váliNEWS

A rámszabott fuvart elvégeztem,
de akkor utasítottak,
hogy adjam is vissza
a kölcsönkért teherautót.
S mivel igen nagy szívességet tettek,
mondták, illik ehhez szépen fölöltöznöm.
Kikészítve, derékszögűre hajtogatva várt
egy makulátlan fehér ing,
hozzá hófehér nyakkendő,
és világoskék farmerruha.
Kibontottam, perc csodálkozás,
aztán megnyugodva
kezdtem magamra húzni.
Ingszerű felső,
s vele egybeszabott rakottszoknya,
térd fölötti.
Csípőben kissé szűk volt,
igazgattam.
Akkor megszólalt a vekker.

Elfelejtett és elfekvő kincseim nemcsak a NEWS-ban voltak, hanem a C. napló iratdobozaiban is. Most ezek is netre, a NAPLÓ / KÉP-ek alá, például az a nagyszerű Lehoczky-karikatúra is megmenekült számomra az enyészettől.

1970. Tehát ez a Matisse-kerámiakép - a Riviérán láttam -, amiről fél év munkával eldöntöttem, hogy nem tetszik. A Matisse-kápolna enteriőrjei. Dilettánsnak azért neveztem 1970-ben, mert a bejárati ajtó csacsi, kicsi, és belevág a grafikába.
1978. Lapszéli firkám Katának, angolóra közben elédugva, hogy: hangosabban. azt a ragozást.
1985. György Eszterke és Miki az állatkertben zsiráfokat csodál. Nagyon szerettem Mikit e ködmönkéjével.
1987. Valahogy ez elkallódott a fotók közül, most retusáltam is, meg örültem is neki, az első műtermes képem modellje, vagyis az A/87/12, ami a győri múzeumban, rég láttam. Ez a fotó meg az F/87/05 el lehet datálva, mert az állványon (a legjobb) 84-es zsidótemető kép.
1994. Kecskeméti alkotóház, Szütsnél épp polaroid gép, átjött a szomszéd műteremből, asztalomat lefotózta.
1994. Talán kiállításmeghívó, egy nagylélegzetű Szilágyi Lenke fotó, de jó, hogy előkerült szerettem.
1996. Surányi Miki, nagyszerű fotós, egy nagyon szép fotója a pilismaróti művészetelepről, sokat használtam. Most kiderült, van annak egy párja is. ami jól adja a sötét osztályterem hangulatát, ahol festettünk.
1998. Véletlen találtam meg egy 1991-es újságcikket, s utólag is, újra, megrendültem. A pillanat, amikor a legutolsó szovjet katona (tábornok) elhagyta az országot. Puszi-puszi.
1998. Rómából kedveskedett valaki egy képeslappal. A piactér. Az a vörös és narancs szín egymás mellett, ami 40 éve izgat.
1999. Újabb két Szüts-polaroid a műtermemről Kecskeméten.
1999. Az a bizonyos Leho-vicc, őrzöm, az ember nem tudja, sírjon-e. Vagy legyintsen.
2000. Hogyan jutott hozzám ez az arab falukép, nem tudom már. Nem jártam ilyen helyeken, atmoszférikus.
2000. A Kurszk-tengeralattjáró katasztrófája megrendített, J-levélben foglalkoztam is vele. A temetési fotóból valami kiderül abból az északi túlvilágból, másvilágból, ahol ezek az katonaemberek.
2001. Kapualjunk még háztatarozás előtt. Nem egy jó fotó, hol betettem, hol kivettem a regisztráltak közül. Mostanra megpatinásodott.
2001. Bognár-unoka vasárnapi Pilis-kiránduláson. Rontott kép, a filmet összehúzta a gép. De ma már ez is mindegy.

Ezeken kívül egy Csontváry-képelemzés szövegéhez kellett volna a repró is, de hát az nincs meg. Google, beütöm: >>sétakocsikázás csontváry<< Kijön első tételnek ez, és benne a kép. Lementettem...

Tegnap el az ismerős szabadtéri könyvárus négykerekes pultocskája előtt, - épp percre elhagyta őrhelyét -, s megakad a szemem egy elfekvő fekete műbőrkötéses könyvecskén. Kisformátumú, mintha zsebbiblia, fölemelem. Papír átkötőjén furcsa reklámszöveg: "Minden, amit Ék Sándorról tudni kell" Hátán mindenféle átragasztások és hogy 64 forint, na ezt se ma adták ki. Illusztrálta Würtz Ádám. Ez is szokatlan. Elhoztam, majd holnap kifizetem; mindig érdekelt ez az ember; Szütsöt is tanította, és annyi jót mesél róla mindenki. Kondor is az ő tanszékére menekült. 56-ban elővette szovjet tiszti egyenruháját, amiben hazaérkezett 45-ben, és úgy ment be a katonai parancsnokságra, kimenteni néhány lefogott főiskolás diákját. Én, bevallom, a háborús-Budapest rézkarcait is kedvelem. Ágyú a hóban, a Hősök terén.
Most reggel örömmel ébredek, hogy majd előveszem. De hát álom volt, ez is. Nincsen ismerős utcai könyvárusom sem. Pedig az a könyv annyira ott volt. Talán tényleg megvan valahol.

A googleban sem sikerült megtalálnom, hol, mikor élt szt. Dorotheus apát, pedig okos ember volt. Egyik tanítása kiinduló kérdése: Vizsgáljuk meg, mi a legfőbb oka annak, hogy ha valakit sértő szóval illettek, föl sem veszi...?! És eljut ide: >>Minden fölháborodásnak az az oka, ha valaki nem önmagában keresi a hibát. A békés és nyugodt élet megszerzésére a szentek semmi más utat nem jelölnek ki, mint ezt. Enélkül az ember állandóan fölháborodik, vagy szenved, és ezzel élete minden más jó törekvését is tönkreteszi.<<

Tegnap séta a Normafánál Katával. A Kisnorma, ahol életemben legtöbbet síeltem. Persze nem ilyen, de ilyennek szeretném látni. Ezt is megpróbálom nagyobban is mutatni.

Délutáni álomból
ébredve,
még botorkálva,
ki az előszobába,
Kata után nézni.

Persze meghatódni
egyszerűbb,
mint levinni őket
a játszótérre.
Attól tartózkodom.

Deske, az unokákat levihetnéd a játsztótérre. Barni most karámot akar velem építtetni a telken és hozzá elkéri egy hétre a szomszéd kecskéjét. A szedett száraz faágakból erdőt telepíttetett velem, és hogy zöld is legyen, borostyánt futtatunk az ágakra. Zsófi igényesebb, ő lovagolni akar. Üdv: G1.

A napokban folytattam,
netán befejeztem
néhány tavaszi képet.
Ez kétségkívül a legpirosabb.
A/08/09.

Egy gonosz közeli ismerősöm megpendítette, nagyon elegáns lenne abban a deske.hu kötetben egy névmutató. Excelben írom, a 484. sornál tartok. Közben, ugye, bele is kell olvasni.

2002. szeptember 9.
Egy öregúr elkapott az uszodában Rembrandt ügyében, neki találtam ki: A művészet lényege, hogy megtanítalak valamire, bár én nem tudom, mire. Ugyanazt adom, és mindenki a magáét kapja.

2002. szeptember 11.
Egy pukkanós fólia is tud megrendítő lenni. Kapom bennük vissza képeimet, múzeumból. Egyiken filctollal: Váli Dezső. A másikon kis vignetta: Bálint Endre: Szt. Márk tér.

A velemkorúakban ez a füzetfedél
emlékeket ébreszt. MNOSZ.
Magyar Nemzeti? Országos Szabvány.
A tudás fegyver
az imperialisták elleni harcban.
A hátoldalon:
Gyűjtsd a vasat és a fémet,
ezzel is a békét véded.

Igazgató elvtárs.
Becsengetés.
Udvarra megyünk.
Május elseje.
Gyülekezés a bejáratnál.
Igazítsd meg a
vörös nyakkendődet,
és vedd le a kardigánt.
Te fogod a táblát,
utána Panni néninek leadod.

Egyszer vonultam. Direkte
nem néztem föl a tribünre,
ezért nem is láttam,
vagyis sohasem találkoztam
Rákosi Mátyással.

A fentihez kapcsolódik; Gábor már az öltözőben is mesélt a mostani Könyvhétre jelenő retroszótárról. Most ezt küldte, remek, mingyár nyosztalg.:

Burget Lajos 700 korfestő szót gyűjtött össze:
Csepel motorkerékpár, Dongó kerékpár, farmotoros Ikarusz.
Lódenkabát, orkánkabát, viharkabát, klottnadrág.
Úttörőszelet, Újító, Inota, Űrhajós szelet, Mecsek kocka.
TV-műsorok: Táncdalfesztivál, Röpülj, páva!, Fekete – fehér, igen – nem, Riporter kerestetik.
Politika: moszkovita, osztályellenség, funkcionárius, káder, tervgazdaság, hidegháború.
Szlogenek: Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded! Nem kell papír, nem kell gyújtós, itt a TÜKER alágyújtós.

Megkaptam a bölcs Dorotheus apát adatait, lásd június 2. Meghalt 362-ben, Tirus, Főniciában. A Diocletianus keresztényüldözés idején megkínozták, de túlélte, 107 évet élt, már életében szentként tisztelték. Tanítása 1700 éve él.

Meghozták a Fotómúzeumból a kiállításomat. 52 kép. A kerete is az enyém, megvásároltam. Sajnos nem publikus, mindösszesen hányan látták... Na, jó, októberben egy hétre megmutatom Pesten, a Godot Galériában. Mi legyen ezen túl az anyaggal. Hajlamom szerint kidobnám. De hát ezt nem tehetem meg a magyar kultúrával. Mikivel beszélgetve eljutottunk odáig, hogy észszerű lenne egyben tartani, értékesebb így - nem anyagi értelemben. A Fotómúzeumnak ajándékozni nem lehet, részben, mert a duplumait és negáit már birtokolják, részben nekik ki kellene venni a keretekből. A dolgot bonyolítja, hogy ellentében a festményekkel - most tudtam meg -, 50 lux, és fotó-műtárgy tartósan fényben nem tartható. Az Albertina fotótára hat éves ciklust talált ki magának, azon belül lehet kép falon X. órát, a közbülső években pihentetik. Tehát dobozokat csinálni /-tatni, lehetőleg pormenteset, az egészet föl a galériámra. (Az anyag 1,3 folyóméter.) Lehet belőle tíz-negyven év múlva kiállításra kölcsönadni, egyenként, vagy néhányat-, nekem vagy utódaimnak. Nem nagy perspektíva. (Amúgy jóminőségű könyvben megvan az egész.)

Ha valakinek ettől jobb ötlete lenne...?! Szívesen fogadnám. (Anyagiak nem érdekelnek.)
A fotó nagyban, bár itt ennek sok értelme nincs, csak hát kitaláltam ezt a lehetőséget is.
Ja, persze, és az egész megnézhető itt is.

Fiam csinálja a könyvemet, kérdezem a hibák felől is. Azt mondja, azt a mondatodat nem annyira szeretem, hogy >>a mindennapos müzlireggeli..., amit eléggé meguntam az évek során. A maga módján műemlék.<< Mert ennek olyan olvasata is van, hogy ez a müzlievés mintegy megszentelődik a személyed által .
Én ettől hanyatt estem. Aztán az ijedtségtől még egyszer. El kell hinnem. De minden figyelmem mellett is, tehetségem nem terjed ki ilyen mindenre tekintő megfogalmazásra. Olykor kapok visszaajelzéseket csodálatos félreolvasásokról. Azt hiszem, nincs mit tenni. Vagy írni Corpus Jurist, Tízparancsolatot.

Műterem, húsz év után - A/08/01
Régenvolt műterem - A/08/27
Angol műterem - A/08/24
Műterem, tél - A/08/20
Jámbor műterem - A/08/17
Háromszínű műterem - A/08/09
Műterem, munka kezdetén - A/08/05, ez itt

Unokák éjjeli lepkét fogtak. Piszu magyarázza öccsének; hogy ez nem döglött. Nem működik, csak éjszaka!

Harmincöt év után újratanulom Bach H-moll szvit könnyebb részeit, altfurulyán, móka, kell a hangoskönyvhöz. Nem tudná valaki megmondani, mi ez a kis hangyapöcs a 'D' hang előtt; két piros ponttal jelölve?! Nem lehet rendes feloldójel, mert az nagyobb, és annak fölfelé is van szára. (Azt egy pöttyel mutatom.) Ez a hegedűszólam, a RONDEAU 19. taktusa, a sor elején cisz és fisz előjegyzés van.
Már ez is nagyítás, de mutatom nagyobban.

Nehezen áll rá a kezem, böngészem. Annak idején is kottából játszottam, de oly sokszor, hogy végül előfordult, hogy más sort néztem, mint amit fújtam.

Alighanem ez is meg van oldva. A zuhanyozóban azt mondja Géza, az OSZK. ny. igazgatója, hogy az (annó általa alapított) Modern Fotóművészeti Gyűjtemény bizonnyal szívesen fogadja fotókiállításom anyagát. Hogy keretekben maradjon, feltételként lehetne megszabni.

Az a kis izé a kottában; közös megfejtés I.-vel. Szerinte feloldójel. Na, de mit old fel. Akkor rájöttem, előtte négy taktussal lévő egyetlen megpofozott 'D'-re utal, egyébként azért is ilyen picike.

Más is rákapott, hogy nem szükséges dolgait az első emeleti lépcsőfordulóban felejtse. Egy ilyen könyvet nem lehet otthagyni, noha eleje és vége hiányzik: >>Stanley utazásai, kalandjai és felfedezési Afrikában, számos képpel és egy térképpel, írta Stanley erdeti művei alapján, Burdo életrajzi vázlatának felhasználásval Dr. Jankó János, Budapest, 1891.<< Már elolvastam, nem lettem sokkal okosabb tőle, hanem az atmoszférája!

Stanleynek szerencséje volt, hogy rátalált Speke kisérőjére, Bombay nevű négerre, akit aztán kísérete főnökének választott meg, s a ki tizennyolcz teljesen megbízható aszkarit-, fegyveres harcost hozott magával. Az egész expeditió állott tehát 192 tagból és pedig 3 európaiból, 23 zanzibari fegyveres harcosból, 4 számfeleti szolgából, 4 fekete vezérből és 153 teherhordó - pagaziból. Ez utóbbiak terhe 153 csomag málha volt, átlagos súlya 35 kilogrammot tett ki. A legjobb teherhordók manyamvezikből kerültek ki, de rendkívül fegyelmezetlenek, akaratosak és szeszélyesek, s vasszigorral kellett velük bánni.

Stanley a néger Mirambóval vérszerződét kötött és ettől fogva örök barátok lettek. Ezt a szertartást az ajándékok néma kicserélése követte. Stanley ezután életében soha többé nem látta Mirambót, hanem azért Mirambó folytatta az európaiak elleni hadjáratait, s néhány év múlva az Unyamvezi ország hatalmas rablókirálya, Pimpvé országában felkonczolt két euróai utazót egész karavánjával együtt.

A rettenetes nehézségekkel járó felfedezés-kalandok lassan átcsapnak angol - francia gyarmatosító rivalizálásba, kereskedelmi utak megteremtése majd biztosítása, a rabszolgakereskedelem lehető fékezése, közben folytonos harcok a bennszülöttekkel. A könyvben szereplő utolsó dátum 1888, és 91-en adták ki.
A kép nagyban, az emlékezetes Verne-illusztrációk...

Játszani hívtak, tegyem be egy könyvembe ezt a szöveget (eredetije hosszadalmasabb). Még gondolkodom, a húszból melyikbe:

Klee tizes években,
tunéziai útja alkalmával
készült képei atmoszférájára,
frissességére,
tisztaságára emlékeztetnek.
Evvel semmi továbbit
nem akarok mondani.
Nagyon szépek.

Az alábbi linket fölnyitva,
ott már nyillal is lehet
továbblapozni.
Az új akvarellek a
18 számúval kezdődnek.

Hogy én is
alkalmazkodjak a trendhez,
úgy tűnik, ez blogföltétel.
Vasárnap Kata
fantasztikus kreációja,
végre újra RAKOTTKRUMPLI.
Erre Miki is lejön
a (Vár)hegyről.
Készült étolajjal, burgonyával,
sóval, hartai kolbásszal.
Az öt keménytojást (jav. Kata: 8)
én szeltem 4 mm-es síkoldalú szeletekre,
igaz, célszerszámmal.
Hogy gyorsabban,
mi most sütés helyett mikróban.
Ez nem érződött az ízén.
Legalábbis számomra.
Italnak málnaszörp, vízzel higítva.
Én Olympos Lemon 50%-os citromlevet is szoktam beletenni, három nagykanálnyit. Úgy pikánsabb.

A sütés csak azért maradt el, mert délelőtt séta a Széchenyi hegyen, a Normafánál. De erről csak ennyi emlék maradt, kiegészítendő a múltkori kék-kavalkádot.

Hazacipeltem egy kapualj alatt talált
dögnehéz papírládát
(10 mm falvastagság)
keresztben kettéfűrészeltem,
villanydróttal odavarrtam immár
kettőjüket az ehhez készített
raklapokhoz, kibéleltem pukkanóssal,
és lehet októberben
szállítani a fotókiállításomat.

Ma reggel pedig
uszodába menet várakozás
a Margit utca sarkán,
hogy újabban nem megyek át a piroson.
Hazafelé pedig e látvány; asszonykák édes
pihenőpercei, úszás után, elválás előtt.

És egy gyötrődő várakozó a Közért előtt.
Egyes könyvek szerint
a kutyának nincs időérzéke, nem tud extrapollálni,
s ilyenkor balsejtelemben él,
látja-e még valaha hozzátartozóját.
Az izgalomtól jobb fülét fölemelte.

Kedves Deske!
Örülni, örvendezni ma is lehet, mert 8 évvel ezelőtt ezen a napon került netre a VÁLINEWS :-)
H.

Paula most 42 év előtti följegyzéseimet gépeli újra, s kerül a netre, a ÍRÁS-KÖNYV / NAPLÓ-ba. Életforma alakítás. Döntések. Húsz éves voltam:

1962. július.
"közelebb jutni a festőséghez" -, ennek érdekében sok dolgot el kell hagyni, egyszerűvé kell tenni az életet

nemcsak használati tárgyakat dobtam ki:
        evezést,
        olvasást, modern irodalom megismerését
        éjszakai sétákat barátokkal
        és sok időt igénybevevő szerelmet
        hosszabb pihenést
        és szórakozást, TV, mozikat
        "nagy emberek", festők társaságának keresését
        ismerősöket, rokonokat is.

a lebontó folyamat (előkészítő életszakaszom lezárása) megtörtént, most ebből kell építeni, most már a festés az elsődleges, sok minden visszajöhet alkalmilag, de alárendelve az előbbinek.

Mindez a C.00029-es
naplóoldalon.
(Most még egy
nulla a programban
minden szám elé,
mert hamarosan
átlépem
a tízezret.)

A fotó, F/08/090;
meg kell ünnnepelni,
a nyári napforduló környékén,
HA kinyitom
a lesmirglizett
ablakot, a szobába besüt
a Minisztérium mögött
lemenő nap.

Tegnap a zseni Vancsó [www.photovancso.com] fotókiállításának megnyitója, [Paulay Ede u. 10.] nem tudtam elmenni, még az adatbázis... a programozót vártam, aki végül elfelejtett eljönni... Másfél éve jár ide... A megnyitón Szüts szívmeleg szövege.

Délután meg is néztem ezt a kiállítást. Súlyához illően hosszan kéne beszélni róla. De hát nem tudok. Valami hátborzongató, hideglelős világ, ugyanakkor vonzó, emberi is, nagyon sajátos világlátás. Ő épp ott volt, kértem fotókat ide: vancso-01 vancso-02 vancso-03

56 tavasza, nyolcadikos voltam,
bizonyára iskolából hazafelé
néztem be arra fotókiállításra.
Hiszen gyakran nem a kettessel,
hanem gyalog az Irányi utcából a Szabadság hídig,
onnét aztán a 49-essel a Körtérre.
A Belgrád rakpart 17., az ötödik emelet volt
a MADOME* fotósegyesületé.
Egy fénykép nagyon tetszett,
orvos, műtét közben, alulnézetből.
A képet 52 éve nem láttam, és nem felejtettem el.
De ahogy fakult az emlék,
átrajzolódott bennem az évek folyamán.
Ma a kezembe nyomták. Megtudtam a szerzőt is.
Réti Pál (1918-1989): Ahogy a beteg látja.
Akkor a kiállítás aranyérmese volt.

*Amikor a diktatúra az összes művészcsoportosulást fölgöngyölte, gondolom, ötven táján, az elnöknek az a zseniális ötlete támadt, hogy elnevezésükbe vegyék be a DOLGOZÓK szót, akkor nem merik őket megszüntetni. És csakugyan.
Magyar Dolgozók Művészfotós Egyesülete.

Délben vettem egy könnyebb biciklit, 180 ezer, hogy újult kedvvel újra a Margitszigetre, a nagyrét szélére, az édes öreg fák alá, jobbfelöl a harmadik piros pad; kicsit olvasgatni. Ez idén már nagyon kimaradt.
Délután már ott, hazafelé egy fotó.

Ezt a kaput lefotóztam már néhányszor. Próbálkozom. F/08/094. Az előző, a májusi, jobb. F/08/070.

Az új bicikli baromi jó,
csak nem fér be a liftbe.
Most kínlódva így:
egy ötös imbuszkulccsal
a kormányt hanyatbillentem.

Szép napokat, kedves Maestro... Nem tudom szoktak-e ilyet csinálni, de megkérdezem, hogy az én kis Váli képemet, nem lehetne-e becserélni erre a [xx]-re? elájultam tőle... barátsággal. H.

Kedves H! Nem szoktak. És nem is szoktam. De arra lehet, mert azt a képemet (csak maga meg ne tudja) kivételesen szeretem. És erre még kap 200 ezer bónuszt is, mert ez olcsóbb. És most már nincs visszaút! Várom! d.

KÉPREGÉNY. Csak techn. érdeklődőknek!
Történik az új bicikli. Ami nem fér be a liftbe, hiába állítom föl, az ajtókat nem lehet becsukni. És hatodik emelet...

1. Levágom hátul a sárvédő végét, mert nem gurul, hanem azon csúszik, amikor fölállítom.

2. Célszerszám, (nyél) készítése, főleg az elvesztés ellen. Imbuszkulcs, ha a kormány előrebicsaklik, nagyon keservesen én is beférek a liftbe.

3. A boltban rákérdezek, a kritikus csavarok alu anyába futnak, nem javasolt naponta szétcsavarozni a kormányt.

4. Kinyitott liftajtóval beférne a gép, meg én is. Hogy lehetne az ajtó fölötti érintkezőket kijátszani. A két lyukban billenő réz érintkezőlapok, nyilván kapcsoló.

5. Célszerszám, faléc, négy lecsapottfejű szeggel, a kétszer két érintkező számára. De nem működik.

6. Akkor gémkapocs a szögek köré, hátha áramkört is kell zárni. Működik! De a falécet menet közben fej fölött tartani kell. S a fölállított a bringát is.

7. Mindez megoldódik egy csipesz kiszedett rugalmas száraival. Összeszorítva a lukakba csúsztatni, ahol a két vége befeszül. (Eredetileg krokodilcsipeszre gondoltam. De azt hol szerzek, azonnal?!) Ez fém, így az áramkört is zárja. (Tudom, hogy ott gyengeáram.)
Csak le kellett csípni a két végét.

8. Ebből kettő kell. A kék csipesz középen csak kamu, térfogatnövelés, szintén elvesztés ellen. Liftbe be, két csipesz a helyére bepattint, liftből ki, bicikli be. Végül én.

9. A hulladékszerszám hegyei elkalapálva, hogy a kukában guberáló kezét meg ne szúrja.
Még fotókiállításom anyagának végső elhelyezése, ami megoldandó.

2008. június 17., kedd

Deske! Márai háborús naplójában leírja, hogy a Leányfaluba érkező oroszok miként rendezkedtek be: drót, bádog, kasza-kapa, éktelen zűrzavar, ordítozás, de a végén minden müködik. Nem mellesleg győztek: G

Szervusz, Deske! Olvastam a bringás sztorit. Csak egy apróság merült fel bennem: a legtöbbnek nagyon könnyen kikapható az első kereke, így valószínűleg befér "szabályosan" is. (És autóban is a legegyszerűbb így szállítani - hogy akkor is legyen értelme a hozzászólásomnak, ha már véletlenül túlságosan beleszerettél volna a lift-tuningba, amit azért megértek) üdv -b-

Kösz, az is kipróbálva. Ez jobb. ölel d.

Délelőtt Győrben, vonattal. A Múzeum elfogadja fotókiállításom 53 keretezett képét. Megnéztem épp falon lévő képeinket is. M. Novák, Klimó is bekerült a csapatba, látom. Jó.

2008. június 18., szerda

Nem szeretem, ha fülembe megy a víz. Ma, szokatlanul, már első fordulók után ötször felcsúszott az úszósapka. Akit ezért kénytelen voltam megfeddni: Basszon meg a kurva anyád. Rögtön rend lett.

Deske! Műszaki zsenialitásod
valóban elmés
szerkezetet produkált.
A szerkezetet a fotók alapján
nem egészen értem,
műszaki rajzhoz szoktam.
Az viszont egyértelmű,
hogy balesetveszélyt idéztél elő,
főleg, ha az átalakítás
állandó jellegű,
tehát a lakókat is érinti.
A felvonószerelő cég,
amelyik a liftet karbantartja,
meg is büntethet. G

Ha figyelemesen olvastad volna,
leírtam, hogy használat előtt két csipeszt helyezek
az érintkezőkhöz.
De küldök egy hevenyészett
műszaki rajzot is. d.

''Használat előtt két csipesz helyezek az érintkezőkhöz"". Az is átalakitás. Csak akkor, ha te mégy a lifttel? Utána eltávolítod a csipeszeidet? Igy csak magadat veszélyezteted. A biztonsági szabályzat tiltja az illetéktelen működtetést, bármilyen átalakitást, különösen ilyen esetben. A Felvonó-cég munkavédelmise feltehetően nem olvassa a news-t: G

Mondom, használat előtt,
és mondom,012 gyengeáram. d.

Én is mondom a magamét. Sajnos nem tudom elküldeni, mert pdf-ben van. MSZ EN 81-1:2002 Felvonók szerkezetének és beépítésének biztonsági előírásai. A hevenyészett rajz egyébként teljesen jó, ilyet én is elfogadok a vizsgákon: G

Délelőtt, egyébre alkalmatlanul,
a Mátyás térre 100 méter
igazi pukkanófólia tekercsért.
Amit aztán tengelyen,
föllógatva jó magasan a galéria fölé.

De a végét elérem.
Lelóg.

Szia Deske! ''...az úszósapka. Akit ezért kénytelen voltam megfeddni: Basszon meg a kurva anyád. Rögtön rend lett.''
Látom, új tartalmak a VÁLINEWSban.
Hogyan káromoljuk Istent.
Pedig annak idején Tőled tanultam:
aki az élettel elégedetlen,
Istennel elégedetlen.
Nem értem.
S.

Az élet nem úszósapka.
(Bár hasonlítanak egymásra.)
d.

Minden elégedetlenkedés Istennel való elégedetlenkedés.
S.

A -kedés igen. Egy konkrét nem. Az viszi előre a világot.
d.

Az idézett passzus legrosszabb esetben is közönséges trágárság, Illyés szerint tehetetlen méreg esetén - nem "kötőszó"-ként, azaz nem öncélúan használva - elnézhető, helyi értékén kezelendő. (Ld. Puszták népe.) Ha meg humor is van benne ... (Az t.i., hogy a trágár szavakat használó mérge érthető, bár a méreg nincs arányban a helyzettel.)
Az istenkáromlás valami egészen más. Ld. Biblia.
B.

Kedves Deske, Én ezt nem hiszem el. (azt a mondatot) Szerintem ezt Maga nem mondta (nem gondolta), csak teszteli a blog olvasóit, hogy ki mennyire hördül fel. Visszamondjuk-e Magának, a Magától tanult leckét...etc...etc... Ennyi. :)
I.

Kedves Deske, nyugodtan káromkodjon néha, kimegy a gőz. nem szabad lefojtani. Nem a szó a trágár sohasem, hanem a tett. Kifinomult modorú emberek gyilkolnak a legaljasabban, és álszent, szemérmesen pislogó vénasszonyok nyála csorog a legjobban, ha szexre gondolnak... És nyers beszédű, egyszerű emberek képesek kimenteni a folyóba esettet, miközben a [...]
M.

Zárszó. Tegnap megesett, ami megesett. A történet atipikus, csakugyan. Még soha nem fordult elő, hogy háromhónapos sapkámat szídtam volna. A kurva anyját szinte kizárólag a Windowsnak, konkrétabban az XP-Home-nak szokom szídni; azt is ritkulóan, ámbár akkor fennhangon és hévvel.

2008. június 19., csütörtök

C. naplóm átgépelése 1967-nél tart. Diploma utáni hónap lehet ez a június. Beszámolólevél anyámnak.

...nem tudom miért ilyen kegyetlen erős a tévhit bennem: hisz értelmemmel mindig el tudom fogadni (józan perceimben, vagyis az est beállta előtt), hogy nem festhet mindig az ember (különösen jót), hogy a tervezésnek jó része monoton-mechanikus munka és sok közepes könyvet el kell olvasni egy nagy pillanatért (gondolatért). Ha nagyon őszinte vagyok, semmilyen olvasásban sem hiszek - ösztöneimmel - mint élet-; vagyis perc-kitöltőben.

szupermenné vagy - autóversenyzővé neveltem magam, de gyűlölök tankolni, vagy lemászni az alváz alá, csavart meghúzni- vagy - jó ég - várni, míg lehűl egy kicsit a motorház-
a teljes szöveg

2008. június 21., szombat

Tegnap reggel a Balatonra.
Csak a hét végére; szezonnyitás, sok csomaggal.
Negyvenedik házassági évfordulónk.
Katának hordozható CD-s rádió,
hogy a konyhában is, kedvenceit.
Beprogramoztam neki,
amit hallgat, Kossuth, Bartók,
Katolikus-, és Mária-rádió.

Akár, tekinthetjük úgy,
erre az alkalomra lett kész
a megreparált kékkúti nyaraló.

Útközben két meleg hal,
szálkával és uborkával.
A két és fél órás autóút kifárasztott.
A ház tényleg kész, terasz épült.
A padlás helyén három szoba, hőszigetelve.
De szerettem éjszaka
az eső kopogását hallgatni a bádogtetőn -,
egy fölösleges gondolat.

1968-ban házasságunkat
így képeztem le az értesítőn,
linómetszeten.
A VD. monogrammot véletlen fordítva véstem bele.

Nekem könnyű, mert hiszek, és nincsenek aggályaim. Levelet kaptam, néhány képpel, és mindössze ennyi szöveggel:

Subject: Saint Padre Pio+ body after 40 years still the same [Szt. Pio atya teste ugyanolyan maradt, negyven évvel halála után]

Nekem könnyű, mert hiszek. Tudom, hogy egy távoli kolostorba parancsolták, és nem engedték Rómába utazni egy szenttéavatási szertartásra. Utána Vatikán kérdőre vonó levele az apátnak, hogyan engedhették el mégis, hiszen itt volt. S az apát válasza, itt is volt.
Szeretem Pio parasztos darabosságát, nyersességét. Engem is figyelmeztet, hogy nála egy mise három órát tartott. Szeretem azt a játékos, jókedvű csodáját, - ez is még életében -, mikor egy olasz család ködös időben reménytelenül elakadt a sztrádán, akkor a forgalommal szembe jőve megállt egy kocsi mellettük, hogy segíthetek-e. Pio kinyitotta a motorházat, megjavította a motort, majd intett, és elpöfögött.

A levélből nem derül ki, de a fotókból nyilvánvaló, most fedezhették fel nem romló maradványait. A papok és egy főpap jelenléte az egyik fotón, hogy mindez egyházi kereteken belül, s nagynyilvánosság előtt.
Én még azt se tudtam, hogy már szentté avatták. Kételyeim nem voltak felőle, hiszen már gyermekkorától kiválasztott. Kiválasztott, vagyis nem akaraterő és aszketikus tornagyakorlatok. Csak igent mondott kiválasztottságára. Pál írja valahol, vagy talán a 129 zsoltár?, hogy születésed előtt kiválasztottalak... Nem irigylem, úgy tekintem, munkamegosztás. Ezt ő csinálta végig, fájó, vérző, stigmatizált kezeivel, helyettem is. Én meg neki is festegetek, csinálok excel-táblázatot, és javítok meg elromlott kenyérpirítót.

link-2008/pio-01
link-2008/pio-03
link-2008/pio-04
link-2008/pio-05

Fiam tanácsára, megerősítendő:

1978-as döntésemet ma visszavonom, visszahatólag is.
KERÜLHETNEK MUNKÁIM KÜLFÖLDRE. Van már elég. Meg elhittem, hogy így okosabb, meg Unió; meg öregszem is.
2008. április 7. VÁLINEWS

2008.

június 22., vasárnap

Kékkút, nekem két nap,
mert rádiófelvétel,
Kata még marad.
Hát meglettek a szobák
a padlástér helyén.
Az enyém a szemközti
szomszédra néz, mutatom.
Közelebbről ugyanez.
Elkezdtem berendezkedni.
Gazdagodik a falu; pázsit,
aszfaltburkolat és vízelvezető.
Utcánk ettől szögletes lett.
Mi van még.
Kata kedvéért megnéztük
a nagy vizet.
Egy békés család a part mentén.

2008. június 23., hétfő

Délelőtt rádiófelvétel, akadozva beolvastam
egy órányit a VÁLINEWS-ból,
illetve az ebből készülő kötetből.
A Bartókon fog lejönni, de úgy kértem,
a fotókiállításom környékén, tehát októberben.

Délután a NEWS-képeknél egy új keresési szempont bevezetése: tipus szerint.
Egy új oszlopot ki kell tölteni, 2200 sor.
Átvettem a FOTÓK rendszerét,
ami nem teljesen logikus,
mert annó elsősorban helyszín szerint osztályoztam,
de van benne ''14. ISMERŐS''
és ''15. HÍRESEMBER'' is.
Ma talán másképp csinálnám.

Három új fotó. Mutatom,
délben a vendéglői asztallap üvegén
a házunk oldala tükröződött.
Semmi fotótrükk.
Jobbról egy villa lóg be. F/08/105
A Lukács-vaskaput ma
harmadszor is lefényképeztem. F/08/103
Ez meg a templomunk,
a túloldalról nézve, már hazafelé. F/08/104

Szüts blogján a napokban, belsőépítész-hallgató keresztlányomról van szó:

Igazi dráma: szombatra virradó éjjel NÓRÁNAK ELSZÁLLT A LAPTOP WINCHESTERE! Rajta (sehol máshol !!!) az összes fotója, összes zenéje, az összes letöltött filmje. Ezt egyszer legalább mindenkinek meg kell szívnia, hogy megtanulja, a fontos dolgokról mindig legyen backup másolata!

Én ezt úgy csinálom, hogy munka közben is, mindent azonnal a szerverre, vagy egy kis 120 gigás külső winchesterre teszek, amit utána - szintén azonnal - lekötök a gépről, hogy ha villámcsapás, stb. a nagygépet gallyra tenné, akkor is... Bár villám ellen, ha igaz, jó ez a szünetmentesítő...
Aztán hó végén DVD-re.
Ja, meg mindkét gépen rajta van, ami lényeges.

2008. június 25., szerda

Mára megvan. A VÁLINEWS képeire majd év és típus szerint is lehet keresni. Ehhez ki kellett töltenem a 2200 soros táblázat két új oszlopában az új adatokat. Egyenként, mert ez nem excel.

2008. június 26., csütörtök

Az ember ilyen hülye tehetségekkel születik, kezdetektől nagyon érdekelt a rendszerépítés. Kisfiú koromban a 11 térképem katalógusba szedése, gimnazistaként akkori egész szép könyvtáramhoz egy magán-ETO-rendszer. Hasonló szerkezetű - később kiderült -, mint amit a világ könyvtárai használnak. Logika órán kaptam rá egy ötöst. Legutóbbi kalandom az eddig rengeteg NEWS-illusztráció csokorba szedése, ennyi kép ömlesztve eldugaszolja a lefolyót.

Az ilyen feladatoknál nálam kétféle akadály. Külső: más is mondja, tökéletes - szerényebben: hibátlan - rendszer nincs. És a belső: derékszögű dogmatikus gondolkodásom, ami miatt gyakran orrabukok. Az a bizonyos franciás könnyedség hiányzik. Most egy mondatával húzott ki ebből néhány percre programozó barátom.

Konkrétan.
A fotók ügye. Egy ilyen halom képet persze többféleképpen kell csoportosítni. Addig egyszerű a dolog, hogy keresési lehetőséget kell adni:
évek szerint
levelek szerint
szerző szerint, stb.

Csak hát a legfontosabb a témakörök szerinti böngészés lenne Erre volt is rendem, hiszen FOTÓ fejezetem eddig is volt. Ami bizony zörög. Ha Bognár Robival lefényképeztek minket egy kiránduláson, az a CSALÁD (vagyis én), az ISMERŐS, vagy a VIDÉK-fejezetbe kerüljön-e. Három helyre beírni, de az se jó. Ha ITTHON, az még a lábtörlő is az ajtónk előtt, ha az udarra lefotózok, az már KÖRNYÉK. Ami a margitszigeti nagyrétig tart. Azon túl a PEST, majd a VIDÉK, ami már egyszerűbb helyzet.

Vitatjuk ezt minap este. Ahogy ülünk a négy monitor előtt - mert ő is hozta a sajátját -, Bánk egy megjegyzése, amitől lehidaltam. Új ég és új föld, új horizontok. Hogy ne legyen ez egy mindent magábafoglaló beosztás, legyen ez album. Ami szemezget az ÉRDEKESEBB témakörökben, és amibe NEM KERÜL BELE MINDEN. Értsem meg hát, ez is egy rend.
Döbbentem hallgattam.

Aztán már csak egy telefon a másik programozó fiúnak, tegye erre is alkalmassá az adatbázist. A főtáblázatban csoportos átnevezésekre lesz szükség.

Éva meséli, elhagyta szerelmét, mert én onnét elmegyek, ahol nem én vagyok a legfontosabb. Ez belém nyilalt. Kata negyven éve él mellettem úgy, hogy tudja, a munkám mindig fontosabb. Igaz, megmondtam előre. De akkor is.
A régi vezényszó: Sisak le, imához!

Naplóm begépelése 1968-, házasságunk előtti hónapoknál tart:

68.5.8. C.00166
Egyik felem gőgösen, hideg magabiztosan mondja, mondja: alkalmatlan vagy a közös életre, magad is tudod. Te is szerencsétlen leszel, a másikat is boldogtalanná teszed. Tudsz te törődni más boldogságával? No ugye, hogy nem. Tudsz te várhatóan valaha is annyira alkalmazkodni a másikhoz, hogy ne érezd hazugságnak, megalázónak vagy elvtelenségnek? Destruktív óráid súlyosan fertőznek, sőt roncsolóak. Érzel-e kedvet és erőt a több idő, energiaszükséglet elviseléséhez? Hogy mindig gondod legyen egy másikra? Ugye hogy nem örülnél egy gyereknek? Ugye, hogy bajaidban megválthatatlan vagy, ahol a logika nem segít, ott a szent logikátlan női meleg se nagyon?!
Mégis vállalod?
A behunyt szem bátorsága?!

68.5. C.00170
Bár őszinte, de önáltatás volt hitem, hogy szakmám miatt van szükségem sokszor egyedüllétre. Alkatom miatt. Kell.
De nem kell ennyire félni. az ember összességében egyedül van, e mellett nem döntő, házas-e.[...] A bajokat egyébként úgysem lehet elkerülni, helyette legfeljebb másfajtát választhatsz.

Mit mondjak erre ma, negyven év után.
Igyekeztem.
Nem aranyoztam be napjait.

És a 9x12-es Voigtländerem.
Ez már egy tíz évvel későbbi szerelem.
Hadd legyen ez is megörökítve, mielőtt.

Valami kapcsán ma előkerült
fiam lakatlan szobájából,
bár táskában, nagyon porosan.
Használati értéke nulla.
A Harangvölgy-fotó vele
készült 1978-ban. F/78/09
A Ferenciek-terén vettem a fotóboltban,
1600 forintért.
Objektívjét keményebb rajzúra cseréltem,
az MTI technikusai
vakuszinkront építettek bele.

Vagy hetvenöt éves,
és nagyon szép.

Legkedvesebb tárgyam volt.

2008. június 27. péntek

Kedves Deske, minden felnőtt ember, aki valamilyen módon elköteleződik (papság, szerzetesség, házasság), gyermekien bátornak tekinthető; hol van olyan ember, aki a távolságot látva, félelem nélkül ki tudja mondani az IGEN-t?!
P.

2008. június 28., szombat

Deske, sajnos, nem igaz, amit átvettél a blogodban: Saint Padre Pio+ body after 40 years still the same [Szt. Pio atya teste ugyanolyan maradt, negyven évvel halála után] Az arc: élethű szilikon-pótlás, amelyet a londoni Tussaud múzeumnak is beszállító cég készített.
Most exhumálták, maradványait ebbe az üvegkoporsóba tették, ílymódon kiegészítve.

(PS: Megörököltünk egy olyan Pio-fotót, amelyet a Szent - nagyon különös módon - megáldott az 1960-as években San Giovanni Rotondóban!)
Üdv, Máté

Nemzetközi fotókiállítás
a Szépművészeti Múzeumban.
Rangos, jó képek.

Persze ennyit
nem tudok befogadni.
Hullafáradt.

Ott nem lehetett fotózni.
Ezt speciel én, a múzeumból kifelé,
a Hősök terén.
Este valami népmuri lesz,
ahhoz kell a sátor.

Egy téma meg
a járdán, az orrom előtt.
A kék kupak - F/08/107

2008. június 29., vasárnap

Seneca Erkölcsi leveleit érettségi körül adta kezembe Vasbányai tanár úr. Úgy emlékszem, evvel kezdődött. Innét datálódhat, hogy elkezdtem magamat búcsúzásra tanítani, búcsúzáshoz szoktatni.
Dinamikusan láttam a feladathoz, nekiadtam a könyvtáramat, satöbbi. Jól megtanultam, bár (szerencsére) nem jutottam el a teljes immunitásig, ... a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát... (Pilinszky)..., kétévente még mindig akad kép, amitől fáj megválni. Vagy lásd a (csütörtöki) fényképezőmasinám körüli érzelmes perceket.

A kecskeméti alkotóházból majd át kéne menni Debrecenbe, megnézni azt az Aba-Novák kiállítást. Rettenetesen nem érdekel, de valaki azt mondta, hogy a korai dolgai tényleg és igazán.
Veszem az autótérképet, hogy is kell onnét - bár vonattal mennék, kényelmesen és ingyen -; megüti a szemem a címlapfotó. És belesajdul. Hiszen én ezt az utat jól ismerem. Amikor nyaranta Balatonról anyácskámhoz, át a Bakonyon, meglátogatni egy-egy délutánra. Ez a szentgáli kanyar lehet.
Nem is anyám hiányzik; a múlt.
Erre én többé - aligha.

Reméltem, hátha ezen múlik,
hogy ugyanis a kerete.
Billegek, hete már,
nagyon jó ez a kép,
vagy nagyon nem jó,
bár igencsak szeretem.
Hát ma megcsináltam
hozzá a széles keretet.
Nincs győzelem.
Vagy van.
Most mindenesetre
itt marad Pesten,
és pihen egy hónapot.
Aztán majd meglátjuk.

Széles keret nélkül
így néz ki: A/08/01.

Az ember fogalmazzon óvatosan, így, hatvan fölött. Még három kép érzi magát befejezettnek.

A/08/08
A/08/19
A/08/20

2008. június = 138435 =3435/hó = 115/nap

1978-as döntésemet ma visszavonom, visszahatólag is.
KERÜLHETNEK MUNKÁIM KÜLFÖLDRE.
2008. április 7. VÁLINEWS

Szüts Jenőné	02.5.31..
Szüts Miklós	02.5.31..
Rakovszky Zsuzsa	02.6.10..
Jávor Kata	02.6.12..
Mezei Ottó	02.6.23..
Galántai György	02.6.23..
Jávor Kata	02.6.23..
Nagy István	02.7.5..
Barcsay Jenő	02.7.5..
Vajda Lajos	02.7.5..