előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 209. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. augusztus

--- 2012. augusztus 1., szerda, Bp. ---

Barsi Balázs a tékozló fiú történetéből kiindulva beszél a fantáziáról, tévéről, Barbie-babáról, április 4.-ünneplésről. 17 perc. Mindent tud az emberről.

Az első nap Oravecznél, ezt régóta szeretem.

AZ ELSŐ NAP
Kend meg kend meg kend fejszét fog,
oszt fát dőt oszlopnak meg gerendának,
kentek, ketten kicsapják ezeket a szederbokrokat,
hogy ne legyenek útba, a helyiket meg kipucolják,
kend meg kend kifogja az ökröket, megitatja a patakba,
oszt a tehenekvel együtt mellegelteti.
Utána csinálhatnak állást a baromnak, arra hátrú,
a tisztás végibe, a nagy tőgyfa alatt,
hogy nyugtunk legyék itt a légytű.
A kocsikat hagyják ott, ahun vannak,
     a teljes vers

És az első nap Pesten, nálam, Töreki-művésztelep után

Szt. Ignác (1491-1556) halála napja, 05:40, zsolozsa, ő maga elmeséli,
hogyan hatottak rá a krimik, amiket csata utáni lábtöréssel a kórházban olvasott,
kocogásnál bíztatónak, hogy néhány nap után könnyebb lesz, egy hónap kiesett
ATM-ből kosztpénz a Margit hídfőnél,
szokott Közértemben ismerősként üdvözölnek, tizenhat vécépapírtekercs,
ez meglepetés Katának, észrevettem, kifogyóban,
a Lukács-átépítés miatt emeleteken át kanyarog az út az öltözőbe,
kérdezősködni kell, bocsánat, most hol vagyok,
vízben 300 méter után eltűnődöm, hogyan lesz ebből 1200,
500-nál holtpont, inkább holtvonal, azután már könnyebb,
klubtársaktól érdeklődöm, Gábort ma senki nem látta,
hazafelé újra a szeretett Duna-parti liget,
a hídnál egy rituális sajtos rúd 180-ért,
a tépett szemöldökű rikkancslánytól ma se veszem át az ingyenújságot,
a híd alatti aluljáró retro csempéivel továbbra is gyönyörű,
patikából kerek fémdobozban a német alvógyógyszer, megpróbáljuk,
DM-ből nedves vécépapír, Robi kitanított, én ezt használom,
G-Robyból két kiló gyümölcsös müzli kétezerért, sok éve reggelink,
a hat emelet most kissé sok, 148 lépcső,
itthon először rákötöm magam a gépekre, hubba dugva a
Sony, Olympus, Nikon fotógépek kábele, bekapcs szünetmentesítő és PC,
notebookról a júliusi adatok winchesterrel a nagygépre,
telefonok; műkereskedő barátom, Töreki, szervizek,
a szájzuhanyt csak csütörtökön fogadják; Dózsa György út,
telefon egy műgyűjtőnek, hátha,
szemetes sitteszsákom liften le, kukába ürít,
18-as villamos, fotógép-szervizbe - ezt azonnal -, Budakeszi út, sajnos megjavítják,
indulok haza, az újranyitott Karinthy-féle Hadik kávéház a Bartók Béla úton örvendetesen tele,
ötlettel utcasarokról telefon fiamnak, itt vagyok a közeledben,
nincs-e időd-kedved fél órát sétálni velem,
volt; végig a Ménesi úton, meséli készülő filmje ötleteit,
rákérdezek, a technikai háttér nála mindig nagyon érdekes,
közben Gábor Kertészeti Egyetemére benézünk, hátha bent van,
Katának ablakjav., piros vászonrolója fölszalad, kétkomponenses gyorsragasztó,
mailhangot, telefonokat elfelejtem némítani,
ebéd utáni álmomból lánya ébreszt, meghalt Vattay barátom,
utolsó napjaiban egyre kérdezgette, ma hanyadika van
Kinga lánya nem értette, majd rájött, nem akar az ő szülnapján meghalni,
a hozott 24 képekre ránézni sincs idő, csak szétszedni a csomagokat,
kiteregetni, hogy addig is száradjanak,
listakészítés: kiállítások, intézendők, telefonok,
hó vége, kilencven NEWS-kép adatbázisba, ez több óra munka,
hó vége, a júliusi NEWS printje három példányban,
egy se marad belőle itthon,
két rajzot megtartok Törekiből, kompletírozás, opuszszám, szken, netre,

tudom, délután még valamit nagyon csináltam, de az nem jut eszembe.

Telefon, jó ismerősöm nagyon szeretett 92 éves édesapja reggel meghalt. Mondom neki, tudd, ő mostantól téged végre minden percben lát, mindent tud rólad. És ha rágondolsz, örül neki. Ő is őszülő ember már, elsírta magát a telefonba, de minta kissé megkönnyebbültebben.

Elfogyott a printpapír, megyek a szokott boltba a sarkon. Kapok, közben rákérdezek, Tunézia?, tudom, a boltosnéni éves szabadságon volt. Ömlik belőle a szó. Tudja, én nyaranta Egyiptomba, meg ide jártam, de Tunéziába soha többé. A tengerparttól húsz méter, gyönyörű szálloda. Kaja remek, ital ingyen, minden kitűnő. De a ház oroszokkal tele, azt hittem, rögtön hazajövök. Egy csapatban ülnek, ezek nem tudnak nyelveket, az étel felét otthagyják, és tele vannak pénzzel. És hogy öltözködnek?!
Hát ezért én is otthagytam volna Tunéziát.

Thomas Manntól meg fogom kérdezni, Adrian Leverkühn temetésén ki ült az elfüggönyzött hintóban. Asszony lehetett; titkos hódolója, barátja, mecénása? Bár Kardos G. Györgytől közvetítőkön át anno tudakoltam, mi lesz Avraham Bogatirral a történet végén, hogy elviszik az angolok. Azt üzente vissza, nem tudja. Ez szerintem tisztességtelen válasz. Neki tudnia kell.

Az imaórát 05:40 től mindig a magánügyekkel kezdem.
Leginkább hálát adok, vagy rendet rakok.
Ma ilyen tételek:
- az iróasztalom
- kánikula
- Kata függönye
- Műcsarnok igazgató
- a Mi a magyar - kiállítás
- nyugalom
- Olympus fotógépem

09:23 Kata korrektúra: elfelejtettem beírni, hogy persze az aktuális emberek is. Igaz. Így féloldalas a szekér.

Lukács, ma reggel.
- harmadjára is eltéveszettem az utat a medencéig
- öltözőből a vízig gyalogosan 22 derékszögű forduló, a két tompaszögűt nem számolva
- valamint 268 lépés
- egy dühöngő kollegát avval buzdítok, hogy minderre milyen nosztalgiával fogunk visszaemlékezni gyönyörű és unalmas felújított Lukács-állapotunkban.
- Sacival egyeztetjük, kánikula elleni legjobb védekezés tényleg a kemény munka. Akkor az ember nem veszi észre.

Zimankó. Hogy egy hétig javítják a kis Sonyt. És az is csak 10x-es zoom, mikor a boltban láttam egy, stb. De hiszen ott az Olympus az alsó polcon, parlagon - mondtam magamnak tegnap, örvendezve.
Leporoltam (a tokját). Nyakba. Szóval ez 26x-os. Na, mit tud. Mamarazzo.
Sárga órás alkalmi vendég. Mi, a szürkék (éves bérlet) másmilyenek  :-))

Ahogy a költő (és Robi) mondja: de sőt!   Ez még egy leméretezett fotó. A gépet 2009. szept. vettem. Most egy adat kellett volna, hogy az a lyuk a 220V csatlakozás-e; neten keresgéltem. Már nem forgalmazzák. Elavult.

14:02 Kedves Deske, hogy mit tud ez az aparát; szemüvegnyom van a fül és szemüreg közötti puhaságban. Jó kis gép az. Sok mindent megmutat. F.

Délután átrendeztem a műhelyszobát ahhoz, hogy keretezni lehessen.
Géppel vágni kellett.
Ugyanis egy milliméterrel nagyobbra szabták a lemezeimet,
mint beférne a keretbe. Aztán a képek, első áttekintés.
F/2012/193, -194

--- 2012. augusztus 4., szombat ---

16:25 A mai nap eddig: Törekiből késznek gondolt tizenegy kép fotózása, címadás, képcédula, netre. Most majd a keretek hozzászínezése. Az ronda nagy munka, sok fejvakarászással. Hiába van erre hatféle próbakeret, ezüst / tört-ezüst / arany / fekete / szürke / üveg+ezüst belső peremmel.
Megnézhetőek: FESTMÉNY / 2012 ... A/12/48-al kezdődően.
Meg előkerült a távolmúltból egy harminc éves képem, Rába György hagyatékából. Egy vidéki műkereskedőnél kötött ki. Baráti jelzés, kölcsön is kérték számomra. Restauráltam, és új, jó fotó róla. Csináltam volna hozzá barátságból - ezt mindig - egy Váli-típuskeretet is, de az agyonvágná.
Most majd bekerül a műtárgypiacra.
Távolkelet - A/82/28, olaj, farost, 25x25 cm.

21:14 Estére meglett a keretezés is. Sajátkészítésű keretező-ezüstfestékemet is bevetettem. Abban van egy kis arany is. F/2011/195

--- 2012. augusztus 5., vasárnap ---

Kösz Öreg elegáns és kedves leveled, jól esett, naná.
 Igen, meglepődtem, - elfelejtettem régmúlt dolgainkat, mint annyi mindent.
 
 A képedről, csak így, hamarjában, ha már.
 Persze felőlem nézve. Nekem hiányzik a kép szíve,
 vagyis az egy-, vagy több középpont.
 A középen alulról fölfelé futó derékszögű mező
 lehetne az, de a komplementerek következtében önmaga is zárt egység,
  a benne lévő részformák következtében talán túl kiegyensúlyozott, vagyis unalmas.
 Lehetne a másik, a mellette függ. futó zöld, de az is túl sok minden.
 Az előbb említett függ. téglalap raszterei kissé ipariak,
 számomra érdekesebb lenne valami emberi manualitás benne.
 A jobbszélen függ. végigfutó színcsík nekem kiesik, fölösleges.
 A fönt középről lefelé tartó sötét csík jobboldali kontúrvonala szép, de a kép többi részétől idegen, magányos.
 Nincs a másodrendű foltoknak markáns nagyságrendje, bár lüktető, de nem irányul semmire.
 
 Szóval nekem egymást kioltja a túl sokféle forma és az egyformán intenzív színvilág, bocs.
 ölel:
 d

Nézem a Mi a magyar! - kiállítást a Műcsarnokban. Neil Armstrong szkafanderben lelép a Hold felszínére, magyar zászlóval a kezében. Mondanám, hogy lobog, de szél ott nincsen. Oldalterem falán hatalmas magyar zászló, mellette grayscale-ban ugyanaz. Sok-sok ötlet, betölti a tizenkét termet. Mondhatni, változatos. Vetítések, egy labirintus is van. Levelem a Műcsarnok-igazgatónak:

Kedves Gábor!
Megnéztem ezt a magyar-kiállítást.
Én az ilyes témát nem szeretem.
De nagy varázsló vagy.
d.

--- 2012. augusztus 6., hétfő ---

Délután a Mechwart téri kijelzőn árnyékban 41 fok. Meg kellett venni az új Sonyt Kata szerint is, mert a javíttatás nem 10, hanem 30 ezerbe került volna. Itt a teszt max. zoommal; Nikon nagygép 200 tele, Olympos 25x zoom, az új Sony, 16x-os. A tégla fúgázás mintáit néztem össze. Az erkélyemről a totálképen mutatott R-betű talpát céloztam meg.

Kölcsönkaptam, Móricz: Naplók 1926-1929. Hogy félelmetesen őszinte, eddig is tudtuk. Nagyon érdekes. Itt Medgyessy Ferencnél, aki szobrot mintáz róla.

- Mért szólit téged a takarítóné Ferinek. Azt mondta "ott van már Feri?"
- Hát nem tudja, mit mondjon. Úgy szerződött, hogy nem kap fizetést, hát családtagnak tekinti magát.
Kalapál, vés a szobron.
- Tegnapelőtt fizetésül kapott három pofont, de jót.
- Miért?
- Hát - mindig elfelejti, hogy ki a főbérlő s ki az albérlő. Muszáj néha helyes irányba igazítani.
Hátravetett fejjel nevet, mint a pulyka.
- Kell az, az ilyen oláh félének, megéreztetni vele a hegemóniát. (505-506p.)

--- 2012. augusztus 7., kedd ---

07:31 Reggeli levél Vojnichnak:

Szia, Erzsébet!
Készülök a ’13 őszi műcsarnoki kiállításomra. Nem én fogom rendezni, tehát nem tudom, mi lesz falon. De az eddigieket látva (és ezt elfogadva) gyanítom, képeken túl lesz ott sok minden egyéb is; naplóm, könyveim, fotóim stb. Mindenesetre így készülök.
Ha így lesz, kiállítanám El Kazovszijjal, Varga Pat. Minervával, Szütscsel közös képeimet. Ezek úgy készültek, hogy kész képet cseréltünk, ott kezdődött a másik munkája. Ha lenne kedved ilyen mókához, örülnék neki. Úgy 50-150 cm között. (Ha kell, és tőlem választasz valami gyönyörűt, nem kötelező átfestened : --)))
szia!
d

Ötven év körüli ember, néhány éve ismerem. Kértem, lenne egy perce számomra, valamit szeretnék neki mondani. És mondtam; úgy gondoltam, nagy szüksége van rá.

Természetesen semmi közöm hozzá. Meg akarom változtatni az életedet. Javaslom, a mai naptól, mai órától-, ettől a perctől kezdve ezentúl soha többé senkinek ne panaszkodjál, ne szidj embereket, történéseket, dolgokat. És meg fog változni az életed, a családodé is. Bocs, kösz, ennyit akartam mondani, semmit ne válaszolj, szia.

Hetekig készültem erre a pár mondatra, most mégis elfejtettem hozzátenni, hogy igen kedvellek téged.

Kezembe akadt Vassula (1942 --, él, gör.keleti vallású) látnok egy könyve, semmit nem tudtam róla. Jézussal való párbeszédeit írja le. Elfogadom, hogy hiteles. A hangvétel idegen tőlem, én inkább egyházatyákat olvasok, de egy részét el fogom olvasni, hátha nekem is van benne fontos, új.) Úgy tűnik, Jézus szeretetében annyira alkalmazkodik az asszonyhoz, hogy (felőlem nézve) még szószátyár is lesz. A kis idézet nem erre vonatkozik, in: Igaz élet Istenben. Jézus beszélgetései Vassulával. II. kötet 52p. Emmausz Alapítvány, 1994.

Vassula: Uram, kérlek, légy türelmes, mert lassú felfogású vagyok.
Jézus: Virágom, emlékezz, milyen sokáig álltam az ajtód előtt. Nem voltam-e türelmes azokban az években?
V.: Jézus, miért nem hallottalak azokban az években?
J.: Mert a világ megtévesztett téged. Kezdettől fogva hozzám tartozol, de a világ megtévesztett, meggyőzött arról, hogy hozzá tartozol -- ilyen csalárd és álnok a Sátán. Napjainkban azon mesterkedik, hogy meggyőzze teremtésemet arról, hogy ő nem létezik -- így anélkül dolgozhat, hogy félnének tőle--

Fél éve megy, de ma NAGYON átépítik a Lukács uszodát, mert egy napra be is zárták. Egy órát nyertem. Gábor tervezte, hogy (nekünk lehet) mára átmegy a Gellértbe. Rákérdeztem.  

09:55 Szia Deske! Nem mentem a Gellértbe. Meleg a vize, valójában nem szeretem a szokatlant. Hiába mondta Kazinczy /különben hexameter/
...Berki szokottat imád, nekem az kecses, ami szokatlan
Kényesb vagy makacsult, ízletem újnak örűl..."
Reggel elmentem újságért, meg a közértbe vásárolni, hogy ne túl korán érjek be. G

11:33 Deske, sajna, Kazinczy megsántította a hexametert a modernségre való törekvésben. Úgy lenne hibátlan, ha régiesen írta volna: Nekem az kecses, azmi szokatlan... csak akkor meg kissé gyatra szóismétlés  lenne ott, nem beszélve az (nyelv)újítási kényszer mellőzéséről. Dilemma: a hexameter legyen hibátlan, vagy újítsuk a nyelvet? P.

12:43 Fiam lefikázta, megcsináltam újra, javítva az A/12/49-et, ezúttal 90 centisben. Szerintem a sötét folt kontúrjával volt baj, elsősorban. Aztán, hogy nagyobb méret, halkabbra kellett venni az egészet. És az elülső formát eljelentékteleníteni. Mindenestre mennyiségileg jelentősen előrehaladtam, hiába, ez a Műcsarnok-- Ez az idei 70. olajkép, ennyi még soha, Tőmondat műterem - A/12/70.
19:02 Mégse. Átfestettem.

13:13 Már ketten is jeleztek, köszönet, Vassula-ügyben. Hogy ez a tanítás nem annyira föntről, mint leginkább lentről jön. Egy négyoldalas tanulmányt is kaptam, dr. Antalóczy egri plébános írta, megjelent az Igen-ben, 1995-ben. Én bizony végigolvastam, tanulságos. Hát akkor kidobjuk.

-- Megítélésem szerint Vassula Ryden írómédium. Áldozat, akit félrevezetnek. Nem világos, milyen erők használják őt írásra, de tartok attól, hogy a megtévesztő szellem (1 Tim 4,1) működéséről van szó. Erre utal az íráskényszer, ami az akarat szabadságának megbéklyózására utal, amit Isten soha nem tesz.

-- A könyvben nem egyszer nyílt és burkolt fenyegetés és minősítés (Káinok stb.) hangzik el azok ellen, akik nem fogadják el a mű tartalmát, vagy bírálatára vállalkoznak.

-- Egyik lelkipásztor pedig (2. köt. 289.) meg is fogalmazta Vassulának, hogy az írás spiritizmusra utal.

a teljes szöveg

--- 2012. augusztus 8., szerda ---

01:57. A helyzet bonyolódik. Email jött Vassula-ügyben. Sok-sok linkkel. Ratzinger bíboros levele, a Hittani Kongregáció helyettes titkárának levele, stb. Akkor én itt elhallgatok.

A Hittani Kongregáció megváltozott állásfoglalása az Igaz Élet Istenben üzenetek helyzetével kapcsolatban
2005 január
Az elmúlt néhány évben folyamatos párbeszéd folyt a Hittani Kongregáció és Vassula között, amelynek eredményeképpen megváltozott a Hittani Kongregáció által 1995-ben kiadott Nyilatkozat okozta helyzet. A Kongregáció elöljárója, Őexcellenciája Joseph Ratzinger bíboros felkérésére világszerte közzétették a Hittani Kongregáció és Vassula párbeszédét az Igaz Élet Istenben legutóbbi kiadványaiban.

A továbbiakban úgy fogom használni Vassula írásait, mint minden mást, a remekműtől a giccsig. Azokból is békésen befogadom, ami vitaminra a szervezetemnek szüksége van. Ez Rembrandtnál 2652 egység, kiscicás képnél mondjuk 147.

10:54 Újabb mail, újabb fordulat, bár ez engem nem érint.

Deske, iszonyú sokat köszönhetek Hamvas Bélának, de attól még eretnek. Ez az utolsó dátum, 2007. L.

Levél a püspökökhöz.
HITTANI KONGREGÁCIÓ
2007. január 25. /// Jegyz. sz. 54/92-24945

Eminenciás / Excellenciás Uram!
A Hittani Kongregációhoz folytonosan érkeznek kérések Vassula Rydén úrhölgy írásaival és tevékenységeivel kapcsolatos útmutatásért.[...]
1) Az 1995-ös Közlemény a megvizsgált írások tanbeli megítélését illetően érvényben marad [...]
3) Végül: a katolikusok részvétele a Vassula Rydén úrhölgy által szervezett imacsoportokban továbbra sem tanácsos...
http://hagiosz.net/?q=2007januar25

Kedves Váli Dezső, Kazinczy fentebb idézett hexametere --
...Berki szokottat imád, nekem az kecses, ami szokatlan
Kényesb vagy makacsult, ízletem újnak örűl...
        -- bizony tökéletes. P. nyilván azért tartja hibásnak, mert az „ami szokatlan” az ti-ti-ti-tá-tá. Az „ami” a mai fülnek valóban két rövid szótagnak hangzik, de nagyjából a 19. század közepéig az ami, aki, ahol szavakban az „a” hangot többnyire hosszú szótagnak számolták, éppen azért, mert nagyon sokáig nem is létezett „a” névelő, csupán „az”. Amikor bejött az „a”, a hang verstani értéke sokáig még hosszú maradt, Tehát ezt így olvasták: „nekem az kecses, ammi szokatlan”.
Üdvözlettel, Sz.

--- 2012. augusztus 9., csütörtök ---

Szia, kedves L.! Hogy messze jársz és nagyon rég nem láttál, kérdezed, hogy így, hetven táján hogy vagyok. Mit is mondjak. A standardhoz viszonyítva? A negyven éveshez? Tehát:

Hetven táján, fölülről lefelé haladva
-- hajam: jelentéktelen
-- alatta: szellemem ép
-- oldalt: másfél éve cseng a fülem
-- 3 - 6 dioptria
-- fogaim tömve, rendben
-- pulzusom normális
-- heti két ölelés
-- lábam: székből nehezen kelek
-- lent: acél lúdtalpbetét; igaz, ez 50 éve
amúgy: reggel, ébredéskor a legfáradtabb, azután ez fokozódik
amúgy: mindig nagyon csinálok valamit.

Szia, ennyi, ölel:
d.

10h-kor megnéztem a Csató József-kiállítást. Összesen öt; kb. másfél méteres kép. Olyan, mint egy burmai dal, egy szavát se értem, netán hülyeséget mond, de baromi jó. Megnézni.

A Madách-térnél, Rumbach Sebestyén utca 11, zsinagóga
szombaton zárva
pénteken 10-16h
a többi napon: 10-17.30
Zár: aug. 21.

Deske, írod: "Természetesen semmi közöm hozzá. Meg akarom változtatni az életedet. Javaslom, a mai naptól, mai órától-, ettől a perctől kezdve ezentúl soha többé senkinek ne panaszkodjál, ne szidj embereket, történéseket, dolgokat. És meg fog változni az életed, a családodé is. Bocs, kösz, ennyit akartam mondani, semmit ne válaszolj, szia."

Szerintem ez így féloldalas. Anélkül nem lehet élni, hogy az ember legalább egy valakivel teljesen őszinte ne lenne. És az élet nehéz, időnként nagyon. Ha ezt tudjuk, sőt mondjuk, az nem baj, nem bűn. Csak az nem mindegy, hogy kinek. Olyannak, aki sopánkodni szeret, vagy olyannak, aki velünk hordozza. Hogy ki tudja és akarja velünk hordozni? A barát. Hogy van-e ilyen Istenen kívül? Nem tudom. De azért időnként segíteni tudunk egymásnak.  Cs.

Telefon
-- Deske, 100 éve van olimpia. Az emberi szervezet azóta nem változott, nem lehet, hogy ma háromszor gyorsabbak, stb. vagyunk. Mindenkit, de - tudom - még a lovakat is doppingolják. Tök érdektelen az egész. Mint a Forma-1; mérnökök viadala. Ki kapja legjobb gépet. Egyébként egy győztes mögött 1000 tönkretett testű ember áll.
-- Speciel én se nézem. Munka közben néha rádió. Talán a 100 méteres úszásnál mondták, négy századmásodperccel győzött. Jó lenne ha valaki kiszámítaná, az hány centiméter.
-- Egy időt kellene tudni 100-ra, abból lehetne--

Nos, valaki?? Netán??

Tegnap az A/12/53 tovább, teljesen reménytelen helyzetből jav. Aztán megnéztem az 1998-as Szibériai borbélyt. Népmese, cilike-regény és háryjánosokból összegyúrva, de micsoda erejű képek. Aztán a maiak A/12/54 és A/12/65 nagyon az evilági lét határán billegnek. Este 9-körül a napi séta a Vároldalban. Ilyen még nem volt, táskarádióval. Merthogy munka közben belehallgattam ebbe az ausztrál-magyar női vizilabdameccbe. S Kata a hosszabbítás perceiben jelzett indulást. London, 13:12 a Toldi Ferenc utca közepén.

Deske, ha a 100 m-es férfi gyorsúszásra vetítem: az idei rekord: 47.52 sec. Így kb. 8,4 cm-t jelent az a győztes 0,04 sec. Üdv. F.

--- 2012. augusztus 10., péntek ---

05:52 Néhány évtizede a protestánsokat követve a Miatyánk végére hozzátessszük, MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG, MINDÖRÖKKÉ ÁMEN. Mint annyi egyebet, ezt se értettem. Tegnap így fordítottam le: ezt magamra is kell vonatkoztatnom. Ez a hármas kijelentés inkább vágy, mert csak részleges valóság, vagyis ez burkolt kérelem. Akkor: ország = tiéd vagyok (szeretnék lenni), hatalom = Te aktív vagy, irányítasz is, dicsőség = jelzem, ezt elfogadom, ez sikerült, köszönöm, örülök.

07:27 Deske, az ősi egyházi rendtartás (Didakhé) Kr. u. 125-150. keletkezett Szíriában. 1873-ban fedezte föl Konstantinápolyban Brüenniosz Filotheosz nikomédiai metropolita a görög szövegét. A liturgikus gyakorlat, a Didakhé tanúsága szerint, a miatyánkot igen korán doxológiával zárta: „Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké”. Az apostoli konstitúciók „az ország”-ot is hozzátették. K.

08:58 Kösz. Félreérthetően fogalmaztam. A szöveg megvolt, mi ezt ötven éve pld. misén még nem mondtuk a végén. d.

Mai Élet és Irodalom. Meghalt Janáky István. Nem tudtam.

10:17 Szia Deske! "Az emberi szervezet azóta nem változott, nem lehet, hogy ma háromszor gyorsabbak, stb. vagyunk... Forma-1; mérnökök viadala. Ki kapja legjobb gépet. Egyébként egy győztes mögött 1000 tönkretett testű ember áll."

- az emberi szervezet igenis változik, hasonlítsad össze csak a rendszeresen mozgó /úszó/ és a lajhár, iszákos ember testét
- a sportolókat válogatják és képezik. Lényeges a "merítési arány": pl. Kína több, mint egy milliárdból válogat. /A magyar siker csoda, ahogy ezeréves létünk is csoda/
- próbáljon a levélíró a legjobb Forma-1-be ülni. Nem mindegy, hogy ki és hogyan vezeti
- veszteség** nélkül semmi sem megy. Az ipari termelés következtében a balesetek száma is növekedett. Az őserdőben legfeljebb az oroszlán és a villámcsapás volt a veszély. Ma összeszámolni sem lehet.
- Éljen az olimpia, Hajrá Magyarok!  G.

10:20 Kösz. Leveledben akadna cáfolni való, valljuk be. Engem speciel csak ez a **veszteség -dolog érdekel. Az eredeti eszme szép, és mivé torzult. Hajrá tízmillió magyar, törödj az elhanyagolt testeddel! És lelkeddel. d.

10:54. Kedves Deske! Mutatóba 100 m-es úszáseredmények olimpiákról. Elgondolkoztató, hogy több mint 100 év alatt az úszók teljesítménye mennyit javult. Vajon mi lehet az az idő, amit még teljesítménynövelő szer nélkül le lehet úszni. Talán az 1996-os matrózok 2:20 körüli eredménye.

"Az 1896-os athéni olimpián szereplő versenyzők még egyetemi előadásaik vagy egész napos munkájuk után szórakozásból ugrottak a medencébe. Az igazán tehetségesek felkészülés nélkül nyerték meg a versenyeket vagy akár az olimpiai bajnokságot."
/ A DOPPINGOLÁS TÖRTÉNETE AZ ÓKORTÓL A RÓMAI OLIMPIÁIG /

1896 Athén   1:22,2  Hajós Alfréd (HUN)
1896 Athén   2:20.4  Ioannis Malokinis (GRE) (csak matrózok indulhattak)
1906 Athén   1:13,4  Charles Daniels (USA)

1960 Róma   55,2  John Devitt (AUS)
1988 Szöul    48,63  Matt Biondi (USA)
2012 London 47,52  Nathan Adrian (USA)

1:22,2 - 47,52 = 34,7 mp javulás!!!
üdv: H.

--- 2012. augusztus 11., szombat ---

Tegnap délután Katát föltettem a bérelt buszra, csapatával egy hétre franciaországi lelkigyakorlatra. Ilyenkor hat lecsó-, vagy sóletkonzervet szoktam venni. Csomó mindent megfőzött előre, majd megpróbálom megkeresni. Ilyenkor valahogy más lesz az ember napi ritmusa. Reggel elkezdtem rendet rakni a polcaimon. Ajándék órák, szeretem-munka. A feladat nehézsége abban rejlik, hogy nálam tegnap is rend volt, öt éve is. Ni, egy zöldek közé keveredett szürke karton. A 4. és 5. tartalék monitorkábel; ki lehet dobni. Az első hármat egybekötni. Porszívóba új szűrőt szabni. Fog ez menni.
Várom válaszát Japánban kutató prof. rokonomnak-barátomnak (már jó néhány százlábút fedezett ott fel), úgy tudom, ott évente a szerszámok ünnepe / napja. Amikor karbantartás is.

Tegnap este a Műterem és csend - A/12/55 tovább. Megtetszett ez a beeső fénynyaláb. Nem lehet nny- mert két szó.

13:41. Megtaláltam. Remek. Ez az én emberem. A megfőzötteken túl van négy adag lecsókonzerv is. Ráadásul orosz, az még a GLOBUS-félénél is jobb.

--- 2012. augusztus 12., vasárnap ---

Vasárnapi családi ebéd, most csak kettesben, Mikivel. Én nem főzök, hát Kata megbeszélte a fiammal - minden elő van készítve -, elkészíti az ebédünket. Jött, csinálta. Érdekes. Lecsó. Zavartalan folyamatosság a négy meglévő lecsókonzerv vonatkozásában.

Csak most tudtam meg, Tihanyi-kiállítás a KOGART-ban, figyelem, aug. 20. zár. Mentem. Nagy művész volt, és kedvelem is.
Nem egy időben, hárman is odaszaladtak hozzám, hogy itt nem szabad fényképezni.
- Én írok erről.
- Ja, bocsánat.

Nem ismertem; nagyonszeretem-kép. Persze bizonyára látta azt az enteriőrt. Gyönyörű főtémája a vörös barátkozása evvel a zölddel. Legalább a terítőt sötétebbre vettem volna, hogy ezek mélyből ragyogjanak föl.
Ez is korai kép lehet. Hasonló észrevétel. És hasonló színpárossal. Alul azt a lilát ahogy körbeveszi, magyarázza; gyönyörű. A fölső narancs-sárga téma nekem fölösleges, illetve csökkenti a lentiek súlyát, bár az a három kis folt a helyén van. Le kéne vágni. Így egy kissé didaktikus színskála.
A korai nagybányai utca-, és tájképeit messziről megismerni vöröseiről. Az úttest, a járda nála minimum narancsszínű. Teleobjektíves témasűrítés. Tihanyi a legjobbak között volt abban a legendás erdélyi szabadiskolában. Vajon Ferenczy őt is korrigálta? Mit mondhatott neki? Ezek a képei minden csoportos kiállításon kiragyognak.
Egy későbbi tájképe, itt már modern. Nem érdektelen a probléma, a függőleges biológiai-, és a geometriai formaritmusok ütköztetése. Nem tudta megoldani. Végül is, ha nem is kellemes, de érdekes az két fehér csík. A fa szétágazó ágai: félmegoldás. Egyszerűsít, de a természet gondolkodását részben még követné. Csak csúnya rajzzal. A két fehér csíkot alul kis fehér izékkel próbálja megtámasztani, hitelesíteni, saját környezetet szeretne nekik teremteni.
Egy édesen szép csendélete. Szép a textília sajátosságából adódó, kissé túlbonyolított győrődésrendszer. Szép a két összefonódó tárgy. A háttérrel nem tudott igazán mit kezdni, féltávon színt váltott, ez rendben is lenne, de érdektelen a határvonal, íránya zavaró, indokolatlan. Persze ettől még nagyon jó a kép.
Ez is hagyományos, gyönyörű csendélet. Kevésbé eredeti beállítás, személytelenebb, közelít a nagy elődök ismert típusaihoz.
Nem néztem a képcédulákat, dátumokat, ez nyilván már berlini, vagy inkább párizsi kép. Ott telepedett le, ott is halt meg. Még csendélet, de már-- Nagyon ért ezekhez a barna harmóniákhoz. Talán még be is állított modellnek asztalára néhány tárgyat, mert megzavarhatta a látvány. Bal középen egy kissé minden összekuszálódik. De működik - ez a kép magjának szánva - mert segít a szép, daliás a környzete. Második generációs gondolat, nagy kubista elődei jó mintái nyomán.
És itt egy késői csendélete a harmincas évekből, - ha ugyan ez az. Borzalom. Tömény csacsiság. Mindnyájunk életdilemmája, akik megtaláltunk már valamit, abból hozzunk ki még-, és még jobbat, vagy kísérletezzünk új irányokba. Baromi nagy fegyelem kell a jó döntéshez. (És tehetség.) Több hasonló ilyen képe volt itt falon. Ő tovább akart lépni a nagyon jóból. Haladt a korral, és egyre rosszabb lett. Hát így sikerült. Amiből mások számára semmi végkövetkezetést nem lehet levonni.
Egy szép korai rajza a korai Déry Tiborról, barátok voltak, Párizsban találkoztak. A vénember Déry egy régi tévéfelvételen Németh Lajos művészettörténésznek mesél erről. Illetve kizárólag arról, hogy hogyan viselte süketnémaságát. Nem értem, hogy lehetett ennyire indiszponált (hülye), amikor egyébként-- A 3. emeleti terem közepén nagy képernyő, előtte padok, ott néztem.
Témaválasztásában sokoldalú volt, sok portrét is csinált. Nagyon jó karakterérzékkel. Ez Kassák.
A nevezetes Fülep Lajos-kép. Türelmetlenségében kora reggel csengetett be hozzá, a modell csak valami fehér köntöst kapott magára. A porté még rendesen megcsinált, kubistának lenni leginkább a drapériánál szabad, sőt muszáj. Hát csinált idétlen ruha-háromszögeket. De jól; a tehetség mindent fölülír.
A modell nem-ismerete folytán nem tudom, itt jelen van-e az arcon valami lényegábrázolás. A pötty-ritmusok legalább annyira érdekelték. (Zavarban lehetett.) Bár ez önmagában nem lenne baj, Van Dyck is szerette a ruhafodrokat. Nem is olyan rossz. Nem főmű.
Azt hiszem, ez párizsi kép róla. Mondják, nagyon szeretetreméltó, kedves ember volt. Hagyatékát a fotós Brassai gondozta, majd kezdeményezésére 1970-ben hazakerült, a magyar állam kapta meg.
Ez a szoba, iróasztallal, talán egyben a műterme is Párizsban, nem tudom. Az ecsetek mindenestre itt vannak. A falra rajzszögelve a nyilván éppen aktuális érdekességek. Látni, hogy szerette a szép környzetet.
Egy kocka abból a tévé-interjúból. Nem tartozna ide, csak Déryt annyira szeretem, öregkori kedves mosolya. Igazi bölcs lett. A haját miért vágatta hosszú-művésziesre, mint a kamaszok.

Ezt is kifotóztam:
1885-ben született Pesten, apja az elegáns Rákóczi úti Balaton kávéház tulajdonosa.
Egy évesen agyhártyagyulladás, süketnéma lesz, bár azt hazudja, hogy a magas hangokat hallja.
Iparrajz iskola, magánrajziskola.
1907-11. Nagybánya.
1907-09. néhány hónap Párizsban. Czóbel is ezt csinálta akkortájt, ő robbantotta aztán a hagyományos Nagybányát.
Párizs, Róma, Firenze, Badacsony.
1919. a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrál.
Berlini évek.
1925., végleg Párizs.
† 1938., feltehetően agyhártyagyulladás.

--- 2012. augusztus 13., hétfő ---

Egy meglehetősen jól elkapott fénykép semmi módon nem akart lejönni a gépemről. Mindenáron ki kellett szednem belőle. Nehezen, de sikerült, sőt lett egy erős nagyítóm is. Bár kettő már van.
Megpróbáltam vele napfényen tüzet gyújtani. Ez hatvan évig nem sikerült. Most se.

A mai: A/12/68

--- 2012. augusztus 14., kedd ---

Kedves Dezső, nagy izgalommal várom, hogy a Vojnich-csal  közös kép összejön-e. Ha igen, én máris beállok az érdeklődők sorába, remélem, sikerül még az 1-es sorszámot húznom. 
Meglepett, hogy nem tudott a Tihanyi-kiállításról. Nem kapja a Kogart hírlevelét?
Szép estét, üdvözlettel T.

--- 2012. augusztus 15., szerda ---

Kedves T.! Nem lesz közös kép. Vojnich kedves válaszába - még egy tapintatos udvariassági hazugságot is beépítve - hárította az ötletet. d.

Művész fiam régi ötlete, kéne csinálni egy kiállításmegnyitót, a falon műtárgyak nincsenek, csak asztalokon étel-ital, meg hát marad a dumcsizás. Hogy egy megnyitó úgyis csak erre való. Miki tegnap volt harminc éves, barátai az ő rovására megcsinálták. A régi séma szerint ürüggyel fölcsalogatták egy lakásba, az ajtóban Váli Miklós kiállítás-plakát és húsz jóbarát várta. F/2012/197. A falak fehérek, a szoba üres. Hárítottam eredetileg, aztán mégis; a szoba közepén egy asszonybarát fennhangon: Megkérem Váli Dezső festőművészt, nyissa meg a kiállítást. Egy mostani És-ben megjelent bla-bla művészetkritikát olvastam föl, kihagyva a neveket. Ennél jobb volt barátja, Nagy Gábor szövege:

MIKLÓS 30
Fehér falak, üres felületek. Ez fogadja látogatót. Belépünk, keresünk. Bármit. Foghatót. Fogódzót. Zavarba ejtő ez a tiszta pőreség. Kérdéseink lennének felé. Valójában ő az, aki kérdez minket...
...féltjük azt, amit magunk mögött hagytunk, féltjük azt, ami még nem történt meg velünk. Féljük az előttünk hatalmasodó fehérséget, hogy belélegezzük, és elönti lelkünket a sívárság, az elménket végül őrült katatóniába taszajtó Semmi. Váli [Miklós] igaz ember - fehéret ad nekünk...
a teljes szöveg

A történetnek halványan volt olyan olvasata is, hogy bár idág megrendelésre vagy hat nagyigényű kisfilmet készített már komolyzenei magánfesztiválokról Svájcban, Olaszban és Angliában -- de egyébirányú tehetségei, illetve munkássága kibontakoztatás előtti állapotban. Jókedvű este volt, fiatalok. Hamar eltűntem.

Tűnődöm, bíztassam-e egyáltalán a fiút többirányú termelésre. És ha tehetsége van, de hajlama nincs rá?! Anélkül is lehet üdvözülni. Amúgy Gyovai Pál 85 volt, mikor elkezdte.

Találós kérdésnek is jó lenne, ezt ki festette. Annyiszor és annyi embernek elmondtam már bíztatásul, hogy Rothko 46 életévében találta meg magát; ideje, hogy alátámasszam ezt egy néhány évvel korábbi képével.

Délelőtti ötlet, Várhelyi Tímeát hívom, nincs-e kedve továbbfestendő kép cserére. Volt. Fél óra múlva nála, mutatta. Kettőt csuklottam, másfél méteres. És pasztell, amivel én még soha. Javasolta, olajjal. De mit szólna ehhez a papíralap. Nálam a jele AX/12/71/A lesz. Kértem, szignálja is. Gyalogosan elhoztuk, majd vissza az ő választottjával. A/12/04, ez kilencven centis. De olaj, ezt a technikát meg ő nem használja. Jövő tavasszal közös kiállításunk, ez egy érdekes előjáték. Még egyeztettük, ha a műtermes képem padlója kis piros majombábukkal lesz tele - amiket mostanában rajzol -, szemem se rebben.
Aztán délután még egyszer átjött, javaslatomra egy másik, ezúttal méteres képe arany keretét festettem át. Lazúros ezüst rá, aztán azt piszkítani. Megnéztük 600, és megnéztük 170 luxnál is, fehér fal előtt. Két óra közös kísérletezés. Mindkettőnknek keservnehéz munkafázis.
Ez a kapott kép nem hibátlan, és én tovább fogom rontani. De hiszen nincs is paszetellkrétám.

--- 2012. augusztus 16., csütörtök ---

Hát deske, javaslom először vegyen gatyamadzagot, mert fel kell kötni. Ebből a képből - Tímea - törölni kell, ami pasztellal nem megy. Hiába a fixáló, újabb rétegek, átüt az eredeti. Tényleg olajjal kellene próbálkozni - gondolom én - vagy beleragasztani papírt, textilt-, kollázs. Tímeának kurva egyszerű helyzete van, kapott egy teret, amit telerakhat... hát... .sok erőt. L.

A szivárványszínű sapkás öregúr, egyidősek lehetünk. Rég láttam. Lelépeget a lécsőn, be a vízbe, néhány tempó, aztán fölül a medence szélén a peremre. Odaúszom.
- Baj van?
- Igen. Elfelejtettem úszni.
- ??
- Parkinzon kór. Néhány mozdulat után már eltévesztem.
- Bármi kar és lábmozgást csinálna, az is megmozgatja a izmokat.
- Inkább az élménymedencébe járok.
És korlátba kapaszkodva föl, vissza a lépcsőn.

09:26 Fiatalasszony két kisgyerekkel. És két hatalmas papírládával. Használt ruha a Zsófi-gyerekeknek.
- Bocsánat, mi ismerjük egymást?
- Nem, a blogját olvasom régóta.
- Köszönöm.
- Mert jókedvű, és - bocs - reményt ad arra, hogy lehet elhülyülés nélkül is megöregedni.

11:05 Csomagok délelőttje. Órája hoztak 35 kötet DESKE.HU-t, eladatlan példányok, nekem meg már nincs. Aztán futár, tegnap föladtak számomra egy HP-printert Prágában. A régi elromlott. Korrektek. Két napja is kaptam ugyanígy egyet. Az rossz volt. Igaz, közben húsz telefon, olyan félórás beszélgetések. Most pedig Kata érkezik Franciából.

Tímea tegnap fontosat mondott, megjegyzem. <<Dehogynem, az a festménye kész van. Az szokott előfordulni, ha túl gyorsan sikerül egy kép, az embernek hiányérzete marad, és nehéz nem továbbcsinálni.>>

Nyolc kép fotózása, és netre. A/12/47, 53, 54, 55, 58, 64, 65, 68. Ez: A/12/64 Képcédulák. A kereteket még délelőtt hozzájuk színeztem. Egy sóhajtásnyi csendes magánünnep, ezek is csatasorba álltak.
Kata hozott egy zacskó Madeleines kekszet Franciából. Lanyha. Csókoltatom Proustot. Győri háztatási keksz.

20:12 Deske, ez a legutóbbi, a 64-es kép, amit feltett, gyönyörű... ébredés... vagy hajnali magány... szép... A.

20:16 A kép a földön a dögunalmas, átfestendő-k között. Tegnap ránézett Tímea, hű, de szép. Engedelmesen rátettem a rajzszöget, hogy kész, fotózni. A fene se ismeri itt ki magát. d.

Találtam egy másik értelmezést a Miatyánk-végi TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM, ÉS A DICSŐSÉG-re. 1. Ő a gépjármű tulajdonosa, 2. Ő is vezeti a kocsit, és 3. tök jól. Mert mindez lehetne másként is.

--- 2012. augusztus 17., péntek ---

12:46 Mostanra így néz ki. Kaland. Megrendeltem hozzá az üveget. A keretet ezüstbe kevert feketével. Tímea műterme - AX/12/71. A kép emelgetése, majd vissza az asztalra, fölégörnyedés. Lendülettel dolgoztam, időnként följajdulva a fáradtságtól, érdektelen.
Telefon Tímeának, azt mondja ő is (szinte?) kész. Hogy nagyon jól hagyta magát a kép. Amint lehet, nézem.

Délután néztem, fotóztam, amit Timi csinált. Bravúr. Gyönyörű. 90x90 cm. AX/12/04
Ez az övé. Vásárlás irányában nála érdeklődni.

--- 2012. augusztus 18., szombat ---

15:43 Gábor technikatörténeti fejezetébe töltöm föl a képeket, órák óta.

1834. Képünkön látható egy rab[szolga]hajónak hosszában, keresztben ’s általában menő minden osztálya, ’s látszanak rajta a’ szerencsétlenek szorosan egymás mellé rakatva. A’ Brooks, mellyről ezen kép levétetett, száz lábnyi hosszú volt, volt benne 321 férjfi, 127 nő , 90 fiú ’s 41 leány, öszvesen 609 rab, és 45 matróz.. Egy 520 tonnás hajónak csak 350 személyt engedett az angol parlament hozni... ’s ily módon annyira megtöltetett a’ hajó, hogy igen összeszorulva alig fekhettek egymás mellett hátaikon a rabok…Fekhelyül száraz deszkák szolgálnak e’ nyomorult embereknek. Táplálékuk valami pép, haliból és rizsből, mellyhez néha kukoricza is vegyíttetik; ehhez járul gyakran egy pálmaolajból, vízből és borsból készített étel; sőt húsleves is. Italul minden rab egy messzely vizet kap naponként…

Ugyanonnét - 1874 - New Yorkba tervezett mozgó vaspálya. Ha jól értelmezem, oszlopokon nyugvó mozgójárda, de kötöttpályás nyitott kocsik is vannak.
Aki pedig könnyedebb hétvégi szórakozásra vágyna, annak jó néhány abszurd Oroszországból. Aranyosak.

--- 2012. augusztus 19., vasárnap ---

Gábor turkászások, tovább. Forrást nem jelöl, majd megkérdezem. Mikszáth? Nagyon emberi hang.

Képek a hazai népéletből.
Bátyus zsidó.
Még a kutya is megugatja. Ugy megszokta már, hogy akkor is hadarász hátul görcsös botjával, mikor nincsen eb a nyomában; pedig jobb volna neki támaszkodni arra a botra, mert ugyancsak vén legény már a „csámpás Bórach." Hatvan esztendeje mult, hogy fújja azt a sípot, s hogy kiskaputól kiskapuig azt kiabálja, mi van eladó ? De Isten nem vitte sokra a dolgát, csak gyermekekben áldá meg. Négy falut is nyakába kell vennie egy nap, hogy elcsititsa otthon a göndörhaju éhezőket, s hogy a sábeszre valót megkeresse. Szivesen fázik és izzad, s tűri a csúfot, szivesen el van egy hétig száraz kenyéren meg vörös hagymán, csakhogy aztán pénteken este, midőn családja fölött a hét águ lámpa kigyúl s „Sabbath királykisasszony" aranyos derűvel hinti be szegény hajlékát, ott ülhessen az asztal felső végén, melyen a diós lében uszó ponty járja be kellemes illatával a szobát. Jobbra, balra fiai s leányai ülnek, szemben vele hűséges felesége, Czirl. Olyankor még a királylyal sem cserél…

13:52 Kata két napja az esti miséről két hindu krisnással tért haza, hogy ezek most három napig nálunk, tévedésből nincs szállásuk, venném le a fűrészgépemet a vendégágyról. Aztán kiderült, magyar cigányfiúk, övükön rózsafűzér. A Harmadik világ szegényei katolikus missziósrend jelöltjei, októberben két évre Peruba, valószínű, ott is maradnak. Teológiát és filozófiát fognak tanulni. Megmutattuk nekik a Gellérhegyről a várost, a szovjet felszabadulási emlékművet, meg a sziklatemplomot. Lefelé nézve, megkérdezték, és a Tisza hol van. Előtte a Délbudára kocsival, Kata telefonon szerzett nekik sátort, holnapi zarándokútjukhoz. Amíg intézték, én maradva a kocsiban a Józsefet ütöttem fel.
Ha trükkös rablók lennének, van róluk fotó. :-)) Lift helyett a hatodikra gyalog szaladtak fel-, hogy Kata rákérdezett: a betegek javára. (Én a magam javára.) F/2012/206 -205 -204 A bal képen a fiú kezében legyező, gyakran használta.

--- 2012. augusztus 20., hétfő ---

Kata Dunakeszin unokát legeltet. Megünneplendő az ünnepet, délben föl a Széchényi-hegy oldalába, KISPÁRNÁVAL. Fele alvás, fele József és testvérei. A fotón nem látszik, hogy mindez meredek domboldal, egyetlen kis régről ismert vízszintesféle fekvés-területtel az oldalán. Tán tíz méterre Margit nénitől, akit fiamék pár éve temettek ide, szenteltvízzel, gitárral, imával, majd a tor: borital.

El fogom ba   ltázni. Illetve, remélem, nem. Túl nagy Várhelyibe vágtam a fejszém. Ma így néz ki, nagyon nem akarnék többet hozzányúlni. Kellene és lehetne is pontosítani, de pasztell alap, letörölhetetlen. Túl nagy a kockázat, hogy.

Földes tanár úr mesélte a Főiskolán. Turistaúton, talán egy nápolyi parkban üldögélt. Feltűnt neki a sétányon egy fiatal férfi, tétován forgatta, böngészte a térképet. Tanárom megszólította, segíthetek, én már ismerem valamennyire a várost. Az hálásan fogadta, szóba elegyedtek, aztán együtt nézték a néznivalókat. Hogy ő svájci mérnök, két éves munka után tér haza Ausztráliából, szüleinek kis szállodája van. Egyébként most rakják ki a kocsiját a kikötőben, később távolból meg is nézték a zöld autót. -És maga merre tovább? -Rómába. -Él nekem ott egy bátyám, svájci gárdista a Vatikánban, írok neki pár sort, olyan helyekre beviszi, amit turista egyébként nem láthat. -Köszönet. Aztán kis zavar, a svájci bankjának nem volt nyitva fiókja, vagy mi, s a kocsi szállításért most kell fizetni. Tanárunk fölajánlotta, hogy kisegíti. -Jaj, köszönöm, tudja mit, a legegyszerűbb, a bátyám fogja Rómában megadni.
Azonban Rómában nem volt semmiféle báty.
Tanárunk zárszava: Tudják mit, semmit nem bánok; megérte.

--- 2012. augusztus 21., kedd, Kékkút ---

Szia Deske! Nehezen tudok leszokni róla, hogy minden bejegyzésedben értelmet keressek. Néha már megy, de nem mindig. Most például nem. Utolsó bejegyzésed méjebb mondanivalója rejtve maradt előttem. Én úgy tudnám összefoglalni, hogy ha valaki elég gazdag és elég hülye, akkor még annak is örül, ha a bizalmával visszaélnek. P.  

Kellemesen kellemetlenkedsz, néha sikerrel.
Az élet nem matematika.
Tanárom egy nagy tehetséggel találkozott, és ez neki megérte, amit forintban elveszített. d.

--- 2012. augusztus 22., szerda, Kékkút ---

Hát Kékkút, nyaralás nevű ittlét néhány napig. Követem a szerzetesi rendet, az éves rendes szabadságra nem hoztam zsolozsmáskönyvet. Be Tapolcára vásárolni, Kata szereti is, de kedvemért csak a mindent-egy-helyen Tescoba. Nagy tétel élelmiszer kosárba válogatása - asszonyi javallatra addíg én a szerszámosrészleg hűlt helyén kóvályogtam a légkondícionált hűsben -, végül kisgereblye, teaforraló, kettő. Mellékesen két alsónadrág nekem, figyelmeztető felirattal: ATESTEN UZAK TUTUNUZ - TŰZTŐL TÁVOL TARTANDÓ. Talán péntek éjjel megyek haza. Kata addig jut le a a Balatonra, amíg itt vagyok. Illetve jó lenne hazafelé arra kanyarodni; Pannonhalmán megnézni az átépített bazilikát. Meg húgomat. És két mondat a Józsefből; harminc? negyven? éve tanulom:

Még akkor sem téveszett utat [a karaván fizetett vezetője], s akkor sem veszette el az irányt, amikor kusza hegyvidéken keltek át, amely nem is volt az, hanem torzan fintorgó szürkés homokkőtömbök, és nem kőhöz, hanem érchez hasonlóan feketén csillogó omladékos meredekek zagyvaléka, amelyek sötét fényükben fölmagasló vasvárosnak látszottak. Sőt még akkor sem, mikor úttól-ösvénytől föld feletti értelemben s jelentésben napok hosszat egyáltalán nem is lehetett szó, hanem a világ elátkozott tengerfenék lett, s aggasztóan nyelt el mindent beláthatatlanságában, hullaszínű homokkal tele az izzó-sápadt éghatárig; és mentek fénykúpokon át, melyeknek hátát kínos-finomra hullámosította és redőzte a szél, míg alant a síkon csillogva remegett a forró levegő, mintha mindjárt kigyúlna és táncoló tűzzé válna, s benne örvényesen forgott a fölkavart homok, hogy az utasok elleplezték fejük e csalfa halál-vidámság elől, s inkább nem néztek oda, hanem vaktában meggyorsították az iramot, hogy keresztüljussanak e rémségen.

Gábor megint küldött, hogy kértem, gyűjtené be a többit is.

Szia!  A Batyus zsidó egy sorozat része. Egyik aranyosabb, mint a másik. A III. fejezetbe hetet tervezek, köztük a kolompár-cigány és a tutajos tót, aki családjával együtt úszik lefele a Vágon, hogy az eladott fából megéljen. G.

Vasárnapi Újság, 1865. 46. Drótos tót.
...Még jóformán ki sem látszik a földből, apja nyakába akaszt egy fogós drótot, egy bőr-tarisznyát... Édesanyja egy jókora darab árpakenyeret tesz a tarisznyába, a miből a kis Janó eltelel — egy napig… Az anya — ki mindig édes és gondoskodó, ha drótost szült is — megvarrta a két rendbeli inget s hatalmasan be is kormozta, hogy a bolhák ne bántsák világgá ment fiát. Lám, ezer mosás sem ér annyit, mint az egyszeri szurtozás, s e mellett a fekete „fehérnemü" nem is vásik el oly hamar, mint azé a magyar gyerkőcé, kire nem győznek sem tisztítani, sem foldozni...

--- 2012. augusztus 23., csütörtök, Kékkút ---

Kata kikövetelte, nyaralás három napra. Zsolozsma nincs, imaidő rövidebb, Barsi Balázs prédikáció laptopról. A kánai mennyegző csodáját így értelmezi hívők számára (No. 48 A szeretet megvidámít):

Nincs több boruk - a bor megvidámítja az ember szívét - a bor itt szimbólum: a szeretet az egyetlen, ami igazán megvidámitja az ember szívét. A bor elfogy, a szeretetnek nem szabad elfogyni - de veszélyben van. Az eredeti bűn az ember egyetlen tragédiája. A paradicsomban az ember szíve rá volt kötve az Isten szívére. Ádám és Éva szerelmét nem fenyegette az elmúlás. Csupa seb vagyunk belülről, elhagyott emberek, szülők, barátok. Hozzászokunk, hogy a pótolhatatlan szeretetet pótszerekkel helyettesítsük.
Még nem jött el az én órám. Ami a passió órája; az utolsó tanítása: Én vagyok a szőlőtő... maradjatok szeretetemben. A Szentlélek a szeretet, ő az a bor, amely megvidámítja az ember szívét. - mindez korai tanítás lett volna az éppen összeszedett apostolonak, ezért mondja, még nem jött el az én órám.
A hat kőkorsó vízzel. A zsidó vallást jelent, ami megtisztítja az embert. De át nem alakítja. A szolgák teletöltötték. Ószövetség. Előbb engedelmeskedni kell, még ha az értelmét nem is látják.
Ha fogy a szereteted, menj Jézus anyjához. Ő azt mondja neked, tedd, amit Jézus parancsol. És meglátod, borod ki nem fogy.
Mit tett itt Mária? Kérd te is, ő előre hozta az Isten óráját!

Hirtelenkerült negyedik unokámat - kb. négy éves - új mamája tanítja élni. Pszihológus tanácsára kézzel írt rajzos! mesekönyv. Így kezdődik: Édesanya angyal lett 2011. december 9-én. Hanga. Semmit nem tud a világról, napszakokat, a nap ritmusát, teendőket, hogy föl kell öltözni, hogy hol vagyunk, kik ezek. Úgy tudom, ezek a mesék minden nap el vannak mesélve.

Fiam sugallja, tényeket írjak, ne véleményeket. Mégis: ez megrendítő.
Nagyon ide kívánkozik Illyés verse.

--- 2012. augusztus 24., péntek, Kékkút ---

Kékkúti polcomon néhány könyv, ami mindíg idevár. Néhány évtizedre még elég.
Milne: Micimackó
Pilinszky
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Mann: József, itt is egy
Ottlik: Iskola a határon
Illyés
Déry: Ítélet nincs
Korunk szellemi körképe
Élet és Tudomány kalendáriuma 1962
József Attila
öt Shakespeare dráma
kis angol-magyar szótár
Capek novellák
Svejk hiányzik innét

Bibliát hozok, van neki utitokja.

Deske, ha már..., idemásolom Nemes Nagy versét a műalkotási késztetésről, valójában az egész léthez, határtalanhoz való viszonyáról. A.

A FORMÁTLAN

A formátlan, a véghetetlen.
Belepusztulok, míg mondatomat
a végtelenből elrekesztem.
Homokkal egy vödörnyi óceánt
kerítek el a semmi ellen.
Ez a viszonylagos öröklét
ép ésszel elviselhetetlen.

Tegnapi alkonyat a kertben. F/2012/207 Ha egy homlokzat ilyen szép tudna lenni.

Régen eltűnt ösmerős bukkant fel a napokban, mailt kaptam. Utánanézve egy 2002-es NEWS-ban, csakugyan minden stimmel, amit ír. Ott olvastam azután ezt is:

Terroristák elfognak 100 vezető gazdasági szakembert a minisztériumból. S kihirdetik, amennyiben nem teljesítik követeléseiket, minden órában egy túszt szabadon bocsátanak...

Olyan voltam itt, mint egy leereszetett gumimatrac. Napi 3x bódult alv. Egy rohadt szúnyog nem volt a három nap alatt. Vége. Éjjel? - hajnalban Pestre. Kata marad. Olv.: Mikszáth kedélyes, felületes szösszenete képviselőtársáról, Szinnyei Merséről.

--- 2012. augusztus 25., szombat ---

Búcsúzóul a Nagy Víztől egy életlen fotó. Olyan, mint egy rossz házasság. Mindkét fél a másiktól vár valamit.

02:30 Pesten.
02:57 Kicsomagolva. Ágyba.
06:45 Lukácsba, indulás.
08:43 Lukácsba. Ottmaradt az úszónadrág

 

Hazafelé vettem különféle méretű keverőtégelyeket. Átmenetileg ebédfunkcióban.

Gáborék megvették első gimnazista unokájuk tankönyveit, 14 darab. Lemérték, 10 kiló. És 31 ezer HUF.

Kossuth rádió. Magyar kapucinus szerzetes, építészetet tanít az egyik legjobb Fülöp-szigeti egyetemen. Kezdetben letiltották a hallgatói PC-kről a facebookot, de nem lehet, mert már tanárok diákjaikkal is ezen érintkeznek, és némely tantárgyhoz nélkülözhetetlen.

--- 2012. augusztus 26., vasárnap ---

Próbálkoztam az AX/12/71-el továbblépni. Ebből nem tudok egy igazán tiszta képletet kihozni. Azt hiszem, ennyi.

--- 2012. augusztus 27., hétfő ---

Olvasom Szabó Dezső bölcs, kissé didaktikus novelláját, A fordított kukker. Kisfiú szörnyű családi körülményeit megtanulja evvel tolerálni, messziről nézve milyen jelentéktelen minden. Utoljára akkor él az ötlettel, hogy feleségét rajtakapja. Ezt a szerszámot én is használtam így, kicsi szoba, nagy kép festése. Az enyém nyeles, gyöngyházborítású, kecses női eszköz, talán bizományiból. Még '76-ban is használtam, nyári szabadiskola, Zebegény, tanítványaimmal egy szobában dolgoztam én is. Akkorra már gyöngyházából nem látszott semmi, festékfoltok. Egy reggelre ragyogóan csillog, diákjaim kedveskedésből megpucolták. Meglehetősen elszomorodtam. Nem emlékszem, eltitkoltam-e. Nem hiszem.
Otthoni műteremben már nem kellett, a látcsövet aztán Vojnichnak.

--- 2012. augusztus 29., szerda ---

Tegnap gyorsított vonattal - értve ezen, hogy Érd felsőig sehol nem áll meg, utána minden állomáson és megállóhelyen megáll - Fehérvárra, Rippl kiállítás. Az egyetlen igazi képet mutatom.
Ne túlozzunk, volt ott jó kép, ezt viszont barátom falán, bármikor, vonatozás nélkül. Elveszett fél munkanapom. A pénztárnál visszakértem 300 forintot, hogy ez maguknak gyűjteményes kiállítás. Reszli-gyűjtemény. Egy élménnyel gazdagabb.

08:40. Egy élmény 300 Ft-ért? megérte. A tapasztalatról nem is beszélve. L.

700-ért. Méltányos voltam. d.
u.i. persze pénzügyi tranzakció helyett egymásra mosolyogtunk. De lehet transzakciónak is írni.

Deske., küldök egy jobb Ripplt, mint amit feltettél [Szabó Lőrinc portré] S.

Ezt a tréfát nálad tájékozottabbnak szántam, bocs. Ez egy jó kép, csak Tóth Menyhérttől. d.

Nagyon nem szeretném, ha bárki félreértene. Az alábbi sorokat - figyelem - semmiképpen nem kánonnak szánom, csak szerény altarnatíva, mindössze próbálkozom követni mesterínyenceink legjobb blog-hagyományait. Az ízlések különbözőek, a szokások is. Nem vallom magam a téma szakemberének, de néhány évtizedes gyakorlatra bátran hivatkozhatom. A lényegre térve, nekem a GLOBUS rizseslecsókonzerv elkészítésére a köv. módszer vált be.
1. Már a kezdet. Helytelen a gyár által fölkínált füllel nyitni a dobozt, mert éles perem marad utána, a doboz így használhatalanná válik a későbbiekre. Evvel egy igen nagy értéket hagynánk kárba veszni. Ha mégis ezt a megoldást választottuk, utána a peremet laposfogóval lehet körbe-körbe haladva szépen eltüntetni. Ilyenkor lehet a fogó segítségével - gondolva a jövőre - csuklónk határozott negyedköríves mozdulatával a perembe kiöntőcsőrt hajlítani.
2. A konzervbelsőt egy gondosan megtisztított lapostányérba öntjük, vigyázva, oldalt ne csurogjon le a leve.
3. A megrakott tányért bal kézbe fogva közelítjük meg a csaptelepet. Itt több lehetőség közül választhatunk. A türelmetlenebbeknek a melegvíz használatát javasolom. Jobb tenyerünkből mintegy merőkanalat formálunk - emlékeztessen a garasért esengő koldus mozdulatára -, majd a belecsurgó vizzel az alátartott ételt enyhén bepermetezzük.
4. Mikrómelegítés 55 -70 sec. között, ízés szerint.
5. Az így elkészített étel csíp, mint a rosseb. Karéj félbarna kenyérrel fogyasztható. Házastárs jelenlétében villával. Amúgy jobb egy nagykanál.

20:26 Kedves Deske, elképesztő dilettantizmusról árulkodó mondatok. Az efféle konzervet felnyitás nélkül forró vízbe kell helyezni, kb. fél óra alatt felmelegszik úgy, hogy az illatanyagaiból nem vész el semmi. Óvatosan felbontjuk (takaró papír alá helyezve a konzervnyitót, hogy az esetlegesen kifröccsenő lé a papírra menjen), és örömmel fogjuk tapasztalni, hogy így mennyivel finomabb a konzerv tartalma. Üdv, N.
U.i.: Ezt kánonnak szánom.

Kedves N., köszönöm a hozzám való figyelmességet. Én csak egy kicsit izé. Tényleg dillettant. Beleszóltam hozzánemértőként, így kívülről. Hát igen, különösen az illatanyag. Mindemellett ez a fotó, talán. Én egy szót se szólok, számra teszem a kezem. d.

Tegnap alvásidőben, 22:10-től, tehát ezt is teljesen szabálytalanul. Mert ötlet volt. Az új, közös kép keretét beezüstözött tenyérrel gyengéden végigsimítottam. Most a keret is él. Megvan.
Új fotó róla, de itt a föntebbi legutolsó képet cseréltem le.
Persze, ha valaki nem frissíti az oldalt, annak a múltkori állapot jön föl. [CTRL+ALT+DEL...MINDENT TÖRÖL]

Még egy móka. Egy most hozzám visszakerült '86-os hidegtű karcomat kiszíneztem. Régi zsidó temető - élet - B/86/17/1 35x30 cm, 1986-2012, papír, vegyes technika. Már el is vitték. Ilyen volt, és ilyen lett.

Pár éve, hogy egy csomó fölöslegemet kidobtam, tréfából - elég hülye tréfa volt - íróasztallapomat is karcsúbbra. Azóta nem fért el egy géppapír meg a billentyűzet egymástól, nem jó. Ma Dunakesziről-, Zsófiéktól hazafelé BAUMAX, leszabott 10 mm-es rétegelt lemez. Csak tíz centival nagyobb, és most jó. A régi lapra fektettem a lepácolt, leolajozott újat. A két lámpa talpcsavarja szorítja össze a kettőt. F/2012/208

--- 2012. augusztus 30., csütörök ---

Mint sült hal a vízben, nem az én közegem, hajnaltól nem volt net-kapcsolatom. Telefon, ígérik, 72 órán belül. Az édesanyátok. Csak tébláboltam, mit is kezdjek maradék facér életemmel. Tízkor eszembe jutott a laptop független modemje. Harapófogóból is kettőm van. Laposfogóból is. Elfelejtettem lehalkítani, délután háromkor álomból ébreszt-, hatalmasan felsistergett az Orient expressz gőzsípja. Vagyis a PC-re is megjöttek a mailek, meg lettem javítva.

--- 2012. augusztus 31., péntek ---

02:24 Leírtam már?, számomra az alkotás lélektana lényegét két novella hibátlanul körülrajzolja. Capek, A költő. Prága, hajnalban egy öregasszonyt elüt egy autó. Egyetlen szemtanú a költő. Aki semmi adatra nem emlékszik, mert akkor piás volt, de eszébe jut, hogy írt egy verset arról az éjszakáról. Amiben ezek a szavak is szerepelnek, hattyúnyak, dob, és még valami, nem emlékszem. Amiről a rendőrségen ő maga rájön, hogy a hattyúnyak olyan, mint egy kettes, a dob, mint egy ötös stb. És megvan az autó rendszáma.
A másik Örkényé, hogy a nagy festőt jutalomból elviszik űrutazásra. Azt ezt követő sajtóbeszámolón használhatatlan, mert kiderül, tök nem érdekelte az egész. Közben valahol hátul egy újságíró narancsot hámozott. S ekkor kezdődött a művész legjelentősebb, u.n. narancsos korszaka.

Kedves Dezső! Nagyon jó lett a: Régi zsidó temető - élet - B/86/17/1  Üdv: V.

Köszönöm, tudom; evvel szerencsém volt. A teljesen elrontott, zsírkrétával zavarosan átszínezett képet reménytvesztve bemaszatoltam diófapáccal. (A zsírkrétán nem fog a vizes pác.) Akkor már csak egy-két drukkot (hangsúlyos gesztust) kellett rátenni. d.

Tegnap mesélték. Tatai katolikus ifj. tábor, idén nyáron. Az ilyenkor elmaradhatatlan alkalmi színház a táborpark közepén. Eljátszandó a Pál ucai fiúk kései érettségi találkozója. Az egyikük fölkiált, hogyhogy meghívjátok Gerébet, az árulót? De hiszen megegyeztünk - bevallotta bűnét -, hogy többé ezt soha nem emlegetjük. És meghívva az ősellenség, Ács Feri is; meg is jelenik napszemüvegben, kissé pocakosan, de piros ingben. Mert az ellenséget is szeretni kell. Ami nem érzelem kérdése-, értelmi gesztus. Nemecsek emlékére végig egy gyertya ég, de a darab végén megjelenik, kisfiúként. Zseniális.

Zavaros álmom, nem kísérletezem megfejtésével. Ipari vásári kiállítást építettünk, én négerként (bedolgozó-, névtelen grafikus) Muray Robi vezetésével, mint csakugyan negyven éve, néhányat. A téma a FÁJDALOM volt. Életnagyságnál valamivel nagyobb élő koponyák és kézfejek szoborként kimeredve a posztamensből, bőrfelületek nélkül, szépen fonatolt izomkötegek. Rendezés közben egy kézhez véletlen hozzáértem, mire az lassú-, erős, majd lecsendesülő fájdalomrángás mozdulatokat produkált. Rám is szóltak, vigyázzak. Sietős volt a dolgunk, én 75-körüli absztrakt képeimmel vacakoltam, mert ez is falra kerül, de már nincs már idő rendesen keretezni. Most Kata szólt rám, hagyjam, siessek, majd damillal akasztjuk a paravánokra. Ugyane tér közepén éppen misét mutattak be, a fűben tornatermi padokon elszórva vagy negyven fehérreverendás pap hallgatta. Leghátul egy kétszemélyes pamlagon egyikük, beültem mögé. Ő kelletlenül hátrafordult, felém, majd a hátával (számára) kényelmesen nekem támaszkodott. Fölálltam, eljöttem. Fölébredtem.

13:45

-- Váli Dezsőt keresem.
-- Parancsoljon.
-- Az Artisjustól beszélek, önnek tiszeteldíja van a rádiótól, ha be tudna fáradni, elintézni.
-- Biztosan nem tévedés ez? Nagyon régen valami interjúk. Festményrepró után szoktam kapni jogdíjat.
-- Itt azt olvasom: válinews, 2009-10 között.
-- Pedig akkor stimmelnie kell. Mi lehet ez. De inkább mailben, tudok kézjegyet is küldeni.
-- Jobban szeretém, ha megengedi, akkor postán a kitöltendőket.
-- Mennyi az összeg, különben?
-- Ötszázezer.
-- Hukk.

2012. augusztus, olvasók: 352.105 = 3553/hó = 115/nap