel kidolgozva géppapíron, a tarisznyámban, tizesével más színű dossziéban. Tételhúzás a katedránál, mire a helyemre, már ujjaimmal leszámoltam, melyik papír. Azt a padra, fehér oldalával fölfelé. Jó néhányszor leírtam rá Kölcsey Husztját, az egyetlent, amit tudtam. Aztán fordít.
Volt ennek halvány, ceruzás változata is. Azt írtam fölül a helyszínen, töltőtollal. (Barna tintával, csináltattam egyszer a gyárral pár litert, többünknek.)
Épületszerkezettannál más volt a helyzet. Ott saját termünkben írtuk és rajzoltuk a dolgozatot, ki-ki a maga tervezőasztalánál. Aminek egyetlen hatalmas, méter-mély fiókja volt. Abba került a kartonlapra kasírozott segédeszköz. A kartonra spárga, amit hátul kivezettem; s az asztal lábához kötöttem. Pacni tanár úr gyanút fogva fiókomba nézett, csak hát belerúgtam a spárgába, amitől a jegyzet a fiók legmélyére ugrott.
Így éltünk Pannóniában.
Ma már.
Hogy Kata rám szólt, ne mind kiskutyámnak szólítsam őket-

Deske, be kell valljam, hogy ez a "kiskutyám" megszólitás - ismerve az összes intellektuális érveket -, engem is enyhén zavar, már vagy 26 éve. P.

Arany kiskutyám, mondta a gömbölyű szobrásznő a tábornoknak, amikor minket, húsz művészt elvittek egy hadgyakorlatra - hídverés, atomtámadás meg uzsonna -, hogy majd festünk honvédelmi képeket. Onnét ered. Egy lila-fekete-fehér absztrakt képet be is adtam Tökéletesen álcázott harckocsi címmel, úgyhogy muszáj volt nekik ki is állítani a Hadtörténeti Múzeumban. A kép egy darabja mintha máig meglenne, rémlik, az egyik ruháspolc. d.

Csirkés Jóska(75) meséli az öltözőben - a mellettem-pályán úszik, iszonyú gyorsan, igaz, békauszonnyal -,
sokáig vitték tőlük az olaszok az élőpulykát, kamionnal. Előtte együtt megnézték a farmot.
A hosszú autóúton az olasz végig győzködte őt, szervezze meg itthon a macskagyűjtést, átvennék.

A házgondnokunk, alpinista kisasszony, barátnőjével kettesben tojásvarrással készül húsvétünnepre.
Vagy negyven félkész közepette üldögéltek a parketten.
Választhattam.

Japánból ma megküldték anyai családfámat.

Időt már nem mérek, de számok segédlete nélkül nem tudok úszni. Egy pároskezes-háttempó 4,347 méter.

Dezső, na végre, jelentkeztél, látom, jó dolgod van, [...] Most átlapoztam újra a Z. börtönben irt jegyzeteit, vegyes gondolatok, amik később versben is felbukkannak, vagy nem. Egy ilyen:

                                                                           Semmi hull a lyukas zsákba,
                                                                            tartja kezesincs gazdája,
                                                                           reggeltől estelig
                                                                            csak várja, hogy megtelik.

                                                                            Este aztán szól a molnár
                                                                            este van már, tele van már?
                                                                           Teli bizony semmivel.
                                                                            Semmi hull a lyukas zsákba
                                                                            lesheti is a gazdája.

l958. febr. l6. zárka-napokról. Sokkal később lett a Bánatmalom c. vers - az már ott van nálad a kötetben.
Ölelés, jó éccakát. Kecskeméten jól alszik az ember? E. [Zelk Zoltánné]

Figyelem, ma 6-kor az Aulich Art Galériában [Aulich utca 5.] Várhelyi Timea és Fischer Balázs kiállítása nyílik. Fontos.

19:44 E percben mondták. Igazi öröm. Holnap rohanok, csak lehessen itt kapni, mondják könyvesboltban keressem. A márciusi HOLMI-ban egy hatalmas Rakovszky-versciklus. "új fejezet kultúránkban, olyan jelentőségű": Napéjegyenlőség

= Rakovszkyt imádom. És az Időről - ciklusát szívemben hordom.

= Rakovszky a legnagyobb. Sok éve temetem / temettem, mint költőt. És vígasztalódtam, hogy ő már megcsinálta. Miután abbahagyta, első regényét még elolvastam. És visszatértem verseihez.

21:07. Az nem úgy van, hogy majd... Telefonok. Már megszereztem / megszerezték nekem. Ha az embernek [ilyen] barátai vannak. Tehát Napéjegyenlőség.

21:36 Én marha [úrnak neveltek], megkérdeztem a drága illetékes elvtársat, föltehetem-e a verset. Kérte, egyelőre csak egy részletet, és bíztassak mindenkit, rohanjanak márciusi Holmit venni. Igaza van. Bíztatok. Külföldiek, mozgáskorlátozottak, ötszázforinttalanok jelentkezhetnek, nekik azonnal, mailben.

22:18 Nem szorosan a tárgyhoz tartozó, de a fenti levélváltások kapcsán hozzám vetődött egy remek fotó. Ime. Várady Soma opusz.

Deske!
1./ Ha jól emlékszem a British Múzeumban láttam ezt a reliefet. A tömlős férfi nem edző, hanem búvár. Súlyokat tettek a testükre, ami - a tömlővel együtt - a víz alá húzta őket. A tömlőből vettek levegőt a víz alatt. Többnyire így keltek át a vízzel teli vár-árkokon az asszír kémek.

2./ Mit szólsz a MODEM kiállításának tematikájához: Keresztény nézőpont a kortárs magyar képzőművészetben. A holokauszt nézőpontjából szervezett kiállítással nem értettél egyet. Azt mondtad - nem emlékszem a pontos mondatodra -, hogy ez alapján nem lehet kiállítást szervezni. Ha jól emlékszem volt egy másik, hasonló véleményed is, amikor a holokauszt második nemzedékének nézőpontjából szerveződött egy kis kiállítás. Keresztény tematika van, de keresztény nézőpont a kortárs művészetben? Erről mi a véleményed?
Baráti üdvözlettel: K.

2./ Keresztény nézőpont a fogkefegyártásban és a biciklizésben. Csacsiság.
ölel: d.

Deske, ma csak röviden.. egy kis örömszerzés... az előző nagy versciklus a szerző előadásában. P.

Ma reggeli imámban folyamodtam Zsófiék igen nehéz problémája - telekrészük kényszereladása - megoldásáért. De, bevallom, nem bíztam benne, hogy Jézus Krisztus intézkedik, úgyhogy Máriához is folyamodtam, protekcióért.

Testvérek, három dolog élteti a hitet, őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti. Ha valakiben nincs meg egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna meg benne.

Bár a böjt, tudjuk, lehet fegyelmezett könyvlapozás, gondosabb körömpucolás, stb. Az irgalmasság is elsősorban gondolati cselekedet.
Irgalmasság. Mikor az a marha a sávomban, ráadásul gyorsúszásban... kitértem előle. És a jutalmam: két forduló után rájöttem, de sőt, neki volt igaza.

08:11 Úszás közben átgondoltam. Helyesbítek. Természetesen van zsidó-keresztény nézőpontú fogkefegyártás, és csakugyan keresztény módon biciklizem. Vagyis a világegyetem érdekei is mindenkor szemem előtt.** De ez nem kiállítási szempont, az ember ebből nem csinál kiállítást. Legfeljebb elhenceg vele. Itt. :-)

**Hogy ezt a humanizmus is így?! Erre mondta valaki (én), hogy a humanizmus lyukas fazék. Ha nincs Isten, mért ne vegyem el más birkapörköltjét, asszonyát.

Ennek kapcsán, ide vág: Jelenits atyát mindenek fölött tisztelem, de tévedésnek tartom, hogy beszállt a csapatba, és vállalta, hogy nyilvánosan beszél (gondolom, teologizál) a gyengécske Munkácsy-trilógia előtt.

12:27 A festészet terén ma bonyolult helyzet állt elő. Megnézhetőek az elmúlt napi képek, mindet avval kezdtem, hogy egy élenk kék feltétlen legyen rajta. Mindet le kellett mosni, nem ment. Ma, hogy most mindenképpen. Egy visszavonhatatlan párizsi kék folttal kezdtem. És akkor
1./ ma sem ment, a kéket egyszerűen nem tanultam meg?
2./ lemostam
3./ eldöntöttem ma szabadságot veszek ki festészetből, és a lombok alatt egy őzikét rajzoltam
4./ de nem sikerült a lába
5./ akkor a lovak közé dobtam
6./ tulajdonképpen A/11/28, elnézést kérek.

Mindez nem változtat azon, hogy drága barátaim ötletére / segítségével délre honlapomra mentve saját hangjával Rakovszky Zsuzsa időversek-ciklusa, és még három, hála, hála. Ha belegondolok, tízenkét munkatárs az évek során e honlap létrejöttén. Mennyi munka, mennyi segítség.
A versek bekerülnek a HANGTÁR-ba is.
A VERSTÁRBAN már rég otthon vannak. Tehát az IDŐRŐL versciklus. Ennek is (az értők körében) hatalmas visszhangja volt, mikor megjelent.

Tudod, ez a Napéjegyenlőség. Érzem, hogy nagyon nagy mű, csak nekem töredékeiben él, túltömörített, alíg követhető. Ragyogó víziórészletekkel. d.

Én egésznek látom: fejezetek, színterek egy nő életéből, majdhogynem sűrített verses regény, ha cselekménye nincs is, helyette állapotok sora. Ha valami zavar egy picit: az a képi telitalálatok túlsűrűsége. E,

Lényegében ugyanazt mondjuk. Mindenestre én nem nagyon fogom használni, annyira deprimáló. Ha már-, akkor viszont ezt is nézd meg, remekmű, bár ez se vidám. Alig ismerik ezt az életművet. Illetve mondjuk így, sokan nem ismerik, akik pedig használnák.
Tehát: Téli napforduló.
ölel: d

Affektálás és/vagy csacsiság, hogy a tegnapi A/11/28-as képért elnézést kértem. Egyáltalán nem kérek elnézést. Lehet hogy a munka jó, kicsit jó, vagy rossz, nem látom még. Érdekes, vagy legalábbis más. És leginkább lehet, hogy jó irányba mutat.

Ősszel bontják, hát biztos, holnap látom utoljára ezt a uszodát. Búcsú.
Tegnap az 57 perces (kiírja) skype [Le Meux] mellett még 44 levelet írtam. Tehát adós hárommal, mert 47 érkezett. Csak hát közben képcsinálni is. Igaz, legrövidebb levelem ez volt: "2". És még ide is írtam, de mennyit, és milyen okosat. Fotó csak egy, F/2011/078, ködös uszodaelött.

Egy igen kismértékben cicakedvelő jóbarát

akinek elege van ezekből a fotóból, sőt;
kéri, tenném közzé, hogy én sem cicaközpontú.
Való igaz, minden állat egyenlő, de leginkább a kutyák és a házigörények.
Ebbe a macskadologba kvázi véletlen keveredtem bele,
ami aztán a napisajtó tehetetlenségi törvénye szerint eszkalálódott.

És akkor az itteni utolsó kezdett kép. A/11/29
Három változás e két napban. A színesség. Monokrómban, szürkében otthonosabban mozgok.
Foglalkoztatva van az egész képfelület, szórtabb kompozíció. És az édes hang.
Érdekes lenne errefelé menni. Majd július másodikán.

Most a legfőbb gondom, (a legkevésbé sem vicc) hazavigyem-e asztalmagasító ládikámat, amin festek. Négy éve csináltam, kizárólag itt kell. De hát annyira szeretem. Egy 2008-as fotó róla: F/08/037.

ISTENRŐL

Vietnámi csüngőhasú törpemalac 2010-es decemberi születésű eladó - Budapest, XXI. kerület / 8000 ft.

Vietnámi csüngőhasú törpemalac
2010-es decemberi születésű eladó - Budapest, XXI. kerület / 8000 ft.