VÁLINEWS 166. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. január

2009. január 1- 2.

Érdekes, a csütörötk szót évek alatt kétszer sikerült elsőre hibátlanul leírni.

Szilveszter, Katával a tévében megnéztük a Hofi-műsort.
Csodálatosan tehetséges ember.
Vagyis inkább zseni.

Aztán lekapcsoltuk, én feküdtem, Kata imádkozott.

Tegnap délben nagyon felöltözve séta a Normafánál, Katával. Zúzmarától kedves táj, (F/08/231), néhány szánkó, toporgó perecárus, köd.

F/08/230  környezetbarát grafitti.   F/08/232 előresietett, mert fázott, amíg én fotóztam

Unokák itt. Kinga karácsonyra konyhát kapott. Megkínált tépőzáras virslivel. Majd celluxot kértek és egy dobozból kuckót építettek. Boti este abban ágyaztatott meg magának.

Reggelre az élet és a dobozállapot így változik. Délelőtt pedig mesefilm a tévében. Az óvodás Boti eltanult valamit az éppen elsős nővérétől. Játékmotort szerelünk, közben én ezt is. A/07/44

2009. január 3. szombat

Befejeztem ma két képet, legalábbis lefotóztam.
Meg további öt az elmúlt két hétben.
Van közük 2005-ős is, sőt, 2002-es.

Műterem és köd - A/07/20, ez itt eléggé megdöglik

Műterem esőerdők helyett - A/05/49

Tiszta műterem - A/04/25

Csontszínű műterem - A/07/44

Műterem és tenger - A/07/40

Műterem - szürke fal -A/07/37

Műterem, öreg fal - A/02/15,
talán ebből érzékelhető valami a monitoron is,
A többi - mondjuk így - faktúracentrikus, és meseszegény.

Közben netre az 1992-es interjúk. Nagy Gergely kérdez egy tv-műsorban, a C. Napló kötet megjelenése alkalmából:

- Tényleg van egy ilyen munkanapló jellege, nagyon sokszor írsz munkáidról, problémáidról, és vannak utólagos hozzáfűzések. Nagyon sokszor azt lehet olvasni utólagos hozzáfűzésben, hogy ezt a képet megsemmisítettem, ezeket a fotókat elégettem, ezt a pár képet kidobtam, ezeket összetéptem, ezek radikális gesztusok. Én téged úgy ismerlek, mint egy befelé forduló, magának való embert. Hogy jönnek be ezek a radikális gesztusok, és mitől van ez a nagyon intenzív, nagyon produktív...

- Befelé is lehet radikálisnak lenni, egyszerűen. Én ezt nem tartom érdemnek. Minden ember kidolgoz egy technikát a problémák megoldására, és gondolom, minden ember, ahogy elölről jönnek felé a kérdések, a problémák - hátul valahogy elhagyják. Tehát megtanul kezelni egy kérdést, egy nehézséget. Megszülünk egy gyereket, fölneveljük, arra neveljük föl, hogy minket elhagyjon. Hogy álljon lábra. Ettől kezdve, egy könyvet elolvasunk, örülünk neki, gondolom, utána az az ésszerű, hogy másnak átadjuk, hogy más is örüljön neki. Én speciel könyvet nem gyűjtök, ezt nem kellene most éppen itt mondanom ugyan, továbbadom, hogy mások is olvassák. Ez egy technikai kérdés. A képeimnél ugyanez a helyzet. Miért adjam át a gyengébb dolgaimat, akár az írásban, akár a képben, a környezetnek..    a teljes szöveg

2009. január 5. hétfő

Ritkán kapok tőle küldeményt, inkább csak spam-veszélyt szokott jelezni. A klubból való Terike küldte.

MÉCS LÁSZLÓ: Áldottak az öregek barátai

...Áldott, aki nem csodálkozik, hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre, hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg, hogy beszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el, hogy ma már kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idéztetni velünk a tegnap
emlékeit,...

Amikor elkezdek mesélni valamit, és fiam finoman elmosolyodik.

Komjáti Ferenc barátom küldött egy két és fél perces hangosfilmet a Godot Galéria- fotókiállításom megnyitójáról. http://deske.hu/iras/film/film-2008-01-f-naplo.htm

Délelőtt az MTA Kézirattárába, két-háromévenként viszem a napló másodpéldányát. Már az utcáról kellett visszafordulnom, mert honnét tudnám a köv. kötet homlokzatgrafikáját, meg a sorszám is. Kissé szégyenkezve kérdezkedtem vissza, egy fotó erejéig. Páncélajtó, vas polcok, az enyéim számára most szerelnek föle egy harmadikat.
A feliratok persze originál tussal, a filctoll századok múltán elhomályosulna.

Senki nem dicsérte meg a Piri kismacskáját.

Ez is megvan, átgépelve. Iszonyú buta dolognak tűnt, meghívtak a Petőfi rádióba, 1992. december, hogy Unalmas-e a szürke szín? Aztán kikerekedett belőle valami, mégiscsak.

...Önnek volt egy olyan korszaka, amikor ilyen színt használt. Ön szerint unalmas szín a szürke?

-  Kezdem azzal, hogy miért baj, ha unalmas?

- Nem azt mondtam, hogy baj. Bár igaza van, azt mondtam.

- Mielőtt a kérdésre válaszolnék, avval kezdem, én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a nyugalomra is az izgalom mellett, ahogy a filmben is vannak feszült percek és oldó percek. Thomas Mann azt mondja, egy regény nyugodtan lehet unalmas, és hogy ő unalmon túli mondatokat le mer írni...

- Ha én unatkozom, az rossz érzés számomra, hogy nem tudok mit csinálni, amit csinálok, az nem köt le...

- Tehát szembenézek magammal. Ez egy óriási érték...

- Ön azt mondta, minden szín lehet unalmas, akkor miért mondják az emberek, hogy a szürke egy unalmas szín...

- Mert magasabb az ingerküszöbük, általában. A csöndet, a csöndes gesztusokat, a kis simogatásokat alig-alig halljuk. Azt, amire egyébként nagyon szüksége van minden ép embernek, és a nem-épnek különösen - a nyugalomra és a csöndre, a  kis gesztusokra, a kis átmenetekre, amikor alig történik valami, amikor a történésnek soványsága segít, hogy én magam továbbgondoljam, továbbmenjek-, akár fantáziámban továbbrepüljek azon a hajón, ha ezt mind megteszik helyettem a színek, a robbanások, az üvöltések, akkor erre nincsen lehetőség.

- Szóval, hogy a szürkét unalmasnak érezzük, korunk egyik jellemzője,

- Így is le lehet fordítani. A szürke színt keveset használta a képzőművészet, úgyhogy itt nekünk még van keresnivalónk. Legutóbb jöttem haza egy
a teljes szöveg

2009. január 7. szerda

Tegnap délelőtt egy német-magyar cég épülő székházában bejárás. Nem gondoltam volna, hogy Szüts jóslata ilyen hamar életbe lép. Másfél éve volt dilemmám, hozzam-e haza a Ludwig Múzeumból a Műterem ikonfal - A/93/29 -et, ami amúgy se igen kell nekik. Letétben, raktárban náluk, vagy tíz éve. Egy gyűjtőm pedig örülne neki. Megvenné. Elhoztam. A múzeumi csomagolás igen poros volt...

A gyűjtő falán viszont a kép nem fért el; két és fél méter. Így kerül a székházba, máris emberek elé, ahogy Szüts megmondta, s majd egyszer múzeumba. Tegnap kitaláltuk a pontos helyét, a fölerősítés technikáját a zsaluzott nyersbeton felületre, a reflektorok helyét, számát és típusát.

A házon még kőművesek nyüzsögnek hófehér egyenruházatban, de márciusra minden kész. Egy év alatt épült föl a ház.

Váli Dezső festőművész részére 
Kedves Barátom ! Jelentkezem Nálad azzal a céllal, hogy az ÉME Mesteriskola XX. ciklus hallgatói és mesterei látogatást tegyenek Nálad és megismerkedhessenek munkásságoddal mindannyiunk örömére és épülésére. Megtisztelő számunkra, hogy egy ilyen nagy létszámú ( 25 fő ) társaságot fogadni tudsz műtermedben. Köszönet, és várjuk a találkozót. Budapest, dátum.
A. a mesteriskola vezetője

Deske! Gratulálok! <<mesteri látogatást tegyenek>> Nálunk ezt üzemlátogatásnak nevezik. A Schöllernél jégkémet adtak az üzem bejárása után. G

2009. január 9. péntek.

04:17 Mondogatják, a festészet meghal.
Csak a festők halnak meg.
A festészet él.
Nádor Tibor (Aulich Art Galéria, még nyitva)
után megint egy elképesztő kiállítás.
Nincsen baj, úgy értem, itt, Budapesten.
De jó, hogy ezt láttam.
De nem jó, hogy nem vagyok műgyűjtő.

VÁRHELYI TIMEA (1972),
talán 6-8 képe mindösszesen.
Ha én mernék ilyen keveset kitenni.

IF-KÁVÉZÓ, egy aranyos lebuj,
január 29-ig, minden nap 11 - éjjel 1h. között.
Ráday utca 19,
közelebb a Kálvin térhez, mint a Nagykörúthoz.

Kötelező megnézni.

Ezt a méternél nagyobb képet kelletlenül mutatom,
csak mert valamit muszáj.
Nagyon halványan ad vissza valamit abból a sugárzásból.

09:20 Műgyűjtő nem vagyok, de azt a fantasztikus kis fekete képet mindenkit megelőzendő reggel nyolckor hat telefonnal megvásároltam. Bonyolította a dolgot, hogy a kép egy hónapja már el volt ajándékozva.
Olyan jó kép, a Nemzeti Galériának kéne adni. Majd, talán. Olyan szellemű és ugyanolyan jó, mint Klee utolsó befejezett képe, a Stilleben, amin Jákob viaskodik az angyallal.
Előző műtárgyvásárlásom, 1969-ben, Kazovszkij kis akvarellje, ami most S. Nagy Katánál. Ja, és Piri fenti macskás rajza, az csokiért. Mikinek vettem egy arasznyi faparasztot a Naív Múzeumban, Kecskeméten.

2009. január 11. vasárnap

Egy férfi ugorjon, ha neje fakutyázni akar.
Tegnap Balatonra.

Kutya nem volt,
bár nyávogással is próbálkoztunk.

Viszont Kata
jó félórát
vizen járt.
A képen ő épp
középen,
egyedül, és
legtávolabb.
F/2009/003

Itt meg
már egészen ő:
F/2009/004
Beleközepelt egy
Rothko képbe.

Azt mesélte,
bent gyönyörű.
Szerintem kint is.

Szerinte nem csúszik. Szerintem igen, és nem akartam volna eltaknyolni. Ő is csak egyszer. Estére a gondnoktól szereztem borogatáshoz való rongyot, a térdére.

2009. január 13. kedd

Fiammal egyeztettük Vajda-élményeinket. Szégyellem és kelletlenül írom le, kelletlenül vallom be. Vajda nagy, és nagyon jó... és nekem most nem jön át. Kétszer is megnéztem a Galériában, soha nem látott munkái, tényleg teljes keresztmetszet. Áhítattal zártuk szívünkbe évtizedeken át. Most: néhány nagyon jó képe, azok működnek. [Persze, mi kéne több?!] Színben olykor nagyszerű. Rajzai tiszták, de az ötlet, amire épülnek, hogy össze nem tartozó dolgokat egymásra montíroz, elveszették hajdani izgalmasságukat. Újságfotókból összeállított montázsait, ahol szörnyűségeket halmoz, mindig is giccsnek láttam. Utolsó, sokat emlegetett nagyméretű szénrajzgomolygásai, amiket szeretnek összehozni a fasizmus-légkörrel, számomra nem többek, mint ritmus-ujjgyakorlatok.
Remélem, hogy nincs igazam. Hogy talán csak indiszponált voltam.
Vajda Lajos gyűjteményes emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, február 12-ig.

Lukácsban most hallott örökérvényű: GYÖTÖRD A TESTED, VAGY Ő GYÖTÖR TÉGED.
Egy ideje mindenesetre újra végigfutom az 1200-at. Persze reggel, odafelé, nagykabát, bakancs, tarisznya. Az öreg rikkancs nevemen üdvözöl.

Begépelve mára egy régi katalógusszöveg tervezetem, aminek a végén a 90-es tavaszi képeim listája:

A/90/03            Váli Miklós tulajdona
A/90/04            Kiscelli Múzeum tulajdona
A/90/05            megsemmisítve
A/90/06            megsemmisítve
A/90/07            Kaposvári Rippl Rónai Múzeum tul.
A/90/08            megsemmisítve
A/90/09            megsemmisítve
A/90/10            megsemmisítve
A/90/11            megsemmisítve
A/90/12            Szentendrei, Ferenczy Múzeum
A/90/13            Pécs, Janus Pannonius Múzeum
A/90/14            megsemmisítve
A/90/15            megsemmisítve
A/90/16            megsemmisítve
A/90/17            megsemmisítve
A/90/18            megsemmisítve
A/90/19            megsemmisítve
A/90/21            megsemmisítve
A/90/22            megsemmisítve

(most én itt panaszkodom, vagy hencegek?!)

2009. január 15. csütörtök

Délben indulok megnézni a Szindbádot / Seefahrer; a XX. század egyik-, Klee legfontosabb képe. 70-ben már próbálkoztam egyszer a láthatással, de akkor a berni múzeumnak még gyűjtője nevét is titkolnia kellett, nemhogy a címet megadni. Szombat délben jövök. Ha nagy szerencsém van, a Todesengel /Halál angyala/ is. Azt 74-ben láttam, Németországban. Sok rossz képét meg majd behúnyt szemmel.

Útielőkészületekkel lassan kész:
Elővettem a legszebb homokszínű kockás ingemet, igaz, hogy a szennyestartóból, de azt Klee nem veszi észre.
Teljes búcsú, repülőgépkoppanás esetére. Igaz, hogy gyalázatosan a legolcsóbb módon: fél óra jámbor szentírásolvasás.
Egy keményfedelű spirál jegyzetfüzet, zsebbe való, gyönyörű, holland design. A fele lapját ki kellett tépnem, vastag.
http://met.hu : előrejelzés Berlinre, legfeljebb minusz 6 fok várható, szombat éjszaka. Akkor alszom.
Fennállása óta először - cipőfűzők ideiglenesen eltávolítva - túrabakancsom teljes rekonstrukciója. (Bőrtarisznyám is ragyog.) Netán hó, nem merek félcipőben menni. Meg ez olyan jó meleg.
Fotógép akkuját tegnap feltöltöttem. Aluljáróban kinaitól 700-ért polárkesztyű. (sötétkék)
És most - fél tíz - fekszem, előre lealudni a délutánt.

2009. január 15-17 Berlin

Estére Berlin, a Klee-kiállításra, csütörtökön tízig van. A Szindbád tényleg olyan. A rendező, a paszpartúzó, a keretező, a bevilágító és a képeslapkészítő nem tudta, hogy ez főmű. Még vagy 10 KÉP, nagybetűvel. (magamnak: Golden Fisch, a korai Rajzoló festő (rajz), Zwitscher-maschine, Kötéltáncos, Egy városi kép, Szekrény, Architektur, Villa R, Die Grosse Kuppel (rajz), Halál és tűz, Hajók elindulása, Rosengarten, Szobaperspektíva sötét ajtóval). A többi 290! mű behúnyt szemmel, öt km/óra, töltelék a népnek. Nem panaszképpen, hiányzott az Arabisches Lied, a Lachende Gotik, a Todesengel, Gemischtes Wetter, Nordseebild, a Bódulat, Lány kancsóval, Egy lap a városok könyvéből, stb.
Sajnálatos festménycsömör, pedig 10 kép egy kiállításon - elég. Ezért érdemes A bázeli Chagall-terembe elmenni. A rabbiportrék.

Másnap reggel Pergamon-múzeum. A Pergamon-oltár felejthető, rosszak az arányai. A szomszéd teremben a szürke szobrok mögé szürke falakat tettek. Nem bordót. A kék oroszlánkerámiák alatt egy móka, életnagyságú, és bölcs. De ami fontos lett volna, az akkád-asszír: zárva. Az emeleten iszlám, intím hárfazenés csodavilág. Akkor is, amikor tízméteres homlokzatot faragnak.

És még előttünk az egész nap. Séta, séták, közben beszélgetés, Ketten Gy.-vel, ritka ajándék órák. Mondatlabdázás és hülyéskedés, történetek esztétika-kollokviumtól Lenin-mauzóleumig. Amitől nem is messze lenin-sztálinok állnak, maszkírozva, fényképezkedéshez.

Ebédrendelésnél rákérdezett, majd türelmesen megtanított, mi is az az oldalas, vagyis? steak. Egy hús, amit háromféleképpen készítenek el. Ebből az első kettő hivatalosan mócsingos. És külön neve van. Én bizonytalnul a középsőt. Fínom zaftja volt. [Kata ithon megint összezavart, hogy szerinte a beefsteak és steak ugyanaz. Az előbbit ismertem ugyanis, hallomásból.]

Deske, tisztelettel kézcsókom Katának, de a steak az "átfogó" fogalom, a beef-steak egy species. de a steak az "átfogó" fogalom, a beef-steak egy species.. Ld. még állat, emlős, növényevő, viziló stb. Lásd még rib of beef (ezt ettünk) sült oldalas - természetesen csont nélkül. Gy.

Deske, ami a  <<szerinte a beefsteak és steak ugyanaz>> kitételt illeti, Katának is igaza van, meg barátodnak is. A beefsteak mindig marhasült. A steak lehet marha is, és egyéb sült is. Ha éppen marha, akkor a két kifejezés azonos értelmű. G1.

A holokuszt-emlékmű kockái ötletszerűen változnak, nem logikát követve, pontos munka. Becsületükre, ekkora területet adni egy szobornak. Unter der Linden, Friedrich platz, lélektelen homlokzatok. Mondogattuk: Berlin - nyáron - fantasztikus. Szombat reggel Schoenefeld, Terminal-1, üldögélünk; tudtam, vagy Kata, vagy anyám vár (ő az égben). Lefelé nézve a havas táj formákat rajzolt, Falvak föntről - F/2009/007, emlékeztet 75-76 körüli sápadtka-gyenge képeimre, csak jobb. A/75/23 A/75/49
Megvolt. Új strigula a bibliámban. Jöhet az adatbázis. Lassan túl leszünk a januáron.

2009. január 18. vasárnap

Kedves Olvasóm!
Nem akarsz egy eredeti Korniss Dezső
sgrafittót megvenni?!
Egy óbudai társasház
anyagi gondokkal, eladná,
lépcsőházában van.
Egy nagyméretű munka,
és egy kisebb hozzá.

Szakemberrel leszedeted a falról,
kifizeted,
s fölteszed irodaházad főfalára, na?!
Mérete: 220 x 380 cm,
a kisebb: 220 x 120 cm.

[Lukácsos kapcsolat]

És akkor a MAGÁN- ÉS KÖZÖRÖMHÍR. Megvan. (Megint) kész a dinamikus honlap. Tamás, mások helyett, önerőből, szívességből megcsinálta. Amitől 15 giga lettem:
1016 festmény
614 grafika
1618 fotó
18 plasztika
110 tervezőgrafika
267 képtár-kép letölthető a honlapról nyomdai minőségben, ONLINE. (Öszesen 3643.) Vagyis nem kell már e-mailben kérni, csak ráklikkelve jobb-gomb. Ki lehet próbálni, haza lehet vinni. Persze van, ahol ez alig jelent nagyobb felbontást, a képek alatt föltüntetve a megabájt-méret.
Majd utána kell nézni, hogy lett 1016 a festmény, mikor csak 953 élő van.

Kérdéses volt, nem hülyeség-e a MAGÁNMÚZEUM / KÉPTÁR munkáit is föltenni. Ott csak néhány esetben van értelme. Győzött a digitális gondolkodás, ahol közömbös, ha egy adat, ha ezer, ugyanúgy új oszlop kerül a táblázatba. Van itt néhány kép - általában én fotóztam - ami gyakorlatilag elérhetetlen. Pld. Várhelyi Timea szénrajza a falamon, ami hiánytalanul kivált egy Nagy István rajzot, amit szintén áhítattal csodálok. De mégse akarom megszerezni. Azán egy Gruber rajz, vagy az elképesztő esőváró öregasszony szobor, aminek a Görgey helyén kellene állnia, a Várban.

Deske! Ne bántsd Görgeyt, Judit papája megírta, hogy ártatlan és kiváló hadvezér volt. Jobb, mint Szekeres: G.

Gábor, de legalább maga mögé vehetné a nyeregbe azt a nénit. d.

2009. január 19. hétfő.

Most megjelent az ÉS-ben Szabó T. Anna novemberi a deske.hu - könyv bemutatóján elmondott beszéde. Kedvelem ezt az írást.

Annácska, köszönöm, örülök, megjelent, tényleg. Szeretem a szöveget. Megírjam?, anyácskámnak nem tetszik (†2008.02.29.) hogy kétfejű borjút csinált az ő szellemi közmunkás fiából...
d.

2009. január 21. szerda

A házunk előtt környezetszépítés reményében 20 éve létesült egy keskeny rét, földsáv, ebpisilde, nyáron néhány fűszállal, és néhány igazi fával.

Kényszerből olykor én is beleparkolok.
Hátránya egyebek mellett az elszűkült járdasáv.
Előnye a szín-, és formavilága meg a kutyaöröm.

A fa tövében - F/2009/008

2009. január 22. csütörtök

Esti séta a Normafánál, ködben
41 házassági évfordulónk alkalmából.
fotó F/2009/009
Vagy talán mégis ez a jobb fotó?
autobusz-link.jpg
Nem tudom eldönteni.


Ma elkezdtem az idei alapozást.
Közben randomban
(esetleges sorrendre állítva)
Zelk verseket hallgatok a PC-ről
egész délelőtt.
A Sirály is, háromszor.
Az Aki bejárta a világot is.

Ettől kezdem embernek érezni magam,
kissé otthon lenni
sok kusza mindenféle napok után.

Volt ma két kiállítás is, de időhiány és anyagtorlódás, estére megérkezett hozzám a Sötét zongoralábak ezüst kiöntővel, vegyestechnika, 89x61 cm, 2006; Várhelyi Timea munkája, kiállításáról vettem meg. Ami január 29-ig látható, Ráday utca 19 alatti kávézóban, minden nap 11-01h között. Ma megérkezett hozzá a múzeumi-üveg is Pomázról, 44 ezer, becsillogás felfüggesztve.
Vane benne Klee, Vajda, Derkovits is, nem ártott meg neki.
A magánmúzeumomba tettem be a repróját, ami ma már KÉPTÁR (onnét tölthető le nagyban is).

2009. január 23. péntek

Várhelyi Tímea maga által vásárolt képe egyike a legjobbaknak, amit valaha itthon láttam. Műgyűjtők sajnálhatják, hogy nem figyeltek, bár nagyvadra kevesen vadásznak. Üdvözlettel: F. Balázs

És még ott van hat ilyen. d.

2009. január 25. vasárnap

Egy nap elment a fenti remekmű keretezésével.
Volt neki keskeny léc,
aztán széles, aztán megint keskeny,
megint széles, az maradt.
Volt a belső pereme okker, szürke, sápadtszürke,
fekete, ezüst, tompaezüst, újra fekete.
És most gyönyörű.

Ha minden képemet, ami ennél gyengébb, elfűrészelném.

Műterem J.-nek - A/08/28 Ez itt.
Tavaly tavasszal kezdtem, 90 centis.
Azóta végig majdnem jó volt. (Ősszel ki is állítottam.)
Ez a legrosszabb állapot.
Annyiszor hittem már, hogy kész van.
Akkor ilyen volt.
Szerettem volna, ha megmarad
vízalatti - túlvilági - hínárosra.
Olyan is volt, még hónapja is.
De aztán nem és nem.
Mára elvesztette a szürke-tompa
komolyságát.

Kisiklott, ő volt az erősebb, nem örülök neki. Ami új: egy kék, meg egy zöld. Így is jó, működik, de egy osztállyal lejjebb, az én mércém szerint.

2009. január 26. hétfő

Erdő Péter imaszándéka februárra: Hogy Szent Pál példájára mi is apostoli lelkületű keresztények legyünk.
Aranyszájú szt. János: Pál szakadatlan levertségben élt. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Titeket pedig arra kérlek, hogy ne csak csodáljátok, hanem kövessétek is...

Új husi a medencében. Huszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között. Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrugásnál, egy pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a füdőruhája. Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt.

Délután. Tegnap befejezett képemet - a nyugtalanság maradt - korrigáltattam Szütscsel. Véletlen éppen gépnél, megnézte. Megerősítette be nem vallott sejtésemet: vedd le a színeket. Most kicsi és büdös, de az enyém. Mindjárt fotózom.

Este. Lefotóztam. Föltettem ide. Aztán átfestettem. Aztán mindez még néhányszor. Csak nem jön össze, hogy ebbe a Rodion-kölcsönkönyvbe belenézzek. Ez pedig egy telefonkérés: a Várhelyi-kép az ágyam fölött, átkeretezve. Előbb-utóbb úgyis a Nemzeti Galériába kerül.
És egy pocsoly, ez tegnap az uszoda kertjében, F/2009/012

2009. január 27. kedd

Este Dunakeszin, unokák, Piri név?napja. A gyerekek ezeket a neveket adták állataiknak:
A két fekete hal: LEKVÁR, SZIVÁRVÁNY
A befogott postagalamb: MACI
A nagy zöld papagáj: ZÖLDSÉG
A két pinty: CSIPI és LAJOS
Boti két papagája. FJODOR és PJOTR

2009. január 30. péntek

Most kerül a Széchényi Könyvtár szerverére a honlapom - a 15 gigás változat -, többen dolgoznak rajta Budán és Miskolcon. Ennek kapcsán Andris ezer linkhibát talált. Sajnos ez leszükült 200-ra, mire átküldte hozzám, javítani.
Boldog napok.

2009. január 31. szombat

Na. Végre van mivel dicsekekedni.

1./

Kedves Váli Úr! Úgy örülök, hogy megvettem a könyvét- Levelek Le Meux-be. Mint egy formabontó evangelizálás. Felüdülés volt olvasni. Újra járok misére. Köszönöm. Most nem írok többet. Mégegyszer köszönöm. Z.

2./

Magyar Narancs január 29. ...Az egyelőre meglehetősen szegényes mezőnyben Váli Dezsőé a legkülönösebb és legnagyszabásúbb művészhonlap. Önzetlensége lefegyverző, őszintesége zavarba ejt. Mert miközben a képei milliókért kelnek el, és méregdrága albumokban megvásárolhatók... György Péter beszél a... Az oldal vallomásos indulata szinte megrendítő... Gesamtkunstwerk - nem is akármilyen.   a teljes cikk

3./
Egy szék a tapolcai ócskapiacról, még augusztusban. Jobban szeretem, mint amilyen jó. Vízszintes az ülés, erről lecsúszik az ember. Meg kemény. Rovátkoltam, s kárpitnak 4 réteg pokróc. Szerettem volna utiszéknek előléptetni, a kecskeméti alkotóház székei kriminálisak, nemcsak mert öregszem. Ma vettem 200 kárpitosszöget kedves szerszámboltomban, útbaesik. Aztán szétvágtam egy izolírmatracot. És úgy tűnik, sikerült. A szögek némi szabálytalanságáról: mikor S. filmrendező Kővágóörsön a helybéliekkel házat építtetett magának, jó érzékkel elvette tőlük a vizszintezőt és a függőónt.

4./
Elcsavarta a fejemet - most - egy fiatalember. Úgy 20 fokkal, mindkét oldalra. Recsegett, és nem is haltam meg. S újra tudok tolatva parkolni.

5./
Széchényi Könyvtár, a honlap-átvétellel már próbaüzemnél tartunk. http://mek.oszk.hu/kiallitas/Deske.hu -- Fura, kisbetűvel írtam be a nevem, úgy nem jött föl.

6./
Egy képem, amiért a legtöbbet adtak, (nem nekem) 8 millió volt, a legkevesebb a minap egy üveg kíváló (házi) baracklekvár.

látogató: 2009. jan.= 162681 = 3799/hó = 123/nap