102. levél J.-nek,
Le-Meux
VÁLINEWS
2003. SZEPTEMBER
Szept. 2.
Sikerült Miki első félévi tandíja, befizettem. Nagy kő esett le.
Kissé el vagyok szontyolodva. Nem azért, mert úgy találtam, mégiscsak négyes fokozatú tömörítés kellett volna a képfájloknak, és emiatt az 1600? 2000? kép méretezését ma újra kezdem. Több mint egy hónapja reggeltől estig dolgozom ezen (is). Másodszorra gyorsabban fog menni. Hiába, aki amatőr. Kezdek fáradni.
Hanem mert hajnalban arra riadtam, hogy hiszen a profi szkennelő képeim mellől lehagyta a ráfotózott szürkeskálát, azért is volt a színbeállítással annyi bajom. Ami nélkül nyomdai pontosság lehetetlen. No már most ők két és fél hónapot dolgoztak rajta. Meg merjem-e mondani nekik? Milyen formában? Kérjem az ötven legfontosabbat újra? Festménnyel fizettem. Sz. szerint természetesen kezdjék elölről.
Rémes.
Ami nagyon jó: Berény Róbert kiállítás nyílik a Hegyvidéki....Galériában (a XII. kerületé), Városmajor utca 16. (tel: 201-6607)
szeptember 5., péntek 6-kor.
Megnyitja Rockenbauer Zoltán.
Nyitva kedd, csüt, szombat 10 -18h., október 18-ig.
Nagyon szeretem ezt a Berényt. És nemcsak a Kapirgálót (a tíz legfontosabb magyar kép egyike). A csendéletei. A csöndet ilyen szépen... mint a Vermeer.
Most hazatelepült Amerikából lánya, egy idős néni. Hazahozott jó pár képet. Jó.
Szept. 3.
Tegnap este a Bartók 32 galériában a MÁS HANGOK, MÁS SZOBÁK (Az enteriőr ma) kiállítás.
A megnyitón negyven ismerős ember mosolygott egymásra.
Többen, gondolom, nem is fogják látni.
Istenem, mennyi munka van egy ilyenben.
Még egy kis katalógus is.
Bikácsi, Kazovszkij, Krajcsovics Éva,
Lóránt János, aki újabban Demeter is,
Szemadám Gyurka, Szüts, Vojnich és még néhányan,
akiket sajna nem ismerek, bizonyára fiatalok.
Mindenkitől egy kép,
Kárpáti Zoltán szervezte, gondosan.
Tőlem: Műterem 2002 (A/02/02) 60x60 cm
Szept. 4. csütörtök
Postán
megkaptam a nyári művésztelepünk katalógusát. Meglepetés. J., nem ismerős
ez a koffer? Még láthattad, legalább 25 éves. Év közben éjjeliszekrénynek
használom, az olvasandó könyvek meg a szemüvegem van rajta, az ágy mellett.
Eifert fotózhatta le még Győrben,
ott, a múzeumi szobában, amit műteremnek kaptam meg.
Hanem szkennelés ügyben teljes a vereség. Hogy a szürkeskála nem is kell a színbeállításhoz, és különben is a Kerepesi út túl hosszú meg drága az aszaltszilva. Hogy ők ezt jobban tudják, és miért nem szóltam előre.
Vagyis nem csinálják meg újra, amit elrontottak.
Mondom, én ezt értem. Ha egy képet húsz éve láttam, a diapozitív olyan, amilyen. Most hogyan állítsam be a színhelyességét?
Keresem a megoldást.
Mi lenne, ha MOST tennék a képek mellé darabonként szürkeskálát? Nem színhű, hanem olyan, amilyenre én korrigáltam most. Ez is én vagyok, a valóság része.
Öreg barátnőm pár napot bejelentés nélkül kihagyott. Ilyenkor az uszoda aggódik. Ma reggel a vízben megállítottam: Hallottam, maga már többet nem jön - hatásszünet -, merthogy visszavonult virgíniai dohányfarmjára...
-Tudja, gondolkodtam erősen... de a Lukács mégiscsak jobb...
Barátom telefonon kérdezte, hogy a neten hol nézhetőek meg a választható képek. Kezdtem mondani, hogy az OPUSZJEGYZÉK... és már a mondat közepén tudtam, hogy túl bonyolult az egész.
Így ezeket a képeket azonnal külön tettem, most jó.
Szept. 5. péntek
Tegnap Kata hatvan éves. Azt a régi áldást majd a vasárnapi ünnepléskor adom át. Meg elviszem októberben Izlandra, egy hétre. (Ez is képért.) Meg a kért 3 helyett 10 kiló krumplit hoztam.
Barátom mondja, a zenehallgatást nem a (gyengébb hangzású) CD tette tönkre, hanem a távkapcsoló. Nincs már: leülünk, és meghallgatjuk ezt a lemezt, hanem kapcsolgatunk.
Továbbra is teljes munka (élet) időben a képek tisztítása, rendbe hozása. Már az utolsó, a tizenegyedik újra szkennelt CD-n dolgozom. A kedves néző annyit kap, hogy a képek mérete megnő és színhelyesebb. Az itthoni, a raktárrész a fontosabb: a java 500 kép (benne grafika, fotó is) alkalmassá válik nyomdai reprodukálásra.
Szept. 7. vasárnap
Tegnap megvolt a D-day, négykor keltem, 11-kor kész, föl a Várba, s lecseréltem az összes web-képet. Nagyobbak és pontosabbak (lásd: MÚZEUM). Alkalmazkodnak a ma már általános 1024-es monitorállításhoz. Az egész 20 percig tartott, nehezen találtunk olyan gépet, amin keresztül be lehetett lépni a szerverükbe. Utána két óra: ott helyben a weben átlapozni a lecserélt 1999 ábrát. 50 hiba. Estére kijavítva.
Most egy-két napig fáradt leszek, gondolom. Még a 19 CD-t kell megírni, a megújult nyomdai felbontású képek. Aztán fölvinni a Nemzeti Galéria Adattárába.
Szept. 8. hétfő
Megírtam, végül a 19-ből 23 lett a CD, kész van. Még
néhány nap csiszolgatás. Például V. barátom lefikázta annak idején a Times Square-ren készült fotómat,
hogy klasszikusan kommersz (igaz)... De ma megcsináltam, pótlólag, mégis. F/96/11.(képnézésből vissza: egér jobbgomb, a
kép MELLÉ)
A mai postával, Püspökladányból.
...Segítségét kérném... Nincs a városban igazán megmutatni valónk... Nem lehetetlen és megvalósul az álmom... Arra gondoltam, hogy [városunkban] állandó kiállítást szervezek, melynek témája a szamár, a kiállítás neve SZAMÁR-ART lesz. A kérésem konkrétan az, hogy van-e Önnek a szamárról rajza, festménye, szamárról készült alkotása? Ha nincs, készítene-e ilyet?
Ebben a témában készült művét ideadná-e kölcsön, tartós letétbe, esetleg örökbe a püspökladányi állandó kiállításra?... Ha sok anyag lesz, vándoroltatni is lehetne...
Fogok válaszolni:
- Nincs szamaras rajzom.
- A kiállítás inkább generálice állatokról szóljon, ha mégsem, SZAM-ART vagy SZAMÁR-T legyen a címe.
(Ez utóbbi tanácsot megfogadták. szept. 19.)
Este megint a püspöki palotában, karizmatikus vezetők negyedéves találkozója. Megint - és hányadszor! - hogy öt mondatban mutassuk be közösségünket. Mondom, nevünk Fioretti, ferences indíttatásúak vagyunk. 18 éve találkozunk, nálam, hetente egyszer. Munkánk a közbenjáró ima, oltáriszentség előtt végezzük. Kedvenc süteményünk a csokoládé-gombóc.
Ez utóbbi mondat halvány fricska az olykor fölöslegesen emelkedett megfogalmazásoknak.
A találkozó végén sajnos rákérdeztek, hogy ugye jövök novemberben is. Mondom nem, ez nekem túl híg.
Ezt majd e-mailben (nem szabadkoznom, hanem) pontosítanom kell. Ugyanis keresik a helyüket, a feladataikat, amiben a Fioretti nem fog részt venni. Én sem, én már a kezdetekkor visszaléptem a vezetőségi szerepkörből. Így elég nekem a találkozó eredményéről egy hárommondatos összegzés. És ehhez három órát végigülni, tele vagyok munkával.
Szept. 9.
Bár eldöntöttem, még sincs teljes nyugalom, rohadt nehéz szakmai, végső soron etikai - világnézeti dilemma.
AZ ELŐZMÉNY.
Ugyebár ötszáz munkámat beszkennelték, ami a nyomdai reprodukcióhoz kell. Sokkal jobb minőségben, mint én ezt az itthoni gépemmel, annak idején.
1991-től minden festményem mellé odafotóztam a szürkeskálát (ami az egyetlen biztosítéka a színhűségnek). Ezt most figyelmetlenségből levágták kétszáz festménynél, a korábbiakon nem volt rajta. Így emlékezetből kellett azokat a munkákat is a komputerben színkorrigálnom, ahol adott volt a lehetőség az egzaktságra.
Így most 200 kép olyan, amilyennek most, 61 éves koromban elképzelem, hogy ilyen lehetett, vagy ilyennek szeretném, ha lett volna. Tehát rám jellemző, de hamis.
A LEHETŐSÉGEK.
Miután a cég nem vállalja, hogy a hibáját kijavítsa, saját költségemen kellene. 200 ezer forint és újabb néhány hét keserves munka. Nehezen vállalnám. Ellenérv, hogy nem szoktam félmunkát végezni.
Tehát újra csináltatni, vagy így hagyni.
PERSZE EZT IS SZÜTS OLDOTTA meg, pragmatizmusával. Hogy a legfontosabb 50 képet csináltassam meg, a többinél nem baj a pontatlanság, ha egyáltalán egyszer, valaha kinyomtatnák.
Most ez lesz.
De megkérdeztem még igazán-okos embereket a zuhanyozóban:
1. - Nincs mese, újra csináltatni, nem maradhat hamisan.
2. - Ezt is te csináltad, a te munkád, nem?! Vállalod, nem?! Akkor minden rendben.
3. Sőt ez még így érdekesebb, egy képnek negyven- és hatvanéves korban festett változatai. Maradjon!
Meg kéne még kérdezni Dévényit a Nemzeti Galériából. Tényleg, Pista, te mit szólsz mindehhez? A kétszázezret mintha nem is hallanád!
A diplomamunkámnál is ez volt. Kezdetben véletlenszerűen, aztán egyre vidorabban párhuzamosan három építésszel konzultáltam, végig. A terv nem lett jó, de az ellentétes véleményekből rengeteget tanultam. Kelet-Ázsia Múzeum a Városligetben, a föld alatt. Csak néhány óriás ferde üvegprizma lógott ki a földből, kristályszerűen, a belső világításhoz.
A lejárat helyét egy, a sztúpáknál szokott kőkapu jelezte. Erre Jurcsik azt mondta: egy torony nem torony.
Két hét múlva egy délelőtt tanáraink autóikkal elvitték az osztályt (tíz ember) egy piliserdei eldugott kis kápolnát megnézni. Csodálatos, román kori. Szrogh tanár úr odasúgja nekem: Egy torony nem torony?! Mire visszasúgom, ott a Jurcsik tanár úr, tessék megmondani neki!
Mire az angyali Szrogh, mosolyogva: Nem merem!
Esténként kevéske Petri. Szeretem.
A VÉGÉN
...
A félelem meg ne osztassék,
már csak azért se, mert én tényleg nem félek,
tehát nem lenne fair a play,
ha nem terülnék megadón
a semminek elébe,
ha nem úszkálnék „étvágygerjesztőként”
e gyanús lében,
s nem lennék ugyanakkor minden lében kanál,
mint a költők és filozófusok általában,
rágom úgyis magamat bévül mint a féreg,
de kifelé vagyok mint fán a kéreg,
vagy mint hüllőn a pikkely,
hülő hüllő, játszom
az életemmel, amíg lehet, amíg kell.
És hogy meddig kell, azt én döntöm el:
amíg a felelőtlen nyirkos, nyálkás, hanyag
lélekben található még
száraz és szárítható
táp- avagy fűtőanyag
vagy jobb híján épület-
alapozáshoz használható salak.
Janka, az egyik Robi-unoka iszonyúan féltékeny a még kisebbre.
Így gajdol:
Én vagyok a fógyerek (=főgyerek)
én ülök a hajóba...
Szept. 10., szerda
Idézik, azt írja Hauser Arnold a Művészet szociológiája lapjain: művészet csak ott jön létre, csak ott képvisel értéket, ahol igény van rá.
Kedves H. A., maga egy csacsi.
Szept. 11., csütörtök
Éjféltől kettőig fejfájás, ébren: öt új kép fotózása, délelőtt ugyanaz digi géppel, a biztonság okából.
Csendesebb már az élet, várni kell az ötven új szkenn elkészítéséig. Talán először idén biciklivel a Margit-szigetre, a szokott padra, ahonnét a Víztornyot is látni, meg a rohangászó kutyákat. Esterházy Szabadság... c. új cikkgyűjteménye, mozgalmas lehet ilyen olvasottnak, műveltnek, és dúsgondolatúnak lenni. Jó könyv. Két cikk rólam is.
Épp hazaérek, anyácskám telefonja, hogy a (88 éves) Margit néni órák óta a padlón fekszik, most talált rá. Hátizsákba a pizsamám, és pillanat tétovázás után az Esterházy kötet is. A kocsiban még észbe vettem, hogy most kórház, halál, a múltkor kölcsönadott Latinovits kazettát jó, ha ott rögtön megkeresem és zsebre teszem.
Ez lesz az első haldoklóm.
Margit néni, mint egy rongycsomó a szőnyegen, de beszél, mondja, csak elszédült. A hall ajtajánál fekszik, semmire se merőlegesen, természetellenesen.
Mint mikor Bakos Ildikó kiállítását rendeztük a Stúdió Galériában vagy húsz éve. Életnagyságú fabábúk, izületeik helyén csuklókkal. Szüts egyet ideiglenesen a sarokba támasztott, s az ferdén lerogyott a földre. Nyúlna érte, de rákiáltottam, hagyd úgy!
Ágyra emeltem, s hamarosan Illyésre tereltem a szót. Közben mellékesen csontjait végigtapogattam, medencéjét is. Negyed óra múltán két bottal ki tudott menni WC-re. Még a Híradót megnéztük közösen. Kíváncsi is voltam, a Szigetről hazafelé a Fő utcai katonai bíróság bejáratánál kommandósok álarcban, rendőrök felemelt pisztollyal, kék villogók. Aztán az épületből fejére húzott fehér csuklyával kivezettek valakit, s gyorsan rabkocsiba tuszkolták. Öt autó el, szirénázva.
Szeptember tizenegy. A torony okán is emlékezetes nap marad. Délben kaptam egy jelentős pofont a ZÉLETTŐL, ezt speciel nem érdemeltem meg. Bár. Mondják, nem lehet szűzen meghalni. Abban a japán novellában a halálra készülő öregasszony kővel ütögette ki a fogait, a helyzet iránti udvariasságból.
Szept. 13. szombat
Többé-kevésbé mindent meg lehet szokni, vagy legalábbis föl lehet dolgozni. Illetve kötelező. A fülem még cseng. Ezt nem fogom elfelejteni. Szeptember tizenegy.
Napok óta, ma estére fejeztem be: összehasonlítottam a 700 képem leírókarton-fotóját a monitoron láthatóval. Ugyanis ha a szkennelő netán elírt egy opuszszámot, a kép eltűnik.
Két hibát találtam.
Szept. 15., hétfő
Talán
tényleg az utolsó munkafázis, (holnaptól a győri félbehagyott képeket
veszem elő). Keserves volt látni a képek egyeztetése közben jó néhány igen
rossz reprómat. Most ezekből ötöt sikerült kijavítani. Újra kéne fotózni őket.
Ez például a fehérvári múzeumé.
Figyelem, Berény Róbert még nyitva (szeptember 2-nél a nyitva tartás), amit szégyellek -visszajeleztek -, a házszámot hibásan írtam, tehát Városmajor utca 16. Nem olyan rettenetesen jó kiállítás, de aki szereti, sok nagyon jó és finom részletet talál, amit másutt nem.
A szeptember 11- és 13-án említett baj: nagy. Soha nem fogok beszélni róla.
Nem akarok visszaélni a helyzetemmel, és nem akarom sajnáltatni magam, nem is én vagyok a főirány. Aki Krisztushívő, és rá szánja, kérem, mondjon el ez ügyben egy imát. Hiszek a hatalmában.
Félig-meddig csibészség, játékból a menüoldalon a fotókhoz föltettem egy dátumot: 1886.
Persze a kapott fotókra vonatkozik.
Szept. 16., kedd
Részletek egy hajmeresztő irományból, e-mailen jött, tegnap éjjel. Megjegyzem, szerző nincs megnevezve, se pontos forrás. Nem tudom, mit gondoljak róla.
...angolból fordítva 2002 jan. - dec...
A 2001 SZEPTEMBER 11.-I MERÉNYLETEK HÁTTERE, ÉS AZ AKTUÁLIS USA POLITIKA.
...
1. Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak.
Egy terrortámadásnál, a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik, és kinyilvánítja követeléseit...
Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet... A 2001 szeptember 11.-i merényletek után SENKI nem jelentkezett.
A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni.
Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.
Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni...
2. Gyanúsan gyors
háborús kedv...
3. Kétségbevonható
bizonyítékok (1.)
A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra:
Állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül a terroristáké, melyeknek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisé-szerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket..... mosollyal az arcotokon halljatok meg."
4. Kétségbevonható
bizonyítékok (2.)
Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna?
Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül?
5. A filmfelvételek.
...bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni.
A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera.
Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?...
7. Egy összehangolt
akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni.
1 órán belül 4 nagyhatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni...
8. Szokatlanul üres
repülőgépek.
Járat AA 077:289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)
Járat AA 011:351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)
Járat UA 175:351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)
Járat UA 093:289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)
...ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják... normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% ig üres.
Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (www.eirna.com)
A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton...
Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszútávú
járatként,
kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas
anyagi veszteséggel jár?
9. Körözött
terroristák nevei az utaslistán.
Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak... Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Többet közülük köröztek!
10. Mindkét torony váratlan
összeomlása.
A két torony összeomlását hivatalosan azzal magyarázzák, hogy azok az emeletek, amikbe a gépek becsapódtak, rázuhantak az alattuk lévő emeletekre... Ez a magyarázat nem indokolja, hogy miért zuhant össze az alapokig mindkét épület.
Erre azt mondják, hogy a felrobbanó kerozintankok megolvasztották az emeleteket tartó acélhornyokat. Ez az acélszerkezet 1300°C tól olvad meg.
Szénhidrogének, mint a kerozin, égés közben maximum 800°C -t érnek el...
A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben.
Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78.-emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek.
Pár perccel később a torony leomlott!
11. A tanuk
robbanásokról beszélnek.
...túlélő a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás... És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.....
Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.
12. Bizonyítékok
megsemmisítése.
Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították!
William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.
13. Előrelátó,
ominózus pénzügyletek.
2001 július 26.-án Larry Silverstein úr mindkét WTC torony bérleti jogát megszerezte. Ez nagyon előnyös kondíciókkal sikerült neki. Az ingatlanspekuláns Larry Silverstein azon nyomban 3,55 milliárd dollárra biztosította a WTC komplexumot, amely összeget a bónusz járadékokkal együtt be is fog kaszálni. 48 nappal azután, hogy megkötötte Eisenberggel a bérleti jogi szerződést, a WTC ből nem maradt más, mint egy hegy ócskavas és törmelék.
14. A biztonsági
rendszer hihetetlen meghibásodása a Pentagonnál.
...9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyósóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve. A francia szerző, Thierry Meyssan megjelent könyvében, melynek címe a „L’Effroyable Imposture“ – magyarul : A megrendezett terrorizmus (a könyv pl. Németországban megjelent a Kassel-i Defacto kiadónál www.edition-defacto.de) -, fotókat közöl a becsapódás helyéről a Pentagon épületében. A fotók mellett, az arányok érzékeltetéséhez, a Boeing gépet is megmutatja.
A Boeing szárnyfesztávolsága körübelül a háromszorosa a fotókon látható relatív szűk becsapódási lyuknak, mely a Pentagon épületén keletkezett! Máig vita tárgya, hogy találtak-e repülőgéproncsokat a helyszínen.
Tényleg egy repülőgép csapódott be a Pentagonba? Vagy esetleg itt is bombákat használtak? Ez mondjuk
megmagyarázná, hogy miért nem látta SENKI a repülőgépet. Na de akkor hol volt az a gép?
15. A titkos
Bush-Blair feljegyzések.
A tekintélyes angol újság, a "London Telegraph" 2002 október 8.-i számában nyilvánosságra hozott olyan információkat, melyek szerint az IRA több titkosított telefonbeszélgetést hallgatott le, melyek Bush és Blair között hangzottak el. A beszélgetésekben Bush elárulja titkos szándékait az iraki háborúval kapcsolatban, és azt is, hogy előre tudott a szeptember 11.-i merényletekről...
16. Ki húzott hasznot
a merényletek időzítéséből?
...Iszlám terroristák
számára 2001 szeptemberében elkövetni egy merényletet, a legnagyobb ostobaság
lett volna...
17. A Bin Laden
beismerő videó.
2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit állítólag US-csapatok véletlenül Jalalabad-ban találtak...
21. A WTC tornyok
szokatlanul üresek voltak.
A WTC tornyokban 50.000 ember dolgozott.
Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt...
22. Haszon a tőzsdén.
2001 szeptember 17.-én a CBS „60-Minutes“ c. műsorában a következőről tudósít:
Magasrangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreiből, röviddel 09.11. előtt eladták a légitársaságokban lévő részvénycsomagjaikat.
Szept. 17., szerda
Sokféle ábra volt már pihenőállásban a képernyőmön, egy Mária-ikon (ikon az ikonok között) aztán egy aranyló őszi fasor, ez a windows program kínálatából. Most Részlegvezetőm portréja került rá, az egyetlen kép, ami harminc éve az asztalom fölött vagy valahol mindig falon volt.
Íme, a Főnök Úr. Nem Picasso, hanem a másik, jó barátja (miért két szó?!). Meghalt 1963-ban.
Beindult az Iparművészeti Egyetem, Miklóst most a videósokhoz osztották be, csoportjuk megkapta az első feladatot. Az Amelie csodálatos élete c. csodálatos filmből bemutatnak nekik néhány kockát, azt kell két hét alatt fotón lehetőleg pontosan rekonstruálni. Helyszín megválasztás, hasonló régi autó beszerzése, a színek, ruhák, a kamera helyzete. Remek.
A filmet véletlen ismerem, Mike vetítette le a múlt héten a családnak, Kata születésnapi ajándéka kiegészítéseként. Ugyanis PC-jén DVD lejátszó is van. A 120! giga kapacitása már telített, filmeket tárol. Az én egész nyomdai oeuvre-archívumomat biztonsági tartalékként rá akartam tenni, 12 giga, nehezen szorított helyet számára.
Mindenesetre megvan a profi gépe az alkalmazott grafika stúdiumokhoz. Remélem, már csak egy radírt kell venni.
Zuhanyozás közben megkérdeztem a féllábú nőgyógyászt, hogy régóta izgat, vajon így könnyebb vagy nehezebb gyorsúszni?!
Aztán elbeszélgettünk.
Szerda este. A szeptember 11-én először említett nagy baj minden realitáson átlépve ma elmúlt, megszűnt. Köszönöm, aki imával segített
Szept. 18.
Reggel nyitom a gépet, rám néz Braque avval a ronda agresszív fürkésző tekintetével. Máris a teljes reménytelenség. Harmadik napja festek, pocsékság. Valami mással kéne eltölteni az időt.
Viszont sikerült az utolsó fekete úszódresszt is kiirtani a Lukácsban, legalábbis öreg barátnőim körében. Hogy az már mindegy-re az volt az érvem: de én látom!
Délelőtt az A/03/29 kapirgálása, még Győrben kezdtem, ezt is, a nyáron.
Délután Kárpáti Tamás megnyitóján. Kötelező megnézni. Aulich utca 5. Tözsdeügynökség utcáról nyíló galériája. Nyitva hétköznap 8-5-ig, Zár: okt. 31.
Aulich utca: a Szabadság térnél, amerikai követség. Metro: a parlamentnél.
Szept. 19. péntek
Kínlódom vele, az A/03/29-es kép világos, hogy középszerű akar maradni. Tegnaptól fejjel lefelé fordítva festem, ha így marad, senki sem fogja a minőséget nézni, soha többé, csak hogy hogy is van ez?! Pedig ez fölülnézet, egy iránypontos perspektíva, csakugyan nincs fönt és lent. A kép címe Műterem az égből nézve -lehetne. Kurvaság, olcsó ez a megfordítás. Vagy tízévenként ilyesmi is megengedhető?!
Ez a legkeservesebb, a középszer. Vagy csak megint a (háromhavi) feszített és mostanra jól elvégezett munka - nem öröme - csömöre.
A fejem is fáj. Próbálom sajnálni magam. Valami alaktalan nosztalgia, valamiből nagyon kimaradok. Az utolsó aranyló őszi napok.
Hogy miabüdöstúrónakrohanokénittfolyton?! Egy hónapja alig voltam utcán is. Sportzsákba egy pokróc, meg fiatalkori tengerész-regényem, a Wandelaar kapitány. Aztán kocsiba, ebéd utáni alvás az édes Harangvölgyben, majd félkönyéken a regény. A fák fölött a Pilisig ellátni. Napsütés, csönd, alkonyat.
Ezt nem tudom megteremteni magamnak, szinte soha, az oldott nyugalmat.
Végre!, nagyon sajnálom magam.
Szept.
20. szombat
Unokák fotózása, J., csak neked!
Még öt felvételt megnézhetsz (lásd FOTÓ, a 2003-as évnél),
idén mást még nem is fényképeztem.
Nagyobb fegyelemmel ezekből is szelektálni lehetett volna.
Öregszem.
Ez Piroska, ez nem nyafogós,
ez tökös kis csaj lesz.
Ami nem tetszik neki, földhöz vágja.
Rengeteg taknyot szedtem le az arcáról,
Photoshop programmal.
Délben pedig egy színes HP nyomtató vásárlása a Belvárosból,
sikerült egyedül beüzemelnem.
Zsófi rögtön kapott néhány nagyítást kisdedeiről.
Ebben
is elbizonytalanodtam. Azelőtt nagyon ragaszkodtam a fekete-fehérhez.
Talán a meleg színek által tényleg többet mond a színes
változat.
Szept. 22. hétfő
Tegnap kirándulás
Csobáncra, Kata is jött.
Próbálgatom ezt a vacak digitális gépet, mire jó, mire nem. Pedig 160 ezer
volt.
Kellene persze egy
profi gép, cserélhető objektívekkel, és ami nem gondolkodik egy-két másodpercet
exponáláskor, ami tűrhetetlen.
(képnézésből
vissza: egér jobbgomb, a kép MELLÉ)
15 fotó, egyet megtartottam. Inkább csak jelzi (számomra) a naptól
ragyogó erdő őszi pompáját.
Este aztán négy órán
át kerestem egy programhibát a
gépen. Nem is lett volna baj, csak elfelejtettem, hogy van és hogy hogyan kell
kibekkelni. Nagyon nehezen találtam meg, a formális logika játéka, egyre
szűkítve a lehetséges hibaforrások körét. Egy táblázat nem tudott aktivizálódni
ugyanis, hiába frissítettem. A legvégén derült ki, hogy ez csak az utolsó két
sorra vonatkozik. Akkor már könnyű volt. Most figyelmeztető feliratok, ez
többet nem fordul elő.
Avval a pimasz fehér LEHET szóval a menüoldalon fölhívtam a
figyelmet, hogy az eladható képeim egy csokorban is megnézhetőek. De az
áttekinthetőség; muszáj volt ezeket külön táblázatba tenni. Így viszont nekem
jóval nehezebben kezelhető a rendszer.
Ma végre megtaláltam
a megfelelő címet, s újra össze lehetett fésülni a két lajstromot:
KÉPEK GYŰJTŐKNÉL / VÁLINÁL
Milyen egyszerű. Három hónap kellett kitalálni. A per jel mise közben jutott eszembe.
Bohóckodás fölfüggesztve. Pedig néha rám férne. A kép
tegnap ilyen volt tegnap; A/03/29, ma 11 órakor így néz ki, újra a talpán áll. Jól
meg is csiszoltam. Ettől kissé gazdagabb, bocs.
Szeretek beszélgetni
Gézával a klubban az állományvédelemről,
a Széchényi Könyvtár igazgatója volt, és ez a szakterülete. Mindkettőnket
érdekel a digitális adatok jövője. Náluk ez nem tréfa. Az ő szigorú normájuk
szerint egy CD élettartama 20 év.
Tehát adatvédelem.
Hogy lehet a mi
fájljainkat 30 év múlva elolvasni? Html, jpg, tif, java scriptet használok,
állítólag ezek maradnak.
Meséli, három út
lehetséges:
1./ Az eredeti
szoftver- hardver rendszer megőrzése. Gyakorlatilag egy műszaki múzeum
kiépítése és fenntartása. De már most hiányoznak régi rendszerekre vonatkozó
adatok.
2./ Emulációs
(utánzó) stratégia, a ma és a jövő gépeire olyan programok készítése, amelyek a
régi hardvereket és szoftvereket emulálják, azaz úgy csinálnak, mintha a régi
számítógépes környezet maradt volna fenn. Itt a nehézséget az emulációs
szoftverek készítése jelenti. Ezekhez a régi rendszerekre vonatkozó
információkat is tárolni kell, időről időre felfrissítve.
3./Migrációs
stratégia: az információs forrást egy korszerűbb rendszerre, hordozóra viszi
át. Ez a konvertálás adatvesztéssel járhat, és időnként újra meg újra meg kell
ismételni. Szélsőséges esetben ez az új hordozó papír vagy mikrofilm is lehet.
Ezt tekintik a legreményteljesebb megoldásnak.
Az bizonyos, hogy
különösen a felelős nemzeti könyvtáraknak költségvetésük mind nagyobb részét
kell majd adatvédelemre fordítani. Rengeteg pénzek.
Szept. 23. kedd
Barátom lemarházott a múlt keddi (szept. 16) Word Trade Center
tragédia kapcsán lejegyzett 22 ponttal kapcsolatban, hogy ezt valamennyire is
figyelemre méltatom. Hogy 2500 ilyen momentum forog még közszájon, mint mindig
ilyenkor, és hogy melyik ebből a valós, nem lehet tudni. ÉS nem lehet ezekből
semmilyen következtetést levonni.
Lehet, hogy igaza
van.
Naponta észreveszem ezt a két sort a Benedictusban, szent Jánosról
mondja a próféta:
...hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek
lépteiket pedig a béke útjára vezérelje...
Halálos homályban. És: ülnek. Nagyon absztrakt. Nagyon jól el tudom képzelni. Mint egy színpadi jelenet egy Sartre drámában.
Rémlik, ő írt egy
ilyet, ami a pokolban játszódik. Ülnek körben, gyűlölik egymást és veszekednek,
az egyik leszúrja a partnerét, de persze minden megy tovább.
Este kaptam egy
korrigáló e-mailt. A fenti idézet
tényleg Krisztusra vonatkozik. Most elolvastam Lukács elején is a Benedictust.
A szöveg előzménye zavart meg, hogy az öregúr a fiáról beszél, és a strófa is
így kezdődik, hogy TÉGED PEDIG GYERMEK. A mondat közepén vált irányt
(célszemélyt).
...Téged pedig, gyermek,
a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,
mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,
hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük
Istenünk irgalmas szívétől
(ez még mindig a fia, János)
amellyel meglátogat minket
felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek,
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje...
Most vásároltunk 4 ceruzaelemet, egy akkutöltőt, egy hűtőszekrényt, egy pulóvert két nadrággal és nyolc leveses csuprot. Az ilyen gyarapodás engem kényszeresen mindig az elmúlásra emlékeztet.
Igaz, nemcsak ez.
Szept. 24. szerda
Ez a Mélytengeri mű (képnézésből vissza:
egér jobbgomb, a kép MELLÉ) terem (A/03/27) most kész. 80 x 80. Mennyire
doktriner, dohos és dosztojevszij ennek tükrében az előző.
Szept 25. csütörtök
Még? félárbócon, így úszás helyett balra végig a folyosón, át
a másik szárnyba. A szárazgőzben üldögélő ismeretlen publikumhoz (szemüveg
nélkül csak halványokkor foltokat látok, kevés krapplakk lazúrral) két kérdést
intéztem: Sajnálatos módon kidobtam Kata néhány gyűrött konyhai dekorációját.
Hol lehet Pesten plakátot kapni?
A válaszok:
-A Lengyel Kultúra
boltja, az Opera Antikvárium, a Széchényi Könyvtárban készítenek színhű kópiát,
a Szépművészeti Múzeum pincéje, a Nemzeti Galéria boltja, a Home Galéria
csinált a múlt hónapban egy plakátkiállítást...
A második:
2100 mAmperes akkus
ceruzaelemeket használok a digitális fényképezőgéphez. Mármost a leírás szerint
az elemeket a teljes lemerülés után kell tölteni. De fotózásnál ezt kivárni
életveszélyes, éppen annál a felvételnél döglik be... Tehát szeretnék építeni
egy kisütő szerkezetet, tudom, hogy létezik ez a műfaj. Valami ellenállást kell
beiktatni, gondolom.
A válasz: A kisütő
szerkezet hamar tönkreteszi az akkut. Inkább hamarább elemet cserélni,
legfeljebb 15 %-kal rövidebb lesz az élettartama.
A zuhanyozó előtt lelkesen integet a rektor úr: Tegnap három
szép Váli képet láttam...
Csak szép Váli kép
van, felelem hűvösen.
E percben jött ez az e-mail. Nó komment. Angyali.
...Sokat hallott az ember ideológiák születéséről, fénykoráról,
hanyatlásáról,
végül bukásáról, ám - idealista és naív lévén - kételkedtem abban, hogy
amit klasszikus műveltségünk "az alfa és ómega" aspektusában ez
utóbbinak
nevez, nos, az nem érheti el kedvenc médiuminkat, a világhálót soha. Egy
meggondolatlan és hirtelen kattintásom azonban romba döntötte minden eddigi
elképzelésemet... Tekintettel eddigi foglalkozásomra, mely igen erősen kötődött
a web kínálta lehetőségekhez, nem lehetetlen, hogy látva e szörnyű lapot
fiatal és ifjú házas létemre mégis szerzetesi magányba vonulok.
Ölel szeretettel:
Á.
(azelőtt webmester)
És a két mellékelt fájl (nem kell félni, nem vírus): a szöveg, majd utána a kép, (amit én kaptam, ott a teljes háttér fekete).
Szept. 26., péntek
Ez
a tegnapi fotó valószínű az utolsó,
a digitális gépet kiemelhették Miki tarisznyájából a villamoson. Memóriakártyával, vagy 180 ezer.
Udvarunk, innét, a hatodikról.
Délelőttönként a harangszó előtti fél órában a Kossuthon megint Bartos Rozália visszaemlékezései. Hétfőn folytatják.
Hét év után ismétlik: Egy sokat emlegetett házasság meztelen igazsága, Básti Juli olvassa föl, nagyszerűen.
...Hogy az ő drága ura őt fölvitte Bécse, majd otthagyta egy laktanyában, pénz nélkül, és hazautazott Pestre. Hogy az ő szeretett ura kirúgta szoptatás közben alóla a karosszéket, és ezért az ikercsecsemők meghaltak. Hogy azt a sétapálcát bársonyba göngyölve őrzi, amit a szegény ura eltört az ő fején...
Szegény ura, Vajda János, a költő.
Olvastuk a könyvet, reveláció volt. Földényiék azt mondták róla, ez az igazi irodalom, nem amit Mikszáthék összeanekdotáznak. S aztán a fordulat: egy irodalmárnő többéves munkával bebizonyította, hogy az iromány vaskos hazugságok halmaza. Hogy az asszony nem zárdából jött szűz, hanem Pest egyik prostituáltja volt, hogy időnként titokban vidékre utazott gyerekét meglátogatni, nem lehettek csecsemői Vajdától, stb.
Hallom, hogy az egyház Vajdát elválasztotta asszonyától, már ez is gyanús.
És mégis.
Fene egye meg, most is megrendítő. A mindennapok leírása nem lehet mese, vagy a nő zseni. Hogy Vajda végbele kijött, három hétig feküdt, addig neki mindennap finom húsokat, kímélőt főzött, de magának csak rántott leves jutott. Aztán fölkelve, ura vendéglőbe ment, onnét zsebében a hús bőrkéjét hozta haza neki, majd bement a szobájába és magára zárta az ajtót, stb.
Igen, életszagú, megrendítő.
Szept. 27., szombat
Vettem egy tök jó nadrágot, az elágazásnál ügyes szabású, ösztönösen nagyobbat lépek vele. Most hamarább érek oda. Mindenüvé.
Délelőtt egy méltatlanul elfeledett nagy művészről szóló, a régmúltban elmerült elemzést gépeltem be az Élet és Irodalomból, a munkát csak pillanatra szakítva félbe, míg becsengettem a műteremszolgát, mivel vércsokoládészintem a kritikus szint alá zuhant.
Az írásban ilyen mondatok vannak:
amely a kiváltságtudat és az alázat törékeny egyensúlyát meg tudja teremteni. Ennek a létrehozása pedig egyértelműen irodalmi teljesítmény is: Váli prózája rendelkezik olyan karakterjegyekkel, amelyek egészen sajátos státust biztosítanak neki a mai magyar prózában
...külső eseménytörténet alárendelt szerepét a lélekben lejátszódó folyamatokhoz képest. Ennek a megírására pedig mindezidáig, ezen az írói színvonalon, senki nem volt képes. Váli Dezső önértelmező kötete tehát - ha szabad így mondanom
(vissza a linkből: egér jobbgomb)
S így, hosszan, egy 1997-ben megjelent kötetről...
A fentiektől kaptam kedvet. Ó boldog-ártatlan hiúság! Csináltam most a 07. KÖNYVEK -nél egy fejezetet: ÍRÁSOK KÖNYVEIMRŐL; Esterházy, Nádas, Margócsy, Szilágyi Márton, P. Szűcs, György Péter stb., újságcikkek és könyvajánlások. A kiadott CD-ROM-ot is belevettem. (Ez azóta megszűnt, minden írás az ÍRÁS alatt. 2004.05.)
Szept. 28. vasárnap
Két hónapja van egy jó mondatom. S azóta forgatom, leírjam-e: Farpofára hízom, vagy mi?! Arról, hogy újabban minden szorgos WC-papír használat ellenére - alsónadrágom időnként barnacsíkos lesz, egyáltalán nem illik beszélni. Pedig.
Az ok türelmetlenségem, mégiscsak, vagy öregedési zavarok? Foglalkozni kell a problémával.
Szept. 29. hétfő
SMS jótanács érkezett a fenti problémával kapcsolatban:
A megoldás szárnyas betét, vagy két réteg WC papír, vagy kedvetlenül és keveset enni...
Az SMS vétele után a 3310-es Nokia mobilom kiírta:
TÖRLÉS?
És ez a megoldás.
Találtam
egy számomra sokat mondó képet. Sajnos a festőt nem ismerem: Oroszy István
(helyesen: Csaba!). Annyit tudok róla, hogy fiatal, hogy 2000-ben Pécsen
volt kiállítása.
Dr. Merics Imre neves tormási állatorvos vendégházában sok időt eltölthetett, mert vagy 50 képet hagyott az orvos műgyűjteményében. A gyűjtemény katalógusából vettem a képet,
az adatokat:
A hóhér háza 2000,
olaj, vászon, 65 x 64 cm.
Nem tud valaki nálam többet a festőről? Aki így rajzol meg a kutyát, az nagyon akar valamit elmondani.
Szept. 30. kedd.
Kaki ügyben köszönöm a jó tanácsokat!
Bevallom, a gond nem ekkora.
Csak a kulcsmondat szépségének nem tudtam ellenállni: Farpofára
hízom, vagy mi?!
Vége. Tegnap begépeltem Földényi 10 évvel ezelőtti És-cikkét is. Baromi hosszú, szerencse, hogy végig rólam szól.
Egy barátom, aki úgy született, hogy már mindet tudott, kisegített emilben:
Oroszy: nem István, hanem Csaba
Zalaegerszegen született (1967.)
Pécsen Keserü Ilona növendéke volt.
1999-ben az Ernst Múzeumban is volt kiállítása
De kár, hogy nem láttam. Én meg mit angol hidegvérkedek itten, a franc egye meg. A kép nagyszerű. Sőt: nagyszerű!
Szüts
valami igazán váratlant. Nem jó a kezdés. Ez úgy hat, mintha én régtől tudnék
valamit, amire ő most rájött, valamit megtalált. Pedig. Hogy is mondjam.
Jó képeket fest.
Fontos képeket fest, sorra.
A megváltozott technika (ecsetjárás), a színvilág és az atmoszféra (téma) hármasa összecsattant, mondhatni interferencia. Érzelmi gazdagság, vajh mi okozhatta.
Szívbemarkoló.
A Kiscelli Templomban azért lesz nehéz a novemberi nagy kiállítását megrendezni, mert ezek... mi közöm hozzá.
Csak a szerkesztői arányérzék akadályozza, hogy mind a négyet, amit átküldött, föltegyem.
De azért megnézhetőek:
(képnézésből
vissza: egér jobbgomb,
a kép MELLÉ)
A képcímekkel nem értek egyet,
nem közlöm,
hátha még megváltoztatja.
Rá kell kapcsolnom, romlik a net-látogatottságom.
E hónapban csak 768.
El kell kezdenem valami kémregényt, folytatásban. Ahogy a Nyugat; második évfolyamában,
1909-ben éppen október elsején kezdte egy fiatal tehetséges író regényét (népszínművét) folytatásokban közölni: Móricz Zsigmond / Sárarany.
Bizonytalanul 1911-re emlékeztem, muszáj volt megnézni a reprintet, néhány évfolyamot kiadott az Akadémia Kiadó. De abban nem találtam meg hirtelen. Akkor a gépbe a teljes Nyugat CD-t..., az rögtön megmondta.
(Az Arcanum kiadó munkája, kapható. Hihetetlen érték.)
Ennek kapcsán beleolvastam ebbe is, 1910. június 16:
A régi üres Műegyetem második emeletén, hat-nyolc kopár terem falára függesztette C s o n t v á r y vagy ötven festményét.... Legtöbb képe a panorámafestők alkotásaira emlékeztet, néha viszont nagyra növekedett, kimagyarázhatatlan rejtélyességű giottesk (groteszk?! VD.) oltár-predellákon födik el fél a várost a vizesvályú peremére telepedő óriási, kísérteties hollók. (Pista, ezt nem láttam. Te tudod, ez melyik kép?!).. Látjuk az Akropoliszt holdas éjjelen, majd fehér villanyfény világít be az erdő mélyébe.
Csontváry mindent lefest, ami elé kerül. Most évek óta műtermét festi. A mindennapos voltánál fogva unalmas jelenségektől éppen olyan kevéssé riad vissza, mint a különlegességük miatt természetellenesen ható véletlenektől. Utánozza a természetet ott, ahol az legkevésbé tűri el az utánzást... a részleteket sohasem hanyagolja el, a sokféleségben nem igyekszik rendet teremteni...
Az utánzás a célja, a megtévesztő utánzás. Szinte megható türelme, kitartása, ha nem is értékes a cél és kilátástalan is a küzdelem. Láthatólag örül minden kis lépésnek, ami előre viszi. Gyerekes örömmel eljátszadozik a perspektíva törvényeivel és elárad rajta a rajongás, ha kigyullad valamelyik színe. Amellett mintegy újra fölfedezi magának a legegyszerűbb, legközkeletűbb eljárási módokat is. Egész technikája nagyon kezdetlegesnek, roppant elmaradottnak látszik és mégis néha érthetetlen ügyességek sikerülnek neki. Az alkonyatba bevilágít egy ablaksor úgy, hogy szinte keressük a gyertyát a kép mögött, hullámok gyűrűznek lassan tova, vagy a giccs-festők által ismert itáliai alkonyat egyszerre teljes pompájában ragyog felénk....
Festésmódja egészen primitívvé lesz, amikor exotikus, délszaki országoknak különös tájékait és különös szertartásoktól összegyűjtött embereit vonultatja a szemlélő elé. Egy-egy szín, egy-egy folt valahogy Gauginre emlékeztet, egy olyan Gauginre, akinek látása stilizálatlan maradt...
Feleky Géza
(Vigyázat, CSAK EGYETLEN mondat a saját toldalék.)
Előtte pár oldallal meg ez:
Vannak írók, akiket elszédít a paraszt bölcsessége és adomázó vénája, s ha parasztot látnak, okvetlenül kierőszakolnak belőle valami jóízű paraszti furfangot vagy adomát. Tárcáik sem egyebek, mint ilyen bő lére eresztett falusi furcsaságok, adomák. Ezek közé sorolom Tömörkényt is...
Kuncz Aladár
És vége is a szeptembernek.
Szép időnk volt.
Munkás hónap volt.