VÁLINEWS   149. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. augusztus

● 2007. augusztus 1. kedd

Fogjuk a Töreki-életmód rovására, karosszékből is nyögve tápászkodom. Hát újra kezdtem a reggeli futást. Futás? Túlzás. De azért.
Úszásnál megengedett a 42-ből a 33.-34. hossz kifelejtése.
Ma hó végi zárás. A júliusi Newst átformázni printhez, betűk - képek kisebbre, aztán három példányban. Egyet Robinak postázni. Az új News vagy harminc képét táblázatba, adatokkal. Nemsokára ezt gépesítik nekem.
Holnap talán már keretezés, keretek színezése.

Kata mondja, tévesen írtam. A másik arcán a mosolyt megőrizni nem lehet. Hanem így:
SEGÍTENI MEGŐRIZNI A MOSOLYT A MÁSIK ARCÁN.

● 2007. augusztus 2. csütörtök

Nézem ezt a műteremben szétterített Töreki-termést, szelektálok. Kiderül, nem kettő, hanem tizenegy kép, ami befejezett és jó, lehet keretezni. Kívülálló nem értheti, mi az, ami oly csüggesztő ebben.
Én se.

Egy történet ma befejeződött. A Dédi évek óta kórházból ki - kórházba be, fekvőbeteg. Az öregség. Unokája vette magához, ellátni. Pelenkázni kellett, a szoba pisi szagú volt. Engedélyem van, hetente áldoztattam. Egyszer hálából a déli süteményét félretette nekem. Ötlet, újabb engedélykérés, hogy a gondozóit is. A hatéves dédunoka este, már pizsamában egyszer végighallgatta a bevezető imát, legközelebb áldozott már ő is.
Július, én művésztelepre, javasoltam a családnak, engedélyeztessék, és vegyék át a feladatot. Megtörtént. Kedden a néni meghalt. És ma reggel (katolikusok értik a fogalmat) a Porcinkulai ferences búcsú keretében a ferences templomban teljes búcsút mondtam érte. Aki evvel, bármilyen abszurdan hangzik, ma 07h-kor megérkezett a mennybe, mostantól szent N. a neve.

● 2007. augusztus 3. péntek

Tegnap esti levelezőpartneremnek végső bíztatásul:
Várady Szabolcstól Őslények egymás között (hangszóró be).

 

Szia Deske, olvastam bejegyzésed... hogy van az, hogy a hatéves dédunoka áldozott is?
K.

volt már elsőáldozó
d.

azért ezt is meg kéne jegyezned, mert így félreérthető...
K.

értsék félre
d.

azért ez nem olyan egyszerű, mikor minden olyan laza... azért ebben felelősséged van.
K.

ma egész nap kereteztem, mindjárt teszem föl a fotóját
d.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17 új képet már érdemes volt keretbe tenni. És ma találtam ehhez egy színezési módot, ami nem tréfa, mert evvel harminc éve kínlódom. Hogy némely képeknél ez a sok sötét fa túl súlyos. Szedtem én már szét hatvan keretet emiatt. Most minden belső síkot világosra. Lehet, hogy sikerült megoldani?!

● 2007. augusztus 5. vasárnap

Elérzékenyültem és mosolyogtam,
ez a kisfiú jókedvűen végigkiabálta
az egész misét. Csitítgatták.

Nagyon okos tekintet.
Azt hiszem, beszélni még nem tud.

Utána anyukájától engedély egy fotóra,
éppen apját hívja, követeli.

Délelőtt séta a Széchényi hegyen Jánossal,
délután anyagválogatás és borítékolás,
a végén egy átvételi elismervény: 

Váli fotókönyv + kiáll.hoz
átadok lenagyításra a Fotómúzeumnak:

40 db. 6x6 ff. nega, (egy belőle színes dia)
21 db. 6x6 film, kérném szkennelni, ha lehet, ezeket most találtam, kellhetnek
13 képről CD, amiről csak digi. változat létezik ill. javasolt (az egyik három minőségben)
4. ff. nega, ami kiesett a válogatásnál, (hátha mégis kellene, hogy akkor ott legyen)
Áttekintő táblázat a képcímekkel, és adatokkal.

A nagyításoknál irányadó lehet a www.deske.hu/fotón látható megjelenítés. 400 ASA film után BH / kemény papírra nagyítottam, szándékkal kevés szürketartománnyal. 
2007.8.5.

● 2007. augusztus 6. hétfő

A vendéglő asztalán üveglap alatt 1951-es újságcikk, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság lapjának beszámolója a moszkvai nemzetközi kerékpárversenyről, amiben szovjet és magyar versenyzők vettek részt. Elmerengtem. Ki emlékszik még erre a nem is csúnya logóra, az öregebbek, én se láttam ötven éve. Ötvenhat után valahogy ennek nem lett volna sikere.

E-mail Várady Szabolcsnak:

 

● 2007. augusztus 7. kedd

Gábor, folytatva reggeli beszélgetésünket; mennyi marhát - disznót eszik meg Budapest naponta?
d.

Deske! A KSH-nak egész jó a honlapja. Íme: Egy főre eső húsfogyasztás 2005-ben 63,5 kg/fő. Ebből:

                        

 

 

Összesen 308 tonna marhát - disznót eszik meg Budapest naponta.
G.

Ez mennyi, ez a rengeteg hús?
d.

Deske! Ezt fejből is tudom: egy sertés csontoshúsa 50, marha 250 kg. Tehát sertés-egyenértékben a 300 tonna = 6000 sertés/nap.
Ha megoszlás szerint akarod, számolj utána, a sertés és marha aránya 13:1, durván tízszeres a sertésfogyasztás.
Figyelmedbe ajánlom Zola Párizs gyomra könyvét. Rungisról, Párizs egykori nagyvásárcsarnokáról szól, ahova beömlik a táplálék, hogy szétsugározzon a kerületekbe, végül is a birodalom gyomra, a polgárok mindennapi kenyere, akik fenntartják a birodalmat, a pénz roppant tánca...
 G.

● 2007. augusztus 8. szerda

11:40
Anyácskámat most viszik sürgősséggel a kaposvári kórházba, oxigénpalackra. Telefonált, mondjak el érte egy Üdvözlégyet. Majd ő hív.
Ott fog meghalni?
A készülő fotóalbum szövegeit fogalmazom. 1977-nél tartok.
 

Deske! Szólj ha unod, tudom, hogy most Anyukádra irányul minden figyelmed. Kívánok jobbulást. Csak visszatérsz a mindennapokhoz.
A Literaban találtam egy érdekes beszélgetést a Proust-forditó Jancsó Judittal:

<< Az igazi tragédia az, amikor egy hatoldalas mondat kerül elő, és a mondat közepén veszi észre az ember, hogy szimmetrikus szerkezetű az egész: akkor lapozhatok vissza, és kezdhetem elölről, noha úgy szoktam fordítani, hogy mire elkezdem leírni a magyar szöveget, nagyjából már kívülről tudom azt a bizonyos mondatot... de ez a másfél oldalt meghaladóknál sajnos nem működik. Van, hogy az ember menet közben veszi észre, hogy térképet kell rajzolni a mondathoz, hogy nagyjából ugyanaz a szerkezet, vagy ugyanaz az "épület" állítódjon fel, mint az eredetiben. És nem biztos, hogy sikerül.>>
G.

● 2007. augusztus 9. csütörtök

Anyácskám infúzión, oxigént már nem kap. Kaposvár. Átkerült a belgyógyászatra, nem néhány napra, úgy mondják.

Deske! Nem mész a mamádhoz?
N.

Miért kérdezed?
d.

Harmadjára sikerült, ezúttal egy kölcsöngéppel, lefotóztam a Törekiből hazahozott, késznek tűnő képeket. Föltettem, átlapozható, a 2007-es festményeknél az A/07/27-el kezdődik. Autó hűtővíz folyik, Miki így hozta haza (keservesen) a Balatonról, és volt még egy érdekes hibája. 19.300. ft, mára lett kész. A Törökvészi úton radarmérés, visszajelzéssel; most négyszer átmentem rajta. Biztosan tízzel többet mutat a sebmérőm. Nem mindegy, most hogy szabályosan járok.
 

● 2007. augusztus 10. péntek

Semmi, teszem a dolgomat, és nagyon fáradt vagyok.

● 2007. augusztus 11. szombat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezdődik a nap. Lefedett műteremablak hajnalban - F/07/083 Ez lesz a megoldás. Ahonnét nézem a képet munka közben, a ládán üldögélve, ott szemmagasságban is sötét van, félhomály. Onnét nézve a keresztbefordított festőállvány takarja a zavaró ablakkockákat. A túloldalra pedig elég fény jut. Barátságos tér.
 

Hónapok óta gyűjtöm,
egy papírcsík az asztalomon,
filmek.
Jobb híján az életrajzomba tettem,
külön passzusként.
Nem voltam soha tájékozott.
Ha valakinek lenne valami emléke,
vagy FILMLEXIKONJA,
hálás lennék,
ha az adataimat kiegészítené.
Unokáim nevét is alig tudom, nemhogy.
És akár javaslatok
a lista folytatására,
hogy én mit szeretnék még látni.

 

FONTOS FILMJEIM:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

javaslatok:

Reggel postára tettem első számú (profi) olvasómnak a leendő fotóalbum 51 képéhez megírt szövegeimet. A fotók mellé pici méretben. Földbe fog döngölni, szokásosan. És még csak nem is fogok szégyenkezni.

Mutatóba, egyet, találomra, ez 1977-es kép:

Én, festés közben - F/77/12

A haránt belógó nyersvászon függönyből látom, még nagyon kerestem a műterem téri elrendezését, hogyan lehetne tételekre osztani a teret.

A hátam mögötti betűk: egy öreg törülközőn a feliratom görög nyelven: MAGYAR. Evvel autóstoppoltunk Katával Görögországban, sikerrel.
Alatta olajkályha, utolsó pillanatai, az előszobában még a 20 marmonkanna. Egy NDK-s hivatalos képvásárlás árából még az évben gázfűtés.

Az éppen festett kép: mosolyogtató tévút, amikor én nagyon férfias akartam volna lenni.

 

 

 

 

● 2007. augusztus 12. vasárnap

Deske, ezt most találtam 
Vojnich Erzsébet honlapján, festményei között.
Gondolom, ez  a  Maga műterme.
1988-ban  festette.
Szép  korrelációban van tegnap reggeli fotójával:
V.D. műterme
olaj, vászon, 140x145 cm
Székesfehérvár, 
Szent István Király Múzeum tulajdona
I.

Ez azért érdekes, mert Erzsébet
igen jól megismerte a műtermet,
de ez két évvel később történt, 1990,
amikor itt festett néhány képet.
Van is egy fotó, F/90/06, György Petivel hármasban
nézzük a munkáit.
d.

 

Rászántam, ma délelőtt a Művészetek Palotája. Lehet hogy a hangversenyterem akusztikája kiváló, de ez nem látszik a Ludwig Múzeum zavaros alaprajzán. Tudom, tervezés közbeni funkcióváltások. A személylift egy kvázi WC-előtérből nyílik. A kassza után a feljáratot úgy kell megtalálni. A reprezentatív kiállítóterek: találomra forog az ember ide-oda, merre tovább, nem vezet. A kisebb terekben nincs állandóságérzetem, véletlenszerűnek hatnak. Nincs méltóságuk. Tessék összehasonlítani a Szépművészeti első emeleti pici szobácskáival, ahol régen a Bonnardok voltak.

Először az állandó kiállításra. A fene egye meg, az a kései Picasso remekmű; a Lovag, még mindig orrhosszal. Amúgy ötlet ötlet hátán, világító, csipogó háromszögletű képek, mű alig. Ahogy Pogány Ödön Gábor; KRESZ-tábla festészet.
Persze én (októberben) 65 vagyok. Nem értem a mai fiatalokat. Dávid Kata éppen a római Maggiore mozaikjait írta meg, mutattak neki egy XIII. századi orosz ikont: Én ilyen modern dolgokkal nem foglalkozom! Valaha egy katalógusban a művészt háborús katonai felderítőhöz hasonlítottam, aki úgy hasznos, hogy messze (elől) jár. Ma utóvédnek tartom magam. Arra is szükség van.

Viszont második évtizede bámulom ezt a Lóversenypálya (Dél-Afrika) képet - Malcolm Morley, 1970 -, három métert hátralépve tökéletes légifelvétel, ember ilyet nem talál ki. Jó, ráfestett a fotóra. De közelről nézvést (mutatom,) ez csakugyan végigfestve; igazi festmény, absztrahált színekkel, formákkal. Hogy csinálhatta, csak rettenetes rajztudás és őrjítő türelem? Kedvelem.

Végigácsorogtam egy félórás tévé-filmet, Warholra emlékeznek kollegái, kortársai. Még barátai is azt mondják róla, mindene volt a hírnév, meg a hírességek közelsége. Polaroid felvételeket csinál megrendelőiről Németországban, kiadja munkatársainak, megfestik a portrékat, rábólint, rengeteg pénzért eladja. "Fiatalon New York legjobb cipőrajzolója volt." Nagyon tehetséges-, és iszonyú nagy barom volt, Isten nyugosztalja. Olvastam, mikor egy gyűjtője megtudta, hogy a megszerzett mű ondóval van festve, elégette.

Egy emelettel lejjebb Marcel Breuer. Néhány nagyon szép szék, a többi modoros, túlformált, tetszelgő. Épületdolgait alig, a fotókat csak szúrópróba szerűen, felületesen futottam át. Részletformái ismerősek a kortársaktól, hol elegánsak, hol nem sikerültek. Van egy kolostora,  a homlokzata nagyon szép. Az ebédlője, száz apáca ül benne, a legrosszabb üzemi étkezde arányai, atmoszférája.

Az első emeleten Fehér Laci életmű-kiállítása. Bizonyára, bizonyára.

● 2007. augusztus 13. hétfő

Váratlan jó hír. Anyácskámat szerda - csütörtökre ígérik, hogy már kiengedik a kórházból. Lába dagadása elmúlt, szíve gyenge.
Kérdeztem jó filmekről, két nap alatt harmincat diktált be, vissza egészen a harmincas évektől, már az ötágyas kórterem is neki gyűjt. Nem szokott, de most panaszkodott rájuk, nehezen tud olvasni, ezek egyszerű emberek, szintén öreg, szívbeteg asszonyok, nem olvasnak, egész nap a vejük, az unokák és receptcsere, jó hangosan.
Anyácskám filmlistája eddig 85 tétel, sajna hiába a nagy filmek, ha nem ismerem.

Kedves Váli Dezső! Bergman Hetedig pecsétje és Kubrick Mechanikus narancsa is zseniális szerintem!üdvözlettel:
david

19:47
Telefon a kékkúti szomszédtól, őt már kiértesítették: megkaptuk a ház-átépítésünkre a fennmaradási engedélyt, a kéményt fehérre kell festeni, és 400 ezer forint büntetés. Ha a kémény két hét múlva nem fehér, további 500 ezer bírság.

● 2007. augusztus 21. kedd

Én is megkaptam a határozatot. A kéményt nem fehérre festeni, hanem fehérre vakolni. Nem 500 ezer, hanem 500 ezerig. A pénzt föladtam.
Reggel uszodából egyenesen villanyossal Külső-Kőbányára, a szervizben új cső szájzuhanyunkra.

Azóta a novemberi kiállítás anyagának előválasztása - már amennyire lehet így - kompjuteren. Exceltáblázatban, mert látvány, méret és tulajdonos-; három szempont együtt a mérlegen. Idáig megvagyok, 85 kép már nézhető, ebből kell majd szűkíteni.

● 2007. augusztus 22. szerda

Történelmi Levéltár Szabadka
24000 Subotica
Trg slobode 1/III
02-185/2-2007
2007.VIII.21.

Tisztelt Váli Dezső Úrnak!

Váli Béla naplója nemcsak a az Ön családjának de a Levéltárnak és minden helytörténeti kutatónak és publicistának is értékes és fontos helytörténeti adatokat tartalmaz főleg Szabadkára, de más településekre is, a XVIII században történtekről, és ezúton szeretnénk megköszönni a CD-ét melyet Váli Erzsébet volt szíves hozzánk, a Szabadkai Nővérek által, az Ön beleegyezésével eljuttatni.

Természetesen, felmerül azon kérdés is, hogy az esetleges érdeklődők számára, azaz kutatóknak, milyen feltételek mellett adhatja a Levéltár használatra e nagyon értékes adatokat tartalmazó CD-t, mert erre Váli Erzsébet levele nem tér ki. Ha a felhasználásra valamilyen kitétele lenne, azaz feltételeket szabna meg kérem értesítsen (természetesen a jövőbeni felhasználók mindenkor kötelesek a forrásanyagra hivatkozni). Tudomásom szerint, Intézményünk "személyesen" szeretne a naplóból megjelentetni saját kiadványában az Ex Panninia-ban, de azt hiszem erről Önt Stevan Mackovic igazgató már értesítette is.

Szabadka, 2007. augusztus 21.
Tisztelettel,
A Levéltár titkára:

Gerhardt Rudolf

Tisztelt Uram!

Vettem levelét a megkapott Váli Béla napló ügyében.

1./ Örülök, hogy eljutott Önökhöz az anyag, magam is úgy gondolom, a legjobb helyen van, és leginkább van valószínűsége, hogy így a kultúra vérkeringésébe valami formában bekerüljön, megismerhesse az, akit ez érdekel.

A Napló eredeije vagy húsz éve került hozzám néhány napra, lefénymásoltam. Eredetijét a Váli-család egy másik ága őrzi.
Most néhány hónapja a teljes faximilét föltettem az internetre egy lapozóprogrammal a honlapomra. A szövegből a Mozgó Világ folyóirat egy nagyobb válogatást készül közölni, ennek kapcsán az egészet begépelték, szerencsére.
Ennek következtében ma bárki számára hozzáférhető mindkét formájában a honlapomon.
 

2. / Copyright ügy: Az én honlapom HÁTTÉRINFÓK rovatában lejegyzett módon (az oldalról indulva a jogi részletek is megtekinthetőek) a nálam közölt anyagokra a CC vagyis Creative Commons szabályai érvényesek, vagyis minden szabadon felhasználható, közölhető, idézhető, stb., részleteiben is, megkötések:
-- szerzőt feltüntetni
-- nem árusítható
-- nem módosítható,
a szerzői jogdíjakról lemondok.
A "nem árusítható" feltétel értelemszerűen nem jelenti azt, hogy amennyiben a szöveg valami formában kereskedelmi forgalomba kerül, azért nem lehet pénzt kérni. Hiszen az előállítás pénzbe kerül.

3. / Stevan Mackovic úr nem keresett meg eddig.

4. / A szöveg a honlapomon; www.deske.hu >> IRÁSOK >> TÍPUS SZERINT >> KÖNYV- VÁLI BÉLA NAPLÓ 1852 - helyen található, a kezelhetőség miatt egy tartalomjegyzékkel kiegészítve.

Mindhárom közvetlen URL-jét is megadom:
 http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/index.html
http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-tartjegyzek.htm
http://deske.hu/iras/v-bela-lapoz/v-bela-gepirassal.htm

2007.8.22.
szívélyes üdvözlettel:
Váli Dezső

 

Deske! Találtam egy újabb Proust-gondolatot: <<a tárgyak magukon viselik mindazok tekintetét, akik nézték őket. Egy régi épület, egy régi festmény már nem olyan, ahogy eredetileg elkészült, mivel fátyolként bevonja az évszázadok alatt rátapadt tekintetek sokasága>>
Te a múzeumban kiállított képeden érzel ilyen különbséget?
G1

Gábor, az én képeimet leginkább a pormacskák nézik görbe (fátyolos) szemmel...
d.

20:44
Kész a jövő évi fotókiállítás mellé kiadandó album rám eső része. Megvan a könyv netre átszerkesztett változata, az első három fejezet. Egy meghívott szerző előszava kerül még bele. Mindez jövőre lesz publikus, ha a Múzeumnak már sikerült eladta a márciusban piacra dobott saját válikönyv-példányait.

 ...ez még nem jön föl itt, naná

 

 

 

Adatbiztonság okából már az egész a szerveren van, egy jobb hacker már olvashatja is, netán.

● 2007. augusztus 23. csütörtök

Kedves Váli Dezső!
Tetszett látni?
http://tv2.hu/2007-08-22/Sirgyalazas_az_interneten_-_VIDEO/   Iszonyat. Két hülyegyerek.
Most reszketve várhatják a rendőröket...
david

Két jókedvű fiú filmezi egymást, amint leköpdösnek, rugdosnak, és összetörnek zsidó sírköveket, majd beleintegetnek a kamerába.

Köszönöm, Dávid, megnéztem. Ők rugdalták Krisztus urunkat is. És mit mondott erre a haldokló:
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit is csinálnak.
d.

Nem nagyon akar menni mostanában ez az ezerkétszáz. Meg kellene próbálni az ezerháromszázat, hátha.

Ereszkedik a vízbe a professzorasszony, megáll az alsó lépcsőnél.
- ??
- Nagyon hideg!
- Ma van limai Szent Róza ünnepe (XVI. sz), ő azt írja, az emberek keresnék a betegséget és a szenvedést, ha tudnák, mennyire ez az üdvösség útja.
- Kétlem, hogy csak a szenvedés... - mondja, de azért bejön. És tíz perc múltán már példakép:
- Nézze Kukó, a Kati milyen dinamikusan úszik. Maga csak lógatja a lábát!
- Tíz évvel vagyok fiatalabb nála (ő is hetven fölött), tíz évem van, hogy eltanuljam.
Aztán belelendült.
 

2004-óta festem
ezt a kis negyven centis
semmiséget.
 

Tegnap már pizsamában,
este tíz,
mikor újra belekezdtem.
Még a keretét is,
kétszázadszor.

De most megvan
a rohadék.

Műterem - hideg februári reggel - A/04/02

 

 

● 2007. augusztus 24. péntek

E-mailt kaptam Szabadkáról, nekem csak annyi dolgom volt, hogy begépeljem, meg a kapott képek.

Részlet a Városteremtők c. könyvből  34-37p.
Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić, szerk: Mirko Grlica
Kiadta a Történelmi Levéltár, 2006, Szabadka

Váli Béla bérháza

Matko Vuković utca 5.

 

A telken, amelyen a XIX. században emeletes ház épült (a mai 5-ös szám alatt), 1799-ben egy földszintes ház állt. A telekről nyugatra folt azon kanálisok egyike, amelyek a Füzes patak rendezése előtti időkből maradtak meg. A ház Szemecskei György borbély tulajdonát képezte. A XVIII. század végén az Avilai Szent Teréz templomig terjedő részen mindössze két épület állt: Szemecskei háza és még egy az övével szemben.

A telket még 1838-ban is Szemecskei György birtokolta. Valószínű, hogy a borbély fia, vagy valamilyen rokona volt. Más adatok híján érdekes megemlíteni, hogy a kataszteri összeírásban a neve mellett a társadalmi rangot jelző rovatban az "úr" bejegyzés szerepelt.

 A XIX. század nyolcvanas éveinek végén a Deák utca majdnem minden telkén volt már ház - hosszabb oldalukkal húzódtak az utca homlokvonalán. Nem tudni, hogy ezen a telken mikor következett be tulajdonosváltás. Váli Béla ügyvéd és földbirtokos (1826 körül - 1903) 1880. 1. 5-én engedélyt kért, hogy a telek hosszában egy emeletes ikerházat építhessen. Családneve a magyarosítás előtt Valicsek volt. Szabadka és Pécs után tanulmányait 1848-ban Pesten fejezte be, ahol ügyvédi vizsgát tett. Az 1848/49-es forradalom idején a nemzetőrség hadnagya volt. Jogászi oklevél mellett a szabadkai polgárság soraiban helyét a mintegy 350 kataszteri holdnyi földbirtok biztosította, és azok a jövedelmek, amelyek vaskereskedéséből származtak - ez utóbbit már a XIX. század hatvanas éveiben is emlegették. A budapesti Fonciere Biztosítótársaság szabadkai képviselője volt és társadalmi helyzetéről tanúskodik az is, hogy tagja volt az elit Nemzeti Kaszinó igazgató bizottságának.

Váli házának tervét 1879-ben Verner János műépítész dolgozta ki. A házat a tervrajz két, egymás tükörképeként elképzelt részre osztotta. A ház mindkét felének végén kapu nyílt, külön-külön lépcsőházaik voltak, a földszinten pedig 3-3 bolt. Mivel a háznak nem volt pincéje, a földszinten kapott helyet a mosókonyha és egy-egy WC.

Mindkét rész emeletén egy négyszobás lakást alakítottak ki. Három-három szoba, amelyek közül a középső terem volt a legnagyobb, az utcára nézett. Az udvarra egy kis szoba, valószínűleg a gyerekszoba nézett. A lépcsőház a hallba vitt, ahonnan ajtó vezetett a szobákba, a konyhába, s a cselédszobába, amely egyedüliként nem kapott nappali fényt. A ház falain kívül, az udvari homlokzathoz ragasztva mindegyik lakáshoz egy kis WC is tartozott, amelybe ugyancsak a hallból lehetett bejutni.

 A ház egyszerű, klasszicista vonalvezetéssel készült. Elosztását egyértelműen jelezte a dupla pilaszter, amely a ház tengelyében foglalt helyett és az alaptól egészen a fedélszerkezetig húzódott. Ugyanilyen pilaszterrel hangsúlyozták a bejáratokat. A díszítés igen szerény volt és többnyire az emeleti ablakok köré összpontosult hevedergerendák és mellvéddobozkák formájában. A tetőzet koszorújában dekoratív szellőzőnyílásokat alakítottak ki, ami az 1860-1880 közötti romantikus építészet jellemzője.

 Malusev Sándor szabadkai címjegyzékéből tudjuk, hogy a háznak 1906-ban két tulajdonosa volt. A ház keleti része dr. Váli Dezső orvos, a nyugati rész pedig ifj. Váli Béla (1855 körül - Budapest 1925) tulajdonát képezte, aki id. Váli Béla és Krisztina (szül. Bauer) legidősebb fia volt.

A későbbi átalakítások során  a ház elvesztette eredeti formáját, a két oldalsó kocsibejárót befalazták és helyette középen nyitottak egyet. A homlokzat klasszicista elemeit eklektikus díszítőelemek váltották fel, valószínűleg a két világháború közötti időszakban, amikor a ház ismét egy ember tulajdonába került. Az emeleti nyílások szabályos ritmusát, amely a földszinti kirakatok elhelyezkedését követte, megbontotta egy íves ajtó, amely egy kis balkonra nyílik. A balkon kovácsoltvas korlátját mértani formák díszítik.

 

 

A szabadkai háztulajdonosokról készült 1936-os nyilvántartás szerint a ház egyforma arányban volt Herzl szül. Lőwy Margit (Balassagyarmat, 1897 - Stuthof, 1944), továbbá Jenő felesége, valamint Lőwy Béla, az akkoriban Zágrábban élő Simon fia között megosztva.

 

 

 

A mai többiről csak röviden. Szüts utasítására öt képet átfestettem, neten nézte, telefonon irányított; Törökbálintra, az IKEA-ból Mikinek munkafotel, Vojnich kiállítása jó, a legjobbat hátra dugták, Szüts farvizén vettem én is egy (barna) domború talpú cipőt, ugyanott húgomnak is gerinc- és fenékgyógypárnát, az ember billeg rajta. Miki meleg hamburgert csinált vacsorára, és föltette nekem a SAFARI-keresőt, visszacseréltem vele a 19-es monitort 17-esre; az 1024-es kuncsaftokhoz kell igazodnom.

 

● 2007. augusztus 25. szombat

Délelőtt a Nemzeti Galériában.
Szóltak, két időszaki kiállítás is van,
ahol szerepelek.
"Új szerzemények", A/06/04
és "Akali" (?!) címmel
valamilyen kortárs anyag,
itt az A/86/21 zsidótemető van kint.
Körülnézve úgy tűnik, létezik
kortárs magyar festészet, jó anyag.

Szégyen, a nevét se tudom,
a nevét se jegyeztem meg,
egy nő háttal, a zongoránál.
XIX. századforduló környéki lehet. 
Pista biztos tudná.
Olyan rejtett csodák
a legnagyobbak
árnyékában, hogy -

Amúgy átalakítottam
ezt a 2003-as kisképet:
Műterem fehérben - A/03/45

● 2007. augusztus 26. vasárnap

Kedves Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és
Vízügyi Felügyelőség, 8000. Székesfehérvár, Hoszúsétatér 1! 

Kékkút, Fő utca 56/B. nyaralónk 
fennmaradási engedélyezése ügyében megkaptunk szíves határozatukat,
melynek utolsó előírását a tegnapi nappal teljesítettük, ilyen módon elkerülve
500 ezer forintig terjedő és ismételhető eljárási megfenyítésünket.
Kéményünk immár fehérre vakolt.

Meg tudom érteni averziójukat
a posztkommunista téglavörös nyúlvány iránt.
Én azonban a sárga színre köteleztem volna minket.
Gondoljanak csak bele!
Mi van a házból legközelebb az éghez?!
És mi van az ég közepén?
A napocska, nemdebár?! 
Ő ad meleget, ő a mi éltetőnk!
És milyen színű az, legalábbis Kékkút fölött?!
Már csak az iránta való tiszteletből  is!
És akkor még a környezetbarát
sárgarigók hajnali trillájáról egy szót se szóltunk!

Szívélyes üdvözlettel: vd.

és most néhány napra KÉKKÚT, pihenni, úgynevezett

Fogok én itt hősködni. Annál fáradtabb vagyok. Mégis viszem a laptopot, az irodámat.

● 2007. augusztus 27. hétfő Kékkút

03h. indultam Pestről,
végül is kocsival.

Délelőtt asztalcsinálás
a padlás sarkában,
aztán rend a házban,
délután már nyugágyban
egy kis alkonyat,
egy kis angol krimi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

● 2007. augusztus 29. szerda, Kékkút

Deske!
Remélem találsz magadnak annyi elfoglaltságot, hogy ne kényszerülj "pihenni". A kémény színéről szóló írásod el is küldted a hivatalhoz? Gondolod, hogy ott kirúgott magyar tanárok dolgoznak?
G.
 

Az angol krimi jól halad. Hangtompítós pisztollyal már lelőtték a főfasiszta tábornokot. Reggel a Bibliában Dunakanyarra és balatoni nyaralásra vonatkozó eligazító mondatok, Jakab levél 1;2:

Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle megpróbáltatásokba estek.

● 2007. augusztus 31. péntek, Kékkút

Be Tapolcára
villanykörtéért,
miegymás.

 
Útközben
a Káli-medence,
nyári pompájában.

 

És még egy
fotó,
ugyaninnét:

F/07/092

 

 

 

 

2007. aug: 95374 = 3214/hó = 100/nap