VÁLINEWS   141. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2006. december
 

● 2006 december 1. péntek

Opuszjegyzékemben ilyen botrányok:

Kiscelli Kastély, Budapest
Kiscelli Múzeum, Bp.
Budapest, Kiscelli M.
Budapest, Kiscelli Múzeum

Persze, hogy nem érti az a szegény készülő adatbázis. (Napok óta) reggel 4-től, hogy ez a 291.932 (mai) adat végre rendbe kerüljön, valamelyest.
A mai reggel folytatása is szerencsésnek mondható. December egy, én kaptam a 0002 sorszámú uszodabérletet (150 ezer, el lehet osztani a napok számával, mínusz alkotóház), s mikor éppen elszontyolodtam volna, közölték, hogy az egyes számút visszaküldik, mert selejt.
Hazafelé aztán végre mellettem el a 2020-as számú Combinó, aminek létezésében már-már kételkedtem. 23-ig minden van, és volt, de ez nem és nem (idézet: Várady Szabolcs). Zárójelben; legjobban a 2017-est kedvelem, az valahogy emlékeztet gyerekkorom 18-as villamosára.
 

Ez a Szüts engem elfelejtett, lenullázott, kitörölte az írmagomat. Is. Mert mit találok ma reggel:

Szüts honlapja 2006.11.21.: http://szm.hu/aktualis.php?wg_cms_cat_folder=aktualis&subcat_id=0

…Több mint harminc éve találkoztam először ezzel a képpel egy angol nyelvű művészettörténet könyvben, emlékszem fekete-fehér reprodukció volt, alatta pedig valami interjúféle… A szövegből kitűnt, hogy a kép eredeti címe Utolsó Vacsora volt, és Veronesét beidézték miatta az inkvizició bírósága elé...
Sokszor elolvastam már ezt a “kihallgatási jegyzőkönyvet” (teljes terjedelmében elolvasható a 2000 folyóirat honlapján: www.ketezer.hu/menu4/2002_12/veronese.html: 

„…Ahogyan a SS. Giovanni e Paolo konvent priorától, a nagytiszteletû atyától tudom, akinek nevét sajnos nem ismerem, a nagyméltóságú urak azt rendelték el, hogy a képre a kutya helyett egy Magdaléna-figurát festessen velem a prior. Erre én azt válaszoltam, hogy boldogan megteszek mindent, ami a magam és a festményem becsülete érdekében szükséges, de számos okból � melyeket, ha arra lehetõséget kapok, bármikor szívesen kifejtek � nem látom be, hogyan illene a képre Magdaléna alakja….” (Fordította: Nagy Mónika) 

VD. honlap, 1978-as szövegem: veronese.htm:

„…Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe…”

 Alkalmi fordításom, fölolvastam Szüts Miklós Vác., 1978. ápr. 28-i kiállítás-megnyitóján.
Idézet: Painters of Painting. Selected by Eric Protter;
The Universal Library Grosst & Dunlap New York 1963., pp. 55-58
Kedves könyvem volt, mindaddig, amíg oda nem ajándékoztam Ildikónak, a feleségének.

Olvasom, Vlagyimír Uljanov
mint vette észre a küldönclányka
csizmáján a lyukat,
és utasította telefonon
igazgatóját
új lábbeli kiutalására.

Kiutalás.
Ezt magam is tapasztaltam,
vagy hetven évvel
a Nagy Forradalom győzelme után.

Észak Korea, 1984,
ahol első lelkesedésemben
rizshéjat akartam volna venni,
mert elmagyarázták,
mennyire egészséges a kispárnába.
Aztán kiderült,
munkahelyi elosztás,
boltban ilyesmit nem árulnak.

 

 

Hanem
ez a Reich Károly
hogy rajzol
ebben a Lenin-könyvben,
milyen ízzel.
Így jellemábrázolni
néhány vonallal.

Ugye, nem lehet
ezeket a hősies bátyuskákat
nem szeretni?!
Most éppen
mennek rendbe tenni
a falu bekötőútját.
Leninnek szánt
szülinapi ajándékként.

 

 

És a rajzi kultúra.

Teljességgel
mellékesen
micsoda
ritmusok.

 

 

Mikica 1988,  5 ½ éves

(fáj a lába) "Vagy meszesedik a térdem, vagy korhad. De lehet, hogy csak növök."

 

● 2006 december 4. hétfő

Engem is beleszámítva  most öten dolgozunk a honlapomon. Talán még két hét. Reggel három óra alatt háromszor láttam a 2020-as Colombót. Tehát biztosan van. Gábor üzeni, hogy Kazinczy 1791 január hetedikén morgolódik a Tudományos Akadémia falállításának késedelme miatt. Pedig akkor hol volt még az:

Láttam azon lépésekből, melyeket Pesten létemben hazánknak legböltsebb fijai a mostani nádor ispán unszolására a Magyar Tudós Társaságnak alkotása eránt tettek, hogy ez a köz ditsőségre s haszonra tzélzó munka felállani nem fog, új plánum kidolgozásához fogtam...
Nevezem ezt a társaságot a Magyar Liget Pásztorainak. Ennek örökös fő pásztora hercegséged  / Batthyány-Strattmann Alajos/. Örökös fő jegyzője: én...   nézzük a pásztorok rendét, ezek három karra osztatnak:
1. A  legelők, így fognak neveztetni az író tagok;
2. a védők, ide vétetnek hazánk azon nagyjai, akik nem írnak, de az irókat segítik;
3.a gyönyörködők /dilettanten/, pl. asszonyságok, akik nyilvánosan jeleit adják, hogy érzékenyek nyelvünk szépsége eránt. A férfijak hunnus, avar s régi magyar nevet, az asszonyok nymphák s görög római asszonyok neveit kapják...

● 2006 december 6. szerda

Deske! Az MTA elözményei: Richelieu biboros 1635-ben alapitja a francia akadémiát. Nálunk Bessenyei volt az úttörő: 1781-ben. Kazinczy sürgette 1791-ben. 1827-ben csak törvény született, az épületre még sokáig kellett várni. Bessenyei: "Ha egy nemzet nem képes a tudományoknak anyanyelven való birtokba vételére, menthetetlenül lemarad a haladottabbakhoz képest." Ötven évvel később sikerült a Magyar Tudós Társaságot (a MTA ősét) létrehozni.

Deske! Miért áll honlapod? Tovább bányászom az akadémia történetét. Jellemző - hogy a végre megalakult akadémia nyelvtudományi osztályába Kazinczy be sem került. A történeti osztályba sorolták. Toldynak, a két Kisfaludynak - akik átvették az irányítást - alighanem elegük volt belőle. Kazinczy kárpótlása: ma sokkalta többet emlegetik, mint  Toldyt és a Kisfaludyakat együttvéve: G1


Köszönöm Gábor! Áll a honlapom, mert dolgozom, mint egy állat. Semmire nincs figyelmem, bocs. Sajna hamarosan kész leszünk. A telefonkönyvem - gyűjtők és gyűjtetlenek címjegyzéke - e csoportok egyikére, vagy BÁRMELY elegyére tudok majd keresni. Ezt csak én látom, hogy el ne bízza magát a jónép:

lakcím él: 0 - 1
személy él: 0 - 1
email van: 0 - 1
lakcím titkos: 0 - 1
személy titkos: 0 - 1
telefonszám mobilon is: 0 - 1
képtulajdonos - vagy az összes név
csak a nevek - vagy a birtokolt művek jegyzéke is
csak külföldiek
csak a belföldiek
és most csinálok még egy oszlopot, kiállításmeghívót kap - nem kap. Mert például a HAJTÁS PAJTÁS  nem kap. (Címjegyzékem 2580 sor, de minden kép új sorban van, úgy lehetett megírni a programot.)

És a látszat ellenére ennek van is valami halvány értelme. Például a mobilom fél éve lenullázódott, minden adatával. Aztán. Egy csomó névről fogalmam sincs, kicsoda; a hozzáfűzött magyarázatot is el kell olvasom. Most rászánom az időt végigrágni, ki a meghívandó. A HAJTÁS-PAJTÁS nem. Aztán. Szeretem a kiállításmeghívót személyessé tenni. Erre szoktam helyet is hagyni a kártyán - filctoll. De ha kevés a pénz, az emailesek postán nem kapnak ezentúl. Magyarázzam tovább, vagy elhiszed?!
Csinálni mindenesetre jó.
 

A Volksbank Galériájában,
Istenhegyi út 40,
dec. 8; péntektől
Radák Eszter,
Soós Nóra és
Varga Patrícia Minerva
kiállítása.
Érdemes lesz megnézni.

21-es busz, Orbán tér,
(február 25-ig,
rohadt komplikált időrendben:
hé- sze - csüt: 10.15-19.51,
kedd - pé: 7.45 -13h).

A meghívón
Minervához írt
laudációrészlet;
egyre fokozódó figyelemmel olvastam,
a végén kiderült, Szüts írta.
MEG VAN ÍRVA:

 

Mit fest egy festő?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a mű/alkotás: főnév, Művészi alkotás. És most figyelmezzetek: utána kis hullámos kötőjel: mű~anya fn áll (azaz állattan): Berendezés, amely alá a géppel keltetett csibék bebújhatnak melegedni.

Úgy érzem közel járunk a keresett igazsághoz, de haladjunk csak szépen, menetelesen: mit is tart a közfelfogás a festőkről? A festők későn kelnek, szemben mondjuk a mosónőkkel, akik ugye korán. Padlásszobákban tüdőbeteg varrólányokkal duettet énekelnek. A festőknek mindig piszkos a körmük, többnyire ápolatlan, zsíros a hajuk, slamposak és le szokták vágni a saját fülüket. A festőknek társalgás közben többnyire komoly nehézséget okoz az alany egyeztetése az állítmánnyal. Írásban nem, mert írni többnyire egyáltalán nem tudnak.

A múlt század hetvenes éveiben, amikor friss házasokként falura költöztünk, a szomszédasszony megkérdezte voltfeleségem voltpapáját: És mivel foglalkoznak a fiatalok? Ex-apósom kicsit szorongva válaszolt: szobrász és grafikus (festőt már végképp röstellt mondani).  És hogyan korrigál az egészséges népi fül? „fodrász és trafikos? Remek szakmák” – így (a később igen baráti) Csöpi néni. Azóta is, ha megszorulok a trafikossal szoktam kivágni magam.

Szóval milyenek is a festők? Buták. Mindent másképpen értenek, mindent másképpen látnak. Hányszor hallottam már: ez oly szép, hogy festő ecsetjére való! Én meg csak néztem, néztem, szemem majd kifolyt, de semmit nem láttam, ami az én ecsetemre kívánkozott volna.
                                                                        és a  teljes szöveg


Egy levélből: 

Deske! Novemberi uszodanapló-egyveleg: olyan szokványos naplóság: pimflik és fontos dolgok, meg fontoskodások, ezúttal kevesebb stílussal, több egótúltengéssel. [...]
Színházlátogatás: hát ez is nagyon primitív... könyéken jön ki az efféle aktualizálás.., hogy "Remekmű! Kötelező megnézni. Kultúra." Na ne! Kiscserkészségből is megárt a sok. [...]
Politikailag: egy tájékozatlan tukma vagy, ami nem baj, sőt igen bájos lehet a liberálbolsiság iránt amúgy toleráns klerikális reakció, de a kinyilatkoztatásokból érdemes lenne önmérséklő szerénységet tanúsítva okosan tartózkodnod...

                                        ...Első számú olvasómnak tekintett drága barátom figyelmeztetése, hogy hagynám abba az érzelmi-giccs túltengéseket, az ego folytonos előtérbe helyezését, a jópofáskodást, a szakszerűtlen kinyilatkoztatásokat, mondjak le az érdektelenül túltengő kompjuter-problémák taglalásáról.
Teljesen igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?!

● 2006 december 8., péntek

Reggel három. Teszem a gépbe, amiket tegnap Paula begépelt, 91-es naplók, csongrádi művésztelep, ahol egy hónapig főiskolai tanár...
Magamból ide most semmi okosságosságot nem tudok kipréselni, amúgy is a fentiek, hát álljon itt Parti Nagy Lajos egy fergeteges marháskodása, ha ugyan ez a megfelelő jelző. Szüts küldte át, publikálható, már megjelent.

Hogy mire vágyik  a hét asszonya?

Arra, fikabubuskám, hogy  egyszer fölmegyek a várba  villamossal,  de üresen, cseszed, olyan üresen, mint egy boríték. Az nekem király volna, hogy semmi föl-leugrálás, semmi utasállat, érted?  Tudod mi az utasállat? Az ember. Ezen sokat szokunk a kínunkban röhögni, hogy utasállat, érted, például hány utasállatod volt máma, kérdezzük  a melegedőben, meg elmeséljük a jó beköpést, amit az ember kigondol menet közben, hogy mit kiabálna be legszívesebben a mikrofonba, ne tudd meg, minimum olyasmiket, hogy aids-esek leszállni, Rákóczi tér, satöbbi.

Most mér csitítol, baszkurka, ha egyszer te  kérdezted meg, hogy mire vágyok? Azt mondtad, tessek beszélni nyugodtan, veszi a magnó? Hát akkor most ne csitítsál, mert beleprüszkölöm a szemedbe a konyakomat, ki van próbálva, ne féljél, csíp a konyakosnyál, mint a szar. Úgyhogy csak ne csitíts. A hét asszonya is egy ember, nem? Annak is egy mája van gyerekkora óta, nem? És annak is van  privát szférája, ha éppen kurvára szúr is, nem? Na hát akkor.
                                                                                        a teljes szöveg

● 2006 december 9. szombat

Szia Deske, hanyagolva vagy nagyon, de nem direkte: unokák hétvégéztetnek minket, engem, kirándulás helyett... rászoktam a News-odra, néha jó, néha nem, sajna barátunk elég etalon, és pontos. Válaszod viszont helyes, kedves. Végigolvastam Partit, tényleg fantasztikusan jó, kissé túlírt. Fergeteges marháskodás nem a legtalálóbb jelző rá, nekem nagyon keserű meg életszagú, sajna.
Ölellek, majd valamikor csak-csak. János

● 2006 december 10. vasárnap

Mondtam neki, soha ilyen sikeres bírálatot, baráti hadosztályok indultak védelmemre. Végre velem is foglalkozik valaki. Nemcsak én.
Mesélem első számú olvasómnak a kapott leveleket, röhögünk. Azt mondja, mért nem teszed föl. Mondom, na ne. De hát ő csak tudja:


Gy. Miklós 12.06.
Igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?! - kérdezed mai szösszeneted végén. Megmondhatom, ha nem tudatosodott volna Benned: A HUMOR. Végtére is tök mindegy, miről írsz, meg-megcsillan (mint jól ápolt szemüveg mögül a derűs szem) egyfajta eredeti humor, a Rád jellemző. Hát ez marad.

G1. 12.7.
Deske!  << Teljesen igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?!>> Nagyon találó barátod rólad irt szövege. Majdnem szatíra. Abba pedig nem fér dicséret. A válasz sem rossz.

Ny. Gábor 12.8.
Kedves „első számú olvasó”! Fontos kritikai észrevételeidhez, (az őszinteséget nem lehet megfizetni!) csatolnék és is néhány megjegyzést, nem a védelem miatt, hanem a teljesség kedvéért. Sok minden más van a sorok között, amiért szívesen olvasom az írásokat, és nézem a képeket.
Csak néhányat kiragadva, ami marad; a kitartás, a hűség, a szakma szeretet, profizmus, a hozzáértés, a céltudatosság, egyenesség,
gyengéd baráti gesztusok, figyelem, sok-sok munka, csend, csend, csend.
Hiány van a tanúságtevőkből, azokból, akik evangéliumi értékek szerint rendezik be az életüket, és nem adják föl. Ha nem láthatnánk a küzdelmeket, a „tökéletlenségeket”, nem is lenne hiteles a szeretet „Deske féle” megnyilvánulása. Néha erőt tudok meríteni, néha derülök, a képeknek van egy olyan tulajdonsága, ami miatt visszatalálok az élet szeretetébe.

Szüts 12.8.
Mindenki maradjon a maga rendszerénél.

N. János 12.9., de ez már volt:
Rászoktam a News-odra, néha jó, néha nem, sajna barátunk elég etalon, és pontos. Válaszod viszont helyes, kedves.

 

Telefonon meséli: tudod, mindjárt kilencven, figyelni kell rá. Most megváltozott valami. A rezsót eddig is gyakran égve felejtette, és hideg vízbe lógatta be a teát, utána kellett nézni. A napszakokat néha összecseréli. Tegnap az éjszaka kellős közepén zuhanyozott, szerencsére fölébredtem, mert állt a víz a fürdőszobában.  Ma megyek haza, a mosdókagylóban diónyi ürülékdarabok. Az oldalán is, elkenve. Az alatta lévő vödör külső és belső oldalán. Betaposva a fürdőszobapadló recéi között. A pizsamáján. A bugyiján. Nem tudom elképzelni, mi történhetett. Még a hajpántja belső oldala is kakis volt. Föltakarítottam mindent, csak attól féltem, hogy a négykézlábból nem fogok majd bírni fölállni. Fél négy lett, mire elkezdtem az ebédet melegíteni. Csak annyit mondott, nem én voltam. Aztán elaludt.


● 2006 december 12. kedd

Itt tartottam tegnap
egy hónap nézegetés után:

- a kép jó (A/04/02)
- a szürke háttere is jó
- a világosszürke keretével ez a szürke sápadt
- a keret legyen sötét
- és markáns színű,
        ami kiemeli a kép színeit.

 


 

Átfestettem a keretet olajjal,
és amit eddig még nem,
a napot a kép
készítési dátumaihoz hozzáírtam.

És e percben, hogy fölteszem,
rémület,
az előző keretszín
mégiscsak jobbnak tűnik.

Jajj.

 

 

Ma láttam a 2023-as Colombót, úgyhogy megvan, szerencsére. Ennek szívből örülök. És ami a meglepetés, a 2024-es jött utána. Tehát (legalább) ennyi van, 24. Szóljon, aki netán 25-öset is lát.


● 2006 december 14. csütörtök

Éjfél múlt; 0:43, fekszem. 20:25-től skype-on (internet - fejhallgató - gégemikrofon) dolgoztunk együtt a programozó fiúval a honlapon.
Ő valahol a Terézvárosban. Amit javított, az a Várban? lévő szerveren javult, és én mindezt itt láttam, a Vizivárosban. Már amennyire, az álmosságtól.
Finis. Barátunk érezhetően tartani szeretné a december tizenöt, éjféli határidőt. Okkal.

Ezt a keretet meg hígítóval lemostam, hogy majd.
Most így gyönyörű.
Valami szépet kéne festeni bele.

 

● 2006 december 15. péntek

Reggel háromtól egy rossz helyre került idézőjelet vadásztam a 30 ezer rubrikás táblázatban. Meglett. Lukács. A szomszéd sávban reggelente egy 45 körüli szemüveges asszonyka, úszása tüchtig és jelentéktelen. Hajszárításnál mellékeveredek, széken a ridikülje, rajta fehérmintás kötött sapka. Megszólítom: magának nem szabadna sapkában úszni. Megvárom, míg megemészti, akkor folytatom; mert olyan szép a haja! Elmosolyodik. Hazafelé a kerten át előttem igyekszik a megálló felé. Sapkáját nem tette föl, sapkája a kezében.

NAGYNAPEZAMAI

17:20 megjött, Kata megvette élete harmadik és negyedik zongoráját. Na jó, az egyik pianínó.
Az elsőt húsz éve dobtam le az udvarra, Mikica vigyázott lent, nehogy valaki.

20:15 nekem meg kész az adatbázis-program. A fiúnak a kért honorárium dupláját ígértem, ha a (ma éjféli) határidőt tartja: 300 ezer.
Már ezt a szerkezetet látod. Február óta csináljuk. Mit érdemes rajta játszani: a keresőcsíkba beírni egy opuszszámot, mondjuk a kedvencemet: A/82/21.
Megnézni egy festményt, alatta a SZEREPLÉSEK szó. Elképesztő, hogy mit tud.
Megnézni az ARCHÍVUMOT.

A még-hibákat a napokban, folyamatosan.

● 2006 december 16. szombat

Két kérdés és két felelet reggel a vízben:
- Láttam ezt az új honlapját most, ötkor. És mondja, mire jó ez?
- Semmire. De gyönyörű.
- Olvastam, és nevettem azon a lukácsos fehérsapkás nőn. És tényleg olyan szép a haja?
- Tényleg.

Délelőtt. Az egész rendszer lefagyott, vagy valami ilyesmi. Javítása valószínűleg csak holnap. Nem baj. Így kerek a történet.

14:23 Telefonálok, a C3 rendszergazdája - szombat dél! - éppen kocsiban, feleségével. Visszahív negyed óra múltán: hazaugrottam, a szerveren volt a hiba, megy a honlap.
Örök hálám.
Tényleg lenyűgöz, mindhárom programozó fiú elképesztően készséges.


Itt közben elém került egy régi levelem. Vagy már mutattam? Nagyon beharangozták - sajtértekezlet, meg minden - hogy ezentúl sportolók helyett a képzőművészeket szponzorálják. Talán vettek is? egy képet. Egy nagyformátumú naptár ajándékukra emlékszem, két példányt kaptam belőle. Aztán a második évben:

98.6.25.
AB AEGON Vezérigazgató
Kepecs Gábor 

Kedves Vezérigazgató Úr! 

Érdeklődéssel vegyes meglepetéssel olvastam levelüket, miszerint (habárcsak szóbeli) ígéretük ellenére mégsem kívánnak tőlem képet vásárolni, de köszönik a képeim kölcsönadását. Milyen jó, hogy rákérdeztem...

Mindezek után csak egy kérdésem marad:
Ha öt arab négy lepényt három óra alatt eszik meg,
mennyi ideig tart ez hat lepénnyel négy arabnak?

Szívélyes üdvözlettel:

 

● 2006 december 18. hétfő

Máté eleget nyúz,
hogy rajzoljak.
Nálunk dübörög a gazdaGság.
Harminc év késéssel új kábelek.
Hogy ne legyen túl nagy cécó,
nem falvésés,
hanem a padló-fal találkozásnál
kérem majd vezetni,
jól láthatóan.
A konnektorok is lent.

Ha belemegy a mester.

 

● 2006 december 18. hétfő

Az ember esendő. Amikor idén tavasszal egy körlevélben fölkínálták a lehetőséget "méltányossági nyugdíj" kiegészítéshez, a bekért dokumentumok és adatok közé beleírtam azt a csak részben igaz mondatot, hogy formailag egy-, a valóságban azonban két gyerekünket tartjuk el, és anyámat is támogatom. Anyagilag. Is. A döntést júliusra ígértek, de nyilván a viharos politikai széljárás, meg minden, hónapról hónapra csúszott a dolog. Mígnem ma megérkezett és megtörtént. Pályázatomat méltányolták. Határozat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

● 2006 december 19. kedd

[...] Deske, sokallom az összeget! 90 Ft-ért a művész vásárol 18 db. A4-es papírt. A művész ezekre rajzol, ceruzával; amelyet a barátjától kapott. Feltesszük, hogy a művész sikerült rajz-aránya 50%-os. Tehát elkészít 9 db. rajzot. Ha mindössze csak 50,000 forintjával adja el darabját, az akkor is 450,000 Ft. Tehát a MAK közel félmillióval járult hozzá a művész nyugdíjához!
Máté

 

Deske! Kedvenced  január 18-án született, 100 éve. Emlékére küldöm. Sok türelmet a villanyszerelőkhöz. Nálunk az ilyesmit  nejem szokta lebonyolítani: G1.

Zelk Zoltán: Tizennégy sor   

Hogy ifjú tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték -
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!  
 

Zelk csoda.

Hát igen, a villanyszerelés. Falon kívül, kábelcsatornában, sok-sok felgondolás után kitalálva, a padlóvonal fölött tíz centiméterrel. Tegnap kábelek és konnektorok, 134 ezer. Tán három napos munka, eredménye annyi lesz, hogy nem történik semmi. Ezentúl. Hogy munkakezdésre itthon, ma korábban az uszoda. Hazafelé beleütközöm az ukrajnai püspökbe. Mondom neki, te, húsz éve olvastam valami korabeli ferences irodalomban, ha jól emlékszem; tudsz te róla? Hogy Ferenc külön juttatást ígért a negyedik rendbelieknek, akik nem szerzetesek, de követik a ferences gondolkodást?! Azt mondja: Nem tudok róla, de az ötlet jó. (Szó szerint, hogy lássék: tegeződünk.)

 

Megtalálni véltem mértékét az ajándékkal való foglalatoskodásnak, ami a Istenjövetel ünnepét még nem szentségteleníti meg.
Kedves versemet, kézírással, géppapírra. Majd ezt színes lapokra sokszorosítottam.
A Vince Kiadó is ezt fogja kapni, egy 6000 forintos albumot küldött karácsonyra, nem tudom miért.
A lányom is.

Persze, az ehhez való kedvetlenségem is.

● 2006 december 21. csütörtök

Három napja a lakás bútorai a szoba közepén, villanyszerelés. Az élet most kissé bonyolult, a hétközépi ölelés is veszélyben.
Baráti invitálásra közkinccsé karácsonyi ajándékomat:
 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

● 2006 december 23. szombat

Jó kis ország ez, mindig mondom. Vettem a patikában egy tubus Reparont, 1070 forint. És mi van benne? Grammonként 330,4 millió coli baktérium. Tehát a 25 grammban 8,26 milliárd. Vagyis, ha jól számolom, 8325 bacit kapok egy forintért.
Igaz, halott bacik. Fenollal ölték meg őket. Remélem, szép haláluk volt. És hullájuk együtt van anyagcseretermékükkel, magyarul: .... Ez nem szép.
 

Tömény napok.
1. Honlap átépítés. Harmadik napja rágódom intenzíven egy problémán. Mise és úszás közben is.
2. Elektromos hálózat csere a lakásban, 38 kettőskonnektor. És ami rám vár: 25 villásdugó.
3. Érdeklődőknek képet mutatni. Ja, ez nincs.
4. Karácsony.
5. Család.
5/a. Szőnyegporszívózás. Állítólag azt én tudom a legszebben csinálni. Ellenpróba nincs.
Esténként egyetlen verset elolvasni sincs erőm. Így hát azt gondolom: "Szabó Lőrinc". És ez már jó, ez már átmelegít.

 

● 2006 december 24. vasárnap

Ez a legszebb,
amit
karácsony kapcsán
kaptam.

Továbbadom.
 

Fanyalgásomra
ajándéktúlburjánzás-ügyben
Katának volt egy
bölcs ellenvéleménye.
Hogy Isten megajándékozott bennünket,
s ezt úgy tudjuk átélni
és továbbadni,
hogy megajándékozzuk
egymást.

Igaz.
Önáltatás volt,
hogy én majd inkább
Krisztusszületésre figyelek,
annak örülök.
Én egy 17 collos TFT monitornak örülök (örülnék), meg annak, hogy hajnalban levittem három zsák cuccomat a kukába. A Nikont meg fiam ajtaja elé.

És ezt is most kaptam ajándékba, gyönyörű; Popper Péter pszihológus:

"Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte : Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. Miért utálsz János? Mert nagyon nagy terhet raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb... - és összeomlik. A valóságban, mondta Pilinszky, az élet dolgainak a többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől. "

 

Katának adom - most, ebédkor - a teljes CD zenegyűjteményemet, Gregoriántól és Bachtól Armstrongig. Én már átléptem ezen a technológián. Nálam a kompjuterben, MP3-formátumban. Úgyhogy nem ajándék-, lepasszolás.

Délután. Kata beszalad egy karácsonyfadísszel, hogy az üvegmadárka levált a spirálrugóról, ami tartja, ragasztanám meg. Nem kezdtem el neki magyarázni a rugó és a ragasztó sajnálatos összeférhetetlenségét, tapasztalatom szerint a fizika törvényei nők esetében nem érvényesek.
Biztos oda fog ragadni.
 

● 2006 december 25. hétfő

Ezek a dolgok nem a természeti létrend szerint működnek. Egy felekezeti elfekvőbe megyünk, hoznak-visznek kocsival. Áldoztassam meg a mamát. Utolsó években éjszakánként kiabálva imádkozott már félig elborult elmével, akkor kellett beadni. Azóta már a teljes a homály - húsvétkor és karácsonykor megyek hozzá -, a Miatyánkot még együtt mondja, amúgy már semmit nem ért ottlétünkből. A bűnbánati imát elhagyom, nincsen értelme. Emberi szemmel az áldozásnak sem.
 

Kata nyolckor félálomban
és pizsamában
betámolygott a műterembe,
hogy főzne egy teát.
Én már túl a misén.
Először el-, később fölcsábítottam
a Normafához.

Három fotó.

Szütsöt 1984-es
kecskeméti alkotóházunk
óta irigylem.
Hogy ő tud ködöt fényképezni,
én meg nem.
Avval a fotójával a következő évben
még kép-elmélkedést
is csináltunk Balatonfüreden,
egy lelkigyakorlaton.
(A dolog lényege az, hogy minden
alkalmas kiindulás a fölfelé
forduláshoz.
Én - persze különcködésből -,
az imát Szüts gépe Tessar 2,8/80-as objektívjéért való hálaadással kezdtem.)

Hát próbálkozom. Meg még egyszer. Végre megjavították a gépemet. 23 ezer forint, hogy tok nélkül tartottam a zsebemben, és a zsebpiszok. Most nejlonzacskó, ami 0,02 mm.
Tehát próbálkozom. Néhány felvétel alkalmatlan-, mert túl szép, - ezek is határesetek.

 

Ez az unoka
elvben még ünnepel.

Ajándékok,
különösen
egy piros autó,
amit tologatni lehet,
négykézláb, a szőnyegen.
Meg minden.

De ő már inkább alszik.
Vagyis inkább: aludna.

 

 

 

 

● 2006 december 26. kedd
Nem tudom, ki hogy van ezzel. Mi S. Nagy Katával évről évre csendben megünnepeljük december 21.-ét. Nem Joszíf Viszárinovics születését. Hogy mostantól hosszabbodnak a napok. Egy telefon, vagy csak egy SMS. Idén még ezt is elfelejtettem. Szerencsére a dolog e nélkül is működik. Nagyon fáradt. (Jávor) Katának ajánlottam, két napra mennénk le Törekibe, abba a vendégváró műteremházba. Úgy képzelem, egy könyv meg sok alvások, és semmi más. De neki időben "nem jön össze", holott nagyon is jót tenne, neki is. Bár én egyedül is szívesen elmennék két napra bármi kis szobába, de hát Töreki messze van, nekem elég lenne mondjuk Robiékhoz Zuglóba, aki ezt egyszer föl is ajánlotta. Csak épp nincs Pesten. Egy könyv, egy ágy. Nincs fegyelmem itthon pihenni, ahhoz túl elnyűtt. Pedig muszáj. Vagy vekkeremet fojtsam vízbe? De az új konnektorokból kettő lötyög. Például.

● 2006 december 28. csütörtök

Nem állítom, hogy remekmű,
türelmetlen voltam.
Az opuszjegyzékbe se veszem föl.
Avval kezdődött, karácsony előtti
porszívás Kata szobájában.
Miközben kiderült,
az egyik asztallába mozog.
A belső oldalról keretléccel kiháromszögeltem.
Hogy feltűnőtlen legyen: diófapác.
Amiből három nagy csöpp
a szőnyegre.
Ma retusáltam, olajfestékkel;
titánfehér, Van Dyck-barna, okker sötét, kadmiumvörös sötét, alizarin krapplakk,
párizsi kék, elefántcsont fekete.


Anyácskám telefonál, 38,4; kint volt az orvos, vesegyulladás. Kiváltom a gyógyszerét, meg egy százas zsebkendőcsomag, és szívbarát margarin. Két héjában főtt krumplit kért, egyet megevett. Megmutatta, hogyan lehet forrón meghámozni. Olvasgattam mellette, beszélgettünk, aludtam. Mindenáron föl akart kelni, csinálna nekem egy zöldpaprikás-hagymás rántottát, és megmaradt a krumplit is beletenné. Én marha, hárítottam.
Én 64, ő 88.

● 2006 december 29. péntek

Lakás kábelcsere kapcsán újra kellett szerelnem a műtermi mennyezetvilágításokat. Eközben ráejtettem a létrát a szkennerre, betört az üvege. Telefon, 19 ezerért javítják, plusz áfa. Szétszedtem, belevágtam egy üveget, próba. Működik, de a fekete szövegből piros betűket csinált. Föladtam. 19 ezerért új HP szkenner. Telepítem, iszonyú agresszív, valami képrendező programra is kötelez, ami aztán majd kéretlenül mindig előugrik. De kitoltam velük, sikerült utólag a gépből törölni.

● 2006 december 30. szombat

Érdeklődésekre:
- Édesanyám változatlanul, illetve változóan rosszul van. Láza nincs, ágyon (nem ágyban) fekszik, olvasni nincs ereje, van. Délután szobájában üldögéltem, meséltem, hallgatta.

- A C3 szerver tárolói beteltek. Két hete, hogy két filmem még ráférjen, kedvemért kissé átcsoportosították a tartalmakat. Az új winchesterek beszerelését (másfél nap munka) az ünnepekre halasztották, hogy az elnémulás akkor zavar a legkevésbé.

Véleményt kérek: az adatbázis rendszerre áttéréssel megszűnt az a lehetőség, hogy az oeuvre-adattáram (mert ez a lényege a honlapomnak) CD-n is megnézhető-olvasható legyen. Ezt csak úgy lehetne, hogy a régi rendszert  (dupla munka) itthon tovább vezetem. Van-e erre szükség, ha az örökkévalóság, mínusz 500 év; az én fontoskodásom, és az Országos Széchényi Könyvtár szemszögéből nézzük a dolgokat?

Mikor fiamtól megkaptam karácsonyra, csodálkoztam. Pokolbéli víg napjaim, Faludy György. A könyv közepén kezdtem: Andrássy út 60. Aztán: Recsk. Vagy három évet töltött ott.
Ez egy nagyformátumú művész, az ellenkezőjét tudtam. Megrázó, informatív. Most elkezdem a könyvet az elején.

● 2006 december 31. vasárnap.

Délelőtt telefon, anyámat a sürgősségi belgyógyászati ambulanciára. Tévedésből a rendőrségtől, majd a mentőktől tudakolom, hova kell mennünk. A kapott információ kissé zaklatott lejegyzése. Húgom közben vonatra, Kaposváron. Anyámnál a rég bekészített koffer, bele még papucs, pongyola, evőeszközök, leletek. Tétényi úti kórház, felvételi ablak, kivizsgálás, aztán gurulós ágy, különszoba, infúzió. Ő félálomban, én mellette üldögélek. Délutánra az új laborleletek, nincs vesebaj, nincs akut baj, csak tévedésből egy kis gyógyszermérgezés, haza engedik. Ebéd helyett a szomszédos Mini-ABC, egy fonott kalácsuk volt még. Megdöbbentő, íze azonos a ritka ínyencségként számon tartott pacsnival. Közben ágya mellett a Faludy-könyv. Nagyon jó. Most az elejétől a Pokolbéli..., párizsi emigráció, majd a németek elől pánikszerű, kalandos menekülés, ahova lehet - Anglia, Spanyolország nem sikerül -, váratlanul afrikai sivatagban, arabok között találja magát. A közvetlen halálveszély elmúlt:
 

Itt nem gondolják, hogy a halál csapda, melyet az okos ember kikerül, nem rendezkednek be arra, hogy száz, és nem remélnek, hogy ötszáz évet élnek. Itt ötvenéves korában senki sem festi feketére haját és szakállát, és nem tornászik reggelenként súlyzókkal, mert tudja, hogy az egészség sem véd meg a haláltól. Itt a halál hivatalos vendég a barátok asztalánál és ha a szeretők ágya szélére ül, azért teszi, hogy még hevesebb szerelemre buzdítsa őket.
Az emberek egyszerűen tudomásul vették a pusztulás illatát, és nem az orrukat fogják be, mint Európában, hanem levonták a következtetést, és intenzívebben élnek; mohóbban és mégis nyugodtabban. Nem küzdenek a  halállal, mert tudják, hogy a harc eleve elveszett: nem békülnek meg vele, mert sohasem voltak haragban a halállal; nem követelik meg orvosaiktól a kegyes hazugságot, mert nem félnek tőle, és ha fiatalon találkoznak vele, bátran a szemébe néznek, öregen pedig lassan és méltóságteljes léptekkel indulnak sírjuk, mint holmi kényelmes karosszék felé. Alighanem a halálról alkotott elképzelés is más, mint nálunk; nem vén, vicsorgó csontváz kaszával, mert ahol nincs rémület, ott fölösleges az ijesztegetés; ahol nincs ellenállás, ott fölösleges a kasza...    [114p.]

És evvel év vége van.

 

2006. dec.; 68606 = 2810 látogató/hó = 90/nap
2006: 29202/év = 81/nap