dátum: 1982.05. fájl: c1108.htm C. 1108-1118

VD.: műsorelemzés a Tömegkommunikációs Kutatóközpont számára

belső használatra!

MŰTEREMBEN - sorozat:
Kátay Mihály, a zománcképek mestere

1982 ápr. 16. péntek, 22.15 -22-55 TV. I. progr.
szerkesztő-riporter: D. Fehér Zsuzsa
opertőr: Bánhegyi István
rendező: Soós Árpád
gyártásvez.: Kígyós László

A műsorelemzés előtanulmányomra (c1090.htm) épül: Vizsgálható egy műsor nyolcféle közreműködője, valamint egymáshoz viszonyulásuk is. Ez még 28 történet. Az operatőr összehangoltsága a rendezővel, stb. (E vonatkozásokat jelzem.)
A tanulmány második része 31 vizsgálati szempontot sorol. Ezek ütköztethetőek a 8+28 tétellel.

E vázlat alapján még a következő
tanulmányokat készítettem tv. művészeti műsorokról:

Mialkovszky Erzsébet jelmeztervező / Műteremben, TV.I. / 1982. június 13.
Polgár Ildikó keramikusművész / TV Galériája / 1982 július 7. / napló: 1129 p.
Boldizsár István festőművész / Műteremben / 1982 augusztus 29.

RTV. műsorkalauz kísérőszövege szerint Kátay Mihály, a zománcképek mestere... vagyis nem általában képzőművész, aki kiváló, vagy kiválón űzi ezt a műfajt,
hanem egy iparművészeti (?) műfaj reprezentánsa (?), mester szó is iparra asszociál. Az előzetes megismétli: "...egyike... kik mesteri fokon bánnak az anyagukkal..."
(Az anyag elsődlegességét asszociálja. Egy szép szatyorról sem tudom, ki műve.)

A MŰVÉSZ

művész-néző Környezete: műhelynek volt megnevezve. A sorozat alcíme: Műteremben. helységet nem lehetett fölmérni, átlátni, értelmezni rendező-téma , beszélgetők mögött falrészletet láttunk, opertőr-téma amin rendezett állapotban, sorban, kész műtárgyak voltak kiállítási (installált) állapotban. A néző számára azt sugallta pld:
            - műtárgyról csak ilyen, múzeumi viszonyok között szabad (illik) szólni
            - mert a műtárgy ilyen ritka dolog
            - vagy mert a műtárgy félig készen szégyen
            - vagy alkalmatlan bemutatásra
            - vagy én vagyok fölkészületlen, alkalmatlan, vagy méltatlan megtekintésére
            - vagy hiszen ez hazugság, egy műhely hétköznap nem így néz ki
            - vagy a művész így megbecsüli; ő tényleg így kezeli a műtárgyait
            - vagy: ez árubemutató tér lehet hétköznap, a művésznek ez a forgalmazási stílusa
            - vagy: amikor ilyenfélékről beszélgetünk, a rendetlenségnek nincs helye. Az ünnepinek ható öltözék is ezt sugallta.

A művész derűs, ünnepien öltözött, 45 év körüli, magyaros bajusz, határozott; beszédhez - magyarázáshoz szokott nyelvezettel. Környezetében magabiztosan mozog, a kamera nem zavarja.
Egyértemüen a sokat tudó ember pozíciójából beszél, elméleti szaktudásának érezhetően csak törmelékét adva. De érzethető az is, hogy nem kívánná a többit eltitkolni, szívesen beszélne róla többet.

Beszédmódja: művész-néző bizalmat kelt, magyaráz. Ő körön belül van. Zárt, kész tényeket közöl. Nincs módja egy gondolatot végig kifejteni. Pld. érdeklődést kelt az ősmagyar mitológia iránt. (Nem kapunk viszont további instrukciókat, riporter-néző hol lehetne ennek jobban utánanézni.) Kultúraközvetítő szerepében mozog, szorosan a tárgyáról beszél, illetve csak a legszükségesebbeket. A témát tolja előtérbe. rendező-művész A riport alatt végig ül, nem mutat be személyesen se munkafogást, se helyszínt. Nem hat tétovázó, vagy olykor tévedő embernek, mintegy egy személyben a műfajt képviselte, riporter-téma mintegy azt sugallva, hogy hazánkban ezt a műfajt ő képviseli egyedül.
művész-riporter A művész szükségesnek tartja a kapott keretet kibővíteni,a mitológiai hátét felé tolja el a hangsúlyt, ez a műsor egyik jól érzékelhető feszültséggóca. művész-néző Itt valami nagyon izgalmas dolog lehet a háttérben, amiből töredéket kaptunk.
riporter-téma A cenzúra - öncenzúra következményének tekintsük, hogy a néző a mitológiai vonatkozásokra semmi segítő magyarázatot, és értékelést nem kapott? Kényes kérdés?
művész-riporter Kapcsolatuk tiszteletteljes, baráti, inkább kollegiális, régi ismeretségnek hat, és felhőtlen.
művész-rendező A művész a mitológia-ügy kivételével láthatóan elfogadja a kapott kereteket, körülményeket.
művész-operatőr - nem működik munkájában aktívan közre
művész-néző Mikor beszél is, a riporterre néz, figyel -, nem a kamerába. A néző láthatatlan hallgató marad. Vele a művész szavaival, mozgásával nem veszi föl a kapcsolatot, csak (de) tud róla.
művész-néző ősmagyar mitológiáról beszél, a nézőtől közepes értelmiségi vagy annál több tájékozottságot feltételezve
riporter-néző              - életfa
                                - Kökénydombi Vénusz (mi az?)
                                - ornamens
                                - hun áldozati üst
                                - klasszikus bizánci rekeszzománc

A RIPORTER

Korát, nemét ismerjük, ruháját most alig. Szívélyes, nyájas, bátorító. A téma fölkészült ismerőjének hat. Gyakran vált témát a partner befejezetlen gondolatai esetében is. Ő is művelt nézőt feltételez.
Zárszóként egy, az egész műsor helyét, értékét eldöntő és értelmező alapvető kérdést tesz fel, de nem kiegészítendő kérdés, hanem eldöntendő kérdés formában. A válasz - bár megkapjuk - így: töredékes és nyugtalanítóan nyitott marad. Konkrétan a kérdés: a művész munkájának ez a szellemi háttere magánmítosz-e, a művészi fantázia terméke-e, vagy tudományosan alátámasztott -, s tud-e rokongondolkodású szakemberekről? A válasz: igen.
Itt mindenképpen szükséges lett volna egy továbblépés, ha a riporter nem tud, vagy nem kíván állást foglalni, akkor is. Vagy akkor legalább ezt közölni.
A riporter nem szakmabeli, hanem művészettörténész. (Lehet, hogy elfogultan, de hátrányosnak találom.) Fogalomköri, gondolkodási stílusa a riporter-téma közvetett értékek művészettörténeti kategóriákká tisztázása. Ha szakmabelivel történne a beszélgetés, a súlypontok várhatóan eltolódnának, várhatón a mű művészi oldala felé. (Érdemes lenne megpróbálni!)
A riporter, ahol nem ítél, vagyis kívülálló marad, riporter-néző ott eldöntetlen, hogy az objektivitás szándékából teszi, (vagyis, hogy a néző szabadon dönthessen) (bár erre nem mindig elegendő a kapott információ), vagy mert esetleg nem ért vele egyet, de:
                - tiszteletből hallgat
                - időhiányból hallgat
                - vagy mert ez nem tartozik ide
                - vagy mert ezt nem illik
riporter-művész A dialógust nem vezeti olyan határozottan, hogy egy téma jól körülhatárolhatóan
- fölvezetődjék
- megtárgyaltassék
- és befejeződjék.
"Élvezettel hallgatom" - mondja a végén a riporter: kétértelmű ítélet, nem tudni, hogy a stílust, vagy a tartalmat (esetleg mindkettőt) fogadja így. A néző nem tudja meg, riporter-téma mi a tv. véleménye az ősmagyar stb. mítoszról (elnézést, hogy a itt megint visszatérek erre.)
                - a XX. században ez hogy van?
                - a mítoszok ilyen módon való alkalmazása?
                - ebben a műfajban alkalmazása?
                - időszerűsége?
                - fontossági helye a magyar kultúr-gondolkodásban
                - esetleges tévessége, túlzásai, provincialitása
                - esetleg magánügy: hogy mennyire csak médium - hordozóanyag a művész mondanivalója számára (maga a mondanivaló egyébként lehet részben verbalizálhatatlan!)
riporter-művész-néző A riporter egyértelműen csak a művésszel beszélget, dialógus. Visszakérdezéseinél érződik, hogy szeretné a tájékozatlanabb nézővel is megértetni a gondolatsort. Igyekszik a művésszel elmagyaráztatni, amit a néző lát. Technikai vonatkozásokra többször rákérdez. Ambicionálja, hogy ha töredékesen - szaggatottan is, de a néző zománc szakmatörténetet is kapjon. Sikerrel.

A RENDEZŐ

rendező-riporter Mindig utálom, bármilyen műsorban, élőbeszédben is, ha nem lehet tudni, merre tartunk, az út mekkora szakaszát tettük meg, mik a fontosabb pontok, állomások, stb.
rendező-téma Nem volt határozott döntés észlelhető a mű értékelését illetően, hogy ez az oeuvre hol helyezkedik el:
- a magyar piktúrában
- a képzőművészetben egyáltalán, vagy félig-meddig ez iparművészet? (Vagy nem lehet dönteni?) (Lehet.)

A helyszínt nem annyira műhelynek, mint múzeumnak, vagy szentélynek állította be.
A beúsztatott zene alatt a szöveg kevésbé volt érthető. Zavaró és fölösleges. 30 év fölött romlik a hallás. Általában a zenével csínján kellene bánni. Azt sugallja: mi most itten esztétizálunk -, nem baj, ha nem érted pontosan amit mondunk, de az egész, ami itt van, nagyon szépséges és kultúrált dolog... Fontos, hogy egy rohadt pillanatra se legyen csend.
rendező-művész Bizonyos fokig különös figuraként kezelte a művészt.
rendező-riporter A riporter oldalt-háttal ül a kamerának, mintegy hangsúlyozottan kiiktatva a képből, nem kívánva testi jelenlétét. Ennek ellentmond a műsor dialóg jellege, így a riporter bizonyos fokig érthetetlenül rejtettnek hat.
rendező-téma A feldolgozott anyag talán nem volt sok, de koncepciótlanul proporcionáltnak, zaklatottnak, spontán sorrendűnek hatott.
A téma megközelítése, kezelése mindenképpen "ünnepi" volt, semmiképp az "életből ellesve" -, bekopogtattunk, vagy hogy "na, beszélgessünk erről egy kicsit, milyen érdekes", stb.

AZ ÍRÓ

(Vagyis talán ez ebben az esetben egybeesett a riporterrel?!)
író-téma A művész stílusváltásaira, szakmai fejlődésére kaptunk, de nem eléggé áttekinthető információt.
író-egyéb résztvevő Véleményezőt, ismerőst, szakértőt, stb. nem alkalmazott.
író-téma A zománctörténeti részt talán a műfaj ismert emlékeivel kellett volna bejátszott állóképekkel illusztrálni. Esetleg a munka stádiumait be lehetett volna mutatni, talán negyed-félkész munkákkal, bejátszott filmmel. Az égetés, stb. folyamatot, csak egy pillanatra legalább. Ezt indokolta volna az a tény, hogy a fölvezetés (előzetes), valamint a cím szerint sugalltan a zománc éppoly főszereplőnek számított, mint a művész. Ebből bizonyos fura kettősség adódott.
író-téma Fura mód ez szenvedett leginkább csorbát, elsősorban a bemutatásra szánt alkotások. Valami tisztázatlan légkör vette körül, valahogy nem lehetett valódi jelentőségüket, sokszor valódi méretüket sem érzékelni.
A műsoridő megfelelőnek tűnt erre célra. Legalábbis ebben a lazán szerkesztett formában ebből több: monotonná válhatott volna.
Kortársi utalás elmaradt. Ez súlyos félreinformálásnak is fölfogható.
A bemutatott tárgyak válogatási szempontja nem volt világos, túl azon, hogy egy technika szülte őket:
                - időbeli sorrend
                - témahasonlóság?
                - ezek a fontosabb művek
                - ezt szereti a művész, a riporter esetleg
                - éppen ezek vannak itthon
                - ezek készültek mostanában
                            (Ami nem minden műtárgy bemutatására vonatkozott, hanem karakterében az egész anyagra.)

AZ OPERATŐR

oparatőr-művész Sokat fotografálta a művész szép magyar fejét.
operatőr-téma Gyors kameramozgásokkal sok (túl sok) részletet mutatott, mintegy erőszakolva a nézőt, hogy így, ebben a sorrendben pásztázza és dolgozza föl a műtárgyat.
Stílusával hangsúlyozta a részletek szerepét, ill. fontosságát a műtárgy megítélésében, azonban fokig az egész rovására.
operatőr-téma Nem volt mindig szinkronban a beszélgetés tárgyával. Ezek a pillanatok azonnal az elhangzott szó hitelét rontják.
operatőr-néző Nem lehet elmondani, hogy egy néző szemével fotografált, vagyis nézett. Tempója lényegesen gyorsabb, mint amit egy műalkotás tisztességes megnézése igényelne. Tempója ugyanakkor felületességre is sarkall, a tárgy értékéből fakadó méltóságát rontja. A filmhíradó szemlélete -

A NÉZŐ

néző-téma: mire fog később emlékezni:
                - csillogó (becsillogó) dolgok
                - figurális, modern, esztétikus
                - számomra megfejthetetlen, de igen sokrétű jelrendszer
                - az egész oeuvre mögött egy speciális kultúr-, kultusztörténeti stúdium áll
                - az egész nagyon magyar, vagy az akar lenni
                - épül nálunk egy Nemzeti Park az Alföldön
                - a művész a végén azt mondta magáról, hogy neki küzdelmes élete van. Ez a legutolsó elhangzott mondat volt, fontosságán kívül ezért is fokozottan rögződik.
                - "én itten a fotelban ülök és nézem; és az egész nekem valahogy teljesen megközelíthetetlen. Eszembe se jut, hogy én valahogy egy ilyet megszerezhetnék, vagy hogy egyáltalán valahogy a közelébe jussak." (Holott Kátay keményen forgalmaz az Iparművészeti Vállalat boltjaiban !!)

Összességében, bár nem összefoglalva: a műsor érdekes volt (nekem, szakembernek) informatív. Nem unalmas. Kissé kuszált. Látványos.
82.5.

Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy magnófelvételem és helyszíni jegyzetelésem ellenére e jegyzetbe csúszhatott tárgyi tévedés. A munka két fázisa között ugyanis idő és egy agyrázkódás is eltelt.

(kb. 1000 forint)