VÁLINEWS; 199. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. október

--- 2011. október 1., szombat ---

Virág Judit aukció két hét múlva, megint beadták egy képemet.
Régi zsidó temető (csöndes kert) - A/85/17,
indul 2,6 millióról,
a katalógus szerint becsült értéke 3-5 millió között.

Szerencsésen korán rájöttem, ez a nagy üzlet.
Az ember vesz 160 forintért egy farostlemezt,
néhány gramm festéket ráken, és lám.
Van is nagy fekete autóm. Meg balatoni villám.
Ja, az nincs, azt már sikerült elajándékozni.

12:51 Földerítetlen hadműveleti területen, akcióban. Amit még soha, hagyományos kréta alapozás; mint tiszteletre méltó őseim is, évszázadokig. Hogy megfelel-e, majd az első képnél kiderül. Ecsettel hordom föl, ez is új. Más lesz a faktúrája.
Csakhogy az jó lesz-é.
Itt - a szoba közepén - szárítóállvány, még üresen.

19:42 Lealapoztam kb. 60 lemezt. Azért kb., mert találtam egy háromajtós szekrény hátlapot a galérián, valami 170 centi, György Peti erőteljes buzdítására a Műcsarnok-kiállításra sandítva azt is lekentem. Hátha.

Az első percben - Szent Johanna - megrémültem, hogy ez így folytatódik. Merthogy egy tréfalátvány. Onnét volt szép lassan komolyba fordulni. Mutatom.
Nagyon jó kosztümök. Meztelen nő is volt. Nagyszerű ötlettel, és pontosan. És volt fenséges pillanat is, amit bizony megkönnyeztem.
Öreg koromra megszerettetik velem ezek a színházat?

--- 2011. október 2., vasárnap ---

Kedves Dezső, csatolok három nekrológot Makovecz Imréről.
1. L'Osservatore Romano
2. Financial Times
3. The Guardian
Valaha is lesz-e még magyar művész, aki ekkora elismertségre tesz szert a világban?!  Én nagyon örülök annak, hogy a barátja voltam.
üdv.: Hidvégi Máté

Szia, Máté! Makovecz nagyon nagy tehetség volt, nagy szellem;
és szerintem nagyon sok kárt okozott Magyarországon, építészetben, közgondolkodásban. d.

(Ezt most nem alkalmas kifejteni, most a nekrológok ideje van. György Peti is most írja.)

Kedves Deske, kérlek, hogy tedd fel a honlapodra a csatolt cikkemet, amely Makovecz piliscsabai Stephaneumáról szól. Az írás megjelent a Paskai László bíboros jubileumára kiadott emlékkönyvben, 2003-ban.

Köszönettel, Hidvégi Máté      hidvegi-cikk.pdf

A cikkben találtam egy fontos Makovecz-idézetet, ami a saját szakmámra is (d.):

„Kell lenni egy olyan belsô lényegnek, amely megnevezhetetlen, és amely a tervezés során bontakozik ki. […] Azaz az építészet eredetét tekintve nem építészet. Az építészet eredmény, és amikor valaki elkezd egy házat tervezni, akkor nem mint építész kezdi el.”

Ma a hetvenedikbe léptem, mókás. Mostanában elég heti egy ölelés, és a medencében már akad gyorsabb. Bár az 1016 méter ma 26:22. Egész jó. Ahhoz képest. És ez a mostani alapozás és környéke többnapos fizikai tortúrája is tűrhetően ment. Illetve, hát. Állóhelyzetben nem tudok elaludni.

Deske, aki naplót ír - és köz(préda)zé teszi, az legyen mindenre el/felkészülve.

A 67 éves művész ezt jegyezte fel naplójába:

2009. július 27., hétfő, Kecskemét
Sisak le, imához! Általános lefáradás. Tegnap meglátogatott az asszony, és nem voltam képes a teljes ölelésre, először történt.

Hatvannyolc évesen már javuló tendenciát látunk nála, de azért még fáradékony:

2010. február 10. szerda
Hatvanadik síszezon, csak rászántam magam. Kisnorma, a hó kitűnő. Kissé unom. (Vagyis fáraszt. Kocogás, úszás, sí és még ölelés is, kicsit sok már egy napra.)

Ám egy hónapi edzés után már nem panaszkodik:

2010. március 15., hétfő, Kecskemét
Vasárnap. Katát tízkor levettem a vonatról, aztán a rítuális cukrászda, ahogy harminc éve már, feketekávé és dobostorta. Onnét a Fotómúzeumba. Ahol egy olyan pocsék kiállítás, írni fogok Péter igazgató úrnak, visszakérem a beléptidiíjat. Az ebéd közüzemi, nem a régi házifőzt, rántott csirkecombbal. Utána kiderül, Kata útközben elvesztette a szoknyáját. Nem ami rajta volt, hanem azt a kockásat, amit öleléskor szeretek látni rajta. Megoldottuk.

Hatvankilenc évesen már stabilan tartja a formáját:

2011. október 2., vasárnap 
Ma a hetvenedikbe léptem, mókás. Mostanában elég heti egy ölelés...

Gratulálok!! Boldog születésnapot kívánok!! M.

Helyénvaló hejreigazítani.

Szia! Kösz, korrekt. Lábjegyzet. Kényszeresen igyekszem élethű (pontos) lenni; még ha hetyke bódulatban néha el-elkalandozom is:

A nem kettő, hanem mostanában heti egy - az utolsó hétre vonatkozik. És a medencében is csak ezek a nyomorult széllelbélelt sárgakarszalagos negyvenévesek. Olykor. d.

--- 2011. október 3., hétfő ---

Vissza a szürke hétköznapokba. 25:28 Nnna. Ha ezentúl is napi egy percet javítok —

12:16 György Péter műcsarnoki kiállításomból kifolyólag írásban kötelezett nagyméretű olajfestmény létesítésére. Ilyen előrehaladott életkorban. Legyen. A felelősség az övé. Tegnap lealapoztam egy kétajtós szekrény hátfalát. Ma elkezdtem. Nem jó az ilyen dolgot halogatni. Asztallapon, ahogy szoktam, de az állványra támaszkodik, csak megemelve érem el a tetetjét. Oda majd talán felhőket.

13:25 Most így néz ki.
(Le kell menni ebédért, Kata hamarosan érkezik.)
Aztán majd meglátjuk. Száma már van neki.
A/11/54

Fölbukkant megint egy.
Ez is az egyik Falk Miksa u. galériából.
Nálam mostantól: HAMIS-16 opuszszámmal.
65x45 centi, olaj, karton.

--- 2011. október 4., kedd ---

Reggel egy fotó, futás közben megállva, a Török utcában. F/2011/250

12:13 Tegnap délután muszáj volt keretet építeni az új képnek, tudtam, a kőrbefehércsík átértelmezi a színeket. Olyannnyira, a fotón is rajta kell legyen. És még egy ok. Így már volt fogása, lehetett emelgetni. Asztalon festettem, létráról néztem. Párizsi műterem - A/11/54, 118x168 centi. Mintha kész is lenne. Majd György Petit megkérdezem, elég nagy-e, vagy csináljam nagyobbra. Még csúszószeg az aljába, és lakk a keretre.
Hogy miért párizsi. A színe.

Pénteken rádióinterjú a Primissima-díj kapcsán. De hogy ebben kívánni is lehet, zenét, mit kérek. Mondtam, azt majd én viszem, CD-n. Vagy tán be kéne olvasnom ezt?, hasonlóan nagyon szeretem.

(Zelk: Aki bejárta a világot. Ő olvassa föl.)

A Primissima-titkárság filmkészítéshez postán kért CD- és könyvborítót, plakátot, jogtiszta filmet, ha van. Küldtem nekik egy DVD-n több mindent, a Lukácsos gyorsúszás-videót is. Fölhasználják, vagy inkább nevetnek egyet.

Egyházi vezetőtől kérdeztem valamit mailben szeptember 17-én. Ma válaszolt, megköszöntem:

Ha belegondolok, hogy egyházunk 900 év után avatta Gizellát boldoggá…
tulajdonképpen szélsebesen válaszoltál :-) 
Köszönöm, már intézem is,
szeretettel:
d

Délután Jánossal bringázás, fölmentünk a Hármashatár-hegyi vitorlázóreptérre. Üldögéltünk a tiltáshatárt jelző, félig földbeásott piros fémhordón. A hatalmas rét fele már hűvös alkonyi árnyékban. Nézelődtünk, beszélgettünk, pihentünk. Ezt láttuk, meg ezt,  F/2011/252 valamint ezt; F/2011/251. (Ezek a különös fű-szürkeségek nem általam manipuláltak.)
Akkor furcsa menet jött. Két középkorú úr, zakóban, ásókkal a vállon, lassú tempóban. Utánuk egy házaspár, két fülénél fogva hatalmas szatyrot cipelve. Bodri lehetett benne.

--- 2011. október 5., szerda ---

Születésnapomra kaptam. Ilyenek a dezsők:

Először bevallom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy írok és írhatok. Mindig ebben kerestem és leltem meg a boldogságot, nyilván azért, mert sehol másutt a földön nem találtam meg. Elégedett is vagyok. Nem munkásságommal, hanem azzal, hogy az a munkásságom, ami. Még ma se fásultam el a kifejezés rejtelmes gyönyörűsége iránt. Sokak szemében talán szerénységnek tetszik ez a vallomásom. De nem az. Bizonyos, hogy a műkedvelők is éppígy rajonganak mesterségükért. Én azonban ebben inkább vagyok ővelük, mint azokkal a mesterekkel, akik titkolják, hogy nekik is ez az egyedül fontos, s kifelé egy másik szerepet hazudnak, hogy ezzel eszményi mázat adjanak tintás becsvágyuknak, s hogy ne legyenek kénytelenek föltárni azt az egyetlen, igazán fájó helyet, melyen meg lehet őket sebezni. Aki ily nyíltan föltárja gyönge pontját, mint én, talán nem is egészen gyönge.
Kosztolányi Dezső: Önmagamról III. (Forrás: Nyugat 1933. 1. szám.)

Álmodozva úszott a sávomban. Rászóltam:

- Kedves Saci (80), maga még túl fiatal ahhoz, hogy függőleges néni legyen.

- Igaza van, nagyon köszönöm.

Nem szokásom, ma gyorsúszás közben festettem. Hogy kellene egy visszaköszönő ellenpont a világos középpontnak, másrészt hogy a festőállványláb sötétsége túl megy a megengedhető határon, környezetébe beleolvadás tekintetében. Azt kivilágosítani. Három módon lehet. A smirglit választottam, a leggyorsabb. A tegnapi fotón megnézhető, mert lecseréltem.
Kísért a lehetőség, meg lehetne ezt a képet súlyosra festeni, de félek, akkor se ilyen (kopogós) - se olyan (igazi) nem lenne. Ahhoz nem elég pontosak a formái. Maradjon ilyen kamaszos.

Barátnőm itt járt. Dobostorta* szülnapomra, tetején körbe tévesen verzál betűkkel: DESKE.HU; de ami fontosabb, segített eldönteni, jobb az Aki bejárta a világot - Zelk-vers leendő interjúmban, (amit tegnap tettem föl ide), merthogy az igazán pásszol hozzám.
*Mondtam neki, igazán nagyon finom!, halljuk a receptjét. Azt úgysem ússzuk meg. Röhögött.

--- 2011. október 6., csütörtök ---

Zuhany alatt. Gábor hónapja a XIX. sz. végi Vasárnapi Újsággal foglalkozik (Ötletemre. Illetve én csak annyit mondtam, hogy Arany és Ady között):

- Telitalálat ez a terület. Minden volt a lapban. Irodalom, közgazdaság, Erzsébet királynő, gőzgéptörténet. A teljes horizont, Adytól Pósa Lajosig.
- Az nem horizont, az vertikum, minőségi skála. Érdemes lenne megnézni, a többi területen is ezt követi-e a lap. A szerkesztői szakértelem hiánya, vagy üzleti szellem, hogy mindenki megkapja a magáét.
- Igen, míg a Nyugat 1-2 ezres példányban, ők (1922-ig) tízezer.
- Ha jól emlékszem, a kor tud. ismeretterjesztő lapja a Természettudományi Közlöny volt. Talán 1956 után fölélesztették, ma a Természet Világa. Összehasonlíthatnád őket, a kor szellemére utalna, kiderítve, az időben általános szokás volt-e ez a lappolitika, mindenkit kiszolgálni...
- Találtam a 10-20 éves jubileumokon önértékelő cikkeket. Azokat a szövegemben [cikk lesz a honlapján - tavalyelőtti karácsonyi ajándékom - az IRODALOMTÖRTÉNET - MÁSKÉPP fejezetben] összegyűjtve előre veszem.
- Az is utalhat ezirányú gondolkodásukra.

Aztán elindultunk, ki-ki a maga medencéjébe.

10:07 Felülbírálva tegnapi döntésemet, mégis elkezdem simogatni-simítgatni az új nagy képet. Most fogom elrontani. De öreg vagyok már egy ennyire-kék képhez.

11:47 Kissé roncsolnom kellett felhőtlen magabiztosságát. Erre a piszkoszölddel-átkenés a legalkalmasabb. Megvan. Most le kéne mennem a parkba Illyést olvasni.
(A képre klikkelve, alatta a tegnapi változat.)

--- 2011. október 7., péntek ---

Rájöttem, víz alatt is lehet hencegni. Ha a medence falánál a közelben két lábat látok, szebbre veszem a bukófordulót.

Erre sincsen már szükség. Megnőttek az unokák. Levágom.

És sírkövemre csak ennyit véssetek: zelk zoltán

Délután apró stúdiófülke, rádióinterjú. Talán negyed óra. Az elejére vették a CD-n bevitt aranyos Zelk-versemet. Ezt nagyon megtanultam Kalkuttai Teréz anyától, interjúban csak semmi új gondolat!; tehát szokott, tisztességesen kidolgozott paneljeimből három-négy: az 5:23-as vekker előnyei. A rafting, mint életmodell: hogy a Le Meux-i levelekig az életet úgy éltem meg; az embert beteszik egy csónakba, fejére bukósisak, és ellökik a parttól. Evez a hegyről zúduló patakban teljes erőből, fő dolga, hogy kikerülje a vele szembe rohanó sziklákat. Hamis énkép ötven éven át. Hogy rendszeres naplófélét írok, visszaolvasva döbbenve láttam, hogy elsősorban boldog vagyok, napjaim szépek és gazdagok. Példaként, ami minden naponta elémtárul a Széna tér és a Lukács uszoda között.
Ismertem egy öregurat, aki
bejárta szinte az egész világot,
látta, mit a földön ember csak láthat,
pontosabban, mit látni érdemes -
a Rákospatak medrében a hajnal
kormos lábnyomát, s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
szerszámládás, szatyros árnyakat -
Október 16., vasárnap 16:34 kezdődő blokkban lesz, Katolikus Rádió 102,1.

És ha már erre, letudtam a kulturális feladatot, közelben az újonan nyílt dr. Zelnik féle Délkelet-ázsiai Aranymúzeum. Történészünk a klubban tajtékzott, hogy kerülhetett ilyen elképesztő mennyiségű hatalmas értékű antik tárgy egyetlen magánember magántulajdonába. Hogy engedhették ki mindezt onnét, satöbbi. Azt mondja, van közte olyan rangú világegyetlen, mint a mi Szent Jobbunk. Napoleonnak egy hadjárat kellett ennyi kincset összegyűjteni. Mondtam neki, fogához verte a garast.
Fekete márvány, fekete falak, üvegelegancia, áhítatos építészet. Két szinten sok kis aranyizé, albástrom fallosz, nem kenyerem. A végén a shop-ban viszont megtetszett valami, nagyon. Eredeti tárgyakat is árultak, Katán ez a nyaklánc igencsak megfelelően működne, 74-ben Delphoiban is vettünk neki egyet. A kiassszony fölajánlotta, és rögtön ki is vette a vitrinből fotózáshoz. Megcsodáltam. 800 ezer forint.
Kata este megnézte itt a neten, úgy tekinti, megkapta.

--- 2011. október 8., szombat ---

Ma nagyon öreg voltam. Fázós üldögélés pongyolában. Este Illyés oroszországi útinaplója, 1934, nagyon jó.
Háromnegyed kilenc, lefekszem. Muszáj. Ezt is ki kell egyszer próbálni. Vagy el kell kezdeni.

--- 2011. október 9., vasárnap ---

04:51 Tehát Illyés; Moszkva, 1934.

És itt is minden részeg az utcán van. Egyik okát ennek a helyszínen láttam: senki sem háborgatja őket, a rendőrség a legkevésbé; addig maradnak ott, míg ki nem józanodnak. Csakhamar rájöttem a másik okra is: honnan kerülnek ide? Tisztességes nyugati szokás szerint miért nem a kocsmákban isszák le magukat?
Mert kocsmák nincsenek. Legalábbis a nép számára elérhetőek.
Vodkát azonban minden állami üzletben kapni; elég olcsón, elég jót.
[Egy ilyen üzletben] az ajófélfához támaszkodva órákig elnéztem a ki-be szivárgó részegeket. Az igazság a vodkában is benne van, az orosz nép amúgy is közlékeny fajta: sok mindent megtudtam itt, amit máshol sose tudtam volna meg...

Akiket itt megfigyeltem, a színjózanságból hirtelen, egyik percről a másikba vetették magukat a mámorba, mint valami szakadékba.
...Belép egyenes léptekkel, tiszta barátságos tekintettel egy javakorbeli férfi az üzletbe. Újságpapírosból üveget bont ki.
- Egy fél litert, polgártárs.
A polgártárs beleönti a fél litert. A javakorbeli férfi előveszi a tárcáját, leolvassa a pénzt. A tárcát gondosan visszateszi. Külső zsebei tartalmát a belsőkbe rakja, azokat gondosan be is gombolja. Ceruzájának is jobb helyet keres. Meghúzza dereka körül a szíjat, sapkáját két tenyerével jól a fejére nyomja. Kész. Fogja az üveget, félrefordul, s tekintetét a mennyezetre vetve mozgó ádámcsutkájával egy hajtásra kiszivattyúzza az egészet. Még annyi ideje van, hogy az üveget visszacsomagolja a papírba, és gondosan azt is zsebre vágja. Sarkon fordul, megy kifelé, de a második lépésnél már akkorát tántorul, mintha tarkón sújtották volna. A kijáratnál megáll, ragyogó arccal a boruló égre tekint, karját széttárja:
- Gyönyörű idő!...
Aztán, ha téged vesz először észre:
- Azt akarták, hogy én legyek a házbizalmi. Hát méltó egy ilyen ember arra, hogy házbizalmi legyen?...
- - - -

A prostitúciót büntetik. Mégpedig nem a nőt ítélik el, hanem a férfit. Harmadszori visszaesés után hat hónapra elkobozzák a szakszervezeti könyvét. Itt tudtam meg, hogy a homoszexualitást is büntetik. Mint polgári csökevényt, háromévi kényszermunkával.
- - - -
1923-ban a kurszki ifjúmunkás szövetség kizárt tagjai sorából egy fiatal leányt, mert nem volt hajlandó meghallgatni egyik elvtársa ajánlatait, akit - mint panaszolta - a hasztalan epekedés "megzavart közhasznú munkásságában".

Születésnapi ebéd, Katának mára sikerült öszegereblyézni a családot. Önfeládozóan eltett ajándék dobostortámból mindenkinek jutott egy szelés. Piri unoka (2002) versét hozta ajándéknak. Le is rajzolta a dolgot.

ALMA ÉS SZALMA

Hová mész alma?
Bálba megyek
Szalma.
Miért mész alma?

táncolni szalma.
Mehetek alma?
Persze gyere
szalma.

APÓNAK

ősz Apóka,
ősz van póka!

Anyja rákérdezett, a Póka Piroska szerint egy manó. Zsófi lányomtól pedig nem egy kért Szabó Lőrinc-verset, hanem Dsida Jenőt kaptam. Jól jártam, ezt az embert nem ismertem. Meghökkentő, és nagyon költői: Mindent neked adok. És már megkerestem; összes versei: http://mek.niif.hu/00600/00640/html/index.htm

--- 2011. október 10, hétfő ---

A nagylány - Kinga (1999) - ajándéka számomra emlékezetből műtermem leábrázolása volt. Kár, hogy nagy részét vonalzóval. Érdekessége, hogy emlékezetből, tehát amit észrevett. A falon a kép mellett a szürkeskála -, fotózáskor szoktam csak odatenni. Megjegyezte, hogy irodaeszköz készletem - mindíg útrakészen - egy rekeszes-elrendezésű doboz. Érdekes, hogy fölülnézetet választott, ez leginkább a jobboldali képraktár rajzában csúcsosodik ki. Teafőző készlet a jobb fölső sarokban, konnektorba bedugva, a nem ott tartott evőeszközök mellé udvariasan szalvétát is képzelt. A kompjuteres munkatér alaprajzilag tökéletes. Középen fönt a függöny nálam rajzszögekkel illesztve rúdjához. Mindez alkalom összehasonlítani akkor kilenc éves fiam hasonló emlékezetből-rajzával, az iskolai feladata volt.

Délelőtt egy kevéssé jómódú fiú kérésére osztogatásból maradt szórólapot autómmal Pasarétről külső Kőbányára. Már csak ott van - igaz, ott igen nagy nagyüzem - MÉH. Konténerszámra hozzák - viszik. Egy kiló papírért 26 forint. A nyáron naponta kivillamosozott oda, szatyra harminc kilót bír el. Most, ahogy autóstul kétszer a mérlegre álltunk, kiderült, 2,2 mázsát szállítottunk; egy mázsányi még Pasaréten maradt, féltettem az autót. Azt inkább kivásároltam tőle -, tegye részletekben majd a kukába. Aztán az anorákom ügye-; zippzárashoz, aki egy másik zippzárashoz utalt, aki tíz percet kért tőlem. Addig bolt elé kitett asztalkáról az Amerikai elbeszélők kötet (1953) előszavát olvasgattam.

--- 2011. október 12., szerda ---

Két napja teljeskörűen nyugtalan, alíg találom a helyem, két napja nincs netkapcsolatom. Illetve. Ahogy a drága hülye Füst Milán, aki kőrbepanaszkodta Közép-Európát, hogy több évtizedig írt naplója az ostrom alatt elveszett. Később ugyan meglett, de ő azt már nem vette figyelembe. Szóval a laptopon van net, egy második rendszer, saját modemmel. De az nem az igazi.
...Nem vette figyelembe, és emlékezetből rekonstruálta. Így született a remekmű: Ez mind én voltam egykoron. Évekig olvastam, amíg meg nem tanultam.

Egyik kedves ismerősöm megküldte nekem A nagy csend -filmet, DVD-n. Másik kedves ismerősöm már utazást tervez Chartreuse-be.

A szokásos időben reggel, reggel hétkor. F/2011/254

Csak zárójelben, mert ellenálók-ügyben nem vagyok illetékes, tegnap megnéztem a Műcsarnok Bizottság-kiállítását. Kevés benne Műcsarnokba való anyag. Nagyon látványos, pontosabban igen föl van tupírozva, bocsánat. F. Zámbó e képét már annak idején is szerettem. (E munkája alapján hívtam meg 87-es Ernst-múzeumi kiállításunkra.) Kiállították Wahorn András grafikáját is, aláírva, hogy ezt Tóth Dezső miniszterhelyettes személyesen vette le a '79-es Stúdió tárlatról. Ott voltam, ugyanis ennek a Nemzeti Galériabeli jubileumi kiállításnak én voltam a kitalálója és szervezője. (Dokumentumai: ÍRÁS / SZAKMAI DOKUMENTÁCIÓ.) Ez a munka mintha remix lenne, ceruzarajzra emlékszem. De hát végül is mindegy. A képcím valami ilyesmi volt: A miniszter mercédesze elhalad az 1221-es italbolt előtt.
Zárás után pedig, hatkor - ezért mentem - A kutya éji dala - a híres Bódy híres filmje 700 forintért, akitől eddig semmit se láttam. Több, mint a felét megnéztem. Markáns jelenetek. Nekem annyi, hogy rendezett koordináták nélkül nagyon nehéz lehet (élni).

--- 2011. október 13., csütörtök ---

Bocs, ez csak egy kétperces tesztfilm, hogy milyen formátum - mp4, m4v, mpeg4 (fiam csinálja) - működ nálam. Minden próbálkozással eddig csak a hang jött föl. Persze, ha ez végül OK, jutalmul rajta hagyom.

Azt álmodtam, a partról nézem magamat a vízben, hogy tartom a fejem gyorsúszás közben. Nem látszott ki, tehát jól; épp ahogy Dragomán Gyuri magyarázta nekem. És nagyon meg voltam elégedve magammal.

Egy igen jó hír. Megkönnyeztem. Tegnap én mentem a domboldalra az MR-leletért, negatív. Pirikét vizsgálták. (Egy szűkebb körnek többet mond ez az infó.)

Délelőtti mail-váltás:

[...] még egy kérdésem van. És nem zavarom ma már. (megpróbálom legalábbis)... P.

Drága P., zavarjon. Egy kb. 1984-es interjúmból:
- És mi zavarja a munkájában?
- Sajnos semmi.
d.

Egy kérdésre: hát igen, a fenti: eredendően nem tesztfilm. A festőfiú kérésére született, aki nekem a három vödör alapozót megcsinálta, és nem fogadott el munkájáért egy fillért sem. Hogy ő magát az anyagkeverést is lefilmezte, valamely leendő alkotásához. Hát így. Hirtelenjében van itt ma egy másik is, készülő rövidfilmje előzetesét el kellett készítenie a rendező Pelsőczy Petrának, egy pályázatbeadáshoz. Mert különben nincs együtt a pénz az utómunkákhoz. És ezt érdekes módon föltette a Youtube-ra is. Még annyit hozzátett, a végleges változaton biztosan nem ezek az összekötőszövegek lesznek, valami mást fog kitalálni.
http://www.youtube.com/watch?v=aSg3H3CLB8c

Meghívó érkezett Nádler Várfok Galériabeli kiállítására:

A kiállításon lépésről-lépésre haladva magának a művészi alkotás metafizikai folyamatának lehetünk tanúi. Annak, ahogy a művész fejében felsőbb világok érintésével megszületik az idea, az alkotás ideája, mely átlépve az érzékeny határokat, formát ölt a külvilágban. Transzcendens és immanens folyamatok között járunk, ahol az absztrakt formák mögött Nádler szüntelenül az egyetemeshez való kötődését...

Ebből itt nem tudom mennyit látni (2 napja nincs net, csak a laptopon csinálhatom). Nagyon nyugtalanít, a negyven év után váltott új alapozóanyag hogyan működik. Elkezdtem minden módon gyötörni egy próbatáblát, próbaképet. Egyelőre nagyon szokatlan. Az ember remél. A/11/55-lesz, ha.

Nádor Tibor érdemes festőbarátomnak lett honlapja. Még dolgoznak rajta.
http://www.wix.com/nadorpainting/nador#

Deske, nekem tetszik az új kép, csak nem tudom, mennyi benne a szándékosság, és mennyi az uj anyagból adódó másság... H.

Nálam (is) képnél a véletlen és a szándékos két pontos partfal között. Úgy tűnik, ez az új alapozás sem változtat ezen. d.

--- 2011. október 14., péntek ►

Leírtam már?, életem egyik legszebb nőügye volt.
1. Bevezetés. 1980, Katával délutáni viziten; a Művészeti Alap igazgatója hívott meg rózsadombi lakására. Nem voltunk összejárósak, talán azért hívott, mert egy nagyléptékű vitás hivatalos ügyet rendezni tudtunk egymás között a lovagiasság szabályai szerint. (Utolsó levelemben jeleztem neki, meggyőződtem róla, ő sem hazudott.) Tehát trécs, fagylalttal kínáltak, mikor egy mondat közepén elakadtam, és nem tudtam folytatni. Átviharzott a színen a háziak sudár ifjú asszonylánya. Nagyon szép volt. Szokatlanul hosszú, bő, nagykockás szövetszoknyája tetézte a helyzetet.
2. Tárgyalás. Néhány hét múlva Kata jött a hírrel, látta a lányt, Andreát, a metrón, piros! kertésznadrágban, ami nagyon jól állt neki. Miért mesélte ezt el, sose fogom megérteni őket. Provokáció? A minden önérdek fölött átlebegő női kerítés-ösztön? Félszeg ajándék?
Azokban a napokban címeztem '81-es műcsarnoki kiállításomhoz a meghívó nyomtatványokat. Az igazgatóéknak hozzáírva: Örülnék, ha a Vésztits-család valamelyik tagja kertésznadrágban jelenne meg. A mama jelzett vissza, igen, jönnek, és hogy hosszan próbáltak Vészits-papának kertésznadrágot találni...
3. Expozíció. És jöttek. Az ajtón utoljára a leány lépett be, kertésznadrágban, tűzpiros arccal. Mindenki mosolygott.
4. Befejezés. Az ilyesminek nincsen befejezése. Nem felejtettem

És 2 comment:

Az ilyesmi az, amit nem lehet soha elfelejteni. Nem is szabad. R.

Deske drága, a kockás szoknya... Kata pontosan tudta, miért volt néhány másodpercre levegőnélküli kómás állapotban... és a maga tudtára hozta, hogy tudom... de most gatyában flangált, tehát nem olyan tökéletes a kicsike... A férjemnek a vöröshajú nők tetszettek valamikor... - ma már hajszintől függetlenül, a reumás nővérek -, ezért valahányszor megpillantottam 1 pirosfejűt, azonnal felhivtam rá a figyelmét... F.

A második képet kezdem, próbaképpen, hogyan működik ez a kényszerből újfajta alapozó. Egészen másképp. Nagyon keserves lesz megszokni. '70-ben tértek át Angliában a decimális pénzrendszerre. Egy asszony beírt a Times-ba, hogy jó, jó, de mért nem lehetett evvel megvárni, míg az öregek meghalnak.

Nevet nem tudok megjegyezni. Ha egy embert (nőt) név szerint említek, Kata fölkapja a fejét. :-))) Utcán összeesnék, bajban volnának a tapintatos rendőrök, átadják-e megtalált jegyzetfüzetemet a hozzátartozóknak... Ez az a patikus, aki csendben receptköteles gyógyszert is kiad nekem. Kéthavonta egy doboz Antineuralgica.

--- 2011. október 15., szombat ---

Nem a zuhany alatt, az öltözőben. Ma négyen voltunk.
- Hogy Jókainak rövid audenciát ajánlottak föl, s csakugyan fölkereste Bismarckot, de nagy beszélgetés lett belőle, ahol B. elmondta köv. évekre tervezett politikai lépéseit is.
- Hogy A. a premontrei rendet kedveli leginkább, elitcsapat, tudósfélék, kisegítőkkel.
- A korai ferencesek közül aki barlangba ment remetének egy időre, két testvért delegáltak mellé, kisegítőnek.
- B. most jött Szicíliából, a tengervíz 24 fokos.
- Hogy most megint tüntetés lesz. Ennek kapcsán egy Marabu-vicc a Népszabadságban.
- Hogy az 1884-es pesti Vasárnapi Újságban "Burns Róbert" és egy Longfellow vers, A régi óra a lépcsőn; ami hasonló téma, mint Poe hollója, a szerkesztő ezt lábjegyzeteli is. Valamint a gőzhintó leirása.
És J. bácsi a minap, hogy egy úszótárs kijött a kórházból:
- Sanyi, miből csinálták meg a szívbillentyűdet, disznóból vagy műanyagból?
- Műanyagból.
- Az nem tréfli, akkor kezet is fogok veled...

Nem merném senkinek javasolni, hogy magyar egyházi köröknek próbáljon grafikát ajándékozni. Egyszerre négy helyről is nem válaszolnak nekem. Rekord: négy hónap. Egyebekben ilyen statisztikáim: Pannonhalma, mail-válaszuk, ha egyáltalán; átlag idő: két hét. Pedig ott éppen mások dolgát intézem.

--- 2011. október 16., vasárnap ---

A párban húzó lovaknak nem az a feladatuk, hogy egymás hajszínét szeressék.

05:22 Huszonkét év késéssel ma hajnali bizonyosság: mégiscsak jó, így jó. Kezdettől halvány kétely, nem öncélú túljáték volt-e, hogy a keresztút-szövegemet kisfiammal írassam föl. [lásd tegnapi link: "grafikát"] Nem. Így nem tanítóbácsis.

Ó, szegények. Akik mindig másokban keresik a bajok okait.

Kedves  Deske, mai bejegyzéséhez Rilke: "Érzésem szerint a házasság nem arról szól, hogy az összes határ ledöntésével gyors közösséget hozzunk létre, sokkal inkább az a jó házasság, amelyikben mindegyik a másikat teszi meg egyedülléte őreként, és így a másikat az adható legnagyobb bizalommal tiszteli meg." T.

19:41 A Virág Judit-aukción most hétkor került sorra a zsidó temetőm. 2,6m-ról indult, 4 millión a leütés. Kihez kerülhetett. 33 másodperc. Ime:

--- 2011. október 17., hétfő ---

Mail vasárnap éjjel.

Kedves Váli Úr, Közös ismerősünk, barátunk szomorú sorsa okán keresem meg. A. pontosan 3 hete hívott fel, hogy segítsek. Tudtam, hogy ez rosszat jelent, mert hónapok óta visszautasította kérésemet, hogy menjen orvoshoz, hiszen szemmel láthatóan rossz egészségi állapotban van. A Szent Imre Kórházba vitték, ahol hasnyálmirigy rákot diagnosztizáltak, vese áttéttel.  Terápiát már nem alkalmaznak, csak fájdalomcsillapítót, altatót kap. Múlt hétfőn egy ismerőse közbenjárására sikerült elhelyezni a Zsidó Kórházban (Amerikai út 63, ...ép. ...em. ...szoba) Tudja, hogy milyen súlyos az állapota, fél a haláltól. Megkért engem, hogy rendezzem el a dolgait. Eközben találtam meg a róla készült fényképét, s gondoltam - illetve biztos vagyok benne -, érdekli a sorsa.
Üdvözlettel: S.

05:11 Ez nehéz feladat lesz, ellógnék előle (Jónás). Ilyenben nincs gyakorlatom. Szorongani fogok. A levélíró ismeretlen, a haldokló egy öreg rikkancs, akivel évek óta a Török utcában - futás közben lefékezve - olykor néhány szó. Annyit tudok róla, szerette a nőket, bányász is volt, és hogy ki volt a rajztanára. Gyakran az utca túlsó oldaláról átkiáltva bíztatott: Hajrá, Váli úr! Megtalálták dolgai közt a fotómat, nyilván beszámozva, deske.huzva. Második lépcsőben papot is kellene hozzá küldeni, amennyiben.
Talán fiatal koráról lehetne meséltetni először.

08:31 A reggeli misét mindenesetre a közös dolgunkért mondtam. Érdekes módon utána az atya habókra javasolta, vihetek neki oltáriszentséget - azt se tudom, miben hisz -, legfeljebb visszahozom. Aki magára veszi, most háttérimát kérek. Késődélelőtt indulok. (Ha délután az ima, az is működik, visszahatóan. Természetfölöttiekben nincsen idő.)
A vízben azon tűnődtem, hosszan és kevés eredménnyel, mennyiszer lehet meg a hét a huszonnyolcban. Hátúszás-tempóm hossza lenne, méterben.

A tegnapi Rilke - házasság ügyben ez az okos (és gyenge) rajz jutott eszembe. F/06/167

Átküldtek nekem egy cikket, hajmeresztő: párizsi egyetemi kísérlet, 1982.

...A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól. A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik.
Az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram. (hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza. )
A szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak...
A telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
a teljes cikk

12:53 Kórházlátogatásból itthon. Néha kissé kinyitotta a szemét, de nem nézett. Egy-egy szó, amit értettem; sakkoztunk, buddhista, haldoklom. Szentáldozásra nem került sor.

Kortársaim ocsúdjatok. Rádió kívánságműsor: Elvis Presleyt kérek, a mamám kedvence.

14:01 Szia Deske! Hihetetlenül zagyva, new age-es szöveg, amit ma feltettél (párizsi egyetemi kísérlet, 1982.). H. 

--- 2011. október 18., kedd ---

Zuhanyozó. Gyuri bácsi fölrója, nem jelentem meg a Harminc Éve Lukácsosok találkozóján, az új vezetőség ötlete volt. Vagy nyolcvanan voltak. De hát én gyerekcipőben járok a huszonkettedik évemmel. Pedig milyen finom pogácsa volt. Valamint közölték, a bérlet 6%-kal drágul. [Akkor nekem 249.100 HUF lesz.]

Ami mellett minden reggel el, Margit körút 11. Hirdeti magát, 100 éves lett. Figyelem, ezen az első képen már villamos van. Bár felsővezetéket nem látok. Lehet, hogy lóvasút?, és csak egy sínpár. F/2011/258
második kép
harmadik kép  
negyedik kép

Szia Deske! Hogy ezt a szegény Petőfi nem érhette meg! G.

Vasárnapi Újság 1895 /42. Bihari Imre: A KIRÁLY HADGYAKORLATON.

A királyról minden ember tudja, hogy tetőtől-talpig katona. Lelkiismeretes uralkodó, a ki két államának minden legkisebb, legjelentéktelenebb ügye iránt is érdeklődik, sőt a politikai események minden részletét is annyira ismeri, hogy még az események mozgatóiról és minden szerepvivő politikus dolgairól is tájékozott… A király általában korán kel, a hadgyakorlatokon pedig minden nap hajnali négy órakor talpon van. Kivételt most az idén tett először életében, mert orvosai rendeletére mégis megtett annyit, hogy ötig, fél hatig az ágyban maradt. Első dolga a hadgyakorlaton is az állami ügyek elintézése…
Régebben a király is lóháton ment ki a gyakorlatra, de mert a harctéren amúgy is lóra ül és néha öt-hat óra hosszat marad lóháton egyhuzamban, újabb időben orvosai tanácsára a nézőpontig kocsin megy ki. Nem új dolog, hogy a király pompásan üli meg a lovat és hogy elsőrangú lovas. A királynak négy kedves lova van: Marsénál, Messzalina, Luna és Vexfox….

--- 2011. október 19., szerda ---

Hogy a Lukács uszoda és a Dunapart közti sáv Elvis Presley-park lett, újrafüvesítették, nyilván a névadó tiszeteletére. És két hét alatt gyönyörű lett. Mostanában errefelé haza, mindennap ezt látom. A horizonton távoli csík a Margit-sziget, Sportuszoda. F/2011/255

Délelőtt Mikivel - 08:53, Nyugati pu. - Kecskemétre, Capa - D-DAY felvételei a Fotográfiai Múzeumban, november 22-ig nyitva, ha jól emlékszem. Ezt az anyagot másutt nem lehetett látni. Ez okból fél órával korábban a vízben. Pirkadat, hátúszáskor épp a medence fölött a hold. Félfogyóban. Ezen mindig kicsit elszontyolodom. Aztán hat hossz minuszt engedtem meg magamnak, maradjon energiám Mikire és a D-day-re figyelni. Az öltözőben kiderült, jövőre a bérletet havi részletre is lehet. Fölvetettem, így mennyit megspórol az ember, ha februárban meghal.

17:47 Kecskemét, az édes város, ahol majd' három évet éltem, összességében. Napsütés, tempóban a vonattól a Főtérre. Capa kiállítás. Persze nemcsak D-, hanem A, B, C - DAY is. A témáról készített legjobb fotóit ismerjük, a többi inkább csak puszta infó, itt jártam, akkor. A háború unalmas fotótéma. Öröm inkább, hogy Mikivel együtt néhány óra; mikor van erre idő. Diskuráltunk. Hazafelé a vonaton elaludt a szentem.

[Utolsó fotó bocs.]

Hónap közepe, szentgyónás.
- Itt is, ott is lyuk a böjtölésben.
- Nem bírja a szervezte?
- Ez nehezebb. Hogy délelőtt nem vakarózom*. Fölajánlva egy tévelygő öregúrért.

[* ami nálam a láncdohányzás]

Netán megmentettem gangkorlátunk, a teherlift, és kezelője életét. Tetőcserépcsere [egy szóban] a fejünk fölött. Ehhez az alkalmi építmény. Amit kibillenés ellen egy 40x40-es négyzetcsőhöz drótoztak. Harmadik magyarázatomra megértették, sőt elhitték, hogy az ponthegesztve, nem erre a terhelésre méretezték; emberhalál lehet. De azért kérték, hogy szóljak a főnöknek is.

Felirat a majonézes torma tubus oldalán. Csak reménykedni lehet, hogy 24 órás ügyelettel.

(Nem hívő) barátom mondja A nagy csend-filmre, hogy az belefullad a szépbe. Figyelemre méltó mondat, és mintha tényleg. De talán mégsem. Merthogy a kolostorban jelenlévő szépet egy ettől szinte független-, másik (látvány)széppel akarta kifejezni. Ahohy a fuvolaművésznőket mindíg gyönyörűre plakatírozzák. Holott a tehetségükről, a tüdőkapacitsáukról és ujjbegyükről van szó.
Emlékeztetőnek a két link:

http://gloria.tv/?media=159742  
http://gloria.tv/?media=177963

Rémülten kezdtem neki tegnap délután a harmadik próbaképnek, A/11/57-, rettenetesen idegen ez az új krétaalapozás. Túl bonyolult lenne kitalálni, tulajdonképpen kire is kellene haragudnom. A XXI. századra, vagy tán a Rákóczy-szabadsággal harccal kezdődtek a bajok-, stb. Minden a feje tetején. Gyorstalpaló tanulom, hogy mire majd élesben -

Hát ez nem jó. Így hiába a decemberi Primissima-díj 2,2 milliója, nem jön össze Zsófiék svájcifrank-adósság kiváltására a pénz. Virág Judit a téli aukcióra mégsem fogadja a Kondor emlékére-képemet, hogy bár a zsidótemetőmet persze eladták, de egyébként annyira kicsi volt most a kortársak iránti érdeklődés. És a huncut bank szerint gyakorlatilag nem lehet töredéket fizetni.

Kedves Művész Úr! Két dolog miatt írok. Az első [...] A másik dolog meg, hogy olvasom a Kondor emlék-kép aukciós ügyét. Ha minden igaz, Kieselbachnál is lesz már télen aukció, aminek november 5. a beadási határideje. Üdv, I.

Tegnap útközben ezt is láttuk. A kecskeméti Ferences templom kerítésfala. F/2011/260

--- 2011. október 21., péntek ---

Bognár Róbert ny. főszerkesztőh. szélesebb kirándulónyilvánosság előtti pikírt megjegyzése beleakaszkodott szolid hencegésembe, hogy egy háttempóm négy méter. A medence 28.52, amit 7 tempóval veszek.
De azonban szerinte ebből lejön a falnál elrugaszkodás. Ma ellenőriztem, az max. két méter, nem feledve, hogy ilyenkor elmarad a lábtempó.

Tehát jóindulattal számolva: 26.52:7 = 3.7885714. Igaza volt, nem négy méter.

Kedves Deske, talán emlékszik rám, még néhány éve néhányszor [...] Az év eleje óta az Alkotmánybíróság főtitkáraként dolgozom, és lehetőségem nyílt rá, hogy irodámat a Galéria állományából rendezzem be. Hosszas válogatás után irodámba két, az előtérbe három képét tettem (A/71/11, A/73/18, A/93/13, A/06/21, A/80/02), három Barcsay és egy Gyarmathy Tihamér kép társaságában. Ha van kedve, ideje, egyszer munkaidő után szívesen látnám itt egy kávéra vagy teára... Szeretettel: Dr. B.

Reggel a klubban, hogy meghalt Kadhafi. Nem magától. Mondom, igen, én már érte is egy rövid imát. Barátunk fölhorkant; hogy hát nem tudom, egy tömeggyilkos diktátorért a mi feladatunk-e... Ráförmedtem, stop! Ezek a kategóriák ott nem léteznek. Feladatod.

Deske! És a név szerint soha meg nem ismerhető meggyilkoltakért? (Nem, mintha nem lett volna szánalmas az utolsó internetre feltett képén az a szerencsétlen ... mondjuk, lufi-ember.) B.

Kedves B, saját lelkiismerete szerint. "Az ember akkor a legnagyobb, amikor térdel." Nem állítottam határozottan, hogy értük tilos lenne imádkozni. d.

Deske, honnét "Az ember akkor a legnagyobb, amikor térdel" idézet? Nem csak legnagyobb, de talán a legboldogabb is, ha saját akaratából!!! B.

Legalább 30 éve láttam egy színdarabot a novicius Kaszap Istvánról (ott csak hasonló névvel), akit szeretnének is boldoggá avatni. Csak ez egyetlen jelenetre emlékszem. Egy májfoltos vén főpap (Darvas Iván) kvázi kényszerít engedelmességre egy vele ellenkező papot, aki aztán elé térdel. És ekkor mondja Darvas. d.

16:46 Deske, a google szerint Thurzó Gábor: A szent című regényének pompás dramatizált változata: Az ördög ügyvédje lehetett. Üdv M.

- - - -

Tisztelt Váli Dezső művész úr! A Magyarországi Evangélikus Egyház Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványa nevében azzal a kéréssel fordulok tisztelt Művész úrhoz, hogy ha lehetőség van rá Alapítványunk nagy megtiszteltetésnek venné, ha a Hittanlecke a keresztútról - B/03/08 (1-14) sorozatát Alapítványunknak felajánlaná. Sorozatát vándorkiállításként evangélikus oktatási intézményekben, gyülekezetekben állítanánk ki. Bízom benne, hogy kérésemet nem veszi tolakodónak, amennyiben kizárólag katolikus szervezetnek kívánja felajánlani sorozatát természetesen megértem. Őszinte tisztelettel: Á.

Köszönöm, megtisztelő, szívesen. Csak előtte kivárandó még (hónapok óta) a Piarista Tartományfőnökség, s utána még a Pázmány Péter Egyetem döntése - válasza... d.

11-12h. megnéztem az André Kertész retrospektívet a Nemzeti Múzeumban. Nem mondok róla véleményt.

Kedves Deske, az alábbi blog-bejegyzéseddel kapcsolatban: Virág Judit a téli aukcióra mégsem fogadja a Kondor emlékére-képemet,  Szerintem, ha eltüntetnéd azt a hulla-szerű gerinc-borda halál-izét a kép közepéről valami szebb dologgal (pl. arany-narancs-barna színű amorf folttal - igyekszem Kondor-színeket sorolni), akkor szerintem eladható lenne a kép. Üdv, U.

Köszönöm a figyelmedet! d.

És ezt is megértem, hogy délben házhoz szállították, kérésemre:
5 l. lenolaj
5 l. terpentin
5 tubus krapplakk
5 égetett szienna
10 Van Dyck-barna
1 nagy titánfehér
4 kisecset
   70.500 HUF

Délelőtt véletlen láttam egy rettenetesen jó képet. Speciel az enyém volt. Ez szerencsésen segít majd a többi képem szigorúbb átgondolásában.

16:22 A Kieselbach Galéria se fogadja mostani aukciójára a Kondor-képet. Kivárunk. Virág Judit még 2,3 millióról indította volna. Volna. .

--- 2011. október 22., szombat ---

Illyés Gyulának megmagyarázták a szörnyű éhinségeket, oroszországi útinaplója, 1934: <<Ljubov tízes-húszas csoportokban látta őket ["kulákokat"] a Don partján heverni; ugyanakkor midőn a vagongyárba munkásokat kerestek. Nem, nem mentek dolgozni a szovjetnek, inkább éhen haltak.>>

Csak rend kedvéért. Ma a medence, kicsit megnyomva, hat tempóval. Akkor azok 4.42 méteresek. Nna.

Nincs az a lexikon, ami ez tudná. Rákérdeztem, hogy a francba találta meg ilyen hiányos adatokból a Thurzó drámát. - Beütöttem a google-ba: Kaszap István, Darvas Iván.

Szombati sétánk, Pilisborosjenőről indulva, az Egri vár felé. Ezt a domboldalt szokom fényképezni. Úgy mint F/08/58 és F/2011/029, ez pedig itt: F/2011/263

Utcánk végében néhány parkolóhelyet felújítottak. És ezt pár keresetlen szóval meg is magyarázták, úgyhogy ez most nekünk meg van magyarázva.

Most rákérdeztek, észbe kaptam, megkerestem. Aki azon van, hogy a díjátadáson ne 2,4 hanem 22 milliót kapjak, hívja ezt a számot. (Statisztikailag reménytelen ugyan, de ez már nem az én dolgom):

--- 2011. október 23., vasárnap ---

02:15 Este váratlan telefon, 1958-1960 evezős klubtársamtól. Harminc év után. Kérdezte a Primissima elérhetőséget. És hogy vannak fotói is. Fél óra múlva ott voltam. Az első fotón én is. A többin ismerősök, ismerős versenyhelyszínek. Zayzon részt vett az Asszuáni gát építésében, Sólyom igazgató-főorvos lett. Az én állandó dublópartnerem, Figuly Béla is orvos. Edzőnk, Tóth Feri bácsi, fanyar öregúr, a Pénzjegynyomda főkönyvelője volt. (Képadatok a FOTÓ / TÉMAKÖRÖK SZERINT / 20. MTK evezés) Most 6:15, nagyon fázom, és indulok.

08:51 Reggel a zuhany alatt pár mondatban mesélem Gábornak, milyen öröm ért az este, váratlan hívás, evezősök, ötven éves fotók, amiket aztán...
Azt válaszolja: Igen. Délelőtt az unokák jönnek hozzánk. A Zsófika. Már egész nagy lány. Tizennégy éves.

Tegnap ez a kiasszonyka alattam ülve mobilozott, vagy mi, a hatoson.
A sapkasildjétől szerencsére nem látott engem.
Én meg ámultam, és másodszorra is lefotóztam, rázoomoltam, a gyűrűje végett.
Ez a második.

--- 2011. október 24., hétfő ---

Egyszer meg kéne írnom 56-ot, tizennégy éves voltam, a Körtéren lakva sok mindent láttam. A Klubban azt mondják, a Primissimára betelefonáló közönség nem a harminc-összesből, hanem kategóriánként a háromból szavaz ki egy fődíjast. Akkor viszont van esélyem. Ez itt a reklám heje.

Azt álmodtam, Robi számonkérte tőlem, az adatbázisban az irásaim kódszámából miért nem derül ki, hogy melyik köztük beeemelt idegen szöveg. (Nincs kódszám, síma C-sorszám van, tizenegy-ezer körül tartok.) Valamit azt, hogy egy kontrasztos fekete-, de főleg fehér 60x60-as képem egyúttal egy fazék melegvíz is, aminek tetején öt döglött svábbogár úszkál.

Kedves Dezső, tegnap a Duna2 -ön este 8-körül Szigethy Gábor író megemlítette példaként, hogy 56-ban Dezső bácsit lányruhába öltöztette az édesanyja, mert a fiú gyerekeket is faggatták az események után az utcán vagy bárhol, hogy mit csináltak itt-ott. Persze ezt hízelegve, kedveskedően tették, mert úgy egyszerűbben mondta el magától a gyerek. J.

Köszönöm. Féltévedés. A lányruha igaz, de az szorosan az orosz bevonulás idejére szorítkozott. Nem tudok, ill. nem is hallottam utólagos kérdezősködésről. d

- - - -

Kedves Dezső, sajnos nem tudok időpontot írni, mert lebetegedtem, úgyhogy nem... F.

Jobbulást! (ebben ne érezzen politikai vonatkozást) d.

Rendeltem kobalkék-világos olajfestéket is, de a kereskedő közlése szerint egy éve leállították a gyártását. Egy éve, hmm. Meg kéne tudni, hogy foglal állást ez ügyben az új Gyurcsány-párt.

Reménytelennek indult a nap. Borult égbolt és semmi elintéznivaló az előjegyzési naptárban. Festeni kell. Kezdtem az ötödik próbaképet; az új krétaalapozás ügye. A kísérleti jelleg két pilléren nyugszik. 1. Pofátlanul csak egy régi kompozíciót másolok le, nagyjából. 2. Rossz képet csinálok, hogy módom legyen az átfestések körülményes technológiáit is végigpróbálni. Annyit már látok, zabálja a lenolajat. Ez majd begyűrűzik az árfekvésbe?

12:05 Mail, hogy vállalnám-e Vadas Ernő és Keleti Éva könyvbemutatásait a Mai Manó Galériában. Merthogy ismertem Vadast, a blogomból meg tudják, láttam a Keleti-kiállítást a Bp. Galériában, írtam is róla, satöbbi. És ha igen, rögtön hoznák is a könyveket.

Köszönöm, megtisztelő. De fordított a sorrend, ha megtenné, hogy kölcsöbe idejuttatja a két kötetet, el tudom dönteni, vállalom-e. Szívélyes üdvözlettel: vd.

13:32 Le ebédért. Autóbusz hátán reklám. Az ilyen mondatokat szeretjük. Érdekes ez a város, nem?!

--- 2011. október 25., kedd ---

05:16 Benedekrendi húgom (67) húsz éve vatikáni engedéllyel hazatelepült Salzburgból. Ausztriai adományokból rögtön egy húszszemélyes kolostort épített Kaposvár mellett, előregyártott elemekből. A fenyőanyagot két kamion hozta Svédországból. Püspöke csodálkozott is, előbb a ház, azután az emberek!? A női rendet nem sikerült újraindítania, egyedül élt a házban, de a környék mindenes védangyala lett, sok minden rendbejött ott, a szomszédos falvakban is. Egyszer ugyan jöttek csángó kisasszony jelöltek, de azok esténként szerettek volna lejárni a diszkóba. Erzsébet a határig kísérte őket vissza a vonaton.
Pár hónapja arzheimer kórja miatt felügyeltre szorul, bekerült a pannonhalmi apátság öregotthonába. Kolostorát Pannonhalma vette át. Levelezésem a Főapáttal:

Kedves Asztrik atya, úgy tudom, ez a te számodra fönntartott hatáskör: Tücsöknek ausztriai pénzből fogok laptopot venni. Kaposszentbenedeki pszihiátere elmagyarázta nekem, hogy sok inger jelentősen fékezheti betegségét. Bíztatott, hogy ehhez hozzátartozik a velünk való sűrűbb kapcsolattartás, az email és a net. Kérésem, adtok-e neki netvonalat. Ha nem, akkor úgy tudom, ausztriai pénzből, modem–megoldás jön szóba.
Köszönöm: d.

Kedves Deske, nyugodtan végy Tücsinek laptopot. Ha nem is vonalas kapcsolódással, de wifi-rendszerrrel tud majd levelezni - ezt mondta Iván testvér, a szakértő. Ezért is kellett válaszomra eddig várni.
Barátsággal köszöntelek. Asztrik.

Ölellek, köszönöm (távölelés is érvényes) d.

Véletlen épp azon a fontos októberi napon írtam a Bibliámba:

ELLENE MONDOK a búsulás és a szomorúság démonának, a rezignáltságnak Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm melankolikus alkatomat. 1989.10.23.

Ilyen tanáraink voltak. '67 elején láttam a diplomamunkámhoz, kitaláltam, és nagy keservesen el is fogadták, hogy Keletázsai Múzeumot tervezek a Városligetbe, a föld alá. A csodálatos Szrogh tanár úr, ötvenes éveiben lehetett, vitatkozott velem az egyik konzultáción, hogy - nem emlékszem-, valamilyen elemből túl sok A-A ritmust halmoztam. Dezsőke, mondta, a These Boots Are Made For Walking (akkor vadonat sláger)-ben is a csizmakopogás három-négy, nem több. Megértettem. 35 év után a neten most elém került a nóta, megörültem. Ezen a felvételen nincs az a kopogás. Viszont mosoly, 1966-ban még mennyire nem tudtak klippet csinálni. Pedig ez a hölgy Nancy Sinatra. Később persze, hogy nagy siker lett, többször, mindig javítva megisméték a felvételt, YouTube, egyre több eszköz, szereplő. A maga naívságában számomra ez az autentikus. Úgy mondja, bár kicsit forgolódva, mintha egy recept a szomszédasszonynak.

Szrogh tanár úr. Alacsony köpcös ember volt. Egyszer rám mosolygott: - Dezsőke, maga olyan vékony, hosszú, egy Don Quijote. Csak a Sancho Panza hiányzik maga mellől... - De hiszen itt van! Körülnézett: - Nem látom... Ötödéves voltam.

19:35 Délben leszaladtam a Vizivárosi Galériába, Művésztárgyak-címmel kiállítás, ritkanagy lehetőségek. Nem éltek vele. Ötletkedések és szépelgések. Ami mégis, ami szívszorító volt; Kováts Albert háborús relíkviája, előnyomtatott tábori levlap.
Most fölhívtam Bercit: II. világháború, munkaszolgálatból küldte haza egy ismerőse, már nem él. Egyik sarka picit le van vágva, titkos üzenet lehetett.

22:01 megirtam a Vadas Ernő - Keleti Éva könyvbemutatójára másfél perces beszédemet. A két könyvet tegnap megkaptam e-mailben, pdf-ben. Még ketten vagy hárman fognak beszélni.

--- 2011. október 26., szerda ---

Magánközlemény B. Róbert műfordító úrnak. Sajna anyagtorlódás miatt nem tudtam azonnal publikálni, hogy a medence hátúszban tegnap öt hosszal sikerült. Ami testvérek között is 5,304 méteres tempó. Heee? A titka: nagyon lassú mozdulatok.

Kedves Testvérek, küldöm a Bíboros atya imaszándékait. Szeretettel, H.
november: Hogy halottaink tisztelete tartsa ébren bennünk az egész ember megbecsülését és a feltámadás reményét.
december: Hogy a Szent Család pártfogó szeretete adjon bátorságot a fiataloknak a gyerekek vállalásához és szeretetben való neveléséhez.

Gábor most a Vasárnapi Újságot dolgozza föl (1854-kb.1922, nem emlékszem) honlapján, berszangabor.hu. Léghajó-vaspálya terve a Rigi-hegységben, Svájc.

...A hegy meredekségén fölfelé haránt irányban vaspálya építendő, cövekekre, mint azt rajzunk mutatja... Megy a két pár sin szakadatlan összefüggésben folytonosan, cövekpárról cövekpárra, mint megy a gőz-kocsi sínpárja tova, gerendáról gerendára. A léghajó a reá akasztott kosarat a légbe emelni törekszik... Ám a kosarat egyenes vonalban a légbe föl nem emelheti, mivel a sínpár fölfelé emelkedik. A hegyről lefelé menni könnyebb, mert a léggolyón függő kosárra súlyt tesznek...A léggolyó kaucsukból készülne, melyet Wasserstoffgas-zal töltenének meg... 20 személyt és terhet is emelhet.

Megérkezett CD-n az október 16. délutáni Katolikus Rádió-interjúm. 12 perc. A Prima Primissima díjasokat veszik sorra. Igyekeztem nem sok újat mondani. A kötelező hencegés, persze. Hogy ezt a Zelk-verset sikerült ide, ennek örülök.

Vagy aki inkább csak olvasná, annak így.

16:32 Délutánra két lehetőség közül választhattam. Meghívtak az "ART MARKET BUDAPEST 2011. közép- és kelet-európai kortárs képzőművészeti vásár zártkörű megtekintésére és ünnepélyes megnyitójára" vagy megpróbálom lesmirglizni a folyosói padlásajtó üvegét. Az utóbbit.

Egy reggeli fotó, a parkon át Gáborral, hazafelé F/2011/264

Szóval, hogy izé.

--- 2011. október 27., csütörtök ---

Kedves Deske, úgy is mint piár-tárgy! Remélem, megnyered a kategóriadíjat + a közönségdíjat, ha már ilyen szemérmetlenül áruvédjegynek (mosópor?) használnak.
Az interjúd szép kerek, de a cserkészvezetőd nagy csacsiságot mondott (és persze te a nyomában): ÖREG fákat NEM LEHET se ültetni, se szétültetni.
Szia: R

Persze, kösz, erre én is rájöttem útközben, és nyilván/remélem nem is ezt mondta. Talán, hogy azok nem olyan sűrűn... d.

Hogy éve nem gyártják már, írtam minap; erre egy óvatos kérdés mailben: mennyi időre elég magának egy tubus kobaltkék világos? - Öt évre. És most csengetett a postás, csomag Gyöngyösről, egy félig kinyomott muzeális darab, oldalán az ára. (Ma egy kobalt 1560.) Kétszeres szívmeleg. Köszönöm. Ez Balthus színe a Kandalló elött-ben.

Czimbal Gyula az MTI-ből szeptemberben rövid óra alatt 200 fotót csinált rólam a Prima-díj kapcsán. Nagyvonalúan rögtön le is töltötte a gépemre. Most egyeztettük, ezt a hármat, amit megtartanék, használhatom, betehetem az adatbázisba. F/2011/265,  F/2011/266,  F/2011/267

--- 2011. október 28., péntek ---

Egy középkorú úr éppen öltözik az ÉN szekrényemből, hogy belépek. Rászólok, ezért fegyelmi jár, és rábökök a fotómra. Ő lelkiismeretesen odahajol: - Ígérem, soha többet... de hiszen én nyitottam magának egy kiállítását! - No...?! - Bárdudvarnokon, a rendezők kértek föl... - Igen, arra nem utaztam le... Ilyenformán megismerkedtünk.

Olvasom az októberi Magyar Szemlében (cikk rólam is, azért a kezemben), hogy a szerző már bizton állítja, hogy az egész '56 szovjet rendezésnek indult. Ezt én 56 november negyedikén, vagy ötödikén tudtam már, ágyúzták a Körteret, vagy másfél napig pincében voltunk. Ott mondta egy első emeleti lakó, valami gyanús figura, már akkor autója volt, hogy jött vidékről 22-ikén, és alig tudott haladni a Pest felé vonuló szovjet tankoktól.
Jobbágyi Károly szerint az Andrássy úti telefonfülkékbe az NKVD / ÁVH helyezte el azt a rengeteg kézifegyvert a felkelők számára. Cikke szerint a provokáció lehetséges okai:

- A Szovjetuniónak az 1947-es párizsi szerződéa alapján az ausztriai kivonulás után ki kellett volna menni Magyarországról is, ürügy kellett.
- A XXII. kongresszus után a sztalinisták megrettentek, és bizonyítani akarták, hogy a reformok veszélyesek.
- Lehet, hogy Rákosi - Gerő egy provokáció ürügyén akart leszámolni a Nagy Imre szárnnyal.
- A Szovjetúnió egy esetleges nyugati beavatkozást ürügyként felhasználhatott volna Nyugat-Európa lerohanására. Az erre a támadásra vonatkozó haditervek 1989-ig léteztek.

Cikkében pedig Hoppál Mihály; hogy apja szovjet katonasebesülteket gyógyított, akik elmondták, már hetekkel ezelőtt elindították őket Magyarországra. Igaz, azt mondták nekik, Szuezbe mennek.

--- 2011. október 29., szombat ---

Mail a Nemzeti Galéria mai-osztáy vezetőjének.

Szia, legkedvesebb Istvánom! Most olvasok valami MNG – Szépműv. Múzeum összeolvasztásról. Mielőtt téged (mindenkit?) lapátra tesznek :-)), nem akarnál tőlem még egy-két képet befogadni? Választhatnál… ölel d.

Igaz barátomnak megküldtem megnyitóbeszédem tervezetét. Nem csalódtam benne. Átírom.

Hát, Deske, ennek az írásnak egy nagy érdeme van, az, hogy rövid.
A paradicsom-strófa fölösleges szószaporítás, megvilágosító példapárhuzamnak gyenge, és csak rólad szól. Mint ahogy a Zelkhez való viszony is. Tulképp az egyetlen igazi konkrétum a tárgyadról, hogy vannak benne gyengeségek. Még csak arra sincsenek méltatva, hogy külön-külön vedd őket.
Egyszóval a megnyitó beszéded eredetiséget pufogó szar.
Szeretettel

Katával délelőtt nagy reményekkel a Kiscelli Múzeumban az Anna Margit és Ámos Imre a Levendel-gyűjteményben - kiállítás. Felejthető, pedig. Viszont utána újra (meg újra) a folyosói kedves Derkovits - Ámos - Rippl - Nagy Balogh dolgokat, és még a nap is kisütött.

Hát ez is megérkezett. Elandalodtam. 1996, mecénási gesztusból 8 nap New Yorkban, múzeumozás nyitástól zárásig. És egy külön csoda: Brooklyn Múzeum. És abban is mi minden mellett az a Bierstadt-kép. Sokat meséltem róla, sokaknak. Azonnal terveztem itthon, hogy írok nekik, azt hazudva, tanítványaimnak mutatnám, küldjenek egy jó reprót. Nem szokásom, de ez valahogy elmaradt. És ma reggel eszembe jutott ez a szó: google. Újra látom a képet, persze kissé átfestettem a tizenöt év alatt. Az előtérben a nyerget nem találom, az indiántábor megvan, kis vízesés fölötti szivárvány nem látszik a képen.

Albert Bierstadt 1830-1902. A Storm in the Rocky Mountains, Mt. Rosalie, 1866., olaj, vászon, 210x361 cm. Olyan helyen függ, hogy tizenöt méterről is megnézhető. Fő erénye, hogy onnan is jó, közelről is. Hogy fejjel lefelé is jó lenne. (absztrakt képnek is). Sokat kéne mesélni róla. Most végre bekerült a MAGÁNMÚZEUM-ba, Heade és Pissarro közé..

--- 2011. október 30., vasárnap ---

A vasárnap az vasárnap, a hegyekben is. F/2011/268

Illyés Gyulát olvasom: Franciaországi változatok. Öt hét Párizs. 1946. [in: Szíves kalauz] Nagyon jó.
Ezt meg G1. találta:

Nyugat 1937. 9. Schöpflin Aladár: PEKÁR GYULA
…Elért mindent, ami külső díszt író elérhetett. Akadémikus lett, Kisfaludysta, Petőfi-társasági elnök, képviselő Tiszta István közvetlen környezetében, ellenforradalmi vezérember, államtitkár, miniszter, akadémiai pályadíjak nyertese. Többet világi becsvágy nem is tűzhetett maga elé. És mégis elégedetlen volt. Egyet nem tudott elérni, pedig azt akármelyik kopott, élhetetlen, koplaló költőcske feltűnése pillanatában eléri. Azt, hogy az írók ne előkelő vendégnek érezzék a maguk körében, hanem közülük valónak. Ebben az írók valahogy passzív módon könyörtelenek.

--- 2011. október 31., hétfő ---

Nem fogadta az infókat, hát szétszedtem, hogy megpróbálom megjavítani a 300 gigás kis winchesteremet, de közben eltörött a karikája. Majd ha kinyit, vennem kell a Mammut II-ben egy új korongot, aztán majd technokol rapiddal óvatosan beleapplikálni. De lehet, hogy jobb lenne kétkomponenses pillanatragasztóval.

F/2011/269. Vasárnapi séta Katával a Széchényi hegyen, közben üldögéltünk egy padon a réten, ahol a játszótér is, behúnyt szemmel sütkérezve az édes napsütésben. Váratlan egy erős férfihang, - nem zavarná magukat, ha itt egy kis tüzet raknánk?! Vasárnapi apuka lehetett? A nagy darab ember végtelen gyöngédséggel irányítgatta a szótlan, bátortalan és tétova kisfiút. - Fogd, erre az ágra szúrjuk majd a szalonnát! A kisfiú fogta. Hátizsákból valami parkettadarabok, újságpapír, alágyújtós. - De én félek a tűztől! - Az nem baj... erre is volt egy bíztató szó. A máglyácska megrakásába aztán lassan bele is kapcsolódott. Kata, anyásan, rögtön a nevén szólítva a gyereket, - nézd Karcsi, itt jó kis kéregdarabok... Nem hallgatott halk csitításomra, - hagyd őket, ez kettejük játéka...
Nem tudtuk meg, mi sikerült, mi nem, fázni kezdtünk, lassan fölkászálódtunk, és már hazafelé.

Az esti imában a Szűzanya oltalmába ajánlottam őket.

olvasók, 2011. október = 304940  = 4667 / hó = 151 / nap