dátum: 1982.7.       fájl:c-fajlok/c1119.htm                   C.1119-1128 

belső használatra!

VD.: műsorelemzés a Tömegkommunikációs Kutatóközpont számára

MŰTEREMBEN - sorozat:
Mialkovszky Erzsébet jelmeztervező

(adás: 82 júni. 13 vasárnap TV.I.)

            szerkesztő-riporter. D. Fehér Zsuzsa
            operatőr: Bánhegyi István
            rendező: Soós Árpád
            gyártásvez.: Kígyós László

A műsorelemzés előtanulmányomra (c1090.htm) épül: Vizsgálható egy műsor nyolcféle közreműködője, valamint egymáshoz viszonyulásuk is. Ez még 28 történet. Az operatőr összehangoltsága a rendezővel, stb.
A tanulmány második része 31 vizsgálati szempontot sorol. Ezek ütköztethetőek a 8+28 tétellel.

E vázlat alapján még a következő
tanulmányokat készítettem tv. művészeti műsorokról:
 

Kátay Mihály, a zománcképek mestere / Műteremben, TV.I. / 1982 április 16.
Polgár Ildikó keramikusművész  / TV Galériája / 1982 július 7. / napló: 1129 p.
Boldizsár István festőművész / Műteremben / 1982 augusztus 29.

RTV műsorkalauz kísérőszövege: Több, mint három évtizede tervez jelmezeket színháznak, filmnek, majd a Televíziónak. A Jászai Mari-díjas, érdemes művész szerelmese szakmájának. Fantáziája, ízlése, képzőművész tehetsége határozza meg sokoldalú munkásságát. Egyszerűen, derűsen, olykor szenvedélyesen beszél munkájáról, élményeiről, erről a művészi mesterségről, amelyről általában kevés szó esik.

- - - -

Helyszín:
Polgári lakás, régi, nehézveretű bútorozással. Kontinuitást, jómódot, ízlést sugall. Odafigyelést. A munka és a hobbi (gyűjtőszenvedély) összefonódását. A riporter egy alkalommal műtermet említ  - ez értelmezhetetlen - hiszen lakásnak hat, a (rajzi) munkára egy rajzokkal, könyvekkel telezsúfolt nagyméretű asztal utal.
(Értelmezhetetlen:  a rang kedvéért van a  lakás műteremnek nevezve,
            vagy udvariasságból,
            vagy netán az a szoba, ahol a művészi tevékenység is folyik, az műterem?!)
Sugall kontinuitást, vagyis: a látható tárgyhalmaz jómódot jelez. Vagyis  művész nem szegény. És a bútorait nem cserélte le modernre.
            vagyis számára ez a szép
            ez a szebb
            esetleg nem törődik vele
(de ennek alkata ellentmondani látszik, ez elég hamar kiderül.)
            esetleg mégsem jómódú, talán csak a tárgygyűjtésre (hobbi) áldoz.
Bútorzatát kiegészítő használati - és dísztárgyai ízlésbeli koncepciózitást mutatnak. Részben a vállalt hagyomány továbbélése (örökölt tárgyak feltehetően) részben
            vagy: tudatos gyűjtés
            vagy: az élet folyamán ilyen foglalkozású emberhez szükségszerűen hozzácsapódó tárgyak koncepciózus szelektálása, illetve dísztárgy rangjára emelése (falra, polcra rendezése szinte kiállításrendezői igénnyel, álspontaneitással.)
Összbenyomás: ha netán a néző ízlésével nem egyező a látvány, de rangos, tiszteletet ébresztő környezet. Láthatóan figyelem és többletmunka van benne. Mint egy foglalat az ékkövet - egészíti ki a művésznő bemutatott műveit - értelmezi gondolkodásmódját.

Művész.
53 éves, (mint maga hangsúlyozta), molett, mosolygós, élénk, kedélyes, öniróniával ("hát balett-táncos nem lettem")
Bírál:
            - a rendezők diktatórikus hajlamát
            - hogy nem veszik figyelembe a képzőművészt
            - a Színházművészeti Főiskola felvételi tévedéseit: "alacsony fiúk, magas lányok"
            - a mai ruhák, butikruhák kiviteli felületességét
            - a műanyag használatát általában a ruhaiparban
            - (és közvetve, halványan mindent, ami mai)
            - a Bruck-színház utáni bőrruha divatmajmolást a magyar színházakban (evvel közvetve a rendezőket)
            - saját, időnként elrontott terveit (indirekt önigazolás)
            - hogy nem megy ma senki kalaposmesternek, színházi szabónak (evvel lényegében a gazdaságpolitikát)
            - hogy 32 éves koráig nem kapott útlevelet (evvel a félmúlt magyar politikát)
Dícséri:
            - a régi idők ruházatát, amikor a perzsabunda bélésébe papagájt hímeztek - hogy erre volt idő, figyelem (ez is a  mára vonatkozik)
            -  régi időket, amikor még nem volt belőle sorstragédia, ha valaki rossz tanuló volt ( mint ő)
            - egy olasz rendező alaposságát, akivel együtt dolgozott egyszer (mind közvetett bírálat).

Magabiztossága. Sugallja, hogy nagyon szereti a szakmáját, szinte betölti az életét. Magánéletéről szinte semmi nem derül ki, se család, se semmi. Ami nőnél szinte erőltetett, nem természetes forma.
Vagy: takargatnivaló van,
vagy: közvetve sugallni kívánja, hogy a szakmája annyira betölti ez életét,
vagy ez csakugyan így van.
Érezteti, hogy nagy szakmai tudással bír, s hogy komoly szakmai tudás nélküli embert nem becsüli sokra. Elmondja, hogy munka közben tanult meg majdnem mindent, s folyamatosan képezi magát,
            - hogy minden új munkamegbízatáshoz előtanulmányokat folytat (könyvtár stb.)
(Egy mellékmondatban lekicsinyli azokat, akik a mai rohanó tempóhoz alkalmazkodva ezt az alaposságot (amit ő) nélkülözik. Élettel -, aktivitással teli, anekdotázó.
Múltját nem az egyenkénti munkamegbízások sorának tekinti, hanem saját munkamúltját tekinti egységes folyamatnak, amiben voltak kiemelkedő pontok is. (Nem darabokra emlékezik vissza, csak a riporter rákérdezésére konkretizál, egyébként jellegzetesen időperiódusokban gondolkodik. (Figyelemreméltó. Tehát a mérce nem a munka tárgya, hanem ő.) Jövőképe nincs, nem beszél róla.
Érzékelteti: a művészek egy nagy család ("szegény jó Huszárik Zoli itt ült három napot")
            - hogy ők kiválasztottak, a szó jó értelmében
            - bár nem belső ellentétek nélküli társaság (egy színésznő ruha-kifogásai, stb.)

Művész - riporter

"Kedves Zsuzsikám" - régi barátságot sugall és kölcsönös bennfentességet. Korrigálja is a riportert ( a fölvetett témák sorrendisége kérdésében) Csak hozzá beszél, míg aztán mindenről elfelejtkezve szabadon mesél.

Művész - néző
Bár nem beszél a nézőhöz, mégis belevonja a témába, s a bizalmába avatja. Kameráról elfelejtkezik, vagy nem tartja partnernek, nem néz bele.

Meghívott egyéb résztvevő nem szerepelt, a műsor végig dialógus-formát tartott.

Riporter
(Szerkesző-riporter) Kamerának háttal ül, legtöbbször a feje sem látszik. Barátságos, mosolygós hangvétel, igyekszik alkalmazkodni a művész stílusához. Ugyanakkor igyekszik a meseözönt partok közé szorítani -, kevés szóval, utalásokkal, tisztelettel.
Az általa érzékelhetően fölparcellázott témacsoportokat igyekszik végigvinni,
sugallja:
            - hogy ért ehhez,
            - hogy ismeri a szakmát, legalább a kérdezés - szintjén,
            - ismeri a művész fontosabb munkáit, annak idején látta őket,
            - vagyis a közelmúlt magyar színházat
Bár szakértő, de érezhetően a néző oldaláról is nézi a témát. A néző érdekét védve irányítja a beszélgetést.

Téma - témakör
Az indulómondatok utalnak rá, hogy az átlagemberben tévhitek élnek erről a szakmáról. Fölsorolás is történik, mifélék. A műsor ezt a tévképzetet szerencsésen korrigálja. A témakör földolgozása kétlépcsős. Az elsőt a riporter képviseli, aki munkafázisokat igyekszik végigvenni, bemutattatni. Ez önmagában nem hatna érdekes témának. Mondanivaló-gazdaggá, élményszerűvé a második szinttel válik, mikor a művésznő meséje által egy-egy munkafázis a napi praktikus formájában vérrel telik meg (vagyishogy élővé válik). (Nehezen tudnám ezt a témát tálalhatónak elképzelni ilyen szuggesztív, lelkes interpretátor nélkül.)
Ugyanis a közölhető látványanyag (a művek) - igen szegényes volt, szükségszerűen: ruhatervek (nekem fekete -fehérben), ami nem erre a célra készült, nem kosztümfotók.
A tervezői munka bemutatása (ami a művésznő bemutatásán  kívül nyilvánvalóan a műsor másik főcélja volt) -elmesélés keretében történt. Megintcsak a szuggesztivitás feledtette a vizuális bemutatás elmaradását.(Jelmezraktár, szakkönyvek, színházi jelmez kivitel, ruhapróba, stb.) (A szerkesztő lustasága, vagy koncepciója?) Így a hangsúly(nemcsak ezért) bizonyos személyi kultusz felhanggal, talán túlzóan is a művészre tolódott. Ebben a műsorban sem történt egyetlen utalás (egy pejoratív megjegyzésen kívül) a kollegákra. (Hány van az országban, mennyi köztük a szintén kitüntetett  -, vagy egyéb mércével mérve rangos.)

Operatőr
Az adott keretek között, úgy tűnik, nem sok önálló lehetősége marad, szerencsére a művésznő sokat gesztikulál, és mosolyog. A kamera 80%-ban csak őt mutatja. Adottak még a kosztümtervek, olykor mellettük a színpadképek. Harmadik területe önállóbb: ízzel, ízléssel, gusztussal pásztáz a lakás részletein, kiemelve egy-egy részletet.  Értékcentrikusan válogat. Elfogadja, és megismétli a művésznő értékrendszerét. Annak ellenére, hogy a prezentált témával nincs közvetlen összefüggésben, indirekt módon a művész szakmai hitelét erősíti.

Rendezői munka
(Lehet, hogy némileg keverem a szerkesztő feladatkörével.)
Egy művészre, egy oeuvre-re koncentrált műsor, óhatatlanul és önkénytelenül a művészet egyszemélyes, ugyanakkor hierarchikus rendjére utal. S mivel egy tv-adásba kerülés magától értődően minőségi kiválasztottságot (kiválóságot) sugall, értelemszerűen a pillanatnyi látottaktól függetlenül a néző a művészt magasra értékeltnek kapja -, hiszi.
No most a beszélgetés meglehetősen parttalan, és végülis túl hosszú (az utolsó mondat is csak zene beúsztatásával lett elvágva a nyilván még utána következőktől). Ez  tény a prekoncepcionált értékrendet spontán rombolhatná, azonban egy ellenkező irányú mechanizmus lép mégis életbe: olyan fontos ember, hogy szabad sokat beszélnie, talán illik is, talán (mint az élet más területén) ez is a szokás. Ha tehát unom, a hiba bennem keresendő.

Néző
Ilyen és ebben az értelemben némileg csüggesztő volt a program.
Egyéb irányban csakugyan testközelbe hozott egy meglehetősen ismeretlen témát (szakmát) anélkül, hogy presztizsét kikezdte volna.
Közérthető volt, a jól megfogható ismerős részismeretek lépcsőin vezetve közölte az új fontos információkat. Illetve azok kapcsolódása, hierarchiája, időbeli rendje, ami a lényegi (új) információ volt. Valamint  a munkafolyamat belső arányai.
A felvállalt feladatot megvalósította.

Bemutatott egy
            sikeres
            érdekes
            szimpatikus
            önirónikus
            életgazdag művészt
és egyben egy műfajt.
A művész etikai normáit és világképét a néző felé részben mechanikusan, részben tisztelettel -, időnként tehetséggel (kamera) közvetítette.
A vonzalom fölkeltése ebben az esetben (értelemszerűen) orientálhat vásárlókedvre stb., de ha a megszületett szimpátia aktivitásban keresne utat, akkor a színház, a színházba járás elé fordítja a figyelmet.
Közvetve a művészeket (ketten együtt, a beszélgetők) érdekes, vonzó, szeretni -, dédelgetnivaló embernek mutatták be, akiknek érdemes az ismertségét keresni. Érdekes lehet az életük. Sokat tudnának mesélni -
Ugyanakkor részben valószínűen a művész alkatából adódóan, részben nyilván (talán) a műfaj adottságai következtében (iparművészet) - a művészet valódi problémalátásának súlyából nem hordozott sokat, arra nem utalt.
Ilyen módon a sorozaton belül a könnyebb fajsúlyú oldalra húz.

(1500 forint)